Az egészségednél már csak az életed a fontosabb

2012 (Évfolyam I) #5

Élet és Egészség Az egészségednél már csak az életed a fontosabb

A szexualitás helye a szerelemben



A nikotinfüggoség Felszabadulás vagy lemondás? A Te egészséged • 3 old

FiatalOK • 2 old

Totál kiégve a munkában A Te családod• 4

Mit ünneplünk? Lelkünk • 5 old

8

Isten gondot visel Gyereksarok • 7 old

Népirtás vagy istenítélet történt az ószövetségben? Tudomány világában • 6 old

Szeptember FIGYELEM!!!!

Kongresszus határok nélkül Beregszász, Amfiteátrum Szeptember 8. Kedves Olvasók! Szeretetnénk meghívni Önöket a szeptember 8-án (szombat) megrendezendő szabadtéri istentiszteletre, amelyet már negyedik alkalommal szervezünk Beregszász Amfiteátrumában. Töltsön el velünk és a határon túli vendégeinkkel egy napot, amikor énekekkel, versekkel, zeneszámokkal együtt dicsérhetjük a mi Istenünket. Az Istentisztelet három részből áll, az első rész közös bibliatanulmányozás,

amelyet helyi idő szerint 9 órakor kezdünk. A második és harmadik részen helyi és magyarországi vendégeink fognak megörvendeztetni mindannyiunkat szolgálataikkal, valamint egy-egy igehirdetést is hallhatunk. A második rész helyi idő szerint 10:30 órakor kezdődik, majd utána egy szerény ebédet szolgálunk fel minden egyes résztvevőnek. A harmadik részt helyi idő szerint 14 órától folytatjuk. A gyermekeknek külön foglalkozás lesz, ahol énekeket, bibliai történeteket tanulnak, és a délutáni Istentiszteleten elő is adnak. Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt.

2

old

FiatalOK

A SZEXUALITÁS HELYE A SZERELEMBEN Szerelem, szexualitás, gyengédség, testiség. Olyan kérdések ezek, amelyek ről korántsem gondolkodik mindenki egyformán. Különböző párok, egészen másként élik meg házasságuknak ezt az oldalát. Egy kisarkított és erősen általánosító nézet szerint: «A nő szexet ad a gyengédségért cserébe, a férfi pedig gyengédséget ad a szexért cserébe.» Noha ez az álláspont nagyon leegyszerűsíti a kérdést, kimond néhány olyan igazságot, amelyet magunk is gyakran tapasztalunk, de nem szívesen mondunk ki: - A párkapcsolatban a szerelem és a testiség egyaránt komoly súllyal vesz részt, ezért fontos tisztáznunk a kettő közötti rangsort, vagy kettejük egymáshoz való viszonyát. - A nők és a férfiak között alapvető különbség létezik abban, ahogyan kapcsolatukat megélik, és ebből számos konfliktus, vagy meg nem értés adódhat. A szerelem és a szex valóban mutat néhány markáns különbséget. A szexualitás első sorban biológiai szükséglet, amely kisebb vagy nagyobb mértékben minden emberben megtalálható, és amely a testi kielégülés felé hajt bennünket. A szerelem ezzel szemben inkább egyfajta lelki igény, amelyet nem minden ember érez egyformán. További különbség, hogy a szexuális vágy a kielégülés után eltűnik - mint az éhség egy ötfogásos ebéd után ugyanakkor a szeretett személytől való elválás erős vágyakozást vált ki. Nézzük meg tehát, hogy egy egészséges párkapcsolatban hogyan is viszonyuljon egymáshoz a testiség és a lelkiség, a szex és a szerelem. Ebből a szemszögből a legtöbb házasságot általában a következő három definíció valamelyikébe lehet belepréselni: 1. A házasság szerelmi kapcsolat, amelynek a szex az alapja Ez a nézet azt mondja ki, hogy minden szerelmi viszonynak a szexuális kielégülés iránti hajtóerő képezi az alapját. A szerelem ezzel a szex melléktermékévé alacsonyodik le. E nézet legprominensebb képviselője Sigmund Freud volt,

Élet

aki élesen elválasztotta egymástól a szerelmet és a szexualitást, és pesszimista módon nem hitt abban, hogy az ember valamennyi szexuális vágya kielégíthető lenne egy tartós párkapcsolat keretein belül. Aki tehát a házasságnak ezt a meghatározását vallja, annak vagy a tartós párkapcsolat biztonságáról, vagy pedig a szexuális beteljesülésről kell lemondania. 2. A házasság szexuális kapcsolat, amelynek a szerelem az alapja Ez a nézet a másik szélsőség. Akik ezt az elképzelést vallják, azok túlidealizálják a szerelmet, míg a szexualitás szerepét alábecsülik. Legnevesebb képviselője Abraham Maslow, a szükségletpiramis megalkotója, aki a szexualitást az alacsonyabb rendű (bár nélkülözhetetlen) szükségletek közé sorolta, míg a szerelmi beteljesülést az önmegvalósítás felső kategóriájába helyezte. Aki tehát ennek a meghatározásnak a jegyében él, annak számára a szex csak egy ösztönös, biológia tényezők által befolyásolt cselekmény, amely egy megkerülhetetlen állomás a magasabb rendű lelki egyesülés felé vezető úton. 3. A házasság szerelmi kapcsolat, amelynek része a szex A két szélsőséges nézet után ez a kiegyensúlyozott, egészséges meghatározás. A szerelmi kapcsolat nem lehet teljes szex nélkül, ugyanakkor nem a szex az egyetlen és mindent meghatározó alap, amelyre a kapcsolat épül. A szex is egy arca a házasságnak, ugyanúgy, mint ahogyan a közös célok, a kommunikáció, a konfliktuskezelés, a pénzügyek irányítása, vagy a szabadidőtöltés. Ez nem csökkenti a szexualitás jelentőségét, csak segít a megfelelő helyre tenni azt. Egy szerelmi kapcsolat tehát nem működhet hosszú távon harmóniában a testi intimitás nélkül, ugyanakkor nagyon ingatag talajon áll az a szerelmi kapcsolat, amely csak a testiségre épül. Ez a szemlélet képviseli a szex és a szerelem kiegyensúlyozott viszonyát, amelyet számos pár tapasztalata alátámaszt. A megkérdezettek döntő többsége egyet ért abban, hogy a szex akkor a legjobb, ha olyan partnerrel történik, akibe szerelmesek vagyunk, akihez komoly érzelmi szálak kötnek bennünket. Az ellenkező nézetet csak egy elenyésző kisebbség vallja.

