!HU000003396T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 003 396
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA F16L 11/12
(21) Magyar ügyszám: E 04 721591 (22) A bejelentés napja: 2004. 03. 18. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20040721591 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1611385 A1 2004. 09. 30. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1611385 B1 2007. 12. 26.
(51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 20030006179 2003. 03. 18. 20030006180 2003. 03. 18. 20030006176 2003. 03. 18.
(73) Jogosult: Heliswirl Technologies Limited, London (GB)
GB GB GB
(72) Feltalálók: Caro, Colin Gerald, London (GB); Watkins, Nicholas V., London (GB); Birch, Philip, Chiddingfold (GB); Yacoub, Magdi, London (GB) (54)
(2006.01) A61F 2/06 (2006.01) E21B 17/18 (2006.01) F16L 9/00 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 04083706 PCT/GB 04/01170
(74) Képviselõ: Farkas Tamás, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Csõvezeték többfázisú áramláshoz
(57) Kivonat
HU 003 396 T2
A találmány tárgya csõvezeték (1, 68), például termelõ csõvezeték, szállító csõvezeték, valamint tenger alatti és felszíni csõvezeték, vagy véráramlást vezetõ csõvezetékek, vagy zagyok és/vagy szuszpenziók szállítására szolgáló csõvezetékek, vagy gázban lebegõ porszuszpenziók szállítására szolgáló szállító csõvezeték, ahol a csõvezeték örvényáramlás keltésére alkalmas többfázisú áramlásban oly módon, hogy a többfázisú
áramlás csõvezetékben áramló közegeinek nagyobb fajtömegû komponensei a csõvezeték külsõ fala felé, míg a többfázisú áramlás kisebb fajtömegû komponensei a csõvezeték középvonala felé tartanak, és ahol a csõvezeték középvonala (40) lényegében spirális vonalvezetésû; valamint a spirál amplitúdója (A) kisebb vagy egyenlõ a csõvezeték belsõ átmérõjének (DI) felével.
3. ábra A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 4 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 003 396 T2
A találmány tárgya csõvezeték többfázisú áramláshoz. A többfázisú áramlás természetesen jól ismert a szakmai gyakorlatban, és akkor fordul elõ, amikor egy csõvezetékben nem egyetlen, homogén közeg áramlik. Többfázisú áramlás például a gáz/folyadék, folyadék/szilárd (például szuszpenziók és zagyok), a gáz/szilárd (levegõben lévõ porok), két nem keveredõ folyadék (mint például az olaj és a víz), különbözõ hõmérsékletû folyadékok stb., áramlása. A többfázisú áramlás komoly problémákhoz vezethet. A leglényegesebb probléma az, hogy a fázisok gyakran különbözõ sûrûségûek. Például a gázok (amelyek alacsonyabb sûrûségûek, mint a folyadékok) felhalmozódhatnak egy lényegében vízszintes csõvezeték felsõ részében, amelyben gáz/folyadék keverék áramlik, és ez problémákat okozhat, ha a közeget szállító csõ hosszában nem tökéletesen vízszintes. Ha hullámok vannak a csõvezeték hossza mentén, akkor a gáz felhalmozódhat a hullámok felsõ részében és ez légdugó kialakulásához vezet. Ehhez hasonlóan a két nem keveredõ közeg közül a sûrûbb összegyûlhet a csõvezeték alján és ez hasonló elzáródásokhoz vezet. Ezek a problémák különösen komollyá válhatnak a szénhidrogén (olaj és gáz) bányászatban. Ebben az iparágban egyre elterjedtebb, hogy függõleges fúrólyukat fúrnak, majd ezt követõen a fúrólyukat lényegében vízszintes irányba térítik el. Egy tipikus fúrólyuk néhány kilométeren át függõleges irányban hatol a föld belsejébe, majd ezt követõen több száz méter hosszú vízszintes szakaszban folytatódhat. Az ilyen típusú fúrólyuk készítés lehetõvé teszi, hogy egyetlen földfelszíni helyrõl nagy területen hozzáférjenek a szénhidrogén-rezervoárokhoz ahelyett, hogy a közvetlenül földfelszín alattit fúrják meg. Ezenkívül a fúrólyuk vízszintes szakaszát fel lehet használni az egymáshoz képest vízszintes irányban elhelyezkedõ szénhidrogén-rezervoárok elérésére. Egyre megszokottabb gyakorlattá válik a szénhidrogének bányászata mélyen fekvõ, nagynyomású/nagy hõmérsékletû rezervoárokból, ahol a kisebb molekulatömegû szénhidrogének folyadék-halmazállapotban vannak jelen, amit gázkondenzátumnak hívunk. Értékes voltuknak köszönhetõen az ilyen rezervoárok alkalmasak vízszintes termelõ fúrólyukakkal történõ bányászatra. A tipikus rezervoár tartalmazhat olyan folyékony szénhidrogéneket, amelyek víz felületén terülnek szét. A fúrólyuk vízszintes része a folyékony szénhidrogénréteg mentén húzódik. A közegek ebbõl a rétegtõl meghatározott pontokon kialakított falperforációkon át áramlanak a fúrólyukba, és itt alacsonyabb nyomású térbe lépnek be. A folyékony szénhidrogén gázra és folyékony szénhidrogénre válik szét, és gyakran víz is jelen van a fúrólyukba belépõ keverékben. A gázfázis többségben lehet úgy, hogy a másodlagos fázis folyékony szénhidrogén és víz, vagy a folyékony szénhidrogén dominál úgy, hogy a másodlagos fázis gáz és víz. Bárhogy is van, a fúrólyuknak többfázisú közeget kell szállítania, amely általában gázból és két, egymással nem keveredõ folyadékból áll.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
