ÁGAZATI ÉRDEKEGYEZTETÉS A KERESKEDELEMBEN – MUNKAADÓI SZEMSZÖGBŐL1
(“Az autonóm társadalmi párbeszéd megerősítése” c. PHARE projekt megrendelésére készült tényfeltáró tanulmány)
1. Az ágazat jellege, struktúrája Az ágazat definíciója, határai A “Kereskedelem, javítás (G)” statisztikai ágazat az 5010-5274 közötti TEÁOR’98 kódnak megfelelő főtevékenységű cégeket tartalmazza, mely ugyan a fogyasztási-cikk javítás szakágazatait is magában foglalja (527X), de azok viszonylag kisebb volumene nem okoz jelentős torzítást az ágazati statisztika használatánál. Jelentősebb statisztikai hiba származik abból, hogy a piac deregulációja nyomán más ágazatokhoz tartozó gyártó és szolgáltató cégek is egyre jelentősebb kiskereskedelmi tevékenységet folytatnak (a telefonszolgáltatóktól az áramszolgáltatókig), továbbá az Interneten keresztüli kereskedés várható elterjedése is nehezen kezelhető a mai statisztikai rendszer keretein belül. Az ágazat TEÁOR szerinti belső, alágazati tagozódása: jármű és üzemanyag-kereskedelem (50), nagykereskedelem (51), kiskereskedelem (52), A fenti tevékenységek közül érdekes módon az érdekegyeztetés eddigi témái között meghatározóak voltak a bolti kiskereskedelem által felvetett kérdések, hiszen ez az a terület, mely különösen munkaerő-igényes és az itteni folyamatok a fogyasztók számára is közvetlenül érzékelhetők. A munkaadói érdekképviseletek tevékenysége is erre koncentrálódik, a belkereskedelmi törvényből levezethető egyfajta belső munkadefinícióként kereskedelemnek elsősorban azt tekintik, ami kézzelfogható áruk piaci értékesítését jelenti. Ugyanakkor a statisztikai nyilvántartás szerinti kereskedelmi ágazat gazdaságilag meghatározó szereplői nem feltétlenül az élelmiszer-kereskedelemből és a kiskereskedelemből kerülnek ki. A legnagyobb forgalmú kereskedelmi TEÁOR kóddal nyilvántartott cégek között jelentős számban találhatunk hagyományos értelemben vett nagykereskedőket, illetve földgáz-, dohány- és gyógyszer-kereskedelmi cégeket is. (Ld. 1. sz. Melléklet.)
1
Az ÁFEOSZ, a KISOSZ és OKSZ vezetőivel folytatott megbeszélések, valamint a szervezetek dokumentumai alapján az anyagot készítette Neumann László.
A vállalkozások és a foglalkoztatás struktúrája KSH adatai szerint a kereskedelemben összesen 99 ezer társas vállalkozás és 111 ezer egyéni vállalkozó működött 2000 végén. 2 Az egyéni vállalkozók közül 70 ezer főfoglalkozású, 24 ezer mellékfoglalkozású volt és 16 ezer fő nyugdíj mellett vállalkozott. A működő társas vállalkozásokat jogi formájuk szerint megkülönbözetve 588 részvénytársaságot, 850 szövetkezetet, 47 ezer kft-t, 49 ezer betéti társaságot és 2 ezer közkereseti társaságot tartottak nyilván. A vállalkozások nagy többsége kicsi, mindössze 39 db. 500 fő feletti 56 db. 250 és 499 fő közötti és 690 db. 50 és 249 fő közötti szervezet található a 210 ezer cég, illetve egyéni vállalkozás között. A jelenlegi vállatszerkezet az elmúlt tizenöt év kisvállalkozás-alapítási láza, az 1990 utáni privatizáció, valamint a nagymértékű külföldi tőkebeáramlás nyomán jött létre. Kialakult egyegy stabil nagy-, kis és középvállalkozói kör, különböző tulajdoni struktúrákkal, elkülönült érdekekkel. Emellett bizonyos árucikkek piacán számottevő a féllegális “kínai piacok” szerepe. A kisvállalkozások természetesen egyéni magántulajdonban, a középvállalkozások zöme szövetkezeti tulajdonformában, míg a nagy cégek jellegzetesen külföldi többségi tulajdonban működnek. A kereskedelmi szektor jellemzője, hogy a megindult koncentráció ellenére ma is itt működik a legtöbb a kisvállalkozás, és látványos a multinacionális cégek terjeszkedése. Statisztikailag ugyan nem igazolható, hogy itt működnek legnagyobb arányban, viszont a hálózatok aránya meghaladja az európai átlagot. Az EU országokkal összehasonlítva ma már Magyarországon erősebb a multik és a bevásárlóközpontok szerepe a kereskedelemben. A legfrissebb trendek a GKI értékelése szerint: “2001-ben a korábbinál sokkal lassabban folytatódik kiskereskedelmi forgalom üzletméret szerinti koncentrációja. A napi fogyasztási cikkekből a hipermarketek részesedése az év végéig várhatóan 16%-ra nő, s egy időre stabilizálódik a szupermarketek, a nagy diszkontok és az önálló kisboltok forgalma.3 2002-től a hipermarketek részesedése várhatóan már csak évi 1 ponttal nő (ez az előző években évi 3-4 százalékpont volt). Az önálló kisboltok piaci részesedése csökkenni fog, miközben nagy strukturális átalakulás megy végbe profiljukban és területi elhelyezkedésükben. A bevásárlóközpontok és hipermarketek egyre inkább egymással is versenyeznek (erre példa a két új budai bevásárlóközpont megnyitása is).” Az ágazat összesen 300 ezer embert foglalkoztat, akik közül 183 ezer fizikai, 117 ezer szellemi foglalkozású.4 (A statisztika szellemi foglalkozásúnak tekinti a kis boltok vezetőit is.) A foglalkoztatás az ágazatban 2001 közepén 5,5 %-kal volt magasabb az előző évinél. A kereskedelmi ágazat jellegzetessége, hogy 27 ezer főt (9%) részmunkaidőben alkalmaz, ami a magyarországi ágazatok között kiemelkedő arány, de az EU országokhoz képest még mindig nagyon alacsony. Az 5 fő feletti vállalkozásoknál a bruttó átlagkereset 2001 első felében 87,500 Ft volt, 9 százalékkal alacsonyabb a nemzetgazdasági átlagnál (96,600 Ft). A kicsik és a nagyok munkaügyi viszonyaiban jelentős különbségek vannak. Egy szakértői becslés szerint, ha bruttó átlagkereset a nagy cégeknél 85-90 ezer Ft körül lehetett tavaly, akkor az áfészek átlaga 70 ezer Ft körüli volt, ami a nemzetgazdaság versenyszférájának 2
A működő gazdasági szervezetek száma. 2000. IV. negyedév. KSH, 2001. GKI előrejelzés, 2001. november. 4 Főbb munkaügyi folyamatok. 2001. I. félév. KSH, 2001. 3
2
átlagához képest kb. 30 %-os lemaradást jelent. Ezért a minimálbér emelés hatása erős volt a szövetkezeteknél, és még annál is erősebb a kisvállalkozóknál, akik nagy része a minimálbér után adózik és fizet járulékokat. A minimálbér emelés hatására viszont csökkent a nagyok és a kicsik közötti különbség, eladónál, pénztárosnál ez ma már csak néhány ezer forintnyi. Ugyanakkor az ágazat nagy munkáltatói között is számottevő a bérkülönbség, mert annak a cégnek, amelyik fejleszt, többet kell fizetni, hogy kapjon embereket az új üzletbe. A fejlődés árnyoldala a fluktuáció, a cégek egymás kiképzett munkaerejét csalogatják el. A bevásárlóközpontban persze a szakképzettség nem hagyományos értelemben értendő, hiszen az árufeltöltő, pénztáros alig tud valamit az áru tulajdonságairól. A munkaerő nagy része itt képzetlen, vagy más szakmából átképzett. A nagymértékű fluktuáció másik oka, hogy a cégek rövid időre kötnek munkaszerződést. Így tudnak rugalmas munkaerő-felhasználást kialakítani, hiszen annak másik lehetősége, a részmunkaidő korábban nem volt vonzó az adózás miatt. (A részmunkaidősök aránya erőteljesen növekedett a minimál bér emelése miatt 2001-től, különösen vidéken.) Az ágazat gazdasági helyzete A kereskedelem forgalma nyilvánvalóan szoros kapcsolatban áll a gazdasági növekedéssel és a lakossági vásárlóerő, vagyis a keresetek emelkedésével. GKI legújabb, 2001. novemberi prognózisa szerint a kiskereskedelemi értékesítés volumene a reáljövedelmek dinamikus növekedése következtében 2001-ben és 2002-ben is várhatóan 4-5%-kal bővül. A kereskedelemben megtermelt bruttó hazai termék azonban ennél gyorsabban nő. Ugyancsak a GKI értékelése szerint 2001 elején igen gyorsan nőtt a kiskereskedelmi forgalom, majd fokozatosan lassult a dinamika. Az első hét hónapban így is 5,7%-kal haladta meg a forgalom volumene az előző év azonos időszakáét. Ennél gyorsabban nőtt a gépjármű és gépjármű alkatrész (20,2%), és a kultúrcikkek (10,7%) forgalma, lassabban az élelmiszer (4,3%), a bútor, műszaki cikk (2,6%), a gyógyszer (3,0%), a ruházat és lábbeli (1,3%) forgalom. Csökkent az üzemanyag forgalom volumene. Dinamikusan nőtt a használtcikk kereskedők és stagnált a csomagküldő szolgálatok forgalma.
