!HU000005866T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 005 866
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA C07D 213/79
(21) Magyar ügyszám: E 04 780023 (22) A bejelentés napja: 2004. 08. 04. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20040780023 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1651607 A1 2005. 02. 24. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1651607 B1 2009. 05. 06.
(51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 493555 P 2003. 08. 04.
(73) Jogosult: Dow AgroSciences LLC, Indianapolis IN 462681054 (US)
US
(72) Feltalálók: BALKO, Terry, William, Greenfield, IN 46140 (US); FIELDS, Stephen, Craig, Indianapolis, IN 46240 (US); IRVINE, Nicholas, Martin, Westfield, IN 46074 (US); LOWE, Christian, Thomas, Westfield, IN 46074 (US); SCHMITZER, Paul, Richard, Indianapolis, IN 46250 (US) (54)
(2006.01) A01N 43/40 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 05016887 PCT/US 04/025116
(74) Képviselõ: dr. Török Ferenc, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
6-(1,1-Difluor-alkil)-4-amino-pikolinátok és növényvédõ szerként való alkalmazásuk
(57) Kivonat A találmány tárgya olyan
HU 005 866 T2
I
4-amino-pikolinsav-vegyületek, amelyekben ahol a képletben: Y jelentése –CF2(C1–C3 alkilcsoport); és W jelentése –NO2, –N3, –NR1R2, –N=CR3R4 vagy –NHN=CR3R4, és
R1 és R2 jelentése például H, alkil¹, alkenil¹, alkinil¹, aril¹, heteroaril¹, hidroxil¹, vagy R1 és R2 együttesen a N¹nel egy gyûrût alkotnak, amely további O, S vagy N heteroatomokat tartalmazhat; és R3 és R4 jelentése például H, alkil¹, alkenil¹, alkinil¹, aril- vagy heteroarilcsoport vagy R3 és R4 együttesen a =C-vel egy telített gyûrût alkotnak; és a karbonsavcsoport agrokémiailag elfogadható származékai, amelyek agrokémiailag elfogadható sók, észterek és amidok. Ezek a vegyületek a gyomnövények széles spektrumának irtására alkalmazható gyomirtó szerek.
A leírás terjedelme 12 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 005 866 T2
A találmány ismertetése A találmány bizonyos új 6¹(1,1-difluor-alkil-4-aminopikolinátokra, ezek származékaira és ezeknek a vegyületeknek a gyomirtó szerként való alkalmazására vonatkozik. A szakirodalomban számos pikolinsavat ismertettek már, és ismertetik ezek növényvédõ tulajdonságait. Így például az US 3 285 925 számú szabadalmi iratban 4¹amino-3,5,6-triklór-pikolinsav-származékokat ismertetnek, és ismertetik ezek növény növekedésserkentõ, valamint gyomirtó szerként való alkalmazását. Az US 3 325 272 számú szabadalmi iratban 4¹amino-3,5diklór-pikolinsav-származékokat ismertetnek, és ismertetik ezek növény növekedésserkentõ szerként való alkalmazását. Az US 3 317 549 számú szabadalmi iratban 4¹amino-3,6-diklór-pikolinsav-származékokat ismertetnek, és ismertetik ezek növény növekedésserkentõ szerként való alkalmazását. Az US 3 334 108 számú szabadalmi iratban klórozott ditio-pikolinsav-származékokat és ezek paraziták elleni szerként való alkalmazását ismertetik. Az US 3 234 229 számú szabadalmi iratban 4¹amino-poliklór-2-triklór-metil-piridineket ismertetnek, és ismertetik ezek gyomirtó szerként való alkalmazását. Az US 3 755 338 számú szabadalmi iratban gombaölõ szerként alkalmazható 4¹amino-3,5-diklór-6-brómpikolinatokat ismertetnek. A 788 756 számú belga szabadalmi iratban gyomirtó szerként alkalmazható 6¹alkil4-amino-3,5-dihalo-pikolinsavakat ismertetnek. Az Applied and Environmental Microbiology, Vol. 59, No. 7, July 1993, pp. 2251–2256. irodalmi helyen a kereskedelemben beszerezhetõ 4¹amino-3,5,6-triklór-pikolinsav gyomirtó piklogram anaerob bomlástermékeként azonosított 4¹amino-3,6-diklór-pikolinsavat ismertetik. Az US 6 297 197 B1 számú szabadalmi iratban nemrég ismertettek bizonyos 4¹amino-pikolinátokat, és ismertették ezek gyomirtó szerként való alkalmazását. Az US 5 783 522 számú szabadalmi iratban bizonyos 6¹fenil-pikolinsavakat ismertetnek, és ismertetik ezek gyomirtó, szárító- és lombtalanítószerként való alkalmazását. A WO 0311853 számú szabadalmi iratban bizonyos 6¹aril-4-amino-pikolinátokat ismertetnek, és ismertetik ezek gyomirtó szerként való alkalmazását. A WO 9821199 számú szabadalmi iratban 6¹pirazolil-piridineket ismertetnek, és ismertetik ezek gyomirtó szerként való alkalmazását. Az US 5 958 837 számú szabadalmi iratban a 6¹aril-pikolinsavak elõállítási eljárását ismertetik, és ismertetik ezek gyomirtó, szárítóés lombtalanítószerként való alkalmazását. Az US 6 077 650 számú szabadalmi iratban a 6¹fenil-pikolinsavak fényképészeti fehérítõszerként való alkalmazását és az EP 0 972 765 A1 számú szabadalmi iratban a 2¹, 3¹ vagy 4¹aril-piridinek elõállítási eljárását ismertetik. Mi most azt tapasztaltuk, hogy bizonyos 6¹(1,1-difluor-alkil)-4-amino-pikolinsavak és származékaik a gyomok széles spektruma ellen használható, olyan potenciális gyomirtó szerek, amelyek fás növények, füvek és sásfélék, valamint széles levelûek elleni védekezésben kiváló termékszelektivitással alkalmazhatók. A találmány tárgya (I) általános képletû vegyületek:
2
(I) 5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
ahol a képletben: Y jelentése –CF2(C1–C3 alkilcsoport); és W jelentése –NO2, –N3, –NR1R2, –N=CR3R4 vagy –NHN=CR3R4 ahol: R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül H, C1–C6 alkil¹, C3–C6 alkenil¹, C3–C6 alkinil¹, aril¹, heteroaril¹, hidroxil¹, C1–C6 alkoxi¹, amino¹, C1–C6 acil¹, C1–C6 karboalkoxi¹, C 1 –C 6 alkil-karbamil¹, C 1 –C 6 alkilszulfonil¹, C1¹ –C6 trialkil-szilil- vagy C1–C6 dialkil-foszfonil-csoport vagy R1 és R2 együttesen a N¹nel egy olyan 5 vagy 6 tagú telített vagy telítetlen gyûrût alkotnak, amely további O, S vagy N heteroatomokat tartalmazhat; és R3 és R4 jelentése egymástól függetlenül H, C1–C6 alkil¹, C3–C6 alkenil¹, C3–C6 alkinil¹, aril- vagy heteroarilcsoport vagy R3 és R4 együttesen a =C-vel egy olyan 5 vagy 6 tagú telített gyûrût alkotnak, ahol az arilcsoport jelentése fenil¹, indanil- vagy naftilcsoport, és a heteroarilcsoport jelentése egy olyan 5 vagy 6 tagú, egy vagy több heteroatomot tartalmazó aromás gyûrû, amely kondenzálható más aromás rendszerekkel, és ahol az aril- vagy heteroarilszubsztituensek lehetnek helyettesítetlenek vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesítettek a következõk közül választva: halogénatom, hidroxil¹, nitro¹, ciano¹, aril-oxi¹, formil¹, C1–C6 alkil¹, C2–C6 alkenil¹, C2–C6 alkinil¹, C1–C6 alkoxi¹, halogénezett C1–C6 alkil¹, halogénezett C1–C6 alkoxi¹, C1–C6 acil¹, C1–C6 alkil-tio¹, C1–C6 alkil-szulfinil¹, C1–C6 alkil-szulfonil¹, aril¹, C1–C6 OC(O)alkil¹, C1–C6 NHC(O)alkil¹, C(O)OH, C1–C6 C(O)Oalkil¹, C(O)NH2, C1–C6C(O)NHalkil¹, C1–C6 C(O)N(alkil)2¹, –OCH2CH2¹, –OCH2CH2CH2¹, –OCH2O- vagy –OCH2CH2O-csoport; és a karbonsavcsoport agrokémiailag elfogadható származékai, amelyek agrokémiailag elfogadható sók, észterek és amidok. Az olyan (I) általános képletû vegyületek, amelyekben Y jelentése –CF2CH3, és W jelentése –NR1R2, R1 és R2 jelentése H vagy C1–C6 alkilcsoport, egymástól függetlenül elõnyösek. A találmány tárgyköréhez tartoznak az olyan gyomirtószer-készítmények, amelyek gyomirtó szerként hatásos mennyiségû (I) általános képletû vegyületet, és a karbonsavcsoporton agrokémiailag elfogadható származékait, valamint agrokémiailag elfogadható hatásjavítókat vagy hordozót tartalmaznak. A találmány tárgyát képezi a találmány szerinti vegyületek és készítmények alkalmazási eljárása a nemkívánatos vegetáció kiirtására vagy kézbentartására. Az eljárás során a vegetációra vagy a vegetáció helyére, valamint a vegetáció megjelenése elõtt a talajra gyomirtó szerként hatásos mennyiségû vegyületet alkalmazunk.
