A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA KÖZLEMÉNY

PARTIUMI

KÖZLÖNY A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM 7. SZÁM

A Kommunizmus Áldozatainak Emlékmûve Alapítvány, valamint az Amerikai Magyar Koalíció meghívására 2007. június 12-én Tõkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke egynapos rendezvénysorozaton vett részt Washingtonban. Június 13–14-én az Amerikai Magyar Emberi Jogok Alapítvány szervezésében a Kongresszusban, a Külügyminisztériumban (State Department) és a Nemzetbiztonsági Hivatalban (National Security Department) tett látogatást, és az amerikai adminisztráció vezetõ beosztású tisztviselõivel találkozott. Június 15-én püspökünk a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel testvéri-partneri viszonyban álló Lehigh Presbiteriánus Egyház vendége volt, a pennsylvániai Allentown-ban. Június 17-én, vasárnap délelõtt a New York-i Magyar Református Egyház templomában hirdette Isten Igéjét, és az azt követõ mûsoros közebéd díszvendége volt. Június 13-án Tõkés László a washingtoni Kossuth Házban, június 17-én délután pedig New Yorkban tartott elõadást A kommunizmusból – Európába címen. Az egyhetes észak-amerikai útiprogram a kommunizmusra és az annak áldozataira való emlékezés jegyében zajlott, másfelõl pedig – az idõszerûség jegyében – alkalmat nyújtott arra, hogy a közönség, a vendéglátók és a tárgyalópartnerek elsõ kézbõl tájékozódjanak Románia és a volt kommunista országokban élõ magyarság, közelebbrõl pedig erdélyi nemzeti közösségünk és egyházaink jelenlegi helyzetérõl. z A Kommunizmus Áldozatainak Emlékmûvét maga George W. Bush elnök avatta fel, személyes jelenlétével és beszédével emelve ki az esemény nemzetközi fontosságát. Alkalmi beszédében – az elnökhöz hasonlóan – Tom Lantos kongresszusi képviselõ is párhuzamot vont a nácizmus és a kommunista diktatúra között. Mindkettõjük beszédének aktuálpolitikai üzenetét képezte az iszlám terrorizmus / az „iszlám fasizmus” elítélése. A kommunizmus áldozatairól és bûneirõl szóló délutáni kerekasztalon neves amerikai szakemberek, valamint a kommunizmusban üldöztetést szenvedett, jeles orosz, kubai, észtországi, kínai, vietnámi és lengyel személyiségek tartottak elõadást. Románia képviseletében Emil Constantinescu ex-államelnök tartott beszédet, aki egyben a szoborállító alapítvány vezetõ testületének is tagja. Romániából jelen volt még Marius Oprea, a Kommunizmus Bûneit Kutató Intézet elnöke. Magyarország képviseletében az avatóünnepséget követõ fogadáson beszédet mondott Horváth János professzor – egykori emigráns –, a Fidesz–MPSZ országgyûlési képviselõje. A Lee Edwards történész által vezetett Alapítvány a „Szabadság Istennõjét” ábrázoló emlékmû felállításán túlmenõen fenntartja azon szándékát, hogy a kommunizmus áldozatai és rémtettei emlékére múzeumot hozzon létre Washingtonban. Nemes törekvéseik eszmei alapjáról ekképpen valla-

A szerkesztõbizottság elnöke TÕKÉS LÁSZLÓ Fõszerkesztõ BARABÁS ZOLTÁN

KÖZLEMÉNY nak: „Korunk súlyos erkölcsi mulasztása, hogy a kommunizmus embertelenségének teljessége az emberek elõtt alig ismeretes. Kicsoda van tisztában azzal, hogy az 1917-es Bolsevik Forradalom óta több mint százmillió halálos áldozatot szedett a kommunizmus? Tudatában vagyunk-e annak, hogy a világ összlakosságának több mint egyötöde – nem jószántából – még mindig kommunista uralom alatt él?” – olvassuk a programfüzetben. Az Alapítvány egyik dokumentumában egyenesen „a kommunista holokauszt imperializmusáról” olvashatunk. Tõkés László püspök az Alapítvány által szervezett díszvacsorán mondott nyitóimádságában a kommunizmus áldozatainak emlékét idézte meg, Isten csodálatos szabadításáért adott hálát, és azokért könyörgött, akik még mindig elnyomatásban, hazugságban és félelemben kénytelenek élni. A díszvacsora vezérszónoka, Joseph Lieberman szenátor – honfitársaival egybehangzóan – a Szabadságot éltette, amely az Egyesült Államok népének legnagyobb értéke. Ennek jegyében adták át a kitüntetetteknek a Truman–Reagan Szabadság Emlékérmet. z A Lehigh Presbiteriánus Egyház vendégeként püspökünk részt vett a Presbiteriánus Szentháromság Zsinat philadelphiai ülésén. Ünnepélyes köszöntõjében Egyházkerületünk üdvözletét tolmácsolta, és testvéregyházunk krisztusi szolidaritását köszönte meg és kérte a továbbiakban is – a kommunizmus utáni átmenet nehéz idõszakában. A Zsinat testvéri üzenetét és jókívánságait Joan Gray elnök adta át püspökünknek. A háromnapos tanácskozás és „lelkigyakorlat” úrvacsoraosztással ért véget. Aznap délután Tõkés László az Allentown-i Elsõ Presbiteriánus Egyház gyûléstermében találkozott a gyülekezet, valamint a környékbeli egyházközségek híveivel és képviselõivel, a Lehigh Presbiteriánus Egyház nemzetközi missziói testületének szervezésében. Püspökünket Steve Shussett zsinati igazgató mutatta be, majd Jack Ferlino voltés Pat Noga jelenlegi missziói elnök üdvözölte. Sokakkal együtt jelen voltak a Nagyvárad-Réti Egyházközség presbiteriánus testvérgyülekezetének a képviselõi. Tõkés László országunk, egyházunk és erdélyi–partiumi magyarságunk jelenlegi helyzetérõl tartott elõadást, majd kérdésekre válaszolt. z Washingtoni tartózkodása idején találkozott Tom Lantos képviselõvel, a Képviselõház Külügyi Bizottságának elnökével, aki továbbra is közvetlen módon kész közbenjárni a kommunizmus idején elkobzott egyházi ingatlanaink visszaszerzése, valamint az erdélyi magyar nyelvû felsõoktatás helyreállítása érdekében. Valamennyi találkozón, így a külügyminisztériumi meghallgatáson is részt vett Hámos László, a

2007. JÚNIUS 29.

HHRF elnöke, aki több mint húsz esztendeje végez áldásos tevékenységet a határon túli magyarság védelmében és érdekében. A State Department vezetõ tisztviselõinek – köztük Judith G. Garber ÉszakKözép-Európáért felelõs igazgatónak és John P. Beckernek, a tulajdon-visszaszolgáltatásban illetékes fõtanácsadónak – Tõkés László általános tájékoztatást nyújtott a posztkommunista átmenettel kapcsolatos kérdésekrõl és a romániai magyarság sajátos problémáiról, mint amilyenek: az emberi és a kisebbségi jogok kérdése, a szabad választás joga, az ingatlan-visszaszolgáltatás jelenlegi állása, a kisebbségi egyházakkal szembeni diszkrimináció, a csángókérdés, a magyar egyetem ügye, a kommunizmus „öröksége” (igazság- és jóvátétel), a Lorántffy Gimnázium elkobzott sportpályája stb. A Nemzetbiztonsági Hivatal Közép- és KeletEurópai Ügyekért felelõs igazgatója, Adam Stirling ugyanannak a napnak a délutánján készült Adrian Cioroianu külügyminiszterrel találkozni, amikor Tõkés Lászlót fogadta hivatalában. A véletlen egybeesés folytán idõszerûen vetõdött fel a romániai belpolitikai helyzet, az RMDSZ-nek ebben játszott szerepe, a Traian Bãsescu államelnököt tisztségében megerõsítõ népszavazás kérdése. Koszovó függetlensége kapcsán Oroszország, másfelõl Szlovákia és Románia ehhez való viszonyulása is a megbeszélés tárgyát képezte, továbbá a romániai magyar közösség autonómiájának a kérdése. Stirling igazgató kihangsúlyozta, hogy Koszovó ügyét egyedi esetként kell kezelni. Ugyanakkor viszont komoly figyelmet szentelt erdélyi magyarságunk problémáinak. Tõkés László kifejezte azon véleményét, hogy a román külpolitikának egyensúlyt kell tartania az amerikai és az európai orientáció viszonylatában; ami pedig az autonómiát illeti, az fontos demokratikus intézmény és stabilitási tényezõ szerepét tölthetné be Romániában, illetve a kelet-közép-európai térségben. z A washingtoni és a New York-i elõadásokon, illetve az istentiszteleten többnyire olyan emigránsokból és kivándorlókból tevõdött össze a közönség, illetve a gyülekezet, akik a saját bõrükön tapasztalták meg a kommunista diktatúra kártevéseit. Éppen ezért hálaadó lélekkel üdvözölték azt az elõrehaladást, amely az emlékmû-állítással a kommunista múlttal való szembenézés terén történt, és a kommunista visszarendezõdéssel szemben az 1989-ben elkezdõdött rendszerváltozás folytatását teljes támogatásukról biztosították. Drótos Árpád lelkipásztor, valamint a jelen lévõ egyházi és polgári vezetõk, továbbá az egész amerikai rendezvénysorozatot támogató Amerikai Magyar Koalíció, Max Teleki elnök és Lauer Edith tiszteletbeli elnök tovább folytatják az óhazában élõ és a határokon túlra szakadt nemzetrészek ügyének szolgálatát. Nagyvárad, 2007. június 20. KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET KÜLÜGYI OSZTÁLYA

2. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Hálaadó imádság és könyörgés a Kommunizmus áldozatainak emléknapján Washington, 2007. június 12. Mindenható Istenünk! Mennyei édes Atyánk! Szívünk legmélyébõl mondunk Néked hálát és köszönetet azért, hogy elhoztad ezt a napot, melyen a szolganépek szabadulásának örömére, valamint a továbbra is szolgaságban élõk felszabadulásának reményében – itt, a Szabadság hazájában – emlékmûvet avathatunk a kommunizmus üldözötteinek és áldozatainak a tiszteletére. Légy áldott kegyelmedért és szabadításodért! Hadd emlékeztessen bennünket mindenkor ez az emlékmû azokra a milliókra, akik „háborúságot szenvedtek az igazságért” (Mt. 5,10). Hadd tisztelegjünk azon ellenállók, üldözöttek és szabadságharcosok – a berlini felkelés, az 1956-os magyar forradalom, a Prágai Tavasz, a lengyel Szolidaritás és a Tienanmen-tér hõsei – elõtt, akik kiálltak és életüket áldozták az igazságért és a szabadságért. Õrizz meg bennünket a vétkes feledékenységtõl! Hadd tanítsuk meg utódainkat, az eljövendõ nemzedékeket arra, amit – a holokauszt korában és azzal együtt – a „kommunista holokauszt imperializmusa” jelentett, hogy az soha többé elõ ne fordulhasson az emberiség életében. És adj nekünk hálás szívet, hogy elismeréssel adózzunk mindazoknak, akik hozzájárultak az alattomos hidegháború befejezéséhez, és a Berlini Falat segítettek ledönteni. „Uram! A mélységbõl kiáltunk Hozzád” (Zsolt. 130, 1). Köszönjük Néked, Krisztusunk, aki a poklok mélyére alászállottál érettünk, hogy az istentelen önkényuralom mélységébõl felemeltél bennünket! Néped „sötétségben ült vala” (Mt. 4, 16): a bûn, a gyûlölet és az erõszak gulágjain és lágereiben. Hálát adunk Néked, Krisztusunk, hogy Te, aki „a világ Világossága vagy” (Jn. 8, 12), „felhoztad reánk világosságodat” (Mt. 5, 45). A megszabadult szolganépek közösségében adunk Néked hálát, Uram, hogy az Evangélium igazságával segítettél áttörni a „Nagy Hazugságnak” a berlininél is nagyobb falát; hogy a „Hallgatás Fala” is leomlott Temesváron, vele együtt pedig Ceauºescu, és „a sötétség országában” is felvirradt a szabadság. Végezetre azokért könyörgünk – a még mindig a világ lakosságának egyötödét kitevõ Testvéreinkért –, akik továbbra is embertelen kommunista elnyomatás alatt élnek. Téged kérünk, Istenünk, hogy szabadítsd meg õket! Adj erõt nekünk, hogy mi is szabadulásukért harcoljunk és cselekedjünk! Szent Fiad, az Úr Jézus Krisztus szenvedései forognak a szemünk elõtt. „Utált és az emberektõl elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerõje... utált volt, és nem gondoltunk vele – siratja Ésaiás. – ...betegségeinket õ viselte, és fájdalmainkat hordozá... és az õ sebeivel gyógyulánk meg” (És. 53, 3-5). Jézus kereszten bemutatott, egyetlen áldozatáért kérünk Téged, Istenünk, hogy vidd gyõzelemre a Te szabadításodat, és az Õ sebeivel gyógyíts meg bennünket! Ámen. TÕKÉS LÁSZLÓ

A FIDESZ–MAGYAR POLGÁRI SZÖVETSÉG XXII. KONGRESSZUSA Budapest, 2007. május 19–20.

KÖSZÖNTÕ BESZÉD Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Kongresszus! Hölgyeim és uraim! Kedves Testvéreim! Minekelõtte megköszönném szíves meghívásukat a Fidesz Kongresszusára, õszintén meg kell vallanom, hogy némi elbizonytalanodással érkeztem körükbe, arra a Magyarországra, ahol tizenhét évvel a rendszerváltozás kezdete után még mindig dívik bennünket „idegen munkavállalóknak” vagy éppenséggel jöttment „románoknak” nevezni; arra a Magyarországra, ahonnan 2005 decemberében a magyar kormány, illetve a kormánypártok vezényletével példás formában sikerült bennünket – ismételten – a határokon kívülre utasítani. Robert Fico éppen a minap kérte ki magának, hogy az Országgyûlés – Malina Hedvig védelmében – „beavatkozzék” Szlovákia belügyeibe. Annakelõtte – sorozatosan – budapesti „anyakormányunk” utasította rendre azokat a határon túli magyarokat, akik a magyarországi „belpolitikába” ártják bele magukat; sõt nem egyszer az RMDSZ fõkorifeusai is méltatlankodva utasították vissza magyarhoni Testvéreink – netalán éppen a Fidesz–MPSZ – jószándékú fellépéseit erdélyi magyarságunk érdekében. A kongresszusra készülve attól tartottam, nehogy magam is a „belügyekbe való beavatkozás” gyanújába keveredjem. Végül is azonban, európai és nemzeti platformra helyezkedve, sikerült leküzdenem magamban elbizonytalanító kétségeimet. Németh Zsolt és Szabó Vilmos legutóbbi közös állásfoglalása jó hatással volt reám ebben a tekintetben. Tabajdi Csaba és Gáll Kinga brüsszeli kiállása megerõsített abban a meggyõzõdésemben, hogy az ún. koppenhágai kritériumok megfogalmazása óta a kisebbségi kérdés az Európai Unióban távolról sem tekinthetõ pusztán „belügynek”. Sõt, Petõfi Sándort újraolvasván, a nemzeti összetartozás hagyománya is felelevenedett bennem, és most már teljes meggyõzõdéssel hangsúlyozom, hogy amint az 1848-as Unió révén „eggyé lett mind a két magyar” – 1989 újbóli egymásra találása jegyében, az átmeneti idõszak rosszra fordult viszonyai ellenére, most már végképp „Együtt vagyunk, és együtt maradunk” – amint a Nemzet Költõje mondja. Elbizonytalanodásom és pillanatnyi zavarom másik oka az volt, hogy a '90-es évek ígéretes kezdeteihez képest mostanra már szinte-szinte szerepcsere történt Magyarország és Erdély viszonyában. A kommunizmus bukásának és a rendszerváltozás indulásának lelkesítõ idõszakában mi, ágrólszakadt kisebbségi magyarok, még sugárzó bizakodással tekintettünk az Anyaországra, és – Isten után – Tõle reméltük sorsunk jobbra fordulását. Utóbb azonban megütõdve kellett ráébrednünk arra, hogy kisebbségi létünk hátrányai saját hazájában élõ nemzetünk elesett állapotához képest mennyire viszonylagosak. Hosszú ideig elfogult várakozással tekintettünk „nemzeti államunkra”, a szomszédos országok között a leginkább európainak tûnõ Magyarországra. Felnéztünk Reá. Azt hittük és azt reméltük, hogy segíteni tud, és segíteni fog rajtunk. Ez a balhiedelem ma már a múlté. Képletesen szólva: engedjétek meg, hogy – szavaim által – a mai Magyarországon a romániai magyar kisebbség köszöntse a maradék hazájában élõ magyar „kisebbséget”. Félreértés ne essék: megjelölésem nem etnikai természetû. Úgy értem, hogy: nemzetünk a saját országában pusztul és szenved hátratételt. Arról van szó, hogy saját – magyar – államunk nem védi, nem képviseli és nem érvényesíti az elvárható, természetes, magától értetõdõ módon és mértékben nemzeti érdekeinket. Nem így például Románia

