A nemzetközi jog alapelvei Alapja: ENSZ Közgyűlés 2625. (XXV) sz. határozata „Nemzetközi jog elveiről szóló nyilatkozat” „Declaration of Principles of International Law Concerning Friendly Relations and Co-operation Among States in Accordance with the Charter of the United Nations” Általános alapelvek: • Minden állam jogilag egyenlő • Békés vitarendezés követelménye A Nyilatkozatból levezethető alapelvek: 1. 2. 3. 4.
Államok szuverenitása és szuverén egyenlősége Népek önrendelkezéshez való joga Erő alkalmazásának tilalma Beavatkozás tilalma
Ad 1. Szuverenitás Szuverenitás alanya: állam − mi az állam? ld. később, külön előadások Hagyományos fogalom • Szuverenitás belső oldala: osztatlan, korlátlan főhatalom az államok belügyeik intézésében teljes szabadsággal bírnak belső szuverenitásuk csak saját akaratukból korlátozható a nemzetközi jog eszközével, így pl. egy kifejezetten vállalt nemzetközi szerződéssel (ld. pl. emberi jogokra vonatkozó szerződések) • Szuverenitás külső oldala: államok teljes függetlensége, szabadsága és egyenlősége külkapcsolataik alakítása, külügyeik intézése is saját szándékuk függvénye (ez a szuverenitáselem is csak az állam egyetértésével korlátozható, amennyiben az ilyen irányú kötelezettséget vállal, pl. egy, az ENSZ Biztonsági Tanács által elrendelt embargó betartása az ENSZ Alapokmányának az adott állam általi ratifikációja miatt kötelező) Történelmi elméletek: Jean Bodin (1576) A főhatalom a nemzeté, amely azt átruházza az abszolút uralkodóra Szuverenitás mégsem teljesen abszolút, mert azt korlátozza: • a természetjog • az isteni törvények • a magántulajdon tiszteletben tartásának követelménye • a nemzetközi jog – azaz a „szomszéd” szuverén azonos jellege Hugo Grotius (1625) Uralkodó hatalma korlátlan, de be kell tartania • isteni jogot Jelen szöveg csak oktatási segédanyagként használható, nem hivatkozható! dr. Lattmann Tamás
1
•
természetjogot – ebből fakadóan a nemzetközi jogi szabályokat is
Állami szuverenitás tartalma: 1. Tiszteletben kell tartani az államok területi épségét, 2. politikai függetlenségét, 3. jogi egyenlőségét. 4. Nem szabad az államok ellen erőt alkalmazni, vagy azzal fenyegetni, 5. belügyeikbe beavatkozni. 6. Az államok más államokkal szabadon szerződhetnek, 7. nemzetközi szervezetekhez csatlakozhatnak, 8. más államhoz is csatlakozhatnak.
Ad 2. Népek önrendelkezéshez való joga Tartalma (különböző ENSZ-határozatok alapján): 1. önálló állam alapítása, 2. már létező államhoz való csatlakozás, 3. saját politikai, gazdasági, kulturális rendszer megteremtése, 4. természeti kincsek, erőforrások saját kiaknázása. 