Novotniné Dr. Dankó Gabriella Debreceni Egyetem MÉK
90 % Magyar merinó 10 % 22 egyéb fajta: brit tejelő, awassi, texel, romney, suffolk, német húsmerinó, Ile de France, cigája, raczka.
A
juh legelő állat, az év jelentős részét a legelőn tölti, így a legfontosabb takarmánya a legelők fűtermése. A legeltetés klasszikus ideje Szent György naptól (április 24) Szent-Mihály napig (szeptember 29) tart. A legeltetés időszakában az állomány takarmányszükségletét szinte teljes mértékben fedezi a legelő.
Extenzív
tartás: legelő, juhász, kutya Intenzív tartás: Épülethez kötött A fajta határozza meg, hogy milyen a tartási típus. Jól bírja a szelet, de a huzatot nem. Telelő domb síkvidéken: hó, csapadéklé lefolyik. Intenzív fajtákhoz kihívás lenne az intenzív gyepgazdálkodás. Vegyes tartás: legeltetés + istálló.
Épülethez kötött időszak /feltétlen/:
Ellés és báránynevelés Hizlalás Nyírás Fejés Téli időszak Intenzív tejtermelés
Legelőhöz kötött időszak: Hagyományos legeltetési idény Tényleges vegetációs idő Téli legelők (telepített, tarló) Korai legelők
Paraméter / egyed
Férőhely igény, m2
Etetőhossz igény, cm
Javasolt csoportméret
1
40
50-200
Anya báránnyal /iker
1,5/1,75
60
30-50
Bárány
0,2-0,4
0,2
40-50
Növendék
0,5
0,3
100-300
Toklyó
0,7
0,4
100-300
3
0,5
-
1,5
0,5
-
anyajuh
Kos egyedileg Kos csoportban
Mivel a juh tartástechnológiájában jellemző az extenzív tartás, így a gépeknek minimális a szerepe. Amennyiben gépet alkalmazunk, akkor is egyszerű berendezések elegendők. A hazai juhtenyésztésben kevésbé jellemző, de esetenként előforduló iparszerű tartásnál azonban korszerű gépek használata elengedhetetlen. Elmondhatjuk, hogy egy juhtartó telepen mindenképpen szükség lehet pótkocsis traktorra, silómaróra, markoló-rakodó gépre, valamint tolólapra. Az állatok igényéhez legjobban alkalmazkodó takarmányozás megoldására takarmánykeverő-kiosztó kocsi beszerzése is szükséges lehet, de ezek a kocsik áraik miatt a juhtenyésztők számára a legtöbb esetben nem elérhetőek.
1. Ellető, báránynevelő Zárt, nagy légterű Kisebb-nagyobb csoportok kialakítására lehetőség legyen Szükség esetén infralámpa használható legyen (télen, kisbárány) 2.Tenyészkosok, üres vagy vemhes anyajuhok tenyésztésre szánt növendékek Három oldalán zárt hodály, negyedik oldalán karámos kifutó Nyáron elegendő egy faoszlopra állított nyeregtető (huzat ellen védettség legyen) 3. Hízó bárányok Jól világítható, szellőztethető 20-30-as csoportok Három oldalán zárt, negyedik oldalon téliesíthető, nyáron két hosszant fal felhajtható
Berendezési tárgyak térelválasztó-rácsok /dranka 1,0-1,5 x 2,5-4,0 m/ rekesztő kapu etető abrak /vályú, önetető/ széna /szénarács, szénaláda/
•itató - vályú /hagyományos, szinttartós/ - szelepes önitató - szopókás önitató - labdás önitató
Körmölés
Legeltetés: egyedi:
szabad szakaszos pányvás kosaras
csoportos:
pásztoroló láb alóli szakaszos porciós
Villanypásztor
(elektromos karám)
Fejőház Körmöző
kaloda Széna és szalmatároló szín
Üres
anya: 1 m2 Tenyészkos: 4 m2 egyedül,2-3 m2 csoportosan Hízóbárány: 0,4-0,7 m2/állat Növendék : 0,7-0,9 m2
Hiányos
takarmányozás hatására az ovuláció
elmarad A javuló kondíció az ivari működés élénkülését váltja ki (főleg téli és tavaszi hónapokban) Flushing hatására a tenyészidény korábban áll be és hosszabb is lesz. A fehérjeellátás hiányossága az újszülöttek 25-30%-os súlycsökkenését eredményezik, rosszabb a bárányok életképessége, az anyák tejhozama kevesebb, az anyai ösztön gyengébb, nő a halvaszületések aránya.
