2007. OKTÓBER 11., CSÜTÖRTÖK

11-10-2007

Az Euròpai Parlament vitài

HU

2007. OKTÓBER 11., CSÜTÖRTÖK ELNÖKÖL: KRATSA-TSAGAROPOULOU ASSZONY alelnök 1. Az ülés megnyitása (Az ülést 9.00-kor megnyitják.) 2. Dokumentumok benyújtása: lásd a jegyzőkönyvet 3. Az EK és az Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás (vita) Elnök. – A következő napirendi pont El Khadraoui úr jelentése (A6-0320/2007) a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság részéről a Tanács és az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott, egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, és másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás megkötéséről határozatra irányuló javaslatról [8044/3/07 – COM(2006)0169 – C6-0210/2007 – 2006/0058(CNS)]. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke . – (FR) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim, El Khadraoui úr! A Parlament fontos politikai szerepet játszott abban, hogy április 30-án Washingtonban aláírhattuk az első EU–USA légiközlekedési megállapodást. A megállapodás március 14-i támogatásával, még mielőtt a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság megtette a bejelentését, a Parlament döntő szerepet játszott a transzatlanti légi közlekedést szabályozó rendelkezések korszerűsítésében, és ezzel új lehetőségeket kínált az európai polgárok számára. A megállapodás jövő márciusában lép hatályba, az európai és amerikai vállalkozások indulásra készen várják az új transzatlanti csatlakozásokat. A megállapodás érvényesüléséért felelős vegyes bizottság már júniusban összeült. A következő ülés novemberben esedékes, hogy biztosítsák a zökkenőmentes alkalmazást és elkezdjenek dolgozni olyan fontos kérdéseken, mint a verseny és a biztonság. Számos olyan lényeges pontot vetnek fel a megállapodással kapcsolatos mai hivatalos vitán, amit én is osztok. Hangsúlyozzák a megállapodás második szakaszának fontosságát, amely felgyorsítja az amerikai piacokhoz való hozzáférést – különösen az Egyesült Államokban való európai befektetések eszközeként. Hangsúlyozzák annak a fontosságát, hogy a szabályozásaink közelítsenek egymáshoz, különösen a biztonság tekintetében, javaslatot téve az „egy ablakos biztonság” bevezetésére. Hangsúlyozzák a környezetvédelmi szempont és a CO2 kibocsátáskereskedelem fontosságát. Végül hangsúlyozzák a Parlament tájékoztatásának és az azzal való konzultálásnak a fontosságát. Osztom szakpolitikai prioritásaikat. Üdvözlöm a két intézményünk közötti megállapodást egy politikailag mind Európában, mind az Egyesült Államokban ennyire érzékeny ügyben. Nagyon nagy örömömre szolgál az is, hogy a Parlament elviszi Európa hangját az Egyesült Államokba az USA Kongresszusával és kormányával folytatott folyamatos párbeszéden keresztül. Fáradhatatlanul együtt kell dolgoznunk azokat a pontokat illetően, amelyek problémát jelentenek Washingtonnal. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet szeptemberi montreali közgyűlése csalódást keltett. Amint tudják, az EU és európai szomszédai – 42 ország – kényszerült arra, hogy fenntartásainak adjon hangot a

1

2

HU


CO2-kibocsátáskereskedelemmel kapcsolatos határozat miatt, mert más állásponton vagyunk, mint az USA és mint a világ többi része. A Képviselőház elfogadott egy módosítást, amely korlátozza annak lehetőségét, hogy amerikai vállalkozások külföldi irányítás alá kerüljenek. Noha a módosítást a Szenátus még nem szavazta meg, ez beárnyékolja a megállapodás második szakaszával kapcsolatos tavasszal kezdődő tárgyalásokat. Az Európai Parlament – hozzám hasonlóan – felhívta erre a Kongresszus és az USA Kormánya figyelmét, és mindannyiunknak továbbra is arra kell fordítanunk energiánkat, hogy megakadályozzunk minden olyan lépést, amely nem összeegyeztethető a légiközlekedési ágazat normalizálásával. Ha azonban ezek az események a leküzdendő akadályok irányába mutatnak, nem szabad elfelejtenünk a legfontosabbat. Európa és az USA közötti munka szilárd alapja az, hogy egyenlőként kezeljük egymást. Hat hónappal ezelőtt nem ez volt a helyzet. Ennélfogva erre az eredményre kell építenünk, amely négyévnyi munkánk gyümölcse. Nyilvánvalóan, elnök asszony, hölgyeim és uraim, El Khadraoui úr, szeretném, ha tudnák, hogy kész vagyok és szándékomban áll elérni mind a Parlament, mind a Tanács által kitűzött politikai célokat, és nagy örömömre szolgál Európa egysége a kérdésben, nagy örömömre szolgál az európaiak uniója. Saïd El Khadraoui, előadó. – (NL) Tisztelt elnök asszony, alelnök úr, hölgyeim és uraim! Amikor ma délután végül zöld utat adunk az EU és az Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodásnak, az nem csak a sok éven át tartó, nehézségekkel teli eljárás végét fogja jelenteni, hanem egy új fejezet kezdetét is a légi közlekedés történetében, következményei pedig – ha nem is pontosan kiszámíthatóak – de mérhetetlenül fontosak lehetnek. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy ez csak egy átmeneti szakasz, és rengeteg munka áll még előttünk, hogy elérjük azt a többé-kevésbé integrált transzatlanti légi forgalmi piacot, amelyet célul tűztünk ki. Néhány képviselő szerint máris túl sok engedményt tettünk az amerikaiaknak ebben az első szakaszban. Úgy gondolják, hogy a tárgyalási szándék semmivé fog válni, különösen, mivel az USA-ból érkező légi járatok ténylegesen belföldi járatként utazhatnak egyik tagállamból a másikba, míg mi ezt nem tehetjük meg az USA területén. Mindkét fél megkapja azt, amit mi az ötödik légi szabadságnak hívunk, amely az amerikai légi járatok számára lehetővé teszi, hogy továbbrepüljenek Afrikába vagy Ázsiába Európán keresztül. Fordítva ez szintén lehetséges, de kevésbé fontos – az USA földrajzi elhelyezkedése miatt. Mi több, jövő márciustól a bizonyos repülőterek hozzáférhetőségével kapcsolatban még meglévő korlátozások is megszűnnek: csak gondoljanak a Heathrow-ra, amelyet jelenleg csak két amerikai légitársaság használhat. Bizonyos értelemben tehát nincs igazi egyensúly, másfelől viszont, biztos úr, a megállapodás nyilvánvalóan előrelépés, és javulást eredményez a jelenlegi helyzethez képest. Először is, a megállapodás véget vet a jogbizonytalanságnak, amely az Európai Bíróság 2002. évi ítéletei óta tapasztalhatók, amelyek szerint a nyílt légtérrel kapcsolatos, meglévő kétoldalú megállapodás olyan jogszerűtlen elemeket tartalmaz, amelyek módosításra szorulnak. Másodszor a fogyasztók számára érezhető lesz a különbség. Míg mostanáig csak a nemzeti fuvarozók és az amerikai légitársaságok repülhettek a tagállamokból az Egyesült Államokba, a jövőben bármelyik európai légi fuvarozó Európa bármely pontjáról az Egyesült Államok bármely pontjára repülhet úgy, hogy onnan folytathatja az útját például Mexikóba vagy

11-10-2007

11-10-2007

HU


Dél-Amerikába. Ez kétségtelenül több választási lehetőséget fog jelenteni az ügyfelek számára, és valószínűleg az árakat is alacsonyabbá teszi. Harmadszor a mindkét oldal által kinevezett szakértőkből álló vegyes bizottság létrehozásával – amelyre Ön, biztos úr, szintén hivatkozott – egy olyan intézményt hozunk létre, amely a megállapodással kapcsolatos összes kérdést, valamint a szociális, környezetvédelmi és biztonsági szabályozásokkal stb. kapcsolatos kérdéseket vitatja meg. Ez tehát egy olyan eszköz, amely felerősítheti a bizalmat és a megértést mindkét oldalon. Ez nagyon fontos, mert a transzatlanti piac megnyitásával párhuzamosan természetesen létfontosságú, hogy a szabályozások magas szinten váljanak egymással fokozatosan harmonizálttá és összehangolttá. Ahogy a hatóságok kapcsolata javul, és a szoros együttműködés előnyei nyilvánvalóvá válnak, az amerikaiak szintén nyitottabbak lehetnek a további engedményekre az USA belső piacához való hozzáféréssel kapcsolatban. Végül is még mindig számos megoldatlan probléma van: Önök már hivatkoztak is rájuk. A kabotázsról, az európai légitársaságok letelepedési jogáról, az ellenőrzéssel és tulajdonlással kapcsolatos szabályokról és az egyéb, még meglévő korlátozásokról beszélek. Annak ismeretében tehát, hogy a tárgyalások második szakasza rövidesen – jövő nyáron – kezdetét veszi, a Bizottságnak el kell gondolkodnia egy jó tárgyalási stratégián. Valójában mit is akarunk elérni? Mik a prioritásaink? Hogyan győzhetjük meg az amerikaiakat, hogy újabb lépéseket tegyenek? Hol tehetünk engedményeket anélkül, hogy ez ne jelentsen hátrányt a számunkra? Önnek nem kell mondanom, biztos úr, hogy a kontextus nagyon problematikus. A jövő évben elnökválasztás lesz. Általános bizalmatlanság tapasztalható az Egyesült Államokban, amely egészen a Kongresszusig elér, azzal kapcsolatban, hogy harmadik felek ellenőrzést gyakorolhassanak olyan stratégiai ágazatokban, mint például a légi szállítás. Az amerikai szakszervezetek attól tartanak, hogy elveszítik a befolyásukat az ágazaton belül a külföldi beavatkozás következtében, leginkább azért, mert úgy érzik, ez sikeres lehet, és mert van egy feltételezés, miszerint az európai légitársaságok jobban szervezettek és könnyedén nagy szeleteket hasíthatnak ki a piacból. Ezek után természetesen ott vannak az európai választások. Valamint ott vannak a jelenlegi problémák is. Ön hivatkozik amerikai kollégánk, Oberstar kongresszusi képviselő úr azon kísérletére, hogy egy másféle értelmezést adjon a megállapodás bizonyos elemeinek. Mindezek elmondása után azonban mi – előadóként és Parlamentként – ma délután zöld utat adunk neki. Teljes szívünkből igennel fogunk szavazni. Természetesen követni fogjuk az előkészületeket. Reméljük, hogy szorosan bevonnak majd minket a munkába, csakúgy, mint a múltban. Számítunk rá. Reinhard Rack, a PPE-DE képviselőcsoport nevében. – (DE) Tisztelt elnök asszony! A Parlament és különösen képviselőcsoportom, a PPE-DE ma nagy többséggel meg fogja szavazni ezt a megállapodást, mert végül is egy jó időközi eredményt értünk el. Ez azonban csak időközi eredmény; ahogy Barrot alelnök úr és előadónk, El Khadraoui úr is elmondta, még mindig vannak fontos, megoldásra váró kérdések a nyílt égboltról szóló megállapodással kapcsolatban: olyanok, mint a kabotázs, a letelepedési jog, tulajdonjog, az állami támogatás és számos egyéb kérdés. Eltekintve attól, hogy sikerült viszonylag jó időközi eredményt elérnünk, a megállapodás rávilágít rendszerünk számos gyenge pontjára. Ezek már bemutatásra kerültek. A jövőben erőfeszítéseket kell tennünk annak biztosítsa érdekében, hogy Parlamentünknek – hasonlóan

3

4

HU


partnerünkhöz, az USA Kongresszusához, amely az elmúlt évszázadok során számos jogot szerzett magának – több lehetősége legyen e megállapodás tartalmának befolyásolására. Ez alkalommal az előrelépéseket bizonyos mértékben a rendszerrel való trükközésnek köszönhetjük – a beavatkozásnak, mielőtt a Tanács szót kapott –, de hosszútávon jobb szabályozásra van szükség a tartalom alakítására. Ezen a ponton szeretném újra felhívni a figyelmet egy fontos kérdésre – különösen Európa és az USA közötti – légi közlekedéssel kapcsolatban. A biztonsági intézkedések és vizsgálatok lényegesek az utasok e közlekedési mód használata közbeni nyugalma érdekében. Azonban a biztonsági intézkedéseket nem szabad kirakatintézkedésekként félreértelmezni, amely csak kényelmetlenséget okoz az utasoknak, de a biztonságot nem növeli. Emiatt – immár sokadszor – a fedélzetre vihető folyadékokkal kapcsolatos szabályozást meg kell változtatni! Brian Simpson, a PSE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök asszony! Először is szeretném az Ön, a Bizottság alelnöke és tisztelt képviselőtársaim elnézését kérni, mert beszédemet követően el kell hagynom a termet egy interjú miatt. Nem szokásom ilyet tenni, így elnézést kérek azért, hogy a vita további részére nem maradhatok. Szeretnék köszönetet mondani kollégámnak, El Khadraoui úrnak jelentéséért, és szeretném figyelmeztetni őt, hogy megdöntheti a rekordomat, mint a leghosszabb ideig szolgálatban lévő előadó a parlamentarizmus történetében, ha folytatja ezt az aktacsomót! Legyünk őszinték! Az Európai Unió és az USA között kötött házasság, amely a polgári légi szállítással kapcsolatos légiforgalmi megállapodásban öltött testet, érdekházasság, ahol az EU a sóvárgó vőlegény, az USA pedig a rendkívül vonakodó menyasszony. Most pedig, amikor el akarjuk hálni a házasságot, azt vesszük észre, hogy az amerikai menyasszony az európai vőlegényt nem találja túl vonzónak, és, miután az esküvő napján már megkapta, amit akart, az amerikai menyasszonyt nem lehet a házasság elhálásával zaklatni, mivel Oberstar képviselő úr ott áll a pár felett puskával a kezében. Nagy különbség van az EU és az USA között a légi közlekedéssel kapcsolatos politikát illetően, és nem lennék meglepődve, ha az elkövetkező hetekben és hónapokban azt hallanám, hogy a második szakaszbeli tárgyalások elakadtak, mivel az USA nem hajlandó lépéseket tenni kulcsfontosságú ügyekben. Attól tartok, hogy az európai vőlegény annyira szeretné elhálni az érdekházasságot, hogy újra beadjuk a derekunkat a vonakodó menyasszonynak. Mi a helyzet az ETS-sel és a biztonsággal kapcsolatban, ahol az EU és az USA két külön világ? Mi a helyzet az amerikai légitársaságok külföldi tulajdonjogával kapcsolatban vagy az ötödik szabadság kölcsönösségével? Mi a helyzet az utaslistákkal és a 11. fejezet szerinti védelemmel? Ezek mind olyan kérdések, amelyek megosztanak minket, és – míg elfogadom, hogy van szándék arra, hogy leüljünk és tárgyaljunk – úgy fog tűnni a számunkra, hogy a feltételeket mindig az amerikaiak diktálják. Mindenkinek sok sikert kívánok az erőfeszítéseikhez, és a PSE képviselőcsoport igennel fog szavazni. Őszintén remélem azonban, hogy a tárgyalások sikeresek lesznek, és egy kiegyensúlyozottabb, a kölcsönösségen alapuló tisztességes megállapodás vár az út végén. De kétségeim vannak ennek bekövetkeztével kapcsolatban az USA hozzáállása miatt, és azt kérdezem, hogy az út, amin járunk, nem vezeti-e ezt az érdekházasságot egy Las Vegas-i típusú váláshoz? Sarah Ludford, az ALDE képviselőcsoport nevében . – Tisztelt elnök asszony! Én helyettesítem kollégámat, in ’t Veld asszonyt.

11-10-2007

11-10-2007

HU


Meghajlok más embereknek az e megállapodás technikai sajátosságaival kapcsolatos tudása előtt. Az Európai Parlament Londont képviselő tagjaként – amely város a Heathrow repülőtérnek ad otthont – nyilván inspirál az a tény, hogy a megállapodás több versenyelőnyt hoz az utasoknak, és ennyiben jó, hogy megkötésre került. Szeretnék a megállapodás biztonsági aspektusával foglalkozni, miután a jelentésből az derült ki számomra, hogy ennek szabályozása nagyrészt a vegyes bizottságra marad. Egyetértek azzal, hogy a jelentés üdvözli az EU és az USA légtéri biztonságért felelős hatóságai közötti együttműködést. Azonban – ahogyan a jelentés is kimondja – a biztonsági intézkedéseknek megfelelő kockázatelemzésen kell alapulniuk, és nem lehetnek eltúlzottak vagy koordinálatlanok, valamint hogy az európai és az amerikai polgárok magánéletét tiszteletben kell tartani az utasok személyes adatainak az EU és az USA közötti kicserélésekor. A képviselők jelentékeny ellentmondásokra fognak felfigyelni az utasnyilvántartási adatállományról (PNR-) szóló megállapodással kapcsolatban. Az Európai Parlament nyilvánvalóvá tette, hogy a megállapodás megalkotása során nem játszott olyan jelentős szerepet, mint szeretett volna. Nyilvánvalóan, az európai adatvédelmi biztosok véleménye szerint gyengülnek az új megállapodás szerinti garanciák a korábbi megállapodásokhoz képest, valamint hogy az új megállapodás számos komoly kérdést hagy nyitva és hiányossággal bír. Míg Barrot biztos úr üdvözölte azt a fontos szerepet, amit a Parlament játszott a szabályozási keret korszerűsítésében a légiközlekedési üzletág egyéb vonatkozásai tekintetében, attól tartok, hogy csalódottságunknak kell hangot adnunk azzal kapcsolatban, hogy nem járulhattunk hozzá szándékainknak megfelelő mértékben a magánélet és a személyes adatokkal kapcsolatos garanciák végrehajtása tekintetében. Az utasnyilvántartási adatállományról szóló megállapodás szerinti adatokat 15 évig megőrzik, ami – véleményem szerint – eltúlzott és amit a jelentés szerint mi nem akarunk. Az USA érzékeny adatokhoz férhet majd hozzá, amelyeket csekély súlyú bűncselekmények esetén fel is használhat, amivel nem a terrorizmus ellen harcol. Mindent egybevetve – míg üdvözlöm a megállapodás egészének létrejöttét – attól tartok, azt kell mondanom, hogy az utasnyilvántartási adatállomány cseréivel kapcsolatos területen nem biztosítottak a jelentés azon törekvései, miszerint a biztonsági intézkedéseket megfelelően értékelni kell a leküzdeni kívánt kockázathoz való hozzájárulásuk tekintetében, azok nem lehetnek túlzottak, és védeniük kell a magánéletet. Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Ez nem az első alkalom volt, mikor kemény tárgyalópartnerrel kerültek szembe, hogy finoman fogalmazzak, mert a tapasztalatok alapján abból indulhattak ki, hogy Európa mindig, mindenre rábólint. Mint ezelőtt is, ha végigolvassuk ezt a dokumentumot, nyilvánvalóan az USA malmára hatja a vizet. Hogy van-e benne bármi az Európai Unió számára is, az később kiderül, mivel egy vegyes bizottság nem több puszta lehetőségnél; ez még nem siker, különösen, hogy az USA máris megkérdőjelezi a kimenetelét. Nem látom még az egyensúlyt, és nagyon kevés figyelmet kapnak a követeléseink. Nagyon találó az előző felszólaló által az igen bizarr érdekházassággal vont párhuzam. A légi közlekedés biztonságával, a környezetvédelemmel és a tulajdonjoggal kapcsolatos kérdések még megoldatlanok. A biztonság kérdésével kapcsolatban nem értük el azt, amit el kell érnünk. Az adatbiztonság kérdésével kapcsolatban – az európai polgárok védelme az eltúlzott intézkedésekkel szemben – még mindig nem értük el azt az eredményt, amit

5

6

HU


el kell elérnünk. Ráadásul a légi közlekedéshez hozzájárul a kiotói cél elérésével kapcsolatos, még mindig masszív kudarcunk. A jelenlegi növekedési ráta mellett Európának számottevő nehézségekkel kell majd szembenéznie, hacsak nem jutunk az USA-val közös megállapodásra, aminek ebben a pillanatban semmi jelét nem látom. Legfeljebb bizonytalan kezdeti lépéseket látok, de Európának magabiztosabbnak kell lennie, és egyhangúlag kell fellépnie a tárgyalások során, mert ami eddig történt, az lehetőségeket ad a számunkra. Az előnyöket azonban még nem arattuk le, és magabiztosan állíthatom, hogy az Európai Parlament és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nagyon tüzetesen meg fogja vizsgálni e vegyes tárgyalóbizottság munkájának eredményeit. Georgios Toussas, a GUE/NGL képviselőcsoport nevében. – (EL) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Az EU légi közlekedéssel kapcsolatos külpolitikájának középpontjában egy, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti nyílt légiközlekedési térség létrehozása áll. Ez a politika teljes mértékben a tőke érdekeit szolgálja. Arra használják, hogy nyomás gyakorlásával és fenyegetésekkel létrehozzon két vagy három, monopóliummal rendelkező légiközlekedési vállalkozáscsoportot az EU-n belül. Ők jelentik majd a nemzetközi légi közlekedés választékát, míg a többi légitársaság – már ami megmarad – regionálissá válik és tevékenysége a tagállamok határain belülre korlátozódik majd. Az Alitalia, az Olympic Airlines és egyéb, tagállamokbeli légitársaságok dolgozói által érzékelt erős nyomás és fenyegetések jellemzik azt, ami most történik. A konfliktusok nyilvánvalóak voltak az Egyesült Államokkal folyt tárgyalások során. Az ennek eredményeként létrejött megállapodás és a lemorzsolódás jelei következhetnek az Airbus és a Boeing állami támogatásaiból, az amerikai nemzetközi járatok elleni szabotázsakciók megelőzéséből és abból, hogy az USA kormánya megtagadta annak lehetővé tételét, hogy az európai légifuvarozók részt vegyenek amerikai légitársaságokban vagy azokat kivásárolják. A megállapodás mutatja a kompromisszum szintjét az EU és az Egyesült Államok között. Ez távol áll az emberek igényeitől, viszont hozzá fog járulni a fokozott koncentrációhoz a légitársaságok kivásárlása és összeolvadása következtében. Minden ilyen területen komoly problémák maradtak mind a személyes adatok védelmével, mind pedig a környezetvédelemmel kapcsolatban. Ezen okok miatt mi az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti légiközlekedési megállapodásra irányuló javaslat ellen fogunk szavazni. Luca Romagnoli, az ITS képviselőcsoport nevében . – (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! A kölcsönösség fontos érték az emberek közötti kapcsolatok területén, és még fontosabb az államok közötti kapcsolatokban, még ha azok kereskedelmi jellegűek is. Valójában megpróbáltam néhány módosítást tenni El Khadraoui úr jelentéséhez, amely sikertelen kísérletnek bizonyult arra, hogy felhívjam bizottsági kollégáim figyelmét erre és egyebekre. Egy olyan korban, amikor a közlekedés létfontosságú, és amikor a légi közlekedés korábban elképzelhetetlen lehetőségeket teremt az utazásra, az országok közötti légiközlekedési megállapodások egyértelműen szükségesek és kívánatosak. Ami nem egyértelmű azonban az az, hogy ebben a jelentésben – az Európai Unió által elfogadott egyéb jogi aktusokhoz hasonlóan – miért tűnünk képtelennek megkövetelni a kölcsönösséget, amely egyenlő versenyfeltételeket is jelent. Polgárokként kell érvelnünk, különösen nekünk képviselőknek,

