XII. S Z A M .
X. ÉVFOLYAM
1914. XII. 15.
Dr. L E N D L A D O L F és Dr. M Á R K U S J E N Ő közreműködésével szerkeszti RAITSITS EMIL.
Kiadja: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE. Előfizetési á r a egy é v r e 8 K, f é l é v r e 4 K.
Egyes szám
a
„Mi
Újság az Állatkertben"
A szilszkin. Irta : L ó s y
József.
csendes óceán északi részén élnek a medvefókák, a szűcsiparban rozmár fókának nevezett, gyapjas alsószőr rel bíró prémállatok, melyek a puha, meleg tapintatú, simuló pelucheszerű szőrmét adják, a mindig diva tos, hódító és előkelő „sealskint"-t. H a v á n szomorú fejezete az ember kapzsiságának, a természet háztartásába való durva beavatkozásának, úgy egyike a legszomorúbbaknak az, amely a medvefóka pusztítását mondja el. A medvefóka prémállat, gyapjas aljaszőrrel bír, míg az oroszlánfóka c s a k serteszőrrel. Északon há rom, délen nyolc faja él. A chilei parton 1815-ben 500—700.000 medvefóka tanyázott még, pedig akkor már egy millió bőrt szállítottak el onnan. Dél Geor giában 1800-ban 112.000 bőr volt a préda. Egy amerikai vadászbárka, Schooner, 50.000 darabot hozott. Ausztráliából 1804-ben egy hajó 74.000 bőrt, a Süd Shetland-szigetekről 1820. és 1821-ben a hajók 300.000 darabot szereztek. Az utóbbi helyen 1821-ben legalább 100.000 szopós állat pusztult el árván.
Megjelenik m i n d e n h ó l-.én é s 1 5 - é n .
című melléklettel együtt 4 0 fillér.
Ma már kockázatos vállalkozás délen a vadászata, mégis évenkint vagy 185.000 bőr a zsákmány. Északon hasonló esztelen módon irtották. A csen des ó c e á n b a n az amerikai részen Kaliforniáig, az ázsiain a Kuritákon, a Kamcsatkán és a Sachalinszigeten volt található. Ma Szent Pál- és Szent György szigetén, a négy Pribylow-szigeten és a Behringszorosban vadásszák. 1803-ban Ujalaszkában 800.000 bőrt halmoztak fel és mert ennyit kikészíteni nem tudtak és az árakat csökkenteni nem akarták, ennek legnagyobb részét elégették, vagy a vízbe hányták. Az orosz kormány már a X I X . század elején külön törvénnyel védte az állatot. 1811-ben a Pribylowszigeteken már szemmel láthatólag kiveszőben volt, 1816-ban c s a k 3000 fókát ejtettek el. Aztán kímélni kezdték és újból felszaporodott. Az Egyesült Államok kormánya 1869-ben egy szőrmekereskedő társaságnak adta bérbe a vadászat jogát azzal a kikötéssel, hogy Szent György-szigetén évente 25.000 és Szent Pál szigetén 75.000 fiaial hímet szabad c s a k elpusztítani. Húsz év alatt a társaság könnyű szerrel 33 millió dollárt vágott zsebre. 1872. év nyarán, negyvenöt ember, négy hét alatt több mint 72.000 medvefókát terelt össze, bunkózott és nyúzott le. A 70-es években e területen Elliott szerint össze sen 4,700.000 fóka jelent meg évenkint és ebből 100.000 fiatal hímet zsákmányoltak. A Behring-szoros-
ban és Sachalin szigetcsoport vidékén a 60-as és 70-es években sok millió fóka tanyázott. Ma az alaskai kormányzó már a kiveszésüket jelenti. 1872ben Szent Pál-szigetén 3 milliónál több lehetett, ma már ritka. A pusztulás oka az, hogy a j a p á n rabló halászok is irtják. Sokat pusztítottak az angolok és oroszok is, de legtöbbet a Hudson társaság Schoonerei. Midőn Britt-Kolumbia határait szabatosan kijelölték és Alaskát az Egyesült Államok az oroszoktól meg vették, a birtokosok ugyancsak nekiestek a zsákmá nyolásnak. A Hudson-társaság a prémet eleinte W i m p e g b e , majd San-Franciskóba szállította. A „furreal" a nyers fókabőr darabjáért 2 dollárt fizetett. A mult század végén St. Louis városa volt a prémkereskedelem központja és mert a bőrök drágábban keltek el, a Behring-szoros fókái néhány évtized alatt ugyancsak megfogyatkoztak. Roosevelt elnöksége alatt törvényt hoztak a védelmükre s azóta c s a k amerikai vadász vadászhat Alaska partjain, az is c s a k engedéllyel és meghatározott időben.
az emberek lassan a vágótér felé, a nehezebben mozgó öregeket kicsapva és elhagyva belőlük. Meleg időben nem igen terelik, mert az elfulladt állat könnyen veszti a szőrét. Egy-két ember ötven darabot is elhajt. A vágótéren sorban lebunkózzák és meg nyúzzák őket. A s z a b a d hajók c s a k nyilt vizén vadásznak, május és júniusban. A bárka, a Schooner kis csónakok raját bocsátja a vízre. Minden csónakban két evezős és egy vadász ül, két sörétes és egy golyós fegyverrel. A lelőtt fókát, nehogy elmerüljön, rögtön a c s ó n a k b a emelik. Napról-napra vadásznak. Ma körülbelül ötven Schooner vadászik a Behring-szorosban.
A Behring-szorosban és a Pribylow-szigeteken c s a k annyit s z a b a d ma leölni, amennyit az ivadék kipótol. Mégis az állat egyre ritkul. Ennek legfőbb oka az, hogy a terelés mellett a szabad hajók is vadásszák.
A legjelentősebb az északi medvefóka (Nordische Seebár, Pelzrobbe, Bárenrobbe, Pelzseehund, Biberseehund, Otaria ursina Peron, Callorhinus ursinus Gray., Arctocephalus ursinus L.), a gyapjúszőrös prémállat. A hím 6 éves korában 2—2'5 m. hosszú, 3 5 0 — 4 0 0 kg. nehéz. A nőstény 5 éves korában 1'2 m. hosszú, 4 0 — 5 0 kg. nehéz. A hím fekete, szürke, vagy vör henyes futószínnel. A válla szürke, az orra, ajka barna. A melle barnás narancsszínű, a h a s a vör henyes barna. A nőstény világosabb szürke, alul rozsdás, vagy barna. Fiatal korában mind fekete. Öregségében megszürkül. Északon sötétebb, mint délen. Piciny, látható fülök van.
A „terelés" a medvefóka vadászata. A törvény a kajtár, azaz legényfókák közül a fiataloknak, 1—6 éveseknek a pusztítását engedi meg. Ezek a csor dától elkülönülten, több mértföld távolságban verőd nek össze csapatokba. Ötvenével, százával hajtják
A 70-es években az újszülött állat bőre volt a legbecsesebb, „selyemhód," (Seidenbiber) volt a neve. A merev szőröket, az irha alsó részének éles késsel való levakarásával, tőben levágták, mert a hagymáik mélyebben fekszenek. Ma is így veszik ki a merev
Állatok a háborúban. („A T E R M É S Z E T " eredeti tárcája.) Irta : Zöldi
Márton.
