Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Civilisztikai Tudományok Intézete Polgári Jogi Tanszék
A kötelem rendszere az új Ptk-ban Szakdolgozat
Konzulens:
Készítette:
Prof. Dr. Bíró György
Lakatos Dániel
Egyetemi tanár
Miskolc 2014
University of Miskolc Faculty of Law Institute of Civil Science Department of Civil Law
System of obligation in the new Civil Code Thesis
Supervisor:
Author:
Prof. Dr. György Bíró
Dániel Lakatos
Miskolc 2014
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ............................................................................................................................................. 3 2. Történeti kitekintés .............................................................................................................................. 4 3. Az új Polgári Törvénykönyv megalkotásának indokai és a kodifikácó során figyelembe vett tényezők ................................................................................................................................................ 12 3.1. Gyökeresen megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyok........................................................... 13 3.2.Az Európai Unió integrációs törekvéseinek való megfelelés ......................................................... 15 3.3 Hagyomány és újítás. Külföldi példák........................................................................................... 20 3.4 Az ítélkezés során kikristályosodott gyakorlathoz való igazodás, tekintettel az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatára is ........................................... 23 4. Az új Ptk. kötelmi rendszere............................................................................................................... 24 4.1. Általános szerkezeti felépítés és a kötelmek közös szabályai ........................................................ 25 4.2. A kötelmi jog első része: a kötelmek közös szabályai .................................................................. 25 4.3. A kötelmi jog második része: a szerződés általános szabályai ...................................................... 31 4.3.1 A szerződések általános szabályai legyenek a kereskedelmi (üzleti) forgalom viszonyaira szabott szabályok. .......................................................................................................................... 31 4.3.2. A szerződési jog belső tagolása és a fogyasztói szerződések elhelyezése ............................... 34 4.4. A Szerződések általános szabályainak rendszere .......................................................................... 36 IV. Cím - A szerződés. A szerződési jog alapelvei .......................................................................... 37 V. cím A szerződés megkötése és értelmezése ................................................................................ 38 VI. Cím - Az érvénytelenség .......................................................................................................... 42 VII. Cím - A szerződés hatálya. Hatálytalanság .............................................................................. 44 VIII. Cím - Bírósági eljrásban nem érvényesíthető követelés .......................................................... 45 IX. Cím - A szerződés teljesítése .................................................................................................... 45 X. Cím - A Szerződésszegés ........................................................................................................... 46 XI. Cím - A szerződés megerősítése és módosítása ......................................................................... 49 XII. Cím - Engedményezés, jogátruházás, tartozásátvállalás és szerződésátruházás ......................... 50 4.5. A kötelmi jog harmadik része: az egyes szerződések.................................................................... 52 4.6.A kötelmi jog negyedik része: Felelősség a szerződésen kívül okozott kárért ................................ 57 4.7. A kötelmi jog ötödik része: az értékpapír ..................................................................................... 57 4.8. A kötelmi jog hatodik része: egyéb kötelemkeletkeztető tények ................................................... 58 5. Összegzés .......................................................................................................................................... 59
1
Melléklet ............................................................................................................................................... 61 Irodalomjegyzék ................................................................................................................................ 61 Jogszabályok, dokumentumok ............................................................................................................ 63
2
1. Bevezetés
Ez év máricus 15-én hatályba lép Magyarország új Polgári Törvénykönyve. Szimbolikus a dátum, mondhatni, forradalmi nap lesz. Valódi revolúciót jelent ugyanis a hazai jogtudomány és gyakorlat művelői, végső soron minden polgár számára. Jelentőségét az új törvény kódex jellege, vagyis a magyar jogrendszerben betöltött azon szerepe adja, melynél fogva civiljogunk teljes skálája számára "alaptörvényként" funkcionál, a magánjogi jogviszonyok legfőbb forrásaként szabályozza
a civil szférában mozgó
személyek dinamikusan változó életviszonyait; azon jogviszonyok tekintetében pedig, amelyek rendezésére más jogszabály hivatott, háttérjogszabályként, egyfajta iránytűként funkcionál.“A mindenkori polgári törvénykönyv kiemelkedő jelentőségű jogszabálya a jogrendszernek. Nincsen még egy olyan törvény, mely a mindennapi élet annyi összefüggését érintené közvetlenül, mint ez a törvénykönyv. Nincsen még egy olyan törvény, amelyet olyan gyakran és olyan fontos életviszonyokban alkalmaznánk, mint ezt. “1Jelen dolgozat célja az új Polgári Törvénykönyv kötelmi részének bemutatása tekintettel mind a hazai jogtudomány és jogfejlődés korábbi eredményeire, mind pedig a jelenkor társadalmi-gazdasági berendezkedése támasztotta követelményekre, levonva az esetleges konklúziókat. A dolgozat első részében felvázolom azt a folyamatot, melynek állomásain végighaladva áttekinthetjük az egyes korszakok jogtudományi/jogalkotási eredményeit, jogtörténeti síkba ágyazva azt a komplex szellemi munkát, amely végül elvezetett az első civil kódexünk, a hatályos Polgári Törvénykönyv, majd a márciusban hatályosuló új kódexünk megszületéséig. Ezt követően megkísérlem rendszerezve összegyűjteni azon tényezőket, amelyek egy új kódex megalkotását indokolták, illetve amelyek hatással voltak az új Ptk. egésze (s így közvetve a kötelmi rész) megalkotásában, értve ezalatt a társadalmi-gazdasági életben bekövetkezett változásokat, a joggyakorlat tapasztalatait, az elmélet kimunkált dogmáit, lehetőség szerint mindazt, amit a kodifikátoroknak figyelembe kellett venniük a törvénykönyv elvi alapjainak lefektetésénél, szerkesztésénél, szövegezésénél. 1
Az új Ptk magyarázata (2013, HVG-ORAC Lap és Kiadó Kft.)
3
A dolgozat harmadik részében az új Polgári Törvénykönyv Negyedik Könyvét, azaz a kötelmi részt helyezem nagyító alá, megviszgálva az előző pontokban felsorakoztatott tényezők, szempontok tényleges érvényesülését és a felépítésére gyakorolt hatását, végső soron annak eldöntése végett, hogy megfelel-e egy XXI. századi modern civil kódex kötelmi részével szemben támaszott követelményeknek, bár ez utóbbira leghatározottabban az idő fog választ adni.
2. Történeti kitekintés Két részre bontható az a több évszázados történelmi folyamat, amely sikeres, illetve sikertelen kísérletek eredményeként elvezetett az első kodifikált, a jogszabályalkotás szabályainak megfelelően elkészített és kihirdetett törvénykönyvünkhöz, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez. Mintegy 10 sikertelen, jelentőségét tekintve mégis kiemelkedő munka sorakoztatható fel a polgári kodifikációt megkísérlő erőfeszítések eredményeként. Sikertelenek voltak az 1486. évi, az 1498. évi, az 1500. évi, az 1514. évi, az 1848. évi, az 1900. évi, az 1905. évi, az 1913. évi, az 1915. évi, az 1928. évi kezdeményezések.2 Az első és egyben nagyobb szelete ennek az időbeli egyenesnek egészen a 15. századig nyúlik vissza és jóformán a rendi szokásjog összegyűjtésének kísérletei jellemzik. A magyar igazságszolgáltatás első korai reformerének tekinthető Hunyadi Mátyás 1468. évi rendeletével, a decretum maiussal széles értelemben vett polgári törvényhozást kezdeményezett, ezzel először adott ki uralkodó a törvények összegyűjtésére és egységes kiadására parancsot, azonban két esztendővel később bekövetkezett halála útját állta ennek a törekvésnek. Az Országgyűlés több kísérletet - 1498. évi V., 1500. évi X., 1504. évi XXXI., 1507. évi XX. törvénycikkek - is tett a régi szokások összeírására, azonban egyik megbízatás sem járt sikerrel.3 Ugyanakkor ez utóbbi két törvénycikknek köszönheti létét Werbőczy Hármaskönyve,4 amely jelentőségénél fogva az első kiemelkedő munkának tekinthető. A rendek sürgetésére II. Ulászló Werbőczy Istvánt bízta meg a rendi szokásjog összegyűjtésével, amit Werbőczy az 1514-re elkészült Hármaskönyvvel 2
Az új Ptk magyarázata (2013, HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft.) Az új Ptk magyarázata (2013, HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft.) 4 Indokolás Magyarország magánjogi törvénykönyvének a M. Kir. Igazságügyminiszter által 1928. márc. 1-én az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatához, 3. o. (a továbbiakban Mjt indoklás) 3
4
sikeresen végrehajtott. A magyar országos jog összefoglalását tartalmazó művet megtárgyalta és elfogadta a magyar országgyűlés, a király 1514-ben megerősítő levelével is ellátta. Szentesítését azonban – Perényi Imre nádor és az udvari párt nyomására – már megtagadta az uralkodó, így az nem válhatott alakilag a törvényi jog részévé.5 Ennek elmaradása azonban nem csorbította a mű ítélkezési gyakorlatban és a hazai jogtudomány fejlődésében kifejtett hatását: Werbőczy Bécsben saját költségén nyomtatta ki művét, s küldte szét a vármegyéknek és a bíróságoknak, az egységes jogforrás után áhítozó köztudat pedig jogforrásul fogadta el, a századok során több mint 40 kiadásban jelent meg, 1628-tól pedig a Corpus Juris Hungaricibe is bekerült, a magyar jogászság rendszeresen hivatkozott rá.6 Az egységes magyar magánjog iránti igény a következő századokban is töretlenül kitartott (lásd pl.: 1608. évi XI. tvc. 1.§,7 1715. évi XXIV. tvc8), sőt később, az egységes kódexben a nemzeti függetlenség biztosítékát is látták, így amikor a birodalmi politika kilengései után a magyar országgyűlés szóhoz juttott, első kívánságai között szerepelt a magánjogi kodifikáció elvégzése (1790. évi LXVII. és 1827. évi VIII. törvénycikkek), ennek megvalósítását azonban a politikai viszonyok nem engedték meg.9 Fordulópontot jelentett az első parlamentnek felelős magyar kormány tevékenysége, amely immár a rendi, feudális Magyarország modernizálását, az alapvető politikai szabadságjogok talaján felépített, demokratikus polgári állam megteremtését tűzte zászlajára. Ezen a ponton említendő az ősiség eltörléséről szóló 1848. évi XV. törvénycikk10, amely mindössze két szakaszból állt és a következőket tartalmazta: "Az ősiség eltörlése ezennel elvileg kimondatván, rendeltetik: 1. § A minisztérium az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján a polgári törvénykönyvet ki fogja dolgozni, és ezen törvénykönyv javaslatát a legközelebbi országgyülés elibe terjesztendi. 2. § Időközben a legközelebbi országgyüléseig mindazon perek folyamata, mellyek az ősiségi viszonyokból vették eredetüket, és még végitélet által befejezve nincsenek, 5
Mezey Barna: Werbőczy István • 1458–1542 In: Rubicon, 1999/7 Forrás: http://majt.elte.hu/Tanszekek/Majt/Magyar%20JogtorteNET/magyarazatok/mezeybarnawerboczyistvan.htm 6 Az új Ptk magyarázata 7 http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=3120 8 http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=4413 9 Mjt indoklás, 3. o. 10 http://www.1000ev.hu/index.php?a=3¶m=5283
5
felfüggesztetnek; ugyszinte illynemű pereknek megindítása is, az 1836:14. törvénycikkely eseteit kivéve, eltiltatik." Az ősiség eltörlését elvben kimondva a minisztérium feladatává tette a polgári törvénykönyv kidolgozását és a legközelebbi országgyűlés elé terjesztését. Az akkori igazságügyi miniszter, Deák Ferenc, a törvény-előkészítő osztály élére a kiváló jogászt, Szalay Lászlót nevezte ki. Szalay a Pesti Hírlap 1848. évi július 18-i számában közölt írásában egyértelműen utalt arra, hogy a készülő polgári törvénykönyv kidolgozásánál a Code Civilt tekintik mintának.11 A szabadságharc kitörése miatt azonban el sem tudták kezdeni az érdemi munkát; a Habsburg Birodalom Bach-korszak idején tanúsított centralizációs törekvései pedig megfosztották Magyarországot az önálló jogalkotás képességétől. A magánjogi törvénykönyv alkotmányjogi jelentősége ekkor vált nyilvánvalóvá, hiszen az osztrák polgári törvénykönyv bevezetésének útjában a szokásjogon kívül más nem állt, így az könnyedén léphetett életbe Magyarországon.12 Az abszolutizmus bukása után 1861-ben összeült Országbírói Értekezlet - új intézkedésekkel kiegészítve - visszahelyezte hatályukba a régi magyar törvényeket, azonban nem lévén törvényhozó hatalma ideiglenesnek nevezett törvénykezési szabályait abban a tudatban állapította meg, hogy az alkotmányos törvényhozás e téren első feladatának fogja tekinteni az 1848:XV. törvénycikkben foglaltak teljesítését: a polgári törvénykönyv megalkotását.13Jóllehet 1867. óta a magánjogi kodifikációs munkálatok jóformán szakadatlanul folytak, a magánjog partikuláris területeit érintő egyes részeredményeken14 kívül az általános magánjog területén nagyobb körre kiterjedő és átfogóbb jelentőségű törvényünk nem született. A Kiegyezés után a kodifikációs munkálatok első fázisa 1895-ig tartott, eddig a magánjog egyes főbb részei szerint tagolva külön-külön tervezetek készültek. 1895-ben I. Ferenc József a polgári törvénykönyv elkészítésére állandó bizottság felállítását rendelte el. Erdélyi Sándor igazságügy-miniszter Vavrik Béla, majd Lányi Bertalan vezetésével állandó bizottságot szervezett az egységes kódex-javaslat kidolgozására.15Ennek a bizottságnak és szerkesztő tagjainak 13 évi munkássága eredményeképpen a törvénykönyv 11
Magánjogi kodifikáció, Forrás: http://majt.elte.hu/Tanszekek/Majt/Magyar%20JogtorteNET/magyarazatok/maganjogikodifikacio.htm) 12 Mjt indoklás, 4. o. 13 U.o. 14 A gyámságról és gondnokságról szóló 1877 : XX., a végrendelet alaki kellékeiről szóló 1876 : XVI., a házassági jogról szóló 1894 : XXXI., a jelzálogról szóló 1927 : XXXV. törvénycikkek. 15 Magánjogi kodifikáció
6
tervezetének első szövegét Plósz Sándor igazságügy-miniszter 1900. év novemberében tette közzé. Ez az ún. első szöveg még nem volt alkalmas a törvényhozási tárgyalásra: a polgári törvénykönyv javaslata nem lett egységes mű sem szerkezetében, sem tartalmában, mivel a szerkesztők egy bizottságban, de külön-külön készítették el szövegrészeiket, ráadásul a jogászi szakma alapos bírálatán sem esett át.16 A legsikerültebb fejezet egyébként Thirring Lajos (1850–1919) “a nagy hallgató” kötelmi joga volt, amely hasznosította a német, a francia, svájci és angol jogtudomány legjobb elképzeléseit és merített a magyar bírói gyakorlatból.17 Mindenekelőtt tehát egy tüzetes bírálati anyagot kellett összegyűjteni, azt rendszeresen feldolgozni, az alapvető kérdésekről bizottságban tárgyalni és dönteni, majd ezen előkészítő munkálatok alapján a tervezet egészét átdolgozni. Ez a folyamat egy évtizednél is több időt emésztett fel, eredménye pedig a tervezet 1913-ban elkészült második szövege. A tervezet kedvező fogadtatásban részesült, Balogh Jenő igazságügyminiszter október 8-án nyújtotta be a törvényjavaslatot, indítványozva, hogy egy különbizottság kellő idő mellett áttanulmányozhassa a tervezetet. Az ötventagú országgyűlési különbizottság a szöveget átvizsgálta és több módosítást végrehajtott. A különbizottság jelentését 1915. május 5-én Nagy Ferenc, a javaslat főelőadója terjesztette a Ház elé, és rámutatott, hogy a törvénykönyv parlamenti tárgyalását az a parlament már nem lesz képes befejezni és hogy a munkálatok befejezése a háború utáni időre fog maradni. Azonban a magánjogi kódex terve csakúgy, mint Mohácsnál és Világosnál, Trianonban is osztozott a nemzet tragikus sorsában, a gyakorlatban pedig megismétlődött ugyanaz a jelenség, ami Werbőczy Tripartitumával: a bíróságok a polgári törvénykönyv képviselőházi bizottságának szövegét, különösen annak kötelmi jogi részét, fennálló jogként kezdték alkalmazni.18 Az első világháború és Trianon után a törvénykönyv előkészítésének munkálatai 1922-ben kezdődtek el újra. 1922-ben Szászy Béla (1865–1933) államtitkár vezetésével újabb bizottság alakult, Grosschmid Béni, Thirring Lajos és Szladits Károly közreműködésével.19Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének Törvényjavaslata 1928.
16
Mjt indoklás, 5. o. Magánjogi kodifikáció 18 Mjt indoklás 6. o. 19 Magánjogi kodifikáció 17
7
március 1-jén került az Országgyűlés képviselőháza elé. Annak ellenére, hogy a tervezetet általános szakmai elismerés fogadta mind a hazai jogtudomány, mind pedig a bírói joggyakorlat részéről, a tervezetből, elsősorban politikai okok miatt nem lett jogszabály, ugyanis a magyar magánjog szokásjogként hatályban volt az első világháborút követően az országtól elcsatolt területeken is, ha viszont e tervezetből törvény lett volna, akkor ennek a területi hatálya értelem szerint csak a Trianon utáni országhatárokig terjedhetett volna.20 Időben viszonylag nagyot kell ugrani a következő állomásig: 1959-ig kellett ugyanis várni az első civiljogi kódexünk megalkotásáig. Paradox módon az első polgári törvénykönyvünk egy olyan kor szülötte, amely a lehető legszűkebbre szabta a polgárok alapvető szabadságjogait, a magántulajdon szinte nem létezett, az emberek a vagyoni forgalom körében eljárva, tág értelemben vett szerződéseiket, az állammal, állam tulajdonában lévő vállalatokkal kötötték, az ország szuverentását elveszítve pedig a Szovjetunió hatalmi szférájába került. Ezzel együtt is a Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve a körülményeket figyelembe véve, az adott kor színvonalas szellemi terméke.21A Minisztertanács 1953. decemberében az 514/15/1953. MT számú határozatával állította fel az igazszágügyminiszter vezetése alatt álló kormánybizottságot, amely a Ptk. tervezetének tartalmát megállapította. A bizottság 1954. januárjában kezde meg munkáját és már az előkészítő munkálatok során széles körben bevonta a lekülönbözőbbb állami és társadalmi szerveket (MTA, egyetemek, egyes minisztériumok jogi osztályai, Legfelsőbb Bíróság, Legfőbb Ügyészség stb.).22 A kodifikátorok merítettek a szovjet, a csehszlovák, a lengyel és a bolgár kodifikációs munkálatok tapasztalataiból, figyelembe vették a szovjet jogtudomány korábbi eredményeit, és köszönhetően a korabeli híres jogtudósoknak, így különösen Eörsi Gyulának, Gellért Györgynek, Kemenes Bélának, összeasonlító munkálatokat végeztek a francia, német, és más nyugat-európai államok kodifikációs munkálatait, polgári törvénykönyveit illetően.23 20
Az új Ptk magyarázata VÉKÁS Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójából. 3. o. Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/vekas-lajos-az-uj-polgari-torvenykonyv-koncepciojabolpjk-20024-3-10-o/612 22 A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve. Az 1959. évi IV. törvény és a törvény javaslatának miniszteri indoklása, továbbá a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. számú törvényerejű rendelet (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1963) 20. o. 23 Az új Ptk magyarázata 21
8
A Kormánybizottságot az a cél vezette, hogy a jogtudomány és kodifikáció nemzetközi
eredményeinek,
valamint
a
régi
magyar
magánjogi
intézmények
figyelembevételével alakítsa ki a Polgári Törvénykönyv tervezetére vonatkozó javaslatát.24 A törvénykönyv javaslatának előkészítése során az volt a Kormánybizottság törekvése, hogy a törvény a lehetőségekhez képest a polgári jog egész anyagát átfogja, és legalább elvi kereteiben a polgári jog valamennyi intézményét szabályozza, tekintet nélkül arra, hogy ezek az intézmények korábban a magánjog vagy a kereskedelmi jog keretébe tartoztak-e. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényt 1959. augusztus 11-én hirdették ki, és az 1960. május 1-jén lépett hatályba. A rendszerváltást követő első években a magyar jogalkotás a folyamatosan szakaszos kodifikációs módszert, az úgynevezett "holland módszert" követte.25 Ennek eredményeként három alkalommal: 1991-ben (1991. évi XIV. törvény), 1993-ban (1993. évi XCII. törvény) és 1996-ban (1996. évi XXVI. törvény) a Polgári Törvénykönyv anyagának fontos tematikai egységei kerültek módosításra. A rendszerváltozással elindított társadalmi-gazdasági megújulás eredményeként a törvénykönyvet több mint félszázszor kellett módosítani, azonban
az 1990 óta lejátszódott folyamatok olyan mértékű és
horderejű változásokkal jártak, hogy azok jogi rendezése novelláris reformokkal már nem lehetett kielégítő: egy új Polgári Törvénykönyv megalkotása vált szükségessé.26 A kodifikációs szakmai munka öt országgyűlési cikluson és hat miniszterelnöki hivatali időn ívelt át. A Kormány a polgári jogi kodifikációról szóló 1050/1998. (IV. 24.) számú határozatával elrendelte a polgári jog, ezen belül a Polgári Törvénykönyv átfogó korszerűsítésére irányuló munkálatok megkezdését.27 A kormányhatározat szerint a “felülvizsgálat közvetlen célja egy korszerű, a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak megfelelő Polgári
Törvénykönyv megalkotása, amely a gazdaság alkotmányaként a
civilisztika alaptörvénye lesz”. A munka a Kodifikációs Főbizottság, a Szerkesztőbizottság és a munkacsoportok felállításával kezdetét vette. A kodifikációs munkálatokat Vékás Lajos akadémikus professzor irányította. A Koncepció és a Tematika 2003-as közzététele
24
A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve, 23. o. Az új Ptk magyarázata 26 VÉKÁSLajos: Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójából, 3. o. 27 VÉKÁS Lajos: Parerga. Dolgozatok az új polgári törvénykönyv tervezetéhez (HVG-ORAC, Budapest, 2008) 245. o. 25
9
után a Szerkesztőbizottság elkészítette a szakmai vitára szánt, Vitatervezetnek nevezett, első tervezetet, melyet 2006 folyamán nyilvános vitára bocsátottak. Ám 2007. augusztus 30-án, még mielőtt a Szerkesztőbizottság a beérkezett észrevételek és javaslatok alapján a normaszöveget átdolgozhatta volna, a Kormánynak benyújtani kívánt javaslat elkészítésének feladatát az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium magának vindikálta.28A Vitatervezet normaszövegének és indokolásának szerzői ezt követően elhatározták, hogy a minisztériumi munkával párhuzamosan, immár hivatalos mandátum nélkül, tovább folytatják és Szakértői Javaslatot készítenek, amely javaslat 2008. márciusában könyv formájában meg is jelent.29 Eközben a minisztérium berkein belül elkészült Polgári
Törvénykönyvről szóló
T/5949. számú törvényjavaslat, amit az Országgyűlés 2009. szeptember 22-i ülésnapján fogadott el. Katona Béla az országgyűlés elnöke a törvényt 2009. szeptember 28-án küldte meg Sólyom László köztársasági elnök részére kihirdetésre. A köztársasági elnök azonban megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. Sólyom László köztársasági elnök levelében kifejtette, hogy egy ilyen kiemelt jelentőségű jogszabály megalkotásánál különösen fontos azon garanciális normák és eljárások betartása, amelyek egy átgondolt, koherens, időtálló és minőségi törvény biztosítékai. Sólyom László szerint a 2009. szeptember 4-én és 9-én benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslatok ezen normák és eljárási szabályok figyelmen kívül hagyásáról tanúskodnak. Az Országgyűlés csak kismértékben vette figyelembe a Sólyom László által jelzett aggályokat és 2009. november 9-én újra elfogadta a Polgári Törvénykönyvet. A köztársasági elnök az elfogadott törvénnyel és annak hatálybaléptetésével nem értett egyet, ezért ismét élt az Alkotmány 26. § (2) bekezdésében biztosított jogkörrel, és a törvényt, valamint a törvényhez szorosan kapcsolódó más jogszabályokat 2009. december 22-én a kihirdetésére megállapított határidőn belül, megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek.30A visszaküldés indokaként az alábbiakat jelölte meg: lényegében két lépcsőben lépteti hatályba a Ptk-t, ez pedig nem jelent mást,
mint hogy az érintett területen a törvényhozó hét hónapos
28
SZIKORA Veronika: Az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjának folyamata Forrás: http://jog.unideb.hu/documents/tanszekek/polgari/uj_ptk/kodifikacio_tortenete_2013.pdf) 29 Az új Ptk magyarázata 30 A köztársasági elnök megfontolásra visszaküldő levele a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi .... törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról Forrás: http://www.parlament.hu/irom38/11074/11074-0044.pdf
10
időtartamra
alkot
szabályozást,
és
a
jogalkalmazók
rövid
időn
belül
két
jogszabályösszesség-változással is szembesülnek. Álláspontja szerint “a mindenkori polgári törvénykönyv kódex-jellege és a forgalom biztonsága megköveteli, hogy szabályai ne lépcsőzetesen, hanem egyetlen időpontban lépjenek hatályba”. Országgyűlési képviselői indítványra az Alkotmánybíróság 2010. április 28-án meghozott
51/2010.
(IV.
28.)
számú
határozatával
megállapította
a
Polgári
Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 2010.
évi
XV.
törvény
1.
§-a
(1)
bekezdésének,
valamint
208.
§-ának
alkotmányellenességét és azokat megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a 25/1992. (IV. 30.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely egyebek között megköveteli, hogy
az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok szabályozzák,
meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani; ennek érdekében a jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre nézve ne állapítsanak meg kötelezettséget, illetőleg valamely jogszerű magatartást visszamenőleges érvénnyel ne minősítsenek jogellenesnek. A jogbiztonság e két alapvető követelménye közül bármelyiknek a figyelmen kívül hagyása összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, s így alkotmányellenes« […].
A 2009-es esztendő végére tehát létezett egy érvényes, azonban még hatályba nem lépett kódexünk. A 2010-es választások eredményeként felállt kétharmados Fidesz-KDNP-kormány pedig beváltotta a Fidesz parlamenti frakcióvezetőjének 2009. december 15-én tett ígéretét31: Répássy Róbert akkor az MTI megkeresésére azt nyilatkozta, hogy ha a választók felhatalmazzák a pártját és az kormányt alakít, akkor minden olyan törvénynek, amelyet a Fidesz-KDNP-frakciószövetség nem támogatott, várhatóan elhalasztják a hatálybalépését és tartalmát felülvizsgálják. Két hónappal korábban, 2009. október 13-án 31
MTI hírarchívum 1988-2014 Forrás: http://archiv1988tol.mti.hu/Pages/HirSearch.aspx?Pmd=1
11
annak kapcsán, hogy Sólyom László megvétózta a javaslatot és visszaküldte az Országgyűlésnek - kifejtette32, hogy a szocialisták által elfogadott Ptk. szakmailag alkalmatlan, kidolgozatlan, nem bírja a magyar jogászszakma támogatását. Ennek megfelelően a Kormány “annak érdekében, hogy az új Polgári Törvénykönyv körszerű, európai uniós tagságunkból származó kötelezettségeinknek megfelelő, a külföldi s a hazai jogtudomány és a joggyakorlat eredményeit hasznosító törvénymű legyen, amely képes betölteni a civilisztika alaptörvényének szerepét”33, 1129/2010. (VI. 10.) kormányhatározatával elrendelte a kodifikációs munkálatok felülvizsgálatát. Az új Polgári Törvénykönyv előkészítésének munkálatai három bizottságban zajlottak34:
A Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság feladata volt a Szerkesztőbizottság előterjesztése alapján döntéshozatal a koncepcionális súlyú kérdésekben;
A Polgári Jogi Kodifikációs Szerkesztőbizottságnak az elvi kérdésekben történő állásfoglalás mellett feladata volt még az Operatív Szakmai Bizottság által előterjesztett javaslatok elfogadása és azok összhangjának biztosítása.
A Polgári Jogi Operatív Szakmai Bizottság az elvi kérdések kidolgozásáért és a szövegtervezetek indokolással együtt történő elkészítéséért felelt.
A törvénykönyv javaslatát a Főbizottság nevében Vékás Lajos adta át a Kormánynak. A törvényjavaslat elfogadására 2013. februrár 11-én került sor.
3. Az új Polgári Törvénykönyv megalkotásának indokai és a kodifikácó során figyelembe vett tényezők Ha arra a kérdésre keressük a választ, milyen tényezők játszottak szerepet az új kódex megalkotásában, arra jutunk, hogy az új kódex igényének és az abban testet öltött, az előző
32
U.o. Lásd: A Kormány 1129/2010. (VI. 10.) Korm. határozata az új Polgári Törvénykönyv megalkotásáról Forrás: http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/mk10099.pdf 34 Ld.: 1129/2010. (VI. 10.) Korm. határozat 33
12
Ptk-hoz képest eltérő normatartalom kialakításának okait csoporokba szedve négy nagyobb halmazt kapunk:
Gyökeresen megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyok.
Az Európai Uniós integrációból fakadó kötelezettségeknek való megfelelés.
A jogtudomány kimunkált szabályainak való megfelelés, figyelembe véve a jogtörténeti hagyományoka, az újabb elméleteket, hasznosítva a küldföldi jogalkotás és jogtudomány sikereit is.
Az ítélkezés során kikristályosodott elvekhez és gyakorlathoz való igazodás, tekintettel az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatára is.
3.1. Gyökeresen megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyok A rendszerváltást követően megnyílt az út egy, a korábbival élesen ellentétes gazdasági-társadalmi rend kereteinek kialakításá előtt, amelyben a tervutasításos gazdaságpolitika helyébe piacgazdaság; az egypártrendszer, diktatúra helyébe a demokratikus jogállam fokozatosan kiépülő intézményrendszere lépett. A folyamat azonban már jóval a rendszerváltást megelőző évtizedekben megindult: így például a gazdaság konszolidációjának első fontosabb mozzanatai 1968-ig, az új gazdasági mechanizmus35 elindításáig nyúlnak vissza. A rendszerváltást közvetlenül megelőző események közül pedig ide sorolhatók például a kétszintű bankrendszer és - az adóreform részeként- a személyi jövedelemadó bevezetése 1987-ben36, a társadalmi tulajdon leépítése és a spontán privatizáció szempontjából jelentős társasági törvény (VI. tv.) elfogadása 1988 októberében, amely engedélyezte az állami vállalatok táraságokká - kkt., bt., kft., rt. alakulását37, a jogállam-építési folyamatnak a parlamenti kormányzás irányába tett egyik első lépéseként pedig az alkotmány módosításáról szóló 1987. évi X. és a jogalkotási eljárásról szóló XI. törvények említhetők.
35
ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. (Osiris Kiadó, Budapest, 2005) 440. o. ROMSICS: 458. o. 37 U.o. 541. 36
13
Az 1989-ben és azt követően pedig - a politikai korlátok lebontásával - gyorsuló ütemben folytatódott az új gazdasági-társadalmi rend talpköveinek lerakása az egyes jogszabályok, így (a teljesség igénye nélkül) a következők38révén39:
az 1949. évi
alkotmány módosításáról szóló 1989. évi XXXI. tv., egyesülési jogról (1989:II.), gyülekezési
jogról
(1989:III.),
sztrájkról
(1989:VII.),
az
Alkotmánybíróságról
(1989:XXXII.), a népszavazásról és a népi kezdeményezésről (1989:XVII.), az Állami Számvevőszékről
(1989:XXXVIII.),
az
Állami
Vagyonügynökség
felállításáról
(1990:VII.), a Büntető Törvénykönyv és a büntetőeljárás módosításáról szóló XXV. és XXVI. törvények, az önkormányzati törvénycsomag (LXIV., LXV., LXVII. tv.) stb. A piacgazdaság és a jogállami keretek kialakításának dinamizmusát jól jelzi, hogy míg 1945 és 1990 márciusa között eltelt 45 évben pusztán 472 törvényt fogadott el az Országgyűlés, (és ebből is 101-et a rendszerváltás előtti bő két évben, 1988 januárjától 1990 márciusáig), addig a szabadon választott OGY 1990. május 2-ai megalakulása óta 2010 márciusáig 2259 törvényt alkotott. A parlament évente átlagosan 130 törvényt fogadott el.40 A parlamenti jogalkotási tevékenység nem kerülhette el a hatályos Ptk. módosítását sem, hiszen az 1959. évi IV. törvény egy olyan korban (1953 és 1959 között) fogant és született meg, amely a lehető legszűkebb határok közé szorította vissza a magánjogi vagyoni forgalom természetes társadalmi feltételét, a magántulajdont41. Az 1988 és 2000 közötti magánosítás következtében azonban a magyar gazdaság tulajdonosi viszonyai gyökeresen átalakultak: míg 1989-ben a GDP 80%-át még köztulajdonban lévő vállalatok adták és a magántulajdon hozzájárulása csak 20%-ot tett ki, addig az évtized végére a köztulajdon részesedése lecsökkent egyharmadra, a magántulajdoné pedig megközelítette a 70%-ot.42 Érthető ezért, hogy az 1990-es politikai rendszerváltozás óta eltelt időszak mélyreható gazdasági és társadalmi változásait a törvényhozónak gyakori módosításokkal kellett megpróbálnia követni. A rendszerváltozás elfújta a szocializmus keretrendszerét, az új szelek pedig alapjaiban új magánjogi viszonyokat (is) hoztak. A polgári jognak az áruviszony elvont kategóriájára szabott, és ezért absztrakt normái lényeges gazdasági és 38
http://www.1000ev.hu/index.php?a=2&k=6&f=8552¶m=8599#tv8599 Alkotmánytan I., Osiris Kiadó, Budapest, 2007. 40 Forrás: http://www.parlament.hu/fotitkar/konyv/iii_feladat.pdf 41 Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója, 2002, Forrás: http://jog.unideb.hu/documents/tanszekek/polgari/uj_ptk/1._2002.jan.31._mk_2002_15_ii.pdf 42 Romsics: 562. o. 39
14
társadalmi változások túlélésére is képesek.43A piacgazdaság és a magántulajdon szentségére épülő demokratikus jogállam kiépítése azonban olyan mértékű és horderejű változásokkal járt, hogy azok jogi rendezése a temetni kívánt múlt stigmáit magán hordozó Polgári Törvénykönyv alapján a rendszeres módosítások mellett sem lehetett kielégítő. Egy új, az 1990 óta kifejlődő táradalmi-gazdasági rend igényeire szabot modern törvénykönyv megalkotása elengedhetetlenné. Az új Polgári Törvénykönyvet ennek megfelelően már egy új társadalmi modell - és új emberkép44 - szellemében kellet létrehozni. “A Magyarországon 1990 óta követett társadalompolitikai célkitűzések és az azok megvalósítására elfogadott alkotmányos garanciák a mai fejlett Európában, mindenekelőtt az Európai Unióba tömörült államokban elfogadott társadalomképet, vagyis a szociális piacgazdaság társadalmi modelljét tekintik mintának. Ezt a célkitűzést kell szolgálnia a megalkotandó Polgári Törvénykönyvnek”szólt a Koncepció, az új törvénynek tehát a szociális piacgazdaság alapvető magánjogi feltételeit kell biztosítania.
