!HU000005864T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 005 864
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA D21H 21/22
(21) Magyar ügyszám: E 05 811665 (22) A bejelentés napja: 2005. 11. 25. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20050811665 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1951956 A1 2007. 05. 31. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1951956 B1 2009. 03. 11.
(51) Int. Cl.:
(72) Feltalálók: EICHHORN, Stephan, 64579 Gernsheim (DE); URBAN, Andrea, 67069 Ludwigshafen (DE); KAWA, Rolf, 40789 Monheim (DE); SORNS, Jörg, 40476 Düsseldorf (DE)
(73) Jogosult: SCA Hygiene Products GmbH, 68305 Mannheim (DE)
(54)
(2006.01) C11D 1/83 (2006.01) C11D 3/20 (2006.01) A61L 15/34 (2006.01) C11D 17/04 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 07059789 PCT/EP 05/012639
(74) Képviselõ: Kmethy Boglárka, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Rövid vízabszorpciós idõvel rendelkezõ, ápolószerrel kezelt tissue-papír
(57) Kivonat
HU 005 864 T2
A találmány tissue-papíron alapuló toalettpapírra vonatkozik, amely ahol a tissue-papír az alábbiakat tartalmazó O/V emulzióval van kezelve: legalább egy nemionos emulgeálószer, legalább egy anionos társ-emulgeálószer, egy olajkomponens, melynek polaritása legalább 20 mN/m vagy olajkomponensek keveréke, ahol a keveréket alkotó olajok legalább 75 tömeg%-ának polaritása legalább 20 mN/m, 6–35 tömeg% víz az emulzió össztömegére vonatkoztatva,
ahol a nemionos emulgeálószer(ek) és az anionos társ-emulgeálószer(ek) összmennyisége 4 és 20 tömeg% közötti, elõnyösen 6 és 16 tömeg% közötti az emulzió össztömegére vonatkoztatva. Mivel a fenti ápolókészítmény külsõ fázisa vizes, az ezzel kezelt szalag könnyen nedvesíthetõ vízzel és nem lebeg a vizen, ha azt egy WC¹ben történõ eldobásra szánjuk. Ezenkívül ez az ápolószer a tissue-papírra történõ felvitel után javított fehérséget, szagot és reológiát mutat.
A leírás terjedelme 20 oldal (ezen belül 1 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 005 864 T2
A találmány szakterülete A találmány puha, ápolószerrel kezelt tissue-papírszalagra vonatkozik, amely könnyen elsüllyed vízben egy különleges, „olaj a vízben” emulzión alapuló ápolószernek („lotion”) köszönhetõen. A találmány háttere Az elõállítási eljárásaik (lapképzés vizes szuszpenzióból, „wet-laying”) alapvetõ összeférhetõsége miatt a „tissue” gyártást a papírgyártási technikák közé számítják. A tissue gyártása a papírgyártástól abban különbözik, hogy rendkívül kicsi, általában 65 g/m2-nél kisebb a négyzetmétertömege és sokkal nagyobb a szakítási energia abszorpciós tényezõje. A szakítási energia abszorpciós tényezõt a szakítási energia abszorpcióból számítják, amelyben a szakítási energia abszorpciót összefüggésbe hozzák a vizsgálandó minta megfigyelés elõtti térfogatával (hosszúság, szélesség, a minta vastagsága a kapcsok között a húzóterhelés elõtt). A papír és a tissue-papír általában különbözik egymástól a rugalmassági modulusuk tekintetében is, amely anyagjellemzõként ezeknek a sík termékeknek a feszültség- és alakváltozási tulajdonságait jellemzi. Egy tissue nagy szakítási energia abszorpciós tényezõje a száraz („külsõ”) vagy nedves („belsõ”) kreppelésbõl ered. Az elõbbit úgy hozzák létre, hogy egy száraz hengerhez tapadó papírszalagot összenyomnak egy kreppelõ kaparókés hatásának eredményeképpen vagy pedig az utóbbi esetben két szita („szitaszövet”) sebességkülönbségébõl ered. Ez utóbbi technikában, amelyet gyakran (nedves) siettetett továbbításnak [(wet) rush transfer] neveznek, például a papírgép lapképzõ szitaszövete nagyobb sebességgel mozog, mint az a szitaszövet, amelyre a képzõdött papírszalag továbbítódik, amely lehet például egy továbbító szitaszövet vagy egy átlevegõztetõ szárítást végzõ (through air drying, TAD) szitaszövet, így a papírszalag kissé meggyûrõdik, amikor azt felveszi a szállító szitaszövet. Számos technika állása szerinti dokumentumban (például EP–A–0 617 164, WO–94/28244, US–5 607 551, EP–A–0 677 612, WO–96/09435) ezt „belsõ kreppelésnek” nevezik, amikor „nem kreppelt” tissue-papír gyártását ismertetik siettetett továbbítási technikákkal. A belsõ és külsõ kreppelés eredményeképpen a még nedves, képlékenyen deformálható papírszalag a belsejében nyomás és nyírás következtében eltöredezik, így ez terhelés alatt nyújthatóbb lesz, mint a nem kreppelt papír. A tissue és a tissue-termékek legtöbb jellemzõ funkcionális tulajdonsága egy nagy szakítási energia abszorpciós tényezõbõl ered (lásd DIN EN 12625–4 és DIN EN 12625–5). A tissue-papír jellemzõ tulajdonságai közé tartozik az, hogy jól képesek abszorbeálni a szakító feszültségi energiát, valamint idetartozik a redõzhetõségük, a jó, textilhez hasonló rugalmasságuk, nagy fajlagos térfogatuk érzékelhetõ vastagsággal, a lehetõ legnagyobb nedvszívó képességük, és az alkalmazástól függõen egy megfelelõ nedves és száraz szilárdság, valamint a termék külsõ felszínén egy érdekes vizuális megjelenés.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
A tissue-termékek, például zsebkendõk, kozmetikai kendõk, toalettpapír, szalvéták/asztalkendõk, különösen kéztörlõk vagy konyhai törlõkendõk fontos tulajdonsága a puhaság, és ez azt a jellemzõ tapintási érzést írja le, amelyet a tissue-papír a bõrrel érintkezve kivált. Bár a „puhaság” fogalma általában érthetõ, ezt nagyon nehéz definiálni, mivel a meghatározására nem létezik fizikai módszer és következésképpen a különbözõ puhasági fokozatokba való besoroláshoz nincsenek elismert ipari szabványok sem. Ahhoz, hogy a puhaságot legalább szemikvantitatív módon képesek legyünk meghatározni, a puhaságot a gyakorlatban egy szubjektív módszerrel határozzuk meg. Ehhez egy panelvizsgálatot használunk, amelyben több képzett vizsgáló személy egy összehasonlító értékelést ad. Egyszerûsített kifejezésekkel élve a puhaságot fõ jellemzõire oszthatjuk fel, felületi puhaságra és belsõ puhaságra. A felületi puhaság azt az érzést írja le, amelyet akkor érzünk, amikor például a tissue-papír felületét ujjheggyel lazán érintve ujjunkat elmozdítjuk. A belsõ puhaságon a mechanikai deformációval szembeni ellenállás által kiváltott érzékelési benyomást érjük, amelyet egy gyûréssel vagy hajtogatással és/vagy összenyomással kézzel deformált tissue vagy tissuetermék kivált a deformálási folyamat során. A tissue-papír belsõ puhaságának növelésére egy, a WO 96/25557 számú dokumentumban szereplõ kitanítás az alábbiakat foglalja magában: a) lapképzés cellulózszálakat tartalmazó vizes szuszpenzióból szalag elõállítása céljából, b) a nedves szalagra egy vízoldható polihidroxivegyület felvitele és c) a szalag szárítása és kreppelése (nedves szalag addíciós módszer). Továbbá az US 4 764 418 számú dokumentumból ismert, hogy bizonyos nedvesítõszerek, például polietilénglikol hozzájárulnak a tissue-termékek puhaságához, ha azokat egy száraz szalagra felvisszük. Azonban nedvesítõszerek, például polihidroxivegyületek nagyon koncentrált formában történõ alkalmazása puhítószerként azzal a hátránnyal jár, hogy érintkezéskor a nedvesítõszer túl sok nedvességet von el a bõrbõl, például amikor kifújjuk az orrunkat egy tissue-zsebkendõbe. Ezenkívül a puhítóhatás nem kielégítõ. A WO 96/24723 számú dokumentumban tissuepapír felületi puhaságának növelését írják le egy olajat és egy viaszt tartalmazó vízmentes ápolókészítmény különálló rétegeinek alkalmazásával. Azonban mivel a szilárd állaga miatt a kezelõkészítmény a tissue-papír felületén marad, ez nem járulhat hozzá a belsõ puhasághoz. Ezenkívül a viaszos vagy olajos anyagokon alapuló vízmentes ápolókészítmények gyakran kellemetlenül zsíros vagy olajos érzetet adnak. Ezenkívül a vízmentes ápolószerek, mint például a WO 96/24723 számú dokumentumban ismertetett ápolószer gyakran nem különösen kellemes érzetet keltenek a bõrön.
1
HU 005 864 T2
Az EP A 1 029 977 számú dokumentum papírtermékek, például tissue-termékek kezelésére szánt készítményre vonatkozik, amely 30 és 90 tömeg% közötti mennyiségû olajat, 1 és 40 tömeg% közötti mennyiségû viaszt és 1 és 30 tömeg% közötti mennyiségû emulgeálószert és 5 és 35 tömeg% közötti mennyiségû vizet tartalmaz. Ezek az ápolókészítmények V/O emulziókon alapulnak, 30 °C hõmérsékleten szilárdak vagy félig szilárdak, és elsõdlegesen a tissue-papír felületén maradnak, bár kicsit jobban behatolnak a tissue-papírba, mint a WO 96/24723 számú dokumentum szerinti szilárd készítmény. A DE 199 06 081 A1 számú dokumentumban (a) 5–25 tömeg% arányban viaszokat tartalmazó emulziókat ismertetnek. Ebben a dokumentumban továbbá vannak olyan példák, amelyek tissue-papírok mintegy 20–25% vizet tartalmazó fentiekben definiált V/O emulziókkal történõ kezelését ismertetik. Ezek a készítmények 30 °C¹on szilárdak vagy félig szilárdak (az 1. példa megfelel az EP A 1 029 977 dokumentum F ápolószerének) és ugyanolyan penetrációs viselkedést mutatnak, mint amelyeket a fentiekben az EP A 1 029 977 számú dokumentumban szereplõ ápolószerek esetén ismertettünk. Azonban a „víz az olajban” (V/O) ápolószerekkel kezelt tissue-papírok gyakran hosszabb ideig lebegnek a vízen és nem lehet leöblíteni, ha WC¹be történõ dobásra vannak szánva. Ez egy komoly hátrány, különösen ápolószerrel kezelt toalettpapírok esetén, amelyek egyre népszerûbbek a puhaságuk és a használó bõrén keltett kellemes érzet miatt. A WO 97/30216 számú dokumentumban puhító ápolókészítményt ismertetnek tissue kezelésére. A készítmény egy vizes folyadék, és az alábbi hatóanyagokat tartalmazza: (a) egy vagy több, legalább 16 szénatomot tartalmazó zsíralkohol, elõnyösen 35–90 tömeg% mennyiségben, (b) egy vagy több, összesen legalább 24 szénatomot tartalmazó viaszos észter, elõnyösen 1–50 tömeg% mennyiségben, (c) adott esetben nemionos és/vagy amfoter emulgeálószerek, elõnyösen „olaj a vízben” emulgeálószerek, és (d) adott esetben 0–50% ásványi olaj. Az ápolókészítmény 1–50 tömeg% hatóanyagot és következésképpen 50–99 tömeg% vizet tartalmaz. A WO 97/30217 számú dokumentum kitanítása szerint ezt a vizes készítményt kvaterner ammóniumvegyülettel társítják. Ha ilyen magas víztartalmú ápolószereket visznek fel tissue-papírra, ezek erõteljesen befolyásolhatják a szilárdsági tulajdonságokat (száraz szilárdság vagy nedvesszilárdság, ha további víz, például testfolyadékokból származó víz abszorbeálódik a tissue-papíron). A WO 02/057547 A2 számú dokumentum ápolószerrel kezelt rostos szalagra, különösen tissue-papírszalagra vonatkozik, amelynek rövid vízabszorpciós ideje van. Ezt a szalagot egy alábbiakat tartalmazó O/V emulzión alapuló ápolókészítménnyel kezelik:
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
A) legalább egy olaj B) egy O/V emulgeálószer vagy egy O/V emulgeálószer-kombináció, és C) 6–35 tömeg% víz az ápolókészítmény össztömegére vonatkoztatva. Az olajkomponens választható gliceridek, természetes növényi olajok, dialk(en)il-éterek, dialk(en)il-karbonátok, szénhidrogén-alapú olajok, viaszos észterek és szilikonolajok közül. A szénhidrogén-alapú olajok, így például ásványi olaj és zsírsav-észter puhítószerek konkrét kombinációját nem ismertetik. Ez a nemzetközi bejelentés konkrétan egy ápolószerrel kezelt tissue-papírra is vonatkozik, ahol az ápolószer fõ összetevõkként 5,3 tömeg% poligliceril-poli(12-hidroxi-sztearát)¹ot (Dehymuls® PGF), 3,5 tömeg% lauril-glikozidot, 0,3 tömeg% gliceril-sztearátot, 30,0 tömeg% kókuszolaj-gliceridet, 30,0 tömeg% di¹N-oktil-karbonátot, 1,5 tömeg% biszbaololt és 0,4 tömeg% glicerint tartalmaz. Ezt az ápolószert az „1. készítmény”-ként is ismertetik a WO 02/056841 számú dokumentumban. Bár ez az ápolószer jó stabilitást mutat szokásos körülmények között, stabilitási problémák léphetnek fel, ha nagyon sokáig tároljuk magasabb hõmérsékleteken. Ezenkívül megjegyezték, hogy különösen növényi kivonatok készítménybe történõ belefoglalása nem kívánt elszínezõdést okozhat, amely csökkenti az ezzel kezelt tissue-papírok fehérségét (világosságát). Ezenkívül egyes vásárlók nem kívánt szagot éreztek, ha ezt az ápolószert hosszabb ideig tárolták. A fentiekre tekintettel a találmány egyik célja egy olyan ápolószerrel kezelt toalettpapír rendelkezésre bocsátása, amely leküzdi a korábbi termékek hátrányait. A találmány egyrészt egy olyan ápolószerrel kezelt toalettpapír rendelkezésre bocsátására vonatkozik, amelyet könnyen ki lehet dobni WC¹ben, mivel nem lebeg a vízen sokáig. A találmány továbbá olyan ápolószerrel kezelt toalettpapír rendelkezésre bocsátására törekszik, amelynek szilárdsági tulajdonságait nem rontja le jelentõs mértékben az ápolószer alkalmazása. A találmány egy további technikai célja olyan ápolószerrel kezelt toalettpapír-szalag rendelkezésre bocsátása, amely nagyon kellemes érzetet kelt a bõrön és nem olajos vagy zsíros tapintású. Ezenkívül a találmány célja olyan ápolószerrel kezelt toalettpapír-szalag rendelkezésre bocsátása, amely fokozott mértékû fehérséget (világosságot) mutat. A jelen találmány egy további technikai célja olyan toalettpapír rendelkezésre bocsátása, amely egy viszonylag alacsony hõmérsékleten felvihetõ ápolókészítménnyel van kezelve. Végül a találmány egy további technikai célja olyan toalettpapír rendelkezésre bocsátása, amely egy ápolókészítménnyel van kezelve, ahol az említett ápolókészítmény a kritikus tulajdonságok alkalmas, különösen javított egyensúlyát mutatja, ideértve a stabilitást, puhaságot és/vagy érzékelési benyomást, a növényi kivonatokkal való összeférhetõséget és az alkalmazási hõmérsékletet.