11-10-2007

11-10-2007

HU


mivel mi vagyunk az egyetlen uniós intézmény, amely közvetlen megbízatással rendelkezik az emberektől. Tehát ha a Parlament bizonyítani kívánná az egyéb intézmények politikájának alakítására irányuló független képességét, akkor cselekedeteiben és (noha korlátozott) együttdöntéseiben kellene bizonyítania, hogy nem lehet könnyedén félresöpörni nem európai érdekekkel. Ez a helyzet El Khadraoui úr mai jelentésével is, amely egyébként számos tekintetben kiváló, és szeretném ezt az alkalmat megragadni arra, hogy megköszönjem a munkáját. Mint oly sok alkalommal azonban, ebből a jelentésből is hiányzik a kapacitás arra, hogy nyilvánvalóvá tegye: ha szabad versenyt akarunk, akkor mindenképpen meg kell teremteni a kabotázs egyenlő feltételeit, és be kell tartani a szociális és környezetvédelmi normákat. A kölcsönösség nem működik a biztonság és az utasok jogai tekintetében sem. Továbbá a jelentés felismeri, hogy a légiközlekedési ágazatnak számos negatív következménye van, amellyel hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. Ennélfogva nem tudom megérteni, hogy képviselőtársaim miért nem támogatták az általam benyújtott módosító javaslatot a repülőgépek kibocsátott kondenzcsíkokban található vegyületek káros hatásával és annak valószínűségével kapcsolatban, hogy e hatások a légi közlekedés növekedésével emelkedni fognak, módosításom ekként pedig arra szólított fel, hogy a légi közlekedés bekerüljön az európai kibocsátáskereskedelmi rendszerbe. Végül, a nemzetközi szociális jogszabályok alkalmazásával kapcsolatban nekem nem úgy tűnik, hogy az európai és az amerikai társaságok egyenlő helyzetben lennének, tehát kétoldalú jogokról itt sem beszélhetünk. Ez azt gondolom elég indok ahhoz, hogy miért szavazok a jelentés ellen. Georg Jarzembowski (PPE-DE). - (DE) Tisztelt elnök asszony, alelnök úr, hölgyeim és uraim! Szeretném visszautasítani Lichtenberger asszony és Romagnoli úr állításait. Természetesen nincs teljes kölcsönösség a jogokat illetően, de a korábbi helyzethez képest ez egy kiegyensúlyozott megállapodás, és ez az oka annak, hogy mi mellette szavazunk. Ha elfogadják azt az álláspontot, hogy ez nem egy kiegyensúlyozott megállapodás, akkor mindenképpen szavazzanak ellene, de mi egyetértünk az előadóval abban, hogy ez egy kiegyensúlyozott első lépés, és abban is, hogy ezt egy második lépésnek kell követnie. Természetesen támogatom az előadó azon követelését – ahogy kollégám, Rack úr elmondta –, hogy mihamarabb eljussunk a második szakaszba. Egyszerűen csak ki kellene használnunk azt, amiben megállapodtunk. Arra sürgetem tehát az európai légitársaságokat, hogy éljenek a megállapodás nyújtotta új lehetőségekkel, ami a tulajdon- és ellenőrzési jogokat illeti, kezdjenek engedélyezési műveleteket, folytassanak márka-politikát és vegyenek részt az USA kormányának programjában. Nem szabad a második szakaszra várniuk; már most használniuk kell az első szakaszt, hogy mire a tárgyalások második szakaszába érünk, hasznosíthassuk a kezdeti tapasztalatokat és meghatározhassuk azokat a területeket, ahol az európai társaságok jogait tekintve még mindig hiányosságok mutatkoznak az amerikai piacon. Fel kell továbbá szólítanunk a Kormányt és a saját Bizottságunkat, hogy hasznosítsák a megállapodás nyújtotta lehetőségeket, és például egyezzenek meg egy egyablakos biztonsági rendszerben tartósabb módon. Ezt el lehet érni a vegyes bizottságon keresztül és a kormánnyal folytatott együttműködés révén, és megmutathatjuk az állampolgároknak, hogy a megállapodás hasznos a számukra, különösen, ha nem akarnak egy második biztonsági ellenőrzésen is átmenni a repülőtereken.

7

8

HU


Munkatársaim és jó magam is szeretnénk köszönetet mondani a Bizottságnak a kiváló együttműködésért, de ragaszkodnunk kell a hasonlóan jó együttműködéshez a folyamat második szakaszában is. Felhívom az amerikaiak figyelmét arra, hogy fogadják el Oberstar úr indítványát, mert ha meg akarják akadályozni a megállapodást az egyoldalú módosításaikkal, élesen fogunk reagálni. Hadd mondjam el tehát az amerikaiaknak, hogy örömmel folytatjuk a Kongresszus és az Európai Parlament közötti tárgyalásokat, de nem áshatják alá a megállapodást elfogult értelmezésükkel. Ulrich Stockmann (PSE). - (DE) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! Először is szeretnék köszönetet mondani az előadónak, mert tiszta képet adott a helyzetről és az elfoglalt álláspontról. Először a pozitívumokról, amelyeket az előttem szóló is említett. Az USA és az EU közötti nyílt égboltról szóló megállapodással lehetőségünk nyílik arra, hogy légi járatokat indítsunk az Európai Unióból az Egyesült Államokon keresztül olyan harmadik országokba, mint Mexikó vagy a dél-amerikai államok. Lehetőséget ad arra is, hogy bármely légi szállító, amelynek székhelye az Európai Unióban van, az EU bármely pontjáról az USA bármely pontjára, kapacitás- vagy árkorlátozás nélkül repülhessen, és én egyetértek az előttem szólóval: ezeket a lehetőségeket ki kell használnunk. Az amerikai légitársaságokba történő befektetés területén szintén értünk el eredményeket ezzel a megállapodással. A nyílt égboltról szóló megállapodás tehát megteszi az első fontos lépést az egyik oldal által sem korlátozott nyílt légiközlekedési térség felé. Így ez hasznos új légi utakat teremthet számos új munkahellyel. Másfelől – ahogy már elhangzott – egyértelművé kell tenni, hogy ez csak az első lépés, és nem lehet végleges megállapodásnak tekinteni. Azt várjuk a Bizottságtól a második szakaszban, hogy tárgyaljon az USA-val az olyan megoldatlan kérdésekről, mint a kabotázs, a letelepedési jog, a tulajdonjog és az állami támogatás. A biztos úr igen egyértelművé tette a konfliktus lehetőségét, de én azt remélem, hogy a transzatlanti bizottságban végzett munka előrelépéshez fog vezetni, hogy végül olyan kölcsönös jogokkal rendelkezzünk, amelyek végrehajthatók, valamint egy olyan nyílt égboltról szóló megállapodást, amely méltó a nevére. Ezzel párhuzamosan a bizottságnak nyomást kell gyakorolnia, hogy az USA-ból érkező repülőgépeket bevonják a kibocsátáskereskedelembe, mivel tisztában vagyunk azzal, hogy nem túl sokat értünk el az ICAO találkozón, ahogyan azt Ön említette. Természetesen az egyablakos biztonsági rendszer iránti igényünket is hangsúlyozni kell. Elnök. – Hölgyeim és uraim! Szeretném köszönteni az Európai Parlament új képviselőjét, Georgiou urat, akinek át is adom a szót. Georgios Georgiou (IND/DEM). – (EL) Tisztelt elnök asszony! Az elmúlt évek során figyelemmel kísértem az európaiak elkeseredett kísérleteit arra, hogy légiközlekedési megállapodást írjanak alá az Egyesült Államokkal. A részünkről megmutatkozó erőteljes hajlandóság ellenére is észre kellett vennem az amerikaiak vonakodását. Ha az európaiak egy nagyobb szabású megállapodást akarnak elérni, figyelmeztetnünk kell őket arra, hogy legyenek készek egy kitöltetlen csekket átnyújtani. Ezek a megállapodások azonban, elnök asszony, nem pusztán gépeket, érdekeket és társaságokat érintenek. Ezek a megállapodások embereket érintenek; embereket, akik Európából az Egyesült Államokba utaznak. Néhányan görögök, akiket máshogy kezelnek, mint a többi európait. Sokat tudnának mesélni azokról a nehézségekről, amiken keresztül mennek, míg beszerzik a vízumot az USA-ba, és ami

11-10-2007

11-10-2007

HU


akkor várja őket, amikor megérkeznek; ellenőrzéseknek és átkutatásoknak vannak kitéve, mintha potenciális terroristák volnának. Nyilvánvalóan megérti, hogy ez stresszt okoz, legalábbis a görögök számára, akik – bárhogyan is – Európa részét képezik. Elnök asszony, ha ezek a kormányok és parlamentek között kötött megállapodások nem érintik meg az európai emberek és polgárok szívét és lelkét, akkor rendkívül rövid életűek és tökéletesen sikertelenek lesznek. Szeretném, ha ez utasításaink között szerepelne, amikor újra megkíséreljük a tárgyalást. A megállapodásoknak egyenlőségen, becsületességen és viszonosságon kell alapulniuk. Jim Higgins (PPE-DE). - Tisztelt elnök asszony! Először is üdvözlöm a megállapodás elvét. Az Egyesült Államok és az EU közötti megállapodás, ha a tárgyalások befejeződnek, hatalmas és történelmi fejlemény lesz. Az EU légitársaságai számára ez több, az Egyesült Államokba tartó transzatlanti járatot jelent. A légi utasok szempontjából ez szintén előnyös, a több légitársasággal nagyobb verseny és alacsonyabb jegyárak járnak. Európában már láttuk azt a pozitív hatást, amit a légiközlekedési ágazat alacsony jegyárai jelentenek, ami hatalmas növekedést okoz az utasok számában. Elismeréssel adózom az uniós tárgyalóknak, amiért sikeresen vettek részt a rendkívül kemény tárgyalásokon. Ezek még nem zárultak le, és nagyon sok türelemre és diplomáciára lesz szükség, de amikor ez végül megtörténik, akkor a nettó eredmény remélhetőleg megéri a várakozást. Őszintén remélem, hogy a megállapodással kapcsolatos kiemelt problémák leküzdhetőek. Egyetértek az összes előttem szólóval a problémákat illetően. Keményen kell dolgoznunk, hogy biztosítsuk, hogy ez egy kölcsönös megállapodás legyen, és hogy a nap végén mi lobogtassuk Európa zászlaját azáltal, hogy ragaszkodtunk ahhoz, hogy ami nekik jár, az nekünk is jár. Hiszek abban, hogy méltánytalanok az Egyesült Államok hatóságainak azon korlátozásai, amelyek személyi adatok biztonsági okokból történő megkövetelésével kapcsolatosak. Biztosítanunk kell, hogy ez nem rettenti el az EU utasait attól, hogy az Egyesült Államokba utazzanak, mert ha nem oldjuk meg ezt a problémát, akkor ez komoly elrettentő erőt jelenthet. Most nagyon helyi és vidéki leszek. Van egy másik problémám, miszerint Írország első nemzetközi transzatlanti repülőtere a Shannon repülőtér volt. Sokáig ez jelentette a kaput Európába, de a megállapodás következtében a Shannonon kötelező útmegszakítás fog bekövetkezni. Ez jelentősen ront a Shannon repülőtér életképességén, és komoly hatása lesz a közép-nyugati régióra, amely egy rendkívül hátrányos helyzetű régió. Ez azonban nem Európa ügye, hanem az ír kormányé. Még egyszer tehát: az EU-nak nagy szüksége van egy megállapodásra, az utasoknak szükségük van megállapodásra – de nem minden áron. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke . – (FR) Tisztelt elnök asszony! Szeretnék köszönetet mondani minden felszólaló képviselőnek. Először és elsősorban, válaszul az előadónak, El Khadraoui úrnak: mindenképpen elmondható, hogy az első szakaszban kiegyensúlyozott megállapodás született. Az elkötelezettség az Egyesült Államok részéről is megvolt a második szakasz megtárgyalására. Még kötelezettség is van a tárgyalások ideiglenes alkalmazást követő 60 napon belüli elindítására. Az európai oldal megtorló intézkedéseket hagyott jóvá. Lehetséges visszatérni bizonyos engedményekre, ha a második szakasz nem felel meg az európai érdekeknek. Ez nyilvánvalóan elég lényeges pont.

9

10

HU


A Bizottság már megkezdte a tárgyalásokat a tagállamokkal egy különös tárgyalóbizottsággal kapcsolatban, amely meghatározná a tárgyalási stratégiát a második szakaszra. Ön – csakúgy, mint Jarzembowski úr – ragaszkodott hozzá, hogy határozzunk meg egy jó tárgyalási stratégiát. Nyilvánvalóan szándékomban áll bevonni Önt és a Parlamentet, hogy valóban a lehető leghatékonyabban tárgyalhassunk. Igaz – ahogyan Jarzembowski úr említette –, hogy új lehetőségek állnak az európai vállalatok előtt, amelyeket ki kell használni. Ez a megállapodás szélesebb körű szolgáltatást és alacsonyabb árakat kínál, munkahelyeket teremt, valamint lehetőséget arra, hogy koordináljuk azokat az intézkedéseket, amelyek az utasokra is hatással vannak: a biztonsággal kapcsolatos problémák, és hosszútávon az „egyablakos biztonság”, továbbá természetesen a környezetvédelmi kérdések. Válaszolni szeretnék Ludford asszonynak: a PNR nem része a légiforgalmi megállapodásnak. Minden PNR-rel kapcsolatos döntésnek és intézkedésnek összhangban kell lennie a megállapodás rendelkezéseivel. A PNR-rel kapcsolatos kérdést azonban kontextusában felül kell vizsgálni, Frattini úr pedig figyelmet fordít az aggodalmaira. Igaz, hogy Ön nagy hangsúlyt fektetett a biztonság problémájára, és igaz, hogy a párbeszédnek a megállapodással kapcsolatos vegyes bizottság valódi részét kell képeznie ahhoz, hogy pozitív megoldásokat hozzon. Mindkét fél azon dolgozik, hogy magas szintű biztonságot érjenek el úgy, hogy az ne büntesse a légi szolgáltatókat vagy az utasokat. Nyilvánvaló, hogy a megállapodás vonatkozásában a Szállításbiztonsági és Koordinációs Csoportnak specifikus válaszokat kell találnia az Ön aggodalmaira, erre természetesen oda fogok figyelni. El szeretném mondani továbbá, hogy úgy tűnik, két problémával kell szembenéznünk, amelyeken javítanunk kell, vagy megoldást kell rájuk találni: egy biztonsági problémával és egy környezetvédelmi problémával. A környezetvédelmi probléma kapcsán nyilvánvaló, hogy egy integrált, globális megközelítést szeretnénk látni annak érdekében, hogy válaszoljunk a éghajlatváltozás okozta kihívásokra. Valamint – ahogyan korábban is említettem és most újra elmondom – az ICAO gyűlésen Montrealban együtt védtük meg a kibocsátáskereskedelmi rendszert, egy olyan módszert, amely piaci eszközöket használ, és látszólag a leghatékonyabb megoldás. Jelenleg ki kell állnunk az ellen, hogy az Egyesült Államok és bizonyos ázsiai országok ezt visszautasítják. Mindazonáltal úgy érezzük, hogy ez nem akadályozza meg az együttműködést. Tudják azt, hogy a CleanSky projekt keretein belül az együttműködés az USA-val szintén hozott előrelépést. A kibocsátás csökkentésére irányuló atlanti interoperabilitási kezdeményezés egy rendkívül érdekes gondolat. Magában foglal új landolási eljárásokat, amelyek segíthetnek abban, hogy javítsunk a CO2 kibocsátás következményein. Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! El szeretném mondani, hogy a második szakasz során nyilvánvalóan sikerrel kell járnunk. Valódi nyomásgyakorlásra és megingathatatlan elkötelezettségre van szükség Európa részéről ahhoz, hogy sikerrel járjon a második szakaszban, amely nyilvánvalóan sokkal fontosabb, mivel ez biztosan megvalósítja a nyílt égboltról szóló megállapodást. Biztosak lehetnek abban, hogy a Parlament fontos szerephez jut a tárgyalásokban, amelyek biztosan nehezek lesznek, de – ahogyan az imént is említettem – a megállapodás aláírását követően azonnal megkezdődnek. Mindenesetre szeretnék köszönetet mondani a Parlamentnek a széleskörű, szilárd támogatásért: erre a támogatásra újra szükségünk lesz ahhoz, hogy lezárjuk a megállapodást, és sikerrel járjunk a második szakaszban.

11-10-2007

11-10-2007

HU


Elnök. – A vitát berekesztem. A szavazásra ma délelőtt 11 órakor kerül sor. 4. Az európai repülőterek kapacitása és földi járatkiszolgálása: egy hatékonyabb politika felé (vita) Elnök. – A következő napirendi pont a Jensen asszony által a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság nevében készített, az európai repülőterek kapacitása és földi járatkiszolgálása: egy hatékonyabb politika felé [2007/2092(INI)] című jelentéssel (A6-0349/2007) kapcsolatos vita. Anne E. Jensen (ALDE), előadó. – (DA) Tisztelt elnök asszony, biztos úr, hölgyeim és uraim! Európa repülőterei olyan mértékben le vannak terhelve, hogy az egyik repülőtéren bekövetkező legkisebb késés is hatalmas késésekhez vezethet egy másikon. Ráadásul a folyamatosan növekvő légi forgalom továbbfokozza a repülőterek problémáit, és ez negatívan érinti a hatékonyságot, a versenyképességet és a környezetet. Európa repülőtereinek kapacitásproblémái nem csak nemzeti, hanem európai problémát jelentenek, ezért üdvözlöm a Bizottság cselekvési és 14 pontos tervét, amely az első lépést jelenti az európai repülőterek kapacitásának javítása felé. A Bizottság javaslatai azonban nem elégségesek, így jelentésemben azt javaslom, hogy a Bizottság vázoljon fel 2009-ig egy főtervet az európai repülőterek kapacitásának növelésére. Az természetesen végül a tagállamok felelőssége lesz, hogy megépítsék és kibővítsék a repülőtereket. A főterv egy olyan eszköz – vagyis módszer – lenne, amely biztosítja, hogy a tagállamok koordinálhassák repülőtér-kapacitásuk előmozdítására és kibővítésére irányuló kezdeményezéseiket. A problémát egy határokon átnyúló szempontból is meg kell vizsgálni. A repülőtereknek különböző tulajdonságaik, erősségeik vannak, de a kölcsönhatás lényeges. Ez nem csak a repülőterek közötti kölcsönhatásra vonatkozik, de a repülőterekkel kapcsolatos egyéb szállítási módokra és infrastruktúrákra is (módköziség). Szeretnék köszönetet mondani mind a Bizottságnak és az egyéb politikai csoportok szóvivőinek – El Khadraoui úrnak, Jarzembowski úrnak, López-Istúriz White úrnak és Lichtenberger asszonynak – a jelentéssel kapcsolatos rendkívül konstruktív együttműködésükért, örülök annak, hogy a Parlament széleskörű támogatásáról biztosít mind a kapacitás, mind a földi járatkiszolgálásról szóló irányelvvel kapcsolatban. Az emberek a repülőtereket természetesen szeretik és gyűlölik egyszerre. Növekedést és prosperitást teremtenek, összekötnek régiókat, de zajt és szennyezést is okoznak és helyet is foglalnak. Fontos, hogy a problémákat úgy kezeljük, hogy az minden fél számára megfelelő legyen. Először is a környezetbarát kapacitásnövelés előmozdítását javasoljuk. A repülőterek túlzsúfoltsága önmagában is negatív hatással lehet a környezetre, ha a repülőgépek várakoznak a leszállásra, amely szükségtelen CO2-kibocsátást eredményez. Ezért üdvözlöm a Bizottság azon kezdeményezését, hogy a légi forgalmat vonják be az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszerébe. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy fontos, hogy a dolgokat globális szinten is végrehajtsuk. Másodszor fontos, hogy a Bizottság kövesse figyelemmel a résidők elosztására vonatkozó közös szabályoknak az egyes országok általi végrehajtását. Ezzel összefüggésben a jelentés azt is kéri a Bizottságtól, hogy állapítson meg egy ütemtervet és határidőket a szomszédos tagállamok közötti együttműködés fokozása érdekében a funkcionális légtérblokkok (FAB-ok) kiépítése

11

12

HU


területén. 2008-re ennek a területnek lényeges fejlődésen kell keresztülmennie – ez a Parlament számára rendkívüli elsőbbséget élvez. Harmadszor, illúzió azt gondolni, hogy ki lehet bármennyire is bővíteni egy repülőtér kapacitását a regionális és helyi kormányzati szervek alapos bevonása, és az azokkal való együttműködés nélkül. Ennek okán fontos, hogy párbeszéd alakuljon ki a repülőtérrel rendelkező európai régiók között a kapacitásbővítés koordinációjáról. A régiók tapasztalatokat cserélhetnek és tanulhatnak egymástól (Milyen környezeti hatása van a repülőtérnek a környezetében lakó népességre? Milyen helyigénye van a fejlesztési terveknek? Milyen jelentősége van általánosságban egy repülőtérnek a térség növekedése szempontjából, illetve foglalkoztatási szempontból?), és ebből talán egy jó gyakorlat is kialakulhat. Remélem, hogy a Tanács támogatni fogja a jelentésben felvetett alapgondolatot, nevezetesen azt, hogy a Bizottság cselekvési terve nem elégséges, iránymutatásokat kell kidolgozni a repülőterek kapacitásának optimalizációja és fejlesztése érdekében, hogy további kapacitás szükséges és hogy a szavakat tetteknek is kell követniük. A jelentésem második része a földi járatkiszolgálással foglalkozik – amely magában foglal minden repülőgépekkel és repülőtérrel kapcsolatos tevékenységet az üzemanyag-feltöltéstől és poggyászkezeléstől a „check-in” eljárásig. A Bizottság éppen előkészíti a közösségi repülőterek földi járatkiszolgálási piachoz való hozzáférésre vonatkozóan meglévő irányelv felülvizsgálatát, ami – mint tudjuk – nehéz kérdés. Szeretnék újra köszönetet mondani a szóvivőknek a konstruktív együttműködésért. Egyetértünk abban, hogy a Bizottságnak el kell készítenie egy naprakésszé tett elemzést a jelenlegi, a földi járatkiszolgálásról irányelv végrehajtásáról és hatásáról mielőtt bármilyen további liberalizáció kerül napirendre. Teljes rálátást kell nyernünk a felhasználókra, az utasokra és a személyzetre gyakorolt hatásról, és a jövőbeli irányelvnek biztosítania kell földi járatkiszolgálás minőségét és a megfelelő munkakörülményeket a személyzet számára. Biztosítanunk kell, hogy nem keletkeznek monopolisztikus feltételek, és egyértelmű szabályok alakulnak ki a versenytárgyalások kiírására a felhasználók bevonása érdekében. Remélem, hogy a jelentés arra fogja ösztönözni a Bizottságot, hogy továbblépjen mind a földi járatkiszolgálásról szóló irányelvvel, mind pedig a 14 pontos tervvel. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke . – (FR) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretnék köszönetet mondani Önnek, Jensen asszony, és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságnak. Köszönöm, hogy támogatják a Bizottság cselekvési tervét, és köszönöm a Közösség légiközlekedési politikája iránti elkötelezettségüket. A légiközlekedési politikával kapcsolatos kihívások egyike, hogy megakadályozzuk az európai repülőterek túlzsúfoltságát. Cselekvési tervünk egy koherens, globális repülőtér-politika kidolgozására összpontosít. Ez magában foglalja a meglévő repülőtér-kapacitások kibocsátásának optimalizálását és az új infrastruktúra tervezésének javítását azáltal, hogy elkerüljük a tisztán helyi megoldások melléhelyeződését és a szűk keresztmetszetek kialakulását. Ahogyan az EP érti is, az európai repülőtér-hálózat optimális működése csak akkor garantálható, ha a helyi lépések részeivé válnak egy koherens, globális politikának. A Bizottság által előterjesztett cselekvési csomagnak realisztikusnak kell lennie, mivel figyelembe veszi azokat a gazdasági és környezeti korlátokat, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért van az, Jensen úr, hogy kezdetben a meglévő repülőtér-kapacitások jobb kihasználása kap prioritást, köszönhetően a fejlődésnek és az új technológia harmonizált megvalósításának. Teljesen nyilvánvalóan, ha az egységes égbolt együtt lép érvénybe a funkcionális légtéri irányítási blokkokkal, akkor a meglévő infrastruktúrát sokkal jobban fogjuk tudni használni. Igaz, hogy az új infrastruktúra kiépítése

11-10-2007

11-10-2007

HU


még több problémát fog okozni, különösen azokban a nagy városi övezetekben, amelyeknek nagy szükségük van a légi közlekedésre. Cselekvési tervünk azonban foglalkozik az új infrastruktúra megteremtésének problémájával, ami gyakran létfontosságú, és szeretnénk az új infrastruktúrákat úgy tervezni, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a használhatóságuk és elhelyezkedésük annak érdekében, hogy környezetbarátabbá tegyük azokat. Október 2-án a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság olyan határozatot fogadott el, Elnök asszony, amely kevésbé ambiciózus, mint a Parlamenté. Számos tagállam – amely talán túlságosan is hajlamos arra, hogy hallgasson a saját repülőterének vezetőire –, irtózik a közösségi koordinációtól, és jobban szeretne továbbra is prioritást biztosítani az egyes repülőtereken végrehajtott helyi megoldásoknak. Ez a fajta vonakodás még nehezebbé teszi a cselekvési terv végrehajtását, de az EP támogatása lehetővé fogja tenni a Bizottság számára, hogy kifejezetten a Jensen asszony munkájára épülő kezdeményezéseken dolgozhasson. Megköszönöm neki, és szeretnék köszönetet mondani a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottságnak is a minőségi munkájáért és segítségért a probléma kapcsán, amely az egész légiközlekedési ágazat harmonikus és fenntartható fejlődése szempontjából létfontosságú. John Purvis (PPE-DE), a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményének előadója . – Tisztelt elnök asszony! A repülőgépipar fejlődése nagyban hozzájárult a gazdasági fejlődéshez és az általános jóléthez, és ez a jövőben is folytatódhat. Az iparág nem érdemli meg azt az ellenségességet, amit a környezetvédők gyakran rázúdítanak. Ez a hozzáállás politikailag sem túl bölcs, hiszen minden választópolgár rengeteget nyer vele mind a munkájában, mind a szabadidejében. A repülőgépipar új technológiák kifejlesztésével és elfogadásával, valamint a működési hatékonyság javításával sokat tesz azért, hogy környezetvédelmi kötelezettségeinek eleget tegyen. A politikai hatóságok, valamint a közigazgatási és szabályozó hatóságok feladata, hogy szerepet játsszanak a folyamatos fejlődés lehetővé tételében és lelkes ösztönzésében. Jensen asszony kiváló jelentése sok mindent magában foglal abból, amit a bizottságom javasolt. Van azonban három téma, amit a Gazdasági és Monetáris Bizottság javasolt, de nem kerültek be a végső jelentésbe. Először, a csendesebb repülőgépek eljövetelével lehetőség lenne arra, hogy lazuljanak a korlátozások a repülőterek nyitva tartásával kapcsolatban, és elmozduljunk a 24 órás működés irányában szinte mindenhol. Ez nagyban megnövelné a repülőtéri infrastruktúráknak és maguknak a repülőgépeknek a tőke- és kapacitáshasznosítását, nagyobb produktivitást és olcsóbb szolgáltatásokat eredményezve az arányosnál kevesebb környezeti hatás mellett. Másodszor, a hatékony földi járatkiszolgálás kiválasztása szintén növelheti a produktivitást azáltal, hogy javul a repülőtéri infrastruktúra kihasználtsága, nevezetesen azzal, hogy felgyorsítják a repülőgépek fordulási idejét, hozzájárulnak a menetrend jobb betartásához és az utasok elégedettségéhez. Harmadszor javasoltuk a piaci erők alkalmazását azáltal, hogy a repülési résidők nyílt aukción keljenek el, elmozdulva ezáltal az öröklött jogoktól, megtartva ugyanakkor a résidők meghatározott arányát a csomóponti repülőtereken a létfontosságú regionális szolgáltatók számára.

13

14

HU


Azoknak a testületeknek, amelyek azért a környezetért felelősek, amelyben a légitársaságok üzemelnek, meg kell könnyíteniük a nagyobb produktivitást azáltal, hogy megfelelő és hatékony infrastruktúrát biztosítanak és csak a megfelelő mértékben szabályoznak. Thomas Mann, a Szociális és Foglalkoztatási Bizottság véleményének előadója . – (DE) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Sokan Önök közül az én otthonom, Frankfurt am Main repülőterén keresztül repülnek majd ide, Brüsszelbe. A gyors szolgáltatás kulcsszerepet játszik a minőségi földi járatkiszolgálásban, amely a ki- és berakodást, a repülőgépek takarítását és megtankolását és az utasoknak a rendszeren való átsegítését foglalja magában. E munkafolyamatoknak azonban fennakadás nélkül kell egymáshoz kapcsolódniuk. A jó szakmai színvonal érdekében, amelyet Európa minden repülőterén fenn kell tartani, az Európai Parlament még 1996-ban elfogadott egy határozatot, miszerint a repülőterek üzemeltetői mellett csak azok a szolgáltatók kaphatnak engedélyt a repülőtéri munkavégzésre, amelyek tartósan képesek hatékonyan működni. E szolgáltatók száma azonban korlátozott. Akkor – úgy, mint most is – én voltam a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményének előadója, és képes voltam megelőzni e szolgáltatások korlátlan liberalizációját. Míg teljesen egyetértek a verseny szükségességével, ez csak akkor elfogadható, ha igazságos és nem érinti hátrányosan a munkavállalókat és a biztonságot. Nem minden szolgáltató tudja garantálni a szükséges szintű képzést, a megfelelő bérszintet és a jó szolgáltatást. A kemény árverseny azt jelenti, hogy egyre több állandó munkahelyet váltanak fel gyenge minőségű, határozott idejű vagy ügynöki szerződések. Szeretném kifejezni köszönetemet Anne Jensennek. Bizottságom, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, és az Öné, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság egyesítette erőit és felszólította a Bizottságot annak biztosítására, hogy legelsősorban az 1996-os irányelvet megfelelően hajtják végre az összes uniós tagállamban. Elavult adatokat kaptunk. Csak 15 tagállam tapasztalatairól szólnak. Gondos elemzést akarunk a liberalizációnak mind a dolgozók, mind az utasok vonatkozásában meglévő előnyeiről és hátrányairól. A földi járatkiszolgálók kulcsszerepet játszanak a repülés biztonságában és biztonságosságában. Az olyan érzékeny infrastruktúrák, mint a Frankfurt am Mainban és máshol található európai csomópontok nem megfelelő játszóterek a harmonizáció ügyének kényszeres bajnokai számára. Mieczysław Edmund Janowski, a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményének előadója. – (PL) Tisztelt elnök asszony, biztos úr! A Regionális Fejlesztési Bizottság részéről szeretnék gratulálni Jensen asszonynak kitűnő munkájához. A műszaki és szervezeti kérdések nagyon fontosak a repülőtér-kapacitással kapcsolatban. A kérdést holisztikus megközelítéssel kall kezelni, odafigyelve azonban a repülőterek helyi és regionális környezetére. A légi közlekedés segített a területi, gazdasági és szociális kohézió fejlesztésében, különösen a központoktól távol eső területek esetén. Az ilyen összeköttetés létezése gyakran döntő fontosságú, amikor beruházásokra vagy turisták fogadására kerül sor. Tömören, ez az összeköttetés létfontosságú a régió fejlődéséhez. A repülőterek a munkahely-teremtésben is fontos szerepet játszanak. A tagállamoknak, a regionális és helyi kormányzatoknak biztosítaniuk kell, hogy a repülőterek – függetlenül azok vezető testületétől – szerepelnek a regionális rendezési tervekben és a nemzeti fejlesztési stratégiákban. Európai hálózati szinten szintén szükség van koordinációra.

11-10-2007

11-10-2007

HU


A repülőterek helyét nem annyira a részt vevő hatóságok ambíciói, mint inkább az egyes helyzetek logikus végiggondolása alapján kell meghatározni. Az Unión belül ezek azok a helyzetek, amikor kiterjedt városi övezetek egymástól kevesebb, mint 100 kilométer távolságra külön repülőterekkel rendelkeznek. Ésszerű volna, ha mindkét várost egyetlen repülőtér szolgálna ki. A repülőterek elhelyezkedését úgy kell meghatározni, hogy az képes legyen kiszolgálni a környező és a határos régiókat is. Ahol lehetséges, intermodális megoldásokat kell alkalmazni, mert a repülőterek közötti gyorsvasút járatok jelentősen növelhetik azok kapacitását. Az szintén létfontosságú, hogy jó közlekedési kapcsolat legyen a repülőterek és a hátország városközpontjai között. A meglévő repülőterek fenntartását és kibővítését, valamint az újak építését a vonatkozó területi hatásvizsgálatoktól kell függővé tenni. Ez különösen lényeges a természetes környezettel kapcsolatban, a zaj, szennyezőanyag-kibocsátás, a repülőtér környéki közúti forgalom sűrűsége, a benzinkutak közelsége és a meteorológiai tényezők figyelembe vételével. Végezetül – saját tapasztalatom és a választóim elmondása alapján – szeretném elmondani, hogy a repülőtér-kapacitással kapcsolatos kérdések túlmutatnak a technikán, a légi irányítási rendszereken és a fel- és leszállások koordinációján. Az adódó feladatok megszervezése ide tartozik, és ez túl gyakran nagyon gyenge színvonalú. Erre példa az utasok személyi átvizsgálása. Mann úr említette a frankfurti repülőteret, ahol az utasokat kétszer vizsgálják át, noha egyszer is elegendő volna. Sok idő megy el a poggyászok összegyűjtésére is. Még a jóhírű légitársaságok esetében is a feltehetően technikai eredetű késések folyamatosan előfordulnak. Lehetséges, hogy az igazi ok merő inkompetencia? Nem szokatlan a repülőtereken az utasok számára, hogy nem szívesen látottnak és alkalmatlankodónak érzik magukat. Olyan benyomásuk támad, hogy egyszerűen útban vannak a személyzetnek, és a jelenlétükkel zavarják a munkát. Az embereknek kell, és akarnak repülni, beleértve a fogyatékkal élőket is. A légitársaságok és repülőterek által ajánlott szolgáltatásokat biztonságosan és pontosan kell nyújtani. Az utasokat minden esetben tisztelettel kell kezelni. Ebben az esetben mindenki boldog lenne. A Bizottság nyilatkozata okot ad arra, hogy reménykedjem abban, hogy egy napon ez lesz a helyzet. Philip Bradbourn (PPE-DE), az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadója . – Tisztelt elnök asszony! Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményének előadójaként csak egyvalamit szeretnék mondani ebben a vitában, amely a Bizottság rádiós azonosítási címkézéséről szóló javaslatával kapcsolatos. Az utasok poggyászán és beszállókártyáján elhelyezett címke eredeti célja számomra a szabadságjogok jelentős vagy potenciális megsértésének tűnik. Kevés hasznot látok abban, hogy az utas mozgása a repülőtéri terminálok között követhetővé válik, valamint az a kérdés is felmerül, hogy az ilyen rendelkezések végrehajtása mennyibe kerül a repülőtereknek. Nyilvánvaló annak a haszna, hogy egy csomag vagy poggyász helyét gyorsan azonosítani tudjuk bármikor egy rádiófrekvencia azonosító segítségével, és én itt meg is húzom a határt. A poggyászok azonosításának korlátozására irányuló módosításom – amelyet mind az Állampolgári Jogi, mind pedig a Közlekedési Bizottság elfogadott – véleményem szerint megteremti a megfelelő egyensúlyt a járatok késésének csökkentése, valamint a repülőtéren és a terminálok között közlekedő utasok személyes szabadságainak tiszteletben tartása között. Ezt szem előtt tartva, a mai napon teljes mértékben támogatni tudom az előttünk levő szöveget.

15

16

HU


ELNÖKÖL: ONESTA ÚR alelnök Antonio López-Istúriz White, a PPE-DE képviselőcsoport nevében . – (ES) Tisztelt elnök úr! Azt hiszem, elégedettek lehetünk a jelentésben elért megállapodással. Ez egy nyilvánvalóan kiegyensúlyozott jelentés, amely konszenzus és az ügy elmélyült vizsgálatának eredménye. Szeretnék gratulálni az előadónak, Anne Jensen asszonynak, különösen, mert a jelentés készítése során kész volt a párbeszédre és a kompromisszumra. A mai nap során az Európai Parlament egy olyan jelentésről fog szavazni, amely nyilvánvalóan bizonyítja támogatását a Bizottság felé, és tekintettel van a repülőtér-kapacitások problémájának csillapítására. Ahogyan maga a Bizottság figyelmeztet – és Jacques Barrot alelnök úr ugyanezt mondta – ez fenyegeti a légiközlekedési ágazat minden szereplőjének hatékonyságát, biztonságát és versenyképességét. A statisztikák szerint 2025-re évente a jelenleginél 4 millióval több járat indulhat, amelynek következtében több mint 60 európai repülőtér működhet teljes kihasználtsággal. A jelentés elkészítésével kapcsolatos első kapcsolatfelvételektől kezdve fontos volt észben tartani, hogy – mint tudjuk – az Európai Bizottság nem felelős a repülőterek versenyéért, és sajnos nem követelheti meg a tagállamoktól, hogy tegyenek lépéseket a repülőtér-kapacitással kapcsolatban. Azonban a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság tagjai, a Bizottsággal együtt megértik, hogy egy légi közlekedést szabályozó főterv végrehajtása létfontosságú, valamint az is, hogy a tagállamoknak olyan intézkedéseket javasoljanak, amelyek szükségesek az európai repülőterek kapacitásának optimalizálásához, és ezáltal a kapacitáshiány miatti problémák minimalizálásához. A jelentés a következő intézkedéseket javasolja: a földi járatkiszolgálási szolgáltatások használatának javítása; a módköziség előmozdítása; az operatív tervezés javítása; az érkezési szekvenciák optimalizációja; és mindenekelőtt a híres résidővel kapcsolatban a koherencia biztosítása a résidő és a repülési tervek között. Ezeket szem előtt tartva támogattuk az Európai Légikapacitási Megfigyelőközpontnak a Bizottság égisze alatt történő létrehozását. Őszintén remélem, hogy a javaslat sikerrel jár. Saïd El Khadraoui, a PSE képviselőcsoport nevében . – (NL) Tisztelt elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Szeretném azzal kezdeni, hogy gratulálok Jensen asszonynak. Nem udvariasságból teszem, hanem őszintén. Kitűnő és rendkívül kiegyensúlyozott jelentést készített. Nyilvánvaló, hogy mindkét téma, amit meg kellett oldania rendkívül fontos, rengeteg utólagos munkát fog majd követelni a Bizottságtól. A repülőtér-kapacitás vonatkozásában nyilvánvaló, hogy globális rálátásra van szükség. A látványos növekedés problémákat fog okozni, ez már ma is nyilvánvaló, és ezek nem lesznek megoldhatóak azzal, hogy egyszerűen építünk itt-ott néhány repülőteret. Azokon a területeken, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, ez nagyon nehezen megoldható, vagy éppen lehetetlen lesz a nagy népsűrűség vagy a helyi lakosok ellenállása miatt. Az első teendő tehát a jelenlegi kapacitás optimális kihasználása. Ennek számos módja van, de egy integrált megközelítés létfontosságú. Egy többirányú politikára van szükség, amelyben egyesítjük az erőinket minden szinten. Ez érinti az olyan infrastruktúrát, mint a csatlakozást a nagysebességű vasútvonalakhoz, a jó összeköttetést a városok és a repülőterek között. A technológiát érinti.

11-10-2007

11-10-2007

HU


Említették már a CESAR-t, a funkcionális légtérblokkokat, az egységes légteret, csakúgy, mint a csendesebb repülőgépeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a helyi lakosok jobban tolerálják a légi járatokat. Ez nem egyszerű. Azonban mindezen intézkedések együtt történő megtétele rendkívül jelentős. Fontos előrelépés mindeközben annak a gondolata, hogy az egészet meg kell tervezni, és 2009-re egy főtervet kell készíteni a repülőtér-kapacitással kapcsolatban. Számítunk a Bizottságra abban, hogy ezt elvégzi. A földi járatkiszolgálás tekintetében a liberalizáció felé tett első lépések már évek óta tartó értékelése nem ad teljesen pozitív képet. Látható, hogy az árak estek és a légitársaságok számára haszonnal járt. Másfelől viszont a munkavállalókra gyakorolt hatások nyilvánvalóan problematikusak. A szakszervezetek Európa-szerte alacsonyabb bérekről, rosszabb munkakörülményekről és csökkent munkahelyi biztonságról panaszkodnak. Tudják, van egy nyilvános ajánlati felhívás hétévente: a földi járatkiszolgálást nyújtó vállalkozást másikra lehet cserélni, de a személyzetnek semmi garanciája nincs arra, hogy a munkahelye megmarad. A szakszervezetek jelentették nekünk, hogy a bérek átlagosan 20%-kal csökkentek. Szintén jelentették, hogy a munkahelyi balesetek száma nőtt. Ezek olyan ügyek, amiket valóban meg kell vizsgálni közelebbről. Következésképpen úgy tűnik a számomra, hogy egy új tanulmányra lesz szükség, nem csupán azért, hogy frissebb adatokkal dolgozhassunk, hanem azért is, hogy lássuk a munkahelyek számát és minőségét. Röviden, biztos úr, ez az a két magával ragadó kérdés, amire biztosan többször vissza akarunk majd térni a közeli jövőben, és azt gondolom, hogy ez a jelentés jó alap a későbbiekre. Arūnas Degutis, az ALDE képviselőcsoport nevében. – (LT) Először is szeretném megköszönni a felszólalónak az együttműködést, valamint azt, hogy nyitott volt a különböző javaslatokra. Hozzászólásomban szeretném ismertetni a földi járatkiszolgálásról szóló irányelvvel kapcsolatos gondolataimat. Aggódom, mert az érdekelt államok néhány évvel ezelőtt megakadályozták az irányelv felülvizsgálatát, mikor a Bizottság még egy új javaslattervezetet is kidolgozott. A piaci szereplők által felvetett aggodalmak és a ma javasolt fejlesztések tartalma jól mutatják, hogy szükség van az irányelv mielőbbi felülvizsgálatára. Továbbá nem feledkezhetünk meg arról, hogy 2004-et követően a légi közlekedés piaca az új tagállamok sajátosságaival is gyarapodott, amelyet sajnos a Bizottság dokumentumában ez alkalommal nem értékeltek. Szeretnék néhány specifikus megjegyzésre koncentrálni. A jelenleg hatályos irányelv célja az, hogy szabályozza a versenyfeltételeket a harmadik félként megjelenő kiszolgáló és az önkiszolgáló társaságoknak. Figyelembe kell venni azonban, hogy a poszt-szovjet országokban az összes földi járatkiszolgálás nemrég még állami monopólium volt. Ennek következtében biztosra vehető a független szolgáltatók megjelenése amint a piaci feltételek működni kezdenek. A repülőterek – amelyek ellenőrzik és használják a hozzájuk tartozó infrastruktúrát – ugyanakkor folytatják a tevékenységüket, ugyanazt a szolgáltatást nyújtják a légitársaságoknak és így versengenek a bérlőikkel. Az ilyen verseny többnyire sérti az esélyegyenlőség és átláthatóság elvét az objektív módon felmerülő összeférhetetlenség miatt. A konfliktusokat továbbmélyíti az, hogy a Repülőtér Felhasználói Bizottság nem teremt területet a földi kiszolgáló szolgáltatók számára.

17

18

HU


A pártatlanság elvének védelme érdekében ki kell terjeszteni a repülőtér-felhasználók jogait: a repülőtérnek olyan szolgáltatót kell kiválasztania, amely nem a repülőtér vezetősége, hanem annak felhasználói, azaz a légitársaságok igényeinek felel meg. A biztonsági előírásoknak megfelelő berendezések emelkedő költsége növeli a szükséges befektetés mértékét. A hétéves szolgáltatóválasztási periódus azonban arra kényszeríti a szolgáltatókat, hogy a megnövekedett beruházás gyorsabban térüljön meg, ami gyakran a személyzet munkakörülményeinek és fizetésének gazdaságosabbá tételét jelenti. Ezért azt gondolom, hogy meg kell hosszabbítani a földi járatkiszolgálók kiválasztásának periódusát. Arra ösztönzöm a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy felülvizsgált irányelvtervezetet az Európai Parlament javaslatainak figyelembevételével a lehető legrövidebb időn belül (a jelenlegi hivatali idő alatt), időt takarítva meg ezáltal a jövőbeli fejlesztésekkel kapcsolatban. Leopold Józef Rutowicz, az UEN képviselőcsoport nevében. - (PL) Tisztelt elnök úr! A Jensen-jelentés valós és átfogó képet ad a repülőtér-kapacitással és a földi járatkiszolgálással kapcsolatos kérdésekről. A légi forgalomnak az Európai Unió tagállamaiban tapasztalható drámai növekedése szükségessé teszi új repülőterek építését és a meglévők bővítését és korszerűsítését. Jensen asszony helyesen mutat rá, hogy a repülőterek építési helyszínének kiválasztása nehéz döntéseket kíván, tekintettel a szükséges területre, a széleskörű technikai, szervezési és szociális feltételeknek való megfelelés szükségességére – ilyen a helyi hatóságok és a lakosság beleegyezése –, valamint a biztonsággal és a környezetvédelemmel kapcsolatos követelményekre. Ezért a nagy- és középméretű repülőtereket jóval a megvalósítás előtt meg kell tervezni és az Unión belüli légi közlekedés átfogó fejlesztési tervében szerepeltetni kell. Az ilyen jellegű repülőterek építése nagyon költséges beruházás. Sok esetben uniós támogatásra lesz szükség. Úgy tűnik, hogy a légi utasszállítással kapcsolatos elfogadott becslések nem vették figyelembe a gyorsvasúti összeköttetéseket. A legfeljebb 500 kilométeres utazások esetében ez nagyon vonzó alternatíva az utasok számára mind a költségek, mind az utazás időtartama tekintetében. Jó példa erre a Brüsszel–Párizs vonal. Ez közvetlen összeköttetést kínál a városközpontok között, lehetővé téve az utasok számára, hogy elkerüljék a további utazásokat és a légi utazással kapcsolatos ellenőrzéseket. Az áremelkedést eredményező adók és a légi üzemanyag többletköltségei is valószínűleg kihatással vannak a becslésekre. Fontos az ágazat és az utasok számára a jobb és hatékonyabb repülésigazgatásban és földi járatkiszolgálásban rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázása. Amint azt saját tapasztalatunkból tudjuk, a repülőtéri szolgáltatások és a légitársaságok minősége széles skálán mozog. Bizonyos minimális színvonal garantálására és szabályozására van szükség uniós rendelkezések útján. A szolgáltatások minősége javításának jó módja lehetne, ha az Unió intézményei kezdeményeznék és megkönnyítenék a legjobb gyakorlatok cseréjét a repülőterek között. A jelentés és a vélemények hiánypótló dokumentumot alkotnak. Eva Lichtenberger, a Verts/ALE képviselőcsoport nevében . – (DE) Tisztelt elnök úr, hölgyeim és uraim! A jelentés felhívja a figyelmet a problémák némelyikére, nevezetesen a túlzsúfoltságra, amelyet mi – viszonylag gyakran repülő emberek – sokszor tapasztalunk, de ami természetesen a légi közlekedés egészét érinti, nem csak az üzleti és szabadidős úton levőket.

