A KISVIZEK HIDROLÓGIAI STATISZTIKAI ÉRTÉKELÉSE A FEKETEKÖRÖS FOLYÓ ALSÓ KÖZÖS ROMÁN-MAGYAR SZAKASZÁN Dr. Konecsny Károly Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség Kivonat:
A folyó vízgyűjtőjének nagyobb része Románia területére, kisebb része Magyarország területére esik. A kisvízi jelenségek kezelése fokozott odafigyelést feltételez, mert a rendelkezésre álló vízkészleteket a két ország meg kell ossza. A kisvizek részletes hidrológiai feldolgozásához szükséges napi vízhozam adatsorok hossza mintegy 50 év. Az alsó, síkvidéki folyószakasz medre a XVIII-XX. századi szabályozási, töltésépítési munkák következtében jelentősen átalakult, a felső szakaszon azonban a vízjárás 1977-ig természeteshez közelinek tekinthető, ezt követően, a kiépült belvízelvezető csatornarendszer és a vízhasználatok hatása miatt a vízhozamok módosultak. A kisvízi időszakok elkülönítéséhez szükséges vízhozam küszöbértékeket a szakirodalomból ismert statisztikai módszerrel határoztuk meg. A vízjárási változásokat, a vízhiányos időszakokat a napi kisvízhozam idősorok alapján értékeljük.
Kulcsszavak:
kisvízi időszak, vízhozam küszöbérték, kisvízi vízjárás, víztömeghiány, lineáris trend
1. Bevezetés A kisvizes időszakban végzett vízkészlet-gazdálkodási tevékenység hatékonyságának növeléséhez, szükséges a vizsgált folyó kisvízhozamainak felmérése és hidrológiai statisztikai értékelése. A magyarromán országhatárt 8 folyó metszi, melyek a Kárpátokban erednek és közvetlenül vagy közvetve torkolnak a Tiszába (1. ábra).
1. ábra A Tisza baloldali, Romániából érkező mellékfolyói és a hosszú vízhozam adatsorral rendelkező határközeli vízmérce szelvények elhelyezkedése, köztük Fekete-Körös Nagyzerind és Sarkad-Malomfok A Maros/Mureş, Berettyó/Barcău és Szamos/Someş folyók alsó közös román-magyar szakaszán a kisvizek hidrológiai statisztikai értékelését a közelmúltban végeztük el (Konecsny 2010a, 2010b, 2010c, KonecsnyBálint 2010a, Konecsny-Bálint 2010b). Ezen dolgozatban hasonló hidrológiai statisztikai vizsgálatot készíttetünk, a Fekete-Körös/Crişul Negru folyó alsó szakaszára is, ahol vízkészlet-gazdálkodás megkülönböztetett figyelmet érdemel, tekintettel a kommunális-, ipari- és a mezőgazdaság öntözési vízigényekre, a szennyvízterhelés-hőterhelés hígulásának mértékére, az ökológiai vízigényre, valamint a folyó nemzetközi jellegére.
1
2. A vizsgált folyószakasz jellemző vízrajzi adatai és a vízjárását befolyásoló hatások A 4645 km2 kiterjedésű Fekete-Körös folyó vízgyűjtőjének nagyobbik része Romániára (4476 km2 96,4%), jóval kisebb része Magyarországra (151 km2 – 3,6%) esik. A folyó teljes 168 km hosszából a felső 147,5 km szakasz Románia területén, az alsó 20,5 km Magyarország területén húzódik. A Fekete-Körös vízgyűjtője változatos felszínű területekből épül fel, a terep tengerszint feletti magassága nyugatról kelet felé lépcsőzetesen nő. A nyugati síkvidéki és a központi dombvidéki területeket kelet felől az Erdélyi-Szigethegység/Munţii Apuseni hegyláncai övezik. Keleten kiemelkedik a Bihar-/Bihor hegység, északon a Királyerdő/Pădurea Craiului, déli irányban a Béli/Codru Moma középhegységek találhatók. A hegyvidék egy kisebb része 1000 m-nél magasabb, a Bihari havasokban meghaladja az 1500 m-t (NagyBihar/Curcubăta - 1848 m). A folyó forrása a Bihar hegység nyugati lejtőjén 1460 m tszf. magasságban található, végpontja Szanazugnál található, ahol találkozik a Fehér-Körössel és ahonnan már Kettős-Körös néven ismert. A vízgyűjtő legalacsonyabb tszf. magasságú területe (80-100 m) az Alföldön, a magyar vízgyűjtőrészen található. A vízgyűjtőterületen a területhasználat legnagyobbrészt, mezőgazdasági jellegű, az erdőterületek aránya a teljes terület több mint 1/3-a. A Fekete-Körös medrének legmagasabb és legalacsonyabb szakasza közötti különbség mintegy 1380 m, így a folyó átlagos esése 8 m/km. A vízlefolyást jól kifejlett vízhálózat biztosítja, amely néhány főgyűjtőre támaszkodik, olyanokra, amelyek a magas fekvésű, csapadékban gazdag területeken erednek.
2. ábra A Fekete-Körös folyó vízhálózatának és a fő vízmércék elhelyezkedésének sematikus rajza A Fekete-Körös alföldi szakaszán a XVIII-XIX. századi folyószabályozások előtt a kanyargós, lassú, egymásba sok helyen átkötő, mocsárvilágba vesző, majd onnan újra előbukkanó folyóágak szövevénye jellemezte. A térségben nagy volt az árvízi veszélyeztetettség, a mezőgazdasági termelés bizonytalansága, kicsi volt a termőterület, nehezek voltak a közlekedési viszonyok. A folyó hossza a mederszabályozási munkák következtében az eredeti mintegy 260 km-hez viszonyítva jelentősen csökkent. A szabályozás előtt Békésnél folyt össze a Fehér-Körössel. A folyószabályozás óta ez a hely Szanazug lett. 1844 és 1855 között a folyón 41 átmetszést építettek, a megrövidített meder két oldalán töltésekkel. A szabályozás befejezéséig 71 átvágás készült, a jobb parti töltés a Görbed/Gurbediu-pataktól, a bal partit Feketetóttól/Tăut építették ki a szanazugi torkolatig. Azzal, hogy vizét már Szanazugnál bevezették a Gyula-Békésinagycsatornába, megvédték Dobozt és Békést a keresztülfolyó Körös veszélyétől. A folyó végleges nagyvízi szabályozása csak 1985-ben fejeződik be. A hegy- és dombvidéki folyószakaszokon árvízvédelmi töltések általában nagyobb települések térségében és ott vannak, ahol a meder nincs eléggé beágyazódva a völgybe. A magyar folyószakaszon végig töltések kísérik a medret. A Fekete-Körösön nem létesült jelentősebb tározókapacitással rendelkező, a kisvizeket is befolyásoló állandó jellegű víztározó. Az árvízi hozamokat befolyásolja a Tőz/Teuz patakon épült BélBokszeki/Carand árvíz szükségtározó, amelyet 1973-ban helyeztek üzembe. Ez maximálisan 28,0 millió m3 tározó kapacitással rendelkezik, amiből az árvízcsökkentő térfogat 16 millió m3. Hasonló szerepe van a Fekete-Körös főmedre mellett 1970-ben, illetve 1973-ban létesült Tamáshidai/Tămaşda (22,0 millió m3) és Kiszerindi/Zerindu Mic (23,0 millió m3) vésztározóknak is. A magyar folyószakaszon a Mályvádi (75,0 millió m3) és a Kisdelta (14,0 millió m3) árvízi vésztározók szolgálnak a nagy árvizek csúcsának csökkentésére. 2