és

Egészség

Mit kezdjünk a féltékenységgel? Ha szexualitásról gondolkodunk, akkor csak karnyújtásnyira van tőlünk az a kérdés, amely elválaszthatatlanul hozzáragadt a szexhez és amely nagyon sok pár életét megkeseríti: a féltékenység. Ahogyan a szexualitásról, úgy a féltékenységről is rengeteg nézet, vélemény és elképzelés létezik. Már a fogalom meghatározásánál is különböző vélemények kapnak hangot: - A féltékenység a bizalmatlanság jele, amely megterheli a párkapcsolatot. - A féltékenység a szeretet jele, amely védi a párkapcsolatot a külső betolakodókkal szemben. A féltékenységnek több fajtája is van:

1. Beteges féltékenység Beteges féltékenységről beszélünk abban az esetben, amikor a pár egyik tagja indokolatlanul gyakran és hevesen reagál olyan eseményekre, amelyekben más semmi feltűnőt nem lát. Gyakori kísérőjelensége az erőszakkal való fenyegetés, amely a hűtlennek vélt partnerre, vagy az elképzelt riválisra irányul. A legtöbb esetben ez a fajta féltékenység nem párkapcsolati probléma, hanem a féltékeny fél személyiségzavarára vezethető vissza. Ilyen helyzetben mindenképp érdemes külső segítséget igénybe venni pszichoterápiai, vagy pszichiátriai kezelés formájában. 2. «Normális» féltékenység Ezekben a helyzetekben a féltékenységnek van kisebb vagy nagyobb valóságalapja, ezért a párkapcsolat védelme érdekében érdemes komolyan foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyek a féltékenységet kiváltották. Ilyen esetről beszélhetünk például akkor, ha a pár egyik tagja hűtlen volt, de a pár meg akarja menteni a kapcsolatát. Egy ilyen helyzetben lévő pár számára nélkülözhetetlen a bizalom újbóli felépítése, és ebben akadály lehet minden olyan viselkedési forma, amely a megcsalt félben féltékenységet vált ki. Hasonló helyzet állhat fenn azoknál a pároknál, amelyekben az egyik fél olyan szabadságot követel magának, amelyet a másik nem tud tolerálni. Mivel a hűtlenség nem egy idegen partner ágyában kezdődik, ezért jó, ha minden pár megfogalmazza a maga számára, hogy mit ért hűség alatt, és mely magatartásformáknál veszíti el a biztonságérzetét.

Élet

és

Egészség

A nikotinfüggőség felszabadulás vagy lemondás? A cigarettát könnyű letenni. Öt percre, fél órára, esetleg egy-két órára mindenkinek sikerül. Mark Twain mondta tréfásan: „Leszokni róla? A legkönnyebb! Én magam már több mint ezerszer megtettem.” Köztudott, hogy a nikotin, élénkítő szer, ami hangulatmódosító hatással bír. Ez az egyik legfőbb szempont, amiért nehéz lemondani róla. Egy tudatállapotot befolyásoló szertől nem könnyű szabadulni. A cigaretta elszívása után a véráramban lévő nikotin 30 perc alatt a felére, 1 óra alatt a negyedére csökken. Ez a magyarázat arra, hogy miért szív el egy átlagos dohányos húsz szálat naponta. A dohányos ember nem szereti igazán önmagát, hiszen ha szeretné, nem mérgezné naponta többször is sajátmaga tüdejét, érrendszerét, gondolkodása tisztaságát nikotinnal és egyéb rákkeltő anyagokkal, amik a cigarettában találhatók. Van olyan dohányos, akinek az utolsó szál tényleg az utolsó. Elég hozzá egy komolyabb influenza, amikor „nem kívánja” és többet nem is szív el belőle. Elég lehet, ha a barátnő ultimátumot ad, vagy az orvos megijeszti az érszűkület vagy egyéb szív- és érrendszeri rendellenességek lehetséges jövőbeli hatásaival. Aki képes ezek után egyszerűen abbahagyni a dohányzást, valószínűleg nem igazi függő, vagy képes mással helyettesíteni azt. A probléma nem is az abbahagyással van, hanem azzal, hogy hogyan érezzük magunkat ilyenkor és mit tehetünk azért, hogy ne lépjünk újból vissza a dohányzás, újbóli rágyújtás sanyarú körforgásába. Az igazi felépülés folyamata nem ott ér véget, amikor valaki leteszi a cigarettát. Hogyan éljük meg mindezek után a hétköznapokat? Felszabadulásként, vagy szenvedve és vágyakozva? A nem-dohányzás önmagában egy szenvedéssel teli állapot is lehet. A saját erejéből változni akaró függő kétségbeesett erőfeszítéseket tesz arra, hogy ne gyújtson rá újra, de ebben az állapotban semmi