vagy Szlovákia, ahol a jól vagy rosszul felfogott nemzeti érdek mindennél elõbbrevaló. Egy ideig csak azt kifogásoltuk, hogy Magyarország nemzetpolitika helyett szûkkeblû állampolitikát folytat. Azóta súlyosbodott a helyzet. Ma már nemhogy határokon átívelõ nemzetpolitikáról, de még korlátozott mérvû nemzeti állampolitikáról sem beszélhetünk. Ma már nemhogy a magyar állam segítségére számíthatnánk – hanem nem egyszer arra gondolunk, hogy Nektek, magyarországi magyaroknak volna sokkal inkább szükségetek a határon túli „kéregmagyarság” esendõ támogatására... A határon túlra szakadt – az erdélyi – magyarok növekvõ aggodalommal és keserûséggel tekintenek valamikori Anyaországukra, melyben a mértékadó közvélemény-kutatások szerint is „rossz irányba haladnak a dolgok”. Mi is azt észleljük, mint a Csoóri Sándor megfogalmazta Márciusi levél aláírói, hogy: „kétségbeesés árasztja el Magyarországot”. A Fidesszel együtt azt érzékeljük, hogy: „Magyarország bajban van”. A tavalyi nemzeti ökumenikus imaév erkölcsi imperatívusza értelmében úgy érezzük, hogy: a nemzet „lelki megújulására” van szükség. A rendõrség minap kirobbant erkölcsi válsága Sólyom László államelnök azon megállapítását példázza, hogy: édes hazánk „morális válságban” szenved. Az egészségügyben elhatalmasodó válság pedig a megbetegített nemzet metaforájává szélesedik. „A kommunizmus fekete könyvének” (Stephan Courtois) az egyenes folytatását látjuk Magyarország könyörtelen „kisemmizésében”, a „széthazudott ország” (Sylvester Lajos) vesszõfutásában. Saint-Exupéry Kis hercegének arra a kérdésére, hogy a sivatagból hová tûntek az emberek – a Virág azt felelte: régebben látott néhányat belõlük, de elhordta õket a szél, mivelhogy gyökértelenek... Hová leszünk, mivé leszünk, hogyha nemzetünk elgyökértelenedése, önazonosságunk válsága tovább tart; hogyha kitörési pont, az igazi forradalom esélye híján népünk – Kovács Imre által láttatott – önpusztító, „néma forradalma” beteljesedik?! A Fidesz mostani kongresszusának a feladata nem az, hogy a párt belsõ ügyeirõl tanácskozzon, hanem hogy az ország gondjaival foglalkozzon – olvashattuk Orbán Viktor kabinetfõnökének nyilatkozatában. A Fidesz és Szövetségeseinek tanácskozása „több, mint kongresszus” – mondotta Deutsch-Für Tamás. Jövõnkrõl, egy „erõs Magyarországról” álmodunk, amelyet az „új többség” teremthet meg – erre szövetkezzünk! Szövetségeseitek között reánk, határon túli nemzetrészeinkre is bizton számíthattok. Vegyünk példát Franciaországról! Nicholas Sárközy nem szégyelli, hogy „szíve az országért és a hazáért dobog”, és vallja, hogy értéktagadó világunkban nem csupán Franciaországnak, de az egész Európának nagy szüksége van a hazaszeretetre. Ezért hozta létre „a nemzeti identitásért felelõs minisztériumot”. Mi, magyarok se hagyjuk veszendõbe menni nemzetünket. Hasonló céltudatossággal védelmezzük és juttassuk érvényre nemzeti önazonosságunkat, értékeinket és érdekeinket. 2007. május 20. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök Zárszó: Pünkösd szent ünnepének közeledtén, hadd kívánjak Mindnyájatoknak áldott ünnepeket. Kérjük Istent, hogy „az erõs lelket újítsa meg bennetek” (Zsolt. 51,12), hogy teljesíteni tudjátok vállalásaitokat.

3. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Pontosítás RORLÉSZ ügyben Amint a mellékelt írásban olvasható, Székely József lelkipásztor, a Romániai Református Lelkészértekezleti Szövetség elnöke kifogást emel az áprilisi lapszámunkban megjelent Rendhagyó Sajtószemlével szemben. Szívesen tesszük közzé a lelkészértekezleti elnök „pontosítását”. Ugyanakkor Egyházkerületünk álláspontját is közöljük, mely szerint a „nyíltság” és a „civilizált párbeszéd” nem tévesztendõ össze a „nyílt” vádaskodással és rágalmazással, valamint a „civilizált” és szeretetteljes beszédmódtól idegen gyalázkodással. Igenis, a RORLÉSZ-fórum azáltal, hogy teret nyújtott a politikai támadást hordozó „gyûlölet-beszédnek”, a belkörû – lelkészértekezleti – nyilvánosság keretében tevõlegesen részt vett annak mediatizálásában. A szabad véleménynyilvánítás nem azonos a szabados véleménynyilvánítással, mint ahogy a sajtószabadság sem jelenti azt, hogy a sajtónak mindent szabad. Ez egyházi szeretetközösségünkben fokozottan érvényes. Az etika és a nyilvánosság – írott és íratlan – szabályai alól a RORLÉSZ-fórum sem vonhatja ki magát.

A Partiumi Közlöny áprilisi számában, valamint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület honlapján megjelent Rendhagyó Sajtószemlével kapcsolatban írok. Mindkét fórumot ország-világ olvashatja. Lévén, hogy ebben a „sajtószemlében“ ennyire elõkelõ helyen szerepel személyem és a lelkészértekezleti fórum, úgy érzem, nemcsak jogom, de kötelességem is néhány pontosítással szolgálni. Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a RORLÉSZ internetes fórum is tárgya lett a „rendhagyó sajtószemlének“, ugyanis egyrészt ez a fórum nem sajtótermék, másrészt pedig nem Tõkés László püspök személyével kapcsolatos hírek miatt alapíttatott. A „rendhagyó sajtószemle“ szerkesztõje és írója azzal vádol engem, hogy jeleskedtem a református egyházkerületeink és ezek püspökei ellen indított, politikai célzatú kampány belkörû mediatizálásában. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak. A RORLÉSZ-fórum egy olyan hely a világhálón, ahol minden bejelentkezett református lelkipásztor elmondhatja véleményét. Ahogyan a lelkészértekezleteken is megszólalhat a legkisebb szórványban szolgáló lelkipásztor és az egyházkerület püspöke, úgy a RORLÉSZ-fórumon is írhatott minden lelkipásztor, aki egyházi életünk kérdéseiben meg tud, vagy meg akar nyilatkozni. Mindenki arról ír, ami számára a legfontosabb vagy legaktuálisabb. Református Anyaszentegyházunkban a Tõkés László püspök politikai szerepvállalásán kívül még számos

aktuális és fontos kérdés van. Ezek megbeszélésére is teret biztosít a RORLÉSZ-fórum. A „rendhagyó sajtószemle“ szerkesztõje – ha jól értem – engem is Visky Béla „csendestársának“ nevez. Csak sejtem, hogy ez mit jelenthet. De ebben a sejtelmességében is visszautasítom. Eszerint a „logika“ szerint én ugyanolyan csendes társa vagyok az ugyancsak RORLÉSZ-fórumon író Csûry István királyhágómelléki egyházkerületi fõjegyzõnek, Forró László egyházkerületi tanácsosnak, vagy Dr. Péter Miklós teológia tanárnak, vagy bárki másnak, akinek az írása megjelent a fórumon. Márpedig nem vagyok csendestársa sem egyiknek, sem a másiknak. De társa vagyok azoknak, akik hisznek a civilizált párbeszédben és abban, hogy a nyíltság elengedhetetlen feltétele a keresztyén életnek. Ennek helyességérõl, a Szentírás alapján, meg vagyok gyõzõdve. Lehetõségem és erõm szerint református lelkipásztorként és a RORLÉSZ elnökeként a jövendõben is ezt fogom szorgalmazni. Tisztelettel kérem ezt a rövid írást a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalos lapjában, a Partiumi Közlönyben megjelentetni. Mivel a RORLÉSZ-nek minden református lelkipásztor tagja, az Értesítõ (az Erdélyi Református Egyházkerület hivatalos lapja) fõszerkesztõjét is kérem írásom közlésére. SZÉKELY JÓZSEF kolozsvár-alsóvárosi lelkipásztor, RORLÉSZ-elnök

Ahol templom van, köré házak épülnek... Fõtiszteletû Püspök úr! Nagytiszteletû Lelkipásztor urak! Tisztelt Gyülekezet! Örömünnep ez számunkra, hogy így egybegyûlhettünk, egy ilyen rendkívüli alkalomból. Nem reméltük, hogy még megadatik ez alkalom, hogy ennyi kakszentmártoni és egykori kaki és szentmártoni lakos így összetalálkozzon. Harminchét esztendõ telt el azóta, hogy e templomba jöttünk menedéket keresni, Isten szavában reményt, kapaszkodót találni. Harminchét év telt el, mióta az 1970-es árvíz szétszórt bennünket. Isten akarata volt – mondhatnánk. De az árvíznél nagyobb csapás volt az, hogy összeomlott házainkat nem építhettük vissza, hanem el kellett, hogy menjünk, el kellett költöznünk, ki-ki amerre tudott, elhagyva portáinkat, szülõföldeinket, el kellett szakadnunk a gyökereinktõl; és ez biztos nem Isten akarata volt, hanem a sokat emlegetett egykori istentelen rendszer politikája. A templom épen maradt, körülötte néhány házzal, a benne élõ kitartó emberekkel, akik nem adták fel, nem bontották le önszántukból házaikat. E kitartás meghozta gyümölcsét: újra épülhetett a falu. Beigazolódott az a mondás: ahol templom van, köré házak épülnek. És ez így is történik, gyönyörû házak épülnek a gyönyörû templom köré. De nekünk, akik kénytelenek voltunk elköltözni, vagy elüldözöttek lettünk, csak úgy tûnik: a

régi volt szép. Az emlékeinkben szépnek csak úgy látszik, ahogy volt Kak és Szentmárton egykoron. Mivel én kaki származású vagyok, rólunk is szeretnék pár szót szólni. Egykor 86 lakóháza volt a falunak, 320 lakossal, melybõl 82 református. Az 1970-es árvizet követõen csak egyetlen ház és a temetõ jelezte, hogy ott is éltek emberek valamikor. Örömmel mondhatom azonban el, hogy most már ott is újraindulhat az élet. Hála egy jó gondolatnak és a szatmárudvari önkormányzat döntésének és munkájának, miáltal Kak is újraépülhet. Ez év januárjától ott is lehet építkezési engedélyeket igényelni. 35 év után, 2006 tavaszán léptem ismét e templomba. Nem szép példa, de biztosan rajtam kívül vannak még jó páran, akik – mióta elkerültek a faluból – nem lépték át e templom küszöbét. Én akkor megfogadtam, hogy ezután többet fogok idejönni. Ezt szeretném, ha a többi egykori kakszentmártoni is megfogadná, és velem együtt be is tartaná, hiszen innen indult az életünk. Itt voltunk megkeresztelve, itt tettünk fogadalmat hitünkrõl a konfirmálás alkalmával és sokan közülünk itt fogadtak örök hûséget egymásnak. Itt tanultunk imádkozni és itt tanultuk a szép énekeket egykori lelkipásztorunktól, Õri Zoltántól. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy megemlékezzünk egykori tanítóinkról, tanárainkról is, akik bevezettek bennünket a betûvetés és olvasás rejtelmeibe, és elindítottak bennünket az élet útján. Megemlíteném a még élõ Erdei Mária

tanítónõt, Farkas Sándor egykori iskolaigazgatót és az elhunyt Felvinczi Matild tanítónõt, valamint Alexa Erzsébet tanító-óvónõt és férjét, Alexa János tanítóurat. Az élõknek kívánunk jó egészséget, a holtakat Isten nyugosztalja békében. Látogassuk templomunkat, szülõföldünket, de ne feledkezzünk meg a temetõkrõl sem, ahol õseink nyugosznak. Takarítsuk le a bozótot sírjaik körül, szedjük le róluk a gyomokat és vigyünk rájuk virágot. Köszönjük Istennek e szép alkalmat, hogy itt lehetünk, köszönjük e templom lelkipásztorának és hitvesének, a gondnok úrnak és a presbitériumnak, valamint minden egyes egyháztagnak, kiknek áldozatos munkája nélkül nem szépülhetett volna meg e templom, s most nem ünnepelhetnénk együtt ilyen szép számban. Isten áldását kérem minden szentmártoni és kaki vendégre és a vendéglátókra. Adja Isten, hogy a jövõben egyre gyakrabban találkozhassunk. Üzenni szeretnék az új és leendõ kakszentmártoni lakosoknak is: szeressék régi-új településüket, ápolják, szépítsék. Szeressék a régi lakosokat és biztos vagyok benne, hogy õk is jó barátokként fogják fogadni önöket. BOROS GERZSON tanácsos Elhangzott 2007. június 10-én, a kakszentmártoni templomavatás és megemlékezés alkalmával.

4. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

LEVÉLVÁLTÁS

CE SZÖVETSÉG SZABÓ ISTVÁN UTAZÓTITKÁR ÚRNAK MAROSVÁSÁRHELY Tisztelt Utazótitkár úr!

2005–2006 folyamán Egyházkerületünk komoly erõfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az egyházon kívüli státusban mûködõ CE Szövetség az egyházi szervezeti rendbe beilleszkedhessen. Ennek céljából több megbeszélésre is sor került, melyeknek dokumentumai – a maguk idejében – sajtónkban olvashatóak voltak. Sajnos, Egyházkerületünk rendezésre irányuló õszinte jószándéka a CE Szövetség számos Tagjának a párbeszéd és együttmûködés szellemét sértõ magatartása miatt zátonyra futott. Erre vonatkozóan közöljük a mellékelt leveleket.

ASOCIAÞIA PRO CHRISTO ET ECCLESIA KRISZTUSÉRT ÉS EGYHÁZÉRT SZÖVETSÉG FOR CHRIST AND HIS CHURCH

KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖKI HIVATALA FT. D. TÕKÉS LÁSZLÓ PÜSPÖK ÚR FIGYELMÉBE

Fõtiszteletû Püspök úr! Ezennel tisztelettel szeretném megerõsíteni a CE Szövetség nevében, hogy kívánjuk folytatni a tárgyalásokat a tavalyi találkozásaink szellemében. Egyházunk szolgálatának és jövõjének érdekében. Amint legutóbbi megbeszélésünkön – Nagyváradon, 2006. november 9-én – megegyeztünk, tárgyalásainkat bizottsági szinten folytatjuk. Szövetségünk március 24-én országos vezetõségi ülést tartott Marosvásárhelyen, amelyen meg is nevezte a kerületek küldötteivel tárgyaló, bennünket képviselõ négy személyt, a következõk szerint: – Adorján Kálmán, elnök – Berke Sándor, alelnök – Halmen István, igazgató – Szabó István, utazótitkár Két dátumot is javasolnánk a közös bizottsági ülés számára: folyó év május 24. vagy május 30. Tisztelettel várjuk a Püspök úr visszajelzését a tárgyalások folytatásának színhelyét és idõpontját illetõen. Urunk áldását és vezetését kérve Püspök úr életére és szolgálatára, a CE Szövetség nevében:

Marosvásárhely, 2007. április 17. SZABÓ ISTVÁN utazótitkár

Legutóbbi megbeszéléseink és megegyezésünk értelmében megkerestük az Erdélyi Református Egyházkerületet a bizottsági tárgyalások tárgyában. Testvér-egyházkerületünk elzárkózik a közös megbeszélésektõl. Ezek után megállapítható, hogy megegyezésünk feltételei nem teljesülnek, s ilyenképpen a közös megbeszélések elkezdése is tárgytalan. Másodsorban a Visky Béla által kavart és a CE Szövetség által is masszívan támogatott botrányos körülmények sem kedveznek a „párbeszédnek”. Akik õszinte párbeszédet akarnak, azok nem úgy beszélnek és nem úgy cselekesznek,

mint például tárgyalóküldötteik egyike, Berke Sándor, vagy azok a CE-tagok, akik a Visky Béla által kezdeményezett Állásfoglalást aláírták. Tájékoztatásul mellékeljük püspökünk Berke Sándorhoz intézett magánlevelét, valamint a nevezett Állásfoglalást. Ha egyházunk helyzetében valami is „tarthatatlan”, akkor az – megítélésünk szerint – éppen az Önök szervezete számos Tagjának az egyházi rend elleni és békés szolgálatának felborítására irányuló, botránykeltõ szándékú szervezkedése. Tisztelettel küldjük üdvözletünket. Áldás, békesség! 2007. június 21. CSÛRY ISTVÁN püspökhelyettes

