A VÁLLALATI KÖRNYEZETI MENEDZSMENT OKTATÁSÁNAK

A VÁLLALATI KÖRNYEZETI MENEDZSMENT OKTATÁSÁNAK KORSZERŰ MEGKÖZELÍTÉSE ZILAHY GYULA A Budapesti Corvinus Egyetem Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének egyik fontos működési területe a vállalatok környezetvédelmi tevékenységének a kutatása, valamint az ezzel kapcsolatos ismeretek oktatása az egyetemen, illetve egyéb felsőoktatási intézményekben. E területen belül kiemelt figyelmet kapnak a vállalati stratégia-alkotással kapcsolatos kérdések, a vállalati környezetvédelmi felfogások különböző fajtái, azok előnyei és hátrányai, illetve a környezeti irányítás korszerű eszközei. A vállalati környezetvédelmi kérdések megjelenését a tanszék munkájában a vállalati szféra környezetvédelmi problémák iránti fokozódó érdeklődése indokolta. Ennek a folyamatnak az alábbi okait figyelhettük meg a kilencvenes években: - a vállalatokkal szemben támasztott környezetvédelmi előírások szigorodása; - a külföldi tőke megjelenése a gazdaságban, a külföldi tulajdonba került vállalatok által meghonosított környezetvédelmi gyakorlat; - a multinacionális cégek által a beszállítóik felé megfogalmazott követelmények; - a környezetvédelemmel foglalkozó érdekvédelmi szervezetek tevékenysége és - az előbbieknél alacsonyabb mértékben, de megjelent a fogyasztók környezeti tudatossága is. Mindezen tényezők egyre inkább arra ösztönözték és ösztönzik a gazdálkodó szervezeteket, hogy döntéseik során figyelembe vegyék tevékenységük környezeti hatásait is, azaz internalizálják az általuk korábban külsőként kezelt változókat. Ugyan e folyamat még korántsem ért véget és a környezeti politika a külső környezeti hatások – externáliák – ellenértékének jelentős részét még ma sem terheli a környezeti hatás kiváltójára (legyen az gazdálkodó szervezet avagy magánszemély), a vállalatok mégis egyre nagyobb figyelmet kénytelenek szentelni környezeti teljesítményüknek. A vállalati környezeti irányítás ezen a ponton kapcsolódik a környezetgazdaságtan területéhez: arra a kérdésre keresi a választ, hogy a vállalatok a menedzsment területén milyen módszerek és eszközök alkalmazásával felelhetnek meg a leghatékonyabban a környezeti kihívásra, amit számukra a környezeti politika (hatóságok), a fogyasztók, a lakosság és egyéb, környezeti teljesítményükben érdekelt felek közvetítenek. A Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék munkatársai már a kilencvenes évek közepén kidolgozták a Környezeti menedzsment c. tantárgyat, melyhez hamar elkészült az első írásos tananyag is (Kerekes-Kindler [1998]). A tananyag, mely egy igencsak gyakorlatias területet foglal magában, folyamatosan bővült külföldi, majd hazai esettanulmányokkal, gyakorlati példákkal, ami lehetővé tette a tantárgy kiegészítését először egy külön tárgy keretében, Környezetvédelmi esettanulmányok címen, majd 2003-tól a Környezetbarát vállalatirányítás c. tantárgy keretében. A vállalati környezeti irányítás oktatásában jelentős segítséget jelentenek a tanszék keretében működő Tisztább Termelés Magyarországi Központjának tevékeny-

140

sége során szerzett gyakorlati tapasztalatok, illetve a tanszék hazai és külföldi felsőoktatási intézményekkel, egyéb szervezetekkel folytatott együttműködése is.

A vállalati környezeti irányítás legfontosabb kérdései A vállalatokkal kapcsolatos környezetvédelmi kérdések a következő fontosabb területek köré összpontosulnak: 1. A vállalati szféra szerepe a környezeti válság kezelésében; 2. A vállalatok környezeti kockázatai, a megfelelő környezeti stratégia kiválasztása; 3. A környezetvédelmi előírások által támasztott követelmények; 4. Irányzatok a vállalati környezetvédelemben, a környezetvédelmi intézkedések fajtái; 5. A vállalatok által alkalmazott környezeti irányítási eszközök. A következőkben ezeket, illetve az oktatásukkal kapcsolatban felmerült legfontosabb kérdéseket fejtjük ki részletesen. 1. A vállalati szféra szerepe a környezeti válság kezelésében. A korábbiakban utaltunk arra, hogy az elmúlt néhány évtizedben jelentősen megnövekedtek a vállalati szféra környezetvédelmi teljesítményével kapcsolatos elvárások. Másrészt az is egyre világosabban látszik, hogy a káros kibocsátások kezelése, a hatékonyság növelése és egyéb vállalati környezetvédelmi intézkedések önmagukban nem lehetnek elegendőek a környezeti válság által feltett kérdések kezelésére. Ennek elsődleges oka, hogy a termékek és szolgáltatások előállításukon felül egyéb életfázisaikban is jelentős – ha nem még jelentősebb – hatást gyakorolnak a környezetre, mint a vállalatok által közvetlenül kontrollálható termelési folyamatok során. Másrészt a termékek és szolgáltatások előállításának egyre környezet-kímélőbbé válását ezen termékek és szolgáltatások fogyasztásának a növekedése ellentételezi (ún. visszacsapó hatás). Ezen felismerések vezettek ahhoz, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó nemzetközi szervezetek, rendezvények egymással versengve ölelik fel a termelési folyamatok tisztábbá tétele mellett a fenntartható fogyasztási szokások területét is – bár ez még csak elvétve jelenti konkrét intézkedések meghozatalát is. Különösen a fejlett országokban tolódik el a hangsúly a termelési eljárások hatékonyságának a növelése felől a fogyasztók magatartásának befolyásolása felé. Ennek elsődleges oka, hogy ezekben az országokban a kezdeti, olcsón megvalósítható technológiai megoldások jelentős részét már kihasználták, míg a fogyasztási szokások területén csak marginális pozitív változások történtek az elmúlt években (példaként említhető az ún. környezettudatos fogyasztói réteg kialakulása, mely azonban még csak igen csekély hatást gyakorol a piacokra). A fogyasztási szokások előtérbe helyezését indokolja a környezetvédelemben alkalmazott megelőzés elve is, melynek magas szintű gyakorlati megvalósítását jelenti a fogyasztás mennyiségének, illetve szerkezetének az átalakítása. E tendenciák kiteljesedésének legfontosabb akadálya a vállalati szféra profitmaximalizáláshoz, növekedéshez fűződő érdeke, mely a fogyasztás csökkentésének, átalakításának a követelménye ellen hat.

141

Ugyan nem oldják fel ezen ellentétet, de egyes, a fogyasztási szakasz során keletkező környezeti hatások csökkentésére irányuló eszközök alkalmazása a vállalati szféra számára is elfogadható, illetve kívánatos lehet. Ilyen megoldások a környezettudatos terméktervezés (más néven ökodesign), az életciklus-elemzés vagy a beszállítói lánc környezeti teljesítményének a befolyásolása. A környezetvédelmi oktatásban különösen fontos a fenti összefüggések megvilágítása, a lehetséges kérdések feltevése, még akkor is, ha a legtöbb esetben az oktató sem lehet képes minden tekintetben kielégítő válaszok adására. A tanszéken folyó oktatási tevékenység során e kérdéseket elsősorban a fenntartható fejlődés koncepciójával összefüggésben tárgyaljuk, ami nincsen másként a környezeti menedzsment oktatása során sem. A területen feltett jellemző kérdések az alábbiak: - mit jelent a fenntartható fejlődés koncepciója a vállalati szféra számára? - hogyan bonthatóak le a fenntarthatóság általános alapelvei megvalósítható, gyakorlatias célkitűzésekre? - hogyan lehet mérni a vállalatok környezeti teljesítményét, haladásukat a fenntarthatóság felé vezető úton? - hogyan kezelje a vállalati szféra az egyes érintett feleket, milyen eszközöket alkalmazhat a fenntarthatóság megvalósítására? 2. A megfelelő környezeti stratégia kiválasztása. A vállalati környezetvédelemmel foglalkozó irodalom egyik leggyakrabban tárgyalt kérdése a megfelelő környezeti stratégia kiválasztása. A különféle megközelítések egyik közös jellemzője, hogy a vállalatok meghatározott külső-belső jellemzői vagy azok alkalmasan választott csoportjai alapján javaslatokat fogalmaznak meg a megfelelő környezeti stratégia kiválasztásával kapcsolatban. Ezzel egyben azt is feltételezik, hogy a piacon való sikeresség érdekében a különböző szervezetek különböző választ kell adjanak a környezeti kihívás által feltett kérdésekre, sőt, ezen válaszok nem csak az okozott környezeti hatásoktól, hanem egyéb – például társadalmi, gazdasági – tényezőktől is függenek. A stratégiaválasztás során alkalmazott egyik alapelv a külső és belső kockázatoknak való minél sikeresebb megfelelés, vagy más megközelítésben: a vállalatok érintett felei által megfogalmazott elvárások hatékony teljesítése. A vállalati környezeti stratégiára vonatkozó modellek használhatóságát biztosítja és egyben hátrányát is jelenti, hogy mint – minden modell – a meghatározó tényezők, folyamatok leegyszerűsítésén alapulnak. A stratégiát meghatározó tényezők megfelelő csoportosítása, és/vagy számának lecsökkentése egyszerűbbé teszi a megfelelő stratégia kiválasztását, azonban éppen ezáltal téves következtetésekhez is vezethet. A stratégiaválasztást meghatározó tényezők tárgyalásának az oktatásban elsősorban szemléletformálási feladata van: azt hivatott bemutatni, hogy bizonyos feltételek milyen módon befolyásolják a vállalati szféra környezetvédelmi tevékenységét, illetve felhívja a figyelmet e feltételek megfelelő alakításának a fontosságára a környezetpolitika részéről. A környezeti stratégiával kapcsolatos ismeretek átadása során lehetőség nyílik a felvázolt elméletek gyakorlati működését bemutató esettanulmányok, gyakorlati példák átadására is, azonban ezen példák általában csak felületes betekintést adhatnak egy-egy vállalat működésébe (lásd például a kommunikált és a gyakorlatban követett stratégiák közötti eltérést vagy a kiválasztott szervezet környezeti hatásai142

ról, a megvalósított intézkedésekről rendelkezésre álló korlátozott információt), ezért alkalmazásuk során fel kell hívni a figyelmet e hiányosságokra. 3. A környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés. E terület szorosan kapcsolódik a stratégiaválasztáshoz, mely alapvetően meghatározza a vállalatok előírásokkal szemben tanúsított viselkedését. Míg a környezetgazdaságtan a társadalmi hatékonyság, illetve a szabályozó hatóságok szemszögéből tárgyalja a környezeti szabályozás különféle eszközeit, addig a vállalati környezeti menedzsment a vállalatok feladataira összpontosít. Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben jelentősen átalakultak – megszigorodtak – a vállalatok környezeti teljesítményével kapcsolatos szabályozási kötelezettségek, amit a környezeti médiák állapota, a társadalom környezeti tudatosságának a növekedése és – külső tényezőként – az Európai Unióhoz való csatlakozás indokolt. E folyamat eredményeképpen a vállalatok számára egyre fontosabbá válik a környezeti előírásoknak való megfelelés, ami a gyorsan változó és gyakran kiszámíthatatlan jogi környezetben nem is olyan egyszerű feladat. A környezetvédelmi szabályozás tárgyalásának egyik alapeleme a különféle környezeti szabályozó eszközök bemutatása, illetve azok környezeti és gazdasági hatásainak az ismertetése. A környezeti menedzsment oktatása során megtörténik a közvetlen command and control beavatkozások, a gazdasági eszközök és az önkéntes (ön)szabályozás előnyeinek és hátrányainak, az alkalmazás feltételeinek a bemutatása. A hazai szabályozási környezet gyakorlati tapasztalatainak ismertetésén felül jelentősége folytán külön területet jelent az Európai Unió környezetvédelmi szabályozásának a tárgyalása. Ugyan a hazai környezetvédelmi szabályozás az elmúlt években jelentős erőfeszítéseket tett az európai szabályozás átvételére, hazai jogrendbe illesztésére, még számos feladat hárul az országra ezen a téren, illetve az európai környezeti politika folyamatos fejlődése, alakulása is e téma tárgyalását indokolja. A környezeti menedzsment oktatás során mindezek alapján különös figyelmet fordítunk a vállalati szféra szempontjából fontos környezetvédelmi előírások tárgyalására (mint például az Európai Unió IPPC direktívája, vagy a környezeti irányítási rendszerekkel kapcsolatos EMAS rendelet). 4. Irányzatok a vállalati környezetvédelemben, a környezetvédelmi intézkedések fajtái. A vállalatok környezetvédelmi tevékenysége az elmúlt két-három évtizedben jelentős fejlődésen ment keresztül. Míg a kezdeti időszakot – a 60-as évektől a 80-as évek elejéig – az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmak, illetve a káros kibocsátásoknak a kezelése, hatásának mérséklése jellemezte, addig a 80-as években megjelent a megelőzés elve, mely jelentős pályafutást befutva a környezetvédelem egyik alapelvévé nőtte ki magát. A csővégi és a megelőző jellegű környezetvédelmet egészíti ki a hangsúlyt a hasznosításra helyező ipari ökológia, mely szintén egyre fontosabbá válik a környezeti problémák kezelése során. A vállalati környezetvédelem e különféle irányzatai az eltérő technikai megoldások mellett a menedzsment szintjén jelentkező feladataikban, követelményeikben is eltéréseket mutatnak. Míg a csővégi megoldások általában alacsony szervezeti ellenállást váltanak ki azáltal, hogy nem avatkoznak jelentősen bele a vállalatok min143

dennapi életébe, addig a megelőzés a vállalat működésének alapjául szolgáló folyamatokat is érinti, és olyan problémákat vet fel, mint a szervezeten belüli változások menedzsmentje, a szervezeti ellenállás kezelése, a szervezeti tagok motivációja vagy a szervezeti tanulással kapcsolatos kérdések. Ezen szervezeti tényezők hozzájárulnak ahhoz a problémához is, mely szerint a vállalatok általában nem használják ki a megelőző környezetvédelemben rejlő lehetőségeket. Az ipari ökológia területére tartozó hasznosítás – attól függően, hogy magában foglalja-e vagy sem a már meglévő folyamatok átalakítását is – a csővégi vagy a megelőző intézkedésekkel mutat hasonlóságot, amit értékelésük során figyelembe kell venni (például egy már régóta keletkező hulladék hasznosításra történő értékesítése inkább a csővégi megoldásokra emlékeztet, míg a termékek olyan módon történő megtervezése, hogy azok szétszerelhetőek, majd szétszerelésüket követően újra felhasználhatóak legyenek, inkább a megelőzés jegyeit viseli magán.) A tanszék keretein belül működő Tisztább Termelés Magyarországi Központja (TTMK) az alapításától számítva eltelt mintegy hét évben jelentős tapasztalatokat halmozott fel a környezetvédelem különféle vállalati irányzataival, illetve azok gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban. A TTMK alapvető küldetése a megelőző jellegű, korszerű környezetvédelmi megoldások elterjesztése a gazdaságban. Tevékenysége során a központ egyrészt a vállalati szférában támogatja a tisztább termelési intézkedések megvalósítását, másrészt igyekszik megnyerni a környezeti politika támogatását is. A tisztább termelési intézkedések közös jellemzője, hogy a környezet terhelését olyan módon csökkentik a vállalatoknál, hogy az egyúttal az erőforrásfelhasználásra is kedvező hatással van. Ennek eredményeképpen az ilyen jellegű intézkedések nemcsak környezeti szempontból hatékonyak, hanem a vállalatok pénzügyi teljesítményét is kedvezően befolyásolják. A TTMK az elmúlt évek alatt számos gyakorlati jellegű projektet valósított meg a hazai vállalatok körében, melyek tapasztalatai az oktatási tevékenység során kiválóan felhasználhatóak esettanulmányok, gyakorlati példák formájában. 5. A vállalatok által alkalmazott környezeti irányítási eszközök. A vállalati környezeti stratégia megvalósítása a környezeti menedzsment eszközeinek az alkalmazását igényli. Ezen eszközök közé tartoznak a környezeti hatások, kockázatok értékelése, a környezeti teljesítmény-értékelés, a környezeti kommunikáció, marketing, a környezeti számvitel, a környezeti irányítási rendszerek alkalmazása stb. A környezeti irányítás jelentős fejlődésen ment át az elmúlt egy-másfél évtized során és eszközeit a vállalatok egyre tágabb köre alkalmazza eredményesen. A környezeti menedzsment eszközök alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok tekintetében a tanszék szintén támaszkodhat a TTMK tevékenységére, hiszen vállalati projektjei során e menedzsment eszközök alkalmazására is sor kerül. A TTMK és a tanszék együttműködését mutatja például, hogy a TTMK által alkalmazott környezeti számvitel elvei és gyakorlati megvalósítása mára a tanszéken oktatott tárgyak tananyagába is bekerült. A környezeti irányítási eszközök folyamatos fejlődésén kívül tekintettel kell lenni az egyes eszközöket övező kritikai észrevételekre is. Ezek elsősorban az egyes eszközök környezeti hatékonyságára (azaz éppen annak alacsony voltára), illetve a vállalatok látszat-intézkedéseire próbálják meg ráirányítani a figyelmet. Példaként említhetők az elsősorban marketing célokat szolgáló menedzsment-rendszerek vagy 144

a társadalmi felelősség elvének egyes gyakorlati megnyilvánulásai. A gyakorlati tapasztalatok valóban megerősítik azt a feltételezést, hogy ugyanazokat a menedzsment eszközöket a különböző cégek igen eltérő módon, környezeti szempontból eltérő eredménnyel alkalmazzák, ezért az oktatás során szükséges a kritikus szemlélet követése.

A környezeti menedzsment oktatása a jövőben A fentiekben bemutattuk a környezeti menedzsment oktatása során tárgyalt legfontosabb témaköröket, illetve a hozzájuk kapcsolódó, az oktatási tevékenység során megfontolandó szempontokat. Az elkövetkező években várhatóan folytatódni fog az a tendencia, mely arra kényszeríti a vállalatokat, hogy a környezetvédelmi kérdéseket mindennapi tevékenységeik közé integrálják. Míg ez elsősorban a nagy, multinacionális vállalatokra jellemző, addig már a közeljövőben is várható, hogy a kis-, de különösen a közepes méretű vállalatok érdeklődése is megélénkül ezen a területen. Ez a tendencia lehetővé fogja tenni, hogy a kis- és közepes méretű vállalkozások számára már kidolgozott vagy kidolgozás alatt lévő eszközök a gyakorlatban is elterjedjenek, amire annál is inkább szükség van, mert méretük ellenére ezek a vállalkozások is jelentős mértékben hozzájárulnak a környezet állapotának a romlásához. Másrészt valószínűsíthető, hogy tovább folytatódik az a napjainkban megindult tendencia, mely szerint a termelési folyamatokról a hangsúly egyre inkább a termékek és szolgáltatások egyéb életciklusaira irányul. Ez a vállalati szféra szempontjából egyrészt új eszközök alkalmazását igényli (pl. a korábbiakban már említett környezettudatos terméktervezés), másrészt – elsősorban hosszú távon – megköveteli, hogy újragondolják alapvető tevékenységi területüket, a termékek és szolgáltatások előállítását. A lokális és globális környezeti problémák megoldása, illetve a megoldási javaslatok kidolgozása még hosszú időt fog igénybe venni, mely munkából a vállalati szférának is ki kell vennie a részét, ami hosszú távra elegendő elfoglaltságot fog jelenteni a Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék munkatársai számára. A környezeti kérdések azonban nem kezelhetőek egyetlen szektorban, ezért a társadalom különböző csoportjainak az összefogására van szükség ahhoz, hogy még időben megtörténjenek azok a szükséges változtatások, melyek egy egészségesebb, élhetőbb jövőt biztosítanak az emberiség és az őt körülvevő természeti környezet számára.

Felhasznált irodalom Kerekes S., Kindler J. (szerk.) [1998]: Vállalati környezeti-menedzsment, Budapest, 1998 Kerekes S., Szlávik J. A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei, KJKKerszöv, Budapest Pálvölgyi T., Nemes Cs., Tamás Zs. (szerk.) [2001]: Vissza vagy hova - útkeresés a fenntarthatóság felé Magyarországon, Tertia Kiadó, Budapest

145