3
2. Az ágazati munkaügyi kapcsolatok szereplői (Munkaadói szervezetek) Az ágazatban három munkaadói szervezet működik, melyek közül kettő (az ÁFEOSZ és a KISOSZ) az ÉT alapító tagja volt, és jelenleg is közvetlenül képviseli tagságát az OMTben és szakbizottságaiban, valamint a makroszintű konzultációs fórumokon. A harmadik szervezet (az OKSZ) az MGYOSZ tagja, így az országos tárgyalásokon érdekeit ez a munkaadói csúcsszervezet jeleníti meg. Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége (ÁFEOSZ) 1990ben alakult a SZÖVOSZ szétválásakor, annak egyik jogutódjaként. Az újjáalakulás az egyesülési törvény és az 1992. évi szövetkezeti törvény követelményeinek megfelelően történt. Az ÉT-ben – a szervezetek közötti megállapodás alapján – az ÁFEOSZ képviseli a lakás- és takarékszövetkezeteket is. Ennek megfelelően szervezet érdekképviseleti munkája összesen 2,500 szövetkezet mintegy 130,000 munkavállalóját érinti. (A tulajdonosok köre persze jóval szélesebb, 2.5 millió körüli.) Az ÁFEOSZ közvetlen érdekkörébe 1255 szövetkezet, gazdasági társaság és egyéni vállalkozás, valamint 62 iskolaszövetkezeti csoport tartozik, melyek összesen 2,000 boltot jelentenek Coop Üzletláncra felfűzve, és további mintegy ötezer különálló üzletet, illetve bérletes vendéglátó egységet. Az ÁFEOSZ szervezetéből 1997 nyarán kivált a nagykereskedelemmel foglalkozó COOP-Hungary Rt, melynek vagyonát nevesítették és szétosztották a tagszervezetek (áfészek) között. Az ÁFEOSZ emellett továbbképző céget (SZÖVOK), szakképző iskolát és üdülőt is fenntart. A jelenlegi, 1992 óta működő vezetés sikerének tekinthető, hogy a rendszerváltás után megállt a szövetkezeti mozgalom vagyonvesztése, az áfészek helye a gazdaságban stabilizálódott. A 2001. január 1.-től hatályos, új szövetkezeti törvény szerint azonban a mai szövetkezeteknek – így az áfészeknek is – 5 éven belül át kell alakulni az új szövetkezeti modellnek megfelelően. E bizonytalan jogi és politikai környezetben az áfészek úgy próbálták stabilizálni helyzetüket, hogy gazdasági társaságokat létesítetek. Megmaradt a szövetkezet, a tagokkal, és testületekkel, de tulajdonosa lett az általa alapított részvénytársaságnak, amibe bevitték a vagyont, a gazdasági tevékenység már ott folyik, az embereket is ott alkalmazzák. Ma már ezek a COOP Rt-k a gazdasági szereplők, szerződéseket kötnek, beszerzési társulásokat hoznak létre, továbbá tagjai az ÁFEOSZ által alapított gazdasági társaságoknak. Az áfészek, illetve gazdasági társaságaik ma az élelmiszerkereskedelemnek 12-14 %át adják, a teljes kereskedelmi forgalomnak pedig 6-8 %-át. A cégek mérete tucatnyi foglalkoztatottól az ezres létszámig terjed. Noha tevékenységükben meghatározó az élelmiszer és napicikk kereskedelem, a Coop-Hungary Rt. újabban az iparcikk kereskedelemben is terjeszkedik. Az áfészeken belül van ipari és mezőgazdasági termelés, vendéglátás is, de jóval kisebb mértékben, mint régen az áfész szakcsoportok idején. Az ÁFEOSZ-nak mind az áfészek, mint az általuk létrehozott rt-k tagjai. 1255 tag között találhatjuk az áfészek által alapított regionális nagykereskedelmi szervezeteket és egyéb társaságokat, továbbá azokat a kiskereskedőket is, akik működése ehhez a lánchoz kapcsolódik. A tagság tehát közvetlen gazdasági érdeken alapul, mert például a beszerzési láncnak az lehet csak kedvezményes áron vásárló tagja, aki belépett az ÁFEOSZ-ba is. Az éves tagdíj mértéke 200 ezertől 600 ezerig terjed, elsősorban a vagyontól függően. A tagdíj mellett a szervezet költségvetésének jelentős része az ingatlanvagyon bérleti díjából adódik. A szövetségi rendszer keretében 16 megyei szövetség működik, változatos szervezeti felállásban. Ezek a MESZÖV-ök a résztvevői a megyei munkaügyi, szakképzési és területfejlesztési érdekegyeztetésnek. A helyi áfészek tagjai a megyei szervezetnek és az országos szervezetnek is. A szervezet belső felépítésében a Kongresszus, az Országos Tanács
4
és az Elnökség a legfontosabb fórumok. Az ÁFEOSZ döntéshozó fórumain az egy tag - egy szavazat elvet követik, míg a COOP-Hungary Rt-ben vagyonarányosan szavaznak. A központi apparátus létszáma 23 fő, feladatuk elsősorban gazdasági érdekképviselet. A Közgazdasági Titkárság dolga, hogy jogi, adózási és más szabályzásokban segítsenek a tagoknak. Így az egész áfész mozgalom vagyoni átalakulásának lebonyolításában is jelentős szerepe volt. Az ÁFEOSZ emberei egyaránt részt vesznek a COOP-Hungary Rt. munkájában (pl. üzleti tervének elkészítésében) és az érdekképviselet szakmai megalapozásában (pl. a minimálbér tárgyalások anyagainak elkészítésében.) Érdekképviseleti munkájuk során jó kapcsolatot alakítottak ki a PM-mel, GM-mel. Kormányzati oldalon elsősorban a kisvállalkozásokkal és a kereskedelemmel foglalkozó hivatalnokokat tekintik partnereiknek. A központon belül a Szövetségi Titkárság feladatához tartoznak – a szövetkezetpolitikai ügyek mellett – a munka világával kapcsolatos kérdések, mind az érdekképviselet ellátása az OMT-ben, annak bizottságaiban és a MAT-ban, mind pedig az egyes szövetkezetek támogatása munkajogi kérdésekben. Az ÁFEOSZ nemzetközi kapcsolataikban inkább a szövetkezeti szervezetek dominálnak, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége, illetve annak európai regionális szervezete és fogyasztási szövetkezetekre szakosított szervezetei, mint például az Euro-coop. Az ÁFEOSZ tagja a munkaadók közös, nemzetközi képviseletre létrejött szervezetének, a CEHIC-nek is. Az ÁFEOSZ alapító tagja a Kis- és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetségnek (KÉSZ). Tagja volt az FVM-en belüli Agrárkoordinációs Fórumnak is, mert a mezőgazdasági felvásárlásban érdekeltek az áfészek, ráadásul kistermelők adják tsz-ek és áfész-ek közös tagságát. Az ÁFEOSZ alapvetően a kereskedelemben működő kis- és középvállalatok képviseletét tekinti feladatának. A kis és nagyszervezetek (tipikusan a bevásárlóközpontok) közötti egyéni konfliktusokban azonban nem vesz részt. (Az ÁFEOSZ egyszer próbálkozott ilyen jellegű képviselettel, amikor az ÁFÉSZ benzinkutak érdekében a MOL-lal szemben pert indított, illetve a Versenyhivatalhoz fordult.) Noha számos területen van ellentét a nagyszervezetekkel, az ÁEOSZ érdekképviseleti politikájában igyekszik megtalálni azokat a témákat, ahol közös az érdekeltség, és az általános munkáltatói szempontok mentén képesek együttműködni (mint például a minimálbér, a bérajánlás esetében.) Ugyanakkor az áfészek munkaügyi viszonyaikat tekintve is sajátos vonásokkal rendelkező szegmensét adják a kereskedelemnek. Az áfészek “mozgalmi” örökségének tekinthető a stabil vezetői gárda, mind az ÁFEOSZ-ban, mind az áfészek tisztségviselőinél. Az áfészek nehezebben bocsátanak el munkaerőt, és ma is sokat költenek sportra, kultúrára. A kistelepüléseken pedig “társadalmi beágyazottságuk” következtében a helység fejlesztéséhez is hozzájárulnak. Helyi fontosságuk persze inkább abból adódik, hogy a nyomokban ma is érzékelhető “ellátási felelősség” mellett stabil foglalkoztatást nyújtanak, a munkaügyi viszonyok rendezettek. Egy becslés szerint az áfészek 90 %-ában van kollektív szerződés. (Ld.: 2. sz. melléklet) Az ÁFEOSZ is tudatosította a szakmai anyagaiban és a tanfolyamain, hogy a leltárfelelősség miatt érdemes ksz-t kötni. Mivel az alkalmazott egyben tag is, a vezetők és beosztottak közötti viszonyok közvetlenebbek, emberségesebbek. Ennek is köszönhető, hogy az áfészekből kb. 3-4 éve a magasabb kereset miatt bevásárló központokhoz átlépett munkaerő ma inkább már visszafelé áramlik a helyi áfész boltokba, ahol a munkába járás egyszerűbb, kevésbé gépies és megterhelő a munka, valamint kedvezőbb a munkaidő beosztás.
