!HU000008309T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 008 309
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 395503 2003. 03. 24.
(73) Jogosult: Bristol-Myers Squibb Company, Princeton NJ 05843-4000 (US)
US
(72) Feltalálók: DAS, Jagabandhu, Mercerville, New Jersey 08619 (US); PADMANABHA, Ramesh, Hamden, Connecticut 06518 (US); CHEN, Ping, Belle Mead, New Jersey 08502 (US); NORRIS, Derek, J., Pennington, New Jersey 08638 (US); DOWEYKO, Arthur, M. P., Long Valley, New Jersey 07853 (US); BARRISH, Joel, Richboro, Pennsylvania 18954 (US); WITYAK, John, Carlsbad, California 92009 (US); LOMBARDO, Louis, J., Belle Mead, New Jersey 08502 (US); LEE, Francis, Y. F., Yardley, Pennsylvania 19067 (US) (54)
HU 008 309 T2
A61K 31/427
(21) Magyar ügyszám: E 04 758053 (22) A bejelentés napja: 2004. 03. 23. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20040758053 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1610780 A2 2004. 10. 07. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1610780 B1 2010. 04. 21.
(2006.01) A61K 31/506 (2006.01) A61P 35/02 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 04085388 PCT/US 04/008827
(74) Képviselõ: Schläfer László, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Ciklusos protein-tirozin-kináz-inhibitorok
A leírás terjedelme 26 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nem vizsgálta.
1
HU 008 309 T2
Ez a bejelentés a 09/548,929 bejelentési számú USAbeli bejelentés, benyújtva 2000. április 13¹án, részben folytatólagos bejelentése, amely igényli 60/129,510 alapszámú ideiglenes USA-beli bejelentés, benyújtva 1999. április 15¹én, elsõbbségét, melynek teljes tartalmára itt referenciaként hivatkozunk. A jelen találmány tárgya IV képletû vegyület vagy ennek sója alkalmazása meghatározott típusú rák orális kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására. A protein-tirozin-kinázok (PTK) olyan enzimek, amelyek ATP-szubsztrátummal együtt a peptidekben és proteinekben foszforilezik a tirozinmaradékokat. Ezek az enzimek kulcselemek a sejtek jeladásának szabályozásában, beleértve a sejtszaporodást és a sejtdifferenciálódást. A PTK enzimek közé tartoznak többek között a receptor-tirozin-kinázok (RPTK), beleértve az epidermális növekedési faktor kinázcsalád tagjait (például HER1 és HER2), a vérlemezkékbõl származó növekedési faktort (PDGF) és az olyan kinázokat, amelyek szerepet játszanak az angiogenezisben (Tie–2 és KDR); valamint a nem receptor tirozin-kinázok, beleértve az Syk, JAK és Src (például Src, Fyn, Lyn, Lck és Blk) családok tagjait [lásd Bolen J. B., Rowley, R. B., Spana, C. és Tsygankov, AY.: „The src family of tyrosine protein kinases in hemopoietic signal transduction”, FASFB J., 6, 3403–3409 (1992); Ullrich, A. és Schlessinger, J., „Signal transduction by receptors with tyrosine kinase activity”, Cell, 61, 203–212 (1990); valamint Ihle, J. N.: „The Janus protein tyrosine kinases in hematopoetic cytokine signaling”, Sem. Immunol., 7, 247–254 (1995)]. A PTK enzimek fokozott hatása részt vesz különbözõ rosszindulatú és nem rosszindulatú proliferatív betegségekben. Emellett a PTK enzimek központi szerepet játszanak az immunrendszer sejtjeinek szabályozásában. A PTK-inhibitorok ezért onkológiás és immunológiás rendellenességek széles változatát befolyásolhatják. Ezek a rendellenességek enyhíthetõk meghatározott receptor vagy nem receptor PTK enzimek, így Lck-szelektív gátlásával, vagy a PTK-osztályon belüli homológia alapján azonos inhibitor által több mint egy PTK enzimre kifejtett gátlás alapján. Különösen érdekes TPK enzim az Lck, amely megtalálható a fontos proteinszubsztrátumok foszforilezésében részt vevõ T¹sejtekben. Erre szükség van a produktív antigénreceptor jelképezéshez és sejtaktiváláshoz. Az Lck-aktivitás hiányában a T¹sejt-receptor (TCR) zéta lánca nem foszforilezõdik, a ZAP–70 kináz nem aktiválódik, és nem következik be a T¹sejt-aktiváláshoz lényeges Ca2+-mobilizálás [Weiss, A. és Littman, D. R.: „Signal transduction by lymphocyte antigen receptors”, Cell, 76, 263–274 (1994); Iwashima, M., Irving, B. A., van Oers, N.S.C., Chan, A. C. és Weiss, A.: „Sequential interactions of the TCR with two distinct cytoplasmic tyrosine kinases”, Science, 263, 1136–1139 (1994); és Chan, A. C., Dalton, M., Johnson, R., Kong, G., Wang, T., Thoma, R. és Kurosaki, T.: „Activation of ZAP–70 kinase activity by phosphorylation of tyrosine 493 is required for lymphocyte antigen receptor func-
2
tion”, EMBO J., 14, 2499–2508 (1995)]. Az Lck-inhibitorok ezért felhasználhatók a T¹sejtek által közvetített rendellenességek kezelésére, melyekre példaként említhetõk az olyan krónikus betegségek, amelyekben a 5 T¹sejt-komponens fontos szerepet tölt be, így például reumás ízületi gyulladás, sclerosis multiplex és lupusz, valamint az olyan akut betegségek, melyekrõl ismert, hogy lényeges szerepet töltenek be a T¹sejtek, például akut transzplantátumkilökõdés és késleltetett típusú hi10 perszenzitivitás (DTH) reakciók. A WO 00/62778 A1 számú irat ciklusos vegyületeket és ezek sóit ismerteti, melyek közé tartozik a IV képletû vegyület, továbbá ismerteti az ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményeket, és az ilyen 15 vegyületek alkalmazását protein-tirozin-kináz által közvetített rendellenességek, így immunológiás és onkológiás rendellenességek kezelésében. A jelen találmány tárgya egy IV képletû vegyület vagy ennek sója alkalmazása 20
25
IV 30 rák orális kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, ahol a rák krónikus mielogén leukémia (CML), gasztrointesztinális sztróma tumor (GIST), akut mielogén leukémia (AML), masztocitózis, csírasejttumor, kissejtes tüdõrák (SCLC), melanoma, hasnyál35 mirigyrák, prosztatarák vagy gyermekgyógyászati szarkóma. A jelen találmány tárgya továbbá IV képletû vegyület vagy ennek sója alkalmazása rák orális kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, ahol a rák 40 STI–570 hatóanyagra rezisztens. A leírásban tárgyaljuk az alábbi I képletû ciklusos vegyületeket, és ezek sóit protein-tirozin-kináz-inhibitorként történõ alkalmazásra: 45
50
I ahol 55 Q jelentése (1) egy 5 tagú heteroarilgyûrû; (2) egy 6 tagú heteroarilgyûrû vagy (3) egy arilgyûrû adott esetben egy vagy több R1 csoporttal szubsztituálva, 60 2
1
HU 008 309 T2
Z jelentése (1) egyszeres kötés; (2) –R15C=CH– vagy (3) –(CH2)m, ahol m értéke 1 vagy 2; X1 és X2 jelentése egyenként hidrogénatom vagy együtt =O vagy =S; R1 jelentése (1) hidrogénatom vagy R6, ahol R6 jelentése alkilcsoport, alkenilcsoport, alkinilcsoport, cikloalkilcsoport, cikloalkil-alkilcsoport, cikloalkenilcsoport, cikloalkenil-alkilcsoport, arilcsoport, aralkilcsoport, heterociklilcsoport vagy heterociklil-alkil-csoport, amelyek mindegyike egyenként szubsztituálatlan vagy Z1, Z2 és egy vagy több (elõnyösen egy vagy kettõ) Z3 csoporttal szubsztituált; (2) –OH vagy –OR6; (3) –SH vagy –SR6; (4) –C(O)2H, –C(O)qR6, vagy –O–C(O)qR6, ahol q értéke 1 vagy 2; (5) –SO3H vagy –S(O)qR6; (6) halogénatom; (7) cianocsoport; (8) nitrocsoport; (9) –Z4–NR7R8; (10) –Z4–N(R9)–O–Z5–NR10R11; (11) –Z4–N(R12)–Z5–R6; (12) –P(O)(OR6)2; R2 és R3 jelentése egymástól függetlenül (1) hidrogénatom vagy R6; (2) –Z4–R6; vagy (3) –Z13–NR7R8; R4 és R5 jelentése (1) egymástól függetlenül hidrogénatom vagy R6; (2) –Z4–N(R9)–Z5–NR10R11; (3) –N(R9)Z4R6; vagy (4) a kapcsolódó nitrogénatommal együtt egy 3–8 tagú telített vagy telítetlen heterociklusos gyûrû, amely szubsztituálatlan vagy Z1, Z2 és Z3 csoportokkal szubsztituált, mely heterociklusos gyûrû adott esetben egy benzolgyûrûvel kondenzált, amely önmagában szubsztituálatlan vagy Z1, Z2 és Z3 csoportokkal szubsztituált; R7, R8, R9, R10, R11 és R12 jelentése (1) egymástól függetlenül hidrogénatom vagy R6; (2) R7 és R8 jelentése együtt alkiléncsoport, alkeniléncsoport vagy heteroalkilcsoport, amelyek a kapcsolódó nitrogénatommal együtt 3–8 tagú telített vagy telítetlen gyûrût képeznek, amely gyûrû szubsztituálatlan vagy Z1, Z2 és Z3 csoportokkal szubsztituált; vagy (3) R9, R10 és R11 közül bármely kettõ jelentése együtt alkiléncsoport vagy alkeniléncsoport, amelyek a kapcsolódó nitrogénatommal együtt 3–8 tagú telített vagy telítetlen gyûrût képeznek, amely gyûrû szubsztituálatlan vagy Z1, Z2 és Z3 csoportokkal szubsztituált; R13 jelentése (1) cianocsoport; (2) nitrocsoport;
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
(3) –NH2; (4) –NHOalkil; (5) –OH; (6) –NHOaril; (7) –NHCOOalkil; (8) –NHCOOaril; (9) –NHSO2alkil; (10) –NHSO2aril; (11) aril; (12) heteroaril; (13) –Oalkil; vagy (14) –Oaril; R14 jelentése (1) –NO2; (2) –COOalkil; vagy (3) –COOaril; R15 jelentése (1) hidrogénatom; (2) alkilcsoport; (3) arilcsoport; (4) aralkilcsoport; vagy (5) cikloalkilcsoport; Z1, Z2 és Z3 jelentése egymástól függetlenül (1) hidrogénatom vagy Z5, ahol Z8 jelentése (i) alkilcsoport, alkenilcsoport, alkinilcsoport, cikloalkilcsoport, cikloalkil-alkil-csoport, cikloalkenilcsoport, cikloalkenil-alkil-csoport, arilcsoport, aralkilcsoport, alkil-aril-csoport, cikloalkil-arilcsoport, heterociklilcsoport vagy heterociklil-alkil-csoport; (ii) egy (i) csoport, amely önmagában egy vagy több azonos vagy különbözõ (i) csoporttal szubsztituált, vagy (iii) egy (i) vagy (ii) csoport, amely egy vagy több alábbi, a Z1, Z2 és Z3 (2)–(16) definíciójában szereplõ csoporttal szubsztituált; (2) –OH vagy –OZ6; (3) –SH vagy –SZ6; (4) –C(O)qH, –C(O)qZ6 vagy –O–C(O)1Z6; (5) –SO3H, –S(O)qZ6 vagy S(O)qN(Z9)Z6; (6) halogénatom; (7) cianocsoport, (8) nitrocsoport; (9) –Z4–NZ7Z8; (10) –Z4–N(Z9)–Z5–NZ7Z8; (11) –Z4–N(Z10)–Z5–Z6; (12) –Z4–N(Z10)–Z5–H; (13) oxocsoport; (14) –O–C(O)–Z6; (15) Z1, Z2 és Z3 közül bármely kettõ jelentése együtt alkiléncsoport vagy alkeniléncsoport, amelyek a kapcsolódó atomokkal együtt 3–8 tagú telített vagy telítetlen gyûrût képeznek, vagy (16) Z1, Z2 és Z3 közül bármely kettõ jelentése együtt –O–(CH2)r–O–, ahol r értéke 1–5, amely a kapcsolódó atomokkal együtt 4–8 tagú telített vagy telítetlen gyûrût képez; Z4 és Z5 jelentése egymástól függetlenül (1) egyszeres kötés; (2) –Z11–S(O)q–Z12–;
1
HU 008 309 T2
(3) –Z11–C(O)–Z12–; (4) –Z11–C(S)–Z12–; (5) –Z11–O–Z12–; (6) –Z11–S–Z12–; (7) –Z11–O–C(O)–Z12–; vagy (8) –Z11–C(O)–O–Zn12–; Z7, Z8, Z9 és Z10 jelentése (1) egymástól függetlenül hidrogénatom vagy Z5; (2) Z7 és Z8 vagy Z6 és Z10 jelentése együtt alkiléncsoport vagy alkeniléncsoport, amelyek a kapcsolódó atomokkal együtt 3–8 tagú telített vagy telítetlen gyûrût képeznek, amely gyûrû szubsztituálatlan vagy Z1, Z2 és Z3 csoportokkal szubsztituált; vagy (3) Z7 vagy Z8 jelentése Z9 csoporttal együtt alkiléncsoport vagy alkeniléncsoport, amelyek a kapcsolódó nitrogénatommal együtt 3–8 tagú telített vagy telítetlen gyûrût képeznek, amely gyûrû szubsztituálatlan vagy Z1, Z2 és Z3 csoportokkal szubsztituált; Z11 és Z12 jelentése egymástól függetlenül (1) egyszeres kötés; (2) alkiléncsoport; (3) alkeniléncsoport; vagy (4) alkiniléncsoport; és Z13 jelentése (1) egyszeres kötés; (2) –Z11–S(O)q–Z12–; (3) –Z11–C(O)–Z12–; (4) –Z11–C(S)–Z12; (5) –Z11–O–Z12; (6) –Z11S–Z12–; (7) –Z11O–C(O)–Z12–; (8) –Z11–C(O)–O–Z12–; (9) –C(NR13)–; (10) –C(CHR14)–; vagy (11) –C(C(R14)2)–. Az I képletû vegyületek közé tartoznak a következõ II képletû vegyületek és ezek sói
5
10
15
20
25
30
35
40
45
II ahol n értéke 1 vagy 2, A jelentése szénatom vagy nitrogénatom, B jelentése nitrogénatom, oxigénatom vagy kénatom, X3 jelentése oxigénatom vagy kénatom, és R1, R2, R3, R4 és R5 jelentése a fenti.