Az észak-dél irányú, XIX. században épült 61 km hosszú Felfogó-csatornán/Canal Colector keresztül a Sebes-Körös (Köröstarján/Tărian) felől lehet vízkészleteket átadni a Fekete-Körös (Tamáshida/Tămaşda) felé. A Fekete-Körösből a jobbparton Feltóti felett kiinduló - román területen 41 km-es - Köles-ér/Culişer csatorna Nagyszalontán keresztül magyar területre (10,8 km) folyik át a Kardos-érbe. A CsermőFeketetóti/Cermei-Tãut csatorna, a korábban Tőz vízgyűjtőhöz tartozó néhány kisebb vízfolyást vezet közvetlenül a Fekete-Körösbe. A mederszabályozástól és a belvízrendszerek kialakításától eltekintve a kisvízi vízjárást 1977-ig viszonylag csak kisebb mértékben befolyásolták lefolyásszabályozó műszaki beavatkozások, és így a kisvízhozamokat alapvetően természeteshez közelinek lehetett tekinteni. Ezt az időpontot követően a Fekete-Körös mellékvizein, az ipari, mezőgazdasági és kommunális vízhasználatok vízjárás módosító hatása miatt a lefolyás időben már jelentősebben átrendeződött. A Fekete-Körös folyó romániai vízgyűjtőterületén a kommunális célú vízellátást a nagyobb településeken felszín alatti vízkészletekből is biztosítják és a részben ebből származó szennyvíz bevezetések növelik a kisvízi vízhozamokat. A vízgyűjtő nagyobb települései számottevő mennyiségű szennyvizet bocsátanak a folyókba. Ezek közül, a Vaskohsziklás/Ştei, Belényes/Beiuş, Nucset/Nucet szennyvíz bevezetése jelentősebb. A magyarországi vízgyűjtőrészen csak Sarkad város térségében vannak számottevő vízhasználatok. A közelmúltban (2009. decemberben) elkészült vízgyűjtő gazdálkodási terv egyik mellékletében található tanulmány szerint, a Körösök romániai vízgyűjtő területén a felhasznált felszíni vízkészlet növekedni fog, 2020-ra meg fogja haladni a 260 millió m3-t (www.rowater.ro/dacrisuri). A vízgyűjtő földrajzi elhelyezkedése jelentősen befolyásolja az éghajlati, és a hidrológiai jelenségek kialakulását, kifejlődését és lefolyását. Általánosságban tekintve, a Fekete-Körös vízgyűjtőre mérsékelten szárazföldi jellegű éghajlat, jellemző. A vízgyűjtőterületen, a hegyvidéken és a dombságon hulló csapadékmennyiség jóval nagyobb a síkvidékre hulló mennyiségnél. Így az évi csapadékösszeg értékek általában nyugat felől kelet felé nőnek, 550-1600 mm közötti értéktartományban. A legnagyobb 1600 mm körüli sokévi közepes csapadék értékeket a Bihar-hegység nyugati lejtőjén Biharfüred/Stâna de Vale térségében-, a legkisebb 550-600 mm értékeket a Fekete-Körös alsó- magyarországi vízgyűjtőrészén mérik. A békéscsabai meteorológiai állomás adatai szerint az 1951-2007 időszakban a szabálytalan ingadozások mellett az évi csapadékösszeg idősor egyértelmű és számottevő csökkenést jelez. A csökkenés mértéke – az 589 mm-es sokévi átlag mellett - mintegy 15%. Szintén jelentős csökkenés figyelhető meg a téli és nyári félévi csapadékösszegek tekintetében, sőt a téli csapadékösszegnél (sokévi átlag 240 mm) arányaiban valamivel még nagyobb, 25%-ot meghaladó (3. ábra).
Csapadék (mm)
1100 1000
Év IV-IX Lineáris (IV-IX)
X-III Lineáris (Év) Lineáris (X-III)
900 800 700 600 500 400 300 200
2007
2003
1999
1995
1991
1987
1983
1979
1975
1971
1967
1963
1959
1955
1951
100 0
3. ábra Az évi, téli félévi (X-III) és nyári félévi (IV-IX) csapadékösszeg alakulása Békéscsaba meteorológiai állomásnál (1951-2007) Függetlenül a csapadék mennyiségétől, sokévi átlagban május-július hónapokban következik be az évi maximum, majd szeptembertől mintegy megfeleződik a csapadék mennyisége és fokozatosan csökken február-március hónapokig, amikor az évi minimum jelentkezik. A vízhiányhoz nyáron hozzájárul a magas léghőmérséklet miatti jelentős párolgási többlet, illetve télen a hó és jég formájában tározódó vízkészlet. A vízgyűjtő területen a felszín tengerszint feletti magasságával- és az évi közepes csapadékmennyiség 3
nyugat-kelet irányú növekedésével arányosan nő a felszíni lefolyás mértéke is. Az alföldi vízgyűjtő részeken ez 1-3 l/s km2, a dombvidéken 4-7 l/s km2, a hegyvidéken 8-35 l/s km2. A legnagyobb fajlagos lefolyás a Bihari hegység nyugati, 1000-1600 m közötti magasságú lejtőin jellemző. Dumescu-Popa (1993) vizsgálatai szerint, a belvízelvezető csatornarendszer túlzott sűrűségű kiépítését követően (1967 után) a Fekete-Körös Tenke/Tinca és Nagyzerind közötti vízgyűjtőterületén (1577 km2) a fajlagos lefolyás mintegy 10%-kal nőtt, a Tőz vízgyűjtő területén (1166 km2) ez a négyszeresére nőtt, 2,00 l/s km2-ről 8,24 l/s km2-re. A folyó sokévi közepes vízhozama Susdnál/Suşti még csak 2,29 m3/s, ami Sarkadig 34,6 m3/s-ra nő (2. ábra). Mellékvizei közül a legnagyobb sokévi közepes vízhozamot a Köves-Körös/Crişul Pietros (4,51 m3/s), és a Hollódi/Holod -patak (3,70 m3/s) szállítja. A