AZ ADÓZTATÁS RENDSZERE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON

  MISKOLCI EGYETEM  ÁLLAM­ ÉS JOGTUDOMÁNYI KAR  JOGTÖRTÉNETI ÉS JOGELMÉLETI INTÉZET  JOGTÖRTÉNETI TANSZÉK     

   

AZ ADÓZTATÁS RENDSZERE A DUALISTA MAGYARORSZÁGON      SZERZŐ: MÓRÉNÉ KOCSIS ÁGNES  IGAZGATÁSSZERVEZŐ SZAK  LEVELEZŐ TAGOZAT    KONZULENS: DR. TURKOVICSNÉ DR.KONCZ IBOLYA KATALIN  INTÉZETI TANSZÉKVEZETŐ, EGYETEMI DOCENS      MISKOLC  2014     

UNIVERSITY OF MISKOLC  FACULTY OF LAW AND STATE  LEGAL HISTORY LEGAL AND INSTITUTIONS  LEGAL HISTORY DEPARMENT       

  TAXATION SYSTEM DUALISTA HUNGARY        AUTHOR: MÓRÉNÉ  ÁGNES KOCSIS   IGAZGATÁSSZERVEZŐ POLITY  CORRESPONDENCE    CONSULTANT: DR. TURKOVICSNÉ DR. KONCZ IBOLYA KATALIN  HEAD OF DEPARTMENT, READER      MISKOLC  2014 

 

Tartalomjegyzék

Bevezetés

2. oldal

I. A dualista Magyarország történelmi bemutatása

3. oldal

Történelmi háttér

3. oldal

Alapelv, szerkezet, működés

7. oldal

A dualizmus kor gazdaságának főbb jellemzői

11. oldal

A dualizmusi társadalom rétegződése és jellemzői

12. oldal

A dualizmus kori országgyűlés

15. oldal

II. Adóztatásról általában

16. oldal

Adó fogalma

16. oldal

Alapelvek

17. oldal

Adóztatás jellemzői

17. oldal

Fogalmi elemek

18. oldal

Adórendszer

19. oldal

Adók csoportosítása

20. oldal

III. Az adóztatás rendszere a dualista Magyarországon

21. oldal

Az adózatás alanyai

21. oldal

Viták a gazdasági kiegyezés során

24. oldal

Az adóztatás és a Monarchia gazdasági helyzetének összefüggése

24. oldal

A fejlődés láncreakciója Magyarországon

25. oldal

Adófajták

26. oldal

Előnytelen osztrák- magyar vámtarifa

28. oldal

Adóhivatalok

29. oldal

Adókedvezmények

30. oldal

Államháztartás a dualista Magyarországon

31. oldal

IV. Statisztikai kimutatások

37. oldal

V. Konklúzió, összegzés

48. oldal

Források

55. oldal

Jogszabályjegyzék

56. oldal

Hivatkozások jegyzéke

57. oldal

1

BEVEZETÉS

2007. február hónapban nyertem felvételt a Miskolci Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Eljárási osztályára. Az eljárási osztály fő profilja az adóztatás és a vele összefüggésbe hozható igazolási kérelmek, költségmentességi kérelmek elbírálása. Középfokú ügyintézőként kezdtem pályafutásomat. Előző években olyan területen dolgoztam ami mentalitásában, szervezésében teljesen más követelmények elé állított, mint a közigazgatás. Ezért döntöttem úgy, hogy 2011-ben jelentkezem a Miskolci Egyetem Állam – és Jogtudományi Kar igazgatásszervező szakára, ahová sikeres felvételt nyertem. Bízva abban, a megszerezni kívánt tudásban, amit a gyakorlatban felhasználva

-

munkahelyemen ” új szakmámmal” jobban fogom szolgálni a Magyar Közigazgatást. Az egyetemi tanulmányaim során kedvelt tantárgyaim az Alkotmánytörténet, és a Közigazgatás történet lett. Így nem volt kérdés, hogy e két tantárgy és a munkahelyi ismereteim alapján e területek valamely közös szegletét ragadom ki, és vetem papírra.

2

I.

A dualista Magyarország történelmi bemutatása

Történelmi háttér A magyar polgárosodás reformkorban (1830-1848) megfogalmazott céljait kezdte el valóra váltani az 1848-as forradalom, ám a megindult változásokat – elsősorban a függetlenség vonatkozásában – megállította a szabadságharc leverése. Az 1848-49-es szabadságharc leverését követően Magyarország további sorsáról több elképzelés is született, végül 1850-1859 között Alexander Bach miniszterelnöksége alatt az országban neoabszolutisztikus 1 rendszer alakult ki. A magyar társadalom és politikai vezetés ’48-as eszmékhez hű maradó része a neoabszolutizmus következő két évtizedében a Habsburgok dunai monarchiájába való teljes beolvasztást próbálta kivédeni. Eközben, az 1850-es, 60-as években átrendeződtek az európai hatalmi viszonyok:

Ausztria

elveszítette

korábbi

legfőbb

szövetségeseit,

Oroszország

támogatását. A Krími háborúban nyújtott passzivitása miatt, majd az 1859 –es háborúban a Piemont – Franciaország közti szövetség legyőzte hadseregét, és így Ferenc József elvesztette Lombardiát. Az olasz és a német egységtörekvések sikere új helyzetet teremtett a bécsi udvar számára. Poroszország előbb gazdaságilag, majd Otto von Bismarck vezetésével a Német Szövetségen belül politikailag is Ausztria fölé kerekedett. 1860-61-ben Ferenc József két kísérletet is tett a kiegyezésre, ám nem járt sikerrel. A magyar fél belpolitikai okok (a passzív ellenállás tarthatatlansága) miatt sürgette a megegyezést. Deák 1865-ben a Pesti Naplóban megjelent „húsvéti cikk”-ében már Az 1866 - os porosz-osztrák háború ismét Bécs vereségét hozta, amikor a császári haderő Königgrätznél meghátrálásra kényszerült. A háború elvesztésével Ferenc Józsefnek újabb tartományról – Velencéről – kellett lemondania. A sorozatos kudarcok, és az 1860 –as években felerősödő pénzügyi válság végül rákényszerítette Ferenc Józsefet a magyarokkal való mielőbbi megállapodásra. A hosszas várakozást követően végül 1867-ben rendeződött az osztrák-magyar viszony. 2 1867. március 30-án létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia.

1

Neoabszolutiszmus : nyílt önkényuralmi rendszer

2

Unger Mátyás –Szabolcs Ottó Magyarország története 213.oldal.-217.oldal 3

Osztrák részről Ferenc József, Magyarország részéről Deák Ferenc képviseletével.

Ferenc József (1830-1916)

Deák Ferenc ”a Haza bölcse”

4

Ferenc József 68 éven át uralkodott, ő volt a Habsburg Monarchia leghosszabb ideig ténylegesen

hatalmon

lévő

uralkodója.

Osztrák

császár,

magyar

király,

uralkodásának ideje : 1848. december 2- 1916. november 21. Budán koronázták meg 1867. június 8-án. 3 Deák Ferenc politikus, államférfi, országgyűlési képviselő, a nemzet prókátora (1803-1876). Deák történelmi nagysága, személyes kiváló tulajdonságaitól eltekintve abban áll, hogy az örökös közjogi viszályokat elhárítva a nemzet útjából, az uralkodóház és az örökös tartományokhoz való viszony teljes, törvényes tisztázása által nemcsak az alkotmányt és a nemzet létét erősítette meg újra, hanem lehetővé tette az ország fejlődését, anyagi és szellemi művelését. Rendkívüli érzéke volt a tudományhoz; tudta, hogy nemzete csak ez által boldogulhat. Joggal mondhatjuk , hogy a „haza bölcse”. 4 Ausztriát és Magyarországot – a közös uralkodó személye mellett a közösen irányított külügy, a hadügy és a pénzügy kötötte össze, egészen 1918-ig. Kialakultak a közös szervek: a három minisztérium, a közös minisztertanács és a közös ügyek költségvetéséről határozó parlamenti delegációk, és kialakult a közös egyetértésben kezelt ügyek köre is.

3

Unger Mátyás –Szabolcs Ottó Magyarország története 217.oldal.-218.oldal

4

NET 2013.október 20. 5

A dualista állam az 1867-ben a kiegyezési törvénnyel (1867 évi XII. tv) jött létre. Az új államalakulat, az Osztrák-Magyar Monarchia (1867-1918), mely a Magyar Királyságból (Horvátországgal, mert ekkoriban Magyarországhoz tartozott) és az osztrák örökös tartományokból (Ausztria, Csehország) állt. A kiegyezés tulajdonképpen a Pragmatica Sanctio (1723) alapjain állt. Pragmatica Sanctio : gyakorlati rendezés, valamely nagy fontosságú államügyek végleges, a messze jövőre kiható elintézése, amely az után mintegy megváltozhatatlan. Tulajdonképpen” királyi rendelet”. 5

5

Diószegi István : A Ferenc József-i kor. Vince Kiadó 1999. 10. oldal

6

A dualista rendszer, a kettős monarchia, nemzetközi jogi értelemben vett reálunió szinte egyedülálló képződmény volt (hozzá hasonlóként talán valóban csak a svéd– norvég uniót említi meg a szakirodalom, illetve a lengyel-litván államközösség (unió volt ehhez hasonlatos). A két ország kapcsolatát a kölcsönösség és teljes egyenjogúság jellemezte, így két központja volt: Bécs és Budapest, innen ered a dualista kifejezés. Alapelve, szerkezete, működése A dualizmus kora – A történelmi Magyarország utolsó korszaka Azért nevezzük így, mert az 1867. évi kiegyezés értelmében a Habsburg Monarchia dualista, kétközpontú állammá, Osztrák–Magyar Monarchiává alakult át. A kiegyezés a Habsburg- birodalmat dualisztikus alapokon szervezte újjá. Ez azt jelentette, hogy a birodalom két – belügyeiben független - parlamentáris rendszerű országból: Ausztriából és Magyarországból állt. A két államot a közös uralkodó személyén kívül az ún. közös ügyek kötötték össze. A két ország elvileg független egymástól csak az uralkodó személye közös, ezt perszonáluniónak nevezzük. A két állam viszonya a szigorú „paritáson „ azaz a teljes egyenjogúságon alapult: mindkét államnak volt saját népképviseleti törvényhozása és felelős kormánya. Magyarország rendelkezett önálló országgyűléssel, mely két kamarás volt: Felsőház és Képviselőház; és az országgyűlésnek felelős kormánnyal, illetve a közigazgatás rendszere (megyerendszer) változatlan maradt. Azonban az önállóságot csorbította, hogy a legfontosabb ügyeket, a kulcstárcákat (hadügy, külügy, pénzügy) közös minisztériumok ellenőrzése alá vonták! Közös szervek: a három minisztérium, a közös minisztertanács és a közös ügyek költségvetéséről határozó parlamenti delegációk. A közös minisztériumokat mindkét ország parlamentje külön 60-60 tagú delegáción keresztül ellenőrizte. Általában a három közös tárca közül Magyarország a külügyi tárcát kapta. A két ország kereskedelmi- és vámszövetséget is kötött, amelyet tíz évenként megújítottak. Ennek értelmében a Monarchia országai közös vámterületet, közös piacokat alkottak. Magyarország politikai mozgásterét és függetlenségét csorbította, hogy Magyarország nem rendelkezett önálló hadsereggel, hanem egy közös császári és királyi hadsereg volt, 7

melynek legfőbb irányítója az osztrák császár és vezérleti nyelve a német volt. Magyarország a pénzügyeket tekintve sem volt független nem volt önálló Nemzeti Bank és nemzeti valuta, ez tovább növelte a függőséget. 6 Magyarország államformája alkotmányos monarchia volt, vagyis az uralkodó ugyan korlátozott jogokkal rendelkezett, de a tisztségviselők széles körű kinevezési jogán, a törvények szentesítési (érvényesítési) jogán keresztül alkalmanként korlátozták a magyar érdekek érvényesülését! Monarchia: Ahol az uralmat egy személy gyakorolja, hatalmát örökléssel vagy választással szerzi és haláláig uralkodik. A kiegyezéssel egy időben sor került a gazdasági kiegyezésre is: Magyarország átvállalta a korábbi államadósság és a közös költségek 30%-át. Közös maradt a pénzrendszer (közös pénz a Korona), egységes súly –és mértékrendszert vezettek be és vámszövetséget hoztak létre. Rögzítették, hogy a gazdasági megállapodást 10 évenként felülvizsgálják. A kiegyezés megkötése komoly politikai vitát váltott ki. Kossuth már 1865-ben fellépett a kiegyezés ellen a Kasszandra-levéllel. Szerinte a kiegyezés feladta a teljes függetlenséget, a közös ügyek kiszolgáltatják az országot, Ausztria nagyhatalmi érdekeinek. Kossuth valóban jól látta, hogy a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchiát népeinek nemzeti fejlődése szét fogja feszíteni, de Deáknak volt igaza abban, hogy a kiegyezés az adott körülmények között a legjobb megoldás. Tehát a kiegyezés egy reális kompromisszum volt, de hiányossága, hogy nem továbbfejleszthető! Komoly gazdasági előnye, hogy lehetővé tette a tőke és a munkaerő szabad áramlását. Társadalmi kérdésekben viszont számos ügyet megoldatlanul hagyott, ezek közül is a legfontosabb a nemzetiségi kérdés. A dualizmus korában (1867-1914) például Magyarországon a lakosság közel 50%-át 11 nemzetiség alkotta, ezek közül csak a magyarok és a horvátok rendelkeztek képviselettel a magyar országgyűlésben! Persze történtek próbálkozások, például 1868- horvát-magyar kiegyezés vagy az 1868-

6

Unger Mátyás –Szabolcs Ottó Magyarország története 214.oldal.-215.oldal

8

as nemzetiségi törvény, mely liberális alapon állt. Például széleskörű nyelvhasználatot tett lehetővé, és biztosította az egyéni jogok érvényesítését, de ez később kevésnek bizonyult, mert a nemzetiségek ekkor már kollektív jogokat és területi autonómiát akartak! A dualizmus korában gyors ütemben haladt az ország modernizációja és polgárosodása. A lakosság 40 év alatt 15 millióról 21 millióra növekedett. Még ennél is gyorsabb ütemű volt a gazdaság fejlődése: az agrárkivitel növekedése, az iparosodás, a modern infrastruktúra megteremtése. Kiemelkedő teljesítménye a korszaknak a kulturális intézményhálózat és a hatékony oktatási rendszer kiépülése, a lakosság írástudásának, iskolázottságának jelentős javulása. Magyarország polgári liberális jogállam volt, de politikai jogokkal (választójog) a lakosság viszonylag szűk köre rendelkezett. 7

A dualista állam szerkezete (1867-1914)

7

Net 2013. december 20.