A
juh kedvezőtlen hőszabályzó képességű a gyapjú miatt. Főleg a magas hőmérséklettel szemben védtelen; tenyészidényben romlanak a ciklusfunkciók (csendes ivarzás, vetélés). A meleg különösen akkor káros, ha időtartama a 6 órát meghaladja. (deleléskor árnyékos, szellős pihenőhely legyen).
Az állathigiénia ismeretanyagának és a hozzá kapcsolódó teendőknek a középpontjában a betegségek megelőzése áll.
Az istálló már nem csak menedékhely, hanem az optimális termeléshez szükséges olyan élettér,amelyben az állatállomány a külvilágtól kevésbé függ,egész éven át folyamatosan és azonos eredménnyel termel. (Nusshag,1956)
Tájolás uralkodó széliránytól függő (Mo-n. ez É-D.) Az ajtókat érdemes déli irányba rakni, így télen melegebb és világosabb. régebben az épületeket vályogból esetleg faszerkezetűek voltak, tetejük pedig nádból volt. napjainkban már előre legyártott elemeket is használnak a nádfedelet felváltotta a cserép. A padozat mélyalom esetén döngölt föld és homok
Épülettel szemben támasztott követelmények: Huzatmentes légcsere CO2 ≤ 0,35 térfogat % NH3 ≤ 0,02 térfogat % Relatív páratartalom ≤ 75 % Hőmérséklet Optimális kétnapos korig 18-20 oC 3 hetes kortól 10-12 oC Komfortzóna (-)10 – (+)18 oC Fény Ablakfelület az alapterület 1/15-1/20-ad része A természetes megvilágítás fontos az állomány átláthatósága miatt is. Legalább két kapuja legyen (kétszárnyas, kifelé nyíló)
Elsődleges szempont amire oda kell figyelni az a juhakolban lévő hőmérséklet.
•A melegtől és párától szenvednek az állatok •A meleg csökkenti a takarmány felvételt. • A kosokban romlik az ondó minősége • Az anyákban csökken a tüszőről levált pete ellenállóképessége.
Meleg ellen védekezhetünk • Ha az állatok tetszés szerint ihatnak • Könnyen emészthető takarmányt fogyaszthatnak • Árnyékoló alatt élhetnek • Szellőztetés, légmozgás növelésével (ventilátor, illetve természetes szellőző nyílások).
Etetőkre szükség van, szinte minden állattartó telepen a földről való etetés nem jó, mert jelentős takarmány-pazarlás , hozzájárul a betegség terjedéséhez, különösen a belső élősködők és az abortuszhoz. Sokszor belevizelnek vagy belepiszkítanak a vízbe az állatok, ami nem higiénikus ezért törekedni kell arra , hogy feljebb legyen az etető itató. V-alakú etetők könnyebben tisztítható, mint a szögletes fenekűek. Gumi vagy fém borítás szükséges. Itatás egyszerű, ügyelni kell arra hogy mindig legyen előtte friss és tiszta víz , nem szereti a folyó vizet és a piszkos vizet sem issza.
Az elletés higiéniája Sok nagyüzemben a juhakol egy elkülönített részében rácspadozaton vagy mélyalmon ellenek az anyák, higiéniai szempontból nem túl jó, a külön ellető istálló megfelelőbb. Elletés előtt az anyajuh tőgye körül a gyapjút nyírni kell. Az újszülött bárány köldökzsinórját elvágjuk és 2-3 percig 2% -os alkoholos oldatba mártjuk. A tőgyet ellés után le kell mosni és az első tejsugarakat külön edénybe fejni , ezzel sok szájon át történő fertőzést elkerülhetünk.