A gyakorlatban ritkán fordul elõ, hogy a vízszintes fúrólyukszakasz hosszában pontosan vízszintes. A fúrás kezdetén lényegében hullámosan vízszintes fúrólyuk kezd kialakulni. Ennek következtében lényegében enyhe U kanyarok alakulnak ki a fúrólyuk vízszintes szakaszán. Kívülrõl nézve a fúrólyukat ezek fölfelé konvex U kanyarok és felfelé konkáv U kanyarok lehetnek. Minthogy a többfázisú közeg a fúrólyuk hosszában áramlik, gyakran gravitációs szeparáció megy végbe a fázisok között. A víz összegyûlik az egyes felfelé konkáv U kanyarulat alsó részében, míg a gáz összegyûlhet a felfelé konvex U kanyar felsõ részében. Ha a víz kitölti az U kanyarulatot, akkor az áramlás megszûnik. A kitermelés leáll, ha túl sok nagyon sûrû közeg gyûlik fel. A gáz felgyülemlése földfelszíni kitöréshez vezethet. A dugulás akkor lép fel, amikor a gázbuborékok olyan mértékben gyûlnek fel a csõvezeték falain, hogy teljes mértékben blokkolják az áramlást. A folyadék, amely ezekhez a dugókhoz közelít, megnöveli a gáz nyomását, és amikor a nyomás egy bizonyos értéket elér, a gázdugó hirtelen átszakad. Az áramlásnak ez a hirtelen újraindulása (vagy „kirobbanása”) óriási dinamikus terhelést jelent a csõ, továbbá minden lefelé menõ vezeték vagy berendezés számára, amely komoly sérülést, roncsolódást okozhat. A víz kitermelése érdekében búvárszivattyút engedhetnek le a fúrólyukba. Mindazonáltal ez idõigényes, és a termelés több napra, vagy még hosszabb idõre is leállhat. Továbbá miközben a szénhidrogén-rezervoárt kitermelik, a közegben a víztartalom megnõhet, még gyakoribb fúrólyuk-eltömõdést okozva. Míg az eljárás a leggyakoribb vízszintes fúrólyukakban, problémát jelenthet bármilyen többfázisú fúrólyuk esetében is. Ezenkívül a merülõszivattyú alkalmazása nem oldja meg a földfelszíni kitörés problémáját. A víz felgyülemlésével összefüggõ további probléma az ásványok kiválása a fúrólyukban, amely szintén eltömõdéshez vagy elzáródáshoz vezethet. Továbbá a víz jelenléte turbulenciát okozhat, amely a csõvezetékben holt- vagy stagnálószakaszok kialakulását eredményezi. Az ásványok vagy szénhidrogének kiválása és leülepedése ezekben a tartományokban nagy valószínûséggel bekövetkezik. A többfázisú termelõkutak további problémája a fúrólyuk alacsony hõmérsékletû és nyomású felsõ szakaszán merül fel, különösen a tenger alatti felszállóvezetékek esetében, amelyek a tengerfenéken lévõ kútfejet a fúrószigettel vagy a kitermelõ hajóval összekötik. Ilyen körülmények között a gáz nagy buborékokat képezhet, amely komoly eltömõdéshez vezet. Ezenkívül a nagy buborékok jelentõs mértékben növelik a nyomásveszteséget a fúrólyukban és így megakadályozzák a kitermelést. További különleges helyzet, amikor a légdugók kialakulása stb., különösen kedvezõtlen lenne a szívmûtétek során használt csövekben. A nyitott szívmûtétek során a páciens szíve megáll. Annak érdekében, hogy fenntartsák a vérkeringést, a vért elszívják a jobb pitvarból, átengedik egy szivattyún és egy oxigéndúsító egységen, majd ezt követõen
1
HU 003 396 T2
visszavezetik az aortába a páciens szívét megkerülõ körüli vérkeringés kialakítása érdekében. A levegõ bejuthat a vérbe, amikor kilép a páciens szívébõl, és buborékokat képezhet abban a csõvezetékben, amely a pácienstõl a szivattyúba és az oxigéndúsító egységbe vezeti. Az oxigénbuborékok kialakulhatnak a vérben az oxigéndúsítás során is. Az általános sebészetben megfigyelhetõ továbbá (nem szükségképpen a nyitott szívmûtétek esetében), hogy igyekeznek csökkenteni a vérkészítmények használatát. A páciens saját vérét keringtetve egy gyûjtõberendezést használnak a vér összegyûjtésére, és ebbe a berendezésbe könnyen levegõ kerülhet, amely buborékokat képezhet. Nyilvánvaló, hogy ezeket a buborékokat el kell távolítani a vérbõl, mielõtt az visszatérne a páciens testébe, ezért rendszerint buborékcsapdákat helyeznek el a csõvezetékben, hogy lehetõvé tegyék a buborékok eltávolítását. Mindazonáltal ismert probléma a buborékokkal kapcsolatban, hogy felhalmozódhatnak a pácienshez csatlakoztatott csõvezetékben, és a szivattyúban, valamint az oxigéndúsító egységben. Jóllehet a buborékok eltávolíthatók a csõbõl a csõvezeték megcsapolásával, egy észrevétlen buborékfelgyülemlés eltömõdéshez, elzáródáshoz vezethet, és (ha nem törõdnek vele) a vérellátás megszakadásához vezethet, amely rendkívül súlyos következményekkel járhat. A találmány elsõ célkitûzése az, hogy olyan csõvezetéket, termelõkút csõvezetéket, például termelõ csõvezetéket, szállító csõvezetéket, valamint tenger alatti és felszíni csõvezetéket, vagy véráramlást vezetõ csõvezetékeket, vagy zagyok és/vagy szuszpenziók szállítására szolgáló csõvezetéket, vagy gázban lebegõ porszuszpenziók szállítására szolgáló szállító csõvezetéket alkossunk, ahol a csõvezeték örvényáramlás keltésére alkalmas többfázisú áramlásban oly módon, hogy a többfázisú áramlás sûrûbb alkotórészei a csõvezeték külsõ fala felé húzódnak, míg a többfázisú áramlás kevésbé sûrû komponensei a csõvezeték közepe felé igyekeznek, miközben a közeg a csõben áramlik, és ahol a csõvezeték középvonala lényegében spirálszerû vonalat követ úgy, hogy a spirál amplitúdója kisebb vagy egyenlõ a csõvezeték belsõ átmérõjének felével. Kísérletileg kimutatták, hogy az örvényáramlás lényeges elõnyökkel jár a többfázisú áramlások esetében. A többfázisú örvényáramlás során úgy találták, hogy az áramlás könnyebb frakciói (mint a gázok és a kevésbé sûrû folyadékok) igyekeznek a csõvezeték központja mentén áramlani, míg az áramlás nehezebb frakciói (sûrûbb folyadékok) a csõvezeték falai mentén áramlanak lényegében spirális pályán. Úgy tûnik, hogy ez az örvényáramlás centrifugális hatásából következik. Ennek eredményeként sokkal kevésbé lép fel az a hatás, hogy a könnyebb vagy nehezebb frakciók a gravitáció hatására szeparálódnának egymástól. Az örvényáramlás jelentõs elõnyökkel jár a többfázisú áramlással összefüggésben. Minthogy sokkal kevésbé fordul elõ, hogy a könnyebb vagy nehezebb frakciók a gravitáció hatására szeparálódnak, a légdu-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
