!HU000004797T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 004 797
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA C07D 471/04
(21) Magyar ügyszám: E 04 737186 (22) A bejelentés napja: 2004. 06. 28. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20040737186 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1648889 A1 2005. 01. 20. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1648889 B1 2008. 10. 29.
(51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 20030486351 P 2003. 07. 11.
(73) Jogosult: Warner-Lambert Company LLC, New York, NY 10017 (US)
US
(72) Feltalálók: BEYLIN, Vladimir Genukh, Pfizer Global R & D, Ann Arbor, MI 48105 (US); BLACKBURN, Anthony Clyde, Pfizer Global R & D, Ann Arbor, MI 48105 (US); ERDMAN, David, Thomas, Kalamazoo, MI 49001 (US); TOOGOOD, Peter Laurence, Pfizer Global R & D, Ann Arbor, MI 48105 (US) (54)
(2006.01) A61P 35/00 (2006.01) A61K 31/519 (2006.01) A61P 31/12 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 05005426 PCT/IB 04/002152
(74) Képviselõ: Baranyi Éva, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Szelektív CDK4 inhibitor izetionátsója
(57) Kivonat
HU 004 797 T2
A találmány tárgyát gyulladások és sejtburjánzással járó betegségek, mint a rák és a resztenózis kezelésében hasznos szelektív ciklinfüggõ kináz 4 (CDK4) inhibitor, a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-ilpiridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3¹d]pirimidin-7¹on sófor-
mái, közelebbrõl izetionátsói, különösen monoizetionátsója és annak különbözõ kristályformái képezik. A találmány tárgyát képezik még eljárások a fenti sók elõállítására, a fenti sókat tartalmazó dózisformák, és a sók alkalmazása gyógyszerek elõállítására.
A leírás terjedelme 26 oldal (ezen belül 10 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 004 797 T2
A találmány háttere A találmány szakterülete A találmány tárgyát gyulladások és sejtburjánzással járó betegségek, mint a rák és a resztenózis (már kitágított beszûkült ér újrabeszûkülése) kezelésében hasznos szelektív ciklinfüggõ kináz 4 (CDK4) inhibitor, a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3¹d]pirimidin-7¹on só formái képezik. Diszkusszió A ciklinfüggõ kinázok és a velük rokon szerin/treonin protein kinázok fontos celluláris enzimek, amelyek lényeges funkciót töltenek be a sejtosztódásban és ¹szaporodásban. A ciklinfüggõ kináz katalitikus egységeket ciklinekként ismert szabályozó alegységek aktiválják. Legalább 16 emlõsbõl származó ciklint azonosítottak [D. G. Johnson és C. L. Walker, Annu. Rev. Pharmacol. Toxicol. 39, 295–312 (1999)]. A B/CDK1 ciklin, az A/CDK2 ciklin, az E/CDK2 ciklin, a D/CDK4 ciklin, a D/CDK6 ciklin és valószínûleg más heterodimerek, köztük a CDK3 és a CDK7 a sejtciklus haladásának fontos szabályozói. A ciklin/CDK heterodimerek további funkciói közé tartoznak a transzkripció, a DNS-javítás, a differenciálás és az apoptózis szabályozása [D. O. Morgan, Annu. Rev. Cell. Dev. Biol. 13261–13291 (1997)]. A ciklinfüggõ kináz inhibitorok hasznosak lehetnek rák kezelésében. Azt találták, hogy a ciklinfüggõ kinázok megnövekedett aktivitása vagy idõszakos rendellenes aktiválása humán tumorok kifejlõdését eredményezi [C. J. Sherr, Science 274, 1672–1677 (1996)]. Valójában, a humán tumorok kifejlõdése szokásosan vagy a CDK proteinek önmaguk vagy szabályozóik megváltozásával kapcsolatos [C. Cordon-Cardo, Am. J. Pathol. 147, 545–560 (1995); J. E. Karp és S. Broder, Nat. Med. 1, 309–320 (1995); M. Hall et al., Adv. Cancer Res. 68, 67–108 (1996)]. A CDK¹k természetben elõforduló protein inhibitorai, mint a p16 és p27, in vitro gátolják tüdõráksejtvonalak szaporodását [A. Kamb, Curr. Top. Microbiol. Immunol. 227, 139–148 (1998)]. Kis molekulájú CDK inhibitorok használhatók kardiovaszkuláris rendellenességek, mint a resztenózis és az atherosclerosis és más, rendellenes sejtszaporodással járó érrendellenességek kezelésében. A ballonos angioplasztikát követõ ér¹simaizom burjánzást és az intima (érbelhártya) hiperpláziát p21 ciklinfüggõ kináz inhibitor fehérje túlkifejezõdése gátolja [M. W. Chang et al., J. Clin. Invest. 96, 2260 (1995); Z¹Y. Yang et al., Proc. Natl. Acad. Sci. (USA) 93, 9905 (1996)]. Sõt, a CVT-313 purin CDK2 inhibitor (Ki=95 nmol/l) patkányokban 80%¹ot meghaladó mértékben gátolja a neointimaképzõdést [E. E. Brooks et al., J. Biol. Chem. (1997) 29 207–29 211]. A CDK inhibitorok használhatók számos különféle fertõzõ szer, köztük gombák, protozoa paraziták, például Plasmodium falciparum és DNS- és RNS-vírusok által okozott betegségek kezelésére. Például ciklinfüg-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
gõ kinázok szükségesek a herpes simplex vírus (HSV) fertõzést követõ vírusreplikációhoz [L. M. Schang et al., J. Virol. (1998) 72:5626)], és ismeretes, hogy CDK homológok jelentõs szerepet játszanak az élesztõben. Szelektív CDK inhibitorok használhatók különbözõ autoimmun rendellenességek hatásainak enyhítésére. A reumatoid artritisz, amely egy krónikus gyulladásos betegség, jellemzõ a szinoviális szövetek hiperpláziája. A szinoviális szövetek szaporodásának gátlása minimalizálná a gyulladást, és megelõzné az ízületek pusztulását. Azt találták, hogy a p16 CDK inhibitor protein kifejezõdése a szinoviális fibroblasztokban gátolja a szaporodást [K. Taniguchi et al., Nat. Med. (1999) 5:760–767]. Hasonlóképpen, artritisz patkány modellben az ízület dagadását lényegesen gátolja egy p16¹ot kifejezõ adenovírussal való kezelés. A CDK inhibitorok hatásosak lehetnek sejtszaporodás más rendellenességével kapcsolatos betegségek esetén is, köztük pszoriázis (amelyre keratinociták hiperproliferációja jellemzõ) glomerulonephritis és lupus esetén. Bizonyos CDK inhibitorok hasznos kemoprotektív szerek lehetnek azon képességük folytán, hogy a normális transzformálatlan sejtek sejtciklus-elõrehaladását gátolni képesek [Chen et al. J. Natl. Cancer Institute 92, 1999–2008 (2000)]. Ha rákos betegeket citotoxikus szerek alkalmazását megelõzõen CDK inhibitorral elõkezelünk, ez csökkentheti a kemoterápiával szokásosan kapcsolatos mellékhatásokat. A normális szaporodó szöveteket a szelektív CDK inhibitorok hatása védi a citotoxikus hatásoktól. A ciklinfüggõ kinázok kis molekulás inhibitoraira vonatkozó cikkek áttekintése azt mutatja, hogy nehéz azon vegyületek azonosítása, amelyek specifikus CDK proteineket más enzimek gátlása nélkül gátolnak. Így annak ellenére, hogy potenciálisan számos betegség kezelésére alkalmasak, jelenleg kereskedelmi forgalomba hozatalra egyetlen CDK inhibitor sincs engedélyezve [P. M. Fischer, Curr. Opin. Drug Discovery (2001) 4, 623–634; D. W. Fry and M. D. Garrett, Curr. Opin. Oncologic, Endocrine & Metabolic Invest. 2, 40–59 (2000); K. R. Webster and D. Kimball, Emerging Drugs 5, 45–59 (2000); T. M. Sielecki et al., J. Med. Chem. 43, 1–18. (2000)]. Ezen a nehézségek ellenére a legutóbbi idõk vizsgálatai számos olyan fent ismertetett szelektív CDK4 inhibitort azonosítanak, amelyek hasznosak lehetnek rák kezelésében – rákellenes szerekként vagy kemoprotektív szerekként – és kardiovaszkuláris rendellenességek kezelésében, mint például a resztenózis és az atherosclerosis, fertõzõ ágensek okozta betegségek és autoimmun rendellenességek, köztük a reumatoid artritisz kezelésében. Ezen szelektív CDK4 inhibitorok vonatkozásában lásd a közös bejelentõktõl származó PCT/IB03/00059 számú, 2003. január 10¹én benyújtott nemzetközi szabadalmi bejelentést (a ’059 számú bejelentés). A ’059 számú bejelentésben különösen hatásos és szelektív CDK4 inhibitort, a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3¹d]pirimidin-7-ont ismertetik
1
HU 004 797 T2
(1)
A szokásos enzimvizsgálatokban az (1) képletû vegyület IC50 koncentrációi CDK4 és CDK2 gátlás tekintetében (25 °C hõmérsékleten) 0,011 mmol/l és >5 mmol/l. Az IC50 meghatározásokra vonatkozó standard CDK4 és CDK2 vizsgálatok leírását lásd a D. W. Fry et al., J. Biol. Chem. (2001) 16 617–16 623 szakirodalmi helyen. Bár az (1) képletû vegyület hatásos és szelektív CDK4 inhibitor gyógyászati termékekben való alkalmazása kihívásokat jelent. Például a szabad bázis vízben való oldhatósága gyenge (9 mg/ml), és állatokon vég-
2
zett vizsgálatok szerint biológiai hozzáférhetõsége alacsony. Az (1) képletû vegyület di¹HCl-sója megfelelõ vízben való oldhatósággal bír. Azonban a nedvesség felvételére vonatkozó vizsgálatok azt mutatják, hogy a 5 di¹HCl¹só még alacsony relatív nedvességtartalom (10%) esetén is tömegének mintegy 2%¹ánál nagyobb mennyiségû vizet abszorbeál, ami alkalmatlanná teszi arra, hogy szilárd gyógyszertermékekben felhasználásra kerüljön. Az (1) képletû mono-HCl¹só kis mérték10 ben higroszkópos, 80% fölötti relatív nedvességtartalom esetén saját tömegének több mint 2%¹át kitevõ mennyiségû vizet abszorbeál. A mono-HCl¹só elõállítási eljárása során azonban részlegesen kristályos gyógyszeranyag keletkezik, ami a léptéknövelési eljá15 rásnál várható problémákat jelzi. Így az (1) képletû vegyület más sóformáira van szükség. A találmány összegzése A találmány a (2) képletû 6¹acetil-8-ciklopentil-5-me20 til-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3d]pirimidin-7-on-monoizetionátsóra vonatkozik:
(2)
Az izetionátsó egy vagy több polimorf formájában létezhet, köztük az A formában, a B formában és a D formában. Ezen polimorfok mindegyike Rtg-sugárpordiffrakciós (PXRD) mintája (diffraktrogram) alapján vagy Raman-spektrum alapján vagy differenciál letapogató kalorimetriás (differential scanning calorimetry, DSC) termogramja alapján, vagy a PXRD minta, a Raman-spektrum és a DSC termogram valamelyik kombinációja alapján megkülönböztethetõ. Az izetionátsó lehet vízmentes vagy tartalmazhat különbözõ mennyiségben vizet vagy egy vagy több oldószert. Így a találmány egyik szempontja tekintetében az A formájú 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1il-piridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsóra vonatkozik, amelyre a következõk közül egy vagy több jellemzõ: mintegy 8,7, 13,5 és 17,6 2q értékeknél csúccsal bíró Rtg-sugár-pordiffrakciós minta vagy mintegy 1600 cm –1 , 1290 cm –1 , 675 cm –1 , 470 cm–1, 450 cm–1 és 425 cm–1 Raman-eltolódási értékeknél csúccsal bíró Raman-spektrum vagy 273 °C¹nál éles endotermiát mutató DSC termogram. A találmány egy másik szempontja szerint a B formájú 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsóra vonatkozik, amelyre a következõk közül egy vagy több jellemzõ: mintegy 5,1, 11,8, 12,1, 12,8, 13,1 és 14,7 értékeknél csúccsal bíró Rtg-sugár-pordif-
35
40
45
50
55
60 3
frakciós minta vagy mintegy 1600 cm–1, 1290 cm–1, 470 cm–1, 450 cm–1 és 425 cm–1 Raman-eltolódási értékeknél csúccsal bíró Raman-spektrum, de nem bír jelentõs csúccsal 675 cm–1-nél vagy 271 °C¹nál éles endotermiát mutató DSC termogram. A találmány egy további szempontja szerint a D formájú 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsóra vonatkozik, amelyre a következõk közül egy vagy több jellemzõ: mintegy 8,4, 8,9 és 21,9 2q értékeknél csúccsal bíró Rtg-sugár-pordiffrakciós minta vagy mintegy 463 cm–1 Raman-eltolódási értékeknél csúccsal bíró Raman-spektrum vagy 277 °C¹nál éles endotermiát mutató DSC termogram. Az Rtg-sugárpordiffrakciós mintát minden sóforma esetén CuKa, sugárzás alkalmazásával nyertük, a DSC termogramokat 5 °C/perc melegítési sebesség alkalmazásával kaptuk. A találmány tárgyát képezik gyógyászati dózisformák is, amelyek 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7on-izetionátsót és egy vagy több gyógyászati szempontból elfogadható gyógyászati segédanyagot tartalmaznak. A hasznos segédanyagok közé tartoznak szétesést elõsegítõ szerek, kötõanyagok, hígítószerek, felületaktív szerek, csúszást elõsegítõ szerek, tartósítószerek, antioxidánsok, aromaanyagok, színezékek és hasonlók.