Az ellető akolban 15-20 C fokra, 60-70% relatív páratartalomra és 0,1 m/s légmozgásra van szükség. A bárányokat meg minél előbb szárazra kell törölni.
Betegségek Vírusos tüdő- és bélgyulladása: Adeno, rota, reo és parainfluenza vírusok okozzák. Gyakori az intenzíven tartott 2 hónapos, esetleg több hónapos bárányok között. Hasmenésben vagy köhögésben és tüsszögésben nyilvánul meg, esetleg a két tünet együtt jelentkezhet. Gyógykezelni csak a baktériumos szövődményeket lehet antibiotikumok segítségével. Megelőzés vakcinázással Ragadós száj- és körömfájás: Igen ragályos betegség, amit fertőzött állatok, valamint járványfogó tárgyak terjesztenek. Lázzal és a száj, tőgy, has, csülökhasadék, péra és tasak bőrének, nyálkahártyájának hólyagos elváltozásával jár. Újszülött bárányokban szív- és vázizom elfajulást okoz.
A surlókór (surlónyavalya, reszketőkór, románul scrapie) inkább a túltenyésztett juhfajtákra jellemző, és a gerincvelő krónikus gyulladásának formájában jelenik meg. A betegségre való hajlamosságot a túlfinomítás, a beltenyésztés és az elkényeztető tartás fokozza, legtöbbször a két-három éves juhok betegszenek meg. A surlókór tünetei között legelőször a feltűnő ijedősség és ideges izgatottság jelentkezik, mely utóbbi, főleg meleg időben, a fülek és a tág pupillás szemek reszketésében, a bólintgatásban, megfogáskor a nyak és törzs izmainak remegésében, sőt, görcsös rángatózásában nyilvánul meg. Egy-két hónap múlva a test hátulsó részének gyöngesége áll be, melynél fogva a beteg állatok bizonytalanul, ingadozva, sajátosan tipegve, ügetve járnak. Egyidejűleg, nyilván a viszkető vagy bizsergő érzéstől késztetve, farkuk tövét, a fart, a kereszttájat és egyéb testrészeiket dörzsölik és harapdálják. A bántalom súlyosbodása közben vérfogyottság és senyvesség fejlődik ki, mely végül elhulláshoz vezet.
Lépfene: Valamennyi emlős betegsége. Kórokozója a Bacillus anthracis spórás baktérium. A fertőzés a spórákkal szennyezett takarmánnyal vagy ivóvízzel történik. Igen gyors lefolyású, lázzal, remegéssel és nehezített légzéssel jár. Boncoláskor feltűnő a megnagyobbodott, mállékony lép és a bél falában lévő . Listeriózis: Okozója a Lysteria momocitogenes Gram pozitív baktérium. Gyenge ellenálló képességű egyedekben jelentkezik földdel szennyezett takarmány etetése során (szilázs). Leggyakrabban idegrendszeri (tarkómerevség, izgatottság, kényszermozgás) megbetegedést észlelünk, de okozhat vetélést, valamint újszülött bárányokban vérfertőzést (hőemelkedés, hasmenés, elgyengülés). Diagnosztizálni kórszövettanilag lehet. Intravénás antibiotikumokkal lehet gyógykezelni. Brucellózis: Br. melitensis és Br. abortusz 15-20 %-os állományszintű vetélést okoznak. Br. ovis kosokban mellékhere- és heregyulladást idéz elő. Fertőződésük nemi úton, vagy kötőhártyán át történik. A beteg állatok heréi duzzadtak, fájdalmasak és melegek. Ondójuk minősége romlik. A betegség gyógyíthatatlan, a fertőzött egyedek selejtezése indokolt.
Coccidiózis: Eimeria fajok okozzák. Intenzíven tartott állatokban (4-8 hetes korban) hasmenésben nyilvánul meg. Cryptosporidiózis: 1-2 hetes bárányok betegsége. Véres hasmenéssel, lesoványodással és elhullással jár. Gyógykezelni nem, védekezni megfelelő higiéniával lehet.
Toxoplazmózis: Gazdája a macska. Közti gazdája lehet a juh is. Vemhes anyáknál vetélést okozhat.