11-10-2007

11-10-2007

HU


Külön szeretnék köszönetet mondani az előadónak azért, mert megpróbálta a bizottságban a kérdésre vonatkozó két álláspontot összeegyeztetni. Egyfelől felhőtlen eufóriát váltottak ki a növekedési kilátások, amelyek – úgy tűnt – kizárólag a régi repülőtereket tehermentesítő új repülőterek megépítésén alapulnak; másfelől aggodalom volt tapasztalható a szervezési aspektusok és természetesen a környezet és a helyi lakosok védelmére irányuló felelősség kérdése kapcsán. Olyan helyzettel nézünk szembe, ahol a nagy repülőterek vagy a rosszabb elhelyezkedésű regionális repülőterek környezetében élő emberek életminősége szenved komoly hátrányt. A felelősség itt is a miénk. A kérdést nem kezelhetjük egyszerűen új növekedési kilátásokként. Ez szervezés kérdése. A csomópontok és résidők rendszere, amely az európai repülésben jelenleg létezik, nem olyan jó, amilyen lehetne. Néhány területen olyan nagy csomópontjaink vannak, hogy a csatlakozó járatok ebből következő komplexitása azt jelenti, hogy egyetlen apróbb hiba jelentős következményekkel járhat nem csak egyetlen repülőtér, hanem a légtér egésze számára. A probléma megoldást kíván, és a jelentés tesz néhány fontos javaslatot. A megoldásokat azonban nem szabad az utasok, és különösen nem a repülőtéri szolgáltatásokat nyújtó dolgozók kárára végrehajtani, mert a jó minőségű élethez nekik is joguk van. Johannes Blokland, az IND/DEM képviselőcsoport nevében. – (NL) Tisztelt elnök úr! A légiközlekedési ágazat reflektorfénybe került az elmúlt hónapokban. Azok a javaslatok, amelyek arra irányultak, hogy az ágazat kerüljön be az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának kereskedelmi rendszerébe, az Egyesült Államokkal kötött megállapodás és a leszállási jogok reformja csak néhány példa erre. Jensen asszony jelentése a lista egy új dimenzióját nyitja meg: a repülés földi megszervezését. Kitér a nyújtott szolgáltatásokra, de a zajra és a rendelkezésre álló kapacitásra is. Ami a földi járatkiszolgálást illeti, valóban meg kell várnunk a Bizottság új értékelését, amelyben az összes tagállam szerepel. Egyetértek azokkal a pontokkal, amiket a Bizottságnak javasoltak vizsgálatra. Egy kicsit kritikusabb vagyok a kapacitással foglalkozó részekkel kapcsolatban. A szöveg nagyszabású lépéseket kíván a Bizottságtól. Szándékok szerint a főterv lenne a légi forgalom földi kapacitással kapcsolatos gondjai megoldásának a kulcsa. Egy főterv valóban jó rálátást kínál a jelenlegi helyzetre, és megjelölhet problematikus területeket. Az azonban szerintem nem kívánatos, hogy a Bizottság egy ilyen tervvel a kezében kényszerítse a tagállamokat bizonyos lépések megtételére vagy meg nem tételére. A főterv legfontosabb célja, hogy előmozdítsa a nemzetközi együttműködést az összes érintett fél között, hogy integrált megoldások szülessenek specifikus problémákkal küzdő területeken jó konzultációk útján és a meglévő hatóságok tiszteletben tartásával. Örülök annak, hogy néhány rész ésszerű megjegyzéseket tartalmaz ezzel kapcsolatban. Következésképpen tehát, elnök úr, az, hogy támogatni tudom Jensen asszony jelentését. A vele folytatott munka nagy örömömre szolgált. Georg Jarzembowski (PPE-DE). - (DE) Tisztelt elnök úr, bizottsági alelnök úr, hölgyeim és uraim! Amikor a repülőterek kapacitásának kérdése kerül szóba, meg kell különböztetnünk két problémát. Enyhíteni akarjuk a repülés negatív hatásait, ezért értünk egyet a kibocsátáskereskedelemmel a repülőgépipar tekintetében. Lehetséges, Lichtenberger asszony, hogy nem egyezünk meg a vonatkozó módszerekben vagy menetrendben, de

19

20

HU


elvileg egyetértünk azzal, hogy a légi ágazat hozzájáruljon a környezeti hatások enyhítéséhez. Azonban mernünk kell kimondani, Lichtenberger asszony, hogy gazdasági okokból szükség van a légiközlekedési ágazat növekedésére mind az Unión belül, mind pedig harmadik országok vonatkozásában. A gazdaság és a munkahelyek és a polgárok mobilitása szempontjából a megfelelő repülőtér-kapacitás létfontosságú, és egyébként létfontosságú környezetvédelmi szempontból is. Ha a repülőgépeknek nem kellene olyan hosszú ideig a földön tartózkodniuk felszállásra várva, vagy nem kellene olyan hosszú ideig a légtérben várakozniuk leszállás előtt, képzeljük el, mennyit segíthetne ez a környezeten! Fel kell ismernünk, hogy a repülőtereink fejlesztésre szorulnak. Blokland úrnak igaza van: nem akarjuk a tagállamok vagy régiók helyett vállalni a felelősséget, de azt tapasztaltuk, hogy a repülőterek kibővítése nehézségekkel jár Európa sok részén. Ez az oka annak, hogy a mi megközelítésünk a helyes: kérjük a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy koherens javaslatot azzal kapcsolatban, hogy hogyan készíthető el egy európai főterv és hogyan vezethetjük be a legjobb gyakorlatot, hogy mindannyian tanulhassunk egymástól, és a kibővítést hatékonyan végezzük. A mondanivalóm második része a földi járatkiszolgálás szolgáltatásaival kapcsolatos. Azt gondolom, hogy meg kell várnunk az új hatásvizsgálatot. Azt gondolom, hogy az alap irányelv nagyon sikeres volt, mivel a földi járatkiszolgálás által nyújtott szolgáltatások javultak az utóbbi években és az utasok költségei csökkentek. Hogy szükség van-e további változtatásokra, az nyitott kérdés. Nem kívánnám ezt ma véglegesen eldönteni. Azt gondolom, hogy meg kell várnunk a Bizottság elemzésének eredményét, amely télre várható, és csak utána kell döntenünk arról, hogy van-e szükség felülvizsgálatra. Ma ne siessünk a döntéssel! Inés Ayala Sender (PSE). - (ES) Tisztelt elnök úr! Szeretném azzal kezdeni, hogy gratulálok Jensen asszonynak a kitűnő jelentéshez. Hiszek abban, hogy nagyon hasznos lesz a Bizottság javaslatainak javítása és a repülőterek továbbfejlesztése tekintetében, amely repülőtereken az európai polgárok egyre inkább kiszorítva érzik magukat; persze a repülőterek az Európai Parlament képviselői második otthona. Szeretnék gratulálni különösen Barrot úrnak és szolgálatainak azon eljárás miatt, hogy felgyorsítsa a jogszabályok előkészítését. Normálisan – és összetettsége miatt egyre inkább – a jogalkotás egyre fokozottabban erősíti a konfliktusokat és a gyanakvást; „tétovázó módszer” néven híresült el. Más szóval: jó, ha rigorózus és széleskörű konzultációkat tartunk az erős pontok és az eltávolítandó akadályok azonosítása érdekében, míg a jó ötletek túlnyomó részét elérhetővé tesszük. Jensen asszony jelentése tele van ilyen jó ötletekkel. Különösen üdvözlöm a szoros együttműködést az Eurocontrollal, valamint az annak adott felhatalmazást az új intézkedések előkészületei során. Fontos, hogy a konfrontáció minden jele megszűnjön azon kevés testület között, amelyek a légi közlekedés szervezéséért felelősek. Úgy vélem tovább, hogy rendkívül fontos megerősíteni az információs rendszereket ezen a területen, kezdve a CESAR forgalomirányító rendszerrel, amelyek nemcsak a forgalom fejlesztésében nyújtanak segítséget, de a lehetséges mértékig a környezeti hatásainak csökkentésében is. Nagyon remélem továbbá, hogy ez a jövőbeni cselekvési terv tekintélyes segítséget nyújt a Galileo rendszer fellendítésében is.

11-10-2007

11-10-2007

HU


Nagyon érdekel továbbá az, hogy a területi kohézió milyen szerepet játszik a regionális repülőtereken keresztül, noha értem – és osztom – a fenntartásokat a nem elegendően hatékony vagy megvalósítható helyi repülőterek nagy léptékű megvalósításával kapcsolatban. Biztosítani kell tehát, hogy sikeresen kezeljük a zajok, szennyezés, vagy éppen helykihasználás miatti konfliktusokat a szomszédsággal, és azt gondolom, hogy ebből a szempontból nagyon érdekes lenne felmérni az új követelményeket: shuttle-járatok, magán repülőgépek, légi szabadidős tevékenységek típusait stb. Továbbá támogatom a földi járatkiszolgálás területen a szociális normák megerősítésére irányuló javaslatokat, mivel az alvállalkozók bevonása – ami egyre gyakoribb az ágazatban – nem mindig biztosítja a szociális normák elégséges védelmét. Üdvözlöm továbbá Jensen asszony azon javaslatát, hogy konzultáljunk a felhasználókkal arról, hogy a verseny a területen valóban hatékony-e. Természetesen mi is támogatjuk a Repülőtér Kapacitás Megfigyelőközpont létrehozását, mivel hiszünk abban, hogy – a Bizottság támogatásával – ez pozitív eszköz lesz a jövőben. Végezetül csak azt szeretném, ha a Bizottság jövőbeli munkájában szerepelne a logisztikai aspektus és a légi teherfuvarozással meglévő kapcsolatok, amely egyre népszerűbbé válik, és valódi alternatívát jelenthet a felülvizsgált fehér könyv által javasolt módköziség értelmében. Sarah Ludford (ALDE). - Tisztelt elnök úr! A jelentés helyesen állapítja meg, hogy szükség van egy átfogó európai megközelítésre a repülőtéri többletkapacitás szükségességét illetően. Ez jelentheti azt, hogy látszólag kevesebb dolog fogja igazolni a magukat főbb csomópontoknak tartó repülőterek bővítését. Ha egyszerre megnézik a párizsi Charles De Gaulle, a schipholi, a frankfurti és a londoni Heathrow repülőtereket, az lehet a következtetésük, hogy például a Heathrow-n nem indokolt egy harmadik kifutópályára. Azonban nem szeretném, ha a jelentésnek a repülőtér-kapacitás növelésével kapcsolatos főtervre irányuló felszólítását oly módon értenék félre, hogy Brüsszel beleüti az orrát más dolgába, és megmondja a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak, hogy hol építsenek új repülőtereket; ez nyilvánvalóan csak az információ és a célkitűzések összegyűjtését jelenti. A szubszidiaritás elve uralkodik a repülőterek kibővítésével kapcsolatos összes döntésben. Fennáll azonban a félreértés veszélye egy másik kérdésben is. A jelentés idéz előrejelzéseket, amelyek szerint a kereslet egy év alatt 5%-kal növekszik, és azt mondja, hogy 2025-ban a repülőjáratok iránti kereslet a 2003-as két és félszerese lesz. Ezt, meggyőződésem szerint, nem lehet a hiteltelen „igényt megelőlegező” politika alá vonni. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy elégséges a jelentésben szereplő felhívás arra, hogy a légi közlekedés növekedése olyan intézkedésekkel társuljon, amelyek csökkentik annak externális költségeit, hiszen tudjuk, hogy sok mindent tehetünk és kell tennünk annak érdekében, hogy a légi közlekedés növekedését legalább egy fenntartható szintre mérsékeljük – akár kibocsátás-kereskedelem, megfelelő és méltányos adóztatás, alternatív gyorsvasút vonalak építése és egyebek útján – annak érdekében, hogy felvegyük a harcot a globális felmelegedés ellen és védekezzünk a légszennyezés és zaj veszélyei ellen. Meglepődve tapasztaltam, hogy a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről nincs vélemény, így biztos vagyok benne – és remélem –, hogy a jelentés és a repülés okozta éghajlatváltozást eredményező hatások csökkentéséről szóló tavalyi állásfoglalás között a konzisztencia hiányának veszélye

21

22

HU


elkerülhető. A jelentést az említett állásfoglalás fényében kell vizsgálni, nem szabad – és biztos vagyok abban, hogy nem ez a szándék, legalábbis nem az előadó részéről – támogatni azt az elgondolást, hogy puszta előrejelzések alapján építsünk repülőtereket; olyan előrejelzések alapján, amelyek közül sok légitársaságoktól származik, megnövekedett keresletről szól, azon egyéb intézkedések nélkül, amik – mint tudjuk – szükségesek annak érdekében, hogy a légi közlekedés fenntartható legyen. Lars Wohlin (PPE-DE). - (SV) A repülőtér-kapacitással és a földi járatkiszolgálással kapcsolatos jelentés egy, az EU részéről meglévő központi tervezés tekintetében nagyra törő terveket tartalmazó saját kezdeményezésű jelentés. Ennek okán fel kell tennünk a kérdést, milyen társadalmat szeretnénk: piacgazdaságot vagy tervgazdaságot? A jelentés szerint Európának a repülőtér-használatban bekövetkező jelentős növekedéssel kell szembenéznie, és szükség van a meglévő források optimalizálására. Az Európai Parlament azonban úgy véli, hogy a Bizottság még nem vizsgálta meg teljesen egy globális megközelítés lehetőségét a többletkapacitás szükségességével kapcsolatban. Említenek terveket jövőbeni beruházásokkal kapcsolatban és stratégiai tengelyek meghatározását. Azt gondolják, lehetséges előrelátni egy kapacitás-összeomlás veszélyét. Az Európai Parlament sürgeti a Bizottságot, hogy egy felülről lefelé irányuló megközelítést alkalmazzon. Ha a tagállamok nem érnek el jelentős fejlődést a kérdéssel kapcsolatban 2008-ra, akkor intézkedésekre lesz szükség és így tovább. Nem hiszek ebben a globális megközelítés elvben. Azt gondolom, hogy az ilyen központilag tervezett projektek kudarcra vannak ítélve. Az esetek túlnyomó többségében az országok nemzeti szinten versenyeznek, hogy megfeleljenek a légi közlekedéssel kapcsolatos igényeknek. Néhány ország jól fog teljesíteni, néhány rosszul. A sikeres országok vonzani fogják az idegenforgalmat és a vállalkozásokat. Hadd versenyezzenek az országok egymással! Saját tapasztalatomból tudom, hogy sok országban magánbefektetők építenek repülőtér-kapacitást, akiket olyan befektetési döntések vezérelnek, amelyek teljesen különböznek az állami testületek döntéseitől. Néhány esetben a döntéseket regionálisan hozzák meg. E három – a magán, a közágazati és a regionális – döntéstípust lehetetlen koordinálni. Ezért engedni kellene a fejlesztéseket a saját útjukon, és csak azt szabályozni, amit abszolút szükséges, nevezetesen a légi közlekedés igazgatását, hogy az EU-n belül szervezett légiközlekedési rendszert valósítsunk meg. Tapasztalatom szerint a kibővített repülőtéri kapacitás költségei szinte soha nem egyeznek meg a várakozásokkal. A költségek gyakran három-négyszer magasabbak a becsléseknél, a projektek az eredetileg tervezettnél kétszer hosszabb ideig tartanak. A technikai fejlesztések szintén bizonytalansági tényezők. A kereslet gyorsan változik. Hirtelen teljesen új régiók követelnek szállítási lehetőséget. Hirtelen új technológiát akarunk gyorsvasúttal, amely a légiközlekedési összeköttetést teszi kevésbé érdekessé. Szóval ne higgyünk a globális megközelítésben! Nem gondolom, hogy vissza kellene térnünk ahhoz a fajta központi tervezéshez, ami a volt szocialista országokat jellemezte. Ezek miatt nem fogom támogatni az indítványt. Silvia-Adriana Ţicău (PSE). jelentéshez.

(RO) Én is gratulálni akarok Jenzan asszonynak a

Európának szüksége van gazdasági fejlődésre és nyilvánvalóan a légi közlekedés fejlődésére. Ezért hiszem, hogy az olyan európai programok, mint a Caesar és a Clear Sky jelentősen

11-10-2007

11-10-2007

HU


hozzájárul az európai légiközlekedési ágazat fejlődéséhez. Csak az elmúlt év első 11 hónapjában 225 új útvonal jött létre, ami minden héten 1800 új járatot jelent. Tehát a légi közlekedés fejlődött és új repülőtér-kapacitás kifejlesztése szükséges. Sajnos a nagy repülőterek zsúfoltak, nagyon sok a késés, várakozni kell a földön és a levegőben, ami egyfelől szennyező, másfelől bizonyos szociális hatásokkal jár. Mindazonáltal nem szabad elfelejtenünk, hogy a repülőterek infrastruktúrájának fejlesztése sok időbe telik, 5 és 10 év között, és hatalmas beruházást igényel. Ezért hiszem, hogy fontos a tagállamok számára – és ide értem az új tagállamokat is – hogy segítséget kapjanak a strukturális alapok és a regionális fejlesztési alapok felhasználásában új repülőterek fejlesztésére. Valamint egy új keretterv felé kell közelíteni, amely az új repülőtér-kapacitásokat célozza Európában, egyidejűleg a rendelkezésre álló repülőterek kapacitásának megfelelő és hatékony igazgatásával kapcsolatos cselekvési terv kidolgozásával, vagy ha akkor nem, úgy az után. Az európai repülőterek többletkapacitásának szükségességével kapcsolatos megközelítésnek egy légiutas- és áruszállítási fejlesztési stratégia részét kell képeznie nemcsak európai és kontinentális kontextusban, hanem nagyobb léptékben is. A repülőterekkel kapcsolatos irányelveknek és szabályozásoknak a chicagói egyezmény 14. mellékletében meghatározott és elfogadott normákon belül kell maradniuk. Ha a Bizottságnak van javaslata az ilyen normák tökéletesítésére, akkor azt az ICAO elé is kell terjeszteni és támogatni. Zita Gurmai (PSE). - (HU) Köszönöm elnök úr, gratulálok a kitüntetéséhez. A légi közlekedés látványosan fejlődik, 20 év alatt a forgalom megháromszorozódott. Ez a tendencia várhatóan tovább folytatódik, ami égetővé teszi az európai repterek kapacitásának optimalizálását. Az európai repterek kapacitásáról, hatékonyságáról és biztonságáról szóló stratégia prioritásként fogalmazza meg a jelenlegi kapacitás optimalizált kihasználását és fejlesztését, a kombinált közlekedés támogatását és a környezeti terhelés mérséklését. A javaslat egy olyan komplexumot képez, amely az érintett szakmai felek és hatóságok pragmatikus hozzáállását, párbeszédét igényli. Mérföldkövet jelenthet egy egységes európai szabályozási keret kialakításában. A lisszaboni stratégiával összhangban az európai légikikötők fontos szerepet játszanak a Közösség gazdasági és szociális versenyképességének fenntartásában, a regionális fejlesztésben, és most a korábbi gyakorlattal ellentétben egységes szabályokat alkalmazhatnak majd Európában. A kapacitás optimalizálásakor fontos figyelmet fordítani a repülőtéri létesítmények, az utasokat szállító járművek és a repülőgépek fogyatékkal élők általi megközelítésének biztosítására, hisz csak így biztosítható az esélyegyenlőség a légi közlekedésben. Jacques Barrot, a Bizottság alelnöke . – (FR) Köszönöm, elnök úr. Természetesen figyelmesen hallgattam az elhangzottakat. Először szeretném Jensen asszonynak szívből megköszönni a jelentését; úgy látom, komoly támogatást élvez a Házban. Jensen asszony, a lehető leghasznosabban fel fogjuk használni észrevételeit, amelyeket én rendkívül érdekesnek találtam. Szeretném hozzátenni, ahogyan számos hozzászóló elmondta, hogy a légi közlekedés gyorsan fejlődik, és noha a gyorsvasutak némely esetben kiveszik részüket a piacból, a légi közlekedés olyan utazási mód, ami az elkövetkezendő években továbbra is fejlődni fog:

23

24

HU


úgy vélem, biztosan ez a helyzet. Így végig kell mennünk a légi közlekedés fejlesztésének útján és fokozottabban hozzá kell igazítani a felhasználók szükségleteihez és kívánságaihoz. El szeretném mondani azt is, hogy a repülőtéri infrastruktúrák elvárásainkhoz való jobb igazodásának problémája három dologtól függ. Az első természetesen az infrastruktúra. Nyilvánvalóan, elnök úr, hölgyeim és uraim, nem lehet azt mondani, hogy a megoldás a centralizáció. Ez nem centralizáció kérdése, hanem inkább a helyes gyakorlatok koordinációjáé és kicseréléséé. Azt gondolom, hogy ez minden polgárunk számára lényeges, úgyhogy meg kell próbálnunk optimalizálni a rendelkezésre álló infrastruktúra felhasználását, mielőtt új beruházásokon gondolkodunk. Amire szükségünk van, az a jobb koordináció. Elnök úr, szeretnék köszönetet mondani a különböző bizottságoknak, akik az üggyel kapcsolatban megosztották velünk a szakvéleményüket: a Gazdasági és Monetáris Bizottságnak, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságnak, a Regionális Fejlesztési Bizottságnak és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak. Úgy érzem, a hozzájárulásuk fontos ismeretekkel gazdagított minket a jelentéssel kapcsolatban. Az első kérdés tehát, az infrastruktúra. A második – ahogyan Ayala asszony nagyon helyesen hangsúlyozta – a műholdas navigációs technológia használata, a légi forgalomirányítás korszerűsítése, ez pedig létfontosságú. Ha vannak a légi irányítással foglalkozó funkcionális csoportjaink, akkor történetesen esélyünk van a késések csökkentésére és arra, hogy a repülőgépeknek kevesebbet kelljen körbe-körbe repülniük a levegőben, mert nem tudnak leszállni. Ez a második kérdés rendkívül fontos. A harmadik a földi járatkiszolgálással kapcsolatos, amelynek hatékonynak és produktívnak kell lennie. E három kérdés alapján meg kell próbálnunk optimalizálni a légi közlekedéssel kapcsolatos lehetőségeket, amely egy gyorsan fejlődő ágazat. Szándékomban áll válaszolni néhány kérdésre, elnök úr, és elnézést kérek, hogy nem tudok az összesre válaszolni. Szeretnék válaszolni Bradbourn úr kérdésére az adatokkal kapcsolatban. A címkéket illetően: ezek használata a terminálok területére korlátozódik, nem történik adatrögzítés és, ami a legfontosabb, a címkék használata a személyes adatok védelméről szóló közös szabályok teljes betartása mellett történik. Szó sincs arról, hogy kivételeket teremtenénk e szabályok alól. A Regionális Fejlesztési Bizottsággal kapcsolatban, Janowski úr, nyilvánvaló, hogy a nagyobb csomópontok nem nőhetnek a végtelenségig. Itt a rendelkezésre álló kapacitások jobb kihasználására van szükség. A regionális repülőterek szerepe hangsúlyosabbá válik. Ön hangsúlyozta, és nagyon helyesen, a repülőterek kapcsolódását a saját régiójukkal, a „belföldjükkel”, amely számos gyors közlekedési módon megoldható, különösen gyorsvasúttal. Néhányan kérdéseket tettek fel a földi járatkiszolgálással kapcsolatban. Ahogyan Jarzembowski úr mondta, ma nyilvánvalóan nem tudunk létrehozni egy irányelvet, amely a földi járatkiszolgálásra terjed ki, hiszen még nem kaptuk kézhez a hatásvizsgálatot, és jobban szeretnénk a meglévő irányelv alkalmazására koncentrálni. Ezért a meglévő irányelv magfelelő alkalmazásának nyomon követésére összpontosítunk. Az új tagállamokkal kapcsolatban: pontos információkat kértünk repülőterenként a szolgáltatók számáról, a repülőtértől való függésükről és a szerződések elnyerésének feltételeiről, és ha nem vagyunk elégedettek a válaszokkal, bármikor alkalmazhatjuk az ilyen esetekre vonatkozó jogsértési eljárásokat. El kell mondanom azt is, hogy amennyiben rákényszerülünk arra, hogy