Tehát bekövetkezett, mit s z á z a d o k óta oly vésztjóslóan hir dettek : a mindenki háborúja mindenki ellen. (Bellum o m n e s contra omnium.) Jegyezzük meg, hogy ezt a meghatározást még a X V I . s z á z a d b a n egy angol filozófus, Hobbes kreálta, ki éppen a z örök háborút mondotta természetes állapotnak a z emberek és állatok világában. Hát csakugyan igaz lenne ? Hát csakugyan vérünk lobogás á b a n benne volna a v á g y : ölni ? Hát a z átávizmus annyi s z á z a d kultúráján át szervezetünkben rejtegeti a barlanglakó ember v a d tüzét, gyilkos indulatát. Milyen jó, hogy ebben a rettenetes világfelfordulásban, mikor a z emberi míveltséget épp a z o k csúfolják meg, kik egykor vérüket ontották érte és féltő gonddal á p o l t á k : még mindig v a n n a k kisebb kulturterületek, szigetek, oázisok, hol a szemlélődés kibontogathatja logikai l á n c a i t !
lónak van a háborúban. Mi avatja a katonát huszárrá vagyis mint most az oroszok üdvös félelemmel rebegik : vörös ördöggé ? A ló A z embernek ez a hűséges m u n k a t á r s a békében és h á b o r ú b a n , Kétségtelen, hogy a huszárlónak világtörténelmi jelentősége és híre van. Csodás dolgokat jegyeztek fel arról, mennyire érez együtt a rajta ülő lovassal. A r o h a m o k b a n , azokban a félelmes huszár attakokban, melyeknek semmiféle teremtett lélek ellentállni nem tudott, a huszárló c s o d á s fegyelmet és együttérzést tanúsított. Hiszen k ö z m o n d á s s á avatták, hogy a harci mén a c s a t a kürt s z a v á r a mily szilajon reagál. A z emberek és főleg maguk a lovasok ebben többet vélnek látni, mint a dreszura eredményét. Arról is sokat beszélnek a katonák, hogy a rohamra könnyebb . vezényelni a lovat, mint a hátrálásra. Erről egyik poétánk epigrammot is írt, mely így hangzik : Rágalom az, hogy Mák kardot sem ránta a harcban. Futva az ellen elől, karddal ülötte lovát.
Tehát a z elmés nógatni a hátrálásra.
disztichon
szerint a
lovat
karddal
kell
Ilyen szigetnek v a g y oázisnak tekintem lapunkat „ A Természef"-et, melyet komoly hivatása útjáról a földet rendítő és eget reszkettető c s a t a z a j sem zökkent ki.
De nem igaztalanság-e c s a k azokról a lovakról beszélni, amelyek kombatténs katonákat h o r d a n a k h á t u k o n ? Nem ugyan olyan elismeréssel és hálával kell-e lennünk a z élelmiszert és muníciót vonó lovak iránt, mintha akár Nagy S á n d o r Bucefalus nevű paripájáról esnék szó.
Arról akarunk n é h á n y szót ejteni, hogy az emberek háború j á b a n milyen szerep jut a z á l l a t o k n a k ? A kérdésre könnyű felelni : Hadászati szempontból döntően fontos szerepe csakis a
De ebből látjuk, hogy a komoly és a hivatásénál fogva objektivitásra törekvő történelem sem étallotta a híres m a c e dóniai királlyal együtt lovának nevét is megörökíteni.
szőrt a gyapjúszőrből. A selyem pelyhes selyemhódból régen a „muckmuck" nevű sapkákat készítették. A lenyúzott bőröket besózzák és főleg Angliába szállítják. Ott bevermelik, a merev szőröktől több hónapi degesztés után, ványoló késsel megfosztják, a bőrt aztán gesztenyebarnára festik és „sealskin" név alatt árúba bocsátják. A bőr minőségében is van különbség. A 70-es években az Ausztrália partvidékéről, Lobos, Falkland szigetéről kerülteket többre becsülték mint a Cap-ról származottakat. Lomer szerint az amerikai, északi oldalról szerzett 100.000 db nyers bőr 7—9'6 millió korona értéket, a déli, ugyanannyi db 4'8 milliót képvisel. Az oroszok sipkának, az angolok, franciák női kabátok, ujjasok, derekak, mantillák, jackettek és galléroknak keresik több, mint száz év óta. A ki dolgozott prém darabja 1400—1800 korona. A közel múltban, 1908-ban, a londoni szőrme-auctión a Hudson bay és a Lempsen vállalat együtt c s a k 2730 prémet mutatott be, így az értéke nőttön-nő. Két gallérra való 100—160 korona, egy garnitúra 150—200 korona, egy jackette-ra való 1000—2000 korona, nem is a j a v á b ó l . Természetesen sok az utánzata. Közönségesen már az ára elárulja a hamisítványt. Az utánzott sealskinnak 4 — 1 0 korona az ára. A rasé nyúlprémből készül, 2 — 4 korona az értéke. Tiszta fehér zsebkendőt háromszor végig húzunk rajta, ereszti a színét. Nyírott szőrme, azért a felszíne lépcsős, nem egyenletes. A pézsma patkányból hamisított bisam-seals (seal-bisam) prémet Európában három helyen gyártják. Collarbrillanttal A z ismert allegorikus képletek szerint a mostani c s a t a tereken egyébként négy állat viaskodik életre-halálra : a francia kakas, a német s a s , a z orosz medve, és a britt oroszlán. Az utóbbiról konstatálhatjuk, hogy egyáltalában nem veszi ki a küzdelemből a z oroszlánrészt. (Lehet, hogy a z s á k m á n y o l á s n á l kívánja majd jegyzőkönyvbe foglaltatni, hogy „quoniam nominor leo"...) Sienkievitz írván a régi lengyel és kozák harcokról, fel említi valahol, hogy a c s a t á k után farkasok jelentek meg nagy c s o r d á k b a n és felfalták a holtakat és sebesülteket egyaránt. Ezek a középkori farkasok egy francia újságíró nekirugasz kodott fantáziója révén újra megjelentek a z augusztovi c s a t a téren és elődeiknél nem kisebb m o h ó s á g g a l falták fel a z összes halottakat és sebesülteket. E z a hír bejárta a z egész világsajtót. A természettudósok természetesen mosolyogtak rajta, de a laikusok is t á m a s k o d v a csóválták a fejüket. Hogyan — hangzott a kételkedés s z a v a — a farkas olyan bátor, elszánt állat lett egyszerre, hogy ágyú bömbölése, srapnelek pattogása és millió puska r o p o g á s a között nem fél z s á k m á n y után járni ? Kell-e magyaráznunk, hogy a z egész üres rémlátás. H a Augusztov körül voltak farkasok, (az minthogy lehettek) azok gyorsabban elinaltak onnan, mint a z o k a szegény kozákok, kiknek a huszár h a t v á g á s t verték a hátukra. Ilyen hírek c s a k a francia hírgyárakból kerülnek ki. Jól írta róluk v a l a k i : ha egy francia tudóst megbíznak, hogy írjon
festik hat hétig. Az értéke 3—6 korona s kivált gal lérnak és bélésnek használják. Az igazi sealskin feketébe játszó barnaszínű, a gyapjúszőr alsó rétege selymes fényű és „aranyszínű" amint mondják. Tapad, simul. Meleg, puhatestű, karcsú, szép, szőke asszo nyoknak hódító prémje, mely lágyságával, sima ságával, tapintatának érzéki varázsával, a szerető, hű asszony természetének a legjobban megfelel. Hamis sealskint c s a k hamis asszony érdemel.
A gyöngytyúk. (Numida
meleagris,
Irta : Cerva
Linn.)
Frigyes.
A gyöngytyúkok közül a mai korban 5 nemet és 22 fajt ismerünk. A legelterjedtebb a közönséges gyöngytyúk (N. meleagris L.) Ezt ismerjük általánosan, a családnak ez a valóságos tipusa és körülbelül 2000 esztendeje a baromfiudvaron él. A görög és római lakomák emlékei mutatják, hogy azok asztalán „Mele agris" és „Avis numidica" néven szerepelt. Miletosi Clytus, Aristoteles tanítványa megemlíti, hogy a miletosiak gyarmatán, a kis Leros-szigeten, amelyet az Aegei tenger övez, az Artemis templomának kertjé ben afrikai gyöngytyúkokat tartottak, amelyeket szaba tosan le is ír. Hogyan kerültek oda, azt nem tudjuk. Lenz H. 0. Plinius művéből a következőket idézi: „Meleager sírján a gyöngytyúkok viaskodnak. Mikor a kalydoni királynak, Oeneusnak a fia, a kalydoni vadkanvadászat hőse, Meleager meghalt, nővérei nem 1
1
Dr. H. 0 . Lenz : „Zoologie der altén Griechen und Römer. P. 3 2 4 . könyvet a z elefántról, akkor a z o n n a l felül az omnibuszra, kimegy a Jardin des Plantes-ba és egy egész órát tölt a z elefánt h á z a előtt. A többit megcsinálja stilisztikai remekléssel. É s nekem mégis úgy tetszik, hogy a n n a k a francia zsurnalisztának, ki a z augusztovi farkasokat vonultatta fel, van v a l a melyes igaza a dolog lényegét tekintve. Ismét a h o z a régi angol természetjogészhoz mister Hobbeshoz, térek vissza, akinek s z a v á v a l ezeket a sorokat bevezettem. Nos, ugyanennek a mister H o b b e s - n a k volt b á t o r s á g a kimondani, hogy homo hominis lupas. (Az e m b e r a z e m b e r farkasa.) Vagyis a farkas oly jelentéktelen p e r c e n t a r á n y b a n eszi a z embert, hogy a z szóra sem é r d e m e s . De a z e m b e r — a z v e s z e d e l m e s emberevő. A z e m b e r egy h á b o r ú b a n több embert pusztít el, mint a farkascsordák hosszú é v s z á z a d o k alatt. Nos, mister Hobbes, ebben igaza van ö n n e k ! Feltétlen igaza. M i c s o d a f a r k a s étvággyal indultak a z ön honfitársai például e b b e a mostani h á b o r ú b a . De sőt kérdésessé kell tennünk, hogy kiütött volna-e egyáltalán a háború, ha éppen a z angolok nem nézték volna a farkasok mohó, mindent megsemmisíteni vágyó irigységével a német kereskedelem és ipar egészséges lendületét ? íme ezek a z állatok a h á b o r ú b a n . . . Mert a z mindegy, hogy a z emlősök melyik fajtájához tartoznak . . . És h i á b a keresünk a ragadozók egész világában egyetlen egy tipust is, mely elvetemedettségben, kegyetlenségben c s a k megközetítené a h á b o r ú n a k a z a bestiális típusát, mely komi tácsi és íranc-tireur név alatt szerepelt.
Gyöngytyúk.
Fehér gyöngytyúk.
bírtak megvigasztalódni. A monda szerint az istenek részvétből aztán madarakká változtatták őket." Mi — így írja Lenz — az afrikai eredetű madarat palaszürke tollazatának fehér, gyöngyalakú csepp-
foltjai miatt gyöngytyúknak nevezzük. Ezek a foltok természetesen az ókori görögöknek és rómaiaknak is szembetűntek és ha a mi költőink képzeletben a gyöngyfoltot a könnyel hozzák vonatkozásba, az
A hű bajtárs. Irta : De
Cordis.
B ö m b ö l a z ágyú, pattog a gránát, robban a srapnel és ezernyi golyó süvít szerteszét. A hóval borított h a r c m e z ő n p a r a n c s r a v á r a vitéz m a g y a r sereg. Fiúk r o h a m r a ! A trombita harsog. Vágtat a z Alföld délibábos rónájának legnemesebb állatja, a délceg paripa. A m a g y a r honvéd huszár c s a p a t mint a z orkán rohan előre. A „vörös ördögök" félelmes c s a p a t j a úgy vágtat, úgy száguld, mintha nem is a földön j á r n a , h a n e m a szél vinné, röpítené . . . Nem hallok semmit, nem látok semmit. A harci vágy, a lel kesedés izzó lángja elborítja s z e m e m világát. Nem hallom a golyók süvítését, a gépfegyver kattogását, a srapnel izgató zaját, az ágyúk földetrázó bömbölését. Csak egy szózatot hallok, c s a k azt a lelkesítő szózatot, a m e l y minden véremet a g y a m b a hajtja : Győznünk kell!.. . A z őrült v á g t a t á s b a n az egész s z á z a d egygyé olvad Mind megannyi egy test, egy lélek, mert c s a k egyért, a legnemesebbért küzd : A z ezredéves sokat szenvedő é d e s m a g y a r h a z á é r t ! A hóval fedett h a r c m e z ő n a z ellenséges c s a p a t o k a t m á r feltűnni látom. Még távol állnak tőlünk, de a távolság a nagy r o h a m b a n pillanatról-pillanatra mindinkább kisebbedik. Amint közelebbről láthatom a gyűlölt kozákok csapatját v a l a m i különös, kimondhatatlan érzés veszi át belsőmben a z uralmat. V é r e m forróbb, tüzesebb, de lelkem nyugodtabb, mert régi v á g y a m
teljesedését látom, K a r o m b a n földöntúli erőt érezek, karom kar d o m m a l egybeforr, egy a c é l a z egész. Vágni, zúzni szeretnék, összetörni mindent, ami c s a k ellentáll. Végre rajtuk üthetek. Szenvedéseimet, a z értem omló könnyeket megbosszulhatom. Mintha jó bajtársam, Csinos lovam is ezt érezné. Erősen prüsz kölve kifúj, m e g r á z z a sörényét, okos fejét előre nyújtja és erős irammal a sorból kitör s v á g t a t v a visz, miként a szélroham, a z ellenség felé. Fiúk u t á n a m ! . . . Már messze hagytam enyéim. Fejem még jobban lüktet. Szivem erősebben dobog, a r c o m a t , a tüzes kohót, hiába vágja tűszúrásként a hideg, fagyos, ólmos eső. P a r i p á m sárkányként röpül . . . elértem őket s m á r . . . m é r . . . kardom c s a p á s r a e m e lem . . . T o m p a ütés éri homlokom . . . Vágtat a ló . . ., de én m á r nem hallok semmit, m á r nem látom m a g a m előtt a kozák c s a p a tot. S z e m e m világa mindjobban elborul, de a lankadó, bágyadt testben még erős lángot érezek. Szivemnek minden d o b b a n á s a c s a k azt m o n d j a : Győznünk kell 1 — A r c o m lángja lohad. Végtagjaimban édes z s i b b a d á s . Körülöt tem n é m a c s e n d ; majd pillanatnyi furcsán hangzó bántó zűr z a v a r . Villámként szorongó érzés fut végig testemen, mintha a nagy, mély s e m m i s é g b e estem volna le. E z a megsemmisülés ? A teljes n y u g a l o m ? Még c s a k sejtve érzem, hogy vagyok. Már nem érzek semmit, c s a k fülem zúg, mint a mély sziklás völgyben a habzó patak. Mintha a mélyből, a tompa hangzavarból még hallanám a lódobogást, a golyók süvítő hangját, a gépfegyver kattogását és a távoli égyúdörgést. Mindez egybeolvad. A hangok kelle metlen zűrzavarja m á r inkább c s e n g é s s é válik, kedves ismerős
Bátyjuk halálán és a család elpusztultán kesergő nővérei olyan madarakká változtak, amelyeknek a tol lán könnycseppek látszanak. így mesél róluk a hitrege. A gyöngytyúk eredeti hazája Nyugat-Afrika, Senegambiától a Nigerig és Cape Verde szigete. Tartóz kodási helyéhez közelebb van Olaszország, mint Görögország, s oda valószínűleg a pún háborúban, Kr. e. 2 0 0 évvel kerülhetett Numidiából, a mai Algierből, a h o v á délnyugatról hozhatták. Varró és mások adatai szerint, a gyöngytyúk akkor még ritkaság s z á m b a ment, pecsenyéje c s e m e g e volt. A rómaiak kezdték tenyészteni é s a római birodalom b u k á s a utón az is eltűnt a baromfiudvarokról. Nagy később, vagy ezer évvel ennek utána, kezdték Európában újból megismerni, amikor a portugál hajósok hozták Afrikából. Négyszáz év óta Európában mind j o b b a n elterjedt és a XVIII. század elején Portugáliában, Spanyol-, Német-, Francia- és Angolországban egy aránt ismeretes. Amerika felfedezése után a spanyolok az újvilágba is elvitték és ott, a kedvező éghajlat alatt és körülmények között módfelett elszaporodott. Majd az ember házatájékáról a v a d o n b a széledt és vagy másfél évszázad óta nyugatindiaí szigeteken vad állapotban él.
Gyöngytyúk és pulyka korcs ivadéka
ókori költők is e sötét, gyászszínű tollacskán levő gyöngyökben szintén megtalálták Meleager nővérei nek a könnyeit. A mondának más változata is van. Egy ó-régi görög rege szerint a jóslat Meleagernek végzetét úgy szabta volna meg, hogy c s a k addig marad életben, amig a születésekor a tűzhelyen égő fahasáb el nem hamvad. Mikor Althaa, az édesanyja, ezt megtudta, lekapta az égő fát a tűzről és a ládájába rejtette. Meleager azonban megölte a fivérétét és az anyja akkor elővette a fát, a tűzre vetette és Meleager meghalt. Althaa és Meleager neje, Cleopatra, felakasztotta magát.
Az a vélemény meg nem állja helyét, hogy a gyöngytyúknak gazdasági értéke nincsen. Megfelelő legelőhelyen, ahol nyáron vegyes növényi és állati tápláléka bőven van, gyorsan szaporodik és jól tenyészik. Szőlő, zöldséges kertekben és a szántó földeken a káros rovarok irtásával hasznot is hajt. Különösen a barkót (répabogár), hamvas vincellér bogarat, fináncbogarat pusztítja. A fiatal j é r c e húsa ízletes, az öregebbé vadízű. Kellemetlen azonban a baromfiudvaron a többi baromfival való összeférhetlensége és a fületbántó rikácsolása. Minden ide gent, állatot és embert éles hanggal jelez. Mégis szép tollazata miatt dísze az udvarnak és kertnek.
hanggá olvad össze. F ü l e m b e mindinkább tisztábban cseng a mélabús h a n g . . . a harangzúgós. Felismerem . . . F a l u c s k á n k harangja szól. Ott áll d r á g a szülőfalum a z alkonyat a r a n y v ö r ö s fényében. Csapatunk arra tart. Már elértük. Most befordulunk a nagy utcába. A muskátlis ablakok előtt áll a falu apraja, öregje. Ott v á r n a k minket a fehér keszkenős kisírt szemű lányok és asszonyok. Amott a kiskapuból édes, jó, öreg a n y á m felém integet. Ott áll ő is, akit s z e m e m m e l legjobban kerestem. 0 a z , aki könnyel búcsúzott, amikor én kinn az állomáson, hogy fáj d a l m a m a t elfojtsam, azt daloltam : Mindnyájunknak el kell menni . . . Most is könnyes a szeme, de m á s most ennek a csillogása, nem a tompa, elmosódott fény, h a n e m csillogó, tüzes láng, a z örömköny csillogása. Ö a z én epedőszívű, szemérmes a r á m . Még a Bodri kuvasz is elém fut, farkét c s ó v á l v a és üdvözlésül ugatva körül futkossa büszkén lépdelő paripám. Beteljesedett t e h á t ! Régi á l m o m teljesült ? Győztünk — mert győznünk kellett. Otthon vagyok újra édes h a z á m földjén. Nem h i á b a voltunk „vörös ördögök" ! — Szivem nagyot dobban . . .
csengése, ajkának melege éleszt, ébreszt kínban halódó lelket. . . Feléledtem . . . T á g r a nyílt szemekkel tekintek m a g a m köré. K e r e s e m őt, de nem találom. Puszta sík, hóborította zordon puszta körülöttem. A m a g a s hórétegből csupán fejem és felső testem látszik. Nem hallom m á r álomképem édes hangját. Az elhagyott h a r c m e z ő n elnémult m á r a gépfegyver, nem hallok golyósüvítést. A z ágyúszó e l h a l t . . . a hideg fagyos szél c s a p végig olykor a r c o m o n . . . n é m a c s e n d e s minden . . . A n é m a csendet olykor tompa zaj zavarja, figyelek, lesem a h a n g o t . . . mintha a h ó b a n toporzékolna valami. Minden erőmet össze szedem. Fáradt, fagyott testemet kivájom dermedt karjaimmal a hóréteg alól. Tisztán látok-e ? É b r e n vagyok vagy c s a k most á l m o d o m . . . A meleg párát, a meleg leheletet még érzem. Nem á l m o d o m , m á r tisztán látom a z okos Csinos l o v a m n a k szép fejét, mint r á m h a j o l v a szaglálja testemet. T e vagy a z jó baj társ, d r á g a állatom, megmentőm, egyszóval mindenem ! Győztünk? kérdem hűséges kis lovam. A z fejével bólint és nyerít, mintha azt m o n d a n á : igen !
A győzelmi tovább.
Édes
mámort, a visszatérés
anyám
nagy örömét nem bírom
szólít, hívogat a h á z b a s tántorogva fek
szem a hófehér ágyba. A párnákat szivem választottja rakosgatja, simítgatja. Belefekszem,
betakarnak, de fázom alatta. Didereg a z
egész testem, végig borzong h á t a m . H i á b a
melegíti
az
édesem
a z á g y a m a t szíve melegével . . . Érzem, hogy m á r dermed testem és elalszik
egészen.
Élesztget a szivem párja, lehelete éri ajkam hangon.
Időnként
meg-megrázza
lankadt
s
testemet.
szól
becéző
Hangjának
1-
-
,•4
isi ^^^KtmWmWK^L
^HHl
Gyöngytyúk és házityúk korcsa.
Minthogy a gyöngytyúkot ma, elterjedésének tág köre miatt, általában ismerik, leírását mellőzzük. Képben azonban bemutatjuk. Megemlítjük, hogy az ősmustrázatúak mellett, sokféle színváltozatú gyöngy tyúkot is tenyésztenek. Ezek között legszebb a fehér, amint ezt a második képünkön láthatjuk, amikor a tompább színű fehér alapon a gyöngyfehér foltok fénye feltűnik. Más változata az ezüstszürke, kékes szürke, a fehérmellű és a tarka. Helyenkint a nemes, vagy aranyfácánnal, a házi tyúkkal vagy a pulykával való korcsait is tenyésztik. Az elsővel való korcsát két példányban találjuk meg a Nemzeti M ú z e u m b a n ; Prónay Gáborné és báró Podmaniczky Andor ajándékait. Az utolsóval való keresztezésének két korcsa Allatkertünkben látható. Ezeket képen is bemutatjuk. Általános a panasz, hogy a fiatal gyöngytyúk a hideg és nedvesség iránt nagyon érzékeny. V a n azonban olyan eset is, mely az ellenkezőjét bizo-
Gyöngytyúk tojások, a három kisebb meddő korcs tojás.
nyítaná. Dr. Fényes, minden védő fedél nélkül, a s z a b a d b a n hagyta a gyöngytyúkokat és az szapo rodott és az idő minden viszontagságának ellent tudott állni. Ritkán költi ki a gyöngytyúk a saját tojását, többnyire a közönséges házityúk vagy a pulyka kotol rajta. Az utóbbi kitűnően megfelel ennek, sőt a páva is, amint azt mostan Allatkertünkben magunk is tapasztaltuk. A gyöngytyúk előfordulásában és életmódjában rokonaihoz nagyban hasonlít. Sík, cserjés, bozótos, ritkás erdő gyepes napsütött tisztásain tartózkodik és a hegységek fensíkjain. Csapatosan járnak-kelnek mint állandó vagy kóbor madarak, csakúgy mint a foglyok, amelyek életmódjához az övék is hasonlít. Félénk madarak, veszélyben gyors futásban, repü lésben és a fákra szállva menekülnek. Párzás idején párba szedődnek. A tojó 12—16 gömbölyded, sárga vagy barnás, kevéssé fénylő, kb. 5 0 *%» hosszú és 3 8 '"U széles, vastag héja miatt súlyos tojást rak. A csirke 25 nap múlva kél ki és gyorsan nő. A gyöngytyúk szinváltozatainak megfelelően, a tojások között is van nagyságra és alakra nézve eltérés — amint azt az ötödik ábra mutatja — és megesik, hogy a szabályszerű nagyságnak alig har madát üti meg a tojás. Ilyen rendellenesség minden madár fészekaljában előfordulhat, amint azt minden gazdasszony tudja. A gyöngytyúknak h a z á j á b a n sok az ellensége, Brehm írja, hogy Afrika minden macskaféléje, a leopárdtól a hiúzig, minden sakálja, rókája leselkedik az öregre, fiatalra egyaránt; a cibetmacskák a csirkét és tojást pusztítják. Minden nagyobb ragadozó madár üldözi a könnyen elejthető vadat, sőt maguk a csúszómászók is könnyen ejtik zsákmányul. Brehm megemlíti, hogy egy 2'5 méter hosszú óriáskígyó gyomrában egy teljesen kifejlett gyöngytyúkot találtak. Az ember is kitartóan üldözi lőfegyverrel, csapdával egyaránt. Indiában egyszerűen hurokkal fogják, vagy hálóval az a l a c s o n y bozótban, mindkét módon töme gesen. Kordofánban a puszták lakói agarakkal vadásszák. Ezek igen ügyesen fogják el a futó gyöngy tyúkokat.
A tarajos gőte (Molge eristata Laur.) még egy sárga példánya. Irta : Dr. Greschik
Jenő.
Báró Fejérváry Géza „A Természet" múltkori s z á m á b a n rendkívül érdekes cikk keretében, meg emlékezett az állatkerti Aquarium egy sárga tarajos gőtéjéről. A M. Kir. Ornithologiai Központ szövettani laboratóriumában most is él még egy ilyen sárga tarajos gőte hímje, amelyet több neoténiás pettyes gőte ( M o l g e v u l g á r i s L.) és rendes színű tarajos gőte társaságában tavaly március vége felé a budai lágymányosi mocsarakból fogtunk. Minthogy az ilyen színű példányok tényleg igen ritkán fordulhatnak elő — így Fíerman Ottó, a M. Kir. Ornithologiai Központ főnökének szives szóbeli közlése szerint, mert ilyen színű példány egyetlen egyszer sem akadt a kezébe, pedig ugyancsak sok példány fordult meg kezében — legyen s z a b a d ezt a példányt is ismer tetnem.
A példány színruhája fogásakor a következő volt: Az állat egész felső teste világos sárga, helyenként, különösen az oldalakon egészen narancsszínű. A taraj halvány barna, mellette a háton egy-egy halványbarna foltocska. A végtagok felületén, valamint a száj körül is szintén egy kis barna folt. A farok egészen világos sárga, csupán oldalain a rendes színezetű példányo kon is előforduló fehéres, gyöngyházszínű csík, vala mivel halványabban. Testének alsó felületén csupán a torkán volt egy barna foltocska, a többi rész világos sárga és narancsszínű. A két sárga szín úgy oszlott meg, hogy azokon a helyeken, ahol a rendes színű példányokon a sötét foltok találhatók, ezen a példányon világos sárga helyek voltak, a közöket a narancsszín foglalta el. A példányt, hogy a színváltozást megfigyeljem egy aquariumba helyeztem és egy ugyanakkor fogott nőstényt adtam hozzá. Az aquarium feneke homok, vallisneriával és moszattal beültetve, úgy van be rendezve, hogy az állatok szárazra nem kerül hetnek. Idén tavasszal az aquariumban petéket vettem észre, amelyekből ki is bújtak a lárvák. Amennyire észrevehettem a lárvák teljesen nor mális színűek voltak, kár, hogy tüzetesebben nem vizsgálhattam meg őket, mert idő előtt elpusztultak. Ma, november 20-án a példány színe a követ kező : Az állat testének felülete már jókora részén megbarnult, c s a k néhol láthatók még sárga foltok, amelyek már kezdenek a világos b a r n á b a átmenni, Ugyanilyen a végtagok felülete. Hasoldala még j ó részt olyan, mint fogásakor volt. A torkán baloldalt van egy nagyobb barna folt, fehér pettyekkel tarkítva. A száj körül is fehér pettyek vannak. A mellső bal végtag alatt egy sötétebb folt van, ott ahol a rendes színűeknél is elő szokott fordulni. A hátsó bal végtag fölött is lenyúlik a hátról egy nagyobb folt. A z alfelnyílás körül nagyobb sötét tér. A farok világos barna, foltokkal tarkított, felső é s alsó szélén sötétebb csík. A példány még most novemberben is megtartotta taraját.
A csúnya állatokról. Irta : Hilbert
Károly.
meglehetős köves domb tetőn, bokor árnyékában |fj ültem és élveztem a ter mészet csendes nyugalmát. Egy pár eltévedt pille, egyegy madárhang igazolta, hogy e nagy némaság életet rejt magában. A nagy csen dességet egyszerre c s a k gyermekzsivaly, csevegés, sikoltás, lárma törte meg. A közeli erdő felől futva jött egy játszadozó gyermeksereg. Egy másik csapat elől akartak elbújni, nehogy elfogják őket. A csapat szétoszlik, az egyik gyermek egy fára kapaszkodik, a másik az erdő szélén levő bokrok közé bújik el és mindegyik igyekszik eltűnni, hogy az ismét be állt csendet majd az utánok érkező, kereső csapat törje meg.
Két fiú felém közeledik, a kisebbik tőlem nem messze fekvő bokorban húzódik meg, míg a nagyobbik tovább megy. Ezt a kis fiút figyelem; nézem a nyugodt, mozdulatlan, óvatos csendességét, amely lassan lázas türelmetlenségbe megy át. Már nézdelődik, már mozgolódik, keres valamit, hogy nyugtalan vérét, játszi kedvét lecsillapítsa. Még a körülötte fekvő köveket is felemeli. Egyszerre c s a k éles sikollyal felugrik az én vitézem és sírásra hajló szájjal, könnyes szemekkel bámul maga elé a földre. Odaszaladtam, hogy megtudjam az ijedtség okát, egy kis kigyó — sikló — mozgott a fű között. Vigasztaltam egy kicsit a kis vitézt, hogy a sikló nem bánt, nem harap, de azért a m é c s e s már el volt törve és a j á t é k n a k vége. Egy ilyen ártatlan állat a csúfságával tette tönkre a gyermekek mulatságát, pedig sokan határozottan a kedves állatok közé sorozzák, de mivel egy olyan c s a l á d n a k a tagja, amelyben sok a veszedelmes faj
Fali gekko.
és mivel az első benyomásra rút állatnak tűnik föl, a legtöbb ember undorodik tőle. Pedig egy élőlény megnyerő, vagy visszataszító megjelenése valószínűleg nem az igazi és a legmegbízhatóbb módja a meg ismerésnek. A szépség a szimpátiát, a rútság pedig az élőlények félreismerését rejtik magukban. Hisz' így vagyunk az embertársainkkal i s ! Ez különösen áll az állatvilágra, hol a szépség és rútság fogalma nem olyan meghatározott, hogy e b b e n a tekintetben különböző vélemények ne állhatnának fenn. Az élőlények között nagy számmal a k a d n a k olyanok is, amelyek határozottan csúfnak, sőt undorítóan rútnak mondhatók, de ezek a természettől arra vannak hivatva, hogy külsejükkel az undort, az utálat érzését váltsák ki a feléjük közeledő élő lényekben. Legnagyobbrészt ártatlan állatok, amelyek nek külső rútsága védelmi eszköz a létért való küz delemben. Minden földi lénynek harcolnia kell és mivel ezeknél hiányzanak a harchoz szükséges eszközök, hát csalással — a természet csudálatos tudományával — félelmet és ellenszenvet gerjesztenek. A visszataszító rút fajokban kiválóan gazdag csúszómászók közé tartozik a moloch, vagy tüskés ördög, amint az ausztráliai gyarmatosok nevezik. Ennek az undorító külsejű gyíknak a vastag, tompa, piszkos sárgaszínű teste túlon-túl kinövésekkel és tüskékkel van borítva. A fején két kifelé hajlított szarvformájú kinövést hord, lábai erős, éles kar mokkal vannak ellátva- V a l ó s á g o s kis ördög. Amilyen borzasztó a külseje, olyan ártatlan és nem vesze delmes. Egész jogosan egy nagyon kedves jellemű állatnak mondhatja az ember. Harapni egyáltalában nem tud, ha elakarják fogni, a legcsekélyebb ellen-
Tarajos sül.
állást sem fejti ki a természetes fegyvereivel. Az erős karmait is c s a k akkor használja, h a ellenséges szándékkal közeledő lényt vesz észre, ilyenkor bámu latos gyorsasággal és ügyességgel egy szempillantás alatt a h o m o k b a á s s a magát, hogy hirtelen eltűn hessen az ellenség szemei elől. Éppen ilyen mostohán bánt el , a természet a szépség a d o m á n y o z á s a közben Észak-Ausztrália némely vidékén gyakran található galléros gyíkkal. A nevét a nyaka körül gallér módjára elhelyezett bőrlapnak köszönheti, mely Erzsébet királyné idejében hordott Stuart-gallérra emlékeztet. A gallér, h a a z állat nyugodt lelkiállapotban van, ráncolva a vállára és a hátára esik, míg a legcsekélyebb izgatottságra kifeszíti és egyúttal a hátsó lábaira ül. Hogy nagyobb és imponálóbb legyen a lábainak hosszú ujjaira támaszkodik, tűhegyes fogaival felfegyverzett száját kitátja és a hosszú farkával a földet korbácsolja. Igazán félelmetes látvány. Ez azonban mind c s a k ámítás, mert alig van félénkebb és harciatlanabb lény, mint e gyík. Egész nyugodtan megfoghatja az ember, legfeljebb egy csekély harapás a kísérletünk eredménye, mely fájdalom nem nagyobb, mint egy tű szúrás. A trópusi vidékeken él egy csodálatos kis gyík a gekko, rendesen a lakóházakat keresi fel és az ott alvókat kísérteties csúszásával rémítgeti. Ujjain tapadó korongok vannak, melyek segélyével a falon, vagy üvegen mászik, sőt néha még a menyezeten' is végig fut egy-egy j ó falat után. Szokatlan é s kellemetlen látvány, a hold által megvilágított kísérteties csúszású, a falakon ide-oda futkározó gekko, különösen, ha a rémmesék, hogy a gekkó tapadó korongja mérges, a gyíkok az alvó ember s z á j á b a másznak, foglalkoztatják az álmatlanul heverő idegeneket. A gekko ebben a tekintet ben a nálunk honos béka fajok sorsát osztja, melyek szintén a k e v é s b b é kellemes külsejük miatt a meg nem érdemelt e l b á n á s b a n része sülnek. A földközi tenger mellékén élő és a rágcsá lókhoz tartozó sűl fajok az idegent, vagy egy kicsit félénkebb embert a támadó fellépésével annyira megijeszthetik, hogy az illető hátra arc — és megfutamodik, mert a sűl, ha ellenséget lát közeledni, a testét borító hosszú (némelyik
40 cm. hosszú) tüskéit sajátságos módon csörgeti. A külső megjelenése megfélemlítő, de ha valaki bátran áll vele szembe, egy idő múlva a dicsőséget megunva odébb áll, h a pedig megakarja valaki fogni, akkor elegendő egy kendő és egy bot. A bottal a tüskéit lesimítjuk és a kendő segítségével megfog juk. Annyira ostoba, hogy még az éles fogai sem jutnak eszébe, mellyel eredményesen operálhatna. Egyedüli menekülési kísérlete a földbe magát elásni, vagy ha az idő rövid, mint egy sündisznó össze gömbölyödni. S o k b a n hasonló módon viselkedhetik a páncélos foghíjjasok közé tartozó és a pince bogárra emlé keztető armadillo, a harmadkori más páncélosok törpe ivadéka, mely a délamerikai erdők szélein tanyázik. Csak éjjel és akkor is c s a k egyedül csatan gol, nappal pedig a maga által készített földalatti folyosóban tartózkodik. Rendesen a hangyabolyok közelében készíti az 1—2 méter hosszú üreget, hogy kényelmesen juthasson táplálékhoz. Különben közönbös, unalmas állat. Közeledő ellenség elől, ha lehet elmenekül, ha nincsen ideje, akkor háromszögletű homlokpáncélját szögezve támadó állásba helyez kedik. A várt támadás azonban a b b a n marad, mert vagy elmenekül, vagy alázatosan megadja magát. Az indiánok vezetése mellett hegyesvégű, vagy buzogány formájú husánggal felszerelve vadásznak. A húsa jó, Hensel szerint valóságos c s e m e g e ; gyönge és fehér, mint a tyúk húsa. A z ember vérét szívó, a szalonnát dézsmáló, tejet lopó és hajba kapaszkodó boszorkány természetű denevér sem örvendhet a közkedveltségnek. Saját ságos életmódjuk, — hogy nappal sötét helyre bar langba, ó c s k a vár vagy toronyromokba húzódva alszanak és c s a k éjjel járnak bogarak után vadászni — sok szóbeszédre, sőt b a b o n á r a adott alkalmat. Szürkületkor a fejünk felett röpködnek, suhannak el, mint kisértetek, pedig ezek az igazán ártatlan állatok a rovarok pusztításóval igen h a s z n o s a k ; telhetetlen gyomruk megtöltéséhez igen sok rovar halála szük séges. Most már tűrhetőbb a sorsuk, de hogy évekkel ezelőtt mennyire utálták a denevéreket, bizonyítja ez a kis történet. 150 évvel ezelőtt — a paróka idejé ben — általánosan vadásztak a denevérekre. Minden ósdi, sötét épületet átkutattak és a bennök i tartóz kodó kis szárnyasokat egy hosszú póznára függesztett égő kóccal elpusztították. Egy nap tűz ütött ki, leégett
Armadillo, vagy öves állal.
11 ház és 19 kocsiszín mind egy kis j á m b o r denevér miatt. T a l á n a rovarok családjában van a legtöbb utált állat, de legalább itt az utálat érzése a legtöbb eset ben nem oknélküli. A mi hazai pókunk, mely annyi emberben kelti fel a tűrhetetlen ellenszenvet, igazán nem lehetnek undorítók, ha tekintetbe vesszük szatócs munkájuk művészetét, okosságukat, leleményessé güket. Csak azért utálják a pókokat, mert cselvetéssel, a zsiványok módszerével fogja meg a z ügyetlen, vigyázatlan állatokat, hisz akkor az ember még inkább ilyen, mert csalárd módon saját embertársát teszi tönkre. Sokkal érthetőbb az undor az óriási pókokkal szemben, melyek a trópusi vidékeken honosak, pl. az úgy Indiában, mint Dél-Amerikában előforduló madárpók, mely némelykor egy középszerű patkány nak a nagyságát is eléri. A bőre szörmeszerű és a hosszú lábai is szőrrel vannak borítva. Nagy gyorsa sággal mozog; sima lapon, pl. üvegtáblán is képes végigfutni. Hálót nem fon, hanem kis földi gödrökben, vagy a fák ágaiban él. Csak éjjel j á r vadászni, áldo zatai a trópusi vidé ken az oly bőséggel előforduló nagy bo garak. Alkalmilag egy ilyen pókszörnyeteg kisebb madarakat is megtámad. Egy hara pással megöli őket, mivel a harapás által okozott s e b b e mérget bocsájt.mely azonnali megmerevedést idéz elő. Habár embert nem támad meg, c s a k vé dekezik, ha már nem menekülhet el, mégis a legfélelmesebb lény. Madárpók. Harapása ugyan az emberre nézve nem halálos, hanem gyulladást és fájdalmat okoz. Inkább a kellemetlen külsejük, mint veszedelmes voltuk miatt jutottak rossz hírhez a százlábúak. Nem nehéz elképzelni azt a hatást, mit egy ilyen állat, a kövek felemelése után, a semmit sem bájos moz dulataival előidéz. A trópusi vidéken előfordulók harapása mérges, a kisebb állatoknál gyors és okvelten halált okoz. A tenger mélyén a rút állatoknak valóságos eldorádóját találhatjuk. A mély tengeri háló m e s é b e illő szörnyetegeket hoz a napvilágra. Az élet-halál harc tipikus kifejezői, már a külső alakjuk is elárulja, hogy egyedüli tevékenységük a telhetetlen gyomruk tömése. Némely halnak aránytalanul nagy a szája és hatalmasak a fogai. Ez még talán nem is olyan borzasztó, de a hatalmas, óriási nagyságú szemek, melyeknek merev tekintete az üldözött halak előtt elég ijesztőnek tűnik fel. E sárkány kinézésű, mélyvízi halak mellett a maga s a b b légióban élő halak között is találunk olyanokat, melyek igazán utálatosak, télelmesek. Csak hogy egy példát említsek, az állatkerti akváriumban is látható rája is ilyen állat. A rajának sem lehet igénye, hogy az állat szépségversenyen szerepelhessen. Nemcsak utálatos, hanem igazán harcias és veszedelmes lény.
A farka hosszú és igen éles, mindkét oldalt fürészes szélű tüskékkel van borítva. Hátán a tüskék elhelye zése egy mosolygó emberarchoz hasonlít, de ez nem bizonyítja a veszélyes fickó bájos és szimpatikus voltát. A rokona, az elektromos rája pedig egy olyan szervvel rendelkezik, mellyel elektromos kisütéseket hoz létre, mintha elektromos battériákkal lenne felszerelve. Ezek tehát igazán veszedelmes állatok, tőlük való félelem nem oknélküli, mert az érintésük fájdalmas sebeket vagy erős elektromos ütéseket okoz. A ráják kivételével az igazán ártatlan állatcso portot, a Verne regényekben előforduló, fiatalkori fantáziákat foglalkoztató tengeri szörnnyel, a polippal egészíthetjük ki. Az írók szerint ez a csupa kar, több méter hosszú puhatestű állat, a hajókat karjaival átöleli és a mélységbe rántja. A tengeri halászok meséiben gyakran szerepel a 15 m. hosszú krák, mint ahogyan nevezni szokták. 1874—75-ben UjZéland és Japán, valamint későbben Uj-Fundland és Kalifornia partjain találtak óriási polipot. Léte zésük kétségkívüli, de nem olyan hatalmasak, hogy karjaikkal egy hajót a mélységbe ránthatnának. Kicsibe is utálatosak, de nem ártalmasak, sőt némely faj, mint a sepia, hasznos is és mégis: ha polipról hallunk beszélni, megborzadunk, emlékezetünkben felújulnak a rémmesék és lelki szemeinkkel látjuk a borzasztó pusztításaikat, pedig a halcsarnokban, hol élettelenül hevernek, a puha testük nem imponál, sőt csodálkozunk, hogy ilyen testtel oly nagy dol gokat lehessen véghezvinni. Legtöbb állattól azért félünk, azért utáljuk, mert a rémmesék, a mende mondák sokkal nagyobb hatalmat biztosítanak ne kik, mint azt megérde melnék, pedig a való ságban ártatlan, sőt néha igazán tehetetlen állatok.
Veqvesefc A j á v o r f a l e v e l é n e k f e k e t e s á r g a foltjai. A juharfélék, külö nösen a platánlevelű jávor (Acer platanoides L.) levelein nagy fekete foltok szoktak képződni keskeny, sárga szegéllyel. E z a foltkepződés egész nyáron át tart, de rendszerint ősszel válik feltűnővé, mikor egyéb fák és bokrok lombleve is feltűnő, többékevésbbé tarka színekben pompáz. É p ezért sokáig a z volt a közhit, hogy a jávorfalevél e különös foltjai a lomb őszi színe v á l t o z á s á n a k tünetei s a jelenség összefüggésben van a z őszi levélhullással. Ujabb vizsgálatok a z o n b a n kétséget kizáró módon megállapították, hogy a jávorfalevél foltjai egy gombabetegség tünetei és előidézőjük a Rhytisma acerinum Pers. nevű gomba. Ez a z apró gombafaj a discomycetes osztályába tartozik és közeli rokona a z ismert szőlőpenésznek (Botrytis cinerea Pers.). T a v a s z szal a Rhytisma a z ősszel lehullott jávorfaleveleken spórákat fejleszt, melyeket a szél messze területen széthord s ilykép meg fertőzi a környéken álló jávorfákat. Ezek új lombozatán ennek
következtében eleinte sárgaszínű foltok keletkeznek, melyek nyáron megfeketednek. Ezek a foltok a Rhytisma g o m b a sclerotiái. A jávorfát meglehetősen elcsúfító gombabetegség csökkentésének m ó d j a az, hogy a z ősszel lehullott s foltoktól tarka leveleket elégetjük. (Z. V.) Bőrgyuladást okozó szobanövények. A primulák, e kedves és szép szobanövények v i r á g z á s a idején gyakran előfordul, hogy azoknak kezén, akik e virágokkal bajlódnak, többé-kevésbbé fájdalmas, de mindig kellemetlen kiütés keletkezik. A rejtélyes tünemény oka sokáig ismeretlen volt s legkevésbbé esett a gyanú a kedves és felette ártatlanoknak látszó kankalinokra. Ujabban a z o n b a n A. Nestler prágai tanár és botanikus kétséget kizáró módon megállapította, hogy a bőrviszketegséget a primula néhány jól ismert, szobanövénynek használt faja okozza. Nevezetesen a bőrre veszedelmeseknek bizonyultak a Primula o b c o n i c a , P. Sieboldi, P. sinensis és P. cortusoides, de különösen a P. mollis. Mind e m e kankalinfajok földfeletti szervei szőrösek. Ezek a különböző hosszúságú, merev szőrök érintkezés következtében könnyen törnek s m a r ó s a v a t b o c s á t a n a k a bőrre, mely ott többé-kevésbbé égő viszketegséget, később heteken át újból meg újból kiújuló gyuladást okoz. A s a v minősége még nincs pontosan megálla pítva, de valószínű, hogy összetétele a c s a l á n méregével rokon. Majdnem mindig gyuladást okoz a Pimula mollis, míg a többi kankalinfaj c s u p á n a kényesebb bőrre veszedelmes. Az állatkert télen. Általánosan elterjedt vélemény szerint a tél, a trópusi vidékekről hozzánk került állatoknak, bút és szomorúságot jelent, mert a fagy, a hó és a jég előttük tel jesen ismeretlen. Ez a vélemény nem egészen helyes. A z állatkertekben élő emlősök, madarak, amelyek ezelőtt a meleg éghajlatú Afrikában, Ázsiában, vagy Dél-Amerikában éltek, nem mutatják télen a szomorúság jeleit. Sokkal jobban szeretik a friss, de hideg levegőt, mint a téli helységek mesterséges melegét. A németországi állatkertekben tapasztalták, hogy a z oroszlán nagy érdeklődéssel nézi a befagyott tavon korcsolyázó gyerme keket. A mi állatkertünkben, mikor a z utakat, a z egész környéket hó borította, de szép napos idő volt, a z oroszlánok a s z a b a d ég alatt élvezték a nap áldott melegét, pedig a sivatag homokja valamivel melegebb, mint a ketrecében a z o l v a d á s n a k induló hó. Még érdekesebb a trópusok égető melegéhez hozzászokott p a p a gályok m a g a t a r t á s a . Ezek a legnagyobb hidegek alatt sincsenek lehangolva, sőt örömüknek a d n a k kifejezést, h a igazán tiszta és friss levegő éri őket. A nagy kérődzők közül a tevék a hosszú téli napokat a faházaikban