!HU000007758T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 007 758
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 20040542490 P 2004. 02. 06. 20040624937 P 2004. 11. 04.
(73) Jogosult: Bristol-Myers Squibb Company, Princeton NJ 05843-4000 (US)
US US
(72) Feltalálók: CHEN, Bang-Chi, Plainsboro, NJ 08536 (US); DROGHINI, Roberto, Candiac, Quebec J5R 3T5 (CA); LAJEUNESSE, Jean, Candiac, Quebec J5R 4T2 (CA); DIMARCO, John, D., East Brunswick, NJ 08816 (US); GALELLA, Michael, Kendall Park, NJ 08824 (US); CHIDAMBARAM, Ramakrishnan, Pennington, NJ 08534 (US) (54)
HU 007 758 T2
C07D 277/56
(21) Magyar ügyszám: E 05 722772 (22) A bejelentés napja: 2005. 02. 04. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20050722772 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1711481 A2 2005. 08. 25. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1711481 B1 2009. 12. 30.
(2006.01) A61P 31/04 (2006.01) C07D 417/12 (2006.01) A61P 31/12 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 05077945 PCT/US 05/003728
(74) Képviselõ: dr. Kiss Ildikó, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Eljárás kináz inhibitor 2-amino-tiazol-5-(aromás)-karboxamidok elõállítására
A leírás terjedelme 22 oldal (ezen belül 6 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 007 758 T2
A találmány mûszaki területe A jelen találmány 2¹amino-tiazol-5-(aromás)-karboxamidok köztitermékeire és kristályos formáira vonatkozik, amelyek kináz inhibitorként alkalmazhatók, például protein tirozin kináz és p38 kináz inhibitoraként.
5
A találmány háttere Az (I) képletû amino-tiazol-(aromás)-amidok 10
2
tett ideiglenes bejelentés elsõbbségének igénylésével (továbbiakban ’410 bejelentés), mindkét bejelentés bejelentõje azonos a jelen bejelentõvel, és tartalmuk referenciaként a leírás részét képezi] kezelésében alkalmazhatók. A (IV) képletû vegyület, az ’N¹(2¹klór-6-metil-fenil)2-[[6¹[4¹(2¹hidroxi-etil)-1-piperazinil]-2-metil-4pirimidinil]-amino]-5-tiazolkarboxamid az SRC/ABL inhibitora és onkológiai rendellenességek kezelésében alkalmazható.
15 amelyekben Ar jelentése aril- vagy heteroarilcsoport, L jelentése adott esetben jelen lévõ alkilén-kötõcsoport, és R2, R3, R4 és R5 jelentése a leírásban megadott, kináz inhibitorként alkalmazhatók, különösen protein tirozin kináz és p38 kináz inhibitoraként. Ezek várhatólag protein tirozin kinázzal kapcsolatos rendellenességek, például immunológiai és onkológiai rendellenességek [lásd US 6596746 számú szabadalmi iratot (röviden 746 szabadalom), amelynek bejelentõje azonos a jelen bejelentõvel, és amelynek tartalma referenciaként leírásunk részét képezi] és a p38 kinázzal kapcsolatos állapotok, például gyulladásos és immunállapotok [amelyeket az US 10/773790 számú, 2004. február 6¹án bejelentett szabadalmi bejelentésben ismertetnek az US 60/445410 számon 2003. február 6¹án bejelen-
(IV). 20
25
30
A ’410 bejelentésben többlépéses eljárást ismertet- 40 nek, amelynek során elõször egy N¹szubsztituálatlan amino-tiazolkarbonsav-metil- vagy ¹etil-észtert brómtiazolkarbonsav-észterré alakítanak terc-butil-nitrittel történõ diazotálással és ezt követõ CuBr2 kezeléssel, 45 például
A 2¹amino-tiazol-5-karboxamidok elõállításának más megközelítéseit a ’746 szabadalomban és a ’410 bejelentésben ismertetik. A ’746 szabadalomban olyan eljárást ismertetnek, amelynek során klór-tiazolt n¹BuLi-val kezelnek, majd fenil-izocianátokkal reagáltatják klór-tiazol-benzamidok keletkezése közben, amelyeket további feldolgozással, védõcsoport bevitele, klóratom aminocsoporttal történõ szubsztitúciója és védõcsoport eltávolítás után amino-tiazol-benzamid végtermékekké alakítanak, például
majd a kapott bróm-tiazol-észtereket a megfelelõ karbonsavakká hidrolizálják, és a savakat megfelelõ savkloridokká alakítják, például
,
,
50
majd végül a savkloridokat anilinekkel kapcsolva brómtiazol-benzamid köztitermékeket kapnak, amelyeket további feldolgozással amino-tiazol-benzamid végtermékekké alakítanak, például
. A 2¹amino-tiazol-5-karboxamidok elõállításának egyéb megközelítései magukban foglalják a 2¹amino- 60 2
tiazol-5-karbonsavak aminokkal történõ kapcsolását különféle kapcsolási körülmények, például DCC [Ro-
1
HU 007 758 T2
berts és munkatársai, J. Med. Chem. 15, 1310. old. (1972),], és DPPA [Marsham és munkatársai, J. Med. Chem. 34, 1594. old. (1991)] alkalmazásával. A fenti eljárásoknak vannak hátrányai a melléktermékek képzõdése, a drága kapcsolóreagensek alkalmazása, a kívánatosnál kisebb hozamok és a 2¹aminotiazol-5-karboxamid-vegyületek elõállításához szükséges több reakciólépés tekintetében. Ismert az N,N-dimetil-N’-amino-tiokarbonil)-formamidinek reakciója a¹halogén-ketonokkal és ¹észterekkel 5¹karbonil-2-amino-tiazolok képzõdése közben [lásd Lin, Y. és munkatársai, J. Heterocycl. Chem. 16, 1377 (1979); Hartmann, H. és munkatársai, J. Chem. Soc. Perkin Trans. 1, 4316 (2000); Noack, A. és munkatársai; Tetrahedron 58, 2137 (2002); Noack, A. és munkatársai, Angew. Chem. 113, 3097 (2001); és Kantlehner, W. és munkatársai, J. Prakt. Chem./Chem.¹Ztg. 338, 403 (1996)]. A b¹etoxi-akrilátok és tiokarbamidok reagáltatása 2¹amino-tiazol-5-karboxilátok elõállítására szintén ismert [lásd Zhao, R., és munkatársai, Tetrahedron Lett. 42, 2101 (2001)]. Azonban az akrilanilidek és krotonanilidek elektrofil brómozása során ismert módon mind aromás brómozás, mind az a,b-telítetlen szén-szén kettõs kötésekre történõ addíció végbemegy [lásd Autenrieth, Chem. Ber. 38, 2550 (1905); Eremeev és munkatársai, Chem. Heterocycl. Compd. Engl. Transl. 20, 1102 (1984)]. Fennáll az igény tehát új és hatékony eljárásokra 2¹amino-tiazol-5-karboxamidok elõállítására.
5
10
15
20
25
30 A találmány összefoglaló ismertetése A jelen találmány a (IV) képletû vegyület kristályos formáira vonatkozik. Az ábrák rövid ismertetése A találmányt a csatolt ábrákra való hivatkozással szemléltetjük. Az 1. ábra a (IV) képletû vegyület kristályos monohidrátjával kapott szimulált (alsó) (a szobahõmérsékleten generált atomkoordinátákból számított) és a kísérletileg meghatározott (felsõ) pXRD mintákat mutatja. A 2. ábra a (IV) képletû vegyület monohidrát kristályos formájának DSC és TGA görbéit mutatja. A 3. ábra mutatja a szimulált (alsó) (szobahõmérsékleten finomított atomparaméterekbõl) és a kísérleti (felsõ) pXRD mintákat a (IV) képletû vegyület kristályos butanolszolvátjára. A 4. ábra mutatja a szimulált (alsó) (–40 °C¹on finomított atomparaméterekbõl) és a kísérleti (felsõ) pXRD mintákat a (IV) képletû vegyület kristályos etanol szolvátjára. Az 5. ábra mutatja a szimulált (alsó) (szobahõmérsékleten finomított atomparaméterekbõl) és a kísérleti (felsõ) pXRD mintákat a (IV) képletû vegyület kristályos tiszta formájára (N¹6).