11-10-2007

11-10-2007

HU


megváltoztassuk a földi járatkiszolgálással kapcsolatos irányelvet, oda fogunk figyelni a szabályok változtatásának szociális hatásaira. Néhány említés történt – a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről – az infrastruktúrák éjszakai kihasználásának szükségességéről csendesebb repülőgépekkel. Kísértést érzek, hogy igent mondjak, de csak közép és hosszú távon. Idáig még nem jutottunk el. A környezetvédelmi problémákkal szeretném befejezni: ahogyan a légi közlekedés fejlődik, nyilvánvalóan minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy biztosítsuk, hogy az nem akadályoz minket a globális felmelegedés elleni küzdelmünkben. Ezért fogadott el Európa egy elég avantgárd megközelítést, amellyel támogatja, hogy a légi közlekedés csatlakozzon az kibocsátáskereskedelmi rendszerhez. Ami a repülőtéri infrastruktúrát illeti, minket is aggasztanak az itt esetlegesen felmerülő problémák, különösen a helyi lakosok bosszúsága és a zajszint. Tisztelt elnök úr, még egy ilyen termékeny vita sem tette lehetővé, hogy mindenre választ találjak, de – ahogyan számos hozzászóló elmondta – Jensen asszony jelentése kiváló alapot ad az építkezésre. Nagy érdeklődéssel fogom követni a Parlament kéréseit azzal a szándékkal, hogy megfelelő válaszokat adjak. Elmondhatom azt is, hogy örömömre szolgált a szoros együttműködés az EP-vel a polgárok érdekében. Elnök. - A vitát berekesztem. A szavazásra néhány perc múlva, a szavazások órájában kerül sor. Írásbeli nyilatkozatok (142. cikk) Gyula Hegyi (PSE), írásban. – (HU) Közismert, hogy a repüléssel járó környezeti károk, az üvegházhatású gázok kibocsátását leszámítva, nagyrészt fel- és leszállás, illetve az úgynevezett taxizás közben keletkeznek. Ezek elsősorban a repülőterek környékét és az ott élőket sújtják. Részükről jogos a követelés a repülőterek forgalmának mérséklésére. Másfelől a repülés hozzátartozik mindennapjainkhoz, egész életformánk megváltozott azzal, hogy a szerény jövedelműek, a nyugdíjasok és a diákok számára is elérhetővé vált. Maga az Európai Unió sem működhetne, ha Budapestről, Athénból vagy Helsinkiből nem jutnánk el órák alatt Brüsszelbe. A megoldás ezért a repülőterek forgalmának környezettudatos átszervezése. Meg kell szüntetni a gépek feleslegesen hosszú földi gurulását, az úgynevezett taxizást, a repülőterek fölötti hosszadalmas körözést. Nagymértékben csökkentené a repülőterek környékének szennyezését, ha az utasok milliói autó helyett vasúton vagy metrón mennének ki a reptérre. Ezért el kell érni, hogy a repülőterek fejlesztésével párhuzamosan építsék ki az odavezető vasút- vagy metróvonalat, és új nemzetközi repülőtér ne épüljön megfelelő kötöttpályás kapcsolat nélkül. Marian-Jean Marinescu (PPE-DE), írásban. – (RO) A légiforgalom óriási növekedése fokozza a repülőterek zsúfoltságával és a forgalomirányító rendszerek túlterheltségével kapcsolatos problémákat. Nagy problémát okoz az európai légtér töredezettsége, amely késéseket és rossz hatékonyságot okoz. A nagy repülőterek még közelebb járnak a teljesítőképességük maximumához, néhány már el is érte azt, és a jelen feltételek között nehéz elképzelni, hogy újabb légitársaságok léphetnének be a piacra. Mindazonáltal hatékony igazgatással és integrált fejlesztéssel biztosítani tudnánk a méltányos és megkülönböztetésmentes hozzáférést a repülőtéri infrastruktúrákhoz minden meglévő és potenciális szolgáltató számára.

25

26

HU


E problémák megoldásához hosszú távú stratégiai megközelítésre van szükség, különösen az új kapacitások kiépítéséhez és a meglévők bővítéséhez. Emiatt nagyon fontos a nemzeti és határokon átnyúló kezdeményezések koordinációja annak érdekében, hogy optimalizáljuk a meglévő kapacitásokat, fejlesszük az új repülőtéri infrastruktúrák kiépítésének keretrendszerét, új technikai megoldásokat fejlesszünk ki, előmozdítsuk a módköziséget különböző közlekedési módok összekötésével és biztosítsuk a biztonságos közlekedést azáltal, hogy az megfelel minden biztonsági és környezetvédelmi jogi rendelkezésnek. A meglévő repülőtér-kapacitások kibővítése elkerülhetetlen, és kötelezően a zajcsökkentéssel és a repülőgépek kibocsátásainak csökkentésével kapcsolatos szilárd szabályozásnak megfelelően kell történnie. (Az ülést 10.50-kor felfüggesztik, 11.00-kor újból megnyitják.) ELNÖKÖL: DIANA WALLIS alelnök 5. Az előző ülés jegyzőkönyvének elfogadása: lásd a jegyzőkönyvet 6. Szavazások órája Elnök. − A következő napirendi pont a szavazás. (Az eredményeket és a szavazással kapcsolatos egyéb részleteket lásd a jegyzőkönyvben.) 6.1. Az 1995-ös és a 2004-es bővítés következtében szükségessé vált kompenzációs kiigazításokra vonatkozó megállapodásoknak a GATS XXI. cikke alapján történő megkötése (szavazás) – Jelentés: Helmuth Markov (A6-0340/2007) 6.2. Bulgáriának és Romániának a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-én Rómában aláírásra megnyitott egyezményhez történő csatlakozása (szavazás) – Jelentés: Cristian Dumitrescu (A6-0319/2007) 6.3. A közös halászati politikával kapcsolatos adatok gyűjtése és kezelése (szavazás) – Jelentés: Paulo Casaca (A6-0317/2007) 6.4. A közös agrárpolitika finanszírozása (szavazás) – Jelentés: Jorgo Chatzimarkakis (A6-0321/2007) – Végső szavazás előtt: Reinhard Rack (PPE-DE). - (DE) Tisztelt elnök asszony! A Házban sem a lift, sem a csengő nem működik. Ez az oka annak, hogy sokan közülünk nem értek ide időben, ezért

11-10-2007

11-10-2007

HU


talán megkérhetnénk a megfelelő szolgálatokat, hogy történetesen szólaltassa meg a csengőt, legyen szíves. Elnök. − A napirend szerint a szavazás 11:00-kor kezdődik, és megpróbáltuk időben elkezdeni. 6.5. Az EK és az Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás (szavazás) – Jelentés: Saïd El Khadraoui (A6-0320/2007) 6.6. Az Európai Parlament összetétele (szavazás) – Jelentés: Alain Lamassoure, Adrian Severin (A6-0351/2007) – A szavazás előtt: Adrian Severin (PSE), előadó . – Tisztelt elnök asszony! Szeretnék egyértelművé tenni néhány dolgot, mivel számos különböző kifejezést használnak a jelentésben és a módosításokban, és szeretném, ha mindenki tudná, mire szavaz. Számos módosítás van itt Tajani úrtól és másoktól, amelyek amikor „polgárokról” beszélnek, akkor a nemzetek állampolgáraira, és nem európai polgárokra utal. Amikor így vagy úgy szavaznak a módosításokról, kérem, tartsák észben, hogy nem európai polgárokról, hanem az államok állampolgárairól van szó. Biztos vagyok benne, hogy mindenki érti, hogy ez mekkora különbség. Elnök. − Köszönöm a tisztázást. Antonio Tajani (PPE-DE). - (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretnék felvilágosítást kérni az előadóktól és a Parlament tisztviselőitől. Azt szeretném tudni, hogy ha az 1. módosítás, első aláíró Mayor Oreja úr, elfogadásra kerül, akkor az 51. módosítás tárgytalanná válik-e. Véleményem szerint ez tévedés és ha Mayor Oreja úr 1. módosítása elfogadásra kerül, az 51. módosítás nem válik tárgytalanná, de ez megváltoztatná az olasz küldöttség szavazási szándékát. Elnök. − Tajani úr, a társelőadók egyike beszélni fog a kérdésről, amikor oda kerülünk. Azt gondolom, igaza van, de jelenleg haladjunk tovább! Mauro Zani (PSE). - (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Szeretnék arra rámutatni, hogy főleg Maastricht óta, az európai polgárság egybeesik a nemzeti állampolgársággal a Szerződések mindegyikében. Ezek ugyanazon, megegyező dolgok. Ez a tény eléggé egyértelmű kollégám, Severin úr számára? (A szavazást pár percre felfüggesztik műszaki hiba miatt.) Thomas Wise (IND/DEM). - Tisztelt elnök asszony! Megőriztem az igen és nem szavazatok számát a két utolsó jegyzőkönyvezett szavazás alkalmával, és azok megegyeztek. Ez volt akkor is, amikor az első problémánk volt. Gondot jelentene, ha a 21. módosításról az IND/DEM képviselőcsoport újra szavazna? Elnök. − Azt gondolom, hogy igaza van. Én is aggódtam, hogy mi történik ezen a ponton. (A szavazást pár pillanatra ismét felfüggesztik.)

27

28

HU


Véronique De Keyser (PSE). – (FR) Tisztelt elnök asszony! A többi jelentésnél nincs név szerinti szavazás. Talán kezdhetnénk a szavazást azzal a jelentéssel, ami nem igényel név szerinti szavazást, ha nem bánja, és így tarthatjuk az ülésrendet. Elnök. − Az a probléma, hogy jelentés közben vagyunk, és attól tartok, hogy le kell zárnunk, mielőtt hozzálátunk valami máshoz. − 1. módosítással kapcsolatos szavazás előtt: Alain Lamassoure (PPE-DE), előadó . – (FR) Tisztelt elnök asszony! Elnézést kérek mindenkitől a tapasztalatlanságom miatt felmerülő kérdésért: ez csupán a harmadik ciklusom a Házban. Ha jól értettem, az 1. módosítás elfogadásra kerül, akkor azzal megmaradna a szöveg a módosítás bekezdésében és eltávolítaná a jelentésben szereplő ülések számával kapcsolatos értékeket. Így kell értenem? A módosítás szerzőit kérdezem: mindenki így érti? Ez azt jelenti, hogy hibát követtem el, elnézést kérek az érintettektől. Igen szavazatot javasoltam, amikor a PPE-DE szavazási listáját készítettem, mert azt gondoltam, hogy a módosítás csak a szövegre vonatkozik. Ahol azonban számokról van szó, ott a PPE-DE képviselőcsoport számára az instrukció szabad szavazásra változik, és társelőadómmal együtt felhívunk mindenkit, aki támogatni szeretné az Alkotmányügyi Bizottság javaslatait és az előadókat, hogy szavazzon nemmel az 1. módosításra. (Taps) Antonio Tajani (PPE-DE). - (IT) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Még mindig nem világos, hogy az 1. módosítás összeegyeztethető-e az 51. módosítással. Ha az 1. módosítás összeegyeztethető az 51. módosítással, ahogyan én gondolom, akkor az olasz küldöttség az 1. módosítás mellett kíván szavazni, de ennek tisztázására szükségünk van. Elnök. − Ez a módosítás felülírja az összes többit. Gratulálunk a társelőadóknak, és köszönetet mondunk a technikusainknak. 7. Köszöntések Elnök. − Nagy öröm a számomra, hogy körünkben üdvözölhetem az új-zélandi parlament és Új-Zéland európai uniós missziója képviselőiből és egyéb látogatókból álló küldöttséget, akik a díszpáholyban foglalnak helyet. (Taps) A küldöttség tagjai azért vannak Brüsszelben, hogy találkozzanak európai parlamenti kollégáikkal a 14. Európai Parlament/Új-Zéland parlamentközi ülés keretében. Az ülés után ma délután Brüsszelből Nyugat-Flandriába utaznak, ahol másnap a passchendaele-i csata 90. évfordulójára rendezett eseményeken vesznek részt. Fogadják jókívánságaimat európai uniós tartózkodásuk alkalmából! 8. Szavazások órája (folytatás)

11-10-2007

11-10-2007

HU


8.1. A Gázai-övezet humanitárius helyzete (szavazás) − Állásfoglalásra irányuló indítvány: a Gázai-övezet humanitárius helyzete (B6-0375/2007) – Az 5. bekezdéssel kapcsolatos szavazás előtt: Charles Tannock (PPE-DE). - Elnök asszony! Szeretném az „állam” szóval kiegészíteni az 5. bekezdést, az Izrael szó után. Az az oka, hogy néhány képviselő – köztük Davies úr – tájékoztatott engem, hogy a Hamasz elismeri Izraelt, de nem ismeri el Izrael államot. Izrael államnak van szüksége elismerésre. (A szóbeli módosítást elfogadták) 8.2. A mexikói és közép-amerikai asszonygyilkosságok (szavazás) − Jelentés: Raül Romeva i Rueda (A6-0338/2007) – 6. módosítással kapcsolatos szavazás előtt: Anna Záborská (PPE-DE). – (FR) Tisztelt elnök asszony! Kérem, engedje meg, hogy egy szóbeli módosítást nyújtsak be a PPE-DE képviselőcsoport részéről a 6 módosításhoz. Az R preambulumbekezdés végét szeretnénk kiegészíteni a következővel: „ez a mondat egy függőben levő fellebbezés tárgyát képezi”. (A szóbeli módosítást elfogadják.) – az S. preambulumbekezdésről tartott szavazás előtt: Marios Matsakis (ALDE). - Tisztelt elnök asszony! Ez egy szóbeli módosítás az S. preambulumbekezdés 7. módosításához, a „bűncselekmények értelmi szerzői” kifejezéseket kérem kicserélni a „bűnelkövetők” kifejezésekre. Ez azért fontos, mert különben a mondatnak nincs értelme angolul. (A szóbeli módosítást elfogadják.) 8.3. A cigarettacsempészet elleni küzdelem (az EK és a Philip Morris közötti megállapodás) (szavazás) − Jelentés: Bart Staes (A6-0337/2007) 8.4. Az európai repülőterek kapacitása és földi járatkiszolgálása (szavazás) – Jelentés: Anne E. Jensen (A6-0349/2007) 9. A szavazáshoz fűzött indokolások – Jelentés: Paulo Casaca (A6-0317/2007) Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A tengeri tevékenységekkel kapcsolatosan összegyűjtött adatok és információk harmonizációja és megbízhatósága rendkívül fontos a halászati ágazat számára, és minden olyan erőfeszítést támogatni kell, ami ezek minőségének javítását célozza.

29

30

HU


Az ágazat jelenlegi szükségletei és az ökoszisztémával kapcsolatos aggodalmak miatt az Európai Bizottság javasolta az 1543/2000/EK tanácsi rendelet módosítását, míg az Európai Parlament értékel egy, a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására vonatkozó új közösségi keretről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot. Módosítani kell tehát a jelenlegi 1543/2000/EK tanácsi rendeletet annak érdekében, hogy elkerüljük a régi és az új rendelet közötti átfedést. A jelenlegi bizottsági javaslat megteszi ezeket a szükséges és logikus változtatásokat, és a Halászati Bizottság egyhangúlag jóváhagyta. Számíthat továbbá az én „igen” szavazatomra is a plenáris ülésen. David Martin (PSE), írásban . − Megszavaztam ezt a jelentést, amely jóváhagyja a Bizottságnak az 1543/2000/EK tanácsi rendelet (a közös halászati politika irányításához szükséges adatok gyűjtésére és kezelésére vonatkozó közösségi keretről létrehozataláról) módosítására (és a hatályon kívül helyezésére való felkészülésre) irányuló javaslatát. A Bizottság célkitűzése, hogy 2008-ban egy új, átfogóbb adatgyűjtési szabályozást vezessen be; ez a módosítás jobb átmenetet tesz lehetővé azáltal, hogy megszünteti az adatgyűjtéssel és -kezeléssel kapcsolatos hat évre szóló nemzeti programok benyújtására vonatkozó jelenlegi követelményeket a 2007–2012-es időszakban. Ehelyett átmeneti programokat kell készíteni a 2007 és 2008-as évekre. – Jelentés: Jorgo Chatzimarkakis (A6-0321/2007) Gerard Batten, Godfrey Bloom, Derek Roland Clark, Roger Knapman, Michael Henry Nattrass (IND/DEM), írásban . − Az UKIP a közös agrárpolitika megszüntetését szeretné látni. Ezért semmilyen körülmények között nem tudunk megszavazni egy olyan jelentést, amely még több hatalmat ad a Bizottságnak, amelynek a legitimitását nem ismerjük el. Françoise Castex (PSE), írásban . – (FR) Igennel szavaztam a Chatzimarkakis-jelentésre, amely a KAP jobb költségvetési végrehajtását és átláthatóságát célozta, más szavakkal a mezőgazdaságnak nyújtott támogatások kedvezményezettjeinek azonosítását. Úgy érzem, hogy a KAP legitimitása, amely az EU kiadásainak egyik legnagyobb eleme, túl gyakran kérdőjeleződik meg az átláthatatlanság miatt, amivel a mezőgazdasági támogatásokat kezelik. A jelentés érdeme, hogy tisztázza ezt a helyzetet. Rendkívül elégedett vagyok azzal, hogy az uniós támogatások kedvezményezettjeinek országos listáit közzéteszik az interneten, és hogy a Bizottság és a tagállamok kifizető testületei honlapjai között linkeket hoznak létre. A KAP finanszírozás nyomon követését azonban az adatvédelemre irányadó szabályozások szigorú betartásával kell végezni. Ezért szavaztam azon módosítás ellen, amely megköveteli az adatokat felhasználó regisztrációját vagy nyilvántartásba vételét, hiszen az átláthatóságot mindkét oldalon garantálni kell. Hiszek abban is, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap kifizetésekkel kapcsolatos adatait olyan módon kell felbontani, hogy azonosítani lehessen a legnagyobb kedvezményezetteket. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az átláthatóság fokozásának a Bizottság javaslatában szereplő és a parlamenti jelentésben kifejezésre juttatott szükségességét létfontosságúnak tartjuk, mind a közös agrárpolitika finanszírozásában, mind pedig az

11-10-2007

11-10-2007

HU


elszámolások biztosításában az uniós intézmények költségével kapcsolatos gyakorlat tekintetében. Létfontosságú továbbá a költségvetési ellenőrzés javítása. Csalódottak vagyunk azonban a javaslat korlátozott hatásköre miatt, valamint azért, mert az Európai Parlament nem volt elég célratörő sem a jelentésében, sem a módosításaiban. Véleményünk szerint még mindig van néhány javaslat, aminek nincs gyakorlati haszna, és amely valójában korlátozza a polgárok szabadságát és garanciáit, mint az a követelmény, hogy „aki az adatokat használja vagy megtekinti [az interneten] regisztrálni köteles”. Ráadásul ellentmondások is találhatók mind a Bizottság javaslatában, mind az EP jelentésében, az információ folyamatos közzétételével kapcsolatban. Azt javasolják, hogy a jövőben a kezdetektől végezzenek „felmérést az adat közzétételének előnyeiről és hátrányairól”. Egy másik vitatható kérdés a Bizottság tagállamok felett gyakorolt hatalmának megerősítése. Végezetül úgy gondoljuk, hogy a „közös agrárpolitika átláthatósága és közérthetősége” a legjobban annak teljes felülvizsgálatával fokozható, amely a javaslat egyik célkitűzése. Duarte Freitas (PPE-DE), írásban. − (PT) A Bizottság azon javaslata, hogy bizonyos módosításokat hajtson végre a közös agrárpolitika (KAP) finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK tanácsi rendeletben szükséges annak érdekében, hogy a folyamat átláthatóbbá váljon. Hiszek abban, hogy a fokozott átláthatóság együtt a mezőgazdasági alapok jobb felhasználásával segíthet felszámolni az európai lakosság KAP-pal és az európai intézményekkel szembeni bizalmatlanságát. Ezért én igennel szavazok Chatzimarkakis úr jelentésére, amely a Bizottság álláspontjára helyezkedik és bizonyos – általam fontosnak tartott – módosításokat tartalmaz. David Martin (PSE), írásban . − Megszavaztam a jelentést, amely egy sor lehetőséget kínál a KAP átláthatóságának javítására. Országos internetes listák felállítására szólít fel az EU közvetlen gazdálkodási támogatásának kedvezményezettjeiről. Az Egyesült Királyság már ezt teszi, és szeretném látni, hogy más országok is így cselekszenek. A jelentés jobb eljárásokra is felszólít azokban az esetekben, ha a közzététel követelményét nem teljesítik, valamint arra, hogy az adatvédelem is szerepeljen magában a bizottsági rendeletben. Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) Kistermelőink, akik a föld sója, elsüllyednek az ésszerűtlen bürokrácia tengerében, műholdas földmérésnek kitéve, és jaj nekik, ha a kerítésük egy kicsit túl jobbra vagy balra áll. Ideje lenne újra egy kis emberséget tanúsítani ahelyett, hogy a keményen dolgozó kistermelőinket érzéketlen bürokratikus bunkóval sújtsuk. Azokat a feketebárányokat, akik egész földeket és üzleti tevékenységeket fabrikálnak maguknak, akik a BSE-t terjesztik, és egyéb botrányokat okoznak meg kell nevezni és meg kell szégyeníteni. Az viszont vicc, hogy azt állítják, hogy az árak olyan mértékben növekednek, hogy az indokolja a támogatások csökkentését. A csatlakozás előtt az osztrák őstermelők körülbelül 7 schillinget kaptak – ez körülbelül 95 centnek felel meg – egy liter tejért. Ma csak 30 centet kapnak, ami azt jelenti, hogy euró-ezreket veszítenek, és ugyanakkor meg kell felelniük a folyton változó bürokratikus szabályoknak, amelyek továbbnehezítik az életüket! Az elképzelt „állapotfelmérés” csak egyetlen célt szolgálhat: hogy jobb, megbízhatóbb és tartósabb keretrendszert hozzon létre, és nem azt, hogy brutális erővel reformot léptessen életbe és az utolsó megmaradt gazdálkodónkkal is bedobassa a törülközőt. Tekintve az

31

32

HU


európai gazdálkodásból történő masszív kivonulást, nyomatékosan vissza kell utasítani azt a gondolatot, hogy az elköltetlen agrárfinanszírozást olyan presztízs-projektek finanszírozására lehetne fordítani, mint a Galileo. Bármi áron meg kell őriznünk az önellátó-képességünket, és nem adhatjuk magunkat túszként a genetikai manipulációval foglalkozó vállalatok kezébe. Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Jorgo Chatzimarkaki úr jelentése újra megerősíti a Bizottságnak az uniós politikák legitimitásának megerősítésére irányuló kezdeményezését oly módon, hogy közzéteszi a ráfordításokkal kapcsolatos gyakorlatokat teljes részletességben, valamint jobb számviteli és költségvetési ellenőrzést alkalmaz a mezőgazdasági ágazatban a számos változás eredményeképpen – egyebek mellett. Támogattam a jelentés azon részeit, amelyek a közösségi alapok felhasználása nyilvánosság általi átláthatóságának javítását célozták, valamint a kedvezményezettekkel kapcsolatos információk közzétételét. Hasonlóképpen támogattam azt is, hogy a tagállamoknak az interneten keresztül utólag közzé kell tenniük az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap kedvezményezettjeit, valamint az e kedvezményezetteknek az egyes alapokból juttatott összeg. Ellenzem azonban azokat a rendelkezéseket, amelyek szerint az információ felhasználásához vagy megtekintéséhez regisztráció szükséges, mivel ez szembemegy azzal a svéd alapelvvel, amely garantálja az anonimitást az efféle közhasznú információk felhasználása esetén. Szavazatom hibás leadását követően a jegyzőkönyvbe bekerült azon szándékom, hogy a 20. módosítás ellen szavazzak, tekintettel a hivatalos dokumentumok nyilvános elérésére vonatkozó határozott svéd elvre. Jeffrey Titford (IND/DEM), írásban . − Az UKIP tartózkodott a szavazástól a jelentéssel kapcsolatban, mivel nem ismerjük el a Parlament legitimitását. Ez semmiképpen nem a véleményünket tükrözi a jelentés tartalmával kapcsolatban. Az UKIP szeretné a közös agrárpolitika megszüntetését. Ennek okán semmiképpen nem szavazhatunk egy olyan jelentésre, amely még több hatalmat biztosít a Bizottság számára, amely legitimitását nem ismerjük el. – Jelentés: Saïd El Khadraoui (A6-0320/2007) Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az Európai Bizottság a Tanácstól kapott felhatalmazás alapján folytatott tárgyalásainak központi célkitűzése, egy nyílt légiközlekedési térség megteremtése az EU és az USA között, túlmutat az egyes tagállamok és az USA között jelenleg létező kétoldalú megállapodásokon. A cél az, hogy létrehozzanak egy egységes, liberalizált légiközlekedési piacot az EU és az USA között, „ahol a befektetések szabadon áramolhatnak, és ahol az európai és amerikai légitársaságok korlátozások nélkül nyújthatják szolgáltatásaikat, beleértve mindkét fél hazai piacát”. Az EU célja, hogy biztosítsa a kölcsönösséget az USA-val a légi közlekedés liberalizációja területén, különös tekintettel a „külföldi tulajdonra, az amerikai légitársaságok irányítására és a kabotázsra vonatkozó korlátozások” megszüntetésére, valamint a „letelepedési jog” és az „állami támogatás” kérdéseire. Ezért gondoljuk, hogy ilyen megállapodást a tagállamoknak, és nem a Közösségnek kell megkötnie, annál is inkább, mert ez stratégiai fontosságú kérdés, amely „modellként szolgálhat a további liberalizációhoz és szabályozás-csökkentéshez világszerte”. Ennek

11-10-2007

11-10-2007

HU


okán újra kinyilvánítjuk álláspontunkat azzal kapcsolatban, hogy ellenezzük a fontos közszolgáltatások liberalizációját bármely országban. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Amerikai Egyesült Államok közötti légiközlekedési megállapodás aláírásáról és ideiglenes végrehajtásáról szóló, a Tanács és az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által elfogadott határozatra irányuló javaslatról (8044/3/2007 – COM(2006)0169 – C6-0210/2007 – 2006/0058(CNS)) szóló jelentés mellett szavaztam. El Khadraoui úr helyesen mutatott rá egy, az EU és az USA közötti nyílt légiközlekedési térség létrehozásának fontosságára, amely lehetővé tenné egy egységes légiközlekedési piac kialakulását az EU és az USA között. Támogatom azt a nézetet, miszerint ez lehetővé tenné a beruházások szabad áramlását és az uniós és amerikai légitársaságok korlátozás nélküli szolgáltatását, beleértve a minkét oldali hazai piacokat is. Ez nagy előrelépést jelent. Nagyon helyénvaló volt a környezetvédelem kérdését beemelni ezzel összefüggésben. A légiközlekedési ágazat károsan hat a környezetre, különösen a zaj és az éghajlatváltozást okozó anyagok kibocsátása miatt. Ennélfogva egyetértek azzal a javaslattal, hogy mind az EU, mind az USA tegyen hatékony lépéseket a légi közlekedés negatív környezeti hatásainak csökkentésére. David Martin (PSE), írásban . − A jelentés mellett szavaztam, amely jóváhagyja a légiközlekedési rendelkezések liberalizációjával kapcsolatos terveket az EU és az Amerikai Egyesült Államok között. Ez megteremti az egyenlő versenyfeltételeket az USA-ba járatokat indító európai légitársaságok számára, lehetővé tenné a racionálisabb járatépítést, jobb szolgáltatásokhoz és a járatok hatékonyabb útvonal-tervezéséhez vezetne. A lehetséges transzatlanti járatok számának növekedése még alacsonyabb jegyárakhoz is vezethet az utasok számára. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) A szándékok szerint a megállapodás megkötése régi szükségleteket elégítene ki az Atlanti-óceán mindkét partján, a további liberalizáció nyújtotta előnyökkel az ügyfelek számára és a szabályozás csökkenésével világszerte. Az EU számára garanciaként is fog szolgálni a közösségi jogszabályok betartása tekintetében. A megállapodás megkötésére fordított munka elismerésre méltó, mivel az új jogi keretrendszer széleskörű megegyezést biztosít egy integrált transzatlanti légiközlekedési piac létrehozására, amely hasznos lesz mind a fogyasztók, mind a vállalatok számára. A megállapodást olvasva azonban láthatóvá válik, hogy az amerikai légitársaságok külföldi ellenőrzésével kapcsolatos korlátozások feloldása némileg aránytalan, ráadásul a kabotázs nem is szerepel benne. Létfontosságú és üdvözlendő tehát az Európai Parlament azon javaslata, amely az egymást követő szakaszok, a megkötésre vonatkozó határidők és a megfelelés elmulasztása következményeinek a szakaszos megközelítésbe történő beépítésével kapcsolatos. Továbbá az EU–USA légiközlekedési piaca kölcsönössége visszaállításának a feltételeit is megállapították arra az esetre, ha a tárgyalások nem érnék el a mindkét fél által kívánt egyensúlyt. Összegezve: ez egy jó kiindulási pont a még el nem ért célok felé. Peter Skinner (PSE), írásban . − Meggyőződésem, hogy szükség van ilyen megállapodásra, de annak olyannak kell lennie, amely mindkét oldalon végrehajtható. A délkelet-angliai repülőtereknek „repülőgép résidőket” kellett nyitniuk az amerikai partner légitársaságok

33

34

HU


és potenciálisan sok másik számára. Ez visszafelé, az USA-ra nem igaz. A „szabadságjogok” nincsenek biztosítva az európai légitársaságok számára az USA-n belüli légi közlekedésre. Ez azt jelenti, hogy a Gatwickből New York-ba tartó járatok nem repülhetnek Los Angeles-be, de a Gatwickbe tartó amerikai járatok oda repülnek az EU-n belül, ahova akarnak. Hasonlóképpen nincs könnyítés az amerikai légitársaságok külföldi tulajdonjogával kapcsolatban sem. Nyilvánvalóan nincs egyensúly a megállapodás első szakaszában; ezt az EU számára hátrányos egyensúlytalanságot gyorsan orvosolni kell a tárgyalások második fázisában. Keresni fogom a lehetőséget arra, hogy megerősítsem ezeket az erőfeszítéseket a Transzatlanti Jogalkotók Párbeszéde keretében. – Jelentés: Alain Lamassoure, Adrian Severin (A6-0351/2007) Philip Claeys (ITS). – (NL) Tisztelt elnök asszony! Nem fogok újra végigmenni a tegnapi vitán. Kifejtettem akkor, hogy számunkra a Lamassoure-jelentés olyan, mintha a szekeret fognánk a ló elé, mivel még mindig nincs érvényes átmeneti szerződésünk, még mindig nincs új szerződésünk. Az a gond a jelentéssel, hogy újra szabadon engedi az euroföderalisták tipikus Loch Ness-i szörnyét, a transznacionális listák szellemét, amely alapján az Európai Parlament néhány képviselőjét megválasztanák. Nos, én még mindig abból a feltételezésből indulok ki, hogy mi itt a tagállamokban található választóink, az ott élő lakosok, és nem csupán az Európai Unió absztrakt polgárainak képviseletében vagyunk itt. Ryszard Czarnecki (UEN). - (PL) Tisztelt elnök asszony! Hiszek abban, hogy egy házat az alapoktól kell felépíteni, és nem fordítva, ami gyakorlatilag az, amit Lamassoure úr és Severin úr jelentése tesz. Az Európai Unióról szóló szerződés lefekteti az alapokat. A Szerződést ratifikálni kell, ami – úgy hiszem –, néhány héten belül megtörténik. Ez az egyik oka annak, hogy a jelentés ellen szavaztam, noha az számos jó pontot tartalmaz. A másik ok arra, hogy ellene szavaztam az, hogy nem értek egyet azzal, hogy az országomat a jelenleginél hárommal kevesebb képvelő képviselje. A lengyel képviselők száma 54-ről 51-re csökkenne. Ezek az okai annak, hogy a jelentés ellen szavaztam. Mikel Irujo Amezaga (Verts/ALE). (ES) Történetesen tegnap nyújtottam be a szavazatom magyarázatát írásban, és olyan választ kaptam, amelynek értelmében még mindig foglalkoznak vele, és így tovább. Ez egy dolog. A nevem azonban Irujo Amezaga. „Amenaza” valami egészen mást jelent spanyolul: azt jelenti, hogy fenyegetés, ami szerintem egyelőre nem vagyok. Mindenesetre, a szavazat-magyarázatom a Lamassoure-jelentéssel kapcsolatos. A jelentés ellen szavaztam és elismerem, hogy az Európai Parlament összetétele nehéz kérdés. Az államok feletti választókörzetekkel kapcsolatos módosító javaslatomat, amely elismerve a kulturális és politikai realitásokat továbbment a tagállamok jelenlegi határain, a bizottság visszautasította. Ha igazán akarjuk az európai emberek unióját, ahogyan az az EK Szerződésében áll, akkor a Parlamentnek nyitottnak kell lennie az egyéb típusú realitásokra. Elnök. − Elnézést kérek a kiejtésemért, folytatom a spanyolóráimat. Jim Allister (NI), írásban . − Az Európai Parlament jövőbeni összetételét illetően nemmel szavaztam arra a felhatalmazás nélküli kísérletre, (26. módosítás), hogy az Ír Köztársaság képviselete 13 európai parlamenti képviselőre nőjön. Észak-Írországnak 1,7 millió lakosa van és három európai parlamenti képviselője; az Ír Köztársaság lakosainak száma 4,3

11-10-2007

11-10-2007

HU


millió, míg a 26. módosítás értelmében 13 európai parlamenti képviselője lenne, ami azt jelentené, hogy 330 000 polgárra jut egy képviselő, míg Észak-Írországban ez az arány egy európai parlamenti képviselő 630 000 polgárra. Tisztán látszik, hogy az Ír Köztársaság nagyon bőkezűen van ellátva, és szerencsésnek érezheti magát a 12 mandátumával. Jan Andersson, Göran Färm and Inger Segelström (PSE), írásban. − (SV) Mi, a Svéd Demokraták igennel szavaztunk a jelentésre. Hiszünk abban, hogy a csökkenő arányosság elve ésszerű, és jó esély van arra, hogy az EU állam- és kormányfői támogatni fogják. A többi előterjesztett javaslatok esetében nincs valós esély arra, hogy a csúcstalálkozón elfogadják. A jelentés 20 mandátumot adna Svédországnak a 18 helyett, amit akkor kapnánk, ha a Nizzai Szerződést alkalmaznánk. Ennélfogva fontos a szerződés elfogadása. Az ellenkező esetben a Nizzai Szerződést alkalmaznák, ami azt jelentené, hogy minden tagállam mandátumokat veszítene Németország kivételével. Azokat a kérdéseket, hogy hogyan definiáljuk a polgár fogalmát, és hogy miként dolgozzuk ki, hogy a mandátumok elosztása a népességen alapuljon, meg kell vizsgálni. Erős kétségeink vannak a transznacionális listákkal kapcsolatban az európai parlamenti választások esetén. Azonban, ha a kérdést megvizsgáljuk, akár el is fogadhatjuk. Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban . – (FR) Igennel szavaztam a jelentésre, amelyet kollégáim, Alain Lamassoure úr és Adrian Severin úr készítettek az Európai Parlament összetételével kapcsolatban. Mind a ketten tisztában voltak azzal, hogy az EP jelenlegi összetétele, amelyet Bulgária és Románia 2005-ös csatlakozási okmányával jött létre, változásra szorul, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a Nizzai Szerződés rendelkezéseihez kell is visszamenni. Üdvözlöm Alain Lamassoure úr ajánlatát, hogy gyűjtsék egybe politikai családját, és sajnálom, hogy számos állásfoglalás a Tanács döntésével ellentétben nehézkes vitát igényelt, végezetül pedig plenáris bíráskodást. A vita helyenként kiemelte a nemzeti önzés mértékét. Noha megvannak a fenntartásaim azzal az elgondolással kapcsolatban, hogy vizsgáljuk meg annak a lehetőségét, hogy néhány képviselőt transznacionális listákról válasszanak meg, elégedett vagyok az állásfoglalás 2. mellékletével, amely azt követeli meg a kormányközi konferenciától, hogy kérjen egy tervezetet a Parlamenttől, amely előírja képviselőinek a közvetlen egyetemes választójoggal történő megválasztását, ami az Európai Unióról szóló szerződés 9a. cikkének (2) bekezdésében szereplő „polgár” fogalmának pontosabb meghatározását biztosítja. Az európai polgár fogalmát mindenképpen meg kell határozni. Gerard Batten, Godfrey Bloom, Derek Roland Clark, Michael Henry Nattrass, Jeffrey Titford (IND/DEM), írásban . − A 25. módosítás ellen szavaztam, mert amíg az Egyesült Királyság az EU tagja, addig az azt képviselő európai parlamenti képviselők számát egyáltalán nem szabad csökkenteni. Tehát a 74 európai parlamenti képviselőre szavazni ugyanaz, mint arra szavazni, hogy néggyel csökkentsék a számukat. A javasolt, „csökkenő arányosság” elv alapján, amely még meghatározásra vár, a kis országok és a mikroállamok aránytalanul túlképviseltté válnak, míg a nagyobb államok, mint az Egyesült Királyság, alulképviseltté. Tekintettel annak a kelet-európai népességnek a nagyságára, amelyik 2004 óta az Egyesült Királyságba emigrált, és arra, hogy jelenleg jogosultak szavazni az európai parlamenti választásokon, az Egyesült Királyság európai parlamenti képviselőinek száma legalább 78 kell, hogy maradjon, ha nem több.

35

36

HU


Colm Burke, Avril Doyle, Jim Higgins, Mairead McGuinness és Gay Mitchell (PPE-DE), írásban . − A Lamassoure-jelentéssel kapcsolatos szavazáson következetesen a mandátumok tagállamok közötti igazságos elosztására szavaztunk, különös tekintettel Írország 13 mandátumára. Az egész folyamat alatt hazánk 13 mandátumáért kampányoltunk. A mellette szóló érvek jól ismertek. Írország népessége gyorsan növekszik – ez a leggyorsabban növekvő populáció Európában, mind a természetes, mind a teljes növekedést tekintve. Szintén mi voltunk arányaiban a legnagyobb vesztesei a Nizzai Szerződésnek, ami a parlamenti mandátumokat illeti. Az ír kormány sajnos nem sokat tett a kampány támogatásáért, amelyet a jelenlegi 13 mandátum megtartásáért folytattunk. A mai szavazás legalább azt biztosítja Írország számára, hogy a következő ciklusban a mandátumok száma ne essen 12 alá, gondoskodva egy teljes felülvizsgálatról még 2014 előtt, amely magában foglalja a „lakosság kontra állampolgár” statisztikai alapú alkalmazásának vitatott kérdését is a tagállamokban az európai parlamenti képviselői megoszlás felmérése tekintetében. Françoise Castex (PSE), írásban . – (FR) Igennel szavaztam a 2009-es jogalkotói választások utáni európai parlamenti helyek elosztásával kapcsolatos Lamassoure-jelentésre. Az új elosztás kiegyensúlyozza a mandátumok számát a tagállamok népességének alakulásait alapul véve. Örülök, hogy Franciaországnak kettővel több európai parlamenti képviselő jut, mint ami a felülvizsgált Nizzai Szerződés esetén jutott volna. Támogatom továbbá azt az ötletet, hogy az új elosztási rendszer felülvizsgálata történjen meg jóval a 2014–2019-es parlamenti ciklust megelőzően annak érdekében, hogy biztosítsuk a parlamenti mandátumok igazságos és objektív elosztási rendszerét, figyelembe véve a népesség változásait, amely megakadályozná a tagállamok által alkalmazott, szokásos „kéz kezet mos”-megközelítést. Carlos Coelho (PPE-DE), írásban. − (PT) Noha a Szociáldemokrata Párt (SDP) által választott képviselők úgy gondolják, hogy ez nem tökéletes megoldás és nem képes feltételt szabni a további tárgyalásokhoz a jövőbeni bővítések kontextusában, három okból támogatják Lamassoure úrnak az Európai Parlament összetételéről szóló jelentését: 1. Néhány tagállam nem ért egyet az általános elvek egyszerű meghatározásával, és a jóváhagyás feltételéül kívánják az EP összetételének szigorú meghatározását, mielőtt elfogadnák a reformszerződést. Ez veszélybe sodorhatná a Tanács portugál elnökségének legfontosabb prioritását. 2. Lamassoure úr egy kiegyensúlyozott, kompromisszumos megoldást javasolt, amely egy minimális határértéket ír elő, garantálva a képviselet pluralitását a kisebb államok számára és amely a csökkenő arányosság elve alapján veszi figyelembe a többi állam demográfiai méretét, biztosítva a jó viszonyt az államok között. 3. Megakadályozza azokat az elfogadhatatlan kísérleteket a német, lengyel, spanyol és olasz képviselők részéről, amelyek arra irányulnak, hogy növeljék a népesebb országok súlyát azáltal, hogy csökkentik az olyan közepes méretű országok képviselői számát, mint Portugália. Glyn Ford (PSE), írásban . − Ki kell fejeznem a nyugtalanságomat azzal az elvvel kapcsolatban, amit már maga a jelentés plenáris ülésen való ismertetésének szándéka

11-10-2007

11-10-2007

HU


testesít meg. Alapvetően rossz, ha egy parlament dönt a saját összetételének alapelveiről. Ahogyan egy ír kollégám mondta a vitában: „A pulykák nem szavaznak a karácsonyra”. 1984 óta vagyok a Ház tagja, amikor is 434 képviselőnk volt; most 785 van. Minden egymást követő alkalommal nőtt a képviselők, munkacsoportok, bizottságok száma, és az ülések nehezen kezelhetőek és egyre eredménytelenebbekké váltak. Ezt kívánják itt intézményesíteni a 750 képviselőre történő „csökkentéssel”, ami még mindig 30–40%-kal nagyobb annál, ami hatékony volna, hacsak nem akarjuk mintának tekinteni Kína 3000 fős, leginkább díszként szolgáló Nemzeti Népi Kongresszusát. A másik, számomra döbbenetes anomália az, hogy amíg mi megválaszthatjuk az összetételünket, ami létfontosságú intézményi döntés az európai intézmények összessége és maga az Unió számára is, hogy nem választhatjuk meg az ülések helyszínét egyetlen tagállam makacssága miatt, és ehelyett inkább az azbeszttel tűzdelt Srasbourg ejt át bennünket. Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (PSE), írásban . − (PL) Sajnálom, hogy nem bizonyult lehetségesnek új és állandó megoldást találni az európai parlamenti mandátumok elosztására az Unió különböző tagállamai között. Az elosztás jelenlegi módja átmeneti, és csak a következő parlamenti ciklusra vonatkozik. A mandátumok elosztásánál alkalmazott módszer nem tiszta és nem érthető az EU polgárai számára. A csökkenő arányosság elvének alkalmazása mellett, politikai kritériumok szintén nagy hatással voltak a parlamenti mandátumok elosztására. Ez káros volt a polgárok képviseletére, amelynek történetesen az uralkodó elvnek kellene lennie. Továbbá a mandátumok javasolt elosztása az adott tagállam lakosai számán alapul ahelyett, hogy az érintett állam polgárainak számán alapulna. Az én országom, Lengyelország például az átmeneti gazdasági migráció következtében elveszíti két millió polgárát, akik jelenleg az Unió egyéb tagállamaiban dolgoznak. Mellékesen, arra is rá kell mutatni, hogy ez logikátlan, hiszen az EU támogatja a munkavállalók mobilitását. Szeretnénk megismételni a figyelmeztetésünket, miszerint azok az elvek, amiken az Unió irányítása nyugszik, túlzottan bonyolultak annak polgárai számára. A polgároknak ennélfogva egyre rosszabb az előérzetük az Unió intézményeivel kapcsolatban. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) Határozottan ellenezzük azt a gondolatot, hogy egy választókörzet létesüljön az egész EU számára az európai parlamenti mandátumok talán 10%-ával. Egy önálló uniós választókörzet megalkotása mesterséges módja az európai nép megteremtésének. Európában nincs közös, médiával ellátott politikai aréna, sem az összes tagállamot lefedő viták. Minden országnak megvan a saját politikai napirendje. Kudarcra van ítélve a nyelvi és a hagyományokban rejlő akadályok olyan uniós pártok alapításával történő leküzdése, amelyek teljes mértékben az EU hozzájárulásától függenek. Emlékeztetünk arra, hogy a 2004-es európai parlamenti választásokon a választók 54,4%-a otthon maradt. Az „otthonmaradás pártja” a legnagyobb párt az európai parlamenti választásokon. Az új tagállamokban sem tapasztalható lelkesedés az európai parlamenti választások iránt. Szlovákiában 16,96%-os volt a részvétel 2004-ben. Az EU olyan országokkal való bővítése, mint Ukrajna vagy Törökország azzal a következménnyel járna a tagállamok számára, hogy a delegációjuk csökkenne. Ez érinti a kisebb csoportokat és csökkenti a politikai sokféleséget. Nem lesz helyük a regionális és kisebbségi pártoknak az Európai Parlamentben.

37

38

HU


Úgy tűnik, hogy mind a Kereszténydemokratáknak/Konzervatívoknak, mind a Szocialistáknak van valamiféle rejtett tervük volna egy kétpárti rendszer létrehozására az Európai Parlamentben. Igennel szavazunk a jelentésre, nem azért, mert olyan kiváló, hanem mert javulást jelent. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Világosnak kell lennünk ebben, mivel sok szám szerepel. 1. A javaslat azt jelenti, hogy 1999 óta Portugáliának eleinte 25-ről 24-re változott a képviselői száma, ami most 22-re csökken, míg Németország megtartotta a 99 képviselőjét, ami most 96-ra csökken. Más szavakkal Portugália elvesztett 12%-ot, míg Németország 3%-ot. 2. A hat legnépesebb ország az európai parlamenti mandátumok 56%-ával rendelkezik. Ezzel a javaslattal ez 56% marad. Más szavakkal, ők nem adnak semmit. Így tehát a Szerződések jelenlegi reformján keresztül a főbb hatalmak újból megerősítik a Tanács fölötti ellenőrzésüket azáltal, hogy bárminemű súlyozás nélkül alkalmazzák a demográfiai kritériumot és fenntartják az EP fölötti teljes körű ellenőrzést. Portugália kudarcot vall! Ha valakik irányítás alá tartoznak, akkor másoknak... Annak érdekében, hogy palástolják egy ilyen elfogadhatatlan helyzettel kapcsolatos bűnüket, egyesek azt mondják, hogy rosszabb is lehetne. Mások úgy vélik, hogy természetes, hogy csak bizonyos országok tudják védeni érdekeiket..., mások érdekeinek kárára. Végezetül, de nem elfelejtve egyéb fontos szempontokat – így például egy nemzetek felett álló választó testület elutasítását, illetve azt, hogy minél kevesebb képviselője van Portugáliának, annál kevésbé fogják képviselni országunk politikai pluralitását – újból hangsúlyozzuk, hogy egy tisztességes intézményi szintű megoldásnak minden kétséget kizárólag tiszteletben kell tartania az egyenlő jogokkal rendelkező szuverén államok közötti együttműködés elvét. Marian Harkin (ALDE), írásban . − A 26. módosítás mellett szavazok, ami azzal érvel, hogy Írországnak meg kellene tartani jelenlegi 13 helyét. A Nizzai Szerződés értelmében Írország 12 helyet kapott; azonban a Nizzai Szerződés óta Írország lakossága 12%-kal emelkedett. Ez az EU leggyorsabb növekedést mutató nemzete, ami a nemzeti növekedést és az általában vett növekedést illeti. Ez a jelentés Írországnak 12 helyet biztosít – hárommal kevesebbet annál a 15-nél, amivel Írország az 1999–2004-es ciklusban rendelkezett, ami azt jelenti, hogy 2004-es kvótánkból 20%-ot fogunk veszíteni. Timothy Kirkhope (PPE-DE), írásban . − A brit konzervatívok ellenzik az uniós alkotmányt és az EU Reformszerződésének tervezetét. Nem értünk egyet sem az Európai Tanács kormányközi konferenciára vonatkozó mandátumtervezettel kapcsolatos tervezetének feltételeivel, sem pedig az október 5-én közzétett szerződéstervezet szövegével. Ami a Tanács azon kívánságát illeti, miszerint az Európai Parlamentnek véleményeznie kellene az Európai Parlament jövőbeli összetételét, a brit konzervatívok tartózkodtak a Lamassoure–Severin-jelentéstől. Azért tettünk így, mert nem értünk egyet a társelőadók részéről javasolt modellel és módszerrel, ami – véleményünk szerint – hosszú távon tarthatatlan. Azzal sem értünk egyet továbbá, hogy az európai parlamenti képviselőválasztás transznacionális listákról történjen.

11-10-2007

11-10-2007

HU


Mélységesen sajnáljuk továbbá, hogy mellőzték az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország közt meglévő fontos történelmi egyensúlyt ebben a kérdésben. Ennek ellenére eltökéltük, hogy az Egyesült Királyságban élők érdekeit fogjuk támogatni, akik véleményünk szerint számszakilag jelenleg alulképviseltek az Európai Parlamentben. Ezek a tényezők határozták meg az e jelentéssel kapcsolatos szavazásban képviselt álláspontunkat. Carl Lang (ITS), írásban . – (FR) Hogyan lehet az, hogy egy tagállami képviselők számára benyújtott jelentés olyan jogi és intézményi fogalmakat használ, amelyek ködösek, újak, veszélyesek és utópisztikusak? A degresszív arányosság – e jelentés fő vonása – nem jelent semmit azon a tényen kívül, hogy a nagyobb államok megint helyeket veszítenek el a kisebbekkel szemben. Igaz, hogy az Európai Tanács nizzai megbeszélésén Chirac úr indította el először a folyamatot azzal, hogy elsőként beleegyezett abba, hogy Németországra való tekintettel elszakad Franciaországtól, ellentétben a Szerződés szellemével. Ami a képviselők transznacionális listákról történő megválasztását illeti, egyértelmű, hogy mi is itt a fő cél: hogy megszabaduljanak politikailag inkorrekt felektől, akik nem fogadják el a gyenge szociáldemokrata konszenzust, valamint, hogy eltűntessenek minden olyan dologra tett utalást, ami továbbra is a nemzetállamok uralkodói tulajdona. Ezt magától értetődően nem tudjuk elfogadni. Az előadók részéről indítványozott európai polgár fogalmával kapcsolatban azt kell mondanunk, hogy az egyszerre veszélyes és utópisztikus, gyakorlatilag totalitárius. Azt sejteti, hogy az állampolgárság a múlté, és egy szép új világ új „állampolgárság nélküli” emberekből áll, akiket megfosztanak gyökerüktől, történelmüktől és kultúrájuktól. Mindezekből kifolyólag úgy érezzük, hogy a Lamassoure-jelentés elfogadhatatlan jogi, politikai és intézményi visszalépés. Kartika Tamara Liotard és Erik Meijer (GUE/NGL), írásban. – (NL) A parlamenti helyek tagállamok közötti elosztása nem objektív népességi adatokon alapul, hanem a múltban tett ígéreteken, valamint vagy megnyert vagy elvesztett tárgyalásokon. Ezért van az, hogy a nagy országok – Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság – mindig változatlan számú hellyel rendelkeznek, eltérő népességüktől függetlenül, csakúgy, mint Spanyolország és Lengyelország. Ugyanez vonatkozik Görögországra, Portugáliára, Belgiumra, a Csehországra és Magyarországra. Egyes országok alulképviseltek, így például Hollandia, ami elég bolond volt ahhoz, hogy 2000-ben kevesebb parlamenti hellyel érje be több tanácsi szavazat fejében. Támogatjuk az előadók javaslatát, mivel közelebb jár a méltányos elosztáshoz, mint a korábbi javaslatok. Minden olyan módosítást elutasítunk, ami kevésbé méltányos elosztást akar elérni, függetlenül attól, kit is támogatnak, illetve azokat is, amelyek különbséget akarnak tenni az „állampolgárok” és egyéb lakosok között az egyes országok lélekszámának kiszámításakor. Támogatjuk azokat a módosításokat, amelyek automatikusan összekapcsolják a helyek jövőbeli elosztását a tagállamok lakosságával. Elutasítjuk a tagállamonkénti helyek számának jövőbeli csökkentését, amennyiben az nem a népesség csökkenéséből ered, hanem abból, hogy 750 főben maximálják a helyek számát, vagy arra keresnek lehetőséget, hogy a képviselők egy részét transznacionális listákról válasszák. Ezzel a kikötéssel mellette szavazunk. David Martin (PSE), írásban . − Az Európai Parlament összetételéről szóló Lamassoure–Severin-jelentés mellett szavaztam, és üdvözlöm azt. Azonban kissé furcsának találom, hogy a Parlamentnek jogában áll helyei elosztásáról döntenie, arról viszont nem,

39

40

HU


hol ülésezik. Egyértelmű, hogy a Tanács nem képes elrendezni a három helyen is ülésező Parlament kuszaságát, és azt kérem, hogy kövessük a logikát, és a Parlamentnek a helyek elosztásának joga mellett adjuk meg azt a jogot is, hogy eldönthesse, hol ülésezik. Ez a jelentés egy új, méltányosabb összetételt javasol az Európai Parlamentnek a 2009–2014-es parlamenti ciklusra vonatkozóan. A jelentés alapelve a degresszív arányosság, ami felszólítja fel a nagyobb tagállamokat annak elfogadására, hogy kevesebb európai parlamenti képviselőjük legyen, mint amit a szigorú arányos megosztás megengedne, és ezzel egyetértek. Ez biztosítani fogja, hogy a kisebb tagállamok életképes parlamenti küldöttségekkel rendelkezzenek, és hogy a Parlament visszatérjen a kissé ésszerűbb 750 fős nagysághoz. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Tekintettel arra, hogy módosítani kell az Európai Parlament összetételét a múltbeli és jövőbeli bővítések miatt, úgy vélem, hogy az ebben a jelentésben elfogadott megoldás rendelkezik azzal az előnnyel, hogy összeegyeztethető a korábban elfogadottakkal (Nizza), hogy nem növeli a legnépesebb államok mások feletti rendelkezését azáltal, hogy egyensúlyt tart fenn az államok között, ami eléggé érthető, valamint segít a reformszerződés elfogadásával kapcsolatos nehézségek csökkentésében. Így tehát annak ellenére, hogy – amint a szavazásból is látszik – egy, az állampolgárság és nem a tartózkodási hely alapján működő modellt részesítek előnyben – tekintettel arra, hogy a polgárok és az Európai Unió közti kapcsolatnak az állampolgárságon és nem a lakóhelyen kell alapulnia – a jelentés mellett szavaztam. Marek Siwiec (PSE), írásban . − A mai szavazás alapvető fontosságú volt az EP jövőbeni munkájával kapcsolatban. Arra sort kellett keríteni, hogy egy ilyen érzékeny kérdésben határozott politikai jelzés érkezzen az Európai Parlamenttől az Európai Tanácshoz, amely rámutat arra, hogy felül lehet kerekedni a nemzeti érdekeken, hogy jobb rendszerben állapodjunk meg a Nizzai Szerződésben megállapítottnál. Még akkor is, ha a mai napon tett javaslat messze áll a tökéletestől, igazságosabb, mint a helyek azon elosztása, amit a Nizzai Szerződés állapított meg. Azt követően, hogy az EP egyhangúlag arra szólította fel a Tanácsot, hogy még jóval a 2014-es választások előtt határozza meg a „polgárok” fogalmát, amint azt a 9a. cikk (2) bekezdése kimondja, úgy döntöttem, hogy országom és az EP működése érdekében a jelentés mellett szavazok, mivel valamiféle haladást mutat a korábban megállapodottakhoz képest. Eva-Britt Svensson (GUE/NGL), írásban. − (SV) Az ügy jelentőségét nem kell túlértékelni. A képviselői mandátum tagállamok közötti új elosztása nem fogja megváltoztatni a jelenlegi fejlődést az EU tagállamokban. A többség továbbra is a gazdasági liberálisokkal és föderalistákkal marad a Parlamentben. Mindazonáltal a jelentés egyértelműen kifejezi az elosztásra irányadó elveket, amely természeténél fogva megközelítőleges értéket ad a végső elemzésnél. Az elosztás még jobb lesz, mint a jelenlegi helyzetben, hiszen a legnagyobb ország kevesebb képviselőt kap, míg a kisebb többet. Ezért a jelentés mellett szavaztam, annak ellenére, hogy vannak olyan bekezdések, amelyeket nem támogatok, különösen a transznacionális listákat és európai pártokat érintő rendelkezéseket. Georgios Toussas (GUE/NGL), írásban. – (EL) A Görög Kommunista Párt az Európai Parlamentben a Lamassoure–Severin-jelentés ellen szavazott, mert ez továbberősíti az Európai Parlament konfrontatív természetét. Thomas Wise (IND/DEM), írásban . − A 25. módosítás ellen szavaztam, mert amíg az Egyesült Királyság az EU tagja, addig az azt képviselő európai parlamenti képviselők számát

11-10-2007

11-10-2007

HU


egyáltalán nem szabad csökkenteni. Tehát a 74 európai parlamenti képviselőre szavazni ugyanaz, mint arra szavazni, hogy néggyel csökkentsék a számukat. A javasolt, „csökkenő arányosság” elve alapján, amelynek fogalma még meghatározásra vár, a kisebb országok és a mikroállamok aránytalanul túlképviseltté válnak, míg a nagyobb államok, mint az Egyesült Királyság, alulképviseltté. Tekintettel annak a kelet-európai népességnek a nagyságára, amelyik 2004 óta az Egyesült Királyságba emigrált, és arra, hogy jelenleg jogosultak szavazni az európai parlamenti választásokon, az Egyesült Királyság európai parlamenti képviselőinek száma legalább 78 kell, hogy maradjon, ha nem több. Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) Svédországnak népszavazást kell tartania az új alkotmányról, annak érdekében, hogy szert tegyen kivételekre és egy beleegyezési záradékra (ahogyan az Egyesült Királyság). Egy ilyen beleegyezési záradékkal például Svédország megszerzi a jogot, hogy maga döntsön, hogy akarja-e és ha igen, mikor vezeti be az eurót és csatlakozik a Szociális Chartához. Ez mindazonáltal nem jelenti azt, hogy ne akarnék egy világos dokumentumot az Európai Unió alapjául, amely világosan meghatározza az Európai Unió hatáskörét. Egy ilyen dokumentumnak tartalmaznia kell többek között a parlamenti képviselői helyek megosztásának szabályait. Ezért kész vagyok támogatni az új uniós alkotmányra irányuló javaslatnak ezt a részét, amely kifejezetten a helyek elosztásával kapcsolatos. Valójában, hacsak a képviselői mandátumok megosztására irányuló javaslat nem kerül összhangba az új uniós alkotmányra irányuló javaslattal, akkor nagy a kockázata, hogy a Nizzai Szerződéshez kell visszanyúlnunk. A Nizzai Szerződés alapján Svédország mindössze 18 képviselői helyet kap, kettővel kevesebbet, mint az új uniós alkotmányra irányuló javaslat alapján, és kettővel kevesebbet, mint amire jogosult az uniós tagállamokhoz viszonyított mérete alapján. − A Gázai-övezet humanitárius helyzete (B6-0375/2007) Françoise Castex (PSE), írásban . – (FR) Igennel szavaztam a gázai helyzet megoldásával kapcsolatos állásfoglalásra. Aggódom a palesztin egészségi mutatók megromlása miatt, és tisztában vagyok a határátkelőhelyek lezárása okozta nehézségekkel, az ennélfogva csökkent gazdasági aktivitással és csökkent szabad áruforgalommal, kérem, hogy a sürgősségi és a humanitárius segély akadálytalanul eljuthasson oda. Elítélem a Gázában uralkodó, egyre nehezedő életkörülményeket: az emberek és áruk mozgását akadályozó blokádot, a vízhez, ételhez, villamos energiához való hozzáférés részleges privatizációját, a mezőgazdasági földek megsemmisülését, valamint azt, hogy alapvető szolgáltatások – mint a szemétszállítás – nem működnek megfelelően és az összeomlás határán vannak. Úgy érzem, sürgős teljes mértékben tiszteletben tartani az emberi jogokat Gázában és szeretnék összehívni egy nemzetközi békekonferenciát az igazságos és tartós béke megteremtésére az izraeliek és a palesztinok között; olyan békéé, amely az izraeliek biztonságos, elismert határokon belüli élethez való, és a palesztinok életképes államhoz való jogaival kapcsolatos, vonatkozó ENSZ biztonsági tanácsi határozatokon alapul. Glyn Ford (PSE), írásban . − Támogatom az állásfoglalást. A jelenlegi gázai humanitárius helyzet csupán mély aggodalmat okozhat. A Gázai Övezet izraeli blokádját fel kell oldani és az villamos energiát és az üzemanyagot biztosítani kell. Izraelnek továbbá garantálnia kell a pénzeszközök 2007 szeptembere óta felfüggesztett áramlását a Gázai Övezetbe,

41

42

HU


amelynek hiánya súlyosan befolyásolta a palesztin emberek gazdasági, szociális és mindennapi életét. A Tanácsnak és a Bizottságnak igénybe kell vennie minden eszközt a nyomásgyakorlásra, hogy rávegye az izraeli kormányt arra, hogy megmozduljon és garantálja a jövőbeni alapvető humanitárius segélyt a palesztin embereknek. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az adott borzalmas helyzetre, amelybe a palesztin emberek kerültek, az Európai Parlament elfogadott egy állásfoglalást, amely – noha elismeri a helyzet rendkívüli komolyságát nemcsak a Gázai Övezetben, hanem más palesztin fennhatóságú területeken is – nem tartja felelősnek vagy ítéli el Izraelt annak mélyreható felelőssége miatt különösen a Palesztin Nemzeti Fennhatóság, annak intézményei és infrastruktúrája megsemmisítése miatt, beleértve azokat, amelyek a lakosság legelemibb szükségleteit elégítik ki, sem pedig azért, mert keresi a módját a szuverén, független és életképes palesztin állam létrehozásának megakadályozására. Izrael brutális blokádot vezetett be a Gázai Övezetben, egy hatalmas börtönt teremtve ezáltal a palesztin emberek számára, amint azt az ENSZ tisztviselői hosszú ideje jelentették, megfosztva őket a legalapvetőbb emberi jogaiktól, és megakadályozva az ENSZ szervezetei humanitárius segélyszállítmányainak odajutását. Ennek az embertelen blokádnak meg kell szűnnie, Izraelt utasítani kell, hogy vessen véget a palesztin emberekkel szembeni agressziónak, valamint hogy tartsa teljes tiszteletben és tartsa be a nemzetközi jogot és az ENSZ határozatait. Létfontosságú továbbá, hogy sürgős humanitárius segélyek jussanak el a palesztin emberekhez. Egy méltányos és tartós megoldás a Közép-Kelet számára csak a palesztin emberek független és szuverén saját államhoz való elidegeníthetetlen jogának tiszteletben tartásával érhető el, amely az 1967-es határokkal rendelkezik, és amelynek Kelet-Jeruzsálem a fővárosa. David Martin (PSE), írásban . − Igennel szavaztam arra az állásfoglalásra, amely felhívja a figyelmet a Gázai Övezetben élő emberek helyzetére. Felszólítja Izraelt, hogy teljesítse a genfi egyezmények szerinti nemzetközi kötelezettségeit, garantálja a humanitárius segély, humanitárius segítségnyújtás és alapvető szolgáltatások, mint a villamos energia és üzemanyag beáramlását a Gázai Övezetbe. Nemzetközi békekonferenciát és a blokád megszüntetését sürgetve, és arra kérve a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ezen munkálkodjon, csatlakozom az európai parlamenti képviselők nagy részéhez olyan ötletek keresésében, amelyek javíthatják azok helyzetét, akik a status quo következményeit nyögik. Pierre Schapira (PSE), írásban . – (FR) Üdvözlöm az EP Gázai-övezetről szóló állásfoglalását. Az izraeli kormány részéről tett intézkedés, amelynek értelmében a Gázai-övezetet „ellenséges entitássá” nyilvánítják, a gazdasági szankciók előfutára. Ez az intézkedés olyankor történik, amikor a Gázai-övezet egyre jobban elmerül egy humanitárius válságban, amelyet az is súlyosbít, hogy felfüggesztették a palesztin kormánynak adott közvetlen nemzetközi segélyeket, valamint hogy Izrael 2006 márciusa óta nem fizeti vissza a palesztin hatóságoknak esedékes adókat. Még akkor is az alapvető élelmiszerek hiányáról számol be az ENSZ Palesztin Menekültek Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala a Közel-Keleten, ha az izraeli hatóságok beengedik az élelmiszerszállítmányokat Gázába; ennek oka a karni határátkelőhely gyakori bezárásában keresendő.

11-10-2007

11-10-2007

HU


Nem néznénk szembe ilyen arányú humanitárius válsággal, amennyiben először is nem állítottuk volna le a palesztinoknak szánt segélyeket. Számos egyéb szervezet fenntartotta együttműködését Palesztinával, főként nagyszámú európai helyi hatóság. Nem volna itt az ideje annak, hogy felülvizsgáljuk a Palesztinával szembeni szankcióink politikáját, hogy az ne gátolja a legalapvetőbb humanitárius segélyek kiosztását a helyi lakosságnak? Brian Simpson (PSE), írásban . − Szeretném hangsúlyozni a humanitárius helyzet fontosságát a Gázai-övezetben. Bár elfogadom, hogy a politikai helyzet okozza a gázaiak szorult helyzetét, az emberek azok – férfiak nők és gyerekek –, akik szenvednek, és a jó ég tudja, mi lesz ennek a hosszú távú következménye. Egyetértek azzal, hogy Izraelnek biztonságban kell éreznie magát saját határain belül, azonban Izraelnek kötelezettségei is vannak, amelyek értelmében biztosítania kell, hogy a Gázai-övezet humanitárius segélyben és támogatásban részesül. Gáza felelős az Izraelt ért támadások befejezéséért, mi pedig valamennyien felelősek vagyunk azért, hogy egy életképes állam megvalósulását segítsük elő a palesztinok számára, hogy biztonságban és békében élhessenek. Támogatom ezt a jelentést, mert ezúttal valóban alapvető fontosságú, hogy mi itt az EU-ban hallassuk hangunkat a gázaiak nevében. Segítségre van szükségük és ezt meg kell nekik adnunk. Peter Skinner (PSE), írásban . − Szeretném támogatni azoknak az igyekezetét ebben a Házban, akik felhívták figyelmünket azoknak a szörnyű problémáira, akik elsősorban a Gázai-övezetben, valamint Izrael államban és a palesztin területeken élnek. Csak egyetlen út vezet előre: az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozatai által kijelölt út, valamint egy nemzetközi békekonferencia összehívása e vonalak mentén. − Jelentés: Raül Romeva i Rueda (A6-0338/2007) Bernadette Vergnaud (PSE). – (FR) Tisztelt elnök asszony! Azért gyilkolják le őket, mert nők. Ezek a gyilkosságok asszonygyilkosságként ismertek, mivel azt a patriarchális gondolkodásmód társadalmi kontextusa befolyásolja, ami megakadályozza a nők társadalmi függetlenségét. Romeva úr rendkívül kiegyensúlyozott jelentése, amely azonban kifejezetten utal a Latin-Amerikában és Mexikóban történt asszonygyilkosságra, azon globális stratégia részét képezi, amelynek célja a nők erőszakos halálának megszüntetése és megakadályozása szerte a világon. Éppen ezért szavaztam mellette: az Európai Uniónak támogatnia és védenie kell a nemek közötti egyenlőség értékeit. Módosításaim, amelyeket egyébként az előadó is átvett, az áldozatok családjainak támogatására összpontosított, akik gyakran teljes mértékben tehetetlenek, és ráadásul annak a fájdalmát is elviselik, látják, a gyilkosságok büntetlenek maradnak. Így tehát azt kérem, kerüljön sor a nemi problémákkal kapcsolatos figyelemfelkeltésre és képzési programokra, valamint olyan intézkedésekre, amelyek a tanúk, az áldozatok, valamint családjaik számára hatékony védelmi rendszert, továbbá pszichológiai támogatást és ingyenes jogsegélyt hoznak létre.

43

44

HU


Jean-Pierre Audy (PPE-DE), írásban . – (FR) Spanyol kollégánk, Raül Romeva i Rueda jelentése mellett szavaztam, amely a mexikói és közép-amerikai asszonygyilkosságokról, valamint az Európai Unió szerepéről szólt. Sajnálom, hogy itt Közép-Amerikára és Mexikóra összpontosítunk, mivel számos olyan hely van szerte a világon, ahol nem oldódott meg az asszonygyilkosságok kérdése. Támogatok minden olyan stratégiát, ami a nőkkel szembeni erőszak egész világra kiterjedő eltörlését tűzte ki célul. A nők szenvedését nem lehet közömbösen kezelni, és támogatnunk kell őket, mivel forradalmuk lesz számos olyan geopolitikai trend alapja, amely az Európai Unió által támogatott eszmék – nevezetesen a nemek közötti egyenlőség – mellett áll. Gerard Batten, Godfrey Bloom, Derek Roland Clark, Michael Henry Nattrass, Jeffrey Titford (IND/DEM), írásban . − Az UKIP tartózkodik e jelentéssel kapcsolatban, mivel nem ismerjük el a Parlament legitimitását. Ez semmilyen módon nem tükrözi a jelentés tartalmáról alkotott véleményünket. Ilda Figueiredo (GUE/NGL), írásban. − (PT) A jelentés mellett szavaztunk, amely kifejezi az Európai Parlament szolidaritását az erőszaktól szenvedő nőkkel szerte a világban, beleértve saját országainkat is az Európai Unióban, de elsősorban Mexikóra és bizonyos közép-amerikai országok súlyos helyzetére helyezve a hangsúlyt, ahol valódi kultúrája van az asszonygyilkosságnak, amely az utóbbi években több ezer nő erőszakos halálát okozta, és amit nem lehet egyszerűen az általánosan elterjedt erőszakos légkörnek tulajdonítani. Ez a helyzet a nők számára kedvezőtlen kulturális okokban és társadalmi–gazdasági kontextusban gyökerezik, és az őslakos nők esetében még súlyosabb, mivel ők még nagyobb fokú gazdasági függőségtől szenvednek. Azonban a bűnöző bandák tevékenységei is súlyosbítják ezt. Reméljük, hogy ez a jelentés reflektorfénybe állítja ezt a súlyos helyzetet, és segít annak biztosításában, hogy a különböző érintett országokban megtörténjenek a szükséges lépések az asszonygyilkosság és a nőkkel szembeni erőszak megszüntetésére. Hélène Goudin és Nils Lundgren (IND/DEM), írásban. − (SV) A June List hiszi, hogy az emberi jogokat minden társadalomban támogatni kell szerte a világban: mind az uniós tagállamokban, mind pedig egyéb országokban. A jelentés egy állásfoglalásra irányuló indítvány, amely arra szólítja fel a tagállamokat, valamint az érintett országokat, hogy dolgozzanak a nők jogainak megóvásán. Ez dicséretre méltó szándék, azonban nem ez a megfelelő fórum ezen ügy megvitatására. Szokás szerint vannak benne olyan bekezdések, ahol az EU egyhangúan szeretne fellépni a külpolitika terén. A jelentés azzal, hogy új költségvetési tételeket, kampányokat és az EU nagyobb elkötelezettségét javasolja, több hatalomra szeretne szert tenni, és az ehhez hasonló kérdéseket erre a célra szeretné felhasználni. Elfogadhatatlanok a nőkkel szembeni bűncselekmények és örömmel kell fogadni az ennek megszüntetésére irányuló, a szuverén államok közti párbeszédet, mivel fontos a nők sebezhető pozíciójának javítása szerte a világban. Azonban az EU-nak nem szabad egységes külpolitikára törekednie, és ez okból úgy döntöttünk, hogy a jelentés ellen szavazunk. Jean Lambert (Verts/ALE), írásban . − Teljes mértékben támogatom a jelentést. A nemek közötti egyenlőség, a méltósághoz és a békés léthez való jog figyelembe vétele nélkül lehetetlenség a fenntartható fejlődés. Az ilyen bűncselekményeket nem szabad csupán a kultúra kifejeződésének tekinteni; sem pedig figyelmen kívül hagyni, amennyiben olyan

11-10-2007

11-10-2007

HU


nők ellen követik el azokat, akik esetleg szexuális szolgáltatásból élnek. Ha nem történnek komoly és következetes lépések az elkövetők felkutatása, feljelentése és büntetése terén, akkor az azt jelzi, hogy az erőszak elfogadható, és akkor senki sincs biztonságban. A jelentésben ismertetett javaslatok kiérdemlik támogatásunkat, és bízom abban, hogy a Parlament figyelemmel fogja kísérni az ezek kapcsán tett előrelépéseket. Különösen fontos külpolitikáink emberi jogi dimenziója: dolgoznunk kell az emberek biztonságos léthez való jogáért, hogy gyakorolhassák demokratikus jogaikat és szabadságaikat a társadalom valamennyi szintjén, foglalkozásuktól és helyzetüktől függetlenül. Erika Mann (PSE), írásban . − Kiegyensúlyozott Raül Romeva i Rueda úrnak a közép-amerikai és mexikói asszonygyilkosságokról és az Európai Unió ennek megakadályozásában játszott szerepéről jelentése. Szeretnék köszönetet mondani az előadónak kiváló munkájáért és elkötelezettségéért. Nagyon érzékenyen és pozitív politikai stílusban vezette le a tárgyalásokat. Szeretném megköszönni a témának szentelt figyelmét is. Az emberi jogok nagy fontosságnak örvendenek az Európai Unióban. Szerencsére az EU és Mexikó között az emberi jogok témája fontos szerepet játszik; mivel a szabadkereskedelmi megállapodás részeként egyfajta hivatalos formát öltöttek, és döntő szerepük van közös parlamenti küldöttségünkben is, amelynek van szerencsém elnöke lenni, és ahol mexikói oldalról José Guadarrama Márquez szenátor úr elnököl. David Martin (PSE), írásban . − Az általam határozottan támogatott jelentés mellett szavaztam, ami az asszonygyilkosságok felszámolásra és megelőzésére irányuló globális stratégia része, és ami partnerségi megállapodások keretein belül uniós lépéseket javasol. Remélem, szemtanúja leszek annak, ahogyan a nemzeti kormányok foglalkoznak ezzel a kérdéssel a latin-amerikai országokkal fenntartott bilaterális kapcsolataik keretein belül, valamint az európai intézmények is stratégiai partneri kapcsolataikon belül, hogy támogassák az erőszakkal kapcsolatos megelőző és védelmi politikákat. Tobias Pflüger (GUE/NGL), írásban. − (DE) Támogattam Raül Romeva i Rueda úr jelentését, mivel néhány pontban egyértelműen meghatározza a mexikói és közép-amerikai asszonygyilkosságok főbb okait: a gyilkosságokra akadálytalanul kerül sor egy olyan társadalmi és gazdasági közegben, amelyet kizárólag a gazdasági érdekek mozgatnak. Ezen gyilkosságok nagy százaléka a maquiladora iparral (exportpiacra termelő, alvállalkozóként működő cégek) bíró, ún. szabadkereskedelmi övezetekben történt, ahol a szociális infrastruktúra hiánya és a szegénység magas aránya mellé a félig legális biztonsági erők büntetlensége is járul. Ezeket a struktúrákat az EU Mexikóhoz és Közép-Amerikához fűződő kapcsolatai is megerősítik, amelyek a kereskedelem fellendítésére helyezik a hangsúlyt. Az EU Közép-Amerikával kötött társulási megállapodása, amelynek megkötésére ez év vége előtt kerül sor, már a jelen formájában is arra mutat rá, hogy az EU elsősorban a piac liberalizálásában és a deregulációban érdekelt. Azonban a Bizottság részéről támogatott „kereskedelem és beruházás számára kedvező légkör kialakítása” pontosan olyan struktúrákhoz vezet, amelyek a jelentés szerint kedvezőtlen társadalmi és gazdasági környezetet hoznak létre, ami elősegíti a nők nagy arányú meggyilkolását. A jelentés továbbá azt a fontos jelet is közvetíti, miszerint végre az EU és Mexikó között köttetett, ún. „globális megállapodásban” szereplő emberi jogi záradék szerint kell cselekedni. Meg kell erősíteni a rokonok és áldozatok szövetségeivel kapcsolatos munkát is.

45

46

HU


− Jelentés: Bart Staes (A6-0337/2007) David Martin (PSE), írásban . − E jelentés mellett szavaztam, amely azt javasolja, hogy a csalás megelőzése érdekében számítógépesítsék a tranzit-jellegű mozgások, a jogi kereteket vizsgálják felül, és a Bizottság és a tagállamok közös kockázatelemzéseken alapulva javítsanak a fizikai ellenőrzéseken. A kérdés érinti az Egyesült Királyságot: a potenciális ÁFA-bevétel akár 4%-a is csalás áldozatául eshet a területen. Andreas Mölzer (ITS), írásban. − (DE) A határok megszüntetése nagyon gyorsan és látványosan érezteti hatását a cigaretta forgalmának jelentős csökkenésében, és nem csupán a határ menti területeken, hanem a belső régiókban is. A reménytelen munkaerőpiaci körülmények sokakat arra csábítanak, hogy kis mennyiségű dohányterméket csempésszenek át gyalog a határon bevételük növelése érdekében. A magas szállítási költségek ellenére is hatalmas haszonrés ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi években nőtt a dohánycsempészet aránya. A kisebb bűncselekményként jellemzett gyakorlat egyes területeken bűnbandáknak jelent megélhetési forrást, ráadásul nagyon jót: elvégre könnyű behozni ezeket a feketepiaci termékeket az Európai Unióba a dohányosok számára. A csempészek tudják, hogy a tájékoztató kampányok kis valószínűséggel fognak változtatni a helyzeten, mivel a tanulmányok is arról árulkodnak, hogy a legtöbb vevő tökéletesen tisztában van a káros anyagok e termékekben található magas koncentrációjával, valamint a kiszabható büntetések kockázatával. Montenegró szerepe kifejezetten szégyenletes, mivel ez lett Európa fő dohánycsempészeti központja azzal, hogy az állam nagyvonalú csökkentést hajtott végre. Nagyobb nyomást kell rájuk gyakorolni a jelenleg folyamatban levő tárgyalások során, és természetesen a büntetéseknek is jóval szigorúbbaknak kell lenniük, valamint egységes címkézési rendszert kell bevezetni, hogy véget vessünk annak helyzetnek, amelyben a dohánygyártók jövedelmező exporttevékenysége illegális újbóli behozatallal végződik. Glenis Willmott (PSE), írásban . − Az EPLP támogatja a Philip Morris-megállapodás azon célját, hogy az EU-ban küzdjünk a csalás és a tiltott cigaretta-kereskedelem ellen. Az Egyesült Királyság kormánya azonban nem írta alá a megállapodást, mivel az ellentmondásba kerülne a meglévő, dohánycsempészéről szóló brit jogszabállyal. A meglévő jogszabály valamennyi dohánygyártóra vonatkozik, ami fontos annak biztosításában, hogy a csempészet nem kerül át egyszerűen olyan gyártók termékeire, akik úgy döntöttek, nem írják alá a megállapodást, vagy akik esetleg valamikor a visszalépés mellett döntenek. Ez a jogszabály nem tartalmaz továbbá jelentős kirekesztéseket, ami jobban lehetővé teszik az Egyesült Királyság számára, hogy kezelje a dohánycsempészettel kapcsolatban felmerülő különféle problémákat. – Jelentés: Anne E. Jensen (A6-0349/2007) Nina Škottová (PPE-DE). - (CS) Tisztelt elnök asszony, hölgyeim és uraim! Üdvözlöm Jensen asszony merész jelentését, mivel a földi járatkiszolgálás minőségének utóbbi időben tapasztalt csökkenése egyre sürgetőbb kérdéssé vált, a légiközlekedési üzletág igazi Achilles-sarkává. Ennek számos oka van. Azokra szeretnék kitérni, amelyek bizonyos repülőtereken az EU-szerte tapasztalható, fokozott biztonsági intézkedésekkel kapcsolatosak. Ezek az intézkedések gyakran az emberi méltóság megalázásával határosak, és növelik a fertőző megbetegedések terjedésének veszélyét anélkül, hogy bármiféle kézzelfogható hatásuk

11-10-2007

11-10-2007

HU


lenne a biztonságra. Arra a követelményre gondolok például, hogy a női utasok nyilvánosan vegyenek le mindenféle zakó-típusú ruhadarabot, még akkor is, ha csak a fehérnemű fölött viselik azt. Hasonlóképpen, a lábbeli levételét gyakran követi mezítlábas ácsorgás a fagyos padlón, mielőtt át lehetne menni a biztonsági detektoron. Ráadásul amikor az utasok személyes dolgait nézik át, akkor a személyzet gyakran nincs tekintettel az alapvető higiéniás szabályokra. Evidens, hogy ha nem veszünk tudomást az ilyen kérdésekről, és nem várunk jobb utazási kultúrát, valamint tiszteletet és udvariasságot várunk el a biztonsági ellenőrzés során a földi kiszolgáló személyzettől, akkor a polgári légi közlekedés – ami a földi járatkiszolgálást illeti – időnként döbbenetes és kellemetlen élmény lesz. Pedro Guerreiro (GUE/NGL), írásban. − (PT) Az áruk és utasok légi szállításának gyors növekedésére mutatva a Bizottság úgy döntött, hogy elkészít egy „cselekvési tervet az európai repülőtéri kapacitás, hatékonyság és biztonság” témájában, amelyben számos intézkedést terjeszt elő. Ez az európai parlamenti állásfoglalás, annak ellenére, hogy tartalmaz olyan szempontokat, amelyekkel egyetértünk – például, amikor arra utal, hogy tiszteletben kell tartani a szociális jogszabályokat és kollektív szerződéseket, képzéseket, vagy a legtávolabbi régiók igényeit – az ágazat liberalizációjára, valamint az ún. „egységes európai égbolt” megalkotására fizet elő. Bár rávilágít arra, hogy a repülőtéri infrastruktúra megtervezésének felelősségét a tagállamoknál kell hagyni, egy „globális uniós megközelítést” támogat „a többletkapacitás igénye, a többletkapacitásba történő jövőbeni befektetések korlátai és a stratégiai tengelyek tekintetében”. Az állásfoglalás megerősíti a „közösségi versenyszabályok” elsőbbségét, különös tekintettel a földi járatkiszolgálásra, amelynél nem kizárt a további liberalizáció. Így tehát javasolja a repülőtereken engedélyezett szolgáltatók minimális számának emelését, nem szabván mesterséges korlátot a harmadik fél jelentette földi kiszolgálók számának, valamint megszüntetve a földi kiszolgálók piaci belépésével kapcsolatos korlátozásokat. Ez a kritikus álláspontunk. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Tisztelt elnök úr! Jensen asszonynak „Az európai repülőterek kapacitása és földi járatkiszolgálása: egy hatékonyabb politika felé” című jelentése (2007/2092(INI)) mellett szavaztam. A jelentés megfelelően figyelembe veszi a repülőterek számára szükséges kapacitás biztosításának kérdését. A légi közlekedés éves szinten 5,2%-kal nő. Számítások szerint 2025-ig több, mint 60 repülőtér nem lesz képes megbirkózni a légi közlekedési igényekkel. A jelentés előírja, hogy a légi közlekedés növekedéséhez műszaki és szabályozói programok is csatlakozzanak, annak külső hatását korlátozandó. Az előadó helyesen mutat rá arra, hogy az Európai Unió csak akkor tud megfelelni követelményeinek ezen a területen, ha különböző típusú repülőterekről gondoskodik, és megfelel minden egyes ország sajátos igényeinek. David Martin (PSE), írásban . − E jelentés mellett szavaztam, amely felszólítja a Bizottságot, hogy 2009 előtt terjesszen elő egy főtervet Európa megnövelt repülőtéri kapacitásáról annak érdekében, hogy elősegítse és jobban koordinálja azon európai kezdeményezéseket, amelyek a nemzetközi forgalomra szánt új repülőtéri kapacitások

47

48

HU


kiépítésére, illetve a meglévő kapacitások jobb kihasználására vonatkoznak. Csupán a nemzeti sajátosságoknak megfelelő különböző repülőtéri modellek együttes léte teszi lehetővé, hogy az EU kielégítse szükségleteit ezen a téren. Zita Pleštinská (PPE-DE), írásban. − (SK) „Az európai repülőterek kapacitása és földi járatkiszolgálása: egy hatékonyabb politika felé” című Jensen-jelentés mellett szavaztam, mivel úgy vélem, alapvető fontosságú a fenntartható regionális fejlődés biztosítása tekintetében. A közlekedési infrastruktúra gyakran döntő tényező a regionális befektetések helyének kiválasztásában, turisztikai fejlesztésekben és az áruk gyors szállításában. A légi közlekedés fontos hozzáadott értéket képvisel, főleg a kevésbé fejlett, periférikus és szigeti régiókban. A globalizáció és gyors gazdasági fejlődés fellendíti a repülőutakkal kapcsolatos igényt az EU-ban. Európában a légi közlekedés jelenlegi és jövőbeni fejlődése sürgős előrelátást tesz szükségessé, hogy előre meg lehessen sejteni az uniós szinten elfogadandó szükséges lépéseket az uniós polgárok és az egész gazdaság érdekében. Véleményem szerint minden európai régió képét javíthatja új repülőterek építése, a meglévők korszerűsítése és a katonai repülőterek polgárivá alakítása. A repülőterek és logisztikai infrastruktúrák építése és kibővítése megfelelő támogatást igényel a nemzeti és regionális hatóságoktól. A repülőtereket regionális területfejlesztési tervekbe kell illeszteni; továbbá a regionális fejlesztési stratégiák részét kell képezniük, valamint területi hatásvizsgálatnak kell alávetni őket szigorú környezetvédelmi hatásvizsgálattal együtt. Legfontosabbnak a repülőtéri infrastruktúra nemzeti és regionális alapokból történő finanszírozását tartom, ami mellett elengedhetetlen a transzeurópai közlekedési hálózat, a Kohéziós Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap pénzügyi támogatása. Luís Queiró (PPE-DE), írásban. − (PT) Azáltal, hogy „a zsúfolt repülőterek közelében létesítendő tehermentesítő repülőterek építését” nevezték meg egyik megoldásként a repülőterek zsúfoltságára, amint azt Lisszabonban is láttuk, és figyelembe véve azt, hogy „a hagyományos légiforgalmi társaságok, a fapados társágok, a charter társaságok, a teherszállító és üzleti repülőgépek különböző követelményekkel néznek szembe a repülőtéri szolgáltatások és a résidő-kiosztás terén”, az Európai Parlament azokat a megoldásokat támogatja, amelyek kevésbé költségesek, de azzal egy időben megfelelnek a növekvő légi forgalom jelentette igényeknek, nem feledkezve meg e növekedés sajátos jellemzőiről. Így tehát a jelentés mellett szavaztam, mivel úgy gondolom, hogy értelme ellentétes a Demokrata és Szociális Centrum/Néppárt (CDS-PP) által képviselt lisszaboni állásponttal, ami magában foglalja a „Portela +1” opciót. Olle Schmidt (ALDE), írásban. − (SV) Anne Jenssen jelentése olyan problémával foglalkozik, ami a lehető legnagyobb mértékben transznacionális. Másként megfogalmazva: nem az EU-s vonatkozása miatt szavaztam végül a legtöbb módosítás ellen, és végezetül tartózkodtam teljes egészében jelentéstől is. A jelentéssel kapcsolatban az volt a legnagyobb probléma, hogy végső változata túl részletes lett. Nehezen tudom megérteni, hogy miért van szükség egy főtervre uniós szinten, amely meghatározza a földi járatkiszolgálások megszervezését a repülőtereken, azt pedig még kevésbé, hogy miért kellene Brüsszelnek további szabályokat és díjakat alkotnia az alkalmazottak képzése vagy a repülőterek elhelyezkedése kapcsán. Anélkül, hogy belemennénk például a brommai repülőtér elhelyezkedésének kérdésébe, azzal fejezem be, hogy annak indokolt módon Stockholm és Svédország, nem pedig az Európai Parlament döntése alapján kell történnie.

11-10-2007

11-10-2007

HU


Lars Wohlin (PPE-DE), írásban. − (SV) A repülőtéri kapacitásról szóló saját kezdeményezésű jelentés nagyratörő terveket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mit is lehet elérni az EU központi tervezésén keresztül. A jelentés szerint Európa jelentős növekedéssel szembesül a repülőtér-használat terén, és a meglévő források „optimalizálására” van szükség. Azt állítja, hogy a jövőbeli fejlesztések rávilágítanak az uniós szintű beavatkozás szükségességére „az uniós polgárok és az EU gazdaságának egésze javára”. Még a repülőtereknek kapcsolatot biztosító infrastruktúra kérdésébe is belemegy. Az esetek túlnyomó többségében nemzetközi verseny áll fenn az országok és a repülőterek között, és stratégiai döntéseket kell hozni nemzeti szinten. Egyes országokban a repülőterek magánkézben vannak, a befektetéseket pedig a nyereségességi megfontolások vezérlik, míg máshol állami tulajdont képeznek. Így tehát ezen a területen az uniós tervezés teljes mértékben valószerűtlen. Nem ismerjük a jövőbeli igényeket; és ez állandóan változik és mozog a különböző területek és országok között. Azt sem tudjuk megjósolni, hogy a műszaki fejlesztések hogyan befolyásolhatják a növekedést. Nem ismerjük az előidézett költségeket sem. Ráadásul normális esetben az infrastruktúrára vonatkozó minden költség-előirányzat két-háromszor magasabb a becsültnél. Hasonlóképpen a földi járatkiszolgálás kérdésének is az egyes repülőterekhez kellene tartoznia, és nem uniós szinten kellene szabályozni azt. A jelentést a tervgazdaságra jellemző gondolkodásmód ihlette. Nem támogathatom a jelentést, ami módfelett emlékeztet a volt szocialista országok rendszereire, és így ellene szavaztam. 10. Szavazathelyesbítések és szavazási szándékok: lásd a jegyzőkönyvet 11. A küldöttségek tagjai: lásd a jegyzőkönyvet 12. Egyes okiratokra vonatkozó határozatok: lásd a jegyzőkönyvet 13. A jelen ülésen elfogadott szövegek továbbítása: lásd a jegyzőkönyvet 14. A következő ülések időpontjai: lásd a jegyzőkönyvet 15. Az ülés berekesztése Elnök. − Még egyszer köszönök mindent a mai napon tolmácsainknak és technikusainknak. Az Európai Parlament ülését berekesztem. (Az ülést 12.05-kor berekesztik.)

49

2007. OKTÓBER 11., CSÜTÖRTÖK

Recommend Documents