1
HU 004 797 T2
A találmány tárgyát képezi még egy eljárás a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-izetionátsó elõállítási eljárása is. Az egyik eljárás szerint 6¹acetil-8ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7¹on vizes elegyéhez izetionsavoldatot és egy elsõ oldószert adunk, így egy elsõ elegyet készítünk. Az eljárás részét képezi az is, hogy az elegyet fagyasztva szárítjuk, így amorf sót nyerünk, amelyet ezt követõen egy második oldószerrel elegyítve egy második elegyet képezünk, amely 6¹acetil-8ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-izetionátsót tartalmaz. Egy másik eljárás magában foglalja egy 6¹acetil-8ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-izetionátsó oltókristály biztosítását, és ennek az oltókristálynak a 6¹acetil-8ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7¹on és az elsõ oldószer diszperziójához való hozzáadását, minek révén egy elsõ elegyet nyerünk. Az eljárás magában foglalja az elsõ elegynek izetionsavoldattal és egy második oldószerrel való elegyítését is, minek révén egy második elegyet nyerünk, amely 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7on-izetionátsót tartalmaz. A fenti eljárások mindegyikében az elsõ és második oldószer azonos vagy különbözõ is lehet, ezen oldószerek vízzel elegyedõek, közéjük tartozik az MeOH, EtOH és más alkoholok. A hozam javítására az eljárások tartalmazhatnak melegítést, hûtést vagy a második elegy szobahõmérséklet fölé és alá történõ melegítését és hûtését. Például a második elegyet melegíthetjük mintegy 30 °C és mintegy 60 °C közötti hõmérsékletre, majd ezt követõen hagyjuk szobahõmérsékletre hûlni. Más módon, a második elegyet hagyhatjuk szobahõmérsékleten állni, majd ezt követõen hûthetjük mintegy 0 °C¹ra vagy ez alá. Hasonló módon, a második elegyet melegíthetjük mintegy 30 °C és mintegy 60 °C közötti hõmérsékletre, majd ezt követõen hûtjük mintegy 0 °C vagy ez alatti hõmérsékletre. Egy másik eljárás szerint 4¹{6¹[6¹(1¹butoxi-vinil)-8ciklopentil-5-metil-7-oxo-7,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin2-il-amino]-piridin-3¹il}-piperazin-1-karbonsav-(terc-butil)-észtert oldószerben és vízben izetionsavval reagáltatunk, így 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-ilpiridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-diizetionátsót tartalmazó elegyet nyerünk. Az eljárás adott esetben tartalmazhatja egy gátolt bázisnak a reakcióelegybe való adagolását, hogy a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsót nyerjük. A találmány tárgyát képezi továbbá egy eljárás rendellenes sejtszaporodás vagy vírus- vagy gombafertõzések vagy autoimmun betegség által okozott rendellenességek vagy állapotok kezelésére emlõsben, beleértve az embert. Az eljárás abban áll, hogy az emlõsnek a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7on-izetionátsó az adott rendellenesség vagy állapot ke-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
zelésére hatásos mennyiségét adagoljuk. A rendellenes sejtszaporodás által okozott betegségek vagy állapotok körébe tartoznak a rák és az atherosclerosisszal kapcsolatos ér¹simaizom szaporodás, a sebészeti beavatkozást követõ érsztenózis és resztenózis, valamint az endometriózis. Az autoimmun betegségek közé tartoznak a pszoriázis, a gyulladásszerû reumatoid artritisz, a lupus, az 1 típusú diabétesz, a diabéteszes nefropátia, a sclerosis multiplex, a glomerulonephritis és a szervátültetést követõ kilökõdés, beleértve a graft-versus-host betegséget is. Az izetionátsó jelentõs elõnyökkel bír a szabad bázissal [(1) képletû vegyület] és más sóformákkal, köztük a mono- és di¹HCl addíciós sókkal szemben. A szabad bázishoz viszonyítva az izetionátsó mintegy 20 000-szeres javulást mutat vízoldhatóságában. Azonban eltérõen a di¹HCl-sónál tapasztalható jelenségnél, az oldhatóság javulása nem jár a higroszkóposság lényeges megnövekedésével. Továbbá, az izetionátsó lényegében kristályos, és ezért nem jelentkeznek a mono-HCl-sónál elõfordulóhoz hasonló nehézségek a lehetséges léptéknövelésnél. Ezek, és további elõnyök hozzájárulnak ahhoz, hogy enyhítsék azokat a nehézségeket, amelyekkel az (1) képletû szelektív CDK4 inhibitort tartalmazó gyógyászati termékek kifejlesztésekor kell szembenézni. Az ábrák rövid ismertetése A találmány különbözõ jellemzõi, elõnyei és más alkalmazásai világosabbá válnak az alábbi leírásra és ábrákra való hivatkozással, ahol: az 1. ábrán a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsó (A forma) PXRD mintáját mutatjuk be; a 2. ábrán a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsó (B és D forma) PXRD mintáját mutatjuk be; a 3. ábrán a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monomezilát¹só (A forma, B forma, C forma és D forma) PXRD mintáját mutatjuk be; a 4. ábrán a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-dimezilát¹só PXRD mintáját mutatjuk be; az 5. ábrán a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-mono-HCl¹só PXRD mintáját mutatjuk be; a 6. ábrán a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-di-HCl¹só PXRD mintáját mutatjuk be; a 7. ábrán a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹piri-
1
a 8. ábrán
a 9. ábrán
a 10. ábrán
a 11. ábrán
a 12. ábrán
a 13. ábrán
a 14. ábrán
a 15. ábrán
a 16. ábrán
a 17. ábrán
HU 004 797 T2
do[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsó (A forma, B forma és D forma) Raman-spektrumát mutatjuk be a 0 cm–1 és 1850 cm–1 tartományba esõ Raman-eltolódásokkal; a 7. ábrán a 6¹acetil-8-ciklopentil-5metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-ilamino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-onmonoizetionátsó (A forma, B forma és D forma) Raman-spektrumát mutatjuk be a 1350 cm–1 és 1800 cm–1 tartományba esõ Raman-eltolódásokkal; a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsó (A forma, B forma és D forma) Raman-spektrumát mutatjuk be az 1100 cm–1 és 1350 cm–1 tartományba esõ Raman-eltolódásokkal; a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsó (A forma, B forma és D forma) Raman-spektrumát mutatjuk be az 5 500 cm–1 és 850 cm–1 tartományba esõ Raman-eltolódásokkal; a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsó (A forma, B forma és D forma) Raman-spektrumát mutatjuk be a 340 cm–1 és 550 cm–1 tartományba esõ Raman-eltolódásokkal; a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsó (A forma) DSC termogramját mutatjuk be; a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsó (B forma és D forma) DSC termogramját mutatjuk be; a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monomezilát¹só (A forma, B forma, C forma és D forma) DSC termogramjait mutatjuk be; a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-dimezilát¹só DSC termogramját mutatjuk be; a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-di-HCl¹só DSC termogramját mutatjuk be; 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7¹on szabad bázis
5
10
15
20
25
30
35
40
45
2
víz adszorpciós/deszorpciós izotermáit mutatjuk be; és a 18. ábrán a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7¹on különbözõ sóinak, köztük a monoizetionát- (B forma és D forma) a mono- és di¹HCl¹, a monomezilát- (A forma és C forma), a dimezilát- és a monotozilátsók víz adszorpciós/deszorpciós izotermáit mutatjuk be. Részletes leírás, meghatározások és rövidítések Ha más megjelölés nem szerepel, a leírásban az alábbi meghatározásokat alkalmazzuk: A „rák” megjelölés magában foglalja a következõ rákbetegségeket, de nem korlátozódik azokra: emlõ¹, petefészek¹, méhnyak¹, prosztata¹, here¹, nyelõcsõ¹, gyomor¹, bõr¹, tüdõ¹, csont¹, bél¹, pankreász¹, tiroid¹, epeút¹, szájüreg- és garat- (orális), ajak¹, nyelv¹, száj¹, torok¹, vékonybél¹, bél-végbél, vastagbél¹, végbél¹, agy- és központiidegrendszer-rák, glioblasztóma, neuroblasztóma, keratoakantoma, epidermoid karcinóma, nagysejtes karcinóma, adenokarcinóma, adenokarcinóma, adenóma, adenokarcinóma, follikuláris karcinóma, differenciálatlan karcinóma, szemölcsös karcinóma, csírahámdaganat, melanóma, szarkóma, hólyagkarcinóma, májkarcinóma, vesekarcinóma, mieloid rendellenességek, limfoid rendellenességek, Hodgkinkór, hajas-sejtes leukémia és leukémia. A „gyógyászati szempontból elfogadható” megjelölés olyan anyagokra vonatkozik, amelyek a józan gyógyászati megítélés körében alkalmasak betegek szöveteivel érintkezésben való használatra anélkül, hogy szükségtelen toxicitást, irritációt keltenének, allergiás választ váltanának ki és hasonlók, ésszerûen összemérhetõ jótékony hatás/kockázat aránnyal bírnak, és tervezett alkalmazásuk körében hatásosak. A „kezeljük” megjelölés annak a folyamatnak a visszafordítását, enyhítését, gátlását vagy annak a rendellenességnek vagy állapotnak a megelõzését jelenti, amelyre vonatkozóan ezt a kifejezést alkalmazzuk, vagy ilyen rendellenesség vagy állapot egy vagy több tünetének megelõzését jelenti. A „kezelés” megjelölés az elõzõekben meghatározott „kezeljük” cselekvésre vonatkozik. Az 1. táblázatban a leírásban alkalmazott rövidítések jelentését ismertetjük. 1. táblázat Rövidítések
50
Rövidítés
55
60 5
Leírás
aq
vizes
ACN
acetonitril
BOC
terc-butoxi-karbonil
DCM
diklór-metán
DSC
differenciál letapogató kalorimetria
1
HU 004 797 T2
1. táblázat (folytatás) Rövidítés
Leírás
Et3N
trietil-amin
EtOH
etil-alkohol
h, min, s
óra, perc, másodperc
IPA
izopropil-alkohol
MeOH
metanol
PXRD
Rtg-sugár-pordiffrakció
RH
relatív nedvességtartalom
RT
szobahõmérséklet, azaz 20–25 °C
THF
tetrahidrofurán
mgA/ml
milligram aktív anyag/milliliter oldat
