944. -szám. Budapest, április hó 12. POLITIKAI ÉS IRODALMI SZEMLE. Krónika. . Á poloska-szakasz.- ; ; ápr. 10

XIX. évfolyam. ME6JELEN MINDEN VASARKAP. Előfizetési

feltételek:

Egész évre ... -

kor. 20.—

Félévre

»

10.—

Negyedévre ... .„

»

5.—

Í9Ó8.

18/944. -szám.

A HÉT

POLITIKAI

ÉS

IRODALMI

SZERKESZTI

Egyes szám ára 40 Bllér.

K I S S

SZEMLE.

J Ó Z S E F .

ftaerkesztSség él kladóhlT&tal: BUDAPEST, VIII., Rökk Szilárd-utcza IS. sz. Telefonszám : 61—38. Hirdetések felvétele

ugyanott.

Budapest, április hó 12. Ezzel szemben a háziúr igy okoskodik : Nem ettem Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése márczius meszet ! E z a világ legigazságtalanabb és legbolondabb végével lejárt, tisztelettel kérjük, hogy előfizetéseiket hova előbb kivánsága. Hogy a lakó szabadon rondíthasson az én kámegujitani szíveskedjenek. . romra ? Ismerni kell a pesti lakókat. Amiért nem felelős, Előfizetési feltételek: abban vandálkodik. Ha én adok friss tapétát, mikor a Egész évre .20 kor. régi lekopik, akkor az őnagyságák, valahányszor kedvük Félévre 10 kor. szottyan uj tapétára, bemázolják a régit, s tessék most Negyedévre 5 kor. tapétáztatni. A z üvegbiztositók mesélhetnének róla, Mutatványszámok kivánatra ingyen. hogy ahol valamelyik lakónak nem törött be az ablaka, szándékosan bezúz egyet-kettőt, 4 nehogy ingyen fizette A HÉT kiadóhivatala, légyen a biztosító összeget. Ha ez a rendszer törVIII. ker., R ö k k Szilárd-utcza 18. szám. vénynyé lesz, a háziúr mehet kapálni. Mert az idegen vagyon kímélete ismeretlen erény a ' mi elégedetlen világunkban. A z t á n : alma is van ép és rothadt. A k i vásárol, Krónika. előre megnézi, hogy milyet fog kapni. A lakó is megnézi a lakást, mielőtt kibérli, s nem igaz, hogy tiszta, hibátlan lakás dukál neki, hanem olyan, amilyet kinézett . Á poloska-szakasz.magának.- Ha ép tapétára, poloskamentességre aspirál, ; ; — ápr. 10. ne adjon felpénzt olyan lakásra, melyben nem látott tiszta tapétát. Ha mégis kibérli a-piszkosat s tisztát akar, •Nagyon jellemző a mi esztétikai dispozicziónkra, hogy ezt a paragrafust igy keresztelték el. Pedig nem hát tisztogassa ki. éppen poloskáról szól, hanem az ellenkezőjéről: tisztaEgyáltalán : a mai lakásbérek, melyek drágák, ságról. De minálunk a lakás fogalma együttjár a polos- ugy vannak megszabva, hogy azokba semmi belső káéval.. S a paragrafus azt akarja, hogy ezentúl ne tatarozás nincs beszámítva. Mi haszna a lakónak, ha a lakó, hanem a háziúr baja legyen. Minden lakás , behozzák a poloska-paragrafust ? Én, háziúr, egyaz uj lakónak tisztán, teljesen fölszerelt állapotban szerűen kiszámítom, mennyit kell a lakásra költenem adandó át.. s e z t . a summát -némi biztosítéki pótlékkal hozzácsapom az eddigi, bérösszeghez. Igy tesz a pék, igy tesz Magától értetődő, elemi ' kivánság. Ennélfogva a takarékpénztár, igy tesz Wekerle; a dalai láma és igy . nem lesz meg. A ' két álláspont áthidalhatatlan s akik a városházán a lakásbérleti szabályzat fölött dönte- teszek én-. Lesz ordítás ujabb lakásuzsoráról, de mit hasznek, mégis csak a háziurak. A lakó erre azt m o n d j a : nál ez a lakónak s mit árt ez nekem ? Április elsejével kezdődött az u j évnegyed.

mindenki söpörjön a maga ajtaja előtt, azaz : mindenki takarítsa el a saját szemetjét. De abban a pillanatban, mikor lakást elfoglalok, nekem még nincs ott szemetem. É n nem rontottam még tapétát, én nem csavartam ki vízvezetéki csap nyakát, én nem tintáztam be padlót, én nem lyukasztottam ki kályhácsövet. Tehát nekem ott nincs semmi tisztogatni, semmi pótolni valóm. A lakás használható állapotban adandó át és én legfeljebb arról felelek, amit magam török-zuzok, de természétes kopást, romlást épp oly kevéssé vagyok köteles megtéríteni, mint a színházlátogató nem fizet külön azért, hogy a széke szalmája kilyukad • a sok üléstől. E z velejár a lakásiparral mindaddig, .amig a házakat nem épitik kophatatlan téglákból és örökké tartó tapétákkal.

Ha egy kicsit igazságos akarok lenni s nem dogmatikusan akarom a népet boldogítani tisztán a háziurak bószantásával, el kell ismernem, hogy ebben az okoskodásban sok igazság van. Különösen igaz az, hogy semmiféle paragrafussal nem lehet a lakót megszabadítani attól a költségtől, mely a lakóé s rásózni a háziurra azt a nyűgöt, ami nem a háziuré. A kalkuláczió nagy ur s- kalkulálni csak a háziúr tud. Tisztán tartani a lakást pedig a lakó sem tudj a.-Van-e valaki, aki még nem hurczolkodott ? Nem is a munkásházakrá-gondolok, hanem a bérpalotákra. Megnézek egy uri lakást, melyben urak, sőt uraságok laknak. Minden megvesztegetően elegáns, gazdag, sőt tiszta is. A népek finnyásak, az asszonyok parfümösek s irtóznak minden porszemtől. Aztán, negyedkor beállitasz a hurczolkodó urasági haj-

m lékba, meíy a tied lesz s nem ismersz magadra. Hol tartottad a szemedet, hogy ezt a lakást megfogadtad ? Hisz ez istálló, odu, barlang, csak urasági lakás nem. A tapétákon ott van a szekrények, képek, tükrök megbarnult lenyomata, jeléül annak, hogy évszámra nem mozdították el őket a helyükről. Hasonlóképpen a barnára hanyagolt parketten ott van a szekrény helye eredeti világosságban, jeléül annak, hogy alatta nem ' söpörtek soha., Egész barlangok tátonganak a falakban, a kályhák tele vannak dugva szeméttel; a fürdőkád alatt egerek szaladgálnak s ahol valami sötétség van, oda ne merészkedj be, mert ott svábbogarak világa hemzseg sok évi háborítatlanságban.

A jéghegy. Észak dermesztő hómezőiről Egy jéghegy indult nagy robajjal délre, Hogy a tavaszt ott is lehűtse télre. Fagyos szelet lehel már messziről.

De lent ádáz haragja gyorsan olvad, Langyos habok hév öleléssel várják, Reáborítják forró csókjuk árját S az óriás a víz ölébe sorvad. Igy indulok én is gyakorta hozzád: Arczomon a sötét harag kigyullad,

S mindez miért van ? Mert rosszak a cselédek s az ember másnak a házában lakik. Mert a pesti ember csak a személyére finnyás, de nincs szocziális_ tisztasági érzéke. Budapest a plasztronos emberek városa. Csak arra néznek, ami látszik. A háromnapos ingre mindennap uj gallér és plasztron kerül s az emberek sokasága nem fürdik, hanem csak mosakodik. A lakás is csak annyira tiszta, amennyire a szem meglátja rajta. S ilyen dispoziczió mellett a poloskaparagrafusnak csakugyan nincs jogosultsága, mert a tisztaság ebben az esetben a háziúr tulajdona, melyet a lakóra kell biznia, de a lakóban nincs meg az idegen tisztaság lelkiismeretes őrzésére a kellő kvalifikáczió. Nem tudom, van-e másutt poloska-paragrafus, de ha van, ott nincs poloska. A közmondásos hollandus, a kigúnyolt német házias tisztaság városaiban aligha van ennek a kérdésnek akkora fontossága, mint minálunk. Mert ott az uj lakó tiszta emberektől veszi át a tiszta lakást s elenyésző csekélység az a kis helyreigazítás, melyre a lakás szorul, oly csekélység, hogy a lakó nem kéri a háziurtól, a háziúr nem tagadja meg a lakótól. De nálunk ? Melegen óhajtom, hogy a poloska-paragrafus törvénynyé váljék, de ha házam volna, abban a pillanatban, melyben ezt a törvényt rám olvassák, eladnám a házamat. Simplex.

Az lehet

emberek

államot,

vannak

spontán

jogrendet

alkotva,

mintha

megnyilatkozó

alapítani.

Összes

valamennyien

tisztességére törvényeink

gazemberek

nem ugy

volnánk.

E z e n a világon eredetileg minden m e g v a n : Michel Angelo szinei, Shakespeare szavai, Edison gépei, Herbert Spencer gondolatai, csak össze kellene rakni őket.

A

hiúsággal

ugy

vagyunk,

mint

az

orrunkkal : feltét-

lenül kell, h o g y legyen, de ha valamivel nagyobb, mint a m e n y nyire szükséges, az már szépséghiba.

Az

eredetiség, reczeptje

egyszerű : hazudni

kell

ott,

ahol mások igazat mondanak és igazat mondani ott, ahol mások hazudnak.

•'•"•"

.,

Agyam keserv és fájdalom kinozzák. Ámde szemed bűnbánó könnyet hullat, Boszús ajkamra rátapadj piros szád, S gyűlöletem egy égő csókba fullad.

Csaba Ferencz.

. A martir.* Irta : G O Z S D U

Poros, árnyéktalan ut vezet Kikindától Becskerekig. Hosszú, mintha sohasem lenne vége, egyhangú, mint az unalom. A nap fakóvá teszi a vastag, barna port s a kocsik szennyes porfelhőktől kisérve lassan' döczögnek a messze barnuló uton. Mintha ellensége volna itt a fáknak, ketté törött vékony, elszáradt ákácz-derekak meredeznek szomorúan jobbról-balról. A z árnyéktalan, szomorú ut, egyhangú pacsirtaf ü t t y a vetések, fölött, a .távolban bogarászó varjucsapatok, egy-egy csendesen uszó karvaly a felhőtlen levegőben, egy pár konkolyozó rácz leány rikitó viganókban a zöld vetések között, ezeknek bus dalai, amint a csendes szellő a dal egy-egy foszlányát az utas fülébe hozza, levert hangulatban tartják az embert. Hárman ültünk a zörgő parasztkocsin. Én, egy ismeretlen útitársam, akivel együtt fogadtuk a kocsit, meg a kocsis. Útitársam öles ember volt, széles vállakkal, nagy fejjel. Nézésében, mikor a beláthatatlan sikságon jártatta szemeit, volt valami megindító szomorúság. Jobb kezén, régi divat szerint, ezüstbe foglalt gyémántgyűrűt viselt és ugy látszott, tetszett neki a ragyogás, amint a napsugarakat villogó színekre bontotta gyémántja, mert minduntalan simogatta hosszú vékony bajuszát, amely a kinai bajuszok módjára villaformán lógott alá. Mikor az első k á t y ú b a zökkentünk és útitársam papirszivarkája kiesett a szájából, elmosolyodtam. Észrevette és elpirult, aztán káromkodott. Szerb nyelven szidta az utat, meg azt is, aki az utakat feltalálta. . Megkérdeztem, hogy általában minden útra haragszik-e, v a g y csak erre az egyre, amelyen koczogunk. — Minden útra haragszom ! — mondta ingerülten útitársam, idegen szlávos hangsulylyal. — A z utak több szerencsétlenséget hoztak az emberekre, mint amennyi porszem van ezen a nyomorult uton Becskerekig ! — Hogy érti ezt ?'

1

Seitz

Viktor.

ELEK.

• A

Tantalus-ból.

227 — Igen' egyszerű az egész. A z t mondják, az utak a czivilizáczió csatornái. Nos ? Ezeken a csatornákon igen sok veszedelmet vittek egyik országból a másikba. — Es ön haragszik a czivilizáczió kiviteli czikkeire ? — Mindenre haragszom, amit- kívülről hoznak ; de legjobban gyűlölöm az importált eszméket. A h ! Azok a nyomorult eszmék. Először az egyeseket kábitják el, ezek aztán elkábitják a többit. A vége csupa nyomorúság! Nincs veszedelmesebb, mint egy ilyen gyönyörűséges eszme ! Oh ! én ismerem őket. Engem is tönkre tettek. Megraboltak ! Most látja, fogadott paraszt szekeren kell utaznom. — Hogyan ? és micsoda eszme tette önt tönkre ? — A század egyik hamis pénze. A z t hittem, Desmoulins Camille-nak születtem — de — elmondom önnek is. Mindenkinek elmondom ezt a bolond történetet ! — Kérem, nagyon lekötelez. Gyujtsunk r á ; parancsol szivart ? — Én csak czigarettet szivok. Keleti vagyok. Utálom a szivart. Esetem a következő — engedelmet, rágyújtok előbb ! Útitársam meggyújtott egy czigarettet. — Mindenekelőtt tudnia kell, hogy én a nagy Diniszin Tódor-féle familiából vagyok. Engem Diniszin Péternek hivnak, és anyám, akitől e gyémántgyűrűt örököltem, született Argirosz Irina volt, az Athénéből ideszakadt Argirosz Georgiosz-féle család utolsó ivadéka. Kihalt mind az utolsó lábig. Anyám, szegény,, tulajdonképpen nagyobb névre és családra tarthatott volna igényt, mert hát ő műveltebb, finomabb fajhoz tartozott. A p á m igazi szerb volt és katonának született; nyers volt és természetes. Apám neve nagy volt a szerbek előtt, mert női ágon a Magyarországba bevándorló szerbek vezetője, Csernovics Arzén püspök vérségéhez tartozott. Népszerű volt, mert az önök szabadságharcza alatt egy csapat bolondot vezetett, akik tönkreverték a hires veres sipkás honvédeket. Mit nyert vele az öreg ? Tisztára nevetség ! Elmúlt minden. A z t nyerte vele, hogy én is belekeveredtem a politikába. Nem tudom, hogy esett az egész. Nyilván apámtól örököltem ezt a veszett szabadságszeretetet. Nem volt nekem való érzés. Felnőttem benne, és mivel apám afféle kudarczot vallott szabadsághős volt, elnyomva éreztem magam éppen ugy, mint ő. Jóformán egymást kergettük bele a rajongásba. Családunkban különösen két képesség származott át apáról bura. A z önfeláldozó szeretet és az idő jóslás képessége. A z első több veszedelmet hozott családunkra, mint amennyi jót tehettünk vele ; a második örökség reám nézve egészen értéktelen, mert nincs egy talpalatnyi földem. A z esős v a g y sugaras napok egészen közönyösek előttem. Pedig volt kövér földünk, hizott marhánk, selymes birkáink, kanászaink és tisztalábu nőcselédeink. E h ! Diniszin Péter kiejtette kezéből az égő szivarkát. Meg kellett állanunk, hogy megkeressük, mert féltünk, hogy a szalmaüléses kocsi meggyullad. — Pénzzé tették a gazdaságukat? — kérdém. — Rossz esztendők jártak, igy talán többet jövedelmezett a tőke ? — L á t j a itt ezeket a táblákat ? Itt jobbra', ahol a fürj ver — no látja, ez mind a Diniszin-familiáé volt. H o v á lett ? Megette az a veszett szeretet az utolsó göröngyig. Igy van jól. Nem zúgolódom, de néha szeretném magamat felakasztani, ha rágondolok a pusztulásunkra. K i tehet róla ? E z az idegek túlságos finomságának az átka. Eszmény, élni egy eszméért : — őrültség ! E z ölt meg minket. Lám, Irimics Athanáz nem

