!HU000004008T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 004 008
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA F24D 3/08
(21) Magyar ügyszám: E 03 025084 (22) A bejelentés napja: 2003. 11. 03. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20030025084 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1528330 A1 2005. 05. 04. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1528330 B1 2008. 06. 04.
(51) Int. Cl.:
(72) Feltaláló: Finn, Mathiesen Hoj, Aarhuis N (DK)
(73) Jogosult: Grundfos A/S, Bjerringbro (DK)
F24H 1/52 F24H 9/14
(2006.01) (2006.01) (2006.01)
(74) Képviselõ: dr. Antalffy-Zsiros András, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest (54)
Építõegység kompakt fûtõberendezéshez
(57) Kivonat
HU 004 008 T2
Egy kompakt fûtõberendezés moduláris egységének hátsó csatlakozási vannak egy lemezes hõcserélõhöz, és szivattyúháza (24) van, amely mindkét oldalán egy szelepházhoz (25, 26) kapcsolódik. Mindegyik szelepházban legalább egy szelepet befogadó, elölrõl hozzá-
férhetõ betolási kamra (36, 48) van kialakítva. Mindegyik betolási kamra csatlakozási bázist alkot a fûtõberendezés csõcsatlakozója (19, 20) számára, a hõcserélõhöz csatorna vezet, és legalább egy járulékos járata, csatornája vagy csatlakozása (37, 38, 58) van.
4. ábra A leírás terjedelme 20 oldal (ezen belül 11 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 004 008 T2
A találmány tárgya építõegység kompakt fûtõberendezéshez. Az ilyen jellegû építõegységek a technika állásához tartoznak, és arra szolgálnak, hogy lehetõség szerint egy ilyen fûtõberendezés összes armatúráját lehetõleg kis helyen befogadják, és biztosítsák az ehhez szükséges csatorna-összeköttetéseket és vezeték-csatlakozásokat. Ezáltal nem csupán kompakt építési mód érhetõ el, hanem ezen túlmenõen úgy a gyártási és szerelési munka, mint a késõbbi karbantartási tevékenyég is csökkenthetõ. A DE 10007873 C1 számú szabadalmi dokumentumból olyan építõegység ismert kompakt fûtõberendezéshez, amelynek két fûtõköre van, nevezetesen egy, a központi fûtés fûtõvizének a melegítésére, egy másik pedig a használati víz melegítésére. Az ott leírt építõegység, összehasonlításul, kompakt és lényegében három fröccsöntött részbõl épül fel, melyek közül az egyik, központilag elrendezett rész a szivattyúházat alkotja, amely elõrefelé nyitottan a motoraggregát felvételére alkalmasan van kialakítva, és a két másik kétoldalt hozzácsatlakozó rész egy-egy armatúraházat képez. Ebbõl a technika állásából kiindulva a jelen találmány feladata egy ilyen építõegység továbbfejlesztése, különösen funkcionális szerepének megnövelése és ezzel a beépítés és karbantartás további egyszerûsítése. Ezt a feladatot a találmány értelmében az 1. igénypontban megadott jellemzõkkel oldottuk meg. Ennek megfelelõen a találmány egy kompakt fûtõberendezéshez való olyan építõegységet javasol, amelynek hátsó csatlakozásai vannak egy lemezes hõcserélõhöz, továbbá központi szivattyúháza, illetve szivattyúházrésze van, amelyhez két oldalról armatúraházak csatlakoznak, ahol a szivattyúház a járókerék felvétele és az elektromotor csatlakoztatása céljából elõrefelé nyitottan van kialakítva. Minden egyes armatúraházban egy elölrõl hozzáférhetõ betolási tér van kiképezve, amely legalább egy armatúra felvételére szolgál. Ezen túlmenõen ezek a betolási terek egy-egy csatlakozási bázist képeznek a fûtõberendezés egy csatlakozócsonkja, továbbá egy, a lemezes hõcserélõhöz vezetõ csatorna, valamint legalább egy további csatorna vagy csatlakozás számára. Jelen találmány alapgondolata az, hogy a két oldalról a szivattyúházhoz csatlakozó armatúraház révén, azok betolási terével egy-egy csatlakozási bázist képezünk ki a csatlakoztatandó, illetve bekötendõ vezetékek számára úgy, hogy egyidejûleg a szükséges armatúrákat is befogadjuk, mégpedig az elölrõl hozzáférhetõ betolási terek segítségével úgy, hogy az armatúrák cseréje beépített állapotban is gond nélkül lehetségessé váljon. A lemezes hõcserélõ ennek során az oldalsó armatúraházakat köti össze egymással úgy, hogy ezek közé az armatúraházak közé a szivattyúház alakzáróan betagolható. Egy ilyen építõegység, mint azt leírásunk további részében még részletesen is leírjuk, elõnyösen három fröccsöntött részbõl képezhetõ ki, amelyek kizárólag húzótüskékkel, tehát olvasztómagok nél-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