A Te egészséged 3 old örömet nem talál. Megváltoztatta élete rendszerének egyik elemét, de ha csak ennyi változott és a személyisége, gondolkodásmódja, életvitele, családi és munkahelyi körülményeihez való viszonyulása a régi maradt, nem lesz öröme ebben az állapotban. A függőség nem jellemgyengeség, hanem betegség. Ha beteg embernek látjuk magunkat, talán könnyebb elfogadni a segítséget. Ha valakinek súlyos tüdőgyulladása van, akkor érdemes elfogadnia az orvosi segítséget. Épp így van ez a nikotinfüggőséggel is. A függőségben szenvedő ember nem tudja önmagát gyógyítani. Függőségünk elfogadása alázatot igényel és azt a beismerést, hogy nem vagyunk urai bizonyos cselekedeteinknek. Leggyakrabban büszkeségünk áll a háttérben. A vereséget nehéz beismerni, inkább tovább próbálkozunk, aminek nyomában újabb kudarcok járnak. Nem az a kérdés, hány kudarcélményt gyűjtöttünk eddig össze, hanem az, hogy akarunk-e újból felállni és „egészséges” módon élni. Az egyik kedvenc bibliai gondolatom a következő: „Mert ha hétszer elesik is az igaz, felkel azért; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek” (Példa24,16). E gondolat szerint nem az minősül igaznak, aki soha nem bukik el, hanem az, aki akarja a változást és újból feláll. A másik csoport jelzője az „istentelen”, ami azért elgondolkodtató, mert számomra ez nem minősítés, hanem egy állapot jellemzése. Istentelen: az az ember, aki Isten nélkül, vagyis segítség nélkül önmaga próbálja élni az életét, így próbálkozásai a függőséggel szemben többnyire kudarcra van ítélve. Nagy probléma lehet a leszokás folyamatában, ha azokra az emberekre tekintünk, akik továbbra is szenvedélyükkel élnek. Egy új, megváltozott életúton nagy segítség lehet, ha kapcsolatban vagyunk olyan emberekkel, akik szintén a változás útját járják. A dohányzás abbahagyása már önmagában rengeteg lehetőséggel jár, de ha megéljük benne személyiségünk és ez által kapcsolataink folyamatos gyógyulását, akkor elmondhatjuk: sokkal több ajándék rejlik a függőségmentes életben, mint gondolnánk. Ez egyedül természetesen nem fog sikerülni, de segítséggel már rengetegen átélték ezt a csodát.

4

Élet

old

TOTÁL KIÉGVE A MUNKÁBAN

A Te családod

Reménytelenség, krónikus kimerültség, inkompetencia érzés, célok elveszítése, csökkent produktivitás. A túlhajszoltság ugyanúgy provokáló, mint a monotónia. Ez pedig nem más, mint a kiégés, vagyis a burnout szindróma. Munkakedv-vesztetten A burnout (kiégés) szindróma (melyet Freudenberger írt le 1974-ben) krónikus, emocionális megterhelések, stressz kapcsán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés. Együtt jár a reménytelenség és inkompetencia érzésével, a célok és ideálok elvesztésével; valamint a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jelenlétével.

és

Egészség

Kiemelt kockázattal bírnak a következő foglalkozások: szociális munkás, tanácsadó, pszichológus; az egészségügyben dolgozók és azok, akik az empátia, az érzelmi azonosulás terén túlzottan igénybevettek (pl. tűzoltók, rendőrök, pedagógusok stb.). Ők többnyire az alacsony társadalmi presztízs és a szerényebb jövedelem miatt is veszélyeztetettebbek. Szintén könnyen áldozatul eshetnek a maximalisták, akik mindenkinek meg akarnak felelni; és azok, akik nehezen dolgozzák fel a bizonytalanságot, és úgy érzik, nincs vagy kevés kontrolljuk van a munkájuk felett.