töltik, de azért szívesen mennek a z ajtó elé frisss levegőt szívni. Még több levegőre van szüksége a kis rokonának, a l á m á n a k , míg a z antilopok és zsiráfok m á r kényesebbek, de azért ezeknél sincs szükség túlságosan temperált helységre. Egyáltalában nem szeretik a mesterséges meleget a ragadozó m a d a r a k . Mind a s z a b a d b a n m a r a d és c s a k a nagy szelek a l k a l m á v a l keresik fel a védett helyeket. A z összes madárfajok között az ú s z ó m a d a r a k bírják ki legjobban a telet; tömör, puha, pelyhes tollazat és soknál a bőr alatti gazdag zsír lerakodás képesíti erre. A fűtött helységen kívül a z állatok testi melegét is kell fokoznunk. A hazai és velük hasonló éghajlatú vidéken élő állatokról m a g a a természet gondoskodott, a tél közeledtével téli bundákat osztogat, sőt a természet anyai gondoskodása a mos toha viszonyok közé jutott állatokra is kiterjed, mert a melegebb vidékhez szokott emlősök némelyike szintén megkapja a m a g a téli b u n d á j á t ; igaz ugyan, hogy ez egy kicsit szegényesebb. A z állatok testi melegét fokozhatjuk azáltal is, h a m o z g á s r a kényszerítjük őket. A z erre vonatkozó kísérletek a z o n b a n nem jártak kellő eredménnyel, mert a nagyobb helységben együvé zárt állatok csendes j á t s z a d o z á s helyett v a d verekedéssel töl tötték napjaikat. A z állatok többsége nem szereti a társas együtt
élést, a z erősebbek a gyengébbeket még az ételtől is elzavarták úgy, hogv ez a kísérlet c s a k a szelídebb állatoknál, a majmoknál érte el a célját. Még a táplálék m e g v é l o g a t á s á v a l is emelhetjük a z állatok testének melegét. Általában azt mondhatjuk, hogy a s z á r a z téli táplálék jobban fokozza a z állatok testi melegét, mert a z össze száradt anyagok m e g e m é s z t é s é h e z nagyobb munkát kell végeznie és így a nagyobb m u n k á v a l járó nagyobb mérvű melegfejlődés az állatok testi melegét is növeli. H. A háború és a müncheni állatkert. A legtöbbet szen vedtek a fókák, míg meg nem szokták a folyami halat. A z étrend v á l t o z á s b a három napi koplalás után nyugodtak bele. A húsevő állatok megfelelő ellátását megnehezítette Münchenben a z a körülmény, hogy a tömeges lósorozások miatt lóhúshiány állott be. A z állatkert csak kevés és silány minőségű lóhúshoz jutott. Budapesti állatkertünk ezért sem panaszkodhatik, mert lóhús bőven akad, emellett mindezideig m á s egyébben sincs hiány. A z igazgatóság bőven gondos kodott a közönség kedvenceiről.
Olvasóink figyelmébe!
A mostani számun folyamot, habár csv is szívesen fogják mot a rendes polgá Megjelent az ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERT kiadásában ENDRŐDY B É L A versei vel és F A R A G Ó G É Z A rajzaival az
ÁLLATKERTI MESEKÖNYV Ára 40 fillér. A befolyt összeg fele elhagyott gyermekek felru házására fog szolgálni. Az igen díszes kiállítású és kedves ver seket tartalmazó mesekönyvet minden gyermeknek annál is inkább adjuk karácsonyi aján dékul, mert jótékonycélt szolgál.
nnnnn A kiadásért felelős: RAITSITS EMIL. nnnnn
• ' • » » » - » > . > < » » « « « « *
|
•
!
V
» « * «
V
V f f
M
>
M
M
t f
M
f
V
a
<
V
t
I
V
a
V
|
N
V
|
j HIRDETÉSEK |
a
V
<
n
a
l
M
a
H
H
M
e
| | | |
N
H
| | |
|
M
|
•
i)
•
a
AZ ÁLLATKERT ÖSSZES VILLAMOS B E RENDEZÉSÉT ÉS A DÍSZVILÁGÍTÁST
OLITSCHER ZSIGMOND ÉS TÁRSA E L E K T R O
wm
TECHNIKAI VÁLLALAT Budapest, V., Kálmán-u. 16. sz., telefon: 48-37, 145-81, 37-20 készítette
PÁLMA
ANTAL HOSZÚ
ÉS
BUDAPEST, VII. KER., RÁKÓCZI-ÚT
18
Elvállal mindennemű erős és gyengeáramú villa mos berendezés tervezését és kivitelét, minden a szakmába vágó anyag szállítását. Külön osztály pneumatikus csőposták berendezésére. Költség vetés és mérnökünk látogatása kívánatra díjtalan.
BLOCH
MÓR— MODERN KÓRHÁZ-, SZANATÓRIUM- ÉS SZÁLLODA-BEREN DEZÉSI VÁLLALAT
Pehelypaplanok és paplankülönleges ségek és ster. hyg. ágytoll-gyára ^
Mintaraktár és közp. iroda: VII., Rombach-utca 4 . 1 . em. Telefon 71—2515100001351 G y á r : V., Kárpát-utca 7/b. Telefon 152—44 0 0 0 0 0 0
A FŐVÁROS LEGSZEBB Dl VATÁRÚHÁZA MEGNYÍLT
|
A„MARABÚHOZ"
AMERIKAI CIPÓ
MSRGULIES HL ÉS TÁRSA Telefon Első magyar gép 28-07 bőr és gépszíjgyár Budapest. VI-, Eötvös-u. 3 9
RÉSZVÉNYTÁRSASÁG
LUKRÉCIA SZÉP FEKETE színre
FESTI.
PUHfUAÉSWZHAT-1 lANNÁ IMPREGNÁIJA A BŐRANYAGOT
BUDAPEST
S»Tmentes Miyaffokbtfl Alt /u • »
a. Ut. aremial Intézetnél 769/1907 « .
vegyelemcive.
IV., KIGYÓ-TÉR 1. SZ. (KIRÁLYI BÉRPALOTA) V., DOROTTYA-U. 5 - 7 . (HITELBANKPALOTA) VII., ERZSÉBET-KŐRÚT 42. SZÁM * * * * * *
Árjegyzékkel, elismerő levelekkel szívesen szolgálunk-.
HUBERTUS-FLUID
: na • • aa •• ua aa na a nn aa aa aa na aa : : oa aa aa aa L G aa a aa nn aa aa au aa • • :
A LEGJOBB iZOMERÖSÍTŐ
a
sZlMrWEREÍICZ S.ÍSKIR.UDV.SZfllUTÓ
ftugc ™
w
HALÁSZMESTER és HALNAGYKERESKEDŐ A BALATONI HALÁSZATI RÉSZV.-TÁRS. KIZÁRÓLAGOS KÉPVISELŐJE ALAPÍTVA:
1820
I. s z . ( e m b e r e k n e k ) k i s ü v e g 1 K, n a g y ü v e g 2 K II. SZ. ( á l l a t o k n a k ) 2'50 K. F r i s s í t ő h a t á s a f e l ü l m ú l h a t a t lan, v a d á s z o k n a k , turistáknak, sportolóknak
nélkülözhetetlen
F ő r a k t á r : „ G L Ó R I A " DROGÉRIA BUDAPEST, VI. KER. KIRÁLY-UTCA 50. SZÁM
T e l e f o n : Központi v á s á r c s a r n o k J ó z s e f 4 8 - 9 4 l a k á s .. .. „ 35-39 f i ó k ü z l e t V., J ó z s e f - t é r 13. „ 138-19 Sürgönycím : Zimmer halászmester Budapest Levelek: Z i m m e r F e r e n c c s . é s kir. udvari szállító B u d a p e s t , Központi v á s á r c s a r n o k