kül elõállíthatók, ami elõállítás-technikailag elõnyösnek bizonyul. A jelen találmány értelmében armatúrának nemcsak a szelepeket vagy más kapcsolószerveket nevezzük, hanem ilyenek lehetnek például az olyan alkatrészek, mint a levegõ- vagy szennyleválasztók, vagy azok részei vagy például egy ellenõrzõnyílás zárófedele. A bemutatott esetben a betolási terek a párosan kialakított lemezes hõcserélõ számára szolgáló csatlakozócsonkokhoz képest úgy vannak elrendezve, hogy betolási irányban nézve egy-egy csatlakozást átlapolnak úgy, hogy nincs szükség külön keresztirányú csatornára a betolási tér és a lemezes hõcserélõ csatlakozócsonkja közötti összeköttetéshez. Ennek érdekében a betolási terek mindegyike alsó oldalán egy, a lemezes hõcserélõhöz a fenéklemezen kialakított áttörésen át vezetõ csatornával van összekötve, ahol ez a csatorna betolási irányban és a hõcserélõ csatlakozócsonkja felé húzódik. Ezen a módon a betolási tér és a csatorna elölrõl, illetve hátulról érkezõ húzótüskékkel képezhetõ ki a szerszámban, ahol a csatorna számára szolgáló húzótüskét egyidejûleg a csatlakozócsonk esetében is alkalmazzuk. Ennek során mindkét armatúraháznak egy lefelé irányított csatornája van egy a betolási térnél csatlakozó csatlakozócsonkhoz a fûtõközeg elõremenõ ága, illetve a fûtõközeg visszatérõ ága számára. Elõnyös, ha a betolási terek kör keresztmetszetûek, és hossztengelyükkel lényegében a járókerék forgástengelyével párhuzamosan vannak elrendezve. Ilyen esetben a betolási terekbe betagolandó armatúrákat, illetve betéteket szerelt állapotban is be tudjuk elölrõl helyezni. A kör keresztmetszet következtében egyszerû tömítésre, például O gyûrûs tömítésre nyílik lehetõség. Ezen túlmenõen bajonettzáras vagy csavaros kötések is megvalósíthatók, amelyek viszont szükségessé teszik az armatúra elforgatását a betolási térben. A betolási terek egyike elõnyösen egy átkapcsolószelep, különösen egy 3/2 utas útszelep befogadására van kiképezve, amely elõnyösen betolható építõegységként elölrõl tagolható be a betolási térbe. Ennek során a betolható építõegység célszerûen nemcsak a szeleptestet, hanem a tömítõülékeket is tartalmazza úgy, hogy meghibásodás esetén vagy karbantartás során az átkapcsolószelep összes mûködés szempontjából lényeges része elõrefelé együtt a betolható egységgel kihúzható és javítható, illetve cserélhetõ. Magától értetõdik, hogy a betolási térnek az átkapcsolószelep tartományában megfelelõ csatornacsatlakozásai vannak a három, felváltva párosan egymással összekötendõ csatorna számára. Az átkapcsolószelep a primer hõcserélõtõl érkezõ fûtõvízáramot vagy a fûtési hálózatba, vagy egy szekunder hõcserélõbe, jellemzõen egy lemezes hõcserélõbe irányítja. Az irányítás a használati víz átfolyási mennyisége függvényében történik, amihez megfelelõ érzékelõk és vezérlõelektronika áll rendelkezésre. A szelepet megfelelõ mûködtetõelemekkel, elõnyösen elektromotorosan mûködtetjük.
1
HU 004 008 T2
A szelepet vezérlõ mûködtetõelemek lehetõség szerint közeli, azonban a közegtérhez képet letömített elhelyezése érdekében a találmány egy továbbfejlesztése értelmében az armatúraházban az átkapcsolószelep betolási irányára merõlegesen egy további, elõnyösen fentrõl hozzáférhetõ betolási tér van kiképezve, amely a vezérlõelemek, különösen az elektromotor betagolására szolgál. A motornak a felsõ oldalon a szelephez közeli elrendezése a mechanikus erõátvitel szempontjából különösen elõnyös, és azzal az elõnnyel jár, hogy a motor felfelé kihúzható a betolási térbõl, hogy azt például karbantartsuk vagy kicseréljük. Mivel az építõegység fölött általában bizonyos szabad tér található, ez az elhelyezés különösen elõnyösnek mondható, és jól hozzáférhetõ, azaz mind a szelep, mind a motor úgy cserélhetõ ki, hogy ahhoz az építõegységet nem kell kiépíteni. Szerkezetileg nézve különösen elõnyös, ha a szelepoldali armatúraházon egy függõlegesen lefelé irányított csatornát alakítunk ki a fûtés elõremenõ vezetéke csatlakozócsonkja számára, amely az átkapcsolószelep számára kialakított betolási térhez csatlakozik. Ez a csatorna, amelyet azután az átkapcsolószeleppel vezérlünk, lefelé vezet egy csatlakozócsonkhoz a fûtés elõremenõ köre számára. A kiépített vezetékek csatlakozására szolgáló csatlakozócsonknak az építõegység alsó oldalán való elrendezése különösen elõnyös, mert a vezetékek különösen a fûtõberendezés utólagos beépítése esetén, mint az régi, meglévõ épületek esetében szokásos, általában a padozatban, illetve a lábazati tartományban vannak elvezetve és ezért lentrõl jönnek. Ezeknek a vezetékeknek a csatlakozása így egyszerûsödik, különösen