örökölt önfeláldozó szeretetet és kövér tábláim most az ő zsebét hizlalják. Mit adott értük? Semmit. Megcsalta az én rajongó apámat és úgyszólván ingyen jutott az én kövér tábláimhoz. E s ez a buta föld éppen olyan gazdagon hozza meg neki a termést, mintha a legbecsületesebb embernek hozná. A földindulások azt bizonyítják, hogy van a földnek haragja is, a tűzokádó hegyek is mintha azt bizonyítanák. Miért nem nyílik meg hát ez a föld, hogy elnyelné azt a kigyó-pofáju gazembert ! Nem tudok indulataimon uralkodni, ha- e táblák mellett elmegyek ! Nézze, milyen szép ez a vetés ! Hullámzik, mintha zöld tenger lenne ! Nincsen közte kivető egy göröngy sem. Es milyen' széna terem a rétjén ! A fü illata édes. Szénája lágy, mint a selyem. A vad lóhere közte ugy néz ki virágjában, mintha meggyszinü bársony virág volna, beleszőve abba a bámulatos füszőnyegbe, mely ezer szinben ragyog, ha rásüt a nap, v a g y ha sötét felhő árnyéka szorul rája és minden szint a maga friss, igazi szépségében lát az ember. Vége mindennek ! Pedig véren szerzett föld volt ez. Lipót királytól kapta dédapám a bevándorlás idejében. Mit gondol, uram ! A z nem tréfa, mikor kétezer család ott h a g y j a az igazi hazáját és beáll egy másik nemzethez katonának ! A szerb faj mindig kitűnő anyag volt a háborúkban. Pompás ágyutöltelék. Nagyszerűen tudnak meghalni, — aztán meg a háborúban elesett fiút még az édes a n y j a sem siratta. Puskagolyó elé született nép ! Én is meggyőződtem, hogy egyébre nem való. Basahidra érkeztünk. Diniszin Péter elhallgatott. — Majd ebéd közben folytatom ! — mondta, miközben lekapaszkodott a kocsiról és elkurjantotta magát. A pohos korcsmáros barátságosan kezet fogott vele, komájának szólította és bevezetett bennünket az ivóba. Tágas, vörös téglával kirakott terem volt ez. A vörös abroszokkal teritett asztalok mellett a falu néhány naplopója üldögélt. Már délelőtt kártyáztak. K é t fináncz teljes felszerelésben »borjuzott«, a többi nézte. Minden játszma végén volt vihogás, röhögés. Vörös papirosokba pakolt »sziiz dohány« feküdt az asztalon és mind derekasan füstöltek. Mikor beléptünk, a »kibiczek« felütötték fejeiket és mikor észrevették Diniszin Pétert, kiköptek és aztán elfordultak. — L á t j a , uram, ezek most' megvetnek engem ! De nem bánom: Végre is éhen nem halhatok ! Elég, ha tönkrementem ! De ezeknek nem elég ám ! — súgta nekem Diniszin halkan. Leültünk. — Örülök, hogy megtiszteltél, Petruskám ! Nem hittem volna, • hogy az ilyen szegény szerb embert, mint én, becses látogatásoddal megtisztelj. Igazán szép tőled, Petruskám ! — A pohos korcsmáros látszólag izgatott volt. — Mert hát most nagy ur ám a Petruska ! — szólt hozzám fordulva. Diniszin Péter a bajuszát simogatta. A korcsmáros elszaladt borért. — A komaság ezzel a pohossal még abból az időből való, mikor a bolorídját jártam. Igen fontos személynek tartottam valamikor, mert több befolyása van az itteni népre, mint a három papnak összevéve. Kisült, hogy csak bendője van. A bolondos idő óta mindig tegez. Csak legalább jó ebédet adna ezért a »te« szóért. — K i az a szőke ember az asztal végén ; lyukas a könyöke és mindig . . . — A z t a legpiszkosabbat érti ? A ferdesarku csizmával ?

i*

.228 — Igen ! — Oh, u r a m ! E z igen veszedelmes ember volt v a l a m i k o r ! A z egész európai politikát a mellénye zsebében hordta egy kis jegyzékben. Ellensége volt Francziaországnak, — Oroszország, a barátságával dicsekedett. Országokat pusztitott és uj mappákat komponált. A magyarországi szerb forradalmárok egvik kitűnő példánya; Goromba • és buta. Látta, milyen megvetéssel nézett rám. Különben tpnitó volt. Elcsapták, mert kétszer verte m e g a papját. Részeges is volt, — de ez nem tett semmit. Pusin Lázár a neve. — E s az a másik ? Kecskeszakálla van, most tüsszentett, — a kopott bársonykabátban. . . — E g y elcsapott ügyvédi irnok. A z omladina csütörtököt mondott Maratja, ölni ! E z volt a jelszava. E g y született forradalmár. Vér kell neki minden áron. Mikor idehaza felsültünk, elment Szerbiába forradalmat csinálni. De ott a magyarországi embernek nincs hitele. Hazatolonczolták. Most a gazdag parasztok névnapját járja. A halotti torok hiénája ; fal, mint a farkas. E g y használaton kivüli Marat ! — Hát az a kékszemű ? — A kóczos ? A z egy nemzeti költő ! Lirai lélek. Csupa érzelem. A z omladina egy ártatlan tagja. Igazi martir. Mit tehet ő róla, ha érzéseinek nem volt tárgya ? Elnyomásról beszélt, mikor senki sem érezte magát elnyomva. Nem hallgatott rá senki. L á t j a , kérem, ez az ember nem köpött, mikor beléptem ! — Aztán van még sok ilyen exisztenczia ezen a vidéken ? ,1 ' — V a n egy csomó. Szerte-széjjel vannak. Nem érzi senki a súlyúkat. Olyan könnyű legények, mint' a polyva. Diniszin Péter odaintette a korcsmárost. — Pohoskám, lelkem, adj nekünk egy külön szobát. Nem szeretek itt lenni ! — Hej, Petruskám, ugy-e valamikor nem kivánkoztál külön szoba után ! Mikor még gazdag voltál, jó volt az ivó is, most meg külön szoba kell. — Jó, jó ! Tudod, hogy nem szeretem ezeket a pofákat látni! — mormogta Diniszin Péter. — Persze, — szólt hozzám hajolva a korcsmáros — most hivatalnok a vármegyénél, most talán nem is szabad ! Nagy ur lett belőle. Értlek, értlek, kópé ! Átcsaptál, hunczutka, átcsaptál, fiacskám ! Gyere no, ne szégyeld- itt magad, — már csak az ur miatt is — adok külön szobát. ' ' A korcsmáros nevetgélve tipegett előttünk. — Szivesen tűrök mindent. Megérdemeltem ! — szólt Diniszin, mialatt a levest ette.. — Apámtól örököltem a szokást, hogy a leves után negyven csepp borral kiöblögessem, a számat. Igy ni. Szegény rajongó apám ! . — Nem volna szíves folytatni elbeszélését.! — Kicsit mégis elkeserítettek azok a ficzkók odakint. Nem szivesen gondolok vissza ifjúságom hóbortjára. De hát tehetek én róla ? Iskoláimat abbanhagytam. A fele uton kellett abbanhagynom. Téljes életemben nem olvastam egyebet, mint a,franczia, nagy forradálom történetét.. Majdnem k ö n y v nélkül tudóm—az egészet." A Girondiak. története ! Istenem ! Bolondság ! Mi közöm hozzá? R á m ragadt minden eszméje annak a forradalomnak. Bár soha se tudtam volna, hogy volt v a l a m i k o r ! Desmoulins Camille nagyon megtetszett nekem. É n is az akartam lenni. E z volt a b a j ; Tetszik talán emlékezni azokra az . izgalmakra, miket az alkotmányosság Magyarországon keltett ? Amig a magyarság egetverő éljenek között köszöntötte az uj érát, mi — akik itt a déli részen szerbek

..vagyunk — szintén ettünk politikai ebédeket, jóllaktunk politikai vacsorákkal és az a tömérdek veres bor, .amit megittunk, a mi mámoros fejeinkbe is rajzolt ragyogó színekben különös politikai jövendőt. É n például a jövendő szerb v a j d a helytartójának udvarában szertartásmesternek képzeltem magam. Szegény apámat - megtettük a szerb hadak vezérének ! Miért ne ! Ott van .a határőrvidék kétszázezer szerb katonával ! Miért ne halj anak meg azok szerb vezényszóra ? Hol van az megírva, hogy azoknak német v a g y magyar vezény1 szó mellett kell agyonlővetniök ? Tulajdonképpen egymást bolonditottuk; a bor -mindössze a nyelveinket oldotta meg. A z apám házánál voltak az összejövetelek". "Titkosan ment minden. E z a titokszerüség tulajdonképpen különös érdeket adott a dolognak. Afféle zo' mánczot, amelyben volt valami a martirságból, valami ' a poézisből, valami a ' hősies elszántságból, — . amint nlátja, csupa bolond, őrült érzésékből. Milyen méltósággal lépkedtünk ! E buta érzések akkorára emeltek bennünket, mint a kikindai szerb torony. De tudja-e, uram, hogy annak a toronynak a keresztje már akkor is ferdén állott ? Mintha az is részeg lett volna ! A keservét! A nagy nemzeti pártnak mi csak egyik fiókja voltunk. A parasztság az egész dologról nem tudott semmit. Irimics Athanáz azt mondta mindig a titkos gyűléseken : — Mi vagyunk a nép testének a feje. Vájjon tud-e arról a kéz v a g y a láb, mikor a fej gondolkodik ? Nem.' A parasztnak csak akkor kell a dologról tudnia, mikor szükség lesz rá. Addig semmi köze hozzá) hogy mi, a fej, mit akarunk ! . . A nép csakugyan nem is sejtette, hogy mi dolgozunk érte. Ittunk az egészségére. Törtük a fejünket sorsán és minden buját-baját a szivünkre vettük. A z t hittük legalább, hogy van neki buja is, baja is. Dehogy v o l t ! Hát kinek a buja-bája v o l t ? A z Isten a megmondhatója ! Nem jó, ha nagy szive van .az embernek. A drágalátos n é p ! Mi közöm h o z z á ! Manojlov Koszta alvó oroszlánnak nevezte őket. A z apám meg szunnyadó bikának szerette nevezni a népet," ha harczias beszédet mondott a vacsora végén. A z apám és én nem tartoztunk az intézők közé. Mi csak a vendégségeket adtuk. Nagy lakásunk elég kényelmet nyújtott az omladina hangos beszédű embereinek. Es milyen volt a programmunk ! A szerbek lakta vidéken önálló szerb hadsereg, amely, ha czélszerünek látja, segíteni fog a magyar hadseregnek. E z volt. az apám álma. •' Szerb nemzeti szinház Újvidéken, szerb egyetem Karloviczon. Ugyanott a vajdahelyettes fényes udvara. Szerb hivatalos nyelv. E z volt az én álmom. A földek uj felosztása ; a magyar érzelmű szerbek felakasztása, birtokaik elkobzása a j ó szerbek javára. E z volt Irimics Athanáz álma. Szerb nemzeti bank ; szerb pénz a forgalomban. E z volt Manojlov Koszta. álma. A hivatalokat is felosztottuk magunk között. Mennyi irigység, mennyi sértegetés " támadt e viták alatt. Leszamaraztuk, kigunyoltuk egymást; üres poharakat- csapkodtunk a földhöz, mert nem tudtunk meg-, egyezni a zsiros hivatalokra nézve. A szabadság eszméje azonban ismét kibékített minket, ölelkeztünk, csókolództunk és ismét elnyomott testvérek voltunk. Szabadság! H a l á l ! Ezek voltak a jelszavaink. (Folytatjuk,)'

.

• •

.229 Gozsdu Elek. Gozsdu Elek — a Félisten szerzője — a nyolczvanas évek derekán egy nagy, becsületes irodalmi sikerrel a tarsolyában faképnél hagyta az irodalmat és ment kenyér után. Előzőleg két regényt i r t : az 'Aranyhajú asszony-1 és a Köd-öt. A z utóbbi arról szól, miként pusztul el a gentry olyan életharczon, melybe fogyatékos fegyverzettel indul. E z is nagyon figyelemreméltó munka volt, de mert Turgénj ev egyik regényének a czime Füst és mert az ősrégi Gozsdu-familia görög származású,' evidens volt, hogy Gozsdu Elek Turgenjev-utánzó, ügyszólván irodalmi muszkavezető. E z t 'rásütötték a Tantalus-ra is és Gozsdu Elek letette irói tollát és ment kenyér után. / A Tantalus a pszichológiai elmélyedések és a finom meglátások könyve volt. Kilencz novella — kilencz tanulmány, abból a műfajból való, mely a mai gyors. ' és selejtes produkczió mellett teljesen kiveszett, akár az ásatag mammutok. Huszonkét' évig tartott, mig ennek a könyvnek utolsó példányai felszívódtak. Ebből a nemzeti nagy nekilendülésből csakugyan nem lehet megélni. Miéft ne ment volna Gozsdu Elek kenyér után ?

zetiségi vidékeken állandó studiumát képezték fiatal ügyész korában és az ős ember romantikáját éreztették vele. Foglalkozott szépművészeti tanulmányokkal, gyűjtött drága kiadványokat, képeket, műtárgyakat előkelő Ízléssel és tudással. Nagy ismerője a renaissance-kornak és egy kicsit ' m a g a is renaissance-ember tele tűzzel, szenvedélylyel. Irni azonban nem irt többé. Husz év alatt mindössze három-négy apró novellát vetett papirra és ezek nagy időközökben A Hét-ben láttak napvilágot. A Hét alkotta az egyetlen kapcsot közte és az irodalom között ! • * Tavaly nyáron egy reggeli séance-on olvasta . fel ,nekem Giorgione drámájának első felvonását, őszre elkészült az egészszel. Könnyen ment. Verejték nélkül irta, - nagy hosszú pihenés után. Magyar ugaron termett, 'mondanák-a modern Titánok. A Félisten szerzője mosolyogna a hangzatos beszéden. Ö nem Titán. K—s.

Botond apánk Bizanczban. Botond apánk zömök, konok magyar volt. Turáni vére még lobogva lángolt. Országokon álfák vigari barangolt.

Ha a véletlen, v a g y a költő egyéni diszpozicziója ugy hozta volna magával, hogy első szerelmi liaisonja a múzsával drámai formában nyilatkozik, ha huszonkét év előtt, a fiatal ambiczió mámoros felbuzdulásában a Tantalus helyett a Félisten-1 irja meg ; ha a káprázatosabb színpadi siker avatja fel őt az irodalomnak, mely tudvalevőleg nem puszta babért, de. aranyakat is terem: akkor talán másképp alakul ez az életpálya és ma Gozsdu nevével nem aktákat szignál, hanem uralkodik a színpadon. De ki mert huszonkét év előtt arra a szerencsére, arra az utópiára gondolni, hogy számára megnyílnak a Nemzeti Szinház cheruboktól őrzött kapui. Pestnek mindössze két színháza volt és a Nemzeti egy pár kiváltságos név monopóliuma. E g y szezonban alig akadt több három-négy premiérnél és ahhoz nem jutott idegen. Minek írtak volna drámát az emberek ? - - - • • Gozsdu'Elek levonta a konzekvencziákat, hivatalt vállalt, családot alapitott és szabályosan, lassan felkúszott a hivatalos lajtorja lépcsőfokain és ma, ötven éves korában, királyi főügyész, méltóságos ur. Ha a közpályától visszavonulni akar, nagyon tekintélyes nyugdij biztosit ja számára a zaklatástól m e n t polgári megélhetést. Nagyon okos és nagyon kemény fejű ember lévén, nem hiszszük, hogy megbánta volná; a mit cselekedett. De gyönge óráiban 1 — és kinek nincsenek? — sokszor érezhette legyintését annak a soha'teljesen el nem némuló nosztalgiának az első ideálok .után/melyet azok éreznek, akiket a Múzsa a maga számára eljegyzett es akik szakítottak az istennővel s a hűtlenség bűnébe estek.. Ilyenkor fogta vadászfegyverét és ment csérkészni v a g y megvonult lesbe valami orvvadász czimborával, nem is a vad, inkább a vadásztárs kedyéért. Ezek a vakmerő, marczona legények ott a nem-

• Szerette a szines, himes világot. Bár napkelet volt ringató bölcsője, De lelke bús és dús nyugatra pártolt.

•

A németet rajongva vágta, ölte S a Rajna nektárját buzgón kiitta. Temérdek szolgát küldözött előre ! Nótás szavú volt s barna arczu szittya, Kemény kaland volt néki ez az élet És lángborát nagy áhítattal' itta! Megtette, amit egyszer eltökélleth Asszonyt ölelni és ellent levágni:Igy jó a világ és igy szép' az élet!

.

Szeretett ő nagy messze földre-járni,. . v ' A dómok drága kincsét megcsodálta - És nem röstelte büszkén .zsebrevágni. De vérét nem kímélte vad csatákba, . Az unalom : csak az volt öldösője, Az unalom a halál nyirkos ágya. Darumadár nem vár a kora őszre, Botond apánk is fényes délre tartott.. :A harcz turulja szállongott fölötte,'. Meglátogatta a pompás Bizanczot, Hol isten a császár, a népe szolga, Remélt kalandot, tornát, harczi sarczot. .

De zárva volt az. aranyszárnyü porta S a kurjantását nem hallotta senki. De bárdcsapását" minden meghallotta"! " ~

.230 Bement bosszús Botond, nem félt bemenni,, Szemét az uj, szűz csudákon feledte Bizancz a minden és a többi semmi!

-:i

Itt selymesebb a szines szoknya selyme,

,

Itt aranyosabb a glória a képen,

r,

Itt szebb a női test, a férfielme!

.

Hej, ez a Bizancz az elvesztett éden; Botond apánkat a hideg kirázta Csodát csodáló gyermekgyönyörében! Mit vinne el a büszke, dús Bizanczból ?

•i*

'

Nem aranyat, az nyugaton is sárga, Nem boritalt, az keleten is lángol 1 S elvitt egy sugarat egy a s s z o n y

mosolyából.

Juhász Gyula.

K r ó n i k a II.

Páter Lucifer. — ápr.

10.

Esőtelen augusztusi délután a lombardiai sikságon lankadtan ügetett vonatommal egy kehes kis olasz mozdony. Sárga melegség fátyola borult reánk. Alélt agygyal, fáradtan alvó szemekkel néztem a poros mezőket, a szikkadt kék égboltot és a nyári lángoktól pirosra mart gyepet, ahol lihegve, tobzódva, ujjongó tulságban virágzottba 2 életcPufók, kövér sárgadinnyék aludtak a forró homokban, karvastagságú indák kúsztak és a vékony vényigékben lángolva forrt az olasz bor •czukros tüze. Mintha egy más világba -röpitett volna a vonat, egyszerre megcsapott a buja olasz atmoszféra. A termékenység nagyszerű álmát aludta a természet. Virágzott a föld, az ég, a levegő, virágokat hajtott, serkedt és fakadt még a kő és a kopár karó is, minden, ameddig a szem ellátott egy harsogó . szin-orgiába olvadt. Mi pedig rohantunk a sárga, forró, virágos pokolba, szemünkben a szinek rikitó villódzásával,i szájunkban az édesség émelyítő izével, előre a parázna termékenység és a rothadás gazdag hazájába, ahol a bőség, a töppedt felbomlás, a förtelem és a szépség csókolkozik egymással, — álmosan, pihegve száguldtunk be' Olaszország szivébe. E z a kép elevenedik fel bennem és ebbe a keretbe akarom berámázni don Rivát, a milanói törvényszék sötét vádlottját. Hogy jobban megértsük egymást/ olvasóm, nevezzük őt mindjárt a nevén, n pater Lucifer^ nek. Ne fázzunk a romantikától és a bántó szin-tulságtól, don Rivát, a milanói Consolata-kisdedóvó lelkészét e milieu illeti meg. Mert kétségtelen, hogy ez a szikár olasz pap minden fekélyes • undoksága mellett is romantikus alak és bűne, anélkül hogy megbocsátást, v a g y megértést kérne, regényessé magasodik.

Álljon tehát előttünk Lucifer atya feketén, élesen az olasz ég lángoló hátterében ! Ne engedjük, hogy sunyin szemére húzza szemüvegét, mint a milanói tárgyaláskor, mikor szembesítették siró öt éves áldozataival. Nézzünk vele farkasszemet. E g y titokzatos és rettenetes embert látunk s mielőtt végighallgatnék a vádat és józanul a serpenyőbe vetnők ítéletünket, összeszorítja szivünket a bün regényes iszonyata. U g y teszünk, akárcsak az olasz esküdtek, akik a terhelő tanuk kihallgatásánál befogták fülüket és lázongva kérték az elnököt, hogy forraszsza torkukra a szót. Ne tovább. Hiába beszélnek a paragrafusok és a jogorvoslást igérő birák, mi is ezt kiáltjuk. Vannak bűnök, m e l l e k annyira szörnyűségesek és. meseszerűen irtózatosak, hogy el sem birják a hideg latolgatást. F u t u n k és láttukra ájulás környékez, mint azokat a különös betegeket, akik egy csepp vértől is elalélnak. Éjszakai lidércznyomásokhoz, a félébrenlét förtelmes látomásaihoz hasonlítanak ezek a bűnök, nem tudjuk, hogy álmok-e v a g y valóságok, mert nem is annyira agyunkat, mint inkább vérünkben alvó emberiességünket lázítják fel. A milanói pör is ilyen. K i tud itt ítélni ? Reátekintünk a ketreczben ülő sápadt vádlottra, az apró leánykák sebes, tályogos ajkára és már kimondtuk az Ítéletet. Páter • Lucifer pedig földreszegzett szemmel, keresztbefont karokkal áll a tárgyalási terem közepén., Némán, ravaszdian mosolyog ellenzőnek használt jó vastag szemüvege alól, mint maga a testté vált középkor. A misztikusok, alkimisták, az egyházatyák beszélnek izgatott szaggatottsággal suttogva oly bűnökről, mint aminő don Riváé és csak az apokalipszis tud homályos, képes beszédjével közelférkőzni fekete titkához. A középkorban érezzük magunkat, a boszorkánypörök, ördögüzések és istenitéletek korában s szinte csodálkozunk, hogy a tárgyalás egy tágas milanói teremben játszódik le higgadt birák, zöldposztós asztalok előtt és nem hüvelykszoritóval, spanyolcsizmával a kinzókamrában. Páter Lucifer elhiteti . velünk, hogy van boszorkánymester s a boszorkánymestereket meg kell égetni. Kenetes, szemérmes modora tömjénes bün. Sanda nézése fortélyos álszenteskedés. Puha beszéde czukros méreg. Most már megértjük, mért hallgatott reá a kis Brambilla, a szép Filomena a kertben azon a fojtó őszi estén, melynek emlékére ordítva takarják el a leánykák orczájukat kék intézeti köténykéjükbe. Lucifer atya az ördöggel czimborált, akinek szombat esténként tilos órákban bizonyára parázna szertartásokkal és bűnös imákkal hízelkedett. Vén középkori krónikák titkos lapjain olvasunk ilyesmikről. Ezekről a titkolódzó, selypegő, kenetteljes páterekről, akik szüntelenül keresztet hánynak és szivökre szoritják kezöket, mikor beszélnek. Félig talán mese, félig valóság, hogy a reájuk bizott szentségekkel trágár játékot űznek s olvasóikat az ördög oltára előtt pörgetik, istentelen litániákat és átkokat mormolva. Sötétek, szótalanok és fanatikusok ezek a papok. A fekete misék kancsal fénye villog zavaros szemükben.

.231 Mozdulatuk lágy, kissé íéiénk és asszonyos s a szentelt • vizet piperkőczként használják kendőzőszernek. Ödön szemináriumok és klastromok könyvtáraiban furcsa ábrák, óriási üvegkorongok és érczhengerek előtt kuksolnak s csak olyankor bújnak ki odvaikból, ha megjelenik a tarjagos égen a vékony holdsarló. A k k o r is lábujjhegyen járnak és lesütött szemmel beszélnek. Mosolyra torzult ajkukon pedig állandóan ott remeg a guny és a titokzatosság kérdőjele . . . íme mesék hig ködébe botorkál a megbicsaklott logika és a fantázia szárnyas mankóját veszi segitségül ! A törvénykönyvben nincs magyarázat erre a bűnre. Don Rivához képest Aretino nem elég frivol, Baudelaire és Wedekind naiv iskolásfiú, Leo Taxii leleplezése és Stecchetti »volume segreto«-ja egyszerűen leányoknak való szűzi olvasmány. Csak Dante tud ily szörnyűséget festeni — képzeletből. A tárgyalások pedig azt igazolják, hogy ez a minden képzeletet tulliczitáló iszonyúság való. Páter Lucifer, kinek kézfogása már maga a ragály, lelki igazgatója lett egy kisdedövónak és ördögi szuggesztióval minden vádat "elnémitott. Még a tárgyalási teremben is eczetes, fanyar mosolyra csucsorodik a szája s az apró leányok kővé dermedten, az iszonyattól féhér ajkakkal néznek reá, mig Fumigalli nővér kezeit tördelve zokog, és a szó torkukon akad. De a krónika rovója szeretné már letenni a pontot. Nem beszélhet nyíltan, hisz még a milanói elnök is bezáratta a tárgyalási terem ajtait és csak ugy újságírók előtt négyszemközt merte vallatóra fogni a kénkő-, szagú Lucifer atyát. Csak egy hurt üt meg dühösen és izgatottan, inkább ököllel, mint ujjal, hogy tovább rezegjen másokban is egy hangulata és igazsága. Csak egy képet akar még vázolni, amint képmutató művészetének utolsó megfeszítésével felháborodik a vádakon s magasra rázott karokkal, lengő reverendával kiáltja a padlat felé, hogy nincs Isten. Azután kissé megcsodálja még ezt a pokoli pátert és bucsut vesz tőle. Mert feje "nagyon energikus és karakteres s a gerincze-vas. Annak idején öntudatosan kúszott előre szűk vakondokjáratain és. szentbeszédeken, szombati gyónásokon ' annyira másokba tudta csepegtetni lelki mérgét, hogy még megalázottan, idegeskedve a vádlottak padján sem vesztette el szuggesztív erejét. A kis áldozatok nem mernek elé lépni és eltakarják szemüket, mikor szemébe köpik iszonyú vádjukat. Még mindig imponál. A rendőrségnek kellett beavatkoznia, hogy az igazság egészen napfényre kerüljön. Csakugyan- a pokollal kellett felvennie a harczot. A pokol, a közékpori sátánimádás és a bujaságig virágzó szines olasz érzékiség teremtménye don Riva. Halványkék fényben látom őt, középkori vagyok magam is, ha reágondolok. A középkort is ily bűnök, ily förtelmek, ily emberek idézték elő. Es egy cseppe t sem csodálkoznám, ha a fanatikus olasz nép most lázongva vonná kínpadra a pap képében földre szállott ördögöt s azután lassú tűzön pirítaná meg. Minden boszorkánypörnek meg volt a maga lélektannal ma is nehezen magyarázható titokzatos oka. Valami babonás

rejtély tüzelt a szemben, valami ragyogó síkosság fehérlett a nő fehér rózsánál is fehérebb testén, ami oly csábító és földöntúli volt, hogy szinte bűnnek tetszett. Többnyire ilyen gyönyörű, hisztérikus és elmebajos nők sültek meg a boszorkány égető üstökben. E z a milanói pör is feltétlenül istenitéletté fajult volna, ha véletlenül a X I . században játszódik le. Ma azonban csak az undor fojtogatja torkunkat. E g y hangulatban érezzük vissza a multat. Eltakarjuk a szemünket s szeretnénk a törvénykönyveket eldobva lángoló, kegyetlen ítéletet diktálni és irigykedve gondoljuk el, mily könnyű , dolga volt bölcs Kálmán királynak, aki m á r a X I . században érczhatározottsággal törvénybe iratta : De strigis vers, quae non sunt . . . • Kosztolányi Dezső.

Tristan. Irta: THOMAS MANN.

(2)

Alig kelt fel a gyermekágyból, végtelenül kimerülve és gyengén, mikor egy kevéske vért köhögött . . . ó nem sokat, igen kevés, jelentéktelenül kevés vért ; szóra sem lett volna érdemes, az egészben csupán az volt az aggasztó, hogy ugyanaz a kis kellemetlen eset rövid időn belül megismétlődött. Nos, volt rá orvosság és Hinzpeter doktor, a háziorvos élt is vele. Teljes nyugalmat rendélt el, jégdarabkákat nyeletett a köhögési inger ellen, morfiumot adott s a szivet lehetőleg megnyugtatta. A gyógyulás azonban még mindig késett és mialatt a gyermek, ifjabb Klöterjahn Antal, a pompás baby óriási energiával és kíméletlenséggel foglalta el és vette birtokba helyét, az élettelen, fiatal a n y j a enyhe és csendes lázban bágyadt "a sir felé . . . Csak a légcső volt beteg, amint mondták, csak a légcsöve, s ez a szólás Hinzpeter doktor szájából vigasztalóan, megnyugtatóan, majdnem felderitően hatott a család tagjaira. Es jóllehet nem tüdeje volt megtámadva, a doktor végül a gyorsabb gyógyulás érdekében enyhébb égalj alá, egy gyógyintézetbe küldte a beteget ; az »Einfried«szanatórium és vezetője jó hire megtette a többit. Igy álltak az ügyek és Klöterjahn ur maga mesélte el mindenkinek, aki érdeklődött a dolog iránt. Hangosan, lomposan és kedélyesen beszélt, mint akinek emésztése és erszénye rendben van, széles ajakmozdulatokkal, az északi partlakók lomha és mégis szapora beszédmodorával. Némelyik szót gyorsan penderítette ki, ugy hogy mindegyik hang egy kis robbanáshoz hasonlított s ezen, mint valami jól sikerült tréfán, nevetett. Középtermetű volt, széles, erős és rövidlábú, vörös, telt arczczal, vizkék szemekkel, melyeket világosszőke pillák árnyékoltak be, tág orrczimpákkal és. nedves ajkakkal. Angol pofaszakált viselt, angolosan öltözködött s magánkívül volt az örömtől, hogy az »Einfried«-ben egy angol családra bukkant; amely — az apa, anya és három szép gyermek a nurse-ze 1 — tisztán azért tartózkodott itt, mert jobb helyet nem talált. Ezzel a családdal reggelenkint angolos reggelit evett. Egyáltalán szeretett sokat és jól enni, inni, konyha- és pincze-dolgokban elsőrendű szakértőnek mutatkozott s a társaságot pompásan mulattatta azokkal a diner-kkel, amelyek otthon, ismerősei körében divatoztak, valamint örömmel irt le bizonyos szemen-

