!HU000006710T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 006 710
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 03445058 2003. 05. 20.
(73) Jogosult: Akzo Nobel Coatings International BV, 6800 SB Arnhem (NL)
EP
(72) Feltalálók: NORLING, Hakan, Lars, Erik, 131 32 Nacka (SE); ABRAM, Eugeniusz, S-171 58 Solna (SE)
(54)
HU 006 710 T2
C09J 5/04
(21) Magyar ügyszám: E 04 731277 (22) A bejelentés napja: 2004. 05. 05. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20040731277 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1629057 A1 2004. 12. 02. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1629057 B1 2009. 07. 08.
(2006.01) B27G 11/00 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 04104124 PCT/SE 04/000686
(74) Képviselõ: Szabó Zsolt, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Eljárás felületek összekötésére
A leírás terjedelme 6 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 006 710 T2
A jelen találmány felületek összekötésére szolgáló eljáráshoz kapcsolódik. A találmány ugyanakkor egy faalapú termék gyártási eljárásához is kapcsolódik. A ragasztott termékek, úgymint tömbösített gerendák, furnérborítású termékek, parkett padló, farostlemez, enyvezett bútorlap és furnérlemez stb. gyártásakor ragasztóanyag felhordását követõ préselési lépéssel faanyagból lévõ darabokat egyesítenek. A megfelelõ viszkozitás eléréséhez néhány ragasztóanyag a felületre történõ felhordásnál viszonylag nagy mennyiségû oldószert, például vizet igényel. Az emulzióalapú ragasztóanyagoknál, melyeket diszperziós ragasztókként is ismerünk, továbbá a mûgyantaalapú ragasztóanyagoknál rendszerint oldószerfeleslegre van szükség a stabil emulzió vagy a stabil mûgyantaalapú ragasztóanyag eléréséhez. A ragasztóanyag magasabb szilárdanyag-tartalma esetén az emulzió öregedése következtében fellépõ viszkozitásnövekedés lényegesen erõteljesebb, mint alacsonyabb szilárdanyag-tartalom esetén. Egy ragasztási folyamat egy fizikai elpárologtató/filmképzõ lépést és/vagy egy vegyi kikeményítési lépést foglal magában. Egy viszonylag nagy oldószertartalmú ragasztóanyag alkalmazásakor megnövelik a nyomási idõt, hogy a ragasztás vonalán a ragasztóanyag elégséges fizikai elpárologtató/filmképzõ folyamatát biztosítsák. Az általában hosszú nyomási idõket megkívánó ragasztóanyagok rendszerint a vízbázisú emulziók formájában biztosított ragasztóanyagok, úgymint a polivinil-acetát ragasztóanyagok vagy az emulziós polimer izocianát ragasztóanyagok, vagy a vízbázisú amino- vagy fenolgyanták. Ilyen ragasztóanyagok alkalmazása esetén a ragasztást megelõzõen csökkenteni kell a ragasztani szándékozott faanyagok nedvességtartalmát, hogy ezáltal a ragasztott fatermék végleges nedvességtartalma ne legyen túlságosan magas. A nedvességtartalom csökkentése nedves ragasztóanyag alkalmazásával kombinálva a nedvességtartalom változása következtében káros hatásokat eredményezhet, ami az anyagokban fellépõ mozgásokhoz vezethet negatív hatásokat, úgymint vetemedést kiváltva. Az emulzióalapú ragasztóanyagok használatakor felmerülõ másik problémát az egyenetlen felületek összeragasztásának nehézsége jelenti. A felhordott ragasztó az összenyomás közben hajlamos kipréselõdni, a felületek közötti távolság kitöltéséhez túl keveset hagyva a felületek teljes egészén. A szükséges nyomási idõ csökkentése céljából különféle megoldásokat javasoltak. Például az EP–1,190,823 A2 számú európai közzétételi irat egy, a felületek melegítésére szolgáló eljárást tárgyal. Egy másik megoldást a ragasztóanyag felhordást követõ szárítása jelent. A felhordott ragasztóanyagok szárításához kapcsolódó eljárásokat és eszközöket ismertetnek például az US–3,160,543 számú, az US–4,812,366 számú és az US–5,234,519 számú USA-beli szabadalmak, valamint az EP–0,979,712 A1 számú európai szabadalmi bejelentés. A felhordott ragasztóanyag mesterséges szárításnak történõ alávetésekor jelentkezõ egyik probléma