50
55 A találmány részletes ismertetése Az alábbiakban megadjuk a jelen leírásban alkalmazott kifejezések meghatározását. Egy adott csoportra vagy kifejezésre elõször megadott meghatározás erre a csoportra és kifejezésre a teljes leíráson keresz-
60 4
2
tül érvényes, akár önmagában, akár más csoport részeként, ellenkezõ értelmû megjelölés hiányában. Az „alk” vagy „alkilcsoport” jelentése 1–12 szénatomos, elõnyösen 1–8 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoport. A „rövid szénláncú alkilcsoport” jelentése 1–4 szénatomos alkilcsoport. Az „alkenilcsoport” jelentése 2–10 szénatomos, elõnyösen 2–4 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoport, amely legalább egy kettõs kötést tartalmaz. Ha egy alkenilcsoport egy nitrogénatomhoz kapcsolódik, akkor elõnyösen ez a csoport nem egy kettõs kötést tartalmazó szénatomon keresztül kapcsolódik. Az „alkinilcsoport” jelentése 2–10 szénatomos, elõnyösen 2–4 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoport, amely legalább egy hármas kötést tartalmaz. Ha egy alkenilcsoport egy nitrogénatomhoz kapcsolódik, akkor elõnyösen ez a csoport nem egy hármas kötést tartalmazó szénatomon keresztül kapcsolódik. Az „alkiléncsoport” jelentése 1–5 szénatomos egyenes láncú híd, amely egyszeres kötésekkel kapcsolódik [például –(CH2)x–, ahol x értéke 1–5], amely adott esetben 1–3 rövid szénláncú alkilcsoporttal szubsztituálva lehet. Az „alkeniléncsoport” jelentése 2–5 szénatomos egyenes láncú híd, amely egy vagy kettõ kettõs kötést tartalmaz, és egyszeres kötésekkel kapcsolódik, és adott esetben 1–3 rövid szénláncú alkilcsoporttal szubsztituálva lehet. Az alkeniléncsoportra példaként említhetõ –CH=CH–CH=CH–, –CH 2 –CH=CH–, –CH 2 –CH=CH–CH 2 –, –C(CH 3 ) 2 CH=CH– és –CH(C2H5)–CH=CH–. Az „alkiniléncsoport” jelentése 2–5 szénatomos egyenes láncú híd, amely egy hármas kötést tartalmaz, és egyszeres kötésekkel kapcsolódik, és adott esetben 1–3 rövid szénláncú alkilcsoporttal szubsztituálva lehet. Az alkiniléncsoportra példaként említhetõ –CºC–, –CH 2 –CºC–, –CH(CH 3 )–CºC– és –CºC–CH(O2H5)CH2–. Az „ar” vagy „arilcsoport” jelentése aromás ciklusos csoport (például 6 tagú monociklusos, 10 tagú biciklusos vagy 14 tagú triciklusos gyûrûrendszer), amely 6–14 szénatomot tartalmaz. Az arilcsoportra példaként említhetõ a fenilcsoport, naftilcsoport, bifenilcsoport és antracenilcsoport. A „cikloalkilcsoport” és „cikloalkenilcsoport” jelentése 3–12 szénatomos ciklusos szénhidrogéncsoport. A „halogénatom” jelentése fluroatom, klóratom, brómatom és jódatom. A „telítetlen gyûrû” kifejezés részben telítetlen és aromás gyûrûket jelent. A „heterociklusos csoport” vagy „heterociklilcsoport” jelentése teljesen telített vagy telítetlen, így nem aromás (vagyis heterocikloalkilcsoport) és aromás (vagyis heteroarilcsoport) ciklusos csoport, például 4–7 tagú monociklusos, 7–11 tagú biciklusos vagy 10–15 tagú triciklusos gyûrûrendszer, amely legalább egy szénatomos gyûrûben legalább egy heteroatomot tartalmaz. A heteroatomot tartalmazó heterociklilcso-
1
HU 008 309 T2
port valamennyi gyûrûje 1, 2, 3 vagy 4 heteroatomot tartalmaz nitrogénatom, oxigénatom és/vagy kénatom közül megválasztva, ahol a heteroatomként elõforduló nitrogénatom és kénatom adott esetben oxidált formában és a heteroatomként elõforduló nitrogénatom adott esetben kvaternerizált formában lehet. A heterociklilcsoport a gyûrû vagy gyûrûrendszer tetszõleges heteroatomján vagy szénatomján keresztül kapcsolódik. A monociklusos heterociklilcsoportra példaként említhetõ a pirrolidinilcsoport, pirrolilcsoport, pirazolilcsoport, oxetanilcsoport, pirazolinilcsoport, imidazolilcsoport, imidazolinilcsoport, imidazolidinilcsoport, oxazolilcsoport, oxazolidinilcsoport, izoxazolinilcsoport, izoxazolilcsoport, tiazolilcsoport, tiadiazolilcsoport, tiazolidinilcsoport, izotiazolilcsoport, izotiazolidinilcsoport, furilcsoport, tetrahidrofurilcsoport, tienilcsoport, oxadiazolilcsoport, piperidinilcsoport, piperazinilcsoport, 2¹oxopiperazinil-csoport, 2¹oxo-piperidinil-csoport, 2¹oxo-pirrolidinil-csoport, 2¹oxo-azepinil-csoport, azepinilcsoport, 4¹piperidonilcsoport, piridinilcsoport, pirazinilcsoport, pirimidinilcsoport, piridazinilcsoport, tetrahidropiranilcsoport, morfolinilcsoport, tiamorfolinilcsoport, tiamorfolinil-szulfoxid-csoport, tiamorfolinil-szulfon-csoport, 1,3-dioxolanilcsoport és tetrahidro-1,1-dioxo-tienil-csoport, triazolilcsoport, triazinilcsoport és hasonlók. A biciklusos heterociklilcsoportra példaként említhetõ az indolilcsoport, benzo-tiazolil-csoport, benzoxazolilcsoport, benzo-dioxolil-csoport, benzo-tienil-csoport, kinuklidinilcsoport, kinolinilcsoport, tetrahidroizokinolinilcsoport, izokinolinilcsoport, benzimidazolilcsoport, benzo-piranil-csoport, indolizinilcsoport, benzo-furil-csoport, kromonilcsoport, kumarinilcsoport, benzopiranil-csoport, cinnolinilcsoport, kinoxalinilcsoport, indazolilcsoport, pirrolopiridilcsoport, furopiridinilcsoport (így furo[2,3¹c]piridinil-csoport, furo[3,2¹b]piridinil-csoport vagy furo[2,3¹b]piridinil-csoport), dihidroizoindolilcsoport, dihidrokinazolinilcsoport (így 3,4-dihidro-4oxo-kinazolinil-csoport), tetrahidrokinolinilcsoport és hasonlók. A triciklusos heterociklilcsoportra példaként említhetõ a karbazolilcsoport, benzidolilcsoport, fenantrolinilcsoport, akridinilcsoport, fenantridinilcsoport, xantenilcsoport és hasonlók. A „heteroarilcsoport” jelentése aromás heterociklilcsoport. A heteroarilcsoportra példaként említhetõ a pirrolilcsoport, pirazolilcsoport, imidazolilcsoport, oxazolilcsoport, izoxazolilcsoport, tiazolilcsoport, tiadiazolilcsoport, izotiazolilcsoport, furilcsoport, tienilcsoport, oxadiazolilcsoport, piridinilcsoport, pirazinilcsoport, pirimidinilcsoport, piridazinilcsoport, triazolilcsoport, triazinilcsoport, és hasonlók. Ha q értéke 1 vagy 2, akkor „–C(O)qH” jelentése –C(O)–H vagy –C(O)–OH; „–C(O)qR6” vagy „–C(O)qZ6” jelentése rendre –C(O)–R6 vagy –C(O)–OR6 vagy –C(O)–Z 6 vagy –C(O)–OZ 6 ; „–O–C(O) q R 6 ” vagy „–O–C(O)qZ6” jelentése rendre –O–C(O)–R6 vagy –O–C(O)–R6, vagy –O–C(O)–Z6 vagy –O–C(O)–OZ6; és „–S(O)qR6” vagy „¹S(O)qZ6” jelentése rendre –SO–R6 vagy –SO2–R6, vagy –SO–Z6 vagy –SO2–Z6.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
Az I képletû vegyület egyes esetekben sót képez. Az I képletû vegyületre történõ utalás ezért kiterjed ellenkezõ értelmû megjelölés hiányában a sókra is. Az itt alkalmazott só kifejezés jelentése szervetlen és/vagy szerves savval és bázissal képzett savas és/vagy bázikus só. Az alkalmazott só kifejezés értelmezése kiterjed az ikerionos változatokra (belsõ sókra) (amelyek kialakíthatók például akkor, ha R szubsztituens jelentése savas csoportot, így karboxilcsoportot tartalmaz). Ugyancsak ideértendõk a kvaterner ammóniumsók, így alkil-ammóniumsók. Elõnyösek a gyógyszerészetileg alkalmazható (vagyis nem toxikus, fiziológiailag elfogadható) sók, de más sók felhasználhatók például az elõállításnál alkalmazott izolálási és tisztítási lépésekben. Az I képletû vegyületek sói elõállíthatók például úgy, hogy egy I képletû vegyületet megfelelõ mennyiségû, például ekvivalens mennyiségû savval vagy bázissal reagáltatunk megfelelõ közegben, így olyan közegben, amelyben a só kicsapódik, vagy vizes közegben, amit liofilizálás követ. A savaddíciós sókra példaként említhetõk az acetátok (például az ecetsavval vagy trihalogén-ecetsavval, például trifluor-ecetsavval elõállítható sók), adipátok, alginátok, aszkorbátok, aszpartátok, benzoátok, benzolszulfonátok, biszulfátok, borátok, butirátok, citrátok, kamforátok, kámforszulfonátok, ciklopentán-propionátok, diglükonátok, dodecil-szulfátok, etánszulfonátok, fumarátok, glükoheptanoátok, glicerofoszfátok, hemiszulfátok, heptanoátok, hexanoátok, hidrokloridok, hidrobromidok, hidrojodidok, 2¹hidroxi-etánszulfonátok, laktátok, maleátok, metánszulfonátok, 2¹naftalinszulfonátok, nikotinátok, nitrátok, oxalátok, pektinátok, perszulfátok, 3¹fenil-propionátok, foszfátok, pikrátok, pivalátok, propionátok, szalicilátok, szukcinátok, szulfátok (így kénsavval képzett sók), szulfonátok (lásd fent), tartarátok, tiocianátok, toluolszulfonátok, undekanoátok és hasonlók. A bázikus sókra példaként említhetõk (például abban az esetben, amikor az R szubsztituens savas csoportot, így karboxilcsoportot tartalmaz) az ammóniumsók, alkálifémsók, így nátrium¹, lítium- és káliumsók, alkáliföldfémsók, így kalcium- és magnéziumsók, a szerves bázisokkal képzett sók (például szerves aminokkal), ahol a bázisos sókra példaként említhetõk a benzatinok, diciklohexil-aminok, hidrabaminok, N¹metil-Dglükaminok, N¹metil-D-glükamidok, terc-butil-aminok és aminosavak, így arginin, lizin és hasonlók. A bázikus nitrogénatomot tartalmazó csoportok kvaternerizálhatók, amelyhez felhasználhatók rövid szénláncú alkilhalogenidek (például metil¹, etil¹, propil- és butil-kloridok, ¹bromidok és ¹jodidok), dialkil-szulfátok (például dimetil¹, dietil¹, dibutil- és diamil-szulfátok), hosszú láncú halogenidek (például decil¹, lauril¹, mirisztil- és sztearil-kloridok, ¹bromidok és ¹jodidok), aralkilhalogenidek (például benzil- és fenetil-bromidok) és hasonlók. A leírásban tárgyaljuk továbbá a vegyületek prodrug formáit és szolvátjait. A „prodrug” kifejezés, ahogy itt alkalmazzuk, olyan vegyületet jelent, amely egy alanynak adagolva metabolikus vagy kémiai úton leját-
1
HU 008 309 T2
szódó kémiai változással I képletû vegyületet vagy ennek sóját és/vagy szolvátját eredményezi. Az I képletû vegyületek szolvátjaira elõnyös példaként említhetõk a hidrátok. A leírásban tárgyaljuk továbbá a tárgyalt vegyületek valamennyi sztereoizomer formáját, amelyek az I képletû vegyület R szubsztituensében elõforduló aszimmetrikus szénatomok alapján lehetségesek, így az enantiomer és diasztereomer formákat. A vegyületek egyedi sztereoizomer formái például lényegében mentesek lehetnek a másik izomertõl vagy elõfordulhatnak keverék, például racemát formájában, vagy az összes többi vagy kiválasztott sztereoizomer formákkal együttesen. A királis központ lehet S¹ vagy R¹konfigurációban a IUPAC 1974 ajánlása szerint. A leírás teljes terjedelmében a csoportokat és szubsztituenseket úgy választjuk meg, hogy stabil csoportokat és vegyületeket eredményezzen. A leírásban tárgyaljuk az olyan I képletû vegyületeket és ezek sóit, ahol Q jelentése tiazol, és ahol Z, X1, X2 R1, R2, R3, R4 és R5 közül egy vagy több, különösen valamennyi jelentése az alábbi értelmezésbõl megválasztott: Z jelentése egyszeres kötés; R1 hidrogénatom, halogénatom, alkilcsoport, arilcsoport, alkoxicsoport, alkoxi-karbonil-csoport vagy aril-oxi-karbonil-csoport, elõnyösen hidrogénatom; X1 és X2 jelentése együtt =O vagy =S, elõnyösen =O; R2 jelentése hidrogénatom; R3 jelentése –Z4–R6; vagy –Z13–NR7R8, elõnyösen –Z4–R6, ahol Z4 jelentése egyszeres kötés, és R6 jelentése arilcsoport vagy heteroarilcsoport, amely szubsztituálatlan vagy Z1, Z2 és egy vagy több (elõnyösen egy vagy kettõ) Z3 csoporttal szubsztituált; R4 jelentése hidrogénatom,
2
R5 arilcsoport vagy heteroarilcsoport, amelyek Z1, Z2 és egy vagy több (például egy vagy kettõ) Z3 csoporttal szubsztituáltak. 5
10
15
20
25
30
Elõállítási módszerek Az I képletû vegyületek elõállíthatók olyan módszerekkel, melyeket a következõ A–E. és I–XI. reakcióvázlatokkal mutatunk be. Az oldószerek, hõmérsékletek, nyomásértékek és más reakciókörülmények szakember számára könnyen megválaszthatók. Valamennyi idézett dokumentumot referenciaként teljes terjedelmükben beépítünk. A kiindulási anyagok kereskedelemben beszerezhetõk vagy szakember számára könnyen elõállíthatók. A vegyületek értelmezése a leírás más részén vagy specifikusan a reakcióvázlatnál megadott. Az ismertetett módszerek megvalósíthatók a kiindulási anyagokkal és/vagy reagensekkel oldatban vagy alternatív módon, ahol ez lehetséges, szilárd hordozóhoz kötött egy vagy több kiindulási anyaggal vagy reagenssel (1) Thompson, L. A., Ellman, J. A.: Chemical Reviews, 96, 555–600 (1996); (2) Terrett, N. K., Gardner, M., Gordon, D. W., Kobylecki, R. J., Steele, J.: Tetrahedron, 51, 8135–8173 (1995); (3) Gallop, M. A., Barrett, R. W., Dower, W. J., Fodor, S. P. A., Gordon, E. M.: Journal of Medicinal Chemistry, 37, 1233–1251 (1994); (4) Gordon, E. M., Barrett, R. W., Dower, W. J., Fodor, S. P. A., Gallop, M. A.: Journal of Medicinal Chemistry, 37, 1385–1401 (1994); (5) Balkenhohl, F., von dem Bussche-Hünnefeld, Lansky, A., Zechel, C: Angewandte Chemie International Edition in English, 35, 2288–2337 (1996); (6) Balkenhohl, F., von dem BusscheHünnefeld, Lansky, A., Zechel, C.: Angewandte Chemie, 108, 2436–2487 (1996); és (7) Sofia, M. J.: Drugs Discovery Today, 1, 27–34 (1996).
A. reakcióvázlat
i
iii
ii
iii Ia
6
1
HU 008 309 T2
Az A. reakcióvázlat egy általános módszert mutat be Ia képletû vegyület elõállítására, amely olyan I képletû vegyület, ahol X1 és X2 jelentése együtt =O. Mint az A. reakcióvázlatból látható, az R2 és R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó Ia vegyület elõállítható az i vegyület elszappanosításával (R# jelentése karboxil-védõcsoport, így alkilcsoport vagy aril-alkil-csoport), amit iii aminnal történõ reagáltatás követ az ismert módon. Alternatív módon az i vegyület R2L reagenssel reagáltatható, ahol L jelentése lehasadócsoport, így halogénatom (például ekvimoláris mennyiségben), amit adott
5
10
2
esetben R3L vegyülettel történõ reagáltatás követ (például ekvimoláris mennyiségben), melynek során ii vegyület képzõdik. Alternatív módon az i vegyület reduktív aminálással a megfelelõ ii aldehiddé vagy ketonná alakítható. Az ii vegyület ezután elszappanosítható és iii aminnal reagáltatható szakember számára ismert módon, melynek során R2 és/vagy R3 helyén hidrogénatomtól eltérõ csoportot tartalmazó Ia vegyületet kapunk. Az I vegyület elõnyös szubsztituenseinek kialakítását a következõ I–XI. reakcióvázlatok mutatják.
B. reakcióvázlat
ia
iv
vi
v
iii
vii
Ib
viii
ix
A B. reakcióvázlat egy általános módszert mutat be Ib vegyület elõállítására, amely olyan I képletû vegyület, ahol Z jelentése –CH=CH– és X1 és X2 jelentése =O. Mint a B. reakcióvázlatban látható, egy vi 2¹halogénvegyület állítható elõ megfelelõen szubsztituált ia 2¹amino- 50 vegyületbõl réz(II)-halogeniddel és egy alkil-nitrittel, így például terc-butil-nitrittel megfelelõ oldószerben, így acetonitrilben, melynek során iv 2¹halogénvegyületet kapunk [J. Het. Chem. 22, 1621 (1985)]. Az iv vegyület redukálószerrel, így nátrium-bór-hidriddel redukálható 55 etanolban vagy vizes tetrahidrofuránban, melynek során egy alkohol keletkezik, amely oxidálószerrel, így piridinium-klór-kromáttal vagy piridinium-dikromáttal oxidálható, és így v aldehid keletkezik. A v vegyület alkil(trifenil-foszforilidén)-acetáttal vi karboxiláttá alakítható. 60 7
A vi vegyület elszappanosítható, és ezután iii aminnal reagáltatható szakember számára ismert módon, melynek során vii vegyületet kapunk. A vii vegyület R2R3NH aminnal reagáltatva Ib vegyületté alakítható, ahol Z jelentése –CH=CH– és X1 és X2 jelentése együtt =O. Alternatív módon, az R2 és R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó Ib vegyület elõállítható vii vegyületbõl megfelelõen szubsztituált benzil-aminnal, így 4¹metoxi-benzilaminnal, melynek során ix vegyület keletkezik, ami hidrogenolizálható vagy savval, így trifluor-metánszulfonsavval és trifluor-ecetsavval kezelhetõ anizol jelenlétében, melynek során R2 és R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó Ib vegyület keletkezik. Az I vegyület elõnyös szubsztituenseinek kialakítását a következõ I–XI. reakcióvázlatok mutatják.
1
HU 008 309 T2
2
C. reakcióvázlat
ia
x
xi
xii
Ic
xiii
A C. reakcióvázlat egy általános módszert mutat be Ic vegyület elõállítására, amely olyan I képletû vegyület, ahol Z jelentése –R15C=CH– és X1 és X2 jelentése együtt =O. Mint a C. reakcióvázlatból látható, egy ia 2¹aminovegyület egy klór-formiáttal vagy dikarbonáttal 40 reagáltatva x vegyületté alakítható, ami elszappanosítható és szerves lítiumreagenssel xi vegyületté alakítható. Az xi vegyület egy alkil-(trifenil-foszforilidén)-acetáttal reagáltatható, majd a karbamát-védõcsoport eltávolításával xii vegyületet kapunk. Alternatív módon az R2 és 45 R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó Ic vegyület elõállítható egy xii vegyület elszappanosításával, amit ezt köve-
tõen R4R6NH aminnal reagáltatunk szakember számára ismert módon. Alternatív módon az xii vegyület R2L reagenssel reagáltatható, ahol L jelentése lehasadócsoport, így halogénatom (például ekvimoláris mennyiségben), majd ezt követõen adott esetben R3L vegyülettel reagáltatjuk (például ekvimoláris mennyiségben), melynek során xiii vegyületet kapunk, amely elszappanosítható, és R4R5NH aminnal reagáltatható szakember számára ismert módon. Így R2 és/vagy R3 helyén hidrogénatomtól eltérõ csoportot tartalmazó Ia vegyületet kapunk. Az I vegyület elõnyös szubsztituenseinek kialakítását az I–XI. reakcióvázlatok mutatják.
D. reakcióvázlat
Ia
Id
8
1
HU 008 309 T2
A D. reakcióvázlat egy általános módszert mutat be Id vegyület elõállítására, amely olyan I képletû vegyület, ahol X1 és X2 jelentése együtt =S. Az A. reakcióvázlat szerint elõállított Ia képletû vegyület a megfelelõ Id tioamiddá alakítható megfelelõ reagens, így Lawes-
5
2
son-reagens (2,4-bisz(4¹metoxi-fenil)-1,3-ditia-2,4-difoszfetán-2,4-diszulfid [lásd Bull. Soc. Chim. Belg., 87, 223 (1978)] alkalmazásával. Az I vegyület elõnyös szubsztituenseinek kialakítását az I–XI. reakcióvázlatok mutatják.
E. reakcióvázlat
Id
Ie
Az E. reakcióvázlat egy általános módszert mutat be Ie vegyület elõállítására, amely olyan I képletû vegyület, ahol X1 és X2 jelentése egyenként hidrogénatom. Mint az E. reakcióvázlatból látható, a D. reakció- 20 vázlat szerint elõállított Id vegyület a megfelelõ Ie
aminná alakítható redukcióval, például Raney-nikkel alkalmazásával. Az I vegyületek elõnyös szubsztituenseinek kialakítását az I–XI. reakcióvázlatok mutatják.
I. reakcióvázlat
1
i
3
2
iii
iii
Ii
9
1
HU 008 309 T2
Mint az I. reakcióvázlatból látható, az i karboxilát klór-formiáttal vagy dikarbonáttal 1 vegyületté alakítható. Az 1 vegyület bázissal, így nátrium-hidriddel, nátrium/kálium-hexametil-diszilaziddal vagy lítium-diizopropil-amiddal (LDA) és egy R2X alkilezõszerrel, ahol X jelentése halogénatom, és R2 jelentése elõnyösen alkilcsoport, aril-alkil-csoport vagy cikloalkil-alkil-csoport, kezelhetõ, majd vizes bázissal, így kálium-hidroxiddal elszappanosítható, melynek során 2 vegyületet kapunk. Alternatív módon az 1 vegyület megfelelõ aldehiddel vagy ketonnal végzett reduktív aminálással és vizes bázissal, így kálium-hidroxiddal végzett elszappanosítással 2 vegyületté alakítható. Alternatív módon az 1 vegyület egyszerûen vizes bázissal, így káliumhidroxiddal elszappanosítható, melynek során R2 helyén hidrogénatomot tartalmazó 3 vegyületet kapunk. A 2 sav iii aminnal reagáltatható a peptidkötés elõállításához szokásos reakciókörülmények között (lásd például Bodanszky és Bodanszky: The Practice of Peptide Chemistry, Springer-Verlag, 1984; Bodanszky: Principles of Peptide Synthesis, Springer-Verlag, 1984), melynek során Id vegyületet kapunk, amely olyan I képletû vegyület, ahol X1 és X2 jelentése együtt =O, R3 jelentése COOR6, és mivel a kiindulási anyag 2 vegyület, R2 jelentése elõnyösen alkilcsoport, aril-alkil-csoport vagy cikloalkil-alkil-csoport. Az olyan reagensekre, amelyek aktiválják a 2 vegyület karboxilcsoportját az iv aminnal történõ reagáltatáshoz, példaként említhetõ a
5
10
15
20
25
2
bisz(2¹oxo-3-oxazolidinil)-foszfin-klorid (BOP-klorid), benzo-triazol-1-il-oxi-trisz(dimetil-amino)-foszfóniumhexafluor-foszfát (BOP reagens), [O¹(7¹aza-benzo-triazol-1¹il)-1,1,3,3-tetrametil-urónium]-hexafluor-foszfát (HATU), és karbodiimidek, így például diciklohexil-karbodiimid (DCC) vagy 3¹etil-3’-(dimetil-amino)-propil-karbodiimid (EDCI), amelyek alkalmazhatók önmagukban vagy hidroxi-benzo-triazollal kombinálva. Alternatív módon az aktivált észter intermedier izolálható, és ezután megfelelõ iv aminnal kezelhetõ aprotikus oldószerben, így tetrahidrofurán (THF) vagy dimetil-formamid (DMF) oldószerben bázis, például szerves bázis, így például nátrium/kálium-hexametil-diszilazid, trietil-amin, diizopropil-etil-amin vagy 1,8-diaza-biciklo[5.4.0]undec-7¹én (DBU) vagy szervetlen bázis, így nátrium¹, kálium- vagy cézium-karbonát vagy nátrium- vagy kálium-hidrid jelenlétében. Alternatív módon a 2 savhalogenid elõállítható például tionil-kloriddal vagy oxalil-kloriddal, és ezt követõen iii aminnal reagáltatva, melynek során If vegyületet kapunk, amely olyan I képletû vegyület, ahol R3 jelentése COOR6, X1 és X2 jelentése együtt =O, és R2 jelentése alkilcsoport, aril-alkil-csoport vagy cikloalkil-alkilcsoport. A 2 vegyület If vegyületté történõ átalakítására fent ismertetett reakciók felhasználhatók a 3 vegyület olyan If vegyületté történõ átalakítására, ahol R3 jelentése COOR6, X1 és X2 jelentése együtt =O és R2 jelentése hidrogénatom.
II. reakcióvázlat
4
5
iii
Io
Mint a II. reakcióvázlatból látható, egy 4 sav, ahol R2 és R3 jelentése hidrogénatomtól eltérõ, és úgy van megválasztva, hogy a kapcsolódó nitrogénatom nem 55 bázikus, 5 aldehiddé redukálható önmagában ismert módon (lásd March: Advanced Organic Chemistry, Wiley, 1985). Így például a 4 sav a megfelelõ észterré alakítható, és ezt követõen diizobutil-alumínium-hidriddel redukálható. Alternatív módon a 4 sav a megfelelõ pri- 60 10
mer alkohollá redukálható például borán/THF, LiAlH4 alkalmazásával vagy vegyes anhidrides redukcióval, és ezt követõen 5 aldehiddé oxidálható Cr(VI)-vegyület (például piridinium-klór-kromát, PCC) alkalmazásával vagy Swern- és Moffatt-körülmények között [például (COCl)2/dimetil-szulfoxid]. A kiindulási anyagként alkalmazott 4 sav elõállítható például ii vegyület elszappanosításával.
1
HU 008 309 T2
Az 5 aldehid iii aminnal redukálószer, így NaBH3CN, NaBH(OAc)3 (Ac=acetilcsoport) alkalmazásával vagy hidrogénnel palládiumkatalizált eljárással végzett redukálásával (lásd Hudlicky: Reductions
2
in Organic Chemistry, Wiley, 1984) Ig vegyületet kapunk, amely olyan I vegyület, ahol X1 és X2 jelentése hidrogénatom és R2 és R3 jelentése hidrogénatomtól eltérõ
III. reakcióvázlat
4
6 iii
Ih
tot (OMs) vagy triflátcsoportot (OTf) tartalmaz. Az R2 és R3 csoportok jelentését úgy választjuk meg, hogy a kapcsolódó nitrogénatom nem bázikus. A 6 vegyület ezután Ih vegyületté alakítható, amely olyan I képletû vegyület, ahol X1 és X2 jelentése hidrogénatom, és R2 és R3 jelentése hidrogénatomtól eltérõ, amit egy iii aminnal végzett cserebomlással hajtunk végre, ahol a iii amint elõnyösen feleslegben alkalmazzuk.
Mint a III. reakcióvázlatból látható, a 4 sav primer alkohollá történõ redukálásával (például borán/tetrahid- 25 rofurán, LiAlH4 alkalmazásával vagy egy vegyes anhidrid redukálásán keresztül), majd ezt követõen önmagában ismert módon végzett átalakítással (lásd March: Advanced Organic Chemistry, Wiley, 1985) 6 vegyületet kapunk, amely egy lehasadócsoportot, így például 30 halogénatomot, tozilátcsoportot (OTs), mezilátcsopor-
IV. reakcióvázlat R2=tetszõleges csoport az értelmezésen belül R3=acilcsoport vagy tioacilcsoport Amid/tioamid
7
8 Ii
Ii Ik
Karbamát 9
Ii
10
Il
Karbamid/tiokarbamid
12
Ii
Im In
11
1
HU 008 309 T2
A IV. reakcióvázlat olyan módszereket mutat be, amelyek felhasználhatók Ij, Ik, Il, Im és In vegyületek elõállítására. Az Ij, Ik, Il, Im és In vegyületek olyan I képletû vegyületek, ahol R2 jelentése tetszõleges csoport az értelmezésen belül, R3 jelentése acilcsoport vagy tioacilcsoport, X1 és X2 jelentése hidrogénatomtól eltérõ, és R1 jelentése primer vagy szekunder amintól eltérõ. Az Ij, Ik, Il, Im és In vegyületek további meghatározott szubsztituenseket tartalmaznak a reakcióvázlat és az alábbi ismertetés szerint. A kiindulási anyagként alkalmazott Ii vegyület elõállítható az A. és D. reakcióvázlatban bemutatott módszerek szerint. Az Ij amid elõállítható az Ii aminvegyület kezelésével, amit 7 karbonsavval végzünk a karboxilcsoportot a fenti reakcióhoz aktiválóreagens, így például BOP reagens, HATU, valamint karbodiimidek, így például DCC vagy EDCI jelenlétében, amelyek alkalmazhatók önmagukban vagy hidroxi-benztriazollal kombinálva. Alternatív módon a 8 savhalogenid Ii aminvegyülettel reagáltatható savmegkötõ szer, így diizopropil-etilamin jelenlétében. A megfelelõ Ik tioamid elõállítható,
2
ha az Ii amidot (ahol X1 és X2 =O értelmezéstõl eltérõ) fent ismertetett Lawesson-reagenssel kezelünk. Az Il karbamát elõállítható, ha az Ii aminvegyületet 9 klór-formiáttal vagy 10 dikarbonáttal kezeljük savmegkötõ szer, így például diizopropil-etil-amin jelenlétében. Az Im karbamid elõállítható, ha az Ii aminvegyületet kezeljük: 1) 9 klór-formiáttal, így fenil-klór-formiáttal, és ezt követõen 11 aminnal; 2) 12 karbamoil-kloriddal savmegkötõ szer, így diizopropil-etil-amin jelenlétében; vagy 3) 13a izocianáttal (ahol az Im vegyületnél Rc jelentése H). A megfelelõ In tiokarbamid elõállítható, ha az Ii aminvegyületet 13b tioizocianáttal kezeljük. Ra jelentése R6 értelmezésén belül olyan csoport, hogy a –C(=A)–Ra csoport jelentése valamely acilcsoport vagy tioacilcsoport R3 értelmezésén belül. Rb és Rc jelentése R7 és R8 értelmezésébõl megválasztott olyan csoport, hogy a –C(=A)–N(Rb)(Rc) csoport jelentése valamely acilcsoport vagy tioacilcsoport R3 értelmezésén belül.
5
10
15
20
V. reakcióvázlat R2=tetszõleges csoport az értelmezésen belül, kivéve acilcsoport R 3 =alkilcsoport, cikloalkilcsoport, cikloalkil-alkilcsoport, cikloalkenil-alkil-csoport, aralkilcsoport vagy telített heterociklilcsoport 14
Io
Io
Ig
15
16
Ip
Az V. reakcióvázlat olyan módszert mutat be, 55 amely alkalmas Ip vegyület elõállítására, amely olyan I képletû vegyület, ahol R2 jelentése tetszõleges csoport az értelmezésen belül, kivéve acilcsoport, és amely úgy van megválasztva, hogy a kapcsolódó nitrogénatom bázikus, R3 jelentése alkilcsoport, cikloal- 60 12
kilcsoport, cikloalkil-alkil-csoport, cikloalkenil-alkilcsoport, aralkilcsoport vagy telített heterociklilcsoport, és X1 és X2 jelentése hidrogénatomtól eltérõ. A kiindulási anyagként alkalmazott Io és Iq vegyületek elõállíthatók az A. és D. reakcióvázlatoknál ismertetett módszerekkel.
1
HU 008 309 T2
Mint az V. reakcióvázlatból látható, az Io aminvegyület 14 aldehiddel vagy ketonnal reagáltatható reduktív aminálás körülményei között, melynek során Ip aminvegyületet kapunk. Az Ip vegyület elõállítható úgy is, hogy egy Iq aminvegyületet, ahol R2 és R3 jelentése hidrogénatom, terc-butil-nitrittel vagy nátrium-nitrittel kezelünk réz(II)-halogenid jelenlétében, melynek során 15 halogénatommal szubsztituált vegyületet kapunk, amit egy 16 aminnal végzett cserebomlás követ bázis,
5
2
így nátrium- vagy kálium-hidrid vagy hasonlók jelenlétében [lásd Lee és munkatársai: J. Heterocyclic Chemistry, 22, 1621 (1985)]. Rd és Rc jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, alkilcsoport, arilcsoport, cikloalkilcsoport vagy cikloalkenilcsoport vagy együtt alkiléncsoport vagy alkeniléncsoport, amely 3–8 tagú telített vagy telítetlen gyûrût képez úgy, hogy a –CH(Rd)(Rc) csoport jelentése R3 értelmezésén belül esik.
VI. reakcióvázlat R2=tetszõleges csoport az értelmezésen belül, kivéve acilcsoport R3=arilcsoport vagy heteroarilcsoport
17
Ir
Is
Mint a VI. reakcióvázlatból látható, abban az esetben, ha R2 jelentése tetszõleges csoport az értelmezésen belül, kivéve acilcsoport, és úgy van megválasztva, 30 hogy a kapcsolódó nitrogénatom bázikus, R3 jelentése arilcsoport vagy heteroarilcsoport, és X1 és X2 jelentése hidrogénatomtól eltérõ, akkor az Ir aminvegyület 17 halogén-fenil- vagy halogén-heteroaromás-szárma-
zékkal reagáltatható palládium(0)-katalizátor jelenlétében [lásd J. Am. Chem. Soc., 118, 7215 (1996)], melynek során Is aminvegyületet kapunk, amely olyan I képletû vegyület, ahol az egyes szubsztituensek jelentése a reakcióvázlatban megadott. A kiindulási anyagként alkalmazott Ir vegyület elõállítható az A. és D. reakcióvázlatban ismertetett módszerekkel.
VII. reakcióvázlat R2=tetszõleges csoport az értelmezésen belül R3=heteroarilcsoport
17
It
Iu
Mint a VII. reakcióvázlatból látható, abban az esetben, ha R2 jelentése tetszõleges csoport az értelmezé- 55 sen belül, és R3 jelentése heteroaromás csoport, akkor az It aminvegyület, adott esetben bázis jelenlétében, 17 2¹halogén-szubsztituált heteroaromás vegyülettel reagáltatható, ahol Q1 jelentése a kapcsolódó atomokkal együtt 5 vagy 6 tagú monociklusos vagy 10–12 tagú 60 13
biciklusos heteroaromás csoport (így például 2¹klór-piridin vagy 2¹klór-pirimidin), melynek során Iu aminvegyületet kapunk, ahol az Iu vegyület olyan I képletû vegyület, amelyben az egyes szubsztituensek jelentése a reakcióvázlatban megadott. A kiindulási anyagként alkalmazott It vegyület elõállítható az A. és D. reakcióvázlatban ismertetett módszerekkel.
1
HU 008 309 T2
2
VIII. reakcióvázlat
Iv In
Mint a VIII. reakcióvázlatból látható, az In tiokarbamidvegyület (ahol X1 és X2 jelentése hidrogénatomtól eltérõ) megfelelõ aminnal reagáltatható bisz(2¹oxo-3- 15 oxazolidinil)-foszfin-klorid (BOP-klorid), benzo-triazol-1il-oxi-trisz(dimetil-amino)-foszfónium-hexafluor-foszfát (BOP-reagens), [O¹(7¹aza-benzo-triazol-1¹il)-1,1,3,3tetrametil-urónium]-hexafluor-foszfát (HATU) és karbodiimidek, így diciklohexil-karbodiimid (DCC) vagy 3¹etil- 20 3’-(dimetil-amino)-propil-karbodiimid (EDCI) vagy diizopropil-karbodiimid (DIC) jelenlétében, valamint szer-
ves bázis, így trietil-amin, diizopropil-etil-amin vagy dietil-amino-piridinium jelenlétében oldószerben, így például dimetil-formamidban, diklór-metánban vagy tetrahidrofuránban, melynek során Iv vegyületet kapunk, amely olyan I képletû vegyület, ahol az egyes szubsztituensek jelentése a reakcióvázlatban megadott. Alternatív módon az In vegyület megfelelõ aminnal reagáltatható higany(II)só, így higany-klorid jelenlétében, vagy irodalomból ismert más módszerrel, melynek során Iv vegyületet kapunk.
IX. reakcióvázlat
Ir Iw
Iv
Mint a IX. reakcióvázlatból látható, az Ir aminvegyü- 45 let (ahol X1 és X2 jelentése hidrogénatomtól eltérõ) difenil-ciano-karbonimidáttal reagáltatható önmagában vagy bázis, így nátrium-hidrid, nátrium-hexametildiszilazid vagy dimetil-amino-piridin jelenlétében acetonitrilben, tetrahidrofuránban vagy dimetil-formamidban 50
szobahõmérsékleten vagy megemelt hõmérsékleten, melynek során Iw intermedier vegyületet kapunk. Az Iw vegyület R7R8NH aminnal reagáltatva Iv vegyületté alakítható, amely olyan I képletû vegyület, ahol az egyes szubsztituensek jelentése a reakcióvázlatban megadott.
X. reakcióvázlat
18
Ir 14
19
1
HU 008 309 T2
Ix
2
Iv
Iz* Iz Mint a X. reakcióvázlatból látható, az Ir vegyület (ahol X1 és X2 jelentése hidrogénatomtól eltérõ), 18 vagy 19 vegyülettel reagáltatható önmagában vagy bázis, így nátrium-hidrid, nátrium-hexametil- 25 diszilazid vagy dimetil-amino-piridin jelenlétében dimetil-formamidban vagy tetrahidrofuránban, szobahõmérsékleten vagy megemelt hõmérsékleten, melynek során rendre Ix vagy Iy vegyületet kapunk, ame-
lyek R7R8NH aminnal reagáltathatók szobahõmérsékleten vagy megemelt hõmérsékleten, melynek során Iz vagy Iz* vegyületet kapunk. Az Iz vegyület olyan I képletû vegyület, amelyben az egyes szubsztituensek jelentése a reakcióvázlatban megadott. Az Iz* vegyület olyan I képletû vegyület, amelyben az egyes szubsztituensek jelentése a reakcióvázlatban megadott.
XI. reakcióvázlat R2=arilcsoport, heteroarilcsoport vagy biciklusos heteroarilcsoport R3=hidrogénatom, alkilcsoport, arilcsoport, heteroarilcsoport vagy biciklusos heteroarilcsoport
15 Mint a XI. reakcióvázlatból látható, az I képletû vegyületek elõállíthatók 15 vegyületbõl is a megadott aminnal kezelve savas katalizátor jelenlétében [lásd például Gunzenhauser és munkatársai: Helv. Chim. 50 Acta, 71,33 (1988)]. A leírásban tárgyaljuk a III képletû vegyületeket
ben egy vagy több szubsztituenssel szubsztituáltak; és R2 jelentése hidrogénatom vagy alkilcsoport. A jelen találmány értelmében IV képletû vegyületet vagy ennek sóját alkalmazzuk meghatározott típusú rákos betegségek orális kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására.
55 III ahol R1, R3 és R4 jelentése egymástól függetlenül heterociklilcsoport vagy arilcsoport, amelyek adott eset- 60 15
IV
1
HU 008 309 T2
Felhasználás A leírásban tárgyalt vegyületek gátolják a protein-tirozin-kinázokat, elsõsorban az Src családba tartozó kinázokat, így az Lck, Fin, Lin, Src, Yes, Hck, Fgr és Blk enzimeket, és ezért felhasználhatók protein-tirozin-kinázzal összefüggõ rendellenességek, így immunológiás és onkológiás rendellenességek megelõzésére és kezelésére. Ezek a vegyületek gátolják továbbá a tirozin-kináz-receptorokat, így HER1 és HER2 receptorokat, és ezért felhasználhatók proliferatív rendellenességek, így pszoriázis és rák kezelésére. Ezek a vegyületek HER1 és más kinázreceptort gátló hatásuk alapján felhasználhatóan antiangiogén szerként olyan rendellenességek kezelésére, mint a rák és diabetikus retinopátia. A protein-tirozin-kinázzal összefüggõ rendellenességek olyan rendellenességek, amelyek túlzott tirozin-kináz-aktivitásból származnak, és/vagy enyhíthetõk egy vagy több ilyen enzim gátlásával. Így például az Lck inhibitorok felhasználhatók különbözõ ilyen típusú rendellenességek kezelésére (például autoimmun betegségek kezelésére), mivel az Lck inhibitorok blokkolják a T¹sejtek aktiválását. A jelen leírásban tárgyaljuk a T¹sejtek által közvetített betegségek kezelését, beleértve a T¹sejtek aktiválásának és szaporodásának gátlását. Elõnyösek a T¹sejtek aktiválását és szaporodását szelektíven blokkoló vegyületek. A PTK endoteliás sejtek oxidatív stressz miatt bekövetkezõ aktiválását blokkoló, és ezáltal a neutrofil kötõdést indukáló adhéziós molekulák felületi expresszióját korlátozó, valamint a neutrofil aktiváláshoz szükséges PTK-sejtek gátlóvegyületek felhasználhatók például az ischaemia és reperfuziós sérülések kezelésére. A leírásban tárgyaljuk a protein-tirozin-kináz által közvetített rendellenességek kezelésére alkalmas módszereket, melynek során a kezelést igénylõ alanynak legalább egy I képletû vegyületet adagolunk hatásos mennyiségben. Az ismertetett eljárásban a tárgyalt vegyületekkel együtt más terápiás szerek is alkalmazhatók a késõbbi ismertetés szerint. Ezekben a módszerekben a további terápiás szer(ek) adagolható(k) a tárgyalt vegyületek adagolása elõtt, ezek adagolásával egyidejûleg vagy ezek adagolását követõen. A vegyületeknek protein-tirozin-kinázzal összefüggõ rendellenességek kezelésében történõ alkalmazására nem korlátozó példaként említhetõk az olyan betegségek kezelése, mint a transzplantátum kilökõdése [így szervátültetés, akut átültetés, vagy heterograft vagy homograft átültetés (például égési sérülések kezelésénél)]; ischaemiás vagy reperfúziós sérülésekkel szembeni, így például szervátültetés során, miokardiális infarktusnál, stroke vagy más ok miatt jelentkezõ ischaemiás vagy reperfúziós sérülésekkel szembeni védelem; átültetés során tolerancia kiváltása, artritisz (így reumás artritisz, pszoriázisos artritisz vagy oszteoartritisz), sclerosis multiplex, krónikus elzáródásos tüdõbetegség (COPD), így emfiszema, gyulladás bélbetegség, így fekélyes vastagbélgyulladás és Crohn-betegség, lupusz (szisztémiás lupus erythematosus); átültetés/gazda betegség, T¹sejtek által közvetített hiperszenzitivitás betegségek, így kontakt hiperszenzitivitás,
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 16
2
késleltetett típusú hiperszenzitivitás és gluténérzékenységes enteropátai (Celiac-betegség); pszoriázis; kontakt dermatitisz (így mérges szömörce által okozott dermatitisz); Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladás; Sjogren-szindróma; autoimmun hipertireózis, így Graves-betegség, Addison-betegség (mellékvesék autoimmun betegsége); poliglanduláris autoimmun betegség (más néven poliglanduláris autoimmun szindróma), autoimmun alopécia; vészes vérszegénység; vitiligo, csökkent hipofizismûködés; Guillain–Barre-szindróma; más autoimmun betegségek, rákos betegségek, így Lck vagy más, Scr családba tartozó kináz, így Src aktiválódásával és túlzott expresszálódásával járó rákos betegségek, például vastagbél-karcinóma és timoma, és olyan rákos betegségek, ahol az Scr családba tartozó kináz aktivitása elõsegíti a tumor növekedését vagy fennmaradását, glomerulonefritisz; szérumbetegség; csalánkiütés; allergiás betegségek, így légzési allergia (asztma, szénanátha, allergiás nátha) vagy bõrallergiák; scleracierma; mycosis fungoides; akut gyulladásos válaszok (így akut gyulladásos distressz szindróma és ischaemia/reperfúziós sérülés); dermatomiositis; alopecia areata; krónikus aktinikus dermatitisz; ekcéma; Behcet-betegség; Pustulosis palmoplanteris; Pioderma gangrenum; Sezary-szindróma; atópiás dermatitisz; szisztémiás szklerózis és morfea. A leírásban tárgyaljuk továbbá a fent említett rendellenességek, így atópiás dermatitisz kezelésére alkalmas módszert, melynek során protein-tirozin-kináz gátlására alkalmas tetszõleges vegyületet adagolunk. Az Lck enzimektõl eltérõ, Src családba tartozó kinázok, így Hck és Fgr enzimek fontos szerepet töltenek be a monociták és makrofágok Fc gamma receptor válaszaiban. A leírásban tárgyalt vegyületek gátolják a TNF alfa Fc gammától függõ termelõdését olyan THP–1 monocita sejtvonalban, amely nem expresszál Lck enzimet. Az a tény, hogy a vegyületek képesek gátolni az Fc gamma receptorfüggõ monocita és makrofág válaszokat, gyulladásgátló hatást is biztosít a T¹sejtekre gyakorolt hatás mellett. Ez a hatás különösen értékes például gyulladásos betegségek, így artritisz vagy gyulladás bélbetegség kezelésénél. A vegyületek felhasználhatók ezért autoimmun glomerulonefritisz és más olyan glomerulonefritiszes betegségek kezelésére, ahol az autoimmun komplexeknek a vesében történõ lerakódása kiváltja az Fc gamma receptor-válaszokat, ami vesesérüléshez vezet. Emellett az Lck enzimektõl eltérõ, az Src családba tartozó kinázok, így az Lyn és Src enzimek fontos szerepet töltenek be a hízósejtek és bazofilsejtek Fc epszilon receptor által kiváltott degranulálódásában, ami közrejátszik az asztma, allergiás nátha és más allergiás betegségek lefolyásában. Az Fc epszilon receptorokat IgE-antigén komplexek stimulálják. A leírásban tárgyalt vegyületek gátolják az Fc epszilon által kiváltott degranulálódási válaszokat, például az olyan RBL bazofil sejtvonalban, amely nem expresszál Lck enzimet. Az a tény, hogy a vegyületek képesek gátolni az Fc epszilon receptortól függõ hízósejt- és bazofilválaszokat, további gyulladásgátló hatást biztosít a T¹sejtekre gya-
1
HU 008 309 T2
korolt hatás mellett. A vegyületek ezért felhasználhatók asztma, allergiás nátha és más allergiás betegségek kezelésére. A vegyületek által monocitákra, makrofágokra, T¹sejtekre és hasonlókra kifejtett kombinált hatás felhasználható tetszõleges fent említett betegség kezelésében. A leírásban tárgyalt vegyületek felhasználhatók a fent példaszerûen említett rendellenességek kezelésében függetlenül azok etiológiájától, például transzplantátumkilökõdés, reumás artritisz, sclerosis multiplex, krónikus elzáródásos tüdõbetegség, gyulladásos bélbetegség, lupusz, átültetés/gazda betegség, T¹sejt által közvetített hiperszenzitivitás betegség, pszoriázis, Hashimoto-féle pajzsmirigygyulladás, Guillain–Barreszindróma, rák, kontakt dermatitisz, allergiás betegségek, így allergiás nátha, asztma, ischaemiás vagy reperfúziós sérülések vagy atópiás dermatitisz kezelésére, függetlenül attól, hogy ezek összefüggésben vannak¹e PTK-val vagy sem. A leírásban tárgyalt vegyületek gátolják a HER1 és HER2 kinázokat, ezért felhasználhatók proliferatív betegségek, például pszoriázis és rák kezelésére. A HER1 receptor kinázról kimutatták, hogy expresszálódik és aktiválódik számos szilárd tumorban, így nem kissejtes tüdõrák, vastagbél-végbélrák és mellrák esetén. Ugyanígy a HER2 receptor kinázról kimutatták, hogy túl expresszálódik mell¹, petefészek¹, tüdõ- és gyomorrák esetén. Az olyan monoklonális antitestekrõl, amelyek alulszabályozzák a HER2 receptor feleslegét vagy gátolják a HER1 receptor jeladását, kimutatták a tumor elleni hatást preklinikai és klinikai vizsgálatokban. Ezért feltételezhetõ, hogy a HER1 és HER2 kinázok inhibitorai hatékonyak a két receptor valamelyikének jeladásától függõ tumorok kezelésében. Az ilyen vegyületekrõl feltételezhetõ a hatékonyság akár egyedüli szerként, akár más kemoterápiás szerrel kombinálva, amelyre példaként említhetõ a placlitaxel (Taxol), doxorubicin-hidroklorid (adriamicin) és ciszplatin (Platinol). Lásd a következõ dokumentumokat és az ebben idézett hivatkozásokat: Cobleigh, M. A., Vogel, C. L., Tripathy, D., Robert, N. J., Scholl, S., Fehrenbacher, L., Wolter, J. M., Paton, V., Shak, S., Lieberman, G. és Slamon, D. J.: „Multinational study of the efficacy és safety of humanize anti-HER2 monoclonal antibody in women who have HER2-overexpressing metastatic breast cancer that has progressed after chemotherapy for metastatic disease”, J. of Clin. Oncol. 17(9), p. 2639–2648 (1999); Baselga, J., Pfister, D., Cooper, M. R., Cohen, R., Burtness, B., Bos, M., D’Andrea, G., Seidman, A., Norton, L., Gunnett, K., Falcey, J, Anderson, V., Waksal, H. és Mendelsohn, J.: „Phase I studies of anti-epidermal growth factor receptor chimeric antibody C225 alone and in combination with cisplatin”, J. Clin. Oncol. 18(4), p. 904–914 (2000). A leírásban ismertetett vegyületek felhasználhatók rákos betegségek kezelésére, melyre példaként említhetõ a krónikus mielogén leukémia (CML), gasztrointesztinális sztróma tumor (GIST), kissejtes tüdõrák (SCLC), nem kissejtes tüdõrák (NSCLC), petefészek-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 17
2
rák-melanoma, masztocitózis, csírasejttumorok, akut mielogén leukémia (AML), gyermekgyógyászati szarkómák, mellrák, vastagbél-végbélrák, hasnyálmirigyrák, prosztatarák, és más olyan rákos betegségek, melyekrõl ismert, hogy összefüggésben vannak a proteintirozin-kinázokkal, így például Src, BCR-ABL és c¹KIT. A leírásban tárgyalt vegyületek felhasználhatók továbbá olyan rákos betegségek kezelésére, amelyek érzékenyek és rezisztensek azokra a kemoterápiás szerekre, amelyek BCR-ABL és c¹KIT komponensekre hatnak, így például Gleevec® (STI–571) hatóanyagra. A leírásban tárgyaljuk továbbá az olyan gyógyszerkészítményeket, amelyek hatásos mennyiségben legalább egy I képletû vegyületet tartalmaznak, amely képes egy protein-tirozin-kináz által közvetített rendellenesség kezelésére, gyógyszerészetileg alkalmazható hordozóanyag vagy hígítószer mellett. A készítmény tartalmazhat más terápiás szereket is, melyeket késõbb ismertetünk, és a készítmények kiszerelhetõk például a szokásos szilárd vagy folyékony hordozóanyagok vagy hígítószerek, valamint a kívánt adagolás módjától függõen megfelelõ típusú gyógyszerészeti adalék anyagok (például hordozóanyagok, kötõanyagok, tartósítószerek, stabilizátorok, ízesítõszerek és hasonlók) alkalmazásával a gyógyszerkiszerelés területén általánosan ismert módszerek segítségével. Az I képletû vegyületek tetszõleges módon adagolhatók, amire példaként említhetõ az orális adagolás, így például tabletta, kapszula, granulátum vagy porkészítmény formájában, valamint a szublingvális, bukkális, parenterális, így szubkután, intravénás, intramuszkuláris vagy intranszternális injekció vagy infúzió formájában történõ adagolás (például steril injektálható vizes vagy nemvizes oldat vagy szuszpenzió formájában), a nazális adagolás például inhaláló spray formájában, a topikális adagolás például krém vagy kenõcs formájában, valamint a rektális adagolás például szuppozitórium formájában. Ehhez dózisegység-készítményeket alkalmazunk, amelyek nem toxikus, gyógyszerészetben szokásos hordozóanyagokat vagy hígítószereket tartalmaznak. A vegyületek adagolhatók továbbá azonnali felszabadulást vagy nyújtott felszabadulást biztosító formában. Az azonnali felszabadulás vagy nyújtott felszabadulás elérhetõ megfelelõ gyógyszerkészítmények alkalmazásával, amelyek az ismertetett vegyületeket tartalmazzák, vagy elõnyösen nyújtott felszabadulás esetén olyan adagolóeszközök alkalmazásával, mint a szubkután implantátum- vagy ozmózisszivattyúk. A vegyületek adagolhatók továbbá liposzómák formájában. Az orális adagolásra alkalmas készítményekre példaként említhetõk a szuszpenziók, amelyek tartalmazhatnak például mikrokristályos cellulózt töltõanyagként, alginsavat vagy nátrium-alginátot szuszpendálószerként, metil-cellulózt a viszkozitást beállító szerként, valamint édesítõszert vagy ízesítõszert, a szokásos módon, míg az azonnali felszabadulású tabletták tartalmazhatnak például mikrokristályos cellulózt, dikalciumfoszfátot, keményítõt, magnézium-sztearátot és/vagy laktózt és/vagy más hordozóanyagot, kötõanyagot,
1
HU 008 309 T2
szétesést elõsegítõ szert, hígítóanyagot vagy csúsztatószert a szokásos módon. A vegyületek adagolhatók továbbá a szájüregen keresztül szublingvális és/vagy bukkális adagolással. Az alkalmazható készítményekre példaként említhetõk az öntött tabletták, préselt tabletták vagy fagyasztva szárított tabletták. A készítményekre példaként említhetõk az olyanok, amelyek a vegyület(ek) mellett gyorsan oldódó hígítóanyagot, így mannitolt, laktózt, szacharózt és/vagy ciklodextrint tartalmaznak. Az ilyen készítményekben alkalmazhatók továbbá nagy móltömegû hordozóanyagok, így cellulózfélék (avicel) vagy polietilénglikolok (PEG). Az ilyen készítmények tartalmazhatnak továbbá olyan adalék anyagot, amelyek elõsegítik a nyálkahártyán történõ megtapadást, így például hidroxi-propil-cellulózt (HPC), hidroxi-propil-metil-cellulózt (IPMC), nátriumkarboxi-metil-cellulózt (SCMC), maleinsavanhidrid-kopolimert (például Gantrez), továbbá a felszabadulást szabályozó szereket, például poliakrilsavkopolimert (például Carbopol 934). Az elõállítás és alkalmazás megkönnyítésére alkalmazhatók továbbá csúsztatószerek, ízesítõszerek, színezékek és stabilizátorok. Az aeroszol vagy inhalálás után nazálisan adagolható készítményekre példaként említhetõk a sóoldatok, amelyek tartalmazhatnak például benzil-alkoholt vagy más megfelelõ tartósítószert, a biológiai hozzáférhetõség fokozására felszívódást elõsegítõ anyagot és/vagy más szolubilizáló- vagy diszpergálószert, a szokásos módon. A parenterális adagolásra alkalmas készítményekre példaként említhetõk az injektálható oldatok vagy szuszpenziók, amelyek tartalmazhatnak például megfelelõ nem toxikus, parenterálisan alkalmazható hígítószereket vagy oldószereket, így például mannitolt, 1,3butándiolt, vizet, Ringer-oldatot, izotóniás nátrium-klorid-oldatot vagy más megfelelõ diszpergáló- vagy nedvesítõ- és szuszpendálószert, például szintetikus mono- vagy diglicerideket és zsírsavakat, így oleilsavat. A rektális adagolásra alkalmas készítményekre példaként említhetõk a szuppozitóriumok, amelyek tartalmazhatnak például megfelelõ nem irritáló hordozóanyagot, így kakaóvajat, szintetikus glicerid-észtereket vagy polietilénglikolokat, amelyek szokásos hõmérsékleteken szilárd halmazállapotúak, de a végbélben elfolyósodnak és/vagy feloldódnak, és a hatóanyagot felszabadítják. A topikális adagolásra alkalmas készítményekre példaként említhetõk a topikális hordozóanyagok, így Plastibase (polietilénnel gélesített ásványolaj). A vegyület hatékony mennyiségét a területen jártas szakember könnyen meghatározhatja, és a dózis mennyiségére felnõtt humán alany esetén példaként említhetõ mintegy 0,1–100 mg/kg testtömeg hatóanyag naponta, amely adagolható egyetlen dózisban vagy több megosztott dózisban, így napi 1–4 alkalommal. Megjegyezzük, hogy az alkalmazott dózis szintje és az adagolás gyakorisága minden alanynál változik, és különbözõ faktoroktól függ, melyekre példaként említhetõ az alkalmazott vegyület hatékonysága, metabolikus stabilitása és hatásának hossza, a kezelt alany neme,
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 18
2
kora, testtömege, általános egészségügyi állapota és táplálkozása, az adagolás módja és idõpontja, a kiválasztódás sebessége, a hatóanyag-kombináció és az adott állapot súlyossága. A kezelés alanyai elõnyösen állatok, különösen elõnyösen emlõs fajták, így emberek, valamint háziállatok, így kutyák, macskák és hasonlók, amelyek ki vannak téve protein-tirozin-kináz által közvetített rendellenességeknek. Intravénás alkalmazás esetén a tárgyalt vegyületek, így a IV képletû vegyület elõnyösen adagolható a fent ismertetett készítmények formájában. Általában a vegyületeket, így a IV képletû vegyületet IV infúzió formájában adagoljuk mintegy 10 perc és mintegy 3 óra közötti idõtartamban, elõnyösen mintegy 30 perc és mintegy 2 óra közötti idõtartamban, különösen elõnyösen mintegy 45 perc és 90 perc közötti idõtartamban, elsõsorban mintegy 1 órás idõtartamban. Általában a vegyületeket intravénásan adagoljuk mintegy 0,5 mg/m2 és 65 mg/m2 közötti, elõnyösen mintegy 1 mg/m2 és 50 mg/m2 közötti, különösen elõnyösen mintegy 2,5 mg/m2 és 30 mg/m2 közötti, elsõsorban mintegy 25 mg/m2 dózisban. A területen jártas szakember számára ismert, hogy a dózisértékek mg/kg egységbõl konvertálhatók mg/m2 egységekre a beteg magassága és/vagy tömege figyelembevételével (lásd például http://www.fda.gov/cder/cancer/animalframe.htm). Mint fent említettük a tárgyalt vegyületek, így a IV képletû vegyület adagolható orálisan, intravénásan vagy mindkét módon. Az ismertetett módszer értelmében az adagolást elõnyösen naponta egyszer végezzük 2–10 napon keresztül, elõnyösen 3–9 napon keresztül, különösen elõnyösen 4–8 napon keresztül, elsõsorban 5 napon keresztül. Az egyik megvalósítási mód értelmében 3 nap és 5 hét közötti, elõnyösen 4 nap és 4 hét közötti, különösen elõnyösen 5 nap és 3 hét közötti, elsõsorban 1 hét és 2 hét közötti periódus telik el a kezelés nélküli ciklusok között. Egy másik megvalósítási mód értelmében a vegyületek, így a IV képletû vegyület adagolható orálisan, intravénásan vagy mindkét módon naponta egyszer 3 napon keresztül, elõnyösen 1 hét és 3 hét közötti periódussal a kezelés nélküli ciklusok között. Egy további megvalósítási mód értelmében a vegyületek, így a IV képletû vegyület adagolható orálisan, intravénásan vagy mindkét módon naponta egyszer 5 napon keresztül, elõnyösen 1 hét és 3 hét közötti periódussal a kezelés nélküli ciklusok között. A kezelési ciklus a tárgyalt vegyületek, így a IV képletû vegyület esetén lehet napi egyszeri adagolás 5 egymást követõ napon keresztül, és a kezelési ciklusok közötti periódus lehet 2–10 nap, elõnyösen egy hét. A tárgyalt vegyületek, így a IV képletû vegyület adagolható például naponta egyszer 5 egymást követõ napon keresztül, amit 2 kezelés nélküli nap követ. A tárgyalt vegyületek, így a IV képletû vegyület adagolható továbbá orálisan, intravénásan vagy mindkét módon egyszer minden 1–10. héten, elõnyösen minden 2–8. héten, különösen elõnyösen minden 3–6. héten és elsõsorban minden 3. héten.
1
HU 008 309 T2
A tárgyalt vegyületek, így a IV képletû vegyület adagolható továbbá egy 28 napos ciklusban, ahol a vegyületeket intravénásan adagoljuk az 1., 7. és 14. napon, és orálisan adagoljuk a 21. napon. Alternatív módon a vegyületek, így a IV képletû vegyület adagolható egy 28 napos ciklusban. A tárgyalt vegyületek, így a IV képletû vegyület adagolható addig, amíg az alany választ mutat, például csökken a tumor mérete vagy amíg elérjük az adagolást korlátozó toxicitást. A tárgyalt vegyületek adagolhatók önmagukban vagy bármely más és/vagy más megfelelõ terápiás szerekkel kombinálva, amelyek felhasználhatók protein-tirozin-kináz által közvetített rendellenességek kezelésére, melyekre példaként említhetõk a tárgyalt vegyületektõl eltérõ PTK-inhibitorok, gyulladásgátló szerek, proliferációt gátló szerek, kemoterápiás szerek, immunoszuppresszáns szerek, rák elleni szerek és citotoxikus szerek. Az ilyen további terápiás szerekre példaként említhetõk a következõk: ciklosporinok (például ciklosporin A), CTLA4¹Ig, antitestek, így anti-ICAM–3, anti-IL–2-receptor (Anti-Tac), anti-CD45RB, anti-CD2, anti-CD3 (OKT–3), anti-CD4, anti-CD80, anti-CD86, OKT3 monoklonális antitest, CD40 és gp39 közötti kölcsönhatást blokkoló szerek, így például CD40 és/vagy gp39 specifikus antitestek (vagyis CD 154), CD40 és gp39 felhasználásával elõállított fúziós proteinek (CD40Ig és CD8gp39), inhibitorok, így például nukleáris transzlokációs inhibitorok, NF¹kappa B funkció inhibitorai, így például dezoxispergualin (DSG), nem szteroid gyulladásgátló szerek (NSAID), így például ibuprofen, szteroidok, így például prednizon vagy dexametazon, arany vegyületek, proliferációt gátló szerek, így például metotrexát, FK506 (takrolimusz, Prograf), mikofenolát mofetil, citotoxikus hatóanyagok, így például azatiprin és ciklofoszfamid, TNF-a-inhibitorok, így például tenidap, anti-TNF-antitestek vagy oldható TNF-receptor, így például etanercept (Enbrel), rapamicin (szirolimusz és rapamin), leflunimid (Arava), és ciklooxigenáz¹2 (COX–2) inhibitorok, így például celekoxib (Celebrex) és rofekoxib (Vioxx), vagy ezek származékai, valamint PTK-inhibitorok, amelyeket a következõ USAbeli szabadalmi bejelentések ismertetnek, melyekre teljes terjedelmükben referenciaként hivatkozunk: bejelentési szám 60/056,770, bejelentési nap 1997. 08. 25. (képviselõi aktaszám QA202*), bejelentési szám 60/069,159, bejelentési nap 1997. 12. 09. (képviselõi aktaszám QA202a*), bejelentési szám 09/097,338, bejelentési nap 1998. 06. 15. (képviselõi aktaszám QA202b), bejelentési szám 60/056,797, bejelentési nap 1997. 08. 25. (képviselõi aktaszám QA205*), bejelentési szám 09/094,797, bejelentési nap 1998. 06. 15. (képviselõi aktaszám QA205a), bejelentési szám 60/065,042, bejelentési nap 1997. 11. 10. (képviselõi aktaszám QA207*), bejelentési szám 09/173,413, bejelentési nap 1998. 10. 15. (képviselõi aktaszám QA207a), bejelentési szám 60,076,789, bejelentési nap 1998. 03. 04. (képviselõi aktaszám QA208*) és bejelentési szám 09,262,525, bejelentési nap 1999. 03. 04.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 19
2
(képviselõi aktaszám QA208a). Hivatkozunk továbbá a következõ dokumentumokra és az azokban idézett referenciákra: Hollenbaugh, D., Douthwright, J., McDonald, V. és Aruffo, A.: „Cleavable CD40Ig tusion proteins and the binding to sgp39”, J. Immunol. Methods (Hollandia), 188(1), 1–7 (1995. december 15.); Hollenbaugh, D, Grosmaire, L. S., Kullas, C. D, Chalupny, N. J., Braesch-Andersen, S, Noelle, R. J, Stamenkovic, I, Ledbetter, J. A. és Aruffo, A.: „The human T cell antigen gp39, a member of the TNF gene family, is a ligand for the CD40 receptor: expression of a soluble form of gp39 with B cell co¹stimulatory activity”, EMBO J (Nagy-Britannia), 11(12), 4313–4321 (1992. december); és Moreland, L. W. és munkatársai: „Treatment of rheumatoid arthritis with a recombinant human tumor necrosis factor receptor (p75)¹Fc fusion protein”, New England J. of Medicine, 337(3), 141–147 (1997). A rák elleni szerekre és a citotoxikus szerekre nem korlátozó példaként említhetõk: alkilezõszerek, így például nitrogén-mustárok, alkil-szulfonátok, nitrozo-karbamidok, etiléniminek és triazének; antimetabolitok, így például folátantagonisták, purinanalógok és pirimidinanalógok; antibiotikumok, így például antraciklinek, bleomicinek, mitomicinek, daktinomicin és plikamicin; enzimek, így például L¹aszparagináz; farnezil-protein transzferáz inhibitorok; hormonális szerek, így például glükokortikoidok, ösztrogének/antiösztrogének, androgének/antiandrogének, progesztinek és luteinizálóhormont felszabadító hormonantagonisták, oktreotid-acetát; mikrotubulusroncsoló szerek, így például ekteinaszcidinek vagy ezek analógjai és származékai; mikrotubulusstabilizálószerek, így például paclitaxel (Taxol®), docetaxel (Taxotere®) és epotilon A–F és ezek analógjai és származékai; növényi eredetû termékek, így például vincaalkaloidok, epipodofillotoxinok, taxánok; és topoizomerázinhibitorok; prenil-protein transzferáz inhibitorok; és egyéb szerek, így például hidroxi-karbamid, prokarbazin, mitotán, hexametilén-melamin, platina koordinációs komplexek, így például ciszplatin és karboplatin; és rák elleni és citotoxikus szerként alkalmazható további szerek, így például biológiai választ módosító szerek, növekedési faktorok, immunmodulátorok és monoklonális antitestek. A leírásban tárgyalt vegyületek alkalmazhatók továbbá sugárterápiával kombinálva. Az ilyen típusú rák elleni és citotoxikus szerek reprezentatív képviselõire nem korlátozó példaként említhetõ a mekloretamin-hidroklorid, ciklofoszfamid, klorambucil, melfalan, ifoszfamid, buszulfan, karmusztin, lomusztin, szemusztin, sztreptozocin, tiotepa, dakarbazin, metotrexát, tioguanin, merkaptopurin, fludarabin, pentasztatin, kladribin, citarabin, fluoruracil, doxorubicin-hidroklorid, daunorubicin, idarubicin, bleomicinszulfát, mitomicin C, aktinomicin D, szafracinok, szaframicinek, kinokarcinok, diszkodermolidok, vinkrisztin, vinblasztin, vinorelbin-tartarát, etopozid, tenipozid, paclitaxel, tamoxifen, esztramusztin, esztramusztin-foszfát-nátrium, flutamid, buzerelin, leuprolid, pteridinek, diinezesz, levamizol, aflakon, interferon, interleukinok, aldezleukinok, filgrasztim, szargramosztim, rituximab, BCG, tretinoin, irinotekan-hidroklorid, betametozon,
1
HU 008 309 T2
gemcitabin-hidroklorid, altretamin, topoteka és ezek analógjai és származékai. Az ilyen csoportba tartozó elõnyös képviselõk nem korlátozó módon a paclitaxel, ciszplatin, karboplatin, doxorubicin, karminomicin, daunorubicin, aminopterin, metotrexát, metopterin, mitomicin C, ekteinaszcidin 743, porfiromicin, 5¹fluor-uracil, 6¹merkapto-purin, gemcitabin, citozin-arabinozid, podofillotoxin vagy podofillotoxin-származékok, így etopozid, etopozid-foszfát vagy tenipozid, melfalan, vinblasztin, vinkrisztin; leurozidin, vindezin és leurozin. A rák elleni és más citotoxikus szerekre példaként említhetõk a következõk: epotilonszármazékok, amelyek ismertek a következõ iratokból: US szabadalmi bejelentés, alapszám 09/506,481, bejelentési nap 2000. február 17. (képviselõ aktaszám LD186); 4138042,8 számú német szabadalom; WO 97/19086, WO 98/22461, WO 98/25929, WO 98/38192, WO 99/01124, WO 99/02224, WO 99/02514, WO 99/03848, WO 99/07692, WO 99/27890, WO 99/28324, WO 99/43653, WO 99/54330, WO 99/54318, WO 99/54319, WO 99/65913, WO 99/67252, WO 99/67253 és WO 00/00485; ciklinfüggõ kinázinhibitorok, amelyek ismertek a WO 99/24416 számú iratból és prenil-protein transzferáz inhibitorok, amelyek ismertek a WO 97/30992 és WO 98/54966 számú iratokból. A fent ismertetett további terápiás szerek a tárgyalt vegyületekkel kombinációban alkalmazva felhasználhatók például a Physicians’ Desk Reference (PDR) kiadványban megadott mennyiségekben és szakember által más módon meghatározható mennyiségekben. Egy vegyület („vizsgált vegyület”) PTK-inhibitorként mutatott hatékonyságának mérésére a következõ vizsgálatok alkalmazhatók. A következõ példákban leírt vegyületeket egy vagy több ilyen vizsgálattal teszteljük, és ezek aktivitást mutatnak. Enzimvizsgálat Lck, Fyn, Lyn, Hck, Fgr, Src, Blk vagy Yes alkalmazásával A következõ vizsgálatot Lck, Fyn, Lyn, Hck, Fgr, Src, Blk és Yes protein-tirozin-kináz alkalmazásával végezzük. Az adott protein-tirozin-kinázt kinázpufferben (20 mol/l MOPS, pH=7, 10 mmol/l MgCl2) inkubáljuk a vizsgált vegyület jelenlétében. A reakció megindításához a szubsztrátumot 1 mmol/l ATP, 3,3 mCi/ml [33P]gamma-ATP és 0,1 mg/ml savval denaturált enoláz [elõállítható Cooper, J. A., Esch, F. S., Taylor, S. S. és Hunter, T.: „Phosphorylation sites in enolase and lactate dehydrogenase utilized by tyrosine protein kinases in vivo and in vitro”, J. Biol. Chem., 259, 7835–7841 (1984) szerint] végsõ koncentrációhoz adagoljuk. A reakciót 10 perc elteltével megállítjuk 1,0% triklór-ecetsav, 100 mmol/l nátrium-pirofoszfát és ezt követõen 2 mg/ml borjúszérum-albumin adagolásával. A jelölt enoláz proteinszubsztrátumot 4 foknál kicsapjuk, Packard Unifilter lemezekre visszük, és Topcount szcintillációs számlálóval számoljuk a vizsgált vegyület protein-tirozin-kináz-inhibitor hatásának meg-
5
10
15
20
25
2
határozásához (a hatás fordítottan arányos a kapott jelölt enoláz protein mennyiségével). A reagensek pontos koncentrációját és a jelölõanyag mennyiségét szükség szerint változtatjuk. A vizsgálat elõnye, hogy exogén szubsztrátumot (enolázt) alkalmazunk, amely pontosítja az enzim kinetikát, és 96 mérõhelyes formátumban megvalósítható, amely könnyen automatizálható. Emellett a His-jelölésû protein-tirozin-kináz (lásd késõbb) sokkal nagyobb kitermelést és tisztaságot eredményez, mint a GSTprotein-tirozin-kináz fúziós protein. A protein-tirozin-kináz kereskedelmi forgalomban beszerezhetõ vagy ismert rekombináns módszerekkel elõállítható. Rekombináns Lck elõállításához humán Lck enzimet állítunk elõ His-jelölésû fúziós proteinként rovarsejtként Life Technologies-féle (Gibco) pFastBac Hta baculovírus vektor (kereskedelemben beszerezhetõ) alkalmazásával. Humán Lck enzimet kódoló cDNS¹t izolálunk PCR-módszerrel (polimeráz-láncreakció), amit a vektorba inzertálunk, és a proteint a gyártó elõírásai szerint expresszáljuk. Az Lck enzimet affinitáskromatográfiásan tisztítjuk. Az Lck enzim rovarsejtben történõ termelését baculovírus alkalmazásával ismerteti Spana, C., O’Rourke, E. C., Bolen, J. B. és Fargnoli, J.: „Analysis of the tyrosine kinase p561ck expressed as a glutathione S¹transferase protein in Spodoptera frugiperda cells”, Protein expression and purification, 4, 390–397 (1993). Hasonló módszerek alkalmazhatók más, Srccsaládba tartozó kinázok rekombináns elõállítására.
30
35
40
45
50
55
Enzim vizsgálat HER1 vagy HER2 alkalmazásával A kívánt vegyületeket egy kináz pufferben vizsgáljuk, melynek összetétele 20 mmol/l Tris-HCl, pH=7,5, 10 mmol/l MnCl2, 0,5 mmol/l ditiotreitol, 0,1 mg/ml borjúszérum-albumin, 0,1 mg/ml poli(glu/tyr 4:1), 1 mmol/l ATP és 4 mCi/ml [gamma-33P]ATP. A poli(glu/tyr 4:1) egy szintetikus polimer, amely foszforil-akceptorként szolgál, és beszerezhetõ a Sigma Chemicals cégtõl. A kinázreakció megindításához hozzáadjuk az enzimet, és a reakcióelegyet 1 órán keresztül 26 °C hõmérsékleten inkubáljuk. A reakció lezárásához 50 mmol/l koncentrációban EDTA reagenst adagolunk, és a proteineket 5% koncentrációig triklór-ecetsav adagolásával kicsapjuk. A kicsapott proteineket Packard Unifilter lemezeken szûrjük, és a beépült radioaktivitás mértékét Top-count szcintillációs számlálóval mérjük. Rekombináns HER1 elõállításához a receptor citoplazma szekvenciáját rovarsejtekben expresszáljuk GST fúziós protein formájában, amit affinitáskromatográfiásan tisztítunk az Lck esetében ismertetett módon. A HER2 citoplazma szekvenciáját pBlueBac4 baculovírus expressziós vektorba (Invitrogen) szubklónozzuk, és rovarsejtekben jelöletlen protein formájában expresszáljuk. A rekombináns proteint ioncserélõ kromatográfiásan részlegesen tisztítjuk.
Sejtvizsgálatok 3. Celluláris tirozin foszforilálás Jurkat T¹sejteket inkubálunk a vizsgált vegyülettel, 60 és ezután CD3 specifikus antitest (G19–4 monokloná20
1
HU 008 309 T2
lis antitest) adagolásával stimuláljuk. A sejteket 4 perc vagy más kívánt idõ elteltével lizáljuk NP–40 detergenst tartalmazó lizálópuffer adagolásával. A proteinek foszforilálását antifoszfotirozin immunofolt-vizsgálattal mutatjuk ki. A kívánt specifikus proteinek, így ZAP–70 foszforilálását immunokicsapással detektáljuk anti-ZAP–70 antitest alkalmazásával, amit antifoszfotirozin immunofolt-vizsgálat követ. Ilyen eljárásokat ismertet Schieven, G. L., Mittler, R. S., Nadler, S. G., Kirihara, J. M., Bolen, J. B., Kanner, S. B. és Ledbetter, J. A.: „ZAP–70 tyrosine kinase, CD45 and T cell receptor involvement in UV and H2O2 induced T cell signal transduction”, J. Biol. Chem., 269, 20 718–20 726 (1994), valamint az ebben idézett referenciák. Az Lck inhibitorok gátolják a celluláris proteinek anti-CD3 antitestekkel kiváltott tirozin foszforilálását. A G19–4 elõállítására lásd Hansen, J. A., Martin, P. J., Beatty, P. G., Clark, E. A. és Ledbetter, J. A.: „Human T lymphocyte cell surface molecules defined by the workshop monoclonal antibodies”, Leukocyte Typing I., A. Bemard, J. Boumsell, J. Dausett, C. Milstein és S. Schlossman, kiadó (New York: Springer Verlag), 195–212 (1984); és Ledbetter, J. A., June, C. H., Rabinovitch, P. S., Grossman, A., Tsu, T. T. és Imboden, J. B.: „Signal transduction through CD4 receptors: stimulatory vs. inhibitory activity is regulated by CD4 proximity to the CD3/T cell receptor”, Eur. J. Immunol., 18, 525 (1988). 3. Kalciumvizsgálat Az Lck inhibitorok blokkolják a kalcium mobilizálását T¹sejtekben anti-CD3 antitesttel végzett stimulálás után. A sejteket indo¹1 kalciumindikátor festékkel töltjük fel, anti-CD3 antitesttel, így G19–4 monoklonális antitesttel kezeljük, és a kalcium mobilizálását áramló citometriásan mérjük, melynek során az indo¹1 festék kék/ibolya színében mérhetõ arány változását feljegyezzük, lásd Schieven, G. L., Mittler, R. S., Nadler, S. G., Kirihara, J. M., Bolen, J. B., Kanner, S. B. és Ledbetter, J. A.: „ZAP–70 tyrosine kinase, CD45 and T cell receptor involvement in UV and H2O2 induced T cell signal transduction”, J. Biol. Chem., 269, 20 718–20 726 (1994), valamint az itt idézett referenciák. 3. Proliferációs vizsgálat Az Lck inhibitorok gátolják a normál humán perifériás vér T¹sejtek proliferációját anti-CD3 plusz antiCD28 antitestekkel kiváltott növekedési stimulálás esetén. Egy 96 mérõhelyes lemezt CD3 specifikus monoklonális antitesttel (így például G19–4) vonunk be, az antitestet hagyjuk kötõdni, majd a lemezt lemossuk. A lemezen megkötött antitest szolgál a sejtek stimulálására. Normál humán perifériás vér T¹sejteket adagolunk a mérõhelyekhez vizsgált vegyülettel és antiCD28 antitesttel együtt a kostimulálás kiváltására. A kívánt idõ (például 3 nap) letelte után [3H]timidint adagolunk a sejtekhez, és inkubáljuk, melynek során a jelölés beépül az újonnan szintetizált DNS¹be. Ezután a sejteket összegyûjtjük, és szcintillációs számlálón mérjük a sejtproliferációt.
5
2
A példákban alkalmazott rövidítések jelentését az alábbiakban adjuk meg. A példa szerinti vegyületeket a példa számának, valamint az elõállítására szolgáló lépés számának megadásával azonosítjuk (így például az 1A vegyület az 1. példa A. lépésének cím szerinti vegyülete), vagy csak a példa számának megadásával azonosítjuk, ahol a vegyület az adott példa cím szerinti vegyülete (például a 2. vegyület a 2. példa cím szerinti vegyülete).
10 Rövidítések konc. = koncentrált DMSO = dimetil-szulfoxid EtOAc = etil-acetát = dietil-éter 15 Et2O h = óra HATU = N-[dimetil-amino-1H-1,2,3triazolo[4,5¹b]piridin-1-il-metilén]-N-metilmetánamínium-hexafluor-foszfát-N-oxid 20 MeOH = metanol MOPS = 4-morfolin-propánszulfonsav MS = tömegspektrometria rt = retenciós idõ TFA = trifluor-ecetsav = tetrahidrofurán 25 THF DMF = N,N-dimetil-formamid.
30
1. példa (referencia) [5¹[[(2,4,6-Trimetil-fenil)-amino]-karbonil]-4-metil-2tiazolil]-karbaminsav-1,1-dimetil-etil-észter elõállítása
35
3. Etil-2-terc-butoxi-karbonil-oxi-amino-4-metiltiazol-5-karboxilát Etil-2-amino-4-metil-tiazol-5-karboxilát (18,6 g, 40 100 mmol), di(terc-butil)-dikarbonát (26,2 g, 120 mmol) és 4¹dimetil-amino-piridin (800 mg, 6,55 mmol) száraz tetrahidrofuránban (300 ml) felvett szuszpenzióját 18 órán keresztül nitrogénatmoszférában kevertetjük. 45 Az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot diklór-metánban (1 l) szuszpendáljuk, és celitrétegen szûrjük. A szûrletet 1 N vizes HCl-oldattal (300 ml, 2×), vízzel, majd sóoldattal mossuk, szárítjuk (MgSO4), és vákuumban bepároljuk. A maradékot hexánnal elkever50 jük. A szilárd anyagot szûrve és vákuumban szárítva cím szerinti vegyületet kapunk (20 g, 72%) sárgásbarna szilárd anyag formájában. B. 2¹terc-Butoxi-karbonil-oxi-amino-4-metil-tiazol-5karbonsav Etil-2-terc-butoxi-karbonil-oxi-amino-4-metil-tiazol5-karboxilát (10 g, 34,95 mmol) tetrahidrofurán/etanol elegyben (250 ml, 2:3) felvett oldatához kevertetés közben 6 N KOH-oldatot (250 ml) adagolunk. Az ele60 gyet egy éjszakán keresztül 55 °C hõmérsékleten me55
21
1
HU 008 309 T2
legítjük. Az oldatot 0 °C hõmérsékletre hûtjük, és konc. HCl-oldattal pH=1 értékre savanyítjuk. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot vízzel, majd dietiléterrel mossuk, és vízmentes foszfor-pentoxid fölött vákuumban szárítjuk. Így cím szerinti savat kapunk (6 g, 89%) fehér szilárd anyag formájában. C. 2¹terc-Butoxi-karbonil-oxi-amino-4-metil-tiazol-5karbonsav-klorid Oxalil-klorid diklór-metánban felvett, 2 mol/l koncentrációjú oldatát (22,5 ml, 45 mmol) 2¹terc-butoxikarbonil-oxi-amino-4-metil-tiazol-5-karbonsav (10 g, 38,72 mmol) diklór-metánban (150 ml) és N,N-dimetilformamidban (150 ml) felvett szuszpenziójához csepegtetjük 0 °C hõmérsékleten és kevertetés közben. Az adagolás befejezõdése után a szuszpenzió fokozatosan homogén eleggyé alakul. Az oldatot hagyjuk szobahõmérsékletre melegedni, és 1,5 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot toluollal (300 ml, 2×) együtt bepároljuk, majd vákuumban szárítjuk. Így cím szerinti savkloridot kapunk (10,7 g, 99%) sárgásbarna szilárd anyag formájában. D. [5¹[[(2,4,6-Trimetil-fenil)-amino]-karbonil]-4metil-2-tiazolil]-karbaminsav-1,1-dimetil-etil-észter 2,4,6-Trimetil-anilint (6,3 ml, 38,66 mmol) csepegtetünk 2¹terc-butoxi-karbonil-oxi-amino-4-metil-tiazol-5karbonsav-klorid (10,7 g, 33,66 mmol) diklór-metánban (150 ml) felvett oldatához 0 °C hõmérsékleten és kevertetés közben. 20 perc elteltével diizopropil-amint (8,8 ml, 44,88 mmol) csepegtetünk hozzá. Az oldatot hagyjuk szobahõmérsékletre melegedni, és további 2 órán keresztül kevertetjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot EtOAc oldószerben (700 ml) szuszpendáljuk, 1 N vizes HCl-oldattal (300 ml, 2×), vízzel, majd sóoldattal mossuk, szárítjuk (MgSO4), szûrjük, és bepároljuk. A maradékot éterrel elkeverve cím szerinti vegyületet kapunk (12,5 g, 86%) sárgásbarna szilárd anyag formájában.
mosva cím szerinti vegyületet kapunk (6,7 g, 95%) fehér szilárd anyag formájában.
5
3. példa (referencia) [5¹[[(2,4,6-Trimetil-fenil)-amino]-karbonil]-4-trifluormetil-2-tiazolil]-karbaminsav-1,1-dimetil-etil-észter elõállítása
10
3. Etil-2-terc-butoxi-karbonil-oxi-amino-4-trifluormetil-tiazol-5-karboxilát Etil-2-amino-4-trifluor-metil-tiazol-5-karboxilát (5,05 g, 21,02 mmol), ti(terc-butil)-dikarbonát (4,82 g, 22,07 mmol) és 4¹dimetil-amino-piridin (260 mg, 20 2,1 mmol) diklór-metánban (209 ml) felvett szuszpenzióját 1,5 órán keresztül nitrogénatmoszférában kevertetjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot szilikagélen oszlopkromatográfiásan tisztítjuk. 5% EtOAc/hexán, majd 15% EtOAc/hexán eleggyel eluál25 va cím szerinti vegyületet kapunk (6,57 g, 92%) fehér szilárd anyag formájában. 15
B. 2¹terc-Butoxi-karbonil-oxi-amino-4-trifluor-metiltiazol-5-karbonsav Etil-2-terc-butoxi-karbonil-oxi-amino-4-trifluor-metil30 tiazol-5-karboxilát (6,5 g, 19,1 mmol) metanolban (100 ml) felvett oldatához kevertetés közben 1 N vizes NaOH-oldatot (573 ml) adagolunk. Az elegyet egy éjszakán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. Az 35 oldatot 0 °C hõmérsékletre hûtjük, és 6 mol/l vizes HCl-oldattal pH=1 értékre savanyítjuk, majd kloroformmal (150 ml, 6×) extraháljuk. Az egyesített kloroformos extraktumokat szárítjuk (Na2SO4), szûrjük, és csökkentett nyomáson bepároljuk. Vákuumban cím szerinti 40 savat kapunk (5,75 g, 96%) fehér szilárd anyag formájában.
2. példa (referencia) 2-Amino-N¹(2,4,6-trimetil-fenil)-4-metil-5-tiazolkarboxamid elõállítása 45
50 [5¹[[(2,4,6-Trimetil-fenil)-amino]-karbonil]-4-metil-2tiazolil]-karbaminsav-1,1-dimetil-etil-észter (10 g, 26,63 mmol) trifluor-ecetsavban (100 ml) felvett oldatát 3 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. Az oldatot csökkentett nyomáson bepároljuk, és a maradékot EtOAc oldószerrel (700 ml) hígítjuk, 5% vizes KHCOa-oldattal (400 ml, 2×), vízzel, majd sóoldattal mossuk, szárítjuk (MgSO4), szûrjük és bepároljuk. A maradékot éterrel (200 ml) és acetonitrillel (100 ml)
2
55
60 22
C. [5¹[[(2,4,6-Trimetil-fenil)-amino]-karbonil]-4trifluor-metil-2-tiazolil]-karbaminsav-1,1-dimetil-etilészter 4-Metil-morfolint (40 ml, 0,39 mmol) adagolunk 2¹terc-butoxi-karbonil-oxi-amino-4-trifluor-metil-tiazol5-karbonsav (100 mg, 0,32 mmol), 2,4,6-trimetil-anilin (45 ml, 0,32 mmol) és benzo-triazol-1-il-oxi-trisz(dimetilamino)-foszfónium-hexafluor-foszfát (BOP reagens, 380 mg, 0,4 mmol) DMF oldószerben (2 ml) felvett elegyéhez. Az oldatot 72 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük, diklór-metánnal hígítjuk, és 0,25 mol/l vizes KHSO4-oldattal, majd telített vizes KHCO3-oldattal mossuk. A diklór-metános extraktumot elválasztjuk, szárítjuk (Na2SO4), szûrjük és bepároljuk. A maradékot szilikagélen 5% EtOAc/hexán, majd 10% EtOAc/hexán eleggyel eluálva oszlopkromatográfiásan tisztítjuk. Így cím szerinti vegyületet kapunk (90 mg, 65%) fehér szilárd anyag formájában.
1
HU 008 309 T2
315. példa (referencia) N-(2¹Klór-6-metil-fenil)-2-[(ciklopropil-karbonil)amino]-5-tiazol-karboxamid elõállítása
ban szárítva cím szerinti vegyületet kapunk (175 mg, 48%) sárgásbarna szilárd anyag formájában.
5
3. Etil-2-terc-butoxi-karbonil-oxi-amino-4-metiltiazol-5-karboxilát Etil-2-amino-tiazol-5-karboxilát (972 mg, 6 mmol, B. Plouvler, C. Bailly, R. Houssin, j¹P. Henlchart Heterocycles 32(4), 693–701, 1991; H. J. Becker, J. de Jonge Rec. Trav. Chim, 61, 463, 1942), di(terc-butil)-dikarbonát (1,94 g, 9 mmol) és 4¹dimetil-amino-piridin (73 mg, 0,6 mmol) száraz tetrahidrofuránban (75 ml) felvett szuszpenzióját 24 órán keresztül nitrogénatmoszférában kevertetjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot éterben (50 ml) szuszpendáljuk. A szilárd anyagot éterrel (10 ml, 3×) mosva és vákuumban szárítva cím szerinti vegyületet kapunk (1,1 g, 70%). B. 2¹terc-Butoxi-karbonil-oxi-amino-tiazol-5karbonsav 2-Etil-terc-butoxi-karbonil-oxi-amino-4-metil-tiazol5-karboxilát (1,1 g, 4,2 mmol) tetrahidrofurán/metanol elegyben (80 ml, 1:1) felvett oldatához kevertetés közben 6 N vizes NaOH-oldatot (20 ml, 120 mmol) adagolunk. Az elegyet 24 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. A THF és a metanol nagy részét csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, és a vizes oldat 6 N vizes HCl-oldattal (22 ml) megsavanyítjuk. A kivált szilárd anyagot szûrjük, vízzel, majd éterrel mossuk, levegõn szárítjuk, majd vákuumban szárítjuk. Így cím szerinti savat kapunk (940 mg, 96%) fehéres szilárd anyag formájában. C. [5¹[[(2¹Klór-6-metil-fenil)-amino]-karbonil]-2tiazolil]-karbaminsav-1,1-dimetil-etil-észter Oxalil-klorid diklór-metánban felvett, 2 mol/l koncentrációjú oldatát (1 ml, 2 mmol) csepegtetjük 2¹terc-butoxikarbonil-oxi-amino-tiazol-5-karbonsav (234 mg, 1 mmol) THF oldószerben (10 ml) és N,N-dimetil-formamidban (néhány csepp) felvett oldatához kevertetés közben. Az oldatot 4 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és vákuumban nyers savkloridot kapunk. 2-Klór-6-metil-anilint (212 mg, 1,5 mmol) csepegtetünk nyers 2¹terc-butoxi-karbonil-oxi-amino-tiazol-5karbonsav-klorid (1 mmol) diklór-metánban (10 ml) felvett oldatához 0 °C hõmérsékleten és kevertetés közben. Ezután diizopropil-etil-amint (516 mg, 4 mmol) adagolunk. Az oldatot hagyjuk szobahõmérsékletre melegedni, 24 órán keresztül kevertetjük, majd diklórmetánnal (60 ml) hígítjuk, és 2 N vizes HCl-oldattal (15 ml) mossuk. A szerves extraktumot szárítjuk (MgSO 4 ), szûrjük és bepároljuk. A maradékot EtOAc/éter eleggyel (25 ml, 1:4) hígítjuk, és a szilárd anyagot szûrjük, és éterrel (5 ml, 4×) mossuk. Vákuum-
2
D. 2¹Amino-N-(2¹klór-6-metil-fenil)-5-tiazolkarboxamid A 315D. vegyületet a 2. példával analóg módon állítjuk elõ azzal az eltéréssel, hogy 315C. vegyületet alkalmazunk. Így 315D. vegyületet kapunk sárgásbarna szilárd anyag formájában.
10 E. 2¹[(Ciklopropil-karbonil]-amino]-N-(2¹klór-6-metilfenil)-5-tiazol-karboxamid 315D. vegyület (50,6 mg, 0,19 mmol) és ciklopropánkarbonsavanhidrid (302 mg, 1,96 mmol) dioxánban 15 (2 ml) felvett oldatát egy éjszakán keresztül 93 °C hõmérsékleten melegítjük. Az elegyet vákuumban bepároljuk, EtOAc oldószerrel hígítjuk, és telített vizes KHCO3-oldattal (2×) mossuk. A szerves extraktumot szárítjuk (Na2SO4), szûrjük és bepároljuk. A maradékot 20 éterrel elkeverve cím szerinti vegyületet kapunk (11 mg, 17%) fehér szilárd anyag formájában.
25
444. példa (referencia) ’N-(2¹Klór-6-metil-fenil)-2-[[2¹metil-6[[2¹(4¹morfolinil)-etil]-amino]-4-pirimidinil]-amino]-5tiazol-karboxamid elõállítása
30
A. 35
40 NaH (148 mg, 6,17 mmol) THF oldószerben (20 ml) felvett szuszpenziójához 315D. vegyület (551 mg, 2,06 mmol) THF oldószerben (10 ml) felvett oldatát 45 adagoljuk, és 0,5 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. 4,6-Diklór-2-metil-pirimidin (671,6 mg, 4,12 mmol) THF oldószerben (10 ml) felvett oldatát egy éjszakán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. A reakciót ecetsavval megállítjuk, és az oldószert vá50 kuumban eltávolítjuk. A maradékhoz vizet és telített NaHCO3-oldatot adagolunk, és CH2Cl2 oldószerrel extraháljuk. A szerves fázist vákuumban bepároljuk, és a nyersterméket oszlopkromatográfiásan tisztítjuk. Így 444A. vegyületet kapunk (494 mg). 55 B. Cím szerinti vegyület A 444A. vegyülethez (30 mg) N¹(2¹amino-etil)-morfolint (300 ml) adagolunk, és az elegyet 2 órán keresztül 80 °C hõmérsékleten melegítjük. Ezután vízzel hígítjuk, 60 és a terméket szûrjük. HPLC retenciós idõ 2,357 perc. 23
1
HU 008 309 T2
2
445–461. példák Általános eljárás A 445–461. vegyületeket a 444B. vegyülettel analóg módon állítjuk elõ megfelelõ amin alkalmazásával.
Példa száma
Vegyület szerkezete
Vegyület neve
HPLC rt. (perc)
445.*
’N-(2¹klór-6-metil-fenil)-2-[[2¹metil-6[[3¹(4¹morfolinil)-propil]-amino]-4pirimidinil]-amino]-5-tiazol-karboxamid
2,253
446.*
’N-(2¹klór-6-metil-fenil)-2-[[2¹metil-6[metil[3¹(metil-amino)-propil]-amino]-4pirimidinil]-amino]-5-tiazol-karboxamid
2,493
447.*
’N-(2¹klór-6-metil-fenil)-2-[[2¹metil-6[[2¹(tetrahidro-2-oxo-1H-imidazol-1¹il)etil]-amino]-4-pirimidinil]-amino]-5-tiazolkarboxamid
2,71
448.*
’N-(2¹klór-6-metil-fenil)-2-[[2¹metil-6[(2–1H-imidazol-4-iletil)-amino]-4pirimidinil]-amino]-5-tiazol-karboxamid
2,303
449.*
’N-(2¹klór-6-metil-fenil)-2-[[2¹metil-6(4¹morfolinil)-4-pirimidinil]-amino]-5-tiazolkarboxamid
3,337
450.*
’N-(2¹klór-6-metil-fenil)-2-[[6¹[[[(2R)-1-etil2-pirrolidinil]-metil]-amino]-2-metil-4pirimidinil]-amino]-5-tiazol-karboxamid
2,703
451.*
’N-(2¹klór-6-metil-fenil)-2-[[6¹[[[(2S)-1-etil2-pirrolidinil]-metil]-amino]-2-metil-4pirimidinil]-amino]-5-tiazol-karboxamid
2,717
452.*
’2-[[6¹[(2S)-2-(amino-karbonil)-1pirrolidinil]-2-metil-4-pirimidinil]-amino]-N(2¹klór-6-metil-fenil)-5-tiazol-karboxamid
2,81
453.*
’N-(2¹klór-6-metil-fenil)-2-[[6¹[(2¹hidroxietil)-amino]-2-metil-4-pirimidinil]-amino]-5tiazol-karboxamid
2,677
454.*
’N-(2¹klór-6-metil-fenil)-2-[[6¹[4¹(hidroximetil)-1piperidinil]-2-metil-4-pirimidinil]amino]-5-tiazol-karboxamid
3,05
455.
’N-(2¹klór-6-metil-fenil)-2-[[6¹[4¹(2¹hidroxietil)-1-piperazinil]-2-metil-4-pirimidinil]amino]-5-tiazol-karboxamid
2,717
24
1
HU 008 309 T2
2
Táblázat (folytatás) Példa száma
Vegyület szerkezete
Vegyület neve
HPLC rt. (perc)
456.*
’1-[6¹[[5¹[[(2¹klór-6-metil-fenil)-amino]karbonil]-2-tiazolil]-amino]-2-metil-4pirimidinil]-4-piperidinkarboxamid
2,863
457.*
’N-(2¹klór-6-metil-fenil)-2-[[2¹metil-6-[(3S)3-metil-1-piperazinil]-4-pirimidinil]-amino]5-tiazol-karboxamid
2,823
458.*
’2-[[6¹[3¹(acetil-amino)-1-pirrolidinil]-2metil-4-pirimidinil]-amino]-N-(2¹klór-6metil-fenil)-5-tiazol-karboxamid
2,78
459.*
’N-(2¹klór-6-metil-fenil)-2-[[6¹[[2¹(1¹metil2-pirrolidinil)-etil]-amino]-2-metil-4pirimidinil]-amino]-5-tiazol-karboxamid
2,383
460.*
’N-(2¹klór-6-metil-fenil)-2-[[2¹metil-6[[(5¹metil-2-pirazinil)-metil]-amino]-4pirimidinil]-amino]-5-tiazol-karboxamid
3,027
461.*
’N-(2¹klór-6-metil-fenil)-2-[[2¹metil-6[[2¹(1H-1‚2,3-triazol-1¹il)-etil]-amino]-4pirimidinil]-amino]-5-tiazol-karboxamid
2,78
* referenciapélda
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. IV képletû vegyület vagy ennek sója alkalmazása 40
45
hogy 5 egymást követõ napon naponta egyszer adagoljuk, majd a következõ 2 napon nincs kezelés. 4. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a (IV) képletû vegyület olyan adagoláshoz van adaptálva, hogy naponta 1–4-szer adagoljuk. 5. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a rák krónikus mielogén leukémia (CML). 6. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a rák prosztatarák. 7. IV képletû vegyület vagy ennek sója alkalmazása
IV rák orális kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, ahol a rák krónikus mielogén leukémia 50 (CML), gasztrointesztinális sztróma tumor (GIST), akut mielogén leukémia (AML), masztocitózis, csírasejttumor, kissejtes tüdõrák (SCLC), melanoma, hasnyálmirigyrák, prosztatarák vagy gyermekgyógyászati szarkó55 ma. 2. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a krónikus mielogén leukémia (CML) vagy gasztrointesztinális sztróma tumor (GIST) STI–571 hatóanyagra rezisztens. 3. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a (IV) képletû vegyület olyan adagoláshoz van adaptálva, 60 25
IV rák orális kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, ahol a rák STI–571 hatóanyagra rezisztens.
1
HU 008 309 T2
8. IV képletû vegyület vagy ennek sója
IV rák orális kezelésében történõ alkalmazásra, ahol a rák krónikus mielogén leukémia (CML), gasztrointesztinális sztróma tumor (GIST), akut mielogén leukémia (AML), masztocitózis, csírasejttumor, kissejtes tüdõrák (SCLC), melanoma, hasnyálmirigyrák, prosztatarák vagy gyermekgyógyászati szarkóma. 9. A 8. igénypont szerinti vegyület, ahol a krónikus mielogén leukémia (CML) vagy a gasztrointesztinális sztróma tumor (GIST) STI–571 hatóanyagra rezisztens. 10. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol a (IV) képletû vegyület olyan adagolásra van adaptálva, ahol
2
5 egymást követõ napon keresztül naponta egyszer adagoljuk, és ezt 2 nap követi kezelés nélkül. 11. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol a (IV) képletû vegyület olyan adagolásra van adaptálva, hogy 5 naponta 1–4-szer adagoljuk. 12. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol a rák krónikus mielogén leukémia (CML). 13. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol a rák prosztatarák. 14. IV képletû vegyület vagy ennek sója 10
15
IV 20 rák orális kezelésében történõ alkalmazásra, ahol a rák STI–571 hatóanyagra rezisztens.
Kiadja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
