Andrew Fekete, 1954 - 1986 A Retrospective
COVER ILLUSTRATIONS
KÉPEK A BORÍTÓN
Front Visionary Head 07 1983 295 ´ 208 mm
Elöl Fej vízió 1983 07 295 ´ 208 mm
Back: Cliff Landscape 08 02 1983 380 ´ 266 mm
Hátul: Sziklás táj 1983 08 02 380 ´ 266 mm
Andrew Fekete 1954 - 1986 A Retrospective Preface by Lady Carter of Coles Exhibition curated and catalogue edited by Peter Paul Fekete
Ari Kupsus Gallery Amadé-Bajzáth-Pappenheim Chateau Iszkaszentgyörgy Hungary BLACK’S ACADEMY LTD, JERSEY, U.K.
Published by Black’s Academy Ltd, Belle Vue, La Mont de la Rocque, St. Brelade, Jersey. JE2 8BQ. © Peter Paul Fekete All rights reserved. This catalogue may not be reproduced, in whole or in part, in any form, without written permission from the publisher. Printed in Hungary ISBN: Not applicable - electronic evaluation copy Title: Andrew Fekete, 1954-1986 - A Retrospective Paperback FIRST EDITION Limited edition of 500 10% of the pages of this catalogue have been removed. Publication date: 2 September 2013 Minden jog fenntartva, beleértve az egész, és bármely rész bárminemû sokszorosításának, másolásának és közlésének jogát is a kiadó írásos engedélye nélkül.
Andrew Fekete, 1954 - 1986 A Retrospective
PATRONS Lady Carter of Coles Dr. Andrew Zsigmond Honorary Consul of Hungary COMMITTEE OF ORGANISATION Peter Fekete, Liz Fekete, Kristiina Fekete, Ari S. Kupsus TRANSLATION: Andrea Kevei PHOTOGRAPHS: Richard Kovács
TÁMOGATÓK Lady Carter of Coles Dr. Zsigmond András Magyarország tiszteletbeli konzulja A SZERVEZÕBIZOTTSÁG TAGJAI Peter Fekete, Liz Fekete, Kristiina Fekete, Ari S. Kupsus FORDÍTÁS: Kevei Andrea FENYKÉPEK: Kovács Richárd
CONTENTS
Preface LADY CARTER OF COLES
7
LADY CARTER OF COLES Bevezetõje
Foreword PETER FEKETE
9
PETER FEKETE Eloszó
Lyrical Abstract Expressionism ANDREW FEKETE
11
ANDREW FEKETE Lírai absztrakt expresszionizmus
The Quest for Gold ANDREW FEKETE - A RETROSPECTIVE
13
Az Arany Nyomában ANDREW FEKETE - EMLÉKKIÁLLÍTÁS
Conclusion ANDREW FEKETE
24
ANDREW FEKETE Összegzés
The Lake Has Risen up to Heaven 06 10 1980 Oil wash on paper, 488 x 608 mm
6
Preface by Lady Carter of Coles When I was first shown Andrew Fekete's paintings I was struck by their similarity to the works of Macke, Klee and other members of the German Blaue Reiter group of expressionists whose work I had always admired. There is also something in his art which is reminiscent of the Russian artist Nikolai Roerich, like Fekete a polymath, and like him a follower of the religions of the East. Unlike the others, Fekete is still unknown and I very much welcome this opportunity to allow the public to gain an experience of his work. I am sure it will please and impress them as it has me. I am drawn by the way his pictures show a layering of paint and colour which works into a tapestry of pattern which both echoes landscapes and hints at something more spiritual and sublime. This is what Fekete called 'lyrical abstract expressionism', it was his own style and one which he sought to perfect at whatever the personal cost - a marriage of material and immaterial as well as style and form. That his personal story is painful and tragic should not detract from our admiration of the beauty of what he achieved. Rather it should sweeten it and encourage other artists to express their own journeys and visions in the way he did his. I am immensely grateful for the chance to be involved in this exciting venture and wish the exhibition every success.
Mikor elõször láttam Andrew festményeit, megdöbbentett a hasonlóságuk, Macke, Klee, és a németországi Der Blaue Reiter (A Kék Lovas) expresszionista mûvészcsoport más tagjainak munkáival, akiknek régóta csodálója voltam. Ugyanakkor van valami a mûvészetében, ami emlékeztet az orosz festõre, Nikolai Roerich-re, aki Feketéhez hasonlóan polihisztor volt, és nagy tisztelõje a keleti vallásoknak. Ellentétben az eddig felsorolt mûvészekkel Andrew még mindig ismeretlen, ezért nagy örömömre szolgál ez az esemény, amely munkáit láthatóvá teszi a nyilvánosság számára. Biztos vagyok benne, hogy a mûvek ugyanannyira megérintik és gyönyörködtetik majd a közönséget, ahogyan engem is. Rendkívül megnyerõ számomra, ahogyan a mûvész a festékrétegek, és színek kezelésmódjával falikárpitszerû mintát hoz létre, amely egyformán utalhat tájképekre, illetve valami szellemibb, fenségesebb dologra is. Ez az, amit Fekete lírai absztrakt expresszionizmusnak nevezett , az õ egyedi stílusa, amit tökéletesíteni akart, bármi legyen is a személyes ára, az anyagi és az anyagtalan házassága,mint stílus és forma kapcsolata. Andrew fájdalmas és tragikus élettörténete, nem csökkentheti az általa létrehozott szépség csodálatát. Inkább növelnie kéne az elismerést, és bátorítania a többi mûvészt, hogy hozzá hasonlóan õk is megmutassák élményeiket, melyeket belsõ utazásaik során tapasztalnak. Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy részese lehetek ennek az izgalmas kísérletnek és nagyon sok sikert kívánok a kiállítás számára.