.232 Szedett, itt ismeretien ételeket. Ilyenkor szemei kedéés az ember állandóan maga előtt- látta Spinell urat, lyesen összehúzódtak, a szájpadlásán s az orrán öblö- amint az orrát elfintorította és felsóhajtott : »Milyen gette a hangokat, amelyeket puhán csemcsegő ,garat- szép! Istenem, nézze csak, minő szép !« . . . Egyébhangok kisértek. H o g y elvileg a többi földi gyönyörök- ként csoda, hogy csak - ezt az egy könyvét irta még, től sem idegenkedett, beigazolta azon az estén, mikor mert folytonosan, szenvedélyesen körmölt. A nap legaz »Einfried« egy vendége, egy hivatásos iró, a folyosón nagyobb részét Írással töltötte el a szobáj ában és rena szobalánynyal cziczázni látta, aki a kis humoros geteg levelet küldetett a postára, majdnem mindennap esetet komikusan eltorzult, undorodó arczczal nézte egy-kettőt,, ami annál furcsább és mulatságosabb volt, mert ő csak nagyritkán kapott reájuk választ . . . végig. Ami Ivlöterjahn feleségét illeti, a napnál világosabb . volt, hogy férjét igazán szereti. Mosolyogva követte V. szavait és mozdulatait : nem azzal a fölényes kiméleSpinell ur az asztalnál Klöterjahnnével ült szemben. tességgel, amivel sok beteg viselkedik az egészségesekkel szemben, hanem a jóindulatu betegek szeretetre- Megkésve érkezett az első ebédre, amelyen a módosabméltó örömével, akik bizalommal hallgatják végig az bak vettek részt, az oldalszárny földszinti nagy éttermében, lágy hangon üdvözölte a társaságot, helyet foglalt, egészségesek szilárd és megbizható véleményeit. • u Klöterjahn ur nem -sokáig időzött az »Einfried«- mire Leander doktor minden szertartásosság nélkül ben. Ide vezette feleségét ; egy hét multán azonban-, bemutatta őt. Meghajolt s aztán enni kezdett, láthatómikor j ó kezekben elhelyezte, már nem volt maradása. lag zavartan, mert kését és villáját nagy fehér/szépen Nagyfontosságú kötelességei, virágzó gyermeke haza- formált kezeivel, melyek szük kabátujjaiból kandikálszólították ő t ; kénytelen volt visszautazni, miután tak ki, meglehetősen affektálva illegette. Később szafeleségét itt a leggondosabb ápolásban hagyta hátra. badabban mozgott s fesztelenül tekingetett m a j d Klöterjahn úrra, m a j d feleségére. Sőt Klöterjahn ur. még az ebéd alatt több kérdést és megjegyzést is intézett hozzá az »Einfried« fekvésére és klímájára vonatkozólag,— feleIV. sége az ő kedves modorában mindig pár szót szólt közbe — mire Spinell ur udvariasan válaszolt. H a n g j a Spinell-nek hivták az irót, aki több hete élt ( a szanatóriumban, Detlev Spinell volt á neve és a kül- lágy volt és igen kellemes ; de akadozottan és szörpögve beszélt, mintha nyelvének útjába álltak volna a fogai. seje egyszerűen csodálatos. Gondoljunk egy harmincz év körüli, derék, barna Ebéd után, mikor átvonultak a társalgóba és férfit, akinek h a j a a halántékon már erősen deresedik, Leander doktor az uj vendégeknek egyenként jó étváde kerek, fehér, kissé puffadt arczán még csak serkedni gyat kivánt, Klöterjahn ur felesége érdeklődött vis-ásem kezd a szakái. Nem borotválkozott, — ezt lehetett vis-ja iránt. volna látni; itt-ott puhán, elmosódottan és gyermekien — Hogy hivják ? — kérdezte. — . . . Spinelli ? Nem húzódott meg egy-egy pihécske. É s ez olyan különösen jól értettem a nevét. hatott. Özbarna, világos szeme lágyan pillantott, orra — S p i n e l l . . . nem Spinelli, nagyságos asszonyom. vaskos és kissé húsos volt. Ezenkivül boltozott, lyuka- Nem, nem olasz, lembergi születésü, ennyit t u d o k . . . csos, római karakterű ajkakkal áldotta meg az ég Spinell — Mit mond ? Iró ? Vagy micsoda ? — kérdezte Klöurat, nagy, szemcsés fogakkal, ritka terjedelmű lábakterjahn ur ; kezeit kényelmes angol nadrágja zsebében kal. E g y i k lazán biczegő ur, aki nagy czinikus és élcztartotta, a doktorhoz hajtotta fülét és mint sokan szokfaragó volt, háta mögött »rohadt csecsemő«-nek kereszták, ha hallgatóznak, kinyitotta a száját. telte el ; de ez epés élez volt s amellett nem is találó. — Igen, ilyesvalami; irogat — felelt Leander Jól és divatosan öltözködött, hosszú, fekete kabátban, d o k t o r . — A z t hiszem, egy könyvet is kiadott, valami szines, pontozott mellényben-járt. regényt, v a g y ilyesmit Nem szerette a társaságot, senkivel sem pajtásEzek az »ilyesmi«-k azt jelentették, hogy Leander kodott. Csak néha szállta meg egy emberszerető, ked- doktor nem volt valami nagy véleménynyel az iróról és ves és tulhabzó hangulat és ez mindannyiszor meg- semminemű felelősséget nem vállalt érte. történt, mikor Spinell ur esztétikai lendületbe jött, — De ez nagyon érdekes — mondta Klöterjahn ur mikor valami szép tárgy, két szin -összehangzása, égy felesége. -Még sohasem látott irót szemtől-szemben. nemes hajlású váza, v a g y egy alkonyban sugárzó — Ó igen — válaszolt Leander doktor előzékenyen. hegység hangos csodálkozásra ragadta. »Milyen szép!« — Van már bizonyos hire is.. .. —• Ezután több szó nem mondta ekkor és fejét félrehajtotta, vállait felhúzta, esett az iróról. ' • kezeit szétterpesztette és orrát, ajkait elfintorította. De kissé később, mikor az uj vendégek visszavonul»Istenem, nézze, csak, minő szép !« Es ekkor szerette tak és Leander doktor éppen elhagyta a társalgót, volna az előkelő uraságokat, tekintet nélkül arra, hogy Spinell visszatartotta és ő is kérdezősködött. férfiak, vagy nők voltak-e, átkarolni vaktában, . az - — Mi a nevök ? — kérdezte. — . . . Természetesen ihletett pillanatok izgalmában. Asztalán állandóan iott egy betűt sem értettem a bemutatkozásnál. pöffeszkedett a könyve, hogy mindenki. meglássa, — Klöterjahn — felelt Leander doktor és tovább mihelyt szobájába lép. E g y mérsékelten vaskos regény ment. volt, teljesen badar czimképpel, olyan betűkkel nyom— Mi a férj neve ? — kérdezte Spinell. tatva, melyeknek mindegyike magányosan is ügy — Klöterjahn! — mondta Leander doktor még egyhatott, mint egy gót székesegyház. Osterloh kisasszony szer és ment a maga utján. Nem volt valami nagy elolvasta egy unalmas negyedórájában s »raffinált«-riak . találta, ami nála kiméletes körülirása volt annak, hogy véleménynyel az iróról. »embertelenül unalmas«. Modern szalonokban játszott ez a regény, csinos hölgytermekben, melyek tele voltak zsúfolva mindenféle szemenszedett tárgygyal,- gobelinnel, ódon bútorokkal, pompás porczellánnal, megfizethetetlen kelmékkel és mindennemű művészi ékszerrel. E kinos tárgyak rajzolásán volt a regény súlypontja

VI. Eljutottunk már odáig, hogy Klöterjahn ur hazau t a z o t t ? Nos, újra a Keleti-tengernél volt, üzleti'ügyei és gyermeke foglalkoztatták, ez a kíméletlen, élettől duzzadó poronty, aki anyjának annyi szenvedésébe s

233 utóbb egy kis légcsőhurut]ába került. A fiatal asszony . — Hogy korán kelek? A h , napja válogatja. U g y azonban ott maradt az »Einfried«-ben és Spatz taná- áll a ' dolog, hogy azért kelek korán, mert tulajdoncsosáé, mint öreg barátnéja, csatlakozott hozzá. De ez képpen álomszuszék vagyok. nem akadályozta Klöterjahnnét abban, hogy a többi — Magyarázza ezt meg, Spinell ur ! vendégekkel is barátkozzék, igy például Spinell úrral, Spatz tanácsosné is kíváncsi volt a magyarázatra. aki mindenki bámulatára (eddig tudniillik senkivel a — Nős . . . ha az ember koránkelő, azt hiszem, világon nem tartott közösséget) kezdettől fogva, végtelen nincs szüksége arra, hogy ily korán hagyja el az ágyat. hűséget és szolgálatkészséget tanusitott iránta s igy szi- A lelkiismeret, nagyságos asszonyom . , . csehül vagorúan beosztott napirendje szabad óráiban^szívesen gyunk a lelkiismerettel ! É n és a magamszőrüek egész elcsevegett vele. életünkben vele viaskodunk és csak azért izzádunk, Igen-igen nagy körültekintéssel és tisztelettel köze- hogy • hébe-hóba megcsaljuk s ravaszul holmi csekélyledett hozzá és csak -óvatosan letompított hangon ségekkel- tömjük be- a száját. E n és a magamszőrüek haszontalan teremtmények vagyunk s leszámítva beszélt, ugy hogy a fülbajos tanácso'sné többnyire egy néhány jó óránkat, véresre és betegre horzsoljuk magmaárva szót sem értett, beszédéből. Lábujjhegyen surrant a székhez, melyben Klöterjahnné gyengéden és moso- hat'haszontalanságunk tudatában. Gyűlölj ük a haszlyogva omolt el, két lépésnyire megállott, egyik lábát ' nosat, tudjuk, hogy ordináré és csúf és védjük ezt az hátrahúzta és felsőtestét előrehajtva beszélt akadozó igazságot, mert okvetetlenül reá vagyunk szorulva. És és szörpögő hangján lassan, behatóan s minden pilla- mégis ugy össze-vissza rág a lelkiismeretfurdalás, hogy natban készen arra, hogy visszalépjen és eltűnjön, egy* ép folt.se marad rajtunk. Vegyük még hozzá, hogy mihelyt a legkisebb fáradtság és kellemetlenség mutat- benső életünk, világnézetünk, munkásságunk. . . szörkoznék arczán. De sohasem untatta ; az asszony fel- nyen egészségtelen, aláaknázó és felemésztő, ami még szólította, csatlakozzék hozzá s a tanácsosnéhoz, kér- borzasztóbbá teszi a dolgot. Csak pár enyhitőszér van, ami nélkül egyszerűen elviselhetetlen lenne az élet. dezősködött egyről-másról és azután mosolyogva és kiváncsian figyelt, mert néha oly kedves és különös Bizonyos ügyes tapintat, az életmód higiénikus szigora például sokunknak valóságos szükség. Korán, kelni, volt a beszéde, mint eddig még senkié sem. — Miért van tulajdonképpen az »Einfried«-ben ? — kegyetlenül korán, azután hideg fürdő, séta ki a h ó b a . . . E z talán egy órára kissé kibékit magunkkal. Ne alakoskérdezte az asszony. — Minő kúrát használ, Spinell ur ? — Minő k ú r á t ? . . . E g y kicsit villanyoztatom kodnék csak, higyje el, egész délutánig lustálkodnék az magam. De ez szóra sem érdemes. Megmondom, nagy- ágyban. Ha korán kelek, azt tulajdonképpen csak képmutatásból teszem. ságos asszonyom, mért vagyok itt. A stilus tart itt. — Á h — mondta Klöterjahnné, állát kezére támasz(Folytatása következik.) totta s túlzott buzgósággal fordult, feléje, mint ahogy a gyermekeket szoktuk kedvre kapatni, ha valamit mesélni akarnak. — Igen, nagyságos asszonyom. A z »Einfried« tiszta Krónika III. empire, egykor, amint mondják, kastély, nyaraló volt. E z t az oldalszárnyat később épitették hozzá, de a főépület ódon és valódi. Vannak perczeim, mikor az empire-1 egyszerűen nem tudom nélkülözni és okvetA pozőr. lenül szükségesm van rá, hogy csak egy kicsit is jól — dpr. 10. érezzem magamat. Világos, hogy az ember másképp •Igaz fenne, hogy Tolsztoj Nikolajevics Leó . gróf érzi magát puha, az ernyedtségig kényelmes bútorok az őszszel lesz nyolczvan esztendős ? Nekem ugy rémlik, között, mint az egyenes vonalú asztalok, székek és drapériák társaságában . . . E z a világosság és kemény- hogy már évszázadok óta ismerem őt. Régen, nagyon ség, ez a hideg, fanyar egyszerűség és visszatartott régen volt, hogy először láttam az arczképét. S már szigor önérzetet és méltóságot önt belém, nagyságos akkor is olyan ősz volt, mint ma. A szakálla és bajusza asszonyom, megtisztítja és ujraépiti egész, bensőmet, már akkor is kóczos volt s a mai fotográfiája mutatja, erkölcsileg felemel, kétségtelenül . . . — Valóban sajátságos — mondta Klöterjahnné. — hogy azóta se fésülködött. A ruhája gyolcsból készült. Egyébként meg • tudnám érteni, ha ' egy . kicsit eről- Hosszú inget viselt, mely derékban zsineggel volt átködnék. kötve. A zsineg és a darócz nem változott s én borzaErre Spinell ur azt felelte, hogy egyáltalában nem. lommal gondolok arra, hogy szegény Tolsztoj Nikoérdemes gondolkozni rajta, mire 'mindketten elnevet- lajevics Leó gróf máig se vetette le magáról azt az inget, ték magukat. Spatz tanácsosné is nevetett és sajátságosamelyben először láttam őt. És jól emlékszem azokra nak találta ; de nem mondta, hogy érti. A társalgó tágas és szép volt. A szomszédos billiárd- az impressziókra is, amelyeket arczképének első látása a lelkemben ébresztett. Sehogyan se tudtam megérteni, szobába vezető magas, fehér szárnyajtót kitárták ; itt szórakoztak a biczegő urak s a többi vendégek. A másik hogy egy gróf miért áll ki egy szál ingben és gatyában oldalon az üvegajtó egy széles terraszra s a kertre a nyilvánosság elé. Nagy. demokratának hittem, mert nézett. Volt ott egy zöldposztós sakkasztal, melyen a abban az időben azt mesélték, hogy az igaz demokraták czukorbeteg tábornok néhány más úrral whistet játszott. Hölgyek olvastak és kézimunkáztak. Vaskályha piszkos fehérneműben járnak. Lelkemnek nagyon jól fűtötte a szobát, de- a vendégek különösen a stilszerü esett, hogy akad gróf, aki nem jár négyesfogaton s tűzhely előtt szerettek csevegni, amelyben utánzott, nem érezteti, hogy ő különb ember, mint én. Megszeretizzóvörös papírszalagokkal beragasztott széndarabok tem első látásra és ez a szeretet mindaddig tartott, pihentek. amig megtanultam regényeket olvasni. Sokáig szerettem — ö n , Spinell ur, korán szokott felkelni — mondta és sokáig untam őt. S ennyi változó érzelem után azt Klöterjahnné. — Véletlenül már kétszer, háromszor látkell hallanom, hogy csak most lesz nyolczvan esztendős. tam reggel nyolczkor elmenni hazulról. 2