3.2. Az Európai Unió integrációs törekvéseinek való megfelelés
A keleti blokk országaiban 1989 óta lezajló rendszerváltozás eredményeként a szovjet típusú diktatúra alól felszabaduló Kelet- és Közép-Európa államai az európai integráció mellett tették le a voksukat. Az első szabadon választott magyar Országgyűlés valamennyi pártja egyetértett abban, hogy a magyar politika prioritása – a demokrácia, a piacgazdaság és a jogállam kiépítése mellett – az Európai Közösségekhez való csatlakozás.45 Az erre irányuló szándék következményeként már 2004. előtt, a csatlakozási folyamat alatt is számos követelménynek kellett megfelelni.46 Európai Uniós tagság elnyerésével 43
Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója, 2002, 1. o. „A magánjogi kodifikáció emberképe az egyenlő méltóságú személy, akinek autonómiáját emberi méltósága garantálja, az öntudatos, józan, kockázatvállaló polgár, a mindennapi élet gyakorlatias embere, az előrelátó, felelős üzletember, aki autonóm módon vesz részt a közjogi közfeladatok ellátásában is.” (Lábady Tamás, lásd: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/labady-tamas-alkotmanyjogi-hatasok-a-keszulo-ptkszabalyaira-pjk-20002-13-19-o/780) 45 Forrás: http://eu.kormany.hu/a-magyar-eu-tagsag-tortenete 46 Lásd: Európai Megállapodás kihirdetéséről 1994. évi I. törvény, továbbá az Európai Tanács 1993. júniusi, koppenhágai ülésén csatlakozási kritériumként megfogalmazott feltételek (ún. koppenhágai kritériumok) 44
15
lényegesen megváltozott az állami-társadalmi berendezkedés, hiszen az Unióhoz való csatlakozás egyben az alig másfél évtizede visszanyert szuverenitás bizonyos mértékű “elvesztését” is jelentette, hiszen a csatlakozás az államszervek meghatározott hatásköreinek Uniós szervekre törénő delegálását47 vonta maga után. Ebből kifolyólag a jogi-intézményi struktúra és működés alapjaiban változott meg. Ennek kereteit a 2009-ben hatályba lépett Lisszaboni Szerződésben találjuk. Így az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés48 (korábban EK Szerződés) Első részészek I. Címében foglaltak szerint megkülönböztetünk kizárólagos (EUMSz. 3. cikk) és megosztott (EUMSz. 4. cikk), összehangolás alá eső (EUMSz. 5. cikk) és támogató, összehangoló vagy kiegészítő (EUMSz. 6. cikk) hatásköröket. A tagállamok szuverenitásának bizonyos szeletének szupranacionális szintre történő emelésével tehát az Uniós szervek a Szerződésben meghatározott hatáskörükben és az Unió politikái és tevékenységei49 megvalósítása körében eljárva kötelező erejű jogi aktusokat rendelet, irányelv, határozat - bocsáthatnak ki, amelyek az elsődleges jogforrásokkal50 együtt a jogforrási hierarchiában a nemzeti jog fölé kerülnek, ezzel megvalósul az uniós jog primátusa.51 A belső piac működése megköveteli az Unió intézményi és jogi berendezkedésének közelítését, bizonyos fokú egységesítését. Az immár fél évtizede húzódó válság pedig tovább erősítette azt a meggyőződést, hogy az Európai Unió sikerességének, egyáltalán fennmaradásának kulcsa az integráció kibővítése, illetve a nemzeti szuverenitás további eleminek szupranacionális szintre emelése52, aminek a végkifutása egy föderatív Európa lehet53. 47
CZÉKMANN Zsolt-KALAS Tibor-TORMA András-TURKOVICS István: Európai Közigazgatás (Miskolci Egyetemi Kiadó, 2012) 174. o. 48 Lásd: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2012:326:0047:0200:HU:PDF 49 Lásd: EUMSz. Harmadik rész 50 Az EU-t létrehozó „alapító” szerződések, az EU-t módosító jelentős szerződések, az említett szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvek, az alapító szerződések ágazati módosítását tartalmazó kiegészítő szerződések, az egyes országok EU-hoz való csatlakozási szerződései (illetve 2009. december elsejétől az Európai Unió Alapjogi Chartája a Szerződésekkel azonos jogi kötőerővel bír) Forrás: http://europa.eu/legislation_summaries/institutional_affairs/decisionmaking_process/l14530_hu.htm 51 Az uniós jog elsőbbségének –mint az uniós jog egyik – alapelvét eredetileg az EGK Bírósága (ma Európai Unió Bírósága) a Costa kontra Enel ügyben hozott ítéletében mondta ki 1965-ben. 52 Lásd erről a monetáris unió elmélyítése végett felállítandó háromelemű (első két pillére már él) – egységes felügyeleti mechanizmus (SSM), egységes szanálási mechanizmus (SRM), egységes betétbiztosítási rendszer (DGS) - bankuniót, amely többek közt a rendszerkockázati jelentőségi pénzügyi intézményekkel (SIFI) kapcsolatban tapasztalt „too big to fail” problémát igyekszik kiküszöbölni. Lásd továbbá az Európa 2020 stratégia megvalósítását szolgáló, ún. gazdasági kományzás erősítését célzó – a Stabilitási és Növekedési Paktumra, valamint az ún. Hatos Csomagra épülő, Nagy-Britanni illetve Csehország kimaradása miatt
16
Mindez a civiljog vonatkozásában a jogharmonizációs törekvésekben érhető tetten, amely eltérő ütemben és eltérő jogi aktusokban öltött testet; ami következik egyrészt a nemzetállamok szuverenitásukhoz való
ragaszkodásából, az egyes
jogrendszerek
különbözőségéből fakadó természetes nehézségekből, másrészt a harmonizációs igények időben előbb vagy utóbb történő megjelenéséből.54 Jól tükrözi ezt a fajta idősíkbeli elcsúszást, hogy az Európai Unió integratív eszköztára eredetileg és évtizedeken át a közjoggal kapcsolódott össze és csak fokozatosan szivárgott be a magánjog perifériaterületeibe (társasági jog, egyedi munkajog, iparjogvédelem, kereskedelmi képviselet, szerzői jog), majd pedig csak az 1990-es évtizedben érte el a magánjog klasszikus középpontját: a kötelmi jogot.55 Mindenképp említést érdemelnek a jog érvényesülésén alapuló térség56 létrehozását célzó jogi aktusok és cselekvési tervek: így például a Róma I., Róma II., Brüsszel I., Brüsszel II. rendeletek, a tamperei (1999–2004), hágai (2004–2009) és stockholmi (2010– 2014) programok stb. Külön kiemelendő az EU fogyasztóvédelmi politikája, amely egyfajta hajtómotorja a jogharmonizációnak57, vagy ahogy Vékás fogalmaz58: "elsősorban (bár távolról sem kizárólag) az Európai Unió erőteljes fogyasztóvédelmi politikája (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 169. cikke ) legitimálja és gyorsítja fel a kötelmi jogi közösségi jogalkotást”. Már csak azért is fontos erről megemlékezni, mert
„csak” kormányközi egyezményként létrehozott – Fiskális Paktumot (ún. kettes csomag), hivatalos nevén Szerződés a Gazdasági és Monetáris Unióbeli Stabilitásról, Koordinációról és Kormányzásról, amely 2013. január elsején lépett hatályba, valamint az Egységes Stabilitási Mechanizmust; és szintén az Európa 2020 stratégia három prioritsának megvalósítására létrehozott ún. európai szemesztert. 53 Ezt európai integráció szükséges végcéljaként José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke tűzte ki még 2012 őszén. Forrás: http://ec.europa.eu/soteu2012/index_en.htm 54 A tagállamok nemzeti jogrendszerei közelítésének igénye már a Közösségek megalakulásakor jelentkezett. A Római Szerződés intézményesítette is a jogharmonizációt, mint a tagállamok jogközelítésének fő formáját, és az EUM-Szerződésben a tagállamok hangsúlyozottan azóta is jogharmonizációra és nem jogegységesítésre törekszenek. Forrás: HORVÁTH Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2011, nyolcadik, átdolgozott, bővített kiadás) 217.o. 55 VÉKÁSLajos: Parerga. Dolgozatok az új polgári törvénykönyv tervezetéhez (HVG-ORAC, Budapest, 2008) 79. o. 56 Ld. EUMSz. V. Cím 57 A tagállamok Szerződésekből fakadó általános kötelezettsége, hogy az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megtegyenek minden intézkedést, és elősegítsék az Unió feladatainak teljesítését, továbbá tartózkodjanak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti a Szerződések célkitűzéseinek megvalósítását. Ezen általános kötelezettség teljesítéséből fakad a nemzeti szabályozási szempontból jogharmonizációs kötelezettség. Forrás: HORVÁTH: 217. o. 58 Vékás: Parerga, 79. o.
17
alapvető felfogásbeli (módszertani) változás tapasztalható ezen a területen, hiszen a korábban követett minimumharmonizációt felváltotta59 a teljes harmonizáció elve, vagyis a tagállamok nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be az adott jogi aktusokban megállapított rendelkezésektől eltérő nemzeti szabályokat, még akkor sem, ha azok kedvezőbbek lennének a fogyasztókra! A dolgozat szorosan vett tárgyára jövőben esetlegesen gyakorolt hatásuknál fogva kitüntettett figyelmet érdemelnek azon munkacsoportok, hálózatok és tevékenységük eredményei, amelyek egy közös európai szerződési jog megteremtését hivatottak előmozdítani. Természetesen a terjedelmi kortálok miatt jelen dolgozat keretein belül nincs mód arra, hogy akárcsak felületesen is foglalkozzam ezen munkafolyamatokkal és azok produktumaival, azonban (legalább) felsorolás szintjén elengedhetetlen a célkitűzés legfontosabb képviselőinek megnevezése, így különösen a következőké:
European Research Group on Existing EC Private Law (Acquis Csoport)60, amely 2002-ben jött létre és több, mint 40 jogtudós, többek közt Vékás Lajos professzor részvételével működik.
Commission on European Contract Law (Európai Szerződésjogi Bizottság, más néven Lando-Bizottság)61, amelyet jogászok egy csoportja hozott létre azzal a céllal, hogy felvázolja az európai szerződésjog alapelveit az európai integráció országai számára és ezáltal megalkossa a szerződésjog szisztematikus harmonizációját Európában. Munkájuk eredménye az Európai Szerződésjogi Alapelvek (PECL).
Study Group on a European Civil Code (Európai Polgári Törvénykönyv Kutatócsoport)62,
amely
1997-ben
jött
létre
európai
tudósok
magánkezdeményezéseként; Christian von Bar vezetése alatt működik. Célja a kötelm jog egészét és a tulajdonjogot is átfogó európai magánjogi alapelvek kidolgozása.
59
Az első ilyen horizontális „védőháló”-jellegű, maximumharmonizációt követő irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv volt (habár engedett kivételt a teljes harmonizáció elve alól, lásd az irányelv hatályát). (http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2005:149:0022:0039:hu:PDF) 60 Forrás: http://www.acquis-group.org/ 61 Forrás: MÁTYÁS Imre: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga (Miskolci Egyetemi Kiadó, 2012) 38. o. 62 Forrás: http://www.sgecc.net/pages/en/home/index.htm
18
The Joint Network on European Private Law (CoPECL Network)63, amely számos egyetem, intézmény, szervezet és több, mint 150 kutató hálózataként működik. Egyebek mellett a hálózat része a Study Group, az Aquis group, a Common Core Group, az Academy of European Law (ERA).
The Common Core of European Private Law64 elnevezésű program a Trentoi egyetemen működik, 1994-ben indult Ugo Mattei és Mauro Bussani professzorok vezetésével több, mint száz jogtudós részvéle mellett.
The European Group on Tort Law (Tilburg Group)65, amely 1993 óta létezik és célja, hogy az Európai Kártérítési Jogi Alapelvek (PETL) révén hozzájáruljon az európai kártérítési jog harmonizációjához.
Pavia Academy of European Private Lawyers (Pavia Group)66, ami 1992-ben jött létre és Guiseppe Gandolfi irányításával működik.
Leuven Centre for a Common Law of Europe (Ius Commune Casebook project)67, amelyet több különböző itézmény alapított. Tevékenységét 2001-ben kezdte meg Walter van Gerven elnöklete alatt.
A közös európai szerződéi jog irányába tett lépések fontosabb eredményei közt pedig kiemelendők a már említett Európai Szerződésjogi Alapelvek (PECL), az Aquis és a Study Group által kidolgozott közös hivatkozási keret (DCFR)68 és az európai adásvételi jog69 tervezete. Összességében elmondható, hogy az Európai Unióban a magánjog területén jellemzően rendeletek és irányelvek útján megvalósuló harmonizációról beszélhetünk. Az új Polgári Törvénykönyv Záró rendelkezései között sorolja fel70 az implementált irányelveket.
63
Forrás: http://www.copecl.org/ Forrás: http://www.common-core.org/ 65 Forrás: http://www.egtl.org/ 66 Forrás: http://ec.europa.eu/internal_market/financialmarkets/docs/certainty/background/1_6_5_tryfonidou_en.pdf 67 Forrás: http://ec.europa.eu/internal_market/financialmarkets/docs/certainty/background/1_6_5_tryfonidou_en.pdf 68 Ld. http://ec.europa.eu/justice/policies/civil/docs/dcfr_outline_edition_en.pdf 69 Ld. COM(2011) 635 final Brüsszel, 2011.10.11., a Bizottság javaslata a közös európai adásvételi jogról. 70 Lásd: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=159096.239298 64
19
3.3. Hagyomány és újítás. Külföldi példák A törvény általános indoklása szerint71 a Kódex a létező, élő jogból indul ki, és csak ott és annyiban kíván változtatni, ahol és amennyiben a gazdasági és a társadalmi viszonyok mai követelményei szerint szükségesnek mutatkozik. Vagyis az új Polgári Törvénykönyv, ahol csak lehetséges, megőrzi a Ptk. szabályait, s azokat külön törvények rendelkezéseinek integrálávásával és a felsőbírósági gyakorlat normatív formába öntésével egészíti ki. Kétség esetén tudatosan az élő jogot választja. Ugyanakkor ezzel együtt is a kódex tudatosan törekszik megújítani a polgári jog "sok vonatkozásban élét vesztett" dogmatikai eszköztárát. Az élő jog és a hatályos Ptk. szabályainak lehetséges megőrzése, tehát a kontinuitás és a mai társadalmi-gazdasági viszonyok késztette reformok terjedelmének csak a feltétlenül indokolt határig való megvonása mindenekelőtt a monista szerkezet fenntartásában nyilvánul meg, vagyis a forgalom professzionális szereplőinek és a magánszemélyek magánjogi viszonyait egyaránt szabályozza. A monista elv, melyet a polgári jogászok többsége támogat, terjedelme tekintetében vitákat gerjesztett: a kezdeti értelmezés szerint ugyanis a kereskedelmi jog mind státusjogi (Gt. 1988., 1997.), mind dinamikus részét (egyes "kereskedelmi" szerződések) egyaránt inkorporálni kell.72 Csupán később, a kodifikációs irodalom mentén alakult ki a jelenleg uralkodó álláspont, mely szerint a monista elv csupán a "kereskedelmi jogi szerződések" és a "kötelmi jogi szerződések", vagyis a kötelmi jog dinamikus (szerződési jogi) részének inkorporációjára vonatkozik. Marad tehát az önálló, de a Ptk.-val összehangolt Gt. Vékás a monista elv fenntartását a következővel magyarázza73: A 20. század jogfejlődése egyértelműen azt mutatja, hogy nincsenek az üzleti életben alkalmazott szerződéseknek olyan sajátosságaik, amelyek egy modernizált, a professzionális vagyoni forgalom követelményeit kielégíteni képes általános jog mellett külön jogi rendelkezést kívánnának 71
Ld. T/7971. számú törvényjavaslata Ptk-ról, 370. o. (http://www.parlament.hu/irom39/07971/07971.pdf) SZALMA József: Kodifikáció vagy (és) inkorporáció (PJK, 2003/5., 23-27. o.) Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/dr-szalma-jozsef-kodifikacio-vagy-es-inkorporacio-pjk20035-23-27-o/499 73 VÉKÁS: Parerga, 260. o. 72
20
meg. Az elmúlt száz évben ugyanis az általános magánjog mércéje szigorodott, közeledett az üzleti forgalom követelményeihez, vagyis az általános szerződési jog maga "kereskedelmi jogiasodott". Hozzáteszi továbbá: "Ehhez a fejlődéshez a polgárok iskolázottsági szintjének emelkedése, a vagyoni forgalomban történő eligazodó, üzleti ismereteinek gyarapodása stb. adta meg a kellő társadalmi alapot." Ennek (sajnos) némileg ellentmond, hogy az azóta (2008), pontosabban a gazdasági világválság akkori kirobbanása óta eltelt évek egyik legszembetűnőbb tapasztalata (a polgárok oldaláról vizsgálva) annak az elemi pénzügyi-gazdasági ismerethalmaznak és felelős előrelátásnak
gazdálkodásnak, minimális
és alaposságnak az általános hiánya, illetve nem kielégítő foka, amely
Európa-szerte táptalaja volt a tömeges eladósodottságnak és elszegényedésnek. Annak nyilvánvaló következményeként, hogy az új a kódex a hatálya alá tartozó magánjogi jogviszonyok spektrumát szélesebbre vonta, újszerű szerkezeti felépítést kellett kidolgozni a logikusabb, átláthatóbb struktúra és tartalmi koherencia érdekében, hiszen terjedelmének drasztikus növekedését (az ingatlanokra vonatkozó anyagi magánjogi szabályok Inytv-ből való átemelése, a Gazdasági Társaságokról szóló törvény anyagi jogi szabályainak és a Csjt. egészének inkorporálása, a jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezések kibővülése) csak így lehetett ellensúlyozni. Ennek megfelelően újfajta szerkezeti egységként bevezetésre került a "Könyv", amellyel a polgári jog nagyobb részterületeit választja el egymástól. Az alkalmazást könnyítő újítás továbbá az ún. paragrafuscímek alkalmazása, amellyel a jogalkotó a a jogrendszerünkben eddig ismeretlen, azonban egyes külföldi kódexekben és nemzetközi modellszabályokban már bevált megoldást honosít meg.74Így az új Polgári Törvénykönyv Könyvekből, Részekből, Címekből és Fejezetekből épül fel. A Könyveken belül a Részek, a Részeken belül a Címek és a Címeken belül a Fejezetek számozása mindig újból kezdődik. A §-ok számozása minden Könyvben újból kezdődik, a § előtt pedig az adott könyv sorszáma szerepel. A magyar jogtörténeti hagyományokat követve a törvénykönyv élén nem találunk külön általános rendelkezéseket75, hanem a Ptk-hoz (és az Mjt-hez) hasonlóan bevezető
74
Fehér Könyv az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő jogalkotási és jogalkalmazást segítő feladatokról Forrás: http://magyaryprogram.kormany.hu/download/1/18/60000/Feher_Konyv_AROP_1-1-19-2012-20120003.pdf 75 Forrás: Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója, 2002
21
rendelkezésekkel operál (bár az alapelvek rendszere megváltozott76). Új megoldást jelent viszont az ingatlannyilvántartás anyagi jogi szabályainak beültetése, ugyanakkor nem idegen ez a korábbi hagyományoktól, hiszen az Mjt. szintén tartalmazta a telekkönyvi anyagi jogot, de a családjog integrálására is volt már példa. Ahogy arról már korábban szó volt, a Kódex egy olyan - Magyarországon 1990 óta követett és a mai fejlett Európában általánosan elfogadott - szociális elemekkel átszőtt piacgazdaság társadalmi modelljét tekinti mintának, amely a tulajdonosok magánautonómiájának messzemenő elfogadásán, mindenekelőtt a magántulajdon teljes
körű elismerésén és védelmén, a szerződési
szabadság elvén és az egyesülés és szabadság elvén nyugszik; erre tekintettel pedig a Kóxdex elsősorban a vagyoni forgalom viszonyainak jogi kereteit fekteti le.77 Ez a célkitűzés a kodifikáció során mintául felhasznált nemzetközi jogi jogegységesítési instrumentumok megválasztásában és azoknak a normatartalomban (jellemzően a kötelmi könyvben) való megjelenésében is visszatükröződik. Ezek közül mindenekelőtt a Bécsi Vételi Egyezmény kínál megoldási mintákat; rajta kívül az UNIDROIT Nemzetközi Kereskedelmi Szerződések Alapelvei (UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts), az Európai Szerződésjogi Alapelvek (The Principles of European Contract Law) és az utóbbiból kiindulva megalkotott (és fentebb említett) európai modellszabályok (Draft Common Frame of Reference) kínáltak megfontolásra érdemes, esetenként követhető példákat a szerződési jog szabályozásánál.78 Ez utóbbi modelltörvények világszerte nagy szakmai elismerést vívtak ki, és széles körben hatnak a jogalkotásra és a joggyakorlatra. A törvény egyébként nem választ külföldi modellt, de bőségesen merít a külföldi kodifikációs példákból.79 Az újabb nemzeti kódexek közül a holland törvénykönyv (Burgerlijk Wetboek) és a kanadai Québec tagállam magánjogi kódexe tekinthető a legmodernebbnek. Ezek mindenekelőtt a szabályozandó életviszonyok köre és a törvénykönyv szerkezete szempontjából szolgáltak mintául. A holland mellett említhető
76
Az alapelvek redukálásáról, az új kódex „alapelvtelenségéről” lásd Lenkovics Barnabás és Bíró György véleményét: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/csapo-orsolya-az-uj-polgari-torvenykonyv-tervezeteertekek-es-epito-kritika-pjk-20074-35-42-o/176 77 Törvényjavaslat, 369. o. 78 Az új Ptk magyarázata 79 Az új Ptk koncepciója, 2002, 2. o.
22
továbbá a svájci és olasz jog kódexei, amelyek a gazdasági társaságok anyagi jogának integrálására szolgáltattak példát.