a kompakt fûtõberendezésnek ebben a tartományában a vezetékcsatlakozások jó hozzáférhetõsége miatt. Elõnyös, ha a fûtés elõremenõ fûtõvezetékéhez vezetõ csatornához egy olyan átkötõcsatorna kapcsolódik, amely elõnyösen betolási iránnyal párhuzamosan a szelepoldali betolási tér alatt hátrafelé húzódik, és ott egy, a szivattyú szívóoldalához vezetõ keresztirányú csatornába torkollik. Ilyen átkötõcsatornára van például kompakt fûtõberendezések esetében szükség, hogy abban az esetben is, ha a fûtõtesteken lévõ összes termosztátos szelep lezár, és így a fûtõrendszerben nem lehetséges keringés, legalább a kompakt fûtõberendezésen belül cirkulációt tudjunk biztosítani. Annak érdekében, hogy az átkötõcsatorna a szivattyút hidraulikusan ne zárja rövidre, általában szükség van arra, hogy valamilyen szabályozószelepet használjunk. Ezt elõnyösen hátulról helyezik a csatornába, és a berendezés telepítése során szakember állítja be. Gyártástechnikai szempontból ez az elrendezés elõnyös, mert a szelep a csatorna számára úgyis szükséges húzótüskenyílásba tagozható be. Ez az elrendezés azonban különösen a berendezés mûködése során nyújt jelentõs elõnyöket. Nemcsak az építõegység kompakt jellegét növeli meg, hanem egyben arról is gondoskodik, hogy beépített állapotban a szabályozószelep ne legyen hozzáférhetõ, tehát például a kezelõszemély részérõl véletlenül se legyen manipulálható,
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
hanem kifejezetten és kizárólag csak szakember kezelhesse az építõegység beépítésekor, illetve kiépítését követõen. Elõnyös, ha a szelepoldali beépítési térhez, tehát ott, ahol az átkapcsolószelep van betagozva, oldalirányban egy csatorna csatlakozik a primer hõcserélõhöz vezetõ vezeték számára rendelkezésre álló vezetékcsatlakozással, mégpedig elõnyösen a betolási irányra keresztben és az armatúraháznak a szivattyúval ellentétes oldalán. Ezt a primer hõcserélõtõl érkezõ vezetéket az átkapcsolószeleppel választhatóan a szekunder hõcserélõhöz vezetõ bemeneti vezetékkel (lemezes hõcserélõ) vagy pedig az elõremenõ fûtõvezetékkel kötjük össze. Mivel a primer hõcserélõ jellemzõen a kompakt fûtõberendezés felsõ tartományában, vagyis az építõegység fölött van elrendezve, és vezetékei oldalirányban vezetnek lefelé az építõegységhez, szereléstechnikailag is különösen elõnyös, hogy ezt a csatlakozást elölrõl nézve a szelepoldali armatúraház bal oldalánál képezzük, ki, mert akkor, tudniillik, egyszerûen megvalósítható az egyébként egy lényegében merev csõbõl kialakított vezetékcsatlakozása. Amennyiben, mint a találmány értelmében megvalósítottuk, mindegyik armatúraházban egy elölrõl hozzáférhetõ betolási teret alakítunk ki, úgy célszerû, hogy egyrészt a betolási tereket bajonettzáras zárral egy fedéllel, illetve az abba betagolt betolható armatúrával lezárjuk, hogy ezzel gyorsan és egyszerûen lehetõvé tegyük az armatúrák cseréjét, illetve a betolási terekhez való hozzáférést. Ilyen esetben elõnyösen mindkét betolási tér vonatkozásában egymással azonos bajonettzárakat használunk, úgyhogy azonos tömítéseket és azonos fedeleket, illetve armatúracsatlakozásokat alkalmazhatunk. A másik betolási teret elõnyösen egy szennyleválasztó befogadására alkalmasan tervezzük és alakítjuk ki. Ilyen esetben a betolási tér fedelének a nyitását követõen a szennyleválasztót és azzal az abban összegyûlt piszkot is eltávolíthatjuk, vagy legalábbis az hozzáférhetõvé válik, hogy az abban található lerakódásokat eltávolíthassuk. Ezen túlmenõen nincs szükség a szennyleválasztó számára különösen nagy beépítési térre. A beépítési, illetve betolási teret kellõen nagyra méretezzük, hogy a leválasztótól függõ áramlási keresztmetszetcsökkenés ellenére kielégítõen hatékony áramlási keresztmetszetet biztosítsunk. A szennyleválasztót ebben az esetben elõnyösen szitához hasonló betétként építjük be a betolási térbe, amely elölrõl egy fedél levételét követõen eltávolítható. A betolási tér fedelébe további armatúrákat vagy szenzorokat építhetünk be. A találmány egy továbbfejlesztése értelmében a fedélbe elõnyösen egy biztonsági szelepet tagolunk be, amely egy elõre meghatározott nyomásérték túllépése esetén kapcsolatot teremt a külsõ környezettel vagy egy csatornán keresztül összeköttetést biztosít egy lefolyóhoz vagy felfogóedényhez. A fedélben történõ szelepelrendezés révén a szelep gyorsan kicserélhetõ, ellenõrizhetõ és tisztítható, azon túlmenõen a lehetõ legkevesebb szabad beépítési térre van szüksége az építõegységen belül.