1
HU 005 866 T2
A találmány szerinti gyomirtó szerek a (II) általános képletû 4¹amino-pikolinsav-származékok:
5 (II)
A vegyületek jellemzõje, hogy a 3¹helyzetben Cl¹t, a 6¹helyzetben –CF2(C1–C3 alkil) helyettesítõ csoportokat, elõnyösen –CF2CH3 csoportokat tartalmaznak. Az aminocsoport a 4¹helyzetben adott esetben lehet egy vagy több C1–C6 alkil¹, C3–C6 alkenil¹, C3–C6 alkinil¹, aril¹, heteroaril¹, hidroxi¹, C1–C6 alkoxi- vagy aminocsoporttal helyettesített. Az aminocsoport amid¹, karbamát¹, karbamid¹, szulfonamid¹, szilil-amin¹, foszforamidát, imin- vagy hidrazoncsoporttal tovább helyettesíthetõ. Az ilyen származékok képesek lehasítani az amint. Elõnyös a nem helyettesített vagy egy egy vagy két alkil helyettesítõ csoporttal helyettesített amincsoport. Feltételezhetõ, hogy az (I) általános képletû karbonsavak azok a vegyületek, amelyek alkalmazásával a nem kívánt vegetáció ténylegesen elpusztul vagy kézben tartható. Az ezekkel analóg vegyületek, amelyekben a pikolinsav savcsoportja egy, a növényekben vagy a környezetben savcsoporttá átalakuló helyettesítõ csoportból származik, lényegében ugyanolyan gyomirtó hatást mutatnak, és így a találmány terjedelméhez tartoznak. Ennek megfelelõen a karbonsav 2¹helyzetû funkciós csoportjának ismertetésére alkalmazott „mezõgazdaságilag elfogadható származék” kifejezésen – amint az a szakterületen jól ismert – bármilyen olyan sót, észtert, acilhidrazidot, imidátot, tioimidátot, amidint, amidot, ortoésztert, acil-cianidot, acil-halogenidet, tioésztert, tionoésztert, ditiolésztert, nitrilt vagy bármilyen egyéb más savszármazékot értünk, amely a) a hatóanyag, azaz a 6¹(1,1-difluor-alkil)-4-amino-pikolinsav gyomirtó szer hatékonyságát lényegesen nem befolyásolja; és b) a növényekben vagy a talajban a pH¹tól függõen disszociált vagy nem disszociált formájú (I) általános képletû pikolinsavvá hidrolizálható, oxidálható vagy metabolizálható. A karbonsavak mezõgazdaságilag elfogadható elõnyös származékai a mezõgazdaságilag elfogadható sók, észterek és amidok. Ehhez hasonlóan a karbonsav 4¹helyzetû funkciós csoportjának ismertetésére alkalmazott „mezõgazdaságilag elfogadható származék” kifejezésen – amint az a szakterületen jól ismert – bármilyen olyan sót, szililamint, foszforil-amint, foszfinimint, foszforamidátot, szulfonamidot, szulfilimint, szulfoximint, aminalt, hemiaminalt, amidot, tioamidot, karbamátot, tiokarbamátot, amidint, karbamidot, imint, nitro¹, nitrozo¹, azidvagy bármilyen egyéb nitrogéntartalmú származékot értünk, amely a) a hatóanyag, azaz a 6¹(1,1-difluor-alkil)-4-amino-pikolinsav gyomirtó szer hatékonyságát lényegesen nem befolyásolja; és b) a növényekben vagy a talajban (II) általános képletû szabad aminná hidrolizálható. Az eredeti (II) általános képletû piridinné szin-
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
tén széthasadni képes N¹oxidok is a találmány terjedelméhez tartoznak. A megfelelõen alkalmazható sók közé tartoznak az alkálifém- és alkáliföldfémsók és az amin- vagy ammóniasók. Elõnyösen alkalmazható kationok például a nátrium¹, kálium¹, magnéziumkation és az olyan általános képletû vegyületek: R5R6R7NH+ ahol: R5, R6 és R7 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy C 1 –C 12 alkil, C 3 –C 12 alkenil vagy C3–C12 alkinil, amelyek mindegyike adott esetben egy vagy több hidroxil¹, C1–C4 alkoxi¹, C1–C4 alkil-tio- vagy fenilcsoporttal helyettesített, azzal a feltétellel, hogy az R5, R6 és R7 szterikusan kompatibilisek. Ezen túlmenõen az R5, R6 és R7 csoportok közül bármelyik kettõ egy 1–12 szénatomos és legfeljebb két oxigén- vagy kénatomot tartalmazó, alifás kétfunkciós csoportot alkothat. Az (I) általános képletû vegyületek sói úgy állíthatók elõ, hogy az (I) általános képletû vegyületeket egy fém-hidroxiddal, például nátrium-hidroxiddal vagy egy aminnal, például ammóniával, trimetil-aminnal, dietanol-aminnal, 2¹metil-tiopropil-aminnal, biszallil-aminnal, 2¹butoxi-etil-aminnal, morfolinnal, ciklododecilaminnal vagy benzil-aminnal kezeljük. Az aminsók az (I) általános képletû vegyületek gyakran elõnyös formái, mert vízben oldhatók, és ezért a kívánt vizes gyomirtószer-készítmények elõállítására könnyen alkalmazhatók. A megfelelõen alkalmazható észterek közé tartoznak a C1–C12 alkil¹, C3–C12 alkenil- vagy C3–C12 alkinil-alkoholok, mint például metanol, izopropanol, butanol, 2¹etil-hexanol, butoxi-etanol, metoxi-propanol, allilalkohol, propargil-alkohol vagy ciklohexanol. Az észtereket úgy állíthatjuk elõ, hogy a pikolinsavat a megfelelõen alkalmazható, nagyszámú aktiválószer, például a peptidkapcsoláshoz használható diciklohexil-karbodiimid (DCC) vagy karbonil-diimidazol (CDI) alkalmazásával egy alkohollal összekapcsoljuk úgy, hogy az (I) általános képletû vegyület megfelelõ sav-kloridját egy megfelelõ alkohollal reagáltatjuk, vagy a megfelelõ az (I) általános képletû vegyületet egy savkatalizátor jelenlétében egy megfelelõ alkohollal reagáltatjuk. Megfelelõ amidok az ammóniából vagy C1–C12 alkil¹, C3–C12 alkenil- vagy C3–C12 alkinil- mono- vagy diszubsztituált aminokból, például a következõ vegyületekbõl: dimetil-amin, dietanol-amin, 2¹metil-tiopropilamin, biszallil-amin, 2¹butoxi-etil-amin, ciklododecilamin, benzil-amin vagy gyûrûs vagy – adott esetben további heteroatommal helyettesített – aromás aminokból származó, például a következõ vegyületek: aziridin, azetidin, pirrolidin, pirrole, imidazol, tetrazol vagy morfolin. Az amidokat úgy állíthatjuk elõ, hogy a megfelelõ pikolinsav-kloridot, vegyes anhidridet vagy (I) általános képletû vegyületet karbonsav-észtert ammóniával egy megfelelõ aminnal reagáltatjuk. A leírásban alkalmazott „alkil”, „alkenil” és „alkinil” kifejezések, valamint ezek származtatott kifejezései, például „alkoxi”, „acil”, „alkil-tio” és „alkil-szulfonil” kife-