3.4. Az ítélkezés során kikristályosodott gyakorlathoz való igazodás, tekintettel az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatára is
Miképpen az európai integráció mára már közvetlen hatást fejt ki a nemzeti jogalkotásra, úgy a szűk értelemben vett jogalkalmazás működését is jelentősen befolyásolja: a bírósági eljárást az ország határain belül vizsgálva megállapítható, hogy egyrészt a nemzeti bíróságok által alkalmazandó (és a peres felek által igényük érvényesítésére felhívható) normák skálája kiszélesedett (elsődleges és másodlagos jogforrások stb.), másrészt a jogforrási hierarchiát átrajzolva az egyes jogszabályok érvényesülése is megváltozott; az eljárás vertikális kiterjesztésével pedig a földrajzi határokat átlépve az igazságszolgáltatás intézményrendszerének szupranacionális szerveihez, így az Emberi Jogok Európai Bíróságához (ECHR) és az Európai Unió Bíróságához (CJEU) jutunk. A két bíróság hatásköreinek jogalapját több dokumentumban: egyrészről az 1950. november 4-én Rómában kelt, Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben80 (Európai Emberi Jogi Egyezmény, amelyet a magyar Országgyűlés az 1993. évi XXXI. évi törvénnyel hirdetett ki), másrészt a Lisszaboni Szerződésben, az ahhoz csatolt
jegyzőkönyvekben,
így
például
a
Bíróság
Alapokmányáról
szóló
3.
jegyzőkönyvben81, illetve a Lisszaboni Szerződéssel módosított Európai Atomenergiaközösséget létrehozó 1957. évi Római Szerződésben találjuk82. Újdonság, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Európai Unió Alapjogi Chartája az Európai Unióról szóló Szerződés 6. cikk (1) értelmében Szerződésekkel egyenragú jogi kötőerővel
80
http://www.echr.coe.int/Documents/Convention_HUN.pdf http://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2012-10/staut_cons_hu.pdf 82 http://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2009-11/hu_extrait_cour.pdf 81
23
bír, továbbá ugyanezen cikk 2. bekezdése előírja az Unió csatlakozását az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, amelyről külön jegyzőkönyv83 gondoskodott. Természetesen az új Ptk. koncepciójának kialakításánál gondoskodni kellett arról, hogy elveiben és részletszabályaiban egyaránt összhangban legyen az Egyezménnyel84, így például a családjogi rész kidolgozásánál különösen fontos volt, hogy tekintettel legyenek a Strasbourgi Bíróság ítélkezési gyakorlatára85. Az ítélkezés szempontjából az Európai Unió Bíróságának tevékenysége, azon belül is az uniós jog egységes értelmezéséért és alkalmazásáért felelős szerv szerepében kifejtett gyakorlatának van a legnagyobb jelentősége, ebből a szempontból ugyanis Uniós szinten ugyanazt a feladatot86 hivatott ellátni, amit nemzeti szinten a legfelsőbb bíróságok: a jogbiztonság érdekében az egységes jogalkalmazás biztosítása. Ez különösen fontos egy olyan fragmentált regionális integrációs szervezetben, mint amilyen a 28 tagú Európai Unió. Jelentőségét az is jelzi, hogy bizonyos esetekben a bíróságok kötelesek előzetes döntéshozatali eljárás87 keretében a Bírósághoz fordulni.
Hasonló szerepben jár el a Legfelsőbb Bíróság hazai szinten. Nem véletlen tehát, hogy az új Kódex beépíti a Ptk. évtizedes felsőbírói gyakorlatának maradandó mondanivalót hordozó, tételes jogi szabályozást kívánó, kodifikációra érett eredményeit.88
4. Az új Ptk. kötelmi rendszere
83
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2007:306:0155:0156:HU:PDF Ld.: Dr. Vékás Lajos: A Kodifíkációs Főbizottság 2000. június 1-jei határozatai (PJK, 2000/2., 3-4. o.) Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/dr-vekas-lajos-a-kodifikacios-fobizottsag-2000-junius-1jei-hatarozatai-pjk-20002-3-4-o/763 85 Ld.: Koncepció, 2002 86 Ld.: http://curia.europa.eu/jcms/jcms/Jo2_6999/ 87 Ld.: EUMSz. 267. Cikk (az EKSZ korábbi 234. cikke) 88 Törvényjavaslat 370. o. 84
24
A következőkben bemutatom az új kódex kötelmi könyvének felépítését, összevetve a hatályos Ptk. szerkezetével; lehetőség szerint megvilágítva, hogy az előző fejezetben felsorakoztatott hatások, szempontok hol és mennyiben nyertek érvényesülést a kötelem szabályai között. A dolgozat ezen részének tárgyalása törvényjavaslat általános indoklására épül, az egyéb forrásból származó tartalmakat lábjegyzetben tüntettem fel.
4.1. Általános szerkezeti felépítés és a kötelmek közös szabályai Az új Polgári Törvénykönyv tartalma könyvekre tagolódik. Elsődlegesen terjedelmének jelentős bővülése miatt került revízió alá a jogszabály felépítése, így ennek eredményeként a Ptk-val ellentétben - amely 6 különálló részől, címekből és fejezetekből áll - az új törvény relatív önállósággal rendelkező, az egész kódex általános alapelveinek alárendelt, de szükség szerint - saját belső alapelvek által vezérelt könyvekből épül fel89: Első Könyv Bevezető rendelkezések, Második Könyv - Az ember mint jogalany, Harmadik Könyv Jogi Személyek, Negyedik Könyv - Családi jog, Ötödik Könyv - Dologi jog, Hatodik Könyv - Kötelmi jog, Hetedik Könyv - Öröklési jog, Nyolcadik Könyv - Záró rendelkezések. Vagyis a kötelmek részletszabályait átható elvek az Első (Bevezető rendelkezések) és a Hatodik (Kötelmi jog) Könyv alapelveivel együtt és egyszerre fejtik ki hatásukat.
4.2. A kötelmi jog első része: a kötelmek közös szabályai A Könyv első szembetűnő és egyben az egyik legfontosabb változása a kötelmek közös szabályainak (Első Rész) új szerkezeti egységként történő létrehozása a kötelmi jogi rész
89
Ld.: VÉKÁS: A Kodifikációs Főbizottság határozatai, 2000, 3. o. Forrás: http://ptk2012.hu/wp-content/uploads/2012/11/2000-2PJK.pdf
25
élén. Ezzel kitölti azt a rendszertani űrt, amit a Ptk. - egyébként tudatosan választott90 szabályozásával maga után hagyott. A megoldás mögött a miniszteri indoklás szerint az a megközelítés állt, hogy a törvényhozó azoknál a jogszabálycsoportoknál kívánta az egyes jogintézményeket szabályozni, ahol azok tipikusan előfordultak, amelyekkel a valóságban a legszorosabb kapcsolatban álltak. Ennek lett a következménye, hogy a Ptk. a jogügyleteket röviden (elsősorban egy utaló szabállyal) a szerződések általános szabályai közt rendezi. Így aztán a tételes jog nem alkotott kellően koherens és átlátható normatartalmat a kötelmi részben, hiszen a Ptk. a kötelem forrásai szerint elkülönülő szabályokat adott, az így előállt szerkezeti-dogmatikai feszültség pedig nem csak a jogkövető laikusok dolgát nehezítette meg a törvény alkalmazása során, hanem a jogalkalmazó bíróságokat is egyfajta korrigáló "jogfejlesztő" tevékenységre kényszerítette, amikor egyes szabályok olyan területeken való alkalmazása vált szükségessé, ahol arra - szigorú értelmezés mellett - nem lett volna lehetséges. Így például az elévülésről a szerződési szabályok között rendelkezett a törvény, ám nyilvánvalóan ezeket a szabályokat alkalmazni kellett volna a nem szerződésből eredő követelések elévülésére is; a gyakorlat tehát -a jogszabályi szerkezeti kereteket átlépve, mintegy korrigálva azt - alkalmazta az elévülési szabályokat például a deliktuális kártérítési igényekre is.91 E szerkezeti megoldás ellenpontja e tekintetben a német BGB, azonban szerkezeti bonyolulstsága miatt már a XX. század elejei kódextervezetek is elvetették. A Kódex tehát elismerve azt, hogy a kötelmeknek - függetlenül azok forrásától vannak olyan közös sajátosságaik, amelyek egységes szabályozásra alkalmasak, szerződések általános szabályait megelőzően új szerkezeti egységként illeszti be a kötelmek közös szabályait (Hatodik Könyv, Első Rész), vagyis azokat, amelyek valamennyi jogügyleti és más jogi tény alapján keletkező - kötelmekre egyaránt alkalmazandók, ezzel pedig a törvény, habár új megoldást alkalmaz, mégis a hagyományokhoz tér vissza, hiszen közelebb hozza a szabályozást a Grosschmid-féle felépítéshez. Grosschmid Béni (Zsögöd Benő) Fejezetek a kötelmi jogunk köréből című alapművében92 a kötelmi általános rész következő meghatározását adja: “Természetesen: az az általános, a mi az egyes keletkeztető
90
Ld.: A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve, 25-28. o. Az új Ptk magyarázata 92 GROSSCHMID Béni (Zsögöd Benő): Fejezetek a kötelmi jogunk köréből, III. (Athenaeum Kiadó, Budapest, 1900) 1077. o. 91
26
tételekből ki van véve s a közösben egyesítve; s az a különös: a mi bennök sajátlagosságképen megmarad. Vagyis: azok az általános (legáltalánosabb, tiszta általános) kötelmi jogi szabályok, a melyek valamennyi causa-törvényből vannak kivéve; s következőleg hatásukban is: nem szorítkoznak a keletkezési alapok valamely osztályára. Lejebb: azok a szűkebb általánosak, a melyek csupán ez alapok valamely kisebb vagy nagyobb körének (péld. az összes vagy a kétoldalu szerződési, vagy a vétségobligáczióknak) közös szabályai." Az így kapott struktúráról pedig a következőt: „Ekként a bevégzett szervezetet szemlélve: az alapépítmény a keletkeztető szabályok sokasága; az általánosról az általánosabbra szélesbülő szabályok pedig mintegy feljebb és feljebb rakott emeletek.”93 Tartalmát tekintve a kötelmi általános rendelkezések (I. Cím) I. fejezete 3 paragrafuscímből áll: a kötelem, a kötelemkeletkeztető tények és a kötelem megszűnése. Kötelemnek (I. Fejezet) azok a jogviszonyok tekinthetők, ahol az egyik szereplő egy szolgáltatással tartozik a másiknak, a másik pedig jogosult e szolgáltatás követelésére. Ha ezen felételek együtt nem teljesülnek, nem beszélhetünk kötelmi jogi jogviszonyról. Példálózó jelleggel felsorolja a kötelmek leggyakoribb forrásait, továbbá megadja megszűnésük eseteit. Elvi jelentőségű rendelkezés annak kimondása, hogy a kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek. A hatályos Ptk. a szerződési jog körében kifejezetten rendelkezett a szabályozás diszpozitív jellegéről, azonban a Kódex megújult társadalmi modelljével összhangban - amelynek egyik alappillérét éppen a magánautonómia fokozott védelme jelenti - szükségessé vált annak kimondása, hogy az eltérést nem engedő (kógens), illetve a feltétlen érvényesülést igénylő (imperatív) rendelkezések korlátai között a jogviszony szereplői szabadon eltérhetnek a kötelmek közös szabályaitól, akár szerződéses, akár más jogi tényből származó jogviszonyról van-e szó. A kötelem lényegének megadása mellett külön fejezetekbe foglalva beemelésre kerültek a kötelmek általános szabályai közé a jognyilatkozatok, a képviselet, az elévülés, valamint a tartozáselismerés és az egyezség szabályai. Általános jogügyleti szabályozás hiányában a bíróságok eddig a szerződések általános szabályaiból voltak kénytelenek
93
U.o.
27
levezetni a nem szerződésjogi vagy nem is kötelmi jogi természetű kérdésekre adandó választ. A szabályozás központi eleme a jognyilatkozatok (II. Fejezet) hatályossá válásának, azaz a joghatás kiváltásának időpontja, ezért pontosítja a Ptk. ajánlatra és elfogadásra vonatkozó
rendelkezéseit.
Ugyanakkor
Ptk-hoz hasonlóan
külön
szabályozza
a
jognyilatkozatokat aszerint, hogy azokat jelenlévők vagy tevollévők között tették; azonban az új törvény a társadalmi változásokat követve technlógia-semleges szabályozást alkotott, így nem sorolja fel, hogy mi minősül jelenlévők között tett jognyilatkozatnak. A Ptk-nál árnyaltabban szabályozza továbbá az írástudatlan vagy írni nem képes személy jognyilatkozatát. A képviselet (III. Fejezet) körében tartalmilag javarészt változatlan formában kerülnek át a rendelkezések a kötelmi közös szabályok közé, azonban a rendelkezések tagolásával átláthatóbb és egységesebb szerkezetben szerepelnek. A felek autonómiájának fokozottabb elismerése érvényesül ugyancsak az elévülésre vonatkozó szabályok diszpozitív jellegének hangsúlyozásában, amely a Ptk-val ellentétben a felek megállapodásával (az általános elévülési idő keretein belül) a hosszabb elévülési (IV. Fejezet) idő kikötését is lehetővé teszi. A fenálló bírói gyakorlatot törvényerőre emelve elveti a hatályos szabályozás rendelkezését miszerint a tartozáselismerő nyilatkozat érvényességéhez írásbafoglalás szükséges, így az megvalósulhat bármilyen alakban, akár ráutaló magatartással is. Az egyezség (V. Fejezet) a szerződésmódosítás köréből kerül át az általános rendelkezések közé, tekintettel arra, hogy valamennyi kötelemnél alkalmazható. A közös kötelmi szabályok II. címében kerülnek szabályozásra a többalanyú kötelmek, ahol szintén több lényeges tartalmi változást is találunk, így például a törvény nem tesz említést a kötelezettség beszámítással történő megszüntetéséről, mivel a beszámítást kifejetten a teljesítés egyik lehetséges módjaként szabályozza, így az átkerül a III. címbe, a kötelmek teljesítése körébe. Ez utóbbi cím 4 fejezetre tagolódik. A teljesítés általános rendelkezései (VIII. Fejezet) között található rendelkezések valamennyi kötelmi jogviszonyra alkalmazandók, kivéve ha a jogszabályból, a felek megállapodásából vagy a jogviszony konkrét körülményeiből más nem következik. Generálklauzulaként kerül megfogalmazásra, hogy a szolgáltatást az adott kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni. Ez szükségszerű következménye annak a ténynek, hogy az egyes kötelmek forrásait különböző jogterületeken és igen eltérő sajátosságokat hordozó - ezért eltérő 28
szempontokat és megfontolásokat igénylő - életviszonyok körében találjuk, így létezhetnek olyanok, amelyeket sem felek, sem a jogszabályok egyáltalán nem vagy nem megfelelően rendeztek. A generálklauzula az ilyen vitás esetek iránytűje lehet a feleknek és a bíróságoknak. A szerkezeti változtatás indokolttá tette a szerződésen kívüli kötelemkeletkeztető tények szempontjainak fokozottab mérlegelését a teljesítés ideje kapcsán. Ennek alapja annak elismerése, hogy határidő vagy határnap tűzése nem csak szerződésben képzelhető el, így minden olyan esetben, amikor a határnap vagy határidő konkrétan meghatározott, ez az irányadó, ennek hiányában a szolgáltatás rendeltetéséből megállapítható idő, ha pedig ezek egyike alapján sem lehet megállapítani a teljesítés idejét, a kötelezett a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni. Megváltozott az idő előtti teljesítés szabálya is: a Ptk-val ellentéteben ugyanis a jogosult csak akkor tagadhatja meg, ha lényeges jogi érdekét nem sérti és az ezzel járó többletköltséget a kötelezett viseli; ez a rendelkezés gyakorlatilag egyezik az UNIDROIT és a PECL szerződésjogi alapelvekben foglaltakkal. Logikalilag és terminológiailag is világosabb a teljesítés helyének meghatározása, amelyet főszabály szerint a kötelezett elérhetősége határoz meg. A teljesítés közös szabályai közé került továbbá a költségek viselésének, a teljesítés elismerésének szabálya; némileg változtatva fenntartja továbbá a Ptk. több tartozás elszámolására és fajlagos szolgáltatások elosztására vonatkozó szabályait, így például az utóbbiból elhagyja azt a bekezdést, amely a jogosult rendelkezésének hiányában sem engedte meg a kötelezettnek az egyes helyekre járó mennyiség arányos csökkentését olyan esetben, amikor a nemzetgazdasági érdekek más elosztást indokoltak. Ez az elavult rendelkezés sérti a magánautonómiát és összeegyeztethetetlen a polgári jogi szabályozás logikájával. Kiemelt jelentősége van a pénztartozások teljesítésének (IX. Fejezet) kötelmek közös szabályai közötti elhelyezésének, a Ptk. ugyanis igen szűkszavúan rendelkezett róla. Ez persze semmiképp sem az akkori kodifikátorok mulasztásának eredménye, hanem annak, hogy a Ptk. megalkotása idején a mainál jóval fejletlenebb pénzforgalmi és tulajdoni viszonyok jellemezték a gazdaságot. Azonban az akkor megalkotott normatartalom már nem nyújt érdemi és gyakorlatias jogi keretet a vagyoni forgalom számára, ezért indokoltá vált az ide vonatkozó normák bővítése és kiemelése a szerződések köréből, továbbá tekintettel kellett lenni a globalizációt erősítő rohamos tempóban fejlődő technológiai 29
megoldásokra. Így például Európa-szerte mefigyelhető tendencia (habár itthon a havi kétszeri ingyenes kézpénzfelvétel nem ezt követi) a papírpénz használatának csökkentését erősítő szabályozás kialakítása, ami értelemszerűen például az elektronikus fizetések, pénzmozgások növekedésével jár. A technológiai forradalom az Unió számára a belső piac kiteljesedését is jelenti, hiszen például a gyors és tömeges határokon átnyúló kereskedelem nehezen képzelhető el papírpénzes fizetéssel. Mindezekre tekintettel az új Ptk a pénzfizetés teljesítésének a kor követelményeinek eleget tevő modern szabályozását adja. A szolgáltatás általános szabályai között, a X. fejezetben rendelkezik a törvény a beszámításról mint a teljesítés speciális esetéről. Figyelembe véve, hogy az esetek túlnyomó többségében pénzügyi szolgáltatások során alkalmazzák, ezért a törvény a Ptk-tól eltérően elsősorban a pénzkövetelések beszámításáról rendelkezik, egyebekben a lényegi feltételek nem változnak. A teljesítés közös szabályainak utolsó fejezetében kaptak helyet a szolgáltatások teljesítésének sajátos esetei (XI. Fejezet). Itt kapott helyet a bírósági és közjegyzői letét, valamint a harmadik személy részéről töténő teljesítés. A törvény bemeli a bírósági letéről szóló 27/2003. (VII. 2.) IM rendeletből azokat a szabályokat, amelyek szorosan a teljesítéshez kapcsolódnak; a Ptk. 5 éves határidejével szemben a jogosult bármikor követelheti a letét visszaadását, továbbá a bírósági letét feltételei mellett a közjegyzőnél történő letétbehelyezés (nem tévesztendő össze a bizalmi őrzéssel) újtán töténő teljesítést is lehetővé teszi. A Kódex korrigálja és egységesíti a Ptk. harmadik személy teljesítésére vonatkozó, több helyen is előforduló és dogmatikailag következetlen rendelkezéseit, amely a teljesítés megtörténte esetén hol megtérítési igényről, hol a teljesített követelés törvényi engedményezéséről, átszállásáról beszél. A törvény egyértelművé teszi: a harmadik személy általi teljesítéssel, vagyis az eredeti jogosult kielégítésével az eredeti kötelem megszűnik, a kötelezett és a harmadik fél pedig elszámolási viszonyba kerül; az eredeti jogviszonytól független megtérítési igény keletkezik a teljesítő harmadik személy oldalán.
30
4.3. A kötelmi jog második része: a szerződés általános szabályai A szerződések általános szabályai elveiben és tartalmában is számos újdonságot hordoznak, amelyek a felépítésében is jól kivehetők. A szabályozás általános elvei a következők voltak:94 4.3.1 A szerződések általános szabályai legyenek a kereskedelmi (üzleti) forgalom viszonyaira szabott szabályok.
1. Egységes szerződési szabályok A) Alapvető szabályozásbeli szemléletváltást jelent az a célkitűzés, hogy a szerződésjogi normákat elsősorban a kereskedelmi (üzleti) célú vagyoni forgalom viszonyaira kell szabni. Ez a tudatosan vállalt gazdasági szemlélet abból a tényszerűségből táplálkozik, hogy a piaci forgalom fő véráramát uralkodó jelleggel az üzletszerűen szerződő, profitorientált és professzionálisan eljáró felek szerződéses viszonyai képezik. Működésüket, méretüket tekintve ezek elsősorban kis- és középvállakozások. Ez tendencia pedig nem csak a hazai gazdasági berendezkedésre igaz, kontinentális jelenségről95 beszélhetünk, ugyanis az Európai Unió több, mint 20 millió kis- és középvállalkozása (SMEs) az európai vállalkozások 99%-át képviseli és a gazdasági növekedés, innováció, foglalkoztatás és a társadalmi integráció motorját képezik: a magánszektorban 3-ból 2 munkahelyet a kkv-k adnak, 2002 és 2010 között az új munkahelyek 85%-át ők hozták létre és a vállalkozások által előállított teljes hozzáadott érték több, mint fele nekik köszönhető. Ésszerű következménye volt tehát a kodifikációnak a fennáló gazdasági berendezkedés igényeit jobban kielégítő szabályozás kialakítása az új Ptk-ban, ugyanis a hatályos törvényi szabályozás jellemzően a magánszemélyek hagyományos szerződési kapcsolatait tartja szem előtt: így kétpólusú, szükségletkielégítő-fogyasztási célú jogviszonyok modelljét követi, a szerződésszegés szankciói pedig a felróhatóság függvényében alakulnak.
94
VÉKÁS Lajos: Javaslat a szerződések általános szabályainak korszerűsítésére (PJK, 2001/3., 3-14. o.) Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/vekas-lajos-javaslat-a-szerzodesek-altalanosszabalyainak-korszerusitesere-pjk-20013-3-14-o/865 95 Forrás: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/facts-figures-analysis/index_en.htm
31
B) Mindezt úgy kellett megvalósítani, hogy a Kódex fenn tudja tartani a monista szerkezetet, azaz a szerződésjogi rendelkezések egységesen legyenek képesek szabályozni a kereskedelmi (üzleti) forgalom és a - nem fogyasztói minőségben szerződő magánszemélyek szerződéses viszonyait. A magyar polgári jog a magántulajdon majdnem teljes felszámolása és a termelő javak majdnem totális államosítása után is igyekezett megőrizni az egységes szabályozás előnyeit. Ennek megfelelően a Ptk. nemcsak a magánszemélyek szükségletkielégítő szerződéses viszonyait, hanem az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő javakra kötött szerződéses kapcsolatokat is szabályozni kívánta. A természeti adottságokat figyelmen kívül hagyó torz struktúrájú, piaci törvényszerűségektől elszakadt, tervutasításos gazdaság keretei között persze ez nehézségekbe ütközött, jobbára csak formailag sikerült. Ezt az egységes a Ptk-ba iktatott külön tervszerződési fejezettel, majd - a gazdasági reformokat tükröző 1977. évi IV. törvénnyel történt módosítása után -
a szerződési
szabályok ún. "modellezésével" kívánta biztosítani az akkori jogalkotó. További orvosolandó problémát jelent a feleslegessé vált és a jogrendszerben szétterjedt "gazdálkodó szervezet" fogalma, amely az 1968-as gazdasági reform Ptk.-beli leképezése közben került jogrendszerünkbe. Eredeti célja a polgári jog alapvető egységének megőrzése volt. A mára elavult kategóriát a Kódex megszünteti. C) Az egységes szerkezet fenntartása azért lehetséges, mert az egyébként erősen gazdasági szemléletű szerződési szabályok a magánszemélyek szerződéses viszonyaiban is alkalmazhatók, ami a polgárok általános iskolázottsági szintjének növekedésének, illetve annak köszönhető, hogy az erőforrások, alkotmányos védelemet élvező magántulajdon birtokában a magánszemélyek is aktívabbban és egyre jelentősebb mértékben képesek részt venni a vagyoni forgalom lebonyolításában; vagyis az üzleti kultúra és a piaci szerepléshez szükséges ismeretek egyre inkább a magánszemélyek általános felkészültségének részét képezik, mindez pedig lehetővé teszi a velük szemben támasztható magasabb követelmények törvényi megfogalmazását. Mindamellett általánosságban elmondható, hogy a fejlett piacgazdaság jogrendszereiben a magánjog egészét tekintve kereskedelmi jogiasodott. Ez, illetve ebből fakadóan a monista szerkezet azzal az előnnyel jár, hogy elkerülhetők a kereskedelmi törvények tárgyi és személyi hatállyal kapcsolatos értelmezési 32
és alkalmazási nehézségei, valamint nem kettőződnek meg a szerződési jog általános szabályai. 2. Diszpozitív jog Az új Ptk-ban meg kell erősíteni a szerződési jogi normák diszpozitív jellegét; kógens rendelkezések szélesebb körben csak a fogyasztói szerződéseknél kerüljenek alkalmazásra. A diszpozitív normák - kiegyensúlyozott erőviszonyokat és piaci feltételeket, helyes törvényhozói mérlegelést feltételezve - a szerződő felek érdekeire leginkább tekintettel levő szabályozást képesek nyújtani. A diszpozitív rendelkezések kiterjesztése és hangsúlyozása megfelel az előző pontban foglalt gazdasági szemléletnek, ugyanis a professzionális piaci szereplők igényeinek sokkal inkább megfelelnek az olyan rugalmas rendelkezések, amelyek mellett már csak a konkrét részletszabályokban kell megállapodniuk, ha pedig szükséges, a törvényi szabályoktól eltérő szerződési feltételekben állapodhatnak meg. Az eltérést engedő normák elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szerződő partnerek érdekeiknek a lehető legteljesebben megfelelő, kölcsönösen előnyös kontraktusban állapodhassanak meg. “A gazdasági élet a magánjogtól azt várja, hogy az érdekkielégítés folyamatát biztosítsa. A magánjog szabályainak tehát tekintettel kell lenniük arra, hogy a gazdasági energiák átalakulásai során minden egyes fejlődési fazes a következő fazes csíráját, a következő fazes létesítésére irányuló tendenciát hord magában. Az érdekvédelem feladata már nem a visszaterelés, hanem az előmozdítás.”96
Indokolt továbbá amiatt is, mert a
jogszabályalkotás jellemzően csak megkésve tudja követni a dinamikusan változó társadalmi viszonyokat, így egy szigorúbb, statikusabb törvényi szabályozás egyfelől megnehezítené a piaci szereplők jogviszonyainak rendes lefolyását, másrészt a törvény gyakori, de legalábbis rendszeres módosítását tenné szükségessé, ami egy kódex-jellegű törvénykönyvre nézve elkeserítő lenne. A törvényhozó szeme előtt az igazságos érdekkiegyenlítés célja kell, hogy lebegjen, s ennek érdekében a felek szerződésbeli tipikus érdekhelyzetéből kiindulva olyan szabályozást kell adnia, amely - felfogása szerint hasonló helyzetekben megfelel a kiegyenlítő igazságosság követelményeinek, azaz igazságos mindkét szerződő féllel szemben, figyelembe veszi a szerződéses pozíciókat, kölcsönös érdekeiket és a kockázatokat. 96
FÜRST László: A magánjog szerkezete (Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1934)
33
4.3.2. A szerződési jog belső tagolása és a fogyasztói szerződések elhelyezése
1. A szerződési jog belső tagolása Az új Ptk. fenntartja a szerződési jog felépítésének alapvető kereteit, így a jövőben is két nagy szerkezeti egységben helyezhetők el a szerződési normák: valamennyi nevesített, atipikus és vegyes szerződésre egyaránt alkalmazandó általános szabályok, valamint a nevesített szerződések speciális szabályai körében.A szerződési szabályok, ha a törvény másként nem rendelkezik, megfelelőean alkalmazandók az egyoldalú jogügyletekre is.
2. A fogyasztói szerződések külön szabályainak integrálása A
fogyasztói
szerződésekre
vonatkozó
speciáláis
rendelkezések
némiképp
ellentmondanak a Kódex általál követett táradalmi- és emberképnek97, hiszen azt az ideális állapotot, amiben a jogalkotói mérlegelés szerint a felelősen eljáró és együttműködő, ésszerűen gondolkodó és egyenlő felek a diszpozitív normák adta lehetőségükkel élve akár a törvény rendelkezéseitől eltérő feltételek szerint öntik nekik megfelelő szerződéses formába kölcsönös érdekeiket és osztják meg a kockázatokat; azt a Kódex a fogyasztók esetében direkt módon, kógens rendelkezésekkel igyekszik megteremteni. Ezeknek a rendelkezéseknek közös jellemzője egyrészt, hogy a fogyasztót kógens minimumjogok garantálásával védik, a kógencia egyoldalú, vagyis csak a fogyasztó érdekében lehet eltérni tőlük; másrészt az, hogy ezeknek a normáknak a jelentős része Uniós eredetű. Ezt a többletvédelmet többek közt az indokolja, hogy az általános iskolázottsági szint és az üzleti kultúra fokozatos térnyerése ellenére a fogyasztók nagy tömege nem rendelkezik kellő jártassággal a szerződéses ügyletek lebonyolításában, nincs birtokában a felelős és ésszerű döntési pozícizóhoz szükséges alapvető pénzügyi és gazdasági ismereteknek, törvény adta jogosultságaival sincs tisztában, nem képes előre látni a 97
Ld.: „Fontos a Kodifikációs Főbizottságnak az az - alkotmánybírósági gyakorlatban kialakított elvekre épülő - állásfoglalása is, hogy az új Ptk. "emberképe" az emberi méltóságból vezetendő le. Az ember, mint jogalany autonóm személy, akinek mintája az öntudatos, józan, kockázatvállaló polgár, a mindennapi életben felelősen és előrelátó módon cselekvő ember.” (Vékás Lajos: Javaslat a szerződések általános szabályainak korszerűsítésére (PJK, 2001/3., 3-14. o.))
34
körülmények várható negatív (vagy akár pozitív) alakulását, mindezek miatt pedig vagy nem az érdekeinek megfelelő feltételekkel köt szerződést, vagy - még ha az előnyös is számára - inkább nem köt szerződést.Természetesen nem szabad megfelekezni a fogyasztóval szerződő másik félről, aki pedig gyakran gazdasági erőfölényben van, így szerződéses megkötése/módosítsa során könnyedén rákényszerítheti a fogyasztóra számára előnyös feltételeket, visszaélhet a fogyasztó tapasztalatlanságával, ismereteinek hiányával. S hogy ez a kétoldalú veszély valós és megoldást igényel, jól tükrözi például az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye98, amelynek tárgya a pézügyi oktatás és a pénzügyi termékekkel kapcslatos felelős fogyasztói magatartás kialakítását célzó uniós intézkedések meghozatala. A fogyasztók fokozott védelmének szükségességét egyébként a nemzeti és uniós jogalkotók is évtizedekkel korábban elismerték99; az utóbbi évek tapasztalatai pedig azt mutatják, hogy indokolt kiterjeszteni, erősíteni ezeket védelmet szolgáló rendelkezéseket. Ez az Unió részéről a fogyasztóvédelem terén az egyre intenzívebb irányelvalkotás terén és a teljes harmonizációra való áttérésben; az új Ptk. kodifikációjának vonatkozásában pedig (többek közt) a már említett - maximum harmonizációt követő - horizontális Uniós "csúcsirányelv"100 integrálásában nyilvánul meg. Érdekes helyzetet teremt mindez, ugyanis egyfajta párhuzamosság figyelhető meg a konkrét normatartalomban, hiszen "egymás mellett futnak" a fennálló társadalmi-gazdasági rend keretei között a kereskedelmi (üzleti) élet szereplőinek és a nem fogyasztói minőségben eljáró magánszemélyek igényeit jobban kielégítő diszpozitív szerződéses normák, illetve a többletjogokkal körülbástyázott fogyasztók védelmét célzó kógens normák, amelyek az - immár a teljes haromonizációt követő - uniós fogyasztóvédelmi
98
Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2011:318:FULL:HU:PDF A tagállamok először az 1972-es párizsi csúcson ismerték el - a környezetvédelemmel együtt - a fogyasztóvédelem közösségi szinten való megjelenésének szükségességét. Az állampolgárokat közvetlenül érintő területek hangsúlyozásával a tagállamok egyúttal közelebb akarták vinni az európai integrációt a polgárok mindennapjaihoz. E folyamat eredménye lett, hogy a Tanács döntésének értelmében a Bizottság 1975-ben elfogadta az első fogyasztóvédelmi cselekvési programot, amely megjelölte azt az öt alapelvet, amelynek mentén a közösségi fogyasztóvédelmi jogalkotás kiépült. Forrás: HORVÁTH, 450. o. 100 Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve ( 2011. október 25. ) a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről. Forrás: http://europa.eu/rapid/press-release_MEMO-13-1144_hu.htm 99
35
politika keretében megszületett irányelvek termékei. Ezek több kérdést is felvetnek, így például azt, hogy a teljes harmonizáció mennyiben áll összhangban a szubszidiaritás és arányosság Uniós elveivel, hiszen a minimum harmonizáció gyakorlatával szemben a tagállamok az uniós jog integrálása során a fogyasztó előnyére sem térhetnek el, ezért megeshet, hogy az irányelvek átültetése során a fogyasztói jogok csorbulnak. A Kódex egyébként a Ptk-hoz hasonlóan a szerződések általános szabályai között a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelv és a fogyasztói adásvételről szóló irányelv rendelkezéseit építi be, így továbbra is megtalálhatók mindenekelőtt a tiszteségtelen szerződési feltételekre, továbbá a kellékszavatosságra és a jótállásra vonatkozó irányelvi eredetű rendelkezések. Új szabályként kerül viszont be a már említett 2011/83/EU irányelv néhány rendelkezése. A kódex a fogyasztóvédelmi szerződési jogból csak az irányelvek maradandó magját ülteti át a törvénybe, a többi irányelvi szabály integrálását külön jogszabályokra utalja. Említést édemel, hgy nem tartja fent a "fogyasztói szerződés” Ptk-ban alkalmazott kategóriáját; a már hivatkozott irányelvre figyelemmel ugyanakkor pontosítja a fogyasztó és a vállalkozás fogalmát, és a Ptk-val szemben, az új törvény szerint fogyasztó csak természetes személy lehet.
4.4. A Szerződések általános szabályainak rendszere A Ptk. egyes szerződési szabályainak a kötelmek közös rendelkezései közé történő kiemelésével szükségessé vált az általános szerződési szabályok felépítésének és logikai sorrendjének átalakítása. Ez azt eredményezte, hogy az új Ptk. általános szerződési rendelkezéseinek struktúrája a hatályos joghoz képest dogmatikailag sokkal letisztultabb és következetesebb, a laikusok számára is jóval átláthatóbb és világosabb felépítést követ. A Ptk. egyes összefüggő, ámde következetlenül és szétszórtan elhelyezett rendelkezései, a már említettek szerint a jogalkalmazók munkáját, és természetesen a jogkövető laikusok 36
dolgát is megnehezítette. Így például a hatályos Polgári Törvénykönyv negyedik, kötelmi jogi részének I. Címe (A szerződés) élére az Általános szabályok (XVII. fejezet) kerülnek, azonban rendszertanilag a hierarchiában ugyanolyan szinten helyezkedik el, mint az ezt követő (szerződés megkötése, képviselet, a szerződés tartalma és tárgya stb.), főleg általános szerződési (sőt, valamennyi kötelemre irányadó közös) szabályokat tartalmazó fejezetek. Nem igazodik továbbá a szerződés egyes létszakaszainak logikai sorrendjéhez (szerződéskötés, érvénytelenség, teljesítés, szerződésszegés, megszűnés), amelyeket az új Kódex szintén korrigál. Az így kialakított szerkezet a következők szerint épül fel: IV. Cím - A szerződés. A szerződési jog alapelvei Az általános szabályok élén helyezi el a Kódex a szerződés fogalmát és szerződési jog alapelveit. Teljessé teszi a szerződés fogalmát az új Ptk. azzal, hogy megadja hogyan keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére (a Ptk. ezt csak a szerződések második (XVIII.) fejezetében adta meg), enélkül ugyanis nem lehetne elhatárolni a kötelem fogalmától; ezért hozzáteszi, hogy a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata - vagyis összeillesztette a Ptk 198. és 205. szakaszának normáit. Az alapelvek közül pedig csak azokat sorolja fel itt, amelyek kizárólag a szerződésekre vonatkoznak, vagyis ezek kiegészülnek a Bevezető rendelkezések között szereplő, a magánjog egészére vonatkozó alapelvekkel. Az alapelvek közül elsőként - a piacgazdaság követelményeinek és a demokratikus jogelveknek megfelelően- a magánautonómia egyik alappillérét jelentő szerződési szabadságot emeli ki a törvény. A szerződési szabadság azt jelenti, hogy a magánjog alanyai önként döntenek arról, hogy kötnek-e szerződést, kivel kötnek és milyen tartalommal. A szerzdési szabadság ezen három elemének expressis verbis kimondása hiányzik a hatályos Ptk-ból, azonban egy modern európai magánjogi kódex ma már nem nélkülözheti; az UNIDORIT Alapelvek és az Európai Szerződési Jogi Alapelvek is elsőként rögzítik ezt a tételt. A tartalmi és típusszabadság elvéből következik, hogy a szerződési jogi normák döntő többsége diszpozitív, illetve az egyes szerződéstípusok körében csupán mintákat kíván nyújtani a felek számára, azokat a felek - kógens szabályok keretein belül - szabadon változtathatják. A jogszabály abból indul ki, hogy a szerződéses viszonyokba történő jogszabályi beavatkozásra kivételesen és csak olyan esetekben van szükség és lehetőség, 37
ahol a felek jogi egyenjogúsága és mellérendeltsége mögött a gazdasági és szakismereti egyensúly hiánya tapasztalható. Az ilyen ún. gyengébb fél védelmének esetei közé tartoznak eslősorban a fogyasztói jogviszonyok és az általános szerződési feltételekkel kötött ügyletek. Foglalkozik a jogszabály által meghatározott szerződési tartalommal, garanciális szabályt nyújtva arra az esetre, ha a jogszabály visszamenőlegesen ír elő szerződési tartalmat. Fenntartja a visszterhesség vélelmét. Itt említi a felek együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét, tartalmi kiegészítéseket és pontosításokat eszközölve, így például a szerződés teljes létszakaszára - így a megkötés előtti tárgyalásokra isvonatkozóan írja elő az együttműködést és tájékoztatást. Ezen a ponton új rendelkezésként kerül normába foglalásra a culpa in contrahendo elve, amely ugyan a Ptk 6. §-ában is szerepelt ráutaló magatartás szubszidiárius kötelemkeletkeztető tényállásaként, azonban jelentőségénél fogva célszerű a szerződések általános szabályai közt sui generis normaként szerepeltetni. V. cím A szerződés megkötése és értelmezése
XII. Fejezet - A szerződés létrejötte A Kódex új szerkezetben szabályozza a szerződés létrejtöttét. A Ptk. a szerződés megkötése fejezet (XVIII.) alatt szabályozza a szerződési akaratot és annak kifejezését, az általános szerződési feltételeket, a tévedés, megtévesztés és fenyegetés szabályait, szerződés létrejöttét
és
a
szerződés
alakját.
Már
a
kodifikáció
kezdeti
szakaszában
megfogalmazódott101, hogy a szerződés létrejöttéhez vezető jognyilatkozatokra (ajánlat, elfogadás stb.) vonatkozó szabályokat és a szerződés létrejöttére vonatkozó normákat egymást követően lenne logikus elhelyezni, mivel a hatályos szerkezetben a logikai egységet megbontó normák ékelődnek közéjük, így például az 1977-ben beiktatott általános szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések. Tehát az új Ptk. a szerződés létrejöttének sémáját alkalmazza az ajánlattételtől a szerződés létrejöttéig, majd ezt követően a szerződés megkötésének speciális szabályait tartalmazza: vagyis a szerződéskötési kötelezettséget, az általános szerződési feltételekkel
101
Ld.: Vékás Lajos: Javaslat a szerződések általános szabályainak korszerűsítésére (PJK, 2001/3., 3-14. o.)
38
megkötött szerződést, a versenyeztetési eljárás útján kötött szerződést, valamint az elektornikus szerződéskötés külön szabályait. Természetesen a szerkezeti változtatások mellett számos - esetenként nagy horderejű - tartalmi módosítások is felfedezhetők. Ezek közül a fontosabbak: szerződésjogi részének kereskedelmi-üzleti szemléletét és a felek tartós kapcsolatait szem előtt tartva, a már többször hivatkozott nemzetközi példákra figyelemmel a törvény rendelkezik a szerződő feleket kötő szokásokról és gyakorlatokról. Meghatározza a szerződés helyeként figyelembe veendő helyet, ami szintén a gazdasági szemléletet türközi, hiszen előbb szerepel az ajánlattevő székhelye, s csak utána a természetes személy lakóhelye, szokásos tartózkodási helye. Ugyancsak ezt a jelleget tükrözi az ellenszolgáltatásra vonatkozó új általános szerződési rendelkezés, miszerint ha az ellenszolgáltatás mértékét nem határozták meg egyértelműen, vagy ilyenként a piaci árat kötötték ki, akkor a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult piaci középárat kell megfizetni. Fontos újítás az ajánlat fogalmának meghatározása, a visszavonhatatlan ajánlat rögzítése és annak kimondása, hogy az ajánlat visszautasítása102 is megszünteti az ajánlatot, valamint elhagyja, hogy az ajánlattetvő az ajánlati kötöttségét az ajánlat megtételekor kizárhatja. Szintén lényeges - és a nemzetközi mintákban szintén meglévő - újítás, hogy a szerződés akkor is létrejön, ha az ajánlat és az elfogadás csak a lényeges kérdésekben egyezik meg. Ez a rendelkezés összhangban van az üzleti élet szokásaival és a már az előző Ptk-ban is rögzített elvvel, amely a szerződés létrejöttének feltételéül a feleknek a lényeges vagy bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodását szabta. Szintén újdonság az ilyen szóbeli megállapodást követően tett eltérő tartalmú írásbeli megerősítés küldésének szabályozása, valamint a Legfelsőbb Bíróság XXV. PED-ben az ingatlanok adásvételi szerződéseivel kapcsolatban megállapított néhány tételének inkorporálása. Ahogy arról már a kötelmi közös rendelkezések között szó volt, a szerződés megkötése és a megelőző tárgyalások körében tett jognyilatkozatok hatályosságának szabályait - a jelenlévők és a távollévők közötti megkülönböztetéssel fenntartva - a törvény a Ptk-ban az
102
Ennek kimondása csak a hatályos szabályozáshoz képest új, ugyanis az Mjt javaslatában már szerepelt ez a rendelkezés. Lásd: SZLADITS Károly-FÜRST László-UJLAKI Miklós: Magyar magánjog mai érvényében törvények, rendeletek, joggyakorlat III. rész., Kötelmi jog I. kötet (Grill Károly Könnyvkiadóvállalata, Budapest, 1934) 5. o. 952.§
39
ajánlatra megfogalmazott szabályt absztrahálva a valamennyi kötelemre irányadó általános szabályok között helyezi el. A szerződés megkötésének különös esetei: XIII. Fejezet - A szerződéskötési kötelezettség A szerződéskötési szabadság elve alól a piacgazdaság keretein belül természetesen csak szűk körben és különösen indokolt esetben ismer el a jogalkotó kivételeket. Ilyen indok lehet a megbomlott kereslet-kínálati egyensúly, amelyben a monopolhelyzetben lévő gazdasági szereplő erőfölényét lehet így csökkenteni. De indokolhatja más közérdekű cél is, amelyeket például bizonyos tevékenységek folytatóinál, meghatározott foglalkozások gyakorlásánál tapasztalunk. A Kódex lényegesen eltérő tartalommal tartja fenn az előszerződés intézményét: a gyökeresen eltérő társadalmi-gazdasági viszonyok közepette túlzott mértékű beavatkozást jelent ugyanis a felek magánautonómiájába a bíróság azon joga, hogy a szerződést létrehozhassa és meghatározhassa a lényeges tartalmi elemeit, akár az előszerződéstől eltérő tartalommal is, illetve hogy
- a lényeges kérdésekben való
megállapodás hiányában - akár a nemzetgazdasági érdekekre is figyelemmel állapítsa meg és hozza létre a szerződést. Természetesen ez a fajta bírói alakító jog a modern magánjog elveivel ellentétes, ezért kimaradnak az új törvényből. Ugyanezen megfontolások miatt lényegesen megváltoznak és szigorodnak a clausula rebus sic stantibus elve alkalmazásának esetei. XIV. Fejezet - Szerződéskötés versenyeztetési eljárás során A fejezet beiktatásának indoka az, hogy a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény hatálya alá nem tartozó személyeknek is módjukban áll versenyeztetéssel kiválasztani szerződő partnerüket.
XV. Fejezet - Szerződéskötés általános szerződési feltételekkel
A gazdaságban létrejövő üzletek jelentős hányadánál a szerződéskötések ma már nélkülözik a klasszikus kétoldalú alkufolyamatot, ettől eltérő, a szerződéskötés folyamatát 40
meggyorsító megoldások alakultak ki. Az előzetes versenyeztetési eljáráson kívül ilyen a szabványszerződések alkalmazása, amelyek leginkább a fogyasztó-vállalkozás (C2B) és a vállalkozás-vállalkozás (B2B) szerződéses kapcsolatokban bevett szokás. Az általános szerződési feltételekkel kapcsolatos tételek a hatályos szabályokban alapvetően uniós irányelvi eredetűek, ugyanis a jogalkotó a fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződséi feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv integrálása során a korábbi szabályokat úgy alakította át, hogy azok a nem fogyasztóval kötött szerződéseknél alkalmazott ÁSZF-ek problémáira is választ adjanak. A törvény fenntartja ezt az állapotot, azonban eleget téve a 2011/83/Eu irányelv rendelkezéseinek, új tartalommal egészíti ki: fogyasztóval szembeni többletkövetelés szerződéses tartalommá válásának szabályával. Szintén új, fontos hiánypótló norma a "blanketták csatájára" vonatkozó rendelkezés törvénybe iktatása, amely a bírói gyakorlatban kialakított szempontok alapján (LB GK 37. sz. állásfoglaás III. pont) és a külföldi példák figyelembevételével került megfogalmazásra.
XVI. Fejezet - Az elektronikus úton történő szerződéskötés különös szabályai Az elektronikus úton kötött szerződések jelentőségét az adja, hogy a rohamtempóban fejlődő infokommunikációs technológiáknak a hétköznapok lassan minden szintjét átható és a társadalom szinte minden rétegéhez és korcsoportjához eljutó eszközei, megoldásai egyre inkább nélkülözhetetlenné válnak az életvitelünkben; de ugyanúgy nem nélkülözheti a hatékony államigazgatás (e-governance), és ami témánk szempontjából fontosabb: a versenyképes gazdaság része az ilyen tecnnológiák alkalamzása. Nem véletlen, hogy az Európai Unió például az egységes piac kiteljesedését és maximális kihasználtságát reméli103 az internetes vásárlástól, pontosabban a határokon átnyúló elektronikus úton megkötött szerződésektől104. Az uniós eredetű jogi aktusok közül a magánjogi szerződések világát 103
Lásd erről a „DIGITÁLIS EGYSÉGES PIAC” kiteljesítését szorgalmazó terveket: http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/com/com_com%282011%290942_/com_co m%282011%290942_hu.pdf 104 Az európai elektronikus kereskedelem 2012-ben 300 milliárd eurós forgalmat ért el, ami 20%-os növekedést jelent az előző évhez képest, míg az online vásárlások részesedése öt év alatt 20%-ról 37%-ra nőtt. A fogyasztók által elért megtakarítást éves szinten kb. 12 milliárd becsülik. Forrás: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2013:161:0060:0063:HU:PDF
41
különösen három eddig megjelent dokumentum érinti: a 97/7/EK irányelv a távollevők között kötött szerződésekről, továbbá a 1999/93/EK irányelvet az elektronikus aláírásról és a 2000/31/EK irányelvet az elektronikus kereskedelemről. XVII. Fejezet - A szerződés értelmezése A kódex a hatályos szabályokat fenntartó rendelkezések mellett egyértelművé teszi, hogy a szerződés egyes feltételeit, illetve az egyes szerződéses nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelemzni. A Ptk-nál szélesebbre vonja továbbá az in dubio contra proferentem szabályát, kiterjesztve azt valamennyi egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses feltételre. Új tételként szabályozza az üzleti életben gyakran alkalmazott ún. teljességi záradék (merger caluse) intézményét, amely egyformán megtalálható, a PECL, UNIDROIT Alapelvek és a Bécsi Vételi Egyezmény szabályai között. VI. Cím - Az érvénytelenség
XVIII. Fejezet Semmisség és megtámadhatóság Az új Ptk. fenntartja a semmisség és a megtámadhatóság hagyományos megkülönböztetését,
-ami továbbra is az adott szituációban védeni kívánt jogi érdek
jellegén és relevanciáján alapszik azonban - a bírói gyakorlat során letisztult elvek és a jogirodalom álláspontjának adaptálásával - lényeges tartalmi változtatást eszközöl. Ezek közül a legfontosabbak: A semmisség észlelése a jövőben nem jelenti egyúttal azt is, hogy a bíróság hivatalból alkamazza az érvénytelenség jogkövetkezményeit; kikerül az a rendelkezés, amely szerint a semmisségre határidő nélkül lehet hivatkozni; egyértelművé teszi, hogy a semmisségre hivatkozni, valamint a semmisség megállapítása iránt eljárást indítani a jogi érdekkel rendelkező személy, valamint az jogosult, akit a törvény erre felhatalmaz; expressis verbis kimondja, hogy csak az eredeményes megtámadás folytán válik a szerződés érvénytelenné; eltörli a megtámadási jog gyakorlására a Ptk-ban megállapított írásbeli alakszerűségi követelményt; eltörli a kötelező sorrendiséget a megtámadási módozatok gyakorlása tekintetében; egyszerűsíti a megtámadási határidőket azzal, hogy a szerződés minden esetben a szerződés megkötésétől kezdődően számít megtámadhatónak; egyértelművé teszi, 42
mi tekinthető lényeges tévedésnek105; a jövőben a jogi tévedésekre is a tévedésekre vonatkozó általános szabályok szerint lehet hivatkozni; a C2B jogviszonyokat kivéve lehetővé
teszi
a
feltűnő
értékaránytalanság
miatti
megtámadás
kizárását
a
szerződéskötéskor. Az érvénytelenség tartalmi újításai mellett a kódex szerkezeti változtatást is végez azzal, hogy logikus rendszerbe foglalja az érvénytelenségi okokat. Ez azt jelenti, hogy a Ptk-ban elszórtan szereplő érvénytelenségi okokat egy fejezet alá rendeli, míg ezek a hatályos szabályozás szerint három - a szerződések általános szabályai (tilos szerződés, feltűnő értékaránytalanság, uzsorás szerződés), a szerződés megkötése (színlelt szerződés, szerződési feltételek tisztességtelensége, tévedés, megtévesztés, fenyegetés, alaki hiba) és a szerződés tartalma és tárgya (lehetetlen szolgáltatás, értelmetlen, ellentmondó, jogellenes vagy lehetetlen feltétel) című - fejezetben voltak elhelyezve. Az új törvényben tehát az érvénytelenség cím alatt, a semmisség és megtámadhatóság fejezetben kaptak helyet. Megfigyelhető, hogy új érvénytelenségi normák beiktatásával nagyobb hangsúlyt kap a fogyasztók
védelme,
valamint
bekerült
a
pénzkövetelést
biztosító
fiduciárius
hitelbiztosítékok tilalma. XIX. Fejezet - Az érvénytelenség jogkövetkezményei Logikus döntésként a semmisség és megtámadhatóság szabályaival közös fejezetbe foglalt érvénytelenségi okokat követő szerkezeti egység - a szintén újonnan létrehozott érvénytelenségi jogkövetkezmények című fejezet. Elsőként rendelkezik a törvény az érvénytelenség legfontosabb következményéről: arról, hogy érvénytelen szerzdődés alapján egyik fél sem követelhet teljesítést a másiktól. Ez evidens ugyan, a jogalkotó mégis azért tartotta szükségesnek ennek kimondását, mert az érvénytelenségnek ez az egyetlen joghatása, amit a bíróság perben hivatalból is levon; minden egyéb jogkövetkezményt (in integrum restitutio stb.) minden más magánjogi igényhez hasonlóan és az átalános eljárásjogi szabályoknak megfeleően a bíróság csak a fél erre irányuló kereseti kérelme alapján állapít meg, mégpedig a semmisség estében is! Kivételt állít a törvény a kárveszély átszállásának főszabálya alól: az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással is átszáll a kárveszély. 105
Ez is visszatérést jelent az Mjt. szabályaihoz. SZLADITS-FÜRST-UJLAKI: Kötelmi jog I. kötet, 85.o., 1002. §
43
Fontos elvi változás, hogy a bírói gyakorlat és a jogirodalom állásfoglalása alapján az új Ptk. az eredeti állapot helyreállításával "egyenrangú" alternatív jogkövetkezményként kezeli az eredeti állapot helyreállítását és az érvénytelenségi ok bíróság általi megszüntetését és a szerződés érvényessé nyilvánítását. Ugyanakkor az üzleti élet szerződéseire tekintettel ez utóbbi jogkövetkezményt preferálja, amit egyrészt azzal fejez ki a jogalkotó, hogy a törvényszövegben megelőzi az eredeti állapot helyreállítását, másrészt az érvényessé nyilvánítást ex tunc hatállyal is lehetővé teszi. Szintén a gazdasági élet szereplőinek kívánalmait szolgálja az érvénytelenség felek általái orvoslását - a felek választásától függően ex nunc vagy ex tunc hatállyal - megengedő rendelkezés. Az ítélkezési bizonytalanságok megszüntetése végett kimondja a törvény, hogy a bíróság csak akkor rendeli el az in integrum restitutio-t, ha az mindkét fél részéről természetben lehetséges. Koncepcionálisan új alapokra kerül azon esetek szabályozása amelyekben a szerződés érvényessé nyilvánítására nem kerülhet sor és az eredeti állapot természetbeni helyreállítására nincs mód, illetve amelyekben az eredeti állapot helyreállítása valamelyik fél lényeges jogi érdekét sértené: ezek megoldására sui generis szabály alkotásával a jogalap nélküli gazdagodás elveit rendeli aklalmazni. Kikerült a rendelkezések közül az állam javára való marasztalás, a magánjog szellemiségétől idegen, büntető jellegű intézménye, tekintettel a megváltozott társadalmi-gazdasági viszonyokra. Rendelkezik továbbá a járulékos igények megtérítéséről.
VII. Cím - A szerződés hatálya. Hatálytalanság Ezt a részt elkerülték a lényeges változtatások, azt leszámítva, hogy a Ptk-val ellentétben a harmadik személy vagy hatóság jogszabály által kíván beleegyezésének követelménye nem a szerződés létrejöttét, hanem hatályosságát érinti. A hatálytalanság valamennyi estetére általános szabályként mondja ki, hogy hatálytalan szerződés alapján teljesítés nem követelhető,
illetve
egységes
jogkövetkezményként
jogkövetkezményeinek megfelelő alkalmazást.
44
írja
elő
az
érvénytelenség
VIII. Cím - Bírósági eljrásban nem érvényesíthető követelés Apró terminológiai és szerkezeti változtatással, de lényegében a hatályos szabályozást követi a naturalis obligatio intézménye. Lényegesebb változás, hogy az ilyen követeléseket biztosító vagy megerősítő szerződés nem semmis, hanem ugyanúgy bírói úton nem érvényesíthető követelésnek minősül. IX. Cím - A szerződés teljesítése Minthogy a kötelmi általános részi szabályok is tartalmaznak a teljesítésre vonatkozó rendelkezéseket, így ebben a szerkezeti egységben csak azok szerepelnek, amelyek a szerződéses szolgáltatások teljesítésére vonatkoznak. Konkrét esetben tehát a két rész teljesítésre vonatkozó szabályait együttesen kell alkalmazni.
XX. Fejezet - Általános rendelkezések A törvény egységesíti a szerződések teljesítésének szabályait azzal, hogy számos, a Ptk-ban az egyes szerződések rendelkezései között megfogalmazott szabályt általánosít és helyez át a szerződések (vagy a kötelmek) közös rendelkezései közé. Így például a vállalkozási szerződésekre vonatkozó rendelkezések általánosításával előírja, hogy a kötelezett köteles a jogosultnak átadni a szolgáltatásról szóló tájékoztató leírásokat és egyéb dokumentumokat. minőségére
vonatkozó
Részletesebben és pontosabban szabályozza a szolgáltatás követelményeket,
miközben
a
minőség
és
mennyiség
megvizsgálásának módjára vonatkozó követelményeket a szállítási és mezőgazdasági termékértékesítési szerződések köréből átemeli az általános szabályok közé. Azzal összhangban, hogy a törvény expressis verbis kimondja: a felek a szerződés teljes létszakaszában kötelesek együttműködni és tájékoztatni egymást, az általános szabályok közé illeszti az akadályközlési kötelezettségre vonatkozó szabályokat. A Ptk. közreműködőkre vonatkozó szabályait az egyes szerződéstípusoknál (megbízás, letét, vállalkozás stb.) találjuk. Ezeket kiragadja és a közreműködő hatályos fogalmának megőrzésével az általános szabályok közé helyezi. A teljesítési időre vonatkozó rendelkezések körében integrálja az Európai Parlament és a Tanács 2011/7/EU 45
irányelvének a pénztartozás esedékessé válásának időpontjára vonatkozó szabályait. A fogyasztók védelmében semmisnek nyilvánítja a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés előtörlesztést tiltó kitételét, és előírja, hogy a vállalkozás kizárólag az idő előtti teljesítésből közvetlenül fakadó költségeinek megtérítését követelheti. Általánosítja a Ptk. letéti és bizományi szerződéseinél
megfogalmazott szabályt, amely szerint az
ellenszogláltatás magában foglalja a szerződés teljesítésével rendszerint együttjáró költségeket. Valamint elhagyja a zártfajú szolgáltatás szabályait. XXI. Fejezet - A teljesítés különös esetei Kisebb kiegészítésekkel és pontosításokkal kerülnek itt szabályozásra a vagylagos szolgáltatásra, az osztható szolgáltatásra, illetve a harmadik személy javára szóló szerződések teljesítésére vonatkozó rendelkezések.
X. Cím - A Szerződésszegés Rendszertanilag helyesebb és ésszerűbb megoldást kínálva az új Ptk. a szerződésszegések élére helyezi a közös szabályokat és ezt követően - a hatályos szabályozás sorrendjét megtartva - rendelkezik a szerződésszegés egyes eseteiről: a kötelezett késedelméről, a jogosult késedelméről, a hibás teljesítésről, a teljesítés lehetetlenné válásáról, a teljesítés megtagadásáról és végül a vállalt jognyilatkozat megtételének elmulasztásáról. XXII. Fejezet - A szerződésszegés általános szabályai Az általános szabályok előrehozása annak világossá tételét is szolgálta, hogy ezek a normák kettős szerepet szolgálnak: egyrészt ezek alkalmazandók valamennyi nem nevesített szerződésszegésre is, másrészt az egyes nevesített szerződésszegésekre is, ha azok
külön
rendelkezést
nem
adnak
a
konkrét
estre.
Mindenekelőtt meghatározza a szerződésszegés fogalmát, ami egyrészt hiánypótló intézkedés, másrészt azért is jelentős, mert ezzel fejezi ki, hogy a törvényi felsorolás nem taxatív, vagyis nem csak az itt nevesített esetek valósítanak meg szerződésszegést, hanem bármilyen magatartás vagy körülmény, ami azt eredményezi, hogy a szerződéses kötelem 46
nem a kívánatos módon: a tartalma szerinti teljesítéssel megy teljesedésbe. A szerződésszegés ténye független a szerződésszegést elkövető fél kimentésétől; ennek a szerződésszegés szankciói szempontjából van jelentősége. A kimentésre vonatkozó általános szabályt e fejezeten belül; azonban a Ptk-hoz hasonlóan a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályainál mondja ki. Az új Ptk. szankciórendszere több szinten, több szerkezeti egységben helyezkedik el, így a szabályozás az általánostól a különös felé haladva épül egymásra. A valamennyi szerződésszegésre érvényes normák a szerződésszegés általános szabályai között kaptak helyet, ezektől eltérhetnek az egyes nevesített szerződésszegési esetekre vonatkozó rendelkezések, és mindezek kiegészülhetnek az egyes szerződéstípusok szabályai közt elhelyezett rendelkezésekkel. Az általános szankciók között találhatók a kontintentális jogrendszerekben széles körben elismert teljesítés követelésére való jog; a póthatáridő tűzésésére vonatkozó jog; a romai jog óta ismert ius retentionis, amelyre a megbízás nélküli ügyvitel szabályai irányadók; az elállás, amelynek a feltételeit a nevesített szerződésszegések között különkülön is meghatározza; illetve új pontként - a joggyakorlatban és az üzleti életben is elismert - fedezeti ügylet után járó árkülönbözet és költségek megtérítése. Alapvető koncepcionális szemléletváltás következett be a kontraktuális és deliktuális károkért való felelősség szabályrendszerében és az ilyen károkért térítendő kár mértékének meghatározában: elszakítja a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősséget a felróhatósági elvtől és bevezeti az - elsősorban a Bécsi Vételi Egyezményből "kölcsönzött" - előreláthatósági klauzulát. Ezzel szigorúbb, objektív alapú helytállási felelősséget telepít a szerződő felekre, ugyanakkor ennek „ellentételézéseként” - az elmaradt hasznok és a következménykárok tekintetében - a kártérítés kiszabásánál állít korlátokat. A kötelmi jog legfontosabb módosításai közé tartoznak ezek. A változtatások társadalmi hátterét az elmúlt évtizedekben lezaljó politikai és gazdasági viszonyok gyökeres változása jelenti: az, hogy a piacgazdaság keretrendszerében a vagyoni forgalom legnagyobb volumenű szerződéseit ma már professzionális szereplők kötik, akik üzletszerűen, haszonszerzés céljából vesznek részt a kereskedelemben. Ezzel párhuzamos jelenségként figyelhető meg az üzleti szemlélet, kereskedelmi ismeretek lassú beszivárgása a társadalom egyes rétegeibe. Mindezek együttes hatása pedig a jogalkotás 47
terén csapódik le: a magánjog egészét az elmúlt egy-másfél évszázadban ütemesen átitatta a kereskedelmi jog szemlélete. A változtatások jogi hátterét a kontraktuális és a deliktuális felelősség "eredetének" eltérő jogi jellegge adja: míg ugyanis az előbbinél a károsult és a károkozó között egy szerződésen nyugvó, tudatosan vállalt relatív szerekezetű jogviszony áll fent, amely pontosan azáltal szenved sérelmet, hogy nem teljesül valamely szerződésben vállalt kötelezettség; addig az utóbbi esetén ilyenről nem beszélhetünk, a felek között egy abszolút szerkezetű, tartózkodásra kötelező jogviszony áll fent, ahol a károkozás általános tilalmát (neminem laedere elve) éri sérelem azálta, hogy az adott magatartáshoz káresemény kapcsolódik. A hatályos Ptk. a 318.§-ban foglalt utaló normájával egységes szerkezetet teremtett a szerződésszegésért és a szerződésen kívüli károkozásért való helytállás és a károk mértékének meghatározása tekintetében; az új Ptk. viszont - társadalom- és emberképét revízionálva - ezt az egységet bontja meg és tudatosan a piacgazdaság szigorúbb követelményeit állítja azzal, hogy elszakítja a felróhatóságtól (vétkességi elvtől) a szerződésszegésért való felelősség szabályait és a kockázatok felek közötti helyesebb elosztását lehetővé tevő normatartarmat állít a helyébe. Ebben a fejezetben, vagyis a szerződésszegés általános szabályai között találjuk továbbá az ingyenes szerződésekért, közreműködőkért való felelősségi szabályokat; a részleges szerződésszegést; továbbá új tételekként - a vállalkozási szerződésben található normákat általánosítva - az előzetes szerződésszegés és a közbenső szerződésszegés szabályait. Az új Pt.k rendszerében ezek voltak tehát a szerződésszegés általános szabályai, ezeket követik a szerződésszegés egyes nevesített esetei, legvégül pedig az egyes szerződéstípusok körében található szankciók. XXIII. Fejezet - Késedelem A törvény a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek zömét megtartja. Jogharmonizációs kötelezettségének eleget téve átülteti a vállalkozások közötti fizetési késedelemre vonatkozó új szabályokat. A jogosulti késedelem - a közbenső szerződésszegés beiktatása miatt - a szolgáltatás átvételének késedelmére redukálódik. XXIV. Fejezet - Hibás teljesítés 48
A Kódex részleteiben is megújítja a hibás teljesítésre és jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat. Megalkotja a hibás teljesítés egységes fogalmát, amelyhez három jogkövetkezményt kapcsol: a kellékszavatosságot, a jótállást és a kártérítést; vagyis a szerződést biztosító mellékkötelezettségek csoportjából átemeli a jótállás intézményét, ezzel megszünteti a jótállás és a kellékszavatosság közötti indokolatlan különbségeket. Megreformálja a kellékszavatossági határidők rendszerét, új jogintézményként bevezeti a termékszavatosságot, és egy kivétellel (termékszavatosság) eltörli jogvesztő határidőket. Rögzíti a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár (tapadó kár) megtérítésének szabályait. A Ptk-ban az adásvételnél és a bérletnél irányadó jogszavatosság intézményét általános szabállyá konvertálja és minden visszterhesen átruházott jog, követelés esetére előírja. Speciális rendelkezéseket tartalmaz a használati kötelmekre, a vállalkozási és más eredményszerződésekre.
XXV. Fejezet - A szerződésszegés egyéb esetei Itt rendelkezik a lehetetlen szolgáltatásról, a teljesítés megtagadásáról, illetve szerződésben vállalt jognyilatkozat megtagadásáról. A lehetetlen szolgáltatás körében szakít az impossibilum nulla est obligatio elvével: nem teknti semmisnek a szerződéskötéskor lehetetlen szolgáltatásra106 irányuló szerződést. Nem változik a teljesítés megtagadásának szabálya; a Ptk. teljesítés című fejezetéből ide átemelve, rendszertanilag jobb helyre kerül viszont a bíróság nyilatkozatpótlási jogköre a szerződéssel vállalt jognyilatkozatok tekintetében. XI. Cím - A szerződés megerősítése és módosítása
XXVI. Fejezet - A szerződés megerősítése Az új törvény értelmében az idesorolt jogintézmények közös jellemzője, hogy a szerződéskötéskor állapodnak meg róluk, valamilyen szerződésszegéshez kapcsolódnak, a kötelezett által válallt többletszankciót nyújtanak a jogosult számára, amivel a kötelezett teljesítési készségét fejezi ki. Ellenben a hatályos szabályozás a teljesítési képességet 106
Szintén nem idegen a hazai jogtörténetben. Lásd: SZLADITS-FÜRST-UJLAKI, I. kötet 34. o., 970. §
49
fokozó jogintézményeket is ide sorol, így a Ptk. összesen nyolc ilyet ismer: a foglalót, a kötbért, a jótállást, a bankgaranciát, a jogvesztés kikötését, a zálogjogot, az óvadékot és a kezességet. Az új törvény szakít ezzel a csoportosítással és csak a foglalót, a kötbért és a jogvesztés kikötését mint a teljesítési készséget erősítő jogintézményeket tartja meg, a többit pedig kiveszi a szerződések általános szabályai közül és a törvény egyéb szerkezeti egységeiben helyezi el: így a zálogjog átkerült a Dologi Jogi Könyv harmadik részébe, a korlátolt dologi jogok közé; a jótállás a hibás teljesítés jogkövetkezményei közé; a kezességet és a bankgaranciát pedig a szerződések különös részében, új nevesített szerződéstípus létrehozásásval a Biztosítéki szerződések nevet viselő önálló Címben helyezi el azzal, hogy bankgaranciát beolvasztja a garanciaszerződés szabályaiba. XXVII. Fejezet - A szerződés módosítása A magánautonómia lehető legteljesebb elismerése és védelme a szerződéses viszonyokban szigorú korlátok közé, kivételes esetekre szorítja az állami beavatkozást: a közérdek, a gyengébb fél (jellemzően fogyasztó) vagy valamilyen különös méltánylást érdemlő jogi érdek teszi szükségessé és megengedhetővé a beavatkozást. A szerződés bíróság általi módosítására az új kódexben is a clausula rebus sic stantibus elvének alkalmazásával kerülhet sor. Azonban a Ptk. szabályozásához képest további három konjunktív feltétellel szigorítja a beavatkozás lehetőségét. A változtatás mögött szintén a professzionális gazdasági szereplőkkel szemben támasztható szigorúbb követelmények elismerése áll.
XII. Cím - Engedményezés, jogátruházás, tartozásátvállalás és szerződésátruházás
XXVIII. Fejezet - Engedményezés Az új Ptk. a követelések (és jogok) átruházását a tulajdonjog átruházásának logikája szerint rendezi:
szükség van valamilyen jogcímre (causára) és - a birtok átruházás helyett -
követelések
esetén
engedményezésre
(jogok
esetén
pedig
jogátruházásra).
Az
engedményezés a törvény szerint az engedményes és az engedményező kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozata, rendelkezik a jövőbeli követelések engedményezéséről, az engedményezést kizáró kikötések kérdéséről, pontosítja és kiegészíti az értesítés szabályait 50
és rendelkezik a hitelezők igényéről. Új szabályként foglalkozik a többszöri és az utólagos engedményezésről. XXIX. Fejezet - Jogátruházás A Ptk. nem rendelkezik a jogok átruházhatóságáról, így azok főszabály szerint forgalomképtelenek; kivételt csak azok jelentenek, amelyeket
jogszabály külön
forgalomképesnek minősít. Az új Ptk. világossá teszi, hogy a jogok - kivételekkel forgalomképesek és átruházásuk a követelésekhez hasonlóan a tulajdonátruházás logikája szerint történik: érvényes jogcím és a jogcímre tekintettel jogátruházás szükséges. Az átruházásra az engedményezés szabályait rendeli alkalmazni. Speciális szabályok vonatkoznak a lajstromozott jogokra. XXX. Fejezet Tartozásátvállalás A hatályos szabályozás szerint a tartozásátvállalás a régi és az új kötelezett megállapodásával jön létre, amihez ugyan a jogosult hozzájárulása kell, azonban ennek hiánya az adós és az átvállaló közötti jogviszony létrejöttét nem akadályozza. Az új Ptk. szerint viszont a tartozásátvállalás háromoldalú szerződés, amelyhez a jogosult előzetesen is hozzájárulhat. Ez a hozzájáruló jognyilatkozat -a kötelezettel való bizalmi viszonytól függően - lehet visszavonható vagy visszavonhatatlan. Rendelkezik továbbá két, régebbi magánjogunkból ismert jogintézményről: a teljesítésátvállalásról és a tartozáselvállalásról. XXXI. Fejezet - Szerződésátruházás Ez az új jogintézmény a törvény szerint egy sui generis háromoldalú szerződés az eredeti jogviszony és az átvállaló között, amellyel a szerződésből kilépő fél minden kötelemtől szabadul. A szerződésátruházás mögöttes szabályként az engedményezés és a tartozásátvállalás rendelkezéseit kell alkamazni.
51
4.5. A kötelmi jog harmadik része: az egyes szerződések
A szerződési szabadság elemeiből (partnerválasztás, megkötés, típusválasztás, szerződési tartalom szabad megválasztása) következik, hogy az itt felsorolt szerződések listája nem taxatív, hanem az alaptípusokat, a leggyakrabban előforduló szerződések mintaszabályait találjuk itt. A Ptk-ban nevesített egyes szerződéstípusokon kívül is léteznek tehát szerződések, amelyek lehetnek vagy más jogszabály nevesített szerződései vagy még nem nevesített (innominát) szerződések. Ezt a szerződéshalmazt számos ismérv alapján csoportosíthatjuk:
előfordulása szerint nevesített-nevesítetlen
tartalma szerint lehet visszterhes-ingyenes
létrejötte alapján konszuál-reálszerződés
az alanyok száma szerint két vagy többalanyú
az alanyok érdekpozíciója szerint polarizált-egypólusú
jogcíme szerint jogcímen alapuló-absztrakt
tartóssága alapján tartós-egyszeri
az akaratnyilatkozat formája alapján szóban-írásban-vagy ráuataló magatartással létrehozott
a jogügylet közvetlen tárgya szerint dare-non facere-facere-praestare
"A kötelmek lényege nem abban áll, hogy a mienkké tegyen egy dolgot vagy egy szolgalmat, hanem hogy valaki mást rászorítson arra, hogy valamit adjon, valamit tegyen, vagy valamiért helytálljon a számunkra."107 A Paulus-féle kötelem-meghatározás ma a szerződések tipizálásának elvi alapját képezi: a szerződések tagolásának és osztályozásának alapja a szerződés közvetlen tárgya, vagyis a jellemző szolgáltatást nyújtó fél magatartása. A típusalkotás lényege az azonos ismérvek alapján való csoportképzés, illetve az eltérőségek szerinti szétválasztás, feladata pedig nem más, mint egy olyan kellő mélységű,
107
FÖLDI András-HAMZA Gábor: A római jog története és institúciói (Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, 2006)
52
egyértelmű, könnyen értelmezhető és minősíthető szerződéstartalom kidolgozása, amely képes orientálni a szerződő feleket.108
A hatályos Polgári Törvénykönyv szabályozása is az egyes szerződésfajtákra jellemző szolgáltatásokra helyezi a fősúlyt és a szerződések közös szabályaitól való eltéréseket tartalmazza, ugyanakkor a Ptk. a szerződések tárgyalása és sorrendje során számos elvet vegyesen alkalmaz109. A sorrendben elsőként a polgári jogi szerződések legáltalánosabban előforduló fajtáját, az állampolgárok legszélesebb köreit legközvetlenebbül érintő szerződéstípust, a dare szolgáltatások alaptípusát, az adásvételt (XXXIII. Fejezet), és vele egy fejezetben a szintén ősi és egyik legegyszerűbb szerződést, a cserét nevesíti. Ezt követően a szállítási és a közüzemi szerződéssel, mint az adásvételből kinőtt, ugyancsak dare altípusokkal folytatja (XXXIV. Fejezet). Ezeket gazdasági jelentősége alapján a "termelési tevékenységet magába foglaló szerződésfajták" vagyis a facere szerződések alaptípusa, a vállalkozás (XXXV. Fejezet) követi. Ezen belül - az általános szabályokat követően - építési, szerelési, tervezési, kutatási, utazási szerződéseket nevesít. Ötödik, önálló fejezetként (XXXVI.) a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés, ami tárgya szerint ismét dologszolgáltatási szerződés. A non facere jellegű bérlet (XXXVII.) és a haszonbérlet (XXXVIII.) fejezeteit furcsa módon a letét (XXXIX. Fejezet) követi, amely a tevékenységet és a felelősséget illetően - az őt követő megbízásból nőtt ki, ami a megbízás nélküli ügyvitellel osztozik a (XL.) fejezeten. Ezt követően a vállalkozásból kinőtt eredménykötelmi fuvarozás (XLI. Fejezet), majd a megbízáshoz közelebb álló bizomány (XLII. Fejezet), és a fuvarozási bizománynak is nevezett szállítmányozás (XLIII. Fejezet) szerepel. Ezután azonban bizonytalan rendezőelv mentén következnek az egyes szerződéstípusok. A bank- és hitelviszonyok címet viselő (XLIV.) fejezetetben rendelkezik a hitel- és kölcsönszerződésről, a bankszámla- és betétszerződésről, a folyószámla-szerződésről, valamint a takarékbetét-szerződésről. Valószínűleg pénzkötelmi jellege miatt a biztosítás
108
BÍRÓ György: Átruházó szerződések, 2003, 15. o. Forrás: http://ptk2012.hu/wp-content/uploads/2012/11/2003-2kodi.pdf 109 BÍRÓ György: Szerződési Alaptípusok (Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc, 2011) 25. o.
53
(XLV. Fejezet) következik, amit azonban a hat alcímből álló "A társaság" címet viselő (XLVI.) fejezet követ. Majd éles váltással az ajándékozás (XLVII. Fejezet) és a haszonkölcsön (XLVIII. Fejezet), aztán a tartási és az életjáradéki szerződések című (XLIX.) fejezet következik. A sort a díjkitűzés és a kötelezettségvállalás közérdekű célra intézményei zárják közös fejezetben (L. Fejezet). Az új Polgári Törvénykönyv mind szerkezetében, mind pedig tartalmában számos újdonságot tartalmaz a hatályos szabályozáshoz képest. Így felépítését nézve elsődleges és szembetűnő különbség, hogy míg a hatályos struktúrában egy adott szerződésjogi kérdésre két forrás nyújt rendelkezéseket: az általános szerződésjogi szabályok és a szerződési jog különös rész, vagyis az egyes nevesített szerződéstípusok rendelkezései; addig az új kódex szabályozása három rétegű: az adott szerződéstípusra vonatkozó speciális rendelkezéseket, a szerződések általános szabályait és a kötelmek közös szabályait együttesen kell alkalmazni. Részben ebből következik a tartalmi változások egy része, hiszen - amellett persze hogy új szerződések, szerződéstípusok is bekerültek a törvénybe - számos közös kötelmi vagy szerződési általános szabály az egyes szerződések rendelkezéseinek absztrahálásával került magasabb rendszertani szintre. Letisztultabb, átláthatóbb struktúrát hozott létre a jogalkotó. Követi ugyanakkor a hatályos szabályozást az egyes szerződések csoportosításában, ezért a tipizálás alapvető ismérve továbbra is a jellemző szolgáltatást nyújtó fél -dare, non facerem facere, praestare magatartása. Az új Kódex a nevesített szerződéseket a következő típusokba sorolta: - XIV. CÍM A TULAJDONÁTRUHÁZÓ SZERZŐDÉSEK -XV. CÍM A VÁLLALKOZÁSI TÍPUSÚ SZERZŐDÉSEK - XVI. CÍM A MEGBÍZÁSI TÍPUSÚ SZERZŐDÉSEK - XVII. CÍM A HASZNÁLATI SZERZŐDÉSEK - XVIII. CÍM A LETÉTI SZERZŐDÉSEK -XIX. CÍM A FORGALMAZÁSI ÉS A JOGBÉRLETI (FRANCHISE) SZERZŐDÉS 54
-XX. CÍM A HITEL- ÉS A SZÁMLASZERZŐDÉSEK -XXI. CÍM A BIZTOSÍTÉKI SZERZŐDÉSEK - XXII. CÍM
A BIZTOSÍTÁSI SZERZŐDÉSEK
- XXIII. CÍM A TARTÁSI ÉS AZ ÉLETJÁRADÉKI SZERZŐDÉS - XXIV. CÍM A POLGÁRI JOGI TÁRSASÁGI SZERZŐDÉS - XXV. CÍM AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLAT A terjedelmi korlátok miatt csak a szerződések különös részének szerkezetére is kiható fontosabb változtatásokat tekintjük át. Az adásvétel mint az árucsere-forgalom alapügylete szintén első helyen szerepel a szerződések között. Az általános indoklás szerint az új Ptk. az adásvételi szerződést olyan általános szerződéstípusként kívánja szabályozni, amely az árutulajdon bármely tárgyának átruházására irányuló kötelem létrehozására alkalmas. Elhagyja ezért a rendelkezései közül a szállítási szerződést, amely valójában egy halaszott adásvétel, ezért specifikus jellemzők hiányában nem indokolt az adásvétel mellett - ráadásul külön fejezetben - való fenntartása. Megtartja viszont a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést, amit azonban már nem ismer el önálló szerződéstípusként, hanem az adásvétel altípusaként szabályozza. Tekintettel arra, hogy egyrészt a közszolgáltatási szerződések egy jelentős része nem adásvételi jellegű, hanem egy vállalkozási jellegű eredménykötelemről van szó, másrészt a szerződés tárgyától függetlenül a szolgáltatás lényegét a szolgáltató folyamatos és biztonságos teljesítésre irányuló helytállási, készenléti köteletettsége adja, a törvény szogláltatási szerződést a vállakozási szerződés altípusaként szabályozza. Az adásvétel különös nemei közé új intézményként került be a vételi jog párjaként -a kereskedelmi gyakorlatban eddig is létező - eladási jog.A törvény a háború előtti ptkjavaslatok rendszerét követve az ajándékozást - a Ptk-tól eltérően - a tulajdonátruházó ügyletek között helyezi el. Az építési tevékenységek átfogóbb munkafázisainak sorrendjét követve, a hatályos szabályozástól eltérően az új Ptk. a tervezési szerződést a kivitelezési szerződés előtt tárgyalja.
55
A
vállalkozási
típusú
szerződések
közé
integrálja
a
mezőgazdasági
termékértékesítési szerződés vállalkozási típusát. Mivel a megbízás nélküli ügyvitel estén utólagos jóváhagyás hiányában elszámolási jogviszony és nem pedig konszenzusos jogügylet alakul ki, ezért fogalmilag hibás a nevesített szerződések közé elhelyezni. Az új törvény ezt korrigálva a megbízás nélküli ügyvitel szabályait a kötelmi könyv Hatodik Részében, az egyéb kötelemfakasztó tények között helyezi el. A kódex a megbízási típusú szerződések közé helyezi a most önálló fejezetben szereplő bizományi szerződést, itt implementálja a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 86/653/EGK irányelvet, és szintén a megbízási típusú szerződések körében új szerződéstípusként nevesíti a bizalmi vagyonkezelési szerződést. A letéti szerződések körében rendelkezik a - ma az értékpapírjogban ismert gyűjtőletétről. Az új Ptk részletesebben kívánja szabályozni azokat a jogviszonyokat, amelyek arra irányulnak, hogy az áru a gyártótól eljusson a fogyasztóig. Ezért a klasszikus közvetítői jogviszonyon, a bizományon és az előbb említett közvetítői szerződésen túl amelyeket a megbízási szerződések cím alatt szabályoz - önálló cím alatt új nevesített típusokként tárgyalja a forgalmazási és franchise (jogbérleti) szerződést. A Hitel- és Számlaszerződéseken (XX. Cím) belül meghatározza a hitelszerződés fogalmát, pontosítja a kölcsönszerződés szabályait, egy közös fejezet alá vonja az eddig két részre szakított betétszerződést, és integrálja a fizetési megbízás valamint a faktoring szerződés szabályait, továbbá kodifikálja a pénzügyi lízingszerződést. Külön cím alatt rendelkezik a kezességi szerződésről és a garanciaszerződésről - amelyet a Ptk nem szabályozott, csak a bankgaranciát tárgyalta. A biztosítási szerződések új csoportosítást kapnak; bevezeti az együttbiztosítást és az egészségbiztosítás intézményét. A társaság című fejezetben már csak a polgári jogi társaásg kibővített rendelkezéseit hagyja meg. Az élettársi kapcsolatot két helyen szabályozza a törvény: a kötelmi könyv egyes szerződései és a családjogi könyvben az “élettársi kapcsolat családjogi hatásai” című VII. fejezet alatt. A megbontott szabályozásnak politikai okai vannak.
56
4.6.A kötelmi jog negyedik része: Felelősség a szerződésen kívül okozott kárért XXV. Fejezet - A kártérítési felelősség általános szabálya és közös szabályai Ahogy már volt róla szó, az új Polgári Törvénykönyv elválasztja egymástól a deliktuális és a kontraktuális felelősségi alakzatot, a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség azonban továbbra is a vétkességi elven alapul. A jogalkotót három cél vezérelte: a törvénybe kívánta integrálni a hatályos jogban külön törvényekben szabályozott, de a Ptk-ba illeszthető felelősségi alakzatokat; a be akarta emelni az ítélkezési gyakorlatban kialaktult jogtételeket; és új szabályok beiktatásával kívánta kiküszöbölni a bírói gyakorlatban problémát okozó rendelkezéseket. Az első célkitűzés eredményeként integrálta a temékfelelősséget és a környezeti károkért való felelősséget; a második alapján definiálja az üzembentartó fogalmát és pontosítja a többek közös károkozását; a harmadikra példa pedig az okozatossági lánc elvágását szolgáló előreláthatóság fogalmának meghatározása. A felelősség egyes esetein (XXVI. Cím) belül a fokozott veszéllyel járó tevékenységekért való felelősség szabályain érdemben nem változtat, a Gt. anyagi jogi szabályainak beillesztése miatt viszont újra kellett gondolni az alkalmazott, a jogi személy tagja és vezető tisztségviselője által okozott károk megtérítését. Meghatározza a vétőképtelenség fogalmát és azt, hogy ki minősül gondozónak. Pontosítja a közhatalom gyakorlása során okozott károkért való felelősség szabályait, és lényegi változtatások nélkül ülteti át a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény rendelkezéseit. Új alakzat a vadászható állat által okozott károkért való felelősség. Külön címmel szerkezetileg is elválasztja a kártérítéstől a jogszerű károkozás rendelkezéseit, ahol alaptételként rögzíti, hogy önmagában a károkozás jogszerűsége nem alapoz meg kártalanítási jogkövetkezményt, és a kártérítés mértékének és módjának tekintetében a kártérítésre vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni, ezzel megalapozza a jogszerű károkozó teljes kártalanítási kötelezettségét.
4.7. A kötelmi jog ötödik része: az értékpapír XXVIII. Cím - Általános szabályok 57
Az értékpapírok szabályozásának szükséglete különböző jogterületeken jelenik meg, az egyes értékpapírokat pedig külön jogszabályok is szabályoznak, a rájuk vonatkozó alapvető magánjogi anyagi jogi szabályokat azonban a Polgári Törvénykönyv rendezi. Fontos modernizációs újítás e részben, hogy a törvény meghatározza a dematerizált értékpapírokra vonatkozó anyagi jogi szabályokat. Alapvető kocnepcionális változtatás, hogy míg a hatályos Ptk azokat az okiratokat tekinti értékparpírnak, amelyeket valamely jogszabály kifejezetten értékpapírnak minősít, addig az új törvény a normatív szabályozás rendszerére tér át: vagyis tartalmi ismrévek alapján határozza meg, hogy mely okirat tekinthető értékpapírnak. Ugyanakkor emellett továbbra is megmarad az a lehetőség is, hogy egyes speciális jogszabályok nevesítsenek értékpapír-fajtákat és meghatározzák tartalmi kellékeiket.
4.8. A kötelmi jog hatodik része: egyéb kötelemkeletkeztető tények XXXI. Cím A jogalap nélküli gazdagodás Az új Ptk. tágabb alkalamzási kört kíván biztosítani a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak a jog által nem támogatott vagyoneltolódások visszarendezésénél, amit három összefüggésben: a személyhez fűzödő jogok megsértésével elért vagyoni előny átengedésénél, az érvénytelen szerződések jogkövetkezményei körében, és mindenekelőtt a szerződéses viszonyokban, amennyiben a vagyoni egyensúly nem állt helyre. XXXII. Cím A megbízás nélküli ügyvitel A fent említettek szerint konszenzusos jogügylet hiányában az egyes szerződések köréből átkerült a kötelemkeletkeztető tények közé. Mivel a megbízás nélküli ügyviteltől specifikus jellemzők alapján nem lehetett elhatárolni, az új Ptk. megszünteti a felelős őrzés intézményét és az ilyen helyzetekre a megbízás nélküli ügyvitel vonatkozó rendelkezéseit hívja fel, kibővítve ezzel az eddigi szerepkört. XXXIII. Cím Az utaló magatartás A Ptk-ban dogmatikailag hibásan a bevezető rendelkezések között kapott helyet. A törvény korrigálja az elhelyezését és lényegesen szűkíti az alkalmazási kört annak
58
kimondásával, hogy a szerződő felek együttműködési, tájékoztatási kötelezettségének a szerződéskötési tárgyalások során okozott károkat a deliktuális felelősség általános szabályai szerint kell megtéríteni.
XXXIV. Cím A díjkitűzés, XXXV. Cím Kötelezettségvállalás közérdekű célra Minthogy mindkét esetben egyoldalú jognyilatkozatból fakad a kötelem, a törvény átemelte őket az egyes szerződések köréből.
59
5. Összegzés A jogalkotó azon kifejezett szándéka ellenére is, hogy a kodifikációnak az élő jogból kell kiindulnia és a hatályos jogot csak a gazdasági és társadalmi viszonyok mai követelményei szerinti mértében szükséges megváltoztatni, a dolgozatból is kitűnik, hogy a Polgári Törvénykönyv kötelmi részének alig akad olyan rendelkezése, amely érintetlen maradt volna: az apróbb pontosításoktól, világosabb megfogalmazásoktól kezdve, az új normákon, szerződéseken és szerkezeti megoldásokon át, az elvi jelentőségű módosításokkal bezárólag változtatások tömkelege figyelhető meg, amelyek végső soron mind azt a célt szolgálják, hogy a Kódex alkalmas legyen egy modern, szociális piacgazdasági társadalmi modelljét követő jogrendszer civiljogi alaptörvényének szerepére. Összességében elmondható, hogy az új Polgári Törvénykönyv kötelmi részének felépítése nagyban megkönnyíti a jogalkalmazók és a jogkövető polgárok dolgát, ugyanis átláthatóbb és logikusabb szerkezeti struktúrát állított fel, az általánostól a különösig vezetve a szabályozás; az egyes szabályozási szintek ésszerűbb elhatárolása pedig az egyes normák értelmezi és alkalmazási nehézségeit is jelentősen csökkenti. A gazdasági realitások és piaci szereplők érdekeinek fokozottabb figyelembevétele pedig hozzájárulhat az üzleti élet szerződéses viszonyainak problémamentesebb lebonyolításához.
60
Melléklet Irodalomjegyzék
Szakirodalom: 1. BÍRÓ György: Szerződési Alaptípusok (Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc, 2011) 2. CZÉKMANN Zsolt - KALAS Tibor - TORMA András - TURKOVICS István: Európai Közigazgatás (Miskolci Egyetemi Kiadó, 2012) 3. EÖRSI Gyula: Kötelmi jog. Általános rész (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993) 4. EÖRSI Gyula - KEMENES Béla - SÁRÁNDI Imre - VILÁGHY Miklós: Kötelmi jog. Különös rész (Tankönyvkiadó, Budapest, 1991) 5. FÜRST László: A magánjog szerkezete (Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1934) 6. MÁTYÁS Imre: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga (Miskolci Egyetemi Kiadó, 2012) 7. ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. (Osiris Kiadó, Budapest, 2005) 8. SZLADITS Károly - FÜRST László - UJLAKI Miklós: Magyar magánjog mai érvényében - törvények, rendeletek, joggyakorlat III. rész., Kötelmi jog I. kötet (Grill Károly Könnyvkiadóvállalata, Budapest, 1934) 9. VÉKÁS Lajos: Parerga. Dolgozatok az új polgári törvénykönyv tervezetéhez (HVG-ORAC, Budapest, 2008) Szakcikkek, interjúk: 1. Bíró György: Átruházó szerződések (PJK, 2003/2., 14-30. o.) Forrást: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/biro-gyorgy-atruhazoszerzodesek-pjk-20032-14-30-o/469 2. Vékás Lajos: Javaslat a szerződések általános szabályainak korszerűsítésére (PJK, 2001/3., 3-14. o.) 61
Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/vekas-lajos-javaslat-aszerzodesek-altalanos-szabalyainak-korszerusitesere-pjk-20013-3-14-o/865 3. Csapó Orsolya: Az új Polgári Törvénykönyv tervezete – értékek és építő kritika (PJK, 2007/4., 35-42. o.) Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/csapo-orsolya-az-uj-polgaritorvenykonyv-tervezete-ertekek-es-epito-kritika-pjk-20074-35-42-o/176 4. Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv koncepciójából (A szerző által a VI. Országos Jogászgyűlésen tartott bevezető előadás szövege.) Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/vekas-lajos-az-uj-polgaritorvenykonyv-koncepciojabol-pjk-20024-3-10-o/612 5. Dr. Vékás Lajos: A Kodifíkációs Főbizottság 2000. június 1-jei határozatai (PJK, 2000/2., 3-4. o.) Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/dr-vekas-lajos-a-kodifikaciosfobizottsag-2000-junius-1-jei-hatarozatai-pjk-20002-3-4-o/763 6. Az új Ptk. kötelmi jogra vonatkozó szabályairól – interjú Wellmann Györggyel, a Kúria Polgári Kollégiumának vezetőjével. Forrás: http://ptk2013.hu/interjuk/az-uj-ptk-kotelmi-jogra-vonatkozo-szabalyairolinterju-wellmann-gyorggyel-a-kuria-polgari-kollegiumanak-vezetojevel/2442 7. Menyhárd Attila: Az egyes szerződéstípusok szabályozásának alapkérdései (PJK, 2004/4., 24-25. o.) Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/menyhard-attila-az-egyesszerzodestipusok-szabalyozasanak-alapkerdesei-pjk-20044-24-25-o/383 8. Dr. Szalma József: Kodifikáció vagy /és/ inkorporáció (PJK, 2003/5., 23-27. o.) Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/dr-szalma-jozsef-kodifikaciovagy-es-inkorporacio-pjk-20035-23-27-o/499 9. Dr. Heinerné dr. Barzó Tímea: Összefoglaló a Miskolci Egyetemen rendezett magánjogi kodifikációs és jogharmonizációs konferencián elhangzott előadásokról (PJK, 2000/1., 17-20. o.) Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/dr-heinerne-dr-barzo-timeaosszefoglalo-a-miskolci-egyetemen-rendezett-maganjogi-kodifikacios-esjogharmonizacios-konferencian-elhangzott-eloadasokrol-pjk-20001-17-20-o/672 62
10. Dr. Csehi Zoltán: Van-e általános része a magyar magánjognak? (PJK, 2000/1., 2325. o.) Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/dr-csehi-zoltan-van-e-altalanosresze-a-magyar-maganjognak-pjk-20001-23-25-o/670 11. Dr. Menyhárd Attila: A szerződési jog szabályozásának egyes kérdései (PJK, 2000/2., 29-30. o.) Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/dr-menyhard-attila-a-szerzodesijog-szabalyozasanak-egyes-kerdesei-pjk-20002-30-31-o/758 12. Dr. Vékás Lajos: A Kodifikációs Főbizottság 2000. június 1-jei határozatai (PJK, 2000/2., 3-4. o.) Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/dr-vekas-lajos-a-kodifikaciosfobizottsag-2000-junius-1-jei-hatarozatai-pjk-20002-3-4-o/763 13. Lábady Tamás: Alkotmányjogi hatások a készülő Ptk. szabályaira (PJK, 2000/2., 13-19.o.) Forrás: http://ptk2013.hu/polgari-jogi-kodifikacio/labady-tamas-alkotmanyjogihatasok-a-keszulo-ptk-szabalyaira-pjk-20002-13-19-o/780
Jogszabályok, dokumentumok 1. Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata és az Európai Unió Alapjogi Chartája (2013. február 27.) (http://www.consilium.europa.eu/documents/treaty-of-lisbon?lang=hu) 2. Az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata (2013. február 27.) (http://www.consilium.europa.eu/documents/treaty-of-lisbon?lang=hu) 3. 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (http://www.complex.hu/kzldat/t1300005.htm/t1300005_0.htm) 4. 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=95900004.TV) 5. T/7971. számú törvényjavaslat a Polgári Törvénykönyvről (http://www.parlament.hu/irom39/07971/07971.pdf) 63
6. 1129/2010. (VI. 10.) Korm. határozat az új Polgári Törvénykönyv megalkotásáról (http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc.cgi?docid=A10H1129.KOR) 7. Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve (http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2011:304:0064:01:H U:HTML) 8. Bizottság Javaslata a közös európai adásvételi jogról (http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:52011PC0635:hu: NOT) 9. Az 1959. évi IV. törvény és a törvény javaslatának miniszteri indokolása, továbbá a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. számú törvényerejű rendelet 10. Az új Polgári Törvénykönyv koncepciója, 2002 (http://www.complex.hu/fontos.php?aev=2002&ane=1) 11. Fehér Könyv az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő jogalkotási és jogalkalmazást segítő feladatokról (http://magyaryprogram.kormany.hu/download/1/18/60000/Feher_Konyv_AROP_1 -1-19-2012-2012-0003.pdf) 12. Indokolás Magyarország magánjogi törvénykönyvének a M. Kir. Igazságügyminiszter által 1928. márc. 1-én az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatához
Internetes források 1. SZIKORA Veronika: Az új Polgári Törvénykönyv kodifikációjának folyamata Forrás:http://jog.unideb.hu/documents/tanszekek/polgari/uj_ptk/kodifikacio_tortenete_201 3.pdf 2.
Mezey
Barna:
Werbőczy
István
•
1458–1542
In:
Rubicon,
1999/7
Forrás:http://majt.elte.hu/Tanszekek/Majt/Magyar%20JogtorteNET/magyarazatok/mezeyba rna-werboczyistvan.htm
64
3. Magánjogi kodifikáció Forrás:http://majt.elte.hu/Tanszekek/Majt/Magyar%20JogtorteNET/magyarazatok/maganjo gikodifikacio.htm
65