35
40
45
50
55
60 3
2
A 6. ábra mutatja a szimulált (alsó) (szobahõmérsékleten finomított atomparaméterekbõl) és a kísérleti (felsõ) pXRD mintákat a (IV) képletû vegyület kristályos tiszta formájára (T1H1–7). A találmány részletes ismertetése Rövidítések A hivatkozások megkönnyítésére az alábbi rövidítéseket alkalmazhatjuk a leírásban: Ph=fenil Bz=benzil t-Bu=terc-butil Me=metil Et=etil Pr=propil Iso-P=izopropil MeOH=metanol EtOH=etanol EtOAc=etil-acetát Boc=terc-butil-oxi-karbonil CBZ=karbobenzil-oxi vagy karbobenzoxi vagy benziloxi-karbonil DMF=dimetil-formamid DMF-DMA=N,N-dimetil-formamid-dimetil-acetál DMSO=dimetil-szulfoxid DPPA=difenil-foszforil-azid DPPF=1,1’-bisz(difenil-foszfino)-ferrocén HATU=O-benzotriazol-1-il¹N,N,N’,N’-tetrametilurónium-hexafluor-foszfát LDA=lítium-diizopropil-amid TEA=trietil-amin TFA=trifluor-ecetsav THF=tetrahidrofurán KOH=kálium-hidroxid K2CO3=kálium-karbonát POCl3=foszfor-oxi-klorid EDC vagy EDCI=3-etil-3’-(dimetil-amino)-propil-karbodiimid DIPEA=diizopropil-etil-amin HOBt=1-hidroxi-benzo-triazol-hidrát NBS=N-bróm-szukcinamid NMP=N-metil-2-pirrolidinon NaH=nátrium-hidrid NaOH=nátrium-hidroxid Na2S2O3=nátrium-tioszulfát Pd=palládium Pd¹C vagy Pd/C=szénhordozós palládium min=perc L=liter mL=milliliter mL=mikroliter g=gramm mg=milligramm mol=mól mmol=millimól meq=milliekvivalens RT vagy rt=szobahõmérséklet RBF=gömblombik ret. t.=HPLC retenciós idõ (perc)
1
HU 007 758 T2
sat vagy sat’d=telített aq.=vizes TLC=vékonyréteg-kromatográfia HPLC=nagy teljesítményû folyadékkromatográfia LC/MS=nagy teljesítményû folyadékkromatográfia/tömegspektrometria MS=tömegspektrometria NMR=magmágneses rezonancia op=olvadáspont DSC=differenciális pásztázó kalorimetria TGA=termogravimetriás analízis XRPD=röntgen-pordiffrakciós minta pXRD=röntgen-pordiffrakciós minta Definíciók A leírásban és az igénypontokban az alkalmazott kifejezések definíciói a következõk. Más utalás hiányában egy csoportra vagy kifejezésre megadott legelsõ definíció vonatkozik erre a csoportra vagy kifejezésre az egész leírásban és az igénypontokban, akár egyedileg, akár egy másik csoport részeként fordul elõ. Az „alkalmas oldószer” kifejezés a leírásban alkalmazva mind egy egyedüli oldószerre, mind az oldószerek elegyeire vonatkozik. Az oldószereket egy adott reakciólépéstõl függõen például aprotikus poláris oldószerek, például DMF, DMA, DMSO, dimetil-propilénkarbamid, N¹metil-pirrolidon (NMP) és hexametilfoszfortriamid; éter oldószerek, például dietil-éter, THF, 1,4-dioxán, metil-(terc-butil)-éter, dimetoxi-metán és etilénglikol-dimetil-éter; alkohol oldószerek, például MeOH, EtOH és izopropanol; halogéntartalmú oldószerek, például metilén-klorid, kloroform, szén-tetraklorid és 1,2-diklór-etán közül választhatjuk. Az oldószerek elegyei magukban foglalhatják a kétfázisú elegyeket is. A „sûrû szuszpenzió” kifejezés a leírásban alkalmazva a (IV) képletû vegyület telített oldatát és a (IV) képletû vegyület további mennyiségét jelenti, amelybõl a (IV) képletû vegyület és egy oldószer heterogén oldata keletkezik. A jelen találmány a (IV) képletû vegyület kristályos formáit is leírja alapvetõen tiszta formában. A leírásban alkalmazva az „alapvetõen tiszta” kifejezés 90%-nál nagyobb tisztaságú vegyületet jelent, beleértve a 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99 és 100%¹ot is. Példaként, a (IV) képletû vegyület kristályos formája alapvetõen tiszta lehet, ha tisztasága nagyobb mint 90%, ahol a fennmaradó, kevesebb mint 10% anyag a (IV) képletû vegyület egyéb formáit és/vagy az elõállításából származó reakciós és/vagy feldolgozási szennyezõdéseket tartalmazza. A (IV) képletû vegyület kristályos formája alapvetõen tiszta formában ezért gyógyszerkészítményekben alkalmazható, amelyek egyéb kívánt komponenseket, például segédanyagokat, hordozóanyagokat vagy eltérõ molekulaszerkezetû, hatásos kémiai entitásokat is tartalmaznak. Oldott állapotban a (IV) képletû vegyület kristályos formái kristályszerkezetüket elvesztik, és ezért ezeket a (IV) képletû vegyület oldatának nevezzük. A jelen találmány összes formája azonban alkalmazható folyé-
2
kony készítmények elõállítására, amelyekben a hatóanyag oldva vagy szuszpendálva van. Ezenkívül a (IV) képletû vegyület kristályos formái szilárd készítményekbe is bekeverhetõk. A (IV) képletû vegyület kristályos formáinak terápiá5 san hatékony mennyiségét gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal kombinálva állítjuk elõ a találmány szerinti gyógyszerkészítményeket. A „terápiásan hatékony mennyiség” kifejezés azt a mennyiséget 10 jelenti, amely önmagában beadva, vagy azt a mennyiséget, amely egy másik terápiás hatóanyaggal beadva hatékony a betegségnek vagy állapotnak, vagy a betegség vagy állapot kifejlõdésének megelõzésére, szuppresszálására vagy enyhítésére. Egyik kiviteli alakjában a jelen találmány a (IV) kép15 letû vegyület kristályos monohidrátját biztosítja.
20
(IV). 25
30
35
40
45
50
55
60 4
Egy másik kiviteli alakban a monohidrát forma alapvetõen tiszta formában van. Egy további kiviteli alakban a monohidrát forma alapvetõen tiszta formában van, ahol az alapvetõen tiszta 90%-nál nagyobb tisztaságot jelent. Egy további kiviteli alakban a (IV) képletû vegyület monohidrát formájára jellemzõ, hogy röntgen-pordiffrakciós mintája alapvetõen összhangban van az 1. ábrán bemutatottal. Egy további kiviteli alakban a (IV) képletû vegyület monohidrát formájára jellemzõ, hogy differenciális pásztázó kalorimetriás termogramja és termogravimetriás analízise alapvetõen összhangban van a 2. ábrán bemutatottakkal. Egy további kiviteli alakban a (IV) képletû vegyület monohidrát formájára jellemzõ, hogy röntgen-pordiffrakciós mintája (CuKa l=1,5418Å körülbelül 23 °C hõmérsékleten) négy vagy több 2q-értéket (vagy öt vagy több, hat vagy több, vagy 2q-értéket) tartalmaz a következõk csoportjából megválasztva: 18,0±0,2, 18,4±0,2, 19,2±0,2, 19,6±0,2, 21,2±0,2, 24,5±0,2, 25,9±0,2 és 28,0±0,2. Egy további kiviteli alakban a (IV) képletû vegyület monohidrát formájára jellemzõ, hogy röntgen-pordiffrakciós mintája (CuKa l=1,5418 Å körülbelül 23 °C hõmérsékleten) négy vagy több 2q-értéket (vagy öt vagy több, hat vagy több, vagy 2q-értéket) tartalmaz a következõk csoportjából megválasztva: 4,6±0,2, 11,2±0,2, 13,8±0,2, 15,2±0,2, 17,9±0,2, 19,1±0,2, 19,6±0,2, 23,2±0,2, 23,6±0,2. Egy további kiviteli alakban a (IV) képletû vegyület monohidrát formájára jellemzõ, hogy az elemicella-paraméterek közelítõleg a következõkkel azonosak: cellaméretek: a(Å)=13,862(1); b(Å)=9,286(1);
1
HU 007 758 T2
c(Å)=38,143(2); térfogat=4910(1) Å3; tércsoport: Pbca; molekula/elemi cella: 8; sûrûség (számított) (g/cm3): 1,300; ahol a vegyület mintegy –50 °C hõmérsékleten van. Egy további kiviteli alakban a (IV) képletû vegyület monohidrát formája egy vízmolekulát tartalmaz egy molekula (IV) képletû vegyületre vonatkoztatva. Egy további kiviteli alakban a jelen találmány a (IV) képletû vegyület kristályos butanol-szolvátját biztosítja.
(IV). Egy további kiviteli alakban a (IV) képletû vegyület butanol-szolvát formájára jellemzõ, hogy az elemicellaparaméterek közelítõleg a következõkkel azonosak: cellaméretek: a(Å)=22,8102(6); b(Å)=8,4691(3); c(Å)=15,1436(5); térfogat=2910,5(2) Å3; tércsoport: P21/a; molekula/elemi cella: 4; sûrûség (számított) (g/cm3): 1,283. Egy további kiviteli alakban a (IV) képletû vegyület kristályos butanol-szolvátjára jellemzõ, hogy röntgenpordiffrakciós mintája (CuKa l=1,5418Å körülbelül 23 °C hõmérsékleten) négy vagy több 2q-értéket (vagy öt vagy több, hat vagy több, vagy 2q-értéket) tartalmaz a következõk csoportjából megválasztva: 5,9±0,2, 12,0±0,2, 13,0±0,2, 17,7±0,2, 24,1±0,2 és 24,6±0,2. Egy további kiviteli alakban a jelen találmány gyógyszerkészítményt ismertet, amely a (IV) képletû vegyület legalább egy kristályos formájának terápiásan hatékony mennyiségét és gyógyszerészetileg elfogadható hordozót tartalmaz. Egy további kiviteli alakban a jelen találmány a (IV) képletû vegyület legalább egy kristályos formáját ismerteti, rák kezelésében történõ alkalmazásra. Egy további kiviteli alakban a jelen találmány a (IV) képletû vegyület legalább egy kristályos formáját ismerteti onkológiai rendellenességek kezelésében történõ alkalmazásra, ahol a rendellenesség krónikus mielogén leukémia (CML), gasztrointesztinális támasztószöveti tumor (GIST), kissejtes tüdõrák (SCLC), nemkissejtes tüdõrák (NSCLC), petefészekrák, melanóma, masztocitózis, csírasejttumorok, akut mielogén leukémia (AML), gyermekgyógyászati szarkómák, mellrák, kolorektális rák, hasnyálmirigyrák és prosztatarák közül megválasztott. Egy további kiviteli alakban a jelen találmány a (IV) képletû vegyület legalább egy kristályos formájának alkalmazására vonatkozik onkológiai rendellenességek, például a fent ismertetettek kezelésére alkalmas gyógyszer elõállításában.