1
HU 005 864 T2
További technikai célok szakember számára nyilvánvalóvá válnak az alábbi leírás tanulmányozásakor. A találmány összefoglalása Ezt a mûszaki célt egy tissue-papíron alapuló toalettpapírral érjük el, ahol a tissue-papír egy alábbiakat tartalmazó O/V emulzióval van kezelve: legalább egy nemionos emulgeálószer, legalább egy anionos társ-emulgeálószer, egy legalább 20 mN/m polaritású olajösszetevõ vagy olajösszetevõk egy olyan keveréke, amelyben a keveréket alkotó olajok legalább 75 tömeg%-ának polaritása legalább 20 mN/m, 6–35 tömeg% víz az emulzió össztömegére vonatkoztatva, ahol az emulgeálószerek és társ-emulgeálószerek összmennyisége 4 és 20 tömeg% közötti, elõnyösen 6 és 16 tömeg% közötti az emulzió össztömegére vonatkoztatva. Ez az emulzió egy ápolószerhez hasonló érzetet kelt a toalettpapír használójában és legalább részben átvihetõ. Ezenkívül kívánt esetben a toalettpapír képes hatóanyagokat átvinni a felhasználó bõrére. Ezért az „emulzió” és az „ápolószer” kifejezéseket a jelen leírásban szinonimaként lehet használni. Mivel a fenti emulzióban/ápolókészítményben a külsõ fázis vizes, az ezzel kezelt szalagot könnyen nedvesíti a víz és ezért kitûnõ süllyedési tulajdonságokkal rendelkezik vízben. A vízabszorpciós idõ (a DIN V ENV 12625–8, 2001. május „Water absorption time, water absorption capacity – manual and automated test metod” szerint mérve, amely megegyezik a WO 02/057547 számú dokumentumban ismertetett elõszabvánnyal) elõnyösen 1 percnél rövidebb, még elõnyösebben 30 másodpercnél rövidebb és különösen 10 másodpercnél rövidebb. Ezenkívül az ápolószer/emulzió hozzájárul a toalettpapír belsõ puhaságához is, mivel elõnyösen behatol a tissue-papírba. Ábra Az 1. ábra a példa szerinti ápolószer reológiai profilját mutatja, ahol a viszkozitást a mérés hõmérséklete függvényében határoztuk meg.
5
10
15
20
25
30
35
40
45 A találmány részletes ismertetése A találmány szerinti ápolószerrel kezelt toalettpapírt jellemzõen úgy kapjuk, hogy a fent említett ápolókészítményt egy száraz tissue-szalagra (ápolószer nélkülire) felvisszük. A tissue-szalag maradék víztartalma elõnyösen 10 tömeg%-nál nem több. Hacsak másképp nem jelezzük, a „folyadék” és „szilárd” kifejezések a 23 °C hõmérsékleten levõ fizikai állapotra utalnak. Ezenkívül megjegyezzük, hogy a „tartalmaz” kifejezés használatakor ideértjük „lényegében véve ebbõl áll” és „ebbõl áll” korlátozó értelmû kifejezéseket is. 1. Ápolószer Legalább egy olaj (keverék), egy nemionos (O/V) emulgeálószer vagy nemionos (O/V) emulgeálószer
50
55
60 4
2
kombináció, egy anionos társ-emulgeálószer és víz elkeverésével és homogenizálásával egy stabil, „olaj a vízben” (O/V) emulziót kapunk. Az ápolókészítmény szobahõmérsékleten (23 °C) lehet félig szilárd vagy viszkózus és ez utóbbit részesítjük elõnyben. Az elsõ esetben a viszkozitása jellemzõen 30 000 mPa·s-nál kisebb 25 °C hõmérsékleten (Brookfield-RVF viszkoziméterrel mérve, 3¹as orsó, 10 fordulat/perc). Ekkor az ápolókészítmény elsõdlegesen a rostos szubsztrát felszínén marad a termék felületi puhaságához hozzájárulva, és kisebb mértékben járulva hozzá a belsõ puhasághoz. Egy elõnyös megvalósítási módban az ápolószer meglehetõsen kis viszkozitású a tissue-papírokhoz használt ismert félig szilárd ápolókészítményekhez képest. Ez a kis viszkozitás kitûnõ penetrációs viselkedéshez járul hozzá és megakadályozza, hogy egy egy- vagy többrétegû tissue-termék felületén maradjon. Egyrétegû tissuetermékek esetén teljesen behatol és puhítja a réteget. Többrétegû tissue-termékek esetén az ápolókészítmény eléri a belsõ rétegeket, így nagymértékben fokozza a belsõ puhaságot. Egy ilyen kis viszkozitású ápolószer viszkozitása elõnyösen 100–10 000 mPa·s, elõnyösen 500–3000 mPa·s 25 °C hõmérsékleten (Brookfield-RVF viszkoziméterrel mérve, 3¹as orsó, 10 fordulat/perc). Ha egy reométerrel mérjük, akkor a jelen találmányban használt ápolószer viszkozitása [mPa·s] kisebb, mint 1, elõnyösen kisebb, mint 0,8 és különösen kisebb, mint 0,5 (0,01–0,3) a 20–60 °C hõmérséklet-tartományban [nyírósebesség D=50 1/s, CR mód (rotáció), konstans melegítés 20–60 °C¹ig 450 másodperc alatt, a mérési pontok száma 200], ahogyan azt az 1. ábrán mutatjuk. A mérést egy Haake RheoStress RS1 reométerrel (most beszerezhetõ a Termo Electron cégtõl) végeztük az alábbi körülmények között a mérési elrendezésre vonatkozóan: szenzor C35/2° Ti, A¹mûszerállandó 89090,000 Pa/Nm, M¹állandó 26,850 (1/s)/(rad/s), tehetetlenségi nyomaték: 1,769e–06 kg m2, csillapítás 30,00 és résszélesség 0,105 mm. A használt temperálóegység TCP/P (Peltier/Plate) volt. Az ápolószer viszkozitását a szakterületen ismert módon beállíthatjuk nagyobb vagy kisebb mennyiségû szilárd összetevõ, különösen az alábbiakban említett sûrûségszabályozó alkalmazásával. Ezenkívül az ápolószer homogenizálásának (energiabeáramlás) hatása lehet a végsõ viszkozitásra. Az adott esetben jelen lévõ szilárd összetevõk olvadási tartománya a végsõ ápolókészítmény DSC elemzése szerint mérve elõnyösen 25 °C és 70 °C közötti tartományban, különösen a 30 °C–60 °C tartományban van. Ennél az ápolószernél/emulziónál nincs szükség szilikontartalmú vegyületek jelenlétére, például szilikonolajokra vagy kvaterner aminvegyületekre a puhítóhatás eléréséhez, bár az alkalmazásuk nincs kizárva. Egy megvalósítási mód szerint az ápolószer/emulzió az alábbi összetétellel rendelkezik: (a) legalább egy nemionos emulgeálószer, melynek HLB-értéke kisebb, mint 10, elõnyösen £8, még elõnyösebben £5, például 2–5,
1
HU 005 864 T2
(b) legalább egy további nemionos emulgeálószer, melynek HLB-értéke nagyobb, mint 10, elõnyösen ³12, elõnyösen 12–20 (például 15–18), (c) legalább egy anionos társ-emulgeálószer, (d) egy legalább 20 mN/m polaritással rendelkezõ olajkomponens vagy olajkomponensek olyan keveréke, amelyben a keveréket alkotó olajok legalább 75 tömeg%-ának polaritása legalább 20 mN/m, (e) 6–35 tömeg% víz az emulzió össztömegére vonatkoztatva, (f) adott esetben legalább egy sûrûségszabályozó, (g) adott esetben legalább egy nedvesítõszer és (h) adott esetben további adalék anyagok. Az egyes összetevõket az alábbiakban részletesebben ismertetjük. 1.2. Nemionos O/V emulgeálószer Az emulgeálószer vagy az emulgeálószer-keverék nemionos típusú és elsõdleges funkciója az, hogy „olaj a vízben” emulziót képezzen. Hozzájárulhat a tissuepapír puhaságához is. Alkalmas módon választhatjuk ismert nemionos O/V emulgeálószerek vagy ezek kombinációi közül. Az emulgeálószer (kombináció) választható a hidrofil O/V emulgeálószerek csoportjából. Ezeknek a hidrofil emulgeálószereknek a HLB-értékük lehet 10–20. Az ilyen emulgeálószerek a technika állásából ismertek és ezek közül néhányat például felsorolnak a Kirk-Othmer, Enclypedia Of Chemical Technology, harmadik kiadás, 1979, 8. kötet, 913. oldalán. A találmány szerint az etoxilált termékek HLB-értékét ki is számíthatjuk az alábbi képlet szerint: HLB=(100–L):5, ahol L az etoxilált termékekben levõ hidroxilcsoportok, például zsíralkilvagy zsíracilcsoportok tömeg%¹a. Kombinálhatunk kevésbé poláros és erõsen poláros emulgeálószereket is, így például az alábbiakban ismertetett (a) és (b) emulgeálószereket: (a) legalább egy nemionos emulgeálószer, melynek HLB-értéke 10¹nél kisebb, elõnyösen £8, még elõnyösebben £5, például 2–5. (b) legalább egy további nemionos emulgeálószer, melynek HLB-értéke 10¹nél nagyobb, elõnyösen ³12, elõnyösen 12–20 (például 15–18). Az O/V emulgeálószer (kombináció) összaránya elõnyösen 2–15 tömeg%, például 1–7,5 tömeg% (a) és 1–7,5 tömeg% (b). Elõnyösen egy folyékony O/V emulgeálószert használunk, bár kisebb mennyiségû szilárd emulgeálószer alkalmazása is lehetséges a kapott ápolókészítmény kívánt viszkozitásától függõen. Az (a) összetevõ elõnyösen egy folyékony poliolpoliésztert jelent, amelyben a legalább két hidroxilcsoportot tartalmazó poliol észteresítve van legalább egy, 6–30 szénatomot (különösen 16–22 szénatomot) tartalmazó és legalább egy hidroxilcsoportot tartalmazó karbonsavval vagy ennek a hidroxi-zsírsavnak kondenzációs termékeivel. A poliolok közé tartoznak monoszacharidok, diszacharidok és triszacharidok, cukoralkoholok, más cukorszármazékok, glicerin és poliglicerinek, például diglicerin, triglicerin és több egységet tar-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
talmazó glicerinek. Az ilyen poliolnak elõnyösen 3–12, különösen 3–8 hidroxilcsoportja van és 2–12 szénatomot tartalmaz (átlagban, ha ez egy keverék, mint ahogyan a poliglicerinek esetében). A poliol elõnyösen poliglicerin, különösen olyan, amelynek oligomereloszlását a WO 95/34528 számú dokumentumban (5. oldal) ismertették. A poliol-poliészterben használt karbonsav elõnyösen egy 6–30 szénatomot tartalmazó zsírsav (a továbbiakban, hacsak másképp nem jelezzük, a „zsírsav” kifejezés nem korlátozódik a természetben elõforduló, páros szénatomszámú telített vagy telítetlen hosszú szénláncú karbonsavra, de idetartoznak a páratlan szénatomszámú homológok vagy elágazó láncú származékok is). A zsírsav legalább egy hidroxilcsoportot tartalmaz. Ez lehet hidroxi-zsírsavak keveréke vagy ezek kondenzációs terméke [poli(hidroxi-zsírsavak)]. A fent említett hidroxi-zsírsav elõnyös széntartománya 16–22, különösen 16–18. Egy különösen elõnyös poli(hidroxi-zsírsav) hidroxi-sztearinsav, különösen 12¹hidroxi-sztearinsav kondenzációs terméke, adott esetben poli(ricinusolajsav)-val alkotott keverékeként, ahol az említett kondenzációs termék elõnyösen a WO 95/34528 számú dokumentumban ismertetett tulajdonságokkal rendelkezik. Az elõnyös emulgeálószerek közé tartoznak a poliolpoli(hidroxi-sztearátok), elõnyösen a WO 95/34528 számú dokumentumban ismertetett poliol(12-hidroxi-sztearátok), különösen az ebben a dokumentumban közölt jellemzõkkel rendelkezõ poliglicerin-poli(hidroxisztearátok), például poliglicerin-2-dipolihidroxi-sztearát, amely beszerezhetõ a Cognis Deutschland GmbH-tól Dehymuls® PGPH kereskedelmi néven. A (b) összetevõt elõnyösen a (b¹1)–(b¹6) és ezek keverékei közül választjuk: (b¹1) 8–24 szénatomot (különösen 12–22 szénatomot) tartalmazó zsíralkoholok, (C8–C15 alkil)-fenol vagy poliolok 2–50 mol etilén-oxi és/vagy 0–5 mol propilén-oxi egységet tartalmazó etilén-oxid vagy propilén-oxid adduktjai. (b¹2) Glicerinbõl, poli¹, oligo- vagy monoszacharidokból, cukoralkoholokból vagy cukoralkohol-anhidridekbõl (például szorbitán) és lineáris vagy elágazó, telített vagy telítetlen, elõnyösen 6–22 szénatomot tartalmazó zsírsavakból származó mono- vagy diészterek (vagy ezek keverékei). Ezek az észterek lehetnek etoxiláltak is (® EO egységek), például poliszorbát-monolaurát +20 EO vagy poliszorbátmonooleát +20 EO. Ha az észternek folyékonynak kell lennie, akkor a zsírsavat gyakran rövid szénláncú telített zsírsavak közül választjuk, például ahogyan a szorbitán-monolaurát esetében, vagy legalább egy telítetlen zsírsavat tartalmazó zsírsavak közül, ahogyan a szorbitán-szeszkvioleát esetében. Még elõnyösebben a (b¹2) komponens 1–50 mol etilén-oxid glicerinre történõ addíciós termékeinek C12/18 zsírsav monoésztereit és diésztereit jelenti; (b¹3) 1–50 mol etilén-oxid glicerinre történõ addíciós termékeinek C12–18 zsírsav monoészterei és diészterei.