A (2) képletû monoizetionátsó egy vagy több polimorf formájában létezhet, köztük az A forma, a B forma és a D forma alakjában. Amint az elõzõekben jeleztük, a polimorfok mindegyike megkülönböztethetõ Rtg-sugár-pordiffrakciója (PXRD) vagy Raman-spektroszkópiás eljárás vagy differenciál letapogató kalorimetria (DSC) alapján, vagy ezen jellemzési módszerek kombinálásával. A (2) képletû monoizetionátsó lehet vízmentes vagy tartalmazhat különbözõ mennyiségben vizet vagy egy vagy több oldószert. Továbbá, a (2) képletû monoizetionátsó lehet lényegében tiszta – azaz legalább mintegy 99 tömeg% mennyiséget tartalmaz egy adott polimorfból –, vagy lehet két vagy több polimorf elegye (például B forma és D forma stb.). Az (1) képletû szabad bázis dibázisos vegyület, amely képezhet akár mono¹, akár disavaddíciós sókat. Konjugált sávjának pKa-értéke 7,3 és 4,1, így viszonylag erõs savak szükségesek a disók képzéséhez. Bár lehetséges az (1) képletû vegyület diizetionátsójának elõállítása, a monoizetionátsó hasznosabbnak tûnik, mivel kevesebb ellenion szükséges esetében. Az 1. ábrán és a 2. ábrán a 6¹acetil-8-ciklopentil-5metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsó [(2) képletû vegyület] PXRD diffraktrogramjait mutatjuk be. Ezeket a formákat az 1. ábrán A formaként, a 2. ábrán B formaként és D formaként jelöltük. A 2. ábrán a D forma diffraktrogramjának könnyebb értékelhetõsége kedvéért azt felfelé mintegy 700 egységgel eltoltuk. Az alábbi 2. táblázatban felsoroljuk az A, B és D monoizetionát polimorfok szignifikáns PXRD csúcsait (azaz azokat, amelyek 3,5-szeresnél nagyobb arányban meghaladják a zaj által adott csúcsok magasságát), és aláhúzással jelöljük a jellemzõ csúcsoknak azt a szûkebb körét, amely a polimorfok egymástól való megkülönböztetésére alkalmazható. A jellemzõ csúcsok 2. táblázatban megadott listája nem a jellemzõ csúcsok egyetlen lehetséges listája. Polimorfok azonosításában jártas szakember képes arra, hogy más jellemzõ csúcsokat tartalmazó készletet válasszon, amely ugyancsak alkalmas a polimorfok egymástól való megkülönböztetésére. Az összehasonlítás céljából mutatjuk be a 6¹acetil8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-ami-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
no)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7¹on monomezilát¹, dimezilát¹, mono-HCl- és di¹HCl-sóinak PXRD diffraktrogramjait. Bár ezek a sók egynél több formában létezhetnek, a külön polimorfokat csak a monomezilátsónál azonosítottuk, ezeket a 3. ábrán A forma, B forma, C forma és D forma jelölésekkel illetjük. A monomezilátsó formák közötti különbségek kiemelésére a 3. ábrán a B forma, C forma és D forma diffraktrogramjait különbözõ mértékekben felfelé eltoltuk. Az 1–6. ábrákon bemutatott PXRD minták mindegyikét RIGAKU D/MAX 2200 Rtg-sugár-pordiffraktométerrel nyertük CuK a -sugárzás alkalmazásával. A diffraktométer egy finoman fokuszált Rtg-csõvel volt ellátva. Minden vizsgálat során a csõ feszültségét és áramerõsségét 40 kV, illetve 40 mA értéken tartottuk, a szóró rés divergenciáját 0,5°¹ra, a fogadó rést 0,3 mm¹re állítottuk. A diffraktált sugárzást NaI szcintillációs detektorral határoztuk meg. Minden egyes menetnél q–2q folytonos, mintegy 1°/min (3 s/0,040°¹os lépések) letapogatást alkalmaztunk 3,0–40,0°2q¹ig. A mintákat analízisre úgy készítettük elõ, hogy azokat szilícium-szelet tartókba helyeztük. Az adatokat RIGAKU RIGMEAS szoftver alkalmazásával gyûjtöttük, és a JADE szoftver platform alkalmazásával kifejlesztett tulajdonolt szoftvercsomag alkalmazásával elemeztük. Az Rtg-sugár-pordiffrakciós méréseknél minen esetben a minta egy sóformáját a tartó egy sík felületén elhelyezett üregbe helyeztük, és üveglapot alkalmaztunk a minta felületének kiegyenlítésére. A mintát tartalmazó tartót a diffraktométerbe helyezzük, és az Rtgsugárnyalábforrás besugározza a mintát, kezdetben a tartó sík felületéhez viszonyított kis szögben. Ezt követõen az Rtg-sugárnyalábot lépésenkénti módon az ív mentén mozgatjuk, ami fokozatosan növeli a belsõ sugár és a tartó sík felülete közötti szöget. A letapogatás minden lépésnél a szcintillációs számláló detektálja a diffraktált sugárzás mennyiségét, amit a 2q függvényeként regisztrálunk. Az eszköz szoftverje a letapogatás diffraktált sugárzási eredményeit úgy jeleníti meg, mint az intenzitást a 2q függvényében (1–6. ábrák). Azonos polimorffal végzett különbözõ mérések esetén az PXRD mintákban fellépõ különbségek számos okra vezethetõk vissza. A hibaforrások közé tartoznak a mintakészítmény különbözõségei (például a minta magassága), eszközhibák, kalibrációs hibák és operátorhibák (beleértve a csúcs helyzetének meghatározásában elkövetett hibát). Elõnyben részesített orientáció, azaz a kristályoknak a PXRD mintában lévõ random orientációjának hiánya jelentõs különbségekhez vezethet a relatív csúcsmagasságokban. A kalibrációs hibák és a minta magasságát illetõ hibák gyakran eredményeznek a diffraktrogram minden csúcsában azonos irányú és azonos mértékû eltolódást. Lapos tartón lévõ minta magasságában lévõ kis különbségek a PXRD csúcspozíciók nagy eltolódásához vezethetnek. Egy rendszeres vizsgálat azt mutatja, hogy a minta magasságában lévõ 1 mm¹es különbség olyan nagy csúcseltolódásokhoz vezethet, mint 1°2q-nál, lásd a Chen et al., J. Pharmaceutical and Biomedical Analysis, 26, 63 (2001) szakirodalmi helyen.
1
HU 004 797 T2
Számos esetben a diffrakciós minták közötti azon csúcseltolódások, amelyek szisztémás hibából származnak, kiküszöbölhetõk az eltolódások kompenzálásával (például minden csúcs helyzetének értékére korrekciós faktor alkalmazásával) vagy a diffraktométer újrakalibrálásával. Általában a diffraktométerek közötti különbségek kompenzálására ugyanezen technikák alkalmazhatók, hogy a két különbözõ eszközzel nyert PXRD csúcsok helyzete összhangba hozható legyen. Továbbá, ha ezeket a technikákat alkalmazzuk azonos vagy különbözõ diffraktométerekbõl származó PXRD mérésekre, egy adott polimorf csúcshelyzetei általában mintegy ±0,2° értéken belül megegyezõek 2q¹ra. 2. táblázat Monoizetionátsók A, B és D formáinak szignifikáns PXRD csúcsai Polimorf
Szignifikáns csúcsok, 2q (Az aláhúzott értékek az adott polimorfra jellemzõek)
A
8,7, 12,6, 13,5, 17,6, 18,8, 19,6, 19,8, 23,0, 24,2
B
5,1, 10,2, 11,8, 12,1, 12,8, 13,1, 14,7, 15,2, 16,0, 16,6, 17,9, 19,2, 19,7, 21,3, 21,9, 22,6, 23,2, 24,6, 25,6, 26,1, 28,9, 30,0, 30,9, 32,5, 33,0, 32,5, 33,0, 34,2, 35,3, 36,0
D
8,4, 8,9, 10,8, 12,6, 14,2, 16,8, 17,9, 18,4, 19,1, 20,0, 20,4, 21,0, 21,9, 22,6, 23,0, 23,6, 24,6, 26,2, 27,2, 28,7, 29,8, 30,3, 38,4
A 7–11. ábrákon 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsó [(2) képletû vegyület] Raman-spektrumát mutatjuk be. A 7. ábrán a monoizetionátsó A formájának, B formájának és D formájának Raman-spektrumát mutatjuk be 0 cm–1–1850 cm–1 közötti Raman-eltolódás tartományban, míg a 8–11. ábrákon a monoizetionátsó A formájának, B formájának és D formájának Raman-spektrumát mutatjuk be 1350 cm –1 –1800 cm –1 , 1100 cm –1 –1350 cm –1 , 500 cm–1–850 cm–1 és 340 cm–1–550 cm–1 Raman-eltolódás tartományban. Az ábrák némelyikében egy vagy több Raman-spektrum esetén eltérõ ordinátaléptéket alkalmazunk (például a 7., 8., 10. és 11. ábrán az A formánál) vagy eltérõ alapvonalat (például a 9. ábrán az A formánál és a B formánál) vagy eltérõ ordinátaléptéket és alapvonalat (10. ábra), hogy ezzel hangsúlyozzuk a monoizetionátsó formák közötti különbségeket. Az alábbi 3. táblázatban felsoroljuk a Raman-spektrumok azon csúcsait, amelyek az egyik monoizetionátsónak a másiktól való megkülönböztetésére használhatók. A PXRD adatokhoz hasonlóan, a jellemzõ csúcsok 3. táblázatban megadott listája nem az egyetlen lehetséges jellemzõ csúcslista, a polimorfok azonosításában jártas szakember megválaszthat más jellemzõ csúcskészletet is, amely ugyancsak megkülönbözteti az egyik polimorfot a másiktól. A 7–11. ábrákon bemutatott Raman-spektrumokat KAISER OPTICAL SYSTEMS HOLOLAB Raman-mik-
5
10
15
20
25
30
35
40
2
roszkóppal és spektrográffal nyertük. Az alkalmazott Raman-spektrográf egy 785 nm¹en mûködõ szilárd állapotú diódalézer, mintegy 90 mW kimenõteljesítménnyel. A mikroszkóp objektívjén keresztül a mintához juttatott teljesítmény mintegy 27 mW. A Raman-jel detektálására termoelektromosan hûtött CCD detektort alkalmazunk. A Raman-mikroszkópot és a spektrográfot összekötõ száloptikai kábeleket alkalmazzuk a lézergerjesztéses fény és a Raman szórt fény mintához és mintától való irányítására. Reprezentatív Raman-spektrumok nyerése érdekében minden polimorf forma mintáiból több helyzetben és ponton próbákat veszünk. Minden mintánál 4 vagy 5 ponton vett mintából nyerünk Raman-spektrumokat, minden pontra vonatkozóan négy párhuzamos spektrumot készítünk. Amint az szilárd mintáknál szokásos, az egyes polimorfokra vonatkozó adatok a legnagyobb eltérést a csúcs intenzitásában mutatták, viszonylag kis eltérés mutatkozott a csúcs helyzetében. A Raman-eltolódási értékek (csúcs helyzete a hullámszám függvényében) 1 cm–1nél kisebb értékben tértek el, bár az lett volna várható, hogy a különbözõ formák között a csúcsok helyzete 1 cm–1nél nagyobb mértékben térjen el. Úgy véljük, hogy a csúcsok intenzitásában vagy a csúcsok helyzetében való eltéréseknek legalább egy része a lézerfénynek a mintában lévõ különbözõ kristályokba való ütközésének különbözõségébõl ered. 3. táblázat Monoizetionátsó A forma, B, és D forma jellemzõ Raman-spektrumai Csúcs (cm–1)
Polimorf, amelyre a csúcs jellemzõ
1600
A és B
1290
A és B
675
A
470
A és B
463
D
450
A és B
425
A és B