1
HU 004 008 T2
Ennek során a fedél elõnyösen a fedélbe integrált armatúra valamelyik alkatrészével, különösen biztonsági szelepével egy darabból, mûanyag fröccsöntött alkatrészként képezhetõ ki. A fedél ily módon egyidejûleg fedélfunkciót és például a biztonsági szelep számára házfunkciót láthat el. A találmány értelmében a szennyleválasztó-oldali betolási ház is egy csatlakozási bázist képez, mint azt a bevezetõben taglaltuk. Elõnyösen két oldalsó csatlakozással rendelkezik egy hõtárolóhoz melegített fûtõvíz tárolására, melyek egy betagolható válaszfallal külön-külön csatornákra vannak osztva. Ennek során az elrendezés úgy van megválasztva, hogy a válaszfal behelyezése esetén a hõtároló oldalirányú csatlakozásai egy sorban helyezkednek el a lemezes hõcserélõbõl érkezõ és a primer hõcserélõhöz vezetõ árammal. Ha azonban az építõegységet hõtároló nélkül kell beépíteni, akkor csupán az oldalsó csatlakozásokat kell lezárnunk. Az ilyen esetben be nem helyezett válaszfal révén a betolási ház tengelyirányban szabadon átjárható. Ez a szerkezeti változat ily módon azonos szerszámmal lehetõvé teszi, hogy akár hõtárolós, akár hõtároló nélküli kompakt fûtõberendezések számára elõ tudjunk állítani megfelelõ építõegységet. A szennyleválasztó-oldali armatúraházon függõlegesen lefelé irányuló csatorna elõnyösen a fûtési visszatérõ vezeték csatlakozócsonkjához vezet. Mivel az építõegységbe érzékelõrendszert is behelyezünk, célszerû, ha ezt úgy helyezzük el, hogy beépítési helyzetben is könnyen hozzáférhetõ és adott esetben ellenõrizhetõ, illetve kicserélhetõ legyen. Ezen okból a találmány egy továbbfejlesztése szerint a szennyleválasztó számára kialakított betolási térhez elõnyösen annak felsõ oldalán egy csatlakozást alakítunk ki egy szenzor betagolására. Ennek a szenzorcsatlakozásnak elõnyösen szintén bajonettzáras csatlakozása van, hogy a szenzort gyorsan és szerszám nélkül ki lehessen cserélni. Ezen túlmenõen elõnyös, ha a betolási ház és a fûtés visszatérõ vezetéke csatlakozócsonkja között elhelyezkedõ csatornához egy oldalirányú csatlakozást is kialakítunk, amely egy szeleppel lezárható. Ezen az oldalirányú csatlakozáson keresztül azután a kompakt fûtõberendezés beépített állapotban üríthetõ, illetve megfelelõ nyomóvezetékkel való összekötés után feltölthetõ. A találmány szerint a szennyleválasztó-oldali betolási térnek is áttörése van az alsó oldalán, amely egy közegvezetõ kapcsolatot képez egy betolási irányban húzódó csatornához a lemezes hõcserélõ csatlakozócsonkjához. Hasonló módon, mint a szelepoldali betolási tér esetén, ily módon közvetlen csatornakapcsolatot hozhatunk létre a lemezes hõcserélõ csatlakozócsonkjához, melyeket egyszerû húzótüskével a szerszámban alakíthatunk ki. Ehhez célszerû, ha egyrészt a betolási tér és a csatorna tengelye egymással párhuzamosan van elrendezve, és a betolási tér és a csatorna keresztmetszete (betolási irányban nézve) átlapolja egymást. Ezen túlmenõen a találmány egy továbbfejlesztése értelmében a szennyleválasztó-oldali betolási térhez,
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
elõnyösen annak fenéktartományában egy, a szivattyú szívóoldalához vezetõ csatorna csatlakozik. Ezáltal egyrészt a szennyleválasztó-oldali betolási tér csatlakozóbáziskénti funkcionalitását is megnöveljük, ezen túlmenõen itt összehasonlíthatóan rövid úton kialakítható a szükséges összekötõ csatorna a szivattyú szívócsonkjához, amely közvetlenül a szennyleválasztóoldali armatúraház mellett van elrendezve. Mivel mind az armatúraház, mind pedig a szivattyúház, illetve az azt befogadó fröccsöntött alkatrész külön-külön fröccsöntött alkatrészként gyártható, melyeket elõször csupán a szerelés során kell egymással összeilleszteni, ezeket a keresztirányú csatornákat szintén elõnyösen húzótüskékkel a fröccsöntõ szerszámban valósíthatjuk meg anélkül, hogy jelentõs költséget okozó olvasztómagokat kellene használnunk. Az építõegység elõnyösen úgy van kialakítva, hogy nemcsak az elõremenõ fûtõvezeték számára és a visszatérõ fûtõvezeték számára lefelé irányuló csatlakozócsonkok vannak az építõegység alsó oldalán elrendezve, hanem a használati víz hozzávezetése és a kompakt fûtõberendezésbõl érkezõ felmelegített használati víz mindkét további csatlakozása is az alsó