gók kialakulásának kockázata is nagymértékben csökken. Ehhez hasonlóan a csõvezeték alsó részében nem gyûlnek össze a sûrûbb folyadékok, és így kisebb a kockázata annak, hogy az áramlás megszakad. Ezeket az elõnyöket a továbbiakban a termelõfúrás csõvezetékeivel kapcsolatban ismertetjük. Ahogy fentebb már említettük, az ismert termelõ csõvezeték vízszintes szakasza vízszintesen, valamint függõleges irányban is hullámos lehet. A termelõlyuk kanyarulatai olyan kis ívûek, hogy elhanyagolható hatással vannak a folyadéknak a fúrólyuk mentén történõ áramlására. Az áramlás (feltéve természetesen, hogy nincs elzáródás) ennek folytán úgy tekinthetõ, mint egy olyan jellegû áramlás, amely egy egyenes csõ mentén valósul meg. Az áramlás általában turbulens lesz, jóllehet a csõvezetékek ismert áramlástana szerint vékony lamináris áramlási réteg van a szilárd fázishatár mentén, vagyis a csõ belsõ fala mentén. Kisebb áramlási sebességek esetén az áramlás lamináris is lehet. Egyenes csõvezetékben fellépõ áramlás esetén a tengelyirányú sebességprofil maximuma mindkét esetben a csõvezeték középvonalában van, míg a falak mentén lassabb sebességeket mérhetünk. Az örvényáramlás egyik hatása az, hogy az áramlás tengelyirányú sebességprofilja a csõ keresztmetszetében sokkal egységesebb vagy „laposabb”, vagyis az áramlás sebessége a csõ fala mentén nagyobb, mint egy egyenes termelõ csõvezetékben fellépõ hasonló áramlás esetén. A csõvezeték középvonalában az áramlás lassabb, mint egy egyenes csõvezeték esetében lenne. A laposabb sebességprofil miatt a csõvezetékben áramló közeg dugattyúként áramlik. Ez csökkenti a víz vagy más sûrû folyadékok felgyülemlését a csõ alsó pontjain (felfelé konkáv U kanyarulatok) és a gáz felgyülemlését a magasabb pontokon (felfelé konvex U kanyarulatok). Az örvényáramlás további jótékony hatása az, hogy javítja a keveredést a többfázisú áramlásban. A termelõ csõvezetékében a gáz, a folyékony szénhidrogén és a víz hajlamos összekeveredni, és így a folyadékok felgyülemlésének jelensége a csõvezeték mentén kevésbé megfigyelhetõ. A jobb keveredés és a nagyobb falközeli áramlási sebességek csökkentik annak a lehetõségét is, hogy a szilárd anyagok kiülepedjenek a fúrólyuk mentén, az alacsonyabban lévõ pontokon, vagy hogy az ásványok kiváljanak. Ez a fúrólyuk magasabb szakaszain is fontos, ahol buborékok gyûlhetnek össze. Az örvényáramlás keverõ hatása fokozhatja a fáziskeveredést és megakadályozhatja a nagy buborékok kialakulását. Az örvényáramlás alkalmazása jótékony hatású a ferde fúrólyukakban is, például a függõleges vagy a vízszintessel 45°¹os szöget bezáró fúrólyukakban, és nem csak a vízszintes fúrólyukszakaszokon. Amennyiben a többfázisú közegáramlás komponensei nem keverednek, miközben a közeg tengelyirányban áramlik a találmány szerinti csõben, a sûrûbb komponensek a csõben forognak a fal közelében, és a kisebb sûrûségû komponensek a középvonal közelében áramlanak. Ez a „centrifugális” jelenség csökkenti
1
HU 003 396 T2
például a víz felgyülemlését a csõvezeték alacsonyabb részein, és csökkenti a gáz felgyülemlését a magasabb pontokon. Mindez a három faktor (laposabb sebességprofil, javított keveredés és „centrifugális” hatás) valószínûleg hozzájárul a többfázisú örvényáramlás javított áramlási karakterisztikájához. Az itt tárgyalt termelõ csõvezeték bármilyen többfázisú szállítóvezeték lehet. Az olajkitermeléssel összefüggésben ez többek között a kútfej alatti csõvezetéket, bármilyen felszíni áramlási vezetéket, felszállóvezetéket és bármilyen olyan vezetéket jelenthet, amely többfázisú olaj feldolgozásával és/vagy szállításával kapcsolatos. Különbözõ eszközök ismertek örvényáram létrehozására a csõ vagy vezeték mentén; a WO 00/38591 számú közzétételi irat spirális bordákat vagy hornyokat javasol a csõvezeték falában, vagy vezetõszárnyakat, amelyek a fal irányából befelé állnak. Mindazonáltal ez nem tûnik optimális megoldásnak, mivel ezek az eszközök önmagukban akadályt jelentenek az áramlással szemben vagy stagnálórégiókat keltenek, ahol az anyag felgyûlhet. Ezenkívül a nedvesített kerületnek az aránya a csõ keresztmetszetéhez viszonyítva nagyobb lesz a bordák, hornyok és lapátok miatt. Ez megnövelt áramlási ellenálláshoz vezethet, valamint nagyobb nyomásveszteséghez, vagy fordítva, az áramlás csökkenéséhez egy adott kútfej esetében. Továbbá kísérletek kimutatták, hogy hacsak a Reynolds-szám nem túlságosan alacsony, a bordák, hornyok és az ilyen típusú lapátok csak a csõ fala mentén kialakuló áramlásra vannak hatással. Hosszú csõ alkalmazására lenne szükség ahhoz, hogy az áramlás örvényárammá alakuljon a csõ teljes szélességében. A csõ középvonalában örvényt csak akkor lehet kelteni, ha az áramlás momentumának diffúziós tényezõje a csõ fala mentén lép fel; a bordák, hornyok vagy lapátok nem könnyítik meg a keveredést a csõ fala mentén és a csõ középvonalában áramló közegek között. További lehetõség, hogy a csõvezeték csavarvonalú, nem kör keresztmetszetû legyen. Mindazonáltal az eltérés a kör alaktól növeli a nedvesített kerület és a keresztmetszet arányát, ami nem kedvezõ. Továbbá ez kedvezõtlen helykihasználást eredményez. Így a találmány szerinti csõvezeték középvonala lényegében spirális vonalat követ. A fenti lehetséges kialakítások, ahol hornyokat vagy bordákat alkalmaznak vagy nem kör alakú keresztmetszeteket, ahol a csõvezeték lényegében egyenes, a csõvezeték középvonala szintén egyenes. Olyan csõvezeték alkalmazása, ahol a középvonal spirális, örvényáramot kelt, és sokkal jobban megkönnyíti a keveredést a közegek között a csõvezeték fala mentén és a magrégióban, mint ahol spirális hornyokat vagy bordákat alkalmaznak az egyenes középvonalú csõben. Olyan csõvezeték esetében, amelynek spirális középvonala van, az örvényszerkezet térbeli újrarendezõdése lép fel, amelynek következtében a spirális áramlás magjainak elmozdulása a csõszakasza mentén javítja a keveredést a keresztmetszetben. Az ör-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
vény megakadályozza a stagnálórészek kialakulását és azt, hogy az áramlásban szeparált régiók keletkezzenek, továbbá stabilizálja az áramlást, és ahogy fentebb már említettük, „centrifugális” hatáshoz vezet. Ezenkívül, ha a csõvezeték középvonala lényegében spirális vonalvezetésû, egy kedvezõ kiviteli alakban a csõ kör keresztmetszetû lehet, és így kis nedvesített kerület-keresztmetszet arányt érünk el anélkül, hogy akadályoznánk az áramlást. A csõvezetéknek továbbá szükséges jellemzõje, hogy örvényáramlás keletkezik. Ez olyan körülmények között lép fel, ahol a csõvezetéknek kedvezõen spirális középvonala van és nem kör keresztmetszete. A fúrólyukas kitermelõ csõvezeték általában külsõ burkolathoz illeszkedik belülrõl. A csõvezeték ennek folytán olyan szélességû helyet foglal el, amely kisebb vagy egyenlõ a külsõ burkolat belsõ átmérõjével. Abban az esetben, ha célszerûen spirális csõvezetéket alkalmazunk (például olyan csõvezetéket, ahol a középvonal lényegében spirális nyomvonalat követ), a spirálnak nagy amplitúdója kell hogy legyen, az áramlás számára fenntartott keresztmetszet ennek megfelelõen kicsiny. Ennek folytán célszerû, ha a spirális amplitúdója megfelelõen nagy annak érdekében, hogy örvényáram keletkezzen, de megfelelõen vagy kielégítõen kicsi, hogy a rendelkezésre álló keresztmetszetbõl a lehetõ legtöbbet foglalja el. Az amplitúdó optimalizációja, hogy megfeleljünk ezeknek a kritériumoknak, olyan tényezõktõl függ, mint a folyadék viszkozitása, sûrûsége és sebessége. Ebben a leírásban a spirál amplitúdója az elmozdulásnak azt a mértékét jelenti, amely egy fõ helyzettõl egy legkülsõ pontig terjed. Így az olyan csõvezeték esetében, amelynek spirális középvonala van, az amplitúdó a spirális középvonal teljes oldalszélességének fele. A találmány szerint a spirál amplitúdója kisebb vagy egyenlõ a csõvezeték belsõ átmérõjének a felével. Ilyen körülmények között a csõ apertúrájában egy „átlátó vonal” keletkezik, eltérõen a dugóhúzó konfigurációtól, ahol a spirál körbefut a mag körül (akár tömör, akár „virtuális” légmagot okozva). Úgy találtuk, hogy az „átlátás” vonalában az áramlás lényegében rendelkezik egy örvénykomponenssel, jóllehet esetleg egyenes vonalat is követhet. Ebben a leírásban a „relatív amplitúdó” egy spirális csõvezeték esetében úgy értendõ, mint az amplitúdó osztva a belsõ átmérõvel. Így egyes célszerû kiviteli alakokban, ahol a spirális csõvezeték amplitúdója kisebb vagy egyenlõ a csõvezeték belsõ átmérõjének felével, ez azt jelenti, hogy a relatív amplitúdó kisebb vagy egyenlõ 0,5-tel. A relatív amplitúdók elõnyösen kisebbek vagy egyenlõk, mint 0,45, 0,40, 0,35, 0,30, 0,25, 0,20, 0,15, 0,1 vagy 0,05. A kisebb relatív amplitúdók az oldaltér jobb kihasználását eredményezik, vagyis egy spirális csõvezeték esetén, ahol hengeres külsõ tok van, sokkal kisebb kihasználatlan tér lesz a csõ és a külsõ burkolat között. Kisebb relatív amplitúdók szélesebb „átlátó vonalat” eredményeznek, több teret hagyva a nyo-
1
HU 003 396 T2
másszabályozók vagy más berendezések behelyezésének a csõ keresztmetszetébe. Nagyobb Reynoldsszámok esetében viszonylag kisebb relatív amplitúdók alkalmazhatók, amikor is megfelelõ mértékben lép fel az örvényáramlás. Ez lényegében azt jelenti, hogy egy adott csõvezeték belsõ átmérõje esetén, ahol nagy áramlási sebességek vannak olyan, viszonylag kis relatív amplitúdót alkalmazhatunk, amely még megfelelõ az örvényáramlás kialakításához. A spirál menetemelkedési szöge szintén releváns tényezõ a helykihasználás szempontjából, amely korlátozza vagy behatárolja a fúrólyuk termelését, vagyis azt az igényt, hogy nagyobb keresztmetszeti területet biztosítsunk az áramlás számára. A spirális menetemelkedési szöge célszerûen kisebb vagy egyenlõ, mint 65°, még célszerûbben kisebb vagy egyenlõ, mint 55°, 45°, 35°, 25°, 20°, 15°, 10° vagy 5°. A relatív amplitúdókkal kapcsolatban a spirális emelkedési szöge optimalizálható a körülményeknek megfelelõen, amelyek: a viszkozitás, a sûrûség és a közeg áramlási