Hasonlóan a fent leírt egymás mellett vizsgált válto45 zatokhoz, azt egyes polimorfok különbözõ eszközökkel végzett vizsgálatával nyert Raman-spektrumok ugyancsak kis eltérést (azaz 1 cm–1 vagy ez alatti) mutattak a csúcs helyzetében, és viszonylag nagy eltérést a csúcs intenzitásában. Feltéve, hogy a Raman-szórás függet50 len az alkalmazott gerjesztési hullámhossztól, a csúcshelyzeteknek a különbözõ gerjesztõforrásokat alkalmazó eszközök esetén mintegy azonosaknak kell lenniük. A csúcsintenzitás változhat többek között a detektor típusától vagy optikájától, a gerjesztõlézer teljesítmé55 nyétõl és a minta helyzetétõl függõen. A 12. és 13. ábrán a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-monoizetionátsó [(2) képletû vegyület] DSC termogramjait mutatjuk be, a 12. ábrán az A formáét, a 60 13. ábrán a B és D formáét. Továbbá, a 14–16. ábrá7
1
HU 004 797 T2
kon a monomezilátsó (A, B, C és D forma), a dimezilátsó és a di¹HCl¹só DSC termogramjait mutatjuk be. A DSC adatokat TA INSTRUMENTS 2920 Modulated DSC V2.6 alkalmazásával nyertük. Az egyéb polimorf mintákat szellõztetett, légmentesen lezárt alumíniumserpenyõkben analizáltuk, 350 °C hõmérsékletig melegítettük a mintákat 5 °C/min melegítési sebesség és 50 ml/min nitrogénöblítés alkalmazásával. A 12–15. ábrákon látható, hogy a monoizetionátsó (A, B és D forma), a monomezilátsó (A, B, C és D forma), és a dimezilátsó eltérõ olvadásponttal bír, éles exotermiát mutatnak, mintegy 273 °C, 271 °C, 277 °C, 309 °C, 307 °C, 302 °C, 304 °C, illetve 289 °C¹nál. Ezzel ellentétben a di¹HCl¹só (16. ábra) viszonylag komplex DSC termogrammal bír, amely széles endotermiákat foglal magában mintegy 40° C és 110° C között és mintegy 160° C és 200 °C között, amelyek feltehetõen a nedvességtartalom és a kristályvíz vesztését jelzik. A di¹HCl¹só DSC mintája mutat még egy viszonylag éles exotermiát, amely mintegy 207 °C¹nál kezdõdik és egy széles endotermiát, amely mintegy 275 °C¹nál kezdõdik, ezek feltehetõen formatranszformációt és olvadást vagy bomlást jelentenek, vagy mindkettõt jelentik. A 17. és 18. ábrán a 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7¹on szabad bázis [(1) képletû vegyület] és különbözõ sói, köztük a monoizetionát (B forma és D forma), a mono- és di¹HCl¹só, a monomezilát (A forma és C forma), a dimezilát és a monotozilát vízadszorpciós és ¹deszorpciós izotermáit mutatjuk be (25 °C¹on). A vízadszorpdiós és ¹deszorpciós adatokat VTI CORPORATION MODEL SGA-100 szimmetrikus gravimetriás analizálóberendezés alkalmazásával nyertük. A víz gõz izoterma nyerésére a polimorf egy mintáját légtelenített környezetû kamrában lévõ mikromérlegre helyezzük, és ezt követõen 5 °C/min sebességgel melegítjük, míg a kamra hõmérséklete a 40 °C értéket eléri. Ahhoz, hogy a száraz minta tömegét megállapítsuk, a polimorfot hagyjuk 40 °C hõmérsékleten egyensúlyba jutni addig, míg a minta tömegváltozása 2 perc alatt 0,0270 tömeg% alá nem esik. A szárítást követõen a mintát 25 °C hõmérsékletre hûtjük, és ezt követõen különbözõ nedvességtartalom-szinteknek tesszük ki, amelyek 5 vagy 10% RH és 90% RH közöttiek, és 90% RH és 10 vagy 5% RH közöttiek, 10% RH növekmény lépésenként. A polimorfot minden nedvességtartalom-szintnél hagyjuk egyensúlyba jutni, míg a minta tömegváltozása 2 perc alatt 0,0270 tömeg% alá nem esik. Minden egyes nedvességtartalom-szintnél feljegyezzük az egyensúlyi tömeget, és ezeket a száraz minta tömegével együtt grafikus formában ábrázoljuk, ahol a tömegváltozást tüntetjük fel a relatív nedvességtartalom függvényében. A 17. és 18. ábrán bemutatott vegyületek közül csak a szabad bázis, a monoizetionátsó (B és D forma) és a monotozilátsó mutat 2%¹nál kisebb tömegváltozást 10% RH–90% RH¹tartományon belüli nedvességtartalom szinteknek kitéve 25 °C hõmérsékleten. A 4. táblázatban bemutatjuk a szabad bázis vízben való oldhatóságát (szuszpenziókban végzett vizsgála-
5
10
15
20
25
30
35
2
tok szerint legstabilabb kristályfázisában) és az izetionátsó vízben való oldhatóságát (B forma, szuszpenzióban végzett vizsgálatok szerint ez a legstabilabb forma). Mivel a B forma bizonyul a legstabilabb izetionátsó formának, ennek kellene mutatnia a vizsgált izetionátsók közül a legalacsonyabb vízben való oldhatóságot. Az egyéb izetionátsó formákat nem értékeltük metastabil oldhatóságuk vonatkozásában. Az izetionátsó vízben való oldhatóságát úgy határoztuk meg, hogy a sót vízben mintegy 300 mg/ml koncentrációra oldottuk, mintegy 48 órán át hagytuk egyensúlyba jutni, ez idõ után némi szilárd anyagot észleltünk, a vizes fázis sókoncentrációját HPLC eljárással mértük. Az 5. táblázatban megadjuk a HPLC eljárás körülményeinek felsorolását. A szabad bázis vízben való oldhatóságát úgy állapítottuk meg, hogy a szilárd anyagot vízzel 14 órán át hagytuk egyensúlyba jutni, majd a vizes fázis szabad bázis koncentrációját félautomata UV¹vizuális eljárással mértük, ezt SPECTRMAX PLUS lemezleolvasó spektrofotométerrel végeztük. A 4. táblázatban szereplõ adatok jelzik, hogy a monoizetionátsó vízben való oldhatósága (pH=5,4-nél) több mint 20 000-szerese a szabad bázis vízben való oldhatóságának. (pH=7,9-nél). Az oldhatóságban mutatkozó ilyen nagy eltérés nem magyarázható a szabad bázis telített oldata és a monoizetionátsó telített oldata közötti viszonylag szerény pH¹különbséggel. Valójában a szabad bázis elméleti oldhatósága csak 0,62 mgA/ml pH=5,4-nél Henderson–Hasselbalch-számítás szerint (pH=7,9-nél 0,0092 mg/ml szabad bázis oldhatóság és pKa 7,3 és 4,1 értékek alkalmazásával). Ha monoizetionátsóból készült 117 mgA/ml¹es vizes oldatot, amelynek pH¹ja 5,4 (ez az oldat a szabad bázisra vonatkozóan túltelített) a szabad bázis kristályaival beoltunk, nem következik be kicsapódás. Ehelyett az oltókristályok oldódnak, jelezve az izetionátionnak némi képességét a szabad bázis vízben való oldhatóvá tételére.
4. táblázat A szabad bázis és az izetionátsó (B forma) vízben való 40 oldhatósága Minta
Oldhatóság, mgA/ml
Végsõ pH
45 Szabad bázis Izetionát
50
0,009 213
Oszlopátfolyási sebesség Leállítás ideje
60 8
7,9
14
5,4
48
5. táblázat Vízben való oldhatóság mérésénél fennálló általános HPLC körülmények Kontrollváltozó
55
Egyensúlyba hozás idõtartama, h
Érték
1 ml/min 45 min
A oldószer
10 mmol/l acetát, pH=5,7
B oldószer
ACN
1
HU 004 797 T2
5. táblázat (folytatás) Kontrollváltozó
Érték
A oldószer/B oldószer (térfogat%)
5
Kontrollváltozó
Érték
0 min
80/20
30 min
25/75
35 min
25/75
36 min
80/20
45 min Kimutatási hullámhossz Oszlopra injektált térfogat Oszlophõmérséklet Oszloptípus (YMC PAC PRO)
10
80/20 260 nm 10 ml
15
25 °C C18 150×4,6 mm, 3 m részecskeméret
20 Az izetionátsó oldhatósága normál sóoldatban 0,58 mgA/ml, ami jóval kevesebb, mint vízben való oldhatósága, és igen közel áll az ezen oldat végsõ pH¹értékénél (pH=5,56) érvényes 0,43 mgA/ml elméleti értékhez (Henderson–Hasselbalch-kalkuláció alapján). Normál sóoldatban eltûnik az izetionátion meglepõ oldóhatása, és a vegyület oldódási viselkedése inkább egy jellemzõ bázikus vegyületére hasonlít. Az izetionátsó különféle eljárásokkal állítható elõ. Az eljárások egyike szerint például izetionsav oldatát és egy elsõ oldószert elegyítünk 6¹acetil-8-ciklopentil5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7¹on vizes szuszpenziójával. Az elegyet a szilárd anyagok eltávolítására szûrjük, és a kapott szûrletet fagyasztva szárítjuk (liofilizáljuk), így amorf izetionátsót nyerünk. Az amorf sót úgy hozzuk kristályos formára, hogy egy második oldószerben oldjuk, az oldást kísérhetjük hõkezeléssel a teljes oldódás elõsegítésére. A kapott oldatot ezután szobahõmérsékletre vagy az alá hûtjük, hogy a só kristályos formája kicsapódjon, ezt azután szûréssel elkülönítjük, és vákuumkemencében szárítjuk. Az eljárás során általában sztöchiometrikus mennyiségû (azaz 1:1 vagy 2:1 mólarányú) vagy közel
25
30
35
40
2
sztöchiometrikus mennyiségû izetionsavat és 6¹acetil8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-ont alkalmazunk. Az elsõ és a második oldószer lehet azonos vagy különbözõ, jellemzõen vízzel elegyedõ oldószerek, köztük alkoholok, mint például a MeOH és az EtOH. Az amorf só második oldószerben való oldásához szükséges melegítés mértéke az alkalmazott oldószertõl függõ, de az elegy hõmérséklete jellemzõen mintegy 30 °C és mintegy 60 °C közötti, szokásosan mintegy 30 °C és mintegy 50 °C közötti. Egyes esetekben az elegy hõmérséklete a mintegy 30 °C és mintegy 40 °C vagy a mintegy 35 °C és mintegy 40 °C közötti tartományba esõ. Egy másik eljárás szerint a szabad bázist [(1) képletû vegyület] egy elsõ oldószerben diszpergáljuk (iszapoljuk), és kristályos izetionátsó formával beoltjuk. A kapott elegyet izetionsavoldattal és egy második oldószerrel elegyítjük. Jellemzõen az izetionsavoldatot egy adott idõtartam alatt több részletben adagoljuk be. A kapott szuszpenziót vagy diszperziót szobahõmérsékleten vagy ezt meghaladó hõmérsékleten keverjük, jellemzõen mintegy 35 °C vagy 40 °C fölötti hõmérsékleten. A hozam javítása érdekében a kapott elegyet mintegy 0 °C alatti hõmérsékletre hûtjük, minek során további izetionátsó-kristályok csapódnak ki. Az izetionátsó-kristályokat ezután szûréssel elkülöníthetjük, ezt követõen vákuumkemencében szárítjuk. A fent leírt eljáráshoz hasonlóan ebben az eljárásban is sztöchiometrikus vagy közel sztöchiometrikus mennyiségû izetionsavat és 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7ont alkalmazunk. Továbbá az elsõ és második oldószer azonos vagy különbözõ lehet, jellemzõen vízzel elegyedõ oldószerek, köztük alkoholok, mint például a MeOH és EtOH. Az elõzõekben leírt eljáráshoz hasonlítva, ebben az eljárásban gyakran jobb hozamot és jobb (például nagyobb vagy egyenletesebb) kristályokat nyerünk. Egy másik eljárás szerint megkerüljük a szabad bázist [(1) képletû vegyület], és az izetionátsót közvetlenül egy védett eljárási köztitermékbõl nyerjük. Az eljárás magában foglalja a (3) képletû N¹Boc-vegyület reagáltatását.