Szunnyadó tűz A kiégés hosszantartó folyamat eredménye, különböző állomásai vannak. A munka kezdetekor jellemző kezdeti lelkesedést, idealisztikus, akár irreális elvárásokat követően megtorpanás következik be. Az addig talán túlzottan is Az egyik legnehezebben kezelhető és legveszélyesebb lelkes valaki egyre realistább lesz; majd kiábrándul. Végül teljesítmény- és karrierkrízis. A teljesítményt eljut a frusztráció fázisába, amikor már megkérdőjeleződik komolyan veszélyezteti, súlyos stádiumban már nem a hivatás, a munka értelme. A korábbi célok ekkor vagy visszafordítható folyamat. Leggyakoribb tünetei közé megsemmisülnek - vagy sikerül újrafogalmazni őket. Ha az alábbiak tartoznak: krónikus fáradtság, fejfájás, a magunknak feltett kérdésekre megfelelő választ tudunk alvászavar, érzelmi kimerültség, az empátiás készség adni, akkor innen még van visszaút. Kevésbé szerencsés beszűkülése, negatív önértékelés, depresszív helyzetben bekövetkezik az apátia, a kiürültség állapota, hangulat, szakmai inkompetencia érzése, célok mely nem pusztán a munkahelyi teljesítményben, de a elveszítése, reménytelenség, csökkent produktivitás. személyes értelmes célok megfogalmazásában is akadályt Kapcsolódó tünet lehet a sivár, kiüresedő magánélet. A fog jelenteni. Az egyedüli cél a kihívások kerülése és az baráti és családi kapcsolatok lazulnak, vagy feszültségtelivé erőfeszítések minimalizálása lesz. válnak; és a kikapcsolódásra is egyre kisebb az igény. A hivatás depressziója ellen Aki két végén égeti a gyertyát Ha tehát belefáradunk a munkába, elveszítjük Érdemes minél előbb szembenézni azzal, ha a kiégés motivációnkat, napi szintű a stressz az életünkben, tüneteitől szenvedünk. Ha nem veszünk tudomást róla, és nincsen hatásunk arra, ami körülöttünk történik, vagy tagadjuk a tüneteket, lelki és testi egészségünket belesodródhatunk ebbe a tulajdonképpen depresszív kockáztatjuk. A diagnózis megalkotásában természetesen állapotba. A kiégés ugyanis a hivatás depressziója, a ajánlott a szakember segítsége, de első lépésként tegyük valódi depresszió összes tünetével és következményével. fel magunknak az alábbi kérdéseket: Kiábrándultunk Leghatékonyabb terápiája a megelőzés. A munkával és a munkából? Már semmi sem motivál? Úgy érezzük, az ügyfelekkel/páciensekkel való túlzott azonosulás és hogy a munkában egyre cinikusabbak, gúnyosabbak, bevonódás elkerülése, a megküzdési stratégiák fejlesztése, kritikusabbak lettünk? Alig tudjuk bevonszolni magunkat a terheket megosztani képes munkatársi környezet a munkába, és nehezen kezdünk el dolgozni? Egyre mind a megelőzés eszközei lehetnek. Próbáljuk meg ingerlékenyebbek és türelmetlenebbek vagyunk a az optimális egyensúlyt megteremteni a munka és a munkatársakkal, az ügyfelekkel? Úgy érezzük, hogy magánélet között. Rendszeresen legyen alkalmunk a leküzdhetetlen akadályokkal szembesülünk a munkában? kikapcsolódásra, feltöltődésre. Legyünk tisztában szakmai Nincs energiánk ahhoz, hogy teljesítsünk? Képtelenek kompetenciánkkal, hogy el tudjuk különíteni, egy-egy vagyunk az örömre? sikertelenség személyes kudarcunk-e. Próbáljunk olyan feladatot ellátni - akár területet váltani -, amiben örömünket Kitéve a kockázatnak leljük. A kiégés tekintetében veszélyeztetettek az olyan pozíciót betöltők, ahol nagy a frusztráció és az érzelmi megterhelés Súlyos kiégés esetén egy megoldás van: a pályaelhagyás. és emellett nagy a felelősség; hiányoznak a teljesítmény Ilyenkor már egy hosszabb pihenő, munkahelyváltás mérésének objektív kritériumai vagy a visszajelzés; nem megoldás, az érzelmi igénybevétel ettől nem fog túlzott elvárásokkal és irreális célokkal kell megküzdeni; csökkenni. Regenerálódni ekkor már csak új területen túl hosszú a munkaidő, jellemző a monotónia; esetleg lehet. Mivel a kiégés súlyos krízishelyzet, megoldása bizonytalan a társadalmi presztízse a feladatnak; vagy egyedül nem lehetséges. Az első lépés a tudatosítás elégtelen a megbecsülés és az elismerés (és alacsony felfigyelni a kiégés lehetőségére a tünetek alapján. Ezek a jövedelem). Feltehetően a megnyúlt munkaidő, a után még persze lehet mód a munkafeltételek javítására, túlterhelés, a siker elmaradása, az eredmények hiánya a túlterheltség csökkentésére, amennyiben a munkahely miatt nő a kiégés szindrómában szenvedők száma, és ebben mint támogató csoport (készen a szervezeti kultúra érinti a fiatal munkavállalókat is. Hiszen a pályakezdőtől megváltoztatására) részt vesz. De a kiégés megelőzésében napjaikban nagy erőfeszítéseket, erős motivációt várnak és kezelésében egyaránt hasznos és olykor elkerülhetetlen el. A sok stressz és a túlhajszoltság pedig átcsaphat korai lehet a külső segítség kérése. fásultságba.

Ü

Élet

és

Egészség

Mit ünneplünk?