1
HU 005 866 T2
2
jezések – saját meghatározásukon belül – egyenes láncú, elágazó láncú és gyûrûs csoportokat jelentenek. Ezek mindegyike – kivéve ha másképpen határozzuk meg – adott esetben helyettesíthetõ például egy vagy több következõk közül választott helyettesítõ csoporttal: halogénatom, hidroxi¹, alkoxi¹, alkil-tio¹, C1–C6 acil¹, formil¹, ciano¹, aril-oxi- vagy arilcsoport, azzal a feltétellel, hogy a helyettesítõ csoportok szterikusan kompatibilisek legyenek, és kielégítsék a kémiai kötésre és a belsõ feszítõenergiára vonatkozó szabályokat. Az „alkenil¹” és „alkinil¹” meghatározás olyan csoportokra vo-
natkozik, amelyek egy vagy több telítetlen kötést tartalmaznak. Az „aril¹”, valamint származtatott kifejezései, például „aril-oxi¹” kifejezés fenil¹, indanil- vagy naftilcso5 portra, elõnyösen fenilcsoportra vonatkozik. A „heteroaril¹”, valamint származtatott kifejezései, például „heteroaril-oxi” kifejezés egy, egy vagy több, például N, O vagy S heteroatomot tartalmazó, 5 vagy 6 tagú aromás gyûrûre vonatkozik; ezek a heteroatomos gyûrûk egy10 beépülhetnek más aromás rendszerekkel. A következõ heteroarilcsoportok elõnyösek:
Az aril- vagy heteroaril-helyettesítõ csoportok adott esetben lehetnek egy vagy több következõk közül választott helyettesítõ csoporttal helyettesítettek: halogénatom, hidroxi¹, nitro¹, ciano¹, aril-oxi¹, formil¹, C1–C6 alkil¹, C2–C6 alkenil¹, C2–C6 alkinil¹, C1–C6 alkoxi¹, halogénezett C1–C6 alkil¹, halogénezett C1–C6 alkoxi¹, C1–C6 acil¹, C1–C6 alkil-tio¹, C1–C6 alkil-szulfinil¹, C1–C6 alkil-szulfonil¹, aril¹, C1–C6 OC(O)alkil¹, C1–C6 NHC(O)alkil¹, C(O)OH, C 1 ¹ –C 6 C(O)Oalkil¹, –C(O)NH2, C1–C6 C(O)NHalkil¹, C1–C6 C(O)N(alkil)2¹, –OCH 2 CH 2 –OCH 2 CH 2 CH 2 ¹, –OCH 2 Ovagy –OCH2CH2O-csoporttal, azzal a hogy a helyettesítõ csoportok szterikusan kompatibilisek legyenek, és kielégítsék a kémiai kötésre és a belsõ feszítõenergiára vonatkozó szabályokat. Az elõnyös helyettesítõ csoportok közé tartoznak a következõk: C1–C2 alkil- és C1–C2 haloalkilcsoport.
20
A „halogénatom” ezen belül a származékokra vonatkozó, például „halo” kifejezés – kivéve ha másképpen specifikáljuk – fluor¹, klór¹, bróm¹, és jódatomra vonatkozik. A helyettesített „haloalkil¹” és „haloalkoxi¹” csoport kifejezés 1¹tõl a lehetséges legnagyobb szá25 mig terjedõ halogénatommal helyettesített alkil- és alkoxicsoportokra vonatkozik. Az (I) általános képletû vegyületeket jól ismert kémiai eljárásokkal állíthatjuk elõ. A kívánt kiindulási anyagok a kereskedelemben beszerezhetõk, vagy 30 standard kémiai eljárásokkal elõállíthatók, lásd: US 6 297 197 B1 számú szabadalmi irat. Az (I) általános képletû 6¹(1,1-difluor-alkil)-piridinek elõállításának tipikus sorrendjét a következõ 1. és 2. reakcióvázlat mutatja be: 35
1. reakcióvázlat
4
1
HU 005 866 T2
2
2. reakcióvázlat
Az alkoxi-vinil-organoón-vegyületek jól ismert és a következõ irodalmi helyeken bemutatott vegyületek: (1) Sato, Nobuhiro et al., Synthesis (2001), (10), 1551–1555. (2) Legros, J.¹Y. et al., Tetrahedron (2001), 57(13), 2507–2514. (3) Guillier, F. et al., Synthetic Communications (1996), 26(23), 4421–4436. (4) Bracher, Franz; et al., Liebigs Annalen der Chemie (1993), (8), 837–9. Megfelelõ reakciókkal, például a karbonilcsoport tipikus fluorozó vegyszerek, például (dietil-amino)-szulfurtrifluorid (DAST) alkalmazásával végzett difluorozásával a 6¹helyzetben a difluor-alkil-csoport képzõdik. Megfelelõ reakciókkal, például a megfelelõ 4¹halopiridinek NaN3-mal való helyettesítésével, majd a megfelelõ 4¹azidszármazékok redukciójával a 4¹helyzetben egy aminocsoportot kapunk. 4-N¹Amid¹, karbamát¹, karbamid¹, szulfonamid¹, szilil-amin- és foszforamidát-amino-származékokat a szabad aminvegyület és például megfelelõ sav-halogenid, klórformiát, karbamil-klorid, szulfonil-klorid, szililklorid vagy klór-foszfát reakciójával állíthatunk elõ. Az imin vagy hidrazon a szabad aminvegyület vagy hidrazin megfelelõ aldehiddel vagy ketonnal való reagáltatásával állítható elõ. Helyettesített 4¹aminoanalógok a megfelelõ 4¹halopiridin-2-karboxilát vagy bármilyen más helyettesíthetõ 4¹helyzetû helyettesítõ csoport helyettesített aminnal való reagáltatásával állítható elõ. A fenti eljárások bármelyikével elõállított (I) általános képletû vegyületek kinyerését hagyományos eljárásokkal végezhetjük. Tipikusan úgy járunk el, hogy a reakcióelegyet egy vizes savval, például sósavval savanyítjuk, és egy szerves oldószerrel, például etil-acetáttal vagy diklór-metánnal extraháljuk. A szerves oldószert és egyéb illó szerves anyagokat desztillálással vagy bepárlással távolítjuk el, és így az (I) általános képletû vegyületet kapjuk, amelyet standard eljárásokkal, például átkristályosítással vagy kromatográfiásan tisztíthatunk.