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
abban áll, hogy a mesterséges szárítási lépés végrehajtása, valamint a felületek érintkeztetésének és összepréselésének kötelezõ végrehajtása között eléggé keskeny a rendelkezésre álló maximális idõablak. Ha a préselési lépést megelõzõen túlságosan hosszú idõ telik el, a túl korai filmképzõdés vagy elõkeményedés következtében a ragasztókötés túlságosan gyenge lesz. Az elõzõekben hivatkozott anyagok egyike sem ismertet azonban semmit azzal kapcsolatosan, hogyan történjék a ragasztóréteg szárítása és a rákövetkezõ préselési lépés között eltelni engedélyezett maximális idõtartam növelése vagy szabályozása. Továbbmenve, egyenetlen felületek összeragasztásával kapcsolatosan sem kerül semmi említésre. A jelen találmány célja olyan ragasztási eljárás megvalósítása, amely már rövid nyomási idõk mellett is kiváló minõségû kötéseket ad, továbbá amely a ragasztóréteg mesterséges szárítási lépésének vége és a rákövetkezõ préselési lépés kezdete között hosszú maximális idõablakot biztosít. A jelen találmány további célja egyenetlen felületek javított összekötési eljárásának a kidolgozása is. A fenti célokat felületek összekötésére szolgáló olyan eljárással érjük el, amelynek során az alábbi intézkedéseket foganatosítjuk: elsõ anyagdarab felületére oldószert tartalmazó A ragasztóanyag-összetételt hordunk fel, az oldószert mesterséges szárítással részben vagy teljes egészében elpárologtatva az A ragasztóanyag-összetételben közvetlenül a szárítási lépést követõen X tömeg% szilárdanyag-tartalmat hozunk létre, második anyagdarab felületére oldószert tartalmazó Z tömeg% szilárdanyag-tartalmú C összetevõt hordunk fel, ahol Z<X, a két felület egymásra helyezésével az A ragasztóanyag-összetételt a C összetevõvel érintkezésbe hozzuk, és a két felületet összepréseljük. Alkalmas módon az eljárások az alábbi intézkedéseket foglalják magukban: a második darab felületére a C összetevõ felhordását megelõzõen oldószert tartalmazó B ragasztóanyag-összetételt hordunk fel, az oldószert a B ragasztóanyag-összetételbõl mesterséges szárítással részben vagy teljes egészében elpárologtatva a B ragasztóanyag-összetételben közvetlenül a szárítási lépést követõen Y tömeg% szilárdanyag-tartalmat hozunk létre, ahol Z
1
HU 006 710 T2
kamrában 30 percig 120 °C hõmérsékletnek vetjük alá. A szilárdanyag-tartalmat a tálkában visszamaradt ragasztóanyag-hányaddal azonosítjuk. Jelen esetben az „oldószer” megjelölés alatt tetszõleges olyan anyagot értünk, amely a fent említett feltételek mellett elpárolog. Alkalmasan az A ragasztóanyag-összetételbõl az oldószernek körülbelül 10 tömeg% és körülbelül 100 tömeg% közé, elõnyösen körülbelül 20 tömeg% és körülbelül 90 tömeg% közé esõ mennyiségét párologtatjuk el. Alkalmasan a B ragasztóanyag-összetételbõl az oldószer körülbelül 10 tömeg% és körülbelül 100 tömeg% közé, elõnyösen körülbelül 20 tömeg% és körülbelül 90 tömeg% közé esõ mennyiségét párologtatjuk