legnagyobb vízgyűjtővel (1161 km2) rendelkező mellékpatak, a Tőz vízhozama ennél számottevően kisebb, mivel kevésbé csapadékos vízgyűjtőrészről érkezik. A több ország területére kiterjedő Tisza-völgy vízkészlet megosztásáról szóló 00698/1/200 számú OVF intézkedés és ennek módosított hatályos változata (VKKI-226-0001/2007) szerint, a Fekete-Körös magyarországi szakaszán a természetes vízkészlet (Qaug 80%) 2,10 m3/s, amiből 1,00 m3/s az élővíz, 1,10 m3/s a külföldi lekötés, így a magyar folyó szakaszon nincs hasznosítató vízkészlet (www.korkovizig.hu/06-vizgazdalkodas/01-vizkeszletgazdalkodas). Ezért is fontos ismerni a kisvizes időszakok gyakoriságát, hosszát, vízhiányának mértékét. A Tisza vízgyűjtő területén a kisvízi események döntően időjárási (meteorológiai szárazság) és hidrológiai okok (hidrológiai szárazság) miatt alakulnak ki, amit a természetföldrajzi jellemzők mellett az emberi tevékenység is befolyásolhat (Konecsny 2004). A kisvizes időszakokat csapadékhiányos időszakok előzik meg, vagyis olyan időszakok, amikor a lehulló csapadékmennyiség kisebb az időszakra vonatkozó sokévi közepes mennyiségnél. A térségben a csapadékhiányos-kisvizes időszakok kialakulását, jellemzőit, alapvetően a hosszú ideig stabilan száraz légtömegekkel jellemezhető anticiklonok jelenléte váltja ki (Stanciu 2007). 3. Felhasznált adatok, szakirodalmi előzmények, vizsgálati módszerek A Fekete-Körös folyó romániai szakaszán üzemelő vízrajzi törzsállomások közül egy állomást, a magyar szakaszon szintén egy állomást választottunk ki (2. ábra). A kisvizek részletes hidrológiai feldolgozásához napi vízhozam adatokra van szükség. Vízhozam adatok már a 30’-as évektől vannak, de a megszakítás nélküli napi vízhozam adatsorok hossza a romániai Nagyzerindnél 54 év, a magyarországi Sarkadnál (Malomfok) 58 év, a többi szelvénynél jellemzően ennél kevesebb. A napi közepes vízhozam adatok vízrajzi évkönyvekben, illetve elektronikus hidrológiai adatbázisokban találhatók meg. A bukaresti hidrológiai intézet (INHGA) vizsgálatai szerint 1950-1977 időszakban, a kisvízhozamok természeteshez közelieknek tekinthetők, mivel csak kisebb mértékben voltak befolyásolva emberi beavatkozások által. Az 1978-2007 időszakban viszont, a befolyásoltság mértéke jelentősebbé vált. Megjegyezzük, hogy más kutatások szerint, amelyek nem terjedtek ki az általunk vizsgált Fekete-Körös teljes vízgyűjtő területére, a Maros és Fekete-Körös közötti terület belvízi csatornahálózatának kiépítését követően (1967) módosult számottevően a lefolyás, tehát a befolyásolt időszak 1968-tól kezdődik (Dumescu-Popa 1993). A kisvizes időszak naptári éven belüli időszak, vagy egyéves hidrológiai cikluson belüli időszak, melynek során a lefolyásban jelentős csökkenés következik be és kisvízi vízhozamok figyelhetők meg. A kisvízi időszakon belül legalább egy kisvízi esemény következik be. Egy olyan időfüggvényről van szó, amely nem halad meg egy előre rögzített vízhozam értéket (Kovács-Domokos 1996). Erre a vízhozam értékre, amely a felszín alatti táplálásból származó alapvízhozamból és felszínközeli eredetű vízhozamból tevődik össze, a vonatkozó szakirodalomban különféle elnevezéseket használnak: vízhozam küszöbérték (Q0), kritikus kisvízhozam érték, referencia vízhozam. A Kille (1970) által kidolgozott módszer olyan vízhozam küszöbértéket alkalmaz (kritikus kisvízhozam) amely nem más, mint a felszínalatti eredetű „alapvízhozam” sokévi átlagértéke. Számításához több évtizedes havi vízhozam adatsorra van szükség. A kritikus kisvízhozam érték, a havi legkisebb vízhozamok 50%-os valószínűségi értékének felel meg. Ezt a statisztikai módszert fogadtuk el és alkalmaztuk a jelen vizsgálat során a Fekete-Körös vizsgált szakaszára vonatkozóan is. A természeteshez közeli vízjárású 1950-1977 időszak havi legkisebb vízhozamai (több mint 300 érték) alapján számított kritikus vízhozam a Fekete-Körös Nagyzerind vízrajzi állomásnál 7,24 m3/s, a Fekete-Körös Sarkad vízrajzi állomásnál 9,10 m3/s (1. táblázat).
4
1. táblázat A vízhozam küszöbértékek meghatározása havi minimális vízhozamok valószínűség számítása alapján a Fekete-Körös Nagyzerind (1951 -1977) és Sarkad-Malomfok (1950-1977) szelvényekre Vízrajzi Qmin mo /év,hó,nap Qm min mo Cv Kisvízhozamok valószínűsége (Qp%, m3/s) állomás 50% 80% 90% 95% 97% 99% 3,21 1,91 1,33 1,06 0,475 Nagyzerind 0,450/1952.VIII,IX 2,85 0,88 7,24 Sarkad-Malomfok 0,430/1952.VIII. 3,46 0,92 9,10 3,10 1,96 1,50 1,10 0,500 Qmin mo - sokévi minimális pillanatnyi vízhozam; Qm min mo - évi minimális vízhozamok sokévi közepes értéke; Cv -variációs tényező; Qp%, - adott valószínűségű kisvízhozam