Májmételykór Legeltetett juhok betegsége. Közti gazdája a csiga, amelyben kialakul a metacercaria, majd a környezetben betokosodás révén a fertőzőképes cercaria. A cercariával fertőzött takarmány etetése okozza a fertőzést. A juhok gyapja száraz, fénytelen, a bőr száraz; a szemhéjakon, a has alsó részén és a toroktájon vizenyős beszűrődések észlelhetők. Azonkívül emésztési zavarok támadnak, amelyek étvágytalanságban, a kérődzés félben hagyásában, dugulásban vagy hasmenésben nyilvánulnak meg. A máj tájéka érzékeny, sőt néha a megnagyobbodott máj ki is tapintható. A test hőmérséklete változó, időszakonként hirtelen emelkedést mutat.
Rühösség Fej rühösség: Okozója a Sarcoptes Ovis. A gyapjúval nem fedett testrészeken jelentkezik. Láb rühösség: Okozója a Choriocoptes Ovis. Kosokon gyakoribb. Az elülső láb csüdtáján jelenik meg és fölterjed a has tájékára is. Gyapjúval fedett testrészek rühössége: Okozója a Psorotes Ovis, vérrel és nyirokkal táplálkozó atka, amelynek egy teljes ciklusa 2-4 hét. Közvetlen és közvetett módon (pl. nyíró eszközök) terjed. A gyapjúval sűrűn benőtt testtájékok bőrén telepedik meg, ahol apró sérüléseket, nyáluk izgató hatásával viszketést okoznak. A fertőzött állatok vakaródznak, a viszketés meleg időben fokozódik, bőrüket dörzsölik, ill. rágják. Végül a nagy területen csupasszá vált bőr megvastagodik, pörkösödik, az állatok lesoványodnak. Fiatal bárányokon kevésbé szembetűnő és terjedésre kevésbé hajlamos.
F—2 fuzariotoxikózis a gabonaféléken és hosszú tenyészidejű kukoricán megtelepedő Fusarium graminearum gombatoxin váltja ki. Ösztrogén-szindróma (péra duzzanat, ivarszervi nyálkahártyák kipirosodása, lilás elszíneződése, a szövetek vizenyős beszűrődése,majd hüvelyelőesés stb.) Vemhes anyajuhokban vetélést Kosokban terméketlenséget (herék csírahámjának elfajulása, spermatermelési zavarok, csökkent értékű sperma stb.)
A ketózis a kérődzők anyagforgalmi betegsége. A szénhidrát- és zsíranyagcsere zavarai (fokozott és hiányos zsírbontás) miatt ketonanyagok (acetecetsav, bétahidroxivajsav, aceton) halmozódnak fel a vérben (ketonémia), jelennek meg a vizeletben (ketonuria), a tejben stb. A ketonanyagok metabolikus acidózist okoznak, a májban pedig zsíros májelfajulás alakul ki. Nagy tejtermelésű, többször ellett tehenekben többnyire az ellés utáni 4-6. héten és vemhes (különösen ikervemhes) juhokban (vemhességi toxikózis) gyakori. Kiváltásában takarmányozási hibák (hiányos szénhidrátellátás, romlott szilázs-etetés, elhízott állapot) és a belső elválasztása mirigyek zavarai játszanak szerepet.
A
juhok a vemhesség utolsó hónapjában, rendszerint a téli hónapokban betegszenek meg. A kettős vagy hármas ikervemhet hordozó anyák különösen hajlamosak a ketózisos megbetegedésekre. Kiváltó: a takarmányok szénhidrátokban való szegénysége vagy a szervezet szénhidráttartalékainak hiánya. Előfordulhat szórványosan és tömegesen is (hirtelen takarmányváltoztatás, fejadagcsökkentés stb.).
A beteg vemhes juhok étvágytalanok, ugyanakkor a falat, az almot nyalogatják, légzésük szapora, a kilélegzett levegő aceton szagú, szívverésük gyenge. Gyakran vizelnek, vizeltük világossárga és aceton szagú. Súlyosabb esetben bágyadtak, szédelegve járnak vagy nyugtalanok, harapó kényszermozgást végeznek. Látászavaraik vannak. A beteg állatok csak ellés vagy vetélés után gyógyulnak meg, egyébként a megbetegedést követő 2-8. nap elhallanak. A hullák boncolásakor zsíros máj- és veseelfajulást, a méhben pedig két vagy három magzatot találunk. Gyógykezelésül vagy megelőzésül jó hatással van a melasz itatása a vemhesség utolsó hónapjában. A májkárosodás csökkentésére A-, D-, E-vitamin adagolása ajánlatos.
Mindenütt,
minden fajtában Előrehaladottan vemhes, jó kondíciójú anyajuhok Hüvely gyengesége, szövetek ellágyulása Ösztrogén, Ca-hiány, öröklődő hajlam Gyógykezelés- műtét
Méhelőesés rendszerint az elléshez csatlakozik. A méhelőesés okai az erős utófájások a méhszáj megnyílása után, a méhatónia, a széles méhszalag nagymértékű kitágulása, az ún. diagphragma pelvis elpetyhüdése. Az előesett méh az álló juhon egészen a csánkig lóg le. A vérereknek a medence kijáratánál történő összeszorítása miatt vénás bővérűség keletkezik, mely a méhfal megvastagodásával és elszíneződésével jár. A méh szennyeződésének és sérülésének a veszélye az előesés időtartamával növekszik. A méhfal kedvezőtlen körülmények között megrepedhet.
A
viselkedés az állat külső, belső ingerekre adott reakcióinak összessége, amely az életjelenségek együttes megnyilvánulásának tekinthető. Életjelenségek: - Mozgás és pihenés (járás, állás, fekvés, alvás) - Táplálkozás (legelés, evés, kérődzés, ivás) - Fajfenntartás (párzás, ellés, anya-bárány kapcsolat) - Csoportos viselkedés (játék, figyelés) - Bélsár ürítés, vizelés
Mozgékony állat, legelés közben 4-5 km-t tesz meg, de naponta 20-40 km-re is elhajtható. A legelőn a juh társait lassan követve, fejét letartva mozog. Az istállóból való kihajtáskor emelt fejjel, egymás hátán is tolakszanak kifelé. Jóllakottan árnyékos, száraz helyre szeret feküdni Szívesebben fekszik, mint áll. Tűző napon összebújnak „karikába”, egymás lába alá nyomják a fejüket. Szélnek háttal áll, bárányát a mellső lábára fekteti. Az anyajuhoz visszaengedett bárányok futás közben farukat dobálják. A nyáj mozgásából a juhász kutyája minősíthető.
Táplálékát a juh alsó ajkával, metszőfogaival ragadja meg. A legelőn a füveket kiválogatva legelik. Legelési időszakban több időt tölt táplálkozással, minta téli istállózott tartásban (20-29%, illetve 17-25 %-a a nappali időszaknak). Nyáron pirkadatkor és alkonyatkor kell legeltetni. Legeléskor ritkán kapja fel a fejét.
Kérődzéskor
80-100 rágómozgás/perc 7-8 órát kérődzik, nyugalom, csend kell hozzá. Szopáskor a bárány térdelő testhelyzetben orrával az anyja tőgyét bökdösi, közben farkát mozgatja (ez jelzi a tej folyását). A bárány első héten 30, második héten 15-20 alkalommal szopik. A tolvaj bárány hátulról szopik (a feje koszos)
A
juh a folyó, csörgedező vizet szereti inni. Az istállóban a naponta megivott vízmennyiséget nemcsak a takarmányozás, hanem az ivóvíz hőfoka is befolyásolja. Az alacsony hőfokú víz (2Co-os) erősen megterheli a szervezetet. Naponta 3-6 alkalommal iszik, kb. 0,5-3 liter vizet.
Kommunikáció Fő kommunikációs csatornák:
Látás: - figyelmi póz, menekülő fajtársak látványa ragadozó elkerülő viselkedést indukál a többiekben - udvarlási és fenyegető pózok
Szaglás: - pre-orbitális mirigyek, domináns kos „nyájszag” - anyai bevésődés, bárány beazonosítás szoptatáskor - ivarzó anyák beazonosítása (flehmen - kosok)
Hallás: - kosok fenyegető és udvarlási hangjai - anya-bárány egymásra találása - szeparációs stressz (nyájtól)
Csoportszerkezet és rangsor I.
Tipikus nyájállat: - relatíve kicsi szociális távolság
- veszély esetén összetömörülnek (terelhetőség!) kivétel: soay juh (ősi skót fajta) - felismerik a saját csoportjukba tartozó egyedeket (főként szag alapján) - legalább 4-5 egyed kell egy stabil csoporthoz - vonzódnak a saját fajtájukhoz (akikkel nevelkedtek) - viselkedési szinkronizáció (egyszerre legelnek, kérődznek stb)
Csoportszerkezet II.
Kosok: - a természetben külön csoportokban élnek (4-13 fő, kanadai vadjuh) - rangsor a testméret és szarvméret alapján (lineáris) - domináns kos: alárendelt egyed ritualizált meghágása - kötődés erősítése: dörgölődzés a kosok között (szaganyag átvitel) Anyák: - anyacsoportok (8-60 egyed) - kevésbé kifejezett rangsor (hálózatos) - „vezető-követő” viselkedés (idős, tapasztalt anya vezeti a vonuló nyájat) a szabadban, de pl. fejőgépre vonuláskor is - legelőtársak – erősebb kötődés 2-3 csoporttag között
A házi juh szezonálisan poliösztruszos faj. A vadon élő juhoknál a nőstények üzekedése úgynevezett „párzási rohamban” nyilvánul meg,a domesztikált fajták nőstényeire a tünetszegény „csendes” ivarzás a jellemző. Az ivarzó anya gyakran vizel, a koshoz dörgölőzik A kos genitális kontroll alatt tartja nyájat, 20-40 percenként körbejár, próbaugrásokat végez. A hím követi a nőstényt, mellé áll, kapar, tépdesi a gyapját, morog, szagolgatja a nőstény ivarszerveit, vizeletét, nyújtott nyakkal, felső ajkát felfelé görbítve vicsorgat (Flehman-reflex), nyelvét öltögeti. A nőstény, ha ivarzik a tűrési reflexet mutatja, megáll a kosnak. Az ivarzás időtartama 24 óra.
Szexuális magatartásformák
Kosok: - 6-9 hónaposan ivarérettek, természetben 2-3 évesen csatlakoznak a koscsoportokhoz - látvány, szaglás és ízérzékelés útján választják ki az ivarzó anyákat (flehmen – vomeronazális szerv: ösztrogének érzékelése) - szexuális partnerek gyakori váltogatása (promiszkuitás) a jellemző, de! domináns kosok több anyajuhval párzanak, mint a többiek (gond: ha az erősebb kos terméketlen – sok anya üresen maradhat!)
- csak ”kos csoportban” nevelve: csökkent szexuális aktivitás felnőttkorban (homoszexualitás), anyák látványa, hangja, illata – normális szexuális viselkedés
Anyajuhok: - szezonálisan poliösztruszosak - az ivarzás 16-17 naponta, 18-24 órán át tart - növekvő nyugtalanság, bégetés - kos illata ivarzást indukál
Ivarzási
tünetek Tűrési reflex Hím nemi reflexek Flehmen-reflex Kapuív reflex Fergusson reflex
-
-
-
-
Az állatok mesterséges termékenyítésekor az ondót művi úton juttatjuk az ivarzó nőstény nemi szervébe. A mesterséges termékenyítés előnyei: nagy értékű, javító hatású apaállatoktól származtathatunk utódokat. kevesebb apaállatra van szükség, a kevesebb apaállattól származó utódállomány egyöntetűbb lesz. szükség esetén e módszer a fajtaváltás hatékony módszere. az apaállatok a párzás útján terjedő betegségektől mentesíthetők, s a betegségek közvetítői sem lehetnek. a levett ondó minősége makroszkóposan és labordiagnosztikai úton is ellenőrizhető, minősíthető.
Mesterséges termékenyítésre az anyaállatokat ajánlatos előkészíteni energiadúsabb takarmányozással, ú.n. flushinggal. Kézből való pároztatáskor az ivarzók vazektomizált keresőkosokkal való kiválogatása naponta két ízben, kora reggel és késő délután célszerű. Rendszerint az ivarzás észlelésétől számított 18 óra múlva válik le a pete, ezért a termékenyítés az ivarzás jelentkezésétől számított 12-24 óra között a legeredményesebb, az inszeminálást ajánlatos 8-12 óra múlva megismételni. Ha naponta egyszer kerestetnek, reggel 6-7 óra között, akkor rögtön inszerminálni kell és délután megismételni. Cervikális vagy laparoszkópos termékenyítés esetén ivarzásszinkronizálást alkalmaznak, mellyel a termékenyítés időzíthető.
Ellés és utódgondozás
Ellés előtt: - 145-
155 napos vemhesség (vadjuh: 170 nap)
- ellés előtt 3 h – nyugtalanság (körben jár, kapar, fekszik – áll) - kiválás a nyájból (anya-bárány kötődést és felismerést segíti) - növekvő ösztrogén szint: idegen bárányt is elfogad („báránylopás”) - emberi zavarás lassíthatja az ellést
Előkészítő szakasz: (6-12 óra) Külső jelek: far besüpped, has leereszkedik, péra duzzadt, medenceszalag ellazul- ellés előtt 710 nappal már láthatóak. Ellés közeledtével nyugtalan, kél-fekszik, félrevonul. Az ellések 50-60 %-a a kora hajnali órákban, 20%-a délután, 20-30%-a este zajlik. 1. Megnyílási szakasz: A magzatburkok (vízhólyag, lábhólyag) megjelenik a szülőútban. 1.
3. Kitolási szakasz: Erőteljes és szabályos időközönkénti méhösszehúzódás a hasprés segítségével. Általában 90%-tól maguktól megellenek, fekve. Ikerellés esetén átlagosan fél óránként követik egymást a bárányok. A magzatmáz eltakarításához a bárány orrát nyalja először az anya (felnyalás). Szaga alapján azonosít. Érdes nyelvével serkenti a perifériális vérkeringést. Első lábával kapálja a bárányt, ha kell. A bárányt mély, morgó hangon hívja. 4. Utószakasz: A magzatburok távozik fél-3 órán belül. A tisztulás 5-12 napig tart (lochia folyás). Az ellés után 21-28 napra kialakulnak a méhben az újrafogamzás feltételi, az involúció befejeződik.
Utódgondozás
Ellést követően: - első fél nap: szenzitív időszak (lezárulása után már nem érdeklődik a bárány után)
- 1 órán belül szelektív kötődés a bárány iránt (szag alapján történő azonosítás – olfaktórikus imprinting) - progeszteron és ösztrogén indukálja az anyai viselkedést (nem vemhes anyákban is) - méhnyak + hüvely tágulása: anyai viselkedést indukál (vaginális stimuláció – (oxitocin szint emelkedés) elfogadja az idegen bárányt is) - nem vemhes állatnak oxitocin: 30 sec múlva elfogadja az idegen bárányt - elpusztult saját bárány bőre idegen bárányra húzva - dajkásítás
Anya – bárány kapcsolat I.
Első héten: - az anya bármikor engedi szopni a bárányát - folyamatosan egymás közelében vannak
Első hónap: - az anya aktívan keresi a bárányt - hang, látvány (fej!), és szag alapján azonosítja be
Második hónaptól: - a bárányé a főszerep a kapcsolat fenntartásában
(Alexander et al. 1977)
Anya-bárány kapcsolat II.