.234 A z időben való optikai csalódásomat elősegítette még az is, hogy Tolsztoj Nikolajevics Leó gróf sokat, nagyon sokat beszéltetett magáról. Mesterségesen gyártotta életének eseményeit, melyeknek száma olyan nagy, hogy azt a látszatot kelti, mintha évszázadokat élt volna az, akinek élete ilyen gazdag az eseményekben. Minduntalan a nyilvánosság elé kívánkozott. Tetszett neki a saját ruházata és szerelmes volt önmagába. Á trogloditák gigerlijének hitte magát és ez a hite elég jogos volt, mert raffináltabban senki se tudta az 'ősembert pózolni, mint Tolsztoj Nikolajevics Leó gróf. A z t hiszem, alig akad még ember a világon, ,aki a pózolásra annyi energiát pazarolt volna, mint Tolsztoj. A pózolás volt népszerűségének az úttörője. A J 'legagyafurtabb trükkökkel dolgozott, hogy az érdeklődést felkeltse s állandóan ébren tartsa maga iránt. D'Annunzio a nyakkendőit, kifogástalan szabású frakkjait mutogatja a világnak. Tolsztoj átcsap a másik szélsőségbe s ormótlan csizmákkal, gyanús szagú kámzsákkal l'ép a világ szeme elé. A z egyik a tulraffinált kulturembért, a másik az ügyesen imitált barlanglakót mutatja,, de mindketten egy és ugyanazt a czélt keresik : segítségére sietnek Írásaiknak s személyes dolgaikkal segitik előbbre hirnevüket. A póz : a trójai faló, amelylyel önmagukat betolatják a világirodalom berkeibe.. S most is, hogy arról van szó, hogy megünnepeljék-e v a g y sem születésének nyolczvanadik évfordulóját, Tolsztoj kiáll a piaczra, póz-ba v á g j a magát s kijelenti, hogy nem kér az ünnepeltetésből. Előbb azonban odahaza czeruzát vett, s töviről-hegyire kiszámította, hogy mi jár nagyobb lármával : az ünnepeltetés v a g y a csöndes visszavonulás. S miután arra az eredményre jutott, hogy. a csöndes ünnep lármásabb, mint a hangos jubilálás, elszerénykedett s leintette azokat, akik már készülődtek a gratulálásra. Ilyen a Tolsztoj szerénysége. E g y póz, .mely többet jövedelmezett a legorditóbb szerénytelenségnél. Tolsztoj mestere, a frankfurti pesszimista mondotta, hogy a szerénység a legközönségesebb éslegkapzsibb szerénytelénség, mert amikor visszautasít valamit, azt akarja, hogy ezt a valamit duplán adják meg neki. Olyan, mint az a nő, aki visszautasít egy bókot, hogy rögtön ráduplázzanak egy másodikkal is. És ezek a szerények jól számítanak. Itt a Tolsztoj esete. Hónapok óta arról irnak, hogy megünneplik születésének nyolczvanadik évfordulóját. S amikor ezt a témát alaposan megbeszélték s az unalmasságig agyonirták, Tolsztoj uj fordulatot ad az eseménynek. Kijelenti, hogy lemond az ünnepeltetésről. S most újra megindul a lárma, hogy milyen is lesz az, ha Tolsztojt nem fogják ünnepelni. A becsületes szerénység nem vonul dobszó mellett vissza. Odatartja a hátát, mert tudja, hogy ez jóval egyszerűbb és sokkal kevesebb lármával jár, mint az úgynevezett észrevétlen eltűnés. A világ ünnepelni a k a r ? Tessék,' állok elébe! A nagyságomnak ugy sem árt meg ez a kis lárma. Essünk hát keresztül rajta. De ha a világ azt hiszi, hogy még nem vagyok olyan nagy, hogy egy csöndes jubileum nagyobb lármáját megszolgáltam volna, nem is forszírozom és kerülő utakon nem erőszakolom

ki ezt a hangosabb lármát. Szerény vagyok és tűröm, hogy ünnepeljenek. Talán akad olyan vélemény, mely az ünnepeltetésnek ezt a módját is méltónak tartja Tolsztojhoz. Én akárhogyan nézem Tolsztoj irói nagyságát, nem tudom őt azon á magaslaton látni, ahonnan Tosztojnak szabad lenne ugy a saját, mint embertársai gyarlóságait észre nem venni. Minden írásában ezt a tendencziát látom : utálatossá akarja tenni az életet. Tollával mindig a bűnöket kotorta ki az ismeretlenségből. Más irók, művészek uj szépségek, uj gyönyörök megismerésére tanitanak. Tolsztoj csak uj bűnöket keresett és fedezett fel az emberiség számára. Fájdalmára volt, hogy vannak, emberek, akik örülni tudnak az életnek. S odaállt eléjük és megsavanyitotta édes szőlőjüket. Mindig a nagy emberbarát ábrázatát öltötte magára, de ez ábrázat mögött olyan lélek bujkált, mely nem hogy barátja, de fanatikus ellensége volt az emberiségnek. U g y járt itt közöttünk, mint mindannyiunk ellenőre. Nyugodtan, minden lelkifurdalás nélkül őgyelegtünk ösvényeinken s egyszerre valaki a fülünkbe s ú g j a : Bocsánat, hátul kilóg a czipőzsinórja. S ettől kezdve folyton a fityegő czipőzsinórra kellett gondolni. Ilyen toilette-hibákat keresett Tolsztoj egész életében. Csak ezeket a hibákat tudta látni, mert más iránt nem volt érzéke. Hiányzott belőle az a szívbeli jóság, hogy észrevette volna rajtunk a jót és szépet. A jóságából nem telt annyi, hogy csak egyszer is elénkbe állt volna, s ne a czipőzsinórról, de arról beszélt volna, hogy az istennek milyen kedves, szemre való teremtései vagyunk mi emberek. Örökké dörgött, házsártoskodott abban a magára erőszakolt modorban, amelyet Jézustól v e t t haszonbérbe. De ami Jézusban csupa gyönyörű poézis, az ő nála unalmas reminiszczenczia. Minden sora olyan benyomást tesz, mintha egy hasbeszélő az evangéliumot reczitálná. S hiába ismerünk rá az evangélium szövegére, mégis azt érezzük, hogy itt valaki a szentírást profanálja. Mi marad meg tehát az öreg úrból, ha lehámozzuk róla mindazt, ami nem egyéniség, hanem kölcsönvett ócskaság ? E g y rossz'filozófus, akinek rögeszméje, hogy megjavítja a világot. De a világ elég jó s ezt maga Tolsztoj is érzi,' mert írásaival előbb meg kell rontania a világot, hogy aztán a nagy javitó szerepében tetszeléghessen. ' , T ö Lynkeusz.

Ahol a »Vampyr« porszívó készülék dolgozik, nincs por, t o v á b b t a r t a függöny, a bútor, a szőnyeg, m e r t nem kell porolni, kefélbi és a b ú t o r t a lakásbél kirakni vagy a helyéről elvenni és nincs szüksége a ház asszonyának sok minden kellemetlen munkára. A »Vampyr«-t egymaga akárki, még gyerek is kezelheti, az ára csak 135 K. K a p h a t ó F é n y e s Miklós és P a l m e r A r t ú r mérnöki 03 vállalati irodájában, Budapest, VI., Liszt Ferencz-tér. 15.

Be van bizonyítva, hogy a Brázay-féle Kalogén sósborszesz-fogkrém megakadályozza a fogkő s egyéb bajok fellépését, megsemmisíti a szájüregben 8 a fogak között a visszamaradt ételanyagok bomlása- következtében keletkező baktériumokat, a fogakat, első sorban a fogzománczot megóvja a romlástól, sósborszesz-tartalmánál fogva erésiti, edzi a foghtíst, kellemes üditő szájízt ad.

.235 helyzet,

INNEN-ONNAN.

hogy

osztogatásból békésen. S

+ tak

Darányi jubileuma. T i z éves miniszterséget nem szok-

olyan

csöndben

megülni,

mint

Darányiét.

Pedig

nagy

A

elvégre

vagy

a

A

vagy

a

harisnyakötő-

dolgot mégis

megoldották

házasság lesz meg s a harisnyakötő

igy

is v a n

ságót kell megkötni. kötőt

házasságból,

nem lesz semmi. rendben.

Először

marad

csakugyan

a

Még akkor mindig ráérnek a

el.

házas-

harisnya-

megoldani.

melegséggel f o g j á k körül hivei és tisztelői n a g y sokasága. O k a a csöndnek

tán

munkássága.

az

Nem

ő szerény egyénisége, tán az ő z a j t a l a n volt

soha

miniszternek indult s annak hogy

a

tudott nem

politikailag

régi szabadelvüpártnak lenni,

mint

most

exponálva,

meg is maradt.

a

épp

oly

nemzeti

Tán

tisztelt

volnának

ellenségei.

minisztere

kormánynak.

olyan .névtelen és jelentéktelen, hogy Magyarországon

szak-

innen való, De

azért

nagyszámban

földmivelésügyi

ne

minisz-

'

O

Vakáczió. A z iskolás gyerekeknek és a h o n a t y á k n a k

v a n 'a l e g j o b b dolguk a világon. H á t i t t az ünnep. A szép és szent húsvét.. Rendes embernek uraknak

két

kettő.

Ha

kellő közepébe.

lenni,

hogy

iparosok

és .kereskedők

a

merkantilistát

l á t j á k benne, a szocziálisták a feudálizmus oszlopát és szolgáját.

igazában

a

képviselő

u g y ' van,

A n a g y urak dohognak rá, h a cseléd- és' m u n k á s t ö r v é n y t hoz,

A

zászlót

kitűzni,

pette is ő nyugodtan,

veszni,

az

dolgozni és dolgoztatni. egészében

sokat

Magyarország

köszönhet

ennek

a

t u d o t t megállani és

közgazdasága tizéves

a

maga

munkásságnak,

mely mikor ideiglenesen megszakadt, a közbenső minisztereket

egy

Némely

nap pihenő.

kiváltságos

az ember meggondolja a dolgot,

a munkások meg, ha akármit csinál is. A n a g y animozitás közeszeretetreméltóan

pihenő.

talán három is. D e az iskolában e g y hét, a

ternek lenni annyit jelent, mint belekerülni az osztályharczok Az

nap

urak

hogy

mi

dolgoznak dolgozunk

képviselőházban hát ugy

urna

f e j ü n k e t beveretni,

előtt

tolongani,

Pedig

a képviselő urakért,

a

Hogy

kellene

miérettünk.

választáson nekünk kell kiabálni, lótni-futni, a

Méltóságos

kegyelmesnek

korteskedni,

barátainkkal

más

valaki

össze-

képviselő

lehessen. S amikor megvan, akkor ő kigyelme e g y hétig pünkösdözik,

k é t hétig husvétozik, három hétig karácsonyozik, s

mi legfeljebb egy fél napot ha ünneplünk. I t t v o l t ez a revizió is. H á t kinek kellett a revizió ? Nekünk, v a g y nekik ? H á t persze,

fs ugyanarra a csapásra utasitotta, melyen ő indult.

h o g y nem nekünk. Talán még nekik se. S nem is csinálták meg

...

*

*

egy

*

házért

se.

Hetekig

szűrték,

világért meg nem csinálták.

hónapokig

Csak

halasztották,

amikor a vakáczió

a

került

szóba. A k k o r meglett k é t nap alatt. Mint a h o g y a diák is a 6

Lobkovitz

éltünk

a

herczeg.

politikában,

Valahányszor

mindig

azzal

zavaros

napokat

ijesztgettek,

hogy

jön

L o b k o v i t z Rudolf herczeg s átveszi az ország katonai kormány-

vizsga ^előtt kezd

tanulni.

És

mindenki

huszonkilenczedikén

kezd el spórolni. É s a haldokló v a l l j a meg a bűneit. É s a m u n k a csak arra jó, hogy édesebb legyen a pihenés.

zását. H o g y e hirek hol születtek, senki se t u d j a . U g y születtek, mint a legendák. N e m v o l t g a z d á j u k , csak terjedtek s lassanlassan

átment

a

köztudatba,

hogy

Lobkovitz

herczeg

lesz

valamikor az ország sorsának az intézője. É s csodálatos, h o g y e híresztelések' nem t u d t a k neki ártani.

Mert ahol megfordult,

a maga kiváló egyéniségével meghóditotta az embereket.

Az

uniformisa fagyosan csillogott, de a szive és kedélye melegségtől

, A

A

becslő

tudós emberek

önérzete.

A

gázgyár

s mint k i m u t a t t á k ,

becsípi

a z ' üzlethez

egytől-egyig nem

értenek

semmit. Kértek egyenként százezer korona honoráriumot, meg-

áradozott. S most, h o g y lehunyta szemeit, mégis az a gondolat

állapítottak ezzel szemben ötvenezret. E z t az ötven perczentre

motoszkál

való, redukálást

a. fejünkben, hogy

csakugyan

nagy

lett

volna

a

annyira

sértőnek

találták,

hogy

gorombán

veszedelem, ha L o b k o v i t z o t küldik az ország nyakára katonai

lemondtak

diktátornak. Mért ő alatta még a diktatúrát is megszerették

csöppet sem logikus. H á t szabad nem alkudni ? Minden ható-

az

egészről.

Bizony

ez

gavallér

volna a népek. S ez örök csúfsága maradt volna e g y nácziónak,

ságnak s minden vállalat vezetőjének

melynek oly legendás az a l k o t m á n y - és szabadságszeretete.

és

aki

százezer

eljárás,

de

egy

kötelessége a lealkuvás

koronát kér, áz el v a n készülve arra,

hogy

ötvenezret fog csak kapni. Mi lenne, ha az ü g y v é d e k is i g y

«

*

önérzeteskednének

*

s

lemondanának

minden

honoráriumról,

ha a biró redukálja a beterjesztett költségszámlákat ? B i z o n y ekkora önérzet mellett az ü g y v é d e k éhenhalnának. A

O

A

harisnyakötő.

A

harisnyakötő

—

ugy

látszik

-—

nemcsak harisnyákat t u d kötni, hanem házasságokat is. Ilyen-

keresetük is van, sőt főleg

más

ről már tud a világhistória. D e bontani is- tud

határozottan nincs igazuk.

De

Ilyenekről

még

többet

tud

majdnem megbontott egy

a

história.

házasságot,

volna kötve. A z előzményeket

házasságokat.

Legújabban

pedig

még mielőtt meg

bizonyosan ismerik

lett

kegyetek.

keresetük van.

, méltatlankodik a szakértők eljárásán. E l v é g r e a z ' i l y e n léria . annyira ritkaság, h o g y akik benne leledzenek, becsülendők,

de

nagyon.

Mert

tessék arra

ezek az urak nemcsak százezer

koronát

D a g m á r dán herczegnőt, a dán királynak (Isten segits) hetedik

ötvenezer koronáról le is t u d t a k

mondani.

jól van. Á m d e

közvetlen

meny-

•• l .

történik

a

házasságkötés:

Ugy,

esketés után következik a harisnyakötő-czerimónia.

hogy Ez

gondolni,

követeltek,

gavalmeghogy hanem

*

az

pedig

nem egyéb, mint h o g y a . menyasszonyt, illetőleg a fiatal feleséget, mielőtt a nászszobába vonulna, megragadják az

*

*

asszony hallott e g y furcsa legendát. H o g y a porosz udvarnál szerint

tehát

a házasság előtt b a j

lett. N ő nem kell megijedni, nem olyan b a j . Csak a tradicziók

Nekik

a tanácsnak sincs igaza, mikor

A l b e r t porosz herczeg, a német császár harmadik fia eljegyezte leányát. H á t

gázgyár

becslői is csak azért neheztelhetnek az alkuvás miatt, mivel más

apró-

\

5

A karikagyűrű. A z osztrák képviselőházban e g y j e g y -

g y ű r ű t találtak. S mikor ezt a n a g y eseményt kiírták a fekete táblára, harmincz h o n a t y a jelentkezett, h o g y á t v e g y e a m a g a

dok, leteperik s leszedik a lábairól a harisnyakötőket. S ezen

jegygyűrűjét.

aztán

gyürütlen honatyának is lenni, mert a harmincz h o n a t y a nem

osztozkodnak

belőle egy A

mondta figyan

udvari

méltóságok.

Mindenki

darabkát, amit .megőriz szerencsehozó

menyasszony,

ilyen

az

erre,

Dagmár

hogy

czerimóniának

herczegnő,

inkább alávesse

sohase

a

megy

magát.

ne. oldják meg" holmi apródok.

Az

ereklyének.

hetedik férjhez, ő

Most

kap

leány

azt

hogysem

De

valahol

agnoszkálta

a magáénak

Akinek ugy

tetszik,

honatyák

kell

egy

harminczegyedik

a közszemlére

kitett

jegy-

karikagyűrűt.

készítsen mérleget róla, h o g y az osztrák

miféle családi életet

élnek

odahaza.

Minket

ennél

harisnyakötőjét

jobban érdekel, h o g y az osztrák parlamentben a becsületesség

már u g y

mégse áll olyan alacsony nívón, amilyennek a z t Magyarországon

áll

a

.236 m o n d j á k . Mert nem lehet n a g y o n züllött az a parlament, ahol

h a j a d o n t csupa koldushoz. E n n e k az elvnek jó oldala lenne az

még akadnak olyanok, akik e g y talált ékszerdarabot igyekeznek

is, h o g y a világ most nem szenvedne a n n y i t Elkins kisasszony

visszajuttatni a g a z d á j á n a k . Idáig csak a z t hallottuk az osztrák

sorsa miatt. É s m e g v a l l j u k őszintén, h o g y mi magunk is i n k á b b

honatyákról, h o g y az egyik is, másik is lopás meg hamis bukás

ettől a szenvedéstől,

m i a t t v o l t elitélve. Igaz, h o g y ilyen elitélt t ö b b van, ellenben

megszabadulni.

olyan,

aki

a jegygyűrűt

visszaadja, csak

egy

akadt,

mi

szigorúbbak

az

osztrák

parlamenttel

akarunk

holott

idáig már legalább harmincz j e g y g y ű r ű veszett el. D e legyünk

mint az Elkins kisasszonyétól

miért

szemben,

mint h a j d a n az úristen S o d o m á v a l szemben ?

C A

genfi börtön őrültje. A genfi börtön mélységéből e g y

hir j u t el hozzánk : Luccheni megőrült. A hir a z t jelenti, h o g y az orvosok most állapították meg r a j t a az őrültséget. Mi már t u d t u k azon a rettenetes őszön, mikor tőrével véres u t a t n y i t o t t Erzsébet királyné szivén. Most elérte a legszomorúbb D

A

sakk.. Sakkmesterek

Bécsben

az internaczionális

verekszenek

sakktornán.

most

egymással

Már közel k é t

hete

végzet,

ami embert érhet, a paralitikus élőhalottak b a m b a , tétlen, f e j lógasztó tunyasága. É s nem g y ű l ö l j ü k Lucchenit, mert L u c c h e n i

b á m u l j á k a s a k k t á b l á k sárguló és feketülő tarkaságát mereven,,

már nincs. E g y kicsit el is gondolkozunk. Szánalom lopódzik

hidegen, hipnotikus nyugalomban. Tele v a n n a k a lapok sakk-

be szivünkbe. Sokról, n a g y o n sokról beszél nekünk ez a hir,

hirekkel, a sakkozók meghitten zárt körében feszült izgatott-

kietlen börtön éj szakákról, s o v á n y rabkosztról,

ság rezeg s esténként, ha találkoznak egymással, halkan és bizal-

zord

masan kérdezgetik, mi hir a harczmezőn ? Ilyenkor, azt hiszem,

V a g y talán nem is a sanyarú rabsor háborította meg, hanem

még

megmozdul.

egy szenvedő asszony utolsó pillantása, mely esdeklő és szemre-

A mucsai s a k k b á b megérzi, h o g y t á v o l Bécsben folyik a csendes

hányó volt, mint a haldokló galamb fáradt nézése. V á j j o n az

fekete-sárga háború a király ellen és a királyért. A vidéki kávé-

orvosnak

házak

u g y a n börtönbe

Mucsa,

Mezőlaborcz

tintapecsétes

zöld

és

Karaszentjenő

is

tarisznyájából pedig

előkerülnek

a

ökléről,

van

öntépő

igaza,

vádaskodásról

vagy

és

mogorva

álmatlan

őrök

álmokról.

a pszichológusnak ? V á j j o n

csak-

kellett vetni az olasz fenevadat, v a g y

jobb

buksi figurák, a j e g y z ő ür meg a szolgabiró szépen odatelepszik

lett volna m i n d j á r t a kórházba küldeni, h o g y o t t pusztuljon el

a f e l p a t t o g z o t t Sakktábla mellé és megkezdődik a párti. V a l a m i

lángoló betegsége tüzében ? K i t u d j a ? . . ,

nagyszerűen demokratikusát és intérnaczionálisat látok ebben a pillanatban a sakkban.. Kétezer év előtt is i g y meredt erre a deszkára e g y szikár, arab, mint most a mucsai biró ur véraláf u t o t t szeme és a király, a futó, a pion mindig

ugyanabban

a kosztümben van, akár egy otromba, zsíros kéz fogja, akár Rubinstein

és

Maróczy csal ki belőlük

finom

gondolatzenét.

A sors k a j á n s á g á t látom ezekben a szótalan egyenruhás

figurák-

ban. Morphi megőrül miattuk, a sakkmester l e g j o b b esetben neuraszténiát kap, a mucsai biró pedig disznópaprikás és rámpás után h o z a t j a maga elé a s a k k o t —

szódabikarbóna h e l y e t t

emésztőszernek. A b á b o k azonban némák. D e azért csak sakkozz t o v á b b , boldog Mucsa,

a te pártodon v a n az igazság, aki nem

veszed komolyan a játékot. Csak előre, csak csipj minél-több figurát.

És

ha

kiütik

királyod,

sohase

zavartasd

magad,

hanem f ü t y ü l j a konvenczióra és játszszál t o v á b b , mint eddig. Valósítsd meg iegalább a sakktáblán a respublikát . . .

*

*

6

*

Elkins kisasszony hozománya.

láron .fordul meg, h o g y az abruzzói Elkins Katalin kisasszonyt.

Csekély négymillió dol-

herczeg feleségül veheti-e

E z a négymillió dollár már e g y ü t t

volt; V a l a m i jószivü rokon felkínálta, de u t ó b b

meggondolta

a dolgot s most Elkins kisasszonynak csak kérője van, de nincs hozománya. Erre mifelénk — az oczeánon innen — ilyen esetekben összeülnek a jótékonyság apostolai és g y ű j t é s t rendeznek. Beszerzik a hozományt, a kelengyét, sőt a lakodalmi költségek e t is. Mert nálunk sok az érző, meleg sziv. Mi nem birjuk elviselni, h o g y k é t szerető kebel csak. azért szakadjon el egyr mástól, mert hiányzik a hozomány. Amerika rideg és számító. Milliárdokat nincsenek

költ

tudományos

Wechselmann-féle

és

emberbaráti

alapitványai

czélokra,

szegény

de

leányok

kiházasitására. Pedig néha n a g y o n hasznos lenne Amerikában is az ilyenféle a l a p í t v á n y . A hires amerikai demokráczia is-azt hozná magával, h o g y egyformán gondoskodjanak a szegény és kevésbé

gazdag

leányokról.

Mert igazságtalanság,

hogy

csak

arról a szegény leányról gondoskodnak, akinek szegény a kérője, de leveszik a kezüket arról, akinek egy abruzzói herczeg a vőlegénye.

Elvégre

a leányokat

nemcsak

abban

kell

SZÍNHÁZ.

támogatni,

h o g y a házasságuk révén szegénységhez jussanak. E z nem n a g y virtus. É s igazán Amerikához lenne méltó az a jótékonysági elv, h o g y inkább segít egy l e á n y t herczegi férjhez, mint ötszáz

A színházi hét. — ápr.

10. .

Gozsdu Elek egy gyönyörű Ígérvényt adott át a Némzetinek egy könyvben, amely Giorgione Barbarellinek, a merész, elmélyedő renaissance-piktornak szerelmét akarta életre fújni. Elolvastam ezt a könyvet és nem voltak sehol a századok. Emberek szóltak hozzám és a virágok nem zizegtek, mert frissek, illatosak voltak. Mindenki rendező, akiben nem legel béklyóba vert lábakkal a : fantázia. Mindenki rendező, aki még szineket tud megsejteni a könyv betűi közt, aki alá tud festeni a maga erejéből egy hangulatot, aki a bútort, a képet, a levegőt, a tengert, a borulást élőnek és harmonikusnak látja. Mindenki rendező, sőt aktor, aki egy ilyen Ígérvényt, egy ilyen kitöltött blankettát csengő életre tud felváltani. A Nemzetiben .azonban egy ilyen ígérvényt örök időkre beváltatlanul hagynak. A rendező, az igazgató, a színész összenéz, talán mosolyognak is, mint az augurok. »Ugyan kérem, hiszen mi csak egy törpe-bank vagyunk.« Helyesebben : »egy fillérszövetkezet«. Tessék, tessék. És rátérnek Zboray Aladárra . . . »A félisten«-nek tehát nagy és megérdemelt sikere volt, de az Isten mentsen meg mindenkit ilyen szinpadi sikertől. Tessék elképzelni Lohengrint, mikor a nagymarosi benszülött svábok ropják rá a tánczot. Tessék megnézni egy darabot, •amelyben minden egy fiatal festő néma összeroppanása körül folyik és meglátják, hogyan fojtják meg az élő küzdést. Miként lesz a diadalmas, majd bénává tett fiatalság drámájából elsőosztályu temetés. Miként vijjognak, szávainak, pohárköszöntőznek és programmbeszédeznek ott, ahol az igazi színész átszűrné magán, az ő hitén, mindazt, amiért szépnek vallja az életet Giorgione. Az igazi színész azután egy egész kis Muspillit éreztetne meg, mert mindig istenek alkonya van, valahányszor egy alkotó géniusz üressé és tanácstalanná válik. Az igazi szinésznő pedig, mikor évek múlva kimerülten, bágyadtan visszalopózik a. festőjéhez,

.237 fel tudná magasztositani a perczeket. Parazsakat lobbantana fel a kedvesében. Egy fáradt, nagy szerelemben tudna vele meghalni. Az anyj'a, a dajkája, az elkésett vigasztalása tudna lenni egy nagy gyereknek. A Nemzetiben csak a modelt és a festőt játszszák és a szerelem cziterahurjait pengetik. A Nemzetiben megint közhelyeket kaptunk. Nagy kitöréseket és apró benzinrobbanásokat. Széles gesztusokat és üres hordók kongását. Meg művészettörténeti illusztrácziókat, kosztümöt, parókát, egy széles, hideg atelier-t. Virágokat, amelyek zizegtek, tömeget, amely vezényszóra zúgott és ott, ahol' egy erős drámai pillanatban minden ellene fordul a hősnek, a kalmárok, a csőcselék, sőt a sajtó képviselője is, akkor a Nemzetiben csődöt mondott a tudomány. A helyzet a fenségesből a komikusba fordult. A közvélemény ordított és sárgarépát dobált rongyból. A rendezőfantázia pedig megátalkodottan legelt a kellékes kis szobájában. És a színészek ? Az embernek mindig az jutott az eszébe,hogy válaki hogyan akarta felültetni április elsején a német lapokat. Megsürgönyözte, hogy egy franczia mérnök feltalálta a legszebb és legczélszerübb díszleteket: a pneumatikus kulisszát. Csak fel kell íujni és kész a szinházi plasztika. A berlinieket azonban nem olyan könnyű felültetni. Ez nem uj viccz, mondták, mert ez a dolog már használatban is van. De nem mint diszlet, hanem mint színész és nem Berlinben, hanem Budapesten a Nemzetiben. A művészt este hétkor felfújják és tízig domborít. Azután kieresztik belőle a levegőt és a szinész ismét választópolgár s iskolaszéki tag. Ezen az estén azonban ugy tetszett, mintha egy részüket elfelejtették volna felfújni, a másik részük pedig egész a pukkanásig fel volna fújva. A harmadik részük pedig szelelt, mint egy megsebesült pneumatik. Odry játszotta a félistent, Barbarellit, de merőben elhibázott felfogással. Lirikusnak, rajongónak, érzékinek és csupa ujjongásba olvadónak adja, holott ez az ember egy élő absztrakczió, az öntudatos szépség utjain járó. Álmodozó és nem lobbanékony. Századok művészete szivárgott át az emberek lelkén, mig ő megszületett Velenczének. És ezeket a századokat, ezt az érett komolyságot ő érzi magában. De megéreztette-e Odry ? Ám akarat, szeretet, komolyság mégis van benne, ha a megértés téves is. És beleadja magát, verejtékezve, lihegve a szerepébe. Dolgozik. Márkus Emilia azonban nem vesz magának ekkora fáradságot. Mintahogy a festő a virágokat, a talált gyereket, a szerelmét hordja a lábaihoz, ugy rakta egy őszinte drámai hódítás minden lehetőségét erre az egyetlen női szerepre az . iró. És Márkus Emilia, aki néha meglepően tud egy darab valőrjébe belehelyezkedni, akinek olykor valóságok felett lebegő hangjai vannak, itt csupa banalitás, csupa kézzelfogható, sőt vaskos courtisane-vonás. Szellemtelen és merev. És ilyen csaknem mind. Aretino pajkos könnyelműsége, vidám fecsegése szinte bántóan ellenszenvessé vált Rózsahegyi-ben. És van a darabnak két csodásan .meleg jelenete, amikor a három nürnbergi kalmár az ő pugris-eszével megköti, majd felbontja a freskókra vonatkozó üzletet a festővel. Itt minden abban a játszi renaissance-humorban oldódik, amelyet csak igy mozgásban, bólogátásban lehet kifejezni. És itt a legfontosabb szerepet Szacsvay játszotta, aki már harmiricz évvel ezelőtt sem igen tudta, mi fán terem a humor. És a többiek ? Minek szaporítsuk a szót. Gál Gyula ezúttal is ugyanolyan kenetesnek és éppen olyan zsírtól csöpögőnek játszotta a- velenczei dogét, mint a franczia abbékat szokta. Egyszóval tehát a felíuvás ezúttal nem sikerült egészen. Es mialatt kiszivárgott szép lassan a Nemzeti kis udvarára az a sok »luft«, amelylyel a mi színészeinket preparálták, eszünkbe jutott, hogy mennyi művészi pezsgést tudna'egy ilyen vezérkönyvből életre varázsolni a Reinhardt színháza. Mennyi szin és mennyi hangulat áradna át a nézőtérre.