2
Egy további kiviteli alakban a jelen találmány a (IV) képletû vegyület legalább egy kristályos formájára vonatkozik a fentiekben ismertetett onkológiai rendellenességek kezelésében történõ alkalmazásra, amelyek 5 Gleevec®¹re (STI-571) rezisztensek vagy intoleránsak. A jelen találmány a találmány fent ismertetett különféle aspektusainak összes kombinációját magában foglalja. Magától értetõdõ, hogy a jelen találmány bármely vagy összes kiviteli alakja összekapcsolható bár10 mely más kiviteli alakkal, és így a találmány további kiviteli alakjait nyerjük. Ezenkívül, egy kiviteli alak bármely eleme kombinálható bármely kiviteli alak bármely vagy összes elemével, hogy további kiviteli alakokat nyerjünk. 15 Használhatóság A találmány szerint elõállított 1. igénypont szerinti vegyület protein tirozin kinázokat gátol, különösen az Src-családba tartozó kinázokat, mint például az Lck, 20 Fyn, Lyn, Src, Yes, Hck, Fgr és Blk, és ily módon protein tirozin kinázzal kapcsolatos rendellenességek, például immunológiai és onkológiai rendellenességek kezelésében alkalmazhatók, beleértve a megelõzést és a gyógyítást is. Az 1. igénypont szerinti vegyület receptor 25 tirozin kinázokat is gátolhat, beleértve a HER1¹et és HER2¹t, ezért proliferatív rendellenességek, például pikkelysömör és rák kezelésében is alkalmazható. A fenti vegyületek HER1¹et és egyéb receptor kinázokat gátló képessége lehetõvé teszi ezek antiangiogén 30 szerként történõ alkalmazását különféle rendellenességek, például rák és diabéteszes retinopátia kezelésére. A „protein tirozin kinázzal kapcsolatos rendellenességek” kifejezés azokra a rendellenességekre vonatkozik, amelyek normálistól eltérõ tirozin kináz aktivitásból 35 származnak, és/vagy amelyek egy vagy több fenti enzim gátlásával enyhíthetõk. Például az Lck inhibitorok értékesek számos ilyen rendellenesség kezelésében (például autoimmun betegségek kezelésében), mivel az Lck gátlás blokkolja a T¹sejt-aktiválást. A T¹sejt által 40 mediált betegségek kezelése, beleértve a T¹sejt-aktiválás és proliferáció gátlását, különösen elõnyös alkalmazását jelenti az 1. igénypont szerinti vegyületeknek, amelyeket az itt ismertetett eljárás szerint állítunk elõ. Az 1. igénypont szerinti vegyület protein tirozin ki45 názzal kapcsolatos rendellenességek kezelésében történõ alkalmazására példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – a rendellenességek széles skálájának kezelése, mint például: transzplantátum [például szervtranszplantátum, akut transzplantátum vagy hete50 rograft vagy homograft (például amelyet égés kezelésére alkalmaznak)] kilökõdése; ischemiás vagy reperfúziós sérülés elleni védelem, például szervtranszplantáció, szívizominfarktus, stroke vagy egyéb okok miatt létrejövõ ischemiás vagy reperfúziós sérülés; transz55 plantáció tolerancia indukálása; arthritis (például reumatoid arthritis, pszoriázisos arthritis vagy csontarthritis); sclerosis multiplex; krónikus elzáródásos tüdõbetegség (COPD), például emfizéma; gyulladásos bélbetegség, beleértve a fekélyes vastagbélgyulladást és a 60 Crohn-betegséget; lupus (szisztémás lupus erythema5
1
HU 007 758 T2
tosis); grafit vs. host betegség; T¹sejt által mediált túlérzékenységek, beleértve a kontakt túlérzékenységet, a késleltetett típusú túlérzékenységet és a gluténérzékeny enteropátiát (celiac betegség, lisztérzékenység); pikkelysömör; kontakt dermatitísz (beleértve a szömörce által kiváltottat); Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladás; Sjogren-féle szindróma; autoimmun pajzsmirigytúlmûködés, például Graves-betegség; Addison-féle betegség (a mellékvese autoimmun betegsége); poliglanduláris autoimmun betegség (poliglanduláris autoimmun szindrómaként is ismert); autoimmun hajhullás; vészes vérszegénység; vitiligo; autoimmun hipofízis elégtelenség; Guillain–Barre-szindróma; egyéb autoimmun betegségek; rákok, beleértve azokat a rákokat, ahol az Lek- vagy egyéb Src-családbeli kinázok, például az Src aktivált vagy túlexpresszált, például vastagbél-karcinóma és thymoma, és azokat a rákokat, ahol az Src-családba tartozó kinázok aktivitása elõsegíti a tumoros növekedést vagy túlélést; glomerulonephritis; szérumbetegség; csalánkiütés; allergiás betegségek, például légzési allergiák (asztma, szénanátha, allergiás rhinitis) vagy bõrallergiák; szklerodermia; mycosis fungoides; akut gyulladásos reakciók (például akut légzési distress szindróma és ischemiás reperfúziós sérülés); dermatomyositis; alopecia areata; krónikus, napfény okozta dermatitis; ekcéma; Behcet-betegség; Pustulosis palmoplantaris; Pyoderma gangrenum; Sezary-szindróma; atópiás dermatitis; szisztémás szklerózis; és morphea. A találmány szerinti vegyületek rákok kezelésére is alkalmazhatók, mint például a krónikus mielogén leukémia (CML), gyomor-bél rendszeri támasztószöveti tumor (GIST), kissejtes tüdõrák (SCLC), nemkissejtes tüdõrák (NSCLC), petefészekrák, melanóma, mastocytosis, csírasejttumorok, akut mielogén leukémia (AML), gyermekgyógyászati szarkómák, mellrák, kolorektális rák, hasnyálmirigyrák, prosztatarák és egyéb, protein tirozin kinázokkal, mint például Src-vel, BCR-ABL-lel vagy c¹KITtel ismerten kapcsolatos rákok. A találmány szerinti vegyületek olyan rákok kezelésében is alkalmazhatók, amelyek rezisztensek azokra a kemoterápiás szerekre, amelyek a BCR-ABL¹t és c¹KIT¹et célozzák, mint például a Gleevec® (STI-571). A találmány egyik kiviteli alakjában például a (IV) képletû vegyület (beleértve – a korlátozás szándéka nélkül – a fenti vegyület fentiekben leírt kristályos formáit is, például a kristályos monohidrátot) olyan betegek kezelésére alkalmazható, akik Gleevec®-cel (STI-571) szemben rezisztensek vagy nem bírják azt elviselni, például a fentiekben említettek szerint krónikus mieloid leukémiák (CML) vagy egyéb rákok (beleértve az egyéb leukémiákat is) esetén. A találmány egy másik kiviteli alakjában az 1. igénypont szerinti vegyületet legalább egy daganatellenes szerrel együtt adagoljuk. A leírásban alkalmazva a „daganatellenes szer” vagy „rákellenes szer” kifejezés azonos jelentésû a „kemoterápiás szer” és/vagy „antiproliferatív szer” kifejezéssel, és olyan vegyületekre utal, amelyek megakadályozzák a rák vagy hiperproliferatív sejtek szaporodását. Az antiproliferatív szerek azáltal akadályozzák
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
meg a rákos sejtek szaporodását, hogy: (1) gátolják a sejt DNS¹t replikáló képességét, és (2) sejthalált és/vagy apoptózist indukálnak a rákos sejtekben. Az antiproliferatív citotoxikus szerként és/vagy antiproliferatív szerként alkalmazható vegyületek osztályaiba tartoznak a következõk: Alkilezõszerek (beleértve – a korlátozás szándéka nélkül – a nitrogénmustárt, etilén-imin-származékokat, alkilszulfonátokat, nitrozokarbamidokat és triazinokat): uracilmustár, Chlormethine, ciklofoszfamid (Cytoxan®), Ifosfamide, Melphalan, Chlorambucil, Pipobroman, trietilén-melamin, trietiléntiofoszforamin, Busulfan, Carmustine, Lomustine, Streptozocin, Dacarbazine és Temozolomide. Antimetabolitok (beleértve – a korlátozás szándéka nélkül – a folsavantagonistákat, pirimidinanalógokat, purinanalógokat és adenozin dezamináz inhibitorokat): Methotrexate, 5¹fluoruracil, Floxuridine, Cytarabine, 6¹merkaptopurin, 6¹tioguanin, Fludarabine-foszfát, Pentostatine és Gemcitabine. Természetes termékek és származékaik (például vinka alkaloidok, tumorellenes antibiotikumok, enzimek, limfokinek és epipodofillotoxinok): Vinblastine, Vincristine, Vindesine, Bleomycin, Dactinomycin, Daunorubicin, Doxorubicin, Epirubicin, Idarubicin, Ara¹C, paclitaxel (a paclitaxel kereskedelmileg mint Taxol® hozzáférhetõ), Mithramycin, Deoxyco-formycin, Mitomycin¹C, L¹aszparagináz, interferonok (különösen IFN–a), Etoposide és Teniposide. Egyéb antiproliferatív citotoxikus szerek és/vagy antiproliferatív szerek a navelbene, CPT¹11, anastrazole, letrazole, capecitabine, reloxafine, ciklofoszfamid, ifosamide és droloxafine. A „sugárterápia” kifejezés magában foglalja a – korlátozás szándéka nélkül – a röntgensugarakat vagy gamma-sugarakat, amelyeket egy külsõleg alkalmazott forrásból, például egy sugárnyalábból vagy kis radioaktív források implantálásával juttatunk be. A sugárterápia használható lehet a találmány szerinti vegyületekkel kombinációban. A következõk szintén használhatók a találmány szerinti vegyületekkel kombinációban adva. A mikrotubulusokra ható szerek megzavarják a sejtmitózist és a szakmában jól ismertek antiproliferatív citotoxikus aktivitásukról. A mikrotubulusokra ható szerek, amelyek a találmány értelmében alkalmazhatók – a korlátozás szándéka nélkül – az allocolchicine (NSC 406042), Halichondrin B (NSC 609395), colchicine (NSC 757), colchicine-származékok (például NSC 33410), dolastatin 10 (NSC 376128), maytansine (NSC 153858), rhizoxin (NSC 332598), paclitaxel (Taxol®, NSC 125973), Taxol® származékok [például, származékok (például NSC 608832), thiocolchicine NSC 361792], tritil-cisztein (NSC 83265), vinblastine-szulfát (NSC 49842), vincristine-szulfát (NSC 67574), természetes és szintetikus epothilonok, többek között – a korlátozás szándéka nélkül – az epothilone A, epothilone B, epothilone C, epothilone D, desoxyepothilone A, desoxyepothilone B, [1S-[1R*,3R*(E),7R*,10S*,11R*,12R*,16S*]]7–11-dihidroxi-8,8,10,12,16-pentametil-3-[1¹metil-2-
1
HU 007 758 T2
( 2 ¹ m e t i l - 4 - t i a z o l i l ) - e t e n i l ] - 4 - a z a - 1 7 - o x a b i c i klo[14.1.0]heptadekán-5,9-dion (US 6262094 számú, 2001. július 17¹én engedélyezett szabadalomban ismertetve), [1S-[1R*,3R*(E),7R*,10S*,11R*,12R*,16S*]]-3[2¹[2¹(amino-metil)-4-tiazolil]-1-metil-etenil]-7,11-dihidroxi-8,8,10,12,16-pentametil-4–17-dioxabiciklo[14.1.0]heptadekán-5,9-dion (USSN 09/506481 számú, 2000. február 17¹én bejelentett szabadalmi bejelentésben és a leírás 7. és 8. példájában ismertetve), [1S[1R*,3R*(E),7R*,10S*,11R*,12R*,16S*]]-7,11-dihidroxi8,8,10,12,16-pentametil-3-[1¹metil-2-(2¹metil-4-tiazolil)etenil]-4-aza-17-oxabiciklo[14.1.0]-heptadekán-5,9-dion, [1S-[1R*,3R*(E),7R*,10S*,11R*,12R*,16S*]]-3[2¹[2¹(amino-metil)-4-tiazolil]-1-metil-etenil]-7,11-dihidroxi-8,8,10,12,16-pentametil-4,17-dioxabiciklo[14.1.0]heptadekán-5,9-dion és származékaik; és egyéb mikrotubulus roncsolószerek. További daganatellenes szerek közé tartozik a discodermolide [lásd Service, (1996) Science, 274, 2009], estramustine, nocodazole, MAP4 és hasonlók. Ilyen szerekre példákat a tudományos és a szabadalmi irodalom is ismertet, lásd például Bulinski, J. Cell Sci. 110, 3055 3064 (1997); Panda, Proc. Natl. Acad. Sci. USA 94, 10560–10564 (1997); Muhlradt, Cancer Res. 57, 3344–3346 (1997); Nicolaou, Nature 387, 268–272 (1997); Vasquez, Mol. Biol. Cell. 8, 973–985 (1997); Panda, J. Biol. Chem. 271., 29 807–29 812 (1996). Amennyiben szükség van a kórosan proliferatív sejtek nyugalmi állapotba hozására a találmány szerinti kemoterápiás módszerekkel történõ kezeléssel együtt vagy azt megelõzõen, hormonok és szteroidok (beleértve szintetikus analógokat is) adhatók a betegnek: 17a-etinil-ösztradiol, Dietil-stilbestrol, tesztoszteron, prednizon, Fluoximesterone, Dromostanolon-propionát, Tesztolakton, Megestrol-acetát, metil-prednizolon, metil-tesztoszteron, Prednizolon, Triamcinolone, Chlorotrianisene, hidroxi-progeszteron, Amino-gluthetimide, Estramustine, Medroxiprogesteron-acetát, Leuprolid, Flutamide, Toremifene, Zoladex. A találmány szerinti kombinációs kemoterápiás módszerekben történõ alkalmazásra megfelelnek továbbá az antiangiogén szerek, például a mátrix metalloproteináz inhibitorok és egyéb VEGF inhibitorok, például anti-VEGF antitestek, és a kis molekulák, például ZD6474 és SU6668 szintén ideértendõk. A Genetech anti-Her2 antitestjei is alkalmazhatók. Megfelelõ EGFR inhibitor az EKB-569 (irreverzíbilis inhibitor). Idetartoznak továbbá az EGFR¹re immunspecifikus Imclone antitest C225 és az src inhibitorok. Antiproliferatív citosztatikus szerként történõ alkalmazásra alkalmas továbbá a Casodex™, amely az androgénfüggõ karcinómákat nem szaporodóvá teszi. A citosztatikus szerek további példája az antiösztrogén Tamoxifen, amely az ösztrogénfüggõ mellrák proliferációját vagy növekedését gátolja. A celluláris proliferatív jelátvitel inhibitorai citosztatikus szerek. Példaként említhetõ az epidermális növekedési faktor inhibitorok, Her¹2 inhibitorok, MEK¹1 kináz inhibitorok, MAPK kináz inhibitorok, PI3 inhibitorok, Src kináz inhibitorok és PDGF inhibitorok.
2
Amint említettük, bizonyos antiproliferatív szerek antiangiogén és antivaszkuláris hatású szerek, és ezek a szolid tumorok vérellátásának megszakításával hozzák nyugalmi állapotba a rákos sejteket azáltal, hogy 5 megfosztják azokat a tápanyagtól. Alkalmazható továbbá a kasztrálás is, amely az androgénfüggõ karcinómák burjánzását leállítja. Az éheztetés, a vérellátás sebészeti megszakításától eltérõ eszközökkel, a citosztatikus szerek további példáját képviseli. Az antivaszku10 láris citosztatikus szerek speciális osztályát alkotják a combretastatinok. A citosztatikus szerek további példái közé tartoznak a MET kináz inhibitorok, MAP kináz inhibitorok, a nemreceptor és receptor tirozin kinázok inhibitorai, az integrin jeladás inhibitorai és az inzulinsze15 rû növekedési faktor receptorok inhibitorai. Alkalmasak továbbá az antraciklinek (például daunorubicin, doxorubicin), citarabin (ara¹C; Cytosar-U®); 6¹tioguanin (Tabloid®), mitoxantron (Novantrone®) és etopozid (VePesid®), amszakrin (AMSA) és a csupa20 transz retinsav (ATRA). A találmány szerinti vegyületek BCR-ABL inhibitorokkal kombinációban is alkalmazhatók, mint például – a korlátozás szándéka nélkül – a Gleevec® (imatinib, STI-571) vagy az AMN-107, az alábbi képletû vegyület: 25
30 .
35
40
45
50
55
60 7
A találmány szerinti vegyületek rákellenes vegyületekkel kombinációban is alkalmazhatók, mint például a fentanyl, doxorubicin, interferon alfa¹n3, palonosetron dolasetron anastrozole, exemestane, bevacizumab, bicalutamide, ciszplatin, dacarbazine, cytarabine, clonidine, epirubicin, levamisole, toremifene, fulvestrant, letrozole, tamsulosin, gallium-nitrát, trastuzumab, altretamine, hidroxikarbamid, ifosfamide, interferon alfacon-1, gefitinib, granisetron, leuprorelin, dronabinol, megestrol, pethidine, promethazine, morfin, vinorelbine, pegfilgrastim, filgrastim, nilutamide, thietylperazine, leuprorelin, pegaspargase, muromonab-CD3, porfímer-nátrium, ciszplatin, abarelix, capromab, szamárium SM153 lexidronam, paclitaxel, docetaxel, etoposide, triptorelin, valrubicin, nofetumomab merpentan technécium 99m Tc, vincristine, capecitabine, streptozocin és ondansetron. Tehát a találmány eljárásokat biztosít különféle rákok kezelésére, beleértve – a korlátozás szándéka nélkül – a következõket: karcinóma, beleértve a hólyag (beleértve a felgyorsult és áttételes hólyagrákot), a mell, a vastagbél (beleértve a kolorektális rákot), a vese, a máj, a tüdõ (beleértve a kissejtes és nemkissejtes tüdõrákot és a tüdõ adenokarcinómát), az ovárium, a prosztata, a herék, a húgy- és ivarszervi traktus, a nyirokrendszer, a végbél, a gége, a hasnyálmirigy (beleértve az exokrin hasnyálmirigy-karcinómát), a nyelõcsõ, a gyomor, az epehó-
1
HU 007 758 T2
lyag, a méhnyak, a pajzsmirigy és a bõr karcinómáját (beleértve a pikkelysejtes karcinómát); a nyirokeredetû hematopoietikus tumorok, beleértve a leukémiát, akut limfocitás leukémiát, akut limfoblasztos leukémiát, B¹sejtes limfómát, T¹sejtes limfómát, Hodgkin-limfómát, nem-Hodgkin-limfómát, hajas sejtes limfómát, hisztiocitás limfómát és Burketts-limfómát; mieloid eredetû hematopoietikus tumorok, beleértve az akut és krónikus mielogén leukémiákat, mielodiszplasztikus szindrómát, mieloid leukémiát, és promielocitás leukémiát; a központi és perifériás idegrendszer tumorjai, beleértve az asztrocitómát, neuroblasztómát, gliómát és schwannomákat; mezenkimális eredetû tumorok, beleértve a fibroszarkómát, rabdomioszarkómát és csontszarkómát; és egyéb tumorok, beleértve a melanómát, xenoderma pigmentosumot, keratoactanthomát, szeminomát, pajzsmirigytüszõrákot és teratokarcinómát. A jelen találmány eljárásokat biztosít számos nem rákos proliferatív betegség kezelésére. A találmány alkalmazható GIST, mellrák, hasnyálmirigyrák, vastagbélrák, NSCLC, CML és ALL, szarkóma és különféle gyermekgyógyászati rákok kezelésére. A találmány szerinti vegyületek protein tirozin kináz inhibitorok, és mint olyanok, onkológiai rendellenességek mellett immunológiai rendellenességek kezelésében is alkalmazhatók. Az US 6596746 számú szabadalmi iratban ismertetik a vegyület használhatóságát immunológiai rendellenességek esetében, és ez a dokumentum szolgál referenciaként a vegyület ismertetésére ilyen immunológiai rendellenességek esetén. A jelen találmány gyógyszerkészítményre is vonatkozik, amely rák kezelésében alkalmazható a találmány szerinti kombinációk terápiásan hatékony mennyiségének gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagokkal vagy hígítóanyagokkal vagy anélkül történõ beadásával. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények antiproliferatív szert vagy szereket, az 1. igénypont szerinti vegyületet és gyógyszerészetileg elfogadható hordozót tartalmaznak. Az eljárás egy daganatellenes szernek az 1. igénypont szerinti vegyülettel kombinációban történõ alkalmazásával jár. A találmány szerinti készítmények tartalmazhatnak továbbá egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható további komponenst, például alumot, stabilizátorokat, antimikróbás szereket, puffereket, színezõanyagokat, aromaanyagokat, adjuvánsokat és hasonlókat. A találmány szerinti daganatellenes szerek, vegyületek és készítmények orálisan vagy parenterálisan adhatók be, beleértve az intravénás, intramuszkuláris, intraperitoneális, szubkután, rektális és helyi adagolási módokat. A jelen találmány biztosítja továbbá a találmány szerinti eljárással elõállított vegyületek alkalmazását gyógyszerkészítmények elõállítására, amelyek Src-kinázzal kapcsolatos állapotok kezelésére alkalmasak, beleértve a fent említett állapotokat. Ezek a készítmények egyéb terápiás szereket is tartalmazhatnak. A gyógyszerkészítményeket szokásos szilárd vagy folyékony vivõanyagok vagy hígítóanyagok, valamint a
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 8
2
kívánt beadási módnak megfelelõ típusú gyógyszerészeti adalékok (például segédanyagok, kötõanyagok, konzerválószerek, stabilizátorok, aromaanyagok stb.) alkalmazásával formálhatjuk, a gyógyszerkészítésben járatos szakember által ismert módszerek alkalmazásával. Az említett gyógyszerkészítmények beadhatók bármely módon, amely a kezelendõ állapot esetén megfelelõ, ami a helyspecifikus kezelés szükségességétõl vagy a bejuttatandó hatóanyag mennyiségétõl függ. A helyi beadás általában elõnyös a bõrrel kapcsolatos betegségeknél, és a szisztémás kezelés elõnyös a rákos vagy rákot megelõzõ állapotok esetén, noha egyéb bejuttatási módok is szóba jöhetnek. Például az 1. igénypont szerinti vegyületeket bejuttathatjuk orálisan, például tabletták, kapszulák, granulák, porok vagy folyékony készítmények formájában, beleértve a szirupokat; helyileg, például oldatok, szuszpenziók, gélek vagy kenõcsök formájában; szublinguálisan; bukkálisan; parenterálisan, például szubkután, intravénás, intramuszkuláris vagy intrasternális injekciós vagy infúziós technikákkal (például steril injektálható vizes vagy nem vizes oldatként vagy szuszpenzióként); nazálisan, például inhaláló spray segítségével; helyileg, például krém vagy kenõcs formájában; rektálisan, például kúp formájában; vagy liposzomálisan. Nem toxikus, gyógyszerészetileg elfogadható vivõanyagokat vagy hígítóanyagokat tartalmazó dózisegység készítmények is alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárással elõállított 1. igénypont szerinti vegyületek beadhatók azonnali felszabadulást vagy nyújtott felszabadulást biztosító készítmények formájában. Az azonnali felszabadulás vagy nyújtott felszabadulás megfelelõ gyógyszerkészítményekkel vagy, különösen nyújtott felszabadulás esetében, különféle eszközökkel, például szubkután implantátumokkal vagy ozmotikus pumpákkal érhetõ el. Helyi beadásra alkalmas összetételekre példaként említhetõk a topikális hordozók, például a PLASTIBASE® (ásványolaj polietilénnel gélesítve). Az orális beadásra alkalmas készítményekre példaként említhetõk a szuszpenziók, amelyek tartalmazhatnak például mikrokristályos cellulózt a terjedelem biztosítására, alginsavat vagy nátrium-alginátot szuszpendálószerként, metil-cellulózt viszkozitásfokozóként és édesítõ- vagy aromaanyagokat a szakember számára ismertek közül; és az azonnali felszabadulást biztosító tabletták, amelyek tartalmazhatnak például mikrokristályos cellulózt, dikalcium-foszfátot, keményítõt, magnézium-sztearátot és/vagy laktózt és/vagy egyéb segédanyagokat, kötõanyagokat, extendereket, dezintegráló szereket, hígítóanyagokat és síkosítóanyagokat a szakember számára ismertek közül. Az 1. igénypont szerinti vegyület orálisan is bejuttatható szublinguális és/vagy bukkális beadással, például öntött, kompresszált vagy fagyasztva szárított tabletták formájában. A készítmények például tartalmazhatnak gyorsan oldó hígítóanyagokat, például mannitot, laktózt, szacharózt és/vagy ciklodextrineket. Az ilyen készítmények tartalmazhatnak továbbá nagy molekulatömegû segédanyagokat, például cellulózokat (AVICEL®¹t) vagy polietilén-
1
HU 007 758 T2