7
In the Hall of the Linguam and Yoni 07 02 1982 Oil wash and graphite on paper, 131 x 121 mm
This was not my first experience of the crisis of grappling with the panoramic world of the unconscious: the inner dimension which matches the external world in microcosm for complexity and in its multifariousness. The interior landscape in its positive aspect as a territory for pioneers, heroes and explorers had already been opened up to me on countless occasions. Thus I stood face to face with the serpent in all its ranges of meaning, from the Devouring Mother to the symbol of Hermes, the bringer of enlightenment, and was fortified by my previous experiences of the symbols and by my knowledge of depth psychology. For as you are being torn asunder by the unconscious as its latent energies surge through you, you must equalise its powers to stabilise them by making less of an issue of your conscious identity and by allowing yourself to be moulded and changed by its force without losing one's humanity. From The Foundation, the second version of The Quest for Gold by Andrew Fekete Nem ez volt az elsõ élményem a tudatalattimmal való válságos küzdelemrõl, a harcról azzal a belsõ valósággal, amely megfelel a külsõ világnak a maga teljességében és változatosságában. A belsõ tájkép korábban már számtalanszor megnyilvánult elõttem pozitív formájában, mint a pionírok, hõsök és felfedezõk terepe. Így szemtõl szembe álltam a csábító kígyóval, a szó mindenféle értelmében, a Gyermekeit Felfaló Anyától a megvilágosodást hozó Hermészig, megerõsödve a szimbólumok korábbi élménye és a mélylélektani ismeretek által. Amikor átéled a kettéhasítottság élményét, melyet a tudatalattid okoz rejtõzködõ energiáival végigsöpörve rajtad, ki kell, hogy egyenlítsd az erõit, hogy stabilizáld õket, oly módon, hogy kevesebbet foglalkozol a személyiséged tudatos részével, és engeded, hogy ezek az erõk átformáljanak és megváltoztassanak, anélkül, hogy emberségedet elvennék. Az Alapítvány, mely a második változata Az Arany Nyomábannak, Andrew Fekete írásának (részlet)
8
Foreword by Peter Fekete Andrew Fekete, born in Britain of Hungarian and Transylvanian parentage, was an abstract expressionist artist who died in 1986 of an aids-related illness, aged just 32. He led an exciting but emotionally turbulent life that was dedicated to art. Two of his paintings were accepted to the Royal Academy Summer Exhibition when he was aged just 17. He studied architecture at Liverpool University. Although he did not complete his degree, he was employed by Grogan Associates as a designerarchitect, where he worked on a number of prestigious projects. He made and drew the conceptual designs for second stage of the entry to the competition for the London National Gallery Extension by Skidmore, Owings and Merrill. The designs were placed second in the competition. Andrew's work falls into distinct phases, the early developmental phase of his adolescence in London, the mature abstract-cubist phase of his stay in Liverpool, and the intense flowering of his genius between 1979 and 1981. It was during this period that he developed his lyrical abstract expressionism, and painted in trances directly from his dreams and intense visions. The exhibition presents sixty works from Andrew's late period of abstract lyrical expressionism.
Andrew Fekete, aki Angliában született magyar, illetve erdélyi magyar szülõk gyermekeként, fiatalon, h a r m i n c k é t é v e s ko r á b a n h a l t m e g A I D S következtében 1986-ban. Két festményét már 17 éves korában bemutatták a londoni Királyi Mûvészeti Akadémia nyári kiállításán. Késõbb építészetet tanult a Liverpool Egyetemen. Bár tanulmányait nem fejezte be, tervezõ-építészként állást kapott a Grogan Társaságnál, ahol számos nagyjelentõségû terv kivitelezésében vett részt. Többek között õ készítette a tervrajzot a Londoni Nemzeti Galéria bõvítéséhez a Skidmore, Owings & Merill nevû amerikai építészeti cég által kiírt pályázat második fordulóján. Munkája végül a második helyen végzett a versenyen. Andrew munkássága különbözõ részekre bontható: Elsõ fejlõdési szakaszként említhetjük a festõ a serdülõkori éveit Londonban, a második a kiforrott absztrakt-kubista fázis, mely liverpooli éveihez köthetõ. Ezt követi a 1979 és 1981 közötti idõszak, a mûvész virágzó zsenialitásának korszaka. Ekkor fejlesztette ki saját stílusát, a lírikus absztrakt expresszionizmust, miközben extatikus állapotban festett álmai, és intenzív látomásélményei alapján. A kiállítás hatvan képet mutat be Andrew késõi korszakából, amelyben a mûvész a lírikus absztrakt expresszionizmus stílusában alkotott.