1
HU 005 864 T2
(b¹4) alkil-mono¹, oligo- és/vagy poliglikozid, elõnyösen az alkilcsoportban 6–22 szénatomot tartalmazó alkil-mono- vagy oligoglikozid, elõnyösen ennek etoxilált származékai. Egy alkil-(mono- vagy oligo¹)glikozid egy nemionos felületaktív anyag, amelyben a (mono- vagy oligo¹)glikozid hidroxilcsoportjai közül legalább egy (jellemzõen az elsõ glikozilegység C1 hidroxilcsoportja) legalább egy éterkötésen (vagy etilén-oxi és/vagy propilén-oxi egységen) keresztül kapcsolódik egy alkilcsoportot hordozó egységgel (elõnyösen összesen 6–28 szénatomos). Az alkil-(mono- vagy oligo¹)glikozid elõnyösen az alábbi (II) általános képlettel rendelkezik: R2O(CnH2nO)t (glikozil)x (II) ahol R2 jelentése alkil¹, alkil-fenil¹, hidroxi-alkil¹, hidroxialkil-fenil-csoport és ezek keverékei közül választott csoport, ahol az alkilcsoport 6–22 szénatomot, különösen 8–16 szénatomot (például 10–14 szénatomot) tartalmaz; n értéke 2 vagy 3, elõnyösen 2, t értéke 0¹tól mintegy 10¹ig terjed, elõnyösen 0; x értéke legalább 1, elõnyösen 1,1–5, még elõnyösebben 1,1–1,6, különösen 1,1–1,4, és a „glikozil” jelentése egy monoszacharid. Az x értéket a monoszacharidegységek átlagos értékeként kell érteni (oligomerizációs fok). A jelen találmányban hasznos alkil-(oligo)glikozid elõállítása a technika állásából ismert, és leírják például az alábbi dokumentumokban: US–4 011 389, US–3 598 865, US–3 721 633, US–3 772 269, US–3 640 998, US–3 839 318 vagy US–4 223 129. Ezeknek a vegyületeknek az elõállításához jellemzõen elõször az alkoholt vagy alkil-polietoxi-alkoholt állítják elõ, majd ezt reagáltatják az (oligo)glikozilegységgel a (oligo)glikozid képzése céljából (kapcsolódás az 1¹helyzetben). A glikozilegységek kapcsolódása megvalósulhat a további glikozil(ok) C1¹helyzete és az alkilcsoportot hordozó glikozilegység 2¹, 3¹, 4¹ és/vagy 6¹helyzete, elõnyösen 6¹helyzete között. Az R2OH kiindulási alkoholok elõnyösen primer lineáris alkoholok vagy egy 2¹metil elágazó csoportot tartalmazó primer alkoholok. Az elõnyös R 2 alkilmaradékok például az 1¹oktil, az 1¹decil, az 1¹lauril, az 1¹mirisztil, az 1¹cetil, és az 1¹sztearil, és különösen elõnyös az 1¹oktil, az 1¹decil, az 1¹lauril, és az 1¹mirisztil alkalmazása. A találmányban hasznos alkil-(oligo)glikozidok csak egy specifikus alkilmaradékot tartalmazhatnak. E kiindulási alkoholokat általában természetes zsírokból, olajokból vagy ásványi olajokból állítjuk elõ. Ebben a esetben a kiindulási alkoholok különbözõ alkilmaradékok keverékét képviselik. Négy konkrét (elõnyös) megvalósítási módban olyan alkil-(oligo)glikozidokat használunk, amelyekben R2 lényegében véve C8 és C10 alkilcsoportokból, C12 és C14 alkilcsoportokból, C8–C16 alkilcsoportokból vagy C12–C16 alkilcsoportokból áll. A „(glikozil)x” cukormaradékként lehetséges bármilyen mono- vagy oligoszacharidot használni. Általában 5 vagy 6 szénatomot tartalmazó cukrokat, valamint a megfelelõ oligoszacharidokat használjuk. Az ilyen cuk-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
rok közé tartozik például a glükóz, a fruktóz, a galaktóz, az arabinóz, a ribóz, a xilóz, a lixóz, az allóz, az altróz, a mannóz, a gülóz, az idóz, a talóz és a szacharóz. Elõnyös a glükóz, a fruktóz, a galaktóz, az arabinóz, a szacharóz, valamint oligoszacharidjaik használata, és különösen elõnyös az (oligo)glükóz. Egy elõnyös megvalósítási módban „lauril-glükozidot”, egy C12–C16 zsíralkohol-glükozidot (x=1,4) használunk, amely beszerezhetõ a Cognis Deutschland GmbH cégtõl Plantacare® márkanév alatt. (b¹5) Lineáris, elágazó, telítetlen vagy telített C6–22 zsírsavakon, ricinusolajsavon és 12¹dihidroxi-sztearinsavon valamint glicerinen, poliglicerinen, pentaeritriten, dipentaeritriten, cukoralkoholokon, alkilglükozidokon és poliglükozidokon alapuló részleges észterek; vagy (b¹6) polisziloxán/polialkil/poliéter kopolimerek és megfelelõ származékaik; és ezek keverékei. Az O/V emulgeálószerek csoportjából különösen elõnyösek például a Ceteareth¹12, Ceteareth¹20, PEG¹30 Sztearát, PEG¹20 Gliceril-sztearát, PEG¹40 hidrogénezett ricinusolaj és Poliszorbát 20. Az (a) nemionos emulgeálószer és a (b) további nemionos emulgeálószer tömegaránya elõnyösen az 1:0,5–1:2 tartományban van, elõnyösen az 1:0,7–1:1,5 tartományban, legelõnyösebben az 1:0,8–1:1,2 tartományban. A lehetséges nemionos emulgeálószerek az alábbiak: (1) 2–50 mol etilén-oxidnak és/vagy 0–20 mol propilén-oxidnak az alkilcsoportban 8–40 szénatomot tartalmazó zsíralkoholokkal, 12–40 szénatomot tartalmazó zsírsavakkal, valamint 8–15 szénatomot tartalmazó alkil-fenolokkal képzett addíciós termékei; (2) 1–50 mol etilén-oxid glicerinnel alkotott addíciós termékeinek C12/18 zsírsav-monoészterei és diészterei; (3) 6–22 szénatomot tartalmazó telített és telítetlen zsírsavak glicerin-mono- és diészterei és szorbitánmono- és diészterei, valamint ezek etilén-oxiddal alkotott addíciós termékei; (4) az alkilcsoportban 8–22 szénatomot tartalmazó alkil-mono- és oligoglikozidok és ezek etoxilált analógjai; (5) 7–60 mol etilén-oxid ricinusolajjal és/vagy hidrogénezett ricinusolajjal alkotott addíciós termékei; (6) más poliolészterek és különösen poliol-poli-12hidroxi-sztearátoktól különbözõ poliglicerin-észterek, mint például poliglicerin-oliricinoleát vagy poliglicerin-dimerát; (7) 2–60 mol etilén-oxid ricinusolajjal és/vagy hidrogénezett ricinusolajjal alkotott addíciós termékei; (8) lineáris, elágazó, telítetlen vagy telített C6–22 zsírsavakon, ricinusolajsavon és 12¹hidroxi-sztearinsavon, valamint glicerinen, poliglicerinen, pentaeritriten, dipentaeritriten, cukoralkoholokon (például szorbit), alkil és/vagy alkenil-glükozidokon (például metil-glükozid, butil-glükozid, lauril-glükozid) és po-
1
HU 005 864 T2
liglükozidokon (például cellulózon) alapuló részleges észterek; (9) gyapjúzsíralkoholok, (10) polisziloxán/polialkil/poliéter kopolimerek és a megfelelõ származékok; (11) pentaeritrit, zsírsavak, citromsav és zsíralkohol vegyes észterei és/vagy 6–22 szénatomot tartalmazó zsírsavak, metil-glükóz és poliolok, elõnyösen glicerin vagy poliglicerin vegyes észterei és (12) polialkilén-glikolok. 1.2. Anionos társ-emulgeálószer A jelen találmányban használt emulzió/ápolószer lényeges komponensként tartalmaz egy anionos társemulgeálószert is. Ez a (c) anionos társ-emulgeálószer elõnyösen 0,01–10 tömeg% mennyiségben, még elõnyösebben 0,05–5 tömeg% mennyiségben, különösen 0,03–1,4 tömeg% mennyiségben van jelen az emulzió össztömegére vonatkoztatva. A jelen találmány O/V emulziójában használt anionos társ-emulgeálószerre jellemzõ egy vízben való oldódást elõsegítõ anionos csoport, mint például foszfát¹, szulfát¹, karboxilát- vagy szulfonátcsoport és egy lipofil maradék. Bár az alábbiakban ezt nem mindig említjük, az anionos társ-emulgeálószernek töltéssemlegességi okokból tartalmaznia kell egy pozitív elleniont is, amelyet elõnyösen hidrogén, ammónium és alkálifémek, például nátrium vagy kálium közül választunk. Ennek megfelelõen az anionos társ-emulgeálószert só formájában alkalmazzuk. Nagyszámú, bõrgyógyászati szempontból összeférhetõ anionos emulgeálószer ismert a szakember számára a releváns kézikönyvekbõl, és ezek kereskedelmi forgalomban beszerezhetõek. Közelebbrõl idetartoznak az alkil-szulfonátok alkálifém¹, ammóniumvagy alkanol-ammóniumsóik formájában, az alkil-éterszulfátok, az alkil-éter-karboxilátok, az acil-izetionátok, az acil-szarkozinátok, az acil-taurinok lineáris C12–18 alkil- vagy acilcsoportokkal, és szulfoszukcinátok és acil-glutamátok alkálifém- vagy ammóniumsóik formájában. A találmány egy elõnyös megvalósítási módjában a zsírsavak, az alkil-szulfátok és az alkilfoszfátok alkálifémsóit C12–C22 alkilrésszel használjuk. Az anionos felületaktív anyagok közül a zsírsavak alkálifémsói (például nátrium-sztearát, palmitinsav vagy behénsav alkálifémsói) és különösen az alkilszulfonátok (Lanette® E) és alkil-foszfátok (Amphisol® K), különösen alkalmasak a találmány szerint, mivel ezek különösen stabil és homogén emulziókhoz vezetnek. A „zsírsav” kifejezést ebben az összefüggésben használva nem korlátozzuk a természetben elõforduló páros szénatomszámú telített és telítetlen, hosszú szénláncú karbonsavakra. Idetartoznak a páratlan számú homológok is, valamint az elágazó vagy szubsztituált származékaik is. Elõnyös telített lineáris zsírsavakat használni, például laurinsavat, mirisztinsavat, palmitinsavat vagy sztearinsavat. Az aminosav lehet bármilyen természetben elõforduló aminosav vagy annak szintetikus analógja, ideértve például az alanint, a valint, a leucint, az izoleucint, a glicerint, a szerint, a treo-
5
2
nint. Az aminosavat elõnyösen 3–8 szénatomot és egy aminofunkciót tartalmazó dikarbonsavak közül választjuk, mint amilyenek például a glutaminsav vagy az aszparaginsav (Asp). Az acil-glutamátok ismert anionos emulgeálószerek, például megfelelnek az alábbi képletnek:
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 7
ahol R1CO jelentése 6–26 szénatomot és 0 és/vagy 1, 2 vagy 3 kettõs kötést tartalmazó lineáris vagy elágazó acilcsoport és X jelentése hidrogén, alkálifém és/vagy alkáliföldfém, ammónium, alkil-ammónium, alkanolammónium (például trietanol-ammónium) vagy glükammónium. Ezeket például glutaminsav Schotten–Baumann-acilezésével állítják elõ zsírsavakkal, zsírsav-észterekkel vagy ¹kloridokkal. A megfelelõ kereskedelmi termékek beszerezhetõek például a Hoechst AG, Frankfurt, Németország vagy az Ajinomoto Co. Inc., Tokió, Japán cégektõl. Az acil-glutamátok elõállításáról és tulajdonságairól egy áttekintést publikáltak M. Takehara és munkatársai: a J. Am. Oil. Chem. Soc., 49, 143 (1972) szakirodalmi helyen. A találmány céljára alkalmas acil-glutamátok jellemzõ példái a 6–22 és elõnyösen 12–18 szénatomot tartalmazó zsírsavakból, például C12/14 vagy C12/18 kókuszzsírsavból, laurinsavból, mirisztinsavból, palmitinsavból és/vagy sztearinsavból származó anionos felületaktív anyagok. Különösen elõnyös a nátrium- vagy káliumN-kokoil és a nátrium- vagy kálium-N-sztearoil-L-glutamát. Szintén elõnyösek az acil-glutamátok trietanolamin-sói, különösen az N¹kokoilglutamát trietanolamin-sója és az N¹sztearoil-L-glutamát trietanol-aminsója. A találmány egy elõnyös megvalósítási módjában az anionos társ-emulgeálószer 0,01–10, elõnyösen 0,05–5 tömeg%, elõnyösen 0,03–1,4 tömeg% mennyiségben van jelen az O/V emulzió össztömegére vonatkoztatva. Az anionos társ-emulgeálószer elõnyösen egy acilglutamát vagy acilaszparaginát, ahol az acilmaradék származhat a fent említett zsírsavaktól eltérõ karbonsavakból is. Még elõnyösebben az anionos társemulgeálószer egy acil-glutamát, elõnyösen egy sztearil-glutamát, mint például a kereskedelmi forgalomban kapható nátrium-sztearoil-glutamát. Az anionos társ-emulgeálószer elõnyösen 1–20 tömeg% mennyiségben van jelen a legalább egy további nemionos emulgeálószer (b) mennyiségéhez képest. Az anionos társ-emulgeálószer segít stabilizálni az O/V emulziót, különösen ha ez nagy mennyiségben tartalmaz közepes poláris olajokat, például szénhidrogén-alapú olajokat, például ásványi olajat. Ezenkívül anélkül, hogy bármiféle elmélethez kötni kívánnánk magunkat, úgy tûnik, hogy az anionos társ-emulgeálószer a másik emulgeáló összetevõvel együttmûködve hozzájárul nem kívánt szagok elnyomásához is.