glikolokat (PEG¹et); segédanyagot a nyálkához való tapadás elõsegítésére, például hidroxi-propil-cellulózt (HPC¹t), hidroxi-propil-metil-cellulózt (HPMC¹t), nátrium-karboxi-metil-cellulózt (SCMC¹t), és/vagy maleinsavanhidrid-kopolimert (például GANTREZ®¹t); és a felszabadulást szabályozó szereket, például poliakrilsav-kopolimert (például CARBOPOL 934®¹t). Síkosítóanyagok, csúsztatóanyagok, aromaanyagok, színezõanyagok és stabilizátorok is alkalmazhatók az elõállítás és felhasználás megkönnyítésére. Az orális beadásra alkalmas összetételek egy példája a következõ: (IV) képletû vegyület, laktóz-monohidrát (intragranuláris fázis), mikrokristályos cellulóz (intragranuláris fázis), kroszkarmellóz-nátrium (intragranuláris fázis), hidroxi-propil-cellulóz (intragranuláris fázis), mikrokristályos cellulóz (extragranuláris fázis), kroszkarmellóz-nátrium (extragranuláris fázis) és magnézium-sztearát (extragranuláris fázis). A nazális aeroszol vagy inhalációs beadásra alkalmas készítmények példái közé tartoznak az oldatok, amelyek például benzil-alkoholt vagy egyéb alkalmas konzerválószereket, abszorpciós promotereket az abszorpció és/vagy biológiai hasznosíthatóság fokozására, és/vagy egyéb szolubilizáló- vagy diszpergálószereket tartalmazhatnak szakember számára ismert ilyen anyagok közül. A parenterális beadásra alkalmas készítményekre példaként említhetõk az injektálható oldatok vagy szuszpenziók, amelyek tartalmazhatnak például megfelelõ nem toxikus, parenterálisan elfogadható hígítóanyagokat vagy oldószereket, például mannitot, 1,3butándiolt, vizet, Ringer-oldatot, izotóniás nátrium-klorid-oldatot vagy egyéb alkalmas diszpergáló vagy nedvesítõ- és szuszpendálószereket, beleértve a szintetikus mono- vagy diglicerideket, és a zsírsavakat, például olajsavat. A rektális beadásra alkalmas készítményekre példaként említhetõk a kúpok, amelyek például megfelelõ, nem irritáló segédanyagokat, így például kakaóvajat, szintetikus glicerid-észtereket vagy polietilénglikolokat tartalmazhatnak, amelyek közönséges körülmények között szilárdak, azonban a rektális üregben cseppfolyósodnak és/vagy oldódnak, ezáltal a hatóanyagot szabaddá teszik. Az 1. igénypont szerinti vegyület hatékony mennyisége szakember által ismert módon határozható meg, és ez például emlõsök esetén mintegy 0,05–100 mg hatóanyag/testtömeg¹kg dózismennyiség lehet naponta, amelyet egyetlen dózisban vagy több osztott dózisban adhatunk be, például naponta 1–4 alkalommal. Magától értetõdõ, hogy a speciális dózisszint és az adagolás gyakorisága bármely adott egyed esetén változhat, és különféle faktoroktól függ, beleértve az alkalmazott speciális vegyület aktivitását, a fenti vegyület metabolikus stabilitását és hatásának idõtartamát, az egyed faját, életkorát, testtömegét, általános egészségi állapotát, nemét és táplálkozását, a beadás módját és idejét, a kiürülés sebességét, a hatóanyag-kombinációt és az adott állapot súlyosságát. A kezelés elõnyös alanyai az állatok, még elõnyösebben az emlõs fajok, pél-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 9
2
dául az ember és a háziállatok, például kutya, macska, ló és hasonlók. Tehát, ha a „beteg” kifejezést alkalmazzuk a leírásban, ez a kifejezés az összes alanyt jelenti, legelõnyösebben az emlõs fajokat, amelyek Src kináz szintek közvetítésével befolyásolhatók. Intravénás adagolás esetén a (IV) képletû vegyületek kristályos formáit a találmány szerinti készítmények alkalmazásával adjuk be. Egyik kiviteli alakban a találmány szerinti vegyületeket a IV infúzióval adjuk be mintegy 10 perc–mintegy 3 óra, elõnyösen mintegy 30 perc–mintegy 2 óra, még elõnyösebben mintegy 45 perc–90 perc, és legelõnyösebben mintegy 1 óra idõtartam alatt. Tipikusan a vegyületeket intravénásan mintegy 0,5 mg/m2–65 mg/m2, elõnyösen mintegy 1 mg/m 2 –50 mg/m 2 , még elõnyösebben mintegy 2,5 mg/m2–30 mg/m2, és legelõnyösebben mintegy 25 mg/m2 dózisban adagoljuk. Szakember számára nem jelenthet problémát a mg/kg dózisok átszámítása mg/m2 dózisokra, figyelembe véve a beteg magasságát vagy testtömegét vagy mindkettõt (lásd például http://www.fda.gov/cder/cancer/animalframe.htm). Amint azt fent kifejtettük, a (IV) képletû vegyületek kristályos formáit beadhatjuk orálisan, intravénásan vagy mindkét módon. Közelebbrõl, a találmány szerinti eljárások magukban foglalják az adagolási protokollokat, például naponta egyszer 2–10 napon át, elõnyösen minden 3–9. napon, még elõnyösebben minden 4–8. napon, és legelõnyösebben minden 5. napon. Egyik kiviteli alakban 3 nap–5 hét vagy 4 nap–4 hét vagy 5 nap–3 hét, vagy 1 hét–2 hét idõtartamú köztes szakaszok vannak, amikor nincs kezelés. Egy másik kiviteli alakban a (IV) képletû vegyületek kristályos formáit beadhatjuk orálisan, intravénásan vagy mindkét módon naponta egyszer 3 napon át, 1 hét–3 hét idõtartamú köztes szakaszokkal, amikor nincs kezelés. Egy további kiviteli alakban a találmány szerinti vegyületeket, a (IV) képletû vegyületek kristályos formáit orálisan, intravénásan vagy mindkét módon beadhatjuk naponta egyszer 5 napon át, 1 hét–3 hét idõtartamú köztes szakaszokkal, amikor nincs kezelés. Egy másik kiviteli alakban a találmány szerinti vegyületek, a (IV) képletû vegyületek kristályos formái beadásának kezelési ciklusa egyszer naponta 5 egymás utáni napon át, és a kezelési ciklusok közötti periódus 2–10 nap vagy egy hét. Egy kiviteli mód szerint a találmány szerinti vegyületet, például a (IV) képletû vegyületet naponta egyszer adjuk 5 egymás utáni napon át, amelyet 2 nap követ, amikor nincs kezelés. A találmány szerinti vegyületek, a (IV) képletû vegyületek kristályos formái beadhatók továbbá orálisan, intravénásan vagy mindkét módon, egyszer 1–10 hetente, 2–8 hetente, 3–6 hetente, vagy 3 hetente. A találmány egy másik módszere szerint a találmány szerinti vegyületeket, a (IV) képletû vegyületek kristályos formáit 28 napos ciklusban adagoljuk, ahol a vegyületeket intravénásan adjuk az 1., 7. és 14. napon, és orálisan adjuk a 21. napon. Alternatív módon a találmány szerinti vegyületeket, a (IV) képletû vegyületek
1
HU 007 758 T2
kristályos formáit 28 napos ciklusban adagoljuk, ahol a (IV) képletû vegyületet orálisan adjuk az 1. napon és intravénásan adjuk a 7., 14. és 28. napon. A találmány szerinti kristályos vegyületek beadásának módszerei szerint a (IV) képletû vegyületeket addig adagoljuk, amíg a beteg reagál, például a tumor méretének csökkenésével, vagy amíg elérjük a dózist limitáló toxicitást. A találmány tárgykörébe esõ vegyületek proteinkináz inhibitor aktivitását az alábbiakban ismertetett eljárásokkal, vagy azok szakember számára kézenfekvõ módosításaival vizsgálhatjuk. Sejtvizsgálatok (1) Celluláris tirozin foszforilezés Jurkat T¹sejteket inkubálunk a tesztvegyülettel, majd CD3 elleni antitest (monoklonális antitest G19–4) hozzáadásával stimuláljuk azokat. A sejteket 4 perc elteltével, vagy más kívánt idõpontban lizáljuk NP¹40 detergenst tartalmazó lízispuffer hozzáadásával. A proteinek foszforilezését antifoszfotirozin immunblotting módszerrel detektáljuk. A vizsgált specifikus proteinek, például a ZAP¹70 foszforilezését anti-ZAP¹70 antitesttel történõ immunprecipitálással, majd antifoszfotirozin immunblottinggal detektáljuk. Az ilyen eljárásokat lásd például: Schieven, G. L., Mittler, R. S., Nadler, S. G., Kirihara, J. M., Bolen, J. B., Kanner, S. B. és Ledbetter, J. A., „ZAP¹70 tyrosine kinase, CD45 and T cell receptor involvement in UV and H2O2 induced T cell signal transduction”, J. Biol. Chem., 269, 20 718–20 726 (1994), és az ebben idézett referenciák. Az Lck inhibitorok az anti-CD3 antitestekkel indukált celluláris protein tirozin foszforilezését gátolják. A G19–4 elõállítását lásd Hansen, J. A., Martin, P. J., Bearty, P. G., Clark, E. A. és Ledbetter, J. A., „Human T lymphocyte cell surface molecules defined by the workshop monoclonal antibodies,” in Leukocyte Typing l, A. Bemard, J. Boumsell, J. Dausett, C. Mustein, és S. Schlossman, eds. (New York: Springer Verlag), 195–212. old. (1984); és Ledbetter, J. A., June, C. H., Rabinovitch, P. S., Grossman, A., Tsu, T. T. és Imboden, J. B., „Signal transduction through CD4 receptors: stimulatory vs. inhibitory activity is regulated by CD4 proximity to the CD3/T cell receptor”, Eur. J. Immunol., 18, 525 (1988). (2) Kalciumvizsgálat Az Lck inhibitorok blokkolják a kalcium mobilizációt anti-CD3 antitestekkel stimulált T¹sejtekben. A sejteket indo¹1 kalciumindikátor festékkel terheltük, antiCD3 antitesttel, például monoklonális G19–4 antitesttel kezeltük, és a kalciummobilizációt áramlásos citometria alkalmazásával mértük a kék/viola indo¹1 arány változásainak regisztrálásával [lásd Schieven, G. L., Mittler, R. S., Nadler, S. G., Kirihara, J. M., Bolen, J. B., Kanner, S. B. és Ledbetter, J. A., „ZAP¹70 tyrosine kinase, CD45 and T cell receptor involvement in UV and H2O2 induced T cell signal transduction”, J. Biol. Chem., 269, 20 718–20 726 (1994), valamint az ott idézett referenciák].
