A vízszabályozási munkák szülöttje: a Túr folyó
Dr. Szlávik Lajos Professor Emeritus, Eötvös József Főiskola A Túr folyó, ahogy azt ma ismerjük, a vízszabályozási munkák szülöttje, hiszen születési éve: 1927. A szabályozás előtt a Túr „patak” kanyargó, sekély medrű, a helyét változtató, több ágra szakadozó vízfolyás volt. A Tisza és a Szamos közére az országhatáron túlról érkező je‐ lentős víztömegeken kívül a Túr vezette le a Tisza és a Szamos kiömlő árvizeit is. Ilyen körül‐ mények között a szétterült vizek csak hetek, sőt hónapok alatt tudtak lefolyni. Bár a külön‐ böző korokban készült térképeken a szabályozatlan Túr‐patak medervonulata eltérő egymás‐ tól, de az bizonyos, hogy Kömörő táján szétágazott és egyik ága a rövidebb utat választva, Nagyar felett a Tiszába ömlött, míg a másik ága a Tisza‐Szamos torok felé vette útját és az ottani mocsárvilágban tűnt el.
A Túr vonalvezetése 1927‐től 1
Az 1914‐ben megszervezett Tisza‐ Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat élére 1926‐ban nevezték ki miniszteri biztosnak Kövessy Győző mérnököt. E minőségében kidol‐ gozta a társulat érdekeltségi területére a vízrendezési munkák kiviteli terveit, amelyek jóvá‐ hagyása után a Túr szabályozási munkálatokat nyilvános versenytárgyaláson vállalatba adta, a többi vízrendezési munkát pedig a Társulat házilag hajtotta végre. Kövessynek sikerült a társulat részére kieszközölnie 5 millió pengő kölcsönt és államsegélyt is. Irányítása alatt 1927‐1930 között elvégezték a Túr szabályozását, megépült a Túr torkolati bukógát, a sonkádi osztómű, a Túr belvíz‐főcsatorna és annak torkolati zsilipje. A Túr vízrendszerét és a Tisza‐Szamosköz belvízlevezető csatornahálózatát ekkor teljesen átalakították. 1935 végére a Tisza‐Szamosköz vízrendezési létesítményei is elkészültek. Torkolati bukógát a Túron A Túr szabályozása során – eltérően a Tisza‐ vagy a Szamos‐szabályozástól – a folyómeder rendezése, illetve kialakítása és a kétparti árvédelmi töltés építése egyidejűleg történt. Az új Túr meder az országhatártól kiindulva, a Nagyhódos melletti régi 12 átvágással kiegyenesí‐ tett Túr‐ágban fut 18,2 km hosszban. Innen észak felé kiágazva, teljesen új meder épült, ami Sonkádot félkörben öleli körül, majd Kóród és Cseke között a Tiszába torkollik. Az új meder fenékszélessége 22 méter, hossza 11,6 km. A szabályozott Túr esése 25 cm/km. A két parton épült töltések távolsága kereken 100 m, a töltések között lefolyó árvíz legnagyobb hozama 300 m3/s. A régi mederből való kiágazásánál egy vízosztó mű épült. A Túr új medrét a társu‐ lat első elnökéről, báró Kende Zsigmondról nevezte el. Miután a Túr fenékszintje 2,90 m‐rel magasabb, mint a Tisza kisvízszintje, az új Túr‐csatorna tiszai torkolatánál, a csatorna építésével egyidejűleg vasbeton torkolati vízszint szabályozó műtárgy, bukógát épült.
Torkolati bukógát a Túron A bukó 42,3 m hosszú merev keretszerkezet. A mederben lévő rész 28,7 m, amelyet a parti szárny‐ falak és négy közbülső borda osztanak 5 egyenlő részre. A jobb parton a hordalék leeresztésére felnyitható fenékürítő zsilipet alakítottak ki, amelyet a parttal járóhíd köt össze. A zsilip fogaslétrával, kézi mozgatású szerkezettel állítható.
2
A bukógátat a Túr‐szabályozási terv keretében 1929‐ben építtette a Társulat. Kiviteli terveit – a Túr‐ rendszer más műtárgyaihoz hasonlóan – Benedek József készítette, az építési munkákat Széchy Endre okl. mérnök vállalkozása végezte. A munkálatok érdekessége volt, hogy akkor Magyarorszá‐ gon még alig alkalmazott talajvízszint süllyesztéssel építették a műtárgyat. A Társulat a tényleges építési munkákat olyan nagy erőkkel és ütemben végezte, hogy mind‐ össze 3 év alatt mind a töltésépítések, mind a belvízcsatorna‐ és műtárgyépítések elkészül‐ tek. Ennek részben az a magyarázata, hogy az állam a munkálatokra a társulat államkölcsönt és államsegélyt is kapott.
Az „István” kotró a Túr medrének építésénél A Túr csatorna építése egy nagyteljesítményű, vágányokon járó vedersoros kotróval és egy ameri‐ kai vonóköteles terepjáró kotróval folyt jelentékeny kordés és kubikos munkája mellett. A Bátori Oszkár–Teleki János Építő Vállalat 1927 decemberében Németországból gőzmeghajtású vederso‐ ros, szállítószalagos, sínen mozgó kotrót vásárolt, amely akkor a legnagyobb ilyen gép volt Európá‐ ban. Teljesítménye 20 óránként 5000 m3 volt, összsúlya pedig elérte a 160 tonnát. Az „István” név‐ re keresztelt gépet először a Túr 1928. március 8‐án megindított munkáinál használták. A 34 tonna üzemi súlyú amerikai „Lorain” kotrógépet Ohió államban gyártották, hajóval és vasúton szállították Zajtáig, ahonnan „saját lábán” ment ki a munkahelyre. Napi kapacitása 1000 m3 volt. 3
A Túr szabályozásának fontosabb létesítményei, csomópontjai A Túr új medrének megépítésénél 12 hónap alatt 1 millió 350 ezer m3 földmunkát végeztek el. A csatornát és a bukógátat 1929. augusztus 8‐án adták át rendeltetésének. A Túr szabályozási munkáinak átfogó jellegét és nagyságrendjét az is jól mutatja, hogy – a térség közlekedési feltételeinek javítása érdekében – hidak is épültek. Benedek József tíz darab 31‐33 m nyílású többtámaszú vasbeton gerendahidat is tervezett a Túrra. 1929‐1930 között a Túr mentén 4500 db diófát telepítettek, melyekből ma már csak néhányat láthatunk a bukógát környékén. A Túr‐bukó a környék kedvelt kirándulóhelye, esztétikus, a tájba illeszkedő vízépítési műtárgy. Teljes felújítására 1997‐ben került sor. Az építés 75. évfordulóján, 2004‐ben a FETIKÖVIZIG emléktáblát helyezett el a bukógáton. Megközelíthető Tiszakóród, vagy Tiszabecs felől közúton, ahonnan a Túr töltésén kb. 2 km távol‐ ságra található. Az átbukó víz magasságának a gátkoronától mért eddigi legnagyobb értéke 140 cm volt, ami 92,70 m3/sec víztömegnek felel meg. Mivel ez az árvíz alacsony Tisza vízállásnál következett be, az átbukó víztömeg gyönyörű látványt nyújtott és jól megfigyelhető volt a csillapító kü‐ szöb hasznos működése is. A Sonkádi vízosztómű A Túr szabályozása keretében a Túr bal parti töltésében, Sonkád község határában, a 9+323 km szelvényben vízosztóművet építettek, amely a térség vízgazdálkodásának egyik kulcslétesítmé‐ nye, mivel ez oldja meg a Túr és a Szamos közötti, Tisza‐menti térség élővízzel való ellátását. A vízosztómű két műtárgyból áll: egy alacsony vasbeton duzzasztógátból a Túr medrében, amely 4
a Nagyar felé futó ősi Túr mederbe, a mai Túr belvíz‐főcsatornába terel maximálisan 5,0 m3/s élővizet, és egy kettős csőzsilipből, amely ezt a vízátvezetést biztosítja, és ugyanakkor lehetővé teszi a Túr nagyvizeinek kizárását a főcsatornából. A csőzsilipen át betáplált élővíz a Túristvándi vízimalom éltetője, valamint vízpótlást biztosít az öntözéses gazdálkodáshoz és az állattenyész‐ téshez is. A Túr 5,0 m3/s‐ot meg nem haladó nyári kisvizei teljes egészében a Túr belvíz‐ főcsatornába folynak és ilyenkor a Túr alsó szakasza nem kap vizet.
A Sonkádi vízosztómű A sonkádi vízosztómű vasbeton fenékgátja az 1952. évi tavaszi árvizek levonulásakor – alá‐ mosás következtében – súlyosan megrongálódott. Még abban az évben egy rőzserakatos, terméskővel rétegezett gáttal és rőzsepokrócos‐kőburkolatos utóágyazattal állították helyre. A sonkádi vízosztóművet dr. Benedek József (1876‐1941) mérnök, szakíró tervezte (a Túr bukóhoz és az olcsvaapáti zsiliphez hasonlóan). Benedek 1897‐ben szerzett mérnöki okleve‐ let és hosszabb magán‐ és társulati mérnöki gyakorlat után lépett állami szolgálatba. A víz‐ ügyi szolgálat neves műtárgyépítő mérnöke és első műszaki doktora (1912) volt. A kivitelezé‐ si munkákat itt is Széchy Endre okl. mérnök vállalkozása végezte. Az alapozáshoz – a Túr‐ bukóhoz hasonlóan – itt is alkalmaztak talajvízszint süllyesztést. A holtmederré vált egykori Túr, mint Túr belvíz‐főcsatorna fontos szerepet tölt be a belvizek levezetésében is. A vízrendszer átalakításánál a régi Túr „patak” Kömörő közelében volt el‐ ágazásánál a Nagyar felé tartó ág medrét elzárták. Azóta nem siet a Kis‐Túr a Tiszába, „mint a gyermek anyja kebelére”, ahogyan azt Petőfi megénekelte. Nagyar keleti végétől mintegy 300 méterre állt a „Petőfi‐fa”. Az egykori ártéri tölgyeserdőből megmaradt idős kocsányos tölgy bevonult a magyar irodalomtörténetbe, mivel a néphit sze‐ rint a költő a fa alatt írta A Tisza című versét. Valóban ülhetett a tölgy alatt, amelynek a köze‐ lében ömlött az öreg Túr a Tiszába, de a vers – nyilván az itteni élmények hatására – Pesten született. Petőfinek köszönhetjük, hogy megőrizte az utókornak a Tisza, a Túr szabályozása előtti táj vadregényes képét. A fa 1961‐től védett volt, de villám sújtotta, tűz égette, vihar törte derékba, s az 1990‐es évek végére elpusztult. Egy tábla örökíti meg ezt az irodalmi emlékhely‐ ként számon tartott területet.
5
A Kövessy Győző zsilip A Túr 1927‐30 között végrehajtott szabályozása során a Túr vízrendszerét és a Tisza‐ Szamosköz belvízlevezető csatornahálózatát teljesen átalakították. Az új Túr medertől nyugatra eső belvízártér alsó szakaszán keletkező belvizek túlnyomó ré‐ szét a régi Túr meder helyén futó Túr belvíz‐főcsatorna (Öreg‐Túr) gyűjti össze és viszi el a Tiszába, a folyó bal parti töltésének 112+000 szelvényében megépített zsilipen keresztül. A főcsatorna hossza 64 km, a szállított maximális vízmennyiség 37 m3/s. A betorkolló főcsa‐ tornák közül a leglényegesebbek: a Vármegyei‐főcsatorna, a Gőgő‐Szenke, a Csomata és a Tapolnok.
A Kövessy Győző zsilip Olcsvaapátinál A zsilipet a Tisza‐Szamosközi Társulat építtette 1929‐ben – a Túr‐rendszer más műtárgyaihoz hasonlóan – Benedek József tervei alapján, Széchy Endre mérnök‐vállalkozó kivitelezésében. A zsilip, amely egy hatnyílású vasbeton keretszerkezet, az alaptest körül futó szerkezeti szád‐ falak között iszapos homokrétegre épült. A zsiliptest hossza 27,4 m, melyhez mindkét olda‐ lon elő‐ és utófenéktest csatlakozik. 1964‐ben az elő‐ és utófenék javítását, valamint meder‐ javítási munkákat végeztek. 1992‐ben a zsilipet felülvizsgáló bizottság megállapította, hogy a zsiliptestben lévő repedések, a zsilip állaga az árvízi biztonságot veszélyezteti, ezért javítási munkákra került sor. 1994‐ben teljes rekonstrukciós felújítást végeztek. 2001‐ben felmérték a zsilip állapotát: az akna betonfelületei és az acélszerkezetek korrodáltak, a mozgatószerke‐ zetek gyakran meghibásodnak, az elő‐ és utófenékburkolatok javítandók. Távlatban teljes átépítés szükséges. A Tisza‐Szamosközi Társulat miniszteri biztosa 1926‐1936 között Kövessy Győző (1861‐1938) volt. 1888‐ban szerzett mérnöki diplomát a Magyar kir. József Műegyetemen. 1890‐ben lé‐ pett a Szatmárnémeti Folyammérnöki Hivatal szolgálatába, ahol mérnök, majd királyi főmér‐ nök, 1913‐1920 között a hivatal vezetője volt. 1892‐ben kapott megbízást az Ecsedi‐láp le‐ csapolásának és a Szamos bal parti árvízvédelmi töltés terveinek elkészítésére, amelyekkel
6
1894 elejére elkészült és ekkor kezdte megszervezni az érdekeltek között az Ecsedi‐láp lecsa‐ poló és Szamos bal parti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatot, amely az év augusztu‐ sában meg is alakult.
Kövessy Győző
Dr. Benedek József
Kvassay Jenő megbízása alapján elkészítette a Tisza‐Szamosköz vízrendezési tervét. Az 1913‐ ban a Tiszán, a Szamoson és a Túron levonult rendkívüli árvíz katasztrofális helyzetet teremtett a Tisza‐Szamosközben. Ekkor Kövessy a nagybirtokosok többségét meggyőzte a társulat alakí‐ tásának szükségességéről és 1914‐ben Szatmárnémeti székhellyel meg is alakult a Tisza‐ Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. 1920‐tól a Sátoraljaújhelyi Folyammér‐ nöki Hivatal vezetője, majd megszervezte a Nyíregyházi Hivatalt és annak felügyelői teendőit látta el 1926‐ig, amikor 65 éves korában, miniszteri tanácsosi rangban nyugdíjba ment. Ekkor nevezték ki a Tisza‐ Szamosközi Társulat élére miniszteri biztosnak. E minőségében kidolgozta a társulat érdekeltségi területére a vízrendezési munkák kiviteli terveit, amelyek jóváhagyása után a Túr szabályozási munkálatokat nyilvános versenytárgyaláson vállalatba adta, a többi vízrendezési munkát pedig a Társulat házilag hajtotta végre. Sikerült a társulat részére kieszközölnie 5 millió pengő kölcsönt és államsegélyt is. Irányítása alatt 1927‐1930 között elvégezték a Túr szabályozását, megépült a Túr torkolati bukógát, a sonkádi osztómű, a Túr belvíz‐főcsatorna és annak torkolati zsilipje. 1935 végére a Tisza‐Szamosköz vízrende‐ zési létesítményei elkészültek. 1936 nyarán a földművelésügyi miniszter felmentette a 75 éves Kövessyt a miniszteri biztosi teendői alól. Ezt követően a társulat közgyűlése érdemeinek elismeréséül róla nevezte el a fő belvízgyűjtőként szolgáló régi Túr medernek a tiszai árvízvédelmi töltés kereszteződésénél létesült, torkolati művel egybeépített nagy zsilipet. A Túristvándi Vízimalom Túristvándi a Szatmári síkság középső tájegységében, az Erdőháton, a mai Túr belvíz‐ főcsatorna partján fekvő, csodálatos természeti környezetű település, 700 lakossal.
7
A települést – Túr néven – 1142‐ben említették először okiratban, s 1181‐ből származik a követ‐ kező írott adat. A 13. században említik ismét, az Ond törzs Szente‐Mágócs nemzetség birtoka‐ ként. Az ismét benépesült település a nemzetség Istvánka nevű fiáról kapta az Isthfandi (Istvánkáé), ma Istvándi formában használt nevet. Ekkor a cégényi monostor területéhez tarto‐ zott a település, melyet hatalmas erdőség fogott közre. 1315‐ben a Kölcsei család birtoka volt, de Károly Róbert király hűtlenség miatt elkobozta. 1344‐ben Nagy Lajos király visszaadta a Kölcseieknek a hűtlenség miatt elkobzott Istvándit. Ettől kezdve a Szente‐Mágócs nemzetség leszármazottai, a vérrokon Kölcsey és Kende családok voltak fő birtokosai. A település 1908‐ban változtatta át nevét Istvándiról a mai Túristvándira. A Kende család Túristvándiban élő leszármazottja Kende Zsigmond (1853‐1932) császári‐ királyi kamarás, felsőházi tag, IV. Károly koronázása idején kapott bárói rangot. 1914‐ben Szatmárnémetiben őt választották meg a Tisza‐Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat első elnökének. Jelentős szerepe volt a Túr‐szabályozással kapcsolatos vízrendezési munkák megvalósításában (ezekről a Túr torkolati bukó ismertetése kapcsán szólunk). Érde‐ mei elismeréséül 1929‐ben róla nevezték el a Túr Tiszába vezetett új medrét Báró Kende Zsigmond csatornának.
A Túristvándi Vízimalom Istvándiban vízimalmot is említ a korabeli levéltári anyag egyik 1315. évi adata: Kölcsey Dénes öt fiának osztozkodásakor megbecsült vagyontárgyként szerepel számos oklevélben. A jelenle‐ gihez hasonló, másik malomra vonatkoznak ezek az oklevelek. Valószínű, hogy 1344‐ben, ami‐ kor egy királyi megerősítő okmány említi, a vízimalom a jelenlegi állapotához hasonló lehetett, a középkori metszetek szerint. Egy 1752‐ből, Mária Terézia idejéből származó levél adataiból ismert, hogy a ma is meglévő vízimalmot a 18. században alakították át jelenlegi formájára; feltehető, hogy az előbbi helyén három malomkerékkel működött; a három őrlőkőből kettővel lisztet készítettek, eggyel pedig daráltak. 1899‐ben felújították a vízimalmot: kicserélték a korhadt faoszlopokat (ágasokat) és a talpfá‐ kat (süveggerendákat), s dinamót szereltek fel a belső világításhoz, amit ugyancsak víz haj‐ tott. A korábbi fazsindely helyett eternit‐palával fedték be malomépületet, majd 1963‐ban ismét fazsindelyre cserélték.
8
1929‐ben, a Túr új medrének elkészülte után rá akarták venni Kende Zsigmondot, hogy bon‐ tassa le a malmot. Négy hengerszékkel működő, modern malmot ígértek neki, de ő ragasz‐ kodott a régihez. Így maradt meg a páratlan és mára nevezetessé vált vízimalom. Egyik oldala a partra épült, eredetileg vastag facölöpökre, az 1932‐33‐as átalakításkor pedig betoncölöpökre. Épületének oldalai faborításúak. Külső részén három erkély található, kilá‐ tással a Túrra és szép környezetére. A közel hat méter átmérőjű, alulcsapott lapátos vízikere‐ keket a 60 cm átmérőjű fa‐főtengelyekre erősítették. A főtengelyek másik vége benyúlik a malomtérbe, ahol facsapágyban forog. A malom üzemeltetéséhez a Túr teljes szélességében keresztgátat kellett készíteni. A víziláda, másképpen szivárványláda tölgyfagerendákon épült; két oldala és feneke vastag nútolt tölgyfa deszkákkal volt kiképezve. A szivárványládából folyik a víz a kerekek alá, két zsilipen keresztül, amelyek függőleges síkban vezetett sínek között külön‐külön felemelhetők és leengedhetők. A malom felőli zsilip felemelésekor a malomfal mellett alázúdult víz hozta mozgásba a fal melletti két belső kereket. A második zsilip a középső, daráló követ hajtó ke‐ rék alá engedte a vizet. Mellette volt a harmadik, vagy szabad zsilip, amelyet akkor nyitottak meg a víz elvezetésére, amikor a kerekek nem működtek. 1963‐65 között az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával helyreállították a malmot. Ma is működőképes ipartörténeti műemlék; működés közben is megtekinthető. A Túr‐szabályozás műtárgyainak kiviteli terveit Benedek József készítette, az építési munkákat Széchy Endre okl. mérnök vállalkozása végezte. A munkálatok érdekessége volt, hogy akkor Ma‐ gyarországon még alig alkalmazott talajvízszint süllyesztéssel építették a műtárgyakat. A Társulat a tényleges építési munkákat olyan nagy erőkkel és ütemben végezte, hogy mindössze 3 év alatt mind a töltésépítések, mind pedig a belvízcsatorna‐ és műtárgyépítések is elkészültek. Források: Fejér László (szerk.): Vizeink krónikája. Bp. 2001. Felső‐Tiszavidéki Vízügyi Történeti Gyűjtemény adattára, Nyíregyháza. Göncz Bendek‐Kerti Andor‐Koleszár János: A Túr torkolati bukó felújítása. Vízügyi Közlemények, 1999. évi 4. füzet. Hadházy Pál: Túristvándi vízimalom története. Kézirat, 1978. Felső‐Tisza‐vidéki Vízügyi Történeti Gyűjtemény adattára. Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története. Bp. 1973. Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok köz‐ gazdasági jelentősége. Bp. 1931. Magyar Életrajzi Lexikon I. Bp. 1981. Schick Jenő: A Tisza‐Szamosközi Társulat legújabb munkái. Vízügyi Közlemények, 1932. évi 1. füzet. Schick Jenő: Tisza‐Szamosközi vízrendezés. Vízügyi Közlemények, 1938. Szécsényi Lajos: Túristvándi. Vízimalom. TKM kiskönyvtár 314. 1988. Szlávik Lajos (szerk.): 111 vízi emlék Magyarországon. Bp. (2008) Vályi Béla: A vizitársulatokra vonatkozó statisztikai adatok. Bp. 1916.
9