Anyai viselkedés: - a bárány aktivitása (mozgás, tőgy bökdösés) indukálja az anyai viselkedést (halott bárányt hamar elhagyja és csatlakozik a nyájhoz) - fajtajelleg – vannak jobb és rosszabb nevelőképességű fajták (szelekció lehetősége! – nagyobb súlyú bárány : jó anya) - egyedi jellegzetesség: tapasztalt anyák gondosabbak
- abnormális viselkedés: elhagyja a bárányt, agresszió (öklel), nem áll meg szoptatáskor
Egyedfejlődés I. (a bárányok nem hallgatnak)
Születés után: - normál esetben: 1órán belül feláll és keresi az anya tőgyét „fészekhagyó” (precocial), fejlett látás, hallás, mozgáskoordináció
- az anya nyalogatása és mozgása stimulálja a bárányt (felállás és tőgykeresés) - az első tőgykereséskor „meleg és sima felszínű” dolgot keres - nyomásinger a szeme, orra környékén: fejét felemeli + száját kinyitja (hidegben, a lehűlt testű bárány inaktív)
- első hét: óránként többször (1-3 perc), első hét után: óránként egyszer szopik (20 mp) - ikreket: az anyjuk egyszerre eteti (erős kötődés az ikrek között)
- szopás közben „csóválják” a farkukat funkció: kulcsinger, ami az anya szaglászását (és ezáltal a beazonosítást) indukálja
- követő viselkedés: miután lábra áll, folyamatosan az anyja mellett tartózkodik (kecske: rejtőző 4-7 napig)
Egyedfejlődés II.
Tanulás: - egy napos koruk után már felismerik az anyjukat (hang, látvány) - felismerik a testvérüket, anyjuk fajtatársait - az anyjuktól tanulják meg, mit egyenek
Játék: - funkciója: fizikai kondíció növelés – mozgáskoordináció javítás; tanulás - tapasztalatszerzés; szociális készségek fejlesztése - 9-11 hetes korukban játszanak legtöbbet - kb. 1 éves korig - kosbárányok többet játszanak (fejelés, váll-lökés, hágás)
A juhok egymással való kapcsolata igen szelíd. Sem a legelőn, sem az istállóban nem tapasztalható versengés. Az élelmesség az a tulajdonság, ami kialakítja vezéri szerepet a nyájban. Játék = jó egészségi állapot, 2-3 hetes bárány már szívesen játszik társaival, 2-6 állatból álló csoportokat alkotnak. A zömében nappali életet élő, társulásban tartózkodó állatoknál, mint amilyen a juh is, az egyed közötti érintkezés alapja elsősorban a látás. A veszélyt úgy jelzi, hogy fejét felveti és megugrik egy kicsit. Hangadása sokrétű (anya-bárány kapcsolat, veszélyre felhívó hang, szexuális viselkedéskor kiadott berregés). A szaglás is fontos (anya-bárány, ivari társ).
A
juhok naponta 6-8 alkalommal ürítenek bélsarat és 10-15 esetben vizeletet. Ivarzáskor, elléskor gyakoribb a vizeletürítés. Az evést követő két óra utána bélsárürítés fokozódik. Vizeléskor a nőstények mélyen leguggolnak, a kos csánkját behajlítva szaggatottan vizel. Bélsárürítéskor a lábak a has alá húzódnak, a hát felpúposodik, a farok gyors ütemű, vízszintes rezegtető mozgást végez.
Ember-juh kapcsolat
A juhok számára az ember egy potenciális ragadozó - kutya és ember képére ugyanazok az idegsejtek reagálnak - ember is kiválthatja ugyanazokat a menekülési reakciókat, amit a ragadozó (pl. kutya) vált ki
A juhok számára az emberrel való kontaktus általában averzív - az averzió a korábbi negatív tapasztalatokból ered (terelés, nyírás, fürdetés, patakezelés, oltások stb.) - jutalmazással (táplálék) az averzió csökkenthető
(asszociációs tanulás) - a kezelések többszöri ismétlése is javíthatja a kezelhetőséget (habituáció)
A bárányok születés utáni (1-3 nap) kezelése szelídüléshez vezet - kötődik az emberhez (még hónapok múlva is!) - odamegy az emberhez, csökken a félénksége
Állatvédelmi kérdések
Karámban tartott juhok - dominancia rendből adódó szociális stressz (nem tud elmenekülni)
- túl rövid etetővályú-hossz: kevés takarmány – gyengébbek éheznek - gyapjúrágás (abnormális viselkedésforma – legelőn soha!), férgesség? - elkülönítés a fajtársaktól – szeparációs stressz
Legelőn tartott juhok - időjárási viszontagságok (főként a bárányokat érinti) - kevés takarmány (nagy állomány sűrűség, szárazság) - betegségek kezeletlenül maradhatnak
Kezelések - farokvágás - herélés