9

A kiegyezéssel az uralkodó Ferenc József álláspontja változik meg, az abszolutizmus feladását jelenti a kiegyezés megkötése érdekében, ugyanakkor a magyar fél álláspontja szerint a föderalizmus már elfogadhatatlan. A sajátos alkufolyamat, amely jellemezte az Osztrák–Magyar Monarchia működésének gyakorlatát, jelentett bizonyos függőséget. Ferenc József kezében jelentős hatalom maradt, ő volt a hadsereg vezetője. Az országgyűlés csak az adó és újonclétszám tekintetében tudta ellenőrizni, a közös ügyekben döntő delegációk külön üléseztek és véleménykülönbségük esetén a király döntött. Emellett Ferenc József előszentelési joggal is rendelkezett, azaz csak akkor kerülhetett egy törvényjavaslat tárgyalásra a magyar országgyűlésbe, ha azt Ferenc József jóváhagyta.

Főváros Bécs (1 675 000 fő) Hivatalos nyelv(ek) magyar és német (számos regionális nyelv, mint a cseh és a szlovén) Államforma Monarchia - Államfő Ausztria császára és Magyarország királya - Vezető 1867-1916 I. Ferenc József 1916-1918 I. (IV.) Károly 10

Terület -1910-ben 676 615 km² Népesség -1910-ben 51 390 223 - Népsűrűség 76/km² Pénznem Osztrák-magyar forint, később osztrák-magyar korona 8

A dualizmus kor gazdaságának főbb jellemzői

A kiegyezéssel létrejött birodalom hatalmas belső piaca óriási lehetőséget jelentett a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar számára, de az ásványkincsekben bővelkedő Magyarország a bányászat, és az arra épülő nehézipar, gépipar területén is dinamikusan fejlődött. A kvóta, vagyis Magyarország részesedése a közös költségekből a dualizmus korszaka alatt 30%ról 40%ra nőtt, ami igazolja, hogy valóban jelentős volt a gazdasági növekedés. 9 A mezőgazdaságban megjelentek a modern művelési módok (vetésforgó, műtrágyázás) és az állattenyésztés is modernizálódott (istállózó állattartás, új fajták megjelenése). A dualizmus korában Magyarországon a céhek megszüntetése után (1872) az ipar három húzóterülettel rendelkezett, melyekben hazánk európai szinten is kiemelkedő teljesítmény nyújtott. A hátrom terület: malomipar, vasútipar és az élelmiszer ipar (Az élelmiszer iparon belül: konzerv és cukoripar járt az élen.) A közlekedésben a vasút egyre nagyobb szerepet játszott, a korszak folyamán kiépült az ország vasúthálózata. Az adriai kikötők lehetővé tették Európa, sőt a világ számos részével való kereskedelmet. Modern iparágak is fejlődésnek indultak, így az elektromos ipar, illetve a modern gépgyártás. A gazdaság fejlődésének pénzügyi hátterét a hitelintézetek, bankok, takarékpénztárak egyre szaporodó száma biztosította. Óriási mennyiségű külföldi tőke áramlott a gazdaságba a pénzintézeteken keresztül.

8

NET 2013. október 2.

9

Unger Mátyás –Szabolcs Ottó Magyarország története 222.o- 223.o 243.oldal.244.oldal

11

A dualizmus kori társadalom rétegződése és jellemzői A Monarchia lakossága a dualizmus fél évszázada alatt 35 millióról 50 millióra növekedett, és ezen belül jelentősen nőtt Magyarország lakóinak száma is, 15,5 millióról 21 millióra. A népesség körében érvényesült egy belső migráció, a városokba áramlás révén (városi lakosság aránya 13% -ról 25% -ra nőtt) ugyanakkor egy kivándorlási tendencia is érezhető volt, hiszen a korszakban mintegy 2 millió lakos emigrált. (Többségük nemzetiségi szegényparaszt volt.) Az ipari forradalom hazánkban fél évszázados késéssel jelentkezett. A késve induló gyorsaságával bontakozott ki a városiasodás, a társadalom szerkezetének átalakulása. A változások nem egy időben jelentkeztek, miközben Budapest nagyvárossá fejlődött, egyes

vidékeket

alig

érintett

meg

az

átalakulás.

Az

országban

kettős

társadalomszerkezet alakult ki, mivel egymás mellett élt az új polgárosodó társadalom (munkásság, kispolgárság, polgári középosztály, tőkés burzsuázia) és a régi formákat őrző világ (parasztság, kis- és középbirtokos nemesség, birtokos arisztokrácia). 10 A kettő erősen hatott egymásra: az egykori nemesség polgárosult, ám életmódja és mentalitása mintául szolgált a kialakuló polgári világ számára. (A két szerkezet közül a régi, feudális hagyományokat őrző birtokos szerkezet megőrizte primátusát.) Nagybirtokos arisztokrácia: mintegy 2000 család, amely 1000 holdnál több földet birtokolt, a magyarországi földbirtokállomány 1/3-át tartotta kézben. E kör elitjét az a mintegy 50-100 hercegi, grófi és bárói család alkotta (Esterházy, Andrássy, Károlyi, Széchenyi, Bethlen, Tisza, Eötvös) amely a hagyományos nagybirtokos arisztokráciát jelentette, gyakran több 10 ezer hold birtokosai voltak. Gazdasági erejük politikai hatalommal párosult. Az ő kezükben voltak a törvényhozás és az állam kulcspozíciói. Nemesi címeiket használták, s bár ez e korban már hivatalos kiváltságokkal nem járt, mégis minden kaput megnyitott előttük. Összeköttetéseik tőkét jelentettek, amit jól fizető igazgatótanácsi állásokkal honoráltak a pénzemberek. Zárt, elkülönülő világot alkottak, a befolyás, a jólét, a műveltség, mely meghatározta életformájukat, társadalmi mintául szolgált a birtokos nemesség számára. A nagybirtokok a korszakban már

10

Unger Mátyás –Szabolcs Ottó Magyarország története 246.oldal-247.oldal 12

kapitalista nagyüzemek voltak, amelyeket iskolázott szakemberek irányítottak. A nagybirtokosok jelentős tőkével vettek részt a kereskedelmi és ipari beruházásokban is (pl. Ferenc-csatorna, Óbudai-hajógyár). Dzsentri: A középbirtokos magyar nemesség azon rétegét, mely birtokait nem tudta modernizálni, így eladósodva elvesztette földjét, ám társadalmi rangját új megélhetési formák – katonatiszti pálya, hivatalvállalás – révén megpróbálta megőrizni, dzsentriknek nevezzük. Ez az egykoron még birtokkal rendelkező nemesség többnyire a kártalanítások elhúzódása, a neoabszolutizmus időszakában követett passzív ellenállás, és a tőkehiány miatt vált földtelenné. A dzsentri befolyás hagyományos területei a megyei tisztségek voltak. Egyre többen vállaltak hivatalt közülük és gyermekeik közül az államigazgatásban, illetve ők alkották a hadsereg tisztikarának legnagyobb részét. Jövedelmeik egyre nagyobb részt innen származtak. Tisza Kálmán miniszterelnök (1875-1890) államigazgatási rendszerét jelentős mértékben építette a dzsentrikre, akik többnyire szorgalmas „mameluk hadként” hajtották végre az országot központilag vezető – de őket is támogató – vezetés utasításait, rendelkezéseit. A dzsentrik közül sokan költöztek a városokba, a bérházak elegáns, első emeleti, utcai fronton lévő lakásait bérelték. Az új polgári környezetben is sokat megőriztek korábbi életmódjukból. Az elvárt úri életvitel és valós anyagi helyzetük ellentmondásai sietették anyagi romlásukat. A századfordulóra egyre inkább erre az elszegényedő úri középosztályra használják a dzsentri kifejezést. 11 Ám a dzsentrit gúnyoló kispolgári társadalom mégis igyekezett hasonlítani rájuk, úgy élni, mint ők. Egy részük értelmiségi pályára lépve a polgárság rétegét gyarapítva ügyvéd, tanár, orvos, mérnök lett így próbálta megőrizni tekintélyét és rangját. Burzsuá nagypolgárság: a vállalkozásaiból meggazdagodott 100-150 család alkotta – bankárok, gyárosok, nagykereskedők. Meghatározó részük zsidó, illetve német származású volt. (pl.: Weiß Manfréd, Ganz Ábrahám). Épp ezért nem igényeltek, de nem is igen kaptak szerepet a politikai életben, a közvetlen politizálást átengedték a történelmi osztályoknak. Sokan közülük csupán azért vásároltak földterületeket, hogy birtokosként feltűnve kerüljenek be a társadalmilag nagyobb presztízst jelentő birtokos arisztokrácia soraiba.

11

Unger Mátyás –Szabolcs Ottó Magyarország története 250.oldal-.251. oldal 13

Kispolgárság: A mintegy kétmilliós kispolgárság családi vállalkozásból, illetve saját munkájából tartotta fenn magát. A kiskereskedő, kismester mellett életkörülményeit tekintve is ide sorolható a polgári tisztviselő, és értelmiségi réteg, amely különböző hivatalok személyzetét alkotta, illetve különböző állami, egyházi és magán intézményekben dolgozott (pedagógusok, orvosok stb.) E kispolgárság magába olvasztotta a lesüllyedő dzsentrit, a bevándorló német, cseh és zsidó értelmiségit és a tanulás útján feltörekvő paraszti vagy munkás-rétegeket. Mentalitása ezért nem volt egységes, keveredtek benne a dzsentri és a polgári gondolkodás hagyományai. A nagypolgárral szemben sokszor kétkezi dolgozóknak tartották magukat, de a tulajdont megkérdőjelező szocialisztikus gondolkodástól elhatárolódtak. Parasztság: Az ország lakosságának nagyobb hányadát kitevő parasztság az 1848-as jobbágyfelszabadításkor telki állományának arányában jutott földhöz, és ennek megfelelően rétegződött a következő évtizedekben: gazdag-, közép-, szegényparasztság illetve

földtelen

agrárproletáriátus.

A

falvak

irányítása

az

50-200

holdas

gazdagparasztság kezében volt. E gazdák az agrárkonjunktúra időszakában növelni tudták birtokaikat. Bérmunkásokat fogadtak, s bár jövedelmük lehetővé tette volna a dzsentritípusú életvitelt, mégis a paraszti életmódot folytatták, a gazdaság irányítását végezték. A középparasztság (11-40 hold) maga művelte földjét, ez jellemzően mind munkaerejét, mind idejét kimerítette. Ha lehetősége adódott, bevételét birtoka növelésébe fektette. A zsellérek száma növekedett a korban, ez a szegényparasztság már nem tudott megélni legfeljebb néhány hold nagyságú földjéből, ezért a gazdálkodás mellett bérmunkára kényszerült. A módosabb gazdáknál és a nagybirtokokon vállaltak idénymunkát, vagy a vasútépítésnél, folyamszabályozásoknál kubikoltak. Egyre jelentősebb számú lett a minden földjét elvesztett paraszti réteg (agrárproletárok). Számukra a nagybirtokok kínálta cselédsors, vagy az elvándorlás, az ipari segédmunka biztosíthatta a megélhetését. A munkásság létszáma a korszak kezdetén néhány tízezer, a korszak végére több, mint egymillió fő, tehát a legdinamikusabban fejlődő társadalmi csoport. Felső rétegüket a kvalifikált szakmunkások alkották, őket szakértelmük miatt tisztességesen fizették, ezért a kispolgársághoz hasonló életkörülmények között éltek. Egy részük külföldről érkezett, elsősorban Ausztriából és Csehországból, többségük azonban magyar volt. A szakképzetlen segédmunkások (köztük sok nő és gyermek) alkották a munkásosztály 14

zömét, őket éhbérért alkalmazták, s általában nehéz fizikai munkát végeztek. A munkások többsége nagyüzemben, gyárban dolgozott, így lehetőségük nyílt szakszervezetek, egyletek szervezésére, sőt, politikai szervezkedésre is (Magyarországi Szociáldemokrata Párt – 1890). Kiszolgáltatott rétegek harcai: A dualizmus kori magyar társadalom két leginkább kiszolgáltatott rétege, a parasztság és a munkásság volt. Helyzetük javítását a szavazati jog kibővítésében látták. Az egyenlő és titkos választójog bevezetésének ügyét az országgyűlésen kívüli erők közül az SZDP, az országgyűlésben pedig a korszak végén a Károlyi Mihály vezette Választójogi Blokk karolta fel. Ám mindez csak a korszak utolsó éveiben zajlott. A dualizmus fél évszázada alatt a két réteg nem rendelkezett politikai jogokkal. Az 1874/33 –as választójogi törvény olyan magas vagyoni cenzust írt elő, mely a magyar lakosságnak csak alig 6,5 % -ának biztosított szavazati jogot. 12

A dualizmus kori országgyűlés Ferenc József 1865. decemberében hívja össze újra a magyar országgyűlést, melynek fő feladata a kiegyezés feltételeinek és végrehajtásának megtárgyalása, törvénybe iktatása. A király 1867. június 28-án szentesítette az 1867. évi 12. törvénycikket, a kiegyezés 69 szakaszból álló törvényét. Az Osztrák- Magyar Monarchia állam és kormányforma szerint parlamentáris monarchia, mivel az államfő és az országgyűlés együtt hozták meg a törvényeket. A kétkamarás országgyűlés egyik kamarája a képviselő ház – mely az 1848. évi 4. és 5. törvénycikk alapján működött, míg a főrendi ház reformja 1885. évben került sor. A régi főrendi ház tagja az egyházi rend főpapi képviselete, zászlósurak, minden nagykorú főnemes férfi. 13 Az 1885.évi 7. törvénycikk főrendi reformja Tisza Kálmán nevéhez fűződik.

12

Lehotay Veronika A modern állam és jog történeti alapjai 53.oldal- 55.oldal

13

Lehotay Veronika A modern állam és jog történeti alapjai 56. oldal 15

A Monarchia történelmében a Szabadelvű Párt liberális szellemű pártvezére volt, 18751890 között. 15 éven a keresztül a kormány elnöke. Ellenzéki pártvezérből lett a dualizmus korának leghosszabb ideig hatalmon maradó kormányelnöke. Nagy tervekkel dolgozó politikus, Kossuth Lajos és Deák Ferenc nemzedékének jó érzékű taktikusa, rutinos szónoka, ügyes vitázó. Az ő viszonylag hosszú uralma jelentette a kiegyezés rendszerének megszilárdulását. Kormányzatát azzá tette szilárddá, hogy híveit sorra az intézmények közigazgatási egységek - megye, járás – élére állította. A Tisza-kormány fenntartás nélkül támogatta a Monarchia külügyminiszterét gróf Andrássy Gyulát.

A

kiegyezés utáni első kormány élére gróf Andrássy Gyulát, a

magabiztos, kissé felszínes arisztokrata került, a kiegyezéskor Deák Ferenc feltétlen híve, majd később miniszterelnök. 14

Az Andrássy - kormány

II.

Az adóztatásról általában

Az adózás sem a jelenkor találmánya, már az ókori államokban is kiterjedt rendszer biztosította az állam bevételeit. Adó fogalma Az állami bevétel egyik formája, kötelező pénzbefizetéssel jár együtt, amelyet az állam egyoldalúan állapít meg magas szintű kogens jogszabályban; amelyet az állami 14

NET 2013. 10.03. Unger Mátyás- Szabolcs Ottó Magyarország története 215. oldal 16

feladatok finanszírozására használnak fel; amelyet az állam által kijelölt természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkezők kötelesek fizetni. Konkrét és közvetlen ellenszolgáltatást nem nyújt az állam az adó fizetéséért, de a beszedést az állam kényszer útján is biztosítja. Az adni szóból ered, azóta létezik, amióta az állam. Kezdetben önkéntes szolgáltatás volt, de hamar megjelent a kötelező része. 1/ Állam létéhez kötött befizetést jelentette. 2/ Az adó az állam kiadásaihoz való hozzájárulás, azok fedezetének megteremtése. 3/ Később kényszerszolgáltatássá vált. Az adóztatás célja: közteherviselés, megbízhatóság elve, könnyen teljesíthetőség elve, jutányosság elve. Bevételek, adóforrások megőrzése, speciális célok, elosztási politikai célok, pénzügyi politikai célok, növekedéspolitikai cél, ösztönzési cél, foglalkozatás politikai cél, allokációs cél (a lakosságtól és a gazdálkodó szervezetektől a központi költségvetésbe) és egyéb cél. 15 Az adózás alapelvei: - egyenlőségi elv: vállaljon mindenki azonos áldozatot. - áldozatelmélet : magasabb jövedelműek többet fizessenek. - fogyasztási elv : a társadalmi össztermelésből való fizetés - viszontszolgáltatási elv : az adó és az állam által biztosított szolgáltatások ellenértéke.

Az adóztatás jellemzői : -

az állami bevétel egyik formája,

-

az állam egyoldalúan állapítja meg, magas szintű jogszabályban,

-

az adót az állami feladatok finanszírozására használják fel

-

adófizetésre kötelezett az állam által kijelölt természetes és jogi személy ill. jogi személyiség nélküli szervezet,

15

Dr. Erdős Éva – Dr. Nagy Zoltán jegyzet 17

-

konkrét és közvetlen ellenszolgáltatást az állam nem nyújt az adóért,

-

beszedését kényszer útján is biztosítja,

-

az adó eszköze a nemzeti jövedelem újraelosztásának. (allokáció/redisztribúció)

Adó fogalmi elemei: 1/ Ki jogosult az adó kivetésére? Adófelség jog: az államnak, és az állam arra hivatott szerveinek. Az állam szuverenitásához tartozik az adózás. Az állam saját maga állapítja meg a) milyen adót vet ki b) kiket adóztat meg c) hogyan állapítja meg az adó alapját d) milyen

kedvezményeket

és

mentességeket

alkalmaz.

(Pl:

1)

Helyi

adók

önkormányzatnak Magyarországon nincs önálló adófelség joga, tv adja a keretét. 2) Egyházi adó: önkéntes, az Egyháznak nincs joga kivetni. 3) Köztestületi adó: önálló joga nincs. Az Európai Unió szervének van joga arra, hogy adót állapíthassanak meg=> adószabály közelítés. Az általános forgalmi adó szabályai szinte egységesek az Európai Unióban Helyi Iparűzési adó, regisztrációs adó, általános forgalmi adó ügyek voltak az Európai Unió) 2/ Minek minősül az adó? Önkéntes vagy kényszer? Az adó kötelező pénzbefizetési kötelezettség. Az állami bevétel egyik legfontosabb formája. Állami bevételi forma. Közbevételek

egyik

legnagyobb

egysége.

Eszköze

a

nemzeti

jövedelem

újraelosztásának. Közbevétel egyik formája, közjogi kényszerszolgáltatás. 3/ Kik lesznek az adófizetésre kötelezettek? Elsősorban aki jövedelemmel és vagyonnak rendelkezik. Az állam nem a saját szerveitől tud beszedni adót. Az állam jelöli ki az adófizetésre kötelezettek körét. Nem az állami szervekre terjed ki, hanem a magánszemélyekre, gazdálkodó szervekre, magánszféra alanyaira. Általában magas szintű jogszabályban írják elő a fizetési kötelezettséget. Természetes és jogi személyek, akiket az állam jelöl ki, akik jövedelemmel és vagyonnal rendelkeznek vagy termelő, szolgáltató tevékenységet végeznek. 4/ Milyen célt szolgál az adó? Közteherviselés elve: a közkiadásokhoz mindenkinek hozzá kell járulnia. Közszükségletek, közkiadások, állami feladatok. Az adó az olyan állami bevételi forma, melyet az állam által megállapított célok finanszírozására fordítanak. Az adó nem címkézett pénz. 5/ Az adó kényszer jellege. Az adó kényszerítő erővel bír. Akkor beszélhetünk adóról, ha van szankciója és végrehajtható. Az állam kényszer útján is behajtja. (Pl: mulasztási

18

bírság, késedelmi pótlék. Adózás rendjéről szóló tv. Ktgvetési csalás, csalás=> büntetőjog) 6/ Jár-e az adóért ellenszolgáltatás? Adó, vám, illeték, díj, bírság, hozzájárulás = adó jellegű befizetés. Az adóért nem jár közvetlen, konkrét ellenszolgáltatás (kivétel pl: eljárási illeték)

Az adórendszer: Alapvetően politikai, azon belül a gazdaságpolitika által meghatározott. A gazdaságpolitika felosztható a pénzügyi politikára, azon belül a fiskális és monetáris politikára A fiskális politikán belül költségvetési politika, amelynek része az adópolitika. A monetárison belül pedig bank- és hitelpolitika. Egy-egy adórendszer attól függ, hogy az állam -

hányféle adót szed,

-

kiket kötelez adófizetésre,

-

a helyi vagy a központi adók vannak-e túlsúlyban. 16

Az adórendszer ennek megfelelően tartalmazza az: -

adónemeket

-

a fizetésre kötelezettek körét,

-

az adóköteles vagyontárgyakat, jövedelmeket, tevékenységeket,

-

az adóteher mértékét.

Fogalma: az állam adópolitikájának az adó hordozója, az adópolitika megvalósításának az eszköze. A gazdasági irányítás része. Az adórendszer valamely államban az eseti és rendszeres adóknak egy időben történő együttes alkalmazását jelenti. Jellemzője: milyen és melyik adó van túlsúlyban, melyik a legtöbb adóbevételt hozó adó; mentesség alkalmazás. 2 fő típus: angolszász (jövedelemadónak van vezető szerepe => sok kedvezmény a befizetett adóhoz, a befizetett adót kedvezmény formájában visszaadja) kontinentális (az áfáé – hozzáadott értéktípusú adó- a vezető szerep)

16

Dr. Erdős Éva – Dr. Nagy Zoltán jegyzet

19

Adók csoportosítása: 1/ Kivetés helye szerint: központi (költségvetés bevételeit érinti) és helyi adó (építmény, telek, Helyi iparűzési adó, kommunális) 2/ Esedékesség szerint: rendszeres (rendszeres időközönként fizetendő be), eseti (bizonyos feltételek fennállása esetében fizetendő), egyszeri adó (az adó kivetése után egy összegben és egy alkalommal kell megfizetni). 3/ Az adókivetés iránya szerint: a) közvetett adó: van egy adódesztinálius, más az a személy, aki az adófizetésre kötelezve van és más az a személy, aki az adóviselés (desztinálius) terhe hárul; az adó alanya és az adóteher viselője elválnak egymástól. b) egyenes adó: (közvetlen): közvetlenül az adótárgyat adóztatjuk, az ahhoz fűződő kapcsolatot, vagyis: az fizeti meg, akit terhel. 4/ Az adómérték szerint: lineáris (általában egykulcsos, egyenes arányos adómérték: szja-1kulcsos), progresszív (jövedelemmel arányosan nő), sávosan programozott (jövedelem sávok vannak meghatározva, és úgy nő), degresszív 5/ Az adóztatás iránya szerint: tárgyi adók: maga az adótárgy alapozza meg a fizetési kötelezettséget (pl.: telekadó) személyi adók: az adó alanyának az adótárggyal fennálló kapcsolata az, ami megalapozza az adófizetési kötelezettséget (pl: személyi jövedelemadó) 6/ A behajtás módja szerint: önadózás: az adóalany saját maga köteles az adót megállapítani, kiszámítani, bevallani és befizetni, levonás: a kifizető levonással állapítja meg az adót, kivetés Jelenkor hatályos adóztatási törvényünk főszabály szerint a 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről szóló törvény. E törvény célja az adózás rendjének az eljárás törvényessége és az eredmény érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségének egységes szabályozása.

20

III.

A dualista Magyarország adóztatási rendszere

A kiegyezéssel gazdasági kiegyezésre is sor került: közös maradt a pénzrendszer (közös pénz a Korona). A századfordulón jelentős germanizálás kezdődött: bevezették az osztrák törvénykönyvet, mértékrendszert, adózási rendet. A kiegyezés tehát 1867-ben a gazdaság kérdését nem a közös ügyek, hanem a közös egyetértésben kezelt ügyek közé sorolta. Ez azt is jelentette, hogy a gazdasági kiegyezés kérdéseit és a vámuniót 10 évente újra kellett tárgyalni, és rendszeresen - közös döntéssel -meg kellett újítani. A megújítás 1867 és 1918 közt mindig meg is történt, többek közt azért is, mert a két ország uralkodó köreinek ez közös, elemi érdeke volt. Emellett a két ország hatalmas 50 millió lakost számláló belső piaca mindenki számára kedvező és előnyös gazdasági közeget teremtett. A megújítás mellett szólt az is, hogy a gazdasági közösség végső soron a Monarchia egyik legfőbb összetartó erejét jelentette. Az 1867/12., 14., 15., és 16. törvénycikkelyek a következőket rögzítették: Ausztria államadósságát a két állam közösen fogja fizetni, a két állam – szintén 10 évente megújítandó - vámközösséget fog alkotni, és a közös költségeket a parlamentek kvótabizottságai szerint eldöntött arány szerint osztja majd meg a két fél. (Ez az arány 1867 –ben 70%-30% volt.) Magyarország átvállalta a korábbi államadósság és a közös költségek 30%-át. 17 18

A dualista Magyarország adóalanyai Virilisták: így nevezték 1871 és 1944 között Magyarországon az államnak a legtöbb adót fizetők listájára felvett személyt. A kiegyezés után, 1871-ben rendezték a közigazgatást, minden virilista, más néven virilistás személy a képviseleti testületben a vagyoni cenzus alapján, választás nélkül kapott tagságot. A cenzust az egyenes és kereseti adó együttes összege alapján számítottak ki. A területi önkormányzatokban - akkoriban helyhatóságnak nevezték -

17

Deák István: Kossuth Lajos és a magyarok 5.oldal- 25. oldal

18

Benda Kálmán : Egy ezredév 219. oldal-223.oldal 21

így olyan választási rendszer honosodott meg, mely biztosította, hogy a helyi képviselőtestületek tagjainak jelentős része a virilisták, a legvagyonosabbak közül kerüljön ki. Azt, hogy milyen vagyoni kritériumok alapján kerültek be a virilisták a képviselőtestületbe, illetve a megyei jogú törvényhatósági bizottságba, a már benn ülő képviselők szabták meg, így az városonként és vidékenként ez eltérően alakult ki. A vagyoni küszöb az idők folyamán, ahogy a helyi társadalmak átalakultak, állandóan változott. A fővárosban az 1920-as évi IX. törvénycikk megszüntette a virilizmus rendszerét, amit azonban a vidéki településeken 1944-ig megőriztek. Virilizmus : a vagyonosok, illetve a legtöbb adót fizetők számára kitüntetett jogokat, elsősorban aránytalan választójogot (nagyobb képviseletet) biztosító politikai és jogi elv. Az országra kettős társadalomszerkezet kialakulása volt jellemző, mivel egymás mellett élt az új polgárosodó társadalom (munkásság, kispolgárság, polgári középosztály, tőkés burzsuázia) és a régi formákat őrző világ (parasztság, kis- és középbirtokos nemesség, birtokos arisztokrácia). Az adólisták alapján készültek a virilis-jegyzékek, melyek egy adott helység vagy megye legnagyobb egyenes adófizetőit tartalmazták. A virilizmust az 1870. évi XLII. törvénycikk. vezette be Magyarországon, s egészen a második világháború végéig meghatározó. A dualizmus idején a testületek felét választották, másik felét pedig a legnagyobb egyenes állami adófizetés jogán töltötték be az állampolgárok. 19 A teljesség igénye nélkül a következő kritikák fogalmazhatók meg. A jegyzékek csak egy adott közigazgatási egységen belül (például megye, város) fekvő vagyon után fizetett adót tartalmazták. Ha egy személynek máshol is előfordult adóköteles vagyona, akkor az adóját nem összegezték, hanem az adófizetés alapján több helység virilisjegyzékére is felvették. Egy személy azonban csak egy törvényhatósági bizottságnak, de 1886 után megbízottak útján több községi képviselőtestületnek lehetett tagja (1886:XXI. tc. 26. paragrafus és 1886:XXII. tc. 33. paragrafus. Magyar Törvénytár.

19

Ilonka Mária : Az adóztatás története az őskortól napjainkig 22

Budapest, 1887.). 20 A jegyzékek csak az egyenes állami adó évi összegéről tájékoztatnak. A többi adót, így például a részvények birtoklása után kivetett osztalékadót, nem vették figyelembe a lista összeállításakor. Problémát jelent továbbá, hogy az adómentességben részesülők szintén kimaradtak a jegyzékekből (például bizonyos pesti bérházak építése után járt adómentesség). A listák az adók összegét összegezve adják meg, így nem lehet különválasztani a vagyon, a jövedelem, illetve a kereset után kivetett adókat, s emiatt nem lehet következtetni az egyes adók nagyságára sem. Kivételt jelent az 1873. évi pesti lista, melyen a telek-, házbér- és jövedelemadót, valamint a személyes kereseti adót külön tüntették fel. Az értelmiségiek által fizetett adó kétszeres beszámítása torzította a listák összetételét, melyek így nem a tényleges vagyoni sorrendet tükrözték. Sokszor gondot okoz a listán szereplő személyek foglalkozásának meghatározása, mivel sok esetben pontatlanul adták meg azt: csupán azt a minőségét határozták meg, mely alapján az adót fizették . Adóalanyok : - munkás osztály, - kispolgárság, polgári középosztály, - tőkés burzsuázia - parasztság - kis- és középbirtokos nemesség - birtokos arisztokrácia 21

20

Lehotay Veronika A Modern állam és jog történeti alapja 59.oldal 63.oldal

21

Egy ezredév Gondolat 258. oldal 270. oldal 23

Viták a gazdasági kiegyezések során: Az 1877-es gazdasági kiegyezéskor az osztrák és magyar fél közt három kérdésben merültek fel viták. Az első a fogyasztási adók beszedésének helye volt. Ez azért szeretném kiemelni, mert szakdolgozatom témájához szervesen kapcsolódik. A magyarok azt szerették volna elérni, hogy ezen adók az eladási hely kincstárát, és ne az előállító ország kincstárát gazdagítsák. A második kérdés a vámok ügyében merült fel. Itt a magyarok a tengerentúlról érkező termékek (tea, kávé, kőolaj) esetében áremelést akartak elérni, mely segítette volna a kincstárat a közös kiadások fizetésében. A harmadik kérdés az önálló magyar jegybank megteremtése körül merült fel. Itt részleges magyar siker született, mivel 1877 februárjában létrejött a közös OsztrákMagyar Bank. 1880-ban megjelent az 1, 5 és 50 forint címletű új osztrák-magyar forintos bankjegy. Ez kétnyelvű volt: az egyik oldalán német, a másik oldalán magyar szöveggel. A bankjegyeket a közvetlenül a kormány által kibocsátott hasonló formájú 10, 100 és 1000 forint címletű államjegyekkel egészítették ki. (Az osztrák-magyar forint 1892-ig, az immár aranyvaluta-alapú korona bevezetéséig volt forgalomban.)

Az adóztatás és Monarchia gazdasági helyzetének összefüggése A dualizmus gazdasági korszakai Az első szakasz 1873-ig terjedt. Ezen ciklusban történt a feudális viszonyok, például a céhek eltörlése (1872), irtványföldek felosztása (1871) hitelrendszer és bankok kiépülése, külföldi tőke beáramlásának megindulása 8először a vasútépítésekbe). A második korszakban 1873 és 1880 közt egy gazdasági visszaesés történt, elsősorban a bécsi tőzsdekrach miatt. A kilábalás a francia tőke Ausztriába áramlásával történt meg. A harmadik korszak szintén egy válsággal kezdődött 1884 - ben, ugyanis egyrészt megjelent Európában a hatalmas mennyiségű amerikai gabona, és az Argetín-Ausztrál gyapjú, másrészt a szőlőtermesztést a filoxéria tette tönkre. Ugyanakkor a Monarchián belül határozottan megnőtt Magyarország gazdasági súlya, ezt mutatja, hogy a kvótát a 24

korszak végére 30% - ról 40% - ra lehetett növelni. Ausztria és Csehország felvásárolta a magyar mezőgazdasági termékeket és nyersanyagokat.

A fejlődés „láncreakciója” Magyarországon Új adónemeket vezettek be: föld-, ház- és kereseti adót (egyenes adók), s a birodalmi egységesítés jegyében fogyasztási adót vetettek ki nemcsak az élvezeti cikkekre (dohányra és szeszesitalra), hanem egyes alapvető élelmiszerekre is. Az abszolutizmus kormányzata építette ki az állami adóigazgatás szervezetét is. 22 II. József 1785-ben törvénytelenné nyilvánította a jobbágy kifejezést, engedélyezte a parasztok szabad költözködését, házasodását és azt, hogy ingóságaikról a földesúr engedélye nélkül maguk rendelkezhessenek. Később Kossuth Lajos híressé vált vezércikkei megírására késztették a Pesti Hírlapnál. Ebben az újságban olyan rendszer bevezetése mellett emelt szót, amelyet ma agrárkapitalizmusnak neveznénk. Nagyon fontosnak tartotta a nemzeti önrendelkezést is. Azt is követelte a lap, hogy szüntessék meg a nemesek adómentességét , amely a XIX. Századi Magyarországon radikális programnak számított. A Monarchia többi országában már régen bevezették az általános adókötelezettséget. Kossuth a vezércikkben mindig ezekről a problémákról írt. A cenzorok engedélyezték a cikket, azonban mindössze gróf Széchenyi István ismerte fel igazán eme írások igazi hóderejét. A 1848-as szabadságharc alatt felszabadult a jobbágyság. 1850-ben a különféle fogyasztási adókon, jövedékeken, vámokon kívül bevezették az általánosan kötelező, úgynevezett egyenes vagy közvetlen adókat, a földadót, a házadót, a személykereseti és jövedelemadót. Az 1848-ban országgyűlési határozattal eltörölt szőlődézsmát 1868-ban a parasztra háruló megváltással szüntették meg, noha korábban a rendi országgyűlés többségüket mentesítette ettől. Például 1848 szeptemberében még a parasztság kezén lévő maradványföldeket és régi írtásokat állami kárpótlással kívánták a volt jobbágyok tulajdonába adni, ám 1871-ben – az 1853-as pátens elveinek megfelelően – a parasztokra bízták e földek megváltásának terhét.

22

Unger Mátyás-Szabolcs Ottó Magyarország történe 248.oldal 255. oldal 25

A mezőgazdaság a stabil és biztos felvevőpiac miatt nagyobb termelést akart elérni, és ennek érdekében nagyarányú fejlesztések történtek: vetésforgó alkalmazása, trágyázás bevezetése, fajtanemesítések, istállózó állattartás, arató-cséplő gépek alkalmazása. A nagyobb termelést már raktározni kellett, így beindult a feldolgozás is, hisz e nélkül sokáig nem lehetett tárolni a termékeket. Magyarországon tehát fejlődésnek indult a feldolgozóipar. (Ezáltal emelni is lehetett az eladott termékek árát.)

23

A feldolgozóipar

fejlődése kezdetben az élelmiszeriparra korlátozódott, de ez a fejlődés maga után húzta a gépipar fejlődését, hiszen a feldolgozáshoz gépekre volt szükség. A gépipar fejlődése pedig hatott a nehéziparra, hiszen a gépek előállításához vas és acél kellett. Az ipar a mezőgazdaság fejlődése táptalaja a kivetett adók lehetséges formáinak. Adófajták : - telek adó - házbér adó - jövedelem adó - kereseti adó - földadó - egyenes adó - fogyasztási adó - vállalatok adója -közösségi pótlékok -ipari, kereskedelmi kamarai illeték - általános jövedelmi pótadó

23

Magyarország története 1849-1918. 26

- jövedéki adó - jogdíjak A mezőgazdaságnak volt domináns szerepe. E szerint az összes direkt adóból. Személyi kereseti adóra :3904 Ft, épületadóra 578 Ft, telekadóra 14284 Ft, jövedelem adóra jutott 377 Ft. Legtöbb adót tehát a mezőgazdasági földingatlan után fizettek, mely a többi adónemmel arányba

állítva

jelentős

középbirtokosság

meglétére

utal.

Fenti

adatot

alapinformációnak kell tekintenünk, mivel csak egy év múlva zárták le az úrbérrendezés ügyét. 24 Viszonylag csekélynek mondható a szabad gazdasági tevékenységből származó egyéb jövedelmek adókötelezettsége, míg az alkalmazásból eredő keresetek jelentős tisztviselői létszámra és mezőgazdasági szolganépességre utalnak. Hivatalos adatok szerint a földadóminimum országos értékei 68 fillér és 87 korona 17 fillér között ingadoztak. Az Erdély nélküli 48 vármegyében a 9876 községből, ahol az ¼ telek legkisebb földadója szolgált a választójog alapjául, 8575-ben (87%) 20 korona alatti adót fizettek és csupán 1301 községben (13%) adóztak 20 korona felett. Erdélyben a földadóminimum a magyarországi átlagnál jóval magasabb, egységesen 21 korona 42 fillér volt. Egyenes adók: A földadóval szemben a többi egyenes adó egyrészt a gazdasági fejlődés, másrészt az adótermelés következtében jelentősen megnövekedett.1875-ben a ház-, kereseti és jövedelemadót az adótételek felemelésével és új adónemek bevezetésével új alapokra helyezték. AZ 1880-as évek végén a fogyasztási adókat is erősen felemelték. Az állam összes adóbevétele 1868 és 1891 között több mint kétszeresére növekedett. Ugyanekkor az egyes adónemek arányában nagy eltolódás állt be. A földadóval szemben erősen megnőtt a többi egyenes adó és a fogyasztási adók aránya. Ez az eltolódás a földbirtokosok érdekeit szolgálta. Az egyenes adó – rendszernek igazságtalan, primitív, a feudális korból fennmaradt vonásai voltak.

24

Unger Mátyás-Szabolcs Ottó Magyarország történe 243. oldal

27

Kereseti adót vetettek ki a cselédekre, a napszámosokra és az ipari munkásokra. A legalacsonyabb keresetűeknek is adóminimumot állapítottak meg, amelyet minden családfőnek, sőt a családtagok után is fejadó módjára kellett fizetni. Emellett az adóteher növekedése az elmaradott vidékeken, ahol alig folyt árutermelés, és a pénz megszerzése miatt gondot okozott. Az adóügyi apparátus időnként – az államháztartás megszorulása miatt – éppen a válságosabb években kampányt indított az adóhátralékok behajtására és tömeges árverezést rendezett, aminek a kisparasztok estek legnagyobb áldozatául. 25 Az adón kívül az államnak jelentős bevétele volt a jövedékekből (dohány, só és lottó ) , valamint bélyegekből , illetékekből és jogdíjakból, az 1880-as években pedig az adó mellett legfontosabb anyagi forrása az állami birtokok és üzemek bevétele lett, ideszámítva a postát is. 26 Az adók mértékei különbözőek voltak, adónemek és adóalanyok tekintetében is. Előnytelen osztrák-magyar vámtarifa A századelőn meglehetősen nagy fejlődést okozott a magyar földbirtokos osztályának az osztrák-magyar vámtarifa. Több földbirtokos sürgette annak megváltoztatását. A Fejérváry-kormány rendeleti úton életbe léptette az új autonóm vámtarifát és a vámközösség további fennmaradását feltételező külföldi kereskedelmi szerepet játszó agráriusokat a gazdaságsérelmi politika útjára vitték. Az új vámtarifa létfontosságú volt a földbirtokosoknak. Az 1906. évi választások során a trónbeszéd a kormány belpolitika feladatai közül kiemelte az adók és költségvetések megszavaztatását, a kvóta megállapítására vonatkozó szerződés megkötését és a kereskedelmi szerződésék érvényesítését.

Wekerle

Sándor

miniszterelnöktől

pedig

számon

kérték

az

agrármozgalom régi programjának végrehajtását, a telepítési akció kibontakoztatását és a fogyasztási adók rendezését. A kormányelnök feladatként jelölte meg a többi között az adóreformot. Az 1906. május 29-én Kossuth Ferenc által beterjesztett egy törvényjavaslat egy ponton különbözött a régitől, nevezetesen abban, hogy míg a Fejerváry-kormány

osztrák-magyar

vámszövetség-tarifájának

nevezték

a

régi

szerződést, addig a Kossuth-féle a „szerződéses” vámtarifa nevet kapta. Az új magyar

25

NET 2013. december 20.

26

Ilonka Mária : Az Adóztatás története az őskortól napjainkig 110-oldal 117. oldalig 28

autonóm vámtarifa később komoly konfliktusokat okozott és a Monarchiában nem aratott osztatlan sikert. Az 1907. évi gazdasági kiegyezés, illetve törvény a korábbiaktól eltérően a kormánynak általánosan felhatalmazást adott bárminemű iparág és vállalat támogatására. A korábbi vámszövetséget „szerződés” a közös vámtarifát „autonóm” magyar vámtarifa formájában kívánták törvényesíteni. 27 Adóhivatalok a dualista Magyarországon Az

adóhivatalok

története

Magyarországon

visszanyúlik

a

neoabszolutizmus

időszakára. A 1848. évi forradalom és szabadságharc bukását követően az osztrák császári pénzügyminisztérium kezébe került a pénzügyigazgatás megszervezése Magyarországon

is,

amelynek

következtében

hazánkban

négy

országos

pénzügyigazgatóságot hoztak létre. Hazánkban az általános közteherviselés felé tett első lépés a nemesek adómentessége elvének a megtörése volt a Széchenyi lánchíd építéséről szóló szerződést jóváhagyó törvényben: A szerződés kimondta, hogy a hídon az átkelőknek vámot kell majd fizetniük; mindenkinek, a nemeseknek is. Ez a nemesi előjogok csorbítását, a közteherviselés elvének a részleges bevezetését is jelentette. Az 1848-as áprilisi törvények közül a VIII. tc. szól a közteherviselésről. Eszerint az állam terheit a lakosok közösen viselik. Vagyis

a nemesség adómentességének

megszűnésével a közteherviselés általánossá vált, amivel jelentős új bevételi forrásra tett szert az állam, elősegítve a társadalmi különbségek csökkenését is. A közteherviselésen alapuló új adó kivetését 1848 novemberére irányozta elő a cikkely. A szabadságharc leverését követően azonban a közadózás rendszerét elvetették. Kartális alkotmány hiányában csak néhány, az adórendszert jellemző körülményt érdemes megemlíteni: az osztrák rendszer a parasztságra kétszer olyan súlyos terhet rótt, mint a nemességre. A tényleges jövedelmek megragadására a jövedelemadót 1868-tól, illetve 1909-től vezették be a Monarchiában, a vagyonadó heves ellenállásába ütközött. Az adóbevételek jelentősebb része a fogyasztási, forgalmi - vagyis közvetett - adókból 27

Ilonka Mária : Az Adóztatás története az őskortól napjainkig 113-118. oldalig

29

származott, ami a nagyobb gazdasági erővel rendelkező, vagyonos társadalmi rétegnek kedvezett. 28

Adókedvezmények Először is 1895 végéig felmentették a kedvezményekre jogosult vállalkozásokat a keresetadó, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója, a községi pótlék, az ipari és kereskedelmi kamarai illetékek alól, és az általános jövedelmi pótadó alól. Ezek a vállalkozások mentesültek a házadó alól is. A keresetadó, amint a nevéből is kiderül, a munkajövedelem után fizetett adó volt. Az 1875. évi XXII. törvény vezette be. A munkavállalókat ez a törvény négy osztályba sorolta a végzett munkának megfelelően, az adó 70%-át az állami költségvetés kapta meg,

30%-át

pedig

a

jobbágyfelszabadítás

miatt

az

állam

által

kifizetett

földtehermentesítési járulék céljára szedték be. Az adó mértéke eltérő volt településtípusok szerint is, amelyeket lakosságszám, és jogi helyzet tekintetében választottak szét. Budapest önálló adózási kategóriát jelentett, és az itt dolgozóknak többnyire többet kellett hogy adózniuk a keresetükből. Az általános jövedelmi pótadót az 1875. évi XLVII. törvény szabályozta, és a következő jövedelmeket adóztatta meg: 29 A háztulajdon után származó jövedelmek, földbirtok után származó jövedelmek, bányaművelésből származó jövedelmek, életjáradékok, jelzálogjövedelmek, valamint bizonyos ipari-, és kereskedelmi tevékenységekből származó jövedelmek. A házadó alól történő mentesítés is fontos eleme volt a törvénynek: az ekkor beinduló iparosítás ugyanis munkahelyeket ugyan eredményezett, de a lakásállomány, főleg a budapesti lakásállomány nem tudott lépést tartani a robbanásszerűen megnövekvő igényekkel. Az új vállalkozások ezért egy idő után maguk is elkezdték felépíteni a

28

NET 2014. 01. 10.

29

NET 2014.01. 10. 30

gyárakhoz kötődő lakótelepeket, cseléd-, és munkáslakásokat. Ezek ugyan a kor színvonala szerint sem mindig számítottak lakható, és élhető helynek, azonban a korban elterjedt "ágybérléshez" képest előrelépést jelentett. (Ágybérlő: az a személy, aki egy adott lakásban egy ágyat bérelt, napközben nem tartózkodott a lakásban, és csak aludni járt haza). További fontos kedvezményei a törvények pl. a gyár telkének megvásárlása esetén történő illetékmentesség, valamint a vállalkozás megalapításával járó különböző okiratokhoz szükséges illetékek, és illetékbélyegek alóli mentesség. A kedvezményre történő jogosultságot a földművelésügyi-, ipari-, és kereskedelemügyi miniszter állapítja meg a pénzügyminiszterrel egyetértésben, és ezt hivatalos lapban közzé teszi. Látható tehát, hogy az első iparvédelmi törvény a tehermentesítés eszközével élve próbálta meg ösztönözni az új vállalkozások alapítását, meghatározva a stratégiailag fontos szektorokat is, ahol ezeket a könnyítéseket megadták. A terhek könnyítése nem csak a munkásokat érintő jövedelemadókat, valamint a vállalkozást érintő adókat jelentette, hanem egyúttal a bürokratikus költségek, és illetékek deklarált csökkentését is. 30

Államháztartás a dualista Magyarországon Az 1867-ik év elején üresek voltak a pénztárak. Az adók az első hetek alatt csaknem egészen megszűntek befolyni, minthogy a nép nem volt hozzászokva az önkéntes fizetéshez." (Az önkényuralom évei alatt megszokta, hogy adót nem fizetni nemzeti erény.) Az alkotmányos korszak első két évében azonban még úgy-ahogy sikerült egyensúlyban tartani a kiadásokat és bevételeket. 1869-től kezdve azonban megkezdődött az állam eladósodása, s 1889-ig minden zárszámadás jelentős hiányt mutatott. 31

30

Szerző: Varga Norbert NET szakdolgozat részlet

31

Ilonka Mária : Az Adóztatás története az őskortól napjainkig 117-oldal 120. oldalig 31

A kiegyezés után többféle feladatot is kellett vállalnia az országnak, például létre kellett hozni az önálló magyar államháztartást. A helyzet Monarchia-szinten meglehetősen kusza volt. A külföldi tőke fontos szerephez jutott a magyar államháztartásban is. A kiegyezésben átvállalt régi osztrák államadósságok, a gyorsan növekvő „közös” költségek, az új államszervezet kiépítése és fenntartása, a hivatalhoz jutottak szerénytelensége és a bőkezűség ismételten súlyos pénzügyi helyzetet teremtett a magyar királyságban is. 1868 és 1875 között mintegy 20 százalékkal, az illeték összege még nagyobb arányban emelkedett.

Ez

messze

elmaradt

az

állami

kiadások

növekedési

ütemétől.

Természetesen az államháztartás kiadásai messze felülmúlták a bevételeket. Új és még újabb külföldi kölcsönök felvételében keresték a megoldást, amelyek nem tudták megszüntetni a költségvetési hiányt, ám ugrásszerűen növelték az államadósságot. Összegük 1868-ban 272 millió forintot tett ki, 1873-ban 493, 1879-ben 1075, 1885-ben 1523, 1894-ben 2260 millióra emelkedett. 1894-ben már csak 29,5 százalék volt Magyarországon, 49,5százalék Ausztriában. 1868-ban az állampapírok 89 százaléka magyar, 11 százaléka osztrák kézben volt. A vállalt beruházások fedezésére a kormány kisebb részben az egyes állami jószágok eladásához, főként pedig államkölcsönök felvételéhez folyamodott. 1872-ben már nem közvetlenül a beruházásokra, hanem az államháztartás hiányának fedezésére kellett 54 millió forint kölcsönt felvennie. 1873-ban az államháztartás, a kormány egyre válságos helyzetbe jutott, amikor a kamatfizetés terminus előtt egy fillér sem volt az állampénztárban. Ezért a Rothschild- csoporthoz fordultak hitelért. 1873-74-ben 153 millió ezüstforintos kölcsönt kapott a kormány Andrássy Gyula gróf közbenjárására. A kölcsönkötvényeket alacsony árfolyamon bocsátották ki, a magyar kormány a kölcsön minden 100 forintjáért csak 85,5 forintot kapott, öt év alatt vissza kellett fizetnie az egész névértéket. A kölcsön lebonyolítója és haszonélvezője a Magyar Általános Hitelbank , a bécsi Kreditanstalt, a bécsi, a frankfurti és a londoni Rothshild-bankház , továbbá három német nagyban volt. Ettől az időtől kezdve a magyar állam összes kölcsönügyeit a dualizmus korszaka alatt ugyanez a konzorcium bonyolította le. Az

32

1873. évi válság és a nyomában következő recesszió a kormányt a kiadások korlátozására és a bevételek növelésére kényszerítette. A vasúthálózat kiépítése és a szállítás olcsósága fellendítette a bel- és külkereskedelmet. A belső piac egységessé vált, az ország bármely részében termelt áru nagyjából azonos áron talált bárhol vevőre. A kiegyezés utáni magyar búzatermelés 40 százalékát exportálták, és a század utolsó negyedében Magyarország az Egyesült Államok mögött a világ második lisztexportőre volt. A magyar államháztartás szanálását Wekerle Sándor valósította meg az 1880-as évek végén. A régi államkölcsönöket és az állam által vállalt vasúti adósságokat 1888ban 4,5 % -os új államkölcsönkötvényre váltotta át. Az államadósságok nemcsak növekvő terhet róttak a magyar adófizetőkre , hanem azt is, hogy mind nagyobb összeget fizettek ki külföldre a nemzeti jövedelemből terméketlen kamatok , illetve járadékok címén. 32 A közigazgatási költségek zömét megyei, városi, illetve községi pótadóként vetették ki. Az önállóan kezelt puszták és erdőbirtokok tulajdonosai 50 százalékos községi adókedvezményt élveztek az 1886, évi 22. tc. értelmében, amely egyidejűleg kimondta, hogy ahol viszont „a napszámosok állami adómentessége a községi, megyei és iskolai adóalap nagyobb mérvű csorbulást idézne elő” ott a községi jogot nyert ennek a nincstelen „ kereső” rétegének a megadóztatására. A XIX. századi középén az Osztrák-Magyar Monarchiában eltörölték a vámhatárokat. Ausztria Poroszországgal 1854-ben kötött vám- és kereskedelmi szerződése lényegében vámmentessé tette a termények és az ipari nyersanyagok forgalmát, minimálisra szorítva az ipari vámokat. Ez az intézkedés nagy megelégedést váltott ki a terményexportot bonyolító osztrák és magyar kereskedők, a velük üzleti kapcsolatban lévő földbirtokosok között, mivel ők nagyon előnyösnek találták az összbirodalmi piac kialakulását. A XIX. Századi szénbányászat termelésének 71 százalékát öt, a vasgyártás 95 százalékát három nagyvállalat adta. A szénkartell fináncmágnásai, mint egykor a feudális oliagarchák, lefoglalták a szénlelőhelyeket, felosztották maguk között az

32

Unger Mátyás- Szabolcs Ottó Magyaroszág története 216.ldal -218. oldal 33

országot. A szén ára a kartell jóvoltából a másfélszeresére ugrott, az ausztriai ár duplája, a németországinak a háromszorosa volt. Ugyanekkor a fogyasztási adók emelésével az állami bevételek ugrásszerű növekedését érték el. Az önálló államháztartás és önálló pénzügyigazgatás megteremtése a kiegyezés korában a hivatalba lépett pénzügyminiszter, Lónyay Menyhért nevéhez fűződik. Helyzete sem volt sokkal könnyebb, mint 1848-as elődjéé, Kossuth Lajosé. Lónyay Menyhért (1822-1884), pénzügyi államtitkár, majd 1871-ben Andrássy Gyulát váltja a pénzügyminiszteri székben, később miniszterelnök. 33 A Magyar Tudományos Akadémia tagja. Mire költötte a dualista állam a pénzét, s miből fedezte kiadásait? A modern állammal szemben polgárai egyre szélesebb körű igényeket támasztottak, s az állam egyre több feladat ellátását vállalta magára. Természetesen ehhez egyre több pénzre volt szüksége, amelyet elsősorban polgáraitól szerezhetett. A polgári állam ezért a társadalom által előállított értéknek lényegesen nagyobb hányadát vonta saját hatókörébe, s osztotta újra, mint elődei. A kiadások - s vele együtt az adók - ugrásszerű növekedése már az önkényuralom éveiben megkezdődött, s folytatódott a kiegyezés után is. Magyarországon - mint általában a kapitalista fejlődés útján késéssel indult országokban - a közkiadások céljára a nemzeti jövedelemnek nagyobb hányadát vették igénybe, mint az egykorú nyugateurópai országokban. Széll Kálmán (1843- 1915) pénzügyminiszter sokat volt Deák Ferenc körében kinek kedvencévé vált. 1875-1878 között a magyar királyság pénzügyminisztere. Utódja Tisza Kálmán. Széll Kálmán, mint pénzügyminiszter rendet teremtett az államháztartásban, az állami bevételeket addig nem sejtett magasságra emelte, a pénzügyi adminisztrációt

33

Unger Mátyás –Szabolcs Ottó Magyarország története 217. oldal 34

reorganizálta, a keleti és a tiszai vasutat megszerezte és ezzel megteremtette a később bekövetkezett vasúti államosítás első feltételét; létesítette az 1878-i pénzügyi és gazdasági kiegyezést Ausztriával, a bankkérdést az egységes osztrák banknak közös osztrák-magyar bankká alakításával megoldotta; alatta az átvett deficit felénél kisebb összegre szállott le és az államháztartás az egyensúlyhoz közel került. Az ország hitelét helyre állította. Adóemelései, melyeket politikailag elődje, Ghyczy Kálmán készített elő, megoldották a magyar költségvetésnek az 1870-es évek közepére fellépő válságát, amelyet súlyosbított, hogy az 1867-es kiegyezést követően évekre túlzott gazdasági optimizmus uralkodott el az országon.

34

Széll 63 millió forintos éves deficittel vette át a

költségvetést és 23 millió forintos deficittel adta át. 35 A költségvetést stabilizáló jövedelemadó-emeléseiért Deák-pártiként keményen meg kellett küzdenie saját miniszterelnökével,

a

Balközép

vezérével,

Tisza

Kálmánnal

is

(aki

olyan

látszatintézkedéseket támogatott, mint a fegyveradó, fényűzési adó, biliárdadó és a vadászati adó). Az Osztrák-Magyar Bank ügyében Széll szintén harcban állt Tiszával, aki eredetileg önálló magyar jegybank felállításán fáradozott, amelytől nagy kamatmentes kölcsönöket remélt, de az ehhez szükséges gazdasági-pénzügyi átalakításokat nem vállalta. („Magától Széll Kálmántól hallottam, hogy a kiegyezési alkudozások elején azt mondta Tiszának: Adok egy esztendei időt a bankügyben, addig nem nyilatkozom az önálló bank ellen. Csináljátok meg, ha tudjátok” – írta később Halász Imre, Széll barátja, hozzátéve, hogy ha Tisza nem a bankügyi akciót teszi az osztrákokkal folyó pénzügyi kiegyezési tárgyalások kulcskérdésévé, talán Széllnek sikerülhetett volna eredményt elérni a magyarokat jelentősen megterhelő fogyasztási adók ügyében, amelyek az osztrák államkasszába folytak be.) 36 Széll Kálmán nagy eredménye volt a magyar költségvetés nemzetközi hitelfelvevő pozíciójának megteremtése az úgynevezett „6%-os aranyjáradék” formájában. Ez egy 34

NET 2014.01.08.

35

NET 2014.01.09.

36

NET 2014.01.09. 35

két részletben történt 80 millió forintos kibocsátás volt 6%-os kamat mellett. (A „magas kamatláb” az állam kedvezőtlen pénzügyi helyzetének és a nemzetközi pénzpiac kedvezőtlen viszonyainak volt betudható – magyarázta később Halász Imre.) Széll Kálmán A magyar Királyság pénzügyminisztere. Gasztonyban született. Tanulmányait Sopronban, Szombathelyen végezte. Budapesten jogot hallgatott. Jogtudományi doktorként szerzett oklevelet 1866-ban. 1687-ben szolgabíróként kezdte pályafutását. Több ízben kínálták fel neki a miniszteri tálcát, míg végre1875 márciusában a Szabadelvű Párt színeiben pénzügyminiszter lett. Tisza Kálmán 1875. október – 1890. március 15. között Magyarország miniszterelnöke. 1830 - ban született Nagyváradon, bihari Birtokos nemesi családban. 1848-ban a Batthyány kormány segédfogalmazójaként dolgozott. A szabadságharc leverése után külföldre emigrált. Ellenezte a kiegyezést, 1868. április 2-án kiadták az úgy nevezett bihari programot. Később mindvégig tartotta magát a kiegyezéshez. Az ő idejére esik az új dualista államberendezkedés megerősödése. Kormányzása idején pártja nagyon megerősödött, ebben nagy szerepe volt ügyes politikai manővereinek. Wekerle Sándor 1917-1918. között a Magyar Királyság 23. miniszterelnöke. 1848.- ban születetett Mórban (Habsburg Birodalom). Jogász, politikus. A Magyar Tudományos Akadémia tagja. Volt pénzügyi államtitkár, pénzügyminiszter, kereskedelmi miniszter. Nevéhez fűzödik az aranyvaluta bevezetése. Koalíciós kormányt alakított a Fejérvárykormány bukása után.

36

IV. Statisztikai kimutatások

A mezőgazdaság domináns szerepét illusztráló egy 1867-ból fennmaradt adószerkezeti táblázat. E szerint az összes direkt adóból személyi kereseti

3904 Ft,

adóra épületadóra

578 Ft,

telekadóra

14284 Ft,

jövedelem adóra

377 Ft,

jutott.

A lakhatás miatt egyértelmű a telekadó a legnagyobb, a lakosság nagy részét érinti, legnagyobb részben tudták kivetni, sorban követi a személyi kereseti adó a foglalkoztatások emelkedése miatt, ami gyárak-üzemek fejlősének tudható be. Jóval kevesebb az épületadó, illetve a jövedelemadó.

37

A legnagyobb adózók megoszlása az adóösszeg szerint Korona

1888

1908

1915

1000-

23

14

27

20

41

21

700-1000

30

20

37

34

37

31

-700

67

86

56

66

42

68

Összesen

120

120

120

120 120 120

1888 és 1915 között 700 korona alatti adózók száma nőtt, 700- és 1000 korona közötti adózók köre szintén nőtt, 1000 korona fölötti adózók száma csökkent a táblázat kimutatása alapján. A virilisek társadalmi megoszlása 1888

1908

1915

a.sz.

%

a.sz.

%

a.sz.

%

Földbirtokosok

91

78,4

67

55,8

52

43,3

Vállalkozók

7

6,0

21

17,5

29

24,2

Ipari

_

-

7

5,8

16

13,3

Kereskedelmi

7

6,0

14

11,7

13

10,8

ebből:

Értelmiség,

38

tisztviselők

18

15,5

32

26,7

39

32,5

Értelmiség

12

10,3

28

23,3

36

30,0

Tisztviselő

6

5,2

6

3,3

33

2,5

Összesen

116

100,0

120

100,0

120

100,0

ebből:

A virilisek mindenkor legnépesebb csoportja a földtulajdonos- és bérlő réteg; hozzájuk mérten jóval kisebb a súlya - a kétszeres adóbeszámítás előnyei ellenére - az értelmiségnek és a tisztviselőknek; végül a különféle ipari és kereskedelmi vállalkozók, a mobil tőketulajdonos csoportok az áttekintett évtizedekben észlelhetően javuló virilis pozíció dacára is törpe kisebbséget alkottak a legnagyobb adózók között. Tehát a társadalom tetején helyet foglaló személyek csoportját, az anyagi és egyúttal a helyi közhatalom legfőbb letéteményesét mindennél pontosabban leírhatjuk a legnagyobb állami adót fizetők, a virilisek rétegével. Erre a helyi elitre Vásárhely mélyen mezővárosias meghatározottsága két szempontból is közvetlenül rányomta a bélyegét: a kezükön lévő vagyon jellege és a virilisek foglalkozása, valamint vagyonosságának

a

mértéke

egyaránt

közvetlenül

összefüggött

a

város

agráradottságaival. Elsőként vegyük szemügyre a virilisták foglalkozási összetételét, és azt, hogy milyen változás vagy állandóság jellemezte az állami egyenes adó alapjául szolgáló vagyoni-jövedelmi szerkezetet. 37 Némileg más a kép, ha a rétegek személyi képviseletének a százalékos részesedése helyett az általuk képviselt vagyonok adóösszegeit hasonlítjuk össze a főbb társadalmi

37

Diószegi István : A Ferenc József-i kor. Vince Kiadó 1999.

39

kategóriák mentén. Az ezt megjelenítő alábbi táblán a kétszeresen számított adóösszegeket a felére redukáltuk, hogy a tényleges vagyoni viszonyokról lehessen képünk. (Köztudott, hogy a kétszeres adóbeszámítás a diplomás adózóknak biztosított privilégium, s kifejezett célja, hogy a tisztán polgári egzisztenciáknak, akik vagyoni tehetség dolgában nem versenyezhetnek a nemesi birtokos rétegekkel vagy az ekkoriban keletkező tőkés vállalkozókkal, esélyt kínáljanak a helyi döntéshozó szervezetekbe történő bekapcsolódásra.) A virilis kategóriák az adóösszeg százalékos megoszlásában 1888

1908

Földbirtokosok

72

54

Vállalkozók

19

28

Értelmiség és

9

18

Tisztviselők

Látható, hogy az értelmiségnek, a tisztviselőknek a virilisek közti nagyobb személyi jelenléte mennyire összefüggött a kétszeres adóbeszámítás tényével. Érdekes továbbá, hogy a kifejezetten tőkés (mobil tőke) vagyon mennyivel jelentősebb komponense a város elitjét alkotó csoportok gazdasági hatalmának, mint amennyire az a személyi képviseletből következnék. 38 1888-ban a földtulajdonosok képezik a virilisek több mint háromnegyedét. A 91 földtulajdonos közül 38 (41,8%) mondhat a magáénak száz hold fölötti birtokot (bérletet). A föld, mint vagyonalap azonban ennél is komolyabb szerepet játszik a város viriliseinek életében; a jegyzékre fölkerült adózó polgárok 82%-ának a kezén volt kimutatható földingatlan, tulajdon vagy bérlet formájában. 39

38

NET 201402.02.01

39

NET 2014 02 .01. 40

A 100 hold fölötti virilis gazdaságok kétharmada állt önálló tulajdonban és közel a harmada tartozott a vegyes jellegű (tulajdon + haszonbérlet) gazdaságok közé. Az, hogy a földtulajdonosok felső szintjén nem találni egyetlen tisztán bérleti gazdaságot sem, valamint hogy a gazdálkodás általában és zömmel extenzív módon folyt - egyaránt amellett

tanúskodik,

hogy

a

szóban

forgó

vagyonos

birtokos

réteg

a

gazdagparasztságból állt. Azaz: városunkban ekkor már nincs kézzelfogható nemesi birtokos réteg, a valaha volt Károlyi féle nagybirtok is szétforgácsolódik ez időre, és az azt birtokló család sem integrálódik a város felső rétegébe - a család egyetlen tagja sem szerepel a virilisjegyzékeken. Magára az extenzív gazdálkodásra utal közvetve, hogy a 100 holdat meghaladó - a virilisek kezén talált - birtokok háromnegyedén folyik külterjes gabonatermelés. Az értelmiségi és tisztviselő rétegeknek a táblában jelzett személyi képviselete nem teljes, hiszen rajtuk kívül még számos diplomás virilise van a városnak (a számuk 12), akik azonban nem értelmiségi hivatásukból, hanem földtulajdonukból élnek. Velük együtt a diplomások teljes száma az élmezőny egyötödét teszi ki. Jellemző ugyanakkor, hogy e csoport fele nem mint értelmiségi, hanem földtulajdonosi-bérlői jogcímen véteti föl magát a jegyzékre. Igaz, kedvezőbb helyük az élmezőnyben nem független a kétszeres adóbeszámítás kedvezményezett státuszától. Említést érdemel az ügyvédek nagy száma (12 fő), ők képezik a helyi módos értelmiség magvát. Gazdasági súlyukat különösen megnöveli jelentős földvagyonuk: a 12 ügyvéd közül nyolcnak(!) volt jövedelmi forrása 100 hold fölötti mezőgazdasági ingatlana! Egészen nyilvánvaló, hogy itt a gazdagparasztság tanult fiairól, illetve az ilyen családokba benősült - föltehetően hasonló családi hátterű - elsőgenerációs értelmiségiekről van szó, akik elsőrendűen a családi vagyont, s nem a független polgári foglalkozást képviselik; az utóbbi (sok esetben) inkább csak dekóruma elit pozíciójuknak. Ami azonban nem minden esetben zárja ki, hogy a hivatásukat is gyakorolnák. 40 Bár számszerűen csekély a vállalkozók személyi aránya a virilisek táborában, ám annál jelentősebb az általuk képviselt vagyon súlya. A tőke helyi exponenseit hét kereskedő alkotja, akik ekkor, de később is a város legvagyonosabb polgárai. Név szerint meg kell itt említeni Konstantin Emmánuelt, ifj. Kokovay Mátyást és Keleti Adolfot, mint

40

Pelle János Publisztika 41

közülük a leggazdagabbakat, a kivétel nélkül eredetileg idegen etnikumhoz tartozó, ám a dualizmus idejére már teljesen asszimilálódott vállalkozókat. Az ő vállalkozási stratégiájuknak ekkor még nem része a földvásárlás, legalábbis nem találni nyomát nagyobb mennyiségű földvagyonnak a kereskedők adóalapjai között. Az 1908. évi virilisjegyzék - az előzőhöz képest - a földvagyon után adózók számának és általában a föld, mint adóalap jelentőségének a nem elhanyagolható mértékű térvesztését dokumentálja. A további két társadalmi szféra ugyanakkor egyenlő ütemben, egymással arányban állva erősíti virilis pozícióit. A jelzett szerkezeti eltolódásokat nagyfokú személyi átalakulás kísérte. 1908 első 120 viriliséből - az előző jegyzékhez viszonyítva - 81% az újonnan bekerültek aránya. A földvagyon virilis pozícióinak csökkenése volt, ami elsősorban alapvető személyi változásokkal járt. Noha az

1888

viszonylatában

stabil

(folytonosságot

képviselő)

virilisták

zömét

(háromnegyedét) a földtulajdonosok alkották, 1908-ban a réteg viriliseinek így is közel a háromnegyede új személy. Aminek két magyarázata lehetséges. Az egyik, hogy a birtokosokon belüli generációváltás ekkor különösen élénk lehetett: az 1888-ban virilis nagygazdák időközbeni elhalálozásával fiaik, leszármazottaik veszik át helyüket a legnagyobb adózók között. Ez esetben a családi vagyon és annak virilis képviselete valójában töretlen marad. A másik és talán lényegibb magyarázat, hogy az 1890-es években, majd a századelő időszakában a paraszti birtokállományon belül országosan zajló differenciálódás hatott ily módon Vásárhelyen. A közép- és kisparaszti birtokállomány folyamatos morzsolódása végül azt eredményezte, hogy fokozódott a gazdagparaszti birtokok felhalmozódása, tehát erős polarizáció ment végbe a paraszti birtokos

rétegeken

belül.

Aminek

az

eredményeképpen

csökkent

ugyan

a

parasztbirtokosok száma, ám vele együtt nőtt az itt koncentrálódó föld mennyisége. 1895-ben városunkban még 151 a száz hold fölötti gazdaságok száma,' a 20. század első másfél évtizedében viszont a birtokosok száma 90 (1900) és 108 között alakult. Ugyanakkor az 1895. évi 151 gazdaság földterülete mégis elmaradt a későbbi időszak számszerűen kevesebb gazdaságának a kiterjedése mögött. 41 E folyamatok nyomán a parasztbirtokosok felső, legmódosabb szűk kasztja mind zártabb jelleget kezdett magára ölteni, egyre jobban eltávolodva a parasztság alatta

41

Pelle János Publisztika 42

elhelyezkedő többi birtokos csoportjától. Jól mutatja ezt az is, hogy az 1908-as virilisjegyzék 67 földtulajdonosa-bérlője közül 37, az ide tartozók fele (55,2%-a), ám 1888-ban még csupán 41,8%-uk rendelkezett száz holdat meghaladó birtokkal. Ha figyelembe vesszük is, hogy az eltérő nevek ellenére a jegyzéken nemegyszer egyazon családi vagyon képviselteti magát a két időpontban, akkor sem lehet kétséges a nagygazda réteg időközbeni nagymérvű személyi kicserélődése. A virilisek 1908. évi jegyzékén feltüntetett 37 száz holdas birtokosnak, bérlőnek mindössze a negyede került föl a jegyzékre már 1888-ban is. A századelő új keletű gazdagparaszti elitjét, melynek birtoka ritkán haladta túl a 300 holdat, múlt század végi elődjéhez képest is inkább jellemzi a földdel való tulajdonosi rendelkezés: csak ketten gazdálkodtak tisztán bérleti körülmények között, és öt virilis földbirtokos tartott a kezén vegyes jellegű gazdaságot. A földtulajdonnak a virilis vagyon egészéhez mért súlycsökkenésére vall - más tekintetben - az is, hogy 1908-ban az előző időponthoz viszonyítva felére esett vissza a döntően, az elsődlegesen föld után adózó diplomások száma. S itt említhető továbbá, hogy a másik két virilis csoporton belül is csupán négyen rendelkeztek kiterjedtebb földtulajdonnal: két kereskedő, egy malomtulajdonos és egy mérnök. A polgári jövedelem és a mobil tőke virilis képviseletének emelkedő tendenciája lemérhető végül azon, hogy a kétszeres adóbeszámítás alapján 1908-ban a jegyzéken szereplők száma 42, noha 1888-ban számuk még csak 27 volt. Elsősorban a vállalkozók képviseltek számottevő vagyoni erőt: a 120 virilis teljes adóösszegének az egyharmadát fizették. A csoport törzse még mindig a kereskedőtőke, a 21 vállalkozóból 13. Vagyoni tehetősségük mértékére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a jegyzéken az első két helyen is kereskedőt találunk. Új vonás a gyárszerű ipari vállalkozás megjelenése, amit 3 malom és 1 téglagyár tulajdonosa képvisel. A mobil tőke virilis képviseletének szűk voltára, egymással szorosan összefonódott személyi közegére vet fényt, hogy a négy vállalkozás valójában két testvérpárhoz kötődik. A vállalkozói virilisekhez mérve kisebb a vagyoni nyomatéka a személyi arányát tekintve náluk jelentősebb értelmiségnek és tisztviselő- társadalomnak. A zömében 43

értelmiségiekből verbuválódó csoport magvát - nagyjából azonos mértékben - az ügyvédek és az orvosok képezik. Az értelmiség eme felső rétege századunk elejére valamelyest polgárosodottabb jelleget ölt, el-szakadóban van a gazdagparaszti miliőtől és értelmiségi mivoltára büszke, inkább, mint évtizedekkel korábban. Ez azon is lemérhető, hogy vagyoni hátterében a földingatlannak ekkor kisebb a tényleges súlya. Az 1915-ban összeállított virilisjegyzék arról tanúskodik, hogy a már folyamatban lévő tendenciák érvényesülnek folytatólagosan. Elsősorban tehát a földvagyon szerepének a további hanyatlása és a „polgári" vagyon, illetve foglalkozás (jövedelmi forrás) lassú felértékelődése zajlik háborítatlanul. Ebben a néhány éves periódusban is meglepően nagy a virilisek személyi mobilitása: 1915-ben az előző időpontbelihez képest stabil elemek mindössze 54%-ot tesznek ki. A virílisjegyzék stabilitási mutatója az első hatvan pozícióban a legmagasabb (75%), amely jelzi, hogy közel 50-60 személy sikerrel őrzi vagyoni helyzetének szilárdságát. A stabil virilisek közel felét a földbirtokosok alkotják. A 31 már hosszabb ideje virilis földtulajdonos 1915-ben a kategória háromötödének, az 1908. évi létszámuk 46,5%ának felel meg. A földbirtokosok körében - 1908-1915 között - a személyi kicserélődés nem ölt a korábbiaknak megfelelő mértéket és inkább a kisebb birtokú virilisek sorait rendezi át feltűnőbb módon ez a néhány év: közülük 15 fő cserélődik ki. Erre mutat, hogy noha a száz holdon felüli birtokosok és bérlők 36 főnyi táborában nyolc az 1908ban még nem virilisek száma, 1915-ben minden megelőzőnél többen tartoznak a száz holdasokhoz, a virilis földtulajdonosok 69,2%-a közülük való. Nem túlzás tehát, hogy ilyen nagyságrendű ingatlantulajdon, vagy bérlet hiánya esetén 1915-ben nem igen volt már mód földvagyon alapján a jegyzékre kerülésre. 42 A vállalkozók kategóriájában ennél intenzívebb a személyi mobilitás. Az 1915-ben jegyzéken szereplő 29 vállalkozóból csupán 14 volt már 1908-ban is virilis, aki bekerült az első 120 közé. A mobil tőke tulajdonosainak elitje vagyoni erő tekintetében ekkor már igen jelentős a város életében: a jegyzék első tíz helyéből öt pozícióban az 6 képviselőiket találjuk. Különösen az ipari vállalkozók ekkori nagyobb súlya szembeötlő. A tőkés vállalkozás lehetőségeinek mezővárosi esélyeire világít rá, hogy a

42

NET 2014.02.01. 44

réteg virilis tagjainak törzsét az iparossághoz még meglehetősen közel álló kisvállalkozó egzisztenciák képezik (vendéglősök, hentesek, szabók). Az értelmiségi és tisztviselői csoport viriliseinek stabilitási és mobilitási mutatói a vállalkozóknál találthoz hasonlíthatók. 1915-ben a stabil személyek aránya 51% és 1908-ban a még hét év múltán is virilisek a kategória kétharmadát teszik ki. Az értelmiség feltűnően nagy száma (36 fő) főleg az orvosok és az ügyvédek, illetve most először a gyógyszerészek tehetős tagjainak az anyagi felívelésére (és a kétszeres adóbeszámítás folytonos áldásaira) megy vissza. Jellemző, hogy ezen a szinten és ebben a körben ritkán hiányzik a rendszerint száz holdat nem elérő földingatlan járulékos jövedelemforrása (és presztízsnövelő előfordulása). A virilisek, mint a város felső rétegét híven reprezentáló szűk csoport belső társadalmi összetevőinek, az általuk képviselt gazdagság természetét, szerkezeti eloszlásának a változásait azzal a megállapítással kezdtük áttekinteni, hogy abban közvetlenül a mezővárosias meghatározottság nyilvánul meg. Tény, hogy a helyi elit alapjában a gazdagparasztság képviselőiből rekrutálódik, melyhez kiegészítésül járul a nemegyszer a legvagyonosabbak közé számító egy-két nagykereskedő vagy más vállalkozások ritka képviselője. S bár a földingatlan képezi a helyi gazdasági elit létalapját, a virilisek adóalapjául szolgáló vagyon szerkezete modernebb vonásokat mutat, mint a város társadalmának teljes gazdaságszerkezete. Hiszen a legnagyobb adózókon belül századunk elejére - már egészen tekintélyes helyet foglal el a nem hagyományos gazdagparaszti vagyoni erő, a mobil tőke és tekintélyes számban vannak jelen ebben a vezető elitben a polgári középrétegek (értelmiség), a szakszerű elem legmódosabb tagjai is. (A tisztviselők viszonylag szerényebb virilis képviselete abból is adódik, hogy a városi hivatalnokok bizonyos hányadát eleve nem vették föl a jegyzékre, mert ők hivatalból, s nem virilis alapon kerültek be a törvényhatósági bizottságba.) 43

Összességében tehát a polgári, a „modern" gazdasági csoportok relatíve jelentősebb

tényezőként mutatják magukat a virilisek között, mint amilyen a nyomatékuk a város társadalmának egészén belül, annak középső és alacsonyabb szintjein. A társadalom legfelső régiójában a struktúrát tehát jobban színezték a kifejezetten polgári vonások, mint a város társadalmának teljes spektrumában.

43

NET 2014.02. 03. 45

Végeredményben a polgárosodás gazdasági és társadalmi mozgatórugóinak a helyi erőtlensége nyilvánult meg abban, hogy a tőkés vállalkozóknak és a modern szakszerűséget

hivatásszerűen

űző

értelmiségnek

(mérnök,

menedzser)

csak

meglehetősen szűk felső kasztja eresztett gyökeret a városban. Aminek az a következménye, hogy ez a polgári társadalmi szerkezet nem támaszkodhatott szélesebb alapokra, alig volt folytatása a társadalom alsóbb grádicsain. Ez nagyfokú elszigeteltségét és azt eredményezte, hogy kénytelen volt hozzáidomulni a tagjaitól gyakorta származási téren sem nagyon idegen birtokos parasztsághoz. Aminek kézzelfogható jele az értelmiség nagyarányú földtulajdona, esetleg földvásárlási ambíciója, presztízsének a földvagyonhoz kötése; és az, hogy a társadalmi érintkezés különféle mechanizmusai révén (mint az egyesületi élet, az informális kapcsolatok, az össze-házasodás és nemkülönben a politikai lojalitás) közvetlenül is alárendelte magát a város hagyományos vezető rétegének, a kasztjellegét épp a századforduló évtizedeiben megszilárdító nagygazdarétegnek. *** Túl a foglalkozási és vagyonszerkezeti specifikumon, a helyi gazdasági társadalmi elit alapjában mezővárosias karaktere nyilvánult meg a virilisek kezén lévő vagyon kis tömegében, hogy a helyi gazdagság mennyire csak helyi mércével számított vagyonosságnak. Vásárhely legnagyobb adózói messze a háta mögött kullogtak más helyi - városi - elitek, urbanizáltabb és iparosodott közösségek felső rétegei tehetősségének. Az adatok megmutatják, hogy városunkban a virilisek túlnyomó hányada mindenkor ezer koronánál kevesebbet fizetett adóba; sőt, az 1910-es éveket megelőzően a virilisek átlag fele kevesebb mint 700 korona adóösszeget fizetett! Ez a módfelett szerény gazdasági potenciál akkor érzékelhető a maga tényleges valójában, ha összevetéseket végzünk más városokkal. Vegyük például Győr városát, ahol 1886-ban az első 70 virilista 77%-a, 1906-ban 94%-a és 1913-ban 100%-a ezer koronát meghaladó adót fizetett az államnak.34 Ugyanakkor Vásárhelyen az első 70 virilisen belül a megfelelő arányok 1888-ban 32,9%, 1908-ban is csak 38,6%, majd 1915-ben 58,6%. A vagyonosodás, a tőkeakkumuláció szúk belső forrásai és korlátozott hatósugara a mezővárosi lét jellegzetes tünetei. S bár az idő előrehaladásával bizonyos gyorsulás 46

tapasztalható a vagyonszerzés potenciálját tekintve, az anyagi felhalmozás üteme és abszolút mértéke így is jócskán elmaradt a dinamikusabb felhalmozása iparvárosokétól. De nemcsak tőlük. Az olyan, alapjában szintén mezővárosi arculatú, csak valamivel nagyobb szabású városokhoz képest is nagyságrendekkel kisebb itt a vagyonosodás foka, mint amilyen Debrecen, ahol az 1889. évi jegyzék tanúsága szerint az első 70 virilis mindegyike 500 forint, vagyis ezer korona fölött adózik. Igaz, a kétszeres adóbeszámítás megfelelő irányú korrigálása után a szóban forgó arány 37,1%-ra mérséklődik, tehát nem annyival múlja felül a Vásárhelyen ez idő tájt észlelt értéket, ami 20% körüli, mint Győr városa 35% ékszereket, a bútorzatot és a ruházatot, melyek együttesen komoly értéket képviselhettek. 44

Az Osztrák-Magyar Monarchia területi megoszlását láthatjuk a fenti táblán. Megállapíthatjuk, hogy a Magyar királyság területileg a legnagyobb, következő az osztrák rész - meg kell jegyezni, hogy Csehországot is magába foglalja,- Bosznia és Hercegovina jóval kisebb terület, és szintén Horváth-Szlavónia is, ami őt követi a sorban.

44

NET 2014.02. 03. 47

IV.

Konklúzió, összegzés

A kiegyezés tulajdonképpen az osztrák és a magyar liberális politikai erők történelmi kompromisszuma volt, amely lezárta a Habsburg Birodalom belső reformjait és létrehozott egy új, dualista államot. Magyar részről a kiegyezés Deák Ferenc nevéhez kötődik. A megállapodás a legkevesebb volt, amit a magyar nemzet még elfogadhatott, a legtöbb, amit az uralkodó engedni hajlandó volt. Mindkét ország részére adott lehetőséget a megváltozott akkori külső körülmények - (Ausztria- tartományok elvesztése, Magyarország 1848-as forradalom és szabadságharc utáni időszak ) - megoldására. Nagyon sok történészt, jogtörténészt foglalkoztatott és foglalkoztat, hogyha nincs egy „Deák Ferenc-ünk”, hogyan is alakulhatott volna Magyarország további sorsa ? Ki volt jobb helyzetelemző: Deák Ferenc, a „haza bölcse'” a kiegyezés szellemi megformálója, majd az események passzív figyelője, vagy az emigrációban élő Kossuth Lajos, aki „boldogtalan alkunak” tartotta a megegyezés tényét. Kérdés, hogy Magyarország

abban a helyzetben volt-e, hogy mindezt el kellett

fogadnia ? Nehézségként említhetjük, hogy az adósságok nagy részének átvállalását. Másrészről Magyarország a gazdasági-társadalmi fejlődés, a megoldás „útjára „ léphetett. (Erzsébet királyné „szimpatizálása”.) A magyar politikára mindig is jellemző volt, van és lesz a hibák, azaz „a hogyan kellett volna másképp” dönteni elv. Lónyay Menyhértet szeretném példaként felhozni. Lónyay már a kiegyezés körül is jelentős szolgálatot tett, s nagy pénzügyi szaktekintély hírében állott. Kétéves miniszterelnöksége alatt valóban fáradhatatlanul gyarapította saját vagyonát, de igen csak mérsékelt eredményt ért el az államháztartás kiegyensúlyozásában. Amikor a képviselőtársak megkérdezték tőle miért épp az ő birtokán megy át a nyíregyháza- ungvári vasútvonal azt felelte : „ Hát felelős vagyok azért,hogy a sors úgy akarta, hogy a vasút két birtokomat érinti?” 48

(Erényei mellett szól, hogy a Tudományos Akadémia tagjaként, elnökeként Csengeryvel együtt ő hozta rendbe az Akadémia pénzügyi helyzetét.) A politika területe nagyon ingoványos – veszélyes terület. Ma is azt hihetjük, hogy a választások útján beleszólhatunk a politikába. Egyik egyetemi tanárommal egyet kell, hogy értsek amikor azt mondta, hogy naív aki azt hiszi, hogy választott képviselője útján valamelyest beleszólhat az állam a társadalom irányításába, alapozta mindezt arra a puszta tényre, hogy szavazni csak annak pártnak a képviselőjére tudunk aki indul a választásokon.

Az adózás az elmúlt évszázadokban sosem tartozott a népszerű események közé. /Szükséges rossz. / Nem a jelenkor találmánya, már az ókori államokban is kiterjedt rendszer biztosította az állam bevételeit. Az adózás egyidős az állammal. A közteherviselés-adóztatás fogalmak szorosan összefüggő fogalmak. Adóztatásra mindig is szüksége volt egy államnak – a közösség fennmaradásának, fenntartásának érdekében. Az állam az adók beszedésével juthat bevételhez. Alig akadt olyan korszak, amikor a szabályozottság ne váltott volna ki elégedetlenséget a nép körében, ami gyakran népfölkeléshez vezetett. Mátyás király uralkodásának idején is magas adókat szedtek, amik többek között az állam határainak védését szolgálta. (Fekete-sereg ) Amikor Magyarország a XVII. században három részre szakadt, akkor a jobbágyoknak nagyon sanyarú sors jutott: előfordult, hogy reggel a magyar földesúr adószedői járták a falvakat, délután pedig a töröké. Az emberek ezért inkább elbujdostak az adószedők elől, az egykor virágzó települések elnéptelenedtek. A 19. század első felében többféle adótípus volt fellelhető. A legnagyobb állami adóbevétel a közvetett adókból, főként a só árába épített fogyasztási adóból származott. 1851-től, az örökös tartományokhoz hasonlóan, a dohány és a szeszesitalok fogyasztását is megadóztatták.

49

Az egyenes adók között (az adóztató szerint csoportosítva) megkülönböztetjük az államnak fizetett hadiadót, a megyei igazgatás költségeire szedett háziadót, és a helyi közkiadások fedezésére kivetett községi adót. Az adókat a nem nemes agrárnépesség és a városlakók fizették, a nemességnek 1848-ig sikerült megőriznie adómentességét. Az adórendszert az 1848. áprilisi törvények gyökeresen új alapokra helyezték, amikor kimondták, hogy a közterhekhez mindenki köteles hozzájárulni. A közteherviselés tényleges bevezetésére azonban csak az önkényuralom idején került sor. Az abszolutizmus kormányzata építette ki az állami adóigazgatás szervezetét is. Az adózás mindig a nagyobb társadalmi átalakulások eredményeként mérséklődtek. Manapság világszerte folyamatosan korszerűsítik az adózást. Magyarországon a rendszerváltás óta szinte alig akadt olyan esztendő, hogy ne változtatták volna a személyijövedelemadó-sávokat.

Lehet

rajta

gondolkodni,

érveket-

ellenérveket

felállítani melyek a jó, az elfogadott adósávok : a progresszív, avagy az egykulcsos. Jövedelem nagyságától függjön vagy igazságosabb az egyenlő közteherviselés. Az adózás dinamikus, folyamatosan változó tevékenység, amelynek – úgy tűnik – sosem lehet vége.

Dualizmus kora – A történeti Magyarország utolsó korszaka. A dualista állam létrejöttével megtörtént a gazdasági kiegyezés is. A két ország kereskedelmi- és vámszövetséget is kötött, amelyet tíz évenként megújítottak. Ennek értelmében a Monarchia országai közös vámterületet alkottak, s közös volt a pénzrendszer is. Véleményem szerint a vámszövetség létrejöttével Magyarország mezőgazdasága és élelmiszeripara piachoz jutott, ezzel gyorsabb ütemű volt a gazdasági fejlődés: az agrárkivitel növekedése, az iparosodás, a modern infrastruktúra megteremtése. Ennek következtében a bányászat, és az arra épülő nehézipar, gépipar területe is dinamikusan fejlődött. A dualizmus korában gyors ütemben haladt az ország modernizációja és polgárosodása.

50

A lakosság 40 év alatt 15 millióról 21 millióra növekedett. A dualista Magyarország akkori társadalmi rétegződése sok színű. A vasúthálózatok kiépítésével Magyarország az Egyesült Államok mögött a világ második lisztexportőre lett. ( Mai példa lehetne politikusainknak ). A vasút kiépítése fellendítette a bel és külkereskedelmet, illetve hozzájárult az államadósságok csökkentésének lehetőségéhez. Kiemelkedő teljesítménye a korszaknak a kulturális intézményhálózat és a hatékony oktatási rendszer kiépülése, a lakosság írástudásának és iskolázottságának jelentős javulása.

Persze ne felejtsük el a kezdeti nehézségeket sem. A korábbi időszak adósságának átvállalását. 1867 év elején üresek voltak a pénztárak. Az adók hiányainak egyik okaként az önkéntes adófizetés nem szokványossá válását említhetjük. A kiegyezéssel többféle feladatot is el kellett látni. A közös költségek finanszírozás, az új államszervezet fenntartása, hivatali dolgozó „szerénytelensége és bőkezűsége „

súlyos pénzügyi helyzetet teremtett. Érzékelhetjük,

hogy az

államháztartás kiadásai felülmúlták a bevételeket. A költségvetés hiányát az állami jószágok eladásával, megyei, városi, községi pótadók kivetésével, és államkölcsönök felvételével próbálták megoldani. Andrássy Gyula gróf közbenjárásával sikerült a Rotschild-csoport álltal biztosított hitel felvétele. A polgári közigazgatás kiépülésével a századfordulón már 16 féle adónemet tartottak számon Magyarországon, s a dualizmus idején a különféle adók száma folyamatosan nőtt. Joggal kérdezhetnénk szükség volt – e ennyiféle kötelezettség kivetésére, szinte az élet egyetlen-egyen területét sem hagyták figyelmen kívül. Új adónemek: föld- ház és kereseti adó (egyenes adók ) fogyasztási adó. A legnagyobb egyenesadót fizetők a virtilisek, akik a virtilis jegyzékre kerültek föl : földbirtokosok, vállalkozók, értelmiségeik, tisztviselők. 51

A virtilisek nagyobb, kitüntetett jogokat kaptak, elsősorban aránytalan választójogot (nagyobb képviseletet). Ezzel érzékelhetjük, hogy a közteherviselésből kivett nagyobb résszel több jogokat szereztek a vagyonosok. Talán jogosan, talán nem. Nyilvántartásként sokféle adójegyzék vezettek, melyek alapján azonban egy személy vagyonát nem lehet rekonstruálni. Némely adóösszegek ugyan árulkodnak a vagyon bizonyos összetevőiről, de ezekből a vagyon nagyságáról és szerkezetéről nem lehet teljes képet kapni. A különböző jegyzékek például nem tartalmazták az ingóságok közül a személyes tárgyakat, az ékszereket, a bútorzatot és a ruházatot, melyek együttesen komoly értéket képviselhettek. Az adójegyzékek közül a társadalomtörténet kutató a mai napig főleg a virilis-jegyzékeket használták. A többi adófizető alanyok helyzete merőben más volt. Éles határ választotta szét a feudalizmus

jegyeit

magukon

hordozó

társadalmi

réteget,

a

vagyonosoktól.

Véleményem szerint a felzárkózásuk nehézségei gazdasági - társadalmi problémákban keresendőek. Kereseti adót vetettek ki a cselédekre, napszámosokra, ipari munkásokra, Adóminimumot állapítottak meg a legalacsonyabb keresetűeknek is. Ennek okai véleményem szerint az adósságok rendezésének lehetőségeit is láthatták benne, ezen túl pedig a modernizálás útjára lépett állammal szemben a polgárok egyre szélesebb körű igényeket támasztottak, így az államra egyre több feladat ellátása is hárult./Többek között ezért is tartom igazságosnak a nemesek adómentességének eltörlését./ A gazdasági kiegyezés során felvetett viták tárgyában, többek között ezért szerették volna a magyarok, ha a fogyasztási adók, az eladási hely kincstárát növelhették volna és nem az előállítóét, illetve a tengerentúlról érkező termékek

árának emelése is

hozzásegítette volna az állami bevételek növekedését. A dualizmus korában is voltak már illetékek, pótlékok, amik a mai kötelezettségek gyökereit adják: - közösségi pótlékok -ipari, kereskedelmi kamarai illeték.

52

Az új adók bevezetése mellett azonban meg kell említenünk a különböző adókedvezmények bevezetését is. A vállalkozásokat felmentették a keresetadó, a községi pótlék, ipari – kereskedelmi kamarai illetékek, általános jövedelmi pótadó fizetése alól, illetve a házadó fizetése alól. Ami szerintem az akkori a vállalkozói kedv fellendülését segíthette. Többek között számomra az is érdekes, hogy külön volt személyi jövedelemadó és kereseti adó, ami azt jelenti, hogy a két adónem két különböző fogalmat takart. A keresetadó mint a nevéből is adódik a munkajövedelem után fizették,

míg a

jövedelemadó a mai értelemben vett jövedelemadónál szélesebb körű volt, több vagyoni részből tevődött össze, ami nehéz volt nyomon követni.

Az államháztartás és annak működése A dualista állam, bár késéssel lépett a kapitalista fejlődés útjára, de Wekerle Sándornak, Lónyay Menyhértnek, Széll Kálmánnak köszönhetően, akik a államháztartásban rendet teremtettek ez mégis megvalósulhatott. A dualista Magyarország államháztartása, költségvetése beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Megszüntette a nemesség adómentességét, megreformálta az adókat, új vámszövetséget vezetett be, az állam bevételeit próbálta növelni, a hiteleket optimalizálta, hitelügyleteket a megfelelő mederben tartotta. Gomba módjára épültek gyárak, munkahelyek, lakóházak, a fejlődés ellenére a feudális birtokviszonyok fennmaradásának következtében azonban gyakorinak mondhatjuk a hazájukat elhagyó egyszerű emberek elkeseredését.

53

A rendszer megoldatlan problémája a nemzetségi kérdés maradt ( a magyarok csak a lakosság felét alkották ) , amely végül is a világháborús vereség után a történelmi Magyarország és a Monarchia felbomlását eredményezte.

Éles a hajósíp, Hallja baj-tetőzve Zselénszky gulyása, Tisza ura csősze. Hívogatja a síp, Nyomor eldobja: Úgy fogy a magyar, Mintha nem lett volna…… (Ady Endre : Ülj törvény, Werbőczi)

54

Források

Deák István : Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben Gondolat Könyvkiadó 1983. Diószegi István : A Ferenc József-i kor. Vince Kiadó 1999. Magyarország története 1849- 1918 Tankönykiadó Budapest 1972. Pelle János Publicisztika NET Lehotay Veronika A moder állam és jog történeti alapjai Miskolci Egyetemi Kiadó 2011. Unger Mátyás- Szabolcs Ottó Magyarország története Gondolat Kiadó Budapest 1979. Ilonka Mária: Az adóztatás története az őskortól napjainkig Nemzeti Tankönyvkiadó 2005. Nemeskürthy István : Mi magyarok

Akadémia kiadó 2010.

Benda Kálmán, Hanák Péter: Egy ezredév Gondolat Budapest, 1986 2013. november 10 Net 2013. december 29. net 2014. január 21- feburár 8 Net

55

Jogszabályjegyzék 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről szóló törvény. ( Art) Pragmatica Sanctio (1723) (1867 évi XII. tv) Kiegyezés törvénye Az 1867/12., 14., 15., és 16. törvénycikkelyek (1886:XXI. tc. 26. paragrafus és 1886:XXII. tc. 33. paragrafus. Magyar Törvénytár. Budapest, 1887.). Virilizmus Virilizmus : 1870. évi XLII. törvénycikk. Az 1848-as áprilisi törvények közül a VIII. tc. szól a közteherviselésről A keresetadó: Az 1875. évi XXII. törvény Az általános jövedelmi pótadót az 1875. évi XLVII. törvény szabályozta

56

Hivatkozások jegyzéke

Deák István : Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben Gondolat Könyvkiadó 1983. Diószegi István : A Ferenc József-i kor. Vince Kiadó 1999. Magyarország története 1849- 1918 Tankönykiadó Budapest 1972. Pelle János Publicisztika NET Lehotay Veronika A moder állam és jog történeti alapjai Miskolci Egyetemi Kiadó 2011. Unger Mátyás- Szabolcs Ottó Magyarország története Gondolat Kiadó Budapest 1979. Ilonka Mária: Az adóztatás története az őskortól napjainkig Nemzeti Tankönyvkiadó 2005.

2013. november 10 Net 2013. december 29. net 2014. január 21- feburár 8 Net

57