1
HU 005 864 T2
1.3. Olajkomponens Az emulzió/ápolószer (c) komponense egy olajkomponens, melynek polaritása, legalább 20 mN/m, vagy olajkomponensek olyan keveréke, amelyben a keveréket alkotó olajok legalább 75 tömeg%-ának polaritása legalább 20 mN/m. Kisebb polaritással rendelkezõ olajok hajlamosak nem kívánt szagokat eredményezni hosszabb tárolási periódusok során. Egy olajkomponens polaritását egy olaj vízzel szembeni polaritásaként (=polaritási index) definiálják. Az olaj polaritását meghatározhatjuk egy gyûrûs tenziométer (például Krüss K 10) alkalmazásával, amely a határfelületi energiát méri, ami a határfelületi feszültség mN/m¹ben. Az alsó korlát 5 mN/m. A módszer alkalmas kis viszkozitású folyadékokra, ha egy határfelület jelen van (vagyis a folyadékok nem elegyednek egymással). Az olaj polaritását vízzel szemben határozzuk meg. Az „olaj” kifejezést vízben oldhatatlan, szerves, természetes és szintetikus, kozmetikailag hasznos olajakra használjuk, amelyek lágyító tulajdonságokkal rendelkeznek és elõnyösen folyadék (viszkózus is) állagúak szobahõmérsékleten (23 °C). Az olaj vagy az olajok keveréke elõnyösen 20–80 tömeg%, még elõnyösebben 30–75 tömeg%, különösen 40–70 tömeg% mennyiségben van jelen az emulzió össztömegére vonatkoztatva. A kívánt polaritással rendelkezõ olajkomponensek például folyékony szénhidrogén-alapú olajok, például ásványi olaj, szintetikus trigliceridkeverékek, növényi olajok, guerbet alkoholok, folyékony lineáris vagy elágazó karbonsav-észterek, folyékony szubsztituált ciklohexánok, alk(en)ilcsoportonként 6–22 alkoholt tartalmazó szimmetrikus vagy aszimmetrikus dialk(en)il-éterek, 6–22 szénatomos zsíralkoholokból származó egyenes vagy elágazó dialk(en)il-karbonátok, gyûrûnyitási termékek vagy epoxidált zsírsavak-észterek és poliolok, szilikonolajok és ezek keverékei. Az alábbi táblázatban felsoroljuk a legáltalánosabb olajok polaritását.
Közönséges olajok (CFTA-kifejezések)
5
10
15
20
25
30
35
Polaritási index (mN/m)
Nem poláris Izoparaffin (C12–C14)
53,0
Szkvalán
46,2
Izohexadekán (ARLAMOL ND)
43,8
Ásványi olaj (Paraffinum perliquidum)
43,7
Ásványi olaj (Paraffinum subliquidum)
38,3
45
50
Poláros Cetil-sztearil-oktanoát (purcelinolaj)
28,6
Dimetikon (szilikonolaj 20 cSt)
26,6
Izopropil-palmitát
25,2
Oktil-dodekanol
24,8
Dioktil-adipát (ARLAMOL DOA)
24,5
Izopropil-mirisztát
24,2
Oktil-palmitát (2¹etil-hexil-palmitát)
23,1
55
60 8
Polaritási index (mN/m)
Hexametil-disziloxán
22,7
Izopropil-sztearát
21,9
Kapril/kaprinsav triglicerid (semleges olaj)
21,3
Izopropil-izosztearát
21,2
Jojobaolaj
20,8
Ciklometikon (ARLAMOL D4)
20,6
Mogyoróolaj
20,5
Mandulaolaj
20,3
Napraforgóolaj
19,3
Decil-oleát
18,7
Avokádóolaj
18,3
Olívaolaj
16,9
Ricinusolaj
13,7
Körömvirágolaj
11,1
Búzacsíraolaj
40 Közönséges olajok (CFTA-kifejezések)
2
8,3
A jelen találmányban használandó olajkomponens elõnyös megvalósítási módjait az alábbiakban szemléltetjük. – Alkalmas szénhidrogén-alapú olajok a szakember számára ismertek. Ezek elõnyösen 8–32, még elõnyösebben 12–25, különösen 15–20 szénatomot tartalmaznak, mint például a szkvalán, szkvalén, paraffinolajok, izohexadekán, izoeikozán, plidecén vagy dialkil-ciklohexán. Az ásványi olaj általában 16–20 szénatomot tartalmazó, kevésbé viszkózus szénhidrogén keverékekre vonatkozik. Az ásványi olaj egy különösen elõnyös olaj. – A folyékony szintetikus gliceridek glicerin mono¹, di¹ és/vagy triészterei (zsírsav-észter) (különösen di¹ és/vagy triészter). A zsírsavkomponens elõnyösen 6–24, még elõnyösebben 6–18, különösen 8–18 szénatomot tartalmaz. A zsírsav lehet elágazó vagy el nem ágazó, valamint telített vagy telítetlen és elõnyösek a telített zsírsavak. A találmány szerint elõnyös növényi forrásból származó folyékony gliceridek alkalmazása, különösen módosított folyékony kókuszolaj (INCI név: kokogliceridek, beszerezhetõ a Myritol® 331 márkanéven a Cognis Deutschland GmbH cégtõl) alkalmazása, amely fõkomponensként C8–C18 zsírsavakon alapuló di¹ és trigliceridek keverékét tartalmazza. – Növényi olajok, amelyek fõkomponensként folyékony glicerideket tartalmaznak, ilyen például a szójaolaj, a földimogyoróolaj, az olívaolaj, a makadámiadió-olaj, vagy a jojobaolaj. – A guerbet alkoholok 6–18, elõnyösen 8–10 szénatomot tartalmazó zsíralkoholokon alapulnak, például 2¹etilhexanol vagy 2¹oktildodekanol. – Folyékony lineáris vagy elágazó karbonsav-észterek, elõnyösen zsírsav-észterek, még elõnyösebben legalább egy hosszú szénláncú alkil-
1
HU 005 864 T2
vagy acilmaradékot (melyek mindegyike legalább 6 szénatomot, különösen legalább 12 szénatomot tartalmaz) tartalmazó egyértékû karbonsavak észterei. Az elõnyös karbonsav-észter típusú lágyítóolajok közé tartoznak az összesen 6 szénatomnál többet, elõnyösen összesen 12 szénatomnál többet tartalmazók, amelyek tartalmaznak vagy egy acil- vagy egy alkilmaradékot, melyek mindegyike 1–5 szénatomot tartalmaz. Még elõnyösebb megvalósítási módok szerint a karbonsav-észter az alábbi (I) általános képlettel rendelkezik: R1COO–R2 1 ahol (i) R CO 6–28 szénatomot tartalmazó acilmaradék, és R2 jelentése 1–5 szénatomot tartalmazó alkilmaradék, vagy (ii) R1CO jelentése 1–5 szénatomot tartalmazó acilmaradék és R2 jelentése 6–28 szénatomot tartalmazó alkilmaradék. Az (i) aleset szerint az acilmaradék lehet telített vagy telítetlen (például 1, 2, 3 kettõs kötés), és elõnyösek a telített kiviteli alakok. Az acilmaradék, elõnyösen a telített acilmaradék lehet elágazó és adott esetben szubsztituált, bár ez nem elõnyös. Hasonlóan az alkilmaradék lehet elágazó, mint ahogyan az izopropil esetében, és/vagy szubsztituált. Az acilmaradék elõnyösen 12–22 szénatomos, különösen 14–20 szénatomos. Az alkilmaradék elõnyösen 1–3 szénatomot tartalmaz, mint a metil, etil vagy (izo)propil esetén. Az ilyen észterekre szemléltetõ példák közé tartozik a metil-palmitát, a metil-sztearát, az izopropil-laurát, az izopropil-mirisztát és az izopropil-palmitát. A (ii) aleset szerint az acilmaradék lehet elágazó és/vagy szubsztituált, például hidroxilcsoporttal. A (ii) aleset egy megvalósítási módja szerint az acilmaradék 2–4 szénatomos. Az alkilmaradék elõnyösen 12–22 szénatomot, különösen 14–20 szénatomot tartalmaz. Lehet telített vagy telítetlen (például 1, 2 vagy 3 kettõs kötés), és elõnyösek a telített kiviteli alakok. Ezenkívül az alkilmaradék lehet elágazó és/vagy szubsztituált is. Az alkalmas (ii) típusú zsírészter lágyítók közé tartozik a lauril-laktát és a cetil-laktát. – Szubsztituált ciklohexánok, különösen szubsztituált ciklohexánok. – Szimmetrikus vagy aszimmetrikus, lineáris vagy elágazó, 6–22 szénatomot tartalmazó [alk(en)ilcsoportonként, elõnyösen az össz-szénatomszám 12–24] dialk(en)il-éterek, mint például di¹noktil-éter (dikaprilil-éter), di¹(2¹etil-hexil)-éter, lauril-metil-éter, oktil-butil-éter vagy didoceciléter. – Elõnyösen legalább egy C6–22 alkil- vagy alkenilcsoportot tartalmazó dialk(en)il-karbonátok (elõnyösen az össz-szénatomszám: nem több, mint 45 a karbonátegység szénatomját is beleszámolva). Az alkil- vagy alkenilcsoport lehet egyenes vagy elágazó. Az alkenilegység egynél több kettõs kötést is tartalmazhat. Ezek a karbonátok elõállíthatók dimetil- vagy dietil-karbonátok átészterezésével C6–C22 zsíralkoholok jelenlétében ismert eljárások szerint [vö.: Chem. Rev. 96, 951 (1996)].
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 9
2
A dialk(en)il-karbonátok jellemzõ példái a kapronalkohol, kapril-alkohol, 2¹etilhexanol, n¹dekanol, lauril-alkohol, izotridecil-alkohol, mirisztil-alkohol, cetil-alkohol, palmoleil-alkohol, sztearil-alkohol, izosztearil-alkohol, oleil-alkohol, elaidil-alkohol, petroszelinil-alkohol, linolil-alkohol, linolenil-alkohol, elaeoszterail-alkohol, arachidil-alkohol, gadoleil-alkohol, benehil-alkohol, erucil-alkohol és brasszidil-alkohol, valamint technika keverékeinek (részleges) átészterezett termékei, amelyeket például zsír- vagy olajalapú technikai metil-észterek nagynyomású hidrogénezésével kapunk. 20 °C hõmérsékleten kis viszkozitásukra való tekintettel különösen alkalmasak a dihexil¹, dioktil¹, di¹(2¹etilhexil) vagy dioleil-karbonát. Így elõnyös vagy rövid szénláncú (C6–C10)alkil- vagy alkenil-karbonátokat használni. – Epoxilezett zsírsav-észterek és poliolok gyûrûfelnyitási termékei. – Kozmetikailag hasznos szilikonolajok (például az US–4 202 879 és US–5 069 897 számú dokumentumokban ismertetettek). Egy további elõnyös megvalósítási módban a fenti olajkomponenseket alkalmas módon kis viszkozitású olajok közül választjuk, vagyis olyan olajok közül, melyeknek viszkozitása 1–100 mPa·s, különösen 1–50 mPa·s (például 1–20 mPa·s) Höppler esõgolyós viszkoziméterrel mérve 20 °C hõmérsékleten (módszer: „Deutsche Gesellschaft für Fettchemie” DGF C¹IV 7), azért, hogy elérjük a kívánt penetrációs viselkedést a tissue-papíron. Egy megvalósítási mód szerint az emulzió egy olajkeveréket tartalmaz és a keveréket alkotó olajoknak legalább 80, elõnyösen legalább 90 tömeg%¹a legalább 20 mN/m polaritással rendelkezik. Egy elõnyös megvalósítási mód szerint az emulzió egy olajat tartalmaz, melynek polaritása legalább 35 mN/m vagy egy olajkeveréket, amelyben a keveréket alkotó olajok legalább 30, elõnyösen legalább 40, még elõnyösebben legalább 50 tömeg%-ának polaritása legalább 35 mN/m. Egy elõnyös megvalósítási mód szerint az emulgeálószer tartalmaz egy szénhidrogén-alapú olajat, elõnyösen ásványi olajat egyetlen komponensként, vagy egy (d¹1) szénhidrogén-alapú olaj, elõnyösen ásványi olaj és (d¹2) legalább egy további olaj, amelyet elõnyösen a fent említett, szénhidrogén-alapú olajoktól különbözõ olajok közül választunk, keverékét. Egy további elõnyös megvalósítási mód szerint a szénhidrogén-alapú olaj (d¹1), elõnyösen ásványi olaj legalább 40 tömeg%¹át, még elõnyösebben legalább 50 tömeg%¹át teszi ki az összes olajkomponensnek (d). A további olajkomponenst (d¹2) elõnyösen olyan folyékony karbonsav-észterek közül választjuk, amelyek vagy egy acil- vagy egy alkilmaradékot tartalmaznak, melyek mindegyike 1–5 szénatomos. Egy elõnyös megvalósítási mód szerint a karbonsav-észter az alábbi (I) általános képlettel rendelkezik: R1COO–R2 (I)
1
HU 005 864 T2
ahol (i) R1CO jelentése 6–28 szénatomot tartalmazó acilmaradék, és R2 jelentése 1–5 szénatomot tartalmazó alkilmaradék, vagy (ii) R1CO jelentése 1–5 szénatomot tartalmazó acilmaradék és R2 jelentése 6–28 szénatomot tartalmazó alkilmaradék, ahol az (i) aleset az elõnyösebb. Az (i) aleset magában foglalja a fent említett még elõnyösebb megvalósítási módokat.
