A pénzmosás kapcsolata külkereskedelemmel, különös tekintettel a reexport típusú ügyletekre

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Export-import Menedzsment Szakirány

A pénzmosás kapcsolata külkereskedelemmel, különös tekintettel a reexport típusú ügyletekre

Készítette: Kolozsvári Nóra

Budapest, 2003.

Tartalomjegyzék I

Bevezetés ............................................................................................................ 4

II

A pénzmosásról ................................................................................................. 6 II.1

A pénzmosás technikai lebonyolítása ..................................................... 6

II.2

A különösen érintett országok jellemzői ................................................ 7

II.3

A nemzetközi szervezetek szerepe ....................................................... 10

II.4

A feketelista .......................................................................................... 12

II.5

Hazai intézkedések ............................................................................... 15

II.6

A pénzmosás gazdasági következményei ............................................. 17

III

Pénzmosás Magyarországon.......................................................................... 19

IV

A reexport típusú ügyletek bemutatása ........................................................ 22 IV.1

V

VI

A reexport típusú ügyletek.................................................................... 23

A reexport kapcsolata a pénzmosással.......................................................... 29 V.1

Alkalmazott manipulációk.................................................................... 30

V.2

Néhány elgondolkodtató adat ............................................................... 34

A pénzmosás, a reexport és a földalatti bankrendszer ................................ 39 VI.1

Mi is az a földalatti bankrendszer? ....................................................... 39

VI.2

Egy „merész” elmélet ........................................................................... 43

VII Összegzés.......................................................................................................... 44 Melléklet ....................................................................................................................46 Felhasznált irodalom ................................................................................................47

3

I Bevezetés A pénzmosás fogalma viszonylag újkeletű, alig néhány évtizedes múlttal rendelkezik; azt a fajta tevékenységet jelenti, mikor megváltoztatják az illegálisan szerzett pénz azonosságát, hogy legális forrásból származónak tüntessék fel azt. Fiatal „kora” ellenére azonban nagyban képes veszélyeztetni a komplett gazdaságot, a különböző pénzügyi rendszereket, a pénzügyi szervezeteket és azok ügyfeleit. A gazdaság egészét szennyező jelenség során visszakerülhetnek a bűncselekménnyel szerzett javak a legális gazdaságba, s ez megváltoztathatja a piac működését, leértékelheti a pénzügyi eljárások hatékonyságát és tisztességét. Összességében nézve rendkívül negatív folyamatokat indíthat el. Maga a kifejezés akkor született, mikor Al Capone azt szerette volna elhitetni a világgal, hogy a jövedelmének nagy részét érmebedobással működő mosógépek működtetésével szerzi. Azonban a tevékenységet már a történelem legnevesebb maffiózóját megelőzően, az időszámításunk előtti évszázadokban is végezték; az ókori kereskedők távoli tartományokba menekítették vagyonukat, hogy elrejtsék azt az elöljárók elől, és így kibújjanak az adófizetési kötelezettség alól. Manapság pénzmosásra akkor kerül sor, mikor jogsértő tevékenységekből olyan mennyiségű pénz keletkezik, melynek közvetlen felhasználása az elkövetők szempontjából már nem biztonságos, ezért azt tisztára kell mosni. Ez a tevékenység komoly, világméretű problémát okoz. Az ellene való küzdelem az 1980-as években vált kiemelkedően fontossá, mivel ebben az időszakban jöttek létre a kábítószerkartellek

(amik

a

kábítószer

értékesítéséből

származó

jövedelmük

segítségével egyes országokban – pl. Latin-Amerika és Délkelet-Ázsia területén – a legális gazdaságot is képesek hatalmukban tartani) és ekkor fejlődött globálissá a nemzetközi pénzügyi rendszer. Hosszú éveken át az elsődleges szempont magának a folyamatnak, a pénz tisztára mosásának megakadályozása volt. Az Egyesült Államok elleni 2001. szeptember 11-i terrormerénylet újabb korszakhatárt jelentett. Immáron nemcsak a pénz legalizálásának lehetőségeiről van szó, hanem a terrorcselekmények finanszírozásáról is. Így a terroristák és támogatóik nemzetközi pénzügyi rendszerhez való hozzáférése is a figyelem középpontjába került.

4

A pénzmosás nagyságrendjét tekintve csak becslések létezhetnek. 1998-ban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) akkori vezérigazgatója, Michel Camdensus a világ GDPjének 2-5 százalékára taksálta ezt az összeget.1 A piszkos pénzek elsősorban a bankok felé irányulnak, a pénzügyi szervezetek és szolgáltatók a pénzmosás minden fázisában veszélyeztetettek, mert a “pénzmosók” rajtuk keresztül mozgathatják illegális vagyonukat és megkísérelhetik általuk legálisnak feltüntetni annak eredetét, így ők a prevencióban és a felderítésben is kulcspozíciót töltenek be. Működésüket már többször felülvizsgálták, hogy a lehetséges kiskapukat ha nem is előbb, de utóbb „betömködjék”. Intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy megszüntessék

az

anonimitást

biztosító

pénzügyi

tranzakciókat,

bejelentési

kötelezettséget írtak elő bizonyos összeghatár felett, stb. Viszont, ahogy azt dolgozatom során bemutatom, a tevékenységnek korántsem ők az egyetlen szereplői. Gyanús ágazatnak minősülhet az idegenforgalom és a vendéglátóipar, csakúgy mint a műkincs- és régiségkereskedelem, de akár egy alapítvány létrehozása is, érintve lehetnek számviteli szakemberek, könyvvizsgálók, és ügyvédek is. Ha az alábbi gondolatmenet vonalán szemléljük a folyamatot, a külkereskedők lehetnek a további közreműködői a pénzmosásnak: 1. A pénzmosás rendszerint nemzetközi vonatkozású, mivel a kockázatot jelentős mértékben csökkenti egy vagy akár több külföldi ország beiktatása. 2. Az

elkövetők

bűnügyenként

átlagosan

négy-öt

különféle

eljárást

alkalmaznak, a pénzmosási műveleteknek pedig végtelen sok változata létezik, így eszköztárukban valószínűleg a kereskedelem által nyújtott lehetőségek is szerepelnek. 3. Tekintettel az ügyletek nemzetközi voltára, a kereskedelmi tevékenység külkereskedelmi ága jöhet számításba. Dolgozatom célja tehát a külkereskedelem szerepének bemutatása ezen illegális tevékenység végzése során. Arra keresem a választ, hogy technikailag miként oldható meg a pénz útjának leplezése az ügyletek lebonyolítása során. A külkereskedelmi folyamaton belül elsősorban a reexport típusú ügyletek pénzmosásra alkalmat nyújtó lehetőségeit vizsgálom.

1

Forrás: HVG

5

II A pénzmosásról Elsőként a pénzmosás lélektanáról szükséges néhány szót szólni. Ebben a fejezetben kerül kifejtésre maga a fogalom, jellegének, folyamatának valamint az ellene irányuló intézkedések, illetve a fellépő szervezetek bemutatásával. A pénzmosás minden esetben származékos bűncselekmény. Tehát léteznie kell egy alapbűncselekménynek, ami vagyoni előnyt biztosít elkövetőjének. A készpénz azután elválik az alapbűncselekménytől, pénzügyi szervezetekhez kerül, eredete – keresztező és fedő műveletek, vásárlások, elektronikus átutalások révén – követhetetlenné válik. A bűncselekményből származó vagyon azután – legális üzleti forrásból származóként – kerül vissza a gazdaságba. A nemzetközi szervezetek eleinte úgy tekintettek a pénzmosás elleni küzdelemre, mint a kábítószer-kereskedelem elleni fellépés alapkövére. Először ugyanis az 1988-ban, az ENSZ keretein belül kötött Bécsi Konvenció tette kötelezővé a pénzmosás kriminalizálását a kábítószer-kereskedelemmel összefüggésben keletkezett anyagi javak tekintetében. Egyes országokban – mint ahogy Magyarországon is – a pénzmosás sokkal szélesebb körben értendő mint más országokban. Nemcsak a más súlyos bűncselekményekből származó jövedelmek legalizálását sorolják ide, hanem minden, szabadságvesztéssel sújtható bűntettből eredő pénz legalizálási kísérlete pénzmosásnak minősül, tekintve hogy ezek a hagyományos bűncselekmények erősen generálják ezt a fajta tiltott tevékenységet.

II.1 A pénzmosás technikai lebonyolítása A pénzmosó nem az, aki a piszkos pénzt megszerezte, és megpróbálja legális forrásból eredőnek feltüntetni, hanem az, aki a más által elkövetett bűncselekményből származó pénzt „tisztítja”. A teljes folyamat három fázisra bontható, mely fázisok nem törvényszerűen követik egymást. Esetenként egy-egy kimarad, vagy átfedik egymást, de az sem kizárt, hogy csak egy fázis alkalmazásával követnek el pénzmosást. Az egyes szakaszok azonban külön-külön is számos ügyletből állnak. 1. elhelyezés: ez a fázis tekinthető a bűnöző szempontjából a legveszélyesebbnek, mivel a körforgásba való bekapcsolódáskor érhető leginkább tetten a bűntett. A 6

pénz elhelyezhető bankokban – bejelentési kötelezettség alá még nem eső betétek formájában, kicsempészhető az országból („bőröndös módszer”) és külföldön pénzváltóknál beváltható, befektethető értékpapírokba, drágakövekbe, nemesfémekbe és műtárgyakba, valamint egyéb nagy értékű vagyontárgyakba. 2. rétegzés/bújtatás: részcselekmények hálózata, esetenként több átfedéssel. Célja az egymásra épülő pénzügyi tranzakciók összetett rendszerével eltüntetni a pénzmozgás nyomait. Lebonyolítható elektronikus úton történő átutalással, a megvásárolt materiális javak értékesítésével vagy különböző pénzügyi instrumentumok (utazási csekk, értékpapírok, stb.) továbbszállításával illetve más formában történő felhasználásával. 3. integrálás: a legutolsó fázisban forgatják vissza az immár tisztára mosott jövedelmet a legális gazdaságba. Legalkalmasabb erre a célra olyan típusú vállalkozások működtetése, melyek törvényes esetben is állandó és jelentős pénzforgalmat bonyolítanak. Egy megfelelően körültekintéssel kivitelezett pénzmosási folyamat során – a tapasztalatok alapján – körülbelül 40-50 százalék veszteség keletkezik. Fontos kihangsúlyozni, hogy jellemzően nem profit alapú tevékenységről van szó, viszont természetesen szükségtelen annak magyarázata, hogy az így fennmaradó összeg ennek ellenére eléggé jelentős. Ha pedig rendszeresen áramlik a tiszta jövedelem, elmosódik a határ a legális és az illegális vagyon között, s a továbbiakban nagyon nehéz a kettő között különbséget tenni. Ezért a bűnüldöző szervek helyzete nem mondható könnyűnek, hiszen a bizonyítási eljárás ilyen esetekben rendkívül nehéz, mivel minden vádat a nyomozóhatóságnak kell bizonyítani. Arról nem is szólva, hogy ha az alapbűncselekménnyel kapcsolatos eljárást bűncselekmény vagy bizonyíték hiányában megszűntetik, a pénzmosás megállapítására sem kerülhet sor.2

II.2 A különösen érintett országok jellemzői Egyes országok akaratuktól függetlenül – pénzügyi rendszerük és általános jogrendszerük jellemzői miatt – vonzzák a pénzmosási tevékenységet. Mint ahogy ismert az egyes országok vonzereje a külföldi beruházók számára, az illegálisan szerzett 2

A magyar jogrendszer szerint.