De erre gondolni sem jó, mert az embernek nyomban eszébe jut, hogy viszont a német szczenirozás legszebb diadalait milyen énekes koldussá tudnák nyomorítani a Nemzetiben. *

Színdarabokat néha nemcsak Clio számára irnak, hanem — a délutáni előadások publikumának is. A Garami Ernő : Megváltás jelé czimü drámája, amelyet a Vígszínházban mutattak be a minap, szintén ebből a fajtából való: Egy publikumhoz szól, a mely tele van uj szentségimádással és kritikátlansággal. Talán egy fellobbanásból született meg, egy színház utáni hangulatból, amely az évek folytán allegóriává fagyott az iróban. Benne van a nagyotakarás és a tipegő-topogó technika. A régi világ, a kisiparos botorkáló kétsége, amint szembekerül az ujjal, a frissel, a' sztrájkoló és forradalmat harsogó fiatalságéval, két világnák-.e farkasszemet nézése valóban titáni mérkőzést igér. Itt csak egy csomó harsogással van kibélelve. A szakadékait egy fiatal munkás meg egy elbukott gyári lány kadávere tölti be. De lépten-nyomon, követelőzve és orditva ott vólt az iró előtt a délutáni publikum, amely a pártvezértől a -szereteten felül tendencziát kiván, a gyönyörködtetés mellett tanitást is igényel. S a darab olykor valóban félelmetesen hasonlit a régi naiv, dramatizált iskolai hitvitákhoz. Néha azonban hit csillan meg e vaskos, darabos embereken keresztül, a nyomorúság és reménytelenség közepette igék czikáznak végig, amelyek fölemelik a küzdők- fejét, — ez lira és szép. Hát persze az öreg Hebbel, aki látszólag sokkal objektívebben, de alapjában mégis poétikusabban karczolta bele rézbe ugyanezt a sötét világot, másként csinálta meg. De ő nem érezte a tarsolyában a marsallbotot. Mindegy : a jóakarat mindig megkapó és tiszteletreméltó. S- ebben- a moralizáló, agitáló, forrongó proletárdarabban is volt romantika : a pinczelakásoké. S minden szón megeréztük Wilde igazságát: Csak egy embernek van több illúziója, mint az álmodozónak. Ez a cselekvő ember. A darabban a Vigszinház legjobb művészei: Balassa, Góth, Goth'né, Kész Rózsi játszanak — mint mondják — szívességből, ami meg is látszik. A darab és az előadás már este is-'a' vasárnap délutánok áhítatát keltette, a nézőtéren. *

Friss szénaillatu szmokingok a "nézőtéren, vidékies pir a pozsgás arczokon, — ez mindig kellemetlen igéret a kritikusnak. A Magyar Szinházban szombat este a Dálnoki Nagy' Lajos vígjátékát játszották : Az attasé apjá-1 és ezúttal a szmokingoknak csupa aradi szabásuk volt. A levegőben el nem fogyasztott tokok lógtak tartármártással és a nézőkben ki nem mondott tósztok kóvályogtak. A Dálnoki.Nagy Lajos darabja valósággal ezt a friss sarjuillatot plántálta a színpadra is. Az egykor duhaj húszezer holdas nábob, aki belebolondul az attasé-fia maitressébe és rágyújt a harisnyás inas czigarettájára, talán nem is létezik, talán a Kisfaludy Károly idejében sem létezett, de olyan kedves, mulatós, annyira analfabéta és ugy szereti a közigazgatást, a lakodalmat, az aratóünnepeket és a " tepertős pogácsát, hogy vidéken föltétlenül szeretik, legendákat tudnak róla, és a nézőtér fiatal hölgyei valósággal szerelmesek lesznek bele. És utóvégre nemcsak a neuraszténiás embereknek kell színdarabot irni, hanem azoknak is, akik szeretik a vigasságot, akik koránkelnek, akik cseh trombitásnak tartják Wagnert, de meg tudnak halni Banda Marcziért. Hát* Pesten, itt persze másként vagyunk. Itt még a vasfüggönynek is májbaja van. És ő is olyan tapintatlan, vagy túlságosan tapintatos, hogy megakad az első felvonás után és a rendező, mint a régi görög deus ex machina, hazaküldi az embereket azzal,

.238 hogy holnap folytatjuk. Kellemetlen dolog, .az bizonyos. Egy nászéj — részletfizetésre. De másnapra minden jóra fordult, a nép mulatott és a maitresse elment a sárga fenséges úrral a Balkánra, ellenben három fiatal pár végül egymásé lett, mert utóvégre is pótolni kell valahogy a kivándorlást és a gyermekhalandóságot. A darabot a Magyar Szinház színészei: T. Halmi Margit, Somlay Artúr, Gdfás Márton, Vándori, Polgár Ilona, Papp Mihály helyenként túlságos haiigosan, másutt viszont egy kicsit kedvetlenül játszottak. Az egyik aradi lap tudósitója semmiképpen sem volt velük megelégedve. Aradon — úgymond — bizonyosan jobban fogják játszani. És ebben igaza is lehet. B—n.r

Művészet. -

0 '

oi-

O"

Katona Nándor a tárlaton. Katona Nándor bekecsben, nagy szöges bottal és idege? niil járja a budapesti kör utakat. A szeme a távolban révedez. Bizonyára minden pillanatban készen van arra, hogy fejkerekedjen, elmenjen nagyon messzire, rettenetesen rideg hegyek, hátborzongató havasi vizek közé. Csaknem minden képe onnan, emberlakta vidéken tulrói került hozzánk.gNe mondjuk, hogy a Tátrából. Hiszen a Tátra derék, megszelídített ismerősünk a vasúti menetrendből és a hálókocsireklámok világából. A Katona Nándor Tátrája vad őslény, neveletlenül komor, mosdatlan szörnyeteg, amolyan mesebeli sárkány. Ijedelem nélkül nem is lehet ránézni. A város-lakónak, az ilyen mocsaras,- lapos város lakójának mert Buda már egészen más világrész a jó pesti előtt — csuda és rejtély a távolba révedező szemű, szögesbotu, havasok közé vágyó ember. Hogyan jut oda? Amikor leszáll a gyorsvonatról, hogyan mer még viczinálisra ülni, azután kocsira ülni, azután gyalogolni szállodátlan, kávéházatlan vidékre ? Az energiának micsoda túláradó mértéke érlel meg benne ekkora elhatározásokat ? Félelmetes-ember, félelmetes és vakmerő, akár az állatszeliditő. A szeme azonban nagyon szelid és nagyon jóságos ennek a hősnek. A sziklaóriásokat, a havas mammutokat olyan egyszerűen, olyan póz nélkül teriti vásznára, akár festőtársai a jámbor szolnoki szénaboglyát. Amikor beléunt a bérezek tömegeibe, akkor tovább megy, lehetőleg még messzebb, esetleg a Kaukázus felé és titokzatos, hosszan elterülő kőtömeg, orosz kolostor esti árnyait festi. Mini dig a messziségben, mindig elhagyatott tájak, ormok fölött barangol és meglepetések nélkül sohasem jön haza. . A Műcsarnok tavaszi tárlatán két teremben szerepel Katona nagyon sok képpel, még több mondanivalóval. Mintha azt találgatná : melyik szögletből szebb a világ ? Milyen párázatok, milyen borulás, milyen napsütés mellet't olvad össze még több szin, még érdekesebb akkord és mégkapóbb disszonánczia. Csak a szomorúság, a csendes melanchólia fátyola borítja egyformán csaknem valamennyi képét. Az egyik : ködös, reggel. Természetesen ősz. Kis lapály, a háta mögött hegyek, előtte alakok, de nem járnak, hanem lebegnek a sürü, nedves és vigasztalan ködben. A levegő megsűrűsödött, ellomhult, testi lett és beborít, elmos minden alakot. Egy másik őszi képen a hűvös október uj hangulata, megritkult lég, tisztán, élesen ragyogó szinek. Katona Nándornak nincsenek előzetes megállapításai, hazulról hozott igazságai. Csak szeme és finom idegrendszere, amely érzékenyen ad vissza minden hatást,, minden hangulatot.

Érzékenyen és szigorú tárgyilagossággal. Ez az objektivitás akár hibaszámba is mehetne, mint minden makacs erény. Az ember, olykor megdöbbenve áll' meg egy-egy esti kép, tarka naplemente előtt, ami nyaralása alatt véletlenül a szemébe ötlik és elgondolja; hogyha ezt a sok édeskés szint, rózsát, sárgát, émelygős zöldet, amit a természet nyugodtan elétálal, színpadi dekoráczión látná, hát okvetlenül fejcsóválva fordulna el. Katona nem fordul el, megfesti — például a titokzatos völgy vásznán — frappáns csillogások mellett ezeket a függöny-hatásokat is. Akiknek nem tetszik, akik jobb szeretik, ha ilyenkor stilizál, hangol, magyarán : hazudik a festő, az impresszió becsületes igazságát azok sem vonják kétségbe. A professzorosan 'reális, nehéz zöldekért kiengesztel az olyan szép, nagy, eleven-zöld abrosz, amilyen az »Eső előtt« képén elterül. Egyik legkészebb, legmegkapóbb képét, a »Téli nap«-ot szinte eldugták. Nyilván a kvalitásai miatt. Eszközeiben ez a legszimplább talán és legjobban érteti meg a hatalmas földalakulások, a jeges alpesi hó csillogásának, reflexeinek szerelmesét. Kevesen fogják meglátni, a rossz falon kivül egy másik jó kép is elvonja tőle a figyelmet. Ez a kép, a »Kora tavas'z«, hangosabb szenzáczióval szolgál. Kicsinyesebb, de közelről megkapott, repedezett, rőtt sziklafalak kétoldalt. Középen a jégnél hidegebben ömlő szennyes zöld patak, — roppant érdekes, tompa, egytónusu zöld — mellette fehér sávok, hómaradványok. összefoglalt szinmezők, nagylendületü és dekorativ hatás, elég jó hely, — ez a kép figyelmezteti az avatatlanokat is arra, hogy a tavaszi tárlat aszott mezőin valami friss gyümölcs mégis csak akad. Néhány apró Katona-kép [még változatosabbá teszi a kollekcziót. A változatosság ,nem mindenkinél művészi erény. Hiszen a kifejlett stilus, a nemes patina, amely a legtündöklőbb talentumok dolgait bevonja,.maga is az egyhangúsággal rokon. A siető uj generácziónak azonban éppen a lihegve hajszolt stilus a betegsége. Az egyéni vonás, amely siralmasan érdektelen, az előlegezett meggyőződés, amely tulajdonképpen előítélet. Akármilyen paradoxonnak lássék is, — ki ne ismerné fel első pillantási'a Katona bérezés képeit; benne még érőben van ez a patina. Már rég tul azon, hogy csak a téma-keresés bizonyos iránya jelezze és a megállapodáson még mindig innen, A megállapodás ugyanis a kimerülés kezdete. Robotos.

IRODALOM. Ujságiró-almanach. A

Budapesti

Újságírók

Egyesülete

j a v á r a vaskos k ö t e t e t a d t a k ki a m a g y a r irók. A sajtónak, a mainak és a réginek, képe élénken és színesen gördül v é g i g a k ö t e t olvasójának szemei előtt. H o g y milyen a bohém otthon, a munkában, a klubban és — mire irodalomtörténet lesz belőle, ez a gondolat v o l t a szerkesztő vezérfonala és ezekről az intimitásokról

csevegnek

könnyedén

és

vonzó

szellemességgel

m a g y a r irók és költők. Próza és' vers, szöveg

és kép

a

beszél

az iró külső és belső természetrajzáról s az olvasóközönség bizonyosan nem egy kedvenczét ismeri itt meg

—

pongyolában.

H o g y a k ö t e t bő terjedelme daczára sem kimeritő és a mai újságírásnak nem e g y igen tehetséges képviselője k i f e l e j t ő d ö t t a kötetből, az arra m u t a t , h o g y hála Istennek, már igen szép számmal v a n n a k i t t az irók. Remélhetőleg az olvasók

száma

is velük gyarapszik. A kötetnek, mely az Ujságirók E g y e s ü l e t é nek kiadásában jelent meg, tizenkét korona az ára.

.239 Petri

Mór.

Kulturális

érdemekért

minálunk

ritkán

jár

KÖZGAZDASÁG.

kitüntetés. E g y egész emberöltőnek kell sokszor eltelni, amig a tudós m u n k á j á t észreveszik és m e g l á t j á k azok is, akiknek hivatalból kell az ilyesmire ügyelniök. D e Petri Mórnak kivé- • teles a helyzete : ha csendben, vidéki m a g á n y b a n dolgozgatott is történeti

munkáin

és a népoktatás

továbbfejlesztésén,

az

érdemeit mindig elismerték és a kitüntetés gyakran mosolygott feléje. Csak nemrégiben f o g a d t á k tudós körökben n a g y szeretettel a Szilágy v á r m e g y e történetéről szóló m u n k á j á t és alig pár

éve,

hogy

Pestmegye

népoktatásának

az

élére

került,

már is u j a b b királyi elismerésben részesült. A kitüntetés rokonszenves

nemcsak

azoknak,

akik

Petri' Mór

tevékenységét

nagyra tartják, de mindazoknak is, akik e pályára végre a sok ideálizmus mellé több megbecsülést is kívánnak.

A mai magyar irodalom (La

litterature

hongroise

Francziául és francziáknak jelenik meg most

jourd'hui).

d'auegy

k ö n y v az u j m a g y a r irodalomról egy külföldre szakadt magyar, K o n t Ignácz tollából. N e k ü n k tud

mondani.

A

párisi

természetesen semmi u j a t sem

egyetem

nézve a mai irodalmi fórum

katedrájáról

messzelátón"

magától értetődőleg egészen más-

• A Magyar Pénzintézetek Központi Hitelbankja Részvénytársaság április hó 5-én tartotta I V . rendes közgyűlését. Elnök m e g n y i t v á n a közgyűlést, üdvözölte a m e g j e l e n t e k e t és megállapította, hogy 162 részvényes jelent meg, kik 2169 részvényt képviselnek 420 szavazattal. A j e g y z ő k ö n y v vezetésével dr. Szirmai Richárd intézeti jogtanácsost, annak hitelesítésével Bulla és Hoepfner urakat bizza meg'. A s z a v a z a t szedő bizottságba Karczag, Leib és Bleszl urak küldettek ki. F e l o l v a s t a t v á n az igazgatóságnak az 1907-ik üzletévre v o n a t kozó jelentése, k ö v e t k e z e t t a zárszámadásnak és felügyelőbizottsági jelentésnek tárgyalása, melyeknek kapcsán a közgyűlés az igazgatósági előterjesztés értelmében elhatározta, h o g y a t a v a l y i 16.016 korona 50 fillér elővitel betudásával 296.772 korona 55 fillért k i t e v ő nyereségből az alapszabály szerü 1 0 % helyett 40.000 koronát a tartalékalap gyarapítására fordit (miáltal az 100.000 koronára emelkedik), 4 % - o s osztalék kifizetésére m e g s z a v a z t a t o t t 200.000 korona, a tisztviselők külön jutalmazására 10.000 korona, és a fenmaradó 18.696 korona 95 fillér uj számlára v i t e t e t t elő. E z u t á n a közgyűlés a felügyelő-bizottságot és v á l a s z t m á n y t v á l a s z t o t t a meg. A z 1907. évi osztalék-szelvény április hó 6-ától kezdve a társaság pénztáránál (V., A r a n y János-utcza 24.) 40 koronával váltatik be. • •

1

•

képpen fest, mint valójában, mert ha á távolság néhány bántó és fölösleges czafrangot el is t ü n t e t és az irodalmi csoportosuiatok körvonalait élesebben rajzólja is ki, sok finom árnyalatot mos el az általánosítás vizes színeibe. N e m is csoda, h o g y i g y sokan kerültek

a jeune

Hongrie

deres fejjel az. akadémiában

előkelő czime alá, akik

csücsülnek,

oroszlánok,

ma

akiknek

régen elkopott a körmük és foguk. Bizonyos laza, megalkuvó kritikával nézi K o n t Ignácz az uj magyar litteraturát s még a többszörös

ápagyiíkosoknak

is megkegyelmez

a

patriotizmus

szent nevébén. A lírának, drámának, regénynek és a kritikának e g y - e g y fejezetet szentel. Világos, értelmes vonásokkal r a j z o l j a meg a forradalom után felserkedt generácziót, amely hidegebb,

A Wiener Bank-Verein Bécsben folyó hó 6-án tartotta X X X V I I I . rendes közgyűlését. A közgyűlés az igazgató-tanács' javaslatára egyhangúlag elhatározta, h o g y a mult évi áthozattal e g y ü t t 22,292:741'39 koronát t e v ő nyereségből a költségek, és e g y é b kiadások levonása, a tartalékalap javadalmazása ésaz alapszabályszerü levonások eszközlése után osztalék g y a n á n t 7 Y> % . azaz részvényenként 30 korona fizettessék folyó év április 7-től kezdve, a fenmaradó I,502.033'8I korona pedig uj -számlára átvitessék. A közgyűlés Klingér Oszkár urnák az igazgató-tanácsba történt koöptálását j ó v á h a g y t a és az eddigi igazgatót, Stögermayer K á r o l y urat, az igazgató-tanácsba mint uj t a g o t beválasztotta. A közgyűlést k ö v e t ő igazgatótanácsi ülésen Stögermayer K á r o h ' ur alelnökké, választatott.-

kimértebb és inkább művészi, mint az előtte való s testvériséget érez Európával,

anélkül, h o g y

megtagadná

u j s z a v a k k a l jellemzi Kiss József művészettisztelő,

magát.