A kisvízi időszakok különböző intenzitásúak és hosszúságúak lehetnek, időben összefüggőek vagy megszakításokkal jelentkeznek. Meg lehet különböztetni számottevő és nem számottevő hosszúságú megszakításokat. A vizsgálatok során néhány olyan egyszerűsítést alkalmaztunk, amit a vonatkozó szakirodalom is ajánl (Zelenhasič et al. 1987, Kovács-Domokos 1996, Tallaksen 2007). Így például hosszabb kisvízi időszakok folyamán előfordulnak, csak néhány napig tartó (1-4 nap), epizódikus jellegű vízhozam események, amelyek nem változtatják meg az időszak alapvetően kisvízi jellegét. Ha két kisvízi esemény között küszöbértéket meghaladó kisebb vízhozam növekedés (árhullám) alakul ki, de ennek időtartama a Fekete-Körös esetében nem haladja meg a négy napot, akkor a két esemény együttesét egyetlen kisvízi időszaknak tekintettük. Ha egy kisvízi esemény egyik tárgyidőszakból (évből) átnyúlik a másikba, akkor csak az egyik tárgyidőszakhoz számítottuk. A következő kisvízi paraméterekre vonatkozó idősorokat állítottuk össze: évi minimális vízhozam (Qmin a), sokévi minimális vízhozam (Qmin aa), évi minimális napi közép vízhozam (Qm min d), sokévi minimális napi közép vízhozam (Qm min d a), kisvízi időszak kezdete, kisvízi időszak vége (év, hó, nap), kisvízi napok száma évenként (nap), kisvízi időszakok összesített hossza évenként (nap), leghosszabb összefüggő kisvízi időszak évenként (nap), kisvízi időszakok évenkénti száma (db.), víztömeghiány évenkénti összege (Wdef), leghosszabb összefüggő kisvízi időszak víztömeghiányának összege (Wdef), legnagyobb napi víztömeghiány összege (Wdef d), kisvízi időszakok közötti időszakok hossza (nap). 4. A hidrológiai statisztikai feldolgozások eredményei A Fekete-Körös folyó vízjárásának évenkénti szélsőségeit jól mutatja a vízhozamok évenkénti és éven belüli ingadozása. A folyó két szelvényénél a bemutatott nagyvízi (1997) és kisvízi évek (1961) napi vízhozamainak alakulása között igen jelentős eltérések figyelhetők meg (4. ábra). A nagyvízi év közepes vízhozama több mint háromszor haladja meg a kisvízi év évi közepes vízhozamát. Az 1997. év jellemzően nagyvízi, úgy a kiemelkedően magas évi közepes, maximális és minimális vízhozam értékek tekintetében, mint a vízhozamok éven belüli eloszlásának vonatkozásában. A téli, tavaszi és nyári időszakokban egymást követte hat jelentős árhullám, melyek közül kiemelkedett az áprilisi (257 m3/s / V.24) és a júliusi (263 m3/s / VII.29). A kisvízi időszakokra vonatkozó évi összesített víztömeghiány nem volt kimutatható, illetve kicsi volt, Nagyzerindnél 0,00 millió m3, Sarkadnál 0,43 millió m3. 1961-ben viszont az évi jellemző közepes, maximális, minimális vízhozamok kicsik voltak. 100
1961 Qmed = 12,7 m3/s Qmax = 106 m3/s Qmin = 1,50 m3/s Wdef = 53,7 mill m3 1997 Qmed =43,4 m3/s Qmax = 263 m3/s Qmin = 7,40 m3/s Wdef = 0,0 mill m3
60
40
Sarkad-Malomfok 1961 Qmed = 14,1 m3/s Qmax = 98,0 m3/s Qmin = 1,65 m3/s Wdef = 77,1 mill m3 1997 Qmed = 41,8 m3/s Qmax = 294 m3/s Qmin = 7,95 m3/s Wdef = 0,431 mill m3
80
60 Q (m3/s)
80
20
40
20
XI.07
X.07
IX.06
VIII.06
VII.06
VI.05
V.05
IV.04
III.04
I.01
XI.07
X.07
IX.06
VIII.06
VII.06
VI.05
V.05
IV.04
III.04
II.01
I.01
1997
0
XII.08
1961
1997 XII.08
1961 0
II.01
Q(m3/s)
100
Nagyzerind
4. ábra A napi közepes vízhozamok alakulása egy nagyvízi évben (1997) és egy kisvízi évben (1961) két jellemző romániai és magyarországi szelvénynél Az 1961. évi minimum Nagyzerindnél 1,50 m3/s, Sarkadnál 1,65 m3/s volt. Az év folyamán alig vonult le jelentősebbnek értékelhető árhullám, a legnagyobb, februári maximum alig haladta meg a 100 m3/s-ot 5
(106 m3/s / II.3.). Az évi összesített víztömeghiány kiemelkedően nagy volt, Nagyzerindnél 53,7 millió m3, Sarkadnál 77,1 millió m3. Nagyzerindnél a szeptember és október havi közepes vízhozam alig haladta meg a 2 m3/s értéket. Egy konkrét kisvízi időszak minimális vízhozam értékeinek szakaszonkénti és időbeni alakulását a kisvízi vízjárást alakító hidrológiai folyamatok és az azokat befolyásoló lefolyás térségi-helyi területi eltérései, a felszínalatti hozzáfolyás és elszivárgás, párolgás és a vízhasználatok befolyásolják. A FeketeKörösön az évi legkisebb pillanatnyi-, legkisebb napi közép- és legkisebb havi közép vízhozamok a folyó mentén a felső szakasztól a torkolat felé lefelé haladva nem mindig a vízgyűjtőterület növekedésével egyenesen arányosan változnak (2. táblázat). Ehhez – a természeti adottságok hatása mellett nagymértékben hozzájárulhatnak a mérési és számítási pontatlanságok, hibák is, melyeknek elfogadott mértéke eléri a 10%-ot. 2. táblázat A 2003. évi minimális vízhozamok a Fekete-Körösön Vízmérce szelvény neve
m3/s
Qmin Dátum
m3/s
Qm min d Dátum
Qm min mo m3/s Hónap
Belényes/Beiuş
1,16
VIII.30,31
1,16
VIII.30
2,05
IX.
Tenke/Tinca
1,70
VIII.31,IX.
1,70
IX.1
3,15
IX.
Talpas/Talpoş
1,15
IX.1,2
1,15
IX.2
2,65
IX
Nagyzerind/Zerind
1,57
VIII.30
1,70
VIII.30,31
3,69
IX
Sarkad-Malomfok
2,20
VIII.24
2,28
VIII.27
5,88
VIII
40
Belényes Nagyzerind Sarkad
Q (m3/s)
30
20
10
2003.12.01
2003.11.01
2003.10.01
2003.09.01
2003.08.01
2003.07.01
2003.06.01
2003.05.01
2003.04.01
2003.03.01
2003.02.01
2003.01.01
0
5. ábra A 2003. évi napi közepes vízhozamok alakulása a Fekete-Körös három vízmérce szelvényénél Ha például a 2003. évi minimális vízhozam értékeket elemezzük, látható, hogy a legkisebb érték nem a kisebb vízgyűjtőjű és átlag vízhozamú felső szelvénynél, Belényesnél jelentkezett (1,16 m3/s), hanem Talpasnál (1,15 m3/s). A legnagyobb minimum Sarkadnál volt (2,20 m3/s) (2. táblázat, 4. ábra, 5. ábra). Nagyzerind és Sarkad között a síkvidéki szakaszon, a számottevő beszivárgás, párolgás és vízkivételek miatt már alig változik a vízhozam. A minimális vízhozam érték dátuma augusztus vége és szeptember elejére esik. A 2003. évi minimális havi közepes vízhozamok mindenütt szeptember hónapban következtek be kivéve Sarkadot, ahol augusztusban. A legnagyobb érték a legalsó szelvénynél (Sarkad 5,88 m3/s) volt. Az évi pillanatnyi minimális vízhozamok és évi minimális napi közepes vízhozam adatok alapján megállapítható, hogy a Fekete-Körösön az 1978-2007 időszakban, nagyobbak a kisvízhozamok, mint az 1951-1977 időszakban (3. táblázat).
6
3. táblázat Az évi minimális napi közepes vízhozamok és fajlagos vízhozamok a Fekete-Körös két szelvényénél Időszak
Évek száma
Qm min d /év /qm min d
Qm min d aa/ qm min d aa
Cs
Cv
Kisvízhozamok (m3/s) valószínűsége (Qp%)/ Fajlagos lefolyások (l/s km2) valószínűsége qp% 80% 90% 95% 97%
Fekete-Körös Nagyzerind 2,30 0,75 1,17 0,903 0,627 0,472 0,402 0,58 0,22 0,16 0,12 0,10 1978-2007 30 2,94 0,64 0,80 1,36 0,946 0,682 0,532 0,74 0,34 0,24 0,17 0,13 1952-2007 56 2,64 0,69 0,98 1,15 0,782 0,581 0,472 0,66 0,29 0,20 0,14 0,12 Fekete-Körös Sarkad-Malomfok 1950-1977 30 0,430/1952 2,84 0,65 1,30 1,29 0,883 0,625 0,477 0,10 0,66 0,30 0,20 0,14 0,11 1978-2007 28 0,830/2000 4,19 0,46 0,60 2,55 1,88 1,40 1,09 0,19 0,97 0,59 0,44 0,32 0,25 1950-2007 58 0,430/1952 3,54 0,56 0,90 1,85 1,26 0,864 0,626 0,10 0,82 0,43 0,29 0,20 0,14 qm min d - - sokévi minimális pillanatnyi fajlagos vízhozam; qm min d aa - évi minimális fajlagos vízhozamok sokévi 1952-1977
26
0,450/1952 0,11 0,580/1980 0,14 0,450/1952 0,11
közepes értéke; Cs -aszimetriai tényező; qp%, - adott valószínűségű fajlagos kisvízhozam
A folyószakaszon eddig észlelt legkisebb vízhozamok a természeteshez közeli vízjárású időszakban, 1950-1979 között következtek be. Az utóbbi évtizedekben jellemző befolyásolt vízjárás idején (19782007) ezek a kisvízhozamok nagyobbak lettek. Az időbeni meredek növekedési tendenciát szemléltetik a bemutatott idősor grafikonok és az ezekre meghúzott lineáris trend vonalak (6. ábra). 12
12 Qmin Qnapi köz min Lineáris (Qnapi köz min)
10
Qmin
Nagyzerind
10
Lineáris (Qnapi köz min) 8
2000
1990
1950
2004
0
1994
0 1984
2
1974
2
1964
4
1954
4
1980
6
1970
6
1960
Q (m3/s)
8 Q(m3/s)
Sarkad-Malomfok
Qnapi köz min
6. ábra Az évi minimális napi közép vízhozamok és a pillanatnyi évi minimális vízhozamok alakulása a Fekete-Körös Nagyzerind (1954-2007) és Fekete-Körös Sarkad szelvényeknél (1950-2007) Ez a számottevő változás elsősorban nem az éghajlati viszonyok (csapadék, evapotranszspiráció) módosulásához köthető, hanem a belvízi csatorna-rendszer kiépítésével, valamint a felszínalatti vízkészletek vízellátási célokra való alkalmazásával, és a folyóba szennyvízként való bevezetésének vízjárásmódosító hatásával magyarázható. A Fekete-Körös Nagyzerind vízmércénél a napi közepes vízhozamok évi minimális értékei 0,470 m3/s (1968.VII.13) és 8,04 m3/s (1997.X.1XI.) között változtak, Sarkadnál 0,430 m3/s (1952.VIII.14,15) és 8,02 m3/s (1997.XI.10) között (4. táblázat). Ezek az értékek gyakorlatilag alig térnek el a pillanatnyi évi minimális vízhozamoktól. A feldolgozott minimális napi közép vízhozamok sokévi átlagértéke (Qm min d aa) Nagyzerindnél 2,85 m3/s, Sarkadnál 3,46 m3/s. A minimális napi közép vízhozam Nagyzerindnél a téli félévben (X-III.) 0,604 m3/s (1952), a nyári félévben (IV-IX.) 0,450 m3/s (1952) volt. Sarkadnál a téli félévben 1,69 m3/s (1959), a nyári félévben 0,430 m3/s (1952). Tekintettel a folyó morfometriai és hidrológiai jellemzőire - az általunk elvárt mértéktől eltérően - a rendelkezésre állt, feldolgozott adatok alapján, a téli félévben a sarkadi szelvénynél 2,8-szor nagyobb a sokévi legkisebb vízhozam, mint Nagyzerindnél. A téli félévi nagyobb különbség döntően a folyón kialakuló jégjelenségek által befolyásolt időszakokban jelenik meg. Oka a két országban alkalmazott észlelési programok és vízhozam feldolgozási módszerek (a téli „k” tényező használata, illetve nem használata) különbözősége. Ezért az egyes kisvízi paraméterekből előállított idősorok értékelését ezen 7
hibatényezők figyelembe vételével, körültekintően kell végezni. Mindezek mellett a felhasznált napi vízhozam adatok megbízhatóságát a kisvízi időszakok vizsgálatára alapvetően megfelelőnek tartjuk. 4. táblázat Szélsőségesen kisvizes évek néhány jellemző statisztikai adata a Fekete-Körösön Leghosszabb összefüggő Q0 alatti időszakok Qm min d Q0 alatti időszak (nap) (m3/s) száma (db.) Nagyzerind Sarkad Nagyzerind Sarkad Nagyzerind Sarkad Természeteshez közeli vízjárású években (1950-1977) 1954 0,604 0,730 63 159 4 1 1958 1,15 1,50 87 167 4 2 1968 0,470 0,619 42 107 4 4 Számottevően befolyásolt vízjárású években (1978-2007) 1990 0,963 2,45 111 110 8 4 1992 0,886 0,930 116 111 4 2 2000 1,41 0,830 153 170 3 2 Wdef a - kisvizes időszakok évi összesített víztömeghiánya Év
Wdef a (millió m3) Nagyzerind Sarkad 58,0 34,0 14,8
66,3 59,1 30,4
48,6 39,3 58,6
46,3 52,2 69,7
Nagyzerindnél március, valamint május és június hónapokban egyszer sem fordult elő évi minimális vízhozam, Sarkadnál februárban, áprilisban (7. ábra). Nagyzerindnél az évi minimális vízhozamok legnagyobb havi gyakorisága szeptemberben (25,9%) és augusztusban (24,1%), Sarkadnál szeptemberben (29,3%), és augusztusban (24,1%) fordultak elő. Mindkét folyószelvénynél, a nyári félévben gyakrabban, 67,5%-ban (Nagyzerind), illetve 69,9%-ban (Sarkad) következett be az évi minimum, mint a nyári félévben, 32,5% és 31,1%. 35
Sarkad-Malomfok
Nagyzerind
30 25 20
% 15 10 5 0 I
II
III
IV
V
VI
VII
VIII
IX
X
XI
XII
7. ábra Az évi minimális napi középvízhozam értékek havi gyakorisága 250
250
Sarkad-Malomfok 200
150
150
2000
1990
1950
2004
1994
1984
0
1974
0 1964
50
1954
50
1980
100
1970
100
1960
Napok
Napok
Nagyzerind 200
8. ábra A vízhozam küszöbérték alatti napok száma évenként A naptári évenkénti vízhozam küszöbérték alatti napok száma Fekete-Körös Nagyzerind vízmércénél 54 év alatt összesen 4722 volt, évenként 0 nap és 203 nap (2000) között változott, középértéke 87 nap/év. A Fekete-Körös Sarkad vízmércénél 58 év alatt összesen 5389 nap volt, évenként 0 nap és 211 nap (1954) között változott, középértéke 93 nap/év. Nagyzerindnél 10 alkalommal volt 150 nap/évet meghaladó hosszúságú időszak és 11 alkalommal volt 100-150 nap/év közötti érték. Sarkadnál 13 alkalommal volt 150 nap/évnél hosszabb és 13 alkalommal 100-150 nap/év közötti érték. Eszerint 8
Nagyzerindnél évente legfeljebb a napok 23,9%-ban, volt küszöbérték alatti a vízhozam, Sarkadnál legfeljebb 25,4%-ban. Az évenkénti napok számából összeállított idősor egyértelműen csökkenő trendet mutat mindkét szelvénynél (8. ábra). A vízhozam küszöbérték alatti kisvízi időszakok évenkénti hosszának meghatározása, figyelmen kívül hagyva a kisvízi időszakokban előfordult legfeljebb öt napos megszakításokat. Ebben az esetben Nagyzerindnél 0 nap/év és 204 nap/év (2000) közötti hosszúságú kisvízi időszakok mutathatók ki, Sarkadnál 0 nap/év és 224 nap/év a maximális érték (1954). Az előző esethez hasonlóan itt is szignifikánsan csökkenő jellegű a két idősor (9. ábra). 250
250
Sarkad-Malomfok
200
200
150
150 Napok
100
100
50
50
2000
1990
1980
1950
1970
0
2004
1994
1984
1974
1964
1954
0
1960
Napok
Nagyzerind
9. ábra Kisvizes időszakok hossza napokban (évenként) 250
250
Nagyzerind
Sarkad-Malomfok 200
150
150
2000
1990
1980
1970
1950
2004
0
1994
0 1984
50
1974
50
1964
100
1954
100
1960
Napok
Napok
200
10. ábra A leghosszabb időben összefüggő vízhozam küszöbérték alatti időszakok 14
14
Sarkad-Malomfok 12
10
10
2004
2000
0 1950
0 1994
2
1984
2
1974
4
1964
4
1990
6
1980
6
8
1970
8
1960
Időszakszám
12
1954
Időszakszám
Nagyzerind
11. ábra A vízhozam küszöbérték alatti időszakok évenkénti száma Elemeztük a leghosszabb összefüggő kisvízi időszakok hosszának alakulását is. Az ilyen időszakok hossza legfeljebb 169 nap/1961.VI.28-XII.13 (Nagyzerind), illetve 220 nap/1954.VII.24-54.XII.28.
9
(Sarkad) volt. Ezek az idősorok is egyértelműen csökkenő trenddel jellemezhetők mindkét állomásnál (10. ábra). A vizsgált 54 év folyamán Nagyzerindnél összesen 214 db. kisvízi időszak volt, évente átlagosan 3,96 db., maximálisan 12 db. (1964). Sarkadnál 197 db. kisvízi időszak volt, évente átlagosan 3,4 db., maximálisan 8 db. (1959-ben). A nagyzerindi szelvénynél 1 olyan bőséges lefolyású év volt (1997-ben), amikor nem mutatkozott vízhozam küszöbérték alatti kisvízi időszak. Sarkadnál nem volt ilyen év. Sarkadnál kismértékben csökkent az évenkénti kisvizes időszakok száma, Sarkadnál alig érzékelhetően, de nőtt. Ezt a jelenséget jól mutatják a két szelvényre vonatkozóan előállított idősorok alapján megszerkesztett lineáris trend egyenesek (11. ábra). Ez az eltérő tendencia hidrológiai folyamatokkal nem támasztható alá, okát az eltérő hosszúságú időszakkal és észlelési-adatfeldolgozási hiányosságokkal, eltérésekkel lehet magyarázni. 30
20
Sarkad-Malomfok 1954.07.05-10.08
Nagyzerind 1954.07.05-10.08
18
25
16
159 nap 63 nap
20
12
Q (m3/s)
Q (m3/s)
14
15
10
Qo = 7,24 m3/s
8
Qo = 9,10 m3/s
10 6
Wdef = 18,7 millió m3
Wdef = 54,9 millió m3
4
5
2
54.12.28
54.12.13
54.11.28
54.11.13
54.10.29
54.10.14
54.09.29
54.09.14
54.08.30
54.08.15
54.07.16
54.10.04
54.09.24
54.09.14
54.09.04
54.08.25
54.08.15
54.08.05
54.07.31
0
0
12. ábra A leghosszabb vízhozam küszöbérték alatti kisvizes időszakok hossza 1954-ben 20
18
Fekete-Körös Nagyzerind 1961.06.28-12.13
18
14
14
155 nap
12
12
Q (m3/s)
169 nap
10
Qo = 7,24 m3/s
8
Qo = 9,10 m3/s
10 8
Wdef = 74,8 millió m3
6
Wdef = 53,3 millió m3
61.12.06
61.11.21
61.11.06
61.10.22
61.10.07
61.09.22
61.09.07
61.08.23
61.06.24
61.11.23
61.10.24
61.09.24
0
61.08.25
0 61.07.26
2
61.06.26
2
61.08.08
4
4
61.07.24
6
61.07.09
Q (m3/s)
Sarkad-Malomfok 1961.06.27-11.28
16
16
13. ábra A leghosszabb vízhozam küszöbérték alatti kisvizes időszakok hossza 1961-ben 18
25
Nagyzerind 1990.07.13-10.31
16
Sarkad-Malomfok 1990.07.14-10.31 20
14
111 nap Q (m3/s)
10
Qo = 7,24 m3/s
8
110 nap
15
Qo = 9,10 m3/s
10
Wdef = 37,6 millió m3
6
Wdef = 38,0 millió m3
4
5
2
14. ábra A leghosszabb vízhozam küszöbérték alatti kisvizes időszakok hossza 1990-ben
10
90.10.22
90.10.07
90.09.22
90.09.07
90.08.23
90.08.08
90.07.09
90.10.18
90.09.28
90.09.08
90.08.19
90.07.30
90.07.24
0
0 90.07.10
Q (m3/s)
12
A kisvízi időszakokra vonatkozó víztömeghiány arról nyújt információt, hogy a vízhozam küszöbérték alatti napokban mennyivel kevesebb a lefolyt víztömeg, ahhoz az értékhez viszonyítva, amennyi a vízhozam küszöbértéknek megfelelő vízhozam esetén folyt volna le (12. ábra, 13. ábra, 14. ábra, 15. ábra). Az 1954, 1961, 1990 és 2000 évek kisvízi időszakait bemutató ábrákon a napi közepes vízhozam értékek mellett szaggatott vonallal feltüntettük a vízhozam küszöbértéket (Q0), bejelöltük a kisvízi időszak kezdetét és végét, hosszát (napok számát), valamint a számított összesített víztömeghiányt (Wdef) millió m3-ben. A kisvizes időszakok víztömeghiányára vonatkozó számítást külön-külön minden évre elvégeztük. A Fekete-Körös Nagyzerind szelvényében sokévi átlagban lefolyó víztömeg 921 millió m3/év, a sokévi közepes víztömeghiány 19,7 millió m3 (2,1%). A legnagyobb összesített évi víztömeghiány, 58,6 millió m3 2000-ben, 58,0 millió m3 1954-ben és 53,7 millió m3 1961-ben volt. A Fekete-Körös Sarkad szelvényében sokévi átlagban a lefolyó víztömeg 1092 millió m3/év, a sokévi közepes víztömeghiány 28,4 millió m3 (2,6%). Itt a legnagyobb összesített víztömeghiány 100 millió m3 1950-ben, 77,1 millió m3 1961-ben és 71,0 millió m3 1953-ban. Sarkadnál az évi legnagyobb vízhiány 41%-kal volt nagyobb, mint Nagyzerindnél. Az utóbbi évtizedekben kisebbnek mutatkozott a kisvizes időszakok víztömeghiánya, mint az 1978 előtti természeteshez közeli vízjárású időszakban. 14
25
Nagyzerind 2000.VII.26-12.15
Sarkad-Malomfok 2000.07.12-12.28
12
153 nap
20
Qo = 7,24 m3/s
15
170 nap
8 6
Q (m3/s)
Q (m3/s)
10
Wdef = 48,8 millió m3
Qo = 9,10 m3/s
10
Wdef = 59,5 millió m3
4 5 2
00.12.20
00.12.05
00.11.20
00.11.05
00.10.21
00.10.06
00.09.21
00.09.06
00.08.22
00.08.07
00.07.08
00.12.11
00.11.21
00.11.01
00.10.12
00.09.22
00.09.02
00.08.13
00.07.24
00.07.23
0
0
15. ábra A leghosszabb vízhozam küszöbérték alatti kisvizes időszakok hossza 2000-ben 120
120
Nagyzerind
Sarkad-Malomfok
100
Wdef év (millió m3)
100
60
40
20
80
60
40
20
2000
1990
1980
1950
1970
0
2004
1994
1984
1974
1964
1954
0
1960
Wdef (mill. m3)
80
16. ábra A kisvizes időszakok évi összesített víztömeghiánya A legnagyobb hosszúságú összefüggő kisvizes időszakok víztömeghiányát vizsgálva megállapítottuk, hogy, Fekete-Körös Nagyzerind vízmércénél a 40 millió m3-t meghaladó víztömeghiányos időszakok száma 5 volt. Szélsőségesen vízhiányos volt 1960.X.12-1961.VI.30 (169 nap) – 53,3 millió m3; 1999.XI.19-2000.VI.2 (153 nap) – 48,8 millió m3; 1987.III.21-1987.VII.8 (143 nap) – 45,8 millió m3. Ezekben a kisvízi időszakokban a legnagyobb napi víztömeg hiány 584 ezer m3/1968 és 573 ezer m3/1954 volt. Fekete-Körös Sarkad vízmércénél a 40 millió m3-t meghaladó víztömeghiányos időszakok száma 11, ebből 9 év 1977 előtti. Így pl., 1950.V.5.-X.28 (177 nap) – 96,6 millió m3; 1953.II.24-1954.II.28.(220 nap) – 89,3 millió m3; 1961.VI.27-1961.XI.28. (155 nap) – 74,8 millió m3. A legnagyobb napi víztömeg hiány 749 ezer m3/1952 és 736 ezer m3/1950 volt. A kapott eredmények azt mutatják, hogy a vízellátás biztosítása a leghosszabb kisvízi időszakokban a többtíz millió m3-es víztömeghiány esetén komoly gondot jelenthet, mert ez közelíti a vízgyűjtőterületen jelenleg rendelkezésre álló teljes víztározó képesség 11
