A társadalombiztosítási jog 2012

A társadalombiztosítási jog 2012 A társadalombiztosítás az állam által működtetett szociális ellátási rendszer része. Az az intézmény, amelyben az állam a társadalom meghatározott rétegéhez tartozó tagjait arra kötelezi, hogy mindaddig, amíg képesek magukról saját munkájukkal gondoskodni, képezzenek tartalékot úgy, hogy az általuk megtermelt javak egy részét fizessék be egy központi alapba. Ennek fejében e forrásokból betegségük, munkaképtelenségük idején, valamint a kockázatok előre meghatározott egyéb eseteiben jogosultak lesznek ugyancsak előre rögzített módon megállapított mértékű ellátásokat igénybe venni. /Dr. Czúcz Ottó/ Történeti áttekintés Legkorábbi magyar emlékünk, amelyben az öngondoskodás megjelenik, a „bányatársláda” 1224. évből. Az egyház javaslatára, a munkaadók és a bányamunkások önkéntes elhatározása alapján a veszélyes bányászatban jött létre, ahol a munkaadók hozzájárulásából és a munkavállalóktól levont összegből alapot képeztek, amely ellátást biztosított betegség, munkaképtelenség, halál stb. esetében. Jóval később, az 1854. évtől a bányabirtokosok számára kötelezővé tették a társpénztárak létrehozását, majd 1884. évben az ipartestületek feladatává tették a segélypénztárak kialakítását. Az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetén való segélyezéséről szóló 1891. évi XIV. törvénycikk vezette be a kötelező biztosítást, amely megkülönböztetett kötelező védelem alá esőket és önkénteseket. A védelem alá eső jogosulttá vált ingyenes orvosi kezelésre, ingyenes gyógyszerre, gyermekágyi segélyre, temetési segélyre stb. Az 1907. évi XIX. törvénycikk az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról hozta létre a betegségbiztosítás egységes központosított szervezetét, és a baleseti biztosítást. Az 1928. évi XL. törvénycikk szól az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról. Ebben az évben szervezték meg az Országos Társadalombiztosító Intézetet (OTI), és az öregségi korhatárt 65 évben határozták meg. A második világháborút követően a társadalombiztosítást államosították. Az OTI mellett csak a MÁV Betegségi Biztosító Intézet maradt meg. 1950. évtől a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) veszi át a társadalombiztosítás irányítását. A jelenleg hatályos szabályozást megelőzően a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény szabályozta a betegségi és anyasági ellátásokat, a családi pótlékot, a nyugellátásokat, és a baleseti ellátásokat. Az ellátások állampolgári jogon jártak, és az állami költségvetésből kerültek finanszírozásra. Az egészségügyi szolgáltatók finanszírozása az állami költségvetésből történt, azt a társadalombiztosításból kivették. 1984-ben a társadalombiztosítás irányítása a szakszervezetektől visszakerül az államhoz, létrejön az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság (OTF). 1985ben bevezették a gyermekgondozási díjat. 1990-ben a családi pótlék kikerült a társadalombiztosítás rendszeréből, az egészségügyi szolgáltatók finanszírozása viszont visszakerült a rendszerbe. 1991ben törvény született a társadalombiztosítás önkormányzati irányításáról, kimondva, hogy a társadalombiztosítás irányítását az elkülönült biztosítási alapok szerint szerveződött nyugdíjbiztosítási önkormányzat és egészségbiztosítási önkormányzat és szerveik látják el (1991. évi LXXXIV. törvény). 1993-ban létrehozzák az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot és az

Országos Egészségbiztosítási Pénztárt (91/1993. (VI. 9.) Korm. rendelet). Az önkormányzatokat 1998-ban feloszlatták, és a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv valamint az egészségbiztosítási szerv irányítása állami feladattá vált. 1999. január 1-jétől az egészségbiztosítótól és a nyugdíjbiztosítótól az adóhatósághoz került a járulékok nyilvántartása, beszedése, ellenőrzése stb. A további szabályozások az adott részeknél. Alkotmányunk A 2012. január 1-jén életbe lépő új Alkotmányunk a társadalombiztosítással kapcsolatban az alábbi rendelkezéseket tartalmazza. Szabadság és felelősség cím alatt „XIX. cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. (2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg. (3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja. (4) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja.” „XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez. (2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezésével, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatásával, valamint a környezet védelmének biztosításával segíti elő.” A közpénzek védelme cím alatt „40. cikk A közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg.” Új Alkotmányunk szabályozása sokrétűbb, gazdagabb és realisztikusabb. Összehasonlításként vegyük a testi és lelki egészséghez való jogot. A régi alkotmányunk rögzítette, hogy a területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, de azt nem határozta meg, hogy ez pontosan mit foglal magába. Az új Alkotmányunk is rögzíti, hogy mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, de ezt követően körülhatárolja, hogy e jog érvényesülésével kapcsolatban az államnak mit kell biztosítania: a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdaságot, az egészséges élelmiszerekhez és az ivóvízhez való hozzáférést, a munkavédelem és az egészségügyi ellátás megszervezését, a sportolás és a rendszeres testedzés támogatását, valamint a környezet védelmének biztosítását.

2

A költségvetési törvény Minden évben a központi költségvetésről szóló törvény határozza meg a társadalombiztosítás pénzügyi alapjaival összefüggő rendelkezéseket, külön-külön cím alatt a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap költségvetését. 2012-ben a Magyarország 2012. évi központi költségvetéséről szóló 2011. évi CLXXXVIII. törvény: „16. § (1) Az Országgyűlés a Nyugdíjbiztosítási Alap (a továbbiakban: Ny. Alap) 2012. évi a) bevételi főösszegét 2 749 626,0 millió forintban, b) kiadási főösszegét 2 749 626,0 millió forintban, c) egyenlegét nulla forintban állapítja meg.” „19. § (1) Az Országgyűlés az E. Alap 2012. évi a) bevételi főösszegét 1 700 067,9 millió forintban, b) kiadási főösszegét 1 735 412,1 millió forintban, c) hiányát 35 344,2 millió forintban állapítja meg.” Az Egészségbiztosítási Alap költségvetése 2008. évben 1955,0 millió forint többletet tartalmazott, 2009. évben már 8 852,1 millió forint hiányt mutatott, amely 2010. évre 69 408,3 millió forint hiányra, míg 2011. évre már 88.677,2 millió forint hiányra emelkedett, ezt a hiányt csökkentették 2012. évben 35 344,2 millió forintra . /1. számú melléklet/ A költségvetési törvény meghatározza továbbá a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai költségvetésének végrehajtásával, az egyes előirányzatok megállapításával, teljesítésével illetőleg felhasználásával kapcsolatos rendelkezéseket, és az előirányzat-módosítási kötelezettsége nélkül teljesíthető kiadásokat. A törvény tartalmazza, hogy a Kormány, az egészségbiztosításért felelős miniszter, és az államháztartásért felelős miniszter milyen felhatalmazásokkal rendelkezik. Pl. a kormány a gyógyászati segédeszköz támogatás jogcím-csoport között átcsoportosítást hajthat végre, az egészségbiztosításért felelős miniszter az államháztartásért felelős miniszter egyetértésével, a meghatározott gyógyszertámogatás jogcím-csoportok között hajthat végre átcsoportosítást.

A társadalombiztosítás szabályozása: A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt, 1998. január 1-jétől négy új törvény váltotta fel: • 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről, és a törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI.5.) Korm. rendelet, • 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) a társadalombiztosítási nyugellátásról és a törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (TnyR.), • 1997. évi LXXXII. törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról (Mpt.), • 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól és a törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII.1.) Korm. rendelet. Új törvények: •

2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes 3

törvények módosításáról •

2011. évi CLXVII. törvény a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról

A Tbj. az egyéni felelősség és öngondoskodás követelményeinek és a társadalmi szolidaritás elveinek megfelelően szabályozza a társadalombiztosítás keretében létrejövő jogviszonyokat: • a foglalkoztatók és a biztosítottak biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségeit, • a biztosítottaknak a társadalombiztosítás rendszerében való részvételi kötelezettségét, • a foglalkoztatók és a biztosítottak fizetési kötelezettségét, és ennek a közteherviselésnek megfelelő teljesítését, • meghatározza a társadalombiztosítási ellátások körét és a társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódó magánnyugdíj keretében járó szolgáltatásokat. A nyugdíjbiztosításról szóló törvény szabályozza, hogy az Alaptörvényben foglalt elveknek megfelelően az időskorúak, és a tartósan vagy véglegesen munkaképtelenné válók, valamint hozzátartozóik megélhetésének biztosítását. A törvény céljának tekinti, hogy a biztosítottak és hozzátartozóik részére nyújtandó társadalombiztosítási nyugellátásokat, a magánnyugdíjrendszerre is figyelemmel, egységes elvek alapján szabályozza. A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárról szóló törvény a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerhez kapcsolódóan a magánnyugdíjrendszer útján gondoskodik az időskorú és megrokkant állampolgárok biztonságáról, ha 2011. január 31. napjáig nyilatkoztak, hogy a magánnyugdíjrendszerben kívánnak maradni. Az egészségbiztosításról szóló törvény szabályozza az esélyegyenlőség érdekében az állampolgárok számára az egészségük megőrzéséhez, helyreállításához és egészségi állapotuk javításához szükséges egészségügyi ellátásokat, továbbá a foglalkoztatottak betegsége miatt kieső jövedelmük részleges pótlását, a kötelező egészségbiztosítás ellátásait valamint az igénybevétel szabályait. A 2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról, céljának tekinti, hogy a megváltozott munkaképességű személyek megmaradt, fejleszthető képességeire épülő foglalkoztatás-központú rehabilitációját, társadalmi reintegrációját, foglalkoztatásának elősegítését, továbbá a kieső jövedelem miatti keresetpótlást. A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény, megszüntette a korhatár előtti öregségi nyugdíjakat (köztük az 1997. január 1-jével bevezetett előrehozott öregségi nyugdíjat és a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjat), és meghatározta, hogy ki és milyen feltételekkel jogosult ellátásra, ezen ellátásokat honnan biztosítják, valamint rendelkezett a szolgálati nyugdíjakról. (Végrehajtásáról a 333/2011. (XII.29.) Korm. rend. szól.) A társadalombiztosítási törvényekhez kapcsolódik az 1998. évi XXXIX. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről. E törvény kimondja, hogy az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Alap felügyelete, továbbá a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv és az egészségbiztosítási szerv irányítása állami feladat. (1998. július 23.) Az alapokat a Kormány felügyeli, melyet az egészségbiztosítási ágazat tekintetében az egészségbiztosításért felelős miniszter, míg a nyugdíjbiztosítási ágazat tekintetében a nyugdíjbiztosításért felelős miniszter útján látja el. (nemzeti erőforrás miniszter) Az Egészségbiztosítási Alapot (E. Alap) az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), a 4

Nyugdíjbiztosítási Alapot (Ny. Alap) az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság (ONYF) kezeli. Az alapok forrásainak – a munkavállalók és a munkáltatók által befizetett illetve a költségvetés által átvállalt járulékoknak, hozzájárulásoknak és egyéb befizetéseknek – hatékony felhasználását a nyugdíjbiztosítási ágazat tekintetében a Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület ellenőrzi. 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről A Tbj. és végrehajtási rendelete szabályozza: • • • • • • • •

a társadalombiztosítási alapelveket, a biztosítottak körét, a foglalkoztatókat, a társadalombiztosítási ellátások rendszerét, az ellátások fedezetét, járulékok mértékét, a társadalombiztosítási nyilvántartásokat, az adatszolgáltatási kötelezettséget és adatvédelmi rendelkezéseket, és a járulékfizetési kötelezettség teljesítésének az eljárási szabályait.

A társadalombiztosítási főbb alapelvek: • • • • •

a kötelező részvétel elve, az arányosság elve, a társadalmi szolidaritás elve, a közteherviselés elve és az állam mögöttes felelőssége.

A kötelező részvétel elve A társadalmi kockázat közösségben való kötelező részvétel a törvény erejénél fogva jön létre, függetlenül a felek akaratától és magatartásától. A társadalombiztosítás a természetes személyeket – a magyar állampolgárokat és a törvény külön rendelkezése alapján más személyeket – felölelő társadalmi kockázatközösség. Az arányosság elve A biztosított az egyéni felelősség alapján a törvényben meghatározott járulékfizetési kötelezettségének teljesítésével szerez jogot saját maga és meghatározott esetben a hozzátartozója javára (pl. árvaellátás) társadalombiztosítási ellátásra. A pénzbeli társadalombiztosítási ellátások összege arányban áll a biztosítottnak az ellátás fedezetére szolgáló járulék alapjául szolgáló jövedelmével. A társadalmi szolidaritás elve (új) Az állam a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésében olyan fizetési kötelezettséget is előírhat, amely társadalombiztosítás ellátására jogot nem keletkeztet. 5

Közteherviselés elve A társadalombiztosítási rendszer működésében érvényesülő közteherviselés érdekében a törvény, a biztosítottakat és a foglalkoztatókat mindazon adataik rendszeres vagy eseti közlésére kötelezi, amelyek társadalombiztosítási járulékfizetési és hozzájárulás fizetési kötelezettségeik megállapításához, ennek teljesítéséhez, ellenőrzéséhez és érvényesítéséhez szükségesek. Az állam mögöttes felelőssége Az állam a társadalombiztosítási ellátások fedezetét akkor is biztosítja, ha a társadalombiztosítás kiadásai a bevételeket meghaladják. Az állam a társadalombiztosítási rendszer működéséről és a nemzetgazdaság lehetőségeivel összhangban álló fejlesztéséről gondoskodik: • a társadalombiztosítási rendszerben nyújtott egyes ellátások megállapításával, • az ellátások fedezetére szolgáló fizetési kötelezettségek meghatározásával, • az ellátások igénybevételére, az ellátások fedezetére szolgáló fizetési kötelezettségek meghatározására, bevallására, befizetésére és beszedésére, valamint nyilvántartására vonatkozó szabályok megalkotásával, és • az egyes ellátások és fizetési kötelezettségek teljesítését nyilvántartó és ellenőrző rendszer szabályozásával. A társadalombiztosítási jogviszony A társadalombiztosítási jogviszony alanyai egyik oldalon a biztosított és a foglalkoztató, míg a másik oldalon a társadalombiztosítási igazgatási szerv. Biztosított: 1. a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt is), közalkalmazotti illetőleg közszolgálati jogviszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban álló személy, közfoglalkoztatási jogviszonyban, álló személy a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, tekintet nélkül arra, hogy foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik, 2. a szövetkezet tagja, ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony, vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik, 3. a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló, 4. az álláskeresési támogatásban részesülő személy, 5. a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni és társas vállalkozó, 6. a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér 30%-át, 7. az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy, szerzetesrend tagja, 8. a mezőgazdasági őstermelő, ha a reá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év. A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki: alapítvány, egyesület, egyesületek szövetsége, társasház közösség, köztestület, kamara, gazdálkodó szervezet választott tisztségviselője, gazdasági társaság társas vállalkozónak nem 6

minősülő vezető tisztségviselője, szövetkezet vezető tisztségviselője, továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője, a helyi önkormányzat választott képviselője, társadalmi megbízatású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja eléri a minimálbér 30%-át. Biztosított az a természetes személy is, aki a munkát külföldi foglalkoztató számára Magyarország területén kívül végzi, és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet alapján Tbj. hatálya alá tartozik. Például eseti döntés mondta ki, hogy tanulószerződés hiányában biztosítási jogviszony nem jön létre, azt az oktatási intézmény és gazdasági társaság gyakorlati képzésre vonatkozó együttműködési megállapodása sem pótolja (KGD2008. 143.). Az a színlelt munkaszerződés, amely nem a tényleges munkavégzésre irányul, hanem magasabb összegű társadalombiztosítási pénzbeli ellátásra való jogosultság megszerzését célozza, a biztosítási jogviszony törlését eredményezheti (KGD2007. 277.). Tényleges munkaviszony hiányában nem jön létre a biztosítási jogviszony sem (KGD2007.). A vállalkozói igazolvány visszavonását követően a táppénzre jogosultság nem áll fenn, a jogalap nélkül felvett ellátás felróhatóság miatt 30 napon túl is visszakövetelhető (EBH2005. 1358.). Foglalkoztató: 1. bármely jogi és természetes személy, egyéni vállalkozó, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, egyéb szervezet, költségvetés alapján gazdálkodó szerv, bármely személyi egyesülés, ha biztosítottat foglalkoztat, 2. tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanuló esetén a szerződést kötő gazdálkodó szervezet, egyéni vállalkozó, 3. társas vállalkozó esetén a társas vállalkozás, 4. az álláskeresési támogatásban (álláskeresési járadékban, álláskeresési segélyben, stb.) részesülő biztosítottnak minősülő személy esetén az ellátást folyósító szerv, 5. a gyermekgondozási segélyben, a gyermekgondozási díjban, a gyermeknevelési támogatásban, az ápolási díjban részesülő személyek esetében a segélyt, a támogatást illetve a díjat folyósító szerv, 6. a kincstár számfejtési körébe a helyi önkormányzatok nettó finanszírozásának hatálya alá tartozó munkáltató esetében a járulék megállapításával, bevallásával, megfizetésével, és a nyilvántartással és adatszolgáltatással, valamint a biztosítottak bejelentésével összefüggően kötelezettségek tekintetében a kincstár, 7. munka-rehabilitáció keretében munka-rehabilitációs díjat folyósító szociális intézmény 1993. évi III. tv.), és 8. a kölcsönbeadó (Mt.). Egyéni vállalkozó: a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező természetes személy, a magánállatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély, a gyógyszerészi magántevékenység, falugondnoki tevékenység, tanyagondnoki tevékenység vagy szociális szolgáltató tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemély, ügyvéd, európai közösségi jogász, az egyéni szabadalmi ügyvivő, közjegyző és önálló bírósági végrehajtó. Társas vállalkozás: a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, ideértve az európai gazdasági egyesülést is, továbbá a szabadalmi ügyvivői társaság, szabadalmi ügyvivői iroda, a gépjárművezető-képző munkaközösség, az oktatói 7

munkaközösség, az ügyvédi iroda, közjegyzői iroda, a végrehajtói iroda és egyéni cég. A társadalombiztosítási szervek: Az Országos Társadalombiztosítási Igazgatóság 1993. évi átalakítását követően jött létre az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. A társadalombiztosítás központi hivatali szervei: • Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) • Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) Az ONYF igazgatási szervei: • Központi Nyugdíjnyilvántartó és Informatikai Igazgatóság • Nyugdíjfolyósító Igazgatóság A nyugdíjbiztosítás igazgatási szervei: • a fővárosi és megyei kormányhivatalok nyugdíjbiztosítási feladatokat ellátó szakigazgatási szervei (nyugdíjbiztosítási szakigazgatási szerv). Pl: Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság (Budapest, Cegléd, Vác) Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság (Győr, Sopron) Az egészségbiztosítás Igazgatási szervei: • a fővárosi és megyei kormányhivatalok egészségbiztosítási pénztári feladatokat ellátó szakigazgatási szervei (egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv). Pl: Budapest Főváros Kormányhivatala Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szerve, GyőrMoson-Sopron Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szerve Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárról a 319/2010. (XII. 27.) Korm. rend. rendelkezik. Az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóságról a 289/2006. (XII. 23.) Korm. rend. rendelkezik. Az ONYF, az OEP és igazgatási szervei jogi személyek. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) és regionális szervei is társadalombiztosítási igazgatási szervek, amelyek a kötelezettség bejelentésével, a járulékok bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények megállapításával, a járulékok beszedésével, behajtásával kapcsolatos hatósági ügyekben járnak el. A biztosítás az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn, így a munkaviszony esetén a biztosítás kezdete az a nap, amelyen a munkavállaló ténylegesen munkába lép és megszűnése az a nap, amikor a munkaviszony megszűnik. Szünetel a biztosítás: • a fizetés nélküli szabadság ideje alatt, kivéve, ha a fizetés nélküli szabadság idejére gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély vagy gyermeknevelési támogatás kerül folyósításra, vagy a fizetés nélküli szabadságot tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén veszik igénybe, • az igazolatlan távollét időtartama alatt, • a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés ideje alatt, kivéve, ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére a munkaviszonyra vonatkozó szabály szerint átlagkereset jár vagy 8

•

• •

munkabér, átlagkereset, táppénzfizetés történt, az előzetes letartóztatás, szabadságvesztés tartama alatt, kivéve, ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették vagy a büntetőeljárást megszüntették, továbbá, ha az elítéltet utóbb a bíróság jogerősen felmentette, az ügyvéd, a közjegyző, a szabadalmi ügyvivő kamarai tagságának szüneteltetése alatt, az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelésének ideje alatt.

A Tbj. biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos rendelkezéseit kell alkalmazni: • a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek hatálya alá tartozóknál, pl. 1408/71/EGK rendelet módosítása 859/2003/EGK rendelet, és • a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyre az egyezmény szabályai szerint. Megállapodás a társadalombiztosítási ellátásra A Tbj. meghatározott feltételek fennállása esetén lehetőséget biztosít arra, hogy biztosítási jogiszonyban nem álló személyek a társadalombiztosítás meghatározott ellátásra megállapodás köthessenek. (Tbj. 34.§) 1. Nyugellátás biztosítására szóló megállapodás kötésére az a belföldi nagykorú személy jogosult, • aki nem saját jogú nyugdíjas, • aki nem áll biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban, illetőleg • akire a biztosítás nem terjed ki, vagy • akinek biztosítása szünetel. A megállapodás a nyugellátásra jogosító szolgálati időre és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzésére irányulhat (külön-külön nem), ez esetben a megállapodást kötő személy vállalja 34% nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék megfizetését. 2. Egészségügyi szolgáltatás biztosítására megállapodást saját maga és a vele élő gyermeke részére az köthet, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra egyéb címen sem jogosult. A járulék mértéke nagykorú állampolgár esetén a minimálbér 50%-a, míg 18 évnél fiatalabb gyermek vagy oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató külföldi állampolgár esetében a minimálbér 30%-a. (Minimálbér 2012. január 1-jétől 93000.- Ft.) Társadalombiztosítási ellátások A társadalombiztosítási ellátások az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás keretében vehetők igénybe. Egészségbiztosítási ellátások: • egészségügyi szolgáltatás, • pénzbeli ellátások: terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, táppénz; • baleseti ellátások: baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz, baleseti járadék; 9

•

megváltozott munkaképességű személyek ellátásai: rokkantsági ellátás, rehabilitációs ellátás.

A nyugdíjbiztosítási ellátások: • társadalombiztosítási saját jogú nyugellátás: öregségi nyugdíj; • hozzátartozói nyugellátás: özvegyi nyugdíj árvaellátás, szülői nyugdíj, baleseti hozzátartozói nyugellátások; • rehabilitációs járadék. 2012. január 1-jétől a 2011. évi CXCI. törvény értelmében – az előző nyugdíjbiztosítási ellátások között szereplő – rokkantsági nyugdíjat, baleseti rokkantsági nyugdíjat, és rehabilitációs járadékot megállapítani nem lehet. Az eddigi rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj helyett új egészségbiztosítási ellátási formaként jelenik meg a megváltozott munkaképességű személyek ellátása, amely lehet rokkantsági ellátás vagy rehabilitációs ellátás. Rehabilitációs járadék címén ellátás nem állapítható meg, de a már folyósított ellátások ezen jogcímen lejártukig maradnak. A biztosítottak valamennyi társadalombiztosítási ellátásra jogosultak, míg a biztosítottak hozzátartozói és az egyéb jogviszonyban állók csak egyes ellátásokra jogosultak. Az egyes ellátásra jogosultak tekintetében két nagy csoportot különböztetünk meg, az egészségügyi szolgáltatásra és a baleseti ellátásra jogosultak körét. A biztosítottakon túl egészségügyi szolgáltatásra jogosult az, aki • táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, baleseti járadékban, • saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban, rehabilitációs járadékban, • mezőgazdasági járadékban, megváltozott munkaképességű személyek ellátásában, bányászok egészségkárosodási járadékban, fogyatékossági támogatásban, rokkantsági járadékban, házastársi pótlékban, házastársi jövedelempótlékban, • nemzeti gondozási díjban, hadi gondozotti ellátásban, • bányászati keresetkiegészítésben vagy átmeneti bányászjáradékban részesül, • gyermekgondozási segélyben, • Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettől nyugdíjban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítványtól öregségi nyugdíjban vagy rokkantsági nyugdíjsegélyben részesül, • az aktív korúak ellátására való jogosultság keretében megállapított pénzbeli ellátásban, időskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban részesül, • a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó középfokú nevelési-oktatási vagy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató nagykorú magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az oktatásért felelős miniszter által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll, • megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodást szenvedett és munkaképességváltozásának mértéke az 50%-ot, illetve egészségkárosodásának mértéke a 40%-ot eléri, vagy egészségi állapota 50%-os vagy ennél kisebb mértékű, és az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával rendelkezik, • a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nem éri el a minimálbér 30%-át, 10

•

•

• • • • • • •

•

a kiskorú, magyar állampolgársággal és Magyarország területén lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik, továbbá a nem magyar állampolgárságú kiskorú, aki Magyarország területén lakhellyel rendelkezik, a személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy, a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülő 18-24 éves fiatal felnőtt, továbbá az illetékes magyar hatóság által ideiglenes hatállyal elhelyezett, otthont nyújtó ellátás keretében átmeneti és tartós nevelésbe vett külföldi kiskorú személy, fogvatartott, szociálisan rászorult személy ha erről a települési önkormányzat polgármestere hatósági bizonyítványt állított ki (1993. évi III. törvény 54. §), az egészségügyi szolgáltatás megszerzése érdekében megállapodás kötött személy, az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett (39. § (2) bekezdése), nevelőszülői tevékenységet folytató személy, akinek e tevékenységéből származó tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme nem éri el a minimálbér 30%-át, hajléktalan a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvény alapján korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban részesül, az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényben meghatározott balettművészeti életjáradékban részesül.

A biztosítottakon túl baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult, aki • nevelési-oktatási és felsőoktatási intézmény, iskola, iskolarendszeren kívüli oktatásban gyakorlati képzésben részesülő tanulója, hallgatója, ide nem értve a külföldi állampolgárt, • szocioterápiás intézetben gyógykezelt elmebeteg illetőleg szenvedélybeteg, • a fogvatartott, • közcélú munkát végez, • közérdekű munkát végez, és • külön törvény alapján közérdekű önkéntes tevékenységet végez. A biztosítottakon túl baleseti ellátásra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra jogosult a Tny. és az Eb. tv.-ben meghatározottak szerint az, aki egyéni illetve társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, vagy saját jogú nyugdíjasként meghatározott jogviszonyban áll. A társadalombiztosítási ellátások fedezete, a járulékok A Tbj. kimondja, hogy az ellátások fedezetére milyen fizetési kötelezettség terheli a biztosítottat, a foglalkoztatót és mit biztosít a központi költségvetés. A társadalombiztosítási ellátások fedezetét biztosítják: • a járulékok, • központi költségvetés befizetései, • a megtérítésből visszafolyt összeg, • egészségügyi hozzájárulás (EHO), • (az elkülönített alapok, az alapok kezeléséből befolyt összeg). Részletesebben a járulékokról, központi költségvetés befizetéseiről és az egészségügyi hozzájárulásról.

11

Járulék: az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék: a természetbeni egészségbiztosítási járulék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék és a munkaerő-piaci járulék a nyugdíjjárulék, a táppénz-hozzájárulás az egészségügyi szolgáltatási járulék, valamint a korkedvezmény-biztosítási járulék. 2012. január 1-jétől a járulékok köréből kikerült a társadalombiztosítási járulék (melyet a foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó fizetett stb.), és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj (magán-nyugdíjpénztári tag nyugdíjjáradéka). 2012. január 1-jétől a foglalkoztatót, az egyéni és társas vállalkozót stb. terhelő társadalombiztosítási járulék helyébe a szociális hozzájárulási adó lépett. A szociális hozzájárulási adó alapja és mértéke megegyezik a társadalombiztosítási járulék alapjával, mértékével (27 %). A biztosított fizeti: 1. egészségbiztosi és munkaerő-piaci járulékot (8,5%) az alábbi bontásban: természetbeni egészségbiztosítási járulékot (4%), pénzbeli egészségbiztosítási járulékot (3%), munkaerő-piaci járulékot (1,5%) 2. nyugdíjjárulékot 10%. A munkaerő-piaci járulék összekapcsolásra került az egészségbiztosítási járulékkal 2010. január 1jével, de a Munkaerő-piaci Alap nem tagozódott be a társadalombiztosítási rendszerbe, hanem a szociális ellátó rendszer része maradt. A foglalkoztató fizeti: • •

hozzájárulás címén a biztosított betegsége miatti keresőképtelensége, valamint a kórházi ápolása időtartamára folyósított táppénz egyharmadát, és a korkedvezményes munkakörben foglalkoztatott után a 13% korkedvezmény-biztosítási járulékot (ennek megszüntetése várható).

Egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet havi 6390.-Ft. (napi 213.-Ft.) összegben a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozás után a vállalkozás, valamint a nem biztosított saját maga után. A központi költségvetés biztosítja: Tbj. 26. § (5) bekezdés rendelkezése alapján a központi költségvetés 2012. január 1-jétől havonta 5850.- Ft. egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet (ez az összeg 2009. évben 4500.- Ft., 2010. és 2011. évben 9300 Ft. volt) az alább felsoroltak után az E. Alapba: • táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, baleseti táppénzben, baleseti járadékban, • saját jogán nyugdíjban, hozzátartozói nyugellátásban, rehabilitációs járadékban, • mezőgazdasági járadékban, megváltozott munkaképességű személyek ellátásában, 12

• • • •

• •

•

• •

•

• • •

• • •

bányászok egészségkárosodási járadékában, fogyatékossági támogatásban, rokkantsági járadékban, házastársi pótlékban, házastársi jövedelempótlékban, nemzeti gondozási díjban (pótlékban), hadi gondozotti ellátásban, bányászati keresetkiegészítésben vagy átmeneti bányászjáradékban részesül, gyermekgondozási segélyben, Magyarországon nyilvántartásba vett egyháztól, felekezettől nyugdíjban vagy a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi vagy rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban) részesül, az aktív korúak ellátására való jogosultság keretében megállapított pénzbeli ellátásban, időskorúak járadékában, ápolási díjban, gyermeknevelési támogatásban részesül, a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó alapfokú, középfokú nevelési-oktatási vagy a felsőoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó felsőoktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató nagykorú magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az oktatásért felelős miniszter által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll, megváltozott munkaképességű, illetve egészségkárosodást szenvedett és munkaképességváltozásának mértéke az 50 %-ot, illetve egészségkárosodásának mértéke a 40 %-ot eléri, vagy egészségi állapota 50 %-os vagy ennél kisebb mértékű, és az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával rendelkezik, a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nem éri el a minimálbér 30%-át, kiskorú, magyar állampolgársággal és Magyarország területén lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik, továbbá az a nem magyar állampolgárságú kiskorú, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik, személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben elhelyezett személy (ide nem értve a külföldi állampolgárt), a gyermekvédelmi rendszerben utógondozási ellátásban részesülő 18–24 éves fiatal felnőtt, továbbá az illetékes magyar hatóság által ideiglenes hatállyal elhelyezett, otthont nyújtó ellátás keretében átmeneti és tartós nevelésbe vett külföldi kiskorú személy, fogvatartott, a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 54. §-a alapján szociálisan rászorult, nevelőszülői tevékenységet folytat, és az e tevékenységéből származó tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme nem éri el a minimálbér 30%-át, naptári napokra annak harmincad részét, hajléktalan, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletekben meghatározott személyek, és a nemzetközi egyezmény hatálya alá tartozó személyek az egyezmény szabályai szerint.

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (EHO) Az egészségügyi szolgáltatásokra szolidaritási elv alapján jogosultak (nyugdíjasok, sorkatonák, tanulók, szociális ellátásban részesülők) ellátásainak fedezetére az arányos közteherviselés elve alapján, és a források kiegészítése érdekében meghatározott jövedelmek után százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. (A tételes egészségügyi hozzájárulás 2010. január 1-jétől megszűnt.)

13

A kifizetőt, ennek hiányában a jövedelem szerző magánszemélyt 27 %-os mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége terheli pl. az összevont adóalapba tartozó jövedelmeknél, béren kívüli juttatásnak nem minősülő egyes meghatározott juttatások adóalapként meghatározott részénél, a kamatkedvezményből származó jövedelem adóalapként meghatározott összege után. A magánszemély 14 %-os mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége terheli pl. az adóévben megszerzett vállalkozásból kivont jövedelem, az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem, osztalék után. A magánszemély 10 %-os mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli a béren kívüli juttatás adóalapként meghatározott összege után. Járulék fizetés Járulékalapot képező jövedelem, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, a hivatásos nevelőszülői díj, a felszolgálási díj, a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj. Amennyiben e szerint a jövedelem nem határozható meg, akkor a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér, illetőleg ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj. 2011. január 1-jével hatályon kívül helyezték azt a rendelkezést, amely a társadalombiztosítási járulék fizetésénél a minimálbér kétszerese utáni járadék megfizetését írta elő. A biztosított tekintetében a nyugdíjjárulék fizetésének alsó határa nincs, de van felső határa, amelyet minden évben a költségvetési törvény határoz meg, ennek összege 2012-ben 21.700.Ft./nap, éves összege: 7920500.- Ft. Nem képezi a társadalombiztosítási járulék, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék alapját: • a foglalkoztató által megállapított és folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a foglalkoztatót terhelő összege, • Szja. tv. 71. §-ban meghatározott béren kívüli juttatás, • a jövedelmet pótló kártérítés, • a szerzői jogi védelem, találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj, és • a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó kamat. 2012. január 1-jétől megszűnt az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék alóli mentesség a szabadságmegváltásnál, a végkielégítésnél, a jubileumi jutalomnál, az újrakezdési támogatásnál stb. A Tbj. meghatározza, hogy a fő szabályokon túl, mely esetekben, milyen járulékokat és minek az alapul vételével kell megfizetni. Pl. • A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott a járulékalapot képező jövedelme után természetbeni egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot fizet. Ha a nyugdíj folyósítása szünetel, a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is köteles fizetni. • A gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban, munka-rehabilitációs díjban, rehabilitációs járadékban részesülő személy stb. a díj, segély, támogatás, járadék összege után nyugdíjjárulékot fizet. 14

• • •

Az álláskeresési támogatásban részesülő személy az ellátás után nyugdíjjárulékot fizet. Az egyházi személy után az egyház a minimálbér alapulvételével természetbeni egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjjárulékot fizet. Stb.

Az állami adóhatóság a befizetett egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékból 82,35%-ot (2011-ben 76,19%) az Egészségbiztosítási Alapnak, 17,65%-ot (2011-ben 23,81%) a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak utal át. A szociális hozzájárulási adó 2012-ben megfizetett összegének 88,89 %-a a Ny. Alapot, 7,41 %-a az E. Alapot, 3,70 %-a a Nemzeti Foglalkoztatási Alapot illeti meg. A szociális hozzájárulási adó megfizetett összegéből a Ny. Alapot, az E. Alapot és a Nemzeti Foglalkoztatási Alapot megillető részt a NAV megállapítja és a jogosult számlájára naponta átutalja. A magánnyugdíjrendszer keretében fizetendő tagdíj A magánnyugdíjpénztár tagja a nyugdíjjárulék alapja után tagdíjat fizet. A 2010. november 1-je és 2011. december 31-e közötti időszakban esedékes tagdíj mértéke 0% volt, ezen időszak alatt a magán-nyugdíjpénztári tag nyugdíjjáradékát az állami nyugdíjrendszerbe fizette be. Az állami nyugdíjrendszer azok esetében, akik a magánnyugdíjrendszerben maradtak 2011. december 31-ig, rögzítette a megszerzett szolgálati időt és a nyugdíj alapjául szolgáló jövedelmet. A magánnyugdíjrendszerben maradtak 2012. január 1-jétől csak tagdíjat fizetnek. Társadalombiztosítási nyilvántartások A társadalombiztosítási nyilvántartásokat végzi • a nyugdíj-biztosítási nyilvántartás adatkezelője a Nyugdíj-biztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíj-biztosítási szerv, az ONYF, • az egészségbiztosítási nyilvántartás adatkezelője, az OEP és szervei, és • a járulék bevallását, befizetését, végrehajtását tartalmazó nyilvántartás adatkezelője, az állami adóhatóság (NAV). A nyilvántartások tartalmazzák a foglalkoztatók és a biztosítottak törvényben előírt kötelezettségei teljesítésével szolgáltatott mindazon adatot, amelyből • biztosítottanként megállapítható a társadalombiztosítási, egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci, valamint a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelem, • a biztosított után megfizetett, illetőleg a tőle levont egészségbiztosítási járulék és nyugdíjjárulék összege, • a biztosítási jogviszony időtartama, valamint • a biztosítottat megillető ellátások megállapításához szükséges adat. Az adatszolgáltatási kötelezettségek és adatvédelmi rendelkezések A társadalombiztosítási igazgatási szervek a nyilvántartási rendszerben az alábbi személyes adatokat tarthatják nyilván és kezelhetik: • személyi adatok (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, születés éve, hónapja és napja), • családi állapot, állampolgárság, • lakóhely (tartózkodási hely), 15

• •

• •

foglalkozás, munkahely, munkakör, tevékenység, az egészségkárosodás mértékére, a rehabilitálhatóságra, az egészségi állapotra, továbbá az élettársra, az eltartott hozzátartozói minőségre vonatkozó olyan adatok, amelyek a társadalombiztosítási ellátás megállapításához szükségesek, jövedelemre vonatkozó adatok, társadalombiztosítási azonosító jel (TAJ szám).

Az igazgatási szerv, valamint a társadalombiztosítási feladatokat ellátó foglalkoztatók és egyéb szervek nem társadalombiztosítási szerv és természetes személy részére adatot csak törvény, illetve törvény felhatalmazása alapján jogszabályban meghatározott módon szolgáltathatnak. A bíróságok, az ügyészségek, a bűnüldözés és a büntetés-végrehajtás szervei, valamint a nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása érdekében a törvény felhatalmazása alapján a nyilvántartásba felvett adatok teljes körének igénylésére jogosultak. A társadalombiztosítási egyéni nyilvántartás A foglalkoztató a biztosítottakról köteles nyilvántartást vezetni, amely tartalmazza a biztosított nevét és személyi adatait, társadalombiztosítási azonosító jelét, a magánnyugdíj-pénztári tagságára vonatkozó adatot, a foglalkoztató adatait, a biztosítási időre és a szolgálati időre vonatkozó adatokat, a biztosítottól levont járulékok alapját és összegét. A munkaerő-kölcsönzésnél a kölcsönbeadó köteles a nyilvántartást vezetni. A foglalkoztató a nyilvántartást havonta lezárja, archiválja és bevallást tesz az állami adóhatósághoz, valamint adatszolgáltatást teljesít a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervhez. A foglalkoztató a jövedelemigazoláshoz csatoltan a tárgyévet követő év január 31. napjáig köteles a nyilvántartás adataival egyező igazolást kiadni a biztosított részére a tárgyévben fennállt biztosítási idő tartamáról, a tárgyévre, illetve a tárgyévtől eltérő időre levont járulékok összegéről, a foglalkoztató által megfizetett egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék összegéről és azok alapjáról. A járulékfizetési kötelezettség teljesítésének az eljárási szabályai A járulékok megállapításával, bevallásával, megfizetésével, a bejelentési kötelezettséggel, a bejelentett adatok változásával, az ellenőrzéssel, a járulékkötelezettség teljesítésével kapcsolatos hatósági eljárásra, az adatszolgáltatási kötelezettséggel kapcsolatos eljárásra az Adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) rendelkezései az irányadók. E faladatok a NAV hatáskörébe tartoznak. A foglalkoztatók kötelesek nyilvántartást vezetni és arról az állami adóhatóság részére havonként, a tárgyhót követő hó 12-éig elektronikus úton bevallást tenni, amely tartalmazza minden társadalombiztosítási kötelezettséget eredményező, magánszemélyeknek teljesített kifizetéssel, juttatással összefüggő járulékot. (Art.) 31. § (2) bekezdés tartalmazza a közlendő adatokat: „1. a Tbj. 44. §-ának (1) bekezdése szerinti nyilvántartásra kötelezett adatairól (neve, székhelye, adóazonosító száma), 2. a munkáltató, kifizető jogelődjének adóazonosító számáról, 3. a magánszemély természetes személyazonosító adatairól (ideértve az előző nevet és a titulust is), neméről, állampolgárságáról, 16

4. a magánszemély adóazonosító jeléről, 5. a biztosításban töltött idő tartamáról, az alkalmazás minőségének, jogcímének kódjáról, valamint a magánszemély nyugdíjas státuszáról, illetve arról, hogy korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesül-e, továbbá az arányos szolgálati idő naptári napjainak számáról, 6. a korkedvezmény-biztosítási járulék alapjáról, összegéről, 7. a nyugdíjjárulék alapját képező jövedelemről, a nyugdíjjárulék-köteles jutalom összegéről, illetőleg a levont nyugdíjjárulék összegéről, 8. a magánszemély által fizetendő természetbeni egészségbiztosítási járulék, pénzbeli egészségbiztosítási járulék és munkaerő-piaci járulék alapjáról, a levont (befizetett) természetbeni egészségbiztosítási járulék, pénzbeli egészségbiztosítási járulék és munkaerő-piaci járulék összegéről, 9. a természetbeni egészségbiztosítási, a pénzbeli egészségbiztosítási és a munkaerő-piaci járulékok levonása és/vagy a nyugdíjjárulék-levonás elmaradásának okáról, 10. a tárgyhónaptól eltérő biztosítási jogviszony időtartamáról, amelyre tekintettel a tárgyhónapban járulékalapot képező jövedelem kifizetésére került sor, illetőleg az ezen időtartamra vonatkozó levont természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási, munkaerő-piaci és nyugdíjjárulék alapjáról és összegéről, 11. a gyermekgondozási díj (gyed), gyermekgondozási segély (gyes), gyermeknevelési támogatás (gyet), ápolási díj, munkanélküli-ellátás folyósításának időtartamáról, az ellátás összegéről, és az abból levont nyugdíjjárulék összegéről, illetőleg a levonás elmaradásának okáról, 12. a biztosítás szüneteléséről, vagy munkabérrel ellátatlanság idejéről, ennek jogcímkódjáról, 13. a foglalkozás FEOR számáról, a heti munkaidő tartamáról, a korkedvezményre jogosító munkakör tartamáról, 14. az egészségügyi dolgozók heti 48 órát meghaladó önként vállalt többletmunkavégzésének idejéről (munkaórában), 15. 16. a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás alapjáról és összegéről, 17. az általa kifizetett (juttatott), az összevont adóalapba tartozó bevételről és az adóelőleg alapjáról (külön a bérről a jogosultsági hónapok feltüntetésével), 18. a költségelszámolási módról és az adóelőleg megállapítása során figyelembe vett bevételt csökkentő tételekről, 19. a megállapított adóelőlegről, 20. a ténylegesen levont adóelőlegről, az adóelőleg-levonás elmaradásának okáról, 21. az egyes külön adózó jövedelmek címén a magánszemélynek kifizetett (juttatott) bevételről, az adó alapjáról, a megállapított és levont, illetőleg le nem vont adóról, kivéve azt a kifizetést (juttatást), a) amelyet a jövedelem megállapításánál nem kell figyelembe venni, b) amelynek adója nulla százalék, c) amely után az egyéni vállalkozó e minőségében adóköteles, d) amelyet az ingó vagyontárgy, ingatlan, vagyoni értékű jog átruházása ellenében nem árverés és nem aukció során kap a magánszemély, e) amely után az adó megfizetése a kifizetőt terheli, 22. a magánszeméllyel elszámolandó adókülönbözetről, 23. a külön jogszabály szerinti START-, START PLUSZ-, START EXTRA, START BÓNUSZ, valamint Rehabilitációs kártyával rendelkező személy után, valamint a Karrier Híd programban résztvevő személy után a kedvezmény figyelembevétele nélkül számított szociális hozzájárulási adó alapjáról és összegéről, továbbá a külön jogszabály szerint meghatározott szociális hozzájárulási adóból igénybevett részkedvezmény alapjáról és összegéről, valamint a 17

külön jogszabály szerint gyermekgondozási szabadságról visszatérő munkavállaló és az ő gyermekgondozási szabadságának időtartalma alatt munkakörében foglalkoztatott vagy gyermekgondozási szabadságának lejártát követően a vele azonos vagy hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részmunkaidős foglalkoztatása után a foglalkoztató által igénybevett szociális hozzájárulási adóból igénybevett részkedvezmény összegéről, 24. a társas vállalkozóként biztosított, egyidejűleg több gazdasági társaság személyesen közreműködő tagja Tbj. 31. § (5) bekezdése szerinti nyilatkozatában foglalt választásáról, 25. a külföldi illetőségű magánszemélynek kifizetett jövedelem összegéről, és az általános mértéktől eltérően levont, le nem vont adó, adóelőleg összegéről, 26. a társas vállalkozóként is biztosított egyéni vállalkozó Tbj. 31. § (6) bekezdése szerinti nyilatkozatában foglalt választásáról, 27. az a munkáltató, amely a tárgyhóban az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény rendelkezései szerint foglalkoztat munkavállalót, e foglalkoztatási jogviszonnyal összefüggésben feltünteti az adott hónapban történt egyszerűsített foglalkoztatás napjára (napjaira) kifizetett (nettó) munkabér - a hónapon belüli több napi foglalkoztatás esetén a kifizetett (nettó) munkabér együttes - összegét, és a foglalkoztatás napját (napjait), 28. a felszolgálási díj után fizetett nyugdíjjárulék alapjáról és összegéről, 29. a magánnyugdíjpénztári tagság tényéről, 30. a szociális hozzájárulási adó alapjáról és összegéről, 31. szociális hozzájárulási adóból igénybe vett kedvezmény (a 23. pontban meghatározott kedvezmények kivételével) esetén a személy után a kedvezmény figyelembevétele nélkül számított szociális hozzájárulási adó alapjáról és összegéről, továbbá a külön jogszabály szerint meghatározott szociális hozzájárulási adóból igénybevett kedvezmény jogcíméről, alapjáról és összegéről.” Az egészségbiztosítási szerv az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő, de az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak nyilvántartásában nem szereplő személyekről a bejelentési- és járulékfizetési kötelezettség teljesítésének ellenőrzése céljából havonta adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak. Az a természetes személy, jogi személy vagy egyéb jogalany, • aki (amely) valótlan adatok közlésével olyan személyt jelentett be, akire a biztosítás nem terjed ki köteles a járulékot megfizetni, • aki a járulékokat jogellenesen a tényleges járulékalapot képező jövedelemnél magasabb összeg után állapította meg és vallotta be, a jogsértés időtartamára köteles a magasabb összeg utáni társadalombiztosítási járulékot megfizetni. A késedelem, a mulasztás következményeire az Art. rendelkezésit kell alkalmazni a Tbj.-ben, a Tny.-ben, az Mpt.-ben meghatározott eltérésekkel. A késedelmi pótlék minden naptári nap után a jegybanki alapkamat kétszerese. A helyesbítésnél az önellenőrzési pótlék a késedelmi pótlék 50%-a. Járulékhiány esetén adóbírságot kell fizetni, amely a járulékhiány 50%-a. Ha nincs járulékhiány, de a társadalombiztosítási jogszabályban meghatározott kötelezettségeit a foglalkoztató nem vagy nem megfelelően teljesíti, akkor mulasztási bírságot kell fizetni, amely 500000 Ft-ig terjedhet.

18

II. 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) a társadalombiztosítási nyugellátásról

A nyugellátásokról a Tbj. mellett rendelkezik: • A társadalombiztosítási nyugellátásról az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) és • A magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról az 1997. évi LXXXII. törvény. A Tny. rendelkezéseket tartalmaz arról, hogy melyek a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó ellátások jogosultsági feltételei, melyek a saját jogú és hozzátartozói nyugellátások megállapításának módja és hogy hogyan kell az ellátást igényelni. Céljának tekinti, hogy a biztosítottak és hozzátartozóik részére nyújtandó társadalombiztosítási nyugellátásokat egységes elvek alapján szabályozza, figyelemmel a magánnyugdíjrendszerre is. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer a felosztó-kirovó elven működik, ami azt jelenti, hogy a befizetett járulékokból fedezik a már nyugellátásban részesülők ellátását. A társadalombiztosítási nyugdíj fedezetére a biztosítottak bruttó kereset után járulékot fizetnek a felső plafonig (2011-ben 21.700.-Ft./nap). A foglalkoztatható által fizetett társadalombiztosítási járulék 2011. december 31. napjával megszűnt, helyébe a szociális hozzájárulási adó lépett. Az 1998. január 1-jén bevezetett nyugdíjrendszer vegyes finanszírozású, egy felosztó-kirovó (társadalombiztosítási nyugdíj) és egy tőkefedezeti (magánnyugdíj) elemből állt. 2010 decemberében a magánnyugdíjrendszerben a magánnyugdíj-pénztári tagság kötelező elemét eltörölték, és az állami garanciát megszüntették. A lehetőség a magánnyugdíjpénztár választására megmaradt azzal, hogy a magánnyugdíjpénztárat választók 2011. december 31-ét, majd 2012. március 31-ét követően már a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben nem szereznek szolgálati időt. Ezen intézkedésekkel lényegében megszűnt a vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer. A magánnyugdíjrendszer működésének a lehetőségét az állam továbbra is biztosítja. A magánnyugdíjrendszer tőkefedezeti elven nyújt szolgáltatásokat. A magánnyugdíjpénztárak a biztosított pénztártagok által befizetett tagdíjakból tőkét képeznek a nyugdíjszolgáltatás biztosítására. A nyugdíjpénztárak a bevételeikből létrejövő alapból fedezik a nyugdíjszolgáltatást, a működési költségeiket és a megmaradó részt befektetik. Az állam a magánnyugdíjrendszer működését a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete útján felügyeli. A magánnyugdíj-pénztári tagok száma jelenleg kb. 77000 fő. Összehasonlításként nézzük meg a Nyugdíjbiztosítási Alap (Ny. Alap) költségvetését 2011. és 2012. évben. A 2011. évi költségvetésben az Ny. Alap költségvetése 3085,4 milliárd forint bevétellel és ugyanennyi kiadással került elfogadásra. Bevételi oldalon: • a foglalkoztató által fizetett 24%-os társadalombiztosítási járulék 1826,7 milliárd • a biztosított által fizetett 10%-os nyugdíj-biztosítási járulék 720,8 milliárd • a központi költségvetés Tny-ben rögzített befizetése 450,8 milliárd • egyéb 87,1 milliárd Kiadási oldalon: • öregségi nyugdíj 2009,4 milliárd • rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj 659,5 milliárd

19

• • •

rehabilitációs járulék hozzátartozói ellátások egyéb

25,6 milliárd 359,4 milliárd 31,5 milliárd

2010-ben a magánpénztári tagdíj kiesése miatt az állam 310,7 milliárd forintot pótolt az Ny. Alapnak. A 2011 áprilisában elküldött konvergencia program szerint a nyugdíjreform az alábbi területeket érinti: 1. A nyugdíj-indexálás megváltoztatása infláció alapúra. 2. A korkedvezményes jogosulti kör felülvizsgálata. 3. A fegyveres szervek speciális korkedvezményének megszüntetése. 4. A rokkantsági nyugdíj folyósítása minőségi feltételeinek felülvizsgálata. A változtatások következtében a kormányzat 2012-ben 93 milliárd forint, míg 2013-ban 129 milliárd forint megtakarítására számít. A 2012. évi költségvetésben a Nyugdíj-biztosítási Alap (Ny. Alap) költségvetése 2738,6 milliárd forint bevétellel és ugyanennyi kiadással került elfogadásra. Bevételi oldalon: • a szociális hozzájárulási adó Ny. Alapot megillető része és a munkáltatói nyugdíjbiztosítási járulék • a biztosítotti nyugdíjjárulék • a költségvetési hozzájárulások • egyéb Kiadási oldalon: • öregségi nyugdíj • hozzátartozói ellátások • rokkantsági, rehabilitációs ellátások fedezetére E. Alapnak • Nemzeti Család és Szociálpolitikai Alapnak • egyéb

1794,9 milliárd 790,1 milliárd 101,5 milliárd 52,1 milliárd 2125,8 milliárd 367,9 milliárd 158.8 milliárd 17,7 milliárd 68,4 milliárd

Az Ny. Alap költségvetése 2012. évben 346,8 milliárd forinttal kevesebb, mint az előző évben. 2012-ben az Ny. Alap költségvetésének bevételi oldalán a biztosítottak nyugdíjjárulék címén 28.8 %-ot fizetnek be, míg a kiadási oldalon a nyugellátások kifizetése a bevétel 91 %-a. (2011-ben Ny. Alap költségvetésének bevételi oldalán a biztosítottak nyugdíjjárulék címén 23.3 %-ot fizetnek be, míg a kiadási oldalon a nyugellátások kifizetése a bevétel 98,9 %-a.) Az Ny. Alapból fedezett ellátásokból kikerült a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj és a rehabilitációs járadék, és ezek fedezete átutalásra kerül az E. Alapnak. (A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról 2011. évi CXCI. törvény) A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény megszüntette a korhatár előtti öregségi nyugdíjakat (előrehozott öregségi nyugdíj, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj, korkedvezményes nyugdíj, korengedményes nyugdíj, a bányásznyugdíj, szolgálati nyugdíj stb.), és az ezekre eső összegek átkerülnek az Ny. Alapból a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Alapba.

20

A nyugdíjreform Közismert tény az ország gazdasági helyzete, a társadalom idősödésé, és a születési ráta alacsony volta. (Magyarországon a születési ráta 1,3 %, az EU átlaga 1,6) A nyugdíjreform megszüntette a vegyes finanszírozású két pilléren álló nyugdíjrendszert, ennek következtében ma már az állami nyugdíjrendszerbe folynak be a korábban magánnyugdíjrendszerbe befolyt járulékok. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben nyugellátást csak a nyugdíjkorhatár betöltésétől lehet megállapítani és folyósítani, ez alól kivétel a 40 év szolgálati idővel rendelkező nők esetében van. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerből kikerültek mindazon ellátások, amelyek nem saját jogú öregségi ellátások vagy hozzátartozói ellátások. Így kikerültek a korhatár előtti ellátások, és a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj. (Később részletesen.) Megszüntették a fegyveres szervek speciális korkedvezményét, míg az egyéb korkedvezményre jogosulti kört felülvizsgálták (Pl. bányászok, balettművészek) vagy felülvizsgálják. Szabályozási terület: A Tny. és végrehajtási rendelete a 168/1997. (X.6.) Korm. rendelete (TnyR.) az alábbi fő kérdésekről tartalmaz rendelkezést: • alapelvek, • a törvény hatálya, • a nyugdíjszolgáltatások, • az igényérvényesítés szabályai, • felelősségi szabályok, és • a jogorvoslat rendje. Alapelvek A kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer működtetése és fejlesztése az állam feladata. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer öregség esetén a biztosított részére, elhalálozása esetén a hozzátartozója részére egységes elvek alapján nyugellátást biztosít. A társadalombiztosítási nyugdíj fedezetére járulékot kell fizetni. Az állam a társadalombiztosítási nyugellátások kifizetését akkor is biztosítja, ha az Ny. Alap kiadásai meghaladják a bevételeket, ekkor a központi költségvetés a különbség összegét előirányzatként biztosítja. A társadalombiztosítási nyugellátás a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem összegéhez és az elismert szolgálati időhöz igazodik. Az 1997. december 31-én, az akkor hatályos jogszabályok alapján megszerzett jogosultságot megszüntetni illetőleg korlátozni nem lehet. Amennyiben valaki a magánnyugdíj rendszerből átlép a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe és a befizetéseit átutalták, akkor nyugellátását úgy kell megállapítani, mintha a biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjjárulék fizetésére lett volna kötelezett. A Tny. rendelkezik arról is, hogy a szociális biztonsági tárgyú nemzetközi szerződés, illetve szociálpolitikai egyezmény hatálya alá tartozó személyre a törvényi rendelkezéseket az 21

egyezményben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Kikerült a Tny-ből az a rendelkezés, hogy a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak nyugellátásával kapcsolatos eltérő szabályokról külön törvény rendelkezik. Tny. hatálya kiterjed: • • •

biztosítottnak minősülő személyekre és a foglalkoztatókra (Tbj), a saját jogú és hozzátartozói nyugellátásban részesülő személyekre, és a nyugdíjmegállapító szervre és a nyugdíjfolyósító szervre, valamint a Ny. Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szervre (ONYF.) A nyugdíjszolgáltatások

A nyugdíjszolgáltatásokat két csoportba osztjuk az alapján, hogy saját jogon járnak-e, avagy hozzátartozói jogon. Mind a saját jogú nyugellátás mind a hozzátartozói nyugellátás olyan keresettől, jövedelemtől függő rendszeres pénzellátás, amely meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén a biztosítottnak (volt biztosítottnak) illetve hozzátartozójának jár. A saját jogú nyugellátás: 1. az öregségi nyugdíj, 2. a rehabilitációs járadék. A hozzátartozói nyugellátás: 1. az özvegyi nyugdíj, 2. az árvaellátás, 3. a szülői nyugdíj, 4. baleseti hozzátartozói nyugellátások és 5. az özvegyi járadék. Összehasonlításként, 2011. december 31. napjáig saját jogú nyugellátásként az alábbi jogon jártak az ellátások: 1. 2. 3. 4.

az öregségi nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj és a rehabilitációs járadék.

A Tbj. hatályos szövege az özvegyi járadékot nem tartalmazza. A rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvényt 2012. január 1-jével hatályon kívül helyezte A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény, de a megállapított és folyósított rehabilitációs járadékot annak lejártáig folyósítani kell. Amennyiben valaki egyidejűleg több saját jogú nyugellátásra vagy több hozzátartozói nyugellátásra is jogosult, mind a saját jogú, mind a hozzátartozói nyugellátások közül a számára kedvezőbbet választhatja azzal, hogy a jogosultra kedvezőtlenebb nyugellátás folyósítása szüneteltetésre kerül. 22

Természetesen a saját jogú nyugellátás (pl. öregségi nyugdíj) és a hozzátartozói nyugellátás (pl. özvegyi nyugdíj) együtt folyósítandó. Ha jogszabály kivételt nem tesz a mezőgazdasági szövetkezeti járadékra, a mezőgazdasági szakszövetkezeti járadékra és a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű járadékára, akkor a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer keretében járó nyugellátásokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Kikerült a Tny.-ből a bányásznyugdíjra, a korengedményes nyugdíjra, az egyes művészeti tevékenységet folytatók öregségi nyugdíjára, a szolgálati nyugdíjra, az előnyugdíjra stb. vonatkozó rendelkezés. Kikerült a Tny.-ből a teljes III. fejezet, amely a rokkantsági és a baleseti rokkantsági nyugdíjról szólt. Azok, akik az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték és a rokkantsági, a baleseti rokkantsági nyugdíjban részesültek, átkerültek az öregségi nyugdíjra jogosultak körébe. A tizenharmadik havi nyugdíjat folyósították 2003. február 15-től 2009. július 1-jéig. Saját jogú nyugellátások 1. Az öregségi nyugdíj Az öregségi nyugdíj a meghatározott életkor elérése és meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén járó nyugellátás. Az öregségi nyugdíjhoz megkívánt életkor és szolgálati idő törvényi szintű szabályázása A társadalombiztosításról szóló 1975.évi II. törvény (T.) rendelkezései alapján az alábbiak szerint alakult. A nők öregségi nyugdíjkorhatárát a betöltött 55. életévben, a férfiakét 60. életévben határozták meg és a jogosultság megszerzéséhez 10 év szolgálati időt kívántak meg. A megkívánt szolgálati idő mértékét 1981. évtől 20 évre módosították. 1993. évtől a nők öregségi nyugdíjkorhatárát fokozatosan 60. életévre emelték. Majd 1997. évtől a nők és férfiak nyugdíjkorhatárát fokozatosan 62. életévre emelték. A Tny. hatályba lépésekor 1998. január 1-jén lényegében az előző törvény rendelkezéseit vette át, amelyet 2008. január 1-jei hatállyal változtattak meg akként, hogy öregségi nyugdíjra való jogosultság megállapításának a feltétele, hogy a jogosult biztosítási jogviszonnyal ne rendelkezzen (2007. évi CLVI. tv.). Majd 2010. január 1-jei hatállyal rendelkezés született a nyugdíjkorhatárt fokozatosan 65 életévre történő emelkedéséről (2009. évi XL. tv.). Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik, valamint az öregségi teljes nyugdíj megállapításának napjától biztosítással járó jogviszonyban nem áll sem Magyarországon, sem EU államban, sem szerződő államban. Kivételt képez a tanulószerződés alapján tanulmányokat folytató, az álláskeresési támogatásban részesülő, az egyházi személy és őstermelő. A Tbj. 5. § (1) bekezdés e)-g) pontja szerinti biztosítási jogviszony megszüntetésére nincs szükség, mivel a biztosítási jogviszony a nyugdíjazás időpontjától kezdődően átalakul kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozói jogviszonnyá a törvény erejénél fogva. Az öregségi nyugdíjra vonatkozó nyugdíjkorhatárok a 62. életévtől 65. életévig terjednek, az alábbiak szerint, aki • 1952. január 1-je előtt született, a betöltött 62. életév, • 1952-ben született, a 62. életév betöltését követő 183. nap, • 1953-ban született, a betöltött 63. életév, • 1954-ben született, a 63. életév betöltését követő 183. nap, 23

• • •

1955-ben született, a betöltött 64. életév, 1956-ban született, a 64. életév betöltését követő 183. nap, és 1957-ben vagy azt követően született, a betöltött 65. életév.

A nyugdíjjogosultság szabályai 2011. január 1-jétől a nők fokozott védelmére tekintettel kiegészültek azzal, hogy az életkortól függetlenül az öregségi teljes nyugdíjra jogosulttá váltak azok a nők, akik legalább 40 év szolgálati idővel rendelkeznek és az öregségi teljes nyugdíj megállapításának napjától biztosítással járó jogviszonyban nem állnak. Ez esetben a Tny. jogosultsági időről és nem szolgálati időről szól. [Tny. 18.§ (2) bek. (2a) pont.] Pl. a jogosultsági időbe nem számít bele, de a szolgálati időként figyelembe kell venni az 1998. január 1-je előtti időszakban a felsőfokú tanulmányok idejét. Az öregségi teljes nyugdíj mellett létezik öregségi résznyugdíj, amelyre való jogosultság feltételei annyiban térnek el a teljes öregségi nyugdíjtól, hogy a megkívánt szolgálati idő legalább 15 év. A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény kimondta, hogy korhatár előtti öregségi nyugdíj 2011. december 31-ét követő kezdő naptól nem állapítható meg: • előrehozott öregségi nyugdíj, • csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj, • korkedvezményes nyugdíj, • bányásznyugdíj, • korengedményes nyugdíj, • az egyes művészeti tevékenységeket folytatók öregségi nyugdíjra jogosultságáról szóló 5/1992. (I. 13.) Korm. rendelet alapján megállapított öregségi nyugdíj, • a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény 2012. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezései alapján megállapított öregségi nyugdíj, • az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény 2012. január 1-jét megelőzően hatályos rendelkezései alapján megállapított öregségi nyugdíj, • az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló 1990. évi LVI. törvény 2012. január 1jét megelőzően hatályos rendelkezései alapján megállapított öregségi nyugdíj, • szolgálati nyugdíj. A 2012. január 1-jét megelőző kezdő naptól megállapításra kerülő korhatár előtti öregségi nyugdíjak megállapítására a korhatár előtti öregségi nyugdíj kezdő napján hatályos szabályokat kell alkalmazni. Szolgálati idő A szolgálati idő az az időszak, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, illetve megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett. A nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség nélkül szolgálati időnek minősülő időszakokat a törvény külön határozza meg. A szolgálati idő megállapítása eltérő attól függően, hogy 1998. január 1-je előtti vagy az utáni időszakról van-e szó. 1998. január 1-jét megelőző szolgálati időtartamnál az 1997. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell a biztosítással járó jogviszony idejét megállapítani, míg 1998. január 1-jétől a Tbj.-ben biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonya akkor 24

számít szolgálati időnek, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot levonták, illetve megfizették. A Tny. rendelkezése alapján azon időn túlmenően, amikor a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, még szolgálati időként figyelembe kell venni: • a Tbj.-ben meghatározott, nyugellátás szerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azt az időszakot, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették, • az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személyként és szerzetesrendi tagként ilyen minőségben eltöltött időtartamot, az 1997. december 31-ét követően pedig azt az időtartamot, amelyre 2011. december 31-éig az előírt nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot, és 2012. január 1-jétől a nyugdíjjáradékot az egyházi szervek megfizették, • a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát, amennyiben az előírt nyugdíjjárulékot megfizették, • a katonai (polgári) szolgálatban eltöltött időt, • a táppénz (betegszabadság) - ide nem értve a külön jogszabály rendelkezése szerint kötött megállapodás alapján folyósított táppénzt -, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély folyósításának időtartamát, valamint a gyermekgondozási díj 2000. január 1-jét megelőző folyósításának időtartamát, illetőleg az 1999. december 31-ét követő gyermekgondozási díj, továbbá rehabilitációs ellátás folyósításának azt az időtartamát, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették, • a munkanélküli-járadék, a vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették, • azt az időt, amely az 1997. december 31-én hatályos rendelkezések szerint szolgálati időnek minősült, • a munka-rehabilitáció keretében foglalkoztatott személy tekintetében a munka-rehabilitációs díj folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették, (A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény) és • a rehabilitációs járadék folyósításának időtartamát, ha az előírt nyugdíjjárulékot megfizették. Szolgálati időként kell figyelembe venni az öregségi nyugdíjra jogosultságnál a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét 1998. január 1-je előtt. A felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok címén a tanulmányi időszak kezdetét magában foglaló hónap első napjától a végét magában foglaló hónap utolsó napjáig eltelt idő számít szolgálati időnek. Több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe. A külföldi felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok ideje szolgálati időként akkor vehető figyelembe, ha a külföldi állam joga szerint kiállított bizonyítvány és oklevél Magyarországon a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény rendelkezései szerint egyenértékűnek ismerhető el az illetékes hatóság szakvéleménye alapján, illetőleg a külföldi résztanulmányok idejét a hazai felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi időbe beszámították.

Szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt is, amely a munkaviszony (közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszony) jogellenes megszűnésétől annak helyreállításáig, vagy az utóbbi mellőzése esetén a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogerős megállapításáig telt el. Szolgálati időként nem lehet figyelembe venni az egyéni vállalkozónál, a társas vállalkozás tagjánál, a jogi személyiséggel nem rendelkező társas vállalkozás tagjánál, a segítő családtagnak, és a mezőgazdasági őstermelő biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonynak azt az időtartamát, 25

amelyre vonatkozóan nyugdíjbiztosítási járulék vagy nyugdíjjárulék tartozása van. A Tny. szabályozza, hogy a tartozás utólagos rendezése esetén hogyan kell azt szolgálati időként figyelembe venni. Arányosan elismerhető a szolgálati idő, ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a minimálbérnél kevesebb, ekkor a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával. Eltérő a szolgálati idő számítása az egészségügyi dolgozóknál, esetükben 2004. május 1-jétől kiegészítő szolgálati időként kell figyelembe venni a külön törvényben (Az egészségügyi tevékenység egyes kéréseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény) meghatározott, heti 48 órát meghaladó önként vállalt többletmunkavégzésnek a napi 8 óra alapulvételével átszámított időtartamát. Szolgálati időnek nem minősülő idő: • a fizetés nélküli szabadság és a munkavégzés alóli mentesítés időtartama, ha erre az időre nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem kifizetés nem történt, • az előzetes letartóztatás, a szabadságvesztés tartama, kivéve ha a letartóztatottat az ellene emelt vád alól jogerősen felmentették vagy a büntetőeljárást megszüntették, illetve a szabadságvesztés idejét, ha az elítéltet a bíróság utóbb jogerősen felmentette. A szolgálati idő igazolásánál a szolgálati időt naptári naponként kell számításba venni és 365 naptári napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet számításba venni. A szolgálati időt a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartása alapján kell megállapítani. A társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő • a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással), vagy • a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy • egyéb hitelt érdemlő módon bizonyítja. 1992. március 1-jéig a munkáltatók és egyéb szervek voltak kötelezhetők a társadalombiztosítás céljait szolgáló nyilvántartások vezetésére. A társadalombiztosítási szervnek ellenőrzési joga volt a társadalombiztosítási nyilvántartások vezetésével kapcsolatban és a feladatai ellátásához szükséges adatokat kérhette, melyet a munkáltatónak vagy az egyéb szervnek15 napon belül közölnie kellett. 1992. március 1-jéig a nyugdíj megállapítása az utolsó négy év béradatai alapján történt. A társadalombiztosítási szervek ezen törvényi szabályozás miatt nem rendelkeztek teljes körűen adatokkal az egyes személyek biztosítási jogviszonyát és járadékfizetését illetően. Ezen túl a rendszerváltást követően új gazdasági társaságok alakultak, majd szűntek meg, a társadalombiztosítási nyilvántartási lapok megőrzése nem mindig történt meg. Ezek következtében nagyon sok irat hiányzik illetve eltűnt, megsemmisült. Az adatok vonatkozásában az 1988. január 1jén történt személyi jövedelemadó bevezetése javított, de az azt megelőző időszakra vonatkozóan a társadalombiztosítási perekben a biztosítási jogviszonynak, és a járadék fizetésének a bizonyítása sokszor sikertelen. A Tny. törvényi vélelmet állít fel, amikor kimondja, hogyha a biztosítás ténye, illetőleg a biztosítással járó jogviszony időtartamára vonatkozó adatok a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv nyilvántartásaiból megállapíthatók, azonban a nyugdíjjárulék levonásának ténye nem állapítható meg az okiratok hiányában, illetőleg a foglalkoztató megszűnése miatt nem bizonyítható, a 26

nyugdíjjárulék levonását vélelmezni kell. A nyugdíj összege A Tny. hatályos rendelkezése eltérően szabályozza az öregségi nyugdíj összegét • az 1997. december 31-ét követő és 2013. január 1-jét megelőző időpont között megállapításra kerülő öregségi nyugdíj esetében, és • a 2012. december 31-ét követően megállapításra kerülő nyugdíjak esetében. Az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és a figyelembe vehető havi bruttó átlagkereset összegétől függ. A szolgálati idő és havi átlagkereset százalékos aránya 4. és 5. számú melléklet. Az öregségi teljes nyugdíj nem lehet kevesebb, mint a végrehajtási rendeletben meghatározott legkisebb összeg, pontosan 28500.- Ft. (KSH: 2010-ben az egytagú nyugdíjas háztartás létminimuma 70862.-Ft.) Az öregségi nyugdíj összegét 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért keresetek és jövedelmek havi átlaga alapján kell meghatározni. Figyelemmel a biztosítotti nyugdíjjárulék felső plafonjára. 1. Hatályos szabályozás, a 2013. január 1-je előtti időponttól megállapításra kerülő öregségi nyugdíj összegét a Tny 22. § alapján meghatározott havi átlagkeresetből kell kiszámítani azzal, hogy az 1997. december 31-ét követően és 2013. január 1-jét megelőzően elért kereseteket, jövedelmeket – ideértve a minimálbér összegét is – naptári évenként csökkenteni kell • a kifizetés időpontjában hatályos jogszabályokban meghatározott járulékmértékek figyelembevételével számított természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magán-nyugdíjpénztári tagdíj, vállalkozói járulék, valamint 2010. január 1jétől egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék összegével (munkavállalói járulék,), továbbá • a személyi jövedelemadónak ◦ 2010. január 1-jét megelőzően elért keresetek, jövedelmek esetén a járulékok levonása után fennmaradó összegre képzett összegével, ◦ 2009. december 31-ét követően elért keresetek, jövedelmek esetén a járulékok levonása után fennmaradó és az adóalap-kiegészítés együttes összegére képzett összegével. 1988. január 1-jétől a nyugdíjazást megelőző napig elért kereseteket az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve kell a nyugdíjazást megelőző év kereseti szintjéhez igazítani, valorizálni. /A valorizációs számok a TnyR. mellékletében találhatók./ A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset számítása során az 1988. év óta a nyugdíjazásig elért kereseteket, jövedelmeket a megszerzésekor érvényes szabályok szerint csökkenteni kell a járulékokkal (6.számú melléklet), majd a személyi jövedelemadóval (adóalap kiegészítéssel) és az így, egyes évekre megkapott összeget szorozni kell a valorizációs számmal, amelynek eredménye az egyes évek valorizált nettó kereset. Az egyes évekre számított valorizált nettó keresetek összegét el kell osztani azon napok számával, amelyre a biztosítottnak keresete volt, így megkapjuk a napi átlagot, amelyet meg kell szorozni 365tel (éves átlag), és osztani kell 12-vel (havi átlag). Az megkapott havi átlagkeresetnek a szolgálati idő alapján járó százaléka lesz a havi nyugdíj összege. 27

A járulékfizetési felső határ (2011-ben 21.00.-Ft./nap) felett nyugdíjjárulék levonásra nem kerül, és ha a havi átlagkereset 330.000.-Ft-nál több, az ezt meghaladó részt csak korlátozott mértékben lehet figyelembe venni (degresszió). A degresszió mértékét a TnyR. tartalmazza. 2. A 2012. december 31-ét követően megállapításra kerülő nyugdíjak számítása eltér az alapján, hogy a öregségi nyugdíjra jogosító feltételek 2013. január 1-je előtt vagy azt követően következneke be. Az, aki a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben fizetett járulékot és 2013. január 1-je előtt az öregségi nyugdíjra jogot szerzett, az 2013. január 1-je előtti szabályok szerint jogosult az öregségi nyugdíjra függetlenül az igényérvényesítés időpontjától. Az, aki az öregségi nyugdíjra jogosító feltételekkel 2013. január 1-jétől rendelkezik, annak a nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett) – a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló –, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. A Tny. 22. § meghatározza, hogy mit kell keresetként, jövedelemként figyelembe venni. A számításnál a havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet, jövedelmet a bruttó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani. Ezt követően az öregségi nyugdíj alapját képező átlagkeresetet – a hatályos szabályozással egyezően – úgy kell meghatározni, hogy a keresetek együttes összegét el kell osztani azon napok számával, amelyre a biztosítottnak keresete volt, így megkapjuk a napi átlagot, amelyet meg kell szorozni 365-tel (éves átlag), és osztani kell 12-vel (havi átlag). Az megkapott havi átlagkeresetnek a szolgálati idő alapján járó százaléka lesz a havi nyugdíj összege. Hozzátartozói nyugellátások A hozzátartozói nyugellátás: az özvegyi nyugdíj, az árvaellátás, a szülői nyugdíj, és a baleseti hozzátartozói nyugellátás (baleseti özvegyi nyugdíj, baleseti árvaellátás, a baleseti szülői nyugdíj) és az özvegyi járadék. Hozzátartozói nyugellátásra jogosultság szempontjából halálesetnek számít az eltűnés is, ha azt bíróság jogerősen megállapította. 1. Az özvegyi nyugdíj Az özvegyi nyugdíj az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy házastársának, meghatározott feltételek mellett élettársának, valamint elvált házastársának járó nyugellátás. Özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa öregségi nyugdíjasként halt meg vagy akinek házastársa • a 22 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül, vagy összesen legalább 2 év, •

a 22 éves életkor betöltését követően, de a 25 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 4 év,

•

a 25 éves életkor betöltését követően, de a 30 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 6 év,

•

a 30 éves életkor betöltését követően, de a 35 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 8 év, 28

•

a 35 éves életkor betöltését követően, de a 45 éves életkor betöltését megelőzően hunyt el, és legalább 10 év,

•

45 éves életkor betöltését követően hunyt el, és legalább 15 év

szolgálati időt szerzett. (?) Özvegyi nyugdíjra az is jogosult, akinek házastársa a szükséges szolgálati időt nem szerezte meg, de az alacsonyabb életkorhoz előírt szolgálati időt az ott meghatározott életkor betöltéséig megszerezte, és ezt követően szolgálati idejében a haláláig harminc napnál hosszabb megszakítás nincs. E harminc napba nem lehet beszámítani a keresőképtelenség idejét. Szolgálati időként kell figyelembe venni az özvegyi nyugdíjra történő jogszerzés szempontjából •

az elhunyt jogszerzőnek a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi idejét,

•

azt az időtartamot, ami alatt az elhunyt jogszerző rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban vagy rokkantsági ellátásban részesült.

A házastársra előírt feltételekkel egyezően az élettárs is jogosult özvegyi nyugdíjra, ha a jogszerzővel annak haláláig • egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy • megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt. Az élettársa után nem jogosult özvegyi nyugdíjra az, aki az együttélési időszak vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugdíjban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült. Az özvegyi nyugdíj lehet ideiglenes vagy állandó. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj jár: • a házastárs halálától egy évig, • ha az elhunyt után másfél évesnél fiatalabb árvaellátásra jogosult maradt, akkor az árva 18 hónapos életkoráig, • ha az elhunyt után fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek maradt, akkor az árva harmadik születésnapjáig. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki házastársa halálakor • a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy • megváltozott munkaképességű, vagy • házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árva-ellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik. Özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike • a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tizenöt éven belül, • a házastárs 1993. február 28-a után bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tíz éven belül következik be. Az, akinek házastársa a házasság megkötésekor a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkort már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek.

29

Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj csak akkor jár, ha házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg. Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek az özvegyi nyugdíj csak abban az esetben jár, ha jogosultsági feltételek a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkeztek és a házastársától annak haláláig tartásdíjban is részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg. Az özvegyi nyugdíj mértéke Az ideiglenes özvegyi nyugdíj 60%-a annak az öregségi nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette vagy megillette volna. Az özvegyi nyugdíj mértéke: 60 %-a vagy 30 %-a annak az öregségi nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette vagy megillette volna: • 60 % annak, aki az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte vagy megváltozott munkaképességű, de rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, saját jogú nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban és átmeneti bányászjáradékban nem részesül, • 30 % annak, aki az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte vagy megváltozott munkaképességű és egyidejűleg rokkantsági ellátásban, rehabilitációs ellátásban, saját jogú nyugellátásban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban vagy átmeneti bányászjáradékban részesül, továbbá házastársa jogán árvaellátásra jogosult, fogyatékkal élő illetve tartósan beteg, vagy legalább két árva-ellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik. Több jogosult esetén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlő arányban meg kell osztani. Ha a jogosultak száma megváltozik, az özvegyi nyugdíjat újból meg kell osztani. Az özvegyi nyugdíjra jogosult a többi jogosult ellen indított perben az özvegyi nyugdíj más irányú megosztását is kérheti. Az özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha • az özvegy a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkorának betöltése előtt házasságot köt, • megváltozott munkaképesség alapján megállapított özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha az özvegyi nyugdíjas már nem megváltozott munkaképességű, • az árva-ellátásra jogosult gyermekek tartása címén megállapított özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik, ha már egyik gyermeket sem illeti meg árvaellátás. Feléled az özvegyi nyugdíja annak, akinek az özvegyi nyugdíja nem házasságkötés miatt szűnt meg, ha az arra jogosító feltételek valamelyike • a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tizenöt éven belül, • a házastárs 1993. február 28-a után bekövetkezett halála esetén az özvegyi nyugdíj megszűnésétől számított tíz éven belül bekövetkezik. Az özvegyi nyugdíj feléledése esetén a jogosultat az özvegyi nyugdíj megszűnését követő emelések, kiegészítések megilletik. 2. Az árvaellátás Az árvaellátás az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot 30

szerzett elhunyt személy gyermekének, örökbe fogadott gyermekének, meghatározott feltételek esetén nevelt gyermekének, testvérének, unokájának járó ellátás. Árvaellátásra az a gyermek jogosult (ideértve a házasságban vagy az élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban közösen nevelt gyermekét is), akinek szülője haláláig az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte vagy öregségi nyugdíjasként halt meg. Az örökbe fogadott gyermeknek vér szerinti szülője jogán árvaellátás nem jár, kivéve, ha a gyermeket a vér szerinti szülő házastársa fogadta örökbe. Árvaellátás jár a testvérnek és az unokának (ideértve a dédunokát és ükunokát is) is, ha őt az elhunyt saját háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs. Az árvaellátás a jogszerző halála napjától kezdődően a gyermek 16. életévének betöltése napjáig jár. Ha a gyermek oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a huszonötödik életév betöltéséig jár. Amennyiben a jogosultság megszűnése előtt a gyermek megrokkant, ennek tartamára az árvaellátás életkorra tekintet nélkül megilleti. Nem érinti az árvaellátásra jogosultságot, ha a gyermek vagy életben maradt szülője házasságot köt, vagy örökbe fogadják. Az iskolai tanulmányok címén azt a gyermeket is megilleti az árvaellátás, aki • betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi, • huszonöt évesnél fiatalabb és a felnőttoktatás keretében folytat tanulmányokat. Iskolai tanulmányok címén az árvaellátás a tanulmányok befejezése hónapjának végéig, a nyári tanulmányi szünet tartamára is jár. Az árvaellátásra való jogosultságot nem érinti, ha a középiskola tanulójának a tanulói jogviszonya, illetőleg a felsőoktatási intézmény hallgatójának a hallgatói jogviszonya az oktatási intézmény igazolása szerint a tanuló, illetőleg hallgató betegsége vagy szülése miatt szünetel. Az árvaellátás gyermekenként annak a nyugdíjnak a 30%-a, ami az elhunytat öregségi nyugdíjként, halála időpontjában megillette, vagy megillette volna. 60% jár árvaellátásként annak a gyermeknek, • akinek mindkét szülője elhunyt, • akinek életben lévő szülője megváltozott munkaképességű. 3. A szülői nyugdíj A szülői nyugdíj az elhunyt biztosított (nyugdíjas) szülőjének, nagyszülőjének, meghatározott feltételek fennállása esetén nevelőszülőjének járó ellátás. Szülői nyugdíjra az a szülő jogosult, akinek a gyermeke az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése után vagy öregségi nyugdíjasként halt meg, ha • a szülő a gyermekének halálakor megváltozott munkaképességű, vagy a hatvanötödik életévét betöltötte, és • a szülőt a gyermeke a halálát megelőző egy éven át túlnyomó részben eltartotta. A szülői nyugdíjra jogosult az a nevelőszülő is, aki a nevelt gyermeket tíz éven át eltartotta. A szülői nyugdíj a jogszerző halála napjától jár. A szülői nyugdíjat meg kell szüntetni, ha arra tekintettel állapították meg, hogy a szülő megváltozott munkaképességű, és ez az állapota már nem 31

áll fenn, és hatvanötödik életévét még nem töltötte be. Annak a szülőnek, aki gyermeke halálakor hatvanötödik életévét nem töltötte be és nem megváltozott munkaképességű, szülői nyugdíj csak abban az esetben jár, ha az elhalálozástól számított tíz éven belül • a hatvanötödik életévét betölti, vagy • megváltozott munkaképességűvé válik és • tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs. A nagyszülőt és az unokát is a fentiek szerint illeti meg az ellátás. A szülői nyugdíjra jogosultság nem szűnik meg, ha a szülői nyugdíjra jogosult személy saját jogú vagy hozzátartozói nyugellátása a szülői nyugdíj folyósításának tartama alatt az évenkénti emelésekkel már meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét. A szülői nyugdíj mértéke azonos az özvegyi nyugdíj mértékével. Ha a szülői nyugdíjra többen jogosultak, azt közöttük, az özvegyi nyugdíj megosztására vonatkozó rendelkezések alkalmazásával, egyenlő arányban meg kell osztani. A szülői nyugdíjat is újból meg kell osztani, ha a jogosultak száma megváltozik. 4. A baleseti hozzátartozói nyugellátások A baleseti hozzátartozói nyugellátások: •

baleseti özvegyi nyugdíj,

•

baleseti árva-ellátás és

•

baleseti szülői nyugdíj.

A hozzátartozók részére baleseti hozzátartozói nyugellátás akkor jár, ha a sérült az üzemi baleset következtében meghalt. A baleseti sérült hozzátartozóit a baleseti nyugellátás akkor is megilleti, ha a sérült a baleseti táppénz folyósításának a tartama alatt nem az üzemi baleset következtében halt meg. A baleseti sérült hozzátartozói ideiglenes özvegyi nyugdíjra és ennek megszűnését követően özvegyi nyugdíjra, árva-ellátásra és szülői nyugdíjra a hozzátartozói nyugellátásra vonatkozó rendelkezések szerint azzal az eltéréssel jogosultak, hogy a hozzátartozót a baleseti nyugellátás a jogszerző szolgálati idejére tekintet nélkül megilleti. A baleseti hozzátartozói nyugellátás számításának alapjául szolgáló öregségi nyugdíj-összeg a havi átlagkereset 60 %-a, ha az elhunyt jogszerző egy év szolgálati idővel sem rendelkezik. A hozzátartozói nyugellátás összege az elhunyt jogszerző szolgálati idejének minden éve után a havi átlagkereset 1 %-ával emelkedik, de az átlagkeresetnél több nem lehet. 5. Az özvegyi járadék 2010. december 22. napjától eltérő tartalommal ismételten bevezetésre került az özvegyi járadék, amely az esetben illeti meg az özvegyet, ha az özvegyi járadék összege (az elhunyt biztosított társadalombiztosítási egyéni számláján nyilvántartott nyugdíjcélú befizetéseinek összege alapján) magasabb, mint a Tny. alapján számított özvegyi nyugdíj összege. Özvegyi járadék fizetése esetén özvegyi nyugdíj nem folyósítható. 32

Kivételes nyugellátás Különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén a Ny. Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv (ONYF), a nyugdíjbiztosítási szerv vezetője • kivételes nyugellátást állapíthat meg az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő személy, a megváltozott munkaképességű özvegy és az árva részére, • kivételes nyugellátás emelést állapíthat meg, az öregségi nyugdíjkorhatárt elérő személy, a megváltozott munkaképességű özvegy, az árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodó özvegy és az árva, illetőleg rehabilitációs járadékban részesülő részére, • kivételes egyszeri segélyt állapíthat meg a nyugellátásban részesülőnek. A kivételes ellátásokról egyszerűsített határozatot kell hozni, és megállapítása esetén a magánnyugdíj-pénztári tagságot nem kell figyelembe venni. A nyugellátások évenkénti emelése A nyugellátások évenkénti rendszeres emelésénél is eltérő szabályozás érvényesül a 2013. január 1je előtti és 2012. december 31-e utáni időszakra vonatkozóan. (A 2011. áprilisában megküldött konvergencia program e szabályozásoktól eltérő álláspontot rögzít.) A 2013. január 1-je előtti nyugellátásokat a megállapítás naptári évét követően minden év január hónapjában az emelés évére tervezett fogyasztói árnövekedésnek megfelelő mértékben kell emelni. A tárgyévi tervezett fogyasztói árnövekedést a központi költségvetésről szóló törvény állapítja meg, 2012 januárjában az esedékes nyugdíjemelésnél 4,2%-os fogyasztói árnövekedés figyelembevételéről rendelkezett. A 2012. december 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő nyugellátásoknál (2014. január 1jétől) az emelést megelőző naptári év I–III. negyedévében és az azt megelőző év negyedik naptári negyedévében mért fogyasztói árnövekedés és az országos bruttó átlagkereset-növekedés 50-50 %os súlyozott átlagának megfelelő mértékben kell végrehajtani.

A társadalombiztosítási egyéni számla 2011. április 12. napjával a Tny. szabályozásába bekerült a társadalombiztosítási egyéni számla. (96/A. §) A nyugellátások folyósítása A saját jogú és hozzátartozói nyugellátást, továbbá a nyugdíjbiztosítási szervek hatáskörébe utalt nem társadalombiztosítási ellátást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósítja a nyugdíjfolyósító törzsszám, mint azonosító szám alatt. A nyugellátást havonta kell folyósítani, legkorábban attól a naptól kezdve, amelytől megállapították, a jogosultság megszűnéséig, legfeljebb a jogosult elhalálozásának napját magába foglaló naptári hónap utolsó napjáig.

33

Az igényérvényesítés szabályairól, a jogalap nélkül kifizetett ellátások visszafizetéséről, megtérítéséről, a jogszerűen kifizetett ellátások megtérítéséről és a jogorvoslat rendjéről az egészségbiztosítással együtt az Eb.tv. végén. III. 1997. évi LXXXIII. törvény (Eb.tv.) a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól /végrehajtási rendelete 217/1997. (XII.1.) Korm. rendelet/ Az Eb.tv. és végrehajtási rendelete az alábbi fő kérdésekről tartalmaz rendelkezést: • • • • • • • •

az alapelvek, a törvény hatálya, az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásai, és az ezzel kapcsolatos igényérvényesítés, az egészségbiztosítás keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások biztosítása, az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, és a baleseti ellátást, valamint az ezzel kapcsolatos igényérvényesítés, felelősségi szabályok, a jogorvoslatok rendje, a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség.

A megváltozott munkaképességű személyek egészségbiztosítási ellátásairól A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításról szóló 2011. évi CXCI. törvény rendelkezik. Az Európai Unióhoz való csatlakozás hatása az egészségbiztosításra: Római szerződés, 1408/71. (EGK.) sz. rendelet, és az utóbbi végrehajtásáról szóló 574/72.(EGK.) sz. rendelet. A 2012. évi költségvetésben az E. Alap költségvetése 1 700,1 milliárd forint bevétellel, 1735, 4 milliárd forint kiadással és 35, 3 milliárd forint hiánnyal került elfogadásra. Az előző évhez viszonyítva a bevétel 329,2 milliárd forinttal és a kiadás 275,8 milliárd forinttal több, addig a hiány 53,3 milliárd forinttal kevesebb. Bevételi oldalon: • a szociális hozzájárulási adó E. Alapot megillető része és a munkáltatói egészségbiztosítási járulék • a biztosítotti egészségbiztosítási járulék • egyéb járulékok és hozzájárulások • a költségvetési hozzájárulások • rokkantsági és rehabilitációs ellátások fedezetére Ny.Alaptól • egyéb

152,5 milliárd 556,7 milliárd 44,5 milliárd 579,4 milliárd 158,8 milliárd 208,2 milliárd

Kiadási oldalon: • pénzbeli ellátások • természetbeni ellátások • egyéb

555,6 milliárd 1166,3 milliárd 13,5milliárd

Az egészségbiztosítás nehéz helyzete közismert tény, ehhez adat, hogy az E. Alap gyógyítómegelőző ellátásokra fordított kiadásai reálértéken számolva 250 milliárd forinttal maradnak el az 1990-es szinttől.(Semmelweis terv 2010) Az egészségbiztosítás jelenlegi helyzetének okait három 34

fő pontban foglalta össze: az államszocialista rendszer öröksége, az elmúlt 20 év reformjainak nemkívánatos hatásai, és az elmúlt négy év felelőtlen egészségpolitikai döntései és költségvetési restrikciós intézkedései. Ma az egészségügyi ellátás újjászervezésének alapelveit és a megvalósítás irányait a Gyógyuló Magyarország Semmelweis Terv az egészségügy megmentésére (2011) határozza meg. Rögzíti, hogy,

„minden releváns viszonyítási ponthoz képest (EU átlag, Visegrádi országok átlaga, saját korábbi egészségügyi közkiadásaink) keveset költünk egészségügyi ellátásra (250-550 milliárd forint hiányzik a rendszerből), amit viszont elköltünk, azt nem a leghatékonyabban használjuk fel.„ A terv minimum 250 milliárd forintban határozza meg azt az összeget, amely a jelenlegi kormányzati ciklus végéig reálértékben be kell építeni az egészségügyi ágazat finanszírozásba. Az Eb.tv. hatálya kiterjed: • • • •

a biztosított, továbbá egészségügyi szolgáltatás igénybevételére, valamint baleseti ellátásra és szerződés alapján egyes egészségbiztosítási ellátásokra jogosult személyekre, társadalombiztosítási járulékot fizető személyekre és szervezetekre, az egészségbiztosítási ellátások teljesítésében szerződés alapján részt vevő szolgáltatókra, az E. Alapból finanszírozott ellátásokra.

A megváltozott munkaképességű személyek egészségügyi ellátásairól külön törvény (2011. évi CXCI. törvény) rendelkezik.

Alapelvek Az állam a törvényben meghatározott ellátások teljesítését akkor is biztosítja, ha az ahhoz szükséges kiadások az E. Alapból nem fedezhetők. Az egészségbiztosítási szolgáltatások az egészségi állapot által indokolt mértékben vehetők igénybe (a finanszírozási, vizsgálati és terápiás eljárási rendek). A pénzbeni egészségbiztosítási ellátások általában a járulékfizetéssel arányosan vehetők igénybe. Az egészségügyi szolgáltatások azonos szakmai tartalommal illetik meg az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásaira jogosult személyeket. Az egészségbiztosító tájékoztatja a biztosítottat jogairól és kötelezettségeiről, segítséget nyújt igénye érvényesítéséhez. Az egészségbiztosítás keretében igénybe vehető egészségügy szolgáltatások biztosítása (szerződéses kapcsolatok) Az egészségbiztosító az egészségügyi szolgáltatások nyújtására finanszírozási szerződést köt az adott szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedéllyel (személyi és tárgyi feltételek, stb.) rendelkező egészségügyi szolgáltatóval (egészségügyi szolgáltató lehet természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli szervezet), amennyiben az nem rendelkezik 60 napnál régebben lejárt köztartozással. Az egészségbiztosító finanszírozási szerződést köt még a szolgáltatóval: • a gyógyszerárhoz nyújtott támogatással történő kiszolgáltatására, • gyógyászati segédeszköz árhoz nyújtott támogatással történő forgalmazására, kölcsönzésére, 35

javítására és amennyiben a gyártó az eszköz kiszolgáltatását is végzi, egyedi méretvétel alapján történő gyártására, valamint • gyógyászati ellátás támogatással történő nyújtására, ha a tevékenység ellátására (pl. patika üzemeltetésére) jogosult, rendelkezik a személyi és tárgyi feltételekkel és nem rendelkezik 60 napnál régebben lejárt köztartozással. A nem finanszírozott egészségügyi szolgáltató orvosával az egészségbiztosító gyógyszer, illetve gyógyászati segédeszköz támogatással történő rendelésére jogosító szerződést köthet, amennyiben az orvos gyógyszer, illetve gyógyászati segédeszköz rendelésére jogosult. Szerződés köthető hatósági bizonyítvánnyal rendelkező nem egészségügyi szolgáltatóval is gyógyászati segédeszköz egyedi méretvétel alapján társadalombiztosítási támogatással történő gyártására, illetve ezen eszközök társadalombiztosítási támogatással történő javítására. A szolgáltatói oldal tulajdonviszonyaival kapcsolatban fontos tudni, hogy jelentős átrendeződés történt, a rendszerváltást követően az önkormányzati tulajdon lett meghatározó, állami tulajdonban csak az orvosegyetemek, az országos intézetek és néhány ágazati és egyéb speciális egészségügyi intézmény maradt. Az önkormányzatok a tulajdonnal együtt megkapták a területi ellátási kötelezettséget is, ez azonban nem jelentett kötelezettséget saját tulajdonú szolgáltatók működtetésére. Pl. az önkormányzati tulajdonú rendelőben és eszközökkel, az OEP-pel szerződésben lévő Bt. tag háziorvos nyújtja az ellátást. Elkezdődött egy állami tulajdonú egészségügyi intézményrendszer kialakítása, az államnak az egészségügy területén történő nagyobb szerepvállalásával, megváltoztatva az állam és az önkormányzatok között a feladatok megosztását (2011. évi CLIV. törvény a megyei önkormányzatok konszolidációjáról, a megyei önkormányzati intézmények és a Fővárosi Önkormányzat egyes egészségügyi intézményeinek átvételéről). Törvényi rendelkezés alapján így pl. a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi intézményei, azok vagyona és vagyoni értékű jogai állami tulajdonban kerültek 2012. január 1-jével. Az önkormányzati egészségügyi intézmények állami tulajdonba kerülése lépcsőzetesen valósul meg. „A cél egy új, központosított rendszermodell kifejlesztésével, a kórházi beszerzések összehangolásával egy hatékonyabb és országos szinten transzparens rendszer létrehozása, amelyben a beszerzés nagy mennyiségére és a valódi verseny megteremtésére tekintettel jelentős megtakarítások érhetők el.” (Széll Kálmán Terv 2.0) Az Eb. tv. 31. §-ában meghatározza, hogy az egészségügyi szolgáltatóval kötött finanszírozási szerződésnek mit kell tartalmaznia, milyen mellékletei vannak, hogyan módosítható, stb. Az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása: • a ráfordítások alapján meghatározott normán, • az ellátandó feladatokon, • az ellátott esetek számbavételén, • fejkvótán, • a nyújtott szolgáltatások teljesítményarányain, • egyes szolgáltatások tekintetében teljesítményegységének mennyiségén, és • a fentiek kombinációja alapján történik. Az egészségügyi szolgáltatónak a finanszírozás keretében kapott összeget más pénzeszközeitől elkülönítetten kell kezelni, és csak a finanszírozási szerződésben foglalt feladatokra használhatja fel. Az egészségbiztosító ellenőrzi az egészségügyi szolgáltatás nyújtására kötött szerződés teljesítését, és jogellenesség esetén jogosult szankciót alkalmazni. 36

Egészségbiztosítási ellátások: • egészségügyi szolgáltatás, • pénzbeli ellátások: terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, táppénz; • baleseti ellátások: baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz, baleseti járadék • megváltozott munkaképességű személyek ellátásai: rokkantsági ellátás, rehabilitációs ellátás. Egészségügyi szolgáltatások Az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásai: • térítésmentesen igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások, • az árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető szolgáltatások, • a biztosított által részleges térítés mellett igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások, • méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások, és • külföldön történő gyógykezelés támogatása. I. Térítésmentesen igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások 1. A betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló alábbi egészségügyi ellátásra jogosult a biztosított és a Tbj. alapján jogosult személy: • az újszülött egészséges fejlettségét ellenőrző, az esetleges károsodások korai felismerését szolgáló szűrővizsgálatokra, • a 0-6 éves korosztály az életkoruknak megfelelően az anyagcserére, az érzékszervek működésére, az értelmi képességre vonatkozó, valamint teljes körű fizikális szűrővizsgálatra, a fogazati rendellenességek felismerését célzó vizsgálatra, valamint a teljes fogászati státus rögzítésére, az életkornak megfelelő fejlődésre és az érzelmi állapotra vonatkozó vizsgálatokra, a környezeti tényezők rizikófaktorai által indukált megbetegedések megelőzését és korai felismerését célzó szűrővizsgálatokra, • a 6-18 éves korosztály – ideértve a 18 év feletti nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő személyeket is – az előző pontban foglaltakon túl az iskola- és ifjúság-egészségügyi ellátás keretében végzett szűrővizsgálatokra, • a 18 éven felüli korosztály az életkornak és nemnek megfelelő rizikófaktorok által indukált betegségek tekintetében az egészségbiztosításért felelős miniszter rendeletében nevesített szűrővizsgálatokra az ott meghatározott gyakorisággal (kivéve a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa által végzett munkaköri alkalmasság megállapítására irányuló vizsgálatokra), évente egy alkalommal fogászati szűrővizsgálatra, • az életkortól függetlenül sportegészségügyi vizsgálatokra, kivéve a hivatásos sportoló sportegészségügyi ellátását. 2. Gyógykezelés céljából végzett ellátások, amelyekre jogosult a biztosított és a Tbj. alapján jogosult személy: Háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás keretében 37

• •

• •

• • •

az egészséges életmód segítését szolgáló tanácsadásra és egészségi állapotának folyamatos figyelemmel kísérésére, betegsége esetén a háziorvosi rendelőben, illetve amennyiben egészségi állapota indokolja az otthonában történő orvosi vizsgálatra és gyógykezelésre, ideértve az ellátás során felhasznált, az elsősegély keretében alkalmazott gyógyszert illetve kötszert is, a háziorvos által kezdeményezett, a biztosított otthonában történő szakorvosi vizsgálatra és véleményre, krónikus betegsége esetén háziorvosi gondozásra, életvezetési tanácsadásra és a gyógykezeléshez szükséges, a biztosított vagy a gondozását végző személy által használt diagnosztikus és terápiás eszközök használatának megtanítására, a háziorvos rendelése szerint az alapellátás keretében végzett szakápolásra, keresőképességének elbírálására, egyéb orvos szakértői vizsgálatra és szakvéleményre, amennyiben az társadalombiztosítási ellátásra vagy szociális juttatásra, illetve külön jogszabályban meghatározott kedvezményre való jogosultság megállapítására irányul.

A biztosított a szolgáltatásokat a külön jogszabály szerint választott háziorvosánál veheti igénybe, amennyiben választott háziorvosát felkeresni nem tudja, annál a finanszírozott szolgáltató háziorvosánál veheti igénybe, amelynek ellátási területén tartózkodási helye van. A fogászati ellátás keretében a alábbi egészségügyi ellátásra jogosult a biztosított és a Tbj. alapján jogosult személy: • 18 éves életkorig, ezt követően a középiskola, szakképző iskola nappali tagozatán folytatott tanulmányok ideje alatt, valamint a terhesség megállapításától a szülést követő 90 napig teljes körű alap- és szakellátásra, ide nem értve a technikai költségeket, • 18 éves életkor felett sürgősségi ellátásra, fogsebészeti ellátásra, fogkő-eltávolításra és az ínyelváltozások kezelésére, • 60 éves életkor felett teljes körű alapellátásra és szakellátásra, ide nem értve a technikai költségeket, • az életkortól függetlenül az alapbetegséggel kapcsolatos fog- és szájbetegségek kezelésére, szakorvosi beutaló alapján fogászati góckeresésre, • a külön jogszabály szerinti fogmegtartó kezelésre. A megállapodás alapján egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy a fogászati ellátás keretében térítésmentesen jogosult sürgősségi ellátásra. A járóbeteg-szakellátás keretében alábbi egészségügyi ellátásra jogosult a biztosított és a Tbj. alapján jogosult személy: • a biztosított betegsége esetén jogosult járóbeteg-szakellátás keretében történő vizsgálatra, gyógykezelésre, ideértve az ellátás során felhasznált gyógyszert illetve kötszert is, továbbá a gyógykezeléséhez szükséges orvosi szakvéleményre, gondozásra és külön jogszabályban meghatározott esetekben a keresőképességének elbírálására, • a háziorvos jogosult a biztosítottat beutalni, de a járóbeteg-szakellátás beutaló nélkül is köteles a biztosítottat ellátni, ha a biztosított egészségi állapota indokolja vagy az ellátás beutaló nélkül is igénybe vehető. A fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás keretében az alábbi egészségügyi ellátásra jogosult a biztosított és a Tbj. alapján jogosult személy: (A biztosított betegsége esetén orvos beutalása alapján jogosult fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásra.) • a betegsége megállapításához szükséges vizsgálatokra, 38

• • • • •

az orvos előírása szerinti gyógykezelésre és gyógyászati ellátásra, a gyógykezeléséhez szükséges gyógyszerre, kötszerre és ideiglenes gyógyászati segédeszközre, a gyógykezeléséhez szükséges ápolásra, szakápolásra, továbbá az otthonába történő távozást követő időre vonatkozó életvezetési tanácsadásra, valamint diétás tanácsadásra, étkezésre, ideértve az orvos által rendelt diétát is, a rendelkezésre álló, az ellátás szakmai és etikai követelményeinek megfelelő színvonalú elhelyezésre.

3. Az egyéb egészségügyi szolgáltatások, amelyekre jogosult a biztosított és a Tbj. alapján jogosult személy: • szülészeti ellátás, • orvosi rehabilitáció és • betegszállítás, mentés II. Az árhoz nyújtott támogatással igénybe vehető szolgáltatások: • gyógyászati céllal rendelt gyógyszer, • különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszer, • gyógyászati segédeszköz, • gyógyászati ellátás és • utazási költségtérítés. III. A biztosított és a Tbj. alapján jogosult részleges térítés mellett az alábbi egészségügyi szolgáltatásokra jogosult: • 18 éves életkor alatt fogszabályozó készülékre, • az ellátást végző orvos megválasztására, kivéve a külön jogszabály szerinti terhesgondozás és a szülészeti ellátás, • a rágóképesség helyreállítása érdekében jogszabályban meghatározott típusú fogpótlásra, • a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásra, ha azt a biztosított beutaló nélkül veszi igénybe, kivéve sürgős szükség körébe tartozó ellátásokat, • a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásnak a beutalási rendtől eltérő igénybevételére, kivéve a sürgős szükség körébe tartozó ellátásokat, • a szanatóriumi ellátásra, • a külsődleges nemi jellegek megváltoztatására irányuló beavatkozásra, kivéve, ha fejlődési rendellenesség miatt a genetikailag meghatározott nem külsődleges jegyeinek kialakítása a cél, stb. Az egészségügyi szolgáltató jól látható helyen kifüggeszti a térítési díjak feltüntetésével a szolgáltatónál térítési díj fizetése mellett igénybe vehető szolgáltatások jegyzékét, továbbá a szolgáltatás megkezdése előtt a biztosítottat tájékoztatja az indokolt és az általa igényelt térítésköteles szolgáltatások díjáról. IV. Méltányosságból igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások a biztosított és a Tbj. alapján jogosult által: Az egészségbiztosítási szerv, az E. Alap éves költségvetésében meghatározott keretek között méltányosságból: • engedélyezheti Magyarországon szakmailag elfogadott, de a finanszírozásba még be nem fogadott eljárásokat illetve a befogadott egészségügyi szolgáltatások befogadástól eltérő alkalmazását, • támogatást nyújthat már támogatott gyógyászati segédeszköz javítási díjához, stb. 39

V. Külföldön történő gyógykezelés • Az egészségbiztosító megtéríti a biztosítottnak az Európai Gazdasági Térség (EGT.) illetve nemzetközi szerződés alapján azonos jogállást élvező állam területén kívüli államban átmenetileg munkavállalás, tanulmányok folytatása vagy egyéb jogcímen tartózkodó biztosítottnak az ellátását vagy szállítását, ha annak elmaradása a biztosított életét vagy testi épségét súlyosan veszélyeztetné, illetve maradandó egészségkárosodáshoz vezetne. • A Magyarországon nem hozzáférhető gyógyító eljárásoknak más országban való igénybevételéhez a biztosítottaknak – kivéve a megállapodás alapján egészségügyi ellátásra jogosultat – az E. Alap terhére támogatás nyújtható. A támogatás rendjét a Kormány rendeletben szabályozza. Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai: • a terhességi-gyermekágyi segély, • a gyermekgondozási díj, • a táppénz, és • a méltányosságból igénybe vehető pénzbeni ellátások. A pénzbeli ellátásokkal kapcsolatban általános szabály, hogy aki ugyanazon biztosítási jogviszony alapján egyidejűleg táppénzre, baleseti táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre illetőleg gyermekgondozási díjra jogosult, választása szerint csak az egyik ellátást veheti igénybe. Terhességi-gyermekágyi segély annak jár, aki a szülést megelőzően két éven belül 365 napon át biztosított volt, és • a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon belül szül, vagy • a biztosítás megszűnését követő negyvenkét napon túl a baleseti táppénz folyósításának, illetve a biztosítási jogviszony megszüntetését követő táppénz folyósításának az ideje alatt vagy a folyósítás megszűnését követő huszonnyolc napon belül szül. A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultsághoz szükséges előzetes 365 napi biztosítási időbe be kell számítani • a biztosítás megszűnését követő baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj folyósításának az idejét, • közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideje folytatott tanulmányok idejéből 180 napot, és • a rehabilitációs járadék, rehabilitációs ellátás folyósításának idejét. A terhességi-gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelő időtartamra jár. Új rendelkezés: A terhességi-gyermekágyi segély legfeljebb a gyermek születését követő 168. napig jár, kivéve az Mt.-ben a koraszülött gyermekek esetében a szülési szabadságra vonatkozó rendelkezés alkalmazásakor. Amennyiben a terhességi-gyermekágyi segély iránti kérelem a szülés várható időpontját megelőző 28 napnál korábban kerül benyújtásra, akkor a kérelem elbírálására vonatkozó határidő a szülés várható időpontját megelőző 28. napon kezdődik. Új rendelkezés, hogy a feltételek fennállása esetén, a terhességi gyermekágyi segély a szülési szabadságnak megfelelő időtartam még hátralévő tartamára jár: • annak a nőnek is jár, aki a csecsemőt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, a gondozásba vétel napjától, 40

• •

• •

• •

annak a gyámnak is jár, aki a csecsemőt jogerős döntés alapján gondozza, a kirendelés napjától, a csecsemőt gondozó vér szerinti apának is jár, ha a szülő nő az egészségügyi szolgáltató által igazoltan, az egészségi állapota miatt kikerül abból a háztartásból, ahol a gyermeket gondozzák, az igazoláson feltüntetett naptól ezen egészségi állapot fennállásáig, a csecsemőt gondozó vér szerinti apának is jár, ha a szülő nő meghal, az elhalálozás napjától, annak a férfinek is jár, aki a csecsemőt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha a gyermeket vele együtt örökbe fogadni szándékozó nő az egészségügyi szolgáltató által igazoltan, az egészségi állapota miatt kikerül abból a háztartásból, ahol a gyermeket gondozzák, az igazoláson feltüntetett naptól ezen egészségi állapot fennállásáig, annak a férfinek is jár, aki a csecsemőt örökbefogadási szándékkal nevelésbe vette, ha a gyermeket örökbe fogadni szándékozó nő meghal, az elhalálozás napjától, és annak a férfinek is jár, aki a csecsemőt egyedül vette örökbefogadási szándékkal nevelésbe, a gondozásba vétel napjától.

A terhességi-gyermekágyi segély a napi átlagkereset 70%-a. A terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló jövedelem naptári napi átlagát a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem naptári napi átlaga alapján kell megállapítani. Gyermekgondozási díjra jogosult • a biztosított szülő, ha a gyermekgondozási díj igénylését – a gyermeket szülő anya esetén a szülést – megelőzően két éven belül 365 napon át biztosított volt, • a terhességi-gyermekágyi segélyben részesült anya, akinek a biztosítási jogviszonya a terhességi-gyermekágyi segély igénybevételének időtartama alatt megszűnt, feltéve, hogy a terhességi-gyermekágyi segélyre való jogosultsága a biztosítási jogviszonyának fennállása alatt keletkezett és a szülést megelőzően két éven belül 365 napon át biztosított volt, és a gyermeket saját háztartásában neveli. Nem tekinthető szülőnek a nevelőszülő és a helyettes szülő. A gyermekgondozási díjra történő jogosultsághoz szükséges előzetes 365 napi biztosítási időbe be kell számítani • a biztosítás megszűnését követő baleseti táppénzt, • a közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott tanulmány idejéből 180 napot, • a rehabilitációs járadék, rehabilitációs ellátás folyósításának idejét. A gyermekgondozási díj legkorábban a terhességi-gyermekágyi segély, illetőleg az annak megfelelő időtartam lejártát követő naptól a gyermek 2. életévének betöltéséig jár. Nem jár a gyermekgondozási díj, ha • a jogosult bármilyen jogviszonyban díjazás ellenében munkát végez vagy hatósági engedélyhez kötött keresőtevékenységét személyesen folytatja, kivéve a szerzői jog védelme alatt álló alkotásért járó díjazást, • a jogosult munkavégzés nélkül megkapja teljes keresetét, ha a keresetét részben kapja meg, csak az elmaradt kereset után jár gyermekgondozási díj, • a jogosult egyéb rendszeres pénzellátásban részesül (pl. öregségi nyugdíj), • a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték, átmeneti vagy tartós nevelésbe vették, továbbá 41

• •

ha harminc napot meghaladóan bentlakásos szociális intézményben helyezték el, a gyermeket napközbeni ellátást biztosító intézményben helyezték el, ide nem értve a rehabilitációs, habilitációs foglalkozást nyújtó intézményi elhelyezést, és a jogosult előzetes letartóztatásban van vagy szabadságvesztés, elzárás büntetését tölti.

A gyermekgondozási díj a naptári napi átlagkereset 70 %-a, de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 %-a. 2012. évben a minimálbér 93000.-Ft.x2=186000.-Ft. ennek 70%-a 130200.-Ft. Amennyiben a biztosított egyidejűleg fennálló több jogviszony alapján jogosult gyermekgondozási díjra, a jogviszonyonként megállapított díjak összegét egybe kell számítani, az ellátás összege egybeszámítás esetén sem haladhatja meg havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 %-át. A megállapított gyermekgondozási díj összegét minden év január 15-éig hivatalból felül kell vizsgálni, és a tárgyévre érvényes összeghatár figyelembevételével január 1-jei időponttól újra meg kell állapítani. Táppénz A táppénzre jogosultságnak három feltétele van: a biztosítási jogviszony, a keresőképtelenség és a keresetveszteség. Táppénzre jogosult az, aki a biztosítás fennállása alatt keresőképtelenné válik és egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett volt. Egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőképtelenséget és a táppénzre való jogosultságot, azok időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani. Az Eb.tv. 1998. január 1-jén történt hatályba lépésekor a munkaviszony megszűnését követően a táppénz (passzív jogon) a keresőképtelenség tartamára, de maximum egy éven át, 2003. július 1jétől 180 napon át, 2004. április 1-jétől 90 napon át és 2007. április 1-jétől 45 napon át járt, majd 2009. augusztus 1-jétől 30 napon át járt. 2011. július 1-jétől megszüntették a passzív jogon járó táppénzt (2011. évi LXXXI. törvény 11.§ c) pont). Keresőképtelen: • aki betegsége miatt munkáját nem tudja ellátni, • aki terhessége illetőleg szülése miatt nem tudja munkáját ellátni, és terhességi-gyermekágyi segélyre nem jogosult, • az anya, ha kórházi ápolás alatt álló egyévesnél fiatalabb gyermekét szoptatja, • az szülő, aki tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja, és a gyermeket saját háztartásában neveli, • aki fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban, betegségének megállapítása vagy gyógykezelése miatt részesül, • akit közegészségügyi okból foglalkozásától eltiltanak és más beosztást nem kap, vagy akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek, továbbá aki járványügyi illetőleg állategészségügyi zárlat miatt munkahelyén megjelenni nem tud és más munkahelyen/ munkakörben átmenetileg sem foglalkoztatható. Az Európai Unió Tanácsának a 79/7/EGK irányelve a férfiakkal és a nőkkel való egyenlő bánásmód elve, amely alapján a törvény jogosulttá teszi az apát is táppénzre, ha egy évesnél fiatalabb beteg gyermekét ápolja. A korábbi szabályozás ugyanezt csak abban az esetben tette lehetővé, ha az apa egyedülálló volt vagy gyermeke már elmúlt egyéves, de tizenkettő még nem. A betegség okozta keresőképtelenség elbírálásánál az a foglalkozás illetőleg az a munkakör az 42

irányadó, amelyben a biztosított a keresőképtelenségét közvetlenül megelőzően dolgozott. A keresőképesség elbírálására az egészségügyi szolgáltató finanszírozási szerződésben nevesített orvosa és a keresőképesség elbírálására jogosító szerződést kötött orvos jogosult. A keresőképtelenség a vizsgálatra jelentkezés időpontjától eltérően, legfeljebb öt napra visszamenőleg is igazolható. Táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban • a biztosítási jogviszony fennállásának időtartama alatt egy éven át, • egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása illetőleg ápolása címén a gyermek egyéves koráig, • egyévesnél idősebb, de háromévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 84 naptári napon át, • háromévesnél idősebb, de hatévesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 42, egyedülállónak 84 naptári napon át, • hatévesnél idősebb, de tizenkét évesnél fiatalabb gyermek ápolása címén évenként és gyermekenként 14, egyedülállónak 28 naptári napon át. Amennyiben a biztosított részére betegszabadság jár, akkor keresőképtelensége esetén táppénzre csak a betegszabadság lejártát követő naptól jogosult. Az, aki keresőképtelenségét közvetlenül megelőző egy évnél rövidebb ideig volt folyamatosan biztosított, táppénzt csak a folyamatos biztosításának megfelelő időn át kaphat. Ha a biztosított a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző egy éven belül már táppénzben részesült, ennek időtartamát az újabb keresőképtelenség alapján járó táppénz folyósításának időtartamába be kell számítani, kivéve ha egyévesnél fiatalabb gyermek szoptatása, beteg gyermek ápolása, és közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltás, hatósági elkülönítés vagy a járványügyi, illetőleg állat-egészségügyi zárlat miatt vált ismét táppénzre jogosulttá. Biztosításának a tartamára tekintet nélkül jár a táppénz annak, aki • tizennyolc éves kora előtt válik keresőképtelenné, vagy • iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá válik, és keresőképtelenségéig megszakítás nélkül biztosított. A táppénz minden naptári napra jár, ideértve a szabadnapot, a heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot is. Nem jár táppénz: • a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amelyre a biztosított átlagkeresetre jogosult, illetőleg, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési kötelezettség hiányában keresetveszteség nincs, továbbá a betegszabadság lejártát követő szabadnapra és heti pihenőnapra, ha az azt követő munkanapon a keresőképtelenség már nem áll fenn, • a keresőképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított a teljes keresetét megkapja, illetve, ha a keresetét részben kapja meg, a részben megkapott kereset után, • a gyermekgondozási segély folyósításának az idejére, ide nem értve a segély mellett végzett munka alapján járó táppénzt, • az előzetes letartóztatás és a szabadságvesztés tartamára, • a saját jogú nyugdíj folyósításának időtartamára, és • a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék és az átmeneti bányászjáradék folyósításának az idejére, ide nem értve a korhatár előtti ellátás, a szolgálati járandóság, a balettművészeti életjáradék, illetve az átmeneti bányászjáradék mellett végzett munka alapján járó táppénzt. 43

A táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem naptári napi átlaga alapján kell megállapítani. Amennyiben a biztosított nem rendelkezett legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a táppénz összegét akkor is a táppénzre jogosultság kezdő napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlaga alapján kell megállapítani. Folyamatos biztosítási jogviszony esetén 180 naptári nap jövedelmét legfeljebb a táppénzre jogosultság kezdő napját megelőző naptári év első napjáig lehet figyelembe venni. Ha a biztosított táppénzalapként meghatározott jövedelemmel nem rendelkezik, táppénzét a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér alapulvételével kell megállapítani, kivéve, ha a szerződés szerinti vagy a tényleges jövedelme a minimálbért nem éri el. Ha a biztosítottnak azért nem volt figyelembe vehető jövedelme, mert táppénzben, terhességigyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesült, a táppénz naptári napi összegét a korábban folyósított ellátás alapját képező összeg figyelembevételével kell megállapítani, ha az a számára kedvezőbb. A táppénz összege folyamatos, legalább kétévi biztosítási idő esetében a figyelembe vehető jövedelem naptári napi átlagának 60%-a, ennél rövidebb biztosítási idő esetében vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás tartama alatt 50%-a, azzal, hogy a táppénz egy napra járó összege nem haladhatja meg a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér 200%-ának (2011. május 1jétől), harmincad részét. Az új szabályozás alapján a táppénz összege nem lehet több, mint napi 6200.- Ft. A méltányosságból igénybe vehető pénzbeli ellátások Az egészségbiztosítási szerv – az E. Alap éves költségvetésében meghatározott keretek között – méltányosságból • terhességi-gyermekágyi segélyt, gyermekgondozási díjat és táppénzt állapíthat meg a biztosított részére akkor, ha a biztosított az ahhoz szükséges biztosítási idővel nem rendelkezik, • az 1 évesnél idősebb és 12 évesnél fiatalabb gyermekek után meghatározott időtartamot meghaladóan is megállapíthat gyermekápolási táppénzt a biztosított részére, és • a biztosítottat indokolt esetben segélyben részesítheti. A méltányosságból megállapítható pénzellátások folyósításának idejét és összegét az általános szabályoktól eltérően határozhatja meg az egészségbiztosítási szerv.

Baleseti ellátás Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. Baleseti ellátásként a sérültet: • • •

baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz és baleseti járadék illeti meg.

Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben 44

vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (a továbbiakban: úti baleset). Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri. A társadalombiztosítási ellátás igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül üzeminek az számít, amely a biztosítottat keresőképtelenségének vagy rokkantságának, továbbá az egészségkárosodás mértékének, rehabilitálhatóságának az elbírálása céljából elrendelt, illetőleg a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte. Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett. Nem üzemi baleset az a baleset, amely • kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy • munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során, vagy • a lakásról munkába, illetőleg a munkából lakásra menet közben, indokolatlanul nem a legrövidebb útvonalon közlekedve, vagy az utazás indokolatlan megszakítása során történt. Az egészségbiztosítás baleseti ellátásaira nem jogosult az, aki sérülését szándékosan okozta, vagy az orvosi segítség igénybevételével illetőleg a baleset bejelentésével szándékosan késlekedett. Baleseti egészségügyi szolgáltatás Az üzemi balesetből vagy foglalkozási megbetegedésből eredő egészségkárosodás miatt igénybe vett támogatott gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és gyógyászati ellátás árához, valamint a gyógyászati segédeszköz javításához 100%-os mértékű támogatás jár, ha a támogatás mértéke 0%ot meghaladja. A biztosított térítésmentesen jogosult az üzemi balesetével közvetlenül összefüggő fogászati ellátásra. Baleseti táppénz Baleseti táppénz annak jár, aki a biztosítás fennállása alatt vagy a biztosítás megszűnését követő legkésőbb harmadik napon üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik. Keresőképtelen az, aki az üzemi balesettel összefüggő és gyógykezelést igénylő egészségi állapota miatt vagy gyógyászati segédeszköz hiányában munkát végezni nem tud. A baleseti táppénz egy éven keresztül jár azzal, hogy a baleseti táppénz folyósítása legfeljebb egy évvel meghosszabbítható. A baleseti táppénzre való jogosultság megállapításánál a betegszabadságra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni. Nem jogosult baleseti táppénzre az, aki ugyanazon üzemi balesetből eredően baleseti járadékban részesül. A baleseti táppénz összegét annál a munkáltatónál elért jövedelem alapján kell megállapítani, ahol az üzemi baleset bekövetkezett, illetőleg ahol az üzemi balesetet szenvedett személy biztosítási jogviszonya fennáll, vagy fennállt. A baleseti táppénz összege azonos a baleseti táppénzre való jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári hónapban végzett munkáért, tevékenységért kifizetett, a biztosított pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelmének naptári napi 45

összegével (100%), úti baleset esetén annak 90 %-ával. A saját jogú nyugdíj mellett munkát végző biztosított baleseti táppénzének alapjaként csak a nyugdíjasként elért jövedelmet lehet figyelembe venni. Baleseti járadékra az jogosult, akinek üzemi baleset következtében 13%-ot meghaladó egészségkárosodása keletkezett, de a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai nem illeti meg. Amennyiben az egészségkárosodás mértéke a 20 %-ot nem haladja meg, akkor a baleseti járadék legfeljebb két éven át, ha meghaladja, vagy szilikózisból vagy aszbesztózisból eredő, akkor időbeli korlátozás nélkül jár az egészségkárosodás tartamára. A baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta egészségkárosodás fokától függ. Az egészségkárosodás fokának megfelelően • az 1. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 14-20 százalék, • a 2. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 21-28 százalék, • a 3. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 29-39 százalék, • a 4. baleseti fokozatba tartozik az, akinek az egészségkárosodása 39 százalékot meghaladó mértékű. A baleseti járadék összege a fokozatok sorrendjében a havi átlagkereset 8%-a, 10%-a, 15%-a, illetőleg 30%-a. A baleseti járadékot a balesetet közvetlenül megelőző egy éven belül elért kereset havi átlaga alapján kell megállapítani, de • a foglalkozási betegség esetén a foglalkozási betegség veszélyének kitett munkakörben /munkahelyen elért utolsó egyévi kereset havi átlaga alapján, és • a szilikózis vagy azbesztózis alapján járó baleseti járadéknál a szilikózis vagy azbesztózis veszélyének kitett munkakörben az öt évnél korábban elért keresetet is figyelembe kell venni, ha az igénylő az öt éven belül ilyen munkakörben egy évnél rövidebb ideig dolgozott és a kereset így megállapított átlaga kedvezőbb. A baleseti járadék alapját képező havi átlagkereset megállapításánál a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kiszámítására vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, azzal hogy a keresetet nem kell csökkenteni a magánszemélyek jövedelemadójával. A baleseti fokozat változása esetén a baleseti járadék összegét az új fokozatnak megfelelően módosítani kell. 2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról A törvény kimondja, hogy 2012. január 1-jétől rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék, (rendszeres szociális járadék, átmeneti járadék, bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka) nem állapítható meg, helyettük rokkantsági ellátás és rehabilitációs ellátás kerül bevezetésre. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, és a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló

46

1971. évi 10. törvényerejű rendelet alapján rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban 2011. december 31én részesülő személy a törvény rendelkezése alapján, ha az ellátást megszüntették, akkor szolgálati járandóság megállapítását kérheti, ha megfelel a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvényben meghatározott feltételeknek.

Részletesebben a 2012. január 1-jétől megszüntetett rokkantsági nyugdíjról. Az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött korábban rokkantsági nyugdíjban részesülők ellátása a jövőben öregségi nyugdíjként kerül folyósításra. Ellátásukat az Ny. Alapból biztosítják. Az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt állók helyzete aszerint alakul, hogy melyik rokkantsági fokozatba tartoznak illetve, hogy 57. életévüket 2011. december 31-éig betöltötték-e. A rokkantsági fokok: • a III. rokkantsági csoportba tartozik az, aki rokkant, de nem teljesen munkaképtelen, • a II. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen, de mások gondozására nem szorul, • az I. rokkantsági csoportba tartozik az, aki teljesen munkaképtelen és mások gondozására szorul. Az I. és II. csoportú rokkantsági nyugdíjban részesültek ellátása, a törvény erejénél fogva, rokkantsági ellátássá alakul át változatlan összegben. 2011. december 31-éig az 57. életévüket betöltő és III. rokkantsági csoportba tartozók ellátása, a törvény erejénél fogva, rokkantsági ellátássá alakul át változatlan összegben. 2011. december 31-éig az 57. életévüket be nem töltők és III. rokkantsági csoportba tartozók ellátásukat, 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként kapják és 2012. március 31-ig kérhetik állapotuk felülvizsgálatát. Amennyiben nem kérik az állapotuk felülvizsgálatát, akkor a rehabilitációs ellátás folyósítása 2012. május 1-jével megszűnik. Ha kéri állapota felülvizsgálatát és •

a vizsgálat eredményeként rehabilitációja nem javasolt, akkor rokkantsági ellátást fog kapni,

•

a vizsgálat eredményeként foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható rehabilitációs ellátást fog kapni, melynek összege a közfoglalkoztatási bér (2012. évben a közfoglalkoztatási bér 71.800.-Ft./hó) 40 %-a (28.720.-Ft/hó),

•

a vizsgálat eredményeként tartós foglalkoztatási rehabilitációt igényel akkor rehabilitációs ellátást fog kapni, melynek összege a közfoglalkoztatási bér 80 %-a (57.440.-Ft/hó).

A megváltozott munkaképességű személyek ellátása A megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosult az, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 %-os vagy kisebb mértékű (megváltozott munkaképességű személy), és aki a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át biztosított volt, keresőtevékenységet nem végez és rendszeres pénzellátásban nem részesül. A biztosításának tartamára tekintet nélkül jár a megváltozott munkaképességű személyek ellátása annak, •

aki iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá vált, és a kérelem benyújtását megelőzően 30 napnál hosszabb megszakítás nélkül biztosított volt, vagy 47

•

aki 2011. december 31-én rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rehabilitációs járadékban vagy az egészségkárosodott személyek szociális járadékaiban részesült.

A megváltozott munkaképességű személyek ellátásai a rehabilitációs hatóság komplex minősítése keretében megállapított rehabilitációs javaslattól függően: •

rehabilitációs ellátás, vagy

•

rokkantsági ellátás.

A rehabilitációs hatóság a komplex minősítés során megállapítja, hogy a megváltozott munkaképességű személy rehabilitálható (foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, vagy tartós foglalkozási rehabilitációt igényel) vagy rehabilitációja nem javasolt. Amennyiben a megváltozott munkaképességű személy rehabilitálható, rehabilitációs ellátásra jogosult, de ha rehabilitációja nem javasolt, akkor rokkantsági ellátásra jogosult. Rokkantsági ellátást kell megállapítani annak a megváltozott munkaképességű személynek is, akinek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, vagy aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel és a kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg. A rehabilitációs ellátás A rehabilitációs ellátás keretében a megváltozott munkaképességű személy a rehabilitáció sikeres megvalósulása érdekében szükséges rehabilitációs szolgáltatásokra és pénzbeli ellátásra jogosult. A rehabilitációs ellátásban részesülő személy a rehabilitációs hatósággal történő együttműködésre köteles, amelynek keretében teljesítenie kell a rehabilitációs tervben foglalt kötelezettségeket. A rehabilitációs ellátás a jogosultsági feltételek bekövetkezésének napjától kezdődősen legfeljebb 3 évre állapítható meg. A rehabilitációs pénzbeli ellátás havi összege annak a rehabilitációs ellátásban részesülő személynek, •

akinek foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, a havi átlagjövedelem 35 %-a,

•

aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, a havi átlagjövedelem 45 %-a.

A rehabilitációs ellátást a Tny. nyugdíjemelésre vonatkozó szabályai szerint kell emelni.

A rokkantsági ellátás A rokkantsági ellátás a jogosultsági feltételek bekövetkezésének napjától, de legkorábban a kérelem benyújtásának napját megelőző hatodik hónap első napjától állapítható meg. A megváltozott munkaképességű személy rokkantsági ellátásának összege a havi átlagjövedelem: •

40 %-a (legalább a minimálbér 30 %-a és legfeljebb a minimálbér 45 %-a), ha egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, vagy akinek a foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, de kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg.

•

60 %-a (legalább a minimálbér 45 %-a, és maximum a minimálbér 150 %-a): 48

•

ha, rehabilitációja nem javasolt, mert egészségi állapota alapján tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, azonban a komplex minősítés szakmai szabályairól szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt, vagy aki tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, de kérelem benyújtásának időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralevő időtartam az 5 évet nem haladja meg. 65 %-a (legalább a minimálbér 50 %-a, maximum a minimálbér 150 %-a), ha kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható, 70 %-a (legalább a minimálbér 55 %-a, maximum a minimálbér 150 %-a), ha egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes.

2012. évben a rokkantsági ellátás minimum összege 27900.- Ft, maximum összege 139500.- Ft. A rokkantsági ellátást a Tny. nyugdíjemelésre vonatkozó szabályai szerint kell emelni. A törvény még az alábbi fő kérdésekről rendelkezik: a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaival kapcsolatos eljárási szabályokról, az adatkezelésről, a rehabilitációs hozzájárulás és a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának támogatásáról, és a foglalkozási rehabilitációs szakértőről.

A társadalombiztosítási igényérvényesítéssel kapcsolatos szabályok Tny. és Eb.tv. A társadalombiztosítási (nyugdíjbiztosítási és egészségbiztosítási) eljárás az esetek többségében kérelemre indul, amit igénybejelentésnek neveznek. Az ellátás iránti igényt: •

nyugellátás és baleseti járadék esetén kizárólag írásban és az erre a célra rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus űrlapon kell benyújtani, valamint igénylőnek közölni kell az azonosításhoz szükséges adatokat, TAJ számát, valamint csatolni kell a meghatározott igazolásokat,

•

a baleseti járadék kivételével, a kifizetőhellyel rendelkező munkáltatónál az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai iránti igényt szóban vagy írásban lehet előterjeszteni, és csatolni kell a meghatározott igazolásokat.

A baleseti járadék iránti kérelem elbírálására és folyósítására a Tny. nyugellátások megállapítására és folyósítására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A nyugellátás iránti igényt a nyugdíj-megállapító szervnél illetve ha az elhunyt jogszerző korábban nyugellátásban részesült a nyugdíjfolyósító szervnél kell előterjeszteni. A terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj és táppénz iránti igényt a biztosított foglalkoztatójánál kell előterjeszteni. Amennyiben a foglalkoztatónál társadalombiztosítási kifizetőhely nem működik, akkor a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a táppénz, a baleseti táppénz iránti kérelmeket az igénylő kizárólag az OEP honlapján közzétett számítógépes program segítségével töltheti ki és állíthatja elő. A baleseti táppénz, az utazási költségtérítés és a külföldön felmerült gyógykezelés költségével kapcsolatos igényt az egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervnél kell előterjeszteni. Az 49

üzemi balesettel összefüggésben egészségbiztosítási baleseti ellátás csak az üzemi baleset tényét megállapító határozat bemutatása esetén állapítható meg. A nyugellátást elbíráló szerv az egészségi állapottól függő nyugellátás iránti igény elbírálása során az igénylőt, a rehabilitációs szakértői szerv vizsgálatán történő személyes megjelenésre kötelezi. Ha az igénylő, illetve a nyugdíjas a személyes megjelenési kötelezettségének önhibájából nem tesz eleget, a nyugellátás megállapítása iránti eljárást meg kell szüntetni, illetve felülvizsgálat esetén az ellátást az erről szóló elsőfokú határozat keltét követő hónap első napjával meg kell szüntetni. Az egészségbiztosítási igényt elbíráló szerv az ügyfelet személyes megjelenésre is felhívhatja az igény elbírálása érdekében. Ha az ellátásban részesülő az orvosi vizsgálaton vagy a kórházban a jogkövetkezményekről való tájékoztatást tartalmazó ismételt felhívásra sem jelenik meg, vagy az orvosi felülvizsgálatnak, kórházi megfigyelésnek elfogadható indok nélkül nem veti magát alá, és emiatt a kérelmet elbírálni nem lehet, az eljárást meg kell szüntetni. A társadalombiztosítási igények visszamenőleg legfeljebb hat hónapra érvényesíthetők. Az ellátást legkorábban az igénybejelentés napját megelőző hatódik hónap első napjától lehet megállapítani. Az igénybejelentés napja • nyugellátási igény esetén az igénybejelentő lapnak a nyugdíjbiztosítási szervhez történő beérkezés, • egészségbiztosítási igény esetén az igény átvételének – vagy ha az igényt posta útján terjesztették elő a kérelem postára adásának – igazolt napja. Ha a társadalombiztosítási igény elbírálása után megállapítást nyer, hogy az igényt jogszabálysértő módon elutasították, vagy alacsonyabb összegű ellátást állapítottak meg illetőleg folyósítottak, a jogszabálysértés felfedésétől visszafelé számított öt éven belül járó összeget és az utána járó késedelmi kamatot utólag ki kell fizetni. Az esedékessé vált és fel nem vett • nyugellátást és a baleseti járadékot az esedékességtől számított öt éven belül, és • az egészségbiztosítási ellátást az esedékességtől számított egy éven belül lehet felvenni. A jogosult halála esetén a fel nem vett ellátást a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától vagy a hagyatéki végzés jogerőre emelkedése napjától számított egy éven belül. A társadalombiztosítási igények érvényesítésével kapcsolatos minden eljárás illeték és költségmentes. Az igényelbíráló társadalombiztosítási szervnek határozatot kell hozni: • a biztosítási jogviszony fennállásának megállapítására irányuló kérelemről, • a szolgálati idő, a korkedvezményre jogosító idő megállapításáról, • a nyugellátások iránti igények teljesítéséről vagy elutasításáról, • a nyugellátások összegének a felemeléséről, csökkenéséről, kivéve az évenkénti emelést és kiegészítést, • a nyugellátás megszüntetéséről, szüneteltetéséről, feléledéséről, újbóli megállapításáról, • a betegségi és anyasági ellátás iránti igény elutasításáról, vagy ha az igény teljesítését az igénylő részben sérelmesnek tartja, (az igény teljesítése esetén nem kell határozatot hozni), 50

• • •

a baleseti táppénz iránti igény teljesítéséről, elutasításáról, a méltányossági igényekről, a külföldön felmerült gyógykezelés költségéről stb.

Felelősségi szabályok Jogalap nélkül kifizetett ellátások visszafizetése és megtérítése A jogalap nélküli kifizetés két módon valósulhat meg, vagy olyan személy részére kerül társadalombiztosítási ellátás kifizetésre, aki arra nem jogosult, vagy valaki magasabb mértékű ellátásban részesül, mint ami a biztosítási jogviszonya alapján megilletné. A társadalombiztosítási szervet ilyen esetekben kár éri. Az ellátás visszafizetésről akkor beszélünk, ha a kifizető illetve a társadalombiztosítási szerv kötelezi a természetes személyt a jogalap nélkül kifizetett ellátás visszafizetésére. Az ellátás megtérítésről pedig akkor beszélünk, ha jogalap nélkül vagy jogszerűen kifizetett ellátást követelnek vissza, és a biztosítotton kívül más személy vagy szerv vétkes közrehatása is szerepet játszott a helyzet elő álltában. A Tny. és az Eb.tv. kimondja, hogy azt, aki ellátást (nyugellátást, az egészségbiztosítás pénzbeli ellátását, baleseti járadékot, baleseti táppénzt vagy utazási költséghez nyújtott támogatást) jogalap nélkül vett fel, köteles azt visszafizetni, ha erre a felvételtől számított 90 napon belül írásban kötelezték. 90 nap elteltével a jogalap nélkül felvett ellátást attól követelhető vissza, akinek az ellátás felvétele felróható. A jogszerűen kifizetett ellátás megtérítése A társadalombiztosítási szerv az általa jogszerűen kifizetett ellátás megtérítésére kötelezheti a foglalkoztatót és azt, akinek a magatartása következtében állt elő az a helyzet, hogy az ellátást meg kellett állapítani és ki kellett fizetni. Tny.: Ha nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért a foglalkoztatót vagy egyéb szervet és a nyugellátásban részesülőt is felelősség terheli, a jogalap nélkül felvett nyugellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni. Ha a közrehatások aránya nem állapítható meg, a felelősöket egyetemlegesen kell megtérítésre illetőleg visszafizetésre kötelezni. Eb.tv.: Ha az ellátás jogalap nélküli megállapításáért, illetőleg felvételéért a foglalkoztatót vagy egyéb szervet vagy egészségügyi szolgáltatót és az ellátásban részesülőt is felelősség terheli, a jogalap nélkül felvett ellátást közrehatásuk arányában kötelesek megtéríteni, illetőleg visszafizetni. Ha a közrehatások aránya nem állapítható meg, a felelősöket egyenlő arányban kell megtérítésre, illetőleg visszafizetésre kötelezni. A Tny. és az Eb.tv. a foglalkoztató felelősségénél külön kimondja, hogy a foglalkoztató köteles megtéríteni a kifizetett társadalombiztosítási ellátás akkor, ha ő vagy megbízottja a kötelező munkavédelmi szabályokat megszegte. (Pl. a baleset azért következett be, mert a munkáltató a feladat elvégzése során nem jelölte ki a munka irányítóját.) Tny.: A foglalkoztató köteles megtéríteni a jogszerűen kifizetett baleseti rokkantsági nyugdíjat, baleseti hozzátartozói nyugellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályzatnak, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. 51

törvény előírásainak nem tett eleget, illetve ha ő vagy alkalmazottja a balesetet szándékosan idézte elő [87.§ (1) bek.]. Eb. tv.: A foglalkoztató köteles megtéríteni az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedések miatt felmerült egészségbiztosítási ellátást, ha a baleset vagy megbetegedés annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező munkavédelmi szabályokban foglalt kötelezettségének nem tett eleget, illetőleg ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő. [67. §] Eltérő felelősségi szabályokat kell alkalmazni, azzal szemben: Tny: Aki a nyugellátásra jogosult haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott nyugellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható. A felelősség megállapítására a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha a nyugellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs [88. § (1)-(2) bek.]. Eb.tv.: Aki az egészségbiztosítási ellátásra jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, egészségkárosodásáért vagy haláláért felelős, köteles az emiatt nyújtott egészségbiztosítási ellátást megtéríteni. A megtérítési kötelezettség olyan mértékben áll fenn, amilyen mértékben a felelősség megállapítható. A felelősség megállapítására, ha jogszabály kivételt nem tesz, a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait kell megfelelően alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a felelősség abban az esetben is fennáll, ha az ellátásra jogosultnak vagyoni kára nincs [68. § (1)-(2) bek.]. A társadalombiztosítási szerv követeléseit fizetésre kötelező határozattal (fizetési meghagyás) érvényesíti, követelései köztartozásnak minősülnek és adók módjára behajtandók. Jogorvoslat A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a nem jogszabálysértő döntését a határozat jogerőre emelkedését követően kérelemre vagy hivatalból az ügyfél javára korlátozás nélkül módosíthatja, azzal, hogy a magasabb összegű ellátás legfeljebb hat hónapra visszamenőleg jár. A nyugdíjbiztosítási szerv a jogszabálysértő döntését a felügyeleti és fellebbezési eljárásban (ha a bíróság nem bírálta el) kérelemre vagy hivatalból módosíthatja vagy visszavonhatja: • az ügyfél javára korlátozás nélkül, • az ügyfél terhére egy ízben, a határozat közlésétől számított öt éven belül. Az egészségbiztosítási szerv a jogszabálysértő döntését, ha fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, a felügyeleti szerv vagy bíróság nem bírálta el, a közlésétől számított öt éven belül módosítja vagy visszavonja. A társadalombiztosítási ügyekben az eljárás szabályaira a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény (Ket.) az irányadó. A nyugdíjbiztosítási szerv elsőfokú határozatát másodfokú szervként az ONYF, míg az egészségbiztosítási szerv elsőfokú határozatát másodfokú szervként az OEP bírálja el. A határozatok elleni fellebbezést 15 napon belül lehet benyújtani. 52

Egészségbiztosítás pénzbeni ellátásai tárgyában nem kell határozatot hozni, ha a kérelemnek teljes mértékben helyt adnak, kivéve ha jogszabály előírja. Ha a foglalkoztatónál kifizetőhely működik, akkor a kifizetőhely, vagy a MÁK Igazgatósága hoz határozatot. A határozata ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezéssel lehet élni a területileg illetékes egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervnél. Ha egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szerv hoz határozatot, akkor másodfokon az OEP jár el. A méltányossági jogkörben hozott társadalombiztosítási határozattal szemben jogorvoslatnak helye nincs. E határozatok felülvizsgálatát csak semmisségre hivatkozva lehet kérni. A társadalombiztosítási szerv igényét határozattal vagy fizetési meghagyással (pl. megtérítési igény) érvényesíti. A jogerős társadalombiztosítási határozat ellen 30 napon belül keresettel lehet a fordulni az illetékes munkaügyi bírósághoz. A bíróság eljárására a Pp. XX. fejezetében a közigazgatási perekre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, a Pp. 341. §-ban foglalt, a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatára vonatkozó speciális szabályokkal. A bíróság a jogszabálysértő társadalombiztosítási határozatot hatályon kívül helyezheti, valamint a hatályon kívül helyezés mellett a társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezheti, vagy a társadalombiztosítási határozatot megváltoztathatja. A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek helye nincs. Mellékletek: 1. számú melléklet Az Egészségbiztosítási Alap költségvetése 2008., 2009. 2010. és 2011. és 2012. évekre* Az Országgyűlés az E. Alap 2008. évi a) bevételi főösszegét 1 437 936,6 millió forintban, b) kiadási főösszegét 1 435 981,6 millió forintban, c) többletét 1955,0 millió forintban állapítja meg. Az Országgyűlés az E. Alap 2009. évi a) bevételi főösszegét 1 408 714,0 millió forintban, b) kiadási főösszegét 1 417 566,1 millió forintban, c) hiányát 8 852,1 millió forintban állapítja meg. Az Országgyűlés az E. Alap 2010. évi a) bevételi főösszegét 1 376 095,0 millió forintban, b) kiadási főösszegét 1 445 503,3 millió forintban, c) hiányát 69 408,3 millió forintban állapítja meg. Az Országgyűlés az E. Alap 2011. évi a) bevételi főösszegét 1 370 936,7 millió forintban, b) kiadási főösszegét 1 459 613,9 millió forintban, 53

c) hiányát 88 677,2 millió forintban állapítja meg. Az Országgyűlés az E. Alap 2012. évi a) bevételi főösszegét 1 700 067,9 millió forintban, b) kiadási főösszegét 1 735 412,1 millió forintban, c) hiányát 35 344,2 millió forintban állapítja meg. *Az adott évekre szóló költségvetésekből, 2007. évi CLXIX. tv. 71. § (1) bek., 2008. évi CII. tv. 68. § (1) bek., 2009. évi CXXX. tv. 21. § (1) bek., 2010. évi CLXIX. törvény 20. § (1) bek., és 2011. évi CLXXXVIII. törvény 19. § (1) bekezdése. 2. számú melléklet A biztosított által fizetendő járulékokat évenkénti bontásban 1998. évtől 2012. évig: év 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012

nyugdíjjárulék csak a társbizt. hatálya alatt 7% 8% 8% 8% 8% 8,5% 8,5% 8,5% 8,5% 8,5% 9,5% 9,5% 9,5% 10% 10%

nyugdíjjárulék magán-nyugdíjpénztári tagnál 6% + 1% 6% + 2% 6% + 2% 6% + 2% 6% + 2% 7% + 1,5% 8% + 0,5% 8% + 0,5% 8% + 0,5% 8% + 0,5% 8% + 1,5% 8% + 1,5% 8% + 1,5% 2% ***

egészségbizt. járulék

munkaerő-piaci járulék

3% 3% 3% 3% 3% 3% 4% 4% 4% / 6%*(4%+2%) 7% (4%+3%) 6% (4%+2%) 6% (4%+2%) 6% (4%+2%) 6% (4%+2%) 7% (4%+3%)

1,5%** 1,5% 1,5%

*2006. szeptember 1-jétől az egészségbiztosítási járulékot két részre osztják, a természetbeni egészségbiztosítási és a pénzbeli egészségbiztosítási járulékra. ** A társadalombiztosítási rendszerbe 2010. évtől új elemként épül be a munkaerő-piaci járulék a munkavállalói járulék helyett. *** 2012. január 1-jétől a járulékok közül kikerült a magán-nyugdíjpénztári tagdíj3. számú melléklet Minta példa a munkabért terhelő járulékokról 2012-ben (adó nélkül) Munkabér:

200.000.- Ft.

A biztosított által fizetendő járulékok: nyugdíjjárulék:

20.000.-Ft. 54

(10%)

természetbeni egészségbiztosítási járulék pénzbeli egészségbiztosítási járulék munkaerő-piaci járulék összesen

8.000.-Ft. 6.000.- Ft. 3.000.-Ft. 37.000.-Ft.

(4%) (3%) (1,5%) (18,5%)

4. sz. táblázat Az öregségi teljes nyugdíjnál a szolgálati idő és a hozzá kapcsolódó havi átlagkereset %-a 2012. december 31-ig, ha nyugdíjjárulékot kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben fizetett vagy a magánnyugdíjpénztárban az egyéni számláján lévő összeget a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz átutalták. szolgálati idő év 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 és minden további évre 2-2 százalék.

havi átlagkereset százaléka 33,0 35,0 37,0 39,0 41,0 43,0 45,0 47,0 49,0 51,0 53,0 55,0 57,0 59,0 61,0 63,0 64,0 65,0 66,0 67,0 68,0 69,0 70,0 71,0 72,0 73,0 74,0 75,5 77,0 78,5 80,0

55

5. sz. táblázat Az öregségi teljes nyugdíjnál a szolgálati idő és a hozzá kapcsolódó havi bruttó átlagkereset %-a 2013. január 1-jétől, ha nyugdíjjárulékot kizárólag a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben fizetett vagy a magánnyugdíjpénztárban az egyéni számláján lévő összeget a Nyugdíjbiztosítási Alaphoz átutalták. szolgálati idő év 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 és minden további évre 1,65-1,65 százalék.

6. számú melléklet A járulékok mértéke 1988. évtől 2011. évig %-ban 1988-1990 10% 1991 10,2% 1992 11% 1993 12% 1994-1998 11,5% 1999-2003 12,5% 2004-2005 13,5% 2006 14,2%* 2007-2010 17% 2011 17,5% 56

a havi bruttó átlagkereset százaléka 33,00 34,65 36,30 37,95 39,60 41,25 42,90 44,55 46,20 47,85 49,50 51,15 52,80 54,45 56,10 57,75 59,40 61,05 62,70 64,35 66,00

2012

18,5%

* Évközi változás Szitha Zsuzsanna társadalombiztosítási jogi előadásihoz készített anyag 2012 március.

57