oldalon van kiképezve. Célszerûen tehát a fûtõkör és a használativíz-ellátó rész mind a négy csatlakozócsonkja az építõegység alsó oldalán van kiképezve úgy, hogy ezekhez csekély karbantartási munkával a helyben megtalálható, már korábban kiépített vezetékek könnyen hozzácsatlakoztathatók. Az említett esetben a csatlakozások elõnyösen úgy vannak elrendezve, hogy mindegyik egy vízszintes síkban húzódik. Ilyen esetben, tudniillik, az építõegységet, ha a lefelé elmenõ csatlakozások dugaszolható csatlakozásként vannak kialakítva, lesüllyesztve azt összeköthetjük a korábban kiépített vezetékekkel úgy, hogy tömítés céljára egyszerû O gyûrûk szolgálhatnak, mint az az ilyen építõegységek csatlakozásai esetén egyébként a technika állásához tartozik. Hagyományos módon ezeket az építõegységeknél ismert dugaszolható csatlakozásokat egy-egy megközelítõleg U alakú kengyellel alakzáróan biztosítjuk, amelyet a vezetékeknek a csatlakozásra keresztirányú illesztéssel történõ összekötését követõen fel kell tolni. Ha a dugaszolócsatlakozások azonos vízszintes síkban vannak elrendezve, megfelelõ, ránézve elölrõl egymás mellett fekvõ csatlakozóelrendezés esetén azok alakzáróan összereteszelhetõk elõnyös módon egyetlen központi zárólemez segítségével, azaz az építõegységet a lesüllyesztést követõen lefelé, a központi zárólemez betolásával teljes mértékben csatlakoztatni tudjuk anélkül, hogy ahhoz további szerelési munkákra lenne szükség. A találmány egy kiviteli alakját a rajz kapcsán ismertetjük részletesen. A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti építõegységgel ellátott kompakt fûtõberendezés egyszerûsített kapcsolási vázlata, a 2. ábra a teljesen összerakott építõegység perspektivikus nézete jobbról, fentrõl és elölrõl, a
1
HU 004 008 T2
3. ábra a 2. ábra szerint építõegységet mutatja perspektivikusan jobbról, lentrõl és hátulról, a 4. ábra a 2. ábra szerint építõegység szivattyúfej nélkül és elõrefelé nyitott, még fel nem szerelt beépítési terekkel, az 5. ábra a 2. ábra szerinti építõegység perspektivikus nézete levett lemezes hõcserélõvel, bal oldalról, fentrõl és hátulról, a 6. ábra a szelepoldali armatúraháznak egy betolási irányban húzódó síkban vette metszete, a 7. ábra az építõegység nézete elölrõl, levett szivattyúfejjel és elõrefelé nyitott és még fel nem szerelt beépítési terekkel, a 8. ábra jobb oldalról, fentrõl és hátulról a szennyleválasztó-oldali armatúraházat mutatja perspektivikus ábrázolásban, a 9. ábra a 8. ábra szerinti szennyleválasztó-oldali armatúraház részben metszve, a 10. ábra a szivattyúháznak a szívónyílás mögött fekvõ része perspektivikus részmetszetben, és a 11. ábra a szivattyúház metszete a járókeréktengelyre keresztirányban és áramlási irányban, közvetlenül a szívónyílás elõtt, hátulnézetben. Az 1. ábra segítségével bemutatott kompakt fûtõberendezés egy gázfûtõkészülék (cirkó), amilyen általában egy falra felszerelt, egy fûtõtestekkel mûködõ helyiségfûtés hõellátására szolgáló, illetve használati víz elõállítására szolgáló kompakt készülék. 1 égõ 2 primer hõcserélõt melegít, amelynek felmelegített vize egy 3 hõcserélõbe kerül, jellemzõ módon a helyiségfûtés céljára szolgáló egy vagy több fûtõtestbe. A lehûlt víz a 3 hõcserélõbõl újra a 2 primer hõcserélõbe folyik, és egy, a 2, 3 hõcserélõ hideg oldalán elrendezett 4 keringetõszivattyú segítségével keringetjük. A használati meleg víz elõállításához egy 5 lemezes hõcserélõ van elrendezve, amelyben a vízvezetékhálózatból érkezõ hideg használati vizet melegítjük. Mivel a használati víz melegítése csak vételezés esetén történik, megfelelõ érzékelõket, különösen 6 átfolyásmérõt, valamint egy 7 nyomás- és hõmérsékletszenzort használunk, melyek kimenõjelének függvényében egy 8 állítómotort vezérlünk, amely egy 3/2¹es 9 útszelepet vezérel, hogy a használati víz elõállításához a 2 primer hõcserélõtõl érkezõ hõszállító folyadékáramot a 3 hõcserélõ helyett az 5 lemezes hõcserélõhöz irányítsa. Az 1. ábra szerinti áttekintõ kép nem törekszik teljességre. A kompakt fûtõberendezésen belül 10 kiegyenlítõtartály, valamint 11 hõtároló található, amely az 5 lemezes hõcserélõ és a 2 primer hõcserélõ között itt a hideg oldalon van sorba bekötve. Az 1. ábrán 3 hivatkozási jellel jelölt hõcserélõ (fûtõtest) a mai meleg víz fûtõ berendezéseknél szokásos módon 12 termosztátszeleppel van ellátva, amely a vízkört az átfolyási ellenállás tekintetében vezérli, és ha nincs hõigény, le is zárja. Utóbbi esetre a kompakt