5
10 1.4. Víz Az ápolókészítmény tartalmaz 6–35 tömeg%, elõnyösen 12–32 tömeg%, még elõnyösebben 10–30 tömeg%, különösen 20–30 tömeg% vizet. A víz hozzájárul a használó bõrén az ápolószerszerû kellemes érzéshez. A víz továbbá ellensúlyozza a tiszta nedvesítõszereknek (ha jelen vannak) azt a tendenciáját, hogy vizet vonnak el az emberi bõrbõl. Másrészt a víztartalomnak nem szabad 35 tömeg%-nál nagyobbnak lennie, mivel akkor a kezelt tissue-papír mechanikai erõssége nem kívánt mértékben sérülne. Az O/V emulzió vizes fázisa általában fõkomponensként vizet tartalmaz. Azonban ha a víztartalom az igényelt tartomány alsó határához van közelebb, akkor elõnyös megfelelõ mennyiségben vízben oldódó, vizes fázist képzõ komponenseket, elõnyösen a nedvesítõszereket hozzáadni az ápolókészítményhez. Máskülönben a nem folytonos (olajos) fázis túl szoros érintkezésben lenne egy stabil O/V emulzió fenntartásához. A fentiekre tekintettel a vizes fázis tömegaránya elõnyösen legalább 20, még elõnyösebben legalább 22, különösen legalább 23 tömeg% az ápolószer-készítmény össztömegére vonatkoztatva. 1.5. Nedvesítõszer (opcionális) Az ápolókészítmény elõnyösen 0,5–15 tömeg%, még elõnyösebben 1–10 tömeg% és különösen 2–8 tömeg% (vízben oldódó) nedvesítõszert tartalmaz. A nedvesítõszernek többszörös szerepe van. Elõször is, megköti a vizet és ellensúlyozza a víznek azt a hajlamát, hogy elpárologjon. Ezenkívül a nedvesítõszer kölcsönhatásban lehet az ápolószer többi összetevõjével és így hozzájárul a tissue-papír puhaságához, különösen belsõ puhaságához. A nedvesítõszer befolyásolhatja az ápolókészítmény reológiai tulajdonságait is. A nedvesítõszer elõnyösen egy polihidroxivegyület, mely alatt olyan szerves vegyületet érünk, amely legalább két hidroxilcsoportot tartalmaz, és amely elõnyösen csak szén¹, hidrogén¹, oxigén- és nitrogénatomokból áll, különösen csak C, H és O atomokból. Ezenkívül kívánatos módon a nedvesítõszer nemionos. A hidrofil felületaktív anyagok (melyeknek HLB-száma 10 vagy annál nagyobb, lásd például US 4 764 418) nedvesítõ tulajdonságokkal is rendelkezhetnek. A találmány szerint elõnyös, ha a nedvesítõszer nagy hidrofób molekularészektõl, például zsírsav- vagy zsíralkohol-maradékoktól mentes. Ezenkívül a nedvesítõszer elõnyösen folyadék állagú, bár lehetséges kisebb mennyiségben szilárd, ala-
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 10
2
csony olvadáspontú nedvesítõszert alkalmazni a végsõ ápolószer kívánt viszkozitástól és penetrációs viselkedésétõl függõen. Ha folyékony nedvesítõszereket alkalmazunk, akkor a molekulatömeg (átlagos tömeg) elõnyösen kisebb, mint 1000, még elõnyösebben kisebb, mint 800, és különösen nem több, mint 600. Az alkalmas nedvesítõszerek közé tartoznak: aminosavak, pirrolidon, karbonsav, tejsav és sói, laktit, karbamid és karbamidszármazékok, húgysav, glükózamin, kreatinin, a kollagén hasadási termékei, kitozán vagy kitozán sók/származékok, és különösen poliolok és poliolszármazékok (például glierin, diglicerin, triglicerin, polialkilénglikolok, például polipropilénglikol, butilénglikol, 1,2,6-hexántriol, polietilénglikolok, például mintegy 200–600 átlagos molekulatömegû polietilénglikol); neopentil-alkoholok, mint például pentaeritrit vagy neopentil-glikol; cukoralkoholok, mint például treit, eritrit, adonit (ribit), arabit, xilit, dulcit, maltit, mannit, inozit és szorbit, szénhidrátok, mint például D(+)-glükóz, D(+)-fruktóz, D(+)-galaktóz, D(+)-mannóz, L¹glükóz, szacharóz, galaktóz, maltóz, poliglicerinek, glicerin polioxi-propilén adduktjai, metoxi-polietilénglikol, cukoralkoholok, mint például szorbit polietilénglikol-éterei, glicerin polietilénglikol-éterei, etoxilált szorbit (Sorbeth-6, Sorbeth¹20, Sorbeth¹30, Sorbeth¹40), méz és hidrogénezett méz, hidrogénezett keményítõhidrolizátumok, és hidrogénezett búzafehérje-protein és PEG-20-acetát kopolimer keverékei, valamint ezek kombinációi. A hilauronsavat is használhatjuk nedvesítõszerként. Az elõnyös nedvesítõszerek a glicerin, a diglicerin és a triglicerin, és különösen elõnyös a glicerin. 1.6. Sûrûségszabályozók (opcionális) Egy ápolószer viszkozitását beállíthatjuk sûrûségszabályozók megfelelõ mennyiségének alkalmazásával, amelyek jellemzõen szilárdak. A sûrûségszabályozók mennyisége függ a végsõ ápolókészítmény kínált viszkozitásától. Ha egy félig szilárd állagot szeretnénk elérni, akkor a sûrûségszabályozókat használhatjuk 30 tömeg%¹ig terjedõ mennyiségben, például 5–20 tömeg%-ban. Másrészt, ha egy kis viszkozitású ápolókészítményt szeretnénk elõállítani, amely teljes mértékben behatol a rostos szalagba, akkor kisebb mennyiségû sûrûségszabályozót kell használni. Ebben az esetben a szilárd komponensek összmennyisége, ideértve a sûrûségszabályozókat is, elõnyösen 15 tömeg%-nál kisebb, még elõnyösebben 10 tömeg%-nál kisebb, különösen 5 tömeg%-nál kisebb, például 0,1–5% vagy 1–5 tömeg%. A sûrûségszabályozókat alkalmas módon szilárd mono¹, di¹ és trigliceridek és ezek keverékei, szilárd zsíralkoholok, viaszok, valamint fémszappanok közül választjuk. Az elõnyös megvalósítási módokat az alábbiakban ismertetjük: – A gliceridek elõnyösen glicerin és zsírsavak mono¹, di¹ és/vagy triészterei, amelyek 6–30, különösen 16–30 szénatomot tartalmaznak, ahol a „zsírsav” kifejezés nem korlátozódik a természet-
1
HU 005 864 T2
ben elõforduló páros szénatomszámú, telített és telítetlen karbonsavakra, hanem idetartoznak a páratlan szénatomszámú homológjaik és izomereik is. Szakember alkalmas módon kiválaszthatja az ismert gliceridek közül azokat, amelyeknek 23 °C¹on szilárd állaguk van, ahol az észteresítés és a telítetlenség foka fontos szerepet játszik. Általában elõnyös olyan glicerideket használni, amelyekben a zsírsavmaradékok túlnyomó részben telítettek. Egy még elõnyösebb megvalósítási módban kereskedelmi mono¹, di¹ és/vagy triglicerideket (keverékeket) használunk, amelyek beszerezhetõk a Cognis Deutschland GmbH cégtõl Cutina® GMS vagy MD, vagy Novata® AB márkanéven. Syncrowax® HGLC¹t (beszerezhetõ a Croda cégtõl) is használhatunk. Különösen elõnyös egy gliceril-sztearát (túlnyomórészt monoés diészter, valamennyi triészterrel), amelyet a Cognis Deutschland GmbH forgalmaz Cutina® MD márkanéven. – Fémszappanok: Egy alábbi általános képletû fémszappant használhatunk: (R1COO)n–X 1 ahol R jelentése lineáris, telített vagy telítetlen, 6–22 szénatomot és adott esetben legalább egy hidroxilcsoportot, elõnyösen 12–18 szénatomot tartalmazó acilmaradék, X jelentése alkálifém (például Li), alkáliföldfém (például Ca, Mg), vagy Al vagy Zn, és n az X vegyértéke. A fémszappanra elõnyös példák közé tartozik a cink¹, kalcium¹, magnézium- vagy alumíniumsztearát. – Viasz: A „viasz” kifejezést a technika állásában természetes vagy szintetikus anyagokra használják, amelyek képlékeny, szilárd vagy törékeny állagúak szobahõmérsékleten, finoman vagy szemcsésen kristályosak, azonban nem üvegszerûek és áttetszõek vagy átlátszatlanok. A hasznos viaszok 35 °C feletti hõmérsékleten olvadnak bomlás nélkül, és ekkor (kicsit az olvadáspont fölött) nagyon alacsony viszkozitásúak (néha ezeket „lipofil” viaszoknak nevezik). A hasznos viaszokat felsorolják a DE–A 199 06 081 számú dokumentumban. – Zsíralkoholok: Az elõnyös zsíralkoholok a legalább 12, elõnyösen 12–30 szénatomosak (például C12–C24 vagy C24–C30), különösen ezek telített formái. A példák közé tartozik a lauril-alkohol, a mirisztilalkohol, a cetearil-alkohol, az erucil-alkohol, a ricinol-alkohol, az izosztearil-alkohol, az arachidinil-alkohol, a behenil-alklohol, a brasszidil-alkohol, valamint ezek guerbet alkoholjai. Ezenkívül lehet használni természetben elõforduló zsírok és olajok, mint például marhafaggyú, földimogyoróolaj, repcemagolaj, gyapotmagolaj, szójaolaj, napraforgóolaj, pálmamagolaj, lenmagolaj, repceolaj, kukoricaolaj, szezámmagolaj, kakaóvaj és kókuszolaj redukciójával elõállított zsíralkohol-ke-
2
verékeket is. Azonban lehet használni szintetikus alkoholokat is, mint például a lineáris, páratlan szénatomszámú zsíralkoholokat, amelyeket Ziegler-szintézissel állítanak elõ (Alfol®) vagy az oxoszintézissel elõállított részlegesen elágazó alko5 holokat (Dobanol®). Lehet használni ezeknek a zsíralkoholoknak a keverékeit is, például cetil-alkohol és sztearil-alkohol keverékét, amely kereskedelmi forgalomban „cetearil-al10 kohol” néven kapható. A jelen találmány egy különösen elõnyös megvalósítási módja szerint a sûrûségszabályozót zsíralkoholok közül választjuk, mint például a cetearil-alkohol. 15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 11
1.7. Adalék anyagok (opcionális) Adott esetben az ápolókészítmény tartalmazhat legfeljebb 2 tömeg%, különösen 0,1–5 tömeg% adalék anyagot, így például az alábbiakat: – Tartósítószereket, amelyek stabilizálják az ápolókészítményt, így például adott esetben klórszubsztituenst tartalmazó metil-izotiazolin(on)¹t, például 5¹klór-2-metil-4-izotiazolin-3-ont vagy 2¹metil-4izotiazolin-3-ont; fenoxi-etanolt vagy PHB észtert, parabén tartósítószereket, pentándiolt, szorbinsavat vagy más vegyületeket, amelyeket a „Kosmetikverordnung, Anlage 4, Teil A und B” helyen ismertetnek. – Csíraölõ szer(eke)t, például amelyeket a DE–199 06 081 A számú dokumentumban ismertetnek. – Kozmetikai szereket, elõnyösen természetes forrásokból (növényi kivonatok), amelyek például bõrnyugtató, gyulladáscsillapító (a bõrirritációt csökkentõ), sebgyógyító, sejtregeneráló, gyulladás elleni és/vagy viszketés elleni hatással rendelkeznek, mint például allantoin; aloe vera-kivonat; aloe barbadensis-kivonat; azulént és a¹biszabololt tartalmazó kamillakivonat; kasvirág; dragosantol, pantenol; 18¹glicirretinsavat tartalmazó édesgyökér-kivonat; kvercetint és/vagy gliko-rutint tartalmazó hársfakivonat; marigold (körömvirágolaj); karbamid; adott esetben etoxilált fitoszterinek (beszerezhetõ a Henkel cégtõl „Generol” márkanév alatt); kitozán (acilezett kitin); antocianidinek; kvercetint és rutint tartalmazó ginkgolevél-kivonat; kvercetint és kamferolt tartalmazó vadgesztenye; vitaminok vagy elõvitaminok, például B5¹elõvitamin, E¹vitamin; avokádóolaj; nyírfakivonat; árnika; orbáncfûkivonat; teafaolaj; uborka¹, komló- vagy hamameliskivonatok vagy ¹összetevõk; etoxilált kvaterner aminok (ápolószerrel kezelt toalettpapíroknál hasznos viszketésgátlók); elõnyös az a¹biszabolol használata; – Illatanyag, például a DE 199 06 081 számú dokumentumban ismertetettek; és/vagy – Kozmetikailag hasznos festékek és pigmentek, mint például a Farbstoffkommission der Deutschen Farbstoffgemeinschaft; Verlag Chemie, Weinheim, 1984, 81–106. oldalain publikált „Kosmetische Farbemittel” (kozmetikai színezõanyagok) részben ismertetettek.
1
HU 005 864 T2
A fent említett kozmetikai szerek rendes körülmények között 0,01–10 tömeg%, elõnyösen 0,1–7 tömeg% és még közelebbrõl 1–5 tömeg% mennyiségben vannak jelen. A találmányban használandó emulzió elõnyösen kozmetikai szerként tartalmaz legalább egy irritációt csillapító/gyulladásgátló szert, amelyek a bõr gyulladásos folyamatainak vagy a kipirosodott fájó bõr csillapítására szánunk. A találmány szerint a biszabolol, az allantoin és a pantenol és a bisabolol különösen elõnyös kozmetikai szerek. Vitaminok és vitaminok elõvegyületei, valamint fehérjehidrolizátumok szintén elõsegítik a sebgyógyulást. Alkalmasak növényi kivonatok is, amelyek gyakran sebgyógyító és/vagy irritációt enyhítõ hatóanyagok szinergikus kombinációját tartalmazzák. Ezeket a kivonatokat rendes körülmények között az egész növény extrahálásával kapjuk. Egyes esetekben azonban elõnyös a kivonatokat kizárólag a növény virágaiból és/vagy leveleibõl készíteni. Ami a találmány szerinti alkalmazásra hasznos növényi kivonatokat illeti, hivatkozunk különösen a Leitfaden zur Inhaltsstoffdeklaration kosmetischer Mittel, 3. kiadásának 44. oldalán kezdõdõ táblázatban felsorolt kivonatokra, kiadta az Industrieverband Körperpflegeund Waschmittel e.V. (IKW), Frankfurt. A találmány szerint mindenekelõtt a kamilla, aloe vera¹, hamamelis¹, hársfavirág¹, vadgesztenye¹, zöldtea¹, tölgyfakéreg¹, aprócsalán¹, komló¹, bojtorjángyökér¹, mezei zsurlófû¹, galagonya¹, mandula¹, tûlevél¹, szantálfa¹, boróka¹, kókuszdió¹, mangó¹, barack¹, citrom¹, búza¹, kivi¹, dinnye¹, narancs¹, grapefruit¹, zsálya¹, rozmaring¹, nyír¹, mályva¹, kakukktorma¹, kúszó kakukkfû¹, közönséges cickafark¹, kakukkfû¹, mézfû¹, iglice¹, martilapu¹, hibiszkusz¹, merisztéma¹, ginseng- és gyömbérgyökér-kivonatok alkalmasak. A kozmetikai szerek egy elõnyös típusát alkotják a már fent említett típusú növényi kivonatok, amelyek gyakran egy vagy több sebgyógyító és/vagy nyugtatószert tartalmaznak. Ezeket a kivonatokat jellemzõen a teljes növény extrahálásával állítjuk elõ. Bizonyos esetben elõnyös lehet a növénynek kizárólag a virágát és/vagy leveleit használni. Elõnyös kivonatokat kapunk kamillából, aloe verából, hamamelisbõl, hársfavirágból, zsályából és mézfûbõl. A jelen találmány egy különleges érdeme, hogy a növényi kivonatok az emulzió nem kívánt elszínezõdési reakciói nélkül használhatók. A növényi kivonatok elõállításához alkalmas megemlítendõ extrahálószerek a víz, az alkoholok és ezek keverékei. Az alkoholok közül elõnyösen rövid szénláncú alkoholokat, így például etanolt és izopropanolt, de különösen polialkoholokat, így például etilénglikolt és propilénglikolt használunk mind egyedüli extrahálószerként, mind vízzel alkotott keverékként. Az 1:10–10:1 arányú víz/propilénglikol alapú növényi kivonatok különösen alkalmasnak bizonyultak. A fenti adalék anyagokat használhatjuk külön-külön vagy kombinációban.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 12
2
1.8. Legelõnyösebb ápolószer A legelõnyösebb ápolókészítmény, amely a jelenlegi ismereteink alapján a találmány legjobb kiviteli alakját jelenti, az alábbi összetevõket tartalmazza: (a) 2–15 tömeg%, elõnyösen 3–7 tömeg% poliol-poliészter, amelyben a legalább két hidroxilcsoportot tartalmazó polialkohol legalább egy, 6–30 szénatomot és legalább egy hidroxilcsoportot tartalmazó savval vagy ennek a hidroxi-zsírsavnak kondenzációs termékével/termékeivel van észteresítve, (b) 2–15 tömeg%, elõnyösen 3–7 tömeg% mennyiségben legalább egy további nemionos emulgeálószer, elõnyösen legalább egy alkil-mono¹, oligo- vagy poliglikozid, (c) 0,01–10 tömeg%, elõnyösen 0,03–1,4 tömeg% mennyiségben legalább egy anionos emulgeálószer, elõnyösen karboxilát típusú. (d) 40–70 tömeg% olajkomponens, melynek polaritása legalább 20 mN/m vagy olajkomponensek keveréke, amelyben a keveréket alkotó olajok legalább 75 tömeg%-ának polaritása legalább 20 mN/m, (e) 12–32 tömeg% víz, (f) adott esetben 1–5 tömeg% mennyiségben legalább egy sûrûségszabályozó, (g) adott esetben 1–5 tömeg% nedvesítõszer, (h) adott esetben 0,1–5 tömeg% további adalék anyag, elõnyösen legalább egy irritációt csillapító szer. Az emulzió még elõnyösebben tartalmaz egy (d¹1) legalább egy szénhidrogén-alapú olajat, például ásványolajat és (d¹2) legalább egy további, a fentiekben definiáltak közül választott olajat tartalmazó (d) keveréket. Még elõnyösebben a további olaj (d¹2) egy (I) általános képletû karbonsav-észter R1COO–R2 (I) 1 ahol R CO jelentése 6 (elõnyösebben 12)¹22 szénatomot tartalmazó acilmaradék, és R2 jelentése 1–5 szénatomot tartalmazó alkilmaradék. 2. Az ápolószer elkészítése Az ápolókészítményt („olaj a vízben” emulzió) elõállíthatjuk ismert eljárásokkal (lásd például Karlheinz Schrader, Grundlagen und Rezepturen der Kosmetika, Hütig Buch Verlag Heidelberg, Második kiadás, 1989, 906–912. oldal). Egy (alacsony hõmérsékletû) eljárás, amely csak akkor alkalmazható, hogyha nincs olyan szilárd összetevõ, melynek egyenletes eloszlatásához/oldásához olvasztásra van szükség, magában foglalja az olajfázis összetevõjének/összetevõinek, például olajkomponenseknek (A) és emulgeálószer(ek)nek (B) és más opcionális olajos fázis összetevõknek a szobahõmérsékleten történõ keverését (általában mintegy 10 percig). A vizes fázis összetevõit, így a vizet, a nedvesítõszert és a lehetséges vízben oldódó vagy vízben diszpergálható adalék anyagokat, így illatanyagokat vagy tartósítószereket külön keverjük össze szobahõmérsékleten, és lassan adjuk hozzá az olajos fázis összetevõinek keverékéhez, folyamatos keverés közben. A folyamatos keverés (elõnyösen legalább 10 perc) után a kapott elegyet homogenizáljuk (általában mintegy 10 percig)
1
HU 005 864 T2
egy alkalmas diszpergálóberendezésben, például szupraton vagy az Ultraturrax típusú rotor-sztátor homogenizálóban. Ahogyan a technika állásából ismert, a homogenizálás körülményei befolyásolhatják a kapott emulzió viszkozitását. Egy alkalmazható megvalósítási mód szerint ha a szilárd összetevõk, például sûrûségszabályozók esetén magasabb hõmérsékletre van szükség ahhoz, hogy egyenletesen eloszlassuk vagy oldjuk ezeket az olajos fázisban, akkor az ápolókészítményt az olajos fázis és a vizes fázis összetevõinek magasabb hõmérsékleten történõ összekeverésével állítjuk elõ. Ebbõl a célból elõnyösen az olajos fázis és a vizes fázis összetevõit külön-külön mintegy 80 °C–85 °C hõmérsékletre melegítjük. Ezután ezen a hõmérsékleten a vizes fázis összetevõit lassan hozzáadjuk az olajos fázis összetevõihez keverés közben, adott esetben homogenizálást végezve. Folyamatos, elõnyösen mintegy 5 percig tartó keverés után a keveréket hagyjuk lehûlni keverés közben oly módon, hogy közben állandó mozgásban maradjon. Ezzel egy idõben a levegõ bekerülését el kell kerülni. Az elegyet ezután a szerkezet stabilitásának javítása céljából homogenizálhatjuk egy alkalmas diszpergálóberendezésben, mint például szupraton vagy Ultraturrax típusú rotor-sztátor homogenizálóban, elõnyösen 60–65 °C¹on. Homogén állapot elérése után a készítményt hagyjuk szobahõmérsékletre hûlni. Ha illatanyagot adunk hozzá, általában elõnyös nem a legmagasabb elõállítási hõmérsékleten, hanem a hûtési lépés során hozzáadni és elõnyösen mielõtt az emulzió szobahõmérsékletre hûlne. Ha a viszkozitás túl nagy, akkor például csökkenteni lehet az energiabevitelt a homogenizálás során, különösen a rotor/sztátor rendszer forgási sebességének csökkentésével. 3. A kezelendõ tissue-papír A jelen találmány szerint az ápolószerrel kezelendõ tissue-papír toalettpapír formájában van, vagy az ápolószerrel történõ kezelési lépés után van feldolgozva a toalettpapírrá. A jelen találmány egy toalettpapírra vonatkozik, amely egy WC¹ben történõ higiéniai felhasználásra szánt tissue-papírtermék, fõként bizonyos számú lapot tartalmazó tekercsek formájában. Ez elválasztható egy perforációs vonal mentén, vagy lehet hajtogatott önálló lapokként c¹hajtogatott vagy a szokásos helyen egymásba hajtogatott módon. Az ilyen típusú termékeket kis súlyú szárazon kreppelt, adott esetben átlevegõztetéssel szárított vagy nem kreppelt technika alkalmazásával állítjuk elõ, és származhatnak egy természetes rostokból és adott esetben más rostos anyagokból álló egyrétegû, félkész, nedvesen felhordott tissue-alapú papírból. Az említett rostok eredete lehet eredeti vagy újrafelhasznált. Egy egyrétegû tissue-papír jellemzõ négyzetmétertömege 10 g/m2-tõl 50 g/m2¹ig terjed. A toalettpapír-termékeket a jelen ápolószerrel bevonjuk vagy impregnáljuk, ami egy krémszerû ápolószeres érzetet nyújt.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 13
2
A tissue-papír elõnyösen fõ összetevõként (különösen az ápolószer nélküli rostos szalag száraz tömegére vonatkoztatva legalább 80 tömeg% arányban) cellulózrostokat, különösen pépet tartalmaz, bár módosított péprostok arányos alkalmazása (például 10–50 tömeg% a rostok össztömegére vonatkoztatva) vagy szalagkészítésre alkalmas szintetikus rostok alkalmazása (például 10–30 tömeg% mennyiségben a rostok össztömegére vonatkoztatva) is a találmány körébe tartozik. Ápolószerrel kezelhetõ a kreppelt vagy a „találmány háttere” részben ismertetett nedves siettetett továbbítással kapott „nem kreppelt” tissue-papír; elõnyös a kreppelt tissue-papír alkalmazása. A tissue-papír (vagy az ebbõl kapott végsõ tissue-papírtermék) lehet egyrétegû vagy többrétegû (jellemzõen 2–4). A kis viszkozitású ápolószer penetrációs tulajdonsága különösen alkalmas többrétegû tissue toalettpapírokhoz, különösen a négyrétegû kiviteli alakokhoz, mivel az ápolószer majdnem egyenletesen eloszlik a külsõ és belsõ rétegekben. A tissue-papír lehet homogén vagy réteges, nedvesen préselt vagy fúvatással szárított (TAD-szárított). A tissue-papír magában foglalja többek között de nem kizárólag a nemezes préseléssel elõállított tissue-papírt, a mintásan tömörített tissue-papírt, a nem tömörített tissue-papírt vagy a tömörített tissue-papírt. A tissue-papír gyártásának kiindulási anyaga jellemzõen rostos cellulózos anyag, különösen rostpép. Ha azonban a tissue-papír elõállításához nyersanyagként gyapothulladékot vagy gyapotot használunk, általában nincs szükség további pépesítési lépésekre. A morfológiai szerkezet miatt a cellulóz már rostokra bontott állapotban van. Az alkalmazott kiindulási rostpépek elsõdleges rostos anyagok (nyers rostpépek) vagy másodlagos rostos anyagok lehetnek, ahol a másodlagos rostos anyagokat egy újrafelhasználási eljárásból kapott rostos nyersanyagként definiáljuk. Az elsõdleges rostos anyagok lehetnek mind kémiailag feltárt rostpépek, mind mechanikailag elõállított rostpépek, így például termomechanikai eljárással elõállított rostpép (TMP), vegyszerrel kombinált termomechanikai eljárással kapott rostpép (CTMP) vagy magas hõmérsékletû, vegyszerrel kombinált termomechanikai eljárással kapott rostpép (HTCTMP). Szintetikus cellulóztartalmú rostokat is használhatunk. Ugyanakkor elõnyben részesítjük a növényi anyagból, különösen fás növényekbõl származó rostpépek alkalmazását. Nyersanyagokként használhatók puhafákból (általában tûlevelûekbõl), keményfából (általában lombhullatókból származó) vagy gyapothulladékból származó rostok. Nyersanyagként használhatók még esparto-fûbõl (alfa fû), bagasszból (gabonaszalma, rizsszalma, bambusz, kender) „ebszõrbõl”, lenbõl és más fás és cellulózos rostos forrásokból származó rostok is. A megfelelõ rostforrást a technika állásából ismert módon a végtermék kívánt tulajdonságainak megfelelõen választjuk ki. Például a keményfában levõ rostok, amelyek rövidebbek, mint a puhafában levõk, a nagyobb átmérõ/hossz arány miatt a végter-