5
A Kereskedők és Vendéglátók Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) 1904-ben alakult, majd 1947-ben átalakult, és folyamatosan működött akkor is, amikor a magánszektor politikai megítélése negatív volt. A mai szervezeti felépítése 1991-ben alakult ki. A Szövetség 22 jogilag önálló tagegyesület (19 megyei, 2 budapesti és 1 mutatványos egyesületet) képvisel, illetve koordinálja azok szakmai tevékenységét. A KISOSZ szakmai érdekeltsége szélesebb a kereskedelemnél, mert a vendéglátás területén működik számos tagja. Az érdekképviselet specialitása, hogy az ágazat legkisebb szereplőinek szervezete, az ország 270 ezer főnyi fő- vagy mellékállású, kereskedő egyéni vállalkozójának, továbbá a betéti társasági formában működő kereskedő és vendéglátó vállalkozásoknak a képviseletét tekinti feladatának. Az egy vállalkozásban dolgozók átlaglétszámát négynek véve tehát kb. egymillió embert érint a szervezet érdekképviseleti tevékenysége. A KISOSZ-nak jelenleg kb. 35 ezer tagja van. A kötelező kamarai tagság idején alaposan csökkent a létszám – mert a kisvállalkozók nem akartak egyszerre kétféle tagdíjat fizetni –, de a tavaly bevezetett önkéntes kamarai tagság hatására némileg emelkedett a létszám. A szervezetnek sikerült kihasználni a kamarák átállása idején keletkezett szolgáltatási hiányhelyzetet. A tagság 85%-a egyéni vállalkozó, a többi jellemzően családi Bt. Tagjaik között sajátos színfoltot képviselnek a “piacosok”. A szervezetnek országos hálózata van: megyei szervezetek és városi irodák (kb. 70 db.), az utóbbiak megyénként változó sűrűségben, alapvetően a településszerkezettől függően helyezkednek el. A szervezet alapegysége tulajdonképpen a megye, ezen a szinten jelentős apparátus működik, és a megyei szervezet hatásköre, hogy a városi irodákat megnyissa, illetőleg fenntartsa. A tagdíj is a megyékhez érkezik, de a megyék hozzájárulnak az országos központ fenntartásához. (A tagdíj egyébként megyénként változó, havi 300 Ft és 1000 Ft közötti, függően a vállalkozásban foglalkoztatottak számától.) Ez a bevétel azonban csak a központ költségvetésének mintegy 10 %-át adja, a jövedelem nagyobb része szakképzési tevékenységből, kiadványokból és más szolgáltatásból származik. A tanfolyamok számos kereskedelmi szakmában nyújtanak olyan bizonyítványokat, melyek megszerzése alapvető feltétele az üzletnyitásnak, illetve a működtetéshez szükséges engedélyeknek. A Szövetség alapszolgáltatása a “Kereskedelmi Élet” c. havi újság kiadása és eljuttatása a tagsághoz. Az újság tartalmazza a jogszabályi változásokat, az adózási határidőket és a vásárnaptárt, továbbá szakmai cikkeket közöl. Az érdekképviselet támogatást ad tagjainak a munkajogi kérdésekben (munkaszerződés megkötése, különböző nyilvántartások vezetése, stb.). A KISOSZ helyi érdekképviselete kiterjed arra, hogy adóellenőrzéskor, munkaügyi ellenőrzéskor a szervezet embere kimegy az üzletbe, és ügyel arra, nehogy olyat írassanak alá vállalkozóval, ami számára hátrányos lehet. Sok helyen a KISOSZ könyvelési szolgáltatást is nyújt a tagjainak. A KISOSZ évente egy küldöttgyűlést tart, amelynek döntéshozatalánál minden megye egyforma szavazati súllyal rendelkezik. A gyakrabban ülésező Országos Tanácsban minden megyéből a társadalmi elnök és az apparátus vezetője van jelen. A központ 11 munkatársat foglalkoztat, a megyei apparátusok egyenként 3 és 20 fő közötti létszámmal működnek. Az utóbbiak a különböző megyei érdekegyeztető fórumok rendszeres résztvevői, de a fórumok jellege megyéről megyére változó. A központi apparátus az OMT minden bizottságának aktív szereplője, bár megjegyzendő, hogy a vidékieket is delegálják országos ügyekben, pl. a Széchenyi terv pályázatainak elbírálásához. A KISOSZ apparátusa nagyrészt gazdasági érdekképviseletet lát el, csak az apparátusi munka mintegy egyharmada tekinthető munkaügyi jellegűnek. A KISOSZ rendszeresen értékeli a 6
vállalkozásokat érintő gazdaságpolitikai környezetet (így például az EU csatlakozás hatásait) és megfogalmazza javaslatait. Makrogazdasági célkitűzései között legfontosabb a belföldi keresletet élénkítő kormányzati politika támogatása. A tagok ugyanis belföldön értékesítenek, így kevésbé érdekli őket az export ösztönzése, az államháztartás dolgai, vagy a beszállító program. (A Széchenyi terv turisztikai programjai is csak a nagyobb vállalkozásokat – a panziókat – és az önkormányzatokat segítették. Így csak az idén meghirdetett boltfelújítási program tekinthető a kiskereskedőket segítő intézkedésként.) A KISOSZ álláspontja szerint az élelmiszer-kiskereskedők számára végzetes a nagy bevásárlóközpontok szaporodása, amely már vidéken is erőteljesen érezteti hatását. A kormányzat tíznél több multinacionális láncot engedett be az országba, és az önkormányzatok megfontolatlanul adják el területeiket a bevásárló központoknak. Ezért a szervezet szerint számos nyugat-európai országhoz és Csehországhoz hasonlóan Magyarországon is szabályozni kellene, hogy a lakosság számának függvényében hány bevásárlóközpont engedélyt szabad kiadni. A kiskereskedők gyakorlati érdekképviselete egyrészt tehát aktív lobbizást jelent a kormányzati döntések előkészítése során a minisztériumoknál. Másrészt a szervezet tagjai érdekében eljár más gazdasági szereplőknél is. Így például a METRO nagykereskedelmi láncnál elérte, hogy az olyan kétpéldányos számlát adjon, amilyet az APEH megkövetel, hiszen a számlát az üzletben és a könyvelőnél is ellenőrizhetik. A munkaügyi érdekegyeztetés fórumain az érdekképviselet fő mondanivalója, hogy az egyéni vállalkozó egyszerre munkaadó és munkavállaló is. Így a hagyományos munkaügyi érdekellentét értelmezhetetlen, a munkaügyi viszonyoknak ezeknél a cégeknél személyes jellegük van. Bizalmi kapcsolat, személyes nexus alapján veszik fel az alkalmazottakat, és ha konfliktus adódik, azt rendszerint a vállalkozáson belül oldják meg, perre egyik fél sem viszi a dolgot. Vita esetén legfeljebb az érdekképviselet helyi emberéhez fordulnak, aki mintegy döntőbíróként jár el ilyen esetben. Így a kiskereskedők üzleteinek munkaügyi viszonyaiban a kollektív szerződés egyáltalán nem játszik szerepet, sőt a KISOSZ szerint tagjai a vállalkozói szabadság sérelmeként értékelnék egy ágazati szinten megkötött szerződés kötelező alkalmazását. Az általános vélekedés szerint a kollektív szerződés nem érdeke a kiskereskedőnek, mert előnye nem származik belőle, csak többletkiadása. Még – a nagyobb vállalkozásoknál munkáltatói érdekeltségnek tekintett – kárfelelősség szerződéses rendezését sem akarják, mert végülis a tagok nem pereskedni akarnak, hanem bizalmi alapon elrendezik az ügyeket. Ugyanakkor tavaly óta a szervezet részese a KASZ-szal megkötött ágazati bérmegállapodásnak, mert fontosnak tartja az együttműködést a többi érdekszervezettel. A KISOSZ megítélése szerint egyébként a kötelező minimálbér emelése következtében úgyis jelentősebb lesz területükön az átlagos béremelkedés, mint amiről a megállapodás szólt. (A kiskereskedőknél köztudottan gyakori a minimálbéren foglalkoztatatás, amit a KISOSZ egyértelműen a magas közterhek hatásának tulajdonít. Ezért fordul elő, hogy a minimálbért illegálisan kiegészítik, és gyakori a természetbeni fizetség is – például a vendéglős konyhájáról a dolgozók hazavihetik azt, ami a család élelmezéséhez szükséges. Az érdekképviselet szerint az ilyen szóbeli megállapodás az alkalmazottnak is érdeke, különösen faluhelyen, ahol magas a munkanélküliség, így az alkalmazott inkább beéri kevesebb bérrel, csak ne küldjék el.) A KISOSZ sérelmezi, hogy ezek a problémák nem jelennek meg az országos politikában, sőt ma már az érdekegyeztetés fórumain sem. Korábban az ÉT még tárgyalta a bérajánlásokkal együtt az adókat és járulékokat, az OMT-ben erre már nem kerülhet sor. Hasonlóan régi követelése a KISOSZ-nak, hogy a gazdasági versenyben elbukott egyéni
7
vállalkozó is jogosult legyen valamilyen ellátásra – a munkanélküli alkalmazottakhoz hasonlóan –, hogy újra valamilyen vállalkozásba kezdhessen. Ugyanakkor munkaidő szabályozásának a Munka törvénykönyve 2001-es módosításával bevezetett rendszere a tagság körében kedvező fogadtatásra talált. A szigorú szabályok ugyanis nem vonatkoznak a vállalkozás tulajdonosaira és azok családtagjaira, Így a más cégek számára tiltott ünnepnapokon is nyitva tarthat üzletük, hiszen ilyenkor majd ők fognak dolgozni. A kiskereskedőnek az a jó, ha a bolti nyitvatartást munkajogi kérdésként kezelik, mert ha azt a kereskedelmi törvényben szabályoznák a kis üzletek sem találnának kibúvót. A KISOSZ tagja a munkaadók közös, nemzetközi képviseletre létrejött szervezetének, a CEHIC-nek, valamint a Kis- és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetségnek (KÉSZ). Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) 1990-ben alakult meg az akkori Magyar Gazdasági Kamara keretein belül, és ma az MGYOSZ tagszervezete. Értelemszerűen állami vállalatokból állt az alapító tagság. Azóta a privatizáció, a külföldi tőkeberuházások és a hazai vállalkozók próbálkozásai során a tagság teljesen kicserélődött. Az utódszervezetek nagy része persze ma is tag, és a zöldmezős vállalatok nagy része is belépett. Alapvetően a nagy és középvállalati kört reprezentálja a szervezet, a jelenlegi 300 tag között van néhány ÁFÉSZ és néhány kis üzlettel rendelkező vállalkozó is. A multinacionális vállalatcsoportok túlnyomó többsége képviselve van a szervezetben. A létszámot tekintve a tagvállalatok összesen közel 100 ezer embert foglalkoztatnak, ami az ágazat összlétszámának 25-30 %-át jelenti. Nehéz a létszámot pontosan számba venni, mert a tagok közül a hálózatokhoz tartozók sorra nyitják új áruházaikat. A szervezet részben a tagdíjakból, részben a szolgáltatások bevételéből tartja fenn magát. Ez utóbbi rendezvényekből, információs szolgáltatásokból áll. A tagdíj a forgalmi bevételről függ, sávos rendszer szerint állapítják meg. A szervezet ebből származó bevétele 10 millió Ft nagyságrendű. Ebből három főállású munkatársat foglalkoztat, illetve még egy nyugdíjas szakértő dolgozik az apparátusban társadalmi munkában. Természetesen az OKSZ külső szakértőket is igénybe vesz. A szövetség irodája a budai volt kamarai épületben van, amit bérel az MGYOSZ-tól. Az OKSZ-nek 14 tagú elnöksége van, a választmány 30 fős, amiben van területi és szakmai képviselet is (pl. élelmiszerkereskedők, iparcikk-kereskedők). Az elnökség irányítja az aktuális ügyeket, a választmány évente kétszer ül össze. Vannak helyi képviselők egyes megyékben (általában egy vállalkozó, vagy cégvezető), de megyei apparátusok nincsenek. A szervezet tagja az EuroCommerce-nek. A kapcsolat elsősorban információs jellegű, egyes rendezvényeken részt vesz az OKSZ. Az európai szervezet tulajdonképpen szakmai szövetség, de a munka világát érintő kérdésekkel is foglalkozik. Az OKSZ tagdíjat fizet, és a lehetőségei mértékében vesz részt a munkában. Az európai szövetség főtitkára többször járt Budapesten, előadóként bekapcsolódott az OKSZ munkájába. Érdekképviseletként a jogszabályok és a piac figyelése a szervezet fő feladata, aminek alapján véleményt alakít ki, és lobbizik bizonyos szakmai kérdésekben. A munka világával kapcsolatos feladatok ennek részét képezik. A gazdasági érdekképviselethez az MGYOSZ tagjaként, és azon túl is igyekeznek szakmai szövetségeseket találni. Ilyen például a Magyar Franchise Szövetség, a Bevásárlóközpontok Szövetsége, de természetesen a ÁFEOSZ, KISOSZ is. A munka világának kérdéseiről szóló makroszintű tárgyalásokon az MGYOSZ-on keresztül vesz részt a szervezet. Az MGYOSZ és az OKSZ munkaügyi kérdésekben szorosan együttműködik. Közöttük a munkamegosztás alapelve az, hogy az MGYOSZ saját szakértői 8
olyan kérdésekkel foglalkozzanak, amelyek több szakmát, ágazatot érintenek, viszont az OKSZ szerepe meghatározó a kereskedelem kérdéseiben. Az OKSZ alelnöki szintű képviselettel rendelkezik az MGYOSZ vezetésében. Az OKSZ érdekeltségi területe a kereskedelem, az ebből adódó főbb szakmai kérdések: a kereskedelmet érintő közvetlen és közvetett szabályozás: az üzletnyitás-, üzemeltetés feltételei, a hatósági előírások, a fogyasztóvédelem. A makrogazdasági ügyek is fontosak, az infláció, az adórendszer, stb. A szervezet szerepel az Országgyűlés hivatalos “lobby-listáján”, így közvetlenül megkapja a jogszabály tervezeteket. Az OKSZ emberei kormányzati oldalon “bedolgozták magukat” a megfelelő helyekre, mindenekelőtt a GM Fogyasztóvédelmi és Belkereskedelmi Főosztályával jó az együttműködés, főként a törvény-előkészítés során. Az OKSZ neve rajta van a megfelelő főosztályok egyeztetési listáin, amelyek informálisan alakultak ki, azon az alapon, hogy mindkét oldalnak érdeke meghallgatni, figyelembe venni a másik fél véleményét. Versenyügyekben a szervezet elvi szinten mond véleményt. A szervezet háttér információt is ad a Versenyhivatal számára, továbbá javaslatot tehet a jogszabályi változásokra. A Szövetség álláspontja szerint ágazati kollektív szerződésére eddig nem volt lehetőség. Az OKSZ-hez azonban több olyan cég tartozik, ahol van helyi kollektív szerződés. A cégvezetők egy része érzékeli, hogy a jó munkahelyi légkör számít, és a szakszervezet hasznos lehet az ügyek kezelésében, a konfliktusok elsimításában.
****
Az ágazat három érdekképviselete tehát eltérő gazdasági szervezetek képviseletére vállalkozott: a szövetkezeti tulajdonú, a családi tulajdonú kisvállalkozások, illetve a nagyszervezetek három jól elkülöníthető körét alkotják a kereskedelmi ágazatnak. Érdekképviseleti hiányként csak az önfoglalkoztatói méretet meghaladó, kis- és közepes méretű, nem szövetkezeti tulajdonú vállalkozásokat említhetjük, melyek egyik szervezet tagságában sincsenek számottevő mértékben reprezentálva. (A KISOSZ ugyan vállalná érdekeik képviseletét, de a kb. 5 bolttal rendelkező vállalkozó működése rendszerint már túllép a megyehatárokon, és a szervezet azzal már nem tud mit kezdeni, mert megyénként mások a szabályai.) A képviseltek eltérő köre egyrészt szerencsésnek mondható, mert a három szervezet manapság nemigen csábíthatja el egymás tagságát, másrészt viszont ellentétek forrása is, hiszen a képviselt gazdasági szervezetek erős konkurencia harca sokszor a szervezetek közötti nézeteltérést is jelenti. (Mint láttuk, tipikusan ilyen a hazai kisvállalkozások és a nagy, jellemzően multinacionális cégek ellentéte.) Mivel egyik sem képes legyűrni a másikat, ezt a patthelyzetet felismerve mindhárom szervezet egyfajta korlátozott együttműködési stratégiát alakított ki, magyarán igyekeznek a közös érdekek mentén szövetkezni, és kerülni a konfliktus kiélezését. Ennek tudható be, hogy a szervezetek nem vitatják egymás reprezentativitását a “felvállalt” érdekképviseleti körben, illetve a kereskedelem egészén belül, és együttműködésüknek igyekeznek formalizált kereteket teremteni. Erre a célra hozta létre a három szervezet 2001. januárjában a Magyar Kereskedelmi Testületet (MKT). A Testület alapvető célkitűzése a kereskedelmet érintő gazdaságpolitikai, jogszabályi, 9
minőségbiztosítási, foglalkoztatási, finanszírozási, stb. kérdésekben közös álláspontok kialakítása és képviselete, és a szakmai munka megosztása a szervezetek között. A Testület munkáját éves munkaterv alapján végzi, külön apparátusa nincs, elnökségét félévente rotálják az alapító szervezetek között. Az együttműködés fóruma tehát létrejött, de tartalma – a megalakítás óta eltelt rövid időszakban – még nem igazán kristályosodott ki. Egyéb szervezetek Az ágazat két munkáltatói szervezete, az ÁFEOSZ és a KISOSZ az Magyar Iparszövetséggel (OKISZ-szal) és az IPOSZ-szal együtt alapította meg 1998. júniusában a Kis- és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetségét (KÉSZ). A Szövetség érdekeltsége elsősorban a kis- és középvállalkozókat érintő szabályzórendszer és a pályázatok, pályáztatás ügyeire terjed ki. A tagok minden ilyen kérdésben közösen lépnek fel, egyeztetett álláspontot alakítanak ki. A KÉSZ égisze alatt szervezték meg a regionális hitelgarancia szövetkezeteket is, melyek a négy szervezet tagjainak nyújtanak viszont-garanciát a Hitelgarancia Rt. mögött. A munkáltatói szervezetekkel konkurens intézménynek tekinthetők az Ipari és Kereskedelmi Kamarák, noha mindhárom szervezet vezetői szerint jelenleg “korrekt szakmai együttműködés” folyik a kamarákkal szakmai kérdésekben. A munkáltatói szervezetek 1994-ben részt vettek a kamarák létrehozásában, ezt követően azonban a kötelező tagság következtében anyagilag megerősödő kamarák komoly kihívást jelentettek munkaadói szervezetek számára. A kötelező tagság megszűntetése után tisztességes versenyhelyzet alakult ki, amiben a munkáltatói szervezetek – úgy tűnik – megtalálták feladataikat. Már csak azért is, mert a kamara a törvény szerint sem végezhet érdekképviseleti feladatokat. A rivalizálást az is tompítja, hogy a kamarákon belül is megjelenik a kicsik és nagyok közötti érdekellentét, így számos kérdésben azok is képtelenek egységes ágazati véleményt kialakítani. Az ágazat gazdasági érdekképviseletében is szerepet játszó szakmai szervezetek a Magyar Franchise Szövetség és a Bevásárlóközpontok Szövetsége. Előbbi a franchise üzletek ügyének képviseletére alakult, szűk körű szakmai szerveződés, utóbbi pedig a bevásárló központok beruházóit, az itteni üzletek bérbeadóit képviseli. A kezdetben Demján Sándor nevével fémjelzett szervezetnek ma már tagja az Auchan és a Tesco is, hiszen azok saját maguk építik bevásárló központjaikat.
10
3. Az ágazati kollektív alku Korábbi kollektív szerződések Az első ágazati kollektív keretszerződés 1992-ben jött létre az ÁFEOSZ és Fogyasztási Szövetkezeti Dolgozók Szakszervezete között. A szerződés főként ajánlásokat tartalmazott. Még ugyanabban az évben a szerződés kiegészült a munkavállalók besorolási rendszerére vonatkozó megállapodással. 1993-ban a szakszervezeti oldal átalakulása miatt ezt megerősítette a KASZ aláírása is, sőt a keretszerződés kiegészült bértarifa táblázattal is. Az OKSZ és a szakszervezetek között szintén 1992-ben született egy megállapodás “ágazati keretszerződés kötésére”, de tényleges szerződéskötésre már nem került sor. Ugyanakkor a besorolási rendszerről, majd a hozzátartozó bértételektől is sikerült megállapodni. (Ennek magyarázata a korabeli munkajogi szabályozás, amely felmentést adott a bevezetendő országos bérbesorolási rendszer alól. Az már más kérdés, hogy a rendszer bevezetése később lekerült a napirendről.) Ezeknek a korai megállapodásoknak az érvényességi határideje azonban lejárt, vagy azok gyakorlatilag aktualitásukat veszítették, noha a szerződések formális felmondására – tudomásom szerint – nem került sor. Így ma nincs az ágazatban érvényes ágazati kollektív szerződés. A kollektív szerződés megszűnésének okai, avagy várható-e újabb középszintű ágazati szerződés megkötése? Az ágazati kollektív szerződés megszűnésére kétféle magyarázat adható. A munkáltatói szervezetek és a szakszervezetek kapcsolatának történetéből kiindulva úgy tűnik kevés olyan kérdés akadt, melynek rendezése egyaránt érdeke volt a két oldalnak. Miután mindkét fél összegyűjtötte az Mt-ből, hogy milyen témákat akar beépíteni a ksz-be, a kérdéseknek lényegében két elváló halmaza maradt, ezért elhalt a tárgyalás. Másként fogalmazva a munkavállalók juttatásairól a munkaadók számára csak ajánlást tartalmazó megállapodás már kevés volt a szakszervezet számára. A másik magyarázat szerint a cégek közötti erős konkurencia harc miatt elképzelhetetlen a bérversenyt kizáró egyezség. Ellentétben más ágazatokkal, itt még a cégek közötti háttér-megállapodás, bérkartell sem alakult ki. Még a szomszédos cégek sem igen kérdezik meg egymást, hogyan oldanak meg bizonyos munkaügyi kérdéseket. Ráadásul a kereskedelmen belől a kicsik és a nagyok közötti ellentét állandósult konfliktusnak tekinthető. Mint láttuk, a KISOSZ sohasem támogatta az ágazati kollektív szerződéskötést, és újabban a szerződés esetleges kiterjesztéstől való félelem is visszatartja a kisvállalkozók szervezeteit, amióta a KISOSZ érdekeltségi köréhez tartozó idegenforgalmi ágazatban a miniszter aláírta a kiterjesztési határozatot. (Ezt a kiterjesztést a KISOSZ tulajdonképpen alkotmányellenesnek tartja, oktrojált érdekképviseleti tagságként értelmezi, mert a kiterjesztett szerződésben az szerepel, hogy az ágazatban konfliktus esetén az aláíró két szervezet járhat el.) Az ágazati tarifa megállapodást a nagyobb szervezetek képviselői sem támogatják, mert tagjaiknál jelenleg nem tudják ugyanazt a bért garantálni Záhonyban, mint Budapesten. Ugyanakkor bizonyos szakértőik szakmai szempontról helyesnek tartanák a tarifa-rendszert, mert csak így válhat a bér normatív költséggé. A korábban megkötött vállalati tarifa megállapodás egyébként a minimálbér-emelések miatt sok cégnél tarthatatlanná vált, ezért 11
felmondták. A tarifa-megállapodástól való félelem továbbá abból is táplálkozik, hogy a kismunkáltatókat képviselők véleménye szerint az rontaná a munkaerő képzettség szerinti összetételét, a nyolc általánost végzettek kerülnének túlsúlyba. Diplomások, tanárok is munkát vállalnak ugyanis a nyári szezonban a vendéglátóiparban. A vállalkozónak azonban valójában elég a szakács végzettség, nem kell a főiskolai diploma. Ezért elfogadhatatlan, hogy őket is őket a képzettségük szerint kelljen fizetni, ne a végzett munkájuk szerint. Végiggondolatlannak tűnik tehát a – többek között – az SZDSZ által kezdeményezett “diplomás minimálbér” bevezetése. A kisvállalkozók félelme azzal is magyarázható, hogy egy országos tarifarendszer bevezetése után várhatóan a végrehajtást vizsgáló munkaügyi ellenőrzés is rögtön megjelenne a cégeknél. Hosszabb távon azonban lehet esélye egy ágazati megállapodásoknak, amikor a piaci pozíciók megszilárdulnak, és kialakul a kis-, közép- és nagyvállalkozói kör végleges struktúrája. 5-10 éves távlatban várható az is, hogy a ma jellemző mennyiségi- és árversennyel szemben a minőségi kiszolgálás kerül előtérbe, és akkor lesz munkáltatói érdekeltség a munkaerő megtartására és képzésére. Ha a nagyüzemi, személytelen kereskedelmi technológia kezd kifulladni, akkor az áruházakon belül is létrejönnek kis üzletek, a személyes jelleg és az áruismeret felértékelődik. A minőségi munkaerőhiány tehát segítheti majd a szakszervezetet, és a szerződéskötés esélyei javulhatnak.
Bérmegállapodások (1993-2002) Ágazati bérmegállapodást az OKSZ kezdeményezett először 1993-ban a korábbi megállapodások mellékleteként. 1994 óta az ÁFEOSZ is köt bérmegállapodást. A két szervezet közös bérmegállapodásához végül tavaly – a nagyarányú minimálbér emelés idején – a KISOSZ is csatlakozott. Így ma már a bérmegállapodás is a munkáltatói szakszervezetek közös akciójának tekinthető. A megkötött bérmegállapodások tartalma lényegében a vállalkozás átlagbérének emelésére vonatkozó ajánlás, mely többnyire az ÉT/OMT által ajánlott sávhoz igazodik. Emellett javaslatokat tartalmaznak az egyéni béremelések megállapításának szempontjaira. Gyakorlatilag a vállalkozások tényleges bérnövekedése minden évben túlszárnyalta az ajánlást, és az utóbbi két év minimálbér-emelése ezt a folyamatot felerősíti. (A kormányrendelet alkalmazásának hatására a vállalkozások nagy részénél 2002. január elsejétől azonnal megvalósul 12-15 %-os bérnövekedés.) Végül is az ilyen bérmegállapodásnak főként lélektani hatása van, orientálja a munkáltatókat, a helyi szakszervezetet segíti a béralkuban, de ugyanakkor a szakszervezetek esetleges maximalista helyi követeléseit is visszafogja. Minimálbér megállapodások a KASZ és az OKSZ között
1997 1998 1999 2000 2001
ÉT / OMT / kormány 17,000 19,500 22,500 25,500 40,000
KASZ-OKSZ Január 1-től Szeptember 1.-től 17,000 17,500 19,500 20,200 – 25,000 25,500 28,000 – – 12
Keresetnövekedés-megállapodások a KASZ és az OKSZ között
1997 1998 1999 2000 2001
ÉT / OMT /MGYOSZ ajánlás 14,0-22,0 13,5-16,0 12,0-15,0 8,0-10,0 9,75-12,5
17,5
KASZ-OKSZ Legkisebb Legnagyobb 14,0 22,0 ÉT ajánlás szerinti OMT ajánlás szerinti 10,0 9,75-12,5
Megállapodás az üzletek ünnepnapi nyitvatartásáról (1998) Az ünnepnapi nyitva tartás kérdése a bevásárlóközpontok terjeszkedése miatt került napirendre 1997-ben. Miután a munkaügyi felügyelet bírságolt, és a szakszervezet is kampányt indított az ünnepnapokon kinyitó üzletek ellen a Munkaügyi Minisztérium szakmai konferenciát rendezett a munkaszüneti napi foglalkoztatás szabályozásáról, majd tripartit konzultációk kezdődtek.5 A kormány azonban akkor nem akart jogalkotással beavatkozni a konfliktusra, így az ágazat szociális partnerei közötti tárgyalásokon rendezték a kérdést. 1998ban az OKSZ és az ÁFEOSZ kötött megállapodást a KSZ-szal, melyben meghatározták azokat a munkaszüneti napokat, amelyeken kinyithatnak az üzletek, valamint az egyes ünnepnapokon dolgozók többletbérezését. Ugyanakkor a szakszervezet vállalta, hogy a megállapodást betartó munkáltatókkal szemben nem kezdeményez jogi eljárást. Az egyezményhez egy év múlva csatlakozott a Magyar Bevásárlóközpontok Szövetsége is. A megállapodás azonban felborult két évvel ezelőtt. Noha ebben a kérdésben most csend van, érdemes megjegyezni, hogy az Mt. 2001. évi módosítása sem szabályozta egzakt módon az ünnepnapi nyitvatartást, mert azt pusztán munkajogi kérdésként kezelte, ami nem képes helyettesíteni az általános kereskedelmi szabályozást. A munkaadói érdekképviseletek szerint szerencsésebb lett volna, ha a törvény az 1998-as megállapodásból indult volna ki, vagy a kérdés részletes szabályozását a társadalmi partnerekre hagyta volna. 4. A középszintű szociális párbeszéd fórumai: lehetőségek és korlátok A korábbi konzultációs fórumok tapasztalatai A kilencvenes évek elején kezdeményezte a minisztérium tripartit ágazati fórumként az Ipari és Kereskedelmi Érdekegyeztető Tanács (IKÉT) létrehozását. Valójában a Tanácsnak volt egy negyedik oldala is a civil szervezetek számára. Formálisan a minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős osztálya működtette, de sajnos a minisztériumban az érdemi ügyeket intéző hivatalnokok az IKÉT-et nem vették eléggé komolyan. Ennek oka volt az is, hogy túl széles volt a szakmai spektrum, a Tanács az ipar és a kereskedelem egészét akarta átfogni számos szakbizottsággal. A szervezet ezért túl bürokratikus és lassú volt, nehezítette 5
A konferencia összefoglalását ld.: A munkajog és a munkaszüneti napi foglalkoztatás. Az összefoglalót készítette Berki Erzsébet. Közli: A munka világa ’98. MKT-Munkaügyi Kutatóintézet. 1998. 13
az apparátusi munkát. Jellemző módon az igazán fajsúlyos kérdések nem is jöttek elő az üléseken, vagy csak nagy késéssel, mert ezzel párhuzamosan folyt az apparátusi munka a maga megszokott egyeztetéseivel. Az IKÉT működése 1998 után gyakorlatilag megszűnt. A munkaadói érdekképviseleteknek ugyanakkor pozitívabb tapasztalataik vannak a kormányzat együttműködési hajlandóságáról a kis- és közepes vállalkozásokat érintő kérdések konzultációjára létrehozott fórum, a Vállalkozásfejlesztési Tanács (VT) működéséről. A kormányzat nyilvánvalóan érdekelt volt kisvállalkozói szektor fejlesztésében, és ennek megfelelően aktív szereplője volt a megbeszéléseknek. Az európai és magyarországi szociális partnerek egyik első közös fórumát a kereskedelmi ágazatban az EuroCommerce és az Euro-FIET rendezte meg 1998-ban.6 Munkaadói vélemények az ágazati párbeszéd bizottságokról Miután az ágazat OMT-ben résztvevő munkaadói szervezetei részt vesznek a PHARE programot előkészítő Operatív Bizottságban, aligha lehet kétséges, hogy alapvetően támogatják az új fórumok létrehozását és céljuk az érdemi konzultáció feltételeinek megteremtése. Ugyanakkor fenntartások két ponton fogalmazódnak meg. Egyrészt a létrehozandó bizottságok bipartit jellege csak bizonyos ügyek megoldását teszi lehetővé, számos más kérdésben a kormányzat részvétele nélkül elképzelhetetlen az előrelépés. (A következő részben, a tárgyalandó témák felsorolásából kiderül, hogy számos kérdésben nem lehet kétoldalú megállapodással megoldani a problémákat. Azok ugyanis érintik az adózás, a munkaügyi felügyelet és a jogalkotás kérdéseit, vagyis az állam szerepét.) Persze ezekben a kérdésekben is tárgyalhatnak a szociális partnerek a kormánytól függetlenül, de a végső, ügydöntő fázisban a kormányzati jelenlét a működőképesség feltétele. Ezért vagy az ágazati minisztérium vezetése részéről kellene állandó részvétételt biztosítani, vagy más módon kellene intézményesen garantálni, hogy a kormány is tudomást szerezzen a bizottságokban folyó munkáról. Kétségtelen, hogy a kétoldalú fórumon a szociális partnerek függetlensége erősebb, de ez csak korlátozottan érvényesülhet, ha az infrastruktúrát, a bizottság titkárságot úgyis a kormányzat adja. Másfelől fenntartások fogalmazódnak meg középszintű és a makroszintetű tárgyalások viszonyáról. Nyilvánvalóan az OMT-ben jelen lévő szervezetek nem kívánják itteni tevékenységüket feladni, vagy korlátozni azáltal, hogy az ágazati kérdések megtárgyalására új fórumok jönnek létre. Sarkosabban fogalmazva, a makroszintű fórumok kiürítésének kísérleteként is lehet értékelni a középszintű fórumok létrehozását.
6
Bővebben ld.: Ladó Mária: Sectoral Social Dialogue in Hungary. (Paper prepared for the Conference on Sectoral Social Dialogue in the Candidate Countries to the European Union). Prague, 2001.
14
Az ágazati konzultáció munkaadók által javasolt témái a kereskedelemben !
A munkavállaló anyagi felelőssége. A jelenlegi munkajogi megközelítésén túl azoknak a károknak a megtérítését is szabályozni kellene, amelyek az alkalmazott magatartása miatti hatósági fellépés következményeként keletkeznek. (“Ha az alkalmazott nem ad nyugtát, akkor a vállalkozó boltját csukják be…”) Ez nem csak a kisvállalkozó problémája, bár kétségtelen, hogy nem a cég egésze megy tönkre, ha annak több üzlete is van. Bizonyos esetekben a munkaadó “védelmét” kellene biztosítani az alkalmazottal szemben, mert ha az nem jelenik meg munkára, akkor képes megbénítani a kisvállalkozó üzletét.
!
A munkaidő, munkarend rugalmasabbá tétele. A kereskedelem szezonalitása miatt még a 2001. évi Mt módosítás utáni állapotnál is nagyobb fokú liberalizáció lenne indokolt. A 300 órás túlórakeret kevés ebben az ágazatban. A törvény engedje meg, hogy a minimál-standard feletti értékekben a munkáltatók megegyezzenek a szakszervezettel. Természetesen jó áron, mert a rugalmasság többletterheit nyilván meg kell téríteni munkavállalónak.
!
A szezonális munka meghatározása a munkajogi szabályok alkalmazásának szempontjából.
!
Az üzletek ünnepnapi nyitvatartása. A jelenlegi Mt. szöveg rosszul megfogalmazott, rettenetesen bonyolult a szabályozás. A partnerekre kellene bízni, hogy a körülményekhez (pl. a balatoni szezonhoz) igazítsák a szabályt. A mostani bizonytalan helyzet a legrosszabb a vállalkozónak, mert így a felügyelet könnyen bírságolhat.
!
A munkaügyi adminisztráció, kötelezettség egyszerűsítése.
!
A munkaügyi felügyelet szabályainak átláthatóvá tétele. Ma a szankciók mértéke megyéről-megyére változik. A jogértelmezésről és a kiszabható bírságról van belső szabályozás, de az nem nyilvános, szemben a jogrend más területeivel.
!
A foglalkoztatást könnyítő, részmunkaidőt preferáló politika. A részmunkaidő, a családbarát munkahely ösztönzést igényelne, mert az egészségügyi hozzájárulás most ugyanannyi, mint a teljes munkaidõsnél. Ez közős érdek lenne a szakszervezetekkel.
!
A munkaügyi érdekviták gyors rendezése. A bizottságban meg lehetne akadályozni, hogy az érdekviták jogvitákká alakuljanak. A régi “munkaügyi döntőbizottságok” mintájára ágazati konfliktuskezelést lehetne bevezetni.
!
A régi munkakönyvhöz hasonló “foglalkoztatási könyv” visszaállítása általános munkáltatói érdek.
!
A szakmán belüli konkurensnél való elhelyezkedés tilalma. Nemcsak a jelenleg szabályozott vezetői körben munkáltatói érdek annak megakadályozása, hogy az alkalmazott “kivigye az üzletet”.
!
A szakképzés kérdései. Mindhárom munkaadói szervezet nyújt oktatást a kereskedelmi szakmákban. A szervezetek és az egyes munkáltatók is nagyobb arányban indítanának képzést a mai hiányszakmákban, ha ehhez forrást kapnának. Egy ilyen rendszer kialakítása tipikusan a szakszervezettel, állammal közös megbeszélést igényelne.
a
munkaidő-nyilvántartás,
a
tájékoztatási
15
Mellékletek jegyzéke:
1. Az ágazat legnagyobb cégei a Figyelő TOP 200 (1999) adatai alapján: 2. A kereskedelmi ágazatban 1999. december 31.-én érvényes, egy munkáltatóra vonatkozó kollektív szerződések 3. Együttműködési megállapodás az MKT megalapításáról 4. Együttműködési megállapodás a KÉSZ megalapításáról 5. Tájékoztató az ÁFEOSZ gazdaságszervező és érdekképviseleti tevékenységéről, nemzetközi kapcsolatiról
16
1. Melléklet
Az ágazat legnagyobb cégei a Figyelő TOP 200 (1999) adatai alapján:
Név
Nettó árbevétel (mFt) 187 642
1.
Metró Holding Kft.
2.
Panrusgáz Magyar-Orosz Gázipari Rt.
141 225
3.
Hungarotabak-Tabaccoland Dohányértékesítő Rt
108 152
4.
Hungaropharma Gyógyszerkereskedelmi Rt.
69 181
5.
Tesco-Globál Áruházak Rt.
68 798
6.
Fintage Kft.
64 597
7.
Spar Magyarország Kereskedelmi Rt.
64 307
8
Magyar Dohányforgalmazó Rt.
60 329
9.
Procter and Gamble Magyarországi Nagykereskedelmi Rt.
47 765
10.
Phoenix Pharma Gyógyszerkereskedelmi Rt.
41 777
11.
KITE Mezőgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Rt.
39 732
12.
Agrograin Kereskedelmi Rt. (konszolidált mérleg szerint)
31 740
13.
IKR termelésfejlesztési és Kereskedelmi Rt.
30 883
14.
Skála-Coop Rt. (konszolidált mérleg szerint)
27 567
15.
Interfruct Nemzetközi Élelmiszer Kereskedelmi Rt.
26 510
16.
Humantrade Gyógyszeralapanyag Gyártó és Nagykereskedelmi Rt.
24 156
17.
Medimpex Gyógyszer Nagykereskedelmi Rt.
24 038
18.
Donau Brennstoffkontor Kft.
23 858
19.
Novartis Hungária Egészségügy és Mezőgazdasági Kft.
21 817
20.
Sara Lee Kávé és Tea Kereskedelmi Rt.
20 422
Forrás: Figyelő TOP200, 2000 október.
17
2. Melléklet A kereskedelmi ágazatban 1999. december 31.-én érvényes, egy munkáltatóra vonatkozó kollektív szerződések7 1000 főnél nagyobb cégek: BÁV BIZOMÁNYI KERESKEDÖHÁZ ÉS ZÁLOGHITEL RT BETULAPHARMA GYOGYSZERGYÁRTO ÉS GYOGYSZERKERESKEDELMI RT CENTRUM ÁRUHÁZAK KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATO RT CSEMEGE JULIUS MEINL IPARI ÉS KERESKEDELMI RT HIRKER BUDAPESTI HIRLAPKERESKEDELMI RT PHARMAFONTANA GYOGYSZERÉSZETI RT S & C ÁRUHÁZLÁNC RT. SKÁLA ÁRUHÁZI KFT SPAR MAGYARORSZÁG KERESKEDELMI KFT UNILEVER MAGYARORSZÁG KFT
500-999 fő közötti cégek: ALFA KERESKEDELMI RT COOP-STAR KERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG CSOPAK SZÖVETKEZETI RT HÉLIKER KERESKEDELMI RT HUNGAROPHARMA GYOGYSZERKERESKEDELMI RT IKR TERMELÉSFEJLESZTÉSI ÉS KERESKEDELMI RT KERAVILL NAGY- ÉS KISKERESKEDELMI RT MECSEK ÉLELMISZER ÉS VEGYIÁRU KERESKEDELMI RT /MECSEK FÜSZÉRT RT/ ORIENT 2000 KERESKEDELMI RT SANOPHARMA GYOGYSZERKERESKEDELMI RT SOMOGY MEGA 2000 KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT SUPER KÖZÉRT KERESKEDELMI, SZOLGÁLTATO RT SZOLNOK ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ TERMELÖ SZOLGÁLTATO ÉS KERESKEDELMI RT TITÁN KERESKEDELMI RT UNIO ÁFÉSZ UNIVER KERESKEDELMI, IPARI ÉS GAZDASZÖVETKEZET /UNIVER SZÖVETKEZET/
300-499 fő közötti cégek: AUTOKER GAMMA KERESKEDELMI KFT BKV GÉPJÁRMÜ JAVITO SZOLGÁLTATO KFT DÉLHÍR HÍRLAPKERESKEDELMI RT DÉL-TISZA MENTI ÁLTALÁNOS FOGYASZTÁSI ÉRTÉKESITÖ ÉS BESZERZÖ SZÖVETKEZ ÉLÉSKER KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATO KFT ÉSZAKHIR HIRLAPKERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG FALCOFOOD ÉLELMISZER-KERESKEDELMI KFT FERROGLOBUS KERESKEDÖHÁZ RT GEORGIKON ÁFÉSZ GYÖRI ÁFÉSZ HAJDU-BÉT BELKERESKEDELMI RT /HBB RT/ HUNGAROTABAK-TOBACCOLAND DOHÁNYÉRTÉKESÍTŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG INTEGRÁL ÁFÉSZ KISKUNFÉLEGYHÁZA 7
Összesen 263 cég. Forrás: Kollektív szerződések nyilvántartókönyve, GM-OMKMK
18
JÁSZSÁGI ÁFÉSZ MEZÖKÖVESD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ /ÁFÉSZ MEZÖKÖVESD/ NAGYKANIZSA ÉS KÖRNYÉKE ÁFÉSZ OREX ORA-ÉKSZER KERESKEDÖHÁZ RT. RÁBAHIR HIRLAPKERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG RÓNAHÍR ÉSZAK-ALFÖLDI HÍRLAPKERESKEDELMI RT VÁC ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ VÁCI KERESKEDELMI RT ZALA M IPARCIKK KERESKEDELMI RT /ZALAIPARKER RT/ ZÉTA KERESKEDELMI RT
100–299 fő közötti cégek: ÁFÉSZ DOMBOVÁR AGROKER MEZÖGAZDASÁGI TERMELÖESZKÖZ KERESKEDELMI KFT AKKORD BEVÁSÁRLOKÖZPONT KFT ALFÖLD KERESKEDELMI KÖZÖS V ÁPISZ KERESKEDELMI RT ARANYHID ÁFÉSZ AROMA KERESKEDELMI RT BÁCSKA KERESKEDELMI RT /BÁCSKER RT/ BAKONY-COOP KERESKEDELMI RT BALATONFÜRED ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ BARCS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ B-A-Z MEGYEI ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS KERESKEDELMI SZÖVETKEZETI RT BERETTYÓÚJFALU ÉS VIDÉKE KÖRZETI ÁFÉSZ BONBON HEMINGWAY KERESKEDELMI RT BONYHÁD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ DÉLBORSODI ÁFÉSZ DÉL-PESTI KÖZÉRT ÉLELMISZERKERESKEDELMI RT DERECSKEI ÁFÉSZ DERECSKEI SZÖVKER KFT DUNA DIVAT KERESKEDELMI KFT DUNAFERR KERESKEDÖHÁZ KFT EDELÉNY ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ EGYESÜLT ÁFÉSZ EGYETÉRTÉS ÁFÉSZ ÉLKER KERESKEDELMI KFT ENCS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ ÉSZAKPESTI ÁFÉSZ FEHÉRGYARMAT ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ FELSÖ-SZABOLCS ÁFÉSZ GÖDÖLLÖ ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ GYULA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ HÁFÉSZ COOP KERESKEDELMI RT HAJDU GYOGYSZERKERESKEDELMI RT HAJDUBÖSZÖRMÉNY ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ HALADÁS ÁFÉSZ HALMAJ ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ HERMES ÁFÉSZ HÉTFORRÁS FÜSZÉRT KFT HUNGAROTRUCK KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATO KFT KALOCSA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ KAPOSVÁR ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ KARCAG ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ KISALFÖLD FÜSZÉRT KERESKEDELMI RT KISKUNMAJSA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ KOMÁROM ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ KOMPAKT AUTO KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATO KFT 19
KOP-KA ÁFÉSZ KORONA KERESKEDELMI ÉS VÁLLALKOZÁSI RT KÖRMEND ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ KÖZÉP-TISZAVIDÉKI ÁFÉSZ KUNSZENTMIKLOS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ LIBRI KÖNYVKERESKEDELMI KFT MARCALI ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ MAROS-MENTI ÁFÉSZ METALLOGLOBUS FÉMIPARI ÉS KERESKEDELMI RT MIÉLKER MISKOLCI ÉLELMISZERKERESKEDELMI RT MOHÁCS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ MURA ÁFÉSZ LETENYE NAGYKÖRÖS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ NOGRÁD KERESKEDELMI RT /NOGRÁDKER RT/ NYIRBÁTOR ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ NYIREGYHÁZA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ OTTO KATALOGUSÁRUHÁZ KFT ÓZD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ ÖRSÉGI ÁFÉSZ PAKS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ PALETTA KISKUNHALAS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ PANNONMEDICINA GYOGYSZERKERESKEDELMI RT PANNONSZIGET ÁFÉSZ PÁPA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ PÉCS VÁROS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ POSTAAUTO BUDAPEST GÉPJÁRMÜJAVITO ÉS SZOLGÁLTATO KFT RÁKOSMENTI ÁFÉSZ RENOMÉ KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATO RT RÉPCELAK ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SALAMANDER HUNGARIA KERESKEDELMI KFT SALGÓTARJÁN ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SÁROSPATAK ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SÁRSZEG ÁFÉSZ SARVALY KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATO RT SÁRVÁR ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SHELL HUNGARY KERESKEDELMI RT SIO KERESKEDELMI KFT /SIOKER KFT/ SOPRON ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SZABOLCS HATÁRSZÉL KERESKEDELMI KFT SZARVAS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SZEGHALOM ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SZENDRÖ ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SZENTES ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SZENTGOTTHÁRD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SZIVÁRVÁNY KERESKEDELMI RT SZOMBATHELY ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ TISZAFÖLDVÁR ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ TÖRÖKSZENTMIKLOS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ TÜZÉPKER ÉPITŐ ÉS TÜZELŐANYAG KERESKEDELMI RT TVK-HIX IPARI ÉS KERESKEDELMI SZOLGÁLTATO KFT UNIKER KERESKEDELMI RT UNIVERZÁL ÁRUHÁZ KFT UNIVERZÁL KERESKEDELMI RT VASVÁR ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ VÉRTESALJA ÁFÉSZ VOLÁNBUSZ-JÁRMÜTECHNIKA KFT ZALASZENTGRÓT ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ
20
99 főnél kisebb cégek: AGROKER SZOMBATHELY KERESKEDELMI RT BÁCSALMÁS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ BÁCSBOKOD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ BAKTALORÁNTHÁZA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ BALATON VIDÉKE ÁFÉSZ. BALATON VOLÁN ANYAGELLÁTO KFT BALKÁNY ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ BALMAZUJVÁROS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ BÉKÉS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ BELED ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ BEREG VIDÉKI ÁFÉSZ BIHARKERESZTES ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ BODROGKÖZI ÁFÉSZ BODVASZILAS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ CSEPREG ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ CSESZTREG-ZALABAKSA EGYESÜLT ÁFÉSZ CSORVÁSI ÁFÉSZ DABAS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ DÉVAVÁNYA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ DOBOGO ÉLELMISZERKERESKEDELMI KFT DOMBRÁD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ DUNASZÖV ÁFÉSZ DUNAUJVÁROSI MUNKÁSSZÖVETKEZET DUNAVECSE ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ EGYESÜLT KÖRZETI ÁFÉSZ EGYSÉG ÁFÉSZ ÉLKER ÉLELMISZER- ÉS VEGYIÁRU KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATO KFT FAJSZ-DUSNOK KÖRZETI ÁFÉSZ FEGYVERNEK ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ FLORACOOP VIRÁG- ÉS DISZNÖVÉNYKERESKEDELMI SZERVEZÉSI ÉS SZOLGÁLTATO FOOD INVEST KERESKEDELMI RT GALGA ÁFÉSZ GALGAMENTI ÁFÉSZ GÖNC ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ GYÖRI AGROKER MEZÖGAZDASÁGI TERMELÖESZKÖZ KERESKEDELMI RT HAJDUHADHÁZ-TÉGLÁS ÁFÉSZ HEGYHÁTI ÁFÉSZ HELIOMED SZEGEDI GYOGYSZERKERESKEDELMI RT HEVES ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ HUNGALU KERESKEDELMI KFT IBRÁNY ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ IGAL-GÖLLE ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ JÁNOSHALMA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ JÁNOSSOMORJA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ K&V KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTO KFT KADARKUT ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ KAPOSMAG VETÖMAGTERMELÖ ÉS ÉRTÉKESITÖ KFT KARÁD-KOPPÁNYVÖLGYE ÁFÉSZ KECEL ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ KÉK DUNA ÁRUHÁZ KFT KISKŐRÖS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ KOMÁDI ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ KOMLÓ ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ KÖZÉP-ZALAI ÁFÉSZ LAJOSMIZSE ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ LÉBÉNY-MOSONSZENTMIKLOS ÁFÉSZ LENGYELTOTI ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ MÁTRA ÁFÉSZ
21
MEDGYESEGYHÁZA ÉS BÁNKUT ÁFÉSZ MEZÖTURI ÁFÉSZ MINDSZENT ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ MOR ÉS KÖRNYÉKE ÁFÉSZ MORAHALOM ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ NAGYATÁD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ NAGYBAJOM-KAPOSFÖ ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ NAGYDOROG ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ NAGYECSED ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ NAGYHALÁSZ ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ NAGYMÁGOCS ÉS ÁRPÁDHALOM ÁFÉSZ P'-AUTOCITY KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATO KFT P-ROMBUSZ KAROSSZÉRIA- ÉS ALKATRÉSZFELUJITO IPARI KFT PACSA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ PANNONCENTRUM KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ KFT PANNON-GLOBUS KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATO RT PÉCEL-ISASZEG ÁFÉSZ PÉCSVÁRAD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ POLGÁR ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ PRIZMA CUKORGYÁRI SZOLGÁLTATO KFT RÁBAKÖZ MM KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATÓ RT RAKAMAZ ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SÁNDORFALVA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SÁTORALJAUJHELY ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SIOFOK ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SIOMENTI KÖRZETI ÁFÉSZ SOLT-HARTA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SOLTVADKERT ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SZÉKKUTASI ÁFÉSZ SZEKSZÁRDI AGROKER MEZÖGAZDASÁGI TERMELÖESZKÖZ KERESKEDLMI RT TAB ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ TARNAMÉRA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ TAURUS CARBONPACK KERESKEDELMI ÉS SZOLGÁLTATO KFT TENKESALJA ÁFÉSZ TISZACSEGE ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ TISZASZÖV ÁFÉSZ, TISZASZALKA TISZATÁJ ÁFÉSZ TOLCSVA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ TOLNA ÉS VIDÉKE KÖRZETI ÁFÉSZ TOMPA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ TÚRKEVEI ÁFÉSZ UNIVERZÁL HÁZTARTÁSI VEGYI KERESKEDELMI KFT ÜLLÉS ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ VÉLKER KERESKEDELMI, IPARI ÉS SZOLGÁLTATO KFT VÉRTESALJA-FORRÁS KERESKEDELMI KFT ZALAEGERSZEG ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ ZALAEGERSZEGI AGROKER RT ZÖLDFORG KERESKEDELMI KFT ZSÁKA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ
22