5. Ezzel együtt kötelesség: más népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása. Alanya: Önrendelkezéshez való jog alanya a nép (peoples) • egy adott területen élő emberek összessége • bármekkora területen (azaz nincsenek területi elvárások vagy korlátok) • amely képes az önigazgatásra (azaz rendelkezik valamiféle saját irányítási képességgel, intézményrendszerrel) • amelynek ténylegesen sikerül élnie e jogával (pl. kurdok helyzete?) • amelynek államalapítását a nemzetközi közösség elismeri (pl. Tajvan kérdése-problémája) Nép = nemzet? Milyen lehetséges közös rendezőelvek alapján definiálható? • közös nyelv • közös kultúra • közös történelem • összetartozás tudata • esetleg közös, saját gazdaság? – probléma: multinacionális gazdaság növekedése vajon mennyire teszi ezt fenntarthatóvá? • esetleg közös vallás? – többvallású nemzetek esetén? Önrendelkezéshez való jog ütközése az állami szuverenitással: • 1990-es évekig: csak gyarmati népek gyakorolhatták (szuverenitás előnyben) • 1990-es évektől: elvben már bármely nép (önrendelkezéshez való jog némi előnye) • igazából mindig is bizonytalan kérdés volt, ld. pl. o 10 milliós ibo nép Nigérián belül, Biafra Köztársaság (1967-1970) – senki nem ismerte el (polgárháború, 1 millió halottal) Jelen szöveg csak oktatási segédanyagként használható, nem hivatkozható! dr. Lattmann Tamás
2
o Koszovó önállósodása (2008. február) o oszétok, abházok Grúziában (2008. augusztus) mind Koszovó, mind pedig Dél-Oszétia ill. Abházia esetében az elismerés az államok politikai motivációjának függvényeképpen alakult – ebből arra következtethetünk, hogy a jog, mint objektív szabályozó, ezen a területen háttérbe szorul az államok szubjektív politikai szempontjaihoz képest Rendezési kísérlet: Badinter-bizottság (Jugoszlávia szétesésével kapcsolatban az Európai Közösség által létrehozott szakértői bizottság) megállapításai szerint elismerhetők a jugoszláv utódállamok, ha: • népszavazással nyilvánították ki az akaratukat • kötelezettséget vállalnak a határok tiszteletben tartására (uti possidetis elvének tiszteletben tartása) • egy esetleges erőszakos határmódosítást történik, azt a nemzetközi közösség nem ismerheti el Kérdés: Van-e önrendelkezési joga a kisebbségeknek? Badinter-bizottság válasza: az elszakadó utódállamokban „rekedt” szerbeknek nincs – emiatt nem ismerte el senki az ún. Boszniai Szerb Köztársaságot (Republika Srpska) – ugyanakkor élvezhetik a nemzetközi jog által garantált kisebbségi jogokat ebből az következik, hogy önmagában a nemzeti kisebbség az önrendelkezéshez való jogot nem használhatja elszakadásra egy egységes államtól – hasonló probléma jelentkezik a Koszovó területén maradt szerb – immáron – kisebbség esetében Gyarmati rendszer lebontásának történeti áttekintése: 1914-ben gyarmat: lakott területek 67%-a, államok lakosságának 56%-a, össz. kb. 930 millió ember I. VH után Felbomlanak legyőzött birodalmak (Osztrák-Magyar Monarchia, Oszmán Birodalom) sok új, önálló állam jön létre: magyar, lengyel, finn, észt, lett, litván, "csehszlovák", "jugoszláv" + gyarmatokból mandátumterületek: Irak, Palesztina II. VH után Gyarmati rendszer teljes felbomlása: 1945-1966 között: 66 új állam Hidegháború után Újabb államok: 14 volt szovjet tagköztársaság, 2 volt csehszlovák tagköztársaság, 5 volt jugoszláv tagköztársaság Összesítve • 1918: 42 állam • 1945: 51 ENSZ-tagállam • 2010: 192 ENSZ-tagállam + vitatott entitások (Palesztina, Koszovó, Nyugat-Szahara, DélOszétia, Abház Köztársaság, Dnyeszter Menti Köztársaság, stb.)