sebessége. Általánosságban elmondhatjuk, hogy nagyobb Reynolds-számok esetén a spirálszög kisebb is lehet, miközben kielégítõ örvényáramlást érünk el, miközben alacsonyabb Reynolds-számok esetében nagyobb spirálszög szükséges, hogy megfelelõ örvénylést érjünk el. Nagyobb spirálszögek alkalmazása a gyorsabb áramlások esetén (nagyobb Reynolds-számok) általában kedvezõtlen, minthogy ezek a stagnáló közegben fal tapadványai mellett lépnek fel. Ennek folytán egy adott Reynolds-szám esetén (vagy egy Reynoldsszámtartomány esetén) a spirálszög célszerûen úgy választandó, hogy olyan alacsony legyen, amilyen alacsony csak lehet annak érdekében, hogy megfelelõ örvénylést érjünk el. Bizonyos kiviteli alakokban a spirálszög kisebb, mint 20°. Általában véve a csõvezetéknek számos spirálmenete van. A spirál ismétlõdõ menetei a csõ hosszában biztosítják, hogy az örvényáramlás fennmaradjon. Mindazonáltal, még ha egy egyenes csõszakasz következik is a spirális örvénykeltõ szakasz után, bizonyos távolságot igényel örvénylés elenyészése, és így az egész csõ spirális csõként történõ kialakítása, mint alternatíva mellett lehetséges az is, hogy számos olyan spirális csõszakaszt építsünk be a csõ hossza mentén, amelyek elkülönülnek egymástól. Ezek a szakaszok azután mint „ismétlõk” mûködnek. Minden egyes szakasz örvényáramot kelt a rajta áthaladó közegáramban; mindazonáltal ez az örvényáram kezd elenyészni, ahogy a közeg áthalad az egyenes csõszakaszon. Számos ilyen „ismétlõ” alkalmazása lehetõvé teszi, hogy az örvényáram újra kialakuljon a velejáró jótékony hatásokkal együtt. Ehhez hasonlóan spirális szakaszokat lehet beépíteni a csövek szerelvényei elõtt (mint a könyökhajlatok, a T vagy Y csatlakozások, szelepek és hasonlók) úgy, hogy az örvényáramlás kialakul, mielõtt elérné ezeket a szerelvényeket. A csõ szakaszai lényegében ugyanolyan relatív amplitúdóval és spirálszöggel kialakíthatók ki a hossza
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
mentén. Felléphetnek azonban eltérések is, akkor amikor a csövet kialakítjuk, vagy használat közben, amelyeket a csavaró igénybevétel vagy a húzás során a csõ kontrakciója vagy nyúlása okoz. Mindazonáltal lehetnek körülmények, amelyek között a csõvezetéknek változó spirálszöge és/vagy relatív amplitúdója van, akár azért, hogy kitöltse a helyet, amely rendelkezésére áll, akár azért, hogy optimalizáljuk az áramlási körülményeket. A gyártás egyszerûsítése érdekében célszerû, hogy a csõvezeték lényegében állandó keresztmetszetû legyen hossza mentén. Továbbá felléphetnek eltérések a használat során is, amelyeket a csõ terhelése okoz. Ehhez hasonlóan jelentõs elõnyöket érhetünk el a szívmûtéteknél használt csövek kialakításával, ahogy fentebb azt már ismertettük úgy, hogy a csõben áramló közeg örvényáramban áramoljon. A centrifugális hatás azt jelenti, hogy bármely oxigén- vagy levegõbuborék a vérben a csõvezeték középvonala felé igyekszik, ahelyett, hogy felgyülemlene a csõvezeték magasabb pontjain, és elzáródásokhoz vezetne. A buborékok így végighaladnak a csõ mentén, és buborékcsapdával eltávolíthatók, ahogy fentebb már említettük. A találmány célszerû kiviteli alakjait a továbbiakban a csatolt rajzra hivatkozással ismertetjük. A rajzon az 1. ábra szénhidrogén-bányászatnál használt, a technika állása szerinti hosszú elérésû vízszintes fúrólyuk sematikus nézete, a 2. ábra az 1. ábrán látható fúrólyuk egy részének nagyított nézete, a 3. ábra a találmány szerinti fúrólyukban elhelyezett csõ alkalmazását mutatja a 2. ábrához hasonlóan, a 4. ábra a találmány szerinti örvényáramlás keltésére szolgáló, és e szerint tervezett kísérleti csövet mutatja oldalnézetben, és az 5. ábra a 4. ábrához hasonló nézet, de egy további kísérletet mutat be. Jóllehet az itt következõ leírás többfázisú örvényáramlás alkalmazására összpontosít szénhidrogének bányászatánál, nyilvánvaló, hogy a többfázisú örvényáramlás által nyújtott elõnyök kiaknázhatók más esetekben is, ahol többfázisú áramlás lép fel. Az 1. és 2. ábra egy hosszú elérésû vízszintes fúrólyukat mutat szénhidrogének bányászatánál, az ismert eljárásnak megfelelõen. Kitermelõ 50 csõ függõlegesen hatol be a földbe 52 kútfejrõl, és a kívánt mélységi ívben lényegében vízszintes irányba fordul. A kõzet, amelyben a fúrólyuk vonalvezetést kialakítják, tartalmaz egy rezervoár- 54 képzõdményt, amely 56 vetõdésekkel elválasztott különbözõ zónákra oszlik. A rezervoárban folyékony 60 szénhidrogénréteg van, amely 62 vízrétegen nyugszik. Az 50 kitermelõcsõ egyes szakaszaiban 66 perforációk vannak kialakítva (lásd 2. ábra), amelyek lehetõvé teszik a közeg belépését a kitermelõcsõbe a 64 nyilakkal jelzett irányokban. Ismert eljárás fúrólyuk fúrására a következõ. Elsõ szakaszt fúrunk meghatározott mélységbe, majd elsõ külsõ béléscsõszakaszt helyezünk le a fúrólyukba, és a
1
HU 003 396 T2
helyére cementáljuk. A következõ fúrólyukszakaszt megfúrjuk, és egy további béléscsõszakaszt építünk be az elõzõleg már beépített szakasz alá, és ezt szintén a helyére cementáljuk. Az eljárás folytatódik úgy, hogy az egymást követõ béléscsövek átmérõi csökkennek, ahogy a fúrólyuk hossza növekszik. Végül a fúrólyuk kívánt teljes hosszát kifúrjuk, és béléscsõszakaszokkal kibéleljük. A hely geológiájának megfelelõ pontokon 70 perforálófegyverzettel ellátott 68 csõszakaszokat helyezünk a fúrólyukba. A perforálófegyverzetet elsütjük, és ezzel 66 perforációkat alakítunk ki a 72 béléscsövön. Ez lehetõvé teszi, hogy a folyékony szénhidrogén a 60 rezervoárból a 66 perforációkon át bejusson a kitermelõ50 csõbe. A közeg a fúrólyukban általában gáz, olaj és víz keverékébõl áll. A többfázisú közeg a kitermelõ50 csõ mentén áramlik a felszín felé. Ahogy az a 2. ábrán látható, a fúrólyuk vízszintes szakasza nem teljesen vízszintes, és egy sorozat enyhe U kanyarulatot tartalmaz, mind felfelé konkáv, mind pedig felfelé konvex szakaszokat. A 2. ábra 74 víztelepet mutat, amely fölfelé konkáv U hajlatban gyûlt össze. Végül is ez ki fogja tölteni az U kanyart és elzáródást okoz, amely megakadályozza az áramlást a fúrólyuk mentén. Ahogy fentebb már említettük, ha a termelõcsõben áramló közeg örvényáramban áramlik, akkor elkerülhetjük, hogy a gáz és a víz felgyûljön a csõben. Az örvényáram jellegzetességei, és különösen az örvényáram keltésének módja a továbbiakban kerül ismertetésre a 4. és az 5. ábra alapján. A 4. ábrán látható 1 csõvezetéknek kör keresztmetszete, külsõ DE átmérõje, belsõ DI átmérõje és T falvastagsága van. A csõvezetéket állandó A amplitúdójú spirálissá tekerjük fel (ahogy azt a közepétõl kifelé mérjük), továbbá állandó P menetemelkedése van, állandó Q spirálszöge és W ûrszélessége. Az 1 csõvezetéket képzeletbeli 20 burokban helyezzük el, amely hosszirányban terjed, és szélessége egyenlõ a spirál W ûrszélességével. A 20 buroknak van egy központi 30 hossztengelye, amely a spirál forgástengelyeként is felfogható. A bemutatott 1 csõvezetéknek egyenes 30 tengelye van, de nyilvánvaló, hogy a kitermelõcsõben a központi tengelynek gyakran nagy rádiuszú íve van (ennek folytán U alakú ívek vagy kanyarok jönnek létre benne). A csõvezetéknek 40 középvonala van, amely spirális pályát követ a központi 30 hossztengely körül. Látható, hogy az A amplitúdó kisebb, mint a csõvezeték belsõ DI átmérõjének a fele. Az amplitúdót ez alatt a méret alatt tartva, a csõvezeték által elfoglalt oldalsó tér és a csõvezeték teljes hossza viszonylag kicsiny értéken tartható, míg ugyanakkor a csõvezeték spirális kialakítása kedvez a csõvezeték mentén áramló közeg örvényáramlásának. Továbbá viszonylag széles lument okoz a csõvezeték mentén, amely lehetõvé teszi, hogy berendezéseket, készüléket és hasonlókat küldjünk le a csõbe. 1. példa Kísérleteket végeztünk kör keresztmetszetû poli(vinil-klorid) csõvezetékkel. A 4. ábrán látható paraméte-
2
rekre hivatkozva, a csõvezeték külsõ átmérõje DE 12 mm, belsõ átmérõje DI 8 mm és falvastagsága T 2 mm. A csõvezetéket feltekercseltük spirálmenetté, amelynek menetemelkedése P 45 mm, továbbá spirál5 szöge Q 8° volt. Az A amplitúdót úgy állapítottuk meg, hogy a csövet hagytuk pihenni két egyenes perem között és mértük a teret az egyenes peremek között. Az amplitúdót úgy határoztuk meg, hogy levontuk a DE külsõ átmérõt a W ûrszélességbõl: 2 A=W–DE 10 így: W–DE A= –––––– 2 15
Ebben a példában a W ûrszélesség 14 mm volt, így: W–DE 14–12 A= –––––– = ––––– =1 mm 2 2
20
Ahogy azt korábban már tárgyaltuk, a „relatív amplitúdó” AR úgy határozható meg, hogy A AR= ––– DI
25
Ebben a példában tehát: A 1 AR= –––– = ––– =0,125 8 DI
Vizet engedtünk át a csövön. Annak érdekében, 30 hogy megfigyeljük az áramlás karakterisztikáját, két 80 és 82 tût szúrtunk a csõbe, amelyekkel látható festéket juttattunk az áramlásba. A kiengedési pontok közel voltak a 30 középvonalhoz, vagyis az áramlás magjában. 80 tûvel vörös festéket fecskendeztünk, a másik 35 82 tûvel pedig kék festéket. A 4. ábrán látható, hogy a festék 84, 86 szálak összekeverednek, jelezvén, hogy a magban örvényáramlás van, vagyis az áramlás lényegében spirális. A 4. ábrán látható kísérletet RE=500¹as Reynolds-szám mellett végeztük. Két to40 vábbi kísérletben 250 és 100¹as Reynolds-szám alkalmazásával szintén örvénylõ magáramlást figyeltünk meg. 2. példa A paraméterek ebben a példában ugyanolyanok voltak, mint az 1. példában, eltekintve attól, hogy a 80, 82 tûket úgy helyeztük el, hogy a 84, 86 festéksugarakat a csõ fala közelében engedjék ki. Az 5. ábra a kísérlet eredményét mutatja a falközeli festékkiengedés 50 esetében, ahol az R E Reynolds-számok 500 és 250 voltak. Látható, hogy a festéksugarak mindkét esetben követik a spirális csõgeometriát, jelezvén, hogy a fal közelében örvényáramlás van. Továbbá a festéksugarak keveredése a vízzel erõteljes volt. 55 3. példa Egy külön kísérletben összehasonlítottuk egy 8 mm belsõ átmérõjû csõben kialakuló áramlást egy spirális 8 mm¹es belsõ átmérõjû csõben kialakuló áramlással, 60 ahol a relatív amplitúdó AR 0,45 volt. Mindkét esetben 45
6
1
HU 003 396 T2
a Reynolds-szám 500 volt és 0,2 ml jelzõfolyadékot injektáltunk kapszulaként egy vékony csövön át az áramlás kezdetébe. Az áramlást lefényképeztük, és a fényképen digitális órával jeleztük az eltelt idõt, miután a jelzõ injektálását végrehajtottuk. A jelzõ folyadékfrontja korábban érkezett meg az egyenes csõ áramlás vége felõli végéhez, mint a spirális csõ végéhez, és késõbb vált el az egyenes csõ falaitól, mint a spirális csõ falaitól. Továbbá a jelzõfolyadék sokkal kompaktabb tömegben áramlott a spirális csõben, mint az egyenes csõben. Mindezek a felismerések arra mutatnak, hogy keveredés lépett fel a csõ keresztmetszetében és a sebességprofil laposabb volt a spirális csõben. 4. példa Ebben a példában összehasonlítottunk egy spirális csõvezetékben kialakuló többfázisú áramlást egy olyan középvonallal ellátott csõben kialakuló áramlással, amely lényegében szinuszszerû vonalban haladt, egy síkban. A spirális csõvezeték esetében (háromdimenziós, vagyis 3D csõ), a belsõ átmérõ 8 mm volt, a külsõ átmérõ 12 mm volt és a szélesség 17 mm volt, a relatív amplitúdó 0,3125-nek adódott. A menetemelkedés 90 mm volt. A síkhullám alakú csõ esetében (kétdimenziós, vagyis 2D csõvezeték) a belsõ átmérõ 8 mm volt, a külsõ átmérõ 12 mm volt és a szélesség, amelyet a hullám síkjában mértünk, 12 mm volt. A menetemelkedés 80 mm, amely különösképpen nem különbözik a 3D csõ esetétõl. A 2D csövet lényegében szinuszszerû középvonala mentén függõleges síkban tartottuk, amelynek következtében felfelé konvex és konkáv U hajlatok alakultak ki. Mind a 3D, mind a 2D csõ kb. 400 mm hosszú volt, 4–5 menetemelkedés mindkét esetben. Mindkét csõ esetében tanulmányoztuk a víz áramlását 450 és 900 ml/percenkénti sebességgel (a Reynolds-számok 1200 és 2400 volt). Egy tût használtunk arra, hogy mindkét esetben légáramlatot vezessünk be 3 ml/perc sebességgel, vagyis a vízáramlás sebességének 0,66%-ával percenként, és 0,33%-ával a 900 ml/perc esetben. A levegõ sûrítettlevegõ-forrásból származott és a csövekbe a 3D és a 2D geometriájú csõ áramlás felõli végén juttattuk be. A kísérlet esetében a 3D csõvel, ahol a Reynoldsszám 1200 volt, a levegõbuborékok mérete 2–3 mm¹nek adódott és gyorsan áthaladtak a csövön. A 2400¹as Reynolds-szám esetében a buborékok nagyobbak voltak, kb. 5–7 mm¹esek, de a csövön úgy haladtak át, hogy nem álltak össze. A 2D csõ esetében, ahol a Reynolds-szám 1200 és 2400 volt, a buborékok nagyok voltak, kb. 3–5 mm¹esek és összeálltak a felfelé konvex kanyarulatokban (ahogy az kívülrõl a csõben látszott). A kísérlet megmutatta, hogy egy többfázisú áramlásban a kevésbé sûrû közeg áthalad a 3D csövön, ahol a megfelelõ ezzel egyenlõ 2D csõben a kevésbé sûrû közeg hajlamos felgyülemleni a csõ magasabb részein. A 3. ábra egy fúrólyukat mutat, amelynek kitermelõ csõvezetéke a találmány egyik célszerû kiviteli alakjá-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 7
2
nak megfelelõ. Ez a csõvezeték spirális, és a spirális kialakítás örvényt okoz (vagy általában örvényáramlást) a csõ mentén. Ahogy azt korábban már ismertettük, egy ilyen áramlásnak centrifugális hatása van a csõben lévõ közegre úgy, hogy a sûrûbb anyag spirális pályát követ a csõ fala mentén, míg a kevésbé sûrû anyag a csõvezeték középvonala mentén áramlik. Ez igyekszik megakadályozni a vízfürdõ kialakulását a termelõcsõ felfelé konkáv U hajlataiban, és ezzel jelentõsen csökken az eldugulás veszélye. A csõvezeték továbbá megakadályozza gázfülkék vagy zsebek kialakulását, amelyek a felfelé konvex U kanyarokban gyûlnek össze, és ezzel csökkenti az eldugulás veszélyét. Szénhidrogének bányászata során, többfázisú áramlásokkal kapcsolatban fellépõ további probléma a „kitörés”. Ez akkor lép fel, amikor a gáz olyan mértékben gyülemlik fel a csõ falainál, hogy megakadályozza az áramlást. Hogyha a gáz hirtelen elszabadul a falaktól, megszûnik a dugulás és ezt követõen az áramlás nagyon hirtelen újraindul, és ez dinamikus terhelést jelent a csõre, és esetleg megrongálja a csövet vagy a hozzá tartozó berendezéseket. Az olajkitermelõ platformok általában túlméretezettek, hogy elviseljék az ilyen terheléseket is. Ez a probléma is elkerülhetõ az örvényáramlás alkalmazásával. Ahogy azt fentebb már említettük, a többfázisú örvényáramlás esetében a kevésbé sûrû közeg (például a gáz) a csõ közepének környékén áramlik, és így távol marad a falaktól. Így nem gyûlhet fel olyan mértékben, hogy megakadályozza az áramlást. Hasonló elõnyt érhetünk el a fent említett véráramlást vezetõ csõvezetékkel. Minthogy a levegõ¹, és oxigénbuborékok a csõvezeték középvonalában igyekeznek maradni, az áramlás többi része magával sodorja ezeket, így nem gyülemlenek fel, és nem akadályozzák az áramlást. Az a tény, hogy a gázbuborékok (vagy természetesen bármilyen kevésbé sûrû frakció) a spirális csõ középvonala felé igyekeznek, további elõnyt jelent, tekintettel az áramlás gáztartalmának csökkenésére. Úgy tûnik, hogy a spirális csõben áramló gáz/folyadék többfázisú közegbe a gáz rendkívül kis keresztmetszeti térfogatot foglal el a csõ középvonalában. Az egyenes csõvel összehasonlítva a gáz koncentrációja a keresztmetszet mentén (amelyet általában az olajiparban „vágásnak” neveznek) csökkent, és ez a csökkenés elérheti a húsz vagy harminc százalékot is. (Meg kell jegyeznünk, hogy a gáz áramlási sebessége ugyanakkora mindkét csõben; a gáz áramlása gyorsabb a spirális csõben, mint az egyenes csõben, hogy kompenzálja az áramlás kisebb keresztmetszetét.) Az a gázkoncentráció-csökkenés különösen jótékony hatású például szivattyúk esetében. A folyadékszivattyúk általában nem arra készülnek, hogy többfázisú áramlással dolgozzanak, és általában nem dolgoznak megfelelõen nagy gázkoncentrációk mellett. A gáz koncentrációjának csökkentésével a folyadék áramlásában spirális csõ segítségével ezen a módon javíthatjuk a szivattyú hatásfokát.