(3)
mintegy 3,5 ekvivalens (vagy ennél több) izetionsavval egy elsõ oldószerben és vízben, miáltal eltávolítjuk a Boc védõcsoportot, és az acetilcsoport védõcsoport
nélküli formáját nyerjük, így a 6¹acetil-8-ciklopentil-5metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹piri60 do[2,3-d]pirimidin-7-on-diizetionátsót nyerjük. A reagál9
1
HU 004 797 T2
tatást végezhetjük szobahõmérsékleten vagy ennél magasabb hõmérsékleten, gyakran a mintegy 30 °C és mintegy 60 °C közötti tartományban hajtjuk végre. Ehhez a reakcióelegyhez egy gátolt bázist (például Et3N¹t) adunk egy második oldószerben, ami az izetionsavval olyan sót képez, ami a reakcióelegyben oldható. A hozzáadott bázis mennyisége elegendõ ahhoz, hogy a reakcióelegyben – a diizetionátsó jelenlétében – a szabad izetionsav enyhe feleslegét tartsa fenn. Például ha 3,5 ekvivalens izetionsavat reagáltatunk a (3) képletû vegyület BOC védett formájával, mintegy 1‚45 ekvivalens gátolt bázist kell alkalmaznunk, és mintegy 0,05 ekvivalens szabad izetionsavfelesleget érünk el. Kívánt esetben a diizetionátsót szûréssel elkülöníthetjük. 6-Acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d)pirimidin-7-on-monoizetionátsó nyerésére egy hosszabb idõtartam alatt (például cseppenként) további bázist adagolunk, hogy a szükséges monoizetionátsó forma (például B forma) képzõdését biztosítsuk. Ha a gátolt bázist túl gyorsan adagoljuk, ez más metastabil polimorfok képzõdéséhez vezethet. A hozam javítása érdekében a kapott szuszpenziót mintegy 5 °C vagy ez alatti hõmérsékletre hûthetjük, majd szûrjük és szárítjuk. A fent leírt eljáráshoz hasonlóan az elsõ és második oldószer lehet azonos vagy különbözõ, az oldószerek vízzel elegyedõek, köztük alkoholok, mint például az MeOH és az EtOH. A többi ismertetett sóformák – például mono- vagy di¹HCl¹, mezilát- vagy tozilátsók – hasonló módon állíthatók elõ a fent, az izetionátsók [(2) képletû vegyület] kapcsán ismertetett eljárásokkal. Az ismertetett vegyületek [az (1) képletû vegyület és sói] minden gyógyászati szempontból elfogadható izotópvariációt felölelnek. Egy izotópvariáció egy olyan vegyület, amelyben legalább egy atom helyén egy azonos atomszámú, de a természetben szokásosan elõforduló atomtömegtõl eltérõ atomtömegû atom áll. A hasznos izotópok közé tartoznak a hidrogén, szén, nitrogén, oxigén, foszfor, kén, fluor és klór izotópjai. Példaként a következõ izotópokat említjük, a korlátozás szándéka nélkül: 2H, 3H, 13C, 14C, 15N, 17O, 18O, 32P, 35S, 18F és 36Cl. Az ismertetett vegyületek izotópokkal, például deutériummal, azaz 2H-val való helyettesítése bizonyos terápiás elõnyökkel járhat a nagyobb metabolikus stabilitásból származóan, például megnövekedett in vivo felezési idõvel csökkent dózisszükséglettel bírhatnak, és ezért bizonyos körülmények mellett hasznosabbak. Továbbá bizonyos izotópvariációk, például radioaktív izotópot tartalmazók, hasznosak lehetnek gyógyszer és/vagy szubsztrát szöveteloszlási vizsgálatokban. Könnyû bevihetõségük és egyszerû kimutathatóságuk folytán az e célra különösen hasznos radioaktív izotópok a trícium, azaz 3H és a szén¹14, azaz 14C. Az ismertetett vegyületek izotóp variánsai általában szakember számára szokásos eljárásokkal vagy a csatolt példákban leírtakkal analóg eljárásokkal elõállíthatóak a megfelelõ reagensek alkalmas izotóp változatai-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 10
2
nak alkalmazásával. Az ismertetett vegyületek gyógyászati szempontból elfogadható szolvátjai magukban foglalják azokat, amelyeknél a kristályosító oldószer izotóposan jelzett, például D2O, d6-aceton, d6-DMSO. Az ismertetett vegyületek [az (1) képletû vegyület és sói] adagolhatók kristályos vagy amorf termékekként. Nyerhetjük ezeket például szilárd dugaszok, porok vagy filmek formájában olyan eljárásokkal, mint például a kicsapás, kristályosítás, fagyasztva szárítás, porlasztva szárítás vagy bepárlószárítás. E célra alkalmazhatunk mikrohullámú vagy rádiófrekvenciás szárítást. Az ismertetett vegyületek adagolhatóak önmagukban vagy más hatóanyagokkal kombinálva, általában készítmények formájában adagoljuk, amelyekben egy vagy több gyógyászati szempontból elfogadható segédanyaggal együttesen vannak jelen. A „segédanyag” kifejezésen bármely, az (1) képletû vegyülettõl és sóitól eltérõ vegyületet értünk. A segédanyagok megválasztása széles körben függ az adagolás konkrét módjától. Az ismertetett vegyületeket adagolhatjuk orálisan. Az orális adagolás magában foglalja a lenyelést, így a vegyület a gasztrointesztinális traktusba jut, vagy a szájüregi vagy nyelv alatti adagolás is alkalmazható, amelyek révén a vegyület a szájból közvetlenül a véráramba lép be. Az orális adagolásra alkalmas készítmények közé tartoznak szilárd készítmények, mint például tabletták, szemcséket, folyadékokat vagy porokat tartalmazó kapszulák, szögletes tabletták (beleértve a folyadékkal töltötteket is), rágótabletták, multi- és nanorészecskék, gélek, szilárd oldatok, liposzómák, filmek (beleértve a mukoadhezíveket), ovulumok, permetek és folyékony készítmények. A folyékony készítmények közé tartoznak szuszpenziók, oldatok, szirupok és elixírek. Az ilyen készítmények alkalmazhatóak töltetként lágyvagy keménykapszulákban, és jellemzõen tartalmaznak egy hordozóanyagot, például vizet, etanolt, polietilénglikolt, propilénglikolt, metil-cellulózt vagy egy megfelelõ olajat és egy vagy több emulgeálószert és/vagy szuszpendálószert. A folyékony készítmények elõállíthatók szilárd anyagok rekonstruálásával, például egy tasak tartalmából. Az ismertetett vegyületek alkalmazhatók gyorsan oldódó, gyorsan dezintegrálódó dózisformák formájában is, mint például a Liang és Chen, Expert Opinion in Therapeutic Patents 11 (6):981–986 (2001) szakirodalmi helyen leírtak. A tabletta dózisformák esetén a dózistól függõen a hatóanyag a dózisforma 1–80 tömeg%¹át, jellemzõbben 5–60 tömeg%¹át teheti ki. A hatóanyagon kívül a tabletta általában szétesést elõsegítõ szert tartalmaz. A szétesést elõsegítõ szerek közé tartoznak például a nátrium-keményítõ-glikolát, a nátrium-karboxi-metilcellulóz, a kalcium-karboxi-metil-cellulóz, a kroszkarmellóz-nátrium, a kroszpovidon, a poli(vinil-pirrolidon), a metil-cellulóz, a mikrokristályos cellulóz, a rövid szénláncú alkilcsoporttal helyettesített hidroxi-propil-cellulóz, a keményítõ, az elõzselatinált keményítõ és a nátrium-alginát. Általában a szétesést elõsegítõ szer a dó-
1
HU 004 797 T2
zisforma 1–25 tömeg%¹át, elõnyösen 5–20 tömeg%¹át teszi ki. A tablettakészítmények összetapadó minõségének biztosítására általában kötõanyagokat használunk. A megfelelõ kötõanyagok magukban foglalják a mikrokristályos cellulózt, a zselatint, cukrokat, a polietilénglikolt, természetes és szintetikus gyantákat, a poli(vinilpirrolidon)¹t, az elõzselatinált keményítõt, a hidroxi-propil-cellulózt és a hidroxi-propil-metil-cellulózt. A tabletták tartalmazhatnak hígítószereket is, például laktózt (monohidrát, polasztva szárított monohidrát, vízmentes és hasonló formákban), mannitot, xilitet, dextrózt, szacharózt, szorbitot, mikrokristályos cellulózt, keményítõt és dibázikus kalcium-foszfát-dihidrátot. A tabletták adott esetben tartalmazhatnak felületaktív szereket is, például nátrium-lauril-szulfátot és poliszorbát 80¹at, valamint csúszást elõsegítõ szereket, mint a szilícium-dioxid és a talkum. Amennyiben jelen van, a felületaktív szer mennyisége a tabletta tömegének 0,2–5%¹a, a csúszást elõsegítõ szerré a tabletta tömegének 0,2–1%¹a. A tabletták általában tartalmaznak síkosítószereket is, például magnézium-sztearátot, kalcium-sztearátot, cink-sztearátot, nátrium-sztearil-fumarátot és magnézium-sztearát nátrium-lauril-szulfáttal alkotott elegyeit. A síkosítószerek általában a tabletta tömegére vonatkoztatott 0,25–10 tömeg%, elõnyösen 0,5–3 tömeg% mennyiséget tesznek ki. Egyéb összetevõk is jelen lehetnek, köztük tartósítószerek, antioxidánsok, aromaanyagok és színezékek. A tablettaelegyek közvetlenül préselhetõk tablettákká. A tablettaelegyek vagy az elegyek részei alternatív módon nedvesen, szárazon vagy olvadékként granulálhatók, olvadékként megszilárdíthatók vagy extrudálhatók a tablettázást megelõzõen. A végsõ készítmény egy vagy több réteget tartalmazhat és lehet bevonattal ellátott vagy bevonat nélküli. Példaként, a tabletták tartalmazhatnak mintegy 80%¹ig terjedõ mennyiségben hatóanyagot, mintegy 10 és mintegy 90 tömeg% közötti mennyiségben kötõanyagot, mintegy 0 és mintegy 85 tömeg% közötti mennyiségben hígítóanyagot, mintegy 2 és mintegy 10 tömeg% mennyiségben szétesést elõsegítõ szert és mintegy 0,25 és mintegy 10 tömeg% közötti mennyiségben síkosítószert. A tabletták formálásra vonatkozó további részleteket illetõen lásd a H. Lieberman és L. Lachman, Pharmaceutical Dosage Forms: Tablets, 1. kötet (1980) szakirodalmi helyet. Az orális adagolásra szolgáló szilárd készítmények formálhatók azonnal szabaddá váló és/vagy módosítottan szabaddá váló formákká. A módosítottan szabaddá váló készítmények közé tartoznak a késleltetetten, nyújtottan, pulzálóan, szabályozottan, célzottan és programozottan szabaddá váló készítmények. A megfelelõ módosítottan szabaddá váló készítmények általános leírására vonatkozóan lásd az USP 6 106 864 számú szabadalmi leírást. Más hasznos szabadon engedési technológiák részletei tekintetében, például a nagy energiájú diszperziók és ozmotikus és bevont részecskék vonatkozásában lásd a Verma et al., Pharmaceutical Technology On¹line 25 (2), 1–14 (2001) szakirodal-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 11
2