el. Alkalmasan X körülbelül 20 és 100 közé, ennél elõnyösebben körülbelül 35 és körülbelül 95 közé, ennél elõnyösebben pedig körülbelül 50 és körülbelül 90 közé esik. Alkalmasan Z körülbelül 0 és körülbelül 70 közé, elõnyösen körülbelül 5 és körülbelül 60 közé, ennél elõnyösebben pedig körülbelül 10 és körülbelül 50 közé esik. Alkalmasan Y körülbelül 20 és körülbelül 100 közé, ennél elõnyösebben körülbelül 35 és körülbelül 95 közé, ennél elõnyösebben pedig körülbelül 50 és körülbelül 90 közé esik. A felhordott A ragasztóanyag-összetétel és a felhordott C összetevõ egységnyi felületre vonatkoztatott tömegaránya alkalmasan körülbelül 1:0,5 és körülbelül 50:1 közé, elõnyösen körülbelül 1:1 és körülbelül 25:1 közé, ennél elõnyösebben pedig körülbelül 2:1 és körülbelül 15:1 közé esik. A „mesterséges szárítás” alatt jelen esetben tetszõleges olyan módszert értünk, amely egy felületre felhordott ragasztóanyag-rétegnek a környezeti levegõnek való kitétel és a hordozóba irányuló behatolás következtében fellépõ természetes száradásához képest a száradási sebességet megnöveli. Az oldószer tetszõleges mesterséges szárítási módszer alkalmazásával elpárologtatható, úgymint száraz levegõ, száraz gázok, légfúvás vagy melegítés, elõnyösen melegítés alkalmazásával. Alkalmas melegítõmódszereket jelentenek például a sugárzó hõ (IR), a meleglevegõ-fúvás, a szárazlevegõ-fúvás, valamint a mikrohullámú melegítés. Az oldószer elpárologtatása elõnyösen sugárzó hõ alkalmazásával történik. Az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel lehet ugyanaz a összetétel vagy lehet különbözõ összetétel. Az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel elõnyösen ugyanolyan típusú ragasztó mûgyantát tartalmaz. Ennél elõnyösebben az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel egymással lényegében azonosak. A jelen eljárás szempontjából alkalmas A ragasztóanyag-összetételt és B ragasztóanyag-összetételt tetszõleges, oldószert tartalmazó ragasztóanyag képezheti. Az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel fõ összetevõként elõnyösen nem tartalmaz amid- vagy imidkötést tartalmazó polimert. Az A és B ragasztóanyag-összetételek elõnyösen vizes ragasztóanyag-összetételek. A találmány egyik
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
elõnyös kiviteli alakjában alkalmasan az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel a polimeremulzió-alapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartoznak. Ebben az esetben az elõnyös ragasztóanyag-összetételeket a polivinil-acetát, az etilén-vinil-acetát, az emulziós polimer izocianát, a poliuretán, a sztirol-butadién, valamint az akrilátalapú ragasztóanyag-összetételek jelentik. Ennél elõnyösebben az A ragasztóanyag-összetételt és a B ragasztóanyag-összetételt polivinil-acetát-alapú ragasztóanyag-összetételek vagy emulziós polimer izocianátalapú ragasztóanyag-összetételek képezik. A találmány egy lehetséges másik elõnyös kiviteli alakjában az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel a kikeményedõ mûgyantaalapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartoznak. Ebben az esetben az A ragasztóanyag-összetételt és a B ragasztóanyag-összetételt elõnyösen aminogyantaalapú vagy fenolgyanta-alapú ragasztóanyag-összetételek képezik. Az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel egyike vagy mindkettõ polimer emulziót és kikeményedõ mûgyantát egyaránt tartalmazhat. Az A és B ragasztóanyag-összetételek