1
HU 005 864 T2
méknek nagyobb stabilitást adnak. Ha a termék puhaságát akarjuk elõsegíteni, ami fontos például tissuepapír esetén, akkor az eukaliptuszfa különösen alkalmas rostforrásként. A termékek puhaságát illetõen elõnyös a kémiai nyersrostpépek alkalmazása is, ahol használhatunk teljesen fehérített, részlegesen fehérített és nem fehérített rostokat is. A találmány szerint alkalmas kémiai nyers rostpépek közé tartoznak többek között a szulfitos rostpépek és a kraftcellulózok (szulfátos eljárás). Mielõtt egy nyersanyagot felhasználunk a tissue készítési eljárásban, elõnyös lehet további ligninmentesítés lehetõvé tétele egy különálló eljárási lépésben, vagy egy fehérítési eljárás alkalmazása azért, hogy nagyobb mértékû ligneneltávolítást érjünk el a feltárási eljárás után, és hogy teljes mértékben feltárt rostpépet kapjunk. Egy elõnyös tissue-papír gyártási eljárás tartalmaz a) egy lapképzési részt (cellulózos rostos anyag, jellemzõen rostpép nedvesen történõ terítésére), amely tartalmaz egy papírgépkádat és papírgépszitát, és b) a szárítási szakaszt, [TAD (átlevegõztetõ szárítás) vagy szokásos szárítást Yankee-hengeren], amely általában tartalmazza a tissue-papírokhoz szükséges kreppelési eljárást is. Ezt jellemzõen követi c) az ellenõrzési és felgöngyölítési terület. A tissue-papír kialakítható úgy, hogy a rostokat orientált vagy véletlenszerû módon egy papírgép egy szitájára vagy két, folyamatosan forgó szita közé terítjük, miközben ezzel egyidejûleg eltávolítjuk a hígítóvíz fõ mennyiségét, amíg általában 12 és 35% közötti száraz szilárdanyag-tartalmat el nem érünk. Lehetséges a papírba adalék anyagokat is belefoglalni, hogy javítsuk a nedvesszilárdságát vagy száraz szilárdságát vagy a kész tissue-papír más tulajdonságait. A képzõdött elsõdleges rostos szalag szárítása egy vagy több lépésben történik mechanikai vagy termális úton, amíg egy általában mintegy 93–97%¹os végsõ száraz szilárdanyag-tartalmat el nem érünk. Tissue-készítés esetén ezt a fázist a kreppelési eljárás követi, amely alapvetõen befolyásolja a kész tissue-termék tulajdonságait a szokásos eljárásokban. A szokásos szárazkreppelési eljárás tartalmaz egy általában 4,5–6 m átmérõjû hengeren, az úgynevezett Yankee-hengeren történõ kreppelést egy kreppelõkés alkalmazásával az alap tissue-papír („nyers tissue”) fent említett végsõ száraz szilárdanyag-tartalma mellett (nedveskreppelés használható, ha a tissue minõségével szemben alacsonyabb követelményeket támasztunk). A kreppelt, véglegesen szárított alap tissue-papír ezután rendelkezésre áll a találmány szerinti papírtermékké vagy tissue-papírtermékké történõ további feldolgozáshoz. A fent említett szokásos tissue-elõállítási eljárás helyett a találmány elõnyben részesíti egy módosított technika alkalmazását, amelyben a fajlagos térfogat javítását egy különös fajtájú szárítással érjük el a b) eljárási fázison belül, és ezen a módon a kapott tissuepapír belsõ puhaságának javulását érjük el. Ezt az elõ-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 14
2
szárítási eljárást, amelynek különféle altípusai vannak, nevezzük a TAD (átlevegõztetõ szárítási) technikának. Erre jellemzõ, hogy az „elsõdleges” rostos szalagot (mint nemszövött), amely elhagyja a lapképzõ fázist, elõszárításnak vetjük alá, mintegy 80%¹os száraz szilárdanyag-tartalom eléréséig a Yankee-hengeren végzett végsõ kontakt szárítás elõtt úgy, hogy forró levegõt fúvatunk keresztül a rostos szalagon. A rostos szalagot egy légáteresztõ szita vagy szíj támasztja alá, és a továbbítódása során egy légáteresztõ, forgó hengerdob felületén irányítódik keresztül. Az alátámasztó nyomtató szita vagy szíj strukturálása lehetõvé teszi, hogy tömörített és nem tömörített zónák bármiféle mintáját elõállítsuk, amit úgy érünk el, hogy a nedves állapotban lévõ rostokat összenyomjuk, majd elõzetes szárítást végzünk (TAD lépés) és a szalagot egy nyomóhenger és a Yankee-henger felülete közötti érintkezési vonalon vezetjük keresztül, így nagyobb átlagos fajlagos térfogatot érünk el és következésképpen nagyobb belsõ puhaságot érünk el anélkül, hogy döntõ módon csökkentenénk a rostos szalag erõsségét. Az alap tissue puhaságának és erõsségének befolyásolására egy másik lehetõség egy rétegzés elõállításában rejlik, amelyben a kialakítandó elsõdleges rostos szalagot egy speciális felépítésû papírgépkád alakítja ki a rostos anyag fizikailag különbözõ rétegeibõl, ahol ezek az elemi rétegek együtt szállítódnak rostpépsugárként a lapképzési fázisba. A papírgépbõl származó egyrétegû köztiterméket, amelyeket könnyû súlyú papírból készítünk általában egy Yankee-hengeren száraz kreppeléssel egy kreppelõkés segítségével, általában „tissue-papír”-nak vagy még pontosabban alap tissue-papírnak nevezzük. Az egyrétegû alap tissue-papír felépülhet egy vagy több elemi rétegbõl. Minden alap tissue-bõl készült és a végfelhasználó szükségleteire szabott, vagyis számos különbözõ követelményt szem elõtt tartva feldolgozott egyrétegû vagy többrétegû végtermék „tissue”-termékekként ismert. A rostos szalag vagy alap tissue-papír végsõ tissue-termékké történõ feldolgozásakor az alábbi eljárási lépéseket használjuk önmagukban vagy egymással kombinációban: méretre vágást (hosszanti és/vagy keresztirányú vágás), több réteg kialakítása rétegek közötti mechanikai és/vagy kémiai adhézió kialakítása, térfogati vagy szerkezeti dombornyomás, hajtogatás, nyomtatás, perforálás, simítás, ívkiütés, felgöngyölés. Többrétegû toalettpapír-termékek elõállításához elõnyösen egy köztes lépést hajtunk végre, egy úgynevezett megkettõzést, amelyben az alap tissue¹t a végtermék kívánt rétegszámának megfelelõen általában egy közönséges többszörözõ fõhengerre gyûjtjük. A már adott esetben a végsõ tissue-termékké több rétegben feltekercselt alap tissue-bõl történõ feldolgozási lépés feldolgozóberendezésekben történik, amelyek olyan mûveleteket tartalmaznak, mint a tissue ismételt simítása, a szélek dombornyomása bizonyos mértékig, ragasztóanyag teljes területen és/vagy helyileg történõ alkalmazásával kombinálva az összeillesz-
1
HU 005 864 T2
tendõ önálló rétegek (alap tissue) rétegek közötti adhéziójának biztosítása céljából, valamint hosszanti vágás, hajtogatás, keresztirányú vágás, az önálló tissue-ívek sokaságának elhelyezése és összegyûjtése és csomagolása, valamint ezek összegyûjtése nagyobb külsõ csomagolás vagy kötegek képzése céljából. Az egyes papírrétegszalagokat alávethetjük elõzetes dombornyomásnak és ezután egyesítjük egy hengerrésben az egymás melletti („foot to foot”) vagy az egymásba ágyazott („nested”) eljárások szerint. A dombornyomás használható a rétegek közötti adhézió kialakítására többrétegû tissue-papírokban. Annak biztosítása céljából, hogy az ápolószer ne csökkentse a rétegek közötti adhéziót, a dombornyomatrégiókat kezeletlenül hagyhatjuk. Ezenkívül az US 4 867 831 dokumentumból ismert olvasztott termoplasztikus anyagok alkalmazása rétegek közötti kötés eléréséhez, ápolószerrel kezelt tissue-papírokban. A találmány szerint az ápolószerrel kezelendõ tissue-papír négyzetmétertömege elõnyösen 10–50, vagy még elõnyösebben 11–40, még ennél is elõnyösebben 12–20 g/m 2 rétegenként, különösen 13–17 g/m2 rétegenként és az össz-négyzetmétertömeg (ideértve az összes réteget az ápolószer nélkül) általában 10–80 g/m2. 4. Az ápolószer felvitele a tissue-papírra Ahogyan említettük, az ápolószer felvitele jellemzõen azután történik, miután a tissue-papírszalag megszáradt. Egy alkalmas idõpont például közvetlenül a szalag szárítása után, röviddel a szalagok többszörös rétegekké történõ alakítása elõtt vagy a többrétegû szalag végsõ tissue-termék kialakítása elõtt. Azonban elõnyös elõször legalább két, egyrétegû szalagot egy többrétegû szalaggá laminálni, és ezután felvinni az ápolószert. Két vagy több réteget tartalmazó tissue-papíroknál az ápolókészítményt felvihetjük mindegyik rétegre vagy csak az egyik, vagy mindkét külsõ rétegre. Ápolószerrel kezelt négyrétegû termékek egy elõnyös elõállítási eljárásában két kétrétegû szalagot kezelünk ápolószerrel csak az egyik oldalukon, majd az említett kétrétegû szalagok nem kezelt oldalait összeillesztjük, így négyrétegû terméket kapunk. Elõnyös lehet az ápolókészítményt a többrétegû tissue-szalagok legalább egyik, elõnyösen mindkét külsõ rétegére felvinni, mivel ekkor a kis viszkozitású ápolókészítmény elõnyös penetrációs tulajdonsága teljes mértékben kialakulhat a többrétegû tissue-papír Z iránya (függõleges) tekintetében a lehetõ legegyenletesebb eloszlás elérésével. Az önálló rétegek vagy a többrétegû szerkezet mintázható akár az ápolókészítmény felvitele elõtt, akár utána. Az alkalmas felviteli technikák közé tartozik a porlasztás, a rotációs mélynyomás vagy flexográfiai nyomás, vagy sima felületû hengerek útján történõ felvitel. Az ápolókészítményt a szalagra történõ felvitel elõtt elõnyösen kismértékben melegítjük, különösen 30–50 °C hõmérsékletre, különösen 32–38 °C¹ra. Az ápolószert elõnyösen 1–10 g, különösen 2–5 g/m2 kezelt felület mennyiségben visszük fel, vagyis ennek kétszeres mennyiségével, ha mindkét fe-
2
lületet ápolószerrel kezeljük. Az ápolókészítmény/szalag (egy vagy többrétegû, száraz tömeg) tömegaránya elõnyösen 3–30%, még elõnyösebben 5–20 tömeg%. 5. Vizsgálati módszer Az ápolószerrel kezelt tissue-papír vízben való elsüllyedésének képességét a DIN ENV 12625–8 szerint határoztuk meg (2001. május, „Tissue paper and tissue products–Part 8: Determination of water absorp10 tion time, water absorption capacity – manual and automated test method”, amely megegyezik a WO 02/057547 A2 dokumentumban részletesebben ismertetett módszerrel. 5
15
6. példa Az alábbi összetevõket tartalmazó ápolókészítményt állítottuk elõ megnövelt hõmérsékleten a fentiekben ismertetettek szerint.
20
1. táblázat Összetevõk
Ásványi olaj
25
35
40
45
30,5
Izopropil-palmitát
22,6
Víz
29,3
Poligliceril-2-dipolihidroxi-sztearát
30
Tömeg%
0,4
Lauril-glikozid
0,4
Glicerin1
0,3
Cetearil-alkohol
0,3
Parfümolaj
5,0
Nátrium-sztearoil-glutamát
1,0
Aloe Barbadensis-levélkivonat
1,0
Chamomilla Recutita (Matricaria)virágkivonat (és) maltodextrin (és) szilícium-dioxid
1,0
Citromsav
0,09
Metil-klór-izotiazolinon (és) metilizotiazolinon
0,0014
1 Az ápolószer elõállításához használt, kereskedelmi forgalomban (a Cognis Deutschland GmbH-tól) kapható Eumulgin® VL 75 emulgeálókombinációban (PGPH, lauril-glikozid, glicerin és víz alapú) a pH beállítása céljából citromsav van jelen.
A vezetõképességi mérések azt mutatták, hogy a fenti ápolószer O/V típusú. Ezt az ápolókészítményt mintegy 35 °C¹ra melegí50 tettük, és egy rotációs mélynyomó eszközzel vittük fel két kétrétegû szalag egyik oldalára egyenként 3,5 g/m2 mennyiségben. Ezután az egyik kétrétegû szalag nem kezelt oldalát részlegesen bevontuk ragasztóanyaggal 55 (hidegragasztó vagy „hotmelt”) és ezután ezeket összeillesztettük egymással szembe, a másik kétrétegû szalag nem kezelt oldalával, így egy négyrétegû szalagot kaptunk, amely ápolószert tartalmazott mindkét külsõ oldalán (az ápolószer összmennyisége 60 7 g/m2). Az ennek megfelelõ, de nem kezelt négyréte15
1
HU 005 864 T2
gû szalag négyzetmétertömege mintegy 65 g/m2 volt és vastagsága mintegy 505 mm, és fajlagos térfogata mintegy 7,8 cm3/g. Ez a négyrétegû tissue tömegére vonatkoztatva mintegy 11 tömeg% ápolószer mennyiséget jelent. Ennek az ápolószerrel kezelt tissue-papírnak a vízben történõ elsüllyedési viselkedését (vízabszorpciós idõ) a fentiekben ismertetett DIN ENV 12625–8 szerint határoztuk meg. A vízabszorpciós idõ mintegy 6 másodperc volt. Ennek az ápolószernek a viszkozitás/hõmérséklet függése, ahogyan azt az 1. ábrán bemutatjuk, egy kedvezõ, viszonylag széles platót mutat 32 °C¹tól 36 °C¹ig. Ezt egy Haake Rheostress RS1 reométerrel mértük a korábbiakban jelzett körülmények között. Ennek megfelelõen ez az ápolószer viszonylag alacsony hõmérsékleteken könnyen felvihetõ tissue-szalagra. Összehasonlító példa A fenti ápolószert összehasonlítottuk a WO 02/057547 A2 számú dokumentumban ismertetett ápolószerrel a fehérségük (Din EN 12625–7, item 3.7.2, színük (D65/10°) és szaguk tekintetében. A fehérségi elemzéshez referenciapontként egy ápolószerrel nem kezelt tissue-papír fehérségét vettük 100%-nak. Kiderült, hogy a jelen találmány szerinti ápolószerrel kezelt toalettpapír meglepõ módon a fehérségnek (világosság) olyan mértékét mutatja, amely mintegy 4%¹kal javult (80,4 és 80,3 a WO 02/057547 számú dokumentum szerinti ápolószerrel kezelt toalettpapírra mért 76,7-hez képest). A megfelelõ értékeket egy Minolta CM¹3610d spektrofotométerrel mértük. Ezenkívül két toalettpapírt kezeltünk ugyanolyan mennyiségû WO 02/057547 A2 példájában bemutatott ápolószerrel és a jelen találmány szerinti ápolószerrel, de mindkét esetben illatanyag nélkül. Az ápolószerrel kezelt toalettpapírokat 12 hétig tároltuk 40 °C hõmérsékleten az öregedés gyorsítása céljából. 4, 8 és 12 hét elteltével a toalettpapírokat egy vizsgálócsoport elé vittük, akik 8 hét elteltével rossz szagot (avas szagot) észleltek a WO 02/057547 A2 szerint készített toalettpapírnál. Ezzel szemben a jelen találmány szerinti toalettpapírnál nem alakult ki kellemetlen szag. Egy második vizsgálatban mindkét toalettpapírt a megfelelõ illatanyagot tartalmazó ápolószerrel kezeltük. Az illatanyag négy hét után elpárolgott. A vizsgálócsoport azonban ismét 8 hét elteltével rossz szagot (avas szagot) észlelt a WO 02/057547 A2 szerint elõállított toalettpapírnál, míg a jelen találmány szerinti toalettpapírnál ekkor sem alakult ki kellemetlen szag.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 55 1. Tissue-papíron alapuló toalettpapír, ahol a tissue-papír az alábbiakat tartalmazó O/V emulzióval van kezelve: legalább egy nemionos emulgeálószer, legalább egy anionos társ-emulgeálószer,
60 16
2
egy olajkomponens, melynek polaritása legalább 20 mN/m vagy olajkomponensek keveréke, ahol a keveréket alkotó olajok legalább 75 tömeg%-ának polaritása legalább 20 mN/m, 6–35 tömeg% víz az emulzió össztömegére vonatkoztatva, ahol a nemionos emulgeálószer(ek) és az anionos társ-emulgeálószer(ek) összmennyisége 4 és 20 tömeg% közötti, elõnyösen 6 és 16 tömeg% közötti az emulzió össztömegére vonatkoztatva. 2. Az 1. igénypont szerinti toalettpapír, azzal jellemezve, hogy az emulzió tartalmaz: (a) legalább egy nemionos emulgeálószert, melynek HLB-értéke 10¹nél kisebb, elõnyösen £8, még elõnyösebben £5, például 2–5, (b) legalább egy további nemionos emulgeálószert, melynek HLB-értéke 10¹nél nagyobb, elõnyösen ³12, elõnyösen 12–20 (például 15–18), (c) legalább egy anionos társ-emulgeálószert, (d) egy olajkomponenst, melynek polaritása legalább 20 mN/m, vagy olajkomponensek keverékét, ahol a keveréket alkotó olajok legalább 75 tömeg%-ának polaritása legalább 20 mN/m, (e) 6–35 tömeg% vizet az emulzió össztömegére vonatkoztatva, (f) adott esetben legalább egy sûrûségszabályozót és (g) adott esetben legalább egy nedvesítõszert. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti toalettpapír, ahol az emulzió tartalmaz (a) legalább egy poliol-észtert, amelyben egy legalább két hidroxilcsoportot tartalmazó polialkohol észteresítve van legalább egy, 6–30 szénatomot és legalább egy hidroxilcsoportot tartalmazó savval, vagy ennek a hidroxi-zsírsavnak kondenzációs termékével/termékeivel. 4. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti toalettpapír, amelyben az emulzió tartalmaz (a) poliol-poli-12-polihidroxi-sztearátot, elõnyösen poliglicerin-poli-12-hidroxi-sztearátot. 5. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti toalettpapír, ahol az emulzió tartalmaz egy további (b) nemionos emulgeálószert az alábbiak közül: – (b¹1) 2–50 mol etilén-oxid és/vagy 0–20 mol propilénoxid 8–40 szénatomot tartalmazó lineáris zsíralkoholokkal, 12–40 szénatomot tartalmazó zsírsavakkal és az alkilcsoportban 8–15 szénatomot tartalmazó alkil-fenolokkal alkotott addíciós termékei, – (b¹2) 1–50 mol etilén-oxid glicerinnel alkotott addíciós termékeinek C12/18 zsírsav-monoészterei és ¹diészterei; – (b¹3) 6–22 szénatomot tartalmazó telített és nem telített zsírsavak glicerin mono- és diészterei és szorbitán mono- és diészterei és ezek etilén-oxiddal alkotott addíciós termékei; – (b¹4) alkil-mono¹, oligo- és/vagy poliglikozidok, elõnyösen alkil-mono- és oligoglikozidok, valamint alkoxilált, elõnyösen etoxilált származékaik, – (b¹5) lineáris, elágazó, telítetlen vagy telített C6–22 zsírsavakon, ricinoleinsavon és 12¹hidroxi-sztearinsavon, valamint glicerinen, poliglicerinen, pentaerit-
1
HU 005 864 T2
riten, dipentaeritriten, cukoralkoholokon, alkilglikozidokon és poliglikozidokon alapuló részleges észterek; vagy – (b¹6) polisziloxán/polialkil/poliéter kopolimerek és megfelelõ származékaik; és ezek keverékei. 6. Az 5. igénypont szerinti toalettpapír, ahol a nemionos társ-emulgeálószer (B) (b¹4) alkil-mono¹, oligoés/vagy poliglikozidok és ezek alkoxilált származékai közül választott. 7. A 2–6. igénypontok bármelyike szerinti toalettpapír, ahol a nemionos emulgeálószer (a) és a további nemionos emulgeálószer (b) tömegaránya az 1:0,5–1:2 tartományban van. 8. Az 1–7. igénypontok bármelyike szerinti toalettpapír, ahol az anionos társ-emulgeálószer (c) foszfát, szulfát és karboxilát emulgeálószerek közül választott. 9. A 8. igénypont szerinti toalettpapír, ahol az anionos társ-emulgeálószer (c) egy karboxilát emulgeálószer. 10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti toalettpapír, ahol az anionos társ-emulgeálószer (c) egy acil-glutamát, elõnyösen egy sztearoil-glutamát. 11. Az 1–10. igénypontok bármelyike szerinti toalettpapír, ahol az anionos társ-emulgeálószer (c) az emulzió össztömegére vonatkoztatva 0,01–10, elõnyösen 0,05–5, még elõnyösebben 0,03–1,4 tömeg% mennyiségben van jelen. 12. A 2–11. igénypontok bármelyike szerinti toalettpapír, ahol az anionos emulgeálószer (c) a további nemionos emulgeálószer (b) mennyiségére vonatkoztatva 1–20 tömeg% mennyiségben van jelen. 13. Az 1–12. igénypontok bármelyike szerinti toalettpapír, ahol az emulzió olajok keverékét tartalmazza, és a keveréket alkotó olajok legalább 80, elõnyösen legalább 90 tömeg%-ának polaritása legalább 20 mN/m. 14. Az 1–12. igénypontok bármelyike szerinti toalettpapír, ahol az emulzió tartalmaz egy olajat, melynek polaritása legalább 35 mN/m, vagy egy olajkeveréket, ahol a keveréket alkotó olajok legalább 30, elõnyösen legalább 40, még elõnyösebben legalább 50 tömeg%ának polaritása legalább 35 mN/m. 15. Az 1–12. vagy a 14. igénypontok bármelyike szerinti toalettpapír, ahol az emulzió tartalmaz egy szénhidrogén-alapú olajat, elõnyösen ásványi olajat egyedüli olajösszetevõként, vagy egy (d¹1) szénhidrogén-alapú olaj, elõnyösen ásványi olaj és (d¹2) legalább egy további olaj keverékét. 16. A 15. igénypont szerinti toalettpapír, ahol a szénhidrogén-alapú olaj (d¹1), elõnyösen ásványi olaj az összes olajkomponens (d) legalább 40 tömeg%¹át, még elõnyösebben legalább 50 tömeg%¹át teszi ki. 17. Az 1–16. igénypontok bármelyike szerinti toalettpapír, ahol az emulzió tartalmaz legalább egy alábbiak közül választott olajat: folyékony szintetikus trigliceridkeverékek, növényi olajok, guerbet alkoholok, folyékony lineáris vagy elágazó karbonsav-észterek, folyékony szubsztituált ciklohexánok, alk(en)ilcsoportonként 6–22 szénatomot tartalmazó szimmetrikus vagy aszimmetrikus dialk(en)il-éterek, 6–22 szénatomos zsíralko-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 17
2
holokból származó lineáris vagy elágazó dialk(en)il-karbonátok, epoxidált zsírsav-észterek és poliolok gyûrûfelnyitási termékei, szilikonolajok és ezek keverékei. 18. A 13., 14., 15. vagy 16. igénypontok bármelyike szerinti toalettpapír, ahol az emulzió tartalmazza egy (d¹1) szénhidrogén-alapú olaj és (d¹2) a 17. igénypontban definiáltak közül választott legalább egy olaj, különösen folyékony lineáris vagy elágazó karbonsav-észter keverékét. 19. A 17. vagy 18. igénypont szerinti toalettpapír, ahol a folyékony karbonsav-észter tartalmaz vagy egy acil¹, vagy egy alkilmaradékot, amely 1–5 szénatomot tartalmaz. 20. A 19. igénypont szerinti toalettpapír, ahol a karbonsav-észter az alábbi (I) általános képlettel rendelkezik R1COO–R2 (I) ahol (i) R1CO jelentése 6–28 szénatomos acilmaradék és R2 jelentése 1–5 szénatomos alkilmaradék vagy (ii) R1CO jelentése 1–5 szénatomos acilmaradék, és R2 jelentése 6–28 szénatomos alkilmaradék. 21. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti toalettpapír, ahol az olaj vagy az olajkeverék az emulzió össztömegére vonatkoztatva 20–80 tömeg%, elõnyösen 40–70 tömeg% mennyiségben van jelen. 22. Az 1–21. igénypontok bármelyike szerinti toalettpapír, ahol az emulzió tartalmaz továbbá legalább egy irritációt csillapító szert. 23. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti toalettpapír, azzal jellemezve, hogy az emulziókészítmény tartalmaz továbbá legalább egy sûrûségszabályozót (f) 0,1–15 tömeg% mennyiségben. 24. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti toalettpapír, azzal jellemezve, hogy az emulziókészítmény tartalmaz továbbá legalább egy nedvesítõszert (g), elõnyösen glicerint 0,5–15 tömeg% mennyiségben. 25. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti toalettpapír, ahol az emulzió viszkozitása 100–10 000 mPa·s, elõnyösen 500–3000 egy Brookfield RFV készülékkel, 3¹as orsóval, 10 fordulat/percen mérve. 26. Az 1. igénypont szerinti toalettpapír, azzal jellemezve, hogy az emulzió tartalmaz: (a) 2–15 tömeg%, elõnyösen 3–7 tömeg% poliol-poliésztert, amelyben egy legalább két hidroxilcsoportot tartalmazó polialkohol van észteresítve legalább egy, 6–30 szénatomot és legalább egy hidroxilcsoportot tartalmazó savval, vagy ennek a hidroxi-zsírsavnak kondenzációs termékével/termékeivel, (b) 2–15 tömeg%, elõnyösen 3–7 tömeg% mennyiségben legalább egy további nemionos emulgeálószert, elõnyösen legalább egy alkil-mono¹, oligovagy poliglikozidot, (c) 0,01–10 tömeg%, elõnyösen 0,03–1,4 tömeg% mennyiségben legalább egy aninos emulgeálószert, elõnyösen karboxilát típusút, (d) 40–70 tömeg% olajkomponenst, melynek polaritása legalább 20 mN/m vagy olajkomponensek keverékét, ahol a keveréket alkotó olajok legalább 75 tömeg%-ának polaritása legalább 20 mN/m, (e) 12–32 tömeg% vizet,
1
HU 005 864 T2
(f) adott esetben 1–5 tömeg% mennyiségben legalább egy sûrûségszabályozót, (g) adott esetben 1–5 tömeg% nedvesítõszert, (h) adott esetben 0,1–5 tömeg% adalék anyagot, elõnyösen legalább egy irritációt csillapító szert. 27. A 26. igénypont szerinti toalettpapír, ahol az emulzió tartalmazza (d) egy (d¹1) legalább egy szénhidrogén-alapú olaj, így például ásványi olaj, és (d¹2) a 17. igénypontban definiáltak közül választott legalább egy további olaj keverékét. 28. A 27. igénypont szerinti toalettpapír, ahol a további olaj (d¹2) egy (I) általános képletû karbonsav-észter
2
R1COO–R2 (I) ahol jelentése 6–22 szénatomot tartalmazó acilmaradék és R2 jelentése 1–5 szénatomot tartalmazó alkilmaradék. 29. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti toa5 lettpapír, amely egy többrétegû tissue-papír. 30. A 29. igénypont szerinti toalettpapír, amely egy 2–4 rétegû toalettpapír. 31. Az 1–30. igénypontok bármelyike szerinti toa10 lettpapír, amelyben az emulzió a tissue-papír tömegére vonatkoztatva 3–30 tömeg% mennyiségben van jelen. R1–CO
18
HU 005 864 T2 Int. Cl.: D21H 21/22
19
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest
