A köztakaró
Novotniné Dr. Dankó Gabriella Debreceni Egyetem AGTC
A köztakaró a test védőburka a külső környezet hatásaival (mechanikai, hő-, vegyi hatás) szemben, amely a tapintás szervét is magában foglalja. A köztakaró a természetes testnyílásokon a nyálkahártyával érintkezik Részei Bőr (epidermis) Irha (corium) Bőr alatti kötőszövet (subcutis) Bőrfüggelékek
A köztakaró feladatai
Védekezés: Mechanikai, fiziko-kémiai, fertőzés elleni, ibolyántúli sugarak elleni védelem Érzékelés: mechano-, fájdalomérző, hideg- és melegérző receptorok Fizikai hőszabályozás: szőrzet, tollazat, bőr alatti kötőszövet hőszigetelése, a bőr párolgása Kiválasztás: lipideket, vízben oldott sókat faji szagot kialakító illózsírsavakat választ ki. A tejmirigy módosult verejtékmirigy Felszívó felület: vízben és zsírban oldott anyagok felszívása Másodlagos nemi jelleg kifejezője: szőr, toll színe. Ipari nyersanyag: gyapjú, toll, prém A bőr alatti kötőszövet nagy mennyiségű zsírt képes raktározni, amely mechanikai, nyomáscsökkentő réteg, és rossz hővezető tulajdonsága révén a hőtárolásban is részt vesz; főképpen energiatároló.
A bőr
A test tömegének 3-4 %-a Hámréteg: elszarusodó többrétegű laphám Irha: ez biztosítja a vér és idegellátást, mirigyek, tapintótestek és festékes kötőszöveti sejtek találhatók benne. Bőr alatti kötőszövet: kollagén és rugalmas rostokat tartalmazó kötőszövetből áll. A zsírsejtek elszaporodása következtében helyenként zsírpárnává nő. Benne találhatók a verejtékmirigyek is.
A bőr vastagsága, szilárdsága állatfajok, kor, nem, egyed, testtájék, klíma, táplálkozás szerint változik; a konstitúció külső jele. Vékony a fiatalabb, illetve finomabb szervezetű állatban, vastagabb idősebb korban és primitívebb állaton. Az egészséges állat bőre rugalmas, szőrzete fényes, a beteg állaté rugalmatlan; a redőkbe emelt bőr lassan simul el, száraz, szőrzete fénytelen. Állatfajok szerint általában szarvasmarhában vastagabb, lóban vékonyabb. Vastagabb a háton és a végtagok külső, nyújtófelületén, mint a hason, illetőleg a végtagok hajlító felületén. Legvastagabb a ló farkán, a szarvasmarha lebernyegén és a sertéskan ún. „pajzsán”.
A bőr vérerei két rétegben foglalnak helyet. A mélyebben helyeződő rétegben vastagabbak, erősebbek, ágaik az irha felületesebb rétegébe mennek, ahol a felülettel párhuzamosan jól fejlett felületes érhálózatot alkotnak. Belőlük finom kapillárisok mennek az irha papilláiba is, ahol hajtűszerűen meghajolva, az irha mélyebb rétegébe térnek vissza.
A bőrben levő idegek elsősorban a tapintás, a fájdalomérzés szolgálatában állnak; e célra számos idegvég-testecske, végkészülék alakult ki benne (Merkel-féle tapintósejt, Meissner-féle testecske, Krause-féle bunkó, Ruffini-féle testecske, Vater– Pacini-féle lemezes testecske). Szabad idegvégződések a hámban találhatók, ott kissé megvastagodva hurkokat képeznek. A szőrtüszőt idegrost-hálózat veszi körül.
A bőr függelékei
A bőrfüggelékekhez hámeredetű szervek tartoznak: a szőrök, illetve a tollak, a szaruképletek, a bőr mirigyei és a bőrmódusulatok.
A szőrök
A szőrök (pili) a bőr felületét borító, arról kiemelkedő, fonál alakú, rugalmas, száraz, higroszkópos, rossz hővezető hámképletek, amelyek csupán emlősállatokban találhatók meg. Mechanikai behatásokkal szemben védelmet nyújtanak, a redőkben mérsékelik a dörzsölődést. A szőrök összessége által alkotott szőrzet, a szőrruha, a hám fölött záróréteget képez, ezáltal csökkenti a hőkisugárzást. A szőrnek a bőrbe illeszkedő vastagabb és lágyabb része a szőr gyökere, amelynek alsó vége hagymaszerű, ez a szőr hagymája. A szőr bőrből kiemelkedő, hosszabb része a szőr nyele, amely hegybe megy át.
A szőr fejlődése, felépítése
A szőrök típusai
Fedőszőrök: A test egész felületét borítják Tapintószőrök: Hosszabbak, merevek, magányosak a természetes testnyílások (ajak, orr, szem) körül találhatók Pillaszőrök: a szemhéjak külső peremén kiálló merev, kissé hajlott szőrök.
A szőrszálak élettartama korlátozott. Az időszakonként (rendszerint tavasszal) bekövetkező periodikus szőrhullást vedlésnek nevezzük. Folyamatosan is hull ki szőr, ekkor permanens szőrváltás történik (ló farokszőre, az ember haja) A háziállatok évenként egyszer, tavasszal vedlenek (nyári és téli szőrruha), a szőrzet télen hosszabbá és színesebbé válik. A hosszú szőrök nem periodikusan váltódnak.
A bőr mirigyei
A bőr mirigyei, a faggyú- és verejtékmirigyek, amelyek állatfajok és testtájékok szerint különbözőképpen módosultak, és számuk is különböző lehet. A bőrben található egyéb mirigyek az említett két fő mirigytípus változatai. A faggyúmirigyek a szőrrel borított bőrben a szőrtüszőbe nyílnak, ezért szőrtüszőmirigyeknek is nevezzük őket. Kenőcsszerű váladékot termelnek, amely a szőrtüszőbe, onnan pedig a bőr felületére jut; a bőrt és a szőrt bezsírozza. A verejtékmirigyek csöves mirigyek, amelyek vége gomollyá alakul.
Az emlősök bőrében a fajra és a nemre jellemző mirigycsoportok, ún. szagképző szervek vannak, amelyek apokrin secretiót végző alveolaris mirigyekből, vagy módosult faggyúmirigyekből állnak; váladékuk feromon-tartalmú, amelynek fajspecifikus szaga az egy fajba tartozó egyedek vagy a hímek és a nőstények egymásra találását, megismerését (névjegy; kémiai kommunikáció) könnyíti meg. Ezenkívül az állatok szociális viselkedésében is fontos szerepet játszik.
A körömképletek
A körömképletek az utolsó ujjperc köztakarójának módosult képződményei, amelyek állatfajonként eltérő alakúak és szerkezetűek; lóban pata, kérődzőkben és sertésben csülök, húsevőkben karom, emberen köröm.
A pata
A ló patája ferde, csonka kúp alakú, sima felületű, szarutokba foglalt utolsó ujjperc.
A patán a bőr szerkezete módosult: nincsenek rajta szőrök, csaknem hiányoznak a mirigyek, a hámréteg rendkívül elszarusodott, megvastagodott, és szarutokot alkot, az irha is erősebben kifejlődött; a bőr alatti kötőszövet viszont a pata egyes helyein (nyír, sarokvánkos) megvastagodott, másutt (fal, talp) teljesen eltűnt
A patán a következő részek különíthetők el: Fal: amelyen elöl a hegyfal, ettől kétoldalt az oldal- és a sarokfalak, hátul a befelé forduló saroktámasztók helyeződnek; Szegély: a puha bőr és a kemény szarutok keskeny átmenete; Párta: a szegély alatti, vékony szaruval borított, párta alakú részlet Sarokvánkos; a szegély folytatásában a sarokfal fölött kiszélesedő és kidomborodó Talp, amelynek alsó felülete homorú; A talpszárak között helyeződő nyír, ennek hegye és a nyírszárak. Utóbbiak által határolva a középső nyírbarázda található, a nyírszárak és a talpszárak között az oldalsó nyírbarázdák vannak.
A pata fala a hegyfalon a leghosszabb, az oldal- és sarokfal rövidebb. A három falrészlet hosszának aránya az elülső patán 3 : 2 : 1, a hátulsó patán 4 : 3 : 2. A hegyfal a talajjal az elülső patákon 45–50 fokú, a hátulsó patákon 50–55 fokú szöget zár be.
A pata mechanizmusa
A pata mozgás közben, a lépés fázisainak megfelelően is változtatja alakját. A végtag megterhelésekor az oldalfalak hátulsó részei, továbbá a sarokfalak és a saroktámasztók egymástól távolodnak, a pata laposabb lesz, terül, hegyfala hátrafelé hajlik, a talp homorulata csökken. Súlyeltoláskor az oldalfalakon és a hegyfalon a pata tágul, előbb felsorolt részei pedig nyugalmi helyzetbe jutnak, esetleg egymáshoz közelednek. A végtag felemelésekor a pata újból nyugalmi állapotba jut.
A köztakaró módosult képződményei
A köztakaró a természetes testnyílások tájékán és még a test egyéb helyein, az egyes háziállatfajokban különbözőképpen módosult, így pl. az orr és a száj környékén marhában a szutyakot, juhon, kecskén és húsevőkön az orrtükröt, sertéseken pedig az orrkorongot alkotja. Ezenkívül a szemhéjakon, a pérán, a végbélnyíláson, a penisen is módosult a köztakaró. Módosult köztakaró adja marhán a lebernyeget, merinójuhon a gallért, kecskén, esetenként sertésen is, a toroktájékon előforduló csengettyűket. Módosult köztakaró részletek szűkebb értelemben véve a körömképletek, a pata, a csülök, a karom, a talpi és az ujjpárnák, a szarugesztenye, a szarusarkantyú és a szarv is. Módosult köztakaró-részlet (módosult verejtékmirigy) a tejmirigy.
A köztakaró jellegzetességei lovon
Lovon az irha közepes vastagságú, vékonyabb, mint a szarvasmarhán; különösen a fajta, a kor, a nem, valamint a testtájékok szerint is változik a vastagsága. Az üstök szőrei a nyakszirti tájékon erednek, a koponyatetőt fedik a fülek között és azok előtt. A sörény szőrei a nyak egyik vagy mindkét oldalára lógnak. A farokszőrök a farokrépa dorsalis és két oldalsó felületét borítják. A bokaszőrök különösen a nyugati fajtájú lovakon fejlettek. A fedőszőrök a homlokon, a torkolati barázdában, a szügyön rendszerint szőrforgókat, illetőleg szőrfésűket képeznek. A bőr mirigyei aránylag nagyobbak a külső nemi szervek bőrében makroszkóposan is jól előtűnnek. A faggyúmirigyek gyakran lebenyezettek.
KÖSZÖNÖM A FIGYELMET