Jelen szöveg csak oktatási segédanyagként használható, nem hivatkozható! dr. Lattmann Tamás
3
Ad 3. Erő alkalmazásának tilalma ENSZ Alapokmány 4. cikk 2. bekezdés: Tilos az erő alkalmazása más államok • területi épsége vagy • politikai függetlensége ellen, vagy • az ENSZ céljaival össze nem férő, bármely más módon megnyilvánuló módon. Legsúlyosabb esetben ennek megsértése az agresszió formájában jelenhet meg – az ENSZ Közgyűlés 3314. sz. határozata (1974) értelmében ilyennek minősülhet: • támadás, megszállás, annexió, • bombázás, egyéb fegyver alkalmazása a másik állam területe ellen, • (fegyveres) blokád, • másik állam fegyveres erőinek megtámadása bárhol, • terület átengedése agresszió végrehajtására, • jogszerűen a másik állam területén állomásozó saját csapatok jogellenes felhasználása, • fegyveres, terrorista csoportok állami támogatása („jelentős része van abban”), • állam elleni felkelés ösztönzése, támogatása, • gyarmati népek felszabadítási küzdelmeinek elnyomása. • Mindezek mellett bármi más, amit az ENSZ Biztonsági Tanácsa annak nyilvánít. Az erő alkalmazásának tilalmából fakadó jogi következmények: − fegyveres erőt nem lehet represszáliaként (valamilyen jogsértés megtorlásaként) vagy prevencióként alkalmazni − nem ismerhető el a fegyveres erő jogellenes alkalmazásával elért eredmény − nem nyújtható segítség annak, aki jogellenes módon alkalmaz fegyveres erőt (pl. az USA-val szövetséges államok a britek és a lengyelek kivételével csak akkor jelentek meg Irakban a 2003-as amerikai támadás után, amikor az ENSZ BT erre számukra felhatalmazást adott – senki nem akart jogsértő helyzetbe kerülni) − Idegen csapatok „behívása”? Ilyen esetben minek tekinthetjük az ilyen fegyveres fellépést? Fegyveres erő jogszerű alkalmazásának esetei (kivételek az erő alkalmazásának tilalma alól): 1. Egyéni vagy kollektív önvédelem 2. Biztonsági Tanács által az Alapokmány VII. fejezete alapján elrendelt fegyveres kényszerintézkedések Példa: az első öbölháború A BT „felhatalmazza a kuvaiti kormánnyal együttműködő államokat arra, hogy ... használjanak fel minden lehetséges eszközt... a béke helyreállítása érdekében.” (BT 678. sz. hat., 1990) Önvédelem: Caroline-incidens (1834) alapján (Webster-formula, 1841): Az önvédelem érdekében a fegyveres erő alkalmazása akkor és úgy lehet jogszerű, ha − annak szükségessége azonnali és megfontolásra időt nem engedő, Jelen szöveg csak oktatási segédanyagként használható, nem hivatkozható! dr. Lattmann Tamás
4
− a válaszlépés nem túlzott, − és nincs helyette más megoldás. Terrorizmus és önvédelem? BT 1368. sz. határozata (2001. szept. 12.): • „megerősíti” minden állam jogát „az önvédelemre” • felelősség terheli azokat az államokat, amelyek segítik, támogatják, szervezik, finanszírozzák a terrorakciók kitervelőit, szervezőit, támogatóit, illetve menedéket adnak az utóbbiaknak • állami reakciók, illetve állami gyakorlat alapján jogszerű önvédelem lehetséges ilyen helyzetekben Humanitárius intervenció jogossága? Csak BT-felhatalmazás alapján lehetséges jogszerűen, a nemzetközi jog jelenleg nem ismeri el a humanitárius intervenció jogszerűségét. • 1992: Szomália • 1993: Bosznia • … Ad 4. Beavatkozás tilalma A beavatkozás olyan politikai vagy gazdasági lépés, • amely (még) nem áll fegyveres erőszak alkalmazásában, de • alkalmas arra, hogy • egy másik állam kormányát • annak egyetértése (beletörődése) nélkül • valamely magatartásra, vagy valaminek tűrésére kényszerítse, • illetve amely a kormánnyal szemben fellépő erőket támogatja. szankció: • tényszerű következmény, nem jogkövetkezmény • politikai feszültséget kelt • alkalmazóját veszteségek érik • reciprocitás, kölcsönös érdekek • inkább befolyásoló, mint kényszerítő aktus • helytelenítés pregnáns kifejezése • együttműködési készség csökkenése Végkövetkeztetések • • •
Nemzetközi jog nem kényszerrend, hanem konvencionális rend Betartását elsősorban az együttműködéshez fűződő érdek biztosítja
Jelen szöveg csak oktatási segédanyagként használható, nem hivatkozható! dr. Lattmann Tamás
5