Itt

tartózkodó

poézisét, K a f f k a Margitot, R e v i c z k y t , aki az u j m a g y a r pesszimizmus első lírikusa és még sok más poétát. Sajnos, nagyon sokat. Sőt olyanokról is a t y a i jóakarattal és komoly

tárgyila-

gosságggal beszél,

legalább

akik itthon humoranyagoknak

annyira kopottak már, m i n t holmi gonddal, tudással

megirt

könyv

ósdi

is

anyósvicczek. A sok

bizonyára

igy

is

szolgálatot

tesz nekünk és talán a francziáknak is. A S z a j n a p a r t j á n csak h i g y j é k , h o g y jelen az, ami itt a Duna-parton már régen ásatag és póros

mult.

Á kassai Kazinczy-kör most tartotta közgyűlését, amelyen a főtitkár jelentését, mely szerint a kör 30 u j rendes és 8 diszt á g o t választott, h a g y tetszéssel t u d o m á s u l v e t t é k . Á z u j disztagok k ö z t v a n : A p p o n y i Albert gróf, T h a l y K á l m á n , Kiss József, Á b r á n y i Emil, Fischer-Colbrie püspök, S z a l a y kassai főispán, T a k á c s jászói prépost. A p p o n y i gróf k ö z o k t a t á s ü g y i miniszter, T h á l y K á l m á n és Kiss József meleghangú táviratban köszönték meg megválasztatásukat.

A sós savanyu vizek királya n é v v e l illetik s z a k k ö r ö k b e n a m ü l n á s i »Slculia« f o r r á s v i z e t s m é l t á n . M e r t ez a t c r m é - z e t e s forrásvíz k i p r ó b á l t k i t ű n ő h a t á s s a l v a n gége-, torok-, t ü d ő - és g y o m o r b á n t a l m a k n á l , p á r a t l a n u l n y á l k a o l d ó és é t v á g y g e r j e s z t ő . H a t á s a gyors, a m e n n y i b e n a g y o m o r égést a z o n n a l m e g s z ü n t e t i . . — Magyarországi f ő r a k t á r Brázay Kálmán,. B u d a p e s t , V I I I . , J ó z s e f - k ö r u t 37.

Ideális szer a f o g a k és a száj t i s z t á n t a r t á s á r a és azok egészségének m e g ó v á s á r a a B r á z a y - f é l e H a l o g é n sósborszesz f o g k r é m . R e n d e s h a s z n á l a t m e l l e t t m é g a l e g e l h a n y a g o l t a b b , m e g s á r g u l t v a g y b a r n a f o g a k n a k is szép f e h é r s z i n t és csillogó z o m á n c z o t kölcsönöz. A H a l o g é n szerencsés összetételénél, de k ü l ö n ö s e n s ó s b o r s z e s z - t a r t a l m á n á l f o g v a f e r t ő t e l e n i t i a fogakat, és a száj ü r e g e t . . ..

A Trieszti Általános Biztosító Társulat (Assicurazioni Generáli) f. é.. márczius hó 26-án tartott 76-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1907. évi mérlegek. A z előttünk f e k v ő jelentésből l á t j u k , h o g y az 1907, deczember 31-én érvényben v o l t életbiztosítási tőkeösszegek 917,014.396 korona és 99 fillért tettek ki és az év folyamán b e v e t t d i j a k 41,095.963 korona és 58 fillérre rúgtak. A z életbiztosítási osztály díjtartaléka 31,422.408 korona 19 fillérrel 264,156.557 korona 24 fillérre emelkedett. A tüzbiztositási ágban, beleértve a betöréses- és tükörüveg-biztositást a díjbevétel 16.585,488.656 korona biztosítási összeg u t á n 27,302.460 korona 49 fillér volt, miből 10,146.474 korona 45 fillér viszontbiztosításra fordíttatott, ugy,- h o g y a tiszta díjbevétel 17,155.986 korona 04 fillérre rúgott, mely összegből 12,269.989 korona 32 fillér mint d í j tartalék minden tehertől menten j ö v ő évre v i t e t e t t át. A j ö v ő években esedékessé váló dij kötelezvények összege 113,331.852 korona 27 fillér. ' A szállitmánybiztositási ágban a díjbevétel kitett 3,921.627 korona 66 fillért, mely a viszontbiztosítások levonása után 1,717.649 korona 06 fillérre rúgott. Károkért a társaság 1907-beri 37,472.589 korona 25 fillért és alapítása óta 899,042.935 korona és 20 fillért fizetett ki. E kártérítési összegből hazánkra 173,248.760 korona 76 fillér esik. A nyereségtartalékok közül, melyek összesen 20,292.237 korona 37 fillérre rúgnak, különösen kiemelendők : az alapszabály szerinti nyereségtartalék, mely 6,300.000 koronát tesz ki, az értékpapírok árfolyamingadozására alakított tartalék, 12,565.698 korona 89 .fillér összegben, t o v á b b á felemlítendő á 160.000 koronára rugó kétes követelések tartaléka és az ingatlan tartalék, mely az idei átutalással 1,266.538 korona 48 fillért tesz ki. A z értékpapírok értéke 4,741.807 korona 69 fillérrel m e n t vissza, de a vezetőség e l ő v i g y á z a t a f o l y t á n ez a veszteség az intézetet nem érinthette, mert az a 17,013.704 korona 74 fillért k i t e v ő árfolyam tartalékból nyerhetett leírást. E z a tartalék ma még mindig 12,565.698 korona 89 fülért tesz ki. Különös figyelmet érdéinél még az iooo uj intézeti részvényiiek kedvezően keresztülvitt kibocsátása, melynek agió-nyereségéből 11,525.000 korona a matematikai életbiztosítási' tartalékhoz csatoltatott. R é s z v é n y e n k é n t 600 arany frank osztalék kerül kifizetésre. A társaság összes tartalékjai és alapjai, melyek elsőrangú értékekben v a n n a k elhelyezve, az idei átutalások folytán" 292,979.592 korona 76 fillérről 323,629.347 koroná' 57 fillérre

240 emelkedtek, melyek következőképpen vannak elhelyezve : i . I n g a t l a n o k és j e l z á l o g k ö v e t e l é s e k 60,625.971 k o r o n a 77 fillér. 2. É l e t b i z t o s í t á s i k ö t v é n y e k r e a d o t t k ö l c s ö n ö k 26,668.849 k o r o n a 08 fillér. 3. L e t é t e m é n y c z e t t é r t é k p a p í r o k r a a d o t t k ö l c s ö n ö k 4,017.801 k o r o n a 92 fillér. 4. É r t é k p a p í r o k 209,404.916 k o r o n a 7 4 fillér. 5. T á r c z a - v á l t ó k 842.350 k o r o n a 85 fillér. 6. A r é s z v é n y e s e k b i z t o s í t o t t a d ó s l e v e l e i 8,820.000 k o r o n a . 7. K é s z p é n z és a z i n t é z e t követelései, a h i t e l e z ő k k ö v e t e l é s e i n e k levon á s á v a l 13,249.457 k o r o n a 21 fillér, összesen 323,629.347 k o r o n a 5 7 ' f i l l é r . "Ezen é r t é k e k b ő l 65 5 millió k o r o n a m a g y a r é r t é k e k r e esik.

H A FÁJ A FEJE, 24 pasztillát tartalmazó doboz

1 kor. 20 fill.

ne

tétovázzék,

hanem

használjon

Beretvásféle MIGRAIN

azonnal

PASZTILLÁr

mely 5 perez alatt mindenféle természetű, ideges fejfájást, még ha krónikus

ie, m e g s z ü n t e t . F e l ü l m ú l minden eddig ismert s z e r t . H a t á s a b á m u l a t o s , m é g a legh e v e s e b b f e j f á j á s n á l is. — F ő r a k t á r :

Minden

gyégyBzertarban é s drogériában kapható.

BERETVAS TAMÁS gyógysz.-nél, Kispest, Rákóczi-u. 9. (W-

HETI

Ingyen postai szélütés 3 doboz rendelésnél.

POSTA.

B u d a p e s t . Cippora. A z t h i s z s z ü k , a Gessner-féle idillek és s t i l i z á l t b i b l i k u s a l l e g ó r i á k m a i d e j ü k e t m u l t á k . S e n k i n e k se telnék benne öröme, ö n bizonyára fog magának modernebb f o r m á k a t is t a l á l n i , t a l á n k e r e s n i e sem kell. A k é z i r a t o t félreteszszük. B u d a p e s t . Kapuzárás. V e r s é n e k u t o l s ó k é t sora m e g é r d e melné, hogy uj verset irjon hozzá. V a g y i s a garab megvóna, csak a k a b á t hiányzik. S z á s z v á r o s . F . J. A z t s z e r e t n é k t u d n i , h o g y R . M. v a n - e a v i l á g o n és h a a v i l á g o n v a n , m i l y e n n e m z e t i s é g ű ? E g y é b g o n d j u k n i n c s e n ? Mi is a d u n k ö n ö k n e k e g y f o g a s k é r d é s t : H o g y h i t t á k a Z e b e d e u s k é t fiának a z a p j á t ? G y . M. Mese. N e m mese ez, g y e r m e k , h a n e m e g y k i s jóakarattal vegyes konfúzió. B. S. N e m h a s z n á l h a t ó k . A z erdész l e á n y a . G y e n g e d o l o g ; n e m k ö z ö l h e t ő . Czernovitz. A z a j á n l a t o t k ö s z ö n e t t e l m e l l ő z n ü n k kell. E g y pár h a r i s n y a . F é l m ú l t h a n g o k ezek, a m e l y e k b e n m a már csak a tehetségtelen akarás v a g y a teljes dilettantizmus cziteráz. Nem k ö z ö l h e t ő k : V á n d o r Végrendelet. Téli húsvét.

lovag.

Végem.

Augusztus.

F e l e l ő s s z e r k e s z t ő és kiadótulajdonos : K I S S J Ó Z S E F .

DIANA ARCZKRÉM DIANA SZAPPAN szépitők és bőrápolók, nélk ü l ö z h e t e t l e n czikkek a

szeplők és pattanások ===== eltávolításánál.

=

Ára 75—75 krajczár. Egyedüli készitő :

ERÉNYI BÉLA gy

DIANA

+

gyógyszertára,

B U D A P E S T , K Á R O L Y - K Ö R U T 5. SZ. Postai megrendelések naponta eszközöltetnek utánvét mellett.

ASUfíNYÜIZI" vese- és hólyagbajoKnál minden vizet felülmúl. Kellemes, kissé savanykás izU, :: vasmentes, szénsavdus, ::

rendkívül üdítő asztali víz. Df-

Orvosilag

ajánlva.

Ivó-gyógymódra használva, vese- és hólyagbajoknál, a v e s e m e d e n c z e idült hurutjainál, hugykő- és fövenyképződésnél, a légutak és a kiválaszto-szervek hurutos bántalmainál kitűnő hatásúnak bizonyult.

Prospektust kiv&natra küld aforráskezelőség:

M u s c h o n g buziási g y ó g y f ü r d ő i g a z g a t ó s á g a Buziásfürdőn,

O s z t r . c s á s z á r és m. k i r á l y i

udvari

szállítók. Csokoládé-gyárak: Pozsony, Köln, Berlin, New -York. Budapest,

1908. —

A mittweidai technikumot, m e l y b e n e l e k t r o - és g é p é s z m é r n ö k ö k , v a l a m i n t t e c h n i k u s o k és m ű v e z e t ő k k é p e z t e t n e k k l állami f e l ü g y e l e t a l a t t é v e n k i n t k ö r ü l b e l ü l 3000 n ö v e n d é k l á t o g a t j a . A n ö v e n d é k e k h a z á j u k s z e rint a z összes e u r ó p a i á l l a m o k , v a l a m i n t A m e r i k a , Á z s i a , A f r i k a és A u s z trália több t a r t o m á n y á n a k alattvalói voltak. A z elektrotechnikai o k t a t á s a z u t ó b b i é v e k b e n j e l e n t é k e n y e n ki l e t t t e r j e s z t v e és d ú s a n f e l s z e r e l t s z e r t á r a k , l a b o r a t o r i u m o k (eloktro- és g é p é s z m é r n ö k ü k s z á m á r a ) , műhelyek, v a l a m i n t g é p t e l e p e k stb. által h a t h a t ó s a n lesz t á m o g a t v a . A téli félév ( t a n s z a k ) o k t ó b e r 15-én k e z d ő d i k , m i g a s z e p t e m b e r 24-én k e z d ő d ő I n g y e nes elóoktatásra való felvétel szeptember elejétől kezdve hétköznaponkint k e z d ő d i k . R é s z l e t e s p r o g r a i n m o t és é r t e s í t ő t a . T e c h n i k u m M i t t w e l d a . (Szász királyság) t i t k á r s á g a k i v á n a t r a költségmentesen küld. A z intézettel k a p c s o l a t o s 3000 n é g y s z ö g m é t e r t e r ü l e t e t e l f o g l a l ó t a n u l ó - g y á r i m ű h e l y e k ben önkéntes g y a k o r n o k o k gyakorlati kiképzés czéljából felvételt nyorlietnek. A t e c h n i k u m , v a l a m i n t a vele kapcsolatos prooiziésmübely az összes kiállításokon, a m e l y e k e n r ő s z t v e t t , k i v á l ó k i t ü n t e t é s b e n részesült. Plaueni iparkiállitás: Plauen város kiállítási érme . k i v á l ó eredményekért.. Lipcsei iparkiállitás: királyi államérem . a technikai oktatásü g y terén k i f e j t e t t k i v á l ó e r e d m é n y e k é r t . . L ü t t i c h i v i l á g k i á l l í t á s : » P r i x d' honneur..

c s o k o l á d é és s a s - c a c a o

STOLLWERCK-féle ~

Elismert legjobb minőségű. M I N D E Y Ü T T K A P H A T Ó !

N y o m a t o t t a z A t h e n a e u m i r o d a l m i és n y o m d a i r . - t á r s . b e t ű i v e l .