Lelkünk

nnepekben és munkaszüneti napokban soha sem volt hiányunk. Mostanában már természetessé vált számunkra, hogy gazdaságilag mindig alulmaradunk, de ünnepek tekintetében soha nem voltunk lemaradva. Vannak állami ünnepek, vallási ünnepek, népi ünnepek, a kereszténység előtti ünnepek, más kategóriákba tartozó ünnepek. Nyilvánvalóan, a vallási megnevezésben benne vannak a különböző egyházak is. Például a katolikus ünnepeknek megvannak a saját dátumai, az ortodoxoknak szintén saját ünnepeik vannak. A protestánsok pedig egyes ünnepeket elismernek, a többit pedig nem. Valaki csak az egyik ünnepet ismeri el, a másik viszont egyáltalán nem tekinti ezt ünnepnek. A keresztények számára ebben a kérdésben egyáltalán nem kellene, hogy ellentmondások legyenek. Hiszen meg van írva a Szentírásban: „Egy az Úr, egy a hitt, egy a keresztség” (Efézus 4:5). A Biblia megmutatja nekünk, hogy a régi időkben Isten népét a papok kellet, hogy tanítsák, azért, hogy mindenki jól tudja, mi az Isten akarata. „És az Én népemet tanítsák, hogy mi a különbség szent és köz között, és a tisztátalan és tiszta között való különbséget ismert essékmeg velök” (Ezékiel 44:23). De a történelem arról tanúskodik, hogy a papok gyakran saját maguk hibásak voltak abban, hogy tetteikkel elfordították az embereket Istentől. Sokszor a dolog odáig jutott, hogy Istennek Ésaiás prófétán keresztül a következőt kellet kihirdetnie:”…ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni” (Ésaiás 1:13-14). Ugyanebben a fejezetben azt is látjuk, hogy a «törvénytelenség és az ünneplés» egyesítése megengedhetetlen. De, sajnos, a törvénytelenséggel összekötőt ünneplésnek még ma is helye van közöttünk. Mit mondana Krisztus, ha jelen lenne egy ilyen „ünnepségen”, ahol minden a vodkával kezdődik és fejeződik be? Ezt nem nehéz kitalálni. Az orvosok nagyon szomorú statisztikát adnak meg: „Az alkohollal való mérgezés az első helyet foglalja el azok között az okok miatt, amiért az emberek ünnepekkor kórházba kerülnek, a súlyos traumákkal együtt, amik ugyancsak a részegséggel vannak összefüggésben.” Jézus eljöveteléig a farizeusok, a papok és az írástudók már annyi törvényt, előírást és hagyományt találtak ki, hogy... Krisztus ezt nem hagyhatta szó nélkül: (Máté 15:3). Mióta Krisztus és az apostolok tanítása terjedni kezdett a világban, már nem csak évszázadok, hanem két évezred telt el, de valamiért úgy tűnik, hogy a történelem semmire nem tanított meg minket. Új korszak kezdődőt el, az Újszövetség korszaka, az új evangéliumi tanítás ideje. És vajon mit tenne ma Jézus, ha elkezdené ma összehasonlítani a Saját tanítását a mai rendeletek és rengeteg ünnep halmazával, amik főleg az utolsó évezredben jöttek létre? Nem feddene meg minket? Lehetséges, hogy Jézus újra megismételné a szavait: „Pedig hiába tisztelnek Engem, ha oly tudományokat

5

old

tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Márk 7:7). Az emberek sokszor saját maguk válasszák ki az imádat módszerét, és saját maguk határozzák meg, melyik napokon fogják azt végezni – így, ennek következtében alakul ki egy ünnep. Azok, akik megfigyelhették egy ünnep kialakulását, arra számítottak, hogy a nép majd félelemmel jön el a hódolatra, hogy ne haragítsa meg az isteneket. Megszületett egy ember, és az anyatejjel együtt magába szívta az ősei hagyományait. És azt gondolja, hogy ez így van rendjén. Ha eljött az ünnep ideje – menni kell az imádatra… Az emberek többsége hisz abban, hogy Isten létezik, és próbálnak a kedvében járni, de mindemellett a háborúk, a katasztrófák és a globális változások száma a Földön nem csökken. Miért van ez? Lehet, hogy Isten nincs megelégedve az imádatunkkal? Isten csak az igaz imádatot fogadja el. Csak azt az imádatot, amit Ő határozott meg, és nem pedig mi magunk. Mert Ő teremtett meg minket akarata szerint, életet adott nekünk. Például, azért, hogy jót tegyen az emberrel, Isten rendelt egy heti ünnepet, amelyik a 10 parancsolat része: „Hat napon át munkálkodjál, de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja”. És, hogy Istennél melyik a hetedik nap, azt ön bizonyára tudja. Természetesen a szombat, mert erről konkrétan beszél a Szentírás. (2Mózes 20:8-11). Az ember problémája abban rejlik, hogy az emberek elkezdik diktálni Istennek a saját feltételeiket az imádatot illetően, és, gyakorlatilag, fellázadnak a Teremtő ellen. Krisztus követői és az apostolok a kereszténység első századaiban megtartották a szombatot, és mindazok, akik Isten népének tartják magukat, ugyanezt kell, hogy tegyék. Az Újszövetségben más ünnepek megtartását illetően nincsenek Isteni rendeletek. Hogyha sem Krisztus, sem az apostolok nem írták elő, hogy még valamilyen más ünnepet is meg kell tartani, akkor ezek az ünnepek honnan erednek? Ezeknek az ünnepeknek a túlnyomó többsége történelmi hagyományokon alapszik. Érdekes és sokatmondó az is, hogy sok esetben összekapcsolták azokat az ünnepeket, amik az ősrégi pogány korokból származnak és azokat, amik a kereszténység elfogadása után keletkeztek. Eközben gyakran történt meg az, hogy sok pogány ünnep, keresztény értelmezést, magyarázatot kapott, és ellenkezőleg, sok, úgymond keresztény szertartás és ünnepség gyökerei a keresztény időktől igen távol eső korokba nyúlnak vissza. Ahogyan értelmileg, úgy érzelmileg is az ember szükségét érzi annak, hogy hódoljon azelőtt, akit ő magasabbnak, erősebnek és bölcsebbnek tart önmagánál. Pont ebben van bármely ünnep lényege, tartalma. De, ha az Isten nem az első helyet foglalja el szívünkben, akkor ellentmondásokba ütközünk. Ahogyan erről Pál apostol irt: „…akik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a Teremtő helyett, Aki mindörökké áldott. Ámen” (Róma 1:25). Tehát, az, amit ünneplünk, egyfajta mutatója lesz annak, hogy kinek adunk elsőbbséget.