Egyházmegyei Ifjúsági Találkozó Pünkösd ünnepének szellemében, az együvé tartozás örömében gyûltek össze Szilágylompérton 2007. június 2-án egyházmegyénk ifjai. A közös éneklés hamar összekovácsolta a fiatalokat, különbözõ gyülekezetekbõl érkezve, e napon mindenki egy nagy család lett. A találkozó mottója: „…mindnyájan egy akarattal együtt valának.” (Ap.Csel.2,1/b). Ezzel az Igével szolgált Lukács József esperes a megnyitó istentiszteleten, a 180 résztvevõ elõtt a református templomban. Pünkösd után a tanítványok is fontosnak tartották a közösségépítést, a gyakori találkozást, a közös örömök és terhek megosztását. Ez a találkozó a közösségépítés jegyében született, hogy egy lelkes, szolgálatra kész szilágysági református ifjúságot építsünk. A délelõtt folyamán két elõadásra került sor, amelyek a közösségépítés, csapatépítés két fontos elemét tárták fel: az önismeretet, valamint a másik ember megismerését. Kánya Zsolt Attila, lecsméri lelkipásztor az önismeretrõl tartott elõadásában kihangsúlyozta, hogy mennyire fontos megismernem önmagam, hogy tisztában legyek képességeimmel, jó és rossz tulajdonságaimmal. Két bibliai hõst is megemlített, akik nem ismerték önmagukat igazán: Mózes és Péter. Egyik sem hitte volna, hogy amire Isten elhívta õket, arra képesek is lesznek Isten segítségével. Isten és Jézus közelében megismered önmagad, hibáidat is és erényeidet is. Az Õ segedelmével a lehetetlenre is képes leszel. Közös éneklés és szünet után következett a második elõadás, amit Bogdán Szabolcs, borzási lelkipásztor tartott. Címe: „Avagy õrizõje vagyok-e én az én atyámfiának?”. Ez a mondat Kain szájából hangzott el elõször, és sajnos máig nagyon sokan ilyen érzésekkel viszonyulnak felebarátjuk iránt: irigységgel, nemtörõdömséggel, közömbösséggel. Felhívta a fiatalok figyelmét arra, hogy csapattagok vagyunk. Több csapatban játszunk: a családban, az iskolában, a gyülekezetben, a sportpályán, a baráti körben. Rájöttünk már, hogy egyedül nem megy, csak csapatban, jó közösségben lehet szép

eredményeket elérni, tartalmas életet élni. Elõadásában Bogdán Szabolcs részletesen kielemezte Kain és Ábel kapcsolatát. Õk voltak az elsõ csapat. Vajon mitõl romlott meg a kapcsolatuk, melyek voltak Kain rossz tulajdonságai, amelyek rombolták a csapatot? A fiatalok helyeslõen bólogattak, sok esetben magukra ismerve, amikor Kain tulajdonságait megismerték. Hát igen, én is ilyen vagyok sokszor! Ha jó csapattag akarok lenni egy közösségben, akkor le kell vetkõznöm az irigységet, a túlzott magabiztosságot, a hazugságot. El kell ismernem mások jó tulajdonságait, féltékenység és irigység nélkül örülnöm kell mások örömének és sikerének. Ebéd után a kultúrotthonban megtekintettük A tékozló fiú történetét feldolgozó zenés színdarabot, amit a Zilahi Református Wesselényi Kollégium diákjai adtak elõ nagy sikerrel. Délután csapatépítõ játékokra került sor. Hét csoportra osztottuk a résztvevõket, és külön helyszíneken, egy-egy lelkész vagy teológus vezetésével, két órán keresztül játszottak. A játékok lényege az önismeret és a másik ember megismerése volt: ki vagyok én igazán, és kicsoda a másik ember, aki mellettem ül? Mindenki nagyon jól érezte magát ez idõ alatt, és lelkesen gyûltek újra össze a templomban, ahol kiértékeltük a játékok eredményeit. A találkozó zárása elõtt ismertettük a fiatalokkal a Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség (KRISZ) egyházkerületi programjait, továbbá felhívtuk figyelmüket az Egyházmegyei Nyári Táborunkra, amit július 23-28. között szervezünk meg Sólyomkõváron. Errõl a találkozóról mind a 180 résztvevõ – testileg kissé megfáradtan, de lelkileg annál inkább feltöltõdve – tért haza, és bízunk abban, hogy a jövõben is beépülnek a szilágysági református ifjak lelkes csapatába. SZÕNYI LEVENTE lelkipásztor, Szilágylompért

5. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Nemzetközi imatüntetés Nagyvárad, 2007. május 31. Több mint 500 ezer nagyváradi keresztény hívõ, szolidarizáló polgár vállalt közösséget a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel, azon felhívás értelmében, hogy a nemzetközi imatüntetés résztvevõi ismételten kifejezzék tiltakozásukat a nagyváradi önkormányzat azon jogfosztó határozatával szemben, amellyel megfosztotta sportpályájától a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot. A Nagyvárad-olaszi református templomban egybegyülekezett hívek, továbbá a Kárpát-medence különbözõ szegleteibõl érkezett egyházi és világi küldöttek körében Mikló Ferenc bihari esperes hirdette Isten Igéjét. Ezt követõen a különbözõ régiók és tanintézetek képviselõi szóltak az egybegyûltekhez.

Deutsch-Für Tamás, volt ifjúsági és sportminiszter, Orbán Viktor Fidesz-elnök kabinetfõnöke többek között kijelentette: „Megdöbbentõ és elgondolkodtató, hogy az Európai Unióban egy sportpálya a hatalmi elnyomás jelképévé válhat, a gyermekek egészsége a napi politikai játszmák játékszere.“ Ezt követõen Tõkés László püspök szólt az egybegyûltekhez, kiemelve, hogy: „a rácsok mögé zárt sportpályát rácsok mögé szorított magyarságunknak is tekinthetjük“, majd világosan kifejtette, hogy az RMDSZ, amely a romániai magyarság érdekeit lett volna hivatott képviselni, sohasem állt a helyzet magaslatán. A templomi együttlétet követõen az egybegyûltek rendezett csatárláncba fejlõdve a Megyei Fõispáni Hiva-

tal épületéhez vonultak, ahol Kolozsi Árpád ügyvéd felolvasta a tiltakozó petíciót, amelyet késõbb Kiss Sándor, a Megyei Tanács elnöke vett át egyházunk küldöttségétõl. Ezután a tiltakozó tömeg a Polgármesteri Hivatal elé vonult, ahol egyetlen „hivatalosság“ sem volt hajlandó átvenni a petíciót. Így hát Mircea Matei demokrata párti tanácsos volt kénytelen fogadni a küldöttséget, aki végül is átvette a tiltakozó nyilatkozatot Tõkés László püspöktõl. A Polgármesteri Hivatalban lezajlott rövid „intermezzo“ után a tüntetõk többsége Egyházkerületi Székházunk Dísztermébe vonult, ahol a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákjai mutattak be színvonalas mûsort.

Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa

MEGHÍVÓ NEMZETKÖZI IMATÜNTETÉSRE Közismert, hogy a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumtól jogfosztó és diszkriminatív módon elkobzott sportpálya ügyében jogi és politikai úton folytatott, kitartó és állhatatos küzdelmünk mind ez ideig nem vezetett eredményre. Év eleji egyházi, polgári engedetlenségi mozgalmunk nyomán ugyan a Nagyváradi Városi Tanács látszólag számunkra kedvezõ döntést hozott, és úgy tûnt, hogy ezáltal végképp rendezõdik a pálya ügye – utóbb azonban nyilvánvalóvá vált, hogy újból becsaptak bennünket. Ennek következtében, immár több mint két év óta, Gyermekeinknek továbbra sincs hol testnevelés órát tartaniuk és sportolniuk, miközben a rácsok mögé zárt pályát felveri a gaz és a gyom. Mindezeket szem elõtt tartva, Egyházkerületünk kénytelen tovább folytatni jogos küzdelmét a hatalmi jogfosztás és az Egyházunkat, Iskolánkat, valamint Ifjúságunkat sújtó etnikai és vallási

diszkrimináció ellen, a jogtalanul elorozott sportpálya visszaszerzése érdekében. Ennek megfelelõen, a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából sorra kerülõ Iskolanap keretében, 2007. május 31-én nemzetközi imatüntetést tartunk, amelyre tisztelettel és szeretettel hívjuk mindazokat, akik szeretik népüket, egyházukat és ifjúságunkat, és akik cselekvõ módon készek kiállani az igazságtalanságok ellen, nemzeti jogaink és érdekeink védelmében. Jézus szava indítson bennünket a Gyermekeink iránti jócselekedetre, tudván, hogy: amennyiben jót cselekszünk „eme kicsinyekkel”, Vele cselekszünk jót (Máté 25,40). Május 31-i tiltakozó megmozdulásunk programja a következõ: 16.00 órakor Gyülekezés a Nagyvárad-Olaszi Református Templomban Áhítat és nagygyûlés

17.00 óra: Megyei Tanács – Fõispáni Hivatal épülete 17.30 óra: Városháza A tüntetés után, du. 6 órakor a Lorántffy Gimnázium diákjainak alkalmi mûsorát tekinthetjük meg az iskola udvarán – amelyre szintén szeretettel várjuk gyülekezeteink és testvéregyházaink híveit, gyermekeink szüleit és városunk polgárait, az érdeklõdõket és támogatóinkat. Meghívásunkat hadd zárjuk nagy költõnk, József Attila ide illõ soraival: „Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” (Levegõt!) 2007. május 24. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

KOVÁCS ZOLTÁN fõgondnok

Nyilvános tiltakozás z A Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez tartozó mintegy 300.000 hívünk nevében, z Bihar megyében és Nagyváradon élõ mintegy 100.000 református hívünk nevében, z A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium nevében, z A Romániai Református Egyház, a romániai, az európai és a világ összes testvéregyházának szolidaritására számítva Ezúton hívjuk fel a közvélemény figyelmét a Nagyváradi Helyi Önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal ellenséges, magyarellenes és református-ellenes magatartására, melyet a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tanáraival, tanulóival és azok családjaival szemben tanúsítanak. Azon visszaélés ellen emeljük fel szavunkat, amely lehet, hogy az önkormányzat szemében ugyan csekélységnek számít, a mi számunkra viszont súlyos és elfogadhatatlan.

A jogállamiság és a törvényesség elveit megszegve, saját jogkörét és illetékességét áthágva, a nagyváradi önkormányzat ellehetetlenítette a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tevékenységét azáltal, hogy „kivonta a használatból a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium körletében álló sportpályát”, és törvénytelen módon átjátszotta azt a Román Ortodox Egyháznak. Ezzel a súlyos döntésével, amelynek hátterében feltételezhetõen a Polgármesteri Hivatal egyes magas rangú tisztségviselõinek politikai klientúraépítõ meggondolásai találhatók, az önkormányzat jelentõs csapást mért a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium mûködésére. Önkényes tettével az egész nagyváradi magyar közösséget, azon belül pedig református híveinket sújtotta. Nyilvánvaló etnikai, felekezeti és politikai diszkriminációról van szó. Kárvallott Egyházkerületünk a kialakult helyzetben nem maradhatott tétlen, és a jövõben is minden törvényes – jogi és politikai – eszközt

igénybe fog venni annak érdekében, hogy igazságát kivívja. Folytatjuk tiltakozó akcióinkat Nagyváradon, ugyanakkor pedig felkérjük híveinket, mindazokat, akik Erdélyben és egész Romániában együtt éreznek velünk, hogy jogos követelésünket támogassák: a lorántffys diákok kapják vissza elorzott sportpályájukat! Az Európai Unió fórumai felé is lépéseket teszünk, azzal a céllal, hogy felhívjuk a figyelmet a nyilvánvaló diszkriminációra, melyet kisebbségként az Unió egyik tagországában kell elszenvednünk. Reméljük, hogy fellépésünket a maga súlyán és helyén fogják értékelni, és lenézett kisebbségünk látható jeleként, a jövõben nem leszünk kénytelenek Dávid-csillagot viselni. Nagyvárad, 2007. május 31. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

KOVÁCS ZOLTÁN fõgondnok

6. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

KRONOLÓGIA a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium elkobzott sportpályája ügyérõl 1995. – A Nagyváradi Városi Tanács 118/1995. számú határozatában 25 évre az Andrei ªaguna Iskola ingyenes használatára bocsátotta a sportpályát. Ez a határozat mind a mai napig érvényben van. 2002. – A Városi Önkormányzat és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által július 23-án aláírt megegyezés, valamint a 20593/2002. december 23. számú kiegészítõ irat értelmében, a ªaguna iskola teljes kivonulása után a sportpálya használatát az Önkormányzat a Lorántffy gimnázium diákjai számára is biztosította. 2003. – A Királyhágómellékí Református Egyházkerület visszakapja jogos tulajdonát, a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium épületét. Az Andrei ªaguna Iskola kivonul az épületbõl, pusztulást, romokat, alig pótolható károkat és szemetet hagyva maga mögött. 2004. – Romániai helyhatósági választások. Petru Filip polgármester szavazatok fejében a Sfânta Treime román ortodox egyházközségnek ígéri a sportpályát. A Városi Tanács májusi ülésén a tanácsosok megszavazzák, hogy az iskolához tartozó telket átadják az ortodox egyháznak. Határozatukat nem közlik a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel. 2005. JANUÁR – A Királyhágómelléki Református Egyházkerület informális úton szerez tudomást arról, hogy a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium tõbbé nem használhatja a sportpályát, mert az immár az ortodox egyház tulajdonát képezi. A hírek szerint az ortodox egyházközség ezen a területen a „mártír ortodox püspököknek“ akar emlékparkot létrehozni, megfosztva ezáltal 450 gyermeket a testnevelés és a játék lehetõségétõl. FEBRUÁR 3. – Egyházkerület Ilie Bolojan Bihar megyei prefektushoz fordul jogorvoslatért, választ azonban nem kap. MÁJUS 12. – Nagyváradra látogat Clifton Kirkpatrick, a Reformátusok Világszövetségének elnöke a szervezet fõtitkárával, Setri Nyomival, valamint Duncan Hansonnal, az Amerikai Református Egyház Európaterületi titkárával. A sportpálya ügyében találkozást kezdeményeznek Petru Filip polgármesterrel, aki azonban nem hajlandó fogadni õket. Setri Nyomi nehezményezi, hogy január óta hiába várják a polgármester válaszát a sportpálya-ügyben hozzá intézett levelükre. A küldöttek ellátogatnak a sportpályára. JÚNIUS 16. – Az iskolai vakáció kezdetekor a Sfânta Treime román ortodox egyházközség képviselõi leverik a sportpálya lakatjait, kerítését megbontják, egyes elemeit elviszik, és az udvarra hatalmas fakereszteket szállítanak az éjszaka leple alatt. A kapura saját lakatjukat szerelik fel, a szomszédságban lévõ ortodox parókia erkélyére pedig, illegális módon, térfigyelõ kamerát szerelnek fel. JÚNIUS 20. – A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nagyszámú érdeklõdõ jelenlétében sajtótájékoztatót tart a sportpályán. A sajtótájékoztatót a rendõrök megjelenése zavarja meg, akik anélkül, hogy igazolnák magukat, magukkal viszik Tõkés László püspökõt, és „birtokháborítás“ valamint „területsértés“ ügyében vallatják. JÚNIUS 21. – Az egyházkerület Külügyi Osztálya, Antal János elõadó-tanácsos többnyelvû kiadványban tájékoztatja a hazai és külföldi közvéleményt az elkobzott sportpálya ügyérõl. JÚNIUS 22. – A Királyhágómelléki Református Egyházkerület az illetékes hatóságokhoz fordul az ügy méltányos és békés rendezése érdekében. Ugyanakkor megkereséssel fordul a nemzetközi egyházi és ökumenikus szervezetekhez és a testvéregyházakhoz, valamint a Román Ortodox Egyház döntéshozó szerveihez. JÚNIUS 28. – A Sfânta Treime román ortodox egyházközség feljelentése nyomán, a rendõrség kihallgatja Tõkés László püspököt, valamint azokat, akik vele együtt behatoltak a sportpályára június 20-án. JÚLIUS 2. – Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke nagyváradi látogatása alkalmával ellátogat a sportpályára és ígéretet tesz a helyzet gyors rendezésére, a református egyház javára.

SZEPTEMBER – A folyamatos tiltakozás és az eset nagyfokú mediatizálásának a hatására az ortodox egyház elszállíttatja a kereszteket a sportpályáról. 2006. JANUÁR 13. – A Királyhágómelléki Református Egyházkerület tiltakozik öt alkalmazottjának a meghurcoltatása ellen. A 2005 júniusában kelt feljelentést követõen többször is beidézték a rendõrségre a „gyanúsítottakat“ – köztük Tõkés László püspököt is. FEBRUÁR 14. – Egyházkerületünk nagy érdeklõdést kiváltó, népes lakossági fórumot tart az Egyházkerületi Székház Dísztermében, a gimnázium elkobzott sportpályája helyzetének a végérvényes rendezése érdekében. A fórumra meghívott RMDSZ-es városi tanácsosok, köztük Biró Rozália alpolgármester, ígéretet tesznek, hogy békésen és méltányosan rendezik az ügyet. JÚNIUS 16. – A Bihar megyei Közigazgatási Törvényszék kimondja, hogy Nagyvárad Helyi Tanácsa törvénytelenül ajándékozta a sportpályát a Sfânta Treime Ortodox Egyházközségnek. Mind az egyházközség, mind a Városi Tanács megfellebbezi a döntést. JÚLIUS 14. – A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa újból széles körben tájékoztatja a nemzetközi közvéleményt, az egyházakat és az ökumenikus szervezeteket az ügy állásáról. NOVEMBER 28. – A Királyhágómelléki Református Egyházkerület levelet intéz Vasile Blaga belügyminiszternek, tájékoztatva a sportpálya-ügy kapcsán kirobbant konfliktusról, kérve az ügy méltányos rendezését. 2007. JANUÁR 7-tel kezdõdõen március elejéig minden vasárnap délelõtt imatüntetésre kerül sor a sportpálya elõterében, a Nagyvárad-Olaszi Egyházközség templomi gyülekezetének részvételével. JANUÁR 17. – Antal János, az Egyházkerület külügyi elõadó-tanácsosa angol nyelvû esettanulmányt készít a sportpálya helyzetérõl. A tájékoztató iratot nyilvánossá teszik az Interneten, ugyanakkor eljuttatják a nyugati ökumenikus szervekhez is. JANUÁR 31. – A Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium reggeli áhítatán, a Nagyvárad-olaszi templomban Csûry István püspökhelyettes bejelenti, hogy meghatározatlan ideig békés egyházi-polgári engedetlenségi mozgalom indul a jogtalanul elkobzott sportpálya visszaszerzése érdekében. Sándor Lajos lelkipásztor lelkiismeret-ébresztõ böjtbe és éhségsztrájkba kezd. A templom egész nap nyitva áll a tiltakozókkal közösséget vállalók elõtt. Déli 12 órától estig minden órában megkondulnak a templom harangjai. Délután a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, az Erdélyi Magyar Ifjak, valamint a református tanintézmények diákjainak focicsapatai behatolnak a pályára, ahol körmérkõzésen mérik össze erejüket. A szomszédos ortodox parókia erkélyérõl titokban filmezik a behatolókat. A rendõrség is megjelenik, de – egyelõre – nem avatkozik közbe. Az olaszi templomban ezen a héten minden nap vigíliát és könyörgéses istentiszteletet tartanak. FEBRUÁR 1. – Délelõtt az ortodox egyház képviselõi acélhálót hegesztenek a sportpálya kerítésére, megakadályozva a további behatolás lehetõségét. Tõkés László püspök, Tolnay István fõjegyzõ és Antal János elõadó-tanácsos megbeszélést folytatnak Virgil Bercea görög-katolikus püspökkel, aki támogatásáról biztosítja a református egyházat nemes küzdelmében. Tempfli József római katolikus püspökhöz is levelet intéznek a sportpálya ügyében. Tõkés László püspök levélben emlékezteti Markó Béla miniszterelnök-helyettest 2005. július 2-án tett ígéretére, mely szerint közbenjár a helyzet gyors rendezése érdekében. FEBRUÁR 2. – A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa munkaülést tart a Lorántffy Egyházi Központban, és határozatban fejezi ki tiltakozását az egyházat és az iskolát egyaránt sújtó jogtalansággal szemben. Tiltakozásukat sajtótájékoztatón hozzák nyilvánosságra. FEBRUÁR 4. – A vasárnapi istentisztelet után a diákok, szüleik és tanáraik, valamint az istentiszteleten résztvevõk kíséretében a sportpályához vonulnak.

A rácsokon minden diák átdob egy-egy labdát, amire elõzõleg felírták a nevüket. A grundot ellepi a 416 színes labda. FEBRUÁR 5. – Egyházkerület közleményben tudatja, hogy folytatja az imádkozást a Nagyvárad-olaszi templomban a sportpályáért. A hét folyamán más-más felekezetû egyházi vezetõket, lelkészeket hívnak meg az esti áhítatokra, így a római katolikus, görög-katolikus, az evangélikus, az unitárius és a baptista felekezetek képviselõi is bekapcsolódnak a tiltakozásba. FEBRUÁR 8. – Tõkés László püspök sajtótájékoztatót tart a sportpálya ügyében. Délutánra újabb mérkõzést hirdetnek a sportpályára. A mérkõzésre megjelenõ fiatalok be is hatolnak a pályára, de azonnal fekete símaszkba öltözött ún. terrorellenes rohamrendõrök jelennek meg, és a játékosokkal együtt az Egyház embereit és a nézõközönséget is eltávolítják a pályáról, illetve a környékrõl. A megdöbbentõ képsorokat a jelenlévõ tévések kamerája is rögzíti. FEBRUÁR 14. – Egyházkerület széleskörû lakossági fórumot hirdet, amelyre meghívást nyernek városunk elöljárói, az egyházak, a tanügy, a sajtó képviselõi és helybéli jeles személyiségek is. Az Egyházkerületi Székház Dísztermében nagyszámú érdeklõdõ gyûl össze, a Városi Tanács és az RMDSZ képviseletében azonban senki sem jelenik meg a fórumon. FEBRUÁR 26. – Egyházkerületünk nagyszabású tüntetésre hívja össze Egyházunk híveit, a város polgárait, az iskola tanárait, a diákokat és szüleiket. A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályája ügyében meghirdetett békés tiltakozási és engedetlenségi mozgalomra zsúfolásig megtelik a Nagyvárad-olaszi református templom. Az utolsó pillanatban azonban elhalasztják a tüntetést, mert a Városi Tanács ígéretet tesz, hogy a legközelebbi ülésén újratárgyalja a sportpálya ügyét. Azzal zsarolja az Egyházat, hogy a demonstráció megtartása esetén végképp megpecsételõdik a pálya sorsa. FEBRUÁR 28. – A városi tanács kedvezõnek tûnõ határozatot hoz, amelyben kompromisszumos megoldásként a pályát két részre osztják, felét az ortodox egyház kapja, és a megmaradt részbõl az iskola számára 90 fokos elfordítással alakítanak ki új sportpályát, a mellette lévõ közterület odacsatolásával. A határozat értelmében a sportpálya kialakításáig más iskolákban biztosítják a diákoknak a sportolás lehetõségét. A határozat határideje március 28. A határozat kiközlésekor elhallgatják, hogy a záradékban szereplõ kitételben feltételként szerepel a Sfânta Treime ortodox egyházközség egyetértése a határozattal. MÁRCIUS 27. – Tõkés László püspök levelet intéz Sofronie Drincec ortodox püspökhöz. A levélben ismerteti a sportpálya ügyét, és a békés megoldás érdekében az ortodox püspök támogatását kéri. MÁRCIUS 28. – A határozat végrehajtási határideje lejár, a Városi Tanács azonban semmilyen lépést nem tesz a végrehajtás érdekében. MÁRCIUS 30. – Sofronie Drincec rövid levélben közli, hogy ismeretes elõtte a sportpálya helyzete, de nincs módjában rendezni a helyzetet, mert ez a Sfânta Treime ortodox egyházközség illetékességi körébe tartozik. ÁPRILIS 24. – Egyházkerület elõzetes panasziratot (Plângere prealabilã) küld a Városi Tanácshoz és a Prefektúrához, amelyben kérik a február 28-án született tanácsi határozat végrehajtását. MÁJUS 15. – A Városi Tanács elutasítja az Egyházkerület panasziratát. MÁJUS 20. – Egyházkerület a Nagyváradi Törvényszéken eljárást indít a Városi Tanács határozatának a végrehajtásáért. MÁJUS 24. – Tõkés László püspök Traian Bãsescu államfõhöz intézett levelében részletes tájékoztatást nyújt a sportpálya ügyérõl és a diákokat ért diszkriminációról, a törvényesség helyreállítását, illetve a pálya visszajuttatását szorgalmazva. Ugyanakkor megkereséssel fordul Tempfli József nagyváradi megyéspüspökhöz azzal az indítvánnyal, hogy a Római Katolikus Püspökség követelje vissza azt az egykori Szent Brigitta templomot, amelyet évtizedek óta a Sfânta Treime egyházközség bitorol.

7. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET TÕKÉS LÁSZLÓ PÜSPÖK ÚR RÉSZÉRE, VALAMINT A „NEMZETKÖZI IMATÜNTETÉS” RÉSZTVEVÕINEK Fõtiszteletû Püspök Úr! Kedves Barátaim! Levelüket – melyben a „nemzetközi imatüntetésre” invitálnak Nagyváradra – megkaptam. Sajnos, az adott napon egy nemzetközi konferencián tartok elõadást, így személyesen nem tudok részt venni rajta. Tõkés László Püspök úr – remélhetõleg hamarosan képviselõtársam az Európai Parlamentben – személyes meghívását egy másik idõpontban örömmel teljesítem. Mint az Európai Parlament Kulturális Bizottságának alelnöke, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy egy ország vagy nemzet polgárai nemcsak a tárgyi és szellemi kulturális értékeikkel tudnak hozzájárulni Európa sokszínûségéhez, hanem a sport is egy ilyen eszköz. Egy õsi mondás szerint „a sport az a tevékenység, amely felkészíti a testet a lélek virtusainak kimunkálására...”. A 21. század kihívásainak csak így tudunk megfelelni. Mindezek fényében kiemelten fontos, hogy a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályája ismét régi fényében ragyogjon és vehessék birtokukba a fiatalok azt! Románia európai uniós csatlakozásával sok tekintetben gazdagabbak lettünk! Egy új „szín” érkezett a már így is sokszínû Európába. Törekednünk kell arra, hogy a jelmondatunk – miszerint Európa: egység a sokszínûségben – minden újonnan csatlakozott országban fontos legyen. Tartsuk tiszteletben a másik ember hitét, nemzetiségét, jogait, vallását, nyelvét és ápoljuk saját belsõ és külsõ értékeinket. Imádságaimmal én is a fenti cél szolgálatába állítom magam és kérem az egybegyûlteket, hogy Önök is tegyék ezt. Brüsszel, 2007. május 24. Szívélyes üdvözlettel: SCHMITT PÁL európai parlamenti képviselõ, a magyar néppárti delegáció vezetõje

NYILATKOZAT Az Erdélyi Református Egyházkerület református kollégiumai közös nyilatkozatban ítélik el a Nagyvárad Városi Tanács és az illetékes szervek elvtelen hozzáállását és határozatát, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának ügyében. Tiltakozunk amiatt, hogy nem adják vissza jogos tulajdonosának a sportpályát, hogy diákokat fosztanak meg attól a joguktól, hogy tornászhassanak, a nagyváradi kollégium tevékenységét akadályozzák abban, hogy teljes értékû nevelést, szellemi és testi épséget biztosítson diákjainak.

Véget kellene már vetni a huzavonának az egyházi iskolák ingatlanjai visszaszolgáltatásának ügyében, hiszen „jogállamban“ élünk immár 17 éve és az Európai Unió tagjai sorába léptünk 2007. január 1-jén. Tiltakozunk a jogtalanságok ellen és támogatjuk a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium közösségét jogos és törvényes követeléseikben.

Kézdivásárhelyi Református Kollégium FARKAS FERENC igazgató

Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium PETÕ MÁRIA igazgatónõ

Kolozsvári Református Kollégium DR. SZÉKELY ÁRPÁD igazgató

Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium Székelyudvarhely TÕKÉS ZSOLT igazgató

Marosvásárhelyi Református Kollégium SZÉKELY EMESE igazgatónõ Bethlen Gábor Kollégium Nagyenyed SZÕCS ILDIKÓ igazgatónõ

Kolozsvár, 2007. május 31.

Erdélyi Református Egyházkerület Tanügyi Osztálya KATÓ LEVENTE tanügyi elõadó-tanácsos

NYILATKOZAT A Szatmárnémeti Református Gimnázium vezetõsége és tanári kara mély felháborodással ítéli el a Nagyvárad városi tanács és az illetékes szervek elvtelen hozzáállását és határozatát, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájának ügyében. Tiltakozunk a törvénytiprás és elemi jogaink megsértése ellen. Úgy gondoljuk, hogy egy demokratikus jogállamban elsõdleges követelmény a törvények tiszteletben tartása, és a meghozott döntések életbe léptetése. Hisszük, hogy az egészséges életmód fenntartásához szükséges körülmények biztosításának

fontos szerepe van a romániai oktatási intézményekben is. Tiltakozunk a jogtalanságok ellen és támogatjuk a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium közösségét jogos és törvényes követeléseikben. A Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója: SZILÁGYI ÉVA Szatmárnémeti, 2007. május 31.

Szolidarizáló imatüntetés a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Kollégium sportpályájáért „Non est volentis, neque currentis sed miserentis Dei.“ „Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülõ Istené“ – ezzel a páli idézettel zárja I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1637-ben azt a parainézist, amelyet fiának, II. Rákóczi Györgynek írt. Az idézett bibliai vers (Róm 9,16) annak a fejedelemnek jelmondata, akinek feleségérõl a nagyváradi egyházi iskolát Lorántffy Zsuzsanna Református Kollégiumnak nevezték el. E vallomás után Pál apostol arról a megkeményítésrõl beszél, amelyet az Úr Isten a fáraón véghezvitt. Ismerõs elõttünk az egyiptomi szabadulás története: a fáraó csak a 10. csapás után engedte szabadon Istennek népét, sõt még ezt követõen is nyomába eredt, hogy megleckéztesse. A történet vége: a nép szabadulása Isten keze által. Ezzel párhuzamosan bekövetkezett a csökönyös fáraónak és seregének pusztulása. Pál apostol a földi hatalom e

megkeményedését Isten szabadítóterve részének tekinti. A sorozatos visszalépés, az engedem – nem engedem, az adom-nem adom gyermetegjátéka azt mutatja meg, ahogyan a hatalom a hatalmával visszaél, miközben magát élet-halál urának tekinti. Isten népének mégsem szabad elfelednie, hogy a hatalmat gyakoroló is lehet eszköz a Történelem Ura, a Szabadító Isten kezében. Isten megengedi a földi hatalom e játszmáját, hogy megmutassa felett a hatalmát. Éppen ezért, Isten népének ügyét ma is maga az Úr képviseli. A történelem furcsasága, hogy Lorántffy Zsuzsanna mai gyermekeinek, a nagyváradi református kollégium diákjainak életében és helyzetében 2007-ben összetalálkozik a „fáraó macskajátéka“ és I. Rákóczi György fejedelem jelmondata. Hittel valljuk, hogy egyszer biztos véget ér a nagyváradi egyházi iskola sportpályájának visszaszolgáltatása körüli adom – mégsem láncolat! Az egyiptomi fá-

raó nem vette komolyan, hogy az imádkozni akaró nép mögött a mennyei igazságszolgáltatás áll, aki képes véget vetni a földi hatalmak cselezésének. A jelen történései közepette Pál apostollal együtt kérdezzük: „Mit mondjunk tehát minderre?“ Amikor a lonántffysokkal együtt érezve, Erdély-szerte összegyûltünk református kollégiumainkban, szemeinket a hegyekre emeljük (Zsolt 121), kezeinket imára kulcsoljuk, és az Úr nevét hívjuk segítségül. Egyfelõl hálát adunk mindazért, amiben az Úr mindeddig megsegített, másfelõl Istenben bízó vallomásként, jövõbe tekintõ hittel ismételjük a fejedelmi család bibliás jelmondatát: „Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülõ Istené“. Székelyudvarhely, 2007. május 31. BEKÕ ISTVÁN iskolai lelkipásztor

8. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

LEVÉLVÁLTÁS FÕTISZTELENDÕ TEMPFLI JÓZSEF MEGYÉS PÜSPÖK ÚRNAK NAGYVÁRAD Fõtisztelendõ Püspök úr! Február hónapban, a Lorántffy Gimnázium sportpályájának visszaszerzéséért folytatott békés egyházi-polgári engedetlenségi megmozdulásaink idején rendkívül sokat jelentett számunkra Testvéregyházaink szolidáris kiállása. Már-már eredményre vezettek közös erõfeszítéseink, amikor is újból csalódnunk kellett: a Polgármesteri Hivatal szemérmetlenül kiforgatta a Városi Tanács javunkra hozott, kedvezõ döntését, tudomásunkra hozva, hogy az csak a Román Ortodox Egyház beleegyezésével hajtható végre. Ezek után kénytelenek vagyunk tovább folytatni jogi és politikai küzdelmünket: Egyházunkért, Népünkért és Gyermekeinkért. Ennek az igazságos küzdelemnek képezi részét a 2007. május 31-i megmozdulásunk – melyre ezúton is tisztelettel meghívom a Fõtisztelendõ urat és Egyháza képviselõit. Egyúttal arra is megkérem, hogy lehetõség szerint a váradi katolikus gyülekezetek tagjait is szólítsák meg a minél népesebb részvétel érdekében. Ugyanakkor tisztelettel kérem a Püspök urat, hogy sokatmondó februári nyilatkozata értelmében, ha még nem is jogi úton, de bár egy szándéknyilatkozat szintjén jelentse be a Római Katolikus Egyház igényét a volt Szent Brigitta székesegyházra nézve. Egy ilyen gesztus rendkívül sokat jelentene számunkra, másfelõl Virgil Bercea is azt ígérte, hogyha a római katolikusok megteszik az elsõ lépést, õk is csatlakoznak a jogos követeléshez. Mellékelem általános meghívónkat, valamint a sportpályával kapcsolatos, legutóbbi Közleményünket. Szeretettel kívánok áldott pünkösdi ünnepeket: 2007. május 23. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

BIRÓ ROZÁLIA ALPOLGÁRMESTERNÕ RÉSZÉRE NAGYVÁRAD Tisztelt Alpolgármesternõ! Rendkívül sajnálom, hogy a Városi Tanács 2007. február 28-i határozata ellenére a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályája ügyében tovább tart a több éve húzódó, áldatlan huzavona. Úgy tûnik, a nevezett határozat csak arra volt jó, hogy tiltakozó mozgalmunkat leszerelje (1), másfelõl pedig, hogy a nehéz szituációba sodródott RMDSZ pozitív „imidzsét” megmentse (2). Tisztelettel tudatom, hogy nincs idõnk tovább várni. Mit tudnak Önök egyetemes nemzeti érdekeink védelmében tenni, hogyha még egy ilyen egyszerû kérdést sem képesek megoldani? Joggal tevõdik fel a kérdés: miért vannak a kormányban és az önkormányzatokban, hogyha még ifjúságunk és egyházaink elemi érdekeit sem képesek megvédeni?! A legfájóbb viszont az, hogy

POLGÁRMESTERI HIVATAL NAGYVÁRAD Mélyen tisztelt fõtiszteletû Püspök Úr! Tekintettel azokra a korlátolt lehetõségekre, amelyekkel az önkormányzat rendelkezik a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium melletti sportpálya használhatóságának biztosításában, ugyanakkor figyelembe véve az önkormányzati testület 198. (2007. 02. 28.) számú határozatát, az Ingatlan Kezelõ Igazgatóság írásos felkérést intézett a szomszédos oktatási intézményekhez, felkérve õket arra, hogy szabadtéri sportpályájukat a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium szükségletének megfelelõen rendelkezésre bocsássák. A három felkért oktatási intézmény közül egyedül a Sportlíceum tudott elfogadható megoldást ajánlani, a másik két intézmény, a 4-es számú Oltea Doamna általános iskola, illetve az Emanuil Gojdu Kollégium, csak szombat, vasárnapra tudta volna biztosítani a sportpálya használatát. Az önkormányzat a Sportlíceum együttmûködési szándékát jelezte a Lorántffy Zsuzsanna

ha a hatalom képében saját magyar Testvéreink kerülnek velünk szembe. Az Európai Parlamentben is ilyetén „képviseletet” képzelnek el és támogatnak? Tisztelettel kérem az Alpolgármesternõt és a városi önkormányzat RMDSZ-frakcióját, hogy végre siessenek a segítségünkre, és ne áltassanak bennünket üres ígéretekkel és végrehajtatlan határozatokkal. Tisztelettel mellékelem a Prefektúrához és a Városi Tanácshoz intézett megkereséseinket. Jelzem, hogy amennyiben ígéreteiknek és határozatuknak nem tesznek eleget, kénytelenek leszünk a polgári engedetlenség és az önvédelmi politika útján tovább haladni. Ennek újrakezdésére a Varadinum Hét megfelelõ alkalmul kínálkozik. Tisztelettel küldöm jókívánságaimat: 2007. április 24. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

Református Gimnázium vezetõségének a 95632/18.05.2007 bejegyzésû iktatószámmal ellátott átirattal, amelyet mellékelünk ezen levélhez. A 2007.05.31. önkormányzati testületi ülés, napirendi pontjai között szerepelni fog azon határozati javaslat is, amelynek értelmében elfogadásra kerülne a Sportlíceum pályájának közös használata. Mellékeljük ezt a határozati javaslatot is. Tekintettel arra, hogy 2007. 05. 30. délelõtt 10.00-ig nem érkezett rá válasz, tisztelettel kérjük az egyházkerület vezetõségét, hogy egyeztetve a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium vezetõségével közöljék álláspontjukat. Reméljük, hogy ez az ideiglenes megoldás elfogadható lesz a Gimnázium számára addig, amíg a helyzetet sikerül véglegesen megoldani. Tevékenységeihez további sok sikert kívánva, kiváló tisztelettel üdvözöljük

Nagyvárad, 2007. május. 30. BIRÓ ROZÁLIA Nagyvárad alpolgármestere

RÓMAI KATOLIKUS PÜSPÖKSÉG FÕTISZTELETÛ D. TÕKÉS LÁSZLÓ PÜSPÖK ÚRNAK NAGYVÁRAD Május 23-án kelt átiratára válaszolva, amelyben az egykori Szent Brigitta székesegyház visszaszerzését sürgeti, mi már próbálkoztunk évekkel ezelõtt, sajnos, eredménytelenül, és az ez év március 27-én kiadott telekkönyvi kivonat szerint, sajnálattal állapítjuk meg, hogy azt az Ortodox Egyház 1983-ban a nevére íratta, mint „donaþie“, amihez az akkori egyházmegyei kormányzó hozzájárulását adta, amit esetleg csak bírósági úton tudunk érvényteleníteni, de mindenképpen megpróbáljuk. Testvéri köszöntéssel, Nagyvárad, 2007. május 29. TEMPFLI JÓZSEF megyés püspök

SZÁM: AD 289/2007. POLGÁRMESTERI HIVATAL BIRÓ ROZÁLIA ALPOLGÁRMESTER RÉSZÉRE NAGYVÁRAD

Tisztelt Alpolgármesternõ! Nemigen értem, miért intézte hozzám tegnapi levelét. Különösképpen akkor nem, hogyha figyelembe veszem 2007. április 24-én kelt, Önhöz intézett levelemet, melyet ezennel újból elküldök.

Azt sem igen értem, hogy becsületes magyar emberként Ön miért vállalkozik a postás szerepére. S ha már ezt teszi, legalább elõzetesen ellenõrizze küldeményét, hogy ne titulálhassanak bennünket „Liceul Teologic Penticostal”-nak (Lásd mellékelve). Ismételten felkérem, hogy álljanak igaz ügyünk mellé, és ne vegyenek részt abban az átlátszó szemfényvesztésben, melyrõl mai határozati javaslatuk tanúskodik. Tisztelettel küldöm üdvözletemet: 2007. május 31. TÕKÉS LÁSZLÓ püspök

9. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY Krisztusi hitünk különös felelõsséget hordoz a

nyörködni, és ami a legfontosabb, az esti imád-

EGYHÁZAK

felnövekvõ generációk iránt, valamint az emberi

ságunkat, az Isten Igéjére való koncentrálásunkat

ÖKUMENIKUS

méltóság és az igazságosság iránt is. Amikor e kettõ

közösen tudtuk megélni az Ortodox Katedrálisban.

TANÁCSA

találkozik, akkor különösképpen tettre indít

Hiszem, hogy nem vagyok egyedül e szép

hitünk.

emlékekkel, és azt is remélem, Sofronie püspök úr

MAGYARORSZÁGI

ANTAL JÁNOS KÜLÜGYI ELÕADÓ-TANÁCSOS

Akadályoztatásom miatt e nap megmozdulá-

is – akivel számos további ökumenikus találkozón

saihoz csupán imádságos lélekkel, s e levéllel tu-

volt alkalmam a közös krisztusi bizonyságtételre –

dok csatlakozni. Teszem ezt ugyanakkor a leg-

ezzel az élménnyel a szívében tekint a mai

õszintébb odaadással és annak tudatában, hogy ez

imaközösségre és az imádság tárgyára is.

évben Nagyszebenben kerül megrendezésre az a

Azzal a reménységgel kérem Isten áldását az

III. Európai Ökumenikus Nagygyûlés, amelyen az

elkötelezett hívek õszinte imádságára, állhatatos

Ortodoxia, a Protestantizmus és a Katolicizmus

igyekezetére, és nyilvánvalóan e probléma meg-

felelõs pásztorai és hívei arról a meggyõzõdésükrõl

oldására, hogy a Nagyszebenbe vezetõ zarán-

Igen tisztelt Elõadó-tanácsos úr!

tesznek bizonyságot, hogy „Jézus Krisztus

dokutunk feszültségeket és konfliktusokat old, sebe-

Kedves Imádkozó Közösség!

világossága ragyog mindannyiunkra“. Ebben a

ket gyógyít, s Krisztus világosságát nem eltakarja,

hitvallásban nyilván az is benne van, hogy az egyes

hanem még inkább a zarándoktársakra veti. Adja a

Mint a Magyarországi Egyházak Ökumenikus

felekezetek nem vehetik el a fényt a másik

Jóisten, hogy e zarándoklatnak egyik jeles állomása

Tanácsának fõtitkára szomorúan vettem a hírt,

felekezet tagjaitól, és nem vethetnek árnyékot a

éppen az legyen, hogy Nagyváradon a református

hogy a Lorántffy Zsuzsanna Református Gim-

másik felekezetre. Még konkrétabban ez azt jelenti,

gimnázium diákjai sportpályájukon napos és borús

názium diákjai számára – sok-sok igyekezet és

hogy

Református

idõben egyaránt átélhessék Jézus Krisztus világossá-

tárgyalás ellenére – még mindig nem áll ren-

Gimnázium diákjait az életre való testi, lelki

gának minden áldását, amely felekezeti és nem-

delkezésre a sportpálya.

felkészülésben Krisztus kegyelmének sok-sok

zetiségi megkülönböztetés nélkül „ragyog mind-

áldása segítse, mintsem gátló, jogaikat csorbító

annyiunkra“.

NAGYVÁRAD

Megértéssel gondolok és lélekben csatlakozom ahhoz az imádsághoz, amely a Nemzetközi

a

Lorántffy

Zsuzsanna

Imádságos lélekkel maradok tiszteletteljes

intézkedések nehezítsék.

Gyermeknap kapcsán is kifejezésre juttatja jogos

Miközben e sorokat írom, megelevenednek az

igényét arra nézve, hogy a sportpályán ne gyom és

ez év januárjában Gyulán megélt Ökumenikus

gaz viruljon, hanem az vidám fiatalok testi

Napunk áldásai. Örömmel emlékezem, hogy ott

nevelésétõl,

közösség-

õszintén és testvérien tudtunk még a meglévõ

gyakorlásától, szakszerû és szeretetteljes meg-

problémákkal is szembesülni, az asztalközösséget

méretésétõl legyen életesen hangos.

gyakorolni,

ügyességfejlesztésétõl,

TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET

az

egyetemes

kultúrában

PÜSPÖKI HIVATALA KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET

FÕTISZTELETÛ TÕKÉS LÁSZLÓ PÜSPÖK ÚRNAK

FÕTISZTELETÛ TÕKÉS LÁSZLÓ PÜSPÖK ÚR RÉSZÉRE

Fõtiszteletû Püspök Úr! Egyházkerületünk Tanácsülésének közössége, mely a mai napon ülésezik, imádságos szívvel gondol a mai demonstráció résztvevõire. Istentõl kérünk erõt és bölcsességet jogos tulajdonuk visszaszerzéséért folytatott minden erõfeszítésükre. Debrecen, 2007. május 31.

DR. BÖLCSKEI GUSZTÁV Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, az RVSZ Európai Tanácsának elnöke

Budapest, 2007. május. 30. DR. BÓNA ZOLTÁN fõtitkár

gyö-

HÓDMEZÕVÁSÁRHELY MEGYEI JOGÚ VÁROS POLGÁRMESTERI HIVATAL

DEBRECEN

testvéri szeretettel

NAGYVÁRAD

Tisztelt Püspök Úr! Tisztelt Nemzetközi Imatüntetés résztvevõi! A Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumtól diszkriminatívan elkobzott sportpálya ügyében tartott Nemzetközi Imatüntetés résztvevõit megértõ testvéri szeretettel üdvözöljük, és kitartásra buzdítjuk jogos igényük visszaszármaztatása érdekében. Egyházi, polgári engedetlenségi mozgalmuk híre lélektõl-lélekig hatolva jutott el hozzánk, mely hír – a rácsok mögé zárt gazos sportpálya képzeletbeli látványa – mélyen lesújtott minket, és városunk polgárait, hiszen Hódmezõvásárhelyen több éve kötelezõ a mindennapos testnevelés óra.

„Ép testben ép lélek“ – tartja a mondás –, a Krisztusba vetett hit is jobb táptalajra hullik, ha a gyermekeink testben, lélekben erõsek és egészségesek. Fogadják elismerésünk és kitartásra buzdító sorainkat keresztyén-keresztény testvéri szeretettel Hódmezõvásárhely Megyei Jogú Városból, hol ezekben a pillanatokban is tizenkét testvértelepülésünk részvételével európai konferencia zajlik, mely távolmaradásunk indoka is egyben. Szent meggyõzõdésünk, hogy igaz és jogos ügyükben folytatott küzdelmük nem bukhat el, az etnikai és vallási diszkrimináció az Európai Unióban nem nyerhet teret. A Teremtõ adjon erõt és kitartást küzdelmükhöz, kívánunk mihamarabb sok mosolygós gyermekarcot a gimnázium újonnan megnyitott, szép sportpályájára.

Hódmezõvásárhely, 2007. május 30.

DR. LÁZÁR JÁNOS polgármester, országgyûlési képviselõ

DR. KÓSZÓ PÉTER alpolgármester

10. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

BESZÁMOLÓ a Zilahi Református Wesselényi Kollégium sportolási lehetõségeirõl Fõtiszteletû Püspök úr kérésének eleget téve, engedtessék meg, hogy néhány szóban bemutassuk intézményünk sportolási lehetõségeit, illetve azokat a körülményeket, amelyek nagyban befolyásolják a sportolással kapcsolatos tevékenységeinket. Elsõsorban a helyi viszonyokat kell kissé részleteznünk ahhoz, hogy reális képet festhessünk a meglévõ helyzetrõl. A „mostoha” épület helyzetét jól ismerve, nem csak a tanítás alapvetõ kellékeinek hiányát kell elviselnünk, hanem a helyhiányt is. Sportpályánk egyáltalán nincs, így a tornaórák minõsége sem a megfelelõ. Szerencse a szerencsétlen helyzetben – ha ennek lehet nevezni –, hogy egy ipari szaklíceummal való közös udvarral rendelkezve, az õ tulajdonukban levõ sportpályán néha engedélyt kapunk, hogy annak egyik sarkában diákjaink kiéljék mozgásigényüket. Egyetlen mozgáslehetõség az iskola bejáratát képezõ szûk bejárórésznél lenne, ami viszont néhány személygépkocsi parkolójának sem felel meg, nemhogy sportpályának. A néhány négyzetméternyi terület azonban teljesen használhatatlan, s nemcsak azért, mert nem felel meg a szabványigényeknek (ugrógödör, palánkok, kijelölt mérõterületek stb.), hanem mert deformáltsága és gödrei

miatt még a járás is nehézkes rajta (megjegyezzük, hogy néhány hónapja simítottak valamelyest rajta). Nyilvánvaló, hogy ez a probléma nagyon nehezen hidalható át, hiszen gyermekeink érettségi próbaként is választják a testnevelést, és egyszerûen az alapgyakorlatokat sem tudják igazán begyakorolni. A tanfelügyelõség által folyósított, sportolásra elkülönített összegek lehetõvé teszik, hogy némi pénzt sportfelszerelésre költhessünk. A szépséghiba csak abból adódik, hogy a listán megjelenõ sportszerek 70%-át nem tudjuk megjelölni és felhasználni, mivel nincs hol tárolni sem õket. Nem is szólva azokról a hónapokról, amikor az idõjárás viszontagságai nem teszik lehetõvé, hogy a tornaórát a szabadban tartsuk meg, s amikor az osztálytermek szûk falai között néhány tornamozdulatot elvégezve, gyermekeink szóban, elméleti kurzust hallgatnak arról, hogy milyen mozdulatok kellenek bizonyos sporttevékenységekhez. Sorolhatnánk ez irányú nyomorúságainkat, de azt hisszük, hogy ez a néhány sor elégséges a kialakult helyzet leírásához. Köszönjük, hogy fontos teendõik mellett velünk is foglalkoztak, meg-

Fekete György köszöntése Fekete György, Munkácsy-díjas belsõépítészt a volt Antal-kormány ideje beli kulturális államtitkárt úgy köszönthetem, mint a tettek emberét, mint azt a politikust és mûvész embert, aki valóban tettekkel bizonyított. 1991-ben megszervezte a kiváló kovásznai textilmûvésznõ, Gazda Ella budapesti kiállítását. Oroszlánrészt vállalt a sóstói bronzöntõ és éremkészítõ táborban, mely tábor valóságos menedékhelye lett az európai, szabadon gondolkozó szobrászoknak, hisz nehéz idõkben, a Kaukázustól a Baltikumig és a balkáni országokig a meghívott mûvészeken keresztül egy valódi, élõ barátság-tábort hozott létre. Makovecz Imre építész mellett aktívan részt vesz a Magyar Mûvészeti Akadémia munkájában, ugyanakkor idõt szakít arra is, hogy erdélyi mûvészeket látogasson. Schlammer Imre keramikus mûvésszel egyetemben vitalizálja a különbözõ magyarországi kerámia-központokat. 1991-ben, a Varadinum hõskorában, õ nyitotta meg a püspöki palotában az elsõ nagy nemzetközi kiállítást a Varadinum jegye alatt. Mindezek mellett, a Magyarországon megrendezett, átfogó, nagy akadémiai grafikai kiállítások fõrendezõjeként, a különbözõ gondolkodású alkotók tevékenységének értékeit igyekezett kidomborítani. Fekete György, a Magyar Iparmûvészet folyóirat lapalapító fõszerkesztõje, és az egyetemi oktatás nagy elismerésnek örvendõ professzora 2006ban, mint díszvendég vett részt a kovásznai Gazda Ella Szimpóziumon és emléktábla avatáson. Úgy érzem, Fekete György személye példakép lehet mindazok számára, akik a magas igényesség mellett tettekkel felelnek a mûvészet és századunk kulturális kihívásaira. JAKOBOVITS MIKLÓS

Elhangzott 2007. május 26-án, a Partiumi Keresztény Egyetem által rendezett, Zene és képzõmûvészeti napok alkalmából.

hallgattak, s hisszük, hogy ha lehetõség adódik, segítségüket is megköszönhetjük. KOVÁCS IRÉNKE igazgató Nemzetközi szinten is köztudottak azok a botrányos körülmények, melyek a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumnak a hatóságok által diszkriminatív módon elkobzott sportpályáját övezik. Amint utóbb kiderült, a botrányosan hátrányos testnevelési és sportolási körülmények tekintetében váradi iskolánk nem áll egyedül. Erre nézve hadd álljon itt a Zilahi Református Wesselényi Kollégium sportolási lehetõségeirõl szóló igazgatói jelentés – amelynek olvastán még inkább megerõsödik bennünk az a meggyõzõdés, hogy az Egyházunkat, illetve egyházi iskoláinkat sújtó hátrányos megkülönböztetés leküzdése, nevezetesen az iskoláink megfelelõ tevékenységi körülményeinek a biztosítása érdekében minden lehetõt meg kell tennünk. Ehhez kérjük olvasóink, Egyházunk hívei, minden jóakaratú ember és az illetékes vezetõk imádságos és cselekvõ támogatását.

Kiáltó szó - 2007 Igen tisztelt Kós Károly Bátyám! Abban a hitben használom egykori szózatod címét írásom fölé, hogy azt Te, a transzszilvanizmus egykori várépítõje, az égi magasból jóváhagyod. Nagy szükség volna most itt Rád. Mi, méltatlan utódaid, azokat az eszmecsírákat szeretnénk ápolni, melyeket Te belénk oltottál, általunk a Te Erdélyedbe, és melyeket egy század aszálya sem sorvasztott még el. Az okot erre a kiáltó szóra a huszonegyedik század számtalan Damoklesz kardja és valóságos pengeszúrása kényszeríti ki elfúló torkunkból. Történelmi emlékezet önámító felidézése az, hogy õseink túlélték a tatárdúlást, török hódoltságot, Habsburg-uralmat, mi még Trianont is, és a herderi jóslat nem teljesedett be. Te, tapasztalatod és bölcsességed birtokában fogalmaztad meg eligazító, jól megfontolt intelmedet. A jelen, a történelmi viharokhoz képest szelídebb formában, de annál alattomosabban veszélyezteti megmaradásunkat. Bocskay testamentumát semmibe véve, anyaországi testvéreink jó része megtagadott. Mondjuk ki kereken: magunkra hagyott. Nemcsak mûvelõdési életünk, anyanyelvi oktatásunk pénzügyi támogatása zsugorodott a mûködési lehetõség színvonala alá, hanem az erdélyi magyar gazdaság, az általad olyan fontosnak tartott õstermelés, a magyar falu jövõje is pillanatnyilag kilátástalan. Az EU-hoz való csatlakozás egyelõre nem haszonnal, hanem többnyire teljesíthetetlen feltételek megszorításával jár. Ki menti meg álmaid földjét, az erdélyi magyar falut? Csak magunkra számíthatunk. Már a képernyõrõl felénk küldött reménysugarak is lassan kihunynak, mert ezekre sem lesz a jövõben anyagi fedezet. Segíts magadon, és Isten is megsegít. Termékenyíts meg hiteddel, eszméiddel, hogy ébredjünk rá, mi az, ami megmenthet. Ha volna összefogás, ha nem hatalmi vetélkedés vagy anyagi érdek vezérelné azokat, akik tehetnének valamit a közös ügyért, megmenthetnénk az erdélyi magyarság jövõjét. Ha azok a tehetös magyarok, akikben él a keresztény nemzettudat, áldoznának azért, hogy legyen magyar egyetem, önálló tévécsatornánk és az azokat eltartó életképes magyar õstermelés, kisiparosság, kereskedelem, mint egykor az EMGE és a Hangya szövetkezet idejében, akkor fiataljaink nem külföldön keresnék boldogulásukat. És az Áldás, népesség mozgalmának eredményeként több sokgyermekes magyar család lenne, és megvalósulna Márton Áron álma: egy hitben, erkölcsben, tehetségben és számában gyarapodó magyarság. Ezért kiáltunk mi a Te szavaddal 2007-ben. CSÁVOSSY GYÖRGY

11. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

EGYETEMI TANÉVZÁRÓ – 2007 „Növesszetek gyökereket és kapjatok szárnyra“ Június 1-jén tizenkét szak 270 diákját búcsúztatta a Nagyvárad-újvárosi református templomban tartott tanévzáró ünnepségén a Partiumi Keresztény Egyetem. A PKE zenepedagógia szakos hallgatóinak ünnepi elõadását követõen Tõkés László püspök hirdette Isten Igéjét. „Gyökerekre és szárnyakra van szükség ebben az elalélt, gyökértelen világban“ – hangsúlyozta az Egyházkerület elsõ õrállója, majd hozzátette: „Növesszetek gyökereket és kapjatok szárnyra – s akkor a pályátokat be tudjátok futni“.

Dr. Geréb Zsolt rektor az ember életútjának nehézségeit vázolta köszöntõjében, s hozzáfûzte, hogy egyetemünk olyan szakembereket bocsát ki, akik minden bizonnyal Erdély és a magyarság ügyét fogják szolgálni. Ezt követõen a ballagók nevében Mihálka Melinda mondott beszédet, majd a harmadévesek képviseletében Dobai Zsolt búcsúztatta a végzõsöket és vette át az Egyetem jelképes kulcsát. A Partiumi Keresztény Egyetem énekkarának ünnepi szolgálatát követõen nemzeti imádságunk, továbbá a Székely himnusz eléneklésével ért véget a 2007. évi ballagási ünnepség.

Képviseljétek értékeinket! „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég” (Jel 1, 8) Fõtiszteletû Püspök Úr, Fõtisztelendõ Kanonok Úr, Mélyen tisztelt Rektor-helyettes Asszony, Professzor Asszonyok, Professzor Urak! Tisztelt Tanár társak! Tisztelt Munkatársak! Kedves Vendégek, kedves Szülõk, kedves Hallgatók! Az évkezdés és az évzárás ünnepe az egyetemi év egy-egy sarokkövét jelentik. Meghatározó pillanatok ezek, olyanok, mint a felszállás és a leszállás a repülõgép esetében. A gép mûszaki állapota, a légköri viszonyok, a pilóta biztos keze mind olyan tényezõk, amelyek a jó repülés biztosítékai. Van azonban még egy körülmény, amit nem szabad kihagyni a számításból, mégpedig Isten gondviselése. A keresztyén ember tudja azt, hogy életét, terveit, útjait Isten kormányozza. Ezért az Õ nevének segítségül hívásával kezdi a tanévet, és Neki ad hálát a sikeres landolásért, célba érkezésért. „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég.” A Jelenések könyvének ez a mondása egy hitvallást és egy történetszemléletet fejez ki. János, a könyv írója egy olyan korban, történeti helyzetben írta ezt a profetikus könyvet, amikor a keresztyén egyház tagjait arra akarták kényszeríteni, hogy hajoljanak meg a római császár szobra elõtt és imádják azt. A Jézus Krisztusban hívõ tanítványok, a krisztuskövetõk nem engedtek ennek a parancsnak, ehelyett a feltámadt és megdicsõült Úrra néztek, aki úgy jelentette ki magát Jánosnak, hogy „Én vagyok a kezdet és a vég, aki van, aki volt, és aki eljövendõ”. Ezt a kijelentést mi is elfogadjuk és hitvallók seregével együtt valljuk, hogy csak az Úr nevét hívjuk segítségül és csak neki adunk hálát a megtett útért, az eredményekért, de a próbákért is. Ilyen Isten elõtti meghajlásra indít minket is Krisztusba vetett hitünk ezen a napon, amikor a 2006-2007. egyetemi év végén több, mint 270 végzõs hallgatónk fejezi be fõiskolai tanulmányait. Öröm és hálaadás tölti el a nevelõk és a szülõk szívét, mert látják, hogy fáradozásuk, munkájuk nem volt hiábavaló. Az Egyetem vezetõi megelégedéssel nyugtázzák, hogy olyan jövendõ tanárokat, bölcsészeket, gazdasági vezetõket, illetve mûvészeket bocsátanak ki az életbe, akik a Partium és Erdély népét, népeit, gyülekezeteit fogják szolgálni. Kodály Zoltán születésének a 125. évében jólesõ érzés látni azt, hogy egy

új nemzedék vállalja az õsi hagyomány ápolását és továbbadását. Ilyenkor azonban az ünneplõbe öltözött hallgatók is elcsendesednek egy pillanatra és megköszönik Istennek a szellemi és lelki növekedést, a szülõknek az áldozatvállalást, a szeretetet, a tanároknak a tanítást, irányítást, a cimboráknak a jó szót, a barátságot. A diák életében ma befejezõdik egy történet. Egy olyan történet, mely két évtizeddel ezelõtt kezdõdött az ország különbözõ részein, különbözõ iskoláiban. Négy évvel ezelõtt azonban mindannyian úgy döntöttetek, hogy a PKE-n kívánjátok folytatni tanulmányaitokat. Igaz, hogy 12 különbözõ szakon, de mégis ugyanannak az Alma maternek, tápláló édesanyának lettetek a gyermekei, neveltjei. Mindnyájan egy zászló alatt sorakoztatok fel, melyet a keresztény szellemiség, az európai humanizmus és az erdélyi tolerancia jelvényei díszítenek. Reméljük, hogy ezek a magasztos eszmék bevésõdtek szívetekbe, legbensõbb énetekbe, hogy amikor kiléptek az Egyetem kapuján, ezeket az értékeket fogjátok képviselni mind személyes, mind közösségi életetekben. Az Egyetem azonban tovább folytatja munkáját, oktatói, nevelõi tevékenységét. Örömmel nyugtáztuk egy héttel ezelõtt, hogy a Román Kormány elfogadta három szaknak és az intézménynek a szakmai felkészültségét. Ez a döntés új távlatokat nyit meg Fõiskolánk fejlõdése elõtt. Bekapcsolódhatunk az európai együttmûködési programokba tanárok és diákcserék vonatkozásában, önállóan szervezhetünk államvizsgát, záróvizsgát, mesterképzõ szinteket indíthatunk ezeken a szakokon. Errõl a helyrõl szeretném megköszönni mindazoknak a segítségét, fáradozását, akik ezt az eredményt lehetõvé tették: az alapító egyházaknak, a Pro Universitate Partium Alapítványnak, személy szerint Tõkés László püspök úrnak, Tempfli József püspök úrnak, az Egyetem Vezetõ Tanácsa tagjainak, a tanártársaknak és minden munkatársnak. Szeretném megköszönni a Magyar Kormány támogatását, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem vezetõinek és a Romániai Demokrata Szövetség segítségét eredményünk elérésében. Ezekkel a gondolatokkal a 2006-2007-es tanévet ünnepélyesen bezárom. Dr. GERÉB ZSOLT rektor

Elszakíthatatlan láncok Fõtiszteletû Püspök úr! Nagytiszteletû Rektor úr! Mélyen tisztelt Tanári kar! Kedves végzõs Hallgatók! Tisztelt Egybegyûltek! Most ahogy itt ültök, mindenki számára más-más élménysorozat villan elõ, az egyetem falai, az elõadótermek csendje, az elõadótanárok, a vizsgadolgozat, vizsgaidõszak, a közösen átvészelt idõ, talán egy hasonló esemény emlékei. Felelevenedik az, amikor négy évvel ezelõtt társaitokkal együtt ültetek és vártátok az elsõ egyetemi évnyitót. Akkor hallottátok elõször a rektor úr köszöntõjét, akkor mondtátok el az elsõévesek esküjét is. Sok hasonlóságot, vagy sok különbséget fedezhetek fel az akkori és a mai nap között. Valószínûleg akkor is hallottatok olyan köszöntõt, ami kicsit hosszú volt, és már alig vártátok, hogy vége legyen. De számba véve az összes különbséget és hasonlóságot, találunk egyet, egy különbséget, ami szembetûnõ. Ez nem más, mint a mai napon ezt a templomot átölelõ családias, barátságos hangulat, ami attól változott meg, hogy új barátságok köttettek az évek során. Ezek nem csak új, örökre szóló barátságok. A négy év alatt idegenekbõl, családtagjaivá váltatok egymásnak. Egy olyan család tagjaivá léptetek elõ, amely re bármikor, bármilyen körülmények között számíthattok. Igen az, aki a jobb és a bal oldaladon ül, õ a testvéred és te is az vagy az õ számára. Testvéred és szülõd a tanárod, lelki vezetõd. A mai világban, amikor sok a megalkuvás, kétszínûség, amikor nem mindegy kiben bízol meg, felbecsülhetetlen érték, ha minél több testvéred van. Testvér, aki segít és osztozik veled az örömödben, bánatodban. Kívánjuk elsõsorban Isten áldását életetekre és elkövetkezendõ utatokra. Arra az útra, amelyen járnotok kell, ahova az elhívatásnak a keze irányított, irányit, benneteket. Kívánjuk, hogy álmaitokhoz, hívatásotokhoz, hazátokhoz, nemzetetekhez és elsõ sorban testvéreitekhez legyetek hûek, és legyetek rájuk büszkék. Ne vessétek el álmaitokat, mert azokból épül fel a jövõ. Végezetül batyutokba a pogácsa és a só mellé tegyétek be és vigyétek magatokkal testvéreitek szeretetét. És ne feledjétek Kölcsey Ferenc szavait: „... nincsen szebb kora az emberiségnek mint az elsõ ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké...“ (Kölcsey Ferenc) DOBAY ZSOLT Szociológia III. év

12. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

Fáradhatatlanul Fõtiszteletû Püspök Úr! Tisztelt tanáraink! Nagybecsû egybegyûltek! Kedves ballagó diákok! Íme eljött a nap, búcsúzunk egyetemünktõl. Mint minden búcsúzás nem könnyû, hiszen a megszokott arcoktól, jól ismert környezettõl, barátoktól és tanároktól kell megválnunk, köszönetet, viszontlátást mondanunk. Ilyenkor nem csak kötelezõ, hanem célszerû is számvetést készíteni, hiszen nem létezik jövõ múlt és jelen nélkül. Adódnak tehát olyan pillanatok az életben, amikor meg kell állnunk, hogy a múltba visszatekintve, az átélt emlékekbõl erõt merítve menjünk tovább. Négy egyetemi év. Négy év elegendõ idõ arra, hogy mindenki összeszedje, megtanulja mindazt, amit a saját világában, jövõképében majd hasznosítani tud. Nem vagyunk egyformák, mindenkinek mást és mást jelentett egyegy óra, egy tantárgy, egy adott lehetõség. Kihasználhattuk ezt az idõt arra, hogy mind szakmailag, mind erkölcsi erõben, hitben gyarapodjunk, illetve a gondtalan diákéletet is élvezzük. E falak között neveltek bennünket többek között arra is, hogy boldogulásunk záloga: minõségi embernek lenni. A minõség becsvágya itteni nemzetiségi létünk korparancsa. S ez azt jelenti, hogy tanulva és fáradhatatlanul dolgozva szenvedélyesen törekedjünk az igazi értékek dimenziójába. Érezzük, hogy a tapasztalt idõsebbek mit kívánnak nekünk. Mindenekelõtt azt, hogy minden gondolatunkat, cselekedetünket, a hozzánk tartozók irányában érzett tenni vágyó szeretet vezérelje. Hiszen ez a szeretet lesz a biztosítéka a népünk és hitünk iránti hûségnek és szolgálatnak, amelytõl nem téríthet el semmi. Kívánom, hogy ez a hármas jelkép, a Biblia, a kulcs és a nemzeti színû szalag – a hit, a tudomány és a hovatartozás jelképe – a mindennapokban kísérjen végig bennünket, értékrendként lebegjen elõttünk, adjon erõt és hitet az élet küzdelmeiben. Nagy költõnket, Ady Endrét idézve: „Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak akik mertek, S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek.“ Nem akarunk mi „világmegváltók lenni", csak éppen saját erõnkhöz mérten, saját világunkban és választott szakmánkban az egyetemünktõl kapott útravalót szeretnénk érvényesíteni. Bizonyítani, hogy nem hiába látogattuk a Partiumi Keresztény Egyetem elõadótermeit. Ezúton köszönjük meg az Egyetem gondoskodását, a Pro Universitate Partium Alapítvány fáradozását; a rektor úr és az egyetem vezetõ tanácsának felelõsségteljes tevékenységét; tanáraink és általában az egyetem és a kollégium munkatársainak irányunkban tanúsított fáradhatatlan munkásságát, a diákszervezet tevékenységét és mindazoknak az odaadó fáradozását, akik bennünket körülvettek. Végezetül hadd kívánjak mindenkinek szûnni nem akaró kitartást, és beteljesülõ álmokat. Vivat academia, vivat profesores! MIHÁLKA MELINDA IV. év

BUKARESTI TÁMOGATÁSOK 2006–2007 A bukaresti támogatások elosztásánál a lélekszám szerinti arány érvényesül, melyet mindig a legutolsó népszámlálási adatok szerint jegyeznek. Így, a költségvetésben meghatározott keretösszeg szétoszlik a felekezetek között. Eszerint a Református Egyházra 2% jut, mely a két egyházkerület közti 60-40%-os arányban oszlik meg az Erdélyi, és a Királyhágómelléki Református Egyházkerületek között. A költségvetési tételbõl a Királyhágómelléki Református Egyházkerületre az elmúlt esztendõben 1,8 milliárd régi lej jutott. A mellékelt táblázat tételesen felsorolja a bukaresti támogatásban részesült gyülekezeteket. Elsõ látásra is megállapítható, hogy egyházkerületünk jóval nagyobb összegben részesült, mint azt a költségvetés indokolná. Ennek magyarázata egyszerû. A romániai adminisztráció a költségvetési tételek mellett, a saját kezelésében egy úgynevezett kormányalapot tart fenn, amelyet õ maga oszt le. Ezek az ún. kijárásos pénzek, melyeket pályázati formában bárki igényelhet. Ezt a legújabb szabályozás is rögzíti, s így nem szükséges egyházkerületi jóváhagyás a gyülekezeti pályázatok mellé. A nagyon röviden vázolt pénzleosztási rendszer komoly gondokat vet fel: 1. A Vallásügyi Államtitkárság bekéri a Királyhágómelléki Református Egyházkerület építkezési és javítási prioritásait az egyes egyházmegyék összeállítása és rangsorolása szerint. Ezt a prioritási listát három évre elõre elkészítettük és felterjesztettük. Ezt nevezhetnénk

GYÜLEKEZET

DÁTUM

„európai gyakorlatnak“, melynek keretében valamennyi gyülekezet tudja a helyét a prioritási listán, és be tudja tervezni építkezési, vagy javítási munkálatait. 2. A rendszer mégsem mûködik, mivel a kormányalapba sorolt pénzek elosztói nincsenek tekintettel az egyházmegyénként összeállított prioritási listákra, hanem az összegeket tetszés szerint (ún. kijárásos alapon) osztják ki. Ilyenképpen az is megesik, hogy olyan gyülekezetek jutnak a legnagyobb összegekhez, akik nem is terveztek három évig semmiféle munkálatot, de jó kapcsolataik révén mégis elõnyhöz jutnak. Az Egyházkerület azt a szempontot próbálja érvényesíteni, hogy elõször fõleg a mûemlék jellegû templomokra és az erõtelen kis gyülekezetekbe jusson több pénz. Ez nem mindig sikerül, mivel a kisgyülekezetek képtelenek érdekeiket kellõ módon érvényesíteni. Mégis a másfél havonkénti bukaresti utak részben eredményesnek bizonyulnak, hisz sok kis gyülekezet is támogatáshoz jutott. Megjegyzésre érdemes, hogy az összes érdekelt egyház közül a Királyhágómelléki Református Egyházkerület jár az élen, esztendõnként mintegy 80 gyülekezet pályázati csomagját juttatva el az illetékesekhez. A mellékelt táblázat szerint pályázatainknak valamivel több mint a fele eredményesnek bizonyult. FORRÓ LÁSZLÓ elõadó-tanácsos

Nagyzerind

2006

3.681

(LEJ)

Krasznamihályfalva

2006

50.000

ÖSSZEG

Tiszahosszúmezõ

2006

20.000

Kismajtény

2006

20.000

Szilágysomlyó

2006

20.000

Kispereg

2006

10.000

Örvénd

2006

10.000

Diószeg

2006

9.000

Szamosardó

2006

20.000

Magyarkakucs

2006

10.000

Doba

2006

15.000

Belényes

2006

9.749

Magyarcsaholy

2006

12.000

Nyüved

2006

15.000

Arad-Belváros

2006

12.000

Misztótfalu

2006

12.000

Zilah

2006

15.000

Kusaly

2006

2.499

Magyarkecel

2006

12.934

Vérvölgy

2006

8.000

Hegyközszentimre

2006

10.000

Nagyvárad-Velence

2006

15.000

40.000

2006

10.000

Székelyhíd

2006

15.000

Szilágyzovány

2006

10.000

Szõdemeter

2006

15.000

Lele

2006

40.000

2006

15.000

Kisszántó

2006

15.000

Szilágyfõkeresztúr

2006

15.000

10.000

Érmihályfalva

2007

15.000 10.000

2006

15.000

Pelbárthida

2006

3.000

2006

2006

Jákóhodos

Szilágyperecsen

Sarmaság Récse

Telegd

Sarmaság-Bányatelep

2006

12.000

Szilágyborzás

2007

Temesvár-Újkisoda

2006

20.000

Kügypuszta

2007

10.000

Kágya

2006

10.000

Mocsolya

2007

15.000

Hadad

2006

15.000

Vérvölgy

2007

9.000

Kisbábony

2007

10.000

Nagyvárad-Rogériusz

2006

100.000

13. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY Folyó év május 21-én rendhagyó jótkonysági hangversenyre került sor a budapesti Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem Nagytermében a Kolozsvári Protestáns Teológiai Akadémia megsegítése érdekében. A rendkívül sikeres rendezvény fõvédnöke Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke volt. Az esemény meghívóját és programját a Partiumi Közlöny 5. számában olvashatták. Ez alkalommal dr. Schmidt Beatrix felszólalását adjuk közre az alábbiakban.

VIHARBAN „A lélek örök, tapogató estjén, Nagy szakadékok mellett Fekete ciprusok susognak, S csüggedt-vonalú szomorúfüzek Lassú ütemre permeteznek könnyet A zizegõ pázsitra. De olyankor szép, amikor vihar zúg, S hatalmas kézzel cibálja is tépi S riasztja fel Az alvó kertnek minden álmait A szél, S a füstölõ felhõk fekete fátylán Átvág a villám cikázó kígyója. Villámláskor: Ózonszagú a levegõ, S háromszor tátongóbban merednek elénk A mélységek és a magasságok.“ (DSIDA JENÕ) Vihar dúl, vagy dúlhatna odakinn és idebenn, tépve a fákat, tépve a lelkeket. Nem a nyugalom ideje van velünk és rajtunk, hanem a dúlás és tépés, a szaggatás és remegés ideje. Mert látjuk, háromszoros nagyításban a mélységeket és a magasságokat, a völgyet és a hegycsúcsot, ahogy Szent Ágoston is írja a Vallomásokban. Ma már a vallomások is hazugok... De a vihar még kikényszeríti az igazat. Együtt dõlni-dülöngélni a fával; vagy lehullani az ázott levéllel; vagy együtt ordítani a széllel; vagy legalább belesüketülni a kiáltásába... A legnemesebb talán belekapaszkodni a viharfelhõbe, felmérve a mélységet, melybe zuhanhatunk, és a magasságot melybe emelkedhetünk. Akik magyarok voltak, hiszem, mind ez utóbbit választották. És sújtotta õket villám, fagyasztotta jeges szél, dermesztette mélység és magasság, de a természet, a „magyar természet“ erõi küzdelemre hívták. Küzdöttek õk – és küzdenek máig – anyanyelvért, Miatyánkért, hitért, iskoláért – a vihar csak segíti õket. A Vihar nem rombolni akar, hanem tisztítani. Megmutatni, hogy ki bír ellenállni és megmaradni a legnagyobb orkánban és jégverésben... Kérek mindenkit, aki ma este – dacolva a minden felõl fújó széllel – eljött ide, hogy éltesse magában és másban a reményt: ha elvonul a vihar, elõbb-utóbb Szivárvány festi be az EGET... DR. SCHMIDT BEATRIX Budapest, 2007. május 21. Elhangzott a Partiumi Egyetem Alapítvány jótékonysági Hangversenyén, Budapesten a Liszt Ferenc Zeneakadémián, 2007. május 21-én.

A történelem útján – közösségben Június 2-án, szombaton reggel a nagyváradújvárosi presbitérium kicsiny, de lelkes csapata és néhány gyülekezeti tagja, kiegészülve négy biharpüspöki testvérünkkel, Herdeán Gyöngyi lelkipásztornõ vezetésével buszra szállt, hogy egész napos kiránduláson vegyen részt. Ennek útvonala a nagyszalontai Csonka-torony, a nagyzerindi református templom és a képtár, a világosi Ioan Slavici-múzeum, melynek egyik termében található kerek asztalnál írták alá a fegyverletétel dokumentumát, valamint az aradi Szabadság-szobor és a tizenhárom vértanú emlékmûve. Életünket rövid imádságban Isten kezébe ajánlva, buszunk útnak indult. Elsõ állomásunk Nagyszalontán az Arany János-emlékmúzeumként mûködõ Csonka-torony volt, melyben Zuh Imre igazgató szakavatott ismertetõje tárta fel elõttünk a nagy költõ életének fõbb mozzanatait, mûveinek, személyes tárgyainak történetét, Petõfivel való barátságát felelevenítve. A kis csapat lelkesen kapaszkodott fel a torony különbözõ szintjeire, ahol megszemlélhettük a hajdúváros nagy szülöttének hátrahagyott emlékeit. Innen átsétáltunk a tér másik oldalán található, impozáns református templomba, ahol a gyülekezet kántora vezetett be bennünket a templom belsejébe. A hatalmas, ódon illatot árasztó templom télen modern gázfûtéssel ellátva várja az átfázott híveket. A kántor úr rövid ismertetõje után elénekeltük a XXV. zsoltárt, majd újra autóbuszra szálltunk. Következõ állomásunk a Fekete-Körös partján fekvõ nagyzeréndi templom volt. Itt Dénes József lelkipásztor kedves szavai nyomán megismerhettük a gyülekezet örömeit, az egyre apadó lélekszám okozta gondjait, a templom meglehetõsen rossz állapotára is felhívva figyelmünket. Az Úr csodásan mûködik kezdetû ének eléneklése után csoportunk átvonult a gyülekezeti házba, ahol szerény, de annál szívesebb vendéglátásban volt részünk. Ezután átvonultunk a képtárba, amelynek kiállított anyagát Vas Enikõ kultúrigazgató ismertette a lelkes hallgatósággal. Az artézi kút hûsítõ vizébõl s a látottakból erõt merítve folytattuk utunkat Pankota s az utána következõ Világos felé. A világosi Bohus-família impozáns kastélyában mûködõ Ioan Slavici-múzeum ad otthont annak a nevezetes íróasztalnak, melynél Görgey Artúr 1849. augusztus 13-án feltétel nélkül letette a fegyvert a

túlerõben lévõ cári csapatok elõtt. Ez az 1848–49-es forradalom és szabadságharc végét jelentette, amely után az osztrákok részérõl véres megtorlás következett. A múzeum igazgatónõje röviden beszélt az íróasztal történetérõl, majd hosszasan mutatta be a felvilágosult szellemû író, Ioan Slavici életét, munkásságát. A múzeum megtekintése után kellemes sétát tettünk a kastélyparkban. A park közepén lévõ hûs vizû kút fölött Bohus Antónia szobra áll, akinek nagy része volt a nõi emancipáció elterjesztésében, például megtanította a korabeli asszonyokat az illemszabályokra, a tisztálkodásra. Délután Aradra érkeztünk. Elsõ utunk a Szabadság-szoborhoz vezetett, ahol már várt bennünket Ujj János történelemtanár. A szemerkélõ esõben a tanár úr szakavatott kalauzolásával megismerhettük a Szabadság-szobor történetét, kálváriáját. A szoborcsoport Zala György alkotása, melyet 1890ben avattak fel az aradi vértanúk emlékére. Alakjai az Ébredõ szabadság, a Harckészség, az Áldozatkészség, a Haldokló harcos, fõalakja pedig a Hungária. Az emlékmûvet 1925-ben távolította el a Ion I. C. Brãtianu vezette kormány. Utána az aradi várban, majd a minorita templom udvarán õrizték. 2004-ben a monumentális alkotást ismét felállították a román–magyar megbékélésnek szentelt emlékparkban. Innen Arad fõterére vonult át csoportunk, ahol a tanár úr bemutatta a Maros-menti város régebbi épületeit, így az 1818-ban épült, tekintélyes méretû színházát is. Megtudtuk, hogy az 1847-ben épült református templomban tartotta esküvõjét 1901-ben Horthy Miklós. Az aradi vár ma katonai terület, nem látogatható. Mellette áll a tizenhárom aradi vértanú emlékmûve. A világosi fegyverletétel után, 1849. október 6-án végezték ki a szabadságharc 13 hõs katonai vezetõjét. A vesztõhelyen 1881-ben felállított obeliszk õrzi emléküket. Ujj János rövid történelmi ismertetõje és kegyeletadás után elbúcsúztunk a tanár úrtól, majd autóbuszunk elindult velünk Várad felé. A visszaút jó hangulatban telt; a kirándulás voltaképpen a presbitérium összecsiszolódását szolgálta, azt, hogy jobban megismerjük egymást, így fejtve ki egyházon belüli áldott szolgálatunkat. TÓTH ROZÁLIA presbiter

ROMÁNIAI KERESZTYÉN NÕK ÖKUMENIKUS FÓRUMA

MEGHÍVÓ A tapasztalat azt mutatja, hogy gyülekezeteinkben nemcsak a lelkipásztorokra, de feleségeikre is nagy felelõsség és munka hárul. Ezért tartjuk fontosnak a lelkészképzés mellett a lelkipásztorok feleségeinek felkészítését, hiszen férjük mellett õk vállalják a legtöbb szolgálatot az eklézsiában. A nõ, a feleség, az anya és a szolgálattevõ szerepek gyakran nehézségeket és konfliktus-helyzeteket teremtenek. Ezekre és hasonló kérdésekre kínál válaszokat a folyó év július 9-14. között, Cserefalván tartandó képzés, melynek témái: 1. A lelkészfeleség énképe, értékei, magánélete (karrier és/vagy egyházi szolgálat) 2. Lelkészfeleség a családban: mint feleség; párkapcsolat, törõdés, anyagi függõség, hálószoba; mint anya; otthonom és én. 3. Lelkészfeleség a gyülekezetben: csoportokkal való foglalkozás alapszabályai; elvárások. A tanfolyam alkalmával a reggeli áhítatok, igemagyarázatok, imaközösségek áldott alkalmai lesznek a hitben való erõsödésnek és a közösség épülésének. A fentiek mellett minden estét különbözõ „nõi“ programok teszik színesebbé: fodrászat, egészséges

táplálkozás, új receptek (fõzés), design, lakberendezés, díszítések, torna, elõnyös öltözet, zene-, táncterápia. Az elõadásokat bel- és külföldi szakemberek tartják. Jelentkezési határidõ: 2007. június 30. Feliratkozni a 0742-665578-as mobilszámon lehet. A résztvevõket bejelentkezési sorrendben fogadjuk. A képzés hétfõ délután 5 órakor kezdõdik. Egyéni vagy egyházi hozzájárulás: 15 lej. A szállás és az étkezés költségeit a HEKS támogatja. Szeretettel várjuk mindazokat, akik szellemileg feltöltekezni, lelkileg épülni, kapcsolatokat teremteni, pihenni szeretnének, hogy megújult erõvel végezhessék a szolgálatokat közösségükben, Isten dicsõségére. Szeretettel: SOÓSNÉ SZEBENI NOÉMI lelkipásztor, a RKNÖF elnöke

14. OLDAL

HÍREK Magyar Örökség-díj a Kolozsvári Református Kollégiumnak Szombat délelõtt Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében nyújtották át Székely Árpád igazgatónak a Magyar Örökségdíjat. Ezt az elismerést, amely egy oklevélbõl és egy jelvénybõl áll, évente négy alkalommal adják át. Esetenként hét-hét díjat osztanak ki kulturális mûsor keretében. Idén a mûvészi mûsort a kollégium énekkara szolgáltatta. A Magyar Örökség és Európa Egyesület ugyanis így kívánta elismerni a 450 éves erdélyi református iskolahálózat létét és fontosságát. Székely Árpád iskolaigazgató a Szabadságnak a következõket nyilatkozta: „A Kolozsvári Református Kollégium volt az egyetlen anyaország határain kívüli intézmény a szombati díjazottak közül. Az iskola több mint negyven tagú kamarakórusát két tanár kolléga is elkísérte: Szilágyi Gizella magyar- és Gombár Beáta némettanár. A tapsokból ítélve elmondhatom: a kollégium kamarakórusa újból kitett magáért. Mádl Dalma asszony, az ünnepség fõvédnöke külön gratulált a kórus teljesítményéhez. „Repertoárunk az alkalomhoz illõ volt: magyar szerzõk mûveibõl válogattam“ – közölte az igazgató, aki szerint a díj, jelképessége mellett, pozitívan befolyásolja majd a tanintézet sorsát, s talán az épület helyreállításában is segíthet. A díjat Veres-Kovács Attila, a Magyar Örökség-díj Bírálóbizottságának tagja adta át, aki egyben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkésze. Az ünnepségen jelen volt az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, dr. Pap Géza és az egyházkerület fõgondnoka, Tonk István – tudtuk meg Székely Árpádtól. A díjat Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre javaslatára a Magyarországért Alapítvány Kuratóriuma hozta létre 1995-ben. A bizottság elnöke 2000-ig Mádl Ferenc, 2000-tõl pedig Hámori József lett. A Magyar Örökség-díj gondozását 2003-tól a Magyar Örökség és Európa Egyesület vette át. A díj azon magyar intézményeknek, csoportoknak adható, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. Ezek együttesen alkotják a Magyarság Szellemi Múzeumát. Erdélybõl az évek során mások mellett hasonló elismerésben részesültek: Báthory István Elméleti Líceum (2005), Böjte Csaba és az általa vezetett Dévai Magyarok Nagy asszonya Kollégium (2002), Szabó T. Attila (1996), Tõkés László (1999). (SZABADSÁG, 2007. június 25.)

PARTIUMI KÖZLÖNY

Hídemberi szolgálatban Megmaradni embernek, magyarnak, léleknek – alkalmas és alkalmatlan idõben. E súlyos parancs mértéke alatt tette próbára a Teremtõ Sulyok Vincét, akit legendás szerénysége talán még a mai ünnepen is visszatart a vallomástételtõl: Uram, kiálltam a próbát. Viszont helyette mi kell kimondjuk: neki páli sors jutott a hosszútûrésben és a kitaszítottságban, hûséggel végzett szolgálata, imígyen kikerekedett életmûve pedig evidencia. Sulyok Vince hangosan is végiggondolható sorsa engem, erdélyi embert, mindenekelõtt Szenci Molnár Albert és/vagy Misztótfalusi Kis Miklós sorsára, szilárd küldetéstudatukra, továbbá az igaz magyarnak született ember megingathatatlanságára emlékeztet. Ám a további vonatkozások sem lehetnek érdektelenek. Egyrészt a békeidõben fürdõzõ, fejlõdõ Nyugat-Európa kapcsán, másrészt a hazagondolás mûvészetének szabadsága okán. Az elõbb megidézett két erdélyi nagysághoz hasonlatosan mindkettõbõl kijutott Sulyok Vincének. Csakhogy… egészen más „alapon“. Az õ indulása egyben menekülés, önként vállalt számûzetés volt. Midõn a reménység angyala átszállt Magyarország felett, ott és akkor az egri élvonal jelentette számára a küldetést. Igen: hiteles ötvenhatosként élte meg az Európa õszinte csodálatát is kiváltó magyar forradalom és szabadságharc eseményeit, majd az azt követõ vörös terror szörnyûségeit. „Mikor már ésszerûbben nem tehettem: / gyalog és vonatokra kapaszkodva / a forradalmas fél országon át / az óvó házba hazamenekedtem.“ – olvashatjuk az 1956. november 20-án született Fekete napok címû versében. A „consumatum est“ ménfõcsanaki hangulatát döbbenetes erõvel tárja elénk az utolsó strófa négy sora: „Napok születnek megfúló napokra. / Magamat marva mérem én az udvart / a konyhától a füstölgõ ganéig / s szétpattog a jég a lábam alatt darabokra.“ Öt év után címmel, 1961. szeptember 27-én immár Osloban írja megrázó önvallomással felérõ nagy versét. Ennek sommás záró része önmagáért beszél: „Megéri-e az igazság a máglyát? / Nem felel aki belehalt / öt éve rohad már a föld alatt / s nem felel aki túlélte a bajt / csak ácsorog a változó idõben / s évei mint az aprópénz széthullanak.“ A tavalyi, sorrendben harmadik Partiumi Írótábor az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc

eseményeinek, illetve irodalmának szentelte teljes idõkeretét. A meghívott hiteles ‘56-os magyar írók névsorában ismét ott szerepelt Sulyok Vince neve is. Ám ismét közbeszólt a sors, helyette egy férfiasan õszinte, tárgyilagos dolgozat érkezett Nagyváradra. „…Ahogyan az életem alakult, ahogyan ma is élek, végsõ soron mind-mind 1956 októberének köszönhetem: eszméinek, szellemének, a vele kapcsolatos élményeknek. S bár bizonyos fokig áttételesen, de még a nagyvilágra is 1956 nyitotta rá számomra a kaput. 1956 lett tehát a sorsom. 1956 lett az én nagyvilágra kitárult kapum. 1956 által jutottam olyan helyzetbe, olyan tevékenységhez és munkakörhöz, amely paradox módon azt is lehetõvé tette, hogy hazámból a külvilágba kiszakadva, idegen földön is a szülõhazámhoz, annak szelleméhez kötõdve élhessek. 1956 a sorsom!“ Sulyok Vince életének utóbbi ötven esztendeje hídemberi szolgálatban telt. Híd akart és híd tudott lenni Skandinávia népeinek lenyûgözõen gazdag szellemi kultúrája és a magyar világ között. Fáradhatatlanul szolgált. Írt. Többek között: egy hatalmas történeti opuszt. Közben fordított. Antológiákat szerkesztett. Akarva-akaratlanul: nevelt. Erre talán dr. Pomogáts Béla irodalomtörténész tapintott rá mindmáig legérzékletesebben: „Az igazi haza az õ számára is a szellemi haza: a magyar nyelv, a magyar irodalom, a magyar hagyomány, a magyar történelem. …Ennek a szellemi és lelki hazának a része Ménfõcsanak és Eger, Oslo és Budapest…“ Mai ünnepi alkalmunk további hozadéka lehet annak kertelés nélküli kimondása is, hogy Sulyok Vince életének példája miként szolgáltat „látleletet“ hétköznapi önösszeszedési képességünkrõl. Hiszen puszta jelenlétével, egész élete munkájával erõsíti bennünk is a hovatartozás érzését, fokozza a kohézió iránti igényünket, de legfõképpen szeretetre nevel s tanít. Megköszönve a hosszútûrésben tanúsított állhatatosságát, azt, hogy teljes munkásságával a magyar értékek és erények sokasodását szolgálta – itt és most, mielõtt még átlépné a hetvenötödik „grádicsot“, Isten gazdag áldását kérem Sulyok Vince életére, családjára és minden további szolgálattételére. Ménfõcsanak, 2007. június 10. BARABÁS ZOLTÁN

KÖRLEVÉL A KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET GYÜLEKEZETEINEK SZÉKHELYÜKÖN Kedves Szolgatársaim! Kérlek benneteket, hogy a vasárnapi hirdetések rendjén népszerûsítsétek a Munkácsyképek Erdélyben címû kiállítást, amely május 5. – július 15. között tekinthetõ meg a Csíki Székely Múzeumban. A 47 festményt, 30 relikviát és 36 archív felvételt magába foglaló vándorkiállítás széleskörû társadalmi, szakmai és vállalkozói összefogás révén valósult meg: a tárlat törzsanyagát Pákh Imre mûgyûjtõ adta, ezt a Magyar Nemzeti Galéria és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum kollekcióinak a mûtárgyaival egészítették ki. A tárlat látogatói bizonyára

egyedülálló élményben részesülnek, hiszen Munkácsy Mihály életmûve az összmagyarság mûvészeti örökségének a meghatározó elemét képviseli. A vándorkiállítás egyetlen romániai helyszíne Csíkszereda. Kérjük, aki teheti, látogassa meg ezt a rendkívüli tárlatot! Tisztelettel és szeretettel küldöm köszöntésemet: 2007. május 5. WAGNER ERIK püspöki titkár

15. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

LAPSZEMLE Zihál az RMDSZ Az RMDSZ vezetõi lecserélték a „Most vagy soha!“ gerincességét az árnyaltabb „Most vagy soha, minca-þi-aº!“-ra. Nem viccelek, és nem is örülök, de elképedek, amikor látom, mennyire megváltoztak az RMDSZ-politika vezéralakjai, mióta a Dâmboviþa partjára kerültek. Mint megveszekedett marosvásárhelyi, tudok egyet s mást róluk, még abból az idõbõl, amikor belevaló gyerekekként szépen gyalázták a rendszert, verseket írtak, mászkáltak a hegyekben, és nem átallottak bohém rockkerként pózolni. Mert nem hiába küldte õket Bukarestbe egy olyan közösség, amely tiszteli címerpajzsát. De hát ez van, az öreg Alzheimer hangyaként munkálkodik. Szombat reggel – miközben kattintgattam a tévécsatornákon, amelyek azt mutatták, hogyan vonulnak a pártfõnökök a szavazóhelyiségekbe – jöttem rá igazából, mennyire leromlott az RMDSZ-elit és politikai viselkedése. Amikor a politikai normákról Petrozsényben döntöttek, tiszteletreméltó alakulat volt az RMDSZ, aztán gyakorlott, megtollasodott politikusok csoportjává vált, amely íme, megszeg minden elvet, és lepaktál a Nagy-Románia Párttal (PRM). Nézzük csak pályájukat: ellenzékiek, a demokraták, majd a posztkommunisták, ma pedig a PRM szövetségesei. Fölösleges minden érv vagy indoklás. Markó Béla, Verestóy Attila, Frunda György vagy Borbély László feltûnése Iliescu, Geoanã, Vãcãroiu, Vadim vagy Voiculescu mellett ma már megszokott kép. Annyira megszokott, hogy undorral töltötte el a magyar választópolgárokat is. Miután 2004-ben arra kényszerítették õket, hogy úgymond a közösség érdekében a Szociáldemokrata Pártra szavazzanak (a székelyek köptek egyet, amikor kijöttek a szavazófülkébõl), a magyarokat szombaton egy újabb perverz kísérlet elé állították: támogassák az 1989 utáni Románia legidiótább politikai akcióját, a Traian Bãsescu menesztésére kiírt referendumon. Csakhogy ez alkalommal a tisztességtelen ajánlat haragot keltett. Hargita és Kovászna megye már-már közmondásosan fegyelmezetten voksoló szavazópolgárainak háromnegyede még csak azt a fáradságot sem vette, hogy elballagjon a szavazóhelyiségig. A többi, aki képes volt erre az erõfeszítésre, azaz 27,38 százalék Hargita megyében és 34 százalék Kovászna megyében 77, illetve 80 százalékban az ország elnökét támogatta szavazatával. Így tehát a Bãsescu-ellenes szövetség a két megye összes szavazókörzetében veszített. Markó úr, vajon még mindig maradni kell? Vagy be akarja bizonyítani, hogy megvalósítható Ceauºescunak az a terve, hogy a magyarok a románok politikai gyarlóságait is átvegyék? MARIUS COSMEANU (COTIDIANUL, 2007. május 21.)

MEGHÍVÓ Az erdélyi magyar nemzeti közösség köz- és érdekképviseletének egyre mélyülõ szervezeti és személyi válsága, az ország és közösségünk elõtt álló integrációs kihívások, valamint a közeljövõ várható eseményei elengedhetetlenül szükségessé teszik a jelen helyzet nyilvános felmérését, elemzését, a feladatok kitûzését és összehangolását. Szervezeteink – melyek az elmúlt évek során folyamatosan kinyilvánították támogatásukat az autonómiaformák kiépítése, az erdélyi magyar-magyar párbeszéd érdembeli elindítása, a politikai pluralizmus megvalósítása, a támogatási rendszerek átláthatóságának és méltányosságának biztosítása tekintetében – fórumra hívják tagjaikat. Hasonlóképpen meghívjuk Tanácsaink és szervezeteink célkitûzéseit támogató jeles közéleti és politikai személyiségeket, valamint civil és civil-politikai szervezeteket, és mindazokat, akik fontosnak tartják közéletünk és közképviseletünk megújulását és az erdélyi magyar közösség pártpolitikától mentes képviseletét az Európai Parlamentben és a nemzetközi szervezetek elõtt. Ennek érdekében 2007. június 30-án, szombaton, 12.00 órakor, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermébe ERDÉLYBÕL EURÓPÁBA címmel Fórumot hívunk össze. Reméljük, hogy ez az alkalom elindítója és példája lesz a nemzeti összefogásnak és a megoldás-keresésnek. A Fórum alkalmával a meghívó szervezetek és a felkért elõadók számba veszik saját tevékenységi területük gondjait, megfogalmazzák javaslataikat. A fórum résztvevõinek természetesen alkalmuk nyílik álláspontjuk és javaslataik ismertetésére. A fórum az elõterjesztések és a hozzászólások, javaslatok összegzésével ér véget. Szeretettel várjuk tagjainkat, meghívottainkat és minden érdeklõdõt! 2007. június 12.

ERDÉLYI MAGYAR NEMZETI TANÁCS TÕKÉS LÁSZLÓ elnök SZÉKELY NEMZETI TANÁCS FODOR IMRE elnök MAGYAR POLGÁRI SZÖVETSÉG SZÁSZ JENÕ elnök MAGYAR POLGÁRI EGYESÜLET CSUZI ISTVÁN elnök MAGYAR IFJÚSÁGI TANÁCS SÁNDOR KRISZTINA elnök ERDÉLYI MAGYAR IFJAK SOÓS SÁNDOR elnök

IV. PARTIUMI ÍRÓTÁBOR Nagyvárad, 2007. július 5–7.

PROGRAM JÚLIUS 5., CSÜTÖRTÖK 10.00–14.00 Érkezés, regisztráció 17.00 MEGNYITÓ Barabás Zoltán Serfõzõ Simon Kalász Márton 17.30 ERDÉLY ADYJA Felkért elõadók: Dr. Pomogáts Béla Péter I. Zoltán 18.30 KÖNYVBEMUTATÓ 19.00 Vacsora 20.30 EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN Réti Árpád színmûvész estje

JÚLIUS 6., PÉNTEK 8.00 – 9.30 Reggeli 10.00 VERS A VERSRÕL Felkért elõadók: Dr. Ködöböcz Gábor Dr. Bertha Zoltán 11.00 LAPBEMUTATÓ 11.30 AZ ILLÉS SZEKERÉN Varga Vilmos és Kiss Törék Ildikó színmûvészek mûsora 13.00 Ebéd 16.00 A IV. PARTIUMI ÍRÓTÁBOR HANGOS IRODALMI LAPJA 17.00 KÖNYVBEMUTATÓ 18.00 FÖLSZÁLLOTT A PÁVA... A BOGRÁCSGULYÁS ILLATÁVAL Étkek és Ady-paródiák szabad ég alatt

JÚLIUS 7., SZOMBAT 8.00–9.30 Reggeli 10.00 HÁZASPÁROK A MAGYAR IRODALOMBAN Mezey Katalin Oláh János 11.00 LAPBEMUTATÓ 11.30 ADY ENDRE ÉS A KORTÁRS ERDÉLYI KÖLTÉSZET 12.00 FOGADÁS A IV. Partiumi Írótábor díjának átadása

16. OLDAL

PARTIUMI KÖZLÖNY

XI. ERDÕHÁTI NAPOK Árpád vezér halálának millecentenáriuma Árpád, 2007. július 8., vasárnap

MEGHÍVÓ A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Bihari Református Egyházmegye, az Erdõháti Szövetség, az Árpádi Református Egyházközség és az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezete méltó módon kíván megemlékezni a magyar nemzet Kárpát-medencei letelepedését megvalósító, a magyar államot létrehozó Árpád vezérrõl. A fejedelem 1100 éve, 907. július elején hunyt el a magyar seregek diadalával végzõdõ pozsonyi csatában szerzett sebesülése következtében. Mivel a Kárpát-medencében egyedül Bihar megyében van Árpád nevû település, méltó és illõ, hogy éppen itt, a nevét viselõ településen emlékezzünk „Árpád apánkra”. Mindezt szem elõtt tartva, 2007. július 8-ra, vasárnapra, a Bihar vármegyei Árpád községbe tûzzük ki jubileumi megemlékezésünket. Sze-

Délelõtti program: Ifjúsági találkozó 9.00–10.00 Érkezés a református templomhoz, regisztráció 10.00–11.00 Ismerkedés a faluval presbiterek és helybeli ifjak segítségével 11.00–12.00 Istentisztelet a református templomban Igét hirdet Bikádi László Károly, Hajmáskér és Soly lelkipásztora, a Veszprémi Egyházmegye tanácsosa A vendégeket köszönti Filep Ferenc árpádi lelkipásztor Az árpádi ifjúság mûsora 12.00–13.00 Jurta-állítás, íjászat, árpád-kori fegyverek és viselet bemutatója, kézmûves foglalkozások (nemezelés, kosár-, gyékény- és szalmafonás, fafaragás, stb.), rovásírás tanulás a kastély udvarán

retettel hívunk és várunk minden ünnepelni vágyót erre a rangos eseményre! Árpád fejedelem kései utódaiként fogjunk össze, hogy a fejedelmünkre való közös emlékezéssel erõsítsük az egy nemzet, egy haza gondolatát. Nagyvárad, 2007. június 15. TÕKÉS LÁSZLÓ Püspök

MIKLÓ FERENC Esperes

FILEP FERENC árpádi lelkipásztor

NAGY JÓZSEF BARNA nagyváradi EMI-elnök

Árpád-Napi Ünnepség – Millecentenárium 14.00–15.00 Vendégek fogadása a kastély udvarán

A különbözõ településekrõl származó anyaföld elhelyezése az Árpád-halmon Az emlékoszlopot leleplezi Tõkés László püspök és Szörényi Levente zeneszerzõ

15.40–15.50 A Nagyszalontai Református Egyházközség kórusának szolgálata

Gali Teréz elõadómûvész éneke

15.50–16.10 Köszöntések: Ünnepségünk jeles vendégei és meghívottai

18.00-18.10 Visszavonulás a kastély udvarára

16.10–16.40 Árpád nagyfejedelem – Bakay Kornél régész, történész elõadása

18.10-19.00 Árpád-kori fegyverek és viseletek bemutatója, baranta (magyar harcmûvészet) bemutató

16.40–16.50 Árpádról ének – Maczkó Mária népdalénekes 16.50–17.00 Keresd az õsöket, részlet az Árpád népe címû misztikus operából – Miller Lajos operaénekes 17.00–17.10 Szörényi Levente zeneszerzõ, elõadómûvész, az árpádi rendezvény díszvendégének fellépése

13.00–14.00 Közebéd 14.00–15.00 A kézmûves foglalkozások, íjászat egész nap folytatódnak

17.20–17.30 Átvonulás az árpádi református templomhoz

Címünk: 410210 ORADEA str. Jean Calvin nr. 1, jud. Bihor Telefon/Fax: 0259/432-837 E-mail: [email protected]

Beszédet mond dr. Hermán M. János lelkipásztor, elõadó-tanácsos

15.00–15.40 Ünnepi istentisztelet – igét hirdet Tõkés László püspök

17.10–17.20 Árpád-díj átadása Szörényi Leventének és az Árpádi Református Egyházközségnek – átadják Tõkés László püspök és Kovács Zoltán fõgondnok

A kézmûves foglalkozásokat vezeti a nádudvari Népi Kismesterségek Szakiskolája és a nagyszalontai Sinka István Kézmuves Kör

17.30–18.00 Emlékoszlop avatása és az Árpádhalom megszentelése

PARTIUMI KÖZLÖNY www.kiralyhagomellek.ro ISSN 1583 - 5782 16 oldal ára 1,5 lej

19.00-19.30 A magyar rovásírás bemutatása – Szakács Gábor, a Forrai Sándor Rovásíró Kör elnöke 19.30-19.50 Néptánc-elõadás – a belényesújlaki Rezgõ és a micskei Görböc néptánccsoportok fellépésével 19.50-20.00 A Nagyvárad-réti ifjak és a Csillagocska néptánccsoport elõadása Illés Lajos által megzenésített versekbõl 20.00-20.20 Néptánc-elõadás – a simonyifalvi néptánccsoport és a borsi Galagonya fellépésével 20.20-20.30 Gali Teréz elõadómûvész fellépése 20.30-20.40 Bográcsosfõzõ verseny. Eredményhirdetés. 20.40

Közvacsora

Készült: a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Szenczi Kertész Ábrahám Nyomdájában