9
Landscape Sketch No. 1 26 02 1980 Oil wash on paper. 365 ´ 464 mm
Landscape Sketch No. 7 04 03 1980 Oil wash on paper. 365 ´ 441 mm
10
Lyrical Abstract Expressionism by Andrew Fekete Born in 1954, of Hungarian extraction, I originally pursued a career in architecture and studied at the University of Liverpool and at the Polytechnic of Central London, before leaving that discipline in 1977 in order to devote more time to my other interests. Nevertheless, the preoccupation with form and structure, inherent in the study of architecture, remains a formative influence on my work, which in its early stages drew upon the movements of cubism and constructivism for inspiration. From 1979, however, following a deepening study of analytical psychology, more traditional and symbolically motivated themes grew out of a direct experience of the work as an unveiling force which confronted the intellectual prejudices of myself, the artist. The landscape paintings which derived from this experience are concerned with a heightened awareness of religious values and are also the product of a study of alchemical sources. From 1979 onwards my paintings and drawings drew increasingly upon landscape themes with views of mountains and valleys being the vehicle for a sustained exploration of an inner psychic landscape. Emotional intensity and an active experience of the landscape as an objective and independent reality are the hallmarks of this phase of work. These are “manifested” works and are followed rather than directed. They depend upon chance, accident and improvisation for their evolution. They link through to one of the dominant themes of my oil paintings and sketches, towards a lyrical abstract expressionism. From A Commentary on the Drawings, by Andrew Fekete, abridged by Peter Fekete
1954-ben születtem magyar családban, eredetileg építészi pályára készültem, ezért a Liverpool Egyetemen, illetve Mûszaki Egyetemen tanultam London központjában, majd 1977-ben félbehagytam e tanulmányokat, hogy több idõm legyen egyéb, engem foglalkoztató dolgokra. Mindemellett a forma és a szerkezet iránti elkötelezõdés, melyek az építészeti tanulmányokra jellemzõek, továbbra is alakító tényezõk voltak munkám során, amely mûvészetem e korai idõszakában felsorakoztatta a kubizmus eszköztárát, miközben a konstruktivizmus is hatással volt rá. 1979-tõl, bár elmélyülten tanulmányoztam az analitikus pszichológiát, eredetibb és szimbolikusabban motivált témák nõttek ki a festészet által közvetlenül szerzett élményekbõl, amelyek mintegy leleplezõ erõvel kerültek szembe az intellektuális elõítéleteimmel. A tájképek, amelyek ebbõl az élménybõl származnak, egyfelõl a vallási értékek legnagyobb tudatosságával készültek, m á s r é s z t a z a l k í m i a i f o r r á s o k ka l v a l ó megismerkedésem eredményeiképp. 1979-tõl a festményeim és rajzaim között egyre több tájkép szerepel, hegyek és völgyek látképével, közvetítve a lankadatlan felfedezõutat egy belsõ lelki tájon. Érzelmi intenzitás, valamint e tájak élénk élménye, mint objektív és független realitás fémjelzik ezt az idõszakot. Ezek a» belõlem elõtörõ «munkák, amelyek inkább maguktól alakultak, minthogy szándékosan lettek volna kialakítva. Létrejöttüket a szerencsének, a véletlennek és az improvizációnak köszönhették. E képek kapcsolódva olajfestményeim és vázlataim egyik fontos témájához, elvezettek a lírikus absztrakt expresszionizmushoz. Andrew Fekete: Magyarázatok a Rajzokhoz, szemelvények Péter Feketétõl
11
Compositional Study No. 2 21 04 1979 Oil on paper. 156 ´ 143 mm
April was the cruellest month. Certainly since the Spring of 1973. The difference being that I am that much more qualified to cope with depression, stress, anxiety and even latent breakdown. Partly, I have myself to blame. I deliberately exposed myself to the circumstances which foster instability. And having made the conscious choice to follow a creative path this month, I have actually made things more difficult. In many aspects my endeavours have ended in failure during this awful year. I have not transformed my life and I know one never does. The sheer agony of the knock penicillin reaction gave my system has exhausted me. The uncontrollable depression is a direct consequence of reacting to