1
HU 003 396 T2
A gázkoncentráció csökkentése jótékony hatású lehet más helyzetekben is, ahol az áramlásnak át kell haladnia egy fittingen vagy csõelemen, amely jobban mûködik egyfázisú áramlásban. Spirális szakaszt illeszthetünk be a fitting elé, hogy biztosítsuk, hogy a közeg, amely eléri a fittinget, örvényáramlási körülmények között haladjon, és így a gáz koncentrációja az áramlásban csökken. További jótékony hatást érünk el többfázisú örvényáramlással, amikor a nyomásesést csökkentjük vele; ez a csökkenés tíz és húsz százalék között van, összehasonlítva az egyenes csõben fellépõ nyomáseséssel, amelyeket függõleges csövekkel folytatott kísérletekben értünk el. A nyomásesés csökkenése továbbá lehetõvé teszi az áramlás növekedését ugyanolyan nyomáskülönbség mellett, és így csökkenti a szivattyú mûködtetéséhez szükséges energia mennyiségét adott közeg esetében. Jóllehet a fenti leírás különösen olyan elõnyökre koncentrált, amelyeket szénhidrogén-bányászatnál és véráramlásnál alkalmazott csõvezetéknél érünk el, nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti csõvezeték alkalmazható bármilyen többfázisú áramlás esetén is annak érdekében, hogy a fent ismertetett örvényáramlással kapcsolatos elõnyöket elérjük. Különösen a gravitációs effektus kiküszöbölése, például a fáziselkülönülés, különösen fontos a zagyok szállításánál, továbbá a szilárdanyag-szuszpenziók szállításánál, amelyek folyadékban lebegnek, ahogy azt gyakran elõfordul az élelmiszer feldolgozásnál, és a porszuszpenziók, gázban szuszpendált porok szállításánál, amely gyakran elõfordul a gyógyszergyártásban és feldolgozásban.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK
5
10
15
20
25
30
35
1. Csõvezeték (1, 68), termelõkút csõvezeték, például termelõ csõvezeték, szállító csõvezeték, valamint tenger alatti és felszíni csõvezeték, vagy véráramlást
8
2
vezetõ csõvezetékek, vagy zagyok és/vagy szuszpenziók szállítására szolgáló csõvezetékek, vagy gázban lebegõ porszuszpenziók szállítására szolgáló szállító csõvezeték, ahol a csõvezeték örvényáramlás keltésére alkalmas többfázisú áramlásban oly módon, hogy a többfázisú áramlás csõvezetékben áramló közegeinek nagyobb fajtömegû komponensei a csõvezeték külsõ fala felé, míg a többfázisú áramlás kisebb fajtömegû komponensei a csõvezeték középvonala felé tartanak, és ahol a csõvezeték középvonala (40) lényegében spirális vonalvezetésû; azzal jellemezve, hogy a spirál amplitúdója (A) kisebb vagy egyenlõ a csõvezeték belsõ átmérõjének (DI) felével. 2. Az 1. igénypont szerinti csõvezeték, azzal jellemezve, hogy a csõvezetéknek számos spirálmenete van. 3. Az 1. vagy 2. igénypontok bármelyike szerinti csõvezeték, azzal jellemezve, hogy a csõvezeték hossza mentén az amplitúdó (A) lényegében azonos. 4. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti csõvezeték, azzal jellemezve, hogy a spirál menetemelkedési szöge (Q) a csõvezeték hossza mentén lényegében azonos. 5. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti csõvezeték, azzal jellemezve, hogy a csõvezetéknek hossza mentén lényegében állandó keresztmetszete van. 6. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti csõ vagy vezeték alkalmazása termelõkút csõvezetékében, például termelõcsövekben, szállítócsövekben, valamint tenger alatti és felszíni csõvezetékekben. 7. Az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti csõvezeték alkalmazása véráramlást vezetõ csõvezetékekben. 8. Az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti csõvezeték alkalmazása zagyok és/vagy szuszpenziók szállítására. 9. Az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti csõvezeték alkalmazása gázban lebegõ porszuszpenziók szállítására.
HU 003 396 T2 Int. Cl.: F16L 11/12
9
HU 003 396 T2 Int. Cl.: F16L 11/12
10
HU 003 396 T2 Int. Cl.: F16L 11/12
11
HU 003 396 T2 Int. Cl.: F16L 11/12
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest A kiadásért felel: Törõcsik Zsuzsanna fõosztályvezetõ-helyettes Windor Bt., Budapest
