!HU000007503T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 007 503
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 102005049584 2005. 10. 17.
(73) Jogosult: Efaflex Inzeniring D.O.O. Ljubljana, 1000 Ljubljana (SI)
DE
(72) Feltalálók: REJC, Gabrijel, 84036 Landshut (DE); SENTJURC, Matjaz, 3320 Velen (SI); BREZNIKAR, Joze, 1360 Vrhnika (SI) (54)
HU 007 503 T2
E06B 9/11
(21) Magyar ügyszám: E 06 806310 (22) A bejelentés napja: 2006. 10. 16. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20060806310 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1948898 A1 2007. 04. 26. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1948898 B1 2009. 12. 09.
(2006.01) E06B 9/62 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 07045423 PCT/EP 06/009974
(74) Képviselõ: Kis-Kovács Annemarie, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Gyorsfutású ipari gördülõkapu
A leírás terjedelme 22 oldal (ezen belül 10 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 007 503 T2
A találmány tárgya gyorsfutású ipari gördülõkapu az 1. igénypont tárgyi köre szerint. A gyakorlatból gördülõkapuknak sokféle kialakítási módja ismert. Viszonylag egyszerû felépítéssel rendelkeznek az olyan gördülõkapuk, amelyeknél a gördülõkapu nyitómozgása során egy flexibilis függönyt a kapunyílás áthidalótartományában elrendezett tekercstengelyre tekernek fel. Ennek érdekében a flexibilis kapulap áthidalóoldali vége a tekercstengelyen van rögzítve, és a nyílómozgás során egy folyamatosan növekvõ, a függöny rétegeibõl álló tekercs keletkezik, ahol ezen rétegek közvetlenül egymáson fekvõen helyezkednek el. Az ilyen jellegû gördülõkapuk a gyakorlatban nagyon beváltak, és széles körben alkalmazzák õket, mivel költség szempontjából elõnyösen állíthatók elõ, és viszonylag kis súllyal rendelkeznek, ami az energiafogyasztás tekintetében is elõnyt jelent. Azonban az ilyen jellegû gördülõkapuknak egyik hátránya abban rejlik, hogy a függönyként kiképzett kapu menetei közvetlen kölcsönös érintkezésük miatt a tekercsben már viszonylag rövid idõ elteltével összekarcolódnak és elszennyezõdnek. Ez a flexibilis függöny helyett lamellás páncéllal ellátott gördülõkapukra is ugyanúgy érvényes, amilyenek szintén a gyakorlati alkalmazásból ismertek. Speciális alkalmazási eseteknél és különösen 1 m/s¹nál nagyobb mozgássebességû gyorsfutású üzemelésnél ezért arra tértek át, hogy a kapulapot a kapunyílás áthidalójának tartományában érintésmentesen vezessék. Az ilyen jellegû gördülõkapukra vonatkozó példák többek között a DE 40 15 215 A1, a DE 199 15 376 A1 és a DE 102 36 648 A1 számú dokumentumokban találhatók. Ezeknél a kialakításoknál a kapulap – függetlenül attól, hogy egy lamellás páncélról vagy egy flexibilis függönyrõl stb.¹rõl van¹e szó – oldalsó vezetõsínekben van megvezetve, amelyek a kapunyílás áthidalójának tartományában, a kapunyílás fölött egy spirálszakaszba torkollnak, amelyben a kapulap egy hosszan elnyúló vagy egy megközelítõen kerek tekercsben van megvezetve. A közvetlenül egy tekercstengelyre feltekert függönnyel ellátott, a bevezetõben ismertetett gördülõkapukkal ellentétben a tekercs érintésmentes vezetés esetén nem belülrõl kifelé, hanem kívülrõl befelé képzõdik, azaz a kapulapnak az elõrefutó, tehát áthidalóoldali vége a gördülõkapu nyílómozgása során a spirálszakasznak egy központi tartományába tovább növekvõen fut be. Az ilyen jellegû gördülõkapuk kiváló tulajdonságaikkal tûnnek ki, úgyhogy éppen ipari alkalmazásoknál váltak be. Különösen velük megbízható és tartós kapulezárás biztosítható, ahol akár 4 m/s¹t is elérõ nagy mozgássebességek biztosíthatók. Másfelõl az ilyen jellegû, tekercsben való kapulapvezetés teljesen új hajtástechnikát igényel, mivel önmagában a tekercstengely ezen felépítés révén feleslegessé vált. Az ilyen gördülõkapuk esetén a hajtómotor ugyan helyokok miatt továbbra is a kapunyílás áthidalójának tartományában van elrendezve; a hajtóerõnek a kapulapba való bevezetése azonban a padlóol-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
dali végen történik. A jelenleg szokásos kialakítási módoknál a hajtómotor szokásosan egy fogasszíjon keresztül fogasszíjtárcsa alakjában kiképzett hajtógörgõkre hat, amelyek a kapu két oldalán szintén a kapunyílás áthidalójának tartományában vannak elrendezve, és szintén fogasszíjakon keresztül egy kengyelre vagy hasonlóra hatnak, amely a kapulap fenékoldali végén kétoldalt mereven van hozzácsatlakoztatva. A két oldalsó fogasszíj ebben az esetben ezzel a kengyellel vagy hasonlóval van szilárdan összekötve, úgyhogy a hajtómotor forgómozgása végül a kapulap emelõ- vagy süllyesztõmozgásához vezet. Ebben az esetben különösen lamellás páncélként kiképzett kapulapoknál továbbá bevált, hogy súlykiegyenlítõ szerkezet van elrendezve, amely felhúzható kapu kapulapsúlyának a kiegyensúlyozására szolgál. A súlykiegyenlítõ szerkezet tipikusan rugóelemekkel van ellátva, amelyek zárt kapu esetén maximális elõfeszítés alatt állnak, és ezért a kapulap nyíló mozgását támogatják. Ezáltal azonban nemcsak a szükséges hajtó forgatónyomatékok csökkenését érik el egy ilyen felhúzható kapu mûködtetése során, hanem az elrendezés helyes beállítása esetén zavar elõfordulásakor a kapulap közvetlen lezuhanását is megakadályozzák. A gyakorlatban gyorsfutású ipari kapuknál olyan felépítésû súlykiegyenlítõ szerkezetek váltak be, mint amilyeneket például a WO 91/18178 számú iratban ismertetnek. Egy ilyen jellegû súlykiegyenlítõ szerkezet rugóelemként tipikusan egy csavarrugót, valamint egy erre rögzített, rendszerint szalag alakjában lévõ húzóelemet tartalmaz. A rugóelem alsó vége ebben az esetben a padlóval szilárdan van összekapcsolva, míg annak felsõ vége a húzóelemen keresztül egy, a kapunyílás áthidalójának oldalán, a felhúzható kapun elrendezett tekercstengellyel van összekapcsolva. A húzóelemet ebben az esetben a felhúzható kapu zárófolyamata során ezen tekercstengelyre közvetlenül egymáson fekvõ rétegekben tekerik fel, úgyhogy a rugóelem növekvõen feszül. Másfelõl a kapulap nyíló mozgása a húzóelemnek a tekercstengelyrõl való letekerésének folyamatával van kapcsolatban, úgyhogy ennek során a rugóelem feszültségcsökkenése valósul meg. A tekercstengely ebben az esetben a felhúzható kapu hajtásával van kapcsolatban. Az ilyen jellegû, gördülõkapukhoz való hajtásmód a gyakorlatban való alkalmazás során már hosszú évek óta bevált. A hajtásmechanizmus elemei azonban nem elhanyagolható sérülési veszélynek vannak kitéve, amennyiben az ajtólap más tárggyal ütközne. Ezzel kapcsolatban figyelembe veendõ, hogy az ajtólap padlóoldali vége különösen veszélyeztetve van az ütközések tekintetében. Az ilyen jellegû ütközések például akkor fordulhatnak elõ, ha egy villás targonca vezetõje a kapulap mozgássebességét rosszul becsüli meg, és a kapulap nyíló mozgása során jármûvét túl korán indítja. További veszélyforrások gyakran akkor adódnak, ha nagyméretû árut szállítanak, amely a látókört korlátozza. Egy ilyen jellegû ütközés következménye szokásosan a kapulapnak egy deformált vagy tört lezáróeleme, ahol egyben az ajtómechanizmusnak az
1
HU 007 503 T2
oldalsó vezetékekben lévõ oldalsó kengyelei vagy hasonló részei is kárt szenvedhetnek. Annak érdekében, hogy ennek a problémának elejét vegyék, a bejelentõ egy aktív ütközési rendszert (crash system) fejlesztett ki, amely a kapulap alsó szakaszának a kapulap síkjából való kitérését teszi lehetõvé ütközés esetén, mihelyt a keresztirányú erõ egy elõre meghatározott mértéket túllép. Ez a fejlesztés a DE 103 42 302 A1 számú német szabadalmi bejelentésben leírt, ütközésvédelemmel ellátott gördülõkapu létrehozásához vezetett. Ezzel a rendszerrel lehetõvé válik, hogy a gördülõkapu mûködését befolyásoló, a kapulapon lévõ sérüléseket messzemenõen megakadályozzák. Ezenkívül ennek segítségével a hajtásmechanizmus elemei számára is lényegesen csökkenthetõ a sérülés veszélye, mivel az oldalsó ajtókeretben lévõ kengyelek stb. a szokásos módon a kapunyílás középsõ tartományában fellépõ terheléstõl mentesek, mihelyt a kapulap ebben a tartományban ki lett térítve. A gyakorlatban érvényesülõ jelentõs elõnyök ellenére ez a speciális, az aktív ütközési rendszerrel ellátott gördülõkapu annak a problémának van kitéve, hogy kitérített kapulap esetén már nincs olyan lezáróelem, amely a két oldalsó vezetõeszköz között keresztirányú összeköttetést biztosítana. A hajtóerõnek a kapulapra való bevezetésére szolgáló támadási pontok ezért ütközés esetén már nem támaszkodnak egymással szemben, ami ahhoz vezet, hogy az oldalsó vezetékekben billenõnyomatékok lépnek fel. Annak ellenére, hogy az ilyen billenõnyomatékok megfelelõen pontos vezetõelemek által korlátozhatók, ennek következtében mégis megnövelt kopás lép fel, valamint egy jelentõs járulékos költségtényezõ jelentkezik. Ezenkívül kedvezõtlen körülmények esetén továbbra sem zárható ki, hogy a hajtóerõ számára jelen lévõ csatlakozóhelyek ütközés esetén se szenvedjenek kárt, például abban az esetben sem, ha közvetlenül az oldalsó ajtókeret szomszédságában fordulna elõ ütközés. A WO 95/30064 A számú dokumentumból az 1. igénypont tárgyi körében megadott jellemzõkkel ellátott gördülõkapu ismert. A találmány azon a feladaton alapul, hogy a tárgykörbe esõ jellegû gyorsfutású ipari gördülõkaput oly módon fejlesszük tovább, hogy az ütközések következményeként a kapulapon elõforduló sérülések mértékét csökkenthessük. Ezt a feladatot az 1. igénypontban megadott jellemzõkkel ellátott gyorsfutású ipari gördülõkapu révén oldottuk meg. Ez különösen azzal tûnik ki, hogy a kinyúló karok, csuklók segítségével a kapulap áthidalóoldali végéhez vannak csatlakoztatva. A találmány tehát elõirányozza, hogy érintésmentesen tekercselt kapulappal ellátott ipari gördülõkapu esetén nyitott helyzetben a hajtóerõ bevezetése a kapulap áthidalóoldali végén valósuljon meg. Annak ellenére, hogy a kapulap áthidalóoldali végének a spirál központjától való távolsága a kapulap nyíló mozgása során folyamatosan változik, a kapulap találmány szerinti hajtásmódja megbízhatóan valósítható meg, mivel
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
egy megfelelõ hosszkiegyenlítés a kinyúló karokon van megvalósítva. A találmány szerinti ipari gördülõkapu emellett a gyakorlatban azzal a nagy jelentõséggel bíró elõnnyel tûnik ki, hogy a kapulap teljes hajtástechnikája a kapunyílás áthidalójának tartományába helyezhetõ, és ezáltal lényegesen védve van, különösen ütközésekkel szemben. Ennek révén a kár mértéke ütközés esetén a hagyományos gördülõkapukkal szemben összességében lényegesen csökkenthetõ. Ezenkívül a találmány szerinti ipari gördülõkapu így lényegesen rövidebb idõ alatt és lényegesen kisebb ráfordítással ismét alkalmazásra kész állapotba juttatható, ha a kapulapon sérülések keletkeztek, mivel csupán a hajtással közvetlen kapcsolatban nem lévõ egyes lamellákat vagy függönyszakaszokat kell kicserélni. Ezenkívül a kapu szélességében egymástól távolságban elrendezett kinyúló karok révén továbbá a hajtóerõknek a kapulapba való megbízható bevezetése biztosítható, még abban az esetben is, ha nagyobb szélességû, például 6 métert kitevõ szélességgel rendelkezõ gördülõkapukat alkalmazunk. További elõnyt jelent, hogy a találmány szerinti gördülõkapu súlykiegyenlítõ szerkezettel van ellátva. Egy ilyen jellegû súlykiegyenlítõ szerkezet esetén, mint amilyent már hagyományosan önmagában szoktak alkalmazni, elõfeszítés révén elérjük, hogy a kapulap nyitásához kisebb hajtóerõre van szükség, mint abban az esetben, ha ilyen jellegû súlykiegyenlítés nincs megvalósítva. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy nyíló mozgása során a kapulapot a nehézségi erõ ellenében felfelé kell húzni, hogy ezt a kapunyílás áthidalójában lévõ spirálszakaszba befogadjuk. Ezt a mozgást a súlykiegyenlítõ szerkezet rugóelõfeszítés révén támogatja, amelyet a kapulap zárómozgása során a kapuelrendezésbe viszünk be. A találmány keretén belül egy ilyen jellegû súlykiegyenlítõ szerkezet alkalmazása különösen azzal az elõnnyel rendelkezik, hogy a szükséges hajtóerõ akkor csökkenthetõ lényegesen, amikor a hatásos emelõkarhossz a kinyúló karokon a legnagyobb, éspedig a nyíló mozgás kezdetén. A nyíló mozgás növekvõ haladásával ugyan a súlykiegyenlítõ szerkezet általi támogatási hatás csökken, azonban egyben a hatásos emelõkar rövidül a kinyúló karokon, mivel a kapulap áthidalóoldali vége egyre nagyobb mértékben kerül a kapuszakasz központi tartományába. Ezért a találmány szerint az ezen mozgáshoz szükséges energiaráfordítás kis értéken tartható, ahol egyben a hajtás alkatrészeinek igénybevétele is kisebb. Ebbõl összességében a kapuelrendezés nagyobb megbízhatósága és hosszú élettartama adódik. Ezenkívül így különösen nagy mozgássebességek érhetõk el. Azáltal, hogy a kinyúló karok egymáshoz képest szinkrón módon egy tengely körül, a spirálszakasznak egy központi tartományában elforgathatók, a mozgás során megbízhatóan megakadályozható a kapulapnak a vezetékekben való megdõlése. A találmány szerinti gördülõkapu ennek köszönhetõen nagy megbízhatósággal és nagy sebességgel mûködtethetõ.
1
HU 007 503 T2
A kinyúló karokon a hatásos emelõkarhossz változtathatósága révén ezenkívül a spirál menete során változó sugarat vesszük figyelembe. A csuklós csatlakozási móddal együtt mûködve tehát a kapulap megdõlése vagy túlzott súrlódás általi igénybevétele a spirálszakaszban megbízhatóan megakadályozható. További elõnyt jelent, hogy a hajtóerõnek a kapunyílás áthidalójában elrendezett motortól a kapulap padlóoldali lezárótáblája felé történõ átvitelére ez idáig szokásosan alkalmazott fogasszíjak, láncok vagy hasonlók a találmány szerint feleslegessé válnak. Ezáltal a helyigény az oldalsó keretekben csökken, aminek köszönhetõen ezek vékonyabbra lehetnek kialakítva. Ezenkívül az oldalsó keretek tartományában így a találmány szerint kevesebb elem helyezkedik el, amelyeken szennyezõdés stb. gyûlhetne össze. Itt különösen a hagyományosan alkalmazott, nagyszámú foggal rendelkezõ fogasszíjak ez idáig nem voltak problémamentesek, különösen ha a gördülõkaput farmakológiai területen vagy szigorú tisztasági követelményeknek eleget tevõ helységekben alkalmazták. Ezen speciális alkalmazási területeken a gördülõkapu megfelelõ tisztítási lehetõsége nagy jelentõséggel bír. A kapuelrendezés találmány szerint elért leegyszerûsített kialakítása útján ezt figyelembe vettük, úgyhogy a találmány szerinti gördülõkapu különösen elõnyösen ezen alkalmazási célokra használható speciálisan. A találmány szerinti ipari gördülõkapunak egy további elõnye abban van, hogy az erõátvitelre szolgáló fogasszíjak, láncok vagy hasonlók elhagyásával nagyobb megbízhatóság érhetõ el, mivel ezek az elemek kopó alkatrészeket képviselnek. A találmány szerinti ipari gördülõkapu ezért különösen kis karbantartási ráfordításával és nagy megbízhatóságával tûnik ki, nagy élettartam elérése mellett. Ezenkívül nagyobb biztonságot is nyújt, mint a hagyományos gördülõkapuk, mivel olyan kockázati tényezõket, mint például a kapulapnak elszakadt fogasszíj esetén elõforduló nem szándékos lezuhanása, a találmány szerint kiküszöböltünk. Ezenkívül különösen egyszerû felépítéssel rendelkezik, mivel a kapulap egyszerûen az oldalsó keretekben van vezetve, és az oldalsó csatlakozóktól mentes lehet. Ezzel kapcsolatban ugyan az NL 101 59 53 és az NL 101 69 83 számú holland szabadalmi leírásokból olyan, épület ablaknyílásának lezárására szolgáló redõny vált ismertté, amely elsõ pillantásra hasonló rendszerelemeket tartalmaz. Ez a redõny egy, oldalsó vezetékekben vezetett lamellás páncéllal van ellátva, amely hajtás segítségével nyitott helyzetbõl zárt helyzetbe és fordítva mozgatható. A lamellás páncél ebben az esetben nyitott helyzetben egy, a nyílás áthidalójának tartományában elrendezett, egy oldalsó vezetékekhez tartozó spirálszakaszban oly módon van befogadva, hogy a páncél egymással szomszédos tartományai egymástól érintésmentesen helyezkednek el. Ezenkívül a hajtás két, egy hajtótengelyen ágyazott kinyúló karral van ellátva, amelyeknek segítségével a hajtás a lamellás páncél áthidalóoldali végéhez mere-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
ven van csatlakoztatva. A kinyúló karok a kapu szélességében egymástól távolságban vannak elrendezve, és a hajtótengely segítségével egy lengõtengelyben, a spirálszakasznak egy központi tartományában szinkrón módon elfordíthatók. Ezenkívül a kinyúló karoknak a kapulapon való csatlakozási helyei a és a kinyúló karok lengõtengelye közötti távolság változtatható. Az ezekben az iratokban bemutatott elv manuálisan vagy motorikusan kis sebességgel hajtott redõnyökhöz alkalmazható, amennyiben a vezetékekben az egyes lamellák elhajló mozgásai számára elegendõ játék (mozgástér) áll rendelkezésre; ez azonban semmiképp nem alkalmazható gyorsfutású ipari gördülõkapukhoz, mivel a gyorsfutású üzem során uralkodó nagy dinamikai igénybevételek ezeken az ismert redõnyökön nem lennének uralhatók. Ezzel kapcsolatban például számításba kell venni, hogy a kinyúló karoknak a redõny felsõ lamellájához való merev csatlakozása miatt ezen utolsó lamellának a spirálszakaszban folyamatosan változó, a hajtástengelyhez képesti szöghelyzete figyelmen kívül van hagyva. Annak érdekében, hogy ezen legfelsõ lamellának akár a legkisebb mozgássebességek esetén elõforduló megdõlését is megakadályozzák, nagy mozgástérrel rendelkezõ vezetékre van szükség. Olyan nagy sebességeknél, amelyek 1 m/s¹nél nagyobbak, mint amilyenek gyorsfutású ipari gördülõkapuknál szokásosak, ezenkívül a lamellákon deformálások lépnek fel a változó dinamikai igénybevételek következtében, amelyek az oldalsó vezetékekben megvalósított ilyen laza vezetés esetén nem ellenõrizhetõ mozgásállapotokhoz vezethetnének. Ezenkívül ezen ismert gördülõ redõnyöknél súlykiegyenlítõ szerkezet sincs elrendezve, és erre nincs is szükség, mivel a lezárandó épületnyílások méretei rendszerint kicsik, és így a gördülõ redõnyök csupán kis súly, kis sebesség mellett mozgathatók. Ennek megfelelõen a technika állásában is csak viszonylag kis forgatónyomatékok hatnak a kinyúló karokon. Gyorsfutásúan üzemeltetett ipari gördülõkapuk esetén ettõl teljesen eltérõ erõviszonyok uralkodnak, amelyek különösen egy súlykiegyenlítõ szerkezet segítségével megbízhatóan uralhatók. Az NL 101 59 53 és az NL 101 69 83 számú dokumentumok így tehát olyan elrendezést ismertetnek, amely gyorsfutású üzemelésre nem alkalmas és ipari létesítményekben lévõ kapunyílások lezárására sem alkalmazható. Ezenkívül ezekbõl az iratokból nem nyerhetõ arra való útmutatás, hogy a kinyúló karoknak a kapulap áthidalóoldali végéhez való csuklós csatlakozását alkalmazzuk vagy egy súlykiegyenlítõ szerkezetet alkalmazzunk. Ezenkívül az ilyen jellegû redõnyök nincsenek kitéve ütközési igénybevételeknek, mint amilyenek rendszerint erõsen frekventált ipari gördülõkapuknál lépnek fel. Ennyiben ezek az iratok a kitûzött feladat megoldására nem adhattak útmutatást. A találmány szerinti ipari gördülõkapu elõnyös továbbfejlesztett változatai az aligénypontok tárgyát képezik. Így a kinyúló karok széthúzhatóan (teleszkóposan) lehetnek kialakítva, ami által a kinyúló karoknak a ka-
1
HU 007 503 T2
pulapon való csatlakozási helyei és a kinyúló karok lengõtengelye közötti hatékony távolság mérete különösen egyszerû szerkezeti eszközök segítségével változtatható. Ennek segítségével a kapulap áthidalóoldali végének a spirálszakaszba való betolása során a spirálban folyamatosan változó sugarakat problémamentesen vehetjük figyelembe. Ebben az esetben lehetõség van arra, hogy a széthúzható kinyúló karok egy-egy csõ alakú vezetõrészt és egy abban szabadon tolhatóan vezetõ dugattyúrészt tartalmazzanak. A dugattyúrész szabad tolhatósága révén ekkor mindegyik kinyúló kar a spirálszakaszban változó sugárhoz automatikusan hozzáigazodhat anélkül, hogy ehhez aktív beavatkozásra lenne szükség, például a hatásos hossz vezérlésére a kinyúló karokon. Ennek révén egy különösen egyszerûnek tartott felépítési mód érhetõ el, amely elõnyösen kis karbantartási ráfordításával, nagy megbízhatóságával és kis elõállítási költségeivel tûnik ki. További elõnyt jelent, ha a kinyúló karok közös hajtótengelyen vannak elrendezve, amely a hajtásnak egy motorja által forgatva van meghajtva. Ebben az esetben egyszerû szerkezeti eszközök segítségével a kinyúló karoknak lengõtengelyük körüli megbízható szinkrón mozgása valósítható meg. Ezenkívül ezáltal a találmány szerinti ipari gördülõkapu hajtásához szükséges helyigény sem növekszik, mivel a hajtótengely a spirálszakasznak a szokásosan nyitott központi tartományában rendezhetõ el, ami azt jelenti, hogy a kapulapnak a spirálszakasz által meghatározott mozgástartományán kívül nincs lényeges helyigénye. Ezenkívül az ipari gördülõkapu üzemében elõforduló zavarok még megbízhatóbban akadályozhatók meg, mivel például a fogasszíjnak egy fogon való átugrása a találmány szerint – a fogasszíj elhagyásával és a két kinyúló karnak egy közös hajtótengelyen való elrendezésével – nem fordulhat elõ. Amennyiben a motor a hajtótengelyt közvetlenül hajtja, ezenkívül a találmány szerinti ipari gördülõkapu számára egy még megbízhatóbb és még egyszerûbb felépítési mód valósítható meg. Ezáltal a hajtóerõnek a motorról a hajtótengelyre való átvitele érdekében különösen a lánc, fogasszíj vagy hasonló hagyható el, ami által a hajtás alkotórészeinek száma összességében csökken, és emellett a technika állásával összehasonlítva nagyobb stabilitás érhetõ el. A helyigény csökkentése érdekében ehhez elõnyösen egy szögmotor kerül alkalmazásra. Ezenkívül a kinyúló karok egy, a teljes kapuszélességre kiterjedõ elemre lehetnek csatlakoztatva. A DE 103 42 302 A1 szerinti felépítési móddal szemben, amely az aktív ütközési rendszert (crash system) hasznosítja, ekkor az az elõny adódik, hogy a legalább két helyen bevezetett hajtóerõ egy, a kapunyílás keresztirányában végig elnyúló elemre hat, úgyhogy a billenõ nyomatékok, mint ezen a technika állása szerint kitérített kapulap esetén, elkerülhetõk. Ezáltal a kapulap padlóoldali végén a szükséges oldalvezetésekhez való ráfordítás a technika állásával szemben lényegesen csökkenthetõ. A találmány szerinti gördülõkapu
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
számára a szerkezeti ráfordítás ezért lényegesen kisebb, mint a technika állása esetén. Emellett a találmány keretén belül kitéríthetõ középsõ tartománnyal ellátott kapulap – mint a DE 103 42 302 A1 szerinti megoldás esetén – is elõnyösen hasznosítható, hogy a kapulapon a sérüléseket megakadályozzuk. További elõnyt jelent, hogy a kapulap két oldalsó csuklópánttal van ellátva, amelyek mindenkor a vezetékekkel szomszédosan vannak elrendezve, ahol a kinyúló karok mindenkor a csuklópántok áthidalóoldali végszakaszaihoz vannak csatlakoztatva. Az ilyen jellegû csuklópántok például a bevezetõben hivatkozott DE 40 15 215 A1 számú dokumentumból ismertek, és arra szolgálnak, hogy a nyitó¹, illetve zárómozgás során fellépõ terheléseket megbízhatóan felvegyék, és az erre rögzített kapulezáró elemet – mint a lamellás páncélt, vagy egy függönyt – ezektõl a terhelésektõl jelentõs mértékben megkíméljék. A kinyúló karoknak ezen csuklópántokkal való közvetlen együtt mûködése révén a mozgatáshoz szükséges erõk egy ilyen jellegû kapulapra optimális módon bevezethetõk. Ezáltal a kapulap sérülésének veszélye a dinamikus terheléseknek köszönhetõen különösen kis mértéken tartható. Abban az esetben, ha a csuklópántok áthidalóoldali végszakaszai hosszukban a kapulap mozgásirányában nézve beállíthatók, egyszerû eszközök segítségével az elrendezésben tûréskiegyenlítés valósítható meg, hogy így a kapulapnak egy lehetõleg pontos függõleges beállítását biztosítsuk. A kapulapnak egy – nem pontosan azonos szögben kinyúló karok miatt lehetséges – ferde állásának problémája és az ezzel összefüggõ, a kapulapnak az oldalsó vezetékekben való megdõlésének veszélye ezáltal hatékonyan elhárítható. További elõnyt jelent, ha a súlykiegyenlítõ szerkezet egy rugóelemmel, egy húzóelemmel és egy tekercselõeszközzel van ellátva, ahol a rugóelem egyik vége padlóoldalilag rögzíthetõ, ahol a húzóelem az egyik véggel a rugóelemre, a másik véggel pedig a tekercselõeszközre van rögzítve, ahol a tekercselõeszköz a gördülõ- vagy felhúzható kapu egy hajtásával kapcsolható össze, ahol a húzóelem a tekercselõeszközön oly módon tekerhetõ fel, illetve le, hogy a rugóelem a legnagyobb elõfeszítésével akkor rendelkezik, ha a felhúzható kapunak egy kapulapja zárt helyzetben van, és lényegében tehermentesítve van, ha a kapulap nyitott helyzetben van, ahol a húzóelem a tekercselõeszköz felé mutató végén kisebb szélességgel rendelkezik, mint a rugóelem felé mutató végén, és ahol a tekercselõeszköz egy tengellyel és egy ezen ágyazott vezetõszerkezettel van ellátva, amelynek segítségével a húzóelem oly módon tekerhetõ fel, hogy a tekercsrétegek egymástól érintésmentesen helyezkedjenek el, ahol a vezetõszerkezet ennek érdekében kerületoldalilag – tekercselési irányban folytonosan növekvõ sugárral rendelkezõ – vezetõfelületekkel van ellátva. Ezáltal elsõ ízben vált lehetõvé, hogy a húzóelemet érintésmentesen tekerjük fel, ami által a hatásos súlykiegyenlítéshez szükséges forgatónyomatékok csekély szerkezeti ráfordítással hozhatók létre, valamint megnövelt élettartam érhetõ el.
1
HU 007 503 T2
Az érintésmentes tekercselés révén a tekercsben megnövelt sugarak így önmûködõen adódnak, ami miatt a tekercselõeszköz fordulatainak már egy kisebb száma is elegendõ ahhoz, hogy a rugóelem kívánt elõfeszítését létrehozzuk. Ez a tekercsben különösen érintésmentesen vezetett kapulapok esetén jelent elõnyt, mivel ebben az esetben szintén – a szokásosan érintéssel tekercselt kapulapokkal összehasonlítva – a hajtótengelynek csak egy csökkentett fordulatszáma adott. Így a találmány értelmében rendszerint lehetõvé válik, hogy járulékos áttételes hajtások stb. alkalmazásától eltekintsünk, és a súlykiegyenlítõ szerkezetet közvetlenül a kapulaphoz való hajtótengelyen keresztül hajtsuk. Az ezen súlykiegyenlítõ szerkezettel felszerelt felhúzható kapu felépítése így, szerkezetét tekintve, egyszerûbben alakítható ki. Ez pedig a csökkentett kopást, valamint egy ilyen felhúzható kapu javított élettartamát figyelembe véve elõnyösen hat. Ezenkívül az ezáltal a tekercsben lévõ nagyobb sugarak miatt nagyobb emelõkarhosszak adódnak, ami a húzóelem hagyományos, érintéssel történõ feltekerésével összehasonlítva szintén nagyobb forgatónyomatékokat eredményez. A súlykiegyenlítõ szerkezet így nagyon nagy méretû és nehéz kapuknál is elõnyösen alkalmazható. Ezenkívül a találmány szerinti konfigurációnak az az elõnye, hogy a hatékony sugár, illetve a vezetõszerkezeten a hatásos emelõkarhossz kiválasztása a húzóelem vastagságától függetlenül valósítható meg, mivel ehhez csupán megfelelõen kialakított vezetõfelületeket kell a vezetõszerkezeten kiképezni. Ezáltal a szakembernek csupán a vezetõszerkezet célzott alakmeghatározása révén a súlykiegyenlítésnek a felhúzható kapu mindenkori méretéhez, valamint annak súlyához való egyéni hozzáigazítását kell megvalósítania anélkül, hogy ehhez például a húzóelem vastagságára, a tekercselõtengely magátmérõjére stb. kellene figyelemmel lennie. Ezen súlykiegyenlítõ szerkezetnek egy további elõnye abban van, hogy a húzóelem speciális kialakítása miatt axiális eltolódásoktól mentesen tekerhetõ fel. Ezáltal a húzóelemen az egyoldalú terhelések megakadályozhatók, és ezen alkalmazás során ténylegesen igénybe vett elem kopása ily módon kis értéken tartható. Ez a súlykiegyenlítõ szerkezet élettartamára elõnyösen hat. Ezzel kapcsolatban ugyan már a WO 2004/076795 A1 számú dokumentumból ismertté vált, hogy a felhúzható kapu kapulapja úgy képezendõ ki, hogy az áthidalóoldali végén kisebb szélességgel rendelkezzen, mint a padlóoldali végén. Ezenkívül ebbõl a dokumentumból az is ismert, hogy két axiális irányban távolságban elrendezett modult alkalmazzanak, amelyekre a kapulap érintésmentesen feltekerhetõ, ahol a két modul kerületoldalilag tekercselési irányban folyamatosan növekvõ sugárral rendelkezõ vezetõfelületekkel van ellátva. Ez a konfiguráció azonban kizárólag olyan lehetséges megoldásra vonatkozik, amely esetén egy kapulapot érintésmentesen tekernek fel, és ezáltal annak karcolását vagy sérülését meg-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
akadályozzák. A súlykiegyenlítésre vonatkozóan ez az irat a fentiekben ismertetett hagyományos, csavarrugóval és húzószalaggal ellátott konfigurációra utal, amelynél a húzószalagot érintéssel tekerik fel egy tekercstengelyre. Ebbõl a dokumentumból nem ismerhetõ meg olyan javaslat, hogy a kapulap helyett vagy ehhez kiegészítésképpen a húzószalagnak egy érintésmentes feltekerését biztosítják a súlykiegyenlítéshez. Ezenkívül a WO 2004/076795 A1 egyáltalán nem foglalkozik egy alkalmas súlykiegyenlítõ karakterisztikának ilyen felhúzható kapun való beállítására vonatkozó problémával. Ezenkívül a húzóelem szélessége a tekercselõeszköz felé mutató végtõl a rugóelem felé mutató vég felé fokozatosan növekedhet, ahol a vezetõszerkezet legalább két vezetõszakasszal van ellátva, amelyek mindenkor oly módon vannak spirál alakúan kiképezve, és egymáshoz képest oly módon vannak axiálisan eltoltan elrendezve, hogy egy belsõ vezetõszakaszhoz egy külsõ vezetõszakaszpár csatlakozik, amelynek minimális vezetõfelület sugara a belsõ vezetõszakasz maximális vezetõfelület sugarának felel meg. Ily módon viszonylag kis szerkezeti ráfordítással egy elõnyös elrendezés valósítható meg, mivel a vezetõfelületeket mindegyik vezetõszakaszon csak egy síkban kell rendelkezésre bocsátani. Azon a helyen, amelyen a belsõ vezetõszakasz a megfelelõ spirál alakú vezetõfelületet már nem tudja tovább felkínálni, tehát egy teljes mértékû fordulat után, a találmány szerint hozzáigazított sugárral egy axiálisan külsõ vezetõszakaszpár veszi át a további vezetõfunkciót a húzóelemnek egy megfelelõen hozzáigazított szélesebb szakaszával való együttmûködésben. Ezzel a konfigurációval már a vezetõszerkezet két teljes fordulata valósítható meg a tekercselési irányban folyamatosan növekvõ sugárral, ami számos alkalmazás esetén elegendõ. Amennyiben a vezetõszerkezetnek több, mint két fordulatára lenne szükség, úgy további külsõ vezetõszakaszpárok csatlakoztathatók, amelyek megfelelõen vannak kiképezve, és szintén a húzóelemnek egy még szélesebb szakaszával mûködnek együtt. Ehhez alternatív módon arra is van lehetõség, hogy a húzóelem szélessége folytonosan a tekercselõeszköz felé mutató végtõl a rugóelem felé mutató vég felé növekszik, és a vezetõszerkezet két vezetõspirállal rendelkezik, amelyek egy középsõ szakasztól kiindulva növekvõ sugárral, tengelyirányban egymástól eltávolodva kifelé nyúlnak el. Ezáltal is lehetõvé vált a húzóelemnek egy érintésmentes tekercse, ahol azonban a vezetõfelületeknek egy háromdimenziós konfigurációjára van szükség. Ez a konfiguráció is lehetõvé teszi viszont, hogy a tekercselési irányban folyamatosan növekvõ sugarú vezetõfelületeket biztosítsunk. Amennyiben a húzóelem egy lánc, úgy a súlykiegyenlítõ szerkezet ezen alkotórészének egy stabil és tekercselési irányban mégis nagyon flexibilis konfigurációja hozható létre. Egy ilyen lánc különösen nagy húzószilárdsággal rendelkezik, ami miatt különösen elõnyösen nagyméretû, például 8 m szélességgel és 6 m magassággal rendelkezõ felhúzható kapukhoz alkalmazható.
1
HU 007 503 T2
Alternatív módon arra is van lehetõség, hogy a húzóelem szálakként legyen kiképezve. Ez a konfiguráció különösen abban az esetben biztosít elõnyt, ha a húzóelem szélessége a tekercselõeszköz felé mutató végtõl a rugóelem felé mutató vég felé folyamatosan növekszik, mivel egy ilyen, szalaggal ellátott kialakítási mód gyártástechnikailag könnyebben valósítható meg, mint a lánccal ellátott megoldás. Ilyen szalaghoz való anyagként például fém vagy mûanyag jöhet szóba, és itt különösen szálerõsítésû mûanyagok alkalmazhatók. További elõnyt jelent, ha a rugóelem legalább egy csavarrugóval van ellátva. Más rugóelasztikus elemekkel összehasonlítva, amelyek éppenséggel alkalmazhatók, a csavarrugók a gyakorlatban ismert súlykiegyenlítõ szerkezeteknél már sokszorosan beváltak, robusztusságuknak és megbízhatóságuknak köszönhetõen. Ezenkívül az ilyen jellegû csavarrugók segítségével a kívánt rugótulajdonságok problémamentesen állíthatók be. Ebben az esetben továbbá elõnyt jelent, ha a vezetõszerkezet a hajtótengelyen van ágyazva, amelyen a kinyúló karok is el vannak rendezve. Ekkor egy különösen kompakt és robusztus felépítés valósítható meg, mivel a súlykiegyenlítõ szerkezet számára külön hajtásra vagy átviteli elemekre, mint például fogasszíjakra vagy hasonlókra, nincs szükség. A találmányt az alábbiakban kiviteli példák segítségével a rajz ábrái kapcsán részletesebben is ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti ipari gördülõkapu perspektivikus nézetét mutatja a kapunyílás áthidalójának tartományában lévõ hajtásmechanizmus szemléltetése érdekében, a 2. ábra egy, a találmány szerinti ipari gördülõkapun lévõ spirálszakasznak egy vázlatos oldalnézetét mutatja egy elsõ kiviteli alak esetén, a 3. ábra a találmány szerinti ipari gördülõkapun lévõ hajtótengely tartományában vett vázlatos elölnézetét mutatja, az elsõ kiviteli alak szerint, a 4. ábra egy kinyúló karnak a kapulaphoz való csatlakozási helyét mutatja perspektivikus nézetben, egy második kiviteli alak szerint, az 5. ábra a 4. ábra szerinti elrendezésnek egy oldalnézetét mutatja, a 6. ábra egy súlykiegyenlítõ szerkezettel ellátott felhúzható kapu perspektivikus nézetét mutatja, ahol a kapulap, valamint a felhúzható kapu további alkotórészei a jobb szemléltetés érdekében el vannak hagyva, a 7. ábra a 6. ábra szerinti felhúzható kapunak egy oldalnézetét mutatja, ahol a kapulapot szintén elhagytuk, a 8. ábra a 6. ábra szerinti felhúzható kapunak egy felülnézetét mutatja, a
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 7
2
9. ábra a súlykiegyenlítõ szerkezet egy vezetõszerkezetének perspektivikus nézetét mutatja, a 10. ábra a 9. ábra szerinti vezetõszerkezet oldalnézetét mutatja a húzóelem mozgáspályájának vázlatos ábrázolásával, a 11. ábra ezen vezetõszerkezetnek egy felülnézetét, a 12. ábra a húzóelemre vett felülnézetet, és a 13. ábra a súlykiegyenlítõ szerkezet karakterisztikáját mutatja. Az ábrákon lévõ ábrázolások szerint egy ipari gördülõkapu – a továbbiakban röviden 1 gördülõkapunak nevezve – 2 kapulappal rendelkezik, amely csuklósan egymáshoz csatlakoztatott 21 lamellákat tartalmaz, amelyek 22 görgõk segítségével oldalsó 3, 4 vezetékekben vannak megvezetve. A 22 görgõk ebben az esetben oldalsó 23 csuklópántokban vannak ágyazva, amelyek a 2 kapulapon ható húzó- és tolóterheléseket felveszik és a 21 lamellákat tartják. A 3, 4 vezetékek egy-egy 31, illetve 41 függõleges szakaszt tartalmaznak, amelynek felsõ vége a 2. ábrán felismerhetõ, és amely az 1 gördülõkapunak a bemutatott áthidalóoldali végétõl a padlóoldali végéig hagyományos módon nyúlik el, azonban ugyanúgy, mint a kapukeretek, az ábrákon nincs részletesebben bemutatva. A 31 és 41 függõleges szakaszok áthidalóoldalilag egy-egy körspirál alakjában lévõ 32, illetve 42 spirálszakaszba torkollnak, amelyben a 2 kapulap az 1 gördülõkapu nyitott helyzetében oly módon van befogadva, hogy az egyes 21 lamellák egymástól érintésmentesen, spirál alakú tekercsben vannak elrendezve. A 2 kapulapnak a véghelyzetei közötti mozgatásáról egy 5 hajtás gondoskodik. Az 5 hajtás 51 motorral, ebben az esetben szögmotorral van ellátva, amely egy oldalsó keret tartományában, a kapu áthidalójának tartományában van elrendezve, és ott közvetlenül egy 52 hajtótengelyre van csatlakoztatva. Az 52 hajtótengely a 3, illetve 4 vezetékek 32, illetve 42 spirálszakaszán egy központi tartományban nyúlik át. Az 52 hajtótengelyen, a kapunyílás két oldalán, a 32, illetve 42 spirálszakasszal szomszédosan 53 és 54 kinyúló karok vannak elrendezve. Az 53 és 54 kinyúló karok mindenkor központosan, az 52 hajtótengelyen nyúlnak át, és azon sugárirányban kiállnak. Ahogy különösen a 2. és 3. ábrán felismerhetõ, mindegyik 53, illetve 54 kinyúló kar egy 531, illetve 541 vezetõrésszel van ellátva, amely szilárdan van az 52 hajtótengellyel összekötve. Mindegyik 531, illetve 541 vezetõrészben egy-egy 532, illetve 542 dugattyúrész van alakzáróan befogadva, és szabadon tolhatóan megvezetve. Az 532, illetve 542 dugattyúrész egyik, az 531, illetve 541 vezetõrésztõl távköznyire elrendezett vége egy 533, illetve 543 csatlakozási hellyel rendelkezik, amelynek segítségével mindegyik 53, illetve 54 kinyúló kar a 2 kapulap áthidalóoldali végével csuklósan össze van kapcsolva. Ehhez a 2 kapulap áthidalóoldali végén egy, a teljes kapuszélességre kiterjedõ elem (itt ebben a kiviteli alakban egy 21 lamella)
1
HU 007 503 T2
van elrendezve, ami által a hajtóerõt a kapulap szélességére egyenletesen visszük át. Az 1 gördülõkaput az alábbiak szerint mûködtetjük. A 2. és 3. ábrán az az állapot látható, amelyben az 1 gördülõkapu zárt helyzetében van, ez azt jelenti, hogy a 2 kapulap a kapunyílást teljes mértékben befedi. Az 1 gördülõkapu nyitásához az 51 motort oly módon mûködtetjük, hogy az az 52 hajtótengelyre forgómozgást visz át, amelynek segítségével a 2 kapulapot felfelé, a 32, illetve 42 spirálszakaszba mozgatjuk. Ennek érdekében az 52 hajtótengely forgómozgását az 53 és 54 kinyúló karokon és az 533 és 543 csatlakozási helyeken keresztül a 2 kapulap áthidalóoldali végére visszük át. A 2. ábra szerinti ábrázolásnak megfelelõen ehhez mindegyik 53, illetve 54 kinyúló kart az óra járásával ellentétes irányban forgatjuk. Ezen forgómozgás útján a 2 kapulapot a 32, illetve 42 spirálszakaszba behúzzuk és a 2 kapulap haladó nyílómozgásával a kapu nyílásáthidaló tartományában a spiráltekercset kiképezzük. Az oldalsó 3, illetve 4 vezetékeknek a kapu nyílásáthidaló tartományában lévõ spirálalakja miatt az 53 és 54 kinyúló karok lengõtengelye – amely az 52 hajtótengely forgástengelyével esik egybe – és az 53, illetve 4 kinyúló karokon lévõ 533 és 543 csatlakozási helyek közötti távolság változik. Ezt a hosszváltozást az 53 és 54 kinyúló karok speciális konfigurációja önmûködõen kompenzálja, mivel mindegyik 532, illetve 542 dugattyúrész csúszóan az 531, illetve 541, illetve vezetõrészben van befogadva. Az 1 gördülõkapu nyitott helyzetében az 53, illetve 54 kinyúló karok a 2. ábrán szaggatott vonallal jelölt helyzetben vannak, amibõl felismerhetõ, hogy azok hatásos emelõkarhossza a kitüntetett kiindulási állapothoz képest lényegében csökkent. Ahogy a 2. ábrán továbbá felismerhetõ, az 532, illetve 542 dugattyúrész hossza ebben az esetben oly módon van megválasztva, hogy az 531, illetve 541 vezetõrészbe maximálisan betolt állapotban sem áll ki oly módon a hozzá tartozó vezetõrész másik végébõl, hogy a 32, illetve 42 spirálszakaszban a 2 kapulap menetét zavarná. Ahogy ebbõl a magyarázatból felismerhetõ, az 53 és 54 kinyúló karokon lévõ maximális emelõkarhossz a nyitómozgás kezdetén mérhetõ. Abból a célból, hogy ennek során az 5 hajtásra ható terheléseket kis értéken tartsuk, az 1 gördülõkapu egy, az 1–3. ábrákon nem ábrázolt súlykiegyenlítõ szerkezettel van ellátva, amely ebben a kiviteli alakban hagyományos módon van kiképezve. A súlykiegyenlítõ szerkezet az 5 hajtást éppen a nyitómozgás kezdetén rugóelõfeszítése révén támogatja, úgyhogy az 5 hajtás által itt beviendõ erõk viszonylag csekélyek. A hajtóerõknek egy további csökkentése azáltal válik lehetõvé, hogy a 2 kapulap hosszát oly módon választjuk meg, hogy az 533 és 543 csatlakozási helyek a 2 kapulap zárt helyzetében a 32, illetve 42 spirálszakaszhoz vezetõ bemeneten helyezkednek el, és az 53, illetve 54 kinyúló karok így nem úgy, ahogy a 2. ábrán láthatóan a 2 kapulappal 90°¹ot meghaladó támadási szöget bezáróan, hanem az összes mozgástartományban a 2 kapulap
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 8
2
hozzárendelt áthidalóvégére lényegében merõlegesen helyezkednek el. A 4. és 5. ábra a jelen találmánynak egy második kiviteli alakját mutatja, amely az elsõ kiviteli alaktól különösen az 53, illetve 54 kinyúló karoknak a 2 kapulapra való csatlakozási módjában különbözik. Az 1 gördülõkapunak az olyan szerkezeti részei, amelyek az elsõ kiviteli alakban lévõknek felelnek meg, azonos hivatkozási számokkal vannak jelölve. Ahogy a 4. és 5. ábrán bemutatottakból felismerhetõ, a 23 csuklópántok, amelyek közül ezeken az ábrákon csak az egyiket mutattuk be, az áthidalóoldali végen 24 végszakasszal vannak ellátva, amelyhez az itt bemutatott 54 kinyúló kar egy csuklón keresztül forgathatóan van csatlakoztatva. A két 24 végszakasz ennél a kiviteli alaknál egy 25 kereszttartón keresztül a teljes kapuszélességen át egymással van összekötve. Ezenkívül ezen szintén egy 22 görgõ van ágyazva. Ezen második kiviteli alak szerinti változattal a kapulap meghosszabbítása nélkül is elérjük, hogy az 53, illetve 54 kinyúló karok a 2 kapulaphoz képest 90°¹os támadási szögben helyezkedjenek el, ahogy az 5. ábra világosan mutatja. Az 5 kapulap mozgatásának indításához való hajtóerõk ily módon zárt helyzetben is csekélyek, mivel az 53, illetve 54 kinyúló karok ezen startpozícióban is a kapulap hozzárendelt áthidalóoldali végére, éspedig a 24 végszakaszokra lényegében merõlegesen helyezkednek el. Ezenkívül a 24 végszakaszok többrészesen vannak kiképezve, úgyhogy hosszukat tekintve a 2 kapulap mozgásirányában nézve beállíthatók. Ezáltal tûréskiegyenlítés válik lehetõvé, hogy a 2 kapulapnak az oldalsó 3, 4 vezetékekben való dõlt helyzetét megakadályozzuk. A bemutatott kiviteli alak esetén ez egy állítható csavarkötés révén válik lehetõvé. Az alábbiakban a 6–13. ábrák segítségével az 1 gördülõkapunak egy további kiviteli alakját ismertetjük, amely felhúzható kapuként van kiképezve, és 6 kiegyenlítõszerkezettel van ellátva. Az 1 gördülõkapu azon részeit, amelyek az elsõ kiviteli alak részeinek felelnek meg, itt is azonos hivatkozási számokkal jelöltük, ahol is az ilyen jellemzõk részletes magyarázatától eltekintünk, hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzunk. Ahogy a 6–8. ábrákból felismerhetõ, az 1 felhúzható kapu 6 súlykiegyenlítõ szerkezettel van ellátva, amely egy 61 rugóelemet, egy 62 húzóelemet, valamint egy tekercselõeszközt tartalmaz, amely egy 63 vezetõszerkezettel és egy 64 tengellyel van ellátva. A 63 vezetõszerkezet ebben az esetben a 64 tengelyen van ágyazva. Ahogy az ábrákból továbbá felismerhetõ, a 64 tengely közvetlenül az 52 hajtástengelyhez van csatlakoztatva, és az 51 motor mûködtetése során azzal együtt forog. A 61 rugóelem a bemutatott kiviteli alak esetén négy 611 csavarrugót tartalmaz, amelyek padlóoldalilag vannak rögzítve. Másik végükkel a 611 csavarrugók egy 612 kengyelen keresztül a 62 húzóelemmel szilárdan vannak összekötve, amely ebben az esetben láncként van kiképezve. A 62 húzóelem áthidalóoldali vége a kapunyílás áthidalójának tartományában egy
1
HU 007 503 T2
65 terelõgörgõn keresztül van megfordítva, és a 63 vezetõszerkezethez van rögzítve. A 9–12. ábrákon a 63 vezetõszerkezet a 62 húzóelemmel együtt közelebbrõl van bemutatva. Ahogy különösen a 7. és 8. ábrán felismerhetõ, a 62 húzóelemet a 63 vezetõszerkezet segítségével a 2 kapulap zárómozgása során érintésmentesen feltekerjük. A 62 húzóelem ebben az esetben egy 62 rögzítési pontban, a 63 vezetõszerkezeten van rögzítve és feltekert állapotban a 7. ábra szerinti vonal kétpontos 67 vonalnak megfelelõen nyúlik el, amely a láncfutási központot írja le. Ahogy a 9–12. ábrákból felismerhetõ, a 63 vezetõszerkezet egy belsõ 631 vezetõszakasszal, egy elsõ külsõ 632 vezetõszakasszal és egy második külsõ 633 vezetõszakasszal van ellátva. A vezetõszakaszok ebben az esetben úgy vannak kiképezve, hogy tekercselési irányban kerületoldalilag folyamatosan növekvõ sugarú vezetõfelületekkel vannak ellátva. Ezenkívül a két külsõ 632 és 633 vezetõszakasz 632a és 632b, valamint 633a és 633b tárcsapárként van kiképezve, amelyek a belsõ 631 vezetõszakaszt mindenkor axiálisan zárják körül. Ezenkívül a második külsõ 633 vezetõszakasz az elsõ külsõ 632 vezetõszakaszt axiálisan zárja körül. Ezenkívül a belsõ 631 vezetõszakasz maximális vezetõfelület-sugara az elsõ külsõ 632 vezetõszakasz minimális vezetõfelület-sugarának felel meg, úgyhogy itt egy folytonos átmenet adódik. Az elsõ külsõ 632 vezetõszakasz maximális vezetõfelület-sugara azonos módon, a második külsõ 633 vezetõszakasz minimális vezetõfelület-sugarának megfelelõen van kialakítva. Ahogy különösen a 12. ábrán felismerhetõ, a 62 húzóelem ebben az esetben úgy van kialakítva, hogy áthidalóoldali végétõl kiindulva padlóoldali vége irányában növekvõ szélességgel rendelkezzen. A jelen kiviteli alak esetén a 62 húzóelem, a vezetõszakaszok számának megfelelõen, három különbözõ szélességgel rendelkezik. A 11. ábrán a lánc a jobb szemléltetés érdekében metszetben van bemutatva, ahogyan a 63 vezetõszerkezet vezetõszakaszain kerül elhelyezésre. Ebbõl felismerhetõ, hogy a 62 húzóelem ily módon érintésmentesen, valamint a 64 tengelyhez viszonyítva axiális eltolódás nélkül, a 63 vezetõszerkezetben van feltekerve. Ennek érdekében a 62 húzóelem szélessége az áthidalóoldali végen úgy van megválasztva, hogy ez a 62a szakasz közvetlenül a belsõ 631 vezetõszakaszra legyen feltekerhetõ. A 62 húzóelemnek egy második, közepes szélességgel rendelkezõ 62b szakasza az elsõ külsõ 632 vezetõszakasz szélességének felel meg, úgyhogy ez a 62 húzóelem ezen 62b szakasza annak vezetõfelületein kerül feltekerésre. Ennek megfelelõen a 62 húzóelemnek egy ezt követõ szélesített 62c szakasza a második külsõ 633 vezetõszakasz szélességéhez van hozzáigazítva, úgyhogy annak vezetõfelületein kerül felfekvésre. Az egyes 631–633 vezetõszakaszok sugarainak a fentiekben ismertetett hozzáigazításai révén ebben az esetben egy folytonos átmenet adódik a tekercselési folyamat során, azaz a 62 hú-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 9
2
zóelem egyenletes feltekerése a 2 kapulap zárómozgása során. A 13. ábrán jelleggörbék segítségével a 6 súlykiegyenlítõ szerkezet karakterisztikája van vázlatosan szemléltetve. Ez esetben példaképpen egy 6 métert kitevõ kapumagasság van bemutatva, ahol jobbra a megmaradt kapunyílás belsõ magassága van feltüntetve, a „0,00” érték így a teljes mértékben zárt 1 felhúzható kaput jelenti, míg a „6,00” érték a teljes mértékben nyitott 1 felhúzható kaput jelenti. Rombuszok által jelölt 81 jelleggörbével az 52 hajtótengelyre felfelé ható nyomaték van megadva a szabad kapulapszakasz súlyán alapulva, míg a 6 súlykiegyenlítõ szerkezet révén az 52 hajtótengelyre ható nyomaték 82 jelleggörbe által van megadva, amely a négyzeteken keresztül nyúlik el. Ez a 61 rugóelem által létrehozott nyomatékot adja meg. Ahogy a 13. ábrából kivehetõ, a 6 súlykiegyenlítõ szerkezet úgy van beállítva, hogy zárt kapu esetén a 61 rugóelem annyira van megnyújtva, hogy egy, a kapulap súlyerején keresztül létrehozott nyomatékot meghaladó, hozzávetõleg 200 Nm¹nek megfelelõ többletnyomaték van jelen. Ezáltal elérjük, hogy a zárt 1 felhúzható kapu mûködtetésekor a 2 kapulap járulékos hajtás nélkül is felfelé emelkedjen hozzávetõleg azon magasságig, amelynél a szabad kapulapszakasz súlyereje a 61 rugóelem támadó rugóerejével egyensúlyban van. A 13. ábra szerint ez az a hely, amelyen a két vonal egymást metszi, azaz hozzávetõleg 2,5 m¹nek megfelelõ magasságban. A kapulap további nyitása során a mindenkor szükséges hajtónyomaték a 6 súlykiegyenlítõ szerkezet által rendelkezésre bocsátott nyomatékkal megközelítõen egyensúlyban van, úgyhogy az 5 hajtásnak lényegében csupán a ható súrlódási erõk ellenében kell hatnia. Egy teljes mértékben nyitott kapu esetén a 6 nyomáskiegyenlítõ szerkezet által rendelkezésre bocsátott nyomaték a 13. ábrán látható diagramban való ábrázolás szerint a 2 kapulap súlyereje által az 52 hajtótengelyen elõállított nyomatékot ismételten meghaladja, úgyhogy ez a kapulap lezuhanását az 5 hajtás meghibásodása esetén is megbízhatóan akadályozza meg. Az ismertetett kiviteli alakok mellett a találmány további kialakításokat is lehetõvé tesz. Így például arra is van lehetõség, hogy az 53, illetve 54 kinyúló karoknak a 2 kapulapon való 533, illetve 543 csatlakozási helyei és az 53, illetve 54 kinyúló karok lengõtengelye közötti távolság más módon is változtatható legyen, mint a kinyúló karok teleszkópszerû (széthúzható) kialakítása útján. Példaképpen a kinyúló karok elõre meghatározott hosszal is rendelkezhetnek, ahol ebben az esetben a kinyúló karokon hosszirányban tolhatóan elemek vannak ágyazva a csatlakozási helyek tartományában. Egy ilyen kialakítási mód különösen akkor képzelhetõ el, ha a kinyúló karok, kapuszélességben nézve, a 2 kapulaphoz való 3, illetve 4 vezetékeken kívül vannak elrendezve, és a csatolótag a 32, illetve 42 spirálszakaszon átnyúlik. Ebben az esetben a kinyúló karok összhossza alárendelt jelentõ-
1
HU 007 503 T2
ségû, mivel a 2 kapulap meneteivel való ütközés a 32, illetve 42 spirálszakaszban nem fordulhat elõ. A kinyúló karok két- vagy többszörösen széthúzhatóan is ki lehetnek alakítva. Ezáltal különösen a dugattyúrész összhossza csökkenthetõ, aminek köszönhetõen a 2 kapulap meneteivel nyitott helyzetben való esetleges ütközések még jobban megakadályozhatók. Továbbá arra is van lehetõség, hogy a gördülõkapu hajtásához három, négy vagy több kinyúló kart alkalmazzunk. Ez különösen akkor fordulhatna elõ, ha 6 m¹t kitevõ vagy annál nagyobb kapuszélességek adódtak. Ezenkívül nem szükséges, hogy a dugattyúrész szabadon tolhatóan legyen a csõ alakú vezetõrészben vezetve. Itt egy vezérelt vezetés is lehetséges lenne. Ezenkívül a vezetõrészt nem kell csõ alakúra kiképezni, hanem például többszögû is lehet, adott esetben egyik oldalon nyitott keresztmetszeti alakkal is rendelkezhet, amennyiben a dugattyúrész abban megbízhatóan van vezetve, és alakzáróan van befogadva. A vezetõrész, illetve az abban vezetett dugattyúrész keresztmetszeti alakjának ekkor nem kell sem körkörösnek, sem meghatározott módon többszögûnek lennie. A keresztmetszet ovális kialakítása vagy különbözõ keresztmetszeti alakok kombinációja is lehetséges. Ezenkívül az 53, illetve 54 kinyúló karoknak nem kell egy közös hajtótengelyen elrendezve lenniük, hanem ehelyett egymáshoz képest koaxiálisan ágyazott hajtótengelyszakaszok lehetnek a kapunyílás két oldalán elrendezve, amelyekhez egy-egy kinyúló kar van csatlakoztatva. A 6 súlykiegyenlítõ szerkezet is külön ágyazótengelyen lehet ágyazva. Ezenkívül arra is van lehetõség, hogy az 51 motor az 52 hajtótengelyt vagy a hajtótengelyszakaszokat és/vagy a 6 súlykiegyenlítõ szerkezetet ne közvetlenül hajtsa, hanem közvetve fogasszíjakon, láncokon, hajtómûveken stb. keresztül. Egy lehetõleg kompakt elrendezés tekintetében azonban ezen komponensek közvetlen hajtása elõnyben részesítendõ. Ezenkívül a találmány szerinti 1 gördülõkapu vonatkozásában lényegében jelentéktelen, hogy milyen fajta 2 kapulap van elrendezve. A találmány szerint megvalósított 2 kapulap áthidalóoldali végén való erõbevezetés ugyanúgy lamellás páncélok, keretekben kifeszített flexibilis függönyök, kapulapok – ahogy a DE 101 36 648 A1 számú dokumentumban van ismertetve – stb. számára is alkalmazható. A 2 kapulap jellegétõl és/vagy az 1 gördülõkapu alkalmazási területétõl függõen arra is van lehetõség, hogy a 2 kapulapon lévõ oldalsó 22 vezetõgörgõk alkalmazásától eltekintsünk, és a 2 kapulapot egyszerûen csúszóan vezessük. Ez különösen a farmakológiai ipar területén stb. az 1 gördülõkapunak a szigorú tisztasági követelményeknek eleget tevõ helységek számára való alkalmazása esetén elõnyös, mivel ebben az esetben könnyebben tartható tisztán. Ezenkívül arra is van lehetõség, hogy egy ilyen jellegû súlykiegyenlítõ szerkezetet az összes említett kiviteli alaknál alkalmazzunk. Egy ilyen súlykiegyenlítõ szerkezet továbbá mindkét oldalsó keretben is el lehet rendezve. Ez különösen nagyobb szélességgel rendel-
5
10
15
20
25
30
35
40
2
kezõ kapulapoknál lehet elõnyös, hogy az elrendezés egyoldalú terhelését csökkentsük. A 61 rugóelem 611 csavarrugóinak száma az adott terhelésektõl függõen van meghatározva, azaz különösen a kapulap jellegétõl függõen, annak súlyától és méreteitõl függõen. Ezenkívül arra is van lehetõség, hogy csavarrugók helyett más rugóelasztikus elemeket rendezzünk el, mint például nyújtható szalagokat stb. A 62 húzóelemnek nem kell láncként kiképezve lennie, hanem szalag alakúan is ki lehet kiképezve. Ennek elõállításához egy alakstabil anyag, mint például fém, részesítendõ elõnyben. A 63 vezetõszerkezetben lévõ vezetõszakaszok száma a 62 húzóelem hosszától és így közvetve a kapu magasságától is függ. Ennek megfelelõen az ismertetett három vezetõszakasznál több vagy kevesebb vezetõszakasz is alkalmazható. Ezenkívül arra is van lehetõség, hogy olyan vezetõszerkezetet alkalmazzunk, amely két vezetõspirállal van ellátva, amelyek egy középsõ szakasztól kiindulva növekvõ sugárral, tengelyirányban egymástól eltávolodva kifelé nyúlnak el. Ez a kiviteli alak különösen egy – folytonosan vagy legalább kvázifolytonosan a tekercselõeszköz felé mutató végtõl a rugóelem felé mutató vég irányában szélességben növekvõ – húzóelemmel együtt mûködve tekintendõ alkalmasnak, amely erre közvetlenül érintésmentesen és axiális eltolódás nélkül tekerhetõ fel. Ennél a kiviteli alaknál a húzóelem elõnyösen szalagként van kiképezve. Ezenkívül nem kötelezõen szükséges, hogy a második kiviteli alak szerinti 25 keresztrudak legyenek elrendezve, mivel többnyire a 2 kapulap legfelsõ lamelláján keresztül megvalósított keresztmerevítés is elegendõ. A kapulap és a kinyúló karok csatlakozási helyei közötti távolság beállításával megvalósított tûréskiegyenlítés a többrészes 24 végszakaszoktól eltérõ módon is megvalósítható. Különösen más szerkezetek is átvehetik ezt a funkciót, amennyiben az ilyen jellegû végszakaszok egy kiviteli alaknál nem állnak rendelkezésre.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 45 1. Gyorsfutású ipari gördülõkapu (1), amely oldalsó vezetékekben (3, 4) vezetett, az ajtónyílást lefedõ kapulappal (2), a kapulapra (2) – a kapulap nyitott helyzetbõl zárt helyzetbe és fordítva történõ mozgatása ér50 dekében – ható mozgatóhajtással (5) – ahol a kapulap (2) nyitott helyzetben az oldalsó vezetékeknek (3, 4) egy, a kapunyílás áthidalójának tartományában elrendezett spirálszakaszában (32, 42) oly módon van befogadva, hogy a kapulap (2) szomszédos tartományai 55 egymáshoz képest érintésmentesen helyezkednek el –, valamint egy súlykiegyenlítõ szerkezettel (6) van ellátva, ahol a hajtás (5) legalább két kinyúló karral (53, 54) rendelkezik, amelyeknek segítségével a kapulapnak (2) egy áthidalóoldali végéhez van csatlakoztatva, 60 ahol a kinyúló karok (53, 54) kapuszélességben egy10
1
HU 007 503 T2
mástól távolságban vannak elrendezve, valamint szinkrón módon a spirálszakasznak (32, 42) egy központi tartományában egy lengõtengely körül elfordíthatók, és ahol a kinyúló karoknak (53, 54) a kapulapon (2) való csatlakozási helyei (533, 543) és a kinyúló karok (53, 54) lengõtengelye közötti távolság változtatható, azzal jellemezve, hogy a kinyúló karok (53, 54) csuklók segítségével a kapulap (2) áthidalóoldali végéhez vannak csatlakoztatva. 2. Az 1. igénypont szerinti ipari gördülõkapu, azzal jellemezve, hogy a kinyúló karok (53, 54) széthúzhatók. 3. A 2. igénypont szerinti ipari gördülõkapu, azzal jellemezve, hogy a széthúzható kinyúló karok (53, 54) egy-egy csõ alakú vezetõrészt (531, 541) és egy abban szabadon tolhatóan vezetett dugattyúrészt (532, 542) tartalmaznak. 4. Az 1–3. igénypontok egyike szerinti ipari gördülõkapu, azzal jellemezve, hogy a kinyúló karok (53, 54) egy közös hajtótengelyen (52) vannak elrendezve, amely a hajtásnak (5) egy motorja (51) által forgatva van meghajtva. 5. A 4. igénypont szerinti ipari gördülõkapu, azzal jellemezve, hogy a motor (5) a hajtott tengelyt (52) közvetlenül hajtja. 6. Az 1–5. igénypontok egyike szerinti ipari gördülõkapu, azzal jellemezve, hogy a kinyúló karok (53, 54) egy, a kapu teljes szélességére kiterjedõ elemhez (15) vannak csatlakoztatva. 7. Az 1–6. igénypontok egyike szerinti ipari gördülõkapu, azzal jellemezve, hogy a kapulap (2) két oldalsó csuklópánttal (23) van ellátva, amelyek mindenkor a vezetékekkel (3, 4) szomszédosan vannak elrendezve, ahol a kinyúló karok (53, 54) mindenkor a csuklópántok (23) áthidalóoldali végszakaszaihoz (24) vannak csatlakoztatva. 8. A 7. igénypont szerinti ipari gördülõkapu, azzal jellemezve, hogy a csuklópántok (23) áthidalóoldali végszakaszai (24) hosszukban a kapulap (2) mozgásirányában nézve beállíthatók. 9. Az 1–8. igénypontok egyike szerinti ipari gördülõkapu, azzal jellemezve, hogy a súlykiegyenlítõ szerkezet (6) egy rugóelemmel (61), egy húzóelemmel (62) és egy tekercselõeszközzel van ellátva, ahol a rugóelem (61) egyik vége padlóoldalilag rögzíthetõ, ahol a húzóelem (62) az egyik véggel a rugóelemre (61), a másik véggel pedig a tekercselõeszközre van rögzítve, ahol a tekercselõeszköz a felhúzható kapu (1) egy haj-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
11
2
tásával kapcsolható össze, ahol a húzóelem (62) a tekercselõeszközön oly módon tekerhetõ fel, illetve le, hogy a rugóelem (61) a legnagyobb elõfeszítésével akkor rendelkezik, ha a felhúzható kapunak (1) egy kapulapja (2) zárt helyzetben van, és lényegében tehermentesítve van, ha a kapulap (2) nyitott helyzetben van, ahol a húzóelem (62) a tekercselõeszköz felé mutató végén kisebb szélességgel rendelkezik, mint a rugóelem (61) felé mutató végén, és ahol a tekercselõeszköz egy tengellyel (64) és egy ezen ágyazott vezetõszerkezettel (63) van ellátva, amelynek segítségével a húzóelem (62) oly módon tekerhetõ fel, hogy a tekercsrétegek egymástól érintésmentesen helyezkedjenek el, ahol a vezetõszerkezet (63) ennek érdekében kerületoldalilag – tekercselési irányban folytonosan növekvõ sugárral rendelkezõ – vezetõfelületekkel van ellátva. 10. A 9. igénypont szerinti ipari gördülõkapu, azzal jellemezve, hogy a húzóelem (62) szélessége a tekercselõeszköz felé mutató végtõl a rugóelem (62) felé mutató vég felé fokozatosan növekszik, és a vezetõszerkezet (63) legalább két vezetõszakasszal (631, 632, 633) van ellátva, amelyek mindenkor spirál alakúan oly módon vannak kiképezve és egymáshoz képest tengelyirányban eltoltan úgy vannak elrendezve, hogy egy belsõ vezetõszakaszhoz (631) egy külsõ vezetõszakaszpár (632a, 632b) csatlakozik, amelynek minimális vezetõfelület-sugara a belsõ vezetõszakasz (631) maximális vezetõfelület-sugarának felel meg. 11. A 9. igénypont szerinti ipari gördülõkapu, azzal jellemezve, hogy a húzóelem szélessége folytonosan a tekercselõeszköz felé mutató végtõl a rugóelem felé mutató vég felé növekszik, és a vezetõszerkezet két vezetõspirállal rendelkezik, amelyek egy középsõ szakasztól kiindulva növekvõ sugárral, tengelyirányban egymástól eltávolodva kifelé nyúlnak el. 12. A 9–11. igénypontok egyike szerinti ipari gördülõkapu, azzal jellemezve, hogy a húzóelem (62) egy lánc. 13. A 9–11. igénypontok egyike szerinti ipari gördülõkapu, azzal jellemezve, hogy a húzóelem egy szalag. 14. A 9–13. igénypontok egyike szerinti ipari gördülõkapu, azzal jellemezve, hogy a rugóelem (61) legalább egy csavarrugóval van ellátva. 15. A 9–14. igénypontok egyike szerinti ipari gördülõkapu, azzal jellemezve, hogy a vezetõszerkezet (63) a hajtótengelyen (52) van ágyazva, amelyen a kinyúló karok (53, 54) vannak elrendezve.
HU 007 503 T2 Int. Cl.: E06B 9/11
12
HU 007 503 T2 Int. Cl.: E06B 9/11
13
HU 007 503 T2 Int. Cl.: E06B 9/11
14
HU 007 503 T2 Int. Cl.: E06B 9/11
15
HU 007 503 T2 Int. Cl.: E06B 9/11
16
HU 007 503 T2 Int. Cl.: E06B 9/11
17
HU 007 503 T2 Int. Cl.: E06B 9/11
18
HU 007 503 T2 Int. Cl.: E06B 9/11
19
HU 007 503 T2 Int. Cl.: E06B 9/11
20
HU 007 503 T2 Int. Cl.: E06B 9/11
21
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