mértékét. A Fekete-Körös két vízmérce szelvényére számított évi összesített víztömeghiány idősorokat (1950-2007) bemutató ábrák (16. ábra) alapján megállapítható, hogy ezek az értékek szignifikánsan csökkenő tendenciájúak, különösen Sarkadnál. Hasonlóan csökkenő a trend a leghosszabb vízhozam küszöbérték alatti kisvizes időszakok víztömeghiány értékek-(17. ábra), és a napi maximális víztömeghiány értékek idősorai esetében is. A kisvizes időszakok közötti napok száma nagyon változó, Nagyzerindnél ezeknek szélső értékei 76 nap és 1085 nap (3 év), az átlag 262 nap, Sarkadnál 10 nap és 555 nap (1,5 év), az átlag 240 nap. A sarkadi szelvényre kimutatható rövidebb időszak azt jelzi, hogy itt a kisvízi időszakok valamivel hosszabbak, mint a felső szelvénynél, Nagyzerindnél (18. ábra). 100
100
Sarkad-Malomfok
Nagyzerind 80 Wdef (millió m3)
60
40
60
40
20
20
17. ábra A leghosszabb vízhozam küszöbérték alatti kisvizes időszakok víztömeghiánya 1100
800
700
700
600
600 500
100
0
0 2004
1950
200
100 1994
200
1984
300
1974
400
300
1964
400
18. ábra A kisvizes időszakok közötti leghosszabb időszakok hossza 120
120
Nagyzerind
Sarkad-Malomfok
100
100 2
2
y = 0,0007x + 0,1536x - 1,6255 2 R = 0,9227
y = 0,0008x + 0,2323x - 2,9864 R2 = 0,8557
80 Wdef (millió m3)
Wdef (millió m3)
80
60
60
40
40
20
20
0
0 0
50
100 150 Napok
200
250
0
50
100 150 Napok
200
250
19. ábra A kisvizes napok évenkénti száma és víztömeghiányuk közötti összefüggés
12
2000
500
1990
Nap
800
1954
Sarkad-Malomfok
900
1980
900
Nap
1000
Nagyzerind
1960
1000
1970
1100
2006
2002
1998
1994
1990
1986
1982
1978
1974
1970
1966
1962
1950
2004
1994
1984
1974
1964
1954
1958
0
0
1954
Wdef (mill m3)
80
A kisvizes időszakok víztömeghiányát az időszak napi minimális vízhozam értéke és főleg ezeknek az időszakoknak a hossza befolyásolja. Az évenkénti gyakoriságban meghatározott két paraméter között Nagyzerindnél és Sarkadnál - a polinomiális jellegű korrelációs összefüggés viszonylag szoros kapcsolatot jelez, 0,90-et meghaladó (Nagyzerind R=0,96, Sarkad-Malomfok R=0,92) korrelációs tényezővel (19. ábra). 5. Összefoglaló megállapítások - A napi vízhozam adatok megbízhatósága a vizsgálat céljaira megfelelő, de a vízgyűjtőben történt műszaki beavatkozások, és a két ország eltérő észlelési és adatfeldolgozási módszereiben lévő hiányosságok-eltérések miatt a kisvízi vízhozam idősorok alkalmazhatósága valószínűségi eloszlások számítására megkérdőjelezhető; - A nagyzerindi és sarkad-malomfoki kisvízhozamait jellemző idősorok közötti esetenkénti különbözőség abból adódik, hogy a jellemzően kisvízi 1950-1953 évek adatai Nagyzerindnél nem álltak rendelkezésre, - A statisztikai vizsgálat alá vett évek 98-100%-ban volt kimutatható vízhozam küszöbérték alatti kisvízi időszak; - A vízhozam küszöbértékek alatti vízhozamú napok átlagos száma, az év napjainak 24-25%-ban jellemző; - Nagyzerindnél március, május, június hónapokban, Sarkadnál február, április hónapokban egyszer sem fordult elő évi minimális vízhozam, - A nyári félévben gyakrabban (átlagosan 68%-ban) következtek be az évi minimumok, mint a téli félévben. - A leghosszabb kisvízi időszakok esetenkénti víztömeg hiánya 50-100 millió m3 volt, ami olyan nagy vízkészlet, amelynek pótlása a jelenleg meglévő víztározó kapacitás mellett is nehezen megoldható feladat; - 1978-tól az 1950-1977 időszakhoz viszonyítva, vízkészlet-gazdálkodási szempontból pozitív változások következtek be: nagyobbak lettek a minimális vízhozamok, csökkent a kisvizes időszakok időtartama, víztömeghiánya, viszont nőtt a kisvizes időszakok között eltelt időszak hossza; - A Fekete-Körösön a műszaki beavatkozások vízjárásra gyakorolt befolyása kisebb, mint pl.: a Szamoson vagy Maroson. Ennek ellenére itt sem mutatható ki az éghajlatváltozás kisvízi lefolyásra gyakorolt hatása. Ezt a körülményt két féle képen lehet értelmezni. Egyrészt az éghajlatváltozás, csapadékés lefolyás csökkenésre gyakorolt hatása még nem jelentkezik markánsan a Kárpátokban eredő folyók vízjárásában. Másrészt a Kárpátok magasabb hegyvidékein a csapadék változása nem a mediterráni térségre és közép-európai medencék térségeire jellemző módon, hanem az észak-európára előrejelzett tendenciáknak megfelelőn (növekvő csapadék) változnak. Ha a növekvő lefolyási tendencia beigazolódik, a folyó jövőbeni vízkészlete szempontjából kedvező fejlemény lehet. Köszönetnyilvánítás Jelen vizsgálatok, amelyek eredményeit a fentiekben közöljük, az Európai Unió társfinanszírozásban kivitelezett projektek keretében folytak: Éghajlatváltozás és változékonyság: Hatások Közép és KeletEuróban - CLAVIER project (Climate Change and Variability: Impact on Central and Eastern Europe), the European Commission's 6th Framework Program (contract number 037013) valamint Dél- és Kelet-Európa Aszály Központja - DMCSEE (Drought Management Centre for South East Europe) EU SEE projekt (Reference Number SEE EoI/A/091/2.2/X).
13
IRODALOM 1. Andó M.. (1997), Hydrographic description of the Körös/Criş Basin. In: The Criş/Körös Rivers’ Valleeys. A study of he geography, hydrobiology and ecology of the river and its envieonment. TISCIA monograph series. Published by Tisza Klub & Liga Pro Europa. Szolnok-Szeged-TârguMureş. 2. Bleahu M., Bordea S. (1981), Munţii Bihor-Vlădeasa. Monografii montane.Editura Sport-Turism. Bucureşti. 3. Dumescu Fl.-Popa L. (1993), Impactul lucrărilor de hidroamelioraţii asupra unor factori de mediu: apă, sol. Hidrotehnica. Vol. 38. Nr. 2. 4. Hisdal H., Tallaksen L.M., Peters E., Stahl K., Zaidman M. (2001), Drought event definition. In: Assessment of the regional Impact of Droughts in Europe, S. Demuth and K. Stahl (Eds.). Final Report to the European Union ENV-CT97-0553, Institute of Hydrology, University of Freiburg, Germany. 5. Kille K. (1970), Das Verfahren MoMNQ: ein Beitrag zur Berechnung der mittleren langjährigeren Grundwasser-neubildung mit Hilfe der monatlichen Niedrigwasserabflüsse. Zeitschrift der Deutschen Geologischen Gesellschaft, Sonderheft Hydrogeologie-Hidrochemie, Hannover. 6. Konecsny K. (2004), A 2003. évi nyári aszály kialakulásának időjárási és hidrológiai okai és vízjárási következményei a Felső-Tisza-vidéken. Vízügyi Közlemények LXXXVI. évf. 1-2. 7. Konecsny K. (2008), A Fehér-Körös vízgyűjtő felszíni vízkészleteinek hasznosítási lehetőségei. MHT XXVI. Országos Vándorgyűlés. Miskolc. 2008. július 2-4. MHT honlap: www.hidrologia.hu. 8. Konecsny K. (2010a), A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Maros folyó alsó szakaszán. Hidrológiai Közlöny 90. évf. 1. szám. január-február. 9. Konecsny K. (2010b), A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Berettyó folyón. Hidrológiai Közlöny 90. évf. 4. szám. július-augusztus (szerkesztés alatt). 10. Konecsny K. (2010c), A kisvizek főbb hidrológiai statisztikai jellemzői a Szamos folyó alsó szakaszán. Hidrológiai Közlöny 90. évf., 5. szám. szeptember-október (szerkesztés alatt). 11. Konecsny K., Bálint G. (2010a), Low water related hydrological hazards along the lower Mureş/Maros river. Volumul Riscuri şi catastrofe. Universitatea „Babeş-Bolyai”. Facultatea de Geografie. Centrul de Geografie Regională. Laboratorul de riscuri şi hazarde. An VIII. Nr. 6/2010. Coordonator: Victor Sorocovschi. Casa Cărţii de Ştiinţă. Cluj-Napoca. 12. Konecsny K., Bálint G. (2010b), Main hydrological statistical characteristics of low water on the Barcău/Berettyó stream. In: „Aerul şi Apa 2010 componente ale mediului”. Presa universitară Clujeană. Ziua Mondială a Apei, Ziua Mondială a Meteorologiei. 19-20 martie 2010, Cluj-Napoca. 13. Konecsny K., László F., Liebe P. (2006), Vizsgálatok a magyarországi állandó és időszakos jellegű vízfolyás szakaszokkal kapcsolatban. MHT XXIV. Országos Vándorgyűlés. I. kötet. (+CD) Pécs. 2006. július 5-6. 14. Kovács Gy., Domokos M. (1996), A kisvízi események jellemzőinek becslése. Vízügyi Közlemények LXXVIII. évf., 4. füzet. 15. Lanen H.A.J. van, Tallaksen L.M., Rees G. (2007), Droughts and climate change. ANNEX II. Commission Staff Working Document Impact Assessment (SEC(2007) 993), Accompanying document to Communication Addressing the challenge of water scarcity and droughts in the European Union (COM(2007) 414), Commission of the European Communities, Brussels, Belgium. www.geo.uio.no/edc/droughts_and_climate_ change_2007.pdf 16. Păduraru A., Popovici V., Marţian F., Diaconu Cir. (1974), Analiza factorilor meteorologici care au generat scurgeri minime remarcabile pe rîurile României în perioada 1950-1970. Studii de Hidrologie XLII. IMH Bucureşti. 17. Stanciu P. (2007), Caracteristicile secetelor hidrologice. Hidrotehnica Vol. 52. Nr. 3. 18. Szlávik L.–Galbáts Z.–Kiss A.–Kisházi P.–Rátky I.(1999), A Fehér-Fekete-Kettős-Körös árvizei, árvízvédelmi rendszere és a Kisdelta szükségtározó. Vízügyi Közlemények. 4. füzet 19. Szlávik L.-Buzás Zs.-Illés L.-Tarnóy A. (1997), A Tisza-völgyi nemzetközi együttműködés. Vízügyi Közlemények LXXIX. Évf. 3. füzet. 20. Tomaszewski E. (2009), Selected aspects of drought streamflow deficit variability in small lowland catchments. In: Hydrological extremes in small basins Published in 2009 by the International Hydrological Programme (IHP) of the UNESCO. IHP-VII Technical Document in Hydrology No 84 UNESCO Working Series SC-2009/WS/11. 14
21. Zelenhasic E., Salvai A., Srdjevic B. (1987), A Tisza kisvízi eseményeinek sztochasztikus elemzése. Hidrológiai Közlöny, 67. évf. 1. sz. 22. Újvári I, Niţulescu M, Păduraru A. (1958), Secarea râurilor din RPR şi condiţiile specifice acestui fenomen. Meteorologia, hidrologia şi gospodărirea apelor. nr. 4. 23. Újvári I. (1972), Geografia Apelor României. Editura Ştiinţifică. Bucureşti. 24. *** (1950-1974), Anuar Hidrologic. IMH. Bucureşti. 25. *** (1960-2003), Vízrajzi Évkönyv. VITUKI. Budapest. 26. *** (2007), A Tisza vízgyűjtő helyzetértékelése 2007. Szakmai összefoglaló. www.icpdr.org 27. *** (2009), Planul de management al spatiului hidrografic Crisuri. http://www.rowater.ro/dacris/ 28. *** (2010), www.korkovizig.hu
15