2
(3) Proliferációvizsgálatok Az Lck inhibitorok gátolják az anti-CD3 plusz antiCD28 antitestekkel szaporodásra serkentett normális humán perifériás vér T¹sejtek proliferációját. Egy 96 re5 zervoáros lemezt bevonunk CD3 elleni monoklonális antitesttel (például G19–4), az antitestet hagyjuk kötõdni, majd a lemezt mossuk. A lemezhez kötött antitest szolgál a sejtek stimulálására. A rezervoárba beadagoljuk a normális humán perifériás vér T¹sejteket a 10 tesztvegyülettel plusz anti-CD28 antitesttel együtt, hogy az együttes stimulálást biztosítsuk. Egy kívánt idõperiódus (például 3 nap) elteltével [3H]-timidint adunk a sejtekhez, és tovább inkubáljuk, hogy elõsegítsük a jelzés beépülését az újonnan szintetizált 15 DNS¹be, majd a sejteket összegyûjtjük, és szcintillációs számlálóval mérjük a sejtproliferációt. A találmányt a következõ példák szemléltetik, a korlátozás szándéka nélkül. 20
Példák
25
5. példa N-(2¹Klór-6-metil-fenil)-2-(6¹(4¹(3¹hidroxi-etil)piperazin-1¹il)-2-metil-pirimidin-4-il-amino)-tiazol-5karboxamid [(IV) képletû vegyület] elõállítása
30
(IV) 35 5A) 1¹(6¹Klór-2-metil-pirimidin-4¹il)-tiokarbamid
40
(5A) 6,13 g (42,7 mmol) 4¹amino-5-klór-2-metil-pirimidin 24 ml THF-fel készült, kevert szuszpenziójához 7,5 ml (63,6 mmol) etil-izotiocianátoformiátot adunk, és az elegyet visszafolyató hûtõ alatt forraljuk. 5 óra elteltével további 1,0 ml (8,5 mmol) és 10 óra elteltével utolsó 50 adagként 1,5 ml (12,7 mmol) etil-izotiocianáto-formiátot adunk hozzá, és az elegyet 6 órán keresztül tovább keverjük. A sûrû szuszpenziót vákuumban bepárolva eltávolítjuk az oldószer fõ tömegét, és a maradékhoz 6 ml heptánt adunk. A szilárd anyagot vákuumszûrés55 sel összegyûjtjük, és 2×5 ml heptánnal mossuk, így 8,01 g (68% hozam) etil-6-klór-2-metil-pirimidin-4-ilkarbamotioilkarbamát köztiterméket kapunk. 275 mg (1,0 mmol) etil-6-klór-2-metil-pirimidin-4-ilkarbamotioilkarbamát és 3,5 ekvivalens 1 N nátrium-hid60 roxid-oldatát keverés közben 50 °C¹on 2 órán keresztül 45
10
1
HU 007 758 T2
melegítjük. A kapott sûrû szuszpenziót 20–22 °C¹ra hûtjük. A szilárd anyagot vákuumszûréssel összegyûjtjük, vízzel mossuk, és szárítjuk. 185 mg 1¹(6¹klór-2-metilpirimidin-4¹il)-tiokarbamidot kapunk (91% hozam). 1H–NMR (400 MHz, DMSO-d ): d 2,51 (S, 3H), 7,05 (s, 6 1H), 9,35 (s, 1H), 10,07 (s, 1H), 10,91 (s, 1H); 13C–NMR (125 MHz, DMSO-d ) d: 25,25, 104,56, 6 159,19, 159,33,167,36, 180,91. 5B) (E)-N-(2¹Klór-6-metil-fenil)-3-etoxi-akrilamid
5
2
vákuumszûréssel összegyûjtjük, 10 ml hideg vízzel mossuk, és szárítjuk. 5,3 g (94,9% hozam) 2¹amino-N(2¹klór-6-metil-fenil)-tiazol-5-karboxamidot kapunk. 1 H–NMR (400 MHz, DMSO-d ) d 2,19 (s, 3H), 6 7,09–7,29 (m, 2H, J=7,5), 7,29–7,43 (d, 1H, J=7,5), 7,61 (s, 2H), 7,85 (s, 1H), 9,63 (s, 1H); 13C–NMR (125 MHz, DMSO-d ) d: 18,18, 120,63, 6 126,84, 127,90, 128,86, 132,41, 133,63, 138,76, 142,88, 159,45, 172,02.
10 5D) 2¹(6¹Klór-2-metil-pirimidin-4-il-amino)-N(2¹klór-6-metil-fenil)-tiazol-5-karboxamid
15 (5B) 59,5 g (0,42 mol) 2¹klór-6-metil-anilin és 68 ml (0,63 mol) piridin 600 ml THF-fel készült, hideg, kevert oldatához lassan, a hõmérsékletet 0–5 °C¹on tartva 84,7 g (0,63 mol) 3¹etoxi-akriloil-kloridot adunk. Az elegyet ezután felmelegítjük, és 20 °C¹on 2 órán keresztül keverjük. Az elegyhez 0–10 °C¹on 115 ml 1 N sósavat adunk. Az elegyet 310 ml vízzel hígítjuk, és a kapott oldatot vákuumban sûrû szuszpenzióvá koncentráljuk. A szuszpenziót 275 ml toluollal hígítjuk, és 15 percen keresztül 20–22 °C¹on, majd 1 órán keresztül 0 °C¹on keverjük. A szilárd anyagot vákuumszûréssel összegyûjtjük, 2×75 ml vízzel mossuk, és szárítjuk. 74,1 g (73,6% hozam) (E)-N-(2¹klór-6-metil-fenil)-3-etoxi-akrilamidot kapunk. 1H–NMR (400 MHz, DMSO-d ) d 1,26 (t, 3H, J=7 Hz), 6 2,15 (s, 3H), 3,94 (q, 2H, J=7 Hz), 5,58 (d, 1H, J=12,4 Hz), 7,10–7,27 (m, 2H, J=7,5 Hz), 7,27–7,37 (d, 1H, J=7,5 Hz), 7,45 (d, 1H, J=124 Hz), 9,28 (s, 1H); 13C–NMR (100 MHz, CDCl ) d: 14,57, 18,96, 67,17, 3 97,99, 126,80, 127,44, 129,07, 131,32, 132,89, 138,25, 161,09, 165,36.
20
5,00 g (18,67 mmol) 5C) vegyület és 3,65 g (22,4 mmol) 4,6-diklór-2-metil-pirimidin 65 ml THF-fel készült, kevert oldatához 21,1 g (65,36 mmol) 30 tö25 meg%¹os THF¹es nátrium-terc-butoxid-oldatot adunk lassan, hûtés közben, hogy a hõmérsékletet 10–20 °C¹on tartsuk. Az elegyet szobahõmérsékleten 1,5 órán keresztül keverjük, majd 0–5 °C¹ra hûtjük. Lassan hozzáadunk 21,5 ml 2 N sósavat, és az elegyet 30 0–5 °C¹on 1,75 órán keresztül keverjük. A szilárd anyag vákuumszûréssel összegyûjtjük, 15 ml vízzel mossuk, és szárítjuk. 6,63 g (86,4% hozam) 5D) vegyületet kapunk. 1H–NMR (400 MHz, DMSO-d ) d 2,23 (s, 3H), 2,58 (s, 6 3H), 6,94 (s, 1H), 7,18–7,34, (m, 2H, J=7,5), 35 7,34–7,46 (d, 1H, J=7,5), 8,31 (s, 1H), 10,02 (s, 1H), 12,25 (s, 1H).
40 5C) 2¹Amino-N-(2¹klór-6-metil-fenil)-tiazol-5karboxamid
45
(5C) 50 5,00 g (20,86 mmol) 5B vegyület 27 ml 1,4-dioxánnal és 27 ml vízzel készült elegyéhez –10–0 °C¹on 4,08 g (22,9 mmol) NBS¹t adunk. A sûrû szuszpenziót 20–22 °C¹ra melegítjük, és 3 órán keresztül keverjük. Hozzáadunk 1,60 g (21 mmol) tiokarbamidot, és az elegyet 80 °C¹ra melegítjük. 2 óra elteltével a kapott oldatot 20–22 °C¹ra hûtjük, és cseppenként hozzáadunk 4,2 ml tömény ammónium-hidroxidot. A kapott sûrû szuszpenziót vákuumban körülbelül fele térfogatra koncentráljuk, és 0–5 °C¹ra hûtjük. A szilárd anyagot
(5D)
55
60 11
5E) 5. példa 4,00 g (10,14 mmol) 5D) vegyület és 6,60 g (50,69 mmol) hidroxi-etil-piperazin elegyéhez 40 ml n¹butanolban 3,53 ml (20,26 mmol) DIPEA¹t adunk. A sûrû szuszpenziót 118 °C¹on 4,5 órán keresztül melegítjük, majd lassan szobahõmérsékletre hûtjük. A szilárd anyagot vákuumszûréssel összegyûjtjük, 5 ml n¹butanollal mossuk, és szárítjuk. Az 5,11 g terméket 80 ml forró, 80% EtOH/H2O elegyben oldjuk, és az oldatot szûréssel derítjük. A forró oldatot lassan 15 ml vízzel hígítjuk, és lassan szobahõmérsékletre hûtjük. A szilárd anyagot vákuumszûréssel összegyûjtjük, 5 ml 50% etanol/víz eleggyel mossuk, és szárítjuk. 4,27 g (83,2% hozam) N¹(2¹klór-6-metil-fenil)-2-(6¹(4¹(3¹hidroxi-etil)-piperazin-1¹il)-2-metil-pirimidin-4-il-amino)-tiazol-5-karboxamidot kapunk monohidrátként. 1H–NMR (400 MHz, DMSO-d ) d 2,23 (s, 3H), 2,40 (s, 6 3H), 2,42 (t, 2H, J=6), 2,48 (t, 4H, J=6,3), 3,50 (m, 4H), 3,53 (q, 2H, J=6), 4,45 (t, 1H, J=5,3), 6,04 (s, 1H), 7,25 (t, 1H, J=7,6), 7,27 (dd, 1H, J=7,6, 1,7), 7,40 (dd, 1H, J=7,6, 1,7), 8,21 (s, 1H), 9,87 (s, 1H), 11,47.
1
HU 007 758 T2
6. példa N-(2¹Klór-6-metil-fenil)-2-(6¹(4¹(3¹hidroxi-etil)piperazin-1¹il)-2-metil-pirimidin-4-il-amino)-tiazol-5karboxamid elõállítása 5
10 (IV) 120 mg (0,50 mmol) (E)-N-(2¹klór-6-metil-fenil)-3etoxi-akrilamid (5B) 0,75 ml THF-fel és 0,5 ml vízzel készült sûrû szuszpenziójához 98 mg (0,55 mmol) NBS¹t adunk 0 °C¹on. Az elegyet 20–22 °C¹on melegítjük, és 3 órán keresztül keverjük. Az elegyhez 100 mg (0,49 mmol) 1¹(6¹klór-2-metil-pirimidin-4¹il)-tiokarbamidot (5A) adunk, és a sûrû szuszpenziót 2 órán keresztül keverés közben visszafolyató hûtõ alatt forraljuk. A szuszpenziót 20–22 °C¹ra hûtjük, és a szilárd anyagot vákuumszûréssel összegyûjtjük. 140 mg (71% hozam) 2¹(6¹klór-2-metil-pirimidin-4-il-amino)-N-(2¹klór-6metil-fenil)-tiazol-5-karboxamidot (5D) kapunk. 1H–NMR (400 MHz, DMSO-d ) d 2,23 (s, 3H), 2,58 (s, 6 3H), 6,94 (s, 1H), 7,18–7,34, (m, 2H, J=7,5), 7,34–7,46 (d, 1H, J=7,5), 8,31 (s, 1H), 10,02 (s, 1H), 12,25 (s, 1H). Az 5D) vegyületet az 5E) lépésben leírtak szerint eljárva N¹(2¹klór-6-metil-fenil)-2-(6¹(4¹(3¹hidroxi-etil)-piperazin-1¹il)-2-metil-pirimidin-4-il-amino)-tiazol-5-karboxamiddá alakítjuk. Analitikai módszerek Szilárd fázisú magmágneses rezonancia (SSNMR) Az összes szilárd fázisú C¹13 NMR mérést Bruker DSX-400, 400 MHz NMR-spektrométerrel végeztük. A nagy feloldású spektrumokat nagy erõsségû proton szétkapcsolással és a TPPM pulzusszekvenciát és ramp amplitúdó keresztpolarizációt (RAMP¹CP) bûvös szög körüli forgatással (magic-angle spinning, MAS), mintegy 12 kHz¹en vettük fel [A. E. Bennett és munkatársai, J. Chem. Phys. 103, 6951 (1995); G, Metz, X. Wu és S. O. Smith, J. Magn. Reson, A. 110, 219–227 (1994)]. Mintegy 70 mg mintát, kaniszter-tervezésû cirkóniumrotorba helyezve alkalmaztunk minden kísérlethez. A kémiai eltolódásokat (5) belsõ adamantánra vonatkoztattuk a nagyfrekvenciás rezonanciát 38,56 ppm¹re állítva [W. L. Earl és D. L. VanderHart, J. Magn. Reson. 48, 35–54 (1982)]. Röntgen-pordiffrakció Szakember számára belátható, hogy a röntgendiffrakciós minta mérési hibával nyerhetõ, amely az alkalmazott mérési körülményektõl függ. Közelebbrõl, általánosan ismert, hogy a röntgendiffrakciós mintában az intenzitások ingadozhatnak az alkalmazott mérési körülményektõl függõen. Az is belátható továbbá, hogy a relatív intenzitások is változhatnak a kísérleti körülmé-
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 12
2
nyektõl függõen, és ennek megfelelõen az intenzitás pontos nagyságát nem kell figyelembe venni. Ezenkívül a diffrakciós szög mérési hibája egy szokásos röntgendiffrakciós mintában tipikusan körülbelül 5% vagy kevesebb, és az ilyen fokú mérési hibát figyelembe kell venni a fent említett diffrakciós szögek velejárójaként. Ennek következtében belátható, hogy a jelen találmány szerinti kristályformák nem korlátozódnak azokra a kristályformákra, amelyek röntgendiffrakciós mintája teljesen azonos a csatolt ábrákban bemutatott röntgendiffrakciós mintákkal. Bármely kristályforma, amely csatolt ábrákon bemutatott röntgendiffrakciós mintákkal lényegében azonos mintát mutat, a jelen találmány tárgykörébe tartozik. Szakember szaktudásához tartozik, hogy meg tudja állapítani a röntgendiffrakciós minták alapvetõ azonosságait. A (IV) vegyület kristályos formáinak a röntgenpordiffrakciós adatait Bruker GADDS (BRUKER AXS, Inc., 5465 East Cheryl Parkway Madison, WI 53711 USA) (General Area Detector Diffraction System) manuális chi platform goniométer alkalmazásával kaptuk. A pormintákat vékony falú üvegkapillárisokba helyeztük, amelyek átmérõje 1 mm vagy kisebb volt; a kapillárisokat az adatgyûjtés során forgattuk. A minta–detektor távolság 17 cm volt. A sugárzás Cu Ka (45 kV 111 mA, l=1,5418Å). Az adatokat 3<2q<35° esetén gyûjtöttük, a minta expozíciós ideje legalább 300 másodperc volt. Egykristály-röntgendiffrakció Az összes egykristályadatot Bruker–Nonius (BRUKER AXS, Inc., 5465 East Cheryl Parkway Madison, WI 53711 USA) Kappa CCD 2000 rendszerrel gyûjtöttük Cu Ka sugárzás (l=1,5418 Å) alkalmazásával, és csak a Lorentz-polarizációs faktorokra korrigáltuk. A mért intenzitásadatok indexálását és feldolgozását HKL2000 szoftver csomaggal [(Otwinowski, Z. & Minor, W. (1997) in Macromolecular Crystallography, eds. Carter, W. C. Jr & Sweet, R. M. (Academic, NY), 276 kötet, 307–326. old.) végeztük az úgynevezett „Collect program suite”-ban [Data collection and processing user interface: Collect: Data collection software, R. Hooft, Nonius B. V. (1998)]. A szerkezeteket közvetlen módszerekkel oldottuk fel, és a megfigyelt visszaverõdések alapján finomítottuk vagy SDP szoftver csomag (SDP, Structure Determination Package, Enraf-Nonius, Bohemia NY 11716, a szórási faktorok, beleértve az f’¹t és f’’¹t, az SDP szoftverben az „International Tables for Crystallography”, Kynoch Press, Birmingham, England, 1974; Vol IV, Tables 2.2A és 2.3.1 irodalmi helyrõl származtak) alkalmazásával kisebb helyi módosításokkal, vagy MAXUS krisztallográfiás csomag (maXus solution and refinement software suite: S. Mackay, C. J. Gilmore, C. Edwards, M. Tremayne, N. Stewart, K. Shankland, maXus: komputer program a kristályszerkezetek megoldására és finomítására a diffrakciós adatokból) alkalmazásával. A származtatott atomparamétereket (koordináták és hõmérsékleti faktorok) a teljes mátrixban a legki-
1
HU 007 758 T2
sebb négyzetek módszerével finomítottuk. A finomításokban minimalizált funkció a következõ volt: Sw(|Fo|–|Fc|)2. R definíció szerint S||Fo|–|Fc||S|Fo|, míg Rw=[Sw(|Fo|–|Fc|)2/Sw|Fo|2]1/2, ahol w egy megfelelõ súlyozófunkció, a megfigyelt intenzitások hibái alapján. A differenciatérképeket a finomítás összes fázisában megvizsgáltuk. A hidrogéneket idealizált helyzetekbe vittük be izotróp hõmérséklet faktorokkal, de egyik hidrogén-paramétert sem változtattuk meg. A származtatott atomparamétereket (koordináták és hõmérsékleti faktorok) finomítottuk a teljes mátrixban a legkisebb négyzetek módszerével. A finomításokban minimalizált funkció a következõ volt: Sw(|Fo||F c |) 2 . R definíció szerint S||F o |–|F c ||/S|F o |, míg Rw=[Sw(|Fo|–|Fc|)2/Sw|Fo|2]1/2, ahol w egy megfelelõ súlyozó funkció, a megfigyelt intenzitások hibái alapján. A differenciatérképeket a finomítás összes fázisában megvizsgáltuk. A hidrogéneket idealizált helyzetekbe vittük be izotróp hõmérséklet faktorokkal, de egyik hidrogénparamétert sem változtattuk meg. Differenciális pásztázó kalorimetria A kristályformák vizsgálatára alkalmazott DSC berendezés egy TA Instruments® model Q1000 volt. A DSC cella/minta kamrát 100 ml/perc sebességû ultratiszta nitrogéngázzal fúvattuk át. A berendezést nagy tisztaságú indiummal kalibráltuk. A mért mintahõmérséklet pontossága ezzel a módszerrel mintegy +/– 1 °C tartományban volt, és az olvadáshõ mintegy +/– 5% relatív hibán belül mérhetõ. A mintát egy nyitott alumínium DSC edénybe helyeztük, és egy üres referenciaedénnyel szemben mértük. Legalább 2 mg pormintát helyeztünk az edény aljára, és enyhén leütögettük, hogy az edénnyel jó kontaktust biztosítsunk. A mintatömegét pontosan mértük, és a milligramm századrészéig regisztráltuk. A készüléket 25 és 350 °C közötti hõmérséklet-tartományban 10 °C/perc melegítésre programoztuk. A hõáramot, amelyet egy mintatömeggel normalizáltunk, a mért mintahõmérséklettel szemben ábrázoltuk. Az adatokat watt/gramm (W/g) egységben adtuk meg. A görbe lefelé mutató endoterm csúcsokkal készítettük. Az endoterm olvadási csúcsokat extrapolált fellépési hõmérsékletre, csúcshõmérsékletre és olvadáshõre értékeltük ki ebben az analízisben. Termogravimetriás analízis (TGA) A kristályos formák vizsgálatára alkalmazott TGA készülék egy TAInstruments® model Q500 volt. A legalább 10 mg tömegû mintákat 10 °C/perc melegítési sebességgel analizáltuk 25 °C és mintegy 350 °C közötti hõmérséklet-tartományban. 8. példa N-(2¹Klór-6-metil-fenil)-2-(6¹(4¹(3¹hidroxi-etil)piperazin-1¹il)-2-metil-pirimidin-4-il-amino)-tiazol-5karboxamid (IV) kristályos monohidrátjának elõállítása Az alábbiakban vázolt kristályosítási eljárás egy példa a kristályos monohidrát forma elõállítására:
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 13
2
Bemérünk 48 g (IV) képletû vegyületet. Bemérünk mintegy 1056 ml (22 ml/g) etil-alkoholt vagy egyéb megfelelõ oldószert. Bemérünk mintegy 144 ml vizet. A szuszpenziót oldjuk mintegy 75 °C¹ra való melegítéssel. Adott esetben: kitisztítjuk a szûrõt oly módon, hogy a (IV) képletû vegyület 75 °C¹os oldatát az elõmelegített szûrõn keresztül a szedõbe vezetjük. A kioldóreaktort és a szállítóvonalakat 43 ml etanol és 5 ml víz elegyével átmossuk. A szedõ tartalmát 75–80 °C¹ra melegítjük, és 75–80 °C¹on tartjuk, hogy teljes oldódást érjünk el. Betöltünk mintegy 384 ml vizet olyan sebességgel, hogy a sarzs hõmérséklete 75 és 80 °C között maradjon. 75 °C¹ra hûtjük, és adott esetben behelyezzük a monohidrát oltókristályokat. Az oltókristályok nem elengedhetetlenek a monohidrát elõállításához, azonban a kristályosodás jobb szabályozását biztosítják. 70 °C¹ra hûtjük, és 70 °C¹on tartjuk körülbelül 1 órán keresztül. 70 °C¹ról 5 °C¹ra hûtjük 2 óra alatt, és a hõmérsékletet 0 és 5 °C között tartjuk legalább 2 órán keresztül. A kristályos szuszpenziót szûrjük. A szûrõpogácsát 96 ml etanol és 96 ml víz elegyével mossuk. Az anyagot £50 °C¹on vákuumban szárítjuk, amíg a víztartalom 3,4–4,1% KF szerint, így 41 g (85 M%) terméket kapunk. Alternatív módon a monohidrátot a következõk szerint is elõállíthatjuk: 1. A IV vegyület acetátsójának vizes oldatát monohidráttal beoltjuk, és 80 °C¹on melegítve zömében monohidrátot kapunk. 2. A IV vegyület acetátsójának vizes oldatát beoltjuk monohidráttal. Szobahõmérsékleten néhány napon keresztüli állás hatására zömében monohidrát keletkezik. 3. A IV vegyület vizes szuszpenzióját beoltjuk monohidráttal, és 70 °C¹on 4 órán keresztül melegítve zömében monohidrátot kapunk. Beoltás hiányában a IV vegyület vizes szuszpenziója változatlan maradt szobahõmérsékleten 82 nap után. 4. A IV vegyület valamely oldószerrel, például NMP-vel vagy DMA-val készült oldatát vízzel kezeljük, amíg az oldat zavarossá válik, és 75–85 °C¹on tartjuk néhány órán keresztül. Hûtés és szûrés után monohidrátot izolálunk. 5. A IV vegyület etanollal, butanollal és vízzel készült oldatát melegítjük. Hozzáadjuk a monohidrát oltókristályokat a forró oldathoz, és ezután lehûtjük. Hûtés és szûrés után monohidrátot izolálunk. Szakember számára belátható, hogy a (IV) képletû vegyület monohidrátja az I. ábrán bemutatott XRPD-vel vagy az 1. táblázatban bemutatott jellegzetes csúcsokkal jellemezhetõ. A (IV) képletû vegyület monohidrátja XRPD mintájából származó jellemzõ csúcsokat az 1. táblázatban mutatjuk be.
1
HU 007 758 T2
1. táblázat 2 théta
d(Å)
Magasság
17,994
4,9257
915
18,440
4,8075
338
19,153
4,6301
644
19,599
4,5258
361
21,252
4,1774
148
24,462
3,6359
250
25,901
3,4371
133
28,052
3,1782
153
Az XRPD¹re jellemzõ továbbá a következõ lista, amely az alábbi csoportból választott 2q-értékeket tartalmazza: 4,6±0,2, 11,2±0,2, 13,8±0,2, 15,2±0,2, 17,9±0,2, 19,1±0,2, 19,6±0,2, 23,2±0,2, 23,6±0,2. Az XRPD jellemzõje továbbá a következõ csoportból választott 2qértékeket tartalmazó lista: 18,0±0,2, 18,4±0,2, 19,2±0,2, 19,6±0,2, 21,2±0,2, 24,5±0,2, 25,9±0,2 és 28,0±0,2. Az egykristály-röntgendiffrakciós adatokat szobahõmérsékleten (+25 °C) nyertük. A molekulaszerkezetet mint a (IV) képletû vegyület monohidrát formáját azonosítottuk. A következõ elemicella-paramétereket kaptuk a (IV) képletû vegyület monohidrátjára röntgenanalízissel 25 °C¹on: a(Å)=13,8632(7); b(Å)=9,3307(3); c(Å)=38,390(2); V(Å3) 4965,9(4); Z’=1; Vm=621; tércsoport: Pbca; molekula/elemi cella: 8; sûrûség (számított) (g/cm3): 1,354; ahol Z’=hatóanyag molekulák száma per aszimmetrikus egység. Vm=V(elemi cella)/(Z hatóanyag molekula per cella). Az egykristályröntgen-adatokat–50 °C¹on is meghatároztuk. A (IV) képletû vegyület monohidrátját a következõkkel közelítõleg azonos elemicella-paraméterek jellemzik: celladimenziók: a(Å)=13,862(1); b(Å)=9,286(1); c(Å)=38,143(2); térfogat=4910(1) Å3; tércsoport: Pbca; molekula/elemi cella: 8; sûrûség (számított) (g/cm3): 1,300; ahol a vegyület mintegy –50 °C hõmérsékleten van. A szimulált XRPD¹t a finomított atomparaméterekbõl számítottuk ki szobahõmérsékleten. A (IV) képletû vegyület monohidrátjára jellemzõ a 2. ábrán látható DSC. A DSC jellemzõje egy széles csúcs mintegy 95 °C és 130 °C között. Ez a csúcs széles és változó, és egy hidrátvíz elvesztésének felel meg, amint az a TGA gráfban látható. A DSC mintegy 287 °C¹on is mutat egy jellemzõ csúcsot, amely a (IV) képletû vegyület dehidratált formája olvadásának felel meg.
5
2
A (IV) képletû vegyület monohidrátjával kapott TGA a 2. ábrán a DSC-vel együtt látható. A TGA 3,48% tömegvesztést mutat 50 °C¹tól 175 °C¹ig. A tömegvesztés egy hidrátvíz elvesztésének felel meg a (IV) képletû vegyületbõl. A monohidrát elõállítható alkoholos oldószerekbõl, például metanolból, etanolból, propanolból, izopropanolból, butanolból, pentanolból és vízbõl történõ kristályosítással is.
10
15
20
25
30
35
40
9. példa N-(2¹Klór-6-metil-fenil)-2-(6¹(4¹(3¹hidroxi-etil)piperazin-1¹il)-2-metil-pirimidin-4-il-amino)-tiazol-5karboxamid (IV) kristályos n¹butanol-szolvátjának elõállítása A (IV) képletû vegyület kristályos butanol-szolvátját úgy állítjuk elõ, hogy a IV vegyületet 1¹butanolban oldjuk refluxhõmérsékleten (116–118 °C) mintegy 1 g/25 ml oldószer koncentrációban. Hûtés során a butanol-szolvát kikristályosodik az oldatból. Szûrjük, butanollal mossuk, és szárítjuk. A következõ elemicella-paramétereket kaptuk a kristályos butanol-szolvátra röntgenanalízissel, szobahõmérsékleten: a(Å)=22,8102(6); b(Å)=8,4691 (3); c(Å)=15,1436(5); V(Å3) 2910,5(2); Z’=1; Vm=728; tércsoport: P21/a; molekula/elemi cella: 4; sûrûség (számított) (g/cm3): 1,283; ahol Z’=hatóanyag molekulák száma per aszimmetrikus egység. Vm=V(elemi cella)/(Z hatóanyag molekula per cella). Szakember számára belátható, hogy a (IV) képletû vegyület butanol-szolvátja a 3. ábrán látható XRPD-vel vagy a csúcsok reprezentatív bemutatásával jellemezhetõ. A kristályos butanol-szolvátra jellemzõ csúcsok a következõ 2q-értékek: 5,9±0,2, 12,0±0,2, 13,0±0,2, 17,7±0,2, 24,1±0,2 és 24,6±0,2.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 45
1. (IV) képletû vegyület kristályos monohidrátja
50
(IV). 2. Az 1. igénypont szerinti vegyület, amelyre jellemzõ, hogy röntgen-pordiffrakciós mintája (CuKa l=1,5418 Å körülbelül 23 °C¹on) négy vagy több 2q-értéket tartalmaz a következõk csoportjából megválasztva: 18,0±0,2, 18,4±0,2, 19,2±0,2, 19,6±0,2, 21,2±0,2, 60 24,5±0,2, 25,9±0,2 és 28,0±0,2. 55
14
1
HU 007 758 T2
3. A 2. igénypont szerinti vegyület, amelyre jellemzõ, hogy röntgen-pordiffrakciós mintája az 1. ábrán bemutatottal összhangban van. 4. Az 1. igénypont szerinti vegyület, amelyre jellemzõ, hogy elemicella-paraméterei közelítõleg a következõkkel azonosak: cellaméretek: a(Å)=13,8632(7); b(Å)=9,3307(3); c(Å)=38,390(2); térfogat=4965,9(4) Å3; tércsoport: Pbca; molekula/elemi cella: 8; sûrûség (számított) (g/cm3): 1,354. 5. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol a (IV) képletû vegyület egy molekulájára vonatkoztatva egy vízmolekula van. 6. Gyógyszerkészítmény, amely az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti vegyület terápiásan hatékony mennyiségét és gyógyszerészetileg elfogadható hordozót tartalmaz. 7. Az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti vegyület alkalmazása gyógyszer elõállítására rák kezelésében történõ alkalmazásra. 8. Az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti vegyület alkalmazása gyógyszer elõállítására onkológiai rendellenességek kezelésében történõ alkalmazásra, ahol a rendellenesség krónikus mielogén leukémia (CML), gyomor-bél rendszeri támasztószöveti tumor (GIST), kissejtes tüdõrák (SCLC), nemkissejtes tüdõrák (NSCLC), petefészekrák, melanóma, masztocitózis, csírasejttumorok, akut mielogén leukémia (AML), gyermekgyógyászati szarkómák, mellrák, kolorektális rák, hasnyálmirigyrák és prosztatarák közül választott. 9. Az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti vegyület terápiában történõ alkalmazásra.
2
10. (IV) képletû vegyület kristályos butanol-szolvátja.
5
(IV). 11. A 10. igénypont szerinti vegyület, amelyre jellemzõ, hogy elemicella-paraméterei közelítõleg a következõkkel azonosak: cellaméretek: a(Å)=22,8102(6); b(Å)=8,4691(3); c(Å)=15,1436(5); 15 térfogat=2910,5(2) Å3; tércsoport: P21/a; molekula/elemi cella: 4; sûrûség (számított) (g/cm3): 1,283. 12. Eljárás a (IV) képletû vegyület kristályos mono20 hidrátjának elõállítására, 10
25
(IV) 30 amelynek során a (IV) képletû vegyületet etanol/víz elegyben melegítjük és oldjuk, és a monohidrátot az etanol/víz elegybõl annak hûtése során kristályosítjuk. 13. A 12. igénypont szerinti eljárás, ahol a (IV) képletû vegyület butanol-szolvátját oldjuk az etanol/víz 35 elegyben.
15
HU 007 758 T2 Int. Cl.: C07D 277/56
16
HU 007 758 T2 Int. Cl.: C07D 277/56
17
HU 007 758 T2 Int. Cl.: C07D 277/56
18
HU 007 758 T2 Int. Cl.: C07D 277/56
19
HU 007 758 T2 Int. Cl.: C07D 277/56
20
HU 007 758 T2 Int. Cl.: C07D 277/56
21
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