the drug and I deeply resent that. More than anything, it is the feeling of hopelessness it brings with it. It is classic despair. World weariness. … And now I have before me the products of a most fruitful 12 days. One finished painting and no less than 6 new works. Every one of which is in itself a major work. Let's make no bones about that. They may be miniatures but they are a seminal statement. Andrew Fekete, Diary entry, 01 05 1979 Az április volt a legkegyetlenebb hónap. Fõképp 1973 tavasza óta. A különbség az, hogy most már megtanultam kezelni a depressziót, a stresszt és az aggódást, még a közelgõ összeomlást is. Részben önmagamat okolom. Szándékosan tettem ki magamat azoknak a hatásoknak, amelyek elõsegítik az instabilitást. Amikor hoztam egy tudatos döntést arról, hogy ebben a hónapban a kreatív utat követem, még jobban megnehezítettem a helyzetemet. A törekvésem sok szempontból bukással végzõdött ebben a szörnyû évben. Én nem változtattam meg az életemet, és tudom, hogy nem is lehet. Az a merõ gyötrelem, ahogyan a penicillinre reagált a szervezetem, teljesen kimerített. A kontrollállhatatlan depresszió egyenes következménye a gyógyszer hatásának, és ez nagyon sajnálatos. Leginkább a reménytelenség érzése társul hozzá. Ez a klasszikus kétségbeesés. Maga az életuntság. ….És most elõttem van a leggyümölcsözõbb 12 nap termése. Egy elkészült festmény, és nem kevesebb, mint 6 új rajz. Mindegyik önmagában is kiemelkedõ munka. Mondjuk ki kertelés nélkül! Jóllehet kicsik, de õk a mag, amibõl minden kinõ. Andrew Fekete, Napló, Bevezetõ, 1979. május 1.
12
The Quest for Gold ANDREW FEKE TE - A RETROSPECTIVE Andrew left behind him a vast collection of diaries spanning every period of his life from adolescence to the end. It is a tragedy that some of these diaries were stolen, and particularly some that would cover some of the most intense periods of his artistic output. One can determine, also, that many paintings and drawings are missing, though whether this was because he destroyed them is not known. It is fortunate, however, that his papers do include essays and creative writings that are intimately autobiographical and describe the creative process behind his work. Indeed, even where diary entries exist, Andrew may not refer to directly to the fact that he painted such and such a work on such and such a day. We know this because he was meticulous in signing and dating all his work from 1979 onwards.
Andrew hatalmas mennyiségû írást hagyott hátra naplóiban, mely átfogja életének minden szakaszát a serdülõkortól a haláláig. Rendkívül sajnálatos, hogy néhány naplófüzetét ellopták, és éppen azokat, melyek a legfontosabb mûvészi korszakaiban készültek. Valószínû, hogy több festménye és rajza is elveszett, bár nem tudjuk, hogy nem saját kezûleg semmisítette-e meg õket. Mindazonáltal szerencsés, hogy a megmaradt írások között találhatunk esszéket, továbbá ötletes feljegyzéseket, melyek mélyen bensõségesek. Így képet kaphatunk a munkája során zajló alkotófolyamatról, igaz, Andrew még a naplórészekhez alkalmanként írt bevezetõkben sem utal a munkák készülésének idõpontjaira. Ezek azért tudhatóak, mert a festõ 1979-tõl pedánsan ellátta minden munkáját keltezéssel és aláírással.
Unique among his writings is the essay The Voyage into Night, describing his creative processes of 1979 to 1980, and his unfinished novel The Quest for Gold, describing the visions and dreams that gave rise to the astounding series of 1981.
Írásai között egyedi az Utazás az Éjszakába (Voyage into Night) címû esszé, mely beszámol mûvészi munkájának folyamatairól 1979 és 1980 között, valamint Az Arany Nyomában(The Quest for Gold), mely megörökíti látomásait és álmait, melyek megjósolják 1981 borzasztó eseményeit.
The public have a unique possibility to experience the correlation between the work of an abstract expressionist and the charged emotional background that gave rise to that work. The rendering of thought and emotion into pure form is thus made transparent.
A közönség különleges alkalmat kap arra, hogy megtapasztalja az összefüggést az absztrakt expresszionista mûalkotás, valamint a mû létrejöttét elõmozdító érzelmi háttér között. Így megnyilvánul az, ahogyan a gondolatok és érzések tiszta formává alakulnak.
Colliding Squares 08 05 1979 Graphite on paper, 284 ´ 280 mm
13
Cubist Composition in Pink and Black 01 02 81 Oil on paper. 521 ´ 500 mm
Vitathatatlan szellemi képességekkel születtem. A paranormális élmények, ahogyan Hesse és Jung is beszámolnak róla, amelyekkel a különleges tehetség úgymond megfizet az adományokért, érzékenyen érintettek. Azok a sötétben kavargó minták, amelyeket talán ösztönösen és halványan próbáltam utánozni a festményeimen… Hangokat hallani, dolgokat látni, átélni a kegyelem állapotait külsõleg adottak, de természetesen ezek a belsõ kivetülései a külsõbe. Számomra a római katolikus vallás magától értetõdõ volt. Kétség sem férkõzhetett az elmémbe. Jézus egyszerre volt jelent számomra kisfiúként, aztán, mint fiatalember, és mint a mi Urunk a Keresztfán. Volt bérmálkozás, gyónás, szentképek. A megközelíthetetlen és barátságos apácák. A cseresznyefa a zárda kertjében. A gondosan ápolt gyep. Fegyelmezettség és kötetlenség. Ez volt a boldog világ. …( És most) a személyiségem két arcáról: A kiegyensúlyozott, gyakorlatias és józan ésszel bíró ember, aki intellektuális kérdésekkel foglalkozik a relativizmus jegyében, és aki - a megbocsáthatatlan lelkesedésre és mások meggyõzésére való hajlamai ellenére nem igazán tudja becsapni magát. Ugyanakkor van egy személy, akinek az életét széttépte az ellentmondás. Van egyensúly, nyugalom, rend, fogékonyság a lét minden formájának megjelenésére, és mindezzel egyenértékûen a lélek drámája, a Földanya rettentõ aspektusa. Lélek és Föld. Teremtés és rombolás. Születés és halál. A lelkem egyszerre él és haldoklik. Lélegezés és megrázkódtatás. Andrew Fekete, Napló, Bevezetõ, 1979. március 20.
15
These diaries are my work of art. Andrew Fekete, Diary entry, 14. 10. 1979
Abstract Composition 2
Ezek a naplók az én mûalkotásaim.
04 11 79 Graphite on paper. 340 ´ 248 mm
Andrew Fekete, Napló, Bevezetõ, 1979.október 14
Ruins of the Burial Vault 02 09 1979 Graphite on paper. Image 200 ´ 141 mm Paper: 298 ´ 210 mm
17
Citadel 12 01 1980 Graphite on paper Image: 214 ´ 155 mm. Paper: 296 ´ 210
18
After the Storm 08 01 1980 Graphite on paper. 296 ´ 210 mm
19
The Gate to the City of the Scream 14 01 1980 Graphite on paper. 298 ´ 229 mm
20
As an infant I used to welcome the night, for to me the darkness of my room opened up fantastic vistas of swirling and multi-coloured forms. A kaleidoscope of whirling patterns filled the space around me as they rotated, pulsated and hovered about me. Some of them were geometrical constructions which exploded into space, rather like the patterns we now know from computer graphics. First one line would suggest itself and would then extend into another separate one. Their relationship towards each other would then set up a perspective system of their own into which other lines and shapes could then be inserted and related. Other lines curved away from me into hyperbolic space, whilst other forms were more organic, resembling the globes, fins and biomorphic shapes of plankton. Or else strange and exotic animals and faces would populate the space. With the darkness came the movement of these colliding and expanding forms as they radiated throughout my voyage into the night.
Kisgyermekként rendszerint vártam az éjszakát, a szobám sötétsége kavargó és sokszínû formák csodálatos látványát tárta fel elõttem. Az örvénylõ minták kaleidoszkópja megtöltötte a körülöttem lévõ teret, minden forgott, lüktetett és kavargott körülöttem. Néhány közülük geometriai alakzat volt, ami felrobbant a térben, leginkább olyan, mint a számítógépes grafikák mintái. Elõször egy vonal mutatkozik meg, amely késõbb kiterjedve elér egy másikat. Idõvel kettejük kapcsolata kialakítja a saját perspektivikus rendszerüket, amelybe beilleszthetõek más vonalak és formák is. Más vonalak eltávolodva hiperbolikus térré alakultak, míg további formák egységesebbek voltak, és gömbökre, uszonyokra, valamint a planktonok biomorfikus alakjára emlékeztettek. Mindemellett más különös, egzotikus állatok és arcok is benépesítették a teret. A sötétséggel együtt megérkezett az összeütközõ és kitáguló formák mozgása, ahogyan szétáradtak az éjszakába tartó utazásom alatt.
From The Voyage into Night Utazás az Éjszakába (részlet) “The City of the Scream” is inspired by the place of the same name in Afghanistan; a ruined and ancient city which has been engulfed by the desert. It is also an attempt to draw together a synthesis of opposing tendencies: chaos and order, light and darkness. The two towers in the foreground represent a false coniunctio between the feminine and the masculine principles. Their joining together creates an archway which leads through a cancerous maw of rock into the darkness beyond. The diagonal and upward movement of the composition points to the main source of light and towards a fusion of the opposites which can no longer be characterised in terms of its constituents. From Commentary on these Drawings
A Sikolyok Városa címû írás ötlete egy afganisztáni település nevébõl ered, amelyet így hívnak. Egy romos, régi város, amit elnyelt a sivatag. Ez is egy kísérlet arra, hogy szintézist képezzünk az ellentétes tendenciákból: káosz és rend, fény és sötétség. A két torony az elõtérben egy hibás kapcsolódást ábrázol a nõi és a férfi princípium között. Kapcsolódva boltíves folyosót képeznek, ami a szikla rothadó gyomrához hasonlító üregen át a sötét túlvilágra vezet. A kompozíció rézsútos és felfelé tartó mozgása a fõ fényforrás, az ellentétek összeolvadása felé irányul, amely egység többé nem határozható meg a részek által. Részlet a rajzhoz fûzött Magyarázatból
21
Homage to Monet The Lily Pond 25 02 1980. Oil wash on paper. 549 ´ 578 mm
A week that seems like a month. I feel I am on the edge of a bubbling volcano of creative activity which is about to burst upon me in floods. At one time had I produced 9 paintings in 3 days I would be exhausted. My own dithyramb. But to me this seems like the opening bars of the prelude to a great orchestral score. I can sense what is there … it is a matter of bringing it out. Now time seems of no importance at all. In these rapid and unconscious brushstrokes speak a subliminal memory of techniques I have never before used. Learning that imparts a mood of confidence. I have never tried to paint like Monet or Turner and now I know I can. At least a close approximation. Consciously I normally try to eliminate technique and end up forcing my work into a determined mould. All my intellectual reasoning and theorising speaks against that. Andrew Fekete, Diary Entry, 29 02 1980 Egy hét, ami egy egész hónapnak tûnik. Úgy érzem, hogy az alkotó tevékenység bugyborékoló vulkánjának peremén vagyok, ami mindjárt lávaként tárul fel elõttem. Egy alkalommal, mikor elkészítettem 9 festményt 3 nap alatt, kimerült voltam. A saját ditirambusom. De számomra ez olyan, mint egy nagy zenekari mû nyitányának elsõ ütemei. Sejtem, mi rejlik benne… amit meg kell szólaltatni. Az idõnek most egyáltalán nincs jelentõsége. Ebben a gyors és öntudatlan ecsetvonásban olyan technikák tudatalatti emléke mutatkozik meg, amelyeket korábban soha nem használtam. Ez a felfedezés magabiztos érzést ad. Soha nem próbáltam úgy festeni, mint Monet vagy Turner, és most tudom, hogy képes vagyok rá. Legalábbis valami nagyon hasonlóra. Általában tudatosan próbálom mellõzni a technikát, a végén pedig igyekszem egy határozott formára alakítani a munkámat. Ennek minden intellektuális érvelésem és elmélkedésem ellene szól. Napló, Bevezetõ 1980.február 29
22
The Clinging Flame 15 07 1981 Oil wash on paper. 179 ´ 287 mm
At the beginning of 1980, however, I found myself turning my back on my abstract work completely and started producing paintings within a variety of styles and within a genre in which I had had no previous training: impressionist and symbolist landscapes which feature mountains and precipitous gorges. The most important aspect of the production of these paintings was that they burst upon me in a completely spontaneous way and over a very short period of time. Normally I am used to spending three or four weeks or as many months in laborious and painstaking effort in order to produce one finished painting. It therefore came as a surprise to be able to produce up to three quite detailed paintings in a single night, and then to be able to sustain that kind of output over a period of time. In order to work like this one has to be able to paint very quickly and one almost has to pour the paint onto the surface of the paper. From The Voyage into Night 1980 elején, bár észrevettem, hogy teljesen hátat fordítottam az absztrakt mûvészetnek, és elkezdtem különféle egyéb stílusokban festeni, egy olyan mûfajon belül, amelyben nem volt gyakorlatom: impresszionista és szimbolikus tájképfestészet, amely a hegyeket és a meredek szorosokat emeli ki. A legfontosabb vonása e képek alkotási módjának az volt, hogy az elképzelés teljesen spontán módon jelent meg elõttem, egészen rövid idõ alatt. Rendesen három-négy hetet, vagy ugyanennyi hónapot töltök szorgalmas és lelkiismeretes munkával azért, hogy egyetlen képet létrehozzak. Ezért meglepetésként ért, hogy három elég részletes festményt sikerült elkészítenem egyetlen éjszaka alatt, és hogy utána még egy ideig képes voltam ugyanerre a teljesítményre. Annak érdekében, hogy így lehessen dolgozni, nagyon gyorsan kell festeni, miközben szinte önteni kell a festéket a papírra. Utazás az Éjszakába (részlet)
23
The Living Rock, Gotama Gate
24
19 07 1981 Oil wash and graphite on paper. 315 ´ 269 mm
The column itself was originally going to support the standing figure of Buddha, but early on in the effort I realised that it was not something that I would be capable of pulling off. I merely left an outline a suggestion of where Buddha might be. I then took another look. Yes, a curious shape was embedded in the column. I could not quite make it out, but when I looked at it again I could see it clearly. I had not noticed it, because I had not expected to see a hand there. The apparition pleased me no end, for the drawing of hands is a test of skill which usually eludes me. There it was, perfectly formed and pointing in the direction of the sky, giving the gesture which marks the completion of the alchemical opus. It almost seemed to be moving. As I concentrated on it the foreground of rocky forms seemed to be merging with the distant ridges beyond them. The whole composition seemed to be gathering in momentum, rushing upwards towards the hand, as if everything had now become focused upon it. It was then that it came out of the painting and pointed at me and back again to the sky in a circular movement which was repeated several times. From The Foundation, the second version of the third chapter of Andrew's unfinished novel, The Quest for Gold.
The Living Rock - Detail
The Totem of the Ancestors - Detail
Maga az oszlop eredetileg az álló Buddha alakot hivatott megtámasztani, de mikor elkezdtem a munkát, észrevettem, hogy nem olyan dologról van szó, amit mellõzhetnék. Ezért csupán egy vázlatot hagytam, mely Buddha valószínû helyét mutatja. Aztán még egyszer megnéztem. Igen, egy különös forma volt az oszlopba ágyazva. Nem teljesen értettem, de mikor újra ránéztem, tisztán láttam. Korábban nem vettem észre, mert nem számítottam arra, hogy lesz ott egy kéz. A jelenés nagyon tetszett, mivel a kezek lerajzolása olyan próbatétel, ami elõl rendszerint kitérek. Ez pedig ott volt tökéletesen kialakítva, és az ég irányába mutatott, az alkímiai mû elkészültét jelzõ gesztussal. Úgy tûnt, mindjárt megmozdul. Miközben ezt figyeltem, az elõtér sziklaalakzatai összeolvadni látszottak a fölöttük lévõ távoli hegygerincekkel. Az egész alkotás egyetlen, a kéz felé sietõ mozzanattá látszott összesûrûsödni, mintha most minden erre irányulna. Ez után a kéz kijött a képbõl, rám mutatott, majd vissza az égre, többször körkörösen ismételve a mozdulatot. Az Alapítvány címû harmadik fejezet második változata Andrew befejezetlen regényébõl, Az Arany Nyomábanból (részlet)
25
Mount Fuji After Hokusai 26 07 1981 Oil wash on paper. 260 ´ 330 mm
Here then the symbolism and intention behind the paintings becomes more obvious. They arose not merely as works of art which were arrived at in a rather strange way, but as signals of a psychic event which was occurring within me. From The Voyage into Night
26
Itt a szimbólumrendszer és a festmények mögötti tartalom nyilvánvalóbbá válnak. Ezek a képek nemcsak érdekes módon létrejött mûalkotások, hanem a bennem zajló lelki viaskodások jelei.
Utazás az Éjszakába (részlet)
I meditate on the sounds of animal scratchings And observe pictures in the overcast sky As waves form swirling arches In the commotion of wind and rain Casting up their sudden openings At the threshold to other worlds. From the poem, Active Imagination
Elmerengek az állatok hangjain És képetket látok a beborult égen Mint hullámszerû örvénylõ ívek A szél és az esõ kavargásában Felemelve hirtelen kinyílásukat Más világok elõtt. Tevékeny képzelõdés (részlet a versbõl)
Landscape Beneath Overcast Skies 01 08 1981 Oil wash on paper. 272 ´ 191 mm
Thus are holy places approached Out of time From the poem, Punishment for the Transgressors
Így megtalálták a szent helyeket Elkésve A Vétkesek Büntetése címu versbol
Landscape Sketch 02 08 1981 Oil wash on paper. 289 ´ 265 mm
27
“In the geological strata Of mountainous heavings Lie stranger spirits still Clothed in sprouting tendrils Whose companions were the stars and meteors Long before historical time.” From The Alchemist Kõzetrétegében Óriási hegyeneknek Idegen lelkek nyugszanak csendben Rügyezõ indákba öltözve Akiknek társai csillagok és meteorok voltak Jóval a történelmi idõk elõtt. Az Alkimista (részlet)
Overhanging Tree 04 08 1981. Oil on paper. 331 ´ 410 mm
As the alchemists say, “Not a few died in pursuit of the goal” to paraphrase. Andrew Fekete, Diary entry, 27 03 1982
Ahogyan az alkimista mondja: „Nem kevesen haltak meg azért, mert céljukat követték”. Andrew Fekete, Napló, Bevezetõ, 1982. március 27
The Rock Tree 04 08 1981 Oil on paper. 471 ´397 mm
28
Black and Pink 02 11 1981 Oil on paper. 519 ´ 429 mm
30
Compositional Fragment Freedom from Limitations Floor Motif 13 02 1982 Oil and graphite on paper Image: 67 ´147 Paper 189 ´ 147
My intuition is still that Jung got the mandala thing completely wrong. Mandalas are psychic transformers. They carry energy primarily and psychic integration is a prerequisite for the useful manifestation of energy. The totality and psychic integration are the vehicles for the manifestation of energy. They are not the GOAL. The goal itself consists in varying degrees of EFFECTIVITY. As illustrations or manifestations of the creation principle. Diary entry, 13 02 1982
Még mindig az a benyomásom, hogy Jung teljesen félreismerte a mandalákat. A mandalák ugyanis lelki átalakítók. Elsõdlegesen energiát szállítanak, a lelki összhang pedig elõfeltétele a szükséges energia megjelenésének. A teljesség és az egység az energia megnyilvánulásának eszközei. Õk nem a CÉL. A cél az, hogy elérjük a HATÓKÉPESSÉG különbözõ fokozatait, amelyek mind a teremtõ erõ képei vagy feltárulkozásai. Napló, Bevezetõ 1982.február 13.
31
Composition 1 Series II Homage to Duchamp 14 02 1982 Oil on paper. 521 ´ 640 mm
Consultation with the I Ching. “When you see evil people, Guard yourself against mistakes.” Diary entry, 13 02 1982 Tanácskozás a Ji King-el: Ha gonosz embereket látsz, Vezéreld magad a hibák ellen. Napló, Bevezetõ 1982.február 13
32
When you reach the gate a phantasmagorical world will open up to you, and under these circumstances you may lose your reality function or your hold upon material realities. Again, the Foundation will enable you to experience the experiment under controlled conditions, without these controls acting as an oppressive system. The personnel will merely steer you as you re-orientate yourself. … The dreams and visions, meditations and psychic states are in themselves products of the psyche's unfolding and coming into being, in consciousness, and an increasing awareness of them leads one into a natural process of regrowth and regeneration. There are, however, occasions upon which the primal energies are gathered and projected to a point of focus and a realisation of them leads one to the many gates which open out onto the Path. From The Hidden Continents, the first draft of the third chapter of The Quest for Gold.
Amikor eljutsz a kapuhoz, egy képzeletbeli világ tárul majd fel elõtted, és ilyen körülmények között lehet, hogy elveszíted a realitásérzéked, vagy az eddig elfogadott anyagi valóságok hitét. Az Alapítvány képessé tesz majd téged arra, hogy ellenõrzött feltételek mellett vehess részt a kísérletben, melyek nélkül az élmény veszélyes és nyomasztó lenne. A segítõ személyzet csupán kormányoz téged, hogy újra orientáld magad. ….Az álmok és látomások, szemlélõdések és lelkiállapotok maguk hozzák létre a lélek megnyilatkozását és létrejöttét, tudatosan, és egyre inkább megértve õket vezetnek el a növekedés és újjászületés folyamatához. Jóllehet ezek olyan alkalmak, amikor az elsõdleges energiák összegyûlnek és egy bizonyos pontra vetülnek, és a megvalósításuk eljuttat a számos kapuhoz, melyek mind az Útra nyílnak. Részlet A Rejtett Földrészekbõl, Az Arany Nyomában címû írás harmadik fejezetének elsõ tervezetébõl
Mysterious Landscape
34
04 1983 Oil on paper. 410 ´ 179 mm
Conclusion
Deep down we all know that it is an elaborate game, the meaning of which is unknown to us. In our worst moments we know that it is an exercise in futility and that our time which is so precious to us is nothing in the vastness of the cosmos. If that realisation truly comes to us we cannot be other than shaken to the core. What apparatus can you take along with you to measure infinity and its paradoxes? Can a human consciousness preoccupied with bank statements and love affairs that go wrong cope with the boundless infinitude? Yet artists go on creating and pouring their contents into the human vacuum as a solitary statement against the brutality of an unredeemed and corrupt material existence. I decided there and then that it did not matter to me and that I would go on and create objects of beauty in the full face of that realisation, to hold in balance if I could the opposing forces of creation and destruction. From The Foundation, the second version of the third chapter of The Quest for Gold.
Legbelül mindnyájan tudjuk, hogy ez az egész egy igen összetett játék, aminek nem ismerjük az értelmét. Legrosszabb pillanatainkban azzal is tisztában vagyunk, hogy hiábavaló feladat, és hogy az idõnk, ami nagyon értékes számunkra, semmiség a világegyetem mérhetetlenségéhez képest. Amikor valóban megértjük, hogy nem vagyunk mások, mint egymáshoz csapódott atomok. Milyen módon tudnád felmérni a végtelent és annak ellentmondásait? Képes lehet egy emberi tudat belefeledkezni banki ügyekbe és rosszul alakuló szerelmi viszonyokba, a roppant végtelenséget tekintetbe véve? A mûvészek ez idõ alatt mégis folyamatosan teremtik, és beletöltik lelki tartalmaik termékeit a légüres emberi térbe, mintegy remeteként állva szemben a kiengeszteletlen és romlott anyagi lét brutalitásával. Én döntöttem arról, hogy mindezek már nem számítanak nekem, és hogy továbbra is a szépség tárgyait fogom létrehozni, teljes mértékben annak megvalósítására törekedve, egyensúlyt tartva a teremtés és pusztítás ellentétes erõi között. Az Alapítvány címû írás harmadik fejezetének második változata Andrew befejezetlen regényébõl, Az Arany Nyomábanból (részlet)
35