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
fûtõberendezésen belül egy 13 megkerülõvezeték van kialakítva egy 14 szeleppel, amelyen keresztül a 13 megkerülõvezeték hidraulikusan hatásos vezetékkeresztmetszete beállítható. Ennek a 13 megkerülõvezetéknek a révén egy zárt keringési kört biztosítunk, akkor is, ha a 12 termosztátszelep teljesen lezár. Ezen túlmenõen egy 15 biztonsági szelepet alkalmazunk egy túlnyomásszelep alakjában, a 4 szivattyú szívóoldalán, valamint két 16 és 17 zárószelepet, amelyek 18 vezetéken keresztül összeköttetésben állnak egymással. A kompakt fûtõberendezéshez szükséges villamosés gázvezeték-csatlakozások mellett, amelyeket az ábrákon nem ábrázoltunk, a fûtõberendezésnek dugaszolócsatlakozások alakjában összesen négy vezetékcsatlakozása van, nevezetesen 19 csatlakozása az elõremenõ fûtõvezetékhez, 20 csatlakozása a visszatérõ fûtõvezetékhez, továbbá 21 csatlakozása a használativíz-beömléshez és 22 csatlakozása a berendezésbõl kilépõ meleg használati vízhez. A kompakt fûtõberendezésnek az 1. ábrán szaggatott vonallal bekeretezett részét egyetlen olyan 23 építõegység képezi, amelynek felépítését a 2–9. ábrák kapcsán részleteiben is bemutatjuk. A 23 építõegység lényegében három fröccsöntött részbõl van felépítve, nevezetesen egy központi, a szivattyúházat tartalmazó 24 szivattyúház-alkatrészbõl, amelyhez beépítési helyzetben elölrõl nézve bal oldalról egy 25 armatúraház és jobb oldalról egy 26 armatúraház kapcsolódik. A 24, 25 és 26 alkatrészek fröccsöntött alkatrészként mûanyagból vannak elõállítva, és úgy vannak kiképezve, hogy olvasztómagok alkalmazása nélkül, azaz relatíve költségtakarékosan felépített szerszámokkal gyárthatók, amelyek húzótüskéket használnak. Ezek a 24–26 alkatrészek 27 keresztirányban a szivattyú 28 járókeréktengelyéhez képest egymásba vannak tagolva, és a hátul csatlakoztatott 5 lemezes hõcserélõ révén alakzáróan vannak ebben a pozícióban biztosítva. A 24 szivattyúház-alkatrésznek van a tulajdonképpeni szivattyúháza, valamint egy elõrefelé nyitott betolási tere, amely a szivattyú járókerekének a felvételére, valamint az arra elõrefelé csatlakozó 30 motort peremes rögzítésére szolgál. A szivattyúháznak egy ferdén jobbra felfelé elmenõ 31 nyomócsonkja van, amelynek szabad vége menetes csatlakozásként van kialakítva, és a 2 primer hõcserélõhöz vezetõ vezeték csatlakoztatására szolgál. Egy 32 levegõleválasztó, amelybe egy szokásos levegõleválasztó szelep van beépítve, szívóoldalon csatlakozik a szivattyúházhoz, illetve a 24 szivattyúház-alkatrészbe van integrálva. A szivattyúnak a hátrafelé nézõ 33 szívónyílása egy, a 27 keresztirányban húzódó 34 szívócsatornán keresztül a 26 armatúraházzal áll vezetékes összeköttetésben, amelybe ez beletorkollik. A 34 szívócsatorna a 26 armatúraházban jobbra folytatódik, és egy hátulról ferdén elõre és felfelé húzódó 35 csatornába torkollik, amely egy lényegében hengeresen kialakított, hengertengelyével a 28 járókeréktengellyel párhuzamosan húzódó és elõrefelé nyitott 36 betolási térbe megy át,
1
HU 004 008 T2
amely központi csatlakozási bázisként szolgál további csatlakozások, illetve vezetékek számára, valamint armatúrák felvételére szolgál. A jobb 21 armatúraház 36 betolási terébe két jobbra kivezetett 37 és 38 vezetékcsatlakozás csatornái torkollnak, amelyek a 11 hõtároló csatlakoztatására szolgálnak. A bevezetõben leírt sorba kapcsolás biztosítása céljából a 36 betolási térbe elölrõl egy 39 válaszfal van besajtolva. Ezt a 39 válaszfalat egy egyszerû lemez vagy mûanyagrész képezi, mert itt nincs szükség a 36 betolási tér teljes mértékû letömítésére. Olyan kiviteli alakok számára, amelyeknél nem használunk 11 hõtárolót, a 39 válaszfalat nem építjük be, és a 37 és 38 csatlakozásokat zárókupakokkal zárjuk le úgy, hogy azoknak szerepe nincs, nem mûködnek. A 36 betolási térbe alulról egy 40 vezeték torkollik, amelynek végén a visszatérõ fûtõvezeték 20 csatlakozása van elrendezve. A 36 betolási tér alja nemcsak a 35 csatornához van áttörve, hanem a bal felsõ tartományban is (lásd a 7. ábrát), ahol egy hátsó csatorna torkollik, amely egy vonalba esõen húzódik egy alsó 45 csatlakozócsonkkal, amely az 5 lemezes hõcserélõ csatlakoztatására szolgál. A 41 csatlakozócsonk a felette fekvõ 42 csatlakozócsonkkal együtt csatlakozócsonkpárként van kialakítva. A 41 csatlakozócsonk az 5 hõcserélõ meleg víz körét köti össze a 4 szivattyú szívóoldalával. A felsõ 42 csatlakozócsonk ehhez képest a meleg vizet vezetõ használati víz csatlakozását köti össze az 5 hõcserélõnek egy függõlegesen lefelé vezetõ 43 csatornával, amely a meleg használati víz 22 csatlakozójába torkollik. A 36 betolási tér hátsó vége közelében felfelé egy 66 csatlakozás van a 10 kiegyenlítõtartály számára kialakítva. Ezen túlmenõen a 36 betolási térben egy ferdén fentrõl és elõrefelé érkezõ 44 felvevõnyílás torkollik, amely a végén egy bajonettzár egy részével van ellátva, és amelybe egy kombinált 45 nyomás- és hõmérsékletszenzor helyezhetõ be bedugaszolható részként, amely a bajonettzár másik felével van ellátva. Maga a 36 betolási tér egy 46 szennyleválasztó felvételére szolgál, amely szitaként van abba behelyezve, és úgy van elrendezve, hogy a 20 csatlakozástól, azaz a visszatérõ fûtõvezetékbõl érkezõ víznek át kell haladnia rajta, mielõtt a szivattyú 34 szívócsatornájába jut. A 46 szennyleválasztó alakzáróan van helyén rögzítve, és tisztítás céljából elõrefelé kihúzható. A 36 betolási tér elõrefelé egy bajonettzárral van ellátva úgy, hogy a 36 betolási tér lezárása céljából egy megfelelõ fedél szerszám nélkül felhelyezhetõ és adott esetben újból eltávolítható. Magától értetõdik, hogy a szükséges helyeken O gyûrûkre van tömítésként szükség. A bemutatott kiviteli alak esetében a 47 fedélbe egy 15 biztonsági szelep van egy túlnyomásszelep formájában betagolva. Ebben az esetben a 47 fedél a 15 biztonsági szelep részét képezi. Mind a lefelé húzódó 40 csatornához a visszatérõ fûtõvezeték csatlakoztatására, mind a 42 csatlakozócsonkhoz egy-egy keresztirányú csatorna kapcsolódik,
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
melyek a 16 és 17 zárószelepekkel lezárhatók. Ezek a csatornák egy 18 vezetéken keresztül összeköttetésben állnak egymással, mely 18 vezeték külön alkatrészként van kialakítva. A 16 zárószelep a vízszintes csonknak köszönhetõen a berendezésnek a 18 vezetéken keresztüli feltöltésére, a nyitott 17 szelep pedig a berendezés ürítésére is szolgálhat a 18 vezeték eltávolítását követõen. A 18 vezeték úgy van elhelyezve, hogy szerszám nélkül, kézzel oldható, úgyhogy szükség esetén eltávolítható vagy beiktatható. Az elölrõl nézve bal oldalon a 24 szivattyúház-alkatrészhez csatlakozó 25 armatúraháznak szintén egy lényegében hengeresen, illetve lépcsõsen hengeresen kialakított 48 betolási tere van, amelynek hossztengelye párhuzamosan húzódik a 28 járókeréktengellyel. Ez a 48 betolási tér a 3/2 9 útszelep felvételére szolgál, amely olyan betolható armatúra formájában van kiképezve, amely elölrõl helyezhetõ be a 48 betolási térbe, és bajonettzár révén tömítetten reteszelhetõ. A 48 betolási teret lezáró bajonettzár megegyezik a 29 betolási térhez használt bajonettzárral, úgyhogy azonos zárófedelek használhatók. A 49 betolható armatúrának, mint az legjobban a 6. ábrán látható, két tömítõüléke van, melyeket egyegy tömítõtest zár le. A tömítõtestek egy, a 28 járókeréktengellyel párhuzamosan elrendezett 50 rúdon ülnek, és úgy vannak elrendezve és olyan irányba néznek, hogy mindig áramlási iránnyal szemben zárnak, ahol az 50 rúd mozgatása során az egyik irányban az egyik tömítõtest mozog tömítõüléke felé és a másik a tömítõülékrõl elemelkedik, illetve ellenkezõ irányban fordított módon mûködnek. Az 50 rudat 51 emelõvel mûködtetjük, amely billenthetõen mozgathatóan van egy 52 beépítési armatúrában elrendezve, amely egy felfelé nyitott 53 betolási térbe van behelyezve, amelynek a 48 betolási tér felé egy áttörése van. Ezen a módon az 51 emelõ egyik végével a tömítõtesteket hordozó 50 rudat, másik végével pedig egy 54 orsót érint, amelyet egy 8 motor elforgatási helyzetétõl függõen többé vagy kevésbé tol ki. Az 52 beépítési armatúra tartalmazza az 51 emelõt, az 54 orsót, valamint a 8 motort, és fentrõl van az 53 betolási térbe egy rugalmas és tömítõ 56 perem betagolása mellett behelyezve. Ez a perem az 51 emelõ átvezetését tömíti le anélkül, hogy akadályozná annak mozgását. Ezen túlmenõen az 52 beépítési armatúra járulékosan O gyûrûkkel az 53 betolási térrel szemben letömíthetõ. A 9 szelep egyik oldalára, nevezetesen a 48 betolási tér elülsõ tartományában lefelé egy, a 19 csatlakozóba torkolló 57 csatorna kapcsolódik az elõremenõ fûtõvezeték számára. Oldalirányban, a 48 betolási térre keresztirányban bal oldalon, mégpedig a 49 betolási armatúra tömítõülékei közötti tartományban egy csatorna csatlakozik be, amely az azzal egy vonalban fekvõ 58 csatlakozócsonkba torkollik, amely a 2 primer hõcserélõtõl érkezõ vezeték csatlakoztatására szolgál. Ezek az oldalsó 58 csatlakozások bal oldalon, illetve a 31 nyomócsonk által képezett csatlakozás jobb oldalon különösen elõnyös módon vannak elrendezve, mivel a
1
HU 004 008 T2
beépítési helyzetben fentrõl érkezõ vezetékek a 2 primer hõcserélõ felé, illetve a 2 primer hõcserélõtõl könnyen csatlakoztathatók, mivel 27 keresztirányban teljes hosszukban rugózni tudnak, és ezért jól kezelhetõk, azaz a csatlakozástól elmozgathatók, illetve a csatlakozás felé közelíthetõk. A 48 betolási térnek is van áttörése alsó oldalán egy, lényegében azonos tengelyiránnyal húzódó hátsó csatorna felé, amely az 5 lemezes hõcserélõ egy 59 csatlakozócsonkjába torkollik. Ez az alsó 59 csatlakozócsonk egy olyan tárhoz tartozik, amelynek felsõ 60 csatlakozócsonkja egy 61 keresztirányú csatornán keresztül egy függõlegesen lefelé húzódó 62 csatornával van összekötve, amely a használati víz hozzávezetése 21 csatlakozásába torkollik. E csatornaelrendezés révén a 9 szelep mindenkori kapcsolási helyzetétõl függõen az 58 vezetékcsatlakozás vagy az 5 lemezes hõcserélõ alsó 59 csatlakozócsonkjával vagy pedig az elõremenõ fûtõvezeték 19 csatlakozásával áll vezetékes kapcsolatban. A 48 betolási tér itt is egy csatlakozási bázist képez a szivattyúnak csaknem összes ezen az oldalán vezetendõ csatornához. A 19 csatlakozáshoz függõlegesen lefelé húzódó csatorna egy, a 28 járókerék tengellyel párhuzamosan hátrafelé húzódó 63 csatornához kapcsolódik, amely az arra keresztben húzódó, a 63 csatornatartományba torkolló és a 27 irányban elnyúló 64 csatornával együtt alkotja a 13 megkerülõvezetéket. A 64 keresztirányú csatorna a szivattyúház alsó hátsó tartományába torkollik, vagyis annak szívóterébe, mint az az 5. ábrán jól felismerhetõ. A 63 csatornába hátulról egy rugóterhelésû 14 szelep van behelyezve, amelynek révén a 13 megkerülõvezeték hatásos keresztmetszete nyomásfüggõ. A függõleges, 21 csatlakozáshoz vezetõ 62 csatorna elõrefelé felfogást biztosít egy további 45 nyomás- és hõmérsékletszenzor számára. A rögzítés és a szenzor hasonló, azonos módon vannak kiépítve, mint a jobb oldali 26 armatúraházé. Ez a 45 nyomás- és hõmérsékletszenzor, amely elölrõl van behelyezve, benyúlik a függõlegesen és hátul elrendezett 62 csatornába, amely a használativíz-hozzávezetés 61 csatlakozásához vezet. A nyomásszenzor a 62 csatornában kialakított akadállyal részét képezi a bevezetõben írt 6 átfolyásmérõnek, megfelelõ kiértékelõelektronikával összhangban, amely a 65 kapocsdobozban van elrendezve. Az építõegység elektromos csatlakozásához egy kapocsdoboz szolgál, amely a 30 motor házán van elrendezve, és ily módon a 24 szivattyúház-alkatrészhez van hozzárendelve. A 24, 25 és 26 alkatrészek mechanikus összekötése egyrészt a csatorna-összekötéseken keresztül történik (lásd a 3. ábrát) (34, 64), másrészt más, megfelelõ, itt részletesen nem ismertetett összekötõ gerinceken keresztül, amelyeket menetes szárakkal biztosítunk. A csatorna-összekötések esetében dugaszoló összekötésekrõl van szó egy O¹gyûrû betagolása mellett, amely átveszi az összekötés tömítõfeladatát, valamint egy, a bedugási irányra keresztirányban betolt U
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 7
2
alakú kengyel segítségével, amely a mechanikus reteszelés szerepét veszi át. Az elõzõekben leírt csatlakozások, illetve csatlakozócsonkok részben dugaszolócsatlakozásként, menetes csatlakozásként vagy peremes csonkokként vannak kialakítva. Az egyes építési alakok csupán példaként értendõk, és a mindenkori követelményeknek megfelelõen alakíthatók, kicserélhetõk vagy megváltoztathatók. Mint azt fõleg a 2. ábra mutatja, az elõzõekben leírt