A SALGÓTARJÁNI BOLYAI JÁNOS GIMNÁZIUM DERKOVITS GYULA ISKOLAGALÉRIÁJÁNAK TÖRTÉNETE
I. Az 1960-1970-es évek – A hőskorszak és a kibontakozás évei A trianoni békeszerződés után, határ menti fekvése miatt Salgótarján fontos észak-magyarországi jelentőségű település lett. 1922-ben kapott városi rangot, 1950-ben az addigi polgári hagyományokkal rendelkező Balassagyarmat helyett Salgótarján lett Nógrád megye székhelye. Ennek a döntésnek gazdasági és politikai okai is voltak, melynek értelmében az addigi munkásközpontú bányászvárosból haladó baloldali szellemi központot is kívántak alkotni. Salgótarján az 1960-as években gazdasági és kulturális fellendülés szakaszában volt. Iparának, építészetének, szellemi életének jelentős szakasza kötődik ezekhez az évekhez. 1970-ben bezárták az utolsó város területén működő bányát, ám a megyében a szénbányászat még virágzó, bár már kissé lassabban növekvő ágazat volt, amely biztos anyagi hátteret nyújtott a város fejlődésének. Nagy reményekkel indították el a környék termelő beruházásait, új üzemeket, városrészeket, középületeket adtak át. Ekkor készült el a Fő tér karakterét nyújtó, sok vitát kiváltó épületegyüttes, amelyért Salgótarján az országban elsőként, 1968-ban megkapta a Hild János emlékérmet. Dinamikusan nőtt a város lakossága. Megújult a település központja, átalakult szerkezete, közlekedése. Új és korszerűbb igényeket kielégítő lakások, lakótelepek, iskolák épültek. Már 1959-ben megalakult a későbbi Nógrádi Történeti Múzeum. Az 1960-as évek második felére a városközpontban művelődési ház, könyvtár, szálloda, több áruház, új iskola, gimnázium és főiskola nyitotta meg a kapuit. A művészek mecenatúrájának köszönhetően megbízásokat adtak köztéri szobrok felállítására, és a középületekben murális alkotásokat avattak fel. Újonnan épült műteremlakásokat adtak át, nyaranta művésztelepek alakultak, kiállítás sorozatok kezdődtek el. Huzamos időre több képzőművész telepedett le a városban, akik elismert értelmiségi közszereplőként rendszeres felkéréseket teljesítettek a város érdekében. Különböző termelőüzemekben és közintézményekben igénybe vették szakértelmüket és művészi koncepciók kialakításában alkalmazták őket. Gondoskodtak megélhetésükről, művészi pályájuk támogatásáról. A művészek hozzáértését és tapasztalatait szakmai körökben komoly elismeréssekkel jutalmazták. Az esztétikai vonatkozású döntéseket országos lektorátus által választott zsüri felügyelte, ezért akkoriban igen értékes műalkotások birtokába jutott Salgótarján. Úgy tűnt, a felvirágzás feltartóztathatatlan és folytonos marad. Ebben a szellemi közegben, 1966-ban született meg az akkori Új Gimnázium – a Bolyai János Gimnázium. Részlet Németh Lászlónak a Névadó ünnepre írt üdvözletéből: "... De jelenthet a Bolyai név a salgótarjáni diák számára többet, programot is. Ha például igazán meg akarja érteni, mi is az, amit névadójuk csinált, mi az a
1
nemeuklideszi geometria, amellyel mint apjához írt levelében mondta, a semmiből egy új világot húzott elő, akkor már középiskolában oda kell küzdenie magát az új matematika s azon át a modern fizika küszöbére; hisz az a semmiből előhúzott világ, nemcsak vakmerő kirándulás volt a gondolhatóba, hanem hamarosan új ostromlétra is lett, amit a gondolható a természetből jelt adó valóságnak támaszt." Egy évvel a gimnázium megalapítása után megszületett a gondolat: a Magyar Géza által tervezett Új Gimnázium aulájának modern falai szinte megkívánják, hogy az üres felületeket képekkel díszítsék föl.
Iskolánk terveit és az itt látható makettjét Magyar Géza építész tervező 1966-ben álmodta meg. A művészeti élet virágzott, a festők, grafikusok, szobrászok rendszeresen szerepeltek műveikkel a Képcsarnokban, állandó kiállítási programjaik voltak, tehát magától értetődő volt, hogy az ifjúság számára is megnyíljon az út a képzőművészettel való találkozás felé. A Bolyai János Gimnázium akkori művésztanárának, Czinke Ferencnek volt olyan kapcsolatrendszere, ami lehetővé tette a galéria megalapítását, az üzemek anyagi támogatását, a művészekkel való együttműködést, és az iskola vezetése - elsősorban Herold László igazgató úr - is pártolta az újító kezdeményezést. A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium történetének egyik legnagyobb büszkesége a Magyarországon elsőként alapított DERKOVITS GYULA ISKOLAGALÉRIA. Az iskolagalériát Czinke Ferenc Munkácsy-díjas, Érdemes és Kiváló művész, rajztanár 1967-ben alapította azzal a szándékkal, hogy az iskolába járó diákok számára hozzáférhető közelségbe kerüljön a kortárs képző- ipar- és fotóművészet. A műalkotások így közvetlen kapcsolatba kerülnek a közönséggel és a vizuális nevelés hathatós szereplőivé válhatnak. Segítik a vizuális nyelv értelmezését, a képi kommunikáció gazdagodását, a képzőművészeti tájékozottság bővítését. A megnyitó ünnepségeken szakmai elemzéseket hallhattak, megismerkedhettek a hivatalosan is támogatott művészekkel, és tájékozódhattak a kortárs művészeti áramlatok sokféleségéről. A galéria működtetésének döntő szándéka az volt, hogy az iskola és tágabb környezete számára esztétikai mércét állítson fel, és minőségi kultúrát mutasson be a felnövekvő generációk számára. A z 1960-as,1970-es években olyan nagyszerű és akkoriban különös érdekességű kiállításokkal találkozhatott a diákság, mint Tamás Ervin, Xantus Gyula, Lóránt János, Czinke Ferenc, modern francia grafika, mongol festészet, Csohány Kálmán, Altorjai István, Gádor Emil, Makkay Piroska, Bakallár József, Mizser Pál, Tanácsköztársaság Plakátkiállítás, Reich Károly, Gál Dezső, Swierkiewicz Róbert, Molnár József, INSEA ’73, Fábián Rózsa, Radnóti Miklós reprodukciós kiállítás, Róna Emmy, Szujó Zoltán, Gino Galli, Barczy Pál, Litkei József, Farkas