mi helyet. Rágógumi szabályozott szabadon válás elérésére vonatkozó alkalmazásának ismertetése vonatkozásában lásd a WO 00/35298 közzétételi számú szabadalmi leírást. Az ismertetett vegyületek [az (1) képletû vegyület és sói] adagolhatók közvetlenül a véráramba, az izomba vagy valamely belsõ szervbe. A parenterális adagolás megfelelõ módjai közé tartoznak az intravénás, intraartériás, intraperitoneális, intratekális, intraventrikuláris, intrauretrális, intraszternális, intrakraniális, intramuszkuláris és szubkután adagolások. A parenterális adagolás megfelelõ eszközei közé tartoznak tûs (beleértve mikrotûket) injektorok, tûmentes injektorok és infúziós eljárások. A parenterális készítmények jellemzõen vizes oldatok, amelyek segédanyagokat tartalmazhatnak, például sókat, szénhidrátokat és pufferolószereket (elõnyösen pH=3–9¹re való beállításhoz), de bizonyos alkalmazások céljára még célszerûbben steril, nem vizes oldatokká formálhatók vagy szárított formában használhatók fel megfelelõ vivõanyaggal, például steril pirogénmentes vízzel összehozva. A parenterális készítmények steril körülmények mellett való elõállítása, például liofilizálása, könnyen végrehajtható szakember számára jól ismert gyógyszerészeti eljárásokkal. A parenterális oldatok elõállítására alkalmazott ismertetett vegyületek oldhatósága növelhetõ megfelelõ formálási eljárások alkalmazásával, például oldódást fokozó szerek bevitelével. Parenterális adagolásra szolgáló készítmények formálhatók azonnal és/vagy módosítottan szabaddá váló, fent leírt készítmények formájában. Így az ismertetett vegyületek formálhatók az adagolásra szolgáló szilárdabb formára mint egy a hatóanyagot hosszú idõtartamon át szabadon bocsátó beültetett depó formájára. A találmány szerinti vegyületek adagolhatók helyileg is a bõrre vagy a nyálkahártyára dermálisan vagy transzdermálisan. Az e célra szolgáló jellemzõ készítmények közé tartoznak gélek, hidrogélek, lemosófolyadékok, oldatok, krémek, kenõcsök, porozószerek, kötések, habok, filmek, bõrtapaszok, ostyák, implantátumok, szivacsok, rostok, kötések és mikroemulziók. Alkalmazhatunk liposzómákat is. A jellemzõ hordozóanyagok közé tartoznak alkohol, víz, ásványolaj, paraffinolaj, vazelin, glicerin, polietilénglikol és propilénglikol. A helyi alkalmazásra szolgáló készítmények tartalmazhatnak még áthatolást fokozó szereket is. Lásd például a Finnin és Morgan, J. Pharm. Sci. 88(10), 955–958 (1999) szakirodalmi helyen. A helyi alkalmazásra szolgáló egyéb eszközök körébe tartozik még az iontoforézissel, elektroporációval, fonoforézissel, szonoforézissel és tûmentes úton (például POWDERJECT révén) vagy mikrotûs injektálással történõ bejuttatás. A helyi adagolásra szolgáló készítmények formálhatók azonnal szabaddá váló és/vagy módosítottan szabaddá váló formában, amint azt az elõzõekben ismertettük. Az ismertetett vegyületek adagolhatók intranazálisan vagy inhalálással is, jellemzõen száraz por formájában (önmagukban vagy elegyekként, például laktóz-
1
HU 004 797 T2
zal alkotott száraz elegy formájában vagy vegyes komponens részecskékként, például foszfolipidekkel elegyítve) szárazpor-inhalálókból vagy aeroszolpermetként nyomás alatt lévõ tartályból, pumpából, permetezõbõl, atomizálóból (elõnyösen finom köd képzésére szolgáló elektrohidrodinamikus atomizálóval) vagy ködösítõeszközbõl, megfelelõ hajtógáz, például diklórfluor-metán alkalmazásával vagy anélkül. A nyomás alatt lévõ tartály, pumpa, permetezõ, atomizáló vagy ködösítõ oldatot vagy szuszpenziót tartalmaz, amely tartalmazza a hatóanyagot, diszpergálószert, oldószert vagy a hatóanyag szabadon válását elnyújtó szert (például EtOH vagy vizes EtOH), egy vagy több oldószert, amely hajtóanyagként mûködik, és adott esetben felületaktív szert, mint a szorbitán-trioleát vagy egy oligotejsav. Száraz por vagy szuszpenzió készítményben való alkalmazást megelõzõen a hatóanyagterméket olyan méretûre mikronizáljuk, amely alkalmas inhalálással történõ bejuttatásra (jellemzõen 5 mikron alatti méret). Ezt megfelelõ aprítási eljárással érhetjük el, például spirális sugármalom, fluid ágyas sugármalom alkalmazásával, nanorészecskéket eredményezõ szuperkritikus folyadék feldolgozással, nagynyomású homogenizálással vagy porlasztva szárítással. Inhaláló- vagy belégzõkészülékben való alkalmazásra szolgáló kapszulák, hólyagok és hüvelyek (amelyek például zselatinból vagy hidroxi-propil-metilcellulózból készülnek) formálhatók oly módon, hogy a hatóanyag megfelelõ poralappal, például laktózzal vagy keményítõvel és teljesítménymódosítóval, például L¹leucinnal, mannittal vagy magnézium-sztearáttal alkotott porelegyét tartalmazzák. A laktóz lehet vízmentes vagy elõnyösen monohidratált. A további megfelelõ segédanyagok közé tartoznak dextrán, glükóz, maltóz, szorbit, xilit, fruktóz, szacharóz és trehalóz. Az elektrohidrodinamikus mûködésû atomizálóban való alkalmazásra megfelelõ oldatkészítmények finom ködöt hoznak létre, amely mûködtetésenként 1 mg és 20 mg közötti mennyiségû találmány szerinti vegyületet tartalmaz, és az egy mûködtetéssel kibocsátott térfogat 1 ml és 100 ml közötti. Egy jellemzõ készítmény tartalmazhat egy (1) képletû vagy (2) képletû vegyületet, propilénglikolt, steril vizet, EtOH¹t és NaCl¹t. Propilénglikol helyett használható alternatív oldószerek lehetnek például a glicerin és a polietilénglikol. A belégzéses vagy intranazális adagolásra szolgáló készítmények formálhatók azonnal szabaddá váló és/vagy módosítottan szabaddá váló formákra, például poli(DL-tejsav-koglikolsav) (PGLA) alkalmazásával. Megfelelõ aromaanyagok, például mentol és levomentol vagy édesítõszerek, például szacharóz vagy szacharin-nátrium adagolhatók a belégzésre vagy intranazális adagolásra szánt készítményekbe. Szárazpor-belégzõk és aeroszolok esetén a dózisegységet egy mért mennyiséget kibocsátó szelep alkalmazásával szabjuk meg. A találmány szerinti egységek jellemzõen úgy vannak kialakítva, hogy egy adagolt dózis vagy „puff” 100–1000 mg hatóanyagot tartalmazzon. Az össz-napidózis jellemzõen 100 mg és
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 12
2
10 mg közötti, mely beadható egyetlen dózisként vagy, szokásosabban, a nap folyamán elosztott dózisok formájában. A hatóanyag adagolható rektálisan vagy vaginálisan, például kúp, pesszárium vagy beöntés formájában. A kakaóvaj a hagyományos kúpalap, de különbözõ alternatívái használhatók szükség szerint. Rektális/vaginális adagolásra szolgáló készítmények formálhatók azonnal szabaddá váló és/vagy módosítottan szabaddá váló formában, amint azt a fentiekben ismertettük. Az ismertetett vegyületek adagolhatók közvetlenül a szembe vagy fülbe is, jellemzõen mikronizált szuszpenziók vagy oldatok cseppjei formájában, ahol a hatóanyagot tartalmazó oldat izotóniás, pH¹ja beállított, az oldószer steril sóoldat. Más, a szembe vagy a fülbe történõ adagolásra alkalmas készítmények közé tartoznak kenõcsök, biológiailag lebomló (abszorbeálható gélszivacsok, kollagén) és nem lebomló (például szilikon¹) implantátumok, lemezek, lencsék és szemcsés vagy hólyagos rendszerek, például nioszómák és liposzómák. Tartalmazhatnak valamelyik polimert, például, keresztkötéses poliakrilsavat, polivinil-alkoholt, hialuronsavat, cellulózpolimert (például hidroxi-propil-metilcellulózt, hidroxi-etil-cellulózt vagy metil-cellulózt) vagy heteropoliszacharid polimert (például gelángyantát) egy tartósítószerrel, például benzalkónium-kloriddal együtt. Az ilyen készítmények bevihetõk iontoforézissel is. A szembe vagy fülbe való adagolásra szánt készítmények formálhatók azonnal szabaddá váló és/vagy módosítottan szabaddá váló formában is az elõzõekben leírtak szerint. Az ismertetett vegyületek kombinálhatók oldható makromolekuláris egységekkel, mint például a ciklodextrin vagy polietilénglikoltartalmú polimerek, hogy oldhatóságát, oldódási sebességét, ízének elfedését, biológiai hozzáférhetõségét és/vagy stabilitását javítsák. A hatóanyag-ciklodextrin komplexeket például általában hasznosnak tartják a legtöbb dózisformánál és adagolási útnál. Mind inklúziós, mind nem inklúziós komplexek alkalmazhatók. A hatóanyaggal való közvetlen komplexbevitel alternatívájaként a ciklodextrin alkalmazható segédanyag adalékként, azaz hordozóanyagként, hígítószerként vagy oldódást elõsegítõ szerként. E célra szokásosan a¹, b¹ és g¹ciklodextrineket alkalmaznak. Lásd például a WO 91/11172, WO 94/02518 és WO 98/55148 közzétételi számú nemzetközi szabadalmi bejelentésekben. Az (1) képletû, (2) képletû vegyületek vagy más sók terápiásan hatásos dózisa mintegy 0,01 mg/testtömeg¹kg és mintegy 100 mg/testtömeg¹kg napi dózis között változik. Felnõttnek szánt jellemzõ napi dózis mintegy 0,1 mg és mintegy 3000 mg közötti. A hatóanyag mennyisége egy egységdózis készítményben mintegy 0,1 mg és mintegy 500 mg között, elõnyösen mintegy 0,6 mg és 100 mg között változhat, vagy ilyen értékre állítható be az adott alkalmazásnak és a hatóanyag hatékonyságának megfelelõen. A készítmény kívánt esetben tartalmazhat más kompatibilis terápiás szereket is. Egy ilyen kezelést igénylõ személynek napi
1
HU 004 797 T2
mintegy 0,6 és mintegy 500 mg közötti dózist adagolunk egyszerre vagy egy 24 órás idõszakban több dózisra elosztva. Az ilyen kezelés egymást követõ idõszakokban a szükséges idõtartamon át ismételhetõ. Példák Az alábbi példák a szemléltetést szolgálják a korlátozás szándéka nélkül, a találmány sajátos megvalósítási módjait képviselik. 1. példa 4-[6¹(6¹Bróm-8-ciklopentil-5-metil-7-oxo-7,8dihidropirido[2,3-d]pirimidin-2-il-amino)-piridin-3¹il]piperazin-1-karbonsav-(terc-butil)-észter elõállítása 10,00 g, 0,027 mol a WO 01/707041 közzétételi számú szabadalmi leírás 6. példája szerint elõállított 6¹bróm-8-ciklopentil-2-metánszulfinil-5-metil-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7¹on és 10,37 g, 0,0373 mol 4¹(6¹amino-piridin-3¹il)-piperazin-1-karbonsav-(terc-butil)-észter 100 ml toluolban készült szuszpenzióját nitrogéngáz-atmoszférában olajfürdõben 7 órán át melegítjük. Ez idõ elteltével vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat (SiO2, 10% MeOH/DCM) szerint mindkét kiindulási anyag jelen van. A szuszpenziót visszafolyató hûtõ alatt forraljuk további 18 órán át. A kapott szuszpenziót szobahõmérsékletre hûtjük, és szûrjük, így 38%¹os hozammal 5,93 g 4¹[6¹(6¹bróm-8-ciklopentil-5metil-7-oxo-7,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-2-il-amino)-piridin-3¹il]-piperazin-1-karbonsav-(terc-butil)-észtert nyerünk. A termék olvadáspontja >250 °C. MS (APCI) M++1: számított: 584,2, talált: 584,2. 2. példa 4-{6¹[8¹Ciklopentil-6-(1¹etoxi-vinil)-5-metil-7-oxo7,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-2-il-amino]-piridin3¹il}-piperazin-1-karbonsav-(terc-butil)-észter elõállítása 5,93 g, 0,010 mol, az 1. példa szerint elõállított 4¹[6¹(6¹bróm-8-ciklopentil-5-metil-7-oxo-7,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-2-il-amino)-piridin-3¹il]-piperazin-1karbonsav-(terc-butil)-észter, 1,40 g, 0,00121 mol) tetrakisz(trifenil-foszfin)-palládium(0) és 5,32 ml, 0,0157 mol tributil-(1¹etoxi-vinil)¹ón 30 ml toluolban készült szuszpenzióját visszafolyató hûtõ alatt 3,5 órán át forraljuk. Az elegyet lehûtjük, és a szilárd anyagot szûrjük. A szilárd anyagot szilikagélen kromatográfiásan tisztítjuk, 5% és 66% között növekvõ etil-acetát/hexán gradienst alkalmazunk 15 percen át, 78%¹os hozammal 4,50 g 4¹{6¹[8¹ciklopentil-6-(1¹etoxi-vinil)-5-metil-7oxo-7,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-2-il-amino]-piridin3¹il}-piperazin-1-karbonsav-(terc-butil)-észtert nyerünk sárga hab formájában. MS (APCI) M++1: számított: 576,2, talált: 576,3. 3. példa 6-Acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-ilpiridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-onhidrogén-klorid elõállítása 4,50 g, 0,00783 mol a 2. példa szerint elõállított 4¹{6¹[8¹ciklopentil-6-(1¹etoxi-vinil)-5-metil-7-oxo-7,8-di-
2
hidropirido[2,3-d]pirimidin-2-il-amino]-piridin-3¹il}-piperazin-1-karbonsav-(terc-butil)-észter 100 ml DCM-ben készült oldatát jégfûrdõbe hûtjük, és hidrogén-kloridgázt buborékoltatunk át rajta. A kapott szuszpenziót le5 dugaszoljuk, és szobahõmérsékleten éjszakán át keverjük, majd 200 ml dietil-éterrel hígítjuk. A szilárd anyagot szûréssel gyûjtjük, dietil-éterrel mossuk és szárítjuk, így 92%¹os hozammal 4,01 g 6¹acetil-8ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)10 8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-hidrogén-kloridot nyerünk sárga, szilárd anyag formájában, a termék olvadáspontja 200 °C. HPLC, C18 fordított fázis gradiens: 10%–95% 0,1% TFA/CH 3 CN 0,1% TFA/H 2 O-ban 22 percig: 99,0% 11,04 percnél. MS (APCI) M++1: szá15 mított 448,2, talált: 448,3. Analitikai elemzési eredmények a C24H29N7O2.2,4 H2O.1,85 HCl képlet alapján: C 51,64; H 6,44; N, 17,56 C1 (össz) 11,75. Talált: C 51,31; H 6,41; N 17,20; C1 (össz) 12,11. 20
25
30
35
40
4. példa 6-Acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-ilpiridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-onmonoizetionátsó (B forma) 7,0 g, 15,64 mmol 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7¹on (a 3. példa szerint elõállított vegyület NaOH-vel történõ érintkezésbe hozást követõen) 250 ml vízben diszpergált elegyéhez cseppenként hozzáadunk 30 ml 0,52 mol/l¹es metanolos izetionsavoldatot (15,64 mmol) pH=5,2 eléréséig. Az oldatot (finom) üvegszûrõn szûrjük, és a tiszta oldatot fagyasztva szárítjuk, 9,4 g amorf sót nyerünk. A 3,16 g amorf sót 25 ml MeOH-val elegyítjük, és majdnem teljes oldódást követõen új csapadék képzõdik. További 25 ml MeOH¹t adunk az elegyhez, és 46–49 °C hõmérsékleten 4 órán át keverjük. Az elegyet lassan 32 °C¹ra hûtjük, és hideg (+4 °C¹os) szobába helyezzük éjszakára. PXRD vizsgálatra mintát veszünk, a vizsgálat a B forma képzõdését jelzi. Az elegyet szûrjük, a csapadékot éjszakán át 50 °C hõmérsékleten vákuumkemencében szárítjuk. Ez 92%¹os hozammal 2,92 g terméket eredményez, amely az (1) képletû vegyület monoizetionátsója. HPLC – 99,25%, PXRD – B forma, a CHNS, a H–NMR konzisztens a szerkezettel.
45 5. példa 6-Acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-ilpiridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-onmonoizetionátsó (B forma) elõállítása 250 ml¹es, mechanikus keverõvel, hõelem-szabá50 lyozóval, hûtõvel és fûtõköpennyel ellátott lombikba 100 ml MeOH¹t viszünk, és 35 °C¹ra elõmelegítjük. 2 g, a 4. példa szerint elõállított amorf izetionátsót lassan, 3 egyenlõ részletben, az egyes adagolások között 55 25–30 perces szünetek tartásával beadagolunk. A reakcióelegyet éjszakán át 35 °C hõmérsékleten keverjük, majd hûtjük. Egy mintát szûrünk, és PXRD vizsgálatot végzünk belõle. A termék tiszta B forma. Ezután a teljes reakcióelegyet B formájú oltókristályként 60 alkalmazzuk nagyobb léptékû mûveletben. 13
1
HU 004 797 T2
6. példa 6-Acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-ilpiridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-onmonoizetionátsó (B forma) elõállítása Mágneses keverõvel, hûtõvel, hõelem-szabályozóval és fûtõköpennyel ellátott 250 ml¹es lombikba 50 ml MeOH¹t viszünk, és 40 °C¹ra elõmelegítjük. 1 g, a 4. példa szerint elõállított amorf izetionátsót adunk hozzá lassan, három egyenlõ részletben, az egyes részletek között 30 perces szünetet tartva, és az elegyet éjszakán át 40 °C hõmérsékleten tartjuk. A reakciót in situ Raman-spektroszkópiás vizsgálattal követjük nyomon. Mintát veszünk, szûrjük, és PXRD elemzést végzünk. A termék PXRD és Raman-spektroszkópiás vizsgálat szerint tiszta B forma. Az elegyet 25 °C hõmérsékletre hûtjük 3 °C/h sebességgel, majd –10 °C¹ra hûtjük, szûrjük, és vákuumban szárítjuk, 0,85 g B formájú kristályos terméket nyerünk. 7. példa 6-Acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-ilpiridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-onmonoizetionátsó (B forma) elõállítása 0,895 mg, 2 mmol (1) képletû szabad bázist 10 ml metanollal elegyítünk, és 33 mg (1) képletû vegyület monoizetionátsót (B forma) oltókristállyal oltjuk be. Ezután az elegyhez 10 egyenlõ részletben 75 perc idõközökben 5,6 ml 0,375 mol/l¹es metanolos izetionsav(2,1 mmol) oldatot adunk. Az elegyet további 1 órán át keverjük, majd PXRD elemzés céljára mintát veszünk belõle. Az elemzés a kristályos B forma képzõdését erõsíti meg. Az elegyet éjszakán át szobahõmérsékleten keverjük és újabb mintát veszünk PXRD vizsgálatra. A kristályformában nem következett be változás. Az elegyet hûtõben –8 °C hõmérsékleten éjszakán át hûtjük, szûrjük, majd 50 °C hõmérsékleten vákuumkemencében szárítjuk, az elméleti hozam 91,8%¹át kitevõ 1,053 fentnevezett vegyületet (B forma) nyerünk. HPLC – 99,8%, CHNS, H–NMR, IR konzisztens a szerkezettel, PXRD – B forma. 8. példa 6-Acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-ilpiridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-onmonoizetionátsó (A forma) 47 mg, a 4. példa szerint elõállított amorf izetionátsót 4 ml EtOH-val elegyítünk mágneses keverõvel, hõelemmel és hûtõvel ellátott 15 ml¹es lombikban. Az elegyet visszafolyató hûtõ alatt forrásig melegítjük, közel tiszta oldatot nyerünk. Az elegyet 10–15 percig visszafolyató hûtõ alatt forraljuk, azalatt zavarossá válik. Ezután az elegyet lassan 50 °C¹ra hûtjük, és 69 °C hõmérsékleten A forma kristállyal beoltjuk. Az elegyet 5 órán át 50 °C hõmérsékleten tartjuk, majd éjszakán át hagyjuk szobahõmérsékletre hûlni. Ezután jégfürdõben 1 °C¹ra hûtjük, 1,5 órán át ezen a hõmérsékleten tartjuk, szûrjük, 0,5 ml hideg EtOH-val mossuk, levegõn szárítjuk, majd 70 °C hõmérsékleten éjszakán át vákuumkemencében szárítjuk, így 38,2 mg finom kristályos anyagot nyerünk. A kristályos anyagot PXRD
2
alapján monoizetionátsó A formának találtuk. A H–NMR konzisztens a monoizetionátsóval, és mintegy 5,9 mol% vagy 0,6 tömeg% maradék EtOH jelenlétét mutatja. 5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 14
9. példa 6-Acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-ilpiridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-onmonoizetionátsó (D forma) elõállítása 9,0 g, a 4. példa szerint elõállított amorf izetionátsót 300 ml metanollal elegyítünk, keverjük, és visszafolyató hûtõ alatt 63,8 °C hõmérsékletre (reflux) melegítjük. Az enyhén zavaros elegyhez két 50 ml¹es adag MeOH¹t adunk. A forró elegyet mechanikus keverõvel ellátott 2 l¹es lombikba szûrjük. Az elegyet rövid ideig visszafolyató hûtõ alatt forraljuk, majd 60 °C¹ra hûtjük. 100 ml IPA¹t adunk hozzá, és ismét 60 °C hõmérsékletre melegítjük, majd további 110 ml IPA¹t adagolunk. 59,7 °C¹nál csapadékkiválás indul meg. Az elegyet ismét 67,5 °C¹ra melegítjük, majd 50 °C¹ra hûtjük, és éjszakán át ezen a hõmérsékleten tartjuk. Másnap reggel PXRD elemzés céljára mintát veszünk. Az elegyet 3 °C/h sebességgel 25 °C¹ra hûtjük, és amikor az elegy hõmérséklete a 28 °C¹t eléri, újabb PXRD mintát veszünk. Az elegyet éjszakán át szobahõmérsékleten hûlni hagyjuk. A csapadékot gyûjtjük, vákuumkemencében 65 °C hõmérsékleten, 30 torr nyomáson szárítjuk. Az eljárás révén 82,8%¹os hozammal 7,45 g kristályos vegyületet nyerünk (PXRD elemzés szerint D forma). Az elõzõleg elemzett minták ugyancsak D formájúak voltak. HPLC szerint a termék 98,82%¹os tisztaságú, CHNS mikroelemzés +/–0,4%¹on belüli. Az izetionátsó A, B és D formájának metanolos szuszpenziója 3 napnál rövidebb idõ alatt tiszta B formát eredményezett. 10. példa Izetionsav (2¹hidroxi-etánszulfonsav) elõállítása 5 l¹es, négynyakú, mechanikus keverõvel, hõelemmel, gázbefúvatással és vízcsapdán keresztül levegõbe történõ kiszellõztetõvel ellátott gömblombikba 748 g, 5,05 mol nátrium-izetionátot (ALDRICH) és 4 l IPA¹t viszünk. A szuszpenziót szobahõmérsékleten keverjük. 925 g, 25,4 mol hidrogén-klorid-gázt (ALDRICH) buborékoltatunk a rendszerbe olyan sebességgel, hogy az adagolás sebességével oldódjon (ami abból látható, hogy a vízcsapdán át nem jelentkezik buborékoltatás), a HCl-gáz buborékoltatása során jégfürdõt alkalmazunk, hogy az elegy belsõ hõmérsékletét 50 °C alatt tartsuk. Elegendõ HCl-gázt adagolunk ahhoz, hogy a rendszer telítetté váljon (ezt úgy észleljük, hogy megkezdõdik a vízcsapdán át történõ buborékolás). A HCl adagolása során a hõmérséklet 45 °C¹ra emelkedik. A szuszpenziót szobahõmérsékletre hûtjük, és durva üvegfritt szûrõn szûrjük. A szûrõpogácsát 100 ml IPA-val mossuk, és a zavaros szûrletet 10–20 mikronos szûrõn visszük át. A kapott tiszta, színtelen szûrletet vákuumban rotációs bepárlón besûrítjük, miközben a fürdõ hõmérsékletét 50 °C alatt tartjuk. A kapott 1,07 kg tiszta, halványsárga olajat 50 ml
1
HU 004 797 T2
