BOSTON ACOUSTICS A 2310 HTS – Zenére hangolva Írta: Ruzsik Dezső, AV Forum. hu tag
2011. június 25.
Érezni lehet, most valami egész más megközelítésből mutatom be a nálunk még ismeretlen amerikai gyártó új összeállítását. Kiolvasható a címből, nem műszakilag közelítek, nem a külcsín motivál, hogy megfogjam vagy megérintsem. Egyszerűen hallani akarom a hangját, átélni, legyen az zene vagy film, rádió vagy tévé műsor. Arra keresem a választ, hogy ha van hallható különbség a jelenleg hasonló árú 5.1-es szettekhez viszonyítva, az valójában mit jelent. Értéket képvisel-e olyan célközönség számára, akik kompromisszumos megoldásokat keresnek, de van amiben nem tudnak kompromisszumot kötni? Drága e, ahhoz képest, amit nyújtani tud? Vagyis szeretném tudni, kinek lehet ajánlani, ha egyáltalán ajánlható! Első benyomások A Boston Acoustics tavalyi mini SoundWare XS 5.1-es szettjét cseréltem le erre. Azt a szettet is ismeretlenül választottam. Nem láttam és nem is hallottam élőben, mert nálunk még forgalmazója sem volt akkor a márkának. Csak a nagy európai visszhang csábított és valami kicsi dobozokat szerettem volna kipróbálni. Kíváncsi voltam és a Boston hangzás annyira megtetszett időközben, hogy már vártam az idén megjelenő új A sorozatot. Elmondásuk szerint, ezeket direkt európai füleknek tervezték. Mit jelenthet ez? Ez az, én is erre voltam kíváncsi. A mini szett nap mint nap a kedvemre tett, a hangzása felülírt addig mindent bennem. A nyílt hangtér, a figyelemfelkeltető precizitás a méretből adódó korlátokat teljesen elfeledtette velem. Köszönhető a Proteusaudio Kft. és különösen Papatyi Tibornak a gyors beszerzés. Talán a legelső vagyok, aki ilyen szettet vásárol magának itthon. Amikor az új szett megérkezett először a kapott csomag mérete lepett meg. Tudtam, hogy minden nagyobb lesz, de ez hirtelen akkoris sokk volt Az új szett subwoofer doboza nagyobb és nehezebb mint a XS egész szett együttvéve. Ehhez jött 4 db A23-ás( 2 dobozban 2-2 front és surround) - az A széria legkisebb képviselője - és az A225C center, ami súlyban háromszor akkora mint az A23 és méretben is hasonlóak az arányok, mivel az A25 – eggyel nagyobb testvér - centere. Akkor elkezdett motoszkálni bennem valami, egyszerre voltam nagyon kíváncsi, de közben aggódtam is, hogy ez túlságosan más lesz, mint amit először elképzeltem magamnak a képek alapján. Teljesen új szettről beszélünk, most június elején jelent meg, még sehol nem lehetett róla olvasni. Egyedül Ken Ishiwata (a Marantz legendás audiophile termékeinek hangzásvilágának nagymestere) szavai jártak a fejemben, aki elmondta idén tavasszal a bristoli (Egyesült Királyság) Sound & Vision Show-n egy interjúban, hogy személyes ügyként kezelte a Boston Acoustics A sorozatának hangzását és közreműködött a végső eredményben. Ha a nevét adja hozzá és ezt nyilvánosan fel is vállalja, akkor legalább tudok kit hibáztatni ha nem tetszik, gondoltam magamban és elkezdtem hallgatózni.
Hallgatóztam 3 hét telt el azóta. Volt elég idő és lehetőség, hogy megismerkedjek Ishiwata mester ízlésével. Az biztos, hogy semmilyen szinten nem hasonlít az XS sorozathoz hangban. Ez először bevallom őszintén egy picit aggasztott is. Hiába győzködtem magam, hogy a dobozok még újjak, akkoris hiányzott az óriási térérzet, az a nyíltság és az az elementáris erő, ami azokból a pici dobozokból kijött. Pár napja használtam, amikor az AVForum.hu-n éppen frekvencia vágásokról volt szó. Megnéztem nálam mi és hogyan van vágva. Először azt hittem minden rendben. Aztán kiderült a subwooferen a frekvencia vágás maximumon van, pedig 80Hz-nél kellene inkább lennie. Aztán a center is 40Hzen van vágva, amikor gyárilag 65Hz az ajánlott, így 60 Hzre raktam, a frontok és a surroundok 80Hz-en dolgoznak. Nem is hangoltam újra, de már akkor megnyílt felém az egész rendszer és megjelentek a részletek.
De még korántsem volt tökéletes, csak meglepődtem, hogy mi mindent lehet hallani és hogy ez valami más, mint amit előtte megszoktam, vagy mint amire annyira vágytam. Ahogy alkalmam volt rá, újra hangoltam és már figyeltem, hogy a subwoofer jól legyen beállítva és a centert is manuálisan 60 Hzre raktam. Ismét előrébb jutottunk egy kicsit, de nekem az XS hangja még mindig hiányzott, amellett, hogy a finom részletek elkezkedtek áthangolni engem. Azt hittem, hogy már nekem nincs is európai fülem, az amerikai hangzás megfertőzött a lehengerlő hangtérrel, amit képez. Ezt a hatásvadász technikát hallhatjuk Bose ( 1 utas Acoustimass®) és Harman/Kardon (2 utas HKTS) rendszereknél is. Hozzá lehet szokni az biztos és megértem azokat, akik ilyen rendszereket választanak. De dolgoztam azon, hogy az új rendszerem megfelelően ki legyen használva és halljam, hogy milyen a végleges hangzás. Terheltem is hangerővel, hogy megnézzem mit bír és hogyan viselkedik. Eleinte csak óvatosan, de ezen a héten már eljutottam odáig, ahová szerettem volna. Nagyon magas hangerőn, különböző zenék 5.1-ben vagy teljesen 2.0 sztereóban subwoofer segítsége és az erősítő speciális elektronikája nélkül mit tud; és filmeknél a házimozi teljesítményét próbálgattam hasonló megközelítésben, de persze csak 5.1-ben megismerni. Itt is a magas hangerőé volt a főszerep. Tévénél és rádiónál már inkább a halkabb irányba mentem el, ahol arra voltam kíváncsi, hogy milyen részletes és meddig tudok lemenni hangerőben, hogy még mindig minőségien halljam. A tévé vagy rádió pont ezért izgalmas, mert esténként előfordul, hogy az ember már nem kívánja a hangerőt, nem hallgat külön zenét, filmet sem néz, csak valami háttérhang megy, miközben internetezik vagy olvasgat, de fél füllel mégis hallani akarja, hogy mi történik körülötte. A tévé és rádió erre nagyon jó. Nem hiszem, hogy ezzel egyedül lennék, ezért gondoltam ez is lehet a hallgatózásom része. Jelentem, nagyon jót tett a dobozoknak, hogy meghajtottam őket. Nem lett olyan mint az XS, de felnyitotta a szemem, vagyis inkább kinyitotta a fülem és megmutatta nekem az XS hiányosságait. Másképp kezdtem el hallgatni. Azt, ami az XS-ben kompromisszum volt és nem tapasztalhattam meg, ebben lehetőségem nyílt rá. Ez pedig új dimenziókat nyitott meg itthon, amit most röviden összefoglalok.
A sub és a center szerepe A kompakt rendszerek két nagy hátrányát a Boston Acoustics szokatlanul a méret és az erő kombinációjával akarja megoldani. A sub kevesebbet dolgozik, köszönhető ez a 80Hz-en vágott frontoknak és surroundoknak és a 60 Hzen vágott centernek. Egy átlagos szatelites rendszert 120/150/200 Hz-en kell vágni, típustól függően. Ezért, amikor adott gyártó jobb hangminőségre törekszik, csak a subot cseréli a csomagban jobb hatásfokúra ezzel javítva a hangképet. Ebben a Boston Acoustics rendszerben a sub sokat van csendben, így bár a mélyhang irányát a fülünk nem tudja pontosan beazonosítani, de észrevesszük, hogy nem nyíltabb, nem hatásvadász terünk van, hanem nagyon nagyon természetes és telt. Kiegyensúlyozott és nyugodt, amit könnyű hallgatni, nem fárad el tőle az ember. Ez a beszédhangok minőségére és valósághűségére filmekben, zenében, tévében, rádióban mind nagyon jól észrevehetően kihat. Nagyon halkan is lehet tévézni ill. rádiózni. Nálam a nappali és hálószoba között van egy nyitott közlekedő és kb. 4 méter. Tudok úgy tévézni és rádiózni, hogy a hálószobában nyitott ajtónál is szinte hallhatatlan, miközben én mindent jól és részletesen hallok a nappaliban. A természetes beszédhang fontos. Nagyon sokan kritizálják ezért a kompakt rendszereket, hogy sokszor a sub még ekkoris dolgozik. Itt szó sincs ilyesmiről. Beszédhangnál maradva, a másik hibát is jól kezeli az új szett. Ebben a center szokatlanul nagy. Már súrolja a szatelites rendszer méreteinek végső határait, hiszen 160mm x 405mm x 225mm és 6,99 kg, amellett, hogy a bass drive 2 x 133mmes. Ez mozinál különösen nagy előny, ahol a beszédhang teljesen center központú. Az emberi hang erőszakosan tolakodó vagy életszerűtlenül túl halk/gyenge/erőtlen problémáitól teljesen megkímél minket. Ezt nagyon hamar meg lehet szokni, személyes tapasztalatból állíthatom. A sub csak akkor dolgozik, amikor kell neki és amikor el is várjuk. Persze tudom, hogy ez még így is kompromisszum, hiszen nagyjából itt kezdődik az a minőség, amit sokan elvárunk. De jól esik átélni ezen a kezdő szinten. Sztereó élmény? De meglepődve tapasztaltam, hogy még 2.0 sztereóban is élvezhető a zene. Mind az erősítőm( Denon AVR2310) és mind a lejátszóm (Cambridge Audio 650BD) is Pure módban dolgozik. Akusztikus zenénél pedig még jobban is szól így. Több anyaggal teszteltem és nem akartam hinni a fülemnek. Eddig azt gondoltam nálam a teljesen 2.0 sztereó elképzelhetetlen. Ilyen rendszereket nem azért vesz az ember, hogy sztereóban hallgasson zenét. Pedig nagyon élvezhető és vállalható stílusban zenélnek a dobozok. Hiába a 80Hz, Dvorák Új Világ szimfóniája csilingel, pattog, sodor magával a lendület, hullámzunk és magával ragad az előadás. Észre sem veszem, hogy Pure módban hagytam és végig hallgattam a CD-t. De annyira megtetszett ez a szép új világ - amit már rég elfelejtettem a sztereóról – hogy több mindent kipróbáltam. Nirvana MTV Unplugged – Where Did You Sleep Last Night. A gitár és a már síró, könyörgő hang drámája megdöbbenti az embert. Érzi az erőt és a szenvedést, annyira magával ragadja a zene természetessége. Nem is akarom újra másképp meghallgatni csap Pure módban. De mentem tovább csak énekre, semmilyen hangszer: Janis Joplin – Mercedes Benz. Ülök és csak mosolygok, hogy nem hiszem el és eszembe jutnak Ishiwata nagymester szavai és kezdem megérteni őt. A hang a fontos, csak az számít. A dobozok egyébként tényleg nem nevezhetőek szépeknek. Inkább finoman szólva is klasszikus a formájuk és az anyaghasználatuk, de ez a hang ez az
emberiesség, nem megszokott ezen a szinten. Itt inkább csak látszat van és lehengerlés, de nem nyugodt és részlet gazdag akár sztereó élmény. Itt már mentem tovább megállíthatatlanul és néztem mi és hogyan szól. Új szerzeményem a héten a Chillout Guide Volume 1 (Kiadó: Embassy of Music), amin az első CD befejezése egy különleges akusztikus darab: Robyn – Indestructible (Acoustic Version). Félelmetes ahogy megszólal csak és színtiszta sztereóban a női vokál hang és vonós négyes. 80-as hangerőnél járók, a kanapét áthatja a dallam lírai ereje, érzem ahogy a hang remegteti a bútort és hat rám, de nem üt agyon nem erőszakolja meg a fülem, teljesen elfelejtem, hogy milyen magas hangon hallgatom. Egyszerűen jólesik! Annyira szeretném valakinek megmutatni, de egyedül vagyok. De ez az az érzés, amire vágytam. De nem lehet mindent sztereóban hallgatni, valamihez kell a sub is. Viszont a sub pontosan zenél és a zene 5.1-ben is nagyon szépen szól normál CD-ről. De itt már nem mehetünk magas hangerőre, mert akkor túlzónak találjuk a subot és eszünkbe jut, hogy vannak korlátai. De most már tudom miért olyan más és újszerű ez a hangzás ebben a szegmensben. Ki kell mondjam, ezek a dobozok sokkal zeneibbek, ezért kifinomultan részletezőbbek és természetesek is mint amit elvárunk ebben a kategóriában és árban, ami nagyon jó hatással van a házimozi élményre is. Mint a moziban Gondoltam elég most már a zenéből, irány a filmek világa. Igazi demo anyag – ami az én ízlésemet illeti mozi hangban – Mel Gibson Apocalypto c. filmje. Az egész film tele van fantasztikus hanganyaggal, amire lehet hivatkozni. Az egyik kedvencem, ahogy kezdődik. Az őserdő hangja a meghitt nyugalom de feszültség árnyékában, mire hirtelen betör a menekülő disznó és üldözik az indiánok, mire sikerül csapdába csalniuk a végén. DTS-HD Master Audio. Itt jön ki a mozis hangja a rendszernek, amiben nagy szerepe van az ASW 250 subnak. A maga 14,5 kg-val nem mondható kicsinek ilyen kategóriában és a 254mm-es bass driver sem általános. Szépen illeszkedik a hangképbe nem akar több lenni és itt nyoma sincs a túlzó basszusoknak, sőt vad és nyers, ahogy elvárjuk.
Drámai az összkép, az biztos. Ezután úgy éreztem az Inception/Eredet Oscar díjas hangja már csak csemege lehet. Valóban, csak ülök és nézek mint a moziban. Ehhez nem vagyok hozzá szokva. Már sok rendszert hallottam, de ilyet magasabb kategóriában hallhat csak az ember, ha kompakt rendszerekben gondolkodik. De komolyodik a verseny és úgy látszik a Boston Acoustics idén nem bízta a véletlenre. Pedig van ennél egy jobb hatásfokú subja is, az ASW 650. Ezek után elgondolkozom, hogy az hogyan szólhat, de közben feleszmélek, hogy ahhoz talán már nem az A23-as dobozok valók. Tudomásul kell venni, hogy mindig van jobb és lehet feljebb lépni. De ez most az a szint ahol jól is érzi magát az ember. Közben elég volt a vadulásból és megint zenére vágytam. De gondoltam most TrueHD-ben. Cadillac Records, ahol Beyoncé énekel, főleg a film vége. Többször meghallgatom, mert annyira jól szól. Nem hatódom meg újra, de eszembe jut milyen volt, amikor először láttam. Látom,
hogy van egy Beyoncé koncert lemezem is. Beteszem, mert nagyon jó, ahogy kezdődik (Halo). Simogató mélyek, csábító hűvös hang. Nem is nézem a képet, csak a hang érdekel és még a fülemben volt, ahogy utoljára hallgattam a másik dobozokkal. Csak forgatom a fejem és nevetek az egészen. Megérint a hang, annyira valódinak tűnik, pedig tudom van jobb, de most nem érdekel, mert annyira tetszik, amit hallok. A lényeg Visszatérek végül a filmek világába a zeneiség már nem kétséges. HBO HDről DD 5.1-es hanggal a Trónok Harca sorozat felvételről befejezésnek jó lesz. Rendhagyó módon moziszerű hangja van a sorozatnak, házimozi alapanyag. Több mint meggyőző, több mint kifinomult, több mint durva és több mint amire gondolnánk, főleg úgy, hogy tévé adásról beszélünk és egy kompakt rendszerről. A kép és a hang együtt brutálisan nyers, de mégis könnyen befogadható, köszönhető annak a középtartománynak, ami a rendszer nagy erőssége. Ezért is sok kritikai éri a szatelites rendszereket. Itt nem hiányzik a közép, sokkal többet kapunk, mint amit elvárnánk. És bizony mennyire számít a hang, mennyire ki tudja egészíteni a képet. Erre a Boston Acoustics új szettje képes. Nagyon magasra tették a mércét most és még mindig 200e Ft alatti kategóriában vagyunk. Ár/érték arányban kivételes és mindenki örömét lelheti benne, akár zenét szerető, akár mozi fanatikus. Az egyszerű külsőn kívül nehéz lenne bármilyen komoly kritikával illetni még akkoris, ha tudom a subbal hallgatott zenénél vannak hangkorlátok. De persze, hogy vannak korlátok, de micsoda tudás és érzékiség sugárzik a hangjából. Félő viszont, hogy nálunk a bizalmatlanság (nem ismerik a márkát) és egyáltalán a szett korlátozott megismerhetősége miatt (nem valószínű, hogy ezzel bárki nagy áruházakban találkozni fog) méltó versenytársa lehet a konkurens gyártók termékeinek. Bízom benne így csökkenthetem a hátrányt, ill. ezzel a részletes bemutatással is hozzá járulhatok az egyelőre még bizonytalan sikerekhez. Ezúton is gratulálok Ishiwata úrnak és a Boston Acousticsnak. Zenére hangoltak!