7

tőke ugyancsak a tőkevonzó országokat részesíti előnyben, különösen, ha a bankrendszer, a kormányzat pénzügyi politikája, az állami ellenőrzés és a bűnüldözés alacsony hatásfoka ehhez kedvező feltételeket teremt. A nemzetközi együttműködés akadályát is képezheti a fejlett a pénz- és a tőkepiac, illetve a fejlett bankrendszer, mivel az

ezekben

zajló

óriási

mértékű

pénzforgalom

képes

elfedni

az

illegális

tevékenységeket, ezek az országok veszélyeztetebbek a kevésbé fejlett rendszerrel rendlelkezőknél. Más országok ugyanakkor, a haszon érdekében számos szabályozástól távol tartják magukat, az adóparadicsom jelzőnek való megfelelés végett nem igazán firtatják a területükre került pénzek eredetét, minden nehézség nélkül lehet területükön céget alapítani, off-shore céget működtetni. Maga az angolul parttól távolit jelentő terminus minden, határon kívül működő vállalatra vonatkozik. Azaz tulajdonképpen minden offshore, ami nem itthon működik. Ez persze szélesebb definíció a kelleténél, így az offshore jelentése az utóbbi időben olyan vállalatokra szűkült, amelyek hazai bejegyzésűek, ám gazdasági tevékenységet belföldön nem végeznek. Vagyis jogilag belföldiek, üzleti aktivitásuk alapján azonban külföldiek. A második világháború utáni gazdasági folyamatok több okból is elősegítették az adóparadicsomok fejlődését. Elsősorban ugyanis a jövedelmek és a profitok racionális nemzetközi átcsoportosításáról van szó; a nemzetközi óriáscégek működésének egyik alapfeltétele: ott működjenek a multinacionális társaságok, ahol a legkedvezőbb a gazdasági környezet. Emellett nőttek az állami kötelezettségek is. A magas szintű szociális intézmények (munkanélküliség elleni harc, ingyenes vagy támogatott társadalombiztosítás) kialakulásával az adóterhek is nőttek, ezzel elősegítették az adóparadicsomok fejlődését, hiszen a tőke azonnal elkezdett olcsóbb, hatékonyabb megoldásokat keresni. Valójában közvetetten ezt a célt szolgálják a kettős adózást kizáró nemzetközi egyezmények is. (Magyarország például több mint 40 állammal kötött kettős adózást kizáró egyezményt.) Az egyezmények elsődleges célja, hogy elősegítsék a nemzetközi kapcsolatok bővülését és a tőkeáramlást. Első megközelítésre úgy tűnik, mintha az egyezmények következtében adóbevételektől esne el a költségvetés, másik oldalról viszont többletbevételekhez jut a büdzsé, hiszen így a külföldi vállalatok jelentős része a kiválasztott országban kedvezőbb feltételek mellett adózik. Még kedvezőbb színben tünteti fel ezeket az adóparadicsomokat a nemzetközi 8

szinten tapasztalható dereguláció. A szabályoktól, előírásoktól, adminisztratív terhektől mentes környezetben szívesebben működnek a vállalatok, mint egy olyan területen, ahol a bürokrácia megbéníthatja a gazdasági tevékenységet. Érdekes egyébként, hogy a definíció szerint Magyarország is adóparadicsom, a hazai bejegyzésű off-shore cégek, köszönhetően annak, hogy gazdasági tevékenységük alapján külföldinek minősülnek mindössze 3 százalékos nyereségadót fizetnek, szemben a nem off-shore társaságok 18 százalékával. Tavaly az APEH adatai szerint 19 milliárd forint folyt be a Magyarországon bejegyzett off-shore cégektől, így a versenyképes offshore státus megtartása a költségvetésnek is érdeke. Épp adócsökkentő tulajdonsága az, amely az off-shore-t oly népszerűvé teszi világszerte (2000-ben 130 ezer új off-shore céget jegyeztettek be). Az Egyesült Államok körül egész off-shore-karéj (Bahamák, Barbados, Brit-Virgin-szigetek, Kajmán-szigetek, Panama stb.) található, s Európában is vannak off-shore-ként működő zónák (Campione,

Ciprus,

Gibraltár,

Madeira,

Monaco

stb.).

A

nemzetközi

„adóoptimalizációs” trend mára ugyanakkor hazánkat is utolérte: egyes becslések szerint évente 3-4 ezer új céget jegyeznek be magyarok a világ számos adóparadicsomában. Pontos számokat azonban lehetetlen megnevezni, hiszen ma már nem szükséges engedély. Egy off-shore paradicsomban bejegyzett vállalkozás nyeresége után nem fizet adót, az új cégeket néhány perc leforgása alatt bejegyzik a cégjegyzékbe, ráadásul nem tartják nyilván sem az igazgatók, sem a tulajdonosok adatait (ez különösen korrupt politikusoknak, menekülő diktátoroknak lehet létfontosságú, de nem megvetendő a konkurencia elől rejtőzködő üzletemberek számára sem). Off-shore céghez mindenesetre meghökkentően könnyen és olcsón juthat az ember Magyarországon is. Az off-shore tanácsadó irodák az adott helyszín távolságától, a helyi törvényektől és a bejegyző hivatal gyorsaságától függően 2-60 napon belül leszállítják a kívánt céggel kapcsolatos összes dokumentumot. Aki kevésbé türelmes, az vásárolhat úgynevezett „kész céget” is (névvel, tisztségviselőkkel, alapító okirattal, „tokkal-vonóval”), amelynek okmányaihoz egy nap alatt is hozzá lehet jutni. A nagyobb irodák ugyanis folyamatosan több tucat céget tartanak „raktáron”.

9

Az off-shore területen működő bankok szigorú banktitok szabályokat alkalmaznak, melyek lehetővé teszik a bizalmas ügyintézést, tehát nem vagy alig követelik meg az ügyfél azonosítását, illetve lehetővé teszik bemutatóra szóló pénzügyi instrumentumok forgalmazását. E bankok, még ha csak virtuálisan, számítógépen léteznek is, tökéletes mosodák. Nemcsak a szintén virtuális cégek közötti átutalások rendszere segíti őket, hanem a kölcsönös számlanyitási megállapodások (correspondence agreement) is, amelyeket a világ vezető pénzügyi központjaiban működő társaikkal kötnek. Ez lehetővé teszi ugyanis, hogy ügyfeleik a hozzájuk betett pénz terhére, a kapcsolat révén akár az Egyesült Államokban is hitelkártyával rendelkezzenek, illetve csekket bocsássanak ki. Ugyancsak veszély forrása lehet, ha egy államban nem kötelező az állampolgárok részéről a vagyonnyilatkozat tétel. Így senki előtt nem kell magyarázatot adniuk arra, ha megnövekedik bankszámlájuk egyenlege, ebből következőleg ezen országok nem tudnak eleget tenni azon kötelezettségeiknek, hogy minden egyes gazdasági szektor esetleges gyanús tranzakcióiról jelentést tegyenek. Természetesen ez azzal a következménnyel jár, hogy korlátozott mértékben jöhet csak létre a nemzetközi vizsgálatokban való együttműködés. A devizakorlátozások hiánya szintén sok kiskaput hagy nyitva. Ha valaki bármekkora készpénzmennyiséggel átlépheti az országhatárt anélkül, hogy erről bármiféle dokumentumot fel kelljen mutatnia, a minimum, amit elvárhatunk a jogszabály keretein belül, hogy egy bizonyos összeghatár felett jelezze ezt a vámhatárt őrző szerveknek, még ha ezután nem is tudják nyomon követni a határon át történő pénzmozgásokat.

II.3 A nemzetközi szervezetek szerepe A pénzmosás már jó pár éve elérte a nemzetközi szintet, az ellene küzdeni kívánó országoknak is nemzetközi szinten kell fellépniük. A harcban minden egyes országnak szövetségesre van szüksége, hiszen a globális pénzügyi rendszer kialakulásával, az Internet használatának elterjedésével és a tranzakciók bonyolultabbá válásával egyre több feladat megoldása igényel nemzetközi együttműködést. E célt szolgáló legjelentősebb nemzetközi szervezet a Financial Action Task Force on Money Laundering (FATF), amelyet az 1987-es párizsi G-7 értekezleten hívtak életre. Azóta 10

ez a független kormányközi testület – mely a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) égisze alatt működik – ajánlásokat dolgoz ki. Emellett sokoldalú felügyelet és áttekintés után – melyet minden ország saját önértékelésével is kombinálnak – éves jelentéseket készít az országokról a helyi intézkedések eredményességéről vagy elmarasztalja őket az intézkedések hiánya miatt. A világ számos országában egyáltalán nincs vagy könnyen kijátszható a pénzmosás elleni törvény, ezeket a helyeket a bűnözők természetesen előnyben részesítik. Az átvilágítások alapját az a 40 ajánlás adja, amit az FATF működésének kezdetén, az első munkaszakasz lezárulta után, 1990-ben adott ki az FATF, s amely alapelvrendszerként és útmutatóként szolgált a kormányok ilyen irányú politikájának megalkotásában. Jelenleg 29 ország (Európa, Észak-Amerika és Ázsia pénzügyi központjainak országai) valamint két nemzetközi szervezet (az Európai Bizottság és az Öböl-menti Együttműködési Tanács) a tagja. A szervezet tovább bővülni nem akar, helyette regionális FATF-szervezetek létrehozását támogatja. Hazánk nem tagja az FATF-nek, azonban a nem FATF-tagok számára létrehozott fórumok közül a legjelentősebben, a PC-R-EV-ben (Select Committee on the Evaluation of Anti-Money Laundering Measures) Magyarország is képviselteti magát. A PC-R-EV 1997 óta működik a strasbourgi Európa Tanács által létrehozott regionális programként, tevékenységét az FATF kiemelten támogatja, működése az FATF által kidolgozott és alkalmazott mechanizmuson alapul. Országunk tagja továbbá az 1995-ben alakult EGMONT GROUP-nak, mely világméretű kommunikációs és információs hálózatot működtet a pénzmosás elleni egységek (FIU)3 számára. Annak ellenére, hogy nehézséget okoz a FIU egységek országonként eltérő jogi státusza, az EGMONT GROUP mindent megtesz a szorosabb együttműködés minél magasabb szintre történő fejlesztése érdekében.

3

Financial Intelligence Unit

11

II.4 A feketelista A listán olyan államok és területek szerepelnek, melyek „nem mutatnak megfelelő együttműködési hajlandóságot a bűnös pénzmosási praktikák felderítéséhez”. Ez felhatalmazza az FATF-tagokat, hogy szankciókat alkalmazzanak a listára felkerült országokban számlát vezető polgárokkal, vállalkozásokkal szemben. Odáig is elfajulhat a helyzet, hogy a velük való tranzakciókat különleges feltételekhez kössék, végső esetben akár meg is tiltsák. Az FAFT nem képes az egész világ ellenőrzésére, tevékenységét azon országokra összpontosítja, amelyekkel szemben valamelyik tagországa közli gyanúját. A lista összeállításának szempontja 25 olyan jogszabályi vagy gyakorlati hiányosság4, melyek közül többnek az észlelése esetén egy ország megbélyegezhető. A 25 ponthoz nincsenek értékek kötve, a szakértők a pénzügyi rendszerek különbözőségéből adódóan az egyes problémákat az egész rendszer kontextusában értékelik. Ezért fordulhat elő, hogy egyes országok már egy-két pont áthágása után szerepelnek a listán, még más országoknak ugyanehhez egy tucat pontot kell megsérteniük. 2000-ben került sor az első feketelista összeállítására. Ekkor a 29 megvizsgált országból 15 bizonyult nem kellőképpen együttműködőnek. A listán szereplő országok 2000-ben:

4

1.

Bahama

9.

Marshall-szigetek

2.

Cook-szigetek

10. Nauru

3.

Dominika

11. Niue

4.

Fülöp-szigetek

12. Oroszország

5.

Izrael

13. Panama

6.

Kajmán Szigetek

14. Saint Kitts és Navis

7.

Libanon

15. Saint Vincent és Grenadine Szigetek

8.

Liechtenstein

Lásd Melléklet

12

Egy évre rá további 13 országot vettek górcső alá, az eredmény: 42 átvilágított államból 19-ben elégtelenek a pénzmosás ellen tett intézkedések. Erre a listára került fel hazánk is. A listán szereplő országok 2001-ben: 1.

Cook-szigetek

11. Marshall-szigetek

2.

Dominika

12. Mianmar

3.

Egyiptom

13. Nauru

4.

Fülöp-szigetek

14. Nigéria

5.

Grenada

15. Niue

6.

Guatemala

16. Oroszország

7.

Indonézia

17. Saint Kitts és Nevis

8.

Izrael

18. Saint Vincent és Grenadine-szigetek

9.

Libanon

19. Ukrajna

10. Magyarország

Magyarország esetében a legfőbb kifogás az anonim betétek ellen irányult, még annak ellenére is, hogy a kétmillió forint feletti pénzmozgások esetében hazánk eddigre már megszüntette a névtelenség lehetőségét, teljes mértékben azonban csak az uniós csatlakozás idejére kívánta a kormány felszámolni e betéti formát. Az OECD szerint azonban az anonimitás a pénzmosást segíti elő. Összességében 450 milliárd forintnyi bemutatóra szóló takarékbetét létezett, ez a teljes magyarországi betétállomány körülbelül 3 százalékát tette ki. A listára való felkerülés után az előző kormány törvényjavaslatára az anonim betéteket 2002. január 1-jei hatállyal meg kellett szüntetni, azaz ma már csak beazonosítható takarékbetéteket lehet elhelyezni a hitelintézeteknél. Másrészt az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) pénzmosás elleni részlegét a feladatokhoz képest erőtlennek ítélték. Az intézkedés ezen a téren is megtörtént: a részleg tavaly nyári 10 fős állománya 18 főre bővült, ez év végére pedig 25-re fog nőni. A listáról lekerülni hatványozottan bonyolultabb, mint arra felkerülni, mivel a kockázatosnak minősített országoknak általában 2 teljes éven át bizonyítaniuk kell azt, hogy valóban megfelelnek az FATF elvárásainak. Ebből a szempontból Magyarország kiemelkedően teljesített, hiszen egy éven belül sikerült visszanyernünk a szervezet

bizalmát. Azt azonban érdemes észben tartani, hogy az FATF változatlanul külön figyelmet szentel minden, a listáról frissen lekerült államnak. 2002-ben ismét lecsökkent 15-re a gyanús országok száma. A következő országok szerepeltek idén a listán: 1.

Cook-szigetek

9.

Mianmar

2.

Dominika

10. Nauru

3.

Egyiptom

11. Nigéria

4.

Fülöp-szigetek

12. Niue

5.

Grenada

13. Oroszország

6.

Guatemala

14. Saint Vincent és Grenadine-szigetek

7.

Indonézia

15. Ukrajna

8.

Marshall-szigetek

A lista azonban év közben, egészen pontosan 2002. októberében ismét megváltozott. Négy állam lekerült a listáról annak köszönhetően, hogy az FATF megítélése szerint kielégítő reformokat hajtottak végre. Dominika, a Marshall-szigetek, Niue és Oroszország nélkül így jelenleg 11 ország „nem üti meg a szintet”. Nigéria és Ukrajna pedig újabb felszólítást kapott arra vonatkozóan, hogy haladéktalanul tegyen intézkedéseket a meglévő hiányosságainak orvoslására. Saint Vincent és a Grenadine-szigetek jelenléte mindhárom listán valóban nem a véletlen műve. Ez a két kis államocska szinte világvezető az internetes bankolásban. Működésük fokozódó aggodalommal tölti el a nemzetközi szervezeteket, az on-line bankok egy jelentős része ugyanis kifejezetten nagyvonalúan bánik ügyfeleivel, s szinte semmilyen azonosító adatot nem követel meg. Ennek azonban egyenes következménye, hogy fiktív néven nyitott számláikon drogbárók, s maffiacsaládok mossák tisztára dollármilliárdjaikat. A United Bank Limited honlapja nyíltan hirdeti: bankunk szolgáltatásai a nap 24 órájában elérhetőek

az

interneten

keresztül.

Számlanyitás,

pénzátutalás,

devizaügyletek,

értékpapírok vásárlása - egyetlen kattintással minden lehetséges. Az ügyfélnek nem kell mást tennie, mint felkapcsolódni a világhálóra, felkeresni az UBL bank online fiókját, s máris mehet a tranzakció. Zürichből, Moszkvából, vagy akár Bogotából, névtelenül, s minden kockázat nélkül, mivel a hatóságok csak nehezen tudják követni az adatok útját a szerverek láncolatán át. A legtöbb karib-szigeti banknak ezenkívül megvan az a felettébb előnyös tulajdonságai s , hogy nem kérdez semmit. Bárki nyithat számlát, anélkül, hogy 14

akár a nevét ellenőriznék. Így például lehetséges Miki Egér néven számlát nyitni, a legcsekélyebb nehézség és akadékoskodás nélkül. Ha a megtestesült Miki Egér ezután pénzt utal át számlájára, s onnan vissza, a banknak szeme sem rebben. Ezek a virtuális, avagy cyber-bankok az elmúlt években a nemzetközi pénzmosási tevékenység központi szereplőivé váltak. Dollár tízmilliárdok folynak át rajtuk. S bár mindegyikük rendelkezik központtal, alkalmazottakkal, bevételük döntő többsége mégis a világhálón kötött ügyletekből származik. Bevételek, üzletek, tranzakciók, amelyeket nem lehet követni, sem nyilvántartani, s végképp nem ellenőrizni. Az internet ugyanis ideális terep a sötét bankügyletek számára: hatalmas, átláthatatlan, s ami a legfőbb, a nyomokat szinte teljességgel lehetetlen megtalálni.

II.5 Hazai intézkedések A pénzmosás megelőzésére Magyarországon 1994 óta létezik törvény és kormányrendelet. Hatálybalépésükkel egyidőben módosították Büntető Törvénykönyvet is, melynek értelmében a pénzmosást bűncselekménnyé minősítették. A törvényt azóta több alkalommal is módosították, többnyire annak érdekében, hogy szélesítsék a megelőző bűncselekmények körét. 1999-ben nyerte el azt a formáját, melyben öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az a személy, aki más – vagyis bármely – szabadságvesztéssel járó bűncselekményből származó anyagi javainak eredetét eltitkolja vagy elleplezi, illetve ezzel kapcsolatban hamis adatokat szolgáltat az illetékes hatóságoknak.5 Aki pedig tudatosan vagy akár csak gondatlanságból pénzintézet, értékpapír-forgalmazó, befektetésalap-kezelő, biztosítóintézet tisztségviselőjeként vagy alkalmazottjaként segíti a pénzmosási tevékenységet kettőtől nyolc évig terjedő börtönbüntetéssel is sújtható. 2001-ben újabb törvény született a terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás megakadályozásáról szóló rendelkezések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről. A köznyelv által egy időben „téglatörvénynek” becézett jogi passzussal az Országgyűlés módosította a pénzmosási kódexet, a hitelintézeti és értékpapírtörvényt, a takarékbetétekről szóló, még 1989-es törvényerejű rendeletet, valamint a bűntető és a polgári törvénykönyveket is. Mindehhez egy pontosító

15

kormányrendelet is tartozik, amit egy hónappal később hoztak ugyan, de sajátságosan visszamenőleg, a törvénnyel azonos napon léptették hatályba. A jogszabály – eddigiekhez képest bővített – hatálya alá a következő szakmai körök tartoznak: a pénzügyi szolgáltatási, a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási, a postai pénzforgalmi közvetítői, a biztosítási, a biztosításközvetítői, a biztosítási szaktanácsadási, a befektetési szolgáltatási, a kiegészítő befektetési szolgáltatási, a befektetési alapkezelési, az ingatlanközvetítői

tevékenységet

végzők.

Valamint

az

önkéntes

kölcsönös

biztosítópénztárak, a játékkaszinót működtetők, a kétmillió forint vagy azt meghaladó értékű ingóssággal, kulturális javakkal, művészeti alkotásokkal kereskedők, a számviteli, könyvvizsgálói, adószakértői tevékenységet folytatók. Ennek értelmében legalább százezer szakember kénytelen együttműködni a rendőrséggel, ami nem kevés adminisztratív terheket ró rájuk. A Nemzetbiztonsági Hivatal – a szervezett bűnözés elleni fellépés részeként – a pénzmosási törekvések felderítésében együttműködik a társszolgálatokkal, a rendvédelmi szervekkel, valamint az illetékes minisztériumokkal és az országos hatáskörű szervekkel. A „nem tiszta” átutalások útján Magyarországra érkező összegek eredetének felderítésére is ez a szerv tesz intézkedéseket. A bejelentéseket pedig az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Főigazgatóságán a Pénzmosás Elleni Osztály vizsgálja ki, évente több mint ezret. Képtelenség pontosan megbecsülni, évente mennyi bűncselekményből származó pénzt moshatnak tisztára Magyarországon. Csak annyit lehet tudni, hogy különböző nemzetközi statisztikák szerint az egész világon körülbelül 3000 milliárd, elsősorban kábítószerkereskedelemből eredő piszkos dollárt mosnak, s az államok "rangsorában" Magyarország a 60. és a 90. hely között áll. De hazánkban pénzmosási ügyben eddig csak egy jogerős bírósági ítélet született, bár az előző hat évben már tíz esetben indult büntetőeljárás. A nyomozati szakasz nem csekély nehézségeinek áthidalása után további gondot okoz, hogy az ítélethozatal kétszer olyan hosszú, mint más esetekben.

5

Korábban csak az öt, vagy annál több évi szabadságvesztéssel járó bűncselekményekből eredő vagyonra vonatkozott a fenti jogszabály.

16

II.6 A pénzmosás gazdasági következményei A banki és pénzügyi szolgáltatások piaca nagymértékben azon a percepción alapul, hogy azok teljesen legális keretek között, szakmai és etikai standardoknak megfelelően működnek. A pénzügyi rendszerek talán legfontosabb vagyona a rendszerek integritásának goodwillje. Ezért makroszinten, a pénzmosás megrázza a pénzügyi rendszerekbe és intézményeikbe vetett bizalmat. Az illegális tranzakciók híre elrettenti a legális befektetőket is. Az a pénz is, amelyet nem kifejezetten adókimenekítési céllal próbálnak tisztára mosni, az is hajlamos adóelvonásra, eltorzítva a gazdasági folyamatokat. Másrészt a törvények semmibe vevésének szintén káros hatásai vannak, hiszen egy láncreakciót indítanak el. A Bank of England például különös figyelmet fordít arra, hogy a londoni City megtartsa jó hírnevét mint „tiszta” pénzügyi központ, hiszen ezek a pénzügyi világközpontok az adott gazdaság GDP-jének jelentős hányadát termelik. A pénzmosásnak – a jó hírnév elvesztésén kívül – vannak egyéb makroökonómiai következményei is. A Nemzetközi Valutaalap tanulmányai szerint pénzügyileg megmagyarázhatatlan indokból kifolyólag, a pénzmosás változást okoz a pénzkeresletben, beszennyezi a jogszerű pénzügyi tranzakciókat, növeli a nemzetközi tőkeforgalom volatilitását és megzavarja az árfolyamokat az előre nem látható nemzetközi átutalásokkal. Ez az Európai Unióban is rendkívül fontos, mivel a pénzmosás során olyan volumenű összegek mozognak, amelyek közvetlen hatást gyakorolnak egy adott tagország valuta- és pénzgazdálkodására. Mivel a pénzmosási folyamatokban hatalmas összegekről van szó, de a tevékenység nehezen kimutatható, így eltorzítják a gazdasági adatokat és megnehezítik a kormányzati lépéseket a megfelelő gazdaságpolitikai irányvonalak kialakítására. Figyelembe kell ezenkívül venni a pénzmosás jövedelemelosztási hatását is. Átirányítják a jövedelmeket a nagy megtakarítóktól a kis megtakarítók felé, a megbízható befektetésektől a kockázatosok felé, s mindez rossz hatással van a gazdaság növekedésére. A tisztára mosott összeget kumulált mérlegösszege valószínűleg magasabb mint az éves tranzakciók összege, s ezáltal esély van a gazdaság destabilizálására, gazdaságilag előnytelen folyamatok megjelenésére, akár országon belül, akár nemzetközileg. Ezekkel a mérlegösszegekkel ugyanis piacokat, akár egy kisebb gazdaságot is befolyásolni lehet. A fenti hatások egy bizonyos mértékig ugyan spekulatívnak tekinthetők, azonban több

17

kutatás is igazolta már ezeket a hatásokat 18 országban elvégzett empirikus tesztek által, a pénzmosás és a GDP kapcsolatának vizsgálatával. A pénzmosás elleni küzdelem tehát rendkívüli fontosságú, mindazonáltal komoly gátak állnak a bűnüldöző szervek munkájának útjában. Egyrészt folyamatos a nyomás új ügyfelek bevonására a pénzügyi szektorban, hogy folyamatosan növekedjen a profit, s a rendszer szintén növekedése hozzásegít a pénzmosás elkendőzéséhez. Másrészt a privát banki szolgáltatások egyik legfontosabb kompetetív előnye az ügyfelek anonimitásának megtartása, a banki diszkréció az ügyfelek vonzásának és megtartásának egyik alapfeltétele. Ezen ma jellemző irányvonalaktól való bármilyen eltérési kísérletet vagy törvénymódosítást, nagy ellenállással fogadnának a bankszféra szakemberei.