egyikét valamilyen polimeremulzió-bázisú ragasztóanyag-összetétel képezheti, míg a másik, a kikeményedõ mûgyantaalapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartozik. Az A ragasztóanyag-összetétel és a B ragasztóanyag-összetétel kezdeti, vagyis a felhordás pillanatában fennálló szilárdanyag-tartalmai alkalmasan körülbelül 1 tömeg% és körülbelül 95 tömeg% közé, elõnyösen körülbelül 10 tömeg% és körülbelül 90 tömeg% közé, ennél elõnyösebben körülbelül 30 tömeg% és körülbelül 70 tömeg% közé, még elõnyösebben pedig körülbelül 40 tömeg% és körülbelül 60 tömeg% közé esnek. A jelen eljárás szempontjából alkalmas C összetevõt alkalmasan valamilyen folyadék képezi, továbbá az tetszõleges olyan alkotórész lehet, amely oldószert tartalmaz. A találmány egyik példakénti kiviteli alakjában a C összetevõ alkalmasan lényegében az oldószerbõl, elõnyösen lényegében vízbõl áll. A találmány egy másik példakénti kiviteli alakjában a C összetevõ alkalmasan egy, a polimeremulzió-alapú ragasztóanyag-összetételek vagy a kikeményedõ mûgyantaalapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartozó ragasztóanyag-összetétel. A C összetevõt alkalmasan vizes ragasztóanyag-összetétel képezi. Polimeremulzió-alapú ragasztóanyag-összetételek esetében azon ragasztóanyag-összetételek minõsülnek elõnyösnek, amelyek polivinil-acetáton, etilén-vinil-acetáton, emulziós polimer izocianáton, poliuretánon, sztirol-butadiénen és akrilátokon alapulnak. Ennél elõnyösebben a C összetevõ egy polivinil-acetát-alapú ragasztóanyagösszetétel vagy egy emulziós polimer izocianátalapú ragasztóanyag-összetétel. Kikeményedõ mûgyantaalapú ragasztóanyag-összetételek esetében a C összetevõt elõnyösen aminogyanta-alapú vagy fenolgyanta-alapú ragasztóanyag-összetétel képezi. A C összetevõ egy vagy több kikeményedõ mûgyantához való egy vagy több keményítõszert szintén tartalmazhat.
1
HU 006 710 T2
Az A ragasztóanyag-összetételben, a B ragasztóanyag-összetételben, valamint a C összetevõben lévõ oldószert tetszõleges, ragasztóanyag-összetételekben történõ felhasználásra alkalmas oldószer képezheti. Alkalmasan az oldószer víz vagy egy, az alkoholok, észterek és ketonok csoportjába tartozó szerves oldószer. Megfelelõ alkoholok például a metanol, az etanol, a propanol, a glikolok, úgymint az etándiol és a propándiol. Elõnyösen az oldószert víz képezi. Az A ragasztóanyag-összetételben, a B ragasztóanyag-összetételben, valamint a C összetevõben lévõ oldószer oldószerek együttesét szintén tartalmazhatja. Az A ragasztóanyag-összetételben, a B ragasztóanyag-összetételben és a C összetevõben különbözõ oldószerek is alkalmazhatóak. Az összeállítás préselése alkalmasan körülbelül 0,1 MPa és körülbelül 10 MPa közé esõ, elõnyösen körülbelül 0,5 MPa és körülbelül 5 MPa közé esõ, ennél elõnyösebben pedig körülbelül 0,75 MPa és körülbelül 3 MPa közé esõ nyomáson történik. A nyomási idõ változó lehet és például függ az alkalmazott ragasztórendszertõl, az elõállítani szándékozott terméktõl, továbbá attól, hogy milyen típusú préselés kerül alkalmazásra. A ragasztási folyamatok egyik alkalmas változatánál az összekötni szándékozott felületek a préselési lépést megelõzõen egyetlen egésszé kerülnek összeszerelésre. Ebben az esetben a nyomási idõ alkalmasan körülbelül 0,1 s és körülbelül 3000 s közé, elõnyösen körülbelül 0,1 s és körülbelül 1000 s közé, ennél elõnyösebben pedig körülbelül 1 s és körülbelül 60 s közé esik. A ragasztási