András, Raszler Károly, Fery Antal, Szentgyörgyi József, Andó Kálmán, Herpai László (miniatúrák), Decsi Ilona és Hajagos Imre. A kiállítók között többen a hazai grafika modern kori megújítói, akik önálló műfajt hoztak létre a képzőművészetben, és teljes értékű előadásmódot honosítottak meg a korabeli esztétikai kategóriákon belül. A kor sajátos stílusjegyei között találjuk az erőteljes hangvételt, a fekete-fehér drámai erejének hangsúlyozását, a színek dinamizmusát, a vonalak, a formák letisztult karakterét, a stilizáció egységes izmusait. A galéria történetének leírásában nem célom a kiállítások minősítése, de bárkinek feltűnhet, hogy a névsor igen reprezentatívan képviseli a korabeli magyar képzőművészet legjavát. Bár a képeket nem láthattam, örülök, hogy az akkori bolyaisok ilyen művekkel találkozhattak. Ha csak közvetve is, de hatással lehettek pályaválasztásukra, hiszen sokan közülük ma már művészettel kapcsolatos hivatást szolgálnak. A kiállításokon túl számos művész értékes műalkotásaival
2
ajándékozta meg az iskolát. Köszönet a mindenkori alkotóknak önzetlen szerepléseikért és önkéntes adakozásaikért. A Bolyai János Derkovits Gyula Iskolagalériája több, mint 100 leltározott művet őriz az ajándékozások jóvoltából. II. Az 1980-as évek – A nyomhagyók időszaka A rendszerváltás kezdetéig Salgótarján gazdaságát alapvetően a nehézipari nagyüzemek (szénbányászat, kohászat, gépgyártás, öblös- és síküveggyártás) jellemezték. Még mindig működőképesnek mutatkozott a szocialista társadalmi-gazdasági rendszer, de már érezhető volt, hogy az addig megszokott nagyvonalú pénzügyi gazdálkodás nem tartható fenn. Nógrád megye bányáiban fogyatkozott a szén, egyre több nyersanyagot és energiát kellett külső forrásokból pótolni, növekedtek az árak, meglódult az adósságállomány. Az 1980-as csúcsot követően megindult a lakosság számának csökkenése, elkezdődött a lassú elvándorlás. Kevesebb bányászra volt szükség, és felismerték, hogy a feldolgozóipar fellendítésében lehet a jövő. Azonban régi üzemeink versenyképessége egyre inkább elmaradt a piaci szereplőktől, néhány gyárunk termelése veszteségessé vált. Komoly átalakításokra, korszerűsítésekre, új piacok felkutatására lett volna szükség. Kialakult a rejtett munkanélküliség, ami tovább rontotta gazdasági pozícióinkat. Salgótarján már nem tudta tartani a dinamikusan fejlődőképes város vonzó arculatát. A korábban szőtt fejlesztési tervek fokozatosan szertefoszlottak, de az értékekhez való ragaszkodás és a kultúra iránti fogékonyság fennmaradt. Az értelmiségi pályán dolgozók aránya lassan növekedni kezdett, és nagyobb igény mutatkozott az egyetemeken, főiskolákon való továbbtanulásra. Erre a feladatra vállalkozott a Bolyai János Gimnázium is, hiszen fő célja a továbbtanulásra való felkészítés. Az oktatási tantervben előírtaknak megfelelően széles körű általános műveltséget kell biztosítani az itt érettségiző diákoknak, amihez természetesen hozzátartozik a művészeti nevelés is. Ennek a területnek kiváló fóruma a Derkovits Gyula Iskolagaléria. Az 1980-as években változások történtek az iskolavezetésben és a galéria történetében is. 1988-ban Herold László igazgató úr nyugdíjba ment, és Dr. Szabó Istvánné lett az új igazgató. 1987-ben Czinke Ferenc tanár úr nyugállományba vonulása után én vettem át a galéria vezetését. A megváltozó gazdasági és kulturális környezet és a személyi háttér minden bizonnyal átalakította a galéria addigi működését. Törekedtünk több kiállítást rendezni, és – többek között anyagi megfontolások miatt is - nagyobb fórumot biztosítottunk a közelünkben élő művészek bemutatkozására. 1989 és 1992 között Gáspár Aladár festőművész tanár kollégám helyettesített a galéria vezetésében. Az 1980-as években a következő kiállítások voltak a gimnáziumban: 1980. május 10. „Kezek” - diákok által faragott domborművek avatása a rajzteremben. A faldíszítés célja a nyomot hagyás, a kéz, mint alkotó eszköz és kincsképző jelkép megjelenítése. 1981. Tapio Tukhanen finn képzőművész, Gódor Kálmán, 1983. Iványi Ödön, 1984. P. Tóth László, Kortárs fiatal művészek, Fancsikné Csaba Mária és Lizsnyánszky Erzsébet, 1985. Négy művész: Pálos Anna, Roskó Bea, Rácmolnár Sándor, Füleki Adrienn, 1987-88: Újságrajzok a Borsod-Abauj-Zemplén megyei gyűjteményekből, Czinke Zsuzsanna, Orosz István, Rudolf László, 1988-89: El Kazovszkij, 1989-1990. Szilágyi Imre grafikusművész, Farkas András festőművész, Földi Péter festőművész, Gáspár Aladár festőművész kiállításai. A kiállítások között azokat tudom hitelesen kiemelni, amiket én magam rendeztem. Elsők között az újságrajzok friss előadásmódját, meglepően dinamikus, találó tartalmát és erőteljes modorát értékelhettem. Az akkori idők grafikusainak javát láthattuk a kiállítók között, mint pl. Feledy Gyulát, Barczi Pált és Pető Jánost. Czinke Zsuzsanna fiatal keramikus művészként mutatkozott be, üveges tárlóinkban legszebb darabjait őriztük. Orosz István légies akvarellekkel szerepelt. Rudolf László különös állatpreparátumokkal, egyfajta újszerű „objekt” előadásmóddal borzolta a kedélyeket. El Kazovszkij emblematikus festészete új hangokat szólaltatott meg a galéria közegében, hiszen ő semmilyen korábbi hivatalos irányzatba nem volt beilleszthető. Bemutatkozása a modern magyar képzőművészet legmagasabb szintű megjelenítője volt. III. Az 1990-es évek – Új utak keresése Az 1990-ben bekövetkezett társadalmi rendszerváltozással együtt járó gazdasági átalakulás kényszerűen nehéz helyzetbe, csőd szélére sodorta Salgótarjánt. A város próbált megkapaszkodni a lejtőn, és kisebb-nagyobb kísérletek történtek a gazdaság megmentésére. 1994-ben Salgótarján a megyei jogú városi rangot is megkapta. A múltbeli okok miatt azonban a nehézipar válságágazatai nyilvánvalóan és végérvényesen leépültek. A bányák és egyes üzemek bezártak, a gyárakban drasztikus létszámcsökkentés, leépítés következett be, hirtelen magas lett a munkanélküliek aránya. Óriási lett az infláció, a keresetek vásárlóértéke zuhant, és az emberek, az intézmények elszegényedtek, megindult az elvándorlás. Megfogyatkoztak a beruházások, az építkezések. Az anyagi források megcsappanása szükségszerűen mélybe rántotta a szellemi élet színvonalát is. A rendszerváltás évtizedében nemcsak gyárakat építettek le, hanem egyre kevesebb pénz jutott az államilag fenntartott intézményekre, a közoktatásra is. Iskolákat, művelődési intézményeket zártak be. Megkezdődött a pályáztatások időszaka, amely rákényszerítette a kulturális élet szereplőit arra, hogy a megszokott, és automatikusan megkapott összegek helyett pontosan leírt célokra és csak meghatározott támogatásokra lehetett nagyon korlátozott
3
mennyiségű pénzt szerezni. 1993-ban felújítottuk a galériát, amelyhez szakmai segítséget kértünk a múzeum munkatársaitól. Már nem volt magától értetődő a jól hangzó és valóban értékes kiállítások szponzorálása, pedig a képek szállítása és technikai felszerelése nem tartozik a leginkább költségigényes feladatok közé. Ebben a szűken mérő pénzügyi helyzetben olyan kiállítókat kellett keresni, akik minden különösebb anyagi előny nélkül is hajlandók voltak képeiket rendelkezésünkre bocsátani. A megalkuvások mellett azonban továbbra is törekedtünk a minőség szinten tartására, és a helyi értékek mellett továbbra is kerestünk újítókat és fiatal, tehetséges művészeket. Kifejezetten fontosnak tartottuk a magas művészi színvonalon dolgozó kortársaink kiállítását. Hagyománnyá tettük a gimnáziumba járt művésszé lett és a művészpályára készülő tanítványaink szerepeltetését. 1995-ben a galéria tovább vivője Radics István festőművész, 1996-97-ben Molnár Péter szobrászművész, 1997-től és 1998-tól Gressainé Lóránt Lujza és Gedeon Hajnalka. Visszatekintettünk a nagy művésznemzedékek és a kortárs művészet felé is. Az 1990-es évek kiállításai voltak: 1990. Bárándy István fotóművész, 1991-92: Bakos Ferenc, Herczeg István grafikusművész, Iványi Ödön, Réti Zoltán festőművész, és az Intersympozion nemzetközi művésztelep kiállítása. 1992-93: Czinke Ferenc grafikusművész, Báli Péter, Balogh Erzsébet, 1993-94: Lonovics László, Fancsikné Csaba Mária festőművész, Buda László, Ordasi Károly, Ködmönné Janka Erzsébet. 1994-95: Czene Gál István, Balassi Bálint irodalmi emlékkiállítás, Földi József, Zeke József, a siófoki „Messenger”-csoport kiállítása, Nagy Márta festőművész, a holland rajz érettségi magyar kísérletének és a legszebb tanulói munkáinak kiállítása. 1995-96: Hegedűs Morgan – Konferencia – országos médiaesemény, halálának 5. évfordulóján, M. Kiss György, Tomka István, Földi Péter, Gelencsér János, Oláh Jolán és Balogh Balázs András kiállításai 1996-97: Radics István, Farkas Lajosné, Birkás Babett kiállításai. 1997-98: Perényi Anna grafikusművész, Losonczi Ildikó grafikusművész, P. Tóth László fotóművész, Sorki Dala Andor grafikusművész, a Derkovits Gyula Iskolagaléria 30 éves jubileumi kiállítása művésszé lett volt diákjaink szereplésével, Lóránt János és Lous Stuijfzand festőművészek kiállítása. 1998-99: Kele Szabó Ágnes, Lizsnyánszky Erzsébet, Bálványos Huba, Csohány Kálmán grafikusművész, G. Lóránt Lujza, Gedeon Hajnalka. 1999-2000: Buda László, Gelencsér János, L. Presits Lujza festőművész, Nógrád megyei Középiskolai Diákfotó Pályázat kiállítása.
Lórántné Presits Lujza kiállítását Földi Péter nyitotta meg 2000. január 19-én IV. A 2000-es évek - Kísérletek az értékőrzésre és a megújításra A város nagyságához viszonyítva folyamatosan csökkent a termelőüzemek és a vállalkozások száma. Több évti-zedes múltra visszatekintő intézmények zárták be kapuikat. Észak-Magyarország és Salgótarján, mint hátrányos helyzetű régió több Európai Uniós támogatásra számíthatott ugyan, de ezek a támogatások nem oldották meg az alapvető problémákat. Tovább csökkent a lakosság és az iskolás korúak száma. Iskolagalériánk az elmúlt négy évtized alatt eredményes utat tett meg, és mozgásba hozta a helyi művészeti életet. A kiállítások révén nemcsak a saját diákjainknak és tantestületünknek, hanem a város közönségének is rendszeres kulturális programot kínálunk. A környezetünkben élő művészeknek bemutatkozási és találkozási lehetőségeket nyújtunk. A Nógrádi Történeti Múzeum mellett iskolagalériánk régóta és rendszeresen helyt ad a város művészeti eseményeinek.
4
Galériánk viszonylag kedvező környezeti adottságokkal rendelkezik. A képek megfelelő világítását halogénlámpák biztosítják. A két dimenziós alkotások kiállítására alkalmas paravánok teljes felülete 70 m2, amelyek 2-3-4-8 osztású részekre tagolódnak, amelyek 1993-as felújítása óta mostanára ismét rekonstrukcióra szorulnak. A vizuális nevelés fórumaként nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a műalkotás mellett az alkotó és a néző viszonyát elmélyíthessük. Törekszünk a személyesség megteremtésére, és az alkotások születésének emberi vonatkozásait kiemelni. A megnyitó műsorokon a látható rétegek mögé tekintve próbálunk ízelítőt adni a kiállított művek esztétikumából. E rendhagyó rajz órákon nemcsak a képelemzések, hanem a képekhez kötődő látványszínpadi, mozdulat-művészeti kép-előadások is közelítést nyújtanak a művekhez. A műsorokat G. Lóránt Lujza rajz – tánc - dráma - matematika szakos tanárnő rendezte, amelyek az aktuális kiállítás tartalmi - formai elemeit ragadták meg, így lehetőséget teremt a tárlat iránti érdeklődés felkeltésére, a ráhangolódásra, a műelemzésre, a befogadói attitűd erősítésére sőt tehetséges tanulóink is szerepelhetnek az irodalom, zene és a színjátszás területén.
Pintér Gergő és Kiss Eszter Szabó Noémi szobrászművész kiállításmegnyitó műsorában. Szabó Noémi szobrászművész kiállítását Paróczai Csaba nyitotta meg. Évente kb. 4 - 7 kiállítást rendezünk, amelyek elsősorban Magyarország és Nógrád megye jelentős alkotóművészeit mutatják be, másrészt időről időre helyt adunk rajzzal foglalkozó tanulóinknak, vagy tematikus tárlatoknak is. Emlékkiállításával szerepelt nálunk Czinke Ferenc grafikusművész. Fancsikné Csaba Mária, Kalocsai Enikő, Réti Zoltán festőművész és Ujhelyi Eszter textiltervező iparművész munkáiban is gyönyörködhettünk. Láthattuk Rigó Tibor sajtófotóit. Kiemelkedő esemény volt galériánk életében a 2002-ben rendezett Országos Középiskolai Vizuális Tanulmányi Verseny anyagának csoportos kiállítása. Az egész ország területéről benevezett diákok a Magyar Iparművészeti Egyetem által zsürizett 1-40. helyezettjei szerepelhettek galériánkban. A rendkívül magas színvonalú kiállítás képet adott a középiskolás korosztály csúcsteljesítményéről, hallatlan kreativitásáról. A verseny jelentőségét Zombori Béla egyetemi adjunktus méltatta. A galéria egyik legnevezetesebb kiállítása 2003 októberében ef. Zámbó István képzőművész, Érdemes Művész tárlata volt. A modern kortárs művészet egyik sajátos alakja szürrealista – dadaista – FLUXUS művészeti irányzatot képvisel, és a hazai művészei élet egyik legelismertebb képzőművésze.
ef. Zámbó István festőművész „Barátok” c. képe
5
2004-ben Nógrád megye egyik legjelentékenyebb grafikusművészének, Hibó Tamásnak rendeztünk posztumusz tárlatot. A képek bemutatásában, elemzésében Brunda Gusztáv, Hibó Tamás egykori barátja nyújtott feledhetetlen perceket. Áprilisban Herczeg István, Egerben élő kiváló grafikusművész, főiskolai tanár aprólékos, meditatív munkáit ismerhettük meg. Év végén a rajz fakultációsokkal találkozhattak az érdeklődők a galéria falain. 2004 szeptemberében nyitottuk Strohner József Kecskeméten élő képzőművész, főiskolai tanár „Némazene” c. kiállítását. November 25-én Peák Ildikó művészettörténész nyitotta meg Derkovits Gyula születése 110. évfordulójának tiszteletére rendezett kiállításunkat. A tárlat grafikáit a Nógrádi Történeti Múzeum értékes gyűjteményéből bocsátották rendelkezésünkre. 2005. áprilisában láthattuk Baji Miklós Zoltán BMZ neosámán, performansz képzőművész tárlatát. A kedélyeket felkavaró képekről Csach Gábor művészettörténész mondott értő megnyitót. A 2005/2006-os tanévben ünnepelte a Bolyai János Gimnázium fennállásának 40. évfordulóját. Ebből az alkalomból ünnepi kiállítás-sorozatot terveztünk, ahol bemutattuk az eddig itt tanított művésztanárokat, egykori, művésszé lett diákjainkat, a Bolyai nevét viselő iskolák diákjainak képeit és saját iskolatörténeti dokumentumainknak értékes darabjait. 2005 október 25-én Pálfalvai Zoltán igazgatóhelyettes, mostani igazgatónk nyitotta meg MŰVÉSZEK, TANÁROK, MŰVÉSZTANÁROK címmel Czinke Ferenc, Gáspár Aladár, Radics István, Molnár Péter, L. Presits Lujza, Gedeon Hajnalka és G. Lóránt Lujza kiállítását. A bemutatón valamennyi eddig nálunk tanított művésztanár alkotása szerepelt. A 2006/2007-es tanév kiállításai voltak: „Színház egész Európa” – a Comenius projekt magyar, német, lengyel partnereinek kiállítása. 2006. november 10- 2007. január 26-ig szerepelt „A forrás vize” című kiállítás a 80 éve született Czinke Ferenc művésszé lett tanítványainak. Kiállítók: Birkás Babett, Ferenc Tamás, Dr. Géczy Nóra, G. Lóránt Lujza, Kele Szabó Ágnes, Kotaszek Hedvig, Losonczy Ildikó, Romhányi Olga, Szabó Noémi, Ujhelyi Eszter, Vekszler Nelli Megnyitotta: Mészáros Erzsébet textiltervező iparművész. „Mediterrán emlék” címmel nyílt 2007. márciusában Bakos Ferenc grafikusművész kiállítása. Megnyitotta: Laczkó Pál, író, a Palócföld munkatársa. Bolyai Napokon volt az emelt szintű rajz órákra járó jelenlegi és volt tanulóink kiállítása. Szereplők voltak: Kacsák Tamás (f. h.), Angyal László, Kiss Edina, Oláh Judit, Ujváry Flóra, Zagyi Enikő, Kazsik Ádám, Kosztolnik Gábor, Rádi Gábor, Misztarka Eszter, Szeberényi Júlia, Velki Ramóna, Galamb Gabriella, Mikuska Tamás és, Soós Ádám. Részlet Puszta Szilvia Anamorfózis c. megnyitó beszédéből: „A lepkék különös teremtmények. Tudjuk, hogy fejlődésük négy szakaszból áll, és titokzatos szemérmességgel bujkálnak az emberek elől, hogy csak teljes pompájukban mutatkozzanak meg a szemnek, amelynek tükrében látni és láttatni akarják magukat. Ezek szerint mindig is itt voltak, csupán elrejtőztek, hogy csak a fejlődés befejeztével tárják fel szárnyuk virágokat elsápasztó színpalettáját. Ezen a ponton érdekes párhuzamokat fedeztem fel a lepkék és a diákok közt. A lepkék petéi a lerakásukat követő időszakban védett helyen pihennek, hogy a kikelés után azonnal táplálékhoz juthassanak környezetükből. Az iskola kezdetén a gyerekek szintén egy új környezetbe kerülnek, a szülők védőburkán kívülre, hogy friss élelemre lelve gyarapodhassanak. A lepkehernyók egyes fajtái az éjszaka leple alatt csapatostul indulnak legelni, és a vonulás során a többi hernyóval selyemfonál köti össze őket. Mindeközben a cseperedő, belső világuk felé forduló tanulók igyekeznek felépíteni önmaguk burkát, és társaik segítségével próbálják megalkotni saját mintázatukat.” Hertelendy Zsuzsanna festményeinek kiállítása 2007. október 9 - november 16 között volt látható. A Derkovits Gyula Iskolagaléria alapításának 40. évfordulójára rendezett jubileumi kiállítás, amelyen a galéria képgyűjteménye szerepelt. Megnyitotta: Bálványos Huba, Munkácsy- és Szent-Györgyi Albert díjas grafikusművész, az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Kara Vizuális nevelési tanszékének tanára, a Felsőoktatási Vizuális Nevelési Kollégium elnöke a Budapesti Tanítóképző Főiskola tanára. A megnyitó műsorban közreműködött Bálványos Judit zeneművész. Az ünnepségen szerettünk volna méltó módon emlékezni az elmúlt évtizedekre és az iskolagaléria működésének jelentőségére. Sajnos még ma is át kell élnünk, hogy a kortárs művészet megértése és befogadása komoly előítéletekbe és a kulturális környezet gyakori elutasításába ütközik. A modern képzőművészet megítélése szubjektív és a vele szemben mutatkozó attitűd megváltoztatásához alapos elméleti ismeretekre, tájékozottságra van szükség. A negatív fogadtatás leküzdése és a vizuális kultúra művelése életre szóló programot jelent a valódi művészetpártolók számára. Gelencsér János kiállítása.2008. februárjában nyílt. ahol a művésszel Gedeon Hajnalka beszélgetett. Rajzos diákjaink a Bolyai Napokon szerepeltek: Danyi Ágnes, Danyi Lilla, Gressai Ferdinánd, Nagy Sarolta, Kereszti Edina, Rigó Dorottya, Sólyom Veronika, Kazsik Ádám, Mikuska Tamás, Galamb Gabriella, Kosztolnik Gábor. A kiállítást megnyitotta Puszta Szilvia, aki „Elvesztett szavak” c. saját novelláját olvasta fel ebből az alkalomból. Ebből idézünk: „Eljött ma a Művészet, beszivárgott az ablakokon, mint a folyékony ólom, és nekünk csak végig kellett volna siklanunk rajta, miután megszáradt, és figyelnünk, hogy az egyes alkotások miként törik meg a külvilág fényét. Itt járt a Művészet, és mi a szemébe kacagtunk, hogy remegtek bele a falak...”
6
Lőrincz Róbert festő- és grafikusművész tűzzománc kiállítása 2008. szeptember 30 - november 21. között volt látható. 2008. december 2 – 2009. január 16. között Iványi Ödön születésének 90. évfordulójára rendeztünk emlékkiállítást. Köszöntő beszédet mondott Fancsikné Csaba Mária festőművész és H. Szilasi Ágota művészettörténész. Iványi Ödönt, a Fény festő-jének alakját legendák övezik, képei a modern magyar képzőművészet reprezentatív műalkotásai. Életműve megméret-tetett és kiállta az idők próbáját. Festészete, művészi magatartása, pedagógusi, kultúraszervezői, közösségteremtő munkája valódi példa volt, amit minden felnövekvő generációnak ismerni és tisztelni kell. Olyan jelenség, emblematikus személyiség, örökifjú bölcs volt, akinek tekintélyét nem a társadalmi pozíciókban szerzett rangjai, hanem humanista életszemlélete, tartása, szakmai tudása, atyai kisugárzása alkotta. Emberi és művészi karizmája a tévedhetetlen igazságot és bölcsességet sugározta, akire mindig felfigyeltünk. A katedra emelvényéről lelépve szeretettel és türelemmel fordult tanítványaihoz, elfogadta egyéniségüket, biztatta a tehetségeket, néhány találó megjegyzéssel helyes irányba tudta terelni őket, tudást és tisztességet adott nekik, sokaknak volt első igazi Mestere. Iványi Ödön: Önarckép Stílusjegyei összetéveszthetetlenné tették egyéniségét. Festett olajképeket, pasztelleket, készített egyedi és sokszorosított grafikákat, de legszárnyalóbb műfaja az akvarellművészet lett. Fényben és vízben úszó festményein az élet poétikus kifejezései öltenek testet, az anyagi világ szerves és szervetlen alkotóelemei feltámadnak, megszemélyesülnek. A levegő, a fény, a pára ezer apró mozaikra bomolva vibrál, lüktet, a színek, vonalak, foltok táncolnak, dinamikussá hevítik a kompozíciót, meséljenek azok Nógrád tüneményes tájairól, emberi lélekrajzokról vagy zászlót lengető ünneplőkről. Képeit a tartózkodó egyszerűség, lírai átszellemültség jellemzi, melyek elsősorban érzelmeinket, hangulatunkat belső látásunkat ébresztik föl. Szirtes János képzőművész és tanítványainak, Fátyol Viola és Molnár Ágnes Éva kiállítását 2009. február 24-én nyitottuk meg. Részlet a megnyitón elhangzottakból: „Az itt látható művek műfaját nehéz lenne konkrét kategóriába sorolni. Technikailag fotódokumentációkról van szó. Bár a fotók profi minőségű nyomdai termékek, a képek tartalma túlmutat a hagyományos képzőművészet határain. Találkozik bennük a hagyományos képző- és fotóművészet, az akció, a performansz, tehát minden, ami az intermédia területéhez sorolható. Ennek a kiállításnak a láttán a legmodernebb művészeti törekvéseknek lehetünk tanúi. Manapság már a művészeti határok feloldódásáról, egymásba olvadásáról lehet hallani. Ennek oka kettős: egyrészt a művészet számára is kiszélesedetek a technikai lehetőségek. Másrészt nyilvánvaló, hogy mai életünkben egyre nehezebb megszólítani az embereket, a médiának hála, egyre magasabb a befogadó közönség ingerküszöbe. A művészeknek újabb és újabb ötletekkel, váratlan asszociációkkal kell felhívni a figyelmet magukra és közlendőjükre. A XX. század során a modern művészet képviselői keresték az ötlet alapú megoldásokat, új kifejezőeszközöket, a meghökkentő formákat és tartalmakat. Megkérdőjelezik a hagyományos táblakép létjogosultságát, sokszor tagadják az állóképek üzenetközvetítő értékét. Nem fogadják el a szokásos kompozíciós sémákat, a jól bevált gyakorlatokat, kánonokat. Új stratégiát dolgoznak ki a közönség megszólítására, a formanyelv egyre populárisabb, mediatizált. Szirtes János kimegy a nagyváros járókelői közé és ott furcsa élő alakzatokkal bírja megállásra az embereket. Piros fonalaival látható és láthatatlan kapcsolatokat teremt az addig idegenek között, mesterséges közösségeket alakít ki, és eközben gondolkodásra készteti közönségét. Madáralakzatával egy urbánus közegbe vonul, ahol éles kontrasztot képez a modern világ és a természeti lény esztétikuma között. Székekre feszített testével és a földre hulló húsdarabokkal egyszerre utal létünk bizonytalan kiszolgáltatottságára, az emberi kegyetlenség hétköznapokat átszövő, látszólagos természetességére. Tehát nagyon mély és életbevágó kérdéseket tesz föl jelenkorunk konfliktusairól, a művészet határairól és összeolvadásáról, a tömegkultúrát és a szerzői műveket elválasztó hártyavékony átmenetekről.”
7
Szirtes János: Zágrábi nyár – performansz fotódokumentáció Jacsmenyik József füleki festőművész és restaurátor kiállítása 2009 március 31-április 17-ig tartott, amelyen a Felvidék és Európa legszebb tájait láthattuk akvarelleken, diófapác rajzokon és olajfestményeken. Az emelt szintű rajz órákra járó diákjaink szerepeltek 2009. májusában: Ádám Dorottya Danyi Ágnes Golyán Eszter, Gressai Ferdinánd, Kereszti Edina, Kovács Brigitta, Molnár Antal, Puskás Marcell, Rigó Dorottya, Tóth Bálint és Vernyik Vivien . Kiemelem Gressai Ferdinándot, aki iskolai pályafutása alatt számtalan rajzversenyt és rajzpályázatot nyert, szerepelt profi kiállításokon és művésztelepeken, illusztrációival és verseivel a Magvető Kiadónál első kötetes szerzőként ismerhette meg a széles közönség.
Az emelt szintű rajz órák csapata, 2009. A 2009/2010-es tanévet Buda László fotókiállításával indítottuk, majd Szenográdiné Végh Erzsébet akvarell- és zománcfestményeit, pasztelljeit láthattuk a falakon. 2010. januárjában a RÓNART Művésztelep kiállításával találkozhattunk, ahol Bakos Ferenc, Bakos Tamara, Birkás Babett, Gedeon Hajnalka, Gábor Balázs, Gelencsér János, ifj. Gelencsér János, G. Lóránt Lujza, Gressai Ferdinánd, Kovács Bodor Lea, Kovács Bodor Máté, Kovács Bodor Sándor és Kai Pataki szerepelt. Kovács Zoltán és Nagy Zoltán bolyais öregdiákok „Csángó múlt, jelen, jövő” c. fotókiállítását Shah Gabriella művészettörténész nyitotta meg. A találkozón hallhattunk az alkotók magyarlakta területekhez kötődő személyes élményeiről, régi iskolájuk szeretetéről és ragaszkodásukról, és saját kiadású moldvai és kárpátaljai könyveikből tiszteletpéldányokat ajándékoztak az alma mater számára. Nagy öröm, hogy a korábban végzettek alkotóként is visszatérnek hozzánk, ami a mai diákok számára is példát jelenthet. 2010. április 29-én, a Bolyai Napok keretében nyitottuk meg azt a kiállítást, amelyet egykori kollégánk, Dr. Dobány Irén ránk hagyományozott képzőművészeti gyűjteményéből rendeztünk. Dr. Dobány Irén tanárnő őszinte érdeklődéssel fordult a művészetek felé. 24 darabos magángyűjteményében Czinke Ferenc grafikusművész, Réti Zoltán festőművész magas kvalitású festményei, értékes grafikái éppúgy helyet kaptak nála, mint Szász Endre kerámiái.
8
V. A 2010-es évek - Jelen időben A 2008-ban kezdődött gazdasági válság súlyosan érintette a kultúra és az oktatás ügyét is. A hagyományok ápolása, fenntartása még nehezebbé, még kétségesebbé vált. A művészet megítélése egyre ellentmondásosabbá vált, a művészetpártolásra egyre kevesebb pénz jutott, de felértékelődött az a magatartás, amit az alkotók önkéntesen ajánlanak fel a köz javára. A művészet a kultúra átadásának nélkülözhetetlen szereplője maradt a jövő nemzedékek számára is. A közoktatás átalakításával párhuzamosan, és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ felügyeletével együtt az iskolagaléria működtetése is jelentősen megváltozott., néhány esetben megnehezült. 2010-ben sikeres NKA pályázat révén gazdag projektprogramot tudtunk megvalósítani az iskolagaléria és a képzőművészeti szakkör keretein belül. Ennek során színvonalas kiállításokat tudtunk megvalósítani és eszközöket lehetett vásárolni. 2010-ben és 2011-ben is iskolagalériánk adott otthont az évente megrendezésre kerülő Salgótarjáni Zománcművészeti Alkotótelep évi aktuális kiállításainak. Az országos kitekintésű és a város számára is kiemelkedően fontos művésztelep 20-22 alkotóművésze itt kapott lehetőséget legújabb munkáinak bemutatására. A színes tárlaton a műfaj sokféleségét láthatta a közönség. Résztvevők voltak: Bakos Jánosné, Balázs Ferenc, Balogh Erzsébet, Gedeon Hajnalka, Csonka Ibolya, Demeter Marianna, Garai Rebeka, G. Lóránt Lujza, Gressai Ferdinánd, Gressai Mánuel, Hertelendy Zsuzsanna Mária, Iglódi Eszter, L. Presits Lujza, Losonczy Ildikó, Lőrincz Róbert, Maldrik Gábor, Pécsi Ágnes, Romhányi Olga, Siklósi Eszter, Szabó Anett, Szenográdiné Végh Erzsébet, Sztremen Krisztina és Ujhelyiné Csincsik Orsolya.
Sikert aratott Urbán Sándorné Belinyák Olga ikonfestményeinek kiállítása. A Szegeden élő festőművész 10 éve foglalkozik ikonokkal, melyeket Dr. Szirácsik Éva, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatónője mutatott be.
Urbán Sándorné Belinyák Olga: Szent György
Budveszel Gyula üvegkompozíciója, 2011. január
A 2010-2011-es tanévben több fotókiállításnak adtunk helyet. Kovács Bodor Sándor, Kovács Lea és Kovács Bodor Máté fotói szerepeltek 2010. novemberében, melyet Bakos Ferenc grafikusművész mutatott be. A Fancsik család tagjainak, Dr Fancsik Jánosnak, F. Csaba Máriának, Fancsik Máriának, Fancsik Zsuzsannának, Danyi Diánának és Filius Balázsnak decemberben volt bemutatója, Homoga József tárlatvezetésével.
9
Horváth József fotóművész sokoldalú és elragadó kiállítását 2011. márciusában láthattuk, amelyet Paróczai Csaba mutatott be. Előd László Víziók III. c. tenger alatti képeit áprilisában láthattuk. Különleges volt 2011. januárjában Budveszel Gyula üvegművész tárlata. A falakra fotókat, a tárlókba sajátos anyagszerűséggel öntött, formált, kidolgozott szobrászi üvegkompozícióit helyeztük el. 2011. április 28-án nyitottuk meg volt tanítványunk, Birkás Babett képzőművész "Házi feladat" c. kiállítását. Megnyitót mondott Dr. Szirácsik Éva, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatónője. A művésznő munkái egyedül álló stílust képviselnek, melyekben a finom, aprólékos kézműves igényesség, a művészi kifejező erő és szubjektív belső világ formálódik képekké. A 2011-2012-es tanév iskolánk fennállásának 45. évfordulója. Ennek alkalmából iskolatörténeti kiállítást rendeztünk. 2012-ben elnyertük a Nemzeti Kulturális Alap Képzőművészeti Szakmai Kollégiumának pályázati támogatását, melynek segítségével az iskolagaléria kiállításaihoz kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozásokat valósítottunk meg a képzőművészeti szakkör keretein belül. Hegedűs Morgan festőművész posztumusz kiállítása 2012. március 1-én kezdődött. A kiállítás emléket állított a művész maradandó életművének, aki rövid életében nagyszabású képzőművészeti univerzumot teremtett. A képeiből áradó világlátás, az egyetemes igazságok keresése Hegedűs Morgan festészetét a modern magyar képzőművészet legkiemelkedőbb soraiba emelte. Tárlatvezetést tartott Földi Péter Kossuth-díjas festőművész. Iskolagalériánk 2012-ben ünnepelte fennállásának 45. évfordulóját, ezért olyan kiállítások megrendezésére törekedtünk, amelyek egykori, később művésszé lett tanítványaink bemutatkozását segítették. 2012 áprilisában Varga Anikó textiltervező iparművész, iskolánk volt diákja szerepelt. A megnyitón Shah Gabriella művészettörténész mutatta be a művésznőt, majd „Mintaszínház performance” címmel multimédiás vetítést és koreográfiát láthattunk, amely a különböző művészeti ágak összekapcsolódásának volt szép példája.
Varga Anikó textiltervező iparművész megnyitója A 2012 májusában rendezett Bolyai Napok vendége Kacsák Tamás festőművész, szintén iskolánk korábbi diákja volt. Képein sajátos látásmód, a személyes érzések, élettörténetek üzenetei fogalmazódnak meg. 2012 októberében az Építészet Hónapjában Magyar Géza, iskolánk építész tervezője nyitotta meg egykori, ma építészként dolgozó tanítványaink kiállítását. Az építészet művészeti ág, melyben a tervező a térrel dolgozik, a térben alkot. Ennek alakításában, a környezetkultúra fejlesztésében óriási szerepe és küldetése van az építészeknek. A tárlaton Dévényi Tamás, Guzmics Annamária, Guzmics Andrea, Holló Mátyás, Kenyeresné Bara Katalin, Sajtos Gábor és Varga Anna Boglárka régi tanítványaink mutatták be eddigi pályájuk legsikeresebb építészterveit. A tárlat kivitelezésében a Nógrád Megyei Építészkamara nyújtott segítséget. Magyar Géza építész, kétszeres Ybl-díjas ás Állami-díjas építész, akinek főműve a Salgótarjánban megvalósult modern középületek. A salgótarjáni Városháza, a Madách Gimnázium, a Garzonház két tornya a Pécskő utca lakóházai, a Pécskö áruház mögötti lakóház, és 1966-ban a Bolyai János Gimnázium épülete is az ő tervei alapján készült el, így szoros kötődése van iskolánkhoz is, Kenyeresné Bara Katalin, a gimnázium korábbi diákja 1972-ben végzett. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának Középület tervezési Tanszékén diplomázott. majd posztgraduális képzés keretében 1999 évben városépítési-városgazdasági szakmérnök diplomát szerzett, A közelmúltban közigazgatási szakvizsgát
10
tett. Sok épületet tervezett, önállóan és alkotó team-ekben, Dévényi Tamás szintén 1972-ben végzett a Bolyai János Gimnáziumban, és a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának Középület tervezési Tanszékén diplomázott. Sikeres pályáját számtalan szakmai díj és elismerés kísérte, többek között Ybl-díjjal, Podmanitzky-díjjal, Molnár Farkas-díjjal és ICOMOS-díjjal tüntették ki. Tagja a Magyar Építőművészek Szövetségének, a Művészeti Alapnak., a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának tanára, a Műemléki Tanácsadó Testület elnöke. Munkáját jelentős budapesti lakó- és középületek dícsérik. Sajtos Gábor 1993-ban érettségizett, a BME építészmérnöki karán diplomadíjjal végzett. Jelenleg a BME Középület tervezési Tanszékén oktat, építész irodát vezet. Sokszor kitüntették már, többek között Pro Architectura díjjal, Az „év kiemelkedő fiatal építésze” 1. díjjal, Nemzetközi Szakrális Építészeti díjjal. Számtalan sikeres építészeti terv megvalósítója. M. Guzmics Annamária 1997-ben végzett a Bolyai Gimnáziumban. A BME Építészmérnöki Karán szerezte első építészmérnöki diplomáját. Jelenleg tervezőtársaival saját építészirodában dolgozik. Testvérével, Andreával és tervezőtársaikkal 2011-ben megkapták a Pro Architectura-díjat a celldömölki Városháza tervezéséért. Guzmics Kiss Andrea 1998-ban végzett iskolánkban. Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának Középülettervezési Tanszékén szerzett diplomát. 2002-03-ban külföldi ösztöndíjat nyert – a Politechnico di Milano-t. Fiatal építészként már sok fontos épület tervezésében dolgozott. Munkáját diplomadíjjal és további szakmai elismerésekkel díjazták. Kissné Varga Anna Boglárka 2000-ben érettségizett a Bolyai János Gimnáziumban. Diplomáját a Pécsi Tudományegyetem, Pollack Mihály Műszaki Főiskolai kar építész tervezői szakján szerezte. Lakberendezési szakot is végzett. Jelenleg a budapesti Richter Gedeon Vegyészeti Gyár építésze. Holló Mátyás 2000-ben érettségizett, 2008-ban kapott diplomát a BME építészmérnöki karán. Fiatal építészként 2003-ban őt is kitüntették az Urbanisztika alkotóhét, és a Kelenföldi Pályaudvar és Környezetének rendezési tervéért 1. díjjal. Számos tervet készített az ország különböző településein, és munkáival kiállításokon szerepel. 2012. novemberében Romhányi Anikó „Kinek nem fáj…” című kiállítását Shah Gabriella művészettörténész és Szilasi András nyugalmazott tanár úr nyitotta meg. A tárlaton olyan olajfestmények szerepeltek, amelyek a női mibenlét, a belső lelki élet összetett világát, az érzelmek sokszínűségét, az útkeresést ábrázolták nagyon különleges, sajátos formákban. 2013 januárjától az alábbi kiállításaink voltak: A XXIII: Salgótarjáni Zománcművészeti Alkotótelep kiállítása: 2013. január 22- február 15. Bakos Jánosné, Balázs Ferenc, Gedeon Hajnalka, G. Lóránt Lujza, Gressai Ferdinánd, Gressai Mánuel, Hertelendy Zsuzsanna, L. Presits Lujza, Losonczy Ildikó, Lőrincz Róbert, Maldrik Gábor, Romhányi Olga, Szabó Anett, Szenográdiné Végh Erzsébet, Sztremen Krisztina, Ujhelyiné Csincsik Orsolya, Vidra Réka Megnyitotta: Földi Gergely festőművész Balogh Erzsébet kiállítása 2013. március 26 - április 24. Megnyitó beszédet mondott Gedeon Hajnalka tanárnő és Patai Tamás 12. a osztályos tanuló. Ködmönné Janka Erzsébet (Tata) 2013. május 2 – június 10. Megnyitotta: Orbán György grafikusművész, a Balassi Bálint Asztaltársaság elnöke. A 2013/2014-es tanévben jelentős felújítások történtek a természettudományos labor kiépítése kapcsán. A galériában emiatt több hónapig szüneteltek tárlataink. Ennek ellenére e tanévben is jelentős kiállításaink voltak. Első kiállításunkon „Our England & Scotland” címmel iskolai fotópályázatunk képanyagát szerepeltettük 2013. november 19 - december 18 - ig. Kiállító és díjazott tanulóink voltak: Kulhavi Nikoletta 10.b, I. díj, Fülöp Eszter 9. c I. díj, Kádárkuti Emese 10.b II. díj, Klajban Noémi 9.d III. díj, Vincze Gréta 10.b, Tajti Kitti 11.c, Tajti Mátyás 10. b, Dancsok Petra, Ozsvárt Szonja 11.c különdíjasok. Megnyitotta Seprényi Dóra és Agócs Dániel 10. b osztályos tanulók.
11
2014. január 14 – február 21-ig láthattuk a Medvesi Fotós Maraton 2013-as legszebb válogatását. Köszöntőt mondott Kéri István, a Novohrad-Nógrád Geopark Kft. Irodavezetője. A kiállítás megnyitón közreműködött Berencsik Boglárka 12.c, Fodor Dominika 10.a, Jakab Tamás 12.d, Ocsovszki Ditta 12. c, Takács Dorottya 9.dés Zsély Virág 12. d osztályos tanuló.
Filius Balázs díjazott fotója Az „Év kiállítása” kétségtelenül GYULAI LÍVIUSZ Kossuth-díjas grafikusművész kiállítása volt 2014. március 4 - 26. között. Megnyitót mondott Shah Gabriella művészettörténész, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum igazgatónője. Gyulai Líviusz erdélyi születésű, Budapesten élő, számtalan hazai és külföldi kitüntetéssel elismert, sokoldalú képzőművész. A kortárs magyar grafika és a filmszakma egyik legismertebb, állandó szereplője, közkedvelt képviselője. Hosszú évtizedek óta foglalkozik egyedi rajzokkal, könyvillusztrációkkal és animációs filmek készítésével. Soma 7. d osztályos tanuló rajzol.
Gyulai Líviusz kiállításán Kádárkuti
12
Gyulai Líviusz szakmai elismeréseit hosszan sorolhatjuk, többek között elnyerte a Firenzei és a Velencei Biennálé, a Lipcsei Könyvművészeti Biennálé aranyérmét és ezüstérmét, a Kairói Filmfesztivál Arany Nofrete díját, kitüntették Lipcsében, Cannes-ban, Rómában, Budapesten filmjeiért, illusztrációiért, könyvterveiért. Pályája során Magyar Mozgókép Mestere kitüntetést, Munkácsy-díjat, Érdemes művész címet, Magyar Művészetért díjat, Prima Primissima-díjat, Pro Budapest és Kossuth-díjat nyert. Gyulai Líviusz művészi munkásságát minden értékes kultúrát tisztelő magyar embernek ismernie kell. Cizellált tollrajzain, sokszorosított grafikáin felragyog a kivételes tehetségből kibontakozott zseniális rajztudás, a félreismerhetetlen egyéni stílus, az ironikus hangvétel és a mindenütt bujkáló humor. Műveiben a mesélő kedv játékossága, klasszikus szépségek iránti rajongása, pajzán témákhoz való vonzalma egyesül a rajzolás iránti végtelen szeretettel és odaadó alázattal. Munkái a legnemesebb művészi hagyományokból kiinduló modern átiratok, melyek az élet reneszánsz értelemben vett örömeiről, az emberi szépségekről és a szerelem örökkévalóságáról vallanak. Irodalmi, kultúrtörténeti illusztrációi gyakran ábrázolják a régmúlt idők csodákkal teli helyszíneit, nosztalgikus hangulatait, varázslatos mesékbe illő mitológiai hősök feledhetetlen alakjait. Rajzai megbabonázzák, magukhoz láncolják nézőit, akik nemcsak látni, de megfejteni is igyekeznek e rejtelmes képeket. Képeit rajz órákon speciális feladatokban dolgoztuk fel. ’Ez az enyém. A nagy világ helyett e tér lesz otthonom.” című kiállításunkat 2014. április 8 -án nyitottuk meg. A válogatásban a Dornyay Béla Múzeum képzőművészeti gyűjteményének Madách: Az ember tragédiájához készült illusztrációk szerepeltek. A kiállítást megnyitotta: Dr. Gréczy Zsoldos Enikő, a Miskolci Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének egyetemi adjunktusa.
Kass János: "Madách: Az ember tragédiája" A nógrádi születésű Madách Imre költő és író 150 évvel ezelőtt hunyt el. Neve összeforr "Az ember tragédiája" című főművével, amely az emberiség történetét feldolgozva egyetemes szintről keres válaszokat emberi sorsunk és létezésünk alapvető problémáira, a világ és a nemzet fennkölt eszméinek, a férfi és nő közötti kapcsolat drámai kérdéseire is. Van-e értelme az életnek? Goethe Faust-jában igenlő választ ad, mely szerint a közösségért végzett értelmes munka értelmet ad az életnek. Madách ezzel szemben bizonytalan. Érvényesül-e az eszme a történelemben? Minden szín erre a kérdésre keresi a választ. Kiállításunk illusztrációi vándorkiállításon szerepelnek Nógrád megye különböző iskolagalériáiban, így biztosítva lehetőséget a diákoknak arra, hogy képes beszédben is ismerkedhessenek a Tragédia színeivel. A tárlaton három művész képei voltak láthatók. Kass János Kossuth-díjas grafikusművész szigorú, éles, pontos-metszésű rézkarcaiban a XX. század látomása él a mindenségről és az emberiségről. (…) A létet látja.” írta róla Juhász Ferenc költő. Farkas András festő- és grafikusművész 1947és 1991 között élt Balassagyarmaton, ahol Madách életművéhez közel kerülve készítette itt látható illusztrációit. Műveit választékos eszközhasználatú, mély átélésű, közvetlen stílusú előadásmód jellemzi. Réti Zoltán ma is Balassagyarmaton élő festőművész. Az ember tragédiájához festett akvarelljei beszédesen jelenítik meg a drámai költemény színeit és szereplőit. A festmények közül néhány olyan hangulatot áraszt, mintha a nógrádi táj ölelésében bontakoznának ki a jelenetek alakjai. A Bolyai Napokon „RAJZ +” címmel alkotó diákjaink mutatkozhattak be 2014. április 29 – június 12-ig.
13
Kiállítók voltak: Balázs Erzsébet 11.d, Berencsik Boglárka 12.c, Ferencz Mónika 8.d, Koronczi Klára 8.d, Máté Alexandra 13.c, Prakfalvi Anna 13.c, Szecskó Fanni 7.d, Torják Kitti 7.d és Torják Noémi 9.c osztályos tanulók. Az iskolagaléria vizuális nevelésben betöltött szerepét az alábbi módszertani idézettel foglaljuk össze: „ A vizuális képességek olyan nemzetközi nyelvi eszközök, amelyeket az anyanyelvhez hasonló súllyal szükséges az iskolának fejleszteni!” Nem mondhatunk le a művészet megszerettetéséről, a vizuális kultúra ápolásáról és fölemeléséről, mert az iskolagaléria a művészeti nevelés, a sokoldalú tehetséggondozás, személyiségfejlesztés és az általános műveltség megteremtésének része. Salgótarján, 2014. június 27.
14