18

III Pénzmosás Magyarországon Szakértők szerint számtalan módon válhat az illegálisan szerzett vagyon legálissá, a pénzmozgás felderítése ráadásul meglehetősen bonyolult. A piszkos pénzek döntő része a kábítószer-

és

fegyverkereskedelemből,

valamint

a

játékkaszinók

ellenőrizetlen

bevételeiből származik. A specialisták úgy vélik, hogy a dollármilliárdokban mérhető feketepénzek ellenőrizetlen mozgása még az egyébként jól működő gazdaságokban is zavarokat idézhet elő. Évente 1000-1200 gyanús pénzmozgást jeleznek az ORFK pénzmosás elleni osztályának. A jelentések 90 százaléka a bankoktól érkezik, amelyek óvatosságból inkább nem beszélnek arról, pontosan mi kelti fel a gyanakvásukat, amik utóbb többségében alaptalannak bizonyulnak. Az is nehezíti a nyomozást, hogy a bankoktól és más intézményektől kapott jelentéseket, amíg nem indul büntetőeljárás, nemcsak bank-, hanem sajátos módon, törvényi előírás alapján államtitokként is őrizniük kell a rendőröknek. A magyarországi pénzmosás leggyakrabban alkalmazott módszere, amikor a többnyire külföldön elkövetett bűncselekményekből származó jövedelmek tisztára mosása érdekében a szervezett bűnözői csoportok tényleges gazdasági tevékenységet nem folytató vegyes vállalatokat, vagy fedőcégeket alapítanak. A bankszámláikon regisztrált pénzmozgások élénk üzleti tevékenységet feltételeznek, ugyanakkor kimutatható, hogy az ún. fedőcégek érdemi tevékenységet nem folytatnak. Erre például olyan jelek utalhatnak, ha az adott cég bankszámláján nincsenek olyan mozgások, amelyek valós gazdasági tevékenységből erednek. Például nincsenek bérátutalások, vagy rezsi költség kiegyenlítések, vagy az átutalások összege rendre kerek számra jön ki. A szervezett bűnözés módszerei közé tartozik, hogy a tulajdonában álló, és az illegális pénzek tisztára mosása érdekében létrehozott cégek elnevezését, tevékenységi körét rendszeresen változtatják, vezetőik új családnevet kapnak, illetve lelepleződésük esetén kivonják őket Magyarország területéről. A Magyarországon elkövetett és ismertté vált csalások egy része ma már a pénzintézetek elektronikus feldolgozó rendszerei, a bankkártya-üzletág, illetve a számítógépes kereskedelem ellen irányul. A bankok szolgáltatásaikat az internet szolgáltatások iránti igény további növekedéséhez igazítják. Számolni lehet azzal, hogy a következő 3-5 évben a legjelentősebb beruházásokat is ezen a területen hajtják végre, mely az ilyen típusú csalások ugrásszerű növekedéséhez vezethet. 19

Magyarországon a pénzmosásra való törekvés főképpen a szerencsejátékoknál figyelhető meg, ezen a területen számos jel utal a maffia érdeklődésére is. A játékkaszinók ugyanis különösen ideális lehetőséget kínálnak a bűncselekményekből származó pénzek tisztára mosására, illetve egyéb gazdasági bűncselekmények, például adócsalás elkövetésére. A szervezett bűnözői körök folyamatosan igyekeznek emiatt a működtető gazdasági társaságokban közvetlen vagy közvetett érdekeltségeket megszerezni. Általánosan elterjedt módszer szerint a pénzmosást végzők azt a látszatot igyekeznek kelteni, hogy egy-egy játékban jelentős nyereményre tettek szert. A legalizálni kívánt összegért zsetonokat vásárolnak, majd azokat rendszerint játék nélkül csekkre váltják, mellyel már igazolni tudják nyereményüket. A szerencsejáték azonban nem csak az ott legálisan elérhető extraprofit, illetve a pénzmosás lehetősége miatt vonzó a szervezett bűnözés számára, hanem azért is, mert az üzemeltetők jövedelme nehezen ellenőrizhető. A pénznyerő automatákra telepített számlálók viszonylag könnyen manipulálhatók, és különböző módszerek léteznek az üzletmenet befolyásolására is. A pénz- és tőkepiaci szereplők a pénzmosást megelőzni, megakadályozni nem tudják, de képesek a tranzakciók olyan mértékű és tartalmú regisztrálására, amely a bűnüldöző szervek számára a felderítés, megfigyelés feltételeit biztosítja. A magyar bankárok szerint az utóbbi években már nem elsősorban a bankrendszerekben, nem felaprózott vagy névtelen betétek révén mosták a pénzt, hanem vállalkozásokban vagy ingatlanos akciókban. Ilyen például ha egy étteremben naponta száz embert szolgálnak ki, de annyi bevételről adnak számot, mintha ötszáz vendégük lett volna, adót is e nagyobb jövedelem után fizetnek, s ezzel már tisztára is mosták a pénzt. Vagy ha egy ingatlant a piaci árnál jóval drágábban vásárolnak meg, s azután azt jókora veszteséggel ugyan, de eladják, kevesebb pénzt látnak viszont, de már legálisan. A hazai alvilág tranzakcióiban nem a klasszikus szervezett bűncselekményekből származó pénzösszegek forognak, hanem a gazdasági és vagyon elleni cselekmények (csalás, adócsalás, sikkasztás, hűtlen kezelés) profitja. Egyes információk arra utalnak, hogy a bűnözői csoportok a kábítószer-terjesztésből származó bevételeiket nem pénzmosásra, hanem újabb kábítószer-vásárlásra használják fel, illetve felélik. A Walker-modellben szereplő több mint 200 ország közül Magyarország a pénzmosás forrásországai között a 21. helyen, a célországok között pedig a 42. helyen áll. Az országon 20

belül keletkezett és ugyancsak ott mosott tőke mennyisége szerint viszont hazánk a 19. a sorrendben. Ebből a szempontból a volt szocialista államok közül csak Oroszország, Románia, Lengyelország és Ukrajna előz meg bennünket. A hazánkban keletkező, bűnözésből származó jövedelem 40%-a kerül külföldre, ennél valamivel kevesebb a külföldről pénzmosásra behozott tőke nagysága. Az illegális forgalomban a magyar szervezett bűnözés kapcsolatrendszert épített ki szerte a világon. A hazánkban eddig felderített pénzmosási bűntettek alapcselekménye minden esetben vagyon elleni bűncselekmény volt. Kábítószerrel, fegyverkereskedelemmel kapcsolatos bűncselekményből származó pénzmosásra utaló adat nem jutott tudomásra.

21

IV A reexport típusú ügyletek bemutatása Még mielőtt rátérnénk a külkereskedelmi ügyletek által pénzmosásra alkalmat nyújtó lehetőségekre, tekintsük át a vizsgálat tárgyát képező ügylettípusok rendszerezését.

1. számú ábra

A külkereskedelmi ügylet devizakülföldiek között jön létre valamilyen piacképes jószág (áru, szolgáltatás, anyagi értéket képviselő jog) értékesítésével. Minden ügylettípus alapja az egyszerű külkereskedelmi ügylet, mely az eladó szempontjából exportügylet, a vevő szempontjából pedig importügylet. Lényegében minden további speciális ügylet visszavezethető erre az alaptípusra. Különleges külkereskedelmi áruügylet akkor jöhet létre, ha kettőnél több szereplője van az ügyletnek vagy ha az ügylet tárgya nem hazai áru, valamint ha a fizetés valamilyen különleges elszámoláson alapul (pl. klíringmegállapodás). A szolgáltatási ügyletek magukba foglalják a nemzetközi áruforgalomhoz kapcsolódó logisztikai szolgáltatásokat (fuvarozási, biztosítási, banki, és egyéb szolgáltatások), a marketingszolgáltatásokat (piackutatás, reklám, promóció, kampány, minőségellenőrzés, 22

stb.), valamint a különböző menedzsmentszolgáltatásokat (tanácsadás, továbbképzés, stb.). A szellemi termékek adásvételére kötött ügyletek a technikai és a műszaki ismeretek rohamos fejlődése következtében kerültek előtérbe. Ilyenek a licencia- és a know-howszerződések, illetve a franchise szerződések. Valamilyen szélesebb körű gazdasági cél elérése érdekében pedig vállalkozási ügylet megkötésére kerül sor. Ezek a bérmunka, a termelési kooperáció, a lízing, az export fővállalkozás és a vegyes vállalatok. Az árukapcsolásos ügyletek alaptípusa tér el legkevésbé a kezdetben kialakult típusától. Manapság akkor használják az áru-áru ellenében típusú ügyleteket, mikor fizetési nehézségekbe (pl.: devizahiány) ütközne egy-egy ügylet lebonyolítása. A gyakorlat az árukapcsolásos ügyleteknek az alaptípuson kívül még számos változatát kialakította (pl.: ellenügylet, kompenzáció, viszontvásárlás, visszavásárlás, off-set).

IV.1 A reexport típusú ügyletek A reexport típusú ügyletek egy export és egy import ügylet összekapcsolásával jönnek létre úgy, hogy mindkét ügylet tárgya ugyanaz az áru. Valójában az áru újraeladása történik, ezért nemzetközi közvetítőkereskedelemről beszélhetünk. Az ilyen ügyletek lebonyolítása során különös gonddal kell eljárni. Olyan üzletemberek közreműködését igényli, akik nagy nemzetközi kereskedelmi gyakorlattal rendelkeznek, kellőképpen felkészültek, alaposan ismerik a releváns országokat, piaci tájékozottságuk sokoldalú és naprakész. A személyi feltételek mellett biztosítani kell a finanszírozási lehetőségeket is. Nemcsak a reexportálandó áru beszerzéséhez kell a tőkeerő, hanem számolni kell az esetleges kamatveszteséggel, a partnerek késedelmes teljesítésével. A reexport típusú ügyletek mélyebb taglalása előtt gondoljunk bele abba, hogy ezek az ügylettípusok

a

kereskedelem

fejlődésének

következményei.

Fajtától

függően

megkötésüknek más-más indítéka van, ám éles határvonalat nem lehet húzni közéjük, mivel számos átfedés fedezhető fel. Én ezúttal a csoportosításkor a konkrét indíték meghatározására helyeztem a hangsúlyt. Eszerint három nagy csoport különíthető el. I.

Haszon

A reexportügylet kötésének legkézenfekvőbb magyarázata az exportár és az importár közötti különbségből származó nyereség realizálása. Logikája szerint azon a piacon kell vásárolni, ahol a legolcsóbban lehet, és ott kell eladni, ahol a legmagasabb ellenértéket 23

adják érte. Ám véleményem szerint a haszonügyleten kívül kifejezetten ilyen célja van még a switchügyleteken belül a körswitchnek, illetve a kereskedelempolitikai ügyleteken belül az exporthatékonyság növelő ügyletnek. 1.

A haszonügylet:

A haszonügyleteket további két csoportra lehet bontani. Fedezett haszonügyletről beszélünk, ha a reexportőr közel azonos időben köti meg az import- és az exportügyletet, vagyis csak akkor rendeli meg az eladótól az árut, ha a vevőtől visszavonhatatlan ígéretet kapott. Ha a partnerek megfelelően teljesítik a saját kötelezettségeiket, a reexportőrnek partnerkockázattal már nem is nagyon kell számolnia, továbbá nincs sem áru-, sem árkockázata. A másik kategória a fedezetlen haszonügylet, amikor a reexportügylet egyik oldala nyitott, tehát további két csoportra bontható aszerint, hogy az eladóval vagy a vevővel kötötte-e meg már az üzletet. A kettő közül talán a short pozíció az előnyösebb, mivel az exportszerződést köti meg először, arra spekulálva hogy a szállítási határidő közeledtével alacsonyabb áron tudja az árut beszerezni. Long pozíció esetében pedig előbb az importszerződést köti meg a reexportőr, mert úgy ítéli meg a piac jövőbeni alakulását, hogy bizonyos idő elteltével magasabb áron tudja majd azt értékesíteni. Ilyenkor némi nehézséget okozhat az ügylet finanszírozása. 2.

Exporthatékonyság növelő ügylet:

A kereskedelempolitikai ügyleteknek az a típusa, amelynek célja a magyar áruk nemzetközi piacképességének növelése importáruk bekapcsolásával. Mivel napjainkban a világméretű disztribúciós hálózatokban kedveltebbek a kisebb tételek és a komplett szortimentek, az ilyen ügylet is a nagyobb haszon reményében jöhet számításba. Főleg ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az importárunak köszönhetően olyan ügyletek is megvalósulnak, amelyek egyébként nem jöttek volna létre. 3.

Körswitch:

A klíringelszámolásról később lesz bővebben szó, egyelőre annyit fontos megjegyezni, hogy a körswitchnek nem a kereskedelmi egyensúly megteremtése, hanem kifejezetten a haszonszerzés a célja – lévén, hogy a számlaegyensúlyra nincs hatással. Egy bemeneteli és egy kijöveteli switchügylet összekapcsolásával jön létre. Konvertibilis devizanyereség akkor realizálható, ha a bemeneteli oldalon nagyobb ázsió keletkezik, mint a kijöveteli oldal diszázsiója. 24

II.

Kereskedelmi egyensúly

Két ország kereskedelmi kapcsolatában a legoptimálisabb helyzet akkor érhető el, ha kölcsönösen megegyező volumenű forgalmat bonyolítanak le egymás irányában. Az egyensúly viszont nagyon könnyen megbomolhat, főleg ha az adott országok nem rendelkeznek a másik által keresett termékkörrel. Kifejezetten ilyen veszély léphet fel monokultúrás berendezkedésű országokkal kiépített kapcsolat esetén. Az egyensúly helyreállítására

alkalmas

ügylet

a

kereskedelempolitikai

ügyletek

közül

a

kiegyensúlyozott kereskedelmi szaldó megteremtésére irányuló ügylet, a befagyott követelések felszabadítására szolgáló ügylet, a levásárlási kötelezettség teljesítésére kötött ügylet, valamint a switchügyletek közül bemeneteli- és a kijöveteli switch.

2. számú ábra

1.

Kiegyensúlyozott kereskedelmi szaldó megteremtése:

Reexportálásra van szükség, ha „B” országnak kedvező export-, de korlátozott importlehetősége van „A” országgal szemben. Ilyenkor szokásos a hosszú távon kialakuló jelentős szaldókülönbség elkerülése érdekében „B” országnak olyan árut kell importálni, melyet harmadik országban értékesíteni tud. Ha nem ezt tenné, „A” ország esetleg a szaldókülönbségre hivatkozva korlátozhatná „B” ország exportját.

25

2.

Befagyott követelések felszabadítása:

Ha a partnerországban olyan szituáció lép fel, melyben a követelések behajtására nincs remény, mert romlik a piaci helyzet vagy devizahiány van, esetleg állami intézkedések meghozatala játszik közre (például transzfermoratóriumra kerül sor). Ilyenkor a passzívumot áruügyletek bekapcsolásával lehet csökkenteni. A cél olyan áru beszerzése az adós országból, melyet a hitelező ország kereskedői könnyedén tudnak értékesíteni egy harmadik országban. Az áru reexportálásáról a hitelező többnyire nem tesz említést, ezért az ügylet meglehetősen bizalmas jellegű. 3.

Levásárlási kötelezettség teljesítése:

Napjainkban leginkább fejlődő országokkal kötnek olyan kétoldalú árucsere-forgalmi megállapodásokat,

melyek

értelmében

kontingensek

megszabásával

kívánják

a

kompromisszumos kiegyensúlyozást megvalósítani. A kontingensek az árutól függően mennyiségi vagy értékbeli határt jelentenek, céljuk a forgalom korlátozása és szervezése. A fejlődők emellett még rendszerint ragaszkodnak, az „előbb vásárolj tőlem, ha eladni akarsz…” feltételhez. Viszont ha a partnerországnak nincs szüksége a szóban forgó termékekre, nem marad más lehetőség, mint a reexportálás. Természetesen levásárlási kötelezettség teljesítésére más hasonló jellegű megállapodások esetében is sor kerülhet. 4.

Bemeneteli switch:

A klíring-megállapodás olyan kölcsönös leszámítási rendszer két ország között, melynek keretében évközi pénzmozgás nélkül, a pénzintézetek a forgalomnak megfelelően a tartozások és a követelések különbségét egymás felé elszámolják. Pénzügyi szempontból a kereskedők nem egymással állnak kapcsolatban, hanem saját bankjuk közreműködésével teljesítenek. Az áru ellenértékét hazai törvényes fizetőeszközben helyezik el a bankban, aki külföldi levelezőpartnerét értesíti a befizetésről. A másik oldalon a kifizetés szintén az ottani törvényes fizetőeszközzel történik. A működés zavartalansága érdekében a felek egy ún. technikai hitelkeretet (overdraft) állapítanak meg, mellyel meghatározzák a lehetséges egyoldalú tartozások mértékét. A klíringcsúcs az év végén keletkező egyenleg, kiegyenlítése történhet a következő évben többlet áruszállítással, arannyal vagy konvertibilis valutával, jegybanki hitellel, illetve bemeneteli- és kijöveteli switch ügylettel. Az elszámolás egysége a klíringdeviza, melynek vásárlóereje nem azonos a szabad devizáéval, mivel csak meghatározott áruk vásárlására használható fel a klíringkörön belül. A két deviza vásárlóereje közötti eltérést százalékban fejezik ki, a klíringdevizának 26

diszázsiója van a konvertibilishez képest, a konvertibilisnek pedig ázsiója a klíringdevizához viszonyítva. Bemeneteli switchre akkor kerül sor, ha a klíringelszámolás során veszélybe kerülne „A” ország deviza diszponibilitása, mivel nem rendelkezik olyan áruval, melyet „B” ország megvásárolna tőle, más szóval „A” országnak klíringtartozása van. Ilyenkor egy harmadik országban veszi meg a „B” országban is eladható árut konvertibilis devizáért és értékesíti azt klíringdevizáért. Ezzel megteremti későbbi vásárlásainak fedezetét. 5.

Kijöveteli switch:

A cél ebben az esetben a klíringdevizában felmerülő követelés leépítése, tehát lényegében ugyanarról van szó, mint a bemeneteli switchnél, csak ezúttal „B” ország a kezdeményező fél. Ő olyan árut vásárol „A” országtól klíringdevizáért, melyet harmadik országban konvertibilis devizáért tud értékesíteni. Az ügylet eredményeként a hitelező „B” ország devizakövetelése csökken, így további exportra van lehetősége. III.

Piaci pozíció kihasználása:

Azokban az esetekben kötnek ilyen ügyleteket, amikor a reexportőr valamilyen helyzeti előnnyel rendelkezik a két másik országhoz képest. Ilyenkor közvetítői reexportról vagy tranzit reexportról van szó. 1.

Közvetítői reexport:

A reexportőr előnye a mélyebb piaci ismeretekből adódik. Tevékenységét jutalékért végzi, feladata a különböző országokban lévő eladó és vevő közötti közvetítés, azaz vagy a vevő kérésére keres megfelelő eladót, vagy az eladó kéri fel arra, hogy kutassa fel a potenciális vevőket. Az eladó és a vevő a továbbiakban tud egymás létezéséről, a feltételekben egymás között állapodnak meg, a közvetítő az ügylet tényleges lebonyolításában nem vesz részt. 2.

Tranzit reexport:

Ha két ország kereskedője nem tudja valamilyen ok miatt az ügyletet közvetlenül lebonyolítani, felkérnek egy harmadik országbeli tranzitkereskedőt. Sor kerülhet rá, ha az adott két ország közti kereskedelmi kapcsolatban már kimerítették a kontingenst, vagy az adott relációban nem kapták meg a kiviteli- illetve a behozatali engedélyt, valamint egyéb diszkriminatív intézkedések vagy embargó esetén. Tehát a tranzitőr előnye gyakorlatilag

27

az, hogy az ő országa rendelkezik megfelelő kereskedelmi kapcsolattal az eladó és a vevő országában egyaránt. A tranzitőr legtöbbször semleges kikötőbe vagy a saját országába szállíttatja le az árut, ha szükséges átcsomagoltatja, gondoskodik az okmányokról, ezután pedig eljuttatja a tényleges vevőnek. A szerződéses feltételeket a tényleges vevő és eladó alakítja ki, a tranzitőr csupán lebonyolítja az ügyletet, árutulajdonossá nem is válik, viszont a hatóságokkal szemben ő szerepel eladóként és vevőként.

28

V A reexport kapcsolata a pénzmosással Európában az egyre részletesebb jogszabályok révén visszaszorult a pénzmosás banki átutaláshoz kötődő formája, előtérbe került viszont a nagyobb értékű tárgyak irreális áron való adásvétele. Az alapmódszer szerint a pénzmosó eladó akár százszoros árat is elkér egy képért, így a hatóság előtt nyugodtan állíthatja, hogy pénzét a kép eladásából szerezte. Jellemző ugyanakkor, hogy átruházzák a bűncselekményből származó javakat olyan személyre, akitől aztán egy későbbi eljárás során azokat nem lehet elkobozni. A szerződéses tranzakciókhoz általában ügyvédet, közjegyzőt vesznek igénybe. Külkereskedelmi tevékenység végzése együtt jár külföldre irányuló pénzügyi tranzakciók egész sorával. De miért éppen a reexport felel meg a pénzmosók igényeinek leginkább? A válasz: az ügylet lebonyolítása során a reexportőr saját bankján kívül minimum két másik bankkal kerül kapcsolatba, valamint ha csak nem a saját hazai pénznemében köti meg az ügyletet, devizaátváltásra is sor kerül legalább kétszer. Pénzmosás szempontjából tehát ez tekinthető elsőszámú indítéknak. Nem állítom, hogy pénzmosásra egy külkereskedelmi vállalat a legmegfelelőbb, hiszen elsősorban készpénzintenzív vállalkozások alkalmasak erre a célra (pl.: autókölcsönző, pénzváltó, étterem, játékautomata, stb.). Azonban érdemes a fent vázolt módszer és a külkereskedelmi tevékenység között párhuzamot felállítani, és szem előtt tartani azt a tényt, hogy a rétegzés során sok mindenre fel lehet használni a külkereskedelmi vállalatokban szerzett érdekeltséget. Ebben a fejezetben tehát ezekről a lehetőségekről lesz szó. Az olyan vállalkozások, melyek tulajdonosai szervezett bűnözői csoportok, a törvényesség látszatát keltve működnek. Tipikus az a módszer, hogy a bűncselekményből származó jövedelem, miután már megfordult néhány pénzintézetben, egy fiktív cég számlájára kerül. A legtöbb pénzmosónak egynél több ilyen cége van, és ezek között tudják a pénzeket mozgatni, minek következtében még nehezebbé válik az eredet megállapítása. Tehát adott egy külkereskedelmi vállalat abban az országban, ahol a piszkos pénz keletkezik, és alapítanak egy másikat abban az országban, ahol a pénzt el kívánják helyezni. Gondoljunk bele abba, hogy ha egy ilyen fiktív cég úgy lép fel mint egy reexportőr, számlájának megnövekedett forgalmát és a többlet pénzmennyiséget meg tudja indokolni, de látni kell, hogy az ilyen fajta tranzakciók mögött nincsen reális gazdasági tartalom, az egyetlen cél a 29

pénz eredetének elfedése. Célországként legmegfelelőbbek az adó- és pénzügyi paradicsomok, melyekben off-shore cégeket kedvező feltételek mellett lehet működtetni.

V.1

Alkalmazott manipulációk

Az FATF tagországokban is nagy erőkkel folytatják az áruk és szolgáltatások nemzetközi ügyeleteinek vizsgálatát, melyek esetleg képesek lehetnek elkendőzni a pénzmosás folyamatának egyes elemeit. Vizsgálataik során feltártak olyan egyedi eseteket is, mikor olyan import/export tranzakciókat hajtottak végre, amelyek nem feleltek meg a szokásos üzleti gyakorlatnak, vagy más okból minősültek gyanúsnak. A külkereskedelmi ügylet során időben és térben is elválik egymástól a pénz és az áru útja. Kérdéses, hogy kellőképpen sokoldalúan felkészültek-e a vámhatósági szervek a határokon át történő árumozgások felügyeletére. A legtöbb esetben a vámtisztviselők nem szentelnek fokozott figyelmet az export-import ügyletekre mint esetleges pénzmosást elkendőző folyamatokra. A vámtiszteket arra ugyan kiképzik, hogy figyeljenek a csempészáruk és illegális kábítószerek gyanújára valamint azokra az esetekre, mikor a határátlépő a vámfizetést elkerülni szándékozik, azonban a pénzmosáshoz kapcsolódó áruszállításokat nehéz kiszűrni. Az elkövetők ugyanis ügyelnek arra, hogy kifizessék a szükséges vámterheket, éppen azért hogy elvonják a figyelmet a gyanús műveletről. Ha ugyanis egy beérkező szállítmányt valós ára feletti értéken tüntetnek fel, akkor ezt a vámtisztek furcsának

találhatják,

mindazonáltal

ez

adóbevétel-növekedéshez

vezet,

így

tulajdonképpen gazdasági értelemben nem érdekük leleplezni a turpisságot. A szakértők mindazonáltal kiemelik a vámtisztviselők szerepének jelentőségét a kereskedelemmel összefüggésbe hozható pénzmosás felderítésében. Hiszen ők nézik át az árut kísérő dokumentumokat és képesek kiszűrni a szokatlannak minősülő export-import ügyleteket. Az egyik szakértő azt javasolta, hogy a gyanús kereskedelmi ügyleteket rögzíteni és jelenteni kellene, majd ezeket összevetni a gyanús pénzügyi tranzakciók kivonataival. Ezzel szemben egy másik szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy a pénzmosás ellen küzdő szervezetek felé tett túlontúl sok ilyen jellegű jelentés veszélyeztetné az érdemi munkát. Az ezzel kapcsolatos végső álláspont még nem született meg.

30

A következőkben bemutatásra kerülő mozzanatok már a pénz útjával foglalkoznak. Ezek lebonyolíthatók akkor is, ha effektív reexportról van szó, és akkor is, ha a pénzmosó az ügylet lebonyolításába belevonja a fiktív céget mint reexportőrt. Az egyik módszer lehet a külkereskedelmi számlákkal való operálás. Két ellentétes formája jöhet számításba: az alul-, illetve a felülszámlázás. Az export felülszámlázás segítségével, a ténylegesnél magasabb ár alkalmazásával megindokolható ugyanis a megnövekedett vagyon. Gyakorinak mondható az az eset, mikor értéktelen áru – irreálisan magas áron – az adásvétel tárgya. A sikeres tranzakció után, tudniillik, hogy az adásvétel következtében az áru ellenértéke – tehát mosandó piszkos pénz – már elhagyta az országot és egy biztonságos külföldi bankszámlán szunnyad, a feleslegessé vált árutól megszabadulnak valahogy, például szeméttelepen értékesítik. Ez az integrálás szakaszában alkalmazható módszer, mert végeredményeként legális üzleti tevékenységből származó jövedelem formájában jelenik meg a bevétel. Az alulszámlázás segítségével, a ténylegesnél alacsonyabb ár alkalmazásával elsősorban a jövedelem kivonása oldható meg. Ennek segítségével kedvezőbb feltételeket nyújtó országokban mutatható ki a nyereség. A pénzmosási metódusok között még mindig nagyon kurrens a távirati átutalás. Legfőképp azért, mert módfelett gyors ez a procedúra, köszönhetően a pénzügyi piacok és folyamatok globalizációjának valamint az internetes technológiának. A pénz így nanoszekundumok alatt utazik országok között naponta többször, így az igazságszolgáltatási rendszerek képtelenek megfelelő akadályt görgetni a folyamat elé. Különösen, hogy a pénzpiacok globalizálása nem hozott elég megszorító lépést hozott magával. Két típusa is létezik az átutalásos módszernek. Az egyik lényege, hogy a piszkos pénzállományt véletlenszerű kisebb összegekben száz másik, a világ különböző pontjain nyitott bankszámlákra utalják. A másik pedig, mikor a pénz körbejárja az egész világot, végül bumeráng-szerűen visszatér a kiinduló bankszámlára, közben persze olyan országokat is megjár, ahol nagyon kicsi a hajlandóság a pénzintézetek felülvizsgálatára. Ha fantom átutalásokról beszélünk, olyan átutalásokra kell gondolni, melyek kapcsolódhatnak akár tényleges ügylethez is. Ilyenkor meghiúsult vételárelőlegnek, ügynöki jutaléknak, piackutatás költségeinek feltüntetve mozog a pénz a bankszámlák között. A szervezeteknek azt kell ilyen esetben elsősorban vizsgálni, hogy ezek a számlamozgások utalnak-e tényleges üzleti tevékenységre. Gyanús az olyan számla például, mely sok kis bejövő átutalást fogad, főleg, ha ezután a

31

számlatulajdonos egy jelképes összeg kivételével a teljes egyenleget átutalja egy másik városba vagy országba. A hitelek a gazdasági kapcsolatok szerves részeivé váltak napjainkban. Növekvő jelentőségét a nemzetközi kereskedelem sajátos vonásai csak még inkább megerősítik. A bankok hitelezési tevékenységük során gyakran fogadnak el más ország bankjában elhelyezett

devizabetéteket

vagy

folyósítanak

lombardhiteleket

értékpapír-fedezet

ellenében. A pénzmosásban érdekelt ügyfeleknek módjuk van az ilyen típusú fedezetek megteremtésére, így képesek a gyakorlatilag minden gazdasági alapot nélkülöző fiktív hitelek állományának generálására, amelyek felvételének egyedüli célja a piszkos pénz eredetének elfedése. A kölcsön-visszafizetési megállapodás szintén egy technikának tekinthető, amelyet számos országban alkalmaznak, gyakran a készpénz csempészettel összefüggésben. Ezzel a módszerrel a pénzmosó rendszerint átutalja az illegális jövedelmeket egy másik országba, ahol letétbe helyezi ezeket a jövedelmeket a kölcsön visszafizetésének biztosítékaként, majd visszautalják a származási országba. Ez a módszer nem csak hogy teljesen hiteles látszatot biztosít a tisztáramosott pénznek, de gyakran adókedvezményeket is biztosít. A közraktári hitel mint finanszírozási lehetőség mindinkább elterjedőben van. A témát tekintve, kudarcba fulladt fedezetlen haszonügylet esetén jöhet számításba, mikor nem sikerül lezárni a long pozíciót. A felvehető hitel mértéke az áru értékének 70-85 százaléka, fedezete maga az áru. Mindössze egy egyoldalas hitelkérelmet kell kitölteni, és 3-5 nap átfutási idő elteltével az összeghez hozzá lehet jutni. Hitelfelvételkor a közraktárjegy tőpéldányára rávezetik a hitelfelvevő adatait, ezért a reexportőr jobban teszi, ha egy megbízotton keresztül bonyolítja le a hitelfelvételt. Mivel nem is áll szándékában a követelés visszafizetése, a bank a hitel lejáratát követő harmadik napon kezdeményezi az áru értékesítését. Végeredményként a kereskedő mégis sikeresen tudja zárni az ügyletet. A készpénzhasználattal járó tranzakciók magyar viszonyok között nem szokatlan dolgok. Országunkban a készpénzforgalom többszöröse az európai átlagnak, tehát az még nem kelti bűncselekmény gyanúját, ha az illető nagy mennyiségű pénzzel érkezik a bankba. Valamint az illegális vagyonok döntő többsége is még készpénzben keletkezik. Látra szóló inkasszó, azaz prompt inkasszó (Documents against payment, D/P) esetében a beszedő bank csak a vevő készpénzfizetése ellenében szolgáltatja ki az okmányokat, vagyis a vevőnek okmánybemutatáskor kell fizetnie. Az ellenérték tehát kifizethető a törvénytelen 32

forrásból eredő készpénzzel, az okmányok birtokában pedig el lehet kezdeni az eladási oldal teljesítését. Váltófedezetként elhelyezhető piszkos pénz a bankban. Ez a manipuláció kombinálható az előzővel, vagyis amikor a megbízó a váltó ellenértékét szedeti be a bankkal, de a váltó látra szól. Olyan is előfordul azonban, hogy a folyamat egy pontján visszaváltják az adott pénzügyi instrumentumot készpénzre, hogy megtörjék a cselekmény dokumentálhatóságának vonalát. Azt azonban fontos kihangsúlyozni, hogy az okmányos ügyletek általában nem alkalmasak pénzmosásra, mivel a közreműködő bankok részéről számítani kell alaposabb vizsgálatokra az okmányokkal és egyéb dokumentumokkal kapcsolatban. Bizonyos befektetési lehetőségek – különösen az úgynevezett megélési biztosítási kötvények – szintén összefüggésbe hozhatóak a pénzmosással. Ezek a kötvények rendszerint hosszú lejáratú befektetések, amelyeknek hozamát tőzsdei forgalomban résztvevő papírok teljesítményéhez kötik, egyes területeken előszeretettel alkalmazzák a cégvezetők és a cég számára fontosabb alkalmazottak biztosítására. A hozam rendszerint 10, 15 vagy 25 év után egy nagy összegben kerül kifizetésre, míg a futamidő alatt, havi befizetésekkel kell fenntartani az alapot. A biztosítási kötvények másodlagos piacán valósulhat meg a pénzmosás, ugyanis így magánszemélyek juthatnak biztosítási kötvényekhez, majd ezeket a mosandó pénzzel támogatják. Végül pedig ők jutnak a futamidő végén az egyösszegű kifizetéshez. Megkönnyíti a pénzmosók dolgát, hogy bizonyos pénzügyi szolgáltatóknál az ilyen biztosítási kötvényeken csak az eredeti tulajdonost tüntetik fel, az új vevő pedig csak a vállalati nyilvántartásban szerepel. Értékpapírt, legyen az kötvény vagy részvény egy gazdasági társaság azért ad ki, hogy tőkét vonjon be. Lehet névre szóló vagy bemutatóra szóló, a különbség közöttük, egyebek mellett, az átruházás módja. A névre szóló értékpapír tulajdonosát bejegyzik a kibocsátó társaságnál, és átruházni is csak úgy lehet, ha megnevezik a következő tulajdonost. Ezzel szemben a bemutatóra szóló értékpapír kibocsátásánál nem jegyzik be a sem az eredeti vásárlót, sem a leendő tulajdonosokat, így az anonimitás biztosított. Egy bróker például nagyon könnyen tud pénzt mosni, ráadásul legális tranzakciók segítségével. Az egyetlen, amit ennek érdekében tenni kell, az az, hogy valódi kereskedelmi veszteségeit egy olyan számlára terelje, amelyre később majd a piszkos pénzt elhelyezik. Az ugyanis teljesen szokásos eljárás, hogy két szerződést kötnek egymást követő kompenzációs ügyletekre, és azzal, hogy a kereskedelmi veszteséget és nyereséget két különböző számlán tartják 33

nyilván, melyek közül az előbbi a piszkos pénzeket is fogadja, az utóbbi pedig egy hagyományos számla, a bróker úgy tud pénzt mosni, hogy a törvényt nem is sérti. A bemutatóra szóló vagy forgatható pénzügyi eszközök más fajtája is szóba jöhet. Így például a bemutatóra szóló csekk. Mikor fizetésre bemutatják, az összege a csekkbirtokos számára kerül kifizetésre, nem pedig egy előre megnevezett kedvezményezettnek. A pénzügyi intézményeket pedig egy nemzetközi megállapodás értelmében általában nem kötelezik arra, hogy ellenőrizzék a csekket bemutató illető személyazonosságát, kivéve egy bizonyos összeghatár felett. A nem bemutatóra szóló csekkből is válhat bemutatóra szóló csekk, ha az eredeti kedvezményezett üresen forgatta azt.

V.2

Néhány elgondolkodtató adat6

A nemzetközi áruforgalom elég jelentős részét a reexportügyletek teszik ki. A tendencia kialakulására az ad magyarázatot, hogy a közvetlen értékesítésnél hatékonyabb piacra jutást tesz lehetővé a világméretű disztribúciós rendszerekbe való bekapcsolódás a kisebb tételben, szűk szortimentben való exportálás. A közvetítés költségtöbblettel jár ugyan, de esetenként megtakarítást hozhat, illetve olyan ügyletek is megvalósulhatnak, amelyek egyébként nem jöttek volna létre.A közvetítői kereskedelem ténye közismert, de az értéke és a relációs összetétele nem. Az alábbi két táblázat olyan adatokat tartalmaz, melyek a reexport szállítások teljes nagyságát ugyan nem, de a közvetlen reexportét megmutatják. Az alkalmazott módszer a külkereskedelmi (vám)statisztikában szerződő, illetve származási-rendeltetési

országok

szerint

külön-külön

kimutatott

adatok

közötti

különbségen alapul. A közvetett reexport kimutatása azért lehetetlen, mert ha a közvetítő országban az árut újra feladják, átcsomagolják, átalakítják, akkor már nem állapítható meg biztosan, hogy a végfelhasználó harmadik országbeli fogyasztó, még annak ellenére sem, hogy léteznek a származási szabályokra vonatkozó multilaterális egyezmények és szokványok. Az adatok természetesen nem tükrözik, hogy a volumen mekkora hányada hozható összefüggésbe a pénzmosással. Azonban a feldolgozott tanulmány szerint is indokolt a

6

A fejezet Dr. Bóc Imre és Klauber Mátyás Közvetett adásvétel c. tanulmánya alapján készült.

34

táblázatban szereplő néhány ország által lebonyolított kereskedelem mértéke és a pénzmosás között összefüggést felfedezni.

A legfőbb, magyar árut reexportáló (közvetítő) országok (1997) Ország Svájc Ausztria Nagy-Britannia Németország Egyesült Államok Hollandia Dánia Ciprus Franciaország Liechtenstein Írország Gibraltár

Szállítások értéke (millió dollár) 325 193 153 130 125 72 47 43 33 31 29 18 1. számú táblázat

Ahogyan arra már utaltam, a fejlett tőkepiaccal és bankrendszerrel rendelkező országok vonzzák ezen illegális tevékenységet végzőket. Arról nem is beszélve, hogy Svájc első helye (lásd: 1. sz. táblázat) nemcsak az ország fejlett pénzügyi rendszerével, valamint a banktitok szigorúan vett értelmezésével magyarázható, hanem valószínűleg azzal a ténnyel is, hogy Svájc a mai modern adóparadicsomok első (és máig legfelkapottabb) képviselője. Ausztria és Németország előkelő helyezését főleg a magyar gazdasági életben betöltött tradicionális szerepük indokolja. De ne feledjük azt a tényt sem, hogy Ausztria 2000-ben „majdnem” szerepelt az FATF fekete listáján (Liechtensteinnel együtt), hasonló indokkal, mint Magyarország: a névtelen betétek miatt. Végül sokéves vajúdás, és a százévesnél is régebbi tradícióra való hivatkozás után 2000 novemberében véget vetettek az anonimitásnak, Liechtensteinben pedig ugyanerre 2001 januárjában került sor. Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Hollandia és Dánia pedig világpiaci pozícióik illetve a multinacionális vállalatok hatásai miatt vannak jelen, ez utóbbiakat főleg a holding cégek számára ajánlott speciális kedvezményeknek (nagyon kedvező adózási feltételek, termelő célú beruházások után járó adókedvezmények) köszönhetik. Viszont Ciprus, Írország, Liechtenstein és Gibraltár listán való szereplését valószínűleg az offshore cégek léte indokolja, melyek alkalmasak adómegtakarításra valamint pénzmosásra. 35

Az FATF feketelistáján Gibraltár és Ciprus egyébként politikai nyomás hatására nem szerepelt. Ciprus a hetvenes évek vége felé kezdett adókedvezményeket ajánlani az off-shore jellegű tevékenységet végző cégek számára. A szigeten bejegyzett, csaknem 9 ezer off-shore cégnek valójában csak mintegy 10 százaléka működik ott, a többi külföldről irányított, úgynevezett postafiók cég.

A legfőbb, Magyarország számára idegen árut közvetítő országok (1997) Ország Ausztria Németország Nagy-Britannia Svájc Ciprus Hollandia Írország Liechtenstein Gibraltár

Szállítások értéke (millió dollár) 1204 1142 608 596 146 119 104 57 36 2. számú táblázat

Jelentősebb eltérés nem fedezhető fel a magyar exportot és az importot közvetítő országok listája között (lásd: 2. sz. táblázat). Szinte csak a sorrend cserélődött fel, és valószínűleg a motivációk között sem lehet lényeges eltérésre bukkanni. A következő két táblázatban szereplő adatok azt tükrözik, hogy mely országok vesznek magyar árut közvetítőkön keresztül, illetve hogy mely országok adnak el Magyarországra szánt árut közvetítőkön keresztül. Tehát míg az előző két táblázat azt mutatja ki, hogy kik a közvetítők a magyar külkereskedelemben, addig e következő két táblázat azt mutatja meg, hogy kinek közvetítenek a fenti országok. Vajon mi indokolhatja, hogy ezek az országok közvetítők bekapcsolását érezzék szükségesnek ahhoz, hogy Magyarországon saját áruikat eladják, illetve hogy Magyarországról csak közvetítőkön keresztül vásároljanak. Oroszország első helyezésére különösen indokolt valamiféle ésszerű magyarázatot találni, hiszen a volt Szovjetunió országaival évtizedes kereskedelmi múltunk van. Nagy valószínűséggel likviditási gondok, finanszírozási igények miatt kénytelenek más 36

országokon keresztül vásárolni tőlünk. De ugyanennyire indokolt az orosz exportgazdaságban

Magyar árut közvetítő országokon keresztül legnagyobb értékben vásárló országok (1997)

eluralkodott

korrupció gyanúja is. Az Európai Fejlesztési Bank adatai szerint az Oroszországban működő vállalatok évi bevételüknek 1-4% százalékát költik vesztegetésre. Ugyanígy az is köztudott,

hogy

Oroszországban

hogyan a

csalnak

kőolajvállalatok

igazgatói. Eladnak egy tétel olajat világpiaci áron alul egy exportcégnek, mely

a

maga

részéről

Érték

Ország Oroszország Szlovénia Lengyelország Olaszország Horvátország Románia Ukrajna Szlovákia Törökország Jugoszlávia Észtország

(millió dollár) 261 145 88 70 60 52 50 45 40 40 37 3. számút táblázat

eladja

külföldnek, de világpiaci áron. A különbözetet a két igazgató megfelezi, illetve átutalja egy liechtensteini bankszámlára, mely mögött egy postafiók cég áll. Persze, a lopott pénz egy részét a két kőolajvállalat magas beosztású alkalmazottainak megkenésére is fordítják. A pénzmosás célja a letétek eredetének eltüntetése, így a hercegség bankjai továbbutalják ezeket az összegeket svájci, majd amazok amerikai bankokba, s így a pénzek reális tulajdonosai eltűnnek az ismeretlenség ködében.

A Magyarországra más országokon keresztül legnagyobb értékben exportáló országok (1997) Ország Oroszország Japán Olaszország Egyesült Államok Kína Csehország Ukrajna Szingapúr Brazília Thaiföld Lengyelország Észtország

Érték (millió dollár) 1219 294 236 201 199 199 171 151 139 128 112 111

A közvetítői kereskedelem különösen az importnál magas arányú. Figyelembe véve,

hogy

ma

általában

sokkal

nehezebb eladni valamit, mint vásárolni, a

két

arányszám

erőteljes

eltérése

alighanem arra is utal, hogy nem a magyar

külkereskedők

hibái

és

hiányosságai miatt nyílik tér a közvetítő kereskedelemnek. Oka lehet üzleti és politikai jellegű egyaránt.

4. számú táblázat

37

Megfelelő nemzetközi fellépés esetében a számok módosulhatnak, és a tanulmány készítői szerint is gyengülni fog a közvetítő kereskedelem kialakulásában és fennmaradásában közrejátszó tényezők hatása a remélt Európai Uniós csatlakozás után.

38

VI A pénzmosás, a reexport és a földalatti bankrendszer Ebben a fejezetben bemutatom miként lehet összefüggésbe hozni az egyes országokban működő földalatti bankrendszereket a reexport típusú ügyletek egyik fajtájával és a pénzmosással.

VI.1

Mi is az a földalatti bankrendszer?

Az ún. földalatti bankrendszerek elsősorban azért jöttek létre, hogy az emigráns munkások haza tudják küldeni fizetésüket rokonaiknak. Rendszerint bizalmi és/vagy családi kapcsolatokon alapul, működésének lényege, hogy a készpénz nem hagyja el az országot. Az ügyfél által elhelyezett összegről telefonon vagy faxon értesítik a másik országbeli bankot, vagy egy elismervényt kap a befizető, így a célországban hozzá tudnak jutni a pénzhez. Ilyen módon a nyereséget vagy a megtakarítást olyan országokból is ki lehet vinni, amelyekben devizakorlátozás van érvényben. Ezeknek a rendszereknek különböző elnevezése ismeretes (pl.: hawala, hundi, chop, fei ch’ien), az érintett etnikai csoportoktól függően. A kínaiaknál olyan széles körben elfogadott ez a rendszer, hogy a fei ch’ien (jelentése: repülő pénz) tulajdonképpen szerves eleme a nemzeti kultúrának. A pénzátutalás e módja évszázados múltra tekint vissza. A legújabb módszerek két fő változatból fejlődtek ki: a dél-ázsiai és a kínai értékátutalási rendszerekből. Kialakulásának idején, még a modern bankrendszerek megjelenése előtt egyik legfőbb előnye a biztonság volt, mert a fizikális érték- ill. pénzmozgás elkerülésének köszönhetően, nem kellett rablótámadásoktól tartani. Ma a legnagyobb vonzerejük a gyors átutalás, a bizalmasan kezelt és kevésbé költséges ügyintézés és a kényelem, szemben a legális bankrendszerrel, ahol tartani lehet devizakorlátozástól, kiszámíthatatlan gazdaságpolitikai intézkedésektől, esetleg diszkriminációtól és bürökratizmustól. Az ázsiai kultúrkörből pedig sokan azért választják ezeket a pénzügyi szolgáltatásokat, mert egyszerűen követik a tradícióikat. Ám ezek a bankok nem foglalkoznak a hagyományos értelemben vett banki műveletekkel, nem gyűjtenek betétet és nem helyeznek ki tőkét. Legtöbbször nem épülnek be a feketegazdaságba, ezért sok esetben szerencsésebb az IVTS (Informal Value Transfer System – nemhivatalos átutalási rendszer) elnevezés a földalatti bankrendszer helyett. „Áldásos” tevékenységükre felfigyeltek bűnözők is, mikor a hivatalos bankszektorban szigorú szabályozásokat vezettek be. Az IVTS-t ugyanis fel lehet használni többek között a 39

tőke kimenekítésére, adókikerülésre, a korrupcióra, váltságdíj begyűjtésére, terrorizmus pénzelésére, pénzmosásra és egyéb csalásokra, miközben az ügyfeleknek teljes anonimitást tudnak biztosítani. Azonban ez sok más lehetőség közül csak egy, annál is inkább, mivel az IVTS nem alkalmas tekintélyes mennyiségű pénz kezelésére. Éppen az anonimitásnak köszönhetően azonban titkos ügynökök és bűnözők egyaránt igénybe veszik. Tehát nem mondható el az, hogy az IVTS rendszereket elárasztják a bűnözők, sem az hogy az ő irányításuk alatt állnak. Habár a kolumbiai módszert kifejezetten a fekete gazdaságból származó pezó miatt fejlesztették ki. Ez egyben arra is jó példa, hogy ugyan a rendszer ázsiai eredetű, azonban a vizsgálatok szerint ma már minden földrészen kiterjedt IVTShálózatok léteznek. A pontos számokról azonban nem állnak rendelkezésünkre adatok, megjelennek ilyenek ugyan akár nemzetközi szervezetek publikációiban is, azonban ezek hol légből kapott becslések, hol interjúalanyok elbeszélésein alapulnak, azonban az alanyok is gyakran egymással teljesen ellentmondó információkkal szolgálnak. Az egyetértés arról a legnagyobb, ha az ismert rendszerek csak a jéghegy csúcsát jelentik és arról folyik a vita, hogy mekkora valójában a jégyhegy, mindenesetre hatalmas. Felesleges azonban eltúlozni az IVTS rendszerek bűnügyi jelentőségének eltúlzását. Hiszen egyrészt valóban sok más rendszer is a bűnözők rendelkezésére áll, másrészt nagy összegek átutalására alkalmatlan a rendszer. Alvilági körökben sokan úgy vélik, hogy eleve a pénzmosás nem szükséges lépés, mivel bizonyos országokban a bármekkora mennyiségű pénz könnyen beolvasztható a helyi gazdaságba. A harmadik világbeli országokban káros hatásnak tekinthető, hogy az elterjedt IVTS révén lehetőség

nyílik

ezen

nehéz

gazdasági

helyzetű

országokból

az

adó-

és

tőkekiáramoltatásra, másrészt azonban háború vagy szükségállapot esetén biztonsági szelepként likviditást biztosít. Korábban a Nyugat országaiban sem volt jellemző, hogy küzdöttek volna az IVTS koncepció ellen, hiszen az alapvetően nem ütközik törvénybe, így alig foglalkoztak vele. Ezt a kábítószer, a terrorizmus és a pénzmosás elleni küzdelem váltotta ki. Egyelőre annyit sikerült elérniük, hogy valamivel átláthatóbbá vált a rendszer, engedélyt kell kérni ilyen tevékenység indításához valamint rögzíteni a bizonyos összeghatár feletti gyanús tranzakciókat, ám el kell kerülni hogy ez a vétlen ügyfelek szükségtelen kriminalizálásához vezessen.

40

Téves az az elterjedt feltételezés, miszerint high-tech berendezések szükségesek a rendszerek működéséhez, hiszen a tapasztalatok szerint a tranzakciókat jellemzően egyszerűen bonyolítják, ún. alacsony technológiát (low tech) igénybe véve, azaz telefont vagy faxkészüléket. De az igaz, hogy a legújabb fejlesztésű technológiák egészen új távlatokat nyitnak az IVTS alkalmazásokban. A pénzügyi lexikonokba már bekerült a cyber-bankrendszer fogalma. Az első cyber-bank 1994-ben kezdte meg tevékenységét. Gombamódra szaporodnak az online kaszinók is, amelyek szintén a cyber-bankrendszeren alapulnak. Ezek a bankok más elvek szerint működnek, mint a hagyományos bankok. Nem gyűjtenek betéteket, nem vonatkozik rájuk semmilyen nemzeti szabályozás, kötelező tartalékráta, stb. Gyorsan bővül az alkalmazási körük, kezdetben árucikkeket, szoftvereket és pénzügyi tanácsokat értékesítettek közvetítői csatornáikon keresztül, azonban a felhasználási területeknek csak a képzelet szabhat határt és félelmetes ütemben növekszik is a tranzakciók volumene. Többek között a Microsoft Corporation és a Brit Értéktőzsde is érintett a fejlesztésekben, de ami a dolgozat témájának szempontjából kiemelendő a rendszer jellemzői közül, az az a tény, hogy ún. egyszerű debit kártyákkal két személy közötti tranzakció bonyolítható le, úgy hogy a személyazonosságok rejtve maradnak, nemzeti határok nem léteznek, az ügyletek azonnaliak és gyakorlatilag lekövethetetlenek. Az ún. smart kártyás megoldásokkal pedig lehetőségek még nagyobb tárháza nyílik meg a felhasználók előtt. A cyber-banki alkalmazások egyelőre még háttérbe szorulnak a hagyományos módszerek mögött, azonban a 21. században még igen nagy szerepük lehet a pénzmosásban, mivel a pénzmosási tevékenység három klasszikus területén is képes segítséget nyújtani. Egyrészt lehetőséget nyújt a pénz elhelyezésére, másrészt a pénz „elfedésére”. Ez utóbbi a pénz többszörös megmozgatásán alapul, elfedve ezzel eredeti forrását és tulajdonosát. A pénzmosók az elektronikusan kódolt üzenetek segítségével, akár naponta többször is körbeküldhetik az összeget a világban, mindezt fizikai mozgatás nélkül. Harmadrészt megkönnyítik az összeg beolvasztását a gazdaság áramába. Ha a cyber-bank engedélyezi a két személy közötti átutalást készpénzmozgás nélkül, akkor erre nem vonatkoznak a nemzeti devizaszabályok. A VISA International és a First Bank of Internet is kínál olyan smart kártyás szolgáltatásokat, hogy egyszerű ATM-tranzakciókkal naponta többször körbemozgatható a pénzösszeg a Föld körül.

41

Egyelőre technológiai feltételek hiányában nem jellemzőek ezek a megoldások a harmadik világbeli pénzmosók körében, de a felnövekvő generációk a 21. században már valószínűleg alkalmazni fogják őket. Egy laptop számítógéppel és egy modemmel ugyanis a világ bármely pontján fel lehet csatlakozni a viághálóra. A pre-paid telefonos megoldások használata esetén nyoma sem keletkezik számlában. Különféle kódolási eljárások léteznek, a kódolt üzenetek többszörösen biztosított csatornákon haladnak. A rendszer gondoskodik róla, hogy csak annak a címzettje fogadhassa és olvashassa az üzenetet. Az esetileg generált kódok gyakorlatilag megfejthetetlenek, a felhasználó billentyűleütéseinek időintervallumai alapján képződnek. De léteznek egyéb biztonsági módszerek is a különösen érzékeny tartalmú üzenetek kódolására. Meglehetősen nehéz harcolni az ilyen alvilági cyber-bankrenszerek ellen, ugyanis nemcsak a rendszert létrehozó kultúra alapos ismeretét követeli meg, mint hagyományosan, hanem komoly számítógépes nyomkövetési és kódfejtési feladatokat is.

42

VI.2

Egy „merész” elmélet

A földalatti bankrendszerek akkor működhetnek megfelelően, ha adott a kölcsönös és kiegyenlített követelésáramlás a két ország között, azaz kereskedelem van. Tegyük fel, hogy a két bank a klíring-megállapodáshoz hasonló leszámítási rendszert alkalmaz. Az eltérés a valóditól abban nyilvánul meg, hogy a kereskedelmi kapcsolat folyamatos fenntartásához van rá szükség. Ebből a szempontból a legmegfelelőbb a switchügyletek közül a körswitch, illetve annak egy összetettebb változata.

3. számú ábra

A megállapodás „A” és „B” ország között van érvényben. Az ügylet(ek) lebonyolításához kifejezetten az ún. kereskedelmi cikkek (nyers-, segéd-, alapanyagok, mezőgazdasági cikkek, szokványosítható áruk) alkalmasak. Ezek nagy mennyiségben és rendszeresen szerepelnek a nemzetközi forgalomban. Első lépésként „A” ország beszerzi az árut, majd továbbítja azt „B” ország felé, melyet „B” ország azután értékesít. Hogy egyensúly maradjon most „B” országon van a sor, hogy szállítson, ezért felkutatja a piacon azt a fajta árut, melyet „A” ország értékesíteni tud majd. Tulajdonképpen mindketten közvetítőként járnak el.

43

VII

Összegzés

A pénzmosás a kilencvenes évek bűncselekménye, jelenleg a világ harmadik legnagyobb üzlete, a világgazdaságban az egyik legégetőbb valós probléma. Olyan méretűvé nőtt mára a jelenség, hogy Al Capone és a régi klasszikus maffiózók csupán kisstílű törvényszegők a mai bűnözőkhöz képest. Egy általános megfigyelés szerint a földrajzi határok egyre kevésbé számítanak a folyamat szempontjából. A pénzmosók a tevékenységüket olyan igazságszolgáltatási rendszerrel rendelkező területekre viszik át, ahol kevés számú vagy gyenge ellenintézkedést foganatosítottak. Az elektronikus átutalás segítségével azonnal eljut ezekre a területekre a pénz, ez pedig komoly gondot okoz a hatóságoknak. A pénzek mozgatását elsősorban a pénzügyi intézményeken keresztül bonyolítják le, tehát nem véletlen hogy ezek az intézmények a küzdelem fő színterei, ahogy ez az FATF ajánlásaiban is szerepel. A pénzmosási törvények elsősorban a bűnözők hozzáférését próbálják megakadályozni a pénzügyi rendszerhez. Lefoglalhatják illegális jövedelmeiket, kockázatosabbá téve ezzel tevékenységüket és arra késztetve ezzel őket, hogy ne használják a pénzügyi intézmények csatornáit. A nehézséget azonban az is fokozza, hogy sok legitim foglalkozást űző szakember is a bűnügyi láncolat része, úgy mint könyvelők, ügynökök, brókerek vagy jogászok. Összefoglalva, a szervezett bűnözés jellegzetességei a következők a pénzmosási tevékenység során: − csoportos tevékenység, gyakran egynél több személy vesz részt benne, mely − hosszú távra szól, − figyelmen kívül hagyja a nemzeti határokat; − hatalmas volumenű és − olyan javakat termel, amelyeket gyakran visszakerülnek a legális gazdaságba. Ezek a jellemvonások a legfejlettebb pénzmosó szervezetekre jellemzőek, amelyek igen kiterjedten vannak jelen és képesek jelentősen befolyásolni a legális gazdaságot is. A pénzmosás fenyegetésének legyőzésére, az egyre több feladat megoldásához nemzetközi összefogásra van szükség, e tekintetben vízválasztónak minősül az FATF 1990-ben kidolgozott 40 ajánlása, amelyet legutóbb 1996-ban frissítettek.

44

A pénzmosásnak valóban jelentősek a gazdasági és társadalmi kárai, ilyen módon érthetően erősödik az ellene irányuló nemzetközi fellépés. Az FATF négy fő veszélyt említett meg, melyet a pénzmosási tevékenység okoz. Először is, a pénzmosás megakadályozásának kudarca megkönnyíti a bűnözők számára, hogy illegális javakhoz jussanak. Másodszor, ez egyben lehetőséget ad a bűnszervezeteknek, hogy további illegális tevékenységeket pénzeljenek. Harmadrészt, a pénzmosás alámossa az egész pénzügyi rendszert és meggyengíti intézményeit. Végül, a bűnöző szervezetek által felhalmozott vagyon és hatalom, amely gyakorlatilag megkönnyíti a pénzmosást, veszélyes a nemzeti gazdaságokra és demokratikus rendszerekre. Különös tekintettel a harmadik világbeli országokra, hiszen ők minden áron próbálják vonzani a tőkét és könnyebben elfogadnak gyanús tranzakciókat is. Az idők folyamán a bűnügy alapja vajmi keveset változott, ellenben a technológiai háttér sokat fejlődött az elmúlt pár évtizedben. Így a jövőben is újabb, és még kifinomultabb módozatok megjelenésére számíthatunk. A nagyrészt ellenőrizetlen, szabályozottságtól teljesen mentes Internet segítségével a bűnözök a pénzt mindenféle megfigyelhető nyom nélkül utalhatják át. Ezért ezzel párhuzamosan a hatóságok számára is biztosítani kell technológiai hátteret, hogy megértsék és használni tudjanak bármilyen új technikai megoldást, amelyet a hivatásos pénzmosók legújabban alkalmaznak, annak érdekében hogy lépést tudjanak tartani velük. De figyelem! A pénzmosók leleményessége valószínűleg minden képzeletet képes felülmúlni. Ha úgy tetszik dolgozatom csak egy kis ízelítő volt az eszköztárból. A módszerek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a bűnüldöző szervek megfoszthassák a bűncselekmények elkövetőit az általuk elért jogosulatlan vagyoni előnytől, illetve megelőzzék annak elérését. Mindazonáltal a legfőbb problémát nem a pénzek mozgatása, hanem a bűnszervezetek léte jelenti.

45

Melléklet Az FATF 25 kritériuma: 1. A pénzügyi szervezetek nemzetközi normák szerinti szabályozásának és felügyeletének hiánya vagy szabálytalansága.

13. Olyan körülmények, amelyek megakadályozzák a pénzintézeteket a jogi személyek és vállalkozások valódi tulajdonosainak azonosításában.

2. Lehetőség pénzintézet engedély nélkül.

14. Olyan körülmények, amelyek megengedik a pénzintézeteknek, hogy tranzakciókat hajtsanak végre ismeretlen kedvezményezettek javára.

működtetésére

3. Olyan rendelkezések hiánya, amelyek megakadályozzák, hogy bűnözők, illetve bűntársaik igazgatási és irányítási funkciókat töltsenek be, illetve jelentős részesedést szerezzenek pénzintézetekben. 4. Névtelen vagy fiktív bankszámlák létezése.

néven

nyitott

5. Olyan rendelkezések hiánya, amelyek a pénzintézeteket ügyfeleik, illetve a bankszámlák tényleges tulajdonosaik azonosítására kötelezik. 6. Olyan rendelkezések hiánya, amelyek a pénzintézeteket ügyfeleik és tranzakcióik adatainak legalább öt évig való nyilvántartására kötelezik. 7. Olyan jogi akadályok, amelyek következtében a hatóságok nem juthatnak az előző pontban jelzett információk birtokába. 8. A felügyeleti hatóságok pénzmosással kapcsolatos vizsgálatait akadályozó túlzott titkosítási előírások. 9. Az igazságügyi szervek pénzmosással kapcsolatos vizsgálatait akadályozó túlzott titkosítási előírások. 10. A pénzmosásgyanús tranzakciók bejelentési kötelezettségének hiánya. 11. Szankciók hiánya a gyanús tranzakciók kötelező bejelentésének elmulasztása esetén. 12. A jogi személyek és vállalkozások azonosítására szolgáló információk (név, jogi forma, cím, tisztségviselők, hatáskörök) elégtelensége.

15. A pénzmosással kapcsolatos információk nemzetközi áramlásának akadályozására szolgáló előírások. 16. Külföldi felkérésre történő, pénzmosás elleni hatósági vizsgálatok tilalma. 17. Az ilyen felkérések teljesítésének nyilvánvaló hátráltatása (például erősen késedelmes válaszadás). 18. A pénzmosással kapcsolatos nemzetközi vizsgálatokban való együttműködés korlátozása adóügyekre való hivatkozással. 19. Olyan jogszabályok hiánya, amely bűncselekménnyé nyilvánítja a súlyos bűncselekményekből származó jövedelem átmosását. 20. Az igazságügyi szervek nemzetközi információcseréjének akadályozása. 21. A nemzetközi jogsegéllyel kapcsolatos kérések konstruktív kezelésének hiánya. 22. Az igazságügyi együttműködés megtagadása adóügyekre való hivatkozással. 23. A hatóságok vizsgálati munkájának akadályozása a szükséges pénzügyi, technikai és emberi kapacitások hiányával. 24. Felkészületlen és korrupt személyzet a hatóságoknál és a pénzintézeteknél. 25. A pénzmosással kapcsolatos információk összegyűjtésére, elemzésére és terjesztésére szolgáló központi szervek hiánya.

46

Felhasznált irodalom − Törzsök Éva – Bendigné Dr. Csánky Hayna-Dr. Mikolayné Lászlóné-Dr. Dr. Simon Lenke: A külkereskedelmi ügylet Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1992. 307-318. oldal − Dr. Mikolay Lászlóné: Gyakorlati külkereskedelem Szókratész, Budapest 1999. − Dr. Vadász Judit: A pénzmosás hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján MNB műhelytanulmányok Magyar Nemzeti Bank, Budapest 1994. − Tóth Mihály: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó, 2000. 304-320. oldal − Dr. Balázs Lívia – Dr. Constantovits Milán – Dr. Mádi Csaba – Dr. Sipos Zoltán: Külkereskedelmi ismeretek I. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1996. − Dr. Balázs Lívia – Dr. Huszár Ernő – Dr. Sipos Zoltán: Külkereskedelmi ismeretek II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998. − Oberfrank Ferenc: Hogyan külkereskedjünk? Üzletkötői kézikönyv KOTK, Budapest 1998. 175-180. oldal − Héder Éva: Pénzek purgatóriuma Cash Flow, 2001/8. − Melléklet a pénzmosás elleni harcról HVG, 2002 február 23. − Magyary Péter: A közraktározásban rejlő lehetőségek Bankszemle 1997/11. szám − Matolay Réka: Banki csatornák – Új szabályok a pénzmosás ellen Figyelő, 2001. július 5-11. − Dusik Sándor: Pénzmosás Belügyi Szemle, 3. szám − Gyenis Ágnes: Bűnözők pedig nincsenek HVG, 2001. április 28. − Dr. Bóc Imre – Klauber Mátyás: Közvetett adásvétel – Közvetítők a magyar külkereskedelemben www.cegnet.hu/cv/9810/cv113_114.htm − Vértes Balázs: Cégek a Paradicsomban www.cegnet.hu/cv/9910/cv137 47

− Larry B. Lambert: Underground Banking and National Security http://www.subcontinent.com/sapra/bulletin/ 96feb-mar/si960308.html − Nikos Passas: Informal Value Transfer Systems and Criminal Organizations; a study into so-called underground banking networks Onderzoeksnotites, no. 1999/4 http://www.minjust.nl:8080/b_organ/wodc/Onderzoeksnotities%20199 9-4%20-%20summary.htm − www.oecd.org/fatf/ − www.imolin.org − http://www.cicad.oas.org

48