csapvízzel és 400 ml toluollal hígítjuk, és vákuumban, rotációs bepárlón 3 nap alatt bepároljuk, miközben a fürdõhõmérsékletet 50 °C alatt tartjuk. A kapott 800 g tiszta, halványsárga olajat 500 ml toluollal és 250 ml IPA-val hígítjuk, vákuumban rotációs bepárlón 11 nap alatt besûrítjük, miközben a fürdõ hõmérsékletét 50 °C alatt tartjuk. A kapott 713 g tiszta, halványsárga olaj titrálás szerint 81 tömeg%, 7,9 tömeg% vizet és 7,5 tömeg% IPA¹t tartalmaz, 91,1%¹os hozammal 580 g terméket nyerünk. 11. példa 4-{6¹[6¹(1¹Butoxi-vinil)-8-ciklopentil-5-metil-7-oxo7,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-2-il-amino]-piridin3¹il}-piperazin-1-karbonsav-(terc-butil)-észter elõállítása 5 l¹es, háromnyakú, mechanikus keverõvel és hõelemmel felszerelt, nitrogéngáz be¹/kivezetõvel ellátott, szilikonolaj buborékoltatón keresztül szellõztetetett gömblombikot nitrogéngáz-atmoszféra alá helyezünk, és 300 g, 0,51 mol, a 2. példa szerint elõállított 4¹[6¹(6¹bróm-8-ciklopentil-5-metil-7-oxo-7,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-2-il-amino)-piridin-3¹il]-piperazin-1karbonsav-(terc-butil)-észtert, 154 g, 1,54 mol butil-vinil-étert (ALDRICH), 1,5 l n¹butanolt (ALDRICH) és 107 ml, 0,62 mol diizopropil-etil-amint (ALDRICH) adunk bele. Az elegyet mintegy 50 torr vákuum alá helyezzük, és nitrogéngázzal háromszor feltöltjük. Az elegyhez 8,3 g, 0,01 mol bisz(difenil-foszfino-ferrocén)palládium-diklorid-diklór-metánt (JOHNSON MATTHEY, tételszám 077598001) adunk, és a kapott elegyet további három alkalommal a fentiek szerint átöblítjük. Az elegyet 95 °C¹ra melegítjük, és 20 órán át keverjük. A kapott híg, vörös szuszpenziót 2 1 heptánnal hígítjuk, és mintegy 5 °C¹ra hûtjük. Ezen a hõmérsékleten 400 ml telített vizes kálium-karbonát-oldatot adunk hozzá, majd az elegyet szûrjük, és 250 ml heptánnal öblítjük. 16 órán át 45 °C hõmérsékleten kemencében szárítjuk, így 75%¹os hozammal 231,7 g cím szerinti vegyületet nyerünk sárga, szilárd anyagként. 12. példa 6-Acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-ilpiridin-2-il-amino)-8H-pirido[2,3-d]pirimidin-7-onmonoizetionátsó (B forma) 22 l¹es, háromnyakú mechanikus keverõvel, hõelemmel és nitrogéngáz be¹/kivezetõvel ellátott, szilikonolaj buborékoltatón át szellõztetetett gömblombikot nitrogéngáz-atmoszféra alá helyezünk, és 725 g, 1,20 mol, a 11. példa szerint elõállított 4¹{6¹[6¹(1¹butoxi-vinil)-8-ciklopentil-5-metil-7-oxo-7,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-2-il-amino]-piridin-3¹il}-piperazin-1karbonsav-(terc-butil)-észtert és 14 l metanolt viszünk bele. Az elegyet szobahõmérsékleten keverjük, miközben 530 g, 4,20 mol, a 10. példa szerint elõállított izetionsavoldatot, 1,5 l metanolt és 70 ml, 3,89 mol vizet adunk hozzá. A kapott elegyet 30 perc alatt 55 °C hõmérsékletre melegítjük, majd 55 °C hõmérsékleten 30 percig keverjük. Az elegyet 30 °C¹ra hûtjük, és 175 g, 1,73 mol Et3N (ALDRICH) 200 ml metanolban
2
készült oldatát adjuk hozzá. Az elegyet 30 °C hõmérsékleten tartjuk, és cseppenként, 6 óra alatt hozzáadjuk 128 g, 1,26 mol Et3N 2 l metanolban készült oldatát. A kapott elegybõl mintát veszünk a kristályforma meg5 határozására (B forma). Az elegyet hûtjük, és 15 percig 5 °C hõmérsékleten tartjuk, majd durva üvegfritt szûrõn szûrjük. A szûrõpogácsát 200 ml hideg metanollal több részletben mossuk. A szilárd terméket 55 °C hõmérsékleten vákuumban szárítjuk, 91%¹os hozammal 10 710 g cím szerinti vegyületet nyerünk sárga kristályok formájában.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 15
1. 6¹Acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-ilpiridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-izetionátsó. 2. Az 1. igénypont szerinti izetionátsó, amely A formájú monoizetionátsó, amelyre a következõk közül egy vagy több jellemzõ: olyan Rtg-sugár-pordiffrakciós minta, amely csúcsokkal bír 8,7, 13,5 és 17,6 2q értékeknél, vagy olyan Raman-spektrum, amely csúcsokkal bír az 1600 cm –1 , 1290 cm –1 , 675 cm –1 , 470 cm –1 , 450 cm–1 és 425 cm–1 Raman-eltolódási értékeknél, vagy olyan DSC termogram, amely éles endotermiával bír 273 °C¹nál. 3. Az 1. igénypont szerinti izetionátsó, amely B formájú monoizetionátsó, amelyre a következõk közül egy vagy több jellemzõ: olyan Rtg-sugár-pordiffrakciós minta, amely csúcsokkal bír 5,1, 11,8, 12,1, 12,8, 13,1 és 14,7 2q értékeknél, vagy olyan Raman-spektrum, amely csúcsokkal bír az 1600 cm–1, 1290 cm–1, 470 cm–1, 450 cm–1 és 425 cm–1 Raman-eltolódási értékeknél, de nincs jelentõs csúcs 675 cm–1-nél, vagy olyan DSC termogram, amely éles endotermiával bír 271 °C¹nál. 4. Az 1. igénypont szerinti izetionátsó, amely D formájú monoizetionátsó, amelyre a következõk közül egy vagy több jellemzõ: olyan Rtg-sugár-pordiffrakciós minta, amely csúcsokkal bír 8,4, 8,9, és 21,9 2q értékeknél, vagy olyan Raman-spektrum, amely csúccsal bír a 463 cm–1 Raman-eltolódási értéknél, vagy olyan DSC termogram, amely éles endotermiával bír 277 °C¹nál. 5. Gyógyászati dózisforma, amely egy 6¹acetil-8ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-izetionátsót és egy vagy több gyógyászati szempontból elfogadható segédanyagot tartalmaz. 6. Eljárás kristályos 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-izetionátsó elõállítására, amely eljárás magában foglalja: egy izetionsavoldat és egy elsõ oldószer elegyítését 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7¹on és víz diszperziójával, amely révén egy elsõ elegy jön létre; az elsõ elegy fagyasztva szárítását, amely egy amorf sót eredményez; az amorf só elegyítését egy második oldószerrel egy második elegy létrehozására, amely kristályos
1
HU 004 797 T2
6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-izetionátsót tartalmaz, a második oldószer azonos vagy különbözõ az elsõ oldószertõl; és adott esetben a második elegy melegítését, a második elegy hûtését vagy a második elegy melegítését és hûtését. 7. Eljárás 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7on-izetionátsó elõállítására, amely magában foglalja: 6-acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7¹on izetionátsó formája oltókristályának biztosítását; az oltókristály hozzáadását 6¹acetil-8-ciklopentil-5metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7¹on és egy elsõ oldószer diszperziójához egy elsõ elegyet létrehozva; az elsõ elegy elegyítését izetionsav oldatával és egy második oldószerrel, egy második elegyet létrehozva, amely 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7on-izetionátsót tartalmaz; és adott esetben a második elegy melegítését, a második elegy hûtését vagy a második elegy melegítését és hûtését. 8. A 6. vagy 7. igénypont szerinti eljárás, ahol az elsõ és második oldószer vízzel elegyedõ. 9. A 6. vagy 7. igénypont szerinti eljárás, ahol az elsõ és második oldószer alkohol. 10. A 6. vagy 7. igénypont szerinti eljárás, ahol az elsõ és második oldószer metanol. 11. A 6. vagy 7. igénypont szerinti eljárás, ahol az elsõ elegyet vagy a második elegyet közelítõleg ekvimoláris mennyiségû izetionsav és 6¹acetil-8-ciklopentil5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7¹on elegyítésével hozzuk létre. 12. A 6. vagy 7. igénypont szerinti eljárás, amely továbbá magában foglalja a második elegy 30–60 °C hõmérsékleten való keverését. 13. A 6. vagy 7. igénypont szerinti eljárás, amely továbbá magában foglalja a második elegy 0 °C¹ra vagy ez alá történõ hûtését. 14. Eljárás 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-
5
10
15
20
25
30
35
40
16
2
on-izetionátsó elõállítására, amely eljárás magában foglalja: 4-{6¹[6¹(1¹butoxi-vinil)-8-ciklopentil-5-metil-7-oxo7,8-dihidropirido[2,3-d]pirimidin-2-il-amino]-piridin-3¹il}piperazin-1-karbonsav-(terc-butil)-észter izetionsavval való reagáltatását egy elsõ oldószerben és vízben egy olyan elegy elõállítására, amely 6¹acetil-8-ciklopentil-5metil-2-(5¹piperazin-1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-diizetionátsót tartalmaz. 15. A 14. igénypont szerinti eljárás, amely továbbá tartalmazza egy gátolt bázisnak a reakcióelegyhez való adagolását 6¹acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin1-il-piridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-onmonoizetionátsó elõállítására. 16. 6¹Acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-ilpiridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-izetionátsó alkalmazása rendellenes sejtszaporodás okozta rendellenességek vagy állapotok emlõsben, köztük emberben való kezelésére szolgáló gyógyszer elõállítására. 17. A 16. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a rendellenesség vagy állapot atherosclerosisszal, sebészeti beavatkozást követõ érsztenózissal és ¹resztenózissal vagy endometriózissal kapcsolatos érsimaizomszaporodás. 18. A 16. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a rendellenes sejtszaporodás rák. 19. 6¹Acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-ilpiridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-izetionátsó alkalmazása vírus- vagy gombafertõzések okozta rendellenességek vagy állapotok emlõsben, köztük emberben való kezelésére szolgáló gyógyszer elõállítására. 20. 6¹Acetil-8-ciklopentil-5-metil-2-(5¹piperazin-1-ilpiridin-2-il-amino)-8H¹pirido[2,3-d]pirimidin-7-on-izetionátsó alkalmazása emlõsök, köztük ember autoimmun betegségének kezelésére szolgáló gyógyszer elõállítására. 21. A 20. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az autoimmun betegség pszoriázis, gyulladásszerû reumatoid artritisz, lupus, I típusú diabétesz, diabéteszes nefropátia, sclerosis multiplex, glomerulonephritis, transzplantált szerv kilökõdése, beleértve a host-versus-graft betegséget.
HU 004 797 T2 Int. Cl.: C07D 471/04
17
HU 004 797 T2 Int. Cl.: C07D 471/04
18
HU 004 797 T2 Int. Cl.: C07D 471/04
19
HU 004 797 T2 Int. Cl.: C07D 471/04
20
HU 004 797 T2 Int. Cl.: C07D 471/04
21
HU 004 797 T2 Int. Cl.: C07D 471/04
22
HU 004 797 T2 Int. Cl.: C07D 471/04
23
HU 004 797 T2 Int. Cl.: C07D 471/04
24
HU 004 797 T2 Int. Cl.: C07D 471/04
25
HU 004 797 T2 Int. Cl.: C07D 471/04
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest
