A VESZPRÉM KÖRNYÉKI FELSÖKARNI FÖDOLOMIT ÜLEDÉKFÖLDTANI VIZSGALATA

A VESZPRÉM KÖRNYÉKI FELSÖKARNI

FÖDOLOMIT ÜLEDÉKFÖLDTANI

Bevezetés Az igen gazdag faunaegyüttest t a r t a l m a z ó veszp­ rémi k a r n i rétegsor földtani leírása és őslénytani feldolgozása 50 éves m ú l t r a tekint vissza. Emiatt igen időszerűnek látszik a régebben megjelent rész­ l e t m u n k á k felhasználásával, azoknak földtani újra­ feldolgozással történő kiegészítése révén a Veszp­ r é m r e vonatkozó földtani adatok összesítése. Ezt megelőzően több részletkérdés m e g n y u g t a t ó módon történő tisztázása szükséges, és jelen dolgozat is egy ilyen problémát próbál megoldani. A megfigyelt új részleteknek a földtani keretbe történő beillesztését BÖCKH J. (8), LACZKÓ D. (24) és VÉGH S. (39) m u n k á i tették lehetővé. J e l e n m u n k a , melyet 1969. évben fejeztem be, a v e s z p r é m i triász képződmé­ nyekkel kapcsolatos földtani újra­ feldolgozás második részeként ke­ rül közlésre. I. A FELSÖKARNI DOLOMIT ANYAGVIZSGÁLATA A Veszprémben és a n n a k közvetlen környékén felszíni kibúvásban vizsgálható, csaknem teljes k a r n i rétegsor változatos kifejlődésű üledékanyagot foglal magában. A dolomit m á r a k a r n i emelet alsó részében is képviselve van, de ott még helyi vi­ szonylatban sem általános eltérj edésű, m e r t a m á r gacsoport alsó szakaszának heteropikus fácieseként jelentkezik. A k a r n i emelet felső részében az üle­ dékképződés ismét a dolomit j a v á r a tolódik el, m e ­ lyet a fődolomit több száz méter vastagságú összlete jelez. Mivel a fődolomit alsó része a karni eme­ let Megalodon triqueter pannonicus szintjébe t a r t o ­ zik, jelen vizsgálatok különösen rétegtani szempont­ ból fontosak. 1. Ásvány-kőzettani a) T ö r t é n e t i

vizsgálatok áttekintés

A korábbi szakirodalom a felsőkarni dolomit részletes kőzettani vizsgálatával nem foglalkozott. Elsőként 1872-ben BÖCKH J. (8) tett említést a veszprémi fődolomitról. LACZKÓ D. m u n k á j á b a n

VIZSGALATA

(24) m á r rövid makroszkópos jellemzést is találunk. VÉGH S.-né a dolomit genetikájával foglalkozó m u n k á j á b a n (34) n é h á n y veszprémi dolomitelem­ zési adatot is közölt. J U G O V I C S L. (18) a Veszp­ rémtől északra található aranyosvölgyi kőbányák ban megfigyelte, hogy a finomszemcsés dolomit az „atmoszferiliák h a t á s á r a " könnyen finom homokká esik szét. Elsőként tesz említést arról, hogy a dolo­ mit padjai között néha 5—10 cm vastagságú m á r gás betelepülések jelennek meg. A dolomit kisebb vápáiban vagy repedéseiben vasvegyületekkel vö­ rös vagy sárgára festett anyagot észlelt. U g y a n a k ­ kor megállapította, hogy m a g á b a n a dolomitban az agyagos szennyeződések ritkák. Földtani megfigye­ léseit n é h á n y részleges és teljes kémiai elemzéssel — melyek a dolomit egyneműségére u t a l n a k — ki­ egészítve foglalta össze. Afelsőkarni dolomit eddigi leg­ részletesebb kőzettani és kémiai vizsgálatát a Bauxitkutató Vállalat (Balatonalmádi, 1966) v é g e z t e . Az ÉM. Tanácsi Építőkőfejtő Vállalat (Balatonalmádi) megbízásából mélyített 10 db kutatófúrás a dolomitnak mintegy 40 m összvastagságú szakaszát t á r t a fel. Ennek résza táborállási (aranyosvölgyi) kőbányáktól keletre letes kémiai elemzésén kívül a vékonycsiszolat-vizsgálat során 5 fő szövettípus került elkülönítésre. JUGOVICS L. a korábbi kéziratos jelentésében (18) ismertetett kutatási adatokat legújabban egy nagyobb dolgozat részeként foglalta össze, lényeges változtatás nélkül. A fenti m u n k á k a t követően az 1966—67. években végzett földtani térképezés és az ebből adódó újabb földtani megfigyelések (2, 3) a terület felsőkarni dolomitjára vonatkozóan is tovább bővítették az is­ m e r e t a n y a g o t : felismertük, hogy az Aranyosvölgy­ től n y u g a t r a található Kőképalja területén a felső­ k a r n i fődolomit alsó része, míg a völgytől keletre a n n a k felső szakasza v a n jelen felszíni kibúvásban, a táborállási kőbányákban. A táborállási kőbányák földtani rétegsorának rövid makroszkópos leírása (2) is megtörtént. Jelen dolgozathoz igen hasznos ú t m u t a t á s t adott VÉGH SÁNDORNÉ üledékföld­ tani m u n k á j a (36), mely a Gerecse-hegységi felső­ triász képződmények üledékföldtani vizsgálatát t a r ­ talmazza. 53

b) A n y a g v i z s g á l a t i

módszerek

A teljes rétegsor anyagfeldolgozásához v a l a m e n y nyi réteg a n y a g á n a k begyűjtése szükséges. Mivel ez csak a feltárásokban, kőfejtőkben valósítható meg, a vizsgálati a n y a g begyűjtését a viszonylag legjob­ ban feltárt területen, a Veszprémtől északra talál­ ható táborállási (aranyosvölgyi) kőbányákban, il­ letve azok közvetlen környékén végeztem. Fenti kő­ b á n y á k b a n a felsőkarni dolomitnak mintegy 40 m összvastagságú szakaszát t á r t á k fel. lehetőséget adva a csupán n é h á n y cm vastagságú rétegek meg­ figyelésére is. A dolomitsorozat legalsó, és részben a felső szakaszának megmintázása a kőbányák kör­ nyékén található természetes feltárásokból történt. Az egyes kőzetszemcsék alakját, nagyságát, egy­ mástól való távolságát, elrendeződését, s az ebből adé)dó rétegzettséget, szerkezetet, a kőzetszöveti vizsgálatok segítségével igyekeztem tisztázni. Mivel a korábbi megállapítások mindegyike arra utal. hogy a kőzetanyag csaknem teljes egészében dolo­ mit, jelen vizsgálat elsősorban a dolomitban szór­ ványosan elhelyezkedő kalcitszemcsékre terjedt ki. Ezek k i m u t a t á s a a VÉGH S.-né által leírt (36) és jól bevált módszerrel, az 1%-os sósavval való m e g cseppentés útján történt. A dolomit felületi csiszolatát sósavval megcseppentve kalcitszemcsék jelen­ léte esetén buborékképződés indul meg, mely per­ cekig eltarthat, s így binokuláris mikroszkóppal jól szemlélhető a kalcitanyag eloszlása. A szemcsenagyság-vizsgálatok csiszolatok segít­ ségével történtek. Ebből adódóan a ténylegesnél ál­ talában kisebb szemcseméretek voltak megállapít­ hatók, mivel a csiszolat nem minden szemcsét metsz a legnagyobb szélességben. A szemcsenagy­ ság kevertsége és szórtsága is nagyobb a különböző orientációjú metszetek miatt. Néhány esetben r é t e ­ genként több csiszolat is meg lett vizsgálva. A 0,1 mm-nél kisebb uralkodó szemnagyságú kőzeteket mikrokristályos (finomszemcsés), a 0,1—0.3 m m kö­ zöttieket pedig középszemcsés típusba soroltam. A kőzetfizikai vizsgálatok közül a fajsúlyra, il­ letve térfogatsúlyra vonatkozó adatokat részben a B a u x i t k u t a t ó Vállalat és JUGOVICS L. jelentésé­ ből vettem át. A „szilárdsági vizsgálatok" csupán a kalapáccsal való törés és pattinthatóság megállapí­ tását foglalják magukba. A felsőkarni dolomitso­ rozaton belül n é h á n y pad, különösen egyes sávos típusok nagyobb szilárdságukkal tűnnek ki. Több. főként felszínközeli rétegnél erős murvásodás, porlódás figyelhető meg. A halványlila, középszem­ csés dolomittípusok kagylós törésűek. A helyenként utólagos limonitosodást szenvedett szakaszokon az egyébként igen szívós dolomit csupán a mészmárgának megfelelő keménységgel rendelkezik. Az ásványtani vizsgálatok során 12 db, előzetesen teljes kémiai elemzésnek alávetett dolomitminta 54

derivatográfiai vizsgálata is megtörtént a Bauxit­ k u t a t ó Vállalat által. N é h á n y szint m i n t a a n y a g á n a k röntgenfelvételi e r e d m é n y é t N A G Y B. volt szíves rendelkezésemre bocsátani. A fúrásokkal harántolt dolomitrétegek-mintáinak oldási m a r a d é k a az elem­ zési adatok szerint zömmel 1 % alatti, így ezek to­ vábbi vizsgálatától a B a u x i t k u t a t ó Vállalat eltekin­ tett. A lehetőségek adta kereten belül a geokémiai vizsgálatok is a teljességre való törekvés szem előtt tartásával készültek. A megelőző kutatások jóvol­ tából igen szerencsés módon több mint 100 db rész­ leges, illetve teljes kőzetelemzési adat állt rendel­ kezésemre. Ezek felhasználhatóságának értékét n a g y b a n növeli, hogy az elemzések túlnyomó több­ sége, a B a u x i t k u t a t ó Vállalat l a b o r a t ó r i u m á b a n k é ­ szült, 1966-ban. A többi elemzés is, melyeket VÉGH S.-né (Magyar Állami Földtani Intézet) és kisebb­ részt m a g a m (1967—68) végeztem, megegyezik abban, hogy a fő alkotórészek meghatározása azonos mód­ szerrel történt, és az elemzések legnagyobb része az utóbbi években lett elvégezve. A CaCO.i és MgCO:i meghatározások komplexonos titrálással készültek. Az R'jO.i tartalom megállapítása ammóniumhidroxid segítségével g r a v i m e t r i k u s úton törént, a FejO:i pe­ dig káliumrodaniddal, fotometrikus eljárással. Az RjO ; i —Fe 2 0 : i érték közel azonos az AL> 0 : i mennyi­ ségével. Az SÍO2 t a r t a l o m nátronlúgos ömlesztés se­ gítségével, a savoldhatatlan m a r a d é k mennyiségé­ nek megállapítása pedig sósavas feltárás útján tör­ tént. A kémiai elemzések tanúsága szerint a felső­ k a r n i dolomit a n y a g á s v á n y - t a r t a l m a csekély. A k é ­ miai elemzéseken kívül a Magyar Állami Földtani Intézetben (1966—67) 20 db minta nyomelemtartal­ m á n a k tájékoztató minőségi vizsgálata is elkészült, ebből azonban újszerű következtetés nem von­ ható le.

c) A f e l s ő k a r n i d о 1 о m i t s о г о z a t anyagvizsgálati eredményei A vizsgálat t á r g y á t képező dolomitsorozat a régi értelemben vett „fődolomitösszlet" alsó, mint­ egy 80 méter összvastagságú szakasza, amely ősma­ r a d v á n y o k alapján még a karni emeletbe (Megalodon triqueter pannonicus szintbe) tartozik. A felső­ k a r n i dolomit a Cornucardia hornigi szint legfelső, ún. nuculás márgajára megegyező dőlései (320/15) települt. A dolomitsorozat alsó, n é h á n y méter össz­ vastagságú részén LACZKÓ D. megállapítása (24) szerint szürke dolomit található. J e l e n v i z s g á ­ lat során ebben az alsó részben több kőzettípust sikerült elkülöní­ t e n i . Meg kell jegyezni azonban, hogy ezen típu­ sok begyűjtése a rossz feltártsági viszonyok (Kőképalja, a LACZKÖ-féle VII. szelvény nyomvonala,

és a vele szemközti domboldal, az Aranyosvölgy k e ­ leti oldalán) miatt csak törmelékből volt lehetséges. 1. A Megalodon triqueter pannonicus szintbe tar­ tozó dolomitsorozat legidősebb képződménye ,szürkés árnyalatú barnássárga, tö­ m ö t t , é l e s t ö r é s ű, v é k o n y p a d o s , f a u ­ n a m e n t e s d o l o m i t . Vastagsága kb. 50 cm le­ het, 5—10 cm-es padvastagságokkal. A kőzet színe a közvetlen fekvőt képező m á r g a barnássárga színére emlékeztet. Rendkívül jellegzetes mikrorétegzettsége rögtön szembetűnik. Keményebb-lazább sáviainak milliméterenkénti, g y a k r a n ennél is s ű r ű b b váltakozása az üledékképződés menetének oszcillatív voltára utal. A terrigén anyag beáramlása az üledékgyűjtő medencébe csekély m é r v ű lehetett, m e r t a m á r g á s a b b szakaszok csak az atmoszferiliák h a t á s á n a k kitett felületeken különíthetők el élesen, és ott is csak kis barázdák jelzik a kőzet kevésbé ellenálló voltát. Friss törési felületeken a kőzet inhomogenitását a világosabb-sötétebb sávok jelenléte alapján tételezhetjük fel. A kémiai elemzéskor a tí­ pusos dolomitéhoz képest csupán n é h á n y százalék mészfelesleg mutatkozott (СаСОз t a r t a l o m : 56,71%). A savoldhatatlan m a r a d é k 3,2%-os mennyisége némi m á r g a t a r t a l o m r a enged következtetni. Ennek ellenére a dolomitsorozat közvetlen földtani fekvő­ jét képező nuculás m á r g a és a legalsó dolomitréteg kőzettani szempontból élesen elkülönül. Fentiek szerint a két sorozat ha­ tárán logikus lenne diszк оr d an сiá t feltételezni. Meggyőzőbbek azonban a következő ellenérvek: a) Veszprém nyugati részén, a Betekints és Kiskúti Séd-völgy környékén, ahol a természetes fel­ t á r á s o k b a n jelenlevő felsőkarni rétegsor karbonátos kifejlődésű a tiszta mészkő és dolomitrétegek közé dolomitos mészkő és meszes dolomit települ, tehát az á t m e n e t é p p ú g y folyamatos, m i n t azt a közép­ hegység számos helyéről ismerjük. Veszprémben az átmeneti rétegek jelenlétének felismerése éppen LACZKÓ D. érdeme, és éppen ezért n e m valószínű, hogy a nuculás m á r g a és a fődolomit közé települt, esetleges á t m e n e t i rétegcsoportot az akkori, részint kedvezőbb feltártsági viszonyok mellett ne ismerte volna fel. b) A veszprémi k a r n i rétegsorban a régi értelem­ ben vett fődolomitösszlet fekvőjében h á r o m dolo-

mitszint (LACZKÖ D. szerint: alsóraibii, felsőraibli raibli megalodontás dolomit) is elkülöníthető. Ezek a dolomitszintek azonban még helyi viszonylatban sem általános elterjedésűek, h a n e m az egyes k a r n i márgaszintek heteropikus fácieseként v a n n a k jelen. Mivel ezek között a jó feltárásokban vizsgálható m á r g a és dolomitrétegek között is az átmeneti r é ­ teg hiánya állapítható meg, kézenfekvő, hogy a „fődolomit" és az a n n a k közvetlen fekvőjében települt m á r g a esetében is hasonló a helyzet. c) A veszprémi k a r n i m á r g a r é t e g e k jelentős r é ­ sze feltehetőleg dolomitmárga (jelen m u n k á n á l ezek kémiai elemzésére n e m volt lehetőség), ezért a do­ lomit felé átmeneti rétegcsoport jelenléte n e m is in­ dokolt. 2. A következő, szintén csak törmelékmintából előkerült, egyetlen, tenyérnyi nagyságú kőzetpél­ d á n y nagyon hasonlít az előző típushoz. V i l á g o s ­ s z ü r k e , s z i n t é n v é k o n y r é t e g e s (1 cm), lilásvörös márgaközös, faunamen­ t e s d o l o m i t . A milliméteres szürke dolomitsávok felületén a m á r g a leheletvékony bevonatot k é ­ pez. Ennek következtében a kőzet n e m is nevez­ hető m á r g á s dolomitnak. Az előkerült kőzetpéldá­ nyon kis árokszerű bemélyedés figyelhető meg, ami esetleges hullámos rétegfelületre enged következ­ tetni. 3. A mikrorétegzett dolomit földtani fedője m á r szálbanálló barnásszürke, tömött, c u k o r s z ö v e t ű, f a u n a m e n t e s dolomit. Összvastagsága 4 m é t e r r e tehető, 5—20 cm-es p a d ­ vastagságokkal. Terrigén szennyeződéstől mentes. Vékonycsiszolatban (1. ábra) inhomogén, kissé m á r ­ gás. A 0,04—0,08 m m közötti uralkodó szemcsemé­ retek alapján finomszemcsés szövettípusba tartozik. Rendkívül rideg, az utólagos tektonikai igénybevé-

1. A 3. típusú dolomit vékonycsiszolati képe (kb. 30-szoros nagyítás) 1. Bild vom Dünnschliff des Dolomits vom Typ 3 (etwa 30fache Vergrösserung) 1. Thin section of type 3 dolomite (approx. x30)

55

tel következtében apró d a r a b o k r a tört. C a C O - t a r t a l m a : 53,55%. Nagyobb darabjai kalapácsütésre paralelepipedonos elválással törnek szét. Helyen­ ként kihengerlödés nyomai ismerhetők fel a kőzet­ ben. A rétegzettség síkjával közel párhuzamosan is elválás mutatkozik, sávos (3—4 milliméterenkénti) jelleggel, mely a homogén kőzetanyagban álrétegzettségnek tűnik. 4. Bizonytalan rétegtani helyzetű, de a veszp­ rémi felsökarni dolomitsorozat legalsó szakaszá­ hoz sorolható az a dolomittípus, amely a a Veszp­ rém-külső vasútállomástól Veszprém felé haladva 300—320 méter között, a vasúti bevágásból került elő. A f i n o m s z e m c s é s , világosszürke kőzet tömött, cukorszovetű dolomit. Egyetlen Megalodon sp. köbéitöredéket találtam benne. A fentiekben leírt négy kőzettípusból álló réteg­ csoport, mely mint láttuk két üledékritmust (vé­ konysávos és cukorszovetű dolomit) foglal magá­ ban, makroszkópos megítélés alapján a m á r g a és a dolomit közötti „átmeneti fáciest" képviseli. Az át­ meneti jelleg a kőzet finom sávozottságában, színé­ ben és csekély m á r g a t a r t a l m á b a n jut kifejezésre, mivel pontosan ugyanilyen típusok a földtani fedőt képező, közel 80 m é t e r vastag, meglehetősen egyveretű dolomitsorozatban nem találhatók. A négy réteg u g y a n a k k o r szemcsézettség, kémiai összetétel és kizárólag a dolomit legalsó szakaszára jellemző relatív faunaszegénység (tehát a főbb jellegek) alap­ j á n szorosan kapcsolódik a fedő dolomithoz. A fel­ sökarni márga és fődolomit h a t á r á t a közelmúltban (1969) a Veszprém-külsőre vezető m ű ú t (Felszaba­ dulás útja folytatása) melletti csatornázási m u n k á k és a m ű ú t keleti oldalán levő, Veszprém-külsői új lakótelep alapozási m u n k á l a t a i során több helyütt is feltárták. Ezek a feltárások azonban viszonylag szerény megfigyelési lehetőségeket biztosítottak, m e r t a márga és a dolomit h a t á r á t részint löszta­ karó fedi, m á s u t t pedig a dolomitsorozat legalsó rétegei teljesen murvásodottak, sőt porlottak és így az eredeti kőzettani jellegek m á r nem rekonstruál­ hatók. A porlott dolomitszakasz közvetlen földtani fedőjét képező rétegekben pedig több méter mély­ ségű, 20—30 m é t e r hosszúságban is követhető bauxitos anyaglencsék (a veszprémi karsztfennsík számos helyén előforduló áthalmozott, degradált bauxit teleproncsokról lehet szó) nehezítik a dolo­ mitsorozat rétegenkénti tagolását. Annyi biztosan megállapítható, hogy a fődolomit ezen a területré­ szen agyagos-gumós mészkőre települt (ez a mészkő fauna (24) alapján biztosan felsökarni; a felső nuculás m á r g á n a k nyilván heteropikus fáciese) és a dolomit felé élesen határolódik el. Mivel a felsökarni dolomitsorozatban itt jelentkezik első ízben porlott dolomit, m a g á v a l a porlódással ezúttal célszerű fog­

56

lalkozni. A d o l o m i t p o r l ó d á s kérdésé­ vel k a p c s o l a t b a n igen eltérőek az á l l á s p o n t o k . JUGOVICS L. megállapítása (18) szerint a dolomit porlódása helyi viszonylatban az atmoszferiliák h a t á s á n a k tulajdonítható. A kérdés behatóbb tanulmányozása céljából Veszprém köz­ vetlen környékén, valamint K á d á r t a és Balatonfü­ red térségében számos feltárást kerestem fel. Meg­ figyelésem szerint a porlódás a kedvező vízháztartású területeken, ezen belül a felszínközeli rétegek­ ben (fagyhatás zónája) igen intenzív. Ennek meg­ felelően a porlott szakaszok itt rétegtani szinthez nem kötöttek. A porlódási folyamat első fázisa, a murvásodás, a tektonika, vagy likacsos kőzettípus (ami a veszprémi felsökarni dolomitban ritka) ese­ tében csupán a fagyhatás következtében is létrejön. Az ún. veszprémi plató dolomittömegének legna­ gyobb részén, főként az intenzív mikrotektonika hatására ment végbe a murvásodás. Nagyobb öszszefüggő porlott szakaszok főleg az alacsonyabb tér­ színű területrészeken (vízfolyások mentén) észlel­ hetők, de a nagyobb törési zónákban is széles sáv­ ban követhetők a porlott szakaszok. A természetes feltárások felszínközeli zónájában a murvásodás ál­ talános jelenség. Az innen származó, lejtőtörme­ lékbe került dolomitgörgetegek (melyek helyenként fél m:i nagyságúak) is rendszerint porlottak. A por­ lódás rétegtani szinthez kötötten is fellép. A veszp­ rémi felső márgacsoport, mint jó vízzáró rétegcso­ port a rátelepülő fődolomit legalsó rétegeinek víz­ zel való telítettségét felszínközeiben biztosította, és ennek következtében fagyhatásra széles (mintegy 15 m) rétegvastagságot felölelő porlott szakasz kép­ ződött. A rétegenkénti porlódás néhány különösen rideg kőzettípusban is fellép, de ezekben az esetek­ ben mindig rossz vízvezetőnek m o n d h a t ó dolomit (gyakran réteglap menti márgás-agyagos bevonat­ tal) képezi a földtani fekvőt. Meg kell említeni még a porlódás egyik különleges folyamatát, mely a do­ lomitnak agyaggá történő lebontásának egyik lép­ csője, és valószínűleg ,,lagyos" víz (veszprémi vi­ szonylatban termálvízről nem beszélhetünk) hatá­ sával kapcsolatos. Ezt látszik igazolni a megalodonok kioldási üregeinek falán néhol észlelhető, borsókő­ szerű aragonitkéreg. Az oldási folyamat végterméke zöld vagy vörös agyag, mely NAGY B. szíves Rtg. felvétele (1967) szerint kevés illitet tartalmazó kao­ linit. A porlott és az üde dolomittípus között egyéb­ ként sem kémiai, sem nyomelemtartalom tekinteté­ ben lényeges eltérés n e m állapítható meg a több száz kémiai elemzési adat birtokában. 4. B a r n á s s z ü r k e , ü r e g e s , s a r k o s t ö ­ résű d o l o m i t . A szabályos, többnyire gömb­ höz közelálló alakú, 0,5—1,5 cm átmérőjű üregek fala r i t k á n apró kalcitkristályokkal bélelt, gyakran azonban a teljes üreget durvakristályos, romboéde-

2. A 9. típusú dolomit vékonycsiszolati képe (kb. 30-szoros nagyítás) 2. Bild vom Dünnschliff des Dolomtis vom Typ 9 (etwa 30fache Vergrösserung) 2. Thin section of type 9 dolomite (approx. x30)

res hasadású kalcit tölti ki. A szabályos üregalak miatt felvetődik, hogy azok ősmaradványvázak u t ó ­ lagos kioldódása útján képződtek. A kőzet egyéb­ ként faunamentes, homogén, mikrokristályos dolo­ mit, mintegy 9 méter összvastagsággal. 6. H a l v á n y l i l a , t ö m ö t t , é l e s t ö r é s ű, c u k o r s z ö v e t ű d o l o m i t , az Amauropsis sp. szórványos előfordulásával. Vastagságadatai a rossz feltártsági viszonyok miatt n e m állapíthatók meg pontosan. Vékonypadosnak tűnik, rétegvastagsága m i n t e g y 10 m é t e r r e tehető. Vékonycsiszolatban in­ homogén szemcsézettséget m u t a t : az egy és u g y a n ­ azon rétegből n é h á n y m é t e r r e l odébbról vett minta m á r eltérő szövettani jellegű. A megfigyelt két tí­ pus mikrokristályos, illetve középszemcsés (apró ooidos) dolomit. A d u r v á b b szemcseméretű szaka­ szokon mikrofauna (alga, Ostracoda) jelenléte is­ m e r h e t ő fel. 7. B a r n á s s z ü r k e , r o z s d a b a r n a fol­ tos, s a r k o s t ö r é s ű , pszeudobreccsás jellegű d o l o m i t . Az utólagos elváltozások (tektonika, kioldás) hatására a primer kőzetanyag csaknem teljes egészében átalakult, és csak a fosz­ lányokban jelenlevő n é h á n y b a r n a dolomitszemcse utal arra, hogy ez lehetett a kőzet eredetileg. Az 5,8 m vastagságú, erősen morzsolt dolomit az utólagos oldási folyamat következtében kalcitos-limonitos kötőanyaggal cementálódott össze. A kötőanyag azonban a típusos pszeudobreccsáktól eltérően igen finom eloszlású, és csak néhol jelentkezik bekérgezésként az egyes szemcsék felületén. A láthatóan erős tektonikai igénybevétel és a gyenge cementáló hatás miatt a kőzet igen k ö n n y e n murvásodik, por­ lik. Az utólagos, teljes felaprozódás az esetlegesen jelen volt ő s m a r a d v á n y o k a t felismerhetetlenné tette. 8. Barnáslila dolomittörmeléket tartalmazó világosszürke dolomit­ p o r . Rétegvastagsága 0,5 méter. A durva, azaz tör­ melékes komponensek 0,1—1,0 mm-es szemnagy­ ságú dolomitporba ágyazódtak. A kőzet kémiai öszszetételét tekintve a közvetlen földtani fedő, illetve fekvőréteghez viszonyítva itt az AI2O3 mennyisé­ gének ugrásszerű csökkenése állapítható meg, két lelőhely adatainak figyelembevételével.

9. S z ü r k é s l i l a , t ö m ö t t , é l e s é s k a g y ­ l ó s t ö r é s ű, k i s s é m á r g á s d o l o m i t . Az elemzettminták közül 2,33%-os SiCb t a r t a l m a maximális érték, és a savoldhatatlan m a r a d é k mennyisége (3,31%) is relatíve igen magas. A ké­ sőbbiekben még n é h á n y elemzési adat kapcsán látni fogjuk, hogy a veszprémi felsőkarni dolomitsoro­ zatban a kissé m á r g á s fáciestípusok vissza-vissza­ térő jelleggel továbbra is képviseltek, de a márgásság egyre csökken. A kőzet finomszemcsés alapanyagá­ ban szórványosan, helyenként kissé feldúsulva 1—2 mm-es világosszürke foltok láthatók. Vékonycsiszo­ l a t b a n (2. ábra) ezek a szemcsék foltokban, felhőszer ű e n helyezkednek el az alapanyagban. Gyakoriak a kalcittal kitöltött, jellegzetes alakú likacsok is. A csiszolatban n é h á n y a l g a m a r a d v á n y n a k minősít­ hető szerves zárvány is mutatkozik. A 4,3 méter vastagságú réteg fedőjében ehhez teljesen hasonló megjelenésű, makroszkóposán ettől nehezen elkülö­ níthető dolomit települ. 10. S z ü r k é s l i l a , t ö m ö t t , s a r k o s tö­ résű faunamentes d o l o m i t . Vastagsága 2,8 m, 5—30 cm közötti padvastagságokkal. Megle­ hetősen rideg, repedésekkel átjárt. A repedések egymásra közel merőlegesek, és többnyire zártak, vagy azokat mikrokristályos kalcit tölti ki. A kő­ zet alapanyaga makroszkópos megítélés alapján csaknem homogénnek tűnik. A földtani fekvőt k é ­ pező réteg felé a folyamatos átmenetet a kémiai vizsgálat (CaC0 3 á t l a g : 53,75%, S i 0 2 átlag: 0,99%), savoldhatatlan m a r a d é k átlaga: 0,86%) is alátá­ masztja. Ezen az átmeneti jellegű alsó szakaszon a kőzetben szórt elhelyezkedésű apró (0,1—0,6 m m es) kalcittal kitöltött likacsokat találunk, és egyet­ len 6 mm-es, ovális metszetű üreget, ami valószí57

3. A 14. t í p u s ú dolomit vékonycsiszolati k é p e (kb. 30-szoros nagyítás) 3. Bild v o m Dünnschliff des Dolomits v o m T y p 14 (etwa 30fache Vergrösserung) 3. Thin section of t y p e 14 dolomite ( a p p r o x . x3',))

nűleg ő s m a r a d v á n y utólagos kioldódása útján ke­ letkezett. A kőzet elválási felületein néhol dendri­ tes hintés látszik. Az egyetlen, sztilolitos rétegfelü­ leteken vöröseslila, leheletvékony agyagos bevonat van jelen. Felfelé a szövet inhomogén jellege foko­ zatosan megszűnik és a mikrokristályos alap­ a n y a g b a helyenként középszemcsés elegyrészek ágyazódnak. Az átmenet folyamatossága miatt a pa­ dok között r é t e g h a t á r t vonni nem lehet, ezért tör­ tént a képződmény egyetlen üledékciklusba való helyezése. 11. S z ü r k é s s á r g a , d o l o m i t t ö r e d é k e s , kissé murvás d o l o m i t p o r . Vastagsága 0,15 méter. A törmelékes komponensek 1.5 cm át­ lagos nagyságúak, és lila, helyenként szürkére fa­ kult dolomitból állnak. Lényegében különböző m é r ­ tékben bontott és porlódásnak indult kőzettörmelé­ ket alkotnak. A m u r v a , illetve dolomitpor laza ál­ lapotú, és csak elvétve t a r t a l m a z szilárdabb szaka­ szokat, ahol a repedések m e n t é n felülről leszivárgott vörös agyagos kötőanyag cementáló hatást fej­ tett ki. A képződmény ő s m a r a d v á n y m e n t e s . 12. H a l v á n y l i l a , t ö m ö t t , é l e s t ö r é s ű d o l o m i t . Vastagsága 2,5 méter, 0,15—0,7 m é t e ­ res padvastagságokkal. Meglehetősen rideg, fejtés közben apró d a r a b o k r a törik. Az elválási felületek m e n t é n szürkés-barnás bevonat figyelhető meg. A felsőkarni dolomitsorozat legalsó szakaszának többi rétegéhez hasonlóan m a k r o f a u n á b a n szegény, mindössze n é h á n y Gastropoda töredék található benne. Szórványosan apró, cső alakú, üregecskéket tartalmaz, melyek algák egykori jelenlétére utal­ nak. Vékonycsiszolatban finomszemcsés, kevés kal­ cit a n y a g ú üregkitöltéssel. A közbetelepült dolomitDoros rétegec« 1 .éktől eltekintve a 10., 12. és 1.4. számú rétegek sajátságai közel azonos üledékkép­ ződési viszonyokra utalnak. 13. V i l á g o s s z ü r k e , u t ó l a g o s s á r g á s ­ vöröses elszíneződést szenvedett dolomitporos dolomitmurva. Vastag­ sága 0,2 méter. A m u r v á s elegyrészek lilás á r n y a l a túak, de egy részük m á r kifakult, és így a dolomit­ p o r r a jellemző szürke színű. Ez a kőzettípus a r é fegenkénti porlódás létezésének egyik bizonyítéka. 14. L i 1 á s s z ü г к e, t ö m ö t t , k a g y l ó s és egyenetlen törésű, cukorszövetű dő­ Sí \

l ö m i t. Makroszkópos megítélése alapján a 9. tí­ pusú, kissé márgás dolomithoz áll közel, de ez a kő­ zet csaknem teljesen homogén, csupán elszórtan fi­ gyelhető meg n é h á n y nagyobb (0,5—1.0 mm-es) szemcse a mikrokristályos alapanyagban. Rétegvas­ tagsága 1,65 méter, mely egyetlen padból áll. Felületcsiszolatában jól látszik a lilásabb á r n y a l a t ú szín­ foltok helyenkénti előfordulása. Egyébként a törési felületek mentén rendszerint utólagos sötétlila el­ színeződés figyelhető meg. A kőzet faunaszegény, mindössze néhány Trigonodus sp. kőbél került elő. Vékonycsiszolatából (3. ábra) a m i k r o f a u n a m e n t e s ség állapítható meg. CaCO :) t a r t a l m a 53,5%, a savoldhatatlan m a r a d é k mennyisége 0,45%. 15. V ö r ö s e s árnyalatú s á r g á s 1 i 1 a. sötétebb foltokkal tarkázott, fino­ man sávozott, s аг к оs törésű a 1g á s m о 11 u s z к á s d o l o m i t . Az egyetlen, 0,6 m vastag padból álló képződmény alapanyaga mikro­ kristályos dolomit, az alsó szakaszon nagyobb (0,1— 0,5 mm-es) szemcsékkel. A réteg csapásirányában szaggatott-csipkézett, hullámos lefutású vékony (0,5—1,0 mm-es) kalciterek v a n n a k jelen, melyek az alapanyagot sávokra osztják. Az egyes sávok 1,5 cm-nél keskenyebbek. A sávok kis része márgás, és így ezek m e n t é n elválási jelleg m u t a t k o z i k : kala­ pácsütésre az elválás könnyen keresztülvihető. A vé­ kony kalciterek s t r u k t ú r á j a arra enged következ­ tetni, hogy azok algák utólagosan átkristályosodott vázelemei lehetnek. A feltevést igazolni látszik az a megfigyelés is, hogy a kőzetben g y a k r a n tömege­ sen fellépő apró, hosszúkás likacsokat találunk, m e ­ lyek a középhegység számos helyéről ismert algás dolomitok jellemzői. Ott azonban a likacsokban g y a k r a n makroszkóposán is felismerhető szerkezet-

4. A 15. típusú dolomit réteglapra merőleges metszete (kb. 30-szoros nagyítás) 4. Ein auf die Schichtfläche senkrechter Schliff des Dolomits vom Typ 15 (etwa 3l)fache Vergrösserung) 4. Vertical section through cleavage foliation of type 15 dolomite (approx. x30)

j

tel bíró algák v a n n a k jelen, ebben a kőzettípusban viszont még a vékonycsiszolat-vizsgálat során sem sikerült felismerhető szerkezettel bíró algát észlelni. Jelen kőzettípus kevéssé mozgatott tengervízben való keletkezési körülményeit igazolni látszik az a tény, hogy a kőzetben talált egészen apró (néhány milliméteres) ő s m a r a d v á n y vázak teljesen sértetlen megtartási állapotúak. Az egykori tengerfenékre került csigaházak épen m a r a d á s á n a k a laza aljzat­ viszonyokon kívül ugyanis a vízmozgatottság cse­ kély mértéke, (melyben az algaerdők jelenléte is fontos szerepet játszott) is az egyik feltétele. A k é ­ miai elemzés során a kőzetben a típusos dolomithoz viszonyítva n é h á n y százalék CaCOo felesleg mutatkozott, mely a kőzetben jelenlevő, utólagosan

átkristályosodott ő s m a r a d v á n y v á z a k n a k t u d h a t ó be. Éppen ezért meszes dolomit jelenlétéről n e m be­ szélhetünk. A m á r említett faunaelemeken kívül a felsőkarni dolomitsorozatban itt jelentkezik első ízben említésre méltó egyedszámmal képviselt Megalodon fauna. Az ősmaradvány-együttes részletes, rétegenkénti kiértékelésével az őslénytani fejezet­ ben foglalkozunk. A vékonycsiszolat-vizsgálat során mind a réteglapra merőleges, mind pedig azzal p á r ­ huzamos síkban készített metszetek szöveti k i m é ­ rése történt meg, több csiszolat igen alapos vizsgá­ lata segítségével. A merőleges orientációjú metsze­ tekben jól látszik (4. ábra) a hullámos lefutású vé­ kony kalcitsávok jelenléte, míg a p á r h u z a m o s m e t ­ szetekben szabálytalan helyzetű likacsok (5. ábra) figyelhetők meg. A szemcsézettségről a vékonycsiszolat-vizsgálattal sem sikerült lényegesen új ered­ ményt elérni; a makroszkóposán mikrokristályos alapanyag, mely a kalcitsávok között helyezkedik el, 0,08 m m - n é l kisebb szemcsékből áll, míg az alsó szakaszon d u r v á b b elegyrészek is fellépnek. 16. A finoman sávozott apró megalodonos dolomit fedője s z ü r k é s árnyalatú vöröseslila, szilánkos törésű, likacsos dolomit. Vastagsága 0,8 méter. Repedések m e n t i elválási fe­ lületein dendrites bevonat figyelhető meg. A kőzet helyenként m á r g á b a n dúsabb szakaszokat t a r t a l ­ maz, és ezek a változatok könnyen törhetők. Az élénk szín és a márgásság miatt jelen réteg igen jel­ legzetes, makroszkóposán is jól követhető, ezért a rétegazonosítást a rossz feltártságú területrészeken jelentősen megkönnyítette. A közvetlen földtani fekvőt képező réteghez viszonyított fáciesváltozást ebben a kőzetben a m á r g á s szakaszok fellépésén kívül az algák csaknem teljes k i m a r a d á s a is jelzi: míg a fekvőben az algák szőnyegszerű előfordulás­ ban, tehát igen gazdagon voltak képviselve, jelen rétegben csak néhol ismerhető fel egy-egy foszlány, mely a l g a m a r a d v á n y utólagosan átkristályosodott

5. A 15. típusú dolomit réteglappal párhuzamos metszete (kb. 30-szoros nagyítás) 5. Schliff des Dolomits vom Typ 15, parallel zur Sichtfläche (etwa 30fache Vergrösserung) 5. Parallel section with cleavage foliation of type 15 dolomite (approx. x30)

59

váza lehet. Makroszkóposán a kőzet csaknem homo­ gén középszemcsés szövetű, néhány nagyobb limonitos elegyrésszel. 17. A földtani fedőben ismét d о 1 о m i t p о г о s d о 1 о m i t m u r v a van jelen. Vastagsága 0.2 m é ­ ter. Az eddigekben ismertetett két. hasonló képződ­ ményhez viszonyítva annyi különbség állapítható meg, hogy jelen réteg több helyütt - - kiékelődés miatt — eltűnik, majd 10—20 méter után ismét jól követhető. A dolomitmurvát egyes szakaszokon vörös agyagos kötőanyag cementálja össze. 18. L i l á s s z ü r k e , s ö 1 é t 1 i 1 a 1 о 1 t о s. t ö m ö t t, é 1 e s t ö r é s ű d о 1 о m i t. mely igen ke­ vés apró likacsot tartalmaz. Míg a többi kőzet típus­ nál a sávos-foltos színeződés rendszerint a szövet változását is eredményezi, ebben az esetben a mes­ terségesen szabott h a t á r t a r t o m á n y o n belül homo­ gén, mikrokristályos a szemcsézettség. A vékonycsiszolat-vizsgálat alapján 0,01—0.02 mm közötti uralkodó szemcsenagyság állapítható meg. A k é p ­ ződmény rétegvastagsága 0,8 m. 10—25 cm-es fau­ namentes padokkal. Összefoglalva tehát ez a kőzet­ típus a vizsgálat t á r g y á t képező felsőkarni dolomit­ sorozatban különleges helyet foglal el, mivel homo­ gén szemcsézettsége mellett egyben faunamentes is. H). S z ü г к é s 1 i 1 a - 1 i 1 á s b a r n a. s ö t é t ü l a s á vos. tömött. é1est ör ésű dolomit. Vastagsága 3.1 m. 5—80 cm közötti padvastagsá­ gokkal. Inhomogén voltát az atmoszferiliák hatásá­ nak kitett felületek mentén észlelhető barázdáltság jelzi. A makroszkópos megítélés alapján homogén­ nek tűnő szemcsézettség a vékonycsiszolat-vizsgálat során inhomogénnek bizonyult: a közel párhuzamos

elhelyezkedésű sötétebb lila sávokban d u r v á b b szemcséjű elegyrészek helyezkednek el. melyek az alapanyaghoz fokozatos átmenettel (ő. ábra) k a p ­ csolódnak. Az alapanyag mikrokristályos, míg a sá­ vokban megfigyelhető d u r v á b b elegyrészek a 0,4 mm-es nagyságot is elérik. Ezeken a sávos szaka­ szokon a mikrofauna-elemek (Alga, Ostracoda), he­ lyenként Mollusca-metszeiek gazdagabban m u t a t ­ koznak. Fajra meghatározható makrofauna ebből a rétegből nem került elő. 20. S z ü r k é s l i l a - b a r n á s l i l a , tömött, éles törésű, cukor szövetű, m e g a l o d o n о s do 1 о m i t. Vastagsága 9,6 méter, 10—50 cmes padvastagságokkal. Törési felületcin néhol dend­ ritbevonatos. A kőzetben található Megalodon-kőbelek felületén szabálytalan lefutású, általában 1 m m mélységű barázdáltság figyelhető meg. Maga a barázdáltság minden valószínűség szerint utólagos oldás hatására jött létre, az ősmaradványok héj tar­ tományában. A kioldásnak ez a típusa az ősmarad­ ványhéj és a bezáró kőzet h a t á r á n mikrokristályos kalcit-hintés képződésével járt. A köbeiét az anya­ kőzettől 0,5—1,0 mm-es hézag választja el, a köbéi barázdált felületét pedig szintén parányi kalcitkris­ tályokból álló hintés, vagy vékony kalcitréteg bo­ rítja. G y a k r a n a köbéi az anyakőzettel teljesen öszszeolvadt, és így a homogén üledékanyag miatt at­ tól nem is különíthető el. Általában a kebelek felü­ letén egyetlen, tetszés szerint kiválasztott példány esetében is a kioldott, barázdált felületrész és a kőbélnek az anyakőzettel való összeolvadása volt meg­ figyelhető. A kioldott ő s m a r a d v á n y üregét ritkán durvakristályos kalcit tölti ki. A kőzet atmoszferi­ liák h a t á s á n a k kitett felületein egyenletes koptatottság vehető észre és ez homogén szövettípusra utal. Ezeken a felületeken középszemű dolomitszemcsék, valamint néhány, a l g a m a r a d v á n y n a k minősíthető ősmaradványváz preparálódott ki. A vékonycsiszo­ lat-vizsgálat alapján is középszemcsés dolomittípus jelenléte állapítható meg, mely m a k r o - és mikrofauna vázelemen töredékeket tartalmaz. Néhány opak limonitszemcse is mutatkozik a csiszolatok­ ban, és apró likacsok is megfigyelhetők. Mint azt már a k o r á b b i a k b a n is láttuk, a Megalodon kőbelek ezúttal is a középszemcsés szövettípusokhoz kö­ tötten lépnek fel. 21. B a r n á s árnyalatú szürkéslila, о оid оs szövetű, megalodon оs d о1 о-

6. A 19. sz. réteg d o l o m i t j á n a k vékonyesiszolati képe (kb. 30-szoros nagyítás) В. Bild v o m Dünnschliff des Dolomits vom der Schicht 19 (etwa 30fache V e r g r ö ß e r u n g ) fi T h i n section of layer No. 19 dolomite ( a p p r o x . x30)

60

8. A 20. réteg apróbb ooidos dolomitja, gyér mikrofaunával (kb. 30-szoros nagyítás) 8. Dolomit der Schicht 20 mit kleineren Ooiden und einer spärlichen Mikrofauna (etwa 30fache Vergrösserung) 8. Smaller ooidic dolomite of layer No. 20 with poor microfauna (approx. x30)

m i t . Vastagsága 2,3 méter. A nagyobbrészt tömött üledékanyagban szórványosan keskeny, de több cm hosszúságot is elérő, rendszerint finomszemcséjű kalcittal bélelt üregek v a n n a k jelen, melyek sza­ bálytalan lefutásúak. Keletkezésük a kőzet kevésbé ellenálló részeinek, illetve ő s m a r a d v á n y v á z a k n a k utólagos kioldódásával magyarázható. A kioldás igen intenzív voltát a Megalodon kőbelek felületén megfigyelhető 0,5 cm mélységű barázdák, és a kő­ zetanyag helyenkénti porózussága is igazolja. A kőbeleken jelenlevő vékony kalcitbevonat felszíne rozsdafoltos elszíneződésű, ami az egyéb rétegekből előkerült Megalodonoknál n e m figyelhető meg. Ezért a rétegazonosításban ez a sajátság is segítsé­ get jelentett. VÉGHNÉ DR. NEUBRANDT E. (36, 27. old.) a Gerecse-hegységi felsőtriász mészkőöszlet felsőbb szintjeinek ooidos rétegeiről megállapí­ totta, hogy ott mindig az ooidos fáciestípus t a r t a l ­ mazza a felsőbb szintek MegaZodits-faunáját. Ehhez hasonlóan a veszprémi felsőkarni dolomitösszletnek ez az ooidos rétegcsoportja (a 20, és 21. réteg) szin­ tén gazdag egyedszámú Megaíodon-faunát t a r t a l ­ maz. A megalodonok az area-részen korrodáltak, de u g y a n a k k o r a vékony, felületi kalcitbevonat is j e ­ len van, tehát a korrodáltság egy újabb, utólagos oldási folyamat eredménye. A korrodált szakaszo­ kon a dolomit erősen porózus, apró likacsokkal át­ járt. A kőzetben szórványosan apró Mollusca-héj-

metszetek is mutatkoznak. Az összehasonlíthatóság céljából jelen kőzettípus (7. ábra) és a valamivel fi­ n o m a b b szemcsézettségű 20. réteg vékonycsiszolati képét (8. ábra) együtt mellékeljük. A szöveti ki­ mérés e r e d m é n y e i : 0,1 m m alatti finomszemcséjű „ a l a p a n y a g " (kalcit és dolomit) mennyisége 2 5 % ; 0,1—0,2 m m közötti ooidok 60%, ő s m a r a d v á n y h é j ­ metszetek 10%, apró likacsok 5%. 22. S z ü r k é s l i l a , néhol barnás ár­ n y a l a t ú , é l e s t ö r é s ű, t ö m ö t t , ooidos, m e g a l o d o n o s d o l o m i t . Vastagsága 1,8 m é ­ ter, 0,2—0,6 mm-es padvastagságokkal. A közvet­ len fekvőt képző dolomithoz hasonlóan a szövet 0,2—0,3 mm-es uralkodó szemnagyságú ooidokból áll, de ebben a kőzettípusban mintegy 10%-os mennyiségben m á r nagyobb (1—7 mm-es) m á r g á s szemcsék is jelen vannak. Ezek a szemcsék sötét­ lila színűek, vagy kissé sárgás á r n y a l a t ú b b a k az alapanyagnál. Vékonycsiszolatban rendszerint át­ tetszők, r i t k á n teljesen átlátszatlanok. A rétegben lencsés feldúsulásban, jelentős mennyiségben talál­ ható Megalodon kőbelek n e m korrodáltak, és felüle­ tüket mikrokristályos kalcithintés teszi jellegze­ tessé. A Megalodonok szintén kis faj-, de gazdag egyedszámmal képviseltek. A szokásos kísérő-fauna, amely kevés Mollusca héjmetszetből, és Gastropodá-ból áll, itt is e l m a r a d h a t a t l a n . A fentiekben is-

7. A 21. réteg ooidos dolomitja Mollusca és Ostracoda metszetekkel (kb. ЗЭ-szoros nagyítás) 7. Ooidischer Dolomit der Schicht 21 mit Querschnitten von Molluscen und Ostracoden (etwa 30fache Vergrösserung) 7. Ooidic dolomite of layer No. 21 with sections of Molluscs and Ostracoda (approx. x30)

61

m e r t e t e t t kőzettípus a kis k ő b á n y a ÉK-i sarkánál foszlányokban v a n meg, a n a g y k ő b á n y a K-i r é ­ szén teljes vastagságban vizsgálható, mivel ott fej­ tés alatt állt. Gazdag Megalodon-tartalmú lencsét 1969-ben értek el a fejtés során. Ugyanez a réteg az Aranyosvölgy Ny-i oldalán a völgytalpon b u k k a n felszínre, az Aranyosvölgyi-forrás közvetlen szom­ szédságában. A Kőképaljától Ny-i i r á n y b a n nyo­ mozható, szerkezetileg elkülönült területrészen ez a réteg negyedkori üledékanyaggal fedett. 23. S ö t é t l i l a , é 1 e s t ö r é s ű, szórvá­ n y o s a n l i k a c s o s , c u k o r s z ö v e t ű . m о 11u s zк á s dolomit. Vastagsága 3.0 méter, 15—110 cm-es padvastagságokkal. A makroszkópos megítélés alapján homogénnek tűnő mikrokristá­ lyos alapanyagban 1—10 mm-es kör vagy ellipszis metszetű, lilásszürke foltok v a n n a k jelen. Ezek Moll u s c a - m a r a d v á n y o k utólagos kioldódása útján ki­ alakult üregkitöltések. Egy részüknél még az ősma­ r a d v á n y kioldott héja helyén található üreg is meg­ figyelhető. A kőzetben jelenlevő apró, eltérő szín­ hez nem kötötten előforduló egyéb likacsok szintén kioldott ősmaradványvázak helyén lehetnek. 24. V i l á g o s és к ö z é p 1 i 1 a, tömött. élestörésű cukorszövetű dolomit. Vastagsága 6,8 méter, 10—20 cm-es padvastagságok­ kal. A kőzet szemcsézettsége közel homogén, túl­ nyomóan mikrokristályos dolomit alkotja. Ősma­ r a d v á n y o k b a n viszonylag szegény, mindössze né­ hány, fajra meg n e m határozható Gastropoda m a ­ r a d v á n y került elő. A lila szín n e m általános, m e r t helyenként (pl. a nagy k ő b á n y a közvetlen szom­ szédságában) barnáslila elszíneződésű. A színválto­ zás azonban a megfigyelések szerint sem a szövet­ típust, sem pedig az ő s m a r a d v á n y - t a r t a l m a t nem befolyásolja. A megegyező szintet képviselő egyéb rétegeknél is mutatkozik lencseszerű színváltozás, tehát a szín alapján történő rétegazonosítás még ezen a kis vizsgálati területen sem vihető keresztül. 25. В a r n á s s á r g a, u t ó l a g o s hatásra s z ü r k é r e f a k u l t , s a r k o s és s z a b á l y ­ talan törésű, féregjáratos. kissé m e s z e s d o l o m i t . Vastagsága 2,4 méter, pon­ tosan meg n e m állapítható (kb. 20—30 cm-es) pad­ vastagságokkal. A rétegben helyenként pseudobreccsás szakaszok v a n n a k jelen. Elválási felületei

!). A 25. sz. réteg ooidos d o l o m i t j á n a k (kb. 30-szoros nagyítás)

vékonycsiszolati

kepe

!). Bild v o m Dünnschliff des ooidischen Dolomits der Schicht 25 (etwa 30fache V e r g r ö s s e r u n g ) 9. T h i n section of t h e ooidic dolomite of l a y e r No. 20 ( a p p r o x . x30)

62

m e n t é n sötétbarna és barnásvörös foltok, illetve be­ vonat mutatkozik. A kőzet jelen formájában az ere­ deti kőzettani jellegek megállapítását csak a pseudobreccsás szakaszokon teszi lehetővé, ahol 0,5—1,0 cm-es, látszólag épen m a r a d t szemcsék figyelhetők meg. Ezek az éles, alig koptatott kőzetdarabok barna, középszemcsés dolomitból állnak, melyek durvakristályos kalcit kötőanyagba ágyazódtak. Szemcseméretük felfelé csökken, és a szemcsék egyre k o p t a t o t t a b b a k , csaknem teljesen legömböbölyítettek. K ö t ő a n y a g u k márgás dolomit. Vékony csiszolatban a szemcsék között n é h á n y Mollusca héj metszet figyelhető meg (9. ábra). 26. B a r n a („tejeskávébarna'') s a r k o s és é l e s t ö r é s ű , tömött, f a u n a m e n t e s do1 о m i t. Vastagsága 3,0 méter. G y a k r a n repedezett. és a repedések m e n t é n rozsdabarna, limonitos be­ vonat v a n jelen. Világosabb-sötétebb árnyalatú színfoltjai a többi dolomittípushoz hasonlóan utó­ lagos elszíneződésről tanúskodnak. Maga a ..tejes­ k á v é b a r n a " kőzetszín több, azonos kőzettani jelle­ gekkel bíró dolomittípusnál is megfigyelhető, bár azok m á s szintbe tartoznak. A b a r n a kőzetszín a nagy kőbánya és a jutási legelő környékén gyako­ ribb mint a kis kőbányákban. A szín alapján tör­ ténő, makroszkópos rétegazonosítás tehát egymagá­ ban n e m vezet eredményre. A mélyebb szinteknél egyébként ilyen jellegű probléma n e m is volt, mi­ vel az árnyalatnyi színeltérések nem nehezítették a rétegazonosítást. Jelen kőzettípus a vékonycsiszolat-vizsgálat alapján finomszemcsés dolomit, kevés kalcit és limonit zárvánnyal. 27. B a r n á s l i l a - l i l á s b a r n a , tömött c u k o r s z ö v e t ű d o l o m i t , apró (1—2 mm-es)

10. A 29. sz. réteg biogén jellegű (kb. 30-szoros nagyítás)

dolomitja

10. Dolomit von b i o g e n e m C h a r a k t e r d e r Schicht 21 (etwa 30fache V e r g r ö s s e r u n g ) 10. Biogene-like dolomite of l a y e r No. 29 ( a p p r o x . хЗО)

likacsok szórványos előfordulásával. Rétegvastag­ sága 1,7 m, 5—50 cm-es padvastagságokkal. R e n d ­ kívül kemény, szilánkos törésű. Ütésre szikrázik. Szemcsézettsége egyenletes: finom és középszemcséjű alapanyagát 0,1—0,2 mm-es szemcsék alkot­ ják. Repedések m e n t é n n é h á n y milliméteres sáv­ ban a dolomit utólagos elváltozásának egyik típusa figyelhető meg. Az elváltozás lényege a b b a n rejlik, hogy a vékony repedésekbe a kőzet oldási m a r a d é ­ kát képező agyagos üledékanyag mosódott be, és az ott ú g y szilárdult meg, hogy b e n n e 0,1—1,5 m m szemnagyságú kalcitanyag kristályosodott ki. En­ nek a másodlagos képződménynek a vasvegyületek által okozott élénk, vöröseslila színe a törési felüle­ tek m e n t é n utólagosan kifakult, és így szürkés­ sárga. E folyamat eredménye jól l á t h a t ó a t e r m é ­ szetes feltárásokból vett mintákon, ahol a kőzetfe­ lület peremi zónájában néhol 1 cm széles kifakult szegély mutatkozik. A dolomit friss törési felületein szórványosan m é g apró, sötétlila p e t t y e k is jelen vannak, melyek csiszolatban opak limonitszemcsék. M a k r o - és mikrofauna szempontjából ez a réteg is meddőnek bizonyult. 28. S z ü r k é s l i l a , elszórtan parányi sötétlila szemcséket tartalmazó, szilánkos törésű, likacsos dolomit. Vastagsága 0,4 méter. Az atmoszferiliák h a t á s á n a k kitett felületek érdesek és középszemcsés szövet­ típus benyomását keltik. Valójában finomszem­ cséjű az alapanyag és csak elszórtan t a r t a l m a z egyegy d u r v á b b szemcsét. A likacsos üregek részben szerves e r e d e t ű e k : egy Megalodon utólagos kioldása révén létrejött üregről még azt is megállapíthatjuk, hogy a kagyló középvonala a rétegződéssel p á r h u ­ zamos helyzetű. A kőzetben ezenkívül 2—4 m m át­ mérőjű, hajlított cső alakú, egykori féregjáratüre­ gek is jelen v a n n a k . Ezek több centiméter hosszú­ ságban követhetők, majd hirtelen, éles h a t á r r a l el­ végződnek. Teljesen szabálytalan lefutásukból a r r a következtethetünk, hogy az üledékanyag megszi­ lárdulása előtt, a tengerfenék iszapjának félszilárd állapotában alakultak ki. A j á r a t o k eredeti á t m é ­ rője utólagosan változást szenvedett, és jelenleg azok belső felületét vékony kalcithintés borítja. A most m é r h e t ő j á r a t á t m é r ő t ez nyilván csökkenti, viszont a j á r a t o k bővítésének mértékét, amely oldás útján történt (szintén utólagos hatásra) m á r n e m le­ het megállapítani. A féregjáratok egyébként a leg­ különbözőbb szövettípusba tartozó rétegekben egy­

a r á n t megtalálhatók, de általában igen kevés v a n belőlük. 29. B a r n a , k i s s é l i l á s b a r n a , tömött, c u k o r s z ö v e t ű, n é h o l s á v o s dolomit. Az eddigi típusoknál kevésbé jellegzetes sávjai a r é ­ tegződéssel p á r h u z a m o s a k és 3—5 m m - k é n t ismét­ lődnek. A f e l s ő k a r n i dolomitsorozat több szintjében található sávos tí­ p u s o k t ó l az a l á b b i j e l l e g e k alapján különíthető el: a) A sávok m e n t é n jelenlevő likacsoknak (10. ábra) rendszerint csak az egyik falát vonja be v é ­ kony kalcitréteg. b) A sávok szaggatott, hullámos lefutása itt k e ­ vésbé jellegzetes, makroszkóposán alig észrevehető. Éppen ezért ennél a kőzettípusnál a sávozottság bio­ gén eredete csaknem bizonyos. A sávokban csekély m é r t é k ű kalcitanyag jelenlétét a kémiai elemzés is igazolta, ui. a típusos dolomithoz viszonyítva ebben a kőzetben n e m állapítható meg mészfelesleg. Az egyébként 0,8 m é t e r vastagságú rétegben a sávo­ zottság vékony (5 cm-es) szakaszokban lép fel, míg a köztes részeket tömött mikrokristályos dolomit képviseli. Felfelé az üledékanyag csekély m é r t é k ű szemnagyság növekedése állapítható meg. A fauna­ elemek (alga, Ostracoda, Mollusca) szórványosan v a n n a k jelen. 30. B a r n á s l i l a , repedezett, élestörésű megalodonos d o l o m i t . Vastagsága 0,6 méter. A közvetlen földtani fekvőt képező r é ­ teghez viszonyítva attól igen eltérő jelleget m u t a t . Sávmentes, a mikrofauna hiányzik, d u r v á b b szem­ csés, ooidos. A rétegben található Megalodon-faunás lencse 50 m é t e r u t á n kiékelődve megszűnik.

63

31. B a r n a , kissé lilás, repedezett d o l o m i t . 3,1 méter vastag, 10—50 cm-es padok­ kal. Túlnyomórészt finomszemesés, kissé likacsos, kemény, rideg kőzet. A közvetlen földtani fekvő, il­ letve fedőréteghez viszonyítva rendkívül faunasze­ gény. Ehhez hasonló típusokkal a rétegsor mélyebb szakaszán is találkoztunk. A kőzet teljes faunamen­ tessége ezeknél a rétegeknél sem valószínű. 32. S z ü r k é s s á r g a - b a r n á s s á r g a , e l e s ­ és sarkos törésű, biogén jellegű m e g a l o d o n o s d o l o m i t . Vastagsága 1.2 m é ­ ter. Erősen repedezett és a repedések mentén a kő­ zet színe szürkére fakult. A Megalodon kőbelek a réteg középső szakaszán a kőzetanyag mintegy 40%-át adják. A kőbél és az anyakőzet között rend­ szerint 1—3 m m - e s hézag figyelhető meg. Részben e hézagok, részben a repedések mentén a rétegben a víznek kedvező áramlási lehetősége volt. A megalodonok 90%-a korrodált, de érdekes módon a kőbeleknek mindig a rétegzettség síkjában elhelyez­ kedő felülete. Ez a tény n a g y b a n megkönnyítette a megalodonok rétegzettséghez viszonyított orientá­ ciójának a megállapítását. A nagy (4 cm-nél n a ­ gyobb) példányok az areával lefelé helyezkednek el a kőzetben, a fenti méretnél kisebb, és a közel 4 centiméteres, de kis szélességű példányok pedig ori­ entáció nélkül találhatók az üledékanyagban. Vékonycsiszolat-vizsgálat alapján a dolomit szövete mikrokristályos. (11. ábra) A 0,01—0,04 mm-es ural­ kodó szemcsenagyságú kőzetanyag g y a k r a n 0.1—0.2 mm-es foltokat-csomókat alkot. Az alapanyag mintegy 10%-a szubmikroszkópos szemcseméretű, kb. 5%-os mennyiségben pedig 0.1—0,5 mm-es (át­ lag 0,2 mm) likacsok v a n n a k jelen. Kevés apró ős­ m a r a d v á n y m e t s z e t is megfigyelhető. A réteg köz-

vétlen földtani fedőjében m á r biztosan nóri fajo­ kat (M. hoernesi, M. cf. gümbeli) tartalmazó dolo­ mit települt, t e h á t ez a kőzettípus a felsőkarni do­ lomitsorozat zárótagját képviseli.

2. Őslénytani

a) T ö r t é n e t i

vizsgálatok

áttekintés

A veszprémi felsőkarni dolomit ősmaradványai­ nak gyűjtése több mint fél évszázados múltra te­ kint vissza. LACZKÔ D. (24) az Aranyosvölgytől keletre levő fődolomit legalsó szakaszát faunamen­ tesnek vélte, és a táborállási k ő b á n y á b a n feltárt r é ­ tegsor fekvőjét képező dolomitban az Amauropsis hantkeni KITTL szórványos előfordulását figyelte meg. A táborállási kőbányából több, Megalodust a r t a l m ú réteget említ, melyekből a Megalodus cf. triqueter WULF., Megalodus cf. triqueter dolomiticus FRECH, Megalodus cf. Iriqxieter pannonicus FRECH, Megalodus gümbeli STOPP.. Megalodus lóczyi HOERN.. Megalodus laczkói HOERN., Mega­ lodus hoernesi FRECH, Megalodus complanatus GÜMB., Megalodus böckhi HOERN. és Megalodus böckhi aequivalvis FRECH példányait gyűjtötte. Megállapítása szerint a Meyaíodu.s'-fauna nagyobb­ részt a p r ó t e r m e t ű alakokból tevődik össze, és csak igen ritkán található 4 cm-nél nagyobb példány. A jutási legelő területéről szintén Megalodus-itwt a l m ú rétegeket említ, a lelőhely és a fajok megne­ vezése nélkül. KUTASSY E. a kiskúti Séd-völgy­ ben gyűjtött (23) Megalodontidákat. A táborállási k ő b á n y á k k a l foglalkozó következő két munka, m e ­ lyek szerzője NOSZKY J. (33) és JUGOVICS L. (18) a faunára vonatkozó újabb adatokat nem tartal­ maz. Jelentősebb újabb felismerés VÉGH S. nevé­ hez fűződik (39), aki 24 bakonyi lelőhelyről előke­ rült ősmaradvány anyag vizsgálata alapján bebizo­ nyította, hogy a Bakony hegységi fődolomit alsó szakasza még a k a r n i emeletbe tartozik. A veszp­ rémi Aranyosvölgy felsőkarni rétegsorában azt az igen értékes megfigyelést tette, hogy a nuculásleadás m á r g á r a települt dolomitban a Nuculák és Lédák szintén megtalálhatók. A dolomitban ezen­ kívül a Megalodus böckhi HOERN. törpe példányai, a Megalodus seccoi PAR. idősebb formája, a Mega­ lodus columbella HOERN. és a Megalodus triqueter

11. A 32. sz. réteg dolomitjának vékonycsiszolati képe (kb. 311-szoros nagyítás) 11. Bild vom Dünnschliff des Dolomits der Schicht 32 (etwa 3 fache Vergrösserung) 11. Thin section of layer No. 32 dolomite (approx. x30) 04

1. sz. táblázat.

A Veszprém környéki „fődolomitösszletből" előkerült ősmaradványanyag

W

-cű

F A J NEVE

bJD Ф ЧУ $Н

ű

-Ф

и

Ф HH>

чц

LO

tó

M

Megalodon böckhi Hoern. M. cf. b ö c k h i H o e r n . M. aff. b ö c k h i H o e r n . M. c a r i n t h i a c u s H a u . M. c o l u m b e l l a H o e r n . M. c o m p l a n a t u s G ü m b . M. g ü m b e l i S t o p p . M. h o e r n e s i F r e c h M. h o e r n e s i b u l l a t u s Kok. M. h o e r n e s i e l o n g a t u s F r e c h M. laczkói H o e r n . M. seccoi P a r . j u v . M. t r i q u e t e r d o l o m i t i c u s F r e c h M. t r i q u e t e r p a n n o n i c u s F r e c h M e g a l o d o n sp. Trigonodus postrablensis Frech Nucula sp. L e d a sp. M y o p h o r i a sp. W o r t h e n i a sp. Amauropsis hantkeni Kitti A m a u r o p s i s sp. S t e p h a n o c o s m i a sp. Indet. Mollusca váztöredék

bJD

ai

Ф

Ф -Ф S-l

чь

о

см*

i—i

y-t

SH

-о

cű

Ф +j -Ф

S-l

'SH

SH

ó Л

SH

Fajöltő

4H> SH

tuO Ф H-n

и 1—1

Ф

Ф -Ф S-i

(1)

ю

cd

T—(

i—i

05 1-4

ÍJ Sí

bJO Ф -*n> ЧЦ S-l ©

см

ад Ф

Ч-»

4U S-l r—1 CM

UJO

0)

H-» -Ф SH CM

CM

i

Ф

4U S-l in CM

tüO Ф H-J S-l

0) SH

cö

ai

CM

CM

Ф

Ф

"ф

-Ф

SH

S-l

О СО

t-H СО

bJO Ф

53 S-l CM

1

a

1 оы><и

N

Üt

t$

'Ел

и G ф

ПЗ +п

>Ï3

»-а

3

со

+ + + + +

+ + +

SR

и #

;=! -со -CÖ >> S-l tí О 4Ű

ю s-l

-ф;а3 •i-^-CŰ Те —1

-Ф

-а

^£ Sa N -а

Х2

S О cű

'-*3 :0

-а >

„й и

-со Ю

u-t

0

24 24 24 39 24 24 24

24

24

23 23 23 23

+

+

+ +

+ +

+ + + +

+ + + + + + + + + +

+ + +

+ + + + +

+

+ +

+

+

+ + + + + + + + +

+

+ + +

+ +

+

+

Mikrofauna: Indet. Algametszetek ? Foraminifera Indet. Ostracoda metszetek

* A sorszámmal jelölt szakirodalomban található adat

+ + +

+

+ + + + + +

+

24 24 39 39

24 24

24 24

+

+

+ +

24 24 39

+

+

+

+

24

pannonicus F R E C H jelenlétét észlelte. Csatlakozott ahhoz a k o r á b b a n m á r említett (24) megfigyelés­ hez, hogy a Megalodusok egészen aprók, g y a k r a n csak n é h á n y centiméteresek. 1965-től kezdődően a felsőkarni dolomitból rétegről rétegre történő ős­ m a r a d v á n y g y ű j t é s folyt és a megfigyelések egy r é ­ szének publikálása (3) is megtörtént. Jelen vizsgálatok VÉGH S.-NÉ Megalodontidákkal foglalkozó és a közelmúltban megjelent (37, 38) m u n k á i eredményeinek felhasználásával készültek. Fő célul a r é t e g e n k é n t gyűjtött ő s m a r a d v á n y a n y a g gondos meghatározása útján a korábbi gyűjtések és leírások rétegtani értékelhetőségét (a Veszprémből k o r á b b a n gyűjtött Megalodon fauna lelőhelyéül csupán az aranyosvölgyi kőbánya van feltüntetve) tűztem ki. A Megalodontidák rétegenkénti m é r e t ­ vizsgálata a legújabb kutatások alapján megállapí­ tott (38), k a r n i emeleten belüli minimális és m a x i ­ mális nagyságú példányokkal történő összehasonlít­ hatóság céljából készült. Ezzel kapcsolatban köze­ lebbről vizsgáltam a törpenövés kérdését is. A meg­ előző földtani szakirodalom ugyanis az aranyos­ völgyi Megalodon faunát apró t e r m e t ű n e k tartja (24, 18, 39), vagy pedig t ö r p e f a u n á n a k (33) veszi.

b) V i z s g á l a t i

módszerek

A Megalodontidák vizsgálata a saját gyűjtésű anyagon kívül az ELTE Alkalmazott Földtani T a n ­ székén, a Magyar Állami Földtani Intézetben, a Ter­ mészettudományi Múzeum Föld- és Őslénytárában, valamint a veszprémi Bakonyi Múzeum geológiai gyűjteményében fellelhető, közel ezres példány­ számú ősmaradványanyagból történt. A felsőkarni dolomitsorozat viszonylag gazdag és többnyire jó m e g t a r t á s ú állapotú m a k r o f a u n a csaknem teljes egészében kőbél formájában került elő. A Megalo­ don fajok többsége egyszerű előkészítés (prepará­ lás) útján meghatározható volt. A töredékes példá­ nyokat a faji bélyegek ismerete alapján kiegészí­ tettem és így lehetségessé vált azok méreteinek 1—2 mm-es h i b a h a t á r r a l történő megállapítása. A szá­ m o m r a problematikus fajok meghatározását V É G H NÉ DR. NEUBRANDT E.-nek köszönhetem. A m a k ­ rofauna kisebb részét képviselő Mollusca kőbelek, illetve lenyomatok mintavétel útján kerültek meg­ határozásra. Az apróbb példányok (embrionális Gastropodák) meghatározása vékonycsiszolatok se­ gítségével történt, melyek egyúttal a mikrofauna meghatározására is alkalmasnak bizonyultak. A do­ lomitpadok közé települt vékony agyag, illetve márgarétegek anyagából iszapolás útján nem sike­ rült mikrofaunát kimutatni. Kísérlet történt a szo­ kásos hangyasavas feltárási módszerrel (víz és h a n ­ gyasav 90:10 a r á n y ú elegye) Conodonta maradvá­ nyok feltárására is, mely szintén negatív eredményt

hozott, igazolva, hogy a riff-fáciesben ezek az ősma­ r a d v á n y o k rendkívül ritkák. A mikrofauna vizsgá­ lat negatív eredménye alapján bebizonyosodott, hogy a veszprémi felsőkarni dolomitsorozat kizáró­ lag mikrofaunisztikai úton történő finomrétegtani szintezése rendkívül nehéz.

c) A v e s z p r é m i f e l s ő k a r n i dolomit­ sorozat f a u n a vi zs g ál a t á n а к újabb eredményei A földtani szakirodalmi adatok és jelen vizsgála­ tok eredményeként összesített faunaegyüttest az I. sz. táblázat szemlélteti. Meg kell jegyeznünk, hogy az aranyosvölgyi k ő b á n y a lelőhellyel ellátott, ko­ r á b b a n előkerült Megalodon faunaegyüttes a föld­ tani szakirodalom szerint (12, 33, 18) vegyesen k a r ni-nóri fajokat tartalmaz. Jelen m u n k a során a t á ­ borállási nagy kőbánya északi részén a karni-nóri emelethatárt sikerült pontosan rögzíteni, ezért erre a lelőhelyre vonatkozóan a táblázaton csak a karni fajokat t ü n t e t t e m fel. Az egyéb veszprémi lelőhely­ ről előkerült Megalodon fauna gyakorlatilag meg­ semmisült, és így a megfelelő rovatba a hivatkozott szakirodalom sorszámát jelöltem meg. A korábbi földtani szakirodalomban az azonos genuszt jelölő Megalodon, illetve Megalodus kettős névhasználat vert gyökeret. Mivel a prioritás a Megalodon nevet illeti meg (38), a t o v á b b i a k b a n ezt a nevet haszná­ lom a faj megjelölésénél. Az előkerült makrofauna-együttes egészét a kis faj, de nagy egyedszám jellemzi. A k a r n i emelet al­ sóbb szintjének (Cornucardia hornigi) dolomitjában egyeduralkodó M. carinthiacus a „fődolomitösszlet" alsó szakaszán az eddigi megfigyelések szerint nincs jelen. Itt az üledéksornak közel 70 m réteg­ vastagságot felölelő szakaszán a M. triqueter pannonicusé, illetve a közvetlen földtani fekvőt képező márga-fáciesben is képviselt nuculáké, lédáké, va­ lamint n é h á n y itt először megjelenő molluszkáé (Myophoria, Worthenia, Amauropsis) a vezető sze­ rep. A M. triqueter pannonicus (12. ábra) ezen a szakaszon rohamos egyedi fejlődésen megy át, m e ­ lyet különösen az 1—10 centimétert meghaladó ter­ metnövekedés jelez. Az alfajként leírt M. triqueter pannonicus fejlő­ dési sora számos morfotípust foglal m a g á b a n , a M. complanatushoz és a M. hoernesi bullatushoz ha­ sonló t e r m e t ű példányokkal. A k o r á b b a n egyetlen alfajként leírt (12), formagazdag társaság további szétválasztásának nincs értelme. Egyébként az egész veszprémi felsőkarni Megalodon faunaegyüt­ tes elkülönített fajai között feltűnő morfológiai és habitusbeli különbség nincs, az egész egy populációt képvisel. Az egyes alakokból később (nóri emelet) lesz biológiai értelemben vett faj. A kísérő m a k r o -

65

12. A M. triqueter pannonicus Frech' felnőtt példánya a táborállási kőbánya 29. rétegéből 12. Erwachsenes Ezemplar von M. triqueter pannonicus Frech aus Schicht 20 des Steinbruches von Táborállás 12. Adult specimen of M. triqueter pannonicus Freeh from layer No. 20 recorvered from the Táborállás quarry

fauna a M. triqueter pannonicus tömeges előfordu­ lásával jellemzett szakaszon dúsul, és kizárólag molluszkákat foglal magában. Ezenkívül, átmenő jelleg­ gel az Amauropsis hantkeni KITTL szórványos elő­ fordulása említhető meg. Az igen gyér mikrofaunát az algák és az Ostracodák helyenkénti fellépése jel­ lemzi.

menye, mellyel a későbbiekben foglalkozunk bő­ vebben. A 21. rétegnél m é r h e t ő m a x i m u m , figye­ lembe véve az igen magas átlagméretet a r r a enged következtetni, hogy a kérdéses faj életlehetőségeit biztosító optimális fáciesviszonyok mellett alakult ki. így nem, hogy éppen ennél a rétegnél minimális m á r g a t a r t a l o m is különös. A Megalodon-íauna. összességének átlagmérete a több száz mérési adat alapján a szakirodalomból számítható értéknél va­ lamivel magasabb. Kár, hogy erre vonatkozóan va­ lamely lelőhely szerinti összehasonlítási alapunk egyelőre n e m áll rendelkezésre. A rétegenkénti és helyi viszonylatban m a g a s n a k m o n d h a t ó átlagérté­ kek — tekintettel arra, hogy a felsőkarni dolomit­ sorozat a kőzettani vizsgálatok alapján kismérték­ ben inhomogénnek bizonyult — minimális fáciesingadozásnak (oolitos jellegű kőzettípus) t u d h a t ó k be. Az alacsony átlagértékek rendszerint algás, riffjellegű fácieshez kötődnek, és ezért feltehetőleg a törpenövésre utalnak.

2. A törpenövés kérdése 1. A Megalodontidák méretvizsgálata A triász Megalodontidák felnőtt példányainak mi­ nimális és maximális méretét vizsgálva időrendi sor­ rendben felfelé általános termetnövekedés (38) ta­ pasztalható. A termetnövekedés részben a fáciesnek is függvénye, ami a b b a n nyilvánul meg. hogy m á r gás fáciesben kisebb, karbonátosban nagyobb ter­ metű alakok v a n n a k jelen, kortól függetlenül is. Ez a tény a Cornucardia hornigi BITTN. esetében a veszprémi példán is bizonyítható. Jelen méretvizs­ gálathoz igen jó kiindulási alapot jelentett a felsők a r n i Megalodontidák legújabb méretvizsgálatának (38) eredménye. Eszerint a fajtól függetlenül m é r t felnőtt példányok minimálisan 18 mm, maximálisan 82 m m nagyságúak. A mérési eredményeket a II. sz. táblázaton t ü n t e t t e m fel. Az adatok többsége a M. triqueter pannonicus példányaira vonatkozik. A m i ­ nimális és maximális e x t r é m értékeken (A. min., il­ letve A. max.) kívül feltüntettem a fajtól függetle­ nül m é r t rétegenkénti átlagos nagyságot (B) is. A kapott eredmények b i r t o k á b a n megállapítható, hogy a M. triqueter pannonicus esetében mindkét i r á n y ­ ban kiugró szélső értékeket találunk. A 15. rétegnél jelentkező m i n i m u m valószínűleg törpenövés ered66

A korábbi földtani szakirodalom (24, 18, 33, 39) szerint a veszprémi aranyosvölgyi kőbánya Megalodon faunája apró t e r m e t ű alakokból áll. Felvetődik az a kérdés, hogy valójában törpe faunáról van-e szó? A méretvizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a fauna egésze n e m nevezhető törpe faunának. Néhány rétegnél viszont az átlagosnál jóval kisebb átlagméretek jelenléte valóban indokolttá teszi a törpenövés kérdésének behatóbb vizsgálatát. Külö­ nösen fontos ez a 15. számú rétegnél, ahol nagy mennyiségű kőzetanyagból történt gyűjtés, és így kevéssé valószínű, hogy a gyűjtés nem szerencsés volta okozta a csupán kis példányok előkerülését. A törpenövés problémájának vizsgálatánál figye­ lembe kell vennünk, hogy a kérdéses üledékanyag lerakodása idején milyen mértékben h a t o t t a k a tör­ penövést eredményező tényezők. Ezenkívül szüksé­ ges az ősmaradvány-együttes különböző területekről leírt példányai méreteinek ismerete is, hogy a tör­ penövés eldöntéséhez viszonyítási alapunk legyen. Az apró termet ui. konstans faji bélyeg is lehet. A fejlődési rendellenességek létrejöttéhez az adott ál­ latcsoport fejlődéséhez szükséges fizikai, kémiai és biológiai tényezők valamelyikének megváltozása szükséges. Ilyen fizikai tényező a hőmérsékletvál-

IL sz. táblázat A Veszprém környéki felsokarni dolomitból előkerült Megalodontidák felnőtt eredményei

példányainak

méretvizsgálati

Lelőhely

A. m i n . (mm)

A. m a x . (mm)

B. (mm)

Példány­ szám

A. m i n . - o t a d ó faj

A. m a x . - o t a d ó faj

32. r é t e g

21

46

34

350

M. seccoi

M. laczkói

31. r é t e g

23

47

33

30

M. seccoi

M. triq. p a n n .

30. r é t e g

20

51

36

20

M. c a r i n t .

M e g a l o d o n sp.

28. réteg

24

50

34

10

M. seccoi

M e g a l o d o n sp.

25. réteg

23

47

34

8

M. seccoi

M e g a l o d o n sp.

22. r é t e g

23

(i!)

41

50

M. c a r i n t .

M. triq. p a n n .

180

59

400

M. t r i q u e t e r

pannonicus

21. r é t e g

31 k b .

20. réteg

32

62

38

60

M. t r i q u e t e r

pannonicus

15. r é t e g

14

16

15

15

M. t r i q u e t e r

pannonicus

4. réteg

20

23

21

3

tozás, vulkáni tufa bejutása az üledékgyűjtőbe; k é ­ miai tényező a tenger s ó t a r t a l m á n a k megváltozása, az O-2-tartalom és az ionkoncentráció megváltozása. Biológiai tényezőként az esetlegesen felmerült t á p ­ lálékhiány és az algamezők jelenléte veendő szá­ mításba. MILNE, A. szerint (25) a sótartalom-vál­ tozás a fajszám csökkenéséhez vezet. A veszprémi felsokarni dolomitsorozaton belül a rétegsorban felfelé haladva fajszámcsökkenés n e m állapítható meg. KUTASS Y E. vizsgálatai alapján (19) az 0 2 hiány az egész életközösség pusztulását eredmé­ nyezi. A kérdéses dolomitsorozaton belül biztosan állíthatjuk, hogy az átmeneti, faunaszegény r é t e ­ geknél n e m az O2 hiánya okozta ezt a körülményt, mivel ebben az esetben bitumenes üledékanyag­ n a k is kellene lenni. HALLAM, A. megállapítása szerint (14) a Fe 2 + ionkoncentráció növekedése gátlóan hat a tengeri élőlények növekedésére. A rendel­ kezésre álló kémiai elemzési adatok szerint a vizs­ gált összleten belül rendellenes Fe 2 + érték szintén

M e g a l o d o n sp.

M e g a l o d o n sp.

nincs jelen. U g y a n a k k o r a törpe-jellegű Megalodon-fauna egyes alakjai n e m is koptatottak, tehát a hullámverésnek a szelektáló hatását is figyelmen kívül kell h a g y n u n k . A vizsgált területen a Megalodonok törpenövését tehát fenti tényezők n e m okozhatták. Jóllehet a törpenövést a viszonylag ala­ csony vízhőmérséklet is (HESSE, R. 1924) okoz­ hatta. Véleményünk szerint a kérdéses 15. számú réteg esetében a helyi viszonylatban törpe-jellegűnek m o n d h a t ó M. triqueter pannonicus FRECH faj törpenövése i n k á b b az egykori élettérben jelenlevő algamezők mozgása- és növekedésgátló h a t á s á n a k t u d h a t ó be.

III. RÉTEGTANI EREDMÉNYEK A Veszprém környéki felsokarni dolomitsoro­ zattal kapcsolatos rétegtani problémákról jelen vizsgálatok alapján a következőket m o n d h a t j u k :

67

13. Az Aranyosvölgy környékének földtani térképe

13. Geologische Karte der Umgebung vom Aranyos-Tal 13. The geological map of the environs of Aranyosvölgy

( • \ )

1. Az Aranyosvölgy környékén a M. triqueter pannonicus szintbe tartozó felsőkarni dolomitsoro­ zat finomabban tagolható: a) Az 1—14. rétegeket m a g á b a n foglaló alsó r é ­ tegcsoportot kőzettanilag a helyenkénti csekély m é r t é k ű márgásság, őslénytanilag pedig a fau­ naszegénység jellemzi. Összvastagsága 37,5 m é ­ ter. b) A 15—24. rétegeket m a g á b a n foglaló középső rétegcsoportot kőzettanilag minimális m é r t é k ű márgásság és a kőzetszövet ooidos jellege, ős­ lénytani szempontból a M. triqueter pannoni­ cus FRECH faj tömeges fellépése, virenciája jellemzi, összvastagsága 29,0 méter. c) Efelett a karni-nóri határig terjedő felső r é ­ tegcsoportot (25—32. rétegek) a m á r g a - m e n t e s a Megalodondk fajszámnövekedése k a r a k t e ­ rizálja. Összvastagsága 13,2 méter. Nagy vonalakban a h á r o m rétegcsoport felszíni elterjedését is sikerült tisztázni a legjobban feltárt területrészen, az Aranyosvölgy környékén. Az egyes rétegcsoportok határait, valamint a fauna alapján biztosan nyomon követhető karni-nóri emelethatárt a mellékelt (13. ábra) fedetlen földtani térképen t ü n t e t t e m fel. 2. A korábbi gyűjtők jóvoltából az Aranyosvölgy­ ből (gyakorlatilag a több évtizede művelés alatt ál­ ló táborállási nagy kőbányából) előkerült igen gaz­ dag faj- és egyedszámú Megalodon-fauna k a r n i és nóri alakokat egyaránt tartalmazó együttese fel­ színre hozta a karni-nóri emelethatár problémáját. Ezzel a k o r á b b i a k b a n n e m foglalkoztak, mivel a „fődolomitot" nóri emeletbe tartozónak vették. Csak a közelmúltban (39) v é g l e t t vizsgálatok alap­ ján merült fel az emelethatár megvonásának szük­ ségessége. Mivel a megelőző gyűjtések anyaga ré­ szint megsemmisült, és a meglevő f a u n á n a k sem volt rétegtani értéke, újabb gyűjtést kellett végezni. Ennek során (2, 3) eleinte csak törmelékből került elő nóri korú fauna, és csak a legutóbbi, bányafel­ hagyással kapcsolatos rézsűképzési m u n k á l a t o k k o r (1969) lazították fel a biztosan nóri emeletbe (M. hoernesi FRECH, M. cf. gümbeli STOPP.) tartozó réteget, biztosítva ezzel a gyűjtés lehetőségét. Jelen vizsgálatok egyik fontos eredménye t e h á t a k a r n i nóri emelethatár megvonása a „fődolomit" összletben, a táborállási nagy kőbánya és a jutási legelő területén. 3. Mivel a ,,fődolomitösszlet" alsó h a t á r a , azaz a karni ún. felső márgacsoport és a dolomit h a t á r a m á r k o r á b b a n is egyértelműen rögzíthető volt, a mostani, karni-nóri emelethatár megvonása segít­ ségével lehetőség nyílt a felsőkarni dolomit pontos vastagságának megállapítására. Korábbi megfigye­ léseim (2) alapján a jutási legelő területén zavar­

talan földtani települési viszonyokat feltételezve a biztosan k a r n i emeletbe tartozó „fődolomit" v a s ­ tagsága 200 m é t e r n e k adódott. Ez a valódi vastag­ ságra vonatkoztatott becsült érték a jelenlegi föld­ tani, tektonikai megfigyelések, valamint a mélyfú­ rási adatok b i r t o k á b a n kereken 80 m é t e r r e csök­ kent. Továbbra is nyitott kérdés m a r a d t n é h á n y egyéb veszprémi lelőhely (Csőszdomb, Gulyadomb, Kiskúti Séd-völgy) esetleges felsőkarni dolomit­ sorozatának finomrétegtani szintezése, ami a túl­ zott munkaigényesség miatt jelen dolgozatnak nem is lehetett célja. A fenti lelőhelyekről származó ko­ rábbi gyűjtések anyaga ui. gyakorlatilag megsem­ misült, másrészt pedig a kedvezőtlen feltártsági vi­ szonyok (Csőszdomb), illetve a szintezéshez biztos alapot nyújtó Megalodon-tartalmú rétegek r e n d k í ­ vüli ritkasága (KUTASSY E. is mindössze egyetlen ilyen réteget említ a Kiskúti Séd-völgyből) nehezíti a finomrétegtani szintezést. A felsőkarni dolomit­ sorozat finomrétegtani szintezésével véleményem szerint a t o v á b b i a k b a n egy, Bakony hegységi lelő­ helyekre kiterjedő nagyobb üledékföldtani m u n k á ­ ban lenne célszerű foglalkozni.

IV. A VESZPRÉMI FELSŐKARNI DOLOMITSOROZAT ÜLEDÉKFÖLDTANI ÉRTÉKELÉSE A veszprémi felsőkarni dolomitsorozat üledék­ képződési viszonyainak időbeli változásait vizsgálva a Gerecse-hegységi triász rétegsorhoz hasonlóan a meghatározott i r á n y ú változások mellett szakaszo­ san visszatérő, ismétlődő jelenségekkel találkozunk. Ezeket a változásokat a táborállási típusszelvény rétegenkénti vizsgálati eredményeinek táblázatos feltüntetésével (III. sz. táblázat) szemléltetjük. Az egyirányú változások jellegzetességei: 1. A dolomitsorozat legalsó rétegeiben meglevő minimális m é r t é k ű márgásság felfelé fokoza­ tosan kiszorul. 2. A rétegsor alsó szakaszán uralkodó vegyi üle­ dékképződés a középső és felső rétegcsoport­ b a n h á t t é r b e kerül a biogén elemek egyre n a ­ gyobb térhódítása miatt. 3. Noha a sávos közbetelepülések az üledéksor­ ban mindvégig képviseltek, ezek jellege vál­ tozik m e g : az alsó rétegcsoportban vegyi, a középső és felsőben pedig m á r biogén. Az üledékképződés szakaszos változásai alapján megkülönböztetünk a dolomitsorozaton (szinten) belüli, rétegcsoporton belüli, és rétegen belüli sza­ kaszos üledékkiválást. a) A dolomitsorozaton belül az üledékképződés szakaszos jellegét a vékony-vastagpados, illetve tömött-likacsos-ooidos rétegek váltakozása adja. 69

A Megalodon triqueter pannonicus szintbe tartozó veszprémi felsőkarni fődolomit üledékföldtani vizsgálati eredményeinek összefoglaló táblázata Fődolomit réteg Jele Vastagsága

О'

и и

О'

О <

и á

t 1а 0,2

О ч>

ö1 55

te « cű с -С со

TD Ç3

OS

g

Л >> rög

ti >»

Kőzetszövet

-aj 5

Еч «3

32.

1,2 m 55,5

43,8

31.

3,1

54,2

44,2

0,5

30.

0,6

55,6

43,5

0,4

29.

0,8

54,0

44,2

0.7

28.

0.4

54,8

43,7

0,7

27.

1.7

53,9

43,8

0,9

26.

3,0

56,2

42,6

0,6

25.

2.4

59,5

38,2

1,1

24.

6,8

54,3

44,7

0.5

23.

3,0

53,7

44,1

1,4

22.

1,8

53,4

44,8

0.9

2,86

2,61

21.

2.2

54,5

43,0

0,0

2,84

2,75

20.

9,6

55,3

43.0

1.1

0.5

о.з

0.5

1!).

2.1

54.9

43,9

0.5

0.4

0.5

0,0

18.

0,8

55,1

43,2

0.Г)

0.5

0.2

0.3

finomszemcsés

17.

0.2

52,9

45,2

0.3

0.2

0.3

0.5

16

0,8

53,8

44.1

0.9

0.2

0.6

1,2

L5.

0.0

58,8

38,7

0.»

0.2

0.5

0.9

dolomitmurva f i n o m - és k ö z é p szemcsés finomszemcsés algasávos

N.

1,65

54,0

43,1

0.Í)

0.3

0.2

О.!!

finomszemcsés

13.

0.2

53,6

44,8

0.4

0.2

9,4

0.0

dolomitmurva

12.

2.15

53,5

44,7

0.3

0,4

0.2,

0.7

11.

0.15

54,1

43,3

0.7

0.7

0.2

0.9

10

2.1!

53,8

43,6

0,4

0.2

O.í!

1.0

!).

4,3

52,5

42.2

1.0

0.4

2.3

8.

0,5

54.3

43,4

0.3

0.2

7.

1,!!

54,6

43,0

0.0

li. 10,0

54,8

44,3

5.

9,0

54,0

43,5

4.

0,5

53,3

44,7

3.

4.0

53,6

2,1

2.

0.1

54,6

2,9

1.

0.5

56,7

3,2

0,1

0,2

Jellemző ősmaradvány

0,4

finomszemcsés finomszemcsés likacsos középszemcsés ooidos finomszemcsés algasávos finomszemcsés likacsos f i n o m - és k ö z é p szemcsés

Megalodon böckhi M. c a r i n t h i a c u s , M. columbella, M. laczkói, M. seccoi juv., M. triqueter pannonicus.

finomszemcsés ooidos, pszeudobreccsás

2,91

2,82

2,81

2,82

3,17

2,71

finomszemcsés finomszemcsés foltos középszemcsés ooidos középszemcsés ooidos középszemcsés f i n o m - és szemcsés

közép-

Megalodon carinthiacus, Megalodon triqueter pannonicus.

Megalodon

finomszemcsés Trigonodus

3.3

dolomitpor f i n o m - és k ö z é p ­ szemcsés finomszemcsés foltos

0.7

0.9

dolomitpor

Amauropsis

0.4

0.4

0.7

0,5

0.2

0,3

0.4

0.9

0.2

0,3

0,í!

finom- pszeudobreccsás középszemcsés ooidos finomszemcsés likacsos

1.3

2,79

2,82

sp.

finomszemcsés középszemcsés márgafoltos finomszemcsés márgaközös finomszemcsés sávos

Földtani fekvő: limonitos márga (Cornucardia hornigi Ostrea montis caprilis)

postrablensis.

sp.

b) A rétegcsoporton belüli szakaszos üledékképző­ dési jelleget — az alsó rétegcsoportban a csekély m á r g a t a r talmú és m á r g a m e n t e s rétegek váltakozása, — a középső rétegcsoportban a sávmentes és a biogén jellegű sávozott rétegek váltakozása, — a felső rétegcsoportban a minimálisan m e ­ szes és a típusos dolomitrétegek váltakozása eredményezi. c) A rétegen belüli szakaszos üledékképződési jelle­ geket az I. számú fejezetben tárgyaltuk. A veszprémi felsőkarni dolomitsorozat képződé­ sének sajátságai a fiatalabb rétegek felé haladva a hőmérséklet bizonyos fokú emelkedésére utalnak. Itt említjük meg, hogy a dolomitképződéssel k a p ­ csolatos újabb k u t a t á s o k alapján adódó lehető­ ség (32) a dolomitképződést hidegebb éghajlaton, hi­ degebb vízben valószínűsíti. Természetesen ez a lehetőség n e m zárja ki az egy bizonyos intervallu­ mon belüli hőmérséklet-emelkedést, ami a veszp­ rémi felsőkarni dolomitsorozatban biztosan k i m u ­ tatható. Az ősmaradvány-együttes megtartási álla­ pota (Ostracoda teknők együtt maradása, teljesen sértetlen apró ő s m a r a d v á n y vázak jelenléte), vala-

mint a Megalodontida vázakra a vízmozgás által gyakorolt szelektáló hatás negatív volta alapján a dolomitképződést a hullámveréses öv alsó h a t á r á ­ nál (10—20 méter) mélyebbnek kell feltételeznünk. Figyelembe véve az algák életlehetőségeit biztosító legalsó mélységhatárt (kb. 90 méter), valamint az algáknak jelen rétegsorban való szegényes jelenlé­ tét, helyi viszonylatban m e g k a p j u k a dolomitkép­ ződés intervallumát. E n n e k a mélységköznek némi­ leg ellentmond a helyenkénti oolitképződés és a Megalodontidák tömeges előfordulása, mely tények alapján valamivel sekélyebb képződési viszonyok adódnak. Az ooid szemcsék ép volta is az intenzív hullámveréses öv alatti képződési viszonyokat bi­ zonyít. A nyílttengeri környezetet, t e h á t a parttól való távolságot a minimális terrigénanyag-tartalom igazolhatja. A veszprémi felsőkarni üledékképződés térbeli sa­ játságait elemezve megállapíthatjuk, hogy a terület a középhegységi triász üledékgyűjtő terület szerves része, mely rendszer fokozatos fácies átmenettel a még nagyobb keretekhez, az alpi-triász üledékkép­ ződéshez is természetes módon simul hozzá. Badinszky

Péter

IRODALOM — LITERATUR

1. ARTHABER, G. (1906): Die alpine Trias des Mediterran-Gebietes. — Lethaea Geogn. II., Mezozoicum. Bd. 1. 2. BADINSZKY, P. (1967): A veszprémi Aranyos­ völgy és Sédvölgy triász képződményei. — ELTE, szak­ dolgozat. 3. BADINSZKY, P. (1968): Ujabb őslénytani és föld­ tani megfigyelések a veszprémi karni képződmények rétegsorában. — Kézirat. 4. BALLÁ, Z. (1967) : A Magyar középhegység szer­ kezeti fő irányairól. — Földt. Közlöny, 91. 5. Bauxitkutató Váll. (1966) : A veszprémi Aranyoskút-völgyi dolomit kőfejtő kutatási adatai. — Balaton­ almádi, kézirat. 6. BÁRDOSSY, GY. (1961): Üledékes kőzeteink ne­ vezéktanának kérdései. — Földt. Közlöny, 91. 7. BITTNER, S. (1912): Bakonyi triász lamellibranchiáták. — A Bal. Tud. Tan. Eredm., I. köt. 1. 8. BÖCKH, J. (1875) : A Bakony déli részének földtani viszonyai. — Földt. Int. Évkönyve, III. 9. BRUGGER, F. (1942) : Budakörnyéki dolomitok kő­ zetkémiai vizsgálata. — Mat. és Term. Tud. Ért. 59. K). DANK, V. (1953): Üj Megalodus lelőhely a Vér­ tes hegységben. — Földt. Közi. 83. 11. E. FAZEKAS, J. (1943): A Balaton-felvidék geo­ lógiai és hegyszerkezeti viszonyai a veszprémi fennsí­ kon és Vilonya környékén. — Földt. Int. Évkönyve, XXXVIII. 12. FRECH, F. (1904) : Űj kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból. — A Bal. Tud. Tan. Eredm., Paleont. Függ. I.

13. GUEMBEL, С (1862) : Die Dachsteinbivalve (Megalodon triqueter) und ihre alpinen Verwandten. — Sitzungsber. d. Akad. d. Wiss. Wien, bd. 45. 14. HALLAM, A. (1965) : Enviromentalccouses of stunting in living and fossil marine benthonic inver­ tebrates. — Paleontology, Bd. 8. 15. HOERNES, R. (1876): Ein Beitrag zur Kenntnis der Megalodonten. — Verh. d. k. k. Geol. R. Anst. 16. HOERNES, R. (1880): Matériáién zu einer Mo­ nographie der Gattung Megalodus. — Denkschr. d. k. Akad. Wien, Bd. 42. 17. HOERNES, R. (1898): Adalékok a Bakony felső­ triász Megalodontjainak ismeretéhez. — Földt. Közi. 1. 18. JUGOVICS, L. (1964): A veszprémi „Aranyos­ völgyi dolomitbánya" kőzetanyagának minősítő vizs­ gálata és kőtartaléka. — MÄFI, Adattár, Kézirat. 19. KUTASSY, E. (1928): A borsod megyei Királd barnakőszén medencéje. — Földt. Szemle, 1. köt. 20. KUTASSY, A. (1930): Lamellibranchiata triadica. — Fossilium Catalogus, pars 51. 21. KUTASSY, E. (1933): Adatok a Vértes és a Ba­ kony hegységbeli fődolomit faunájának ismeretéhez. — Földt. Közlöny, 63. 22. KUTASSY, A. (1934): Fossilium Catalogus: Pachyodonta mesozoica, pars 66. 23. KUTASSY, E. (1940) : Adatok a déli és északi Ba­ kony triász és krétakori lerakódásainak ismeretéhez. — Földt. Int. Évi Jelentése az 1933—35. évről. 24. LACZKÖ, D. (1911): Veszprém városának és tá­ gabb környékének geológiai leírása. — A Bal. Tud. Tan. Eredm., I. kötet, I. rész. 71

25. M I L N E , A. (1940) : T h e ecology of t h e T a m a r es­ t u a r y . — IV. U. K. M a r . Biol. Assn. J o u r . v. 24. 26. N A G Y , E.—NAGY, G.—SZÉKY, F. (1967) : A B u ­ d a ö r s 1. sz. a l a p f ú r á s . — Földt. Int. Évi. J e l . 1965-ről. 27. ORAVECZ, J. (1963): A D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g felsőtriász k é p z ő d m é n y e i n e k r é t e g t a n i és fácieskérdései. — Földt. Közi., 93. 28. O R A V E C Z , J . — V É G H N É N E U B R A N D T , E. (1961) : A V é r t e s és B a k o n y hegységi triász r é t e g t a n i és szer­ kezeti k a p c s o l a t a . — Földt. Közi., 91. 29. P I A , J. (1942) : Ü b e r s i c h t ü b e r die fossilen K a l ­ k a l g e n u n d die geologischen E r g e b n i s s e i h r e r U n t e r ­ s u c h u n g . — Mitt. A l p e n l ä n d . Geol. Ver. (Mitt. Geol. Ges. Wiem., Bd. 33.) 30. S C H E U E R , Gy. (1969): Talajfagyjelenségek d o l o ­ mitfelszíneken. — Földrajzi Értesítő, 2. sz. 31. T O M O R — T H I R R I N G , J. (1936): Ő s l é n y t a n i ú j ­ d o n s á g o k a B a k o n y hegységből. — Földt. Közlöny, 66. 32. VADÁSZ, E. (1960): M a g y a r o r s z á g földtana. — Akadémiai Kiadó, Budapest. 33. V É G H N É N E U B R A N D T , E.—VIGH, G.—HETÉ-

SEDIMENTOLOGISCHE

UNTERSUCHUNG DES OBERKARNISCHEN UMGEBUNG VON VESZPRÉM

Die K l ä r u n g d e r i m m e r noch offenen F r a g e n der H o r i z o n t i e r u n g u n d F a z i e s der a u c h in d e r W e l t r e l a t i o n als klassisch zu b e z e i c h n e n d e n k a r n i s c h e n A u s b i l d u n g in d e r U m g e b u n g von V e s z p r é m ist im R a h m e n der m o d e r n e n geologischen B e a r b e i t u n g d e r triassischen Bildungen Ungarns aktuell geworden. I m R ä u m e von V e s z p r é m w u r d e n die u m f a s s e n d e n n e u e n geologischen U n t e r s u c h u n g e n im J a h r e 1965 b e ­ g o n n e n . Es schien z w e c k m ä s s i g zu sein, als erste Bil­ d u n g den o b e r k a r n i s c h e n H a u p t d o l o m i t detailliert zu u n t e r s u c h e n , d a die n e u e r e m o n t a n i s t i s c h e und B o h ­ r u n g s t ä t i g k e i t h i e r die m e i s t e n D a t e n für eine e i n g e ­ h e n d e r e M a t e r i a l u n t e r s u c h u n g geliefert hat. Die s e d i m e n t o l o g i s c h e U n t e r s u c h u n g des o b e r k a r ­ nischen Hauptdolomits w u r d e unter A n w e n d u n g der m i k r o s t r a t i g r a p h i s c h e n M e t h o d e im J a h r e 1969 b e e n d e t . Als ein R e s u l t a t d e r U n t e r s u c h u n g e r g a b sich als t a t s ä c h l i c h e M ä c h t i g k e i t des v o r h a n d e n e n o b e r k a r ­ n i s c h e n Dolomits i m B e r e i c h e des A r a n y o s - T a l e s (Stein­ b r ü c h e von T á b o r s z á l l á s , W e i d e von J u t a ) r u n d 80 m (diese A n g a b e s t i m m t gut m i t d e m E r g e b n i s der im J a h r e 1971 a b g e t e u f t e n E r k u n d u n g s b o h r u n g , ü b e r e i n , die d e n H a u p t d o l o m i t in der B r u c h z o n e des A r a n y o s Tales d u r c h q u e r t e ) . I n n e r h a l b dieses d u r c h Megalodon triqueter pannonicus c h a r a k t e r i s i e r t e n H a u p t d o l o m i t - H o r i z o n t e s w a r auf G r u n d d e r m i n e r a l o g i s c h - p e t r o g r a p h i s c h e n u n d d e r p a l ä o n t o l o g i s c h e n U n t e r s u c h u n g e n eine D r e i g l i e d e r u n g festzustellen: — U n t e n befindet sich d e r H a u p t d o l o m i t k o m p l e x , d e r aus 14 S c h i c h t e n b e s t e h t u n d k o n k o r d a n t den Mergel des Cornucardia hornigi-Horizontes überlagert und eine G e s a m t m ä c h t i g k e i t von 37,5 m aufweist. Diese S c h i c h t s e r i e b e s t e h t v o r h e r r s c h e n d aus feinkörnigen, s t e l l e n w e i s e e t w a s m e r g e l i g e n fossilarmen B i l d u n g e n . — In der M i t t e liegt in 29,0 m G e s a m t m ä c h t i g k e i t d e r H a u p t d o l o m i t k o m p l e x , der 10 S c h i c h t e n e n t h ä l t und ü b e r w i e g e n d aus e i n e m m i t t e l k ö r n i g e n Gestein besteht. Dieser Horizont k a n n d u r c h die Virenz von M. trique­ ter pannonicus FRECH charakterisiert werden.

72

NYI, R . — F Ü L Ö P , J.—SZABÓ, E.—NOSZKY, J. (1959): A Gerecse, V é r t e s és B a k o n y hegység m e z o z o i k u m a . — K i r á n d u l á s v e z e t ő a M a g y a r o r s z á g i Mezozóos K o n f e ­ r e n c i a résztvevői s z á m á r a , B u d a p e s t . 34. J A K U C S N É N E U B R A N D T , E. (1952): A d a t o k a M a g y a r k ö z é p h e g y s é g triász d o l o m i t f a j t á i n a k k e l e t k e ­ zéséhez. — Földt. Közlöny, 82. 35. V É G H , S.-NÉ (1957): Ü l e d é k f ö l d t a n i jellegzetes­ ségek triász k a r b o n á t o s k ő z e t e k b e n . — Földt. Köz­ löny, 87. 36. V É G H N É N E U B R A N D T , E. (1960): A G e r e c s e ­ hegység felsőtriász k é p z ő d m é n y e i n e k üledékföldtani vizsgálata. — Geol. H u n g . ser. geol. torn. 12. B u d a p e s t . 37. V É G H N É N E U B R A N D T , E. (1964) : A triász M e g a l o d o n t i d á k r é t e g t a n i jelentősége. — Földt. Közlöny, 94. 38. V É G H N É N E U B R A N D T , E. (1968): A Megalod o n t i d á k fejlődésének főbb vonásai. — Földt. Köz­ löny, 98. 39. V É G H , S. (1964): A B a k o n y i fődolomit r é t e g t a n i kérdései. — Földt. Közlöny, 94.

DOLOMITS

AUS

DER

— Zu o b e r s t befindet sich in 13,2 m G e s a m t m ä c h ­ tigkeit der fein- u n d m i t t e l k ö r n i g e H a u p t d o l o m i t , der 8 S c h i c h t e n e n t h ä l t . F a u n i s t i s c h w i r d diese Schicht­ g r u p p e d u r c h die Z u n a h m e d e r A r t e n z a h l von den Megalontiden c h a r a k t e r i s i e r t . In seinem u n m i t t e l b a r e n H a n g e n d e n sind auffallend grosswüchsige u n d sicher für das Nor c h a r a k t e r i s t i s c h e A r t e n (Megalodon gümbeli STOPP., Megalodon böckhi Hoern, Megalodon hoernesi FRECH) zu finden. Im o b e r k a r n i s c h e n H a u p t d o l o m i t k o n n t e auf G r u n d d e r U n t e r s u c h u n g e n die zyklische S e d i m e n t b i l d u n g so­ w o h l i n n e r h a l b d e r einzelnen S c h i c h t e n wie auch in­ n e r h a l b d e r S c h i c h t g r u p p e n bzw. des H o r i z o n t e s gleic h e r m a s s e n bewiesen w e r d e n . N a c h Auffassung des Verfassers ging die D o l o m i t b i l d u n g hier e t w a s u n t e r d e r G r e n z e d e r i n t e n s i v e n B r a n d u n g vor sich. Darauf weist d e r g u t e E r h a l t u n g s z u s t a n d d e r kleinen Fossilien, das V o r k o m m e n d e r D o p p e l k l a p p e n von Ostracoden sowie die U n v e r s e h r t h e i t d e r O o i d - K ö r n e r h i n . Auf G r u n d des a l l g e m e i n e n V o r h a n d e n s e i n s v o n A l g e n r e ­ sten k a n n eine m a x i m a l e Meerestiefe von 90 m a n g e ­ nommen werden. I n A n b e t r a c h t dessen, d a s s m a n in d e r f r ü h e r e n geolo­ gischen F a c h l i t e r a t u r die Megraîodon-Fauna d e r Stein­ b r ü c h e von T á b o r s z á l l á s (Aranyos-Tal) für klein­ w ü c h s i g hielt, w u r d e n d e t a i l l i e r t e M e s s u n g s u n t e r s u ­ c h u n g e n d u r c h g e f ü h r t . Auf G r u n d dieser liess es sich feststellen, dass die g e s a m t e F a u n a n i c h t als eine Z w e r g f a u n a b e t r a c h t e t w e r d e n k a n n , j a s o g a r die Megalontiden m i t einer d u r c h s c h n i t t l i c h e n Grösse von 59 m m in d e r S c h i c h t 21 auffallend gross sind. U n t e r ih­ n e n b e f i n d e t sich das e t w a 180 m m grosse E x e m p l a r von M. triqueter pannonicus, das m i t dieser Grösse in d e r k a r n i s c h e n Stufe ein a l l e i n s t e h e n d e s Beispiel d a r ­ stellt. N u r die Megalontiden d e r S c h i c h t 15 k ö n n e n als Z w e r g f o r m e n b e t r a c h t e t w e r d e n . Die U r s a c h e der A b ­ n a h m e d e r Grösse bei diesen w i r d auf die v o r h a n d e ­ nen A l g e n w i e s e n z u r ü c k g e f ü h r t , die die B e w e g u n g s ­ freiheit u n d das W a c h s t u m b e e i n t r ä c h t i g e n .

Unser Kenntnismaterial betreffs des oberkarnischen Hauptdolomits von Veszprém hat sich also durch die Ergebnisse dieser Untersuchungen weiter erweitert und es wurden im untersuchten Gebiet neuere Anga-

ben zur Auseinanderhaltung des karnischen und des norischen Hauptdolomits geliefert. Péter

Badinszky

INVESTIGATIONS INTO THE GEOLOGICAL DEPOSIT O F THE U P P E R CARNIAN DOLOMITE IN THE ENVIRONS OF VESZPRÉM

The modern geological analysis of our home Triassic formations became a timely task, especially when we consider that the open levelling and faciès problems of Veszprém Carnian development have not yet been elucidated. Investigations were started in 1965 with the comprehensive geological survey of the Upper Carnian main dolomite, for recent mining and boring activities supplied enough basis to a more detailed material testing. The microstratigraphical experiments on the Upper Carnian main dolomite geological deposits were completed in 1969. As the result of the investigations, in the environs of Aranyos-völgy (Táborállás quarry, Jutas meadow), the real thickness of the Upper Carnian main dolomite proved to be exactly 80 m. (This datum well correlates with the subsequently made boring in 1971 in the rupture zone of the main dolomite in Aranyos-völgy.) Within this main dolomite stage marked by the presence of Megalodon triqueter pannonicus, on the basis of minero-petrological and palaeontological examinations, a trichomy was established: — Underneath, a 14-layer 37.5 m thick main dolomite deposit is present belonging to the Cornucardia hornigi stage with a similar dip as of marl. Primarily fine-grained but, at places, with marl, a layer group poor in faunal elements. — In the middle, a 10-layer 29.0 m thick mediumgrained main dolomite is found, which may be characterized by M. triqueter pannonicus FRECH virency. — Above, an 8-layer 13.2 m thick fine-grained and medium-grained main dolomite is deposited. This group of layers may be faunistically characterized by an increase in the number of Megalodon species. In its

immediate cover, strikingly large species occur, most probably indicating Norian stage Megalodon giimbeli STPP., Megalodon hoernesi FRECH). On the basis of the investigations, in the Upper Carnian main dolomite gradual deposit formation was established within the layer, layer groups as well as within the stage. According to our opinion, dolomite formation taking place here must have occurred some what deeper than at the border of the intensive swash zone: it is indicated by the good preservation of small fossilic remains, Ostracoda shells, and the entirety of ooid grains. The general occurrence of algal remains suggest a maximum of 90 metres sea depth. Owing to early technical literature data, the Megalodon fauna of the Táborállás (Aranyos-völgy) quarries was considered to be small-sized, we also decided to apply a detailed measuring technique. Our measurements prove that, on the whole, the fauna may not be called dwarf at all, so much so, that in layer 21, the Megalodon species are strikingly large, with an average of 59 mm, presenting also an outstanding 180 mm long M. triqueter pannonicus in the Carnian stage. Dwarf type was shown to occur only in layer 15, where the decrease in dimensions may be accounted for the algal population hindering them both in movement and in growth. In conclusion, we may say that as the result of the present investigations, the knowledge of the Veszprém Upper Carnian main dolomite has increased, and many new data came forward regading the separation of the Carnian and Norian main dolomite of this region. Péter

Badinszky