folyamatok egy másik alkalmas változatánál az összekötni szándékozott felületek hengerprésen, szalagprésen, vagy frikciós présen áthaladva folyamatosan kerülnek összeszerelésre és összepréselésre. Ezekben az esetekben a nyomási idõ alkalmasan körülbelül 0,001 s és körülbelül 300 s közé, elõnyösen körülbelül 0,1 s és körülbelül 60 s közé, ennél elõnyösebben pedig körülbelül 1 s és körülbelül 30 s közé esik. Speciálisan hengerprés esetében a nyomási idõ alkalmasan körülbelül 0,001 s és körülbelül 10 s közé, elõnyösen körülbelül 0,1 s és körülbelül 1 s közé esik. Alkalmasan a préselést szokványos környezeti hõmérsékleten, alkalmasan 5–40 °C hõmérsékleten, például szobahõmérsékleten végezzük hõközlés nélkül. Bizonyos esetekben, például kikeményedõ mûgyanták jelenléte esetén alkalmasan a préselés melegítés mellett kerül végrehajtásra. Azon esetekben, amikor melegítés alkalmazása kívánatos, a préselési hõmérséklet alkalmasan körülbelül 40 °C és körülbelül 200 °C közé, elõnyösen körülbelül 60 °C és körülbelül 130 °C közé esik. A találmány egy további példakénti kiviteli alakjánál az A és B ragasztóanyag-összetételek felhordott rétegeinek szilárdanyag-tartalmai például a közeli infravörös- (NIR) tartományban mûködõ mérõeszközök alkalmazásával a ragasztóanyag-rétegek oldószertartalmának mérésével meghatározhatóak. Ez adott összeszerelési idõtartam és/vagy nyomási idõ eléré-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
2
séhez lehetõvé teszi a kívánt szárítóhatás pontos beállítását annak intenzitása és/vagy a szárítás idõtartama révén. Például IR¹szárítás alkalmazásakor az oldószertartalom mért értéke felhasználható az IR intenzitása és/vagy a szárítási idõtartam pontos beállításához. A szóban forgó eljárással összekötni szándékozott felületek tetszõleges anyagból lehetnek. Alkalmasan a felületek lignocellulózalapú anyagokból vannak, ideértve a papírt, vagy a szintetikus vagy a természetes polimer anyagokat. A felületek elõnyösen faalapú anyagok. A „faalapú anyagok” megjelölés jelen esetben kiterjed az olyan anyagokra is, mint a farostlemez, a faforgács lemez és a forgácslapanyagok. A találmány tetszõleges típusú ragasztott termék gyártására alkalmas, különösen faalapú ragasztott termékek, úgymint tömbösített gerendák, furnérborítású termékek, élragasztott termékek, valamint parkett padló gyártására. A találmány egyik elõnyös kiviteli alakjában polivinil-acetát ragasztóanyag vizes diszperziója kerül felhordásra faanyagokból lévõ két munkadarab egy-egy felületére, majd ezután infravörös sugárzást alkalmazva a víz olyan módon kerül elpárologtatásra, hogy mindkét ragasztóanyag-összetétel körülbelül 60 tömeg% és körülbelül 80 tömeg% közé esõ szilárdanyag-tartalommal rendelkezzék. Néhány perc elteltével a megszárított ragasztóanyag-rétegek egyikére ugyanazon polivinil-acetát ragasztóanyag diszperzió vizes diszperziója kerül felhordásra, majd a két munkadarab összeszerelésre és összepréselésre kerül. A találmány egy lehetséges másik, elõnyös kiviteli alakjában polivinil-acetát ragasztóanyag vizes diszperziója kerül felhordásra faanyagból lévõ munkadarab felületére, majd ezt követõen infravörös sugárzást alkalmazva a víz olyan módon kerül elpárologtatásra, hogy a ragasztóanyag-összetétel szilárdanyag-tartalma körülbelül 60 tömeg% és körülbelül 80 tömeg% közé essék. Néhány perc elteltével ugyanazon polivinil-acetát ragasztóanyag-diszperzió vizes diszperziója kerül felhordásra egy faanyagból lévõ másik munkadarab felületére, majd a két munkadarab összeszerelésre és összepréselésre kerül. A találmányt a következõkben az alábbi példákkal ismertetjük részletesebben; a bemutatott példák mindazonáltal nem értelmezendõek a találmányra igényelt oltalmi kört korlátozó példákként. Példák
1. példa 50 tömeg% kiindulási szilárdanyag-tartalommal bíró vízbázisú polivinil-acetát ragasztóanyag felhasz55 nálásával kétrétegû terméket állítottunk elõ. A környezeti hõmérséklet 20 °C volt. Két darab 140 mm×50 mm méretû és 16 mm vastagságú fa munkadarab 50 tömeg% kiindulási szilárdanyag-tartalommal bíró ragasztóanyaggal került bevonásra 75 g/m2 vastagságban. 60 Az egyes munkadarabok ragasztóanyag-rétegei infra4
1
HU 006 710 T2
vörös sugárzást használó melegítés útján oly módon kerültek szárításra, hogy mindkét ragasztóanyag-réteg körülbelül 70 tömeg% szilárdanyag-tartalommal (X, Y) rendelkezzék. Az új szilárdanyag-tartalmakat a munkadarabok lemérésével határoztuk meg. Ezt követõen a munkadarabok egymással közvetlen érintkezésbe és 10 percig 1,5 MPa nagyságú nyomással összepréselésre kerültek. A ragasztóanyag-rétegek szárítása és a rétegek érintkezésbe hozatala között 10 s telt el. A ragasztás erõsségét a „vésõtesztnek” a közvetlenül az összepréselést követõen történõ végrehajtásával mértük meg. Ezen vizsgálat keretében a két összeragasztott munkadarabot egy vésõ segítségével szétfeszítettük, és meghatároztuk a rostszakadást mutató ragasztott felülethányadot. 2. példa Az 1. példában bemutatott folyamatot ismételtük meg azzal a különbséggel, hogy a ragasztóanyaggal ellátott felületek a megszárítást követõen csupán 2 perc elteltével kerültek egymással érintkeztetésre. A szilárdanyag-tartalmakat a két munkadarabnak közvetlenül a melegítést követõen és épp az összepréselést megelõzõen történt lemérésével határoztuk meg. A ragasztás erõsségét a „vésõteszt” alkalmazásával mértük. 3. példa (találmány szerinti megoldás) Az 1. példában szereplõ lépéseket követve kétrétegû terméket állítottunk elõ, azzal a különbséggel, hogy a ragasztóanyaggal ellátott felületeket a felületek egyikére való további ragasztóanyag-felhordást megelõzõen 2 percig pihentettük. Az elõzõekkel megegyezõ típusú ragasztóanyagot használtunk, azonban annak Z szilárdanyag-tartalma 25 tömeg%¹ot tett ki, továbbá az 21 g/m2 vastagságban került felhordásra. Ezt követõen a felületeket egymással érintkeztettük, és az összeállítást 10 percig 1,5 MPa nyomáson zajló préselésnek vetettük alá. A ragasztás erõsségét a „vésõteszt” alkalmazásával mértük. 4. példa (találmány szerinti megoldás) Az 1–3. példákban említett anyaggal megegyezõ és annak méretével azonos méretû anyagból, ugyanolyan típusú ragasztóanyagot felhasználva kétrétegû terméket állítottunk elõ. Jelen esetben a munkadaraboknak azonban csupán az egyikét vontuk be 50 tömeg% kezdeti szilárdanyag-tartalommal rendelkezõ ragasztóanyaggal 100 g/m2 vastagságban. A ragasztóanyag-réteget ezután körülbelül 65 tömeg% X szilárdanyag-tartalom eléréséig szárítottuk és 2 percig pihentettük. Ezt követõen a másik munkadarabot az elõzõekben alkalmazottal azonos típusú, azonban 25 tömeg% Z szilárdanyag-tartalommal rendelkezõ ragasztóanyaggal vontuk be 60 g/m2 vastagságban. Ezután a felületeket egymással érintkeztettük és az összeállítást 10 percig 1,5 MPa nyomáson összepréseltük. A ragasztás erõsségét a „vésõteszt” alkalmazásával mértük. Eredményeinket az 1. táblázatban foglaltuk össze.
2
1. táblázat Ragasztás erõssége (rostszakadásos hányad, %)
5
10
Szárítás és préselés között eltelt idõ
1. és 2. példa
3. példa
4. példa
<10 másodperc
75–80
75–80
–
2 perc
30–40
70–80
70
Az 1–4. példák alapján nyilvánvaló, hogy a jelen találmány szerinti eljárás olyan esetekben is kiváló ragasztáserõsséget biztosít, amikor a szárítás és a préselés között meghatározott idõtartam már eltelt. 15 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás felületek összekötésére, amely a követ20 kezõ rendelkezéseket foglalja magában: – elsõ anyagdarab felületére oldószert tartalmazó ragasztóanyag-összetételt (A) hordunk fel, – az oldószert mesterséges szárítással részben vagy teljes egészében elpárologtatva a ragasztóanyag-összetételben (A) közvetlenül a szárítási 25 lépést követõen X tömeg% szilárdanyag-tartalmat hozunk létre, – második anyagdarab felületére oldószert tartalmazó Z tömeg% szilárdanyag-tartalmú összetevõt (C) hordunk fel, ahol Z<X, 30 – a két felület egymásra helyezésével a ragasztóanyag-összetételt (A) az összetevõvel (C) érintkezésbe hozzuk, és – a két felületet összepréseljük. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, amely a követke35 zõ rendelkezéseket foglalja magában: – a második darab felületére az összetevõ (C) felhordását megelõzõen oldószert tartalmazó ragasztóanyag-összetételt (B) hordunk fel, – az oldószert a ragasztóanyag-összetételbõl (B) 40 mesterséges szárítással részben vagy teljes egészében elpárologtatva a ragasztóanyag-összetételben (B) közvetlenül a szárítási lépést követõen Y tömeg% szilárdanyag-tartalmat hozunk létre, ahol Z
1
HU 006 710 T2
4. Az 1–3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelynél a ragasztóanyag-összetételbõl (A) az oldószer 10–100 tömeg%¹át párologtatjuk el. 5. A 2–4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelynél a ragasztóanyag-összetételbõl (B) az oldószer 10–100 tömeg%¹át párologtatjuk el. 6. Az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol X 50 és 90 közé esik. 7. Az 1–6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol Z 10 és 50 közé esik. 8. A 2–7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol Y 50 és 90 közé esik. 9. Az 1–8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a felhordott ragasztóanyag-összetétel (A) és a felhordott összetevõ (C) egységnyi felületre vonatkoztatott tömegaránya 2:1 és 15:1 közé esik. 10. Az 1–9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelynél a ragasztóanyag-összetétel (A) és a ragasztóanyag-összetétel (B) az emulziós polimeralapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartoznak. 11. Az 1–10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelynél a ragasztóanyag-összetétel (A) és a ragasztóanyag-összetétel (B) a kikeményedõ mûgyantaalapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartoznak.
2
12. Az 1–11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amelynél az összetevõ (C) egy, az emulziós polimeralapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartozó ragasztóanyag-összetétel. 13. Az 1–12. igénypontok bármelyike szerinti eljá5 rás, amelynél az összetevõ (C) egy, a kikeményedõ mûgyantaalapú ragasztóanyag-összetételek csoportjába tartozó ragasztóanyag-összetétel. 14. Az 1–13. igénypontok bármelyike szerinti eljá10 rás, ahol az összetevõ (C) lényegében vízbõl áll. 15. Az 1–14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol az oldószer víz. 16. A 15. igénypont szerinti eljárás, amelynél az összetevõ (C) az egy vagy több kikeményedõ 15 mûgyantához egy vagy több keményítõszert tartalmaz. 17. Az 1–16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a felületeket faalapú anyagok képezik. 18. Az 1–17. igénypontok bármelyike szerinti eljá20 rás alkalmazása faalapú ragasztott termék elõállítására. 19. A 18. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a faalapú ragasztott termék tömbösített gerenda, élragasztott termék vagy parkett padló.
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