6

Tudomány világában

old

Népirtás vagy istenítélet történt az ószövetségben?

M

i is történt valójában a zsidó nép honfoglalásakor, mely a bibliai időrend szerint az i.e. XV–XIV. század fordulóján ment végbe és néhány kánaáni nép ítéletszerű elpusztításával végződött. Többen ugyanis népirtásnak nevezik az említett eseményt, és az ókori zsidó nép kegyetlenségére hivatkoznak. Mások Isten parancsolatának állítják be az ítélet végrehajtását, és Isten szuverenitására utalva kitérnek a további következtetések elől. Mi is történt valójában? Népirtás vagy ítéletvégrehajtás? Ezekre a kérdésekre csak az tud válaszolni, aki kezébe veszi és tisztességesen elolvassa az erre vonatkozó bibliai részeket. A történet szálai Mózes első könyve 15. fejezetének 16. verséig nyúlnak vissza. E vers szerint Ábrahám, a zsidó nép ősatyja, a honfoglalás előtt több mint 400 évvel föltette már azt a kérdést Istennek, hogy mikor lesz a népéé Kánaán földje? Akkor azt a választ kapta, hogy csak a negyedik nemzedék idejében kerül rá sor, mert – így szólt az isteni megokolás – „még nem telt be az emoreusok gonoszsága”. Az emoreusok több ízben is szerepelnek a kánaáni népek összefoglaló neveként a Bibliában. A „betelt a gonoszság” kifejezés pedig szintén gyakran használt bibliai szakkifejezés, amely nem annyira a bűn szétterjedésére, mint mélységére vonatkozik. Annak a fájdalmas lelki ténynek a kifejeződése ez, hogy emberek vagy csoportok juthatnak olyan mélységbe, ami a teljes megkeményedés állapotával írható le. A Biblia szerint ugyanis létezik olyan nyomorúságos állapot, amikor egy ember vagy népcsoport már akkor sem tud megváltozni, ha akar, mert addigi életével teljesen eljátszotta megjobbulásának a lehetőségét. Mindennek tudatában Isten tehát arra hívta fel Ábrahám figyelmét, hogy a zsidó nép csak akkor foglalhatja el Palesztina földjét, amikor az ott élő népek gonoszsága eléri azt a fokot, hogy Isten földi eszközzel vet véget az erkölcsi elfajulásnak. Ez az eszköz Izráel népe volt, de nem azért, hogy kegyetlenkedjék, hiszen istenítéletet kellett végrehajtaniuk, és nem a maguk kénye-kedve szerinti vérontást rendezniük. Jerikó ítéleténél is jól látható, hogy hat napig ünnepélyes

Élet

menetben kellett körbejárniuk a városfalakat, mintegy előre figyelmeztetve a bekövetkezendő eseményre, majd a hetedik napon, amikor megfújták a kürtöket, maguktól omlottak le a városfalak, és az Istentől felhatalmazott ítélet végrehajtását szinte gyászmenetben és minden zsákmányszerzést kizárva kellett végrehajtani. Ezeket a tényeket a bibliai szövegösszefüggések messzemenően jelzik Józsué és a Bírák könyvében. Továbbá nevelési célzata is volt annak, hogy ezt az ítéletet nem Isten hajtotta végre – mint egykor az özönvíz idején, vagy Sodoma és Gomora kénköves esővel való elpusztításakor –, hanem Isten választott népe. Izráelnek ugyanis meg kellett értenie, hogy ők is kerülhetnek hasonló helyzetbe, mint ezek a kánaánita népek, amelyeknek borzalmas erkölcsei a modern régészeti feltárások tükrében bizonyítást nyertek, hiszen a homoszexualitás, a leszbikusság, a promiszkuitás és a bestializmus szokásai vallásos mezben is terjedtek, és ha Isten nem lépett volna közbe, a vérfertőzés vagy az általános degenerálódás kipusztította volna e néptörzseket. A zsidó nép számára történeti hagyományuk tapasztalatából is nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy ha ők kerülnek az erkölcsi romlottságnak hasonló mélységeibe, rajtuk más népek – ugyanennek az Istennek képviseletében – fogják végrehajtani rajtuk az ítéletet. Ez be is következett az asszír és a babiloni fogságok előestéjén, a VIII. és a VII. század meghatározott időszakában, amikor a zsidó nép jelentős részét is ítélet sújtotta illetve fogságba hurcolták el. Ezékiel próféta egyszerű számarányú hasonlatban kapta meg Istentől a babiloni fogság miatti ítélet mértékét: a nép harmadrésze meghalt a káldeusok öldöklése következtében; a nép második harmadrészének fogságba kellett mennie, a Tigris és Eufrátesz vidékére; a népnek csupán írmagja, a harmadik harmad maradhatott az óhazában, keserves körülmények között találván magát. Ha a Biblia minden egyes erre vonatkozó kijelentését összegezzük, azt állapíthatjuk meg, hogy további okai is voltak Isten ítélettel való közbelépésének. Isten világossá akarta tenni, hogy minden ember iránt kegyelmes, de aki annyira visszaél a kegyelemmel, hogy teljesen menthetetlen állapotba sodorja önmagát, azzal már az Isten

és

Egészség

sem tud mit kezdeni a maga jót szolgáló terveiben, de felmentést sem tud majd adni neki a végső ítéletben. Istennek jelet kellett hagynia a történelemben arról, hogy sajnálatos módon lesz elveszés, vagy bibliai kifejezéssel élve: kárhozat. A Biblia legfőbb igéjében is azt olvassuk, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy az egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16). Jézusnak ebbe a nevezetes megfogalmazásába is belekerült az elveszés szó, mert Isten minden jóra törekvő gondviselése ellenére az ember mégis akkora szabadságot élvez, hogy önmagát is kizárhatja az üdvösségből a maga sorozatos rossz döntései következtében. Nem egy-egy hibáról van tehát szó, hiszen minden ember sok-sok vétket halmoz fel a maga életében, a nemzetek életéről nem is beszélve. Folyamatok, sorozatos hibák, és főleg a Szentlélek által közvetített isteni kérlelés következetes elutasítása vezet a kárhozathoz. Ezeket a nagy bibliai igazságokat, mégis korunkban oly kevesen veszik komolyan, ezért terjedhet az egyetemes üdvösség tana, vagyis az, hogy így vagy úgy Isten majd mindenkit elfogad és végső ítéletében megtalálja a módját a felmentésnek. Isten irgalma a bűnből való kiemelés eszköze és nem a bűnben önmagát megtartani akaró ember igazolása. A bibliai tanítás szerint aki segítségül hívja az Úr nevét, meg fog tartatni. Aki hiszi, hogy „Krisztusnál van a kegyelem, oda fog folyamodni”. Mintegy zárszóként hadd említsünk meg még egy tanulságot. A Bírák könyve első két fejezetéből kitűnik, hogy Izrael népe sem a halálos ítéletre, sem pedig a népek elűzésére vonatkozó isteni utasítást nem hajtotta végre. Ezért maradtak ezek az ellenséges népek „tövisként az oldalukban és tőr gyanánt nékik”. A zsidó nép ókori történelmének számtalan borzalma megy vissza erre az engedetlenségre. A végső ítéletbe azonban nem fog ilyen hiba csúszni. A gonoszság fáján nem marad sem gyökér sem ág, minden rossz végső megsemmisülése után „nem lesz kétszer veszedelem”. (Náhum 1:9)

Élet

és

Egészség

Gyereksarok

7

old

ISTEN GONDOT VISEL A nyári szünetben a diákoknak kellett ápolni az iskola gyakorlókertjét, ahol gyümölcsfák, szőlő és konyhai növények termesztését tanulták. A nyári beosztás szerint minden héten 6-8 főből álló csapatnak volt a feladata a locsolás és a gyomlálás. Augusztus végére következtek az ötödik osztályosok. Már csak 10 nap volt hátra a tanévnyitóig. A kertbe reggel 6 és 7 óra között kellett bemenni. Ez az órácska nem volt sok, csakhogy a szünidőben mindenki elszokott a rendszerességtől, ami abban is látszott, hogy a 6-8 gyerek helyett csak három jelent meg. Az előző csapat jó munkát végzett, nem volt semmi gyom a kertben, közben eső is esett, úgyhogy a három diák meg is egyezett: nem kell mindhármuknak minden nap bemenni, elég naponta csak egynek, aki meglocsol. Hét végére azonban csak Gabi maradt, mert az egyiküket a szülei még elvitték néhány napra a Mátrába, a másik pedig hét elejére vállalta a munkát. — Így jött el a péntek reggel. Gabi észrevette, hogy anyukája már kint tesz-vesz a konyhában, szerette is, hogy ez a halk zaj és a finom tejeskávé illata beszűrődik a szobába. Jól esett kicsit lustálkodni, de csak kiment egy idő után. • Jó reggelt! — köszönt vissza az édesanyja. — Kérsz egy kis tejeskávét? Vagy tejet?Amikor Gabi nem tudta eldönteni, mit szeretne, így folytatta: • Döntsd el gyorsan, mert megyek a kertbe locsolni! “Locsolni!!!” — hasított Gabiba a felismerés: “Már épp el kellene jönnöm a gyakorlókertből!” Édesanyja ijedt kérdésére, csak futtában kiáltott vissza: • A gyakorlókertbe kellett volna mennem! Béla bácsi 7-kor bezárja a kapukat! •

Imádkozom,hogyakapunelegyenbezárva!—szóltmégutánaanyukája. Egyvégtében futotta le az 1500 métert iskolájuk kiskapujáig, amely a Kolozsvári utcából nyílt. A kiskapu azonban zárva! Pont a gyakorlókertbe visz! Milyen könnyű lett volna! “Anyu hiába imádkozik, tudtam én! Ha egyszer Béla bácsi elmegy, vége!!!” — gondolta. A kapu résein át belesett az iskolaudvar felé, és meglátta, hogy a nagykapu még nyitva van: újabb 300 méteres rohanás: mi lesz, ha közben bezárják azt is?! “Istenem, ne zárják be!” — fohászkodott kétségbeesetten. Perzselő hőség támadt a hétvége felé. “Mi lesz, ha a növények elszáradnak?!” A nagykapu az Iskola utcából nyílt a tantermek felé. 3 perc múlva simán berobogott az iskolaudvarra. Már javában locsolt, amikor Béla bácsi állt meg mellette: — Nahát! Nem vettem észre, hogy itt vagy. Már bezártam ugyanis mind a két kaput 7-kor. Csak az igazgató úr üzente, hogy mégsem délután jönnek az üvegezők, hanem most reggel, mert csak így van ma idejük. Hát aztán újra kinyitottam a nagykaput. Ekkor gondolkodott el: “Hogyan képes Isten befolyásolni anyukám imájára, meg az én kétségbeesett fohászomra egy üvegező műhely munkabeosztását? Egyesek azt mondják: a véletlen. Tényleg? Nem inkább Isten gondviselése?” “Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok”. Péter első levele 5,7.

8

Élet

old

és

Egészség

HOL VAN A HŐSÖM? «Mert mindaz, a mi az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, a mely legyőzte a világot, a mi hitünk.» (János első levele 5:4) Gondoltál valaha úgy magadra, Barátom, mint győztes? Álmodtad már valaha is magadat a dobogó legfelső fokára? Voltál már valaha féltett reményeidben hős, és nem az utolsó, nem a vesztes vagy a szürke kisegér? A filmipar ontja magából a szuperhősökről szóló képregények feldolgozásait, és te tudod jól, sosem lesz belőled Batman, Ironman, Pókember, Superman, Captain Amerika vagy az X-men csapat tagja. Nem harapott meg semmilyen mutáns állat, nem jöttél más bolygóról, nem születtél hihetetlenül különleges képességekkel, és az anyagi háttered sincs meg ahhoz, hogy egy ilyen karriert finanszírozz. Ma Isten mégis azt mondja neked, állhatsz a győztesek sorában! Győzhetsz a legnagyobb küzdelemben, ami valaha is folyt földön és égen, mert Hozzá tartozol! Hinned kell az egyetlen Hősben, aki valaha is megmentette a világot. Hinned kell Benne, aki megszerezte a világegyetem legnagyobb győzelmét, és hited által te is hős lehetsz. Isten hőse, aki nem a világkatasztrófát hárítja el a Föld nevű bolygóról, «csak» Ember az embertelenségben. Isten hőse, aki hisz még Benne, az igaz elvekben és eszmékben, és kiáll mellettük, ha kell az egész világgal szemben. Isten hőse, aki Őt választja megoldásnak az életében, aki tud dönteni Jó és Rossz között. Nézz ezentúl másként az életedre! Ne félj szembenézni a kihívásokkal, a nehézségekkel, mert te győztes vagy, Isten hőse!

Bibliai Levelező Iskola

E. G. WHITE

90202, Beregszász, p/f 21

Név.................................................................................

Cím.................................................................................

Mit mond a Biblia...

Próféciák felfedezése a Bibliában

........................................................................................

Felfedezések a Bibliában

Élet-vezetés

Egészséget az életnek

Vágja ki és küldje be! Ingyenes!!!

A könyvek is élnek. Sok könyvet írtak már Jézus követéséről, a szeretetről, a bűnbánatról meg a hitről, de kevés olyat, mint ez a könyv. Nem stílusában van a titok, hiszen egyszerű nyelven szól hozzánk, hanem mondanivalójában. Hogyan lehet örömmel és bizakodva hinni és élni? A cselekvő optimizmus árad ebből a könyvből Szinte minden lapja arról beszél, hogy milyen szép ez az Isten által teremtett világ és benne milyen szép lehet az ember békessége, élete. Feledhetetlen a könyv első lapjain található hasonlat: a töviseket eltakarják a rózsák. Ezzel az egyszerű, de sokatmondó képpel fejezi ki a könyv a gyakorlati keresztény élet igazságát. Kereszténységünknek, szolgálatunknak nagy kísértése az, hogy csak a töviseket, az akadályokat: a közösséget és az életet megrontó bűnt látjuk. Ez a könyv éppen annak az örömhírnek, evangéliumnak áldott küldötte, hogy nem «siralomvölgy» az élet, hiszen jelen van benne Isten szeretete. Ez a szeretet békéltette meg Istennel az embert, ez emel fel Őhozzá minket és ez a szeretet küldi vissza az embert szolgálni az életbe másokért. A szerző hatalmas méretű irodalmi munkát fejtett ki. Könyveit számos nyelvre lefordították. Iratainak elterjedését jól példázza az a tény, hogy ez a könyve több mint száz nyelven olvasható.

Figyelem! Telefonos ügyfélszolgálat!

Ha kérdései vannak a testi-lelki egészséggel kapcsolatban, amelyet szívesen feltenne az Élet és Egészség havilap munkatársainak, akkor hívjon minket. Várjuk hívásaikat hétköznapontként 095 56 92 212 Farkas Győző

http://www.remenytv.hu

Élet és Egészség Családi és ifjúsági havilap

Felelős kiadó: Rubin Igor. Főszerkesztő: Túri Klaudia. Grafika: Gábor Norbert. Lektorálta: Demjén Éva, Farkas Győző, Palotás Kristóf Szerkesztőség címe: 90202, Beregszász, Arany János u. 66 p/f 21 Tel: 095 56 92 212, e-mail: [email protected], web: adventist-beregovo.org