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
Azt tapasztaltuk, hogy az (I) általános képletû vegyületeket hatásosan alkalmazhatjuk a növények kikelése elõtt és után. A vegetáció széles spektrumának nem szelektív kézbentartására alkalmazhatók nagyobb mennyiségben a vegetáció helyén, vagy alkalmazhatók kisebb mennyiségben a nem kívánt vegetáció szelektív kézbentartására. Az alkalmazási helyek közé tartoznak a legelõk, útszélek és út melletti területek, vezetékvonalak és bármilyen olyan ipari terület, ahol a nem kívánt vegetáció kézbentartása kívánatos. Másik felhasználási terület a termesztett növények, például búza nem kívánt vegetációja elleni alkalmazás. Alkalmazhatók termesztett fák, például citrus¹, alma¹, gumi¹, pálmaolajfák, erdõk és egyéb területek nem kívánt vegetációjának kézbentartására is. Általában elõnyös a kikelés utáni alkalmazás. Ezen túlmenõen általában elõnyös ezeknek a vegyületeknek alkalmazása a fás növények, széles levelû növények, fûféle gyomok és sásfélék széles spektruma elleni alkalmazása. Különösen említésre méltó ezeknek a vegyületeknek a termesztett növények nem kívánt vegetációja elleni alkalmazása. Az (I) általános képletû vegyületekhez tartozó 6¹(1,1-difluor-alkil)-4-amino-pikolinát-vegyületek mindegyike a találmány terjedelméhez tartozik ugyan, azonban gyomirtó hatásuk, növényszelektivitásuk és a gyomok kézbentartásának spektruma a jelen lévõ helyettesítõ csoportok függvénye. Bármilyen specifikus gyomirtó hatás eléréséhez megfelelõ vegyületet a leírásban ismertetett információk és rutinvizsgálatok segítségével kiválaszthatjuk. A „gyomirtó szer” kifejezésen olyan hatóanyagot értünk, amely a növényeket kiirtja, növekedésüket kézben tartja vagy más módon módosítja. A hatóanyag gyomirtó szerként vagy a vegetáció kézbentartására hatásos mennyisége az a mennyiség, amely a növényzetre ellentétes módosítóhatást fejt ki, és magában foglalja a növényzet természetes fejlõdéstõl való eltérését, a kiirtását, kiszáradását, fejlõdéstõl való visszamaradását és hasonló hatásokat. A növényzetvegetáció kifejezésen csírázó magokat, a kikelõ magoncokat és az érett növényeket értjük.
1
HU 005 866 T2
A találmány szerinti vegyületek gyomirtó hatása akkor érvényesül, ha ezeket a vegyületeket közvetlenül a növényre, vagy a növekedés bármely szakaszában vagy az ültetés vagy kikelés elõtt, annak helyére alkalmazzuk. A megfigyelhetõ hatás a kézben tartandó növényfajtától, az alkalmazott hígítási paraméterektõl, a permet cseppméretétõl, az alkalmazás idején lévõ klímaviszonyoktól, az alkalmazott specifikus vegyülettõl, specifikus hatásjavítóktól és hordozóktól, a talajtípustól és hasonlóktól függ. Ezek és egyéb tényezõk – a szakterületen ismert módon – szabályozhatók úgy, hogy elõsegítsük a nem szelektív vagy szelektív gyomirtó hatást. Az (I) általános képletû vegyületeket általában elõnyösen a viszonylag éretlen nem kívánt vegetáció kikelése után alkalmazzuk a gyomok lehetõ legnagyobb mértékû kézbentartására. A kikelés utáni alkalmazásoknál általában 1–2000 g/ha mennyiséget használunk; a kikelés elõtti alkalmazás esetén a felhasznált mennyiség általában 1–2000 g/ha. A felsõ értékeket általában a nem kívánt vegetáció széles tartománya ellen, nem szelektív kézbentartásra használjuk. Az alsó értékeket tipikusan a növények helyén szelektív kézbentartásra alkalmazzuk. A találmány szerinti gyomirtó vegyületeket a nem kívánt vegetáció széles tartománya elleni legjobb alkalmazásra egy vagy több egyéb gyomirtó szerrel kombinálva használjuk. Ha a találmány szerinti vegyületeket más gyomirtó szerekkel kombinálva alkalmazzuk, a formázást más gyomirtó szerrel vagy szerekkel együtt végezhetjük, vagy a komponenseket összekeverhetjük tartályban, vagy az egyéb gyomirtó szerrel vagy szerekkel egymás után alkalmazzuk. A találmány szerinti vegyületekkel kombinálva alkalmazható gyomirtó szerek közé tartoznak a szulfonamidok, például a metoszulam, flumetszulam, kloranszulam-metil, dikloszulam, penoxszulam és floraszulam, szulfonil-karbamidok, például klórimuron, tribenuron, szulfometuron, nikoszulfuron, klórszulfuron, amidoszulfuron, triaszulfuron, proszulfuron, tritoszulfuron, tifenszulfuron, szulfoszulfuron és metszulfuron, imidazolinonok, például imazakvin, imazapik, imazetapir, imzapir, imazametabenz és imazamox, fenoxi-alkansavak, például 2,4¹D, MCPA, diklórprop és mekoprop, piridinil-oxi-ecetsavak, például triklopir és fluroxipir, karbonsavak, például klopiralid, pikloram, aminopiralid és dikamba, dinitroanilinek, például trifluralin, benefin, benfluralin és pendimetalin, klóracetanilidek, például alaklor, acetoklor és metolaklor, szemikarbazonok (auxin transzport inhibitorok), például klórflurenol és diflufenzopir, aril-oxi-fenoxi-propionátok, például fluazifop, haloxifop, diklofop, klodinafop és fenoxaprop és egyéb szokásosan alkalmazott gyomirtó szerek, köztük a glifozát, glufozinát, acifluorfen, bentazon, klomazone, fumiklorak, fluometuron, fomezafen, laktofen, linuron, izoproturon, szimazine, norflurazon, parakvát, diuron, diflufenikan, pikolinafen, cinidon, szetoxidim, tralkoxidim, kvinmerak, izoxaben, bromoxinil, metribuzin és mezotrion. Továbbá a találmány szerinti gyomirtó vegyületek a glifozát- és glufozináttoleráns növényekre glifozáttal és glufozinát-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
tal kombinálva is alkalmazhatók. A találmány szerinti vegyületeket elõnyösen a kezelendõ növényre szelektív és az alkalmazott mennyiségben ezekkel a vegyületekkel kézben tartott gyomok spektrumát kiegészítõ gyomirtó szerekkel kombináljuk. Általában elõnyösen a találmány szerinti vegyületeket és az egyéb kiegészítõ gyomirtó szereket akár kombinálva, akár tankkeverékben egyidejûleg alkalmazzuk. A találmány szerinti vegyületeket általában ismert gyomirtó szer ellenanyagokkal, például klokvintocet, furilazol, diklormid, benoxakor, mefenpir-etil, fenklorazole-etil, flurazol, daimuron, dimepiperate, tiobenkarb, fenklorim és fluxofenim anyagokkal kombinálva alkalmazhatjuk szelektivitásuk növelésére. A vegyületek ezen túlmenõen számos növénynél a velük vagy más gyomirtó szerekkel szemben genetikus manipuláció vagy mutáció és szelekció által toleránssá vagy rezisztenssé váló nem kívánt vegetáció kézbentartására is alkalmazhatjuk. Így például a kukorica, búza, rizs, szójabab, cukornád, gyapot, kanola és egyéb, az érzékeny növényekben acetolaktát-szintáz inhibitor vegyületekkel szemben toleránssá vagy rezisztenssé vált növények kezelésére is alkalmazhatjuk. A vegyületekkel önmagukban vagy ezekkel a gyomirtó szerekkel kombinálva számos glifozát- és glufozináttoleráns növény is kezelhetõ. Néhány növény (például gyapot) toleráns lett az auxin gyomirtó szerekkel, például a 2,4-diklórfenoxi-ecetsavval szemben. Ezek a gyomirtó szerek az ilyen rezisztens növények vagy egyéb auxintoleráns növények kezelésére is alkalmazhatók. Lehetséges ugyan az (I) általános képletû 6¹(1,1difluor-alkil)-4-amino-pikolinátok közvetlen gyomirtó szerként való alkalmazása, azonban elõnyösen a gyomirtó szerként hatásos mennyiségû vegyületet, legalább egy mezõgazdaságilag elfogadható hatásjavító szert vagy hordozót tartalmazó elegyben alkalmazzuk. A megfelelõen alkalmazható hatásjavítók és hordozók az alkalmazott koncentrációban nem lehetnek fitotoxikusak az értékes növényekre, különösen, ha a készítmény alkalmazását a növény jelenlétében szelektív gyomirtásra használjuk, és kémiailag nem reagálhatnak az (I) általános képletû vegyületekkel vagy egyéb készítmény-összetevõkkel. Ezeket a készítményeket alkalmazhatjuk közvetlenül a gyomokra vagy elõfordulási helyükre, vagy lehetnek olyan koncentrációk vagy készítmények, amelyeket az alkalmazás elõtt további hordozókkal és hatásjavítókkal hígítunk. Ezek a készítmények lehetnek szilárd anyagok, például por, granulátum, vízben diszpergálható granulátum vagy nedvesíthetõ por vagy folyadék, például emulgeálható koncentrátum, oldat, emulzió vagy szuszpenzió formájúak. A találmány szerinti gyomirtó szer elegyekben megfelelõen alkalmazható mezõgazdaságilag elfogadható hatásjavítók és hordozók a szakterületen jól ismert anyagok. A megfelelõen alkalmazható folyékony hordozók közé tartoznak például a következõ anyagok: víz, xilol, petróleum, kõolaj, kukoricaolaj, aceton, metil-etil-keton, ciklohexanon, triklór-etilén, perklór-etilén, etil-acetát,
1
HU 005 866 T2
amil-acetát, butil-acetát, propilénglikol-monometil-éter és dietilénglikol-monometil-éter, metanol, etanol, izopropanol, amil-alkohol, etilénglikol, propilénglikol és glicerin. A víz általában a koncentrátumok hígítására alkalmazott hordozó. A megfelelõen alkalmazható szilárd hordozók közé tartoznak például a következõ anyagok: talkum, pirofilitagyag, szilícium-dioxid, attapulgitagyag, kaolinagyag, szilikagél, kréta, diatómaföld, mészkõ, kalcium-karbonát, bentonitagyag, Fuller-föld, gyapotmaghéj, búzaliszt, szójaliszt, horzsakõ, fûrészpor, dióhéjliszt és lignin. Általában kívánatos, hogy a találmány szerinti készítményekhez elõnyösen egy vagy több felületaktív anyagot is társítsunk. Ezeket a felületaktív anyagokat a szilárd és folyékony készítményekben, elsõsorban a felhasználás elõtt egy hordozóval való hígításra tervezett készítményekben egyaránt elõnyösen alkalmazzuk. A felületaktív anyagok lehetnek anionos, kationos vagy nemionos anyagok, és emulgeálószerként, nedvesítõszerként, szuszpendálószerként vagy egyéb célra alkalmazhatók. A tipikusan alkalmazható felületaktív anyagok közé tartoznak a következõ anyagok: alkilszulfát-sók, például dietanolammónium-lauril-szulfát; alkil-aril-szulfonát-sók, például kalcium-dodecil-benzonszulfonát; alkil-fenol–alkilén-oxid addíciós termékek, például nonilfenol-C18 etoxilát; alkohol–alkilénoxid addíciós termékek, például tridecil-alkohol-C16 etoxilát; szappanok, például nátrium-sztearát; alkilnaftalinszulfonát-sók, például nátrium-dibutil-naftalinszulfonát; szulfoszukcinátsó-dialkil-észterek, például nátrium-di(2¹etil-hexil)-szulfoszukcinát; szorbitol-észterek, például szorbitol-oleát; kvaterner aminok, például lauril-trimetil-ammónium-klorid; zsírsav-polietilénglikolészterek, például polietilénglikol-sztearát; etilén-oxid és propilén-oxid blokk-kopolimerek; és mono- és dialkilfoszfát-észter-sók. A mezõgazdasági készítményekben szokásosan alkalmazható egyéb hatásjavítók közé tartoznak például a következõ anyagok: kompatibilizálószerek, habzásgátló szerek, szekveszterálószerek, semlegesítõszerek és pufferek, korróziógátló szerek, színezékek, szagosítók, kiszórószerek, penetrációs segédanyagok, ragasztószerek, diszpergálószerek, sûrítõszerek, fagyáspont-csökkentõ szerek és mikroba elleni szerek. A készítmények tartalmazhatnak egyéb kompatibilis szereket, például egyéb gyomirtó szereket, növénynövekedés-szabályozó szereket, gombaölõ szereket és rovarölõ szereket, és folyékony mûtrágyákkal vagy szilárd, szemcsés mûtrágyahordozókkal, például ammónium-nitráttal, karbamiddal együtt formázhatók. A találmány szerinti készítményekben a hatóanyag mennyisége általában 0,001–98 tömeg%. Gyakran alkalmaznak 0,01–90 tömeg% mennyiséget. A koncentrátumként alkalmazható készítmények hatóanyag-tartalma általában 5–98 tömeg%, elõnyösen 10–90 tömeg%. Az ilyen készítményeket tipikusan egy inert hordozóval, például vízzel hígítjuk az alkalmazás elõtt. A gyomokra vagy a gyomok elõfordulási helyére alkal-
2
mazott híg készítmények általában 0,0001–1 tömeg%, elõnyösen 0,001–0,05 tömeg% hatóanyagot tartalmaznak. A találmány szerinti készítményeket a gyomokra 5 vagy azok elõfordulási helyére hagyományos földi vagy légi porzó¹, permetezõ- és granulátumkihordó eszközökkel alkalmazhatjuk öntözõvíz hozzáadásával, vagy az alkalmazást végezhetjük a szakterületen ismert bármilyen más hagyományos eszközzel. A következõ példákat a találmány részletesebb be10 mutatására ismertetjük, és ezek semmilyen módon nem korlátozzák a találmány terjedelmét. A találmány szerinti vegyületek elõállításához alkalmazott kiindulási anyagokat, például a 3,4,6-triklór-piri15 din-2-karbonsavat az U.S. 6 297 197 B1 számú szabadalmi iratban ismertetik.
20
25
30
35
40
Példák 1. Metil-6-acetil-3,4-diklór-piridin-2-karboxilát elõállítása 50 ml dioxánban 2,00 g (8,31 mmol) metil-3,4,6-triklór-piridin-2-karboxilátot, 3,09 ml (9,15 mmol) etoxi-vinil-tributil-ónt és 2,78 g (18,30 mmol) cézium-fluoridot tartalmazó oldatot nitrogénnel öblítettünk 15 percig. Ezután 292 mg (0,42 mmol) diklóro-bisz(trifenil-foszfin)-palládium(II)¹t adtunk hozzá, és az elegyet 100 °C¹on melegítettük 3 órán át. Az elegyet hûtés után töményítettük, felvettük etil-acetátban, és egy szilikagél-pogácsán át szûrtük. Az oldószert eltávolítottuk, és a nyers etoxi-vinil-intermediert ezután feloldottuk egy 50 ml tetrahidrofuránt 20 ml 1 N HCl¹t tartalmazó oldatban. Az elegyet szobahõmérsékleten kevertük egy éjszakán át, a tetrahidrofuránt vákuumban eltávolítottuk, és a maradék vizes fázist etil-acetáttal extraháltuk. A szerves rétegeket egyesítettük, MgSO4¹on szárítottuk, és töményítettük. Oszlopkromatográfiás tisztítással (10% etil-acetát hexánban) 0,98 g (3,95 mmol) fehér, szilárd metil-3,4-diklór-6-acetil-piridin-2karboxilát terméket kaptunk; 1H–NMR (CDCl3): d 8,20 (s, 1H), 4,05 (s, 3H), 2,71 (s, 3H). Hasonlóan állítottunk elõ: metil-6-acetil-4-amino-3-klór-piridin-2-karboxilát; 1H–NMR (CDCl ): d 7,06 (s, 1H), 6,95 (széles s, 3 2H), 1,90 (t, 3H).
45 2. Metil-3,4-diklór-6¹(1,1-difluor-etil)-piridin-2karboxilát elõállítása 25 ml metilén-kloridban oldott 0,50 g (2 mmol) metil-6-acetil-3,4-diklór-piridin-2-karboxiláthoz 2,66 ml (di50 etil-amino)-kén-trifluoridot (DAST, 20 mmol) adtunk. A reakcióelegyet szobahõmérsékleten kevertük 3 napon át, majd telített nátrium-klorid-oldatba öntöttük. A szerves réteget elválasztottuk, és a vizes fázist diklór-metánnal extraháltuk. A szerves rétegeket egyesí55 tettük, MgSO4¹on szárítottuk, és vákuumban töményítettük. Oszlopkromatográfiás tisztítással (10% etil-acetát hexánban) 0,36 g (1,33 mmol) sárga folyékony metil-3,4-diklór-6¹(1,1-difluor-etil)-piridin-2-karboxiltot kaptunk; 1H–NMR (CDCl3): d 7,85 (s, 1H), 4,02 (s, 3H), 60 2,02 (t, d=18,7 Hz, 3H). 7
1
HU 005 866 T2
3. Metil-4-amino-3-klór-6¹(1,1difluor-etil)-piridin-2-karboxilát elõállítása (1. vegyület) 2 ml dimetil-formamidban és 0,2 ml vízben oldott 100 mg (0,37 mmol) metil-3,4-diklór-6¹(1,1-difluor-etil)piridin-2-karboxiláthoz 26,5 mg (0,41 mmol) nátriumazidot adtunk. A reakcióelegyet 5 órán át kevertük 50 °C¹on, majd vízzel mostuk és etil-éterrel extraháltuk. A szerves fázist megszárítottuk és töményítettük. Így a nyers 4¹azidvegyületet kaptuk. Azonnal felvettük 2 ml metanolban és óvatosan 21 mg (0,55 mmol) nátrium-bór-hidridet adtunk hozzá. Az elegyet 10 percig kevertük, vizet adtunk hozzá, és töményítettük. Etilacetátot adtunk hozzá, és az elegyet telített nátriumklorid-oldattal mostuk. A szerves réteget MgSO4¹on szárítottuk, leszûrtük, és szárazra pároltuk. A nyersterméket oszlopkromatográfiásan tisztítottuk (20% etilacetát hexánban), és így 53 mg (0,21 mmol) olajformájú metil-4-amino-3-klór-6¹(1,1-difluor-etil)-piridin-2-karboxilát terméket kaptunk; 1H–NMR (CDCl3): d 7,04 (s, 1H), 4,92 (b.s, 2H), 3,98 (s, 3H), 1,97 (t, d=18,7 Hz, 3H).
2
5. Gyomirtó készítmények elõállítása A következõ bemutató jellegû készítményekben a „rész” és „százalékértékeket” tömegre viszonyítva adtuk meg. 5 Emulgeálható koncentrátumok A készítmény (tömeg%)
10 1. vegyület
15
20
26,2
Polyglycol 26–3 nemionos emulgeálószer-(di-szek-butil)-fenil-poli(oxi-propilén) blokkpolimer (oxietilén)-nel. A polioxi-etilén-tartalom: 12 mol.
5,2
Witconate P12–20 (anionos emulgeálószer-kalcium-dodecil-benzolszulfonát, 60 tömeg% hatóanyag)
5,2
Aromatic 100 (xilol típusú aromás oldószer)
63,4
B készítmény 4. 4-Amino-3-klór-6¹(1,1-difluor-etil)-piridin-2karbonsav elõállítása (2. vegyület) 6 ml tetrahidrofuránban oldott 159 mg (0,63 mmol) metil-4-amino-3-klór-6¹(1,1-difluor-etil)-piridin-2-karboxiláthoz 6 ml vízben oldott 159 mg (1,27 mmol) lítiumhidroxidot adtunk. Az elegyet erõteljesen kevertük szobahõmérsékleten egész éjszakán át, és majdnem szárazra pároltuk. A reakcióelegyet víz hozzáadása után mostuk egyszer etil-acetáttal a nem reagált kiindulási anyagok eltávolítására. Ezután a vizes réteget 1 N HCl-dal pH<3 értékre savanyítottuk, és etil-acetáttal extraháltuk. A szerves réteget MgSO4¹on szárítottuk, töményítettük, és a maradékot hideg hexánnal eldörzsöltük, és így 105 mg (0,44 mmol) fehér szilárd 4¹amino-3-klór-6¹(1,1-difluor-etil)-piridin-2-karbonsav terméket kaptunk; 1H–NMR (DMSO-d6): d 7,02 (s, 1H), 6,94 (széles s, 2H), 1,90 (t, 3H). Hasonlóan állítottunk elõ metil-6-acetil-4-amino-3klór-piridin-2-karboxilátból: 40 ml metilén-kloridban oldott 0,50 g (2,19 mmol) metil-6-acetil-4-amino-3-klór-piridin-2-karboxiláthoz 2,66 ml (20 mmol) (dietil-amino)-kén-trifluoridot adtunk A reakcióelegyet 3 napon át, szobahõmérsékleten kevertük, majd telített nátrium-klorid-oldatba öntöttük. A szerves réteget elválasztottuk, a vizes fázist diklórmetánnal extraháltuk. A szerves rétegeket egyesítettük, MgSO4¹on szárítottuk, és vákuumban töményítettük A nyers maradékot 25 ml THF-ban feloldottuk, és 046 g (10,9 mmol) LiOH vizes oldatot adtunk hozzá. Az elegyet egy éjszakán át kevertük, felére töményítettük, és egyszer mostuk EtOAc-vel. Ezután telített citromsavval vizesen savanyítottuk. EtOAc-vel extraháltuk, megszárítva a nyers savat kaptuk. Preparatív HPLCvel (70% CH3CN, retenciós idõ: 3,5 perc) tisztítottuk, és így 238 mg (46%, 2. lépésben) fehér, szilárd 4¹amino-3-klór-6¹(1,1-difluor-etil)-piridin-2-karbonsav terméket kaptunk.
25
(tömeg%)
1. vegyület
30
Sunspray 11N (paraffinolaj)
40,0
Polyglycol 26–3
19,0
Oleinsav Xilol típusú aromás oldószer
35
3,5
1,0 36,5
C készítmény (tömeg%)
40
1. vegyület
13,2
Stepon C¹65
25,7
Ethomeen T/25
7,7
Ethomeen T/15
18,0
Xilol típusú aromás oldószer
35,4
45 D készítmény (tömeg%)
50
1. vegyület Agrimer A1–10LC (emulgeálószer) N-metil-2-pirrolidon
55
30,0 3,0 67,0
E készítmény (tömeg%)
1. vegyület
60 8
Agrimul 70¹A (diszpergálószer)
10,0 2,0
1
HU 005 866 T2
Táblázat (folytatás)
2
Vízben diszpergálható granulátumok I készítmény (tömeg%) (tömeg%)
Amsul DMAP 60 (sûrítõszer)
2,0
Emulsogen M (emulgeálószer)
8,0
2. vegyület
Attagel 0 (szuszpendálási segédanyag)
2,0
Sellogen HR
4,0
Polyfon H
5,0
Zeosyl 100
17,0
Kaolinitagyag
48,0
Kukoricaolaj
5
76,0
10 Ezekbõl a koncentrátumokból vízzel a gyomok kézbentartásához megfelelõ koncentrációjú emulziók állíthatók elõ. Nedvesíthetõ porok F készítmény (tömeg%)
2. vegyület
26,0
Polyglycol 26–3
2,0
Polyfon H
4,0
Zeosyl 100 (kicsapatott hidratált SiO2)
17,0
Bardenagyag+inert anyagok
51,0
(tömeg%)
2. vegyület
62,4
Polyfon H (ligninszulfonát-nátriumsó)
6,0
Sellogen HR (nátrium-naftalinszulfonát)
4,0
Zeosyl 100
A hatóanyagot a hidratált szilícium-dioxidhoz adjuk, majd az anyagokat összekeverjük, és porrá õröljük. A port vízzel agglomeráljuk, és leszitáljuk, hogy 15 1180–250 mm mérettartományú granulátumot kapjunk. A granulátum vízben való diszpergálásával a gyomok kézbentartásához megfelelõ koncentrációjú szuszpenziókat állíthatunk elõ. 20
27,6
(tömeg%)
45
30,0
Stepanol ME Dry (nedvesítõszer)
2,0
Tosnanon GR 31A
2,0
Kaolin NK¹300 Clay (töltõanyag)
64,6
A hatóanyagot a megfelelõ hordozókra alkalmazzuk, majd ezekkel összekeverjük, és addig õröljük, hogy kiválóan nedvesíthetõ és szuszpendálható port kapjunk. Az így kapott nedvesíthetõ porok vízzel való hígításával a gyomok kézbentartásához megfelelõ koncentrációjú szuszpenziókat állíthatunk elõ.
95,0
K készítmény (tömeg%)
40
Kunigel V1 (hordozóanyag)
5,0
A hatóanyagot egy poláros oldószerben, például N¹metil-pirrolidinonban, ciklohexanonban, gamma-bu30 til-laktonban alkalmazzuk Celetom MP 88 vagy más megfelelõ hordozóra. A kapott granulátumot a gyomok kézbentartásához alkalmazhatjuk például kézzel, granulátor-applikátorral vagy repülõgéppel. 35
1,4
2. vegyület Celetom MP¹88
H készítmény
2. vegyület
Granulátumok J készítmény (tömeg%)
25
G készítmény
26,0
50
2. vegyület
1,0
Polyfon H
8,0
Nekal BA 77
2,0
Cink-sztearát
2,0
Bardenagyag
87,0
Az összes anyagot összekeverjük, porrá õröljük, majd az agyagkeverékhez vizet adunk, és addig keverjük, míg paszta képzõdik. A keverékbõl megfelelõ szerszámmal megfelelõ méretû granulátumot extrudálunk. Vízben oldható folyadékok L készítmény (tömeg%)
55
2. vegyület
3,67
Monoetanol-amin pH¹puffer
0,5
Víz
95,83
A hatóanyagot megfelelõ mennyiségû vízben old60 juk, és további monoetanol-amin puffert adunk az ol9
1
HU 005 866 T2
dathoz. A fizikai/kémiai és készítménytulajdonságok javítására további segédanyagokat is társíthatunk hozzá. 6. A kikelés utáni gyomirtó-hatásvizsgálat Grace-Sierra MetroMix® 306 ültetõkeverékbe beültettük a kívánt tesztnövényfajtákat. A keverék pH¹ja tipikusan 6,0–6,8 és szervesanyag-tartalma 30%, az ültetõedény felületének területe 64 cm2 volt. Abban az esetben, ha jól csírázó és egészséges növényeket akartunk kapni, egy gombaölõ kezelést és/vagy más kémiai vagy fizikai kezelést is alkalmaztunk. A növényeket üvegházban neveltük 7–21 napig, 15 órás fényperiódussal, és nappal 23–29 °C, éjjel 22–28 °C hõmérsékletet tartottunk. Rendszeres idõközönként tápanyagokat és vizet és egy 1000 W¹os felsõ fémhalogenid lámpával szükség szerinti kiegészítõ világítást biztosítottunk. A növények vizsgálatát akkor végeztük, amikor elérték az elsõ vagy második igazi levélállapotot. Mindegyik tesztvegyületbõl a legnagyobb vizsgálandó mennyiség által meghatározott, lemért mennyiséget 20 ml¹es üvegfiolába tettünk, és feloldottuk 4 ml 97:3 térfogatarányú aceton/dimetil-szulfoxid (DMSO) elegyben, és így koncentrált törzsoldatokat kaptunk. Ha a tesztvegyület nem oldódott könnyen, melegítettük és/vagy szonikáltuk. A kapott koncentrált törzsoldatokat egy 48,5:39:10:1,5:1,0:0,02 acetont, vizet, izopropil-alkoholt, DMSO¹t, Atplus 411F kukoricaolaj-koncentrátumot és Triton X¹155 felületaktív anyagot tartalmazó vizes eleggyel ismert koncentrációkra hígítottuk. A vizsgálandó legnagyobb koncentrációjú oldatokat
5
10
15
20
25
30
2
úgy készítettük, hogy a törzsoldat 2 ml aliquot mennyiségeit 13 ml eleggyel hígítottuk, és kisebb koncentrációjú oldatokat a törzsoldat sorozatos hígításával állítottunk elõ. Mindegyik ismert koncentrációjú oldat 1,5 ml közel aliquot mennyiségeit egy 140–280 kPa nyomású sûrített levegõvel meghajtott DeVilbiss porlasztóval egyenletesen a tesztnövényekre permeteztük úgy, hogy mindegyik növény teljes borítást kapjon. A kontrollnövényeket ugyanilyen módon vizes eleggyel permeteztük. Ebben a vizsgálatban 1 ppm alkalmazott mennyiség körülbelül 1 g/ha mennyiségnek felel meg. A kezelt növényeket és kontrollnövényeket a fentiekben ismertetetteknek megfelelõen üvegházba tettük, és a tesztnövények kimosásának elkerülésére alsó öntözéssel locsoltuk. 2 hét múlva vizuálisan összehasonlítottuk a tesztnövények állapotát a nem kezelt növényekével, és 0¹tól 100¹ig terjedõ számokkal pontoztuk. A 0 értékkel a nem károsodott növényeket, 100 értékkel a teljesen elpusztult növényeket pontoztuk. A jól elfogadott probit analízis alkalmazásával, amint azt J. Berkson in Journal of the American Statistical Society, 48, 565 (1953) és D. Finney in „Probit Analysis” Cambridge University Press (1952) irodalmi helyeken ismertetik, a fentiek szerint kapott adatokból meghatároztuk a célnövény 50 vagy 80%¹os elpusztításához szükséges hatásos gyomirtószer-adagnak megfelelõ GRso és GR80 értékeket. A vizsgált vegyületeket, az alkalmazott mennyiségeket, vizsgált növényfajtákat és a kapott eredményeket az 1. táblázatban és a búzára vonatkozó szelektivitást a 2. táblázatban ismertetjük:
1. táblázat Kikelés után (károsodás %) Vegyület
Mennyiség (ppm)
XANST
CHEAL
ECHCG
SETFA
1.
245
100
100
75
65
2.
250
100
100
80
85
XANST=bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium) CHEAL=fehér libaparéj (Chenopodium album) ECHCG=lábfû (Echinochloa crus-galli) SETFA=muhar (Setaria faberi)
2. táblázat Kikelés után (károsodás %) Vegyület
Mennyiség (ppm)
CHEAL
AMARE
TRZAS
1.
123
100
100
0
CHEAL=fehér libaparéj (Chenopodium album) AMARE=szõrös disznóparaj (vörösgyökerû) (Amaranthus retroflexus) TRZAS=búza (var. Merica) (Triticum aestivum)
7. Kikelés elõtti gyomirtó-hatásvizsgálat A kívánt tesztnövényfajtákat egy olyan talajmátrixba ültettük, amelyet 70:80 arányban agyagos talaj (43% iszap, 19% agyag és 38% homok, pH 8,1, 1,5%
szerves anyag) és homok összekeverésével állítottunk elõ. A talajmátrixot 113 cm2 felületû mûanyag edényekbe tettük. Abban az esetben, ha jól csírázó és egészsé60 ges növényeket akartunk kapni, egy gombaölõ keze10
1
HU 005 866 T2
lést és/vagy más kémiai vagy fizikai kezelést is alkalmaztunk. Mindegyik tesztvegyületbõl a legnagyobb vizsgálandó mennyiség által meghatározott, lemért mennyiséget 20 ml¹es üvegfiolába tettünk, és feloldottuk 4 ml 97:3 térfogatarányú aceton/dimetil-szulfoxid (DMSO) elegyben, és így koncentrált törzsoldatokat kaptunk. Ha a tesztvegyület nem oldódott könnyen, melegítettük és/vagy szonikáltuk. A kapott törzsoldatokat egy, 99,9:0,1 térfogatarányban vizet és Tween 155 kereskedelmi nevû felületaktív anyagot tartalmazó vizes eleggyel ismert koncentrációkra hígítottuk. A vizsgálandó legnagyobb koncentrációjú oldatokat úgy készítettük, hogy a törzsoldat 2 ml aliquot mennyiségeit 15 ml eleggyel hígítottuk, és kisebb koncentrációjú oldatokat a törzsoldat sorozatos hígításával állítottuk elõ. Mindegyik ismert koncentrációjú oldat 2,5 ml közel aliquot mennyiségeit egy TeeJet TN¹3 üreges kónikus fúvókával felszerelt Cornwall 5,0 ml¹es üvegfecskendõ-
2
vel, egyenletesen a magokat tartalmazó edények talajfelületére (113 cm2) permeteztük úgy, hogy mindegyik edényben a talaj teljes borítást kapjon. A kontrollnövényeket ugyanilyen módon vizes eleggyel permeteztük. 5 A kezelt edényeket és kontrolledényeket üvegházba tettük, az üvegházban 15 órás fényperiódust, 23–29 °C nappali és 22–28 °C éjszakai hõmérsékletet tartottunk. Rendszeres idõközönként tápanyagokat és vizet és egy 1000 W¹os felsõ fém-halogenid lámpával 10 szükség szerinti kiegészítõ világítást biztosítottunk. A vizet felsõ öntözéssel biztosítottuk. 3 hét múlva vizuálisan összehasonlítottuk a kicsírázott és kinõtt tesztnövények állapotát a nem kezelt növényekével, és 0¹tól 100¹ig terjedõ számokkal pontoztuk. A 0 értékkel 15 a nem károsodott növényeket, 100 értékkel a teljesen elpusztult növényeket pontoztuk. A vizsgált vegyületeket, az alkalmazott mennyiségeket, vizsgált növényfajtákat és a kapott eredményeket a 3. táblázatban ismertetjük:
3. táblázat Kikelés elõtt (%¹os károsodás) Vegyület
Mennyiség (ppm)
CHEAL
IPOHE
DIGSA
SETFA
1.
560
100
100
100
100
2.
560
100
100
98
95
CHEAL=fehér libaparéj (Chenopodium album) IPOHE=repkénylevelû hajnalka (Ipomoea hederacea) DIGSA=pirók ujjasmuhar (nagy) (Digitaria sanguinalis) SETFA=muhar (Setaria faberi)
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. (I) általános képletû vegyület:
(I)
ahol a képletben: Y jelentése –CF2(C1–C3 alkilcsoport); és W jelentése –NO2, –N3, –NR1R2, –N=CR3R4 vagy –NHN=CR3R4 ahol: R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül H, C1–C6 alkil¹, C3–C6 alkenil¹, C3–C6 alkinil¹, aril¹, heteroaril¹, hidroxil¹, C1–C6 alkoxi¹, amino¹, C1–C6 acil¹, C1–C6 karboalkoxi¹, C 1 –C 6 alkil-karbamil¹, C 1 –C 6 alkilszulfonil¹, C 1 –C 6 trialkil-szilil- vagy C 1 –C 6 dialkilfoszfonil-csoport vagy R1 és R2 együttesen a N¹nel egy olyan 5 vagy 6 tagú telített vagy telítetlen gyûrût alkotnak, amely további O, S vagy N heteroatomokat tartalmazhat; és R3 és R4 jelentése egymástól függetlenül H, C1–C6 alkil¹, C3–C6 alkenil¹, C3–C6 alkinil¹, aril- vagy hetero-
35 arilcsoport vagy R3 és R4 együttesen a =C-vel egy olyan 5 vagy 6 tagú telített gyûrût alkotnak, ahol az arilcsoport jelentése fenil¹, indanil- vagy naftilcsoport, és a heteroarilcsoport jelentése egy olyan 5 vagy 6 tagú, egy vagy több heteroatomot tartalmazó aromás gyûrû, 40 amely kondenzálható más aromás rendszerekkel, és ahol az aril- vagy heteroarilszubsztituensek lehetnek helyettesítetlenek vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesítettek a következõk közül választva: halogénatom, hidroxil¹, nitro¹, ciano¹, aril-oxi¹, formil¹, C1–C6 al45 kil¹, C2–C6 alkenil¹, C2–C6 alkinil¹, C1–C6 alkoxi¹, halogénezett C1–C6 alkil¹, halogénezett C1–C6 alkoxi¹, C1–C6 acil¹, C1–C6 alkil-tio¹, C1–C6 alkil-szulfinil¹, C1–C6 alkil-szulfonil¹, aril¹, C1–C6 OC(O)alkil¹, C1–C6 NHC(O)alkil¹, C(O)OH, C1–C6 C(O)Oalkil¹, C(O)NH2, 50 C 1 –C 6 C(O)NHalkil¹, C 1 –C 6 C(O)N(alkil) 2 ¹, –OCH 2 CH 2 ¹, –OCH 2 CH 2 CH 2 ¹, –OCH 2 O- vagy –OCH2CH2O-csoport; és a karbonsavcsoport agrokémiailag elfogadható származékai, amelyek agrokémiailag elfogadható sók, 55 észterek és amidok. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyület, amelyben Y jelentése –CF2CH3. 3. Az 1. igénypont szerinti vegyület, amelyben W jelentése –NR1R2 ahol R1 és R2 jelentése egymástól füg60 getlenül H vagy C1–C6 alkilcsoport. 11
1
HU 005 866 T2
4. Az 1. igénypont szerinti vegyület, amelyben Y jelentése –CF2CH3, és W jelentése –NH2. 5. Gyomirtó készítmény, amely gyomirtó szerként hatásos mennyiségû 1. igénypont szerinti (I) általános képletû vegyületet és ezzel társítva egy mezõgazdaságilag elfogadható segédanyagot vagy hordozót tartalmaz.
5
2
6. Eljárás nem kívánt vegetáció irtására, amelyben a vegetációra, annak elõfordulási helyére vagy a talajra gyomirtó szerként hatásos mennyiségû 1. igénypont szerinti (I) általános képletû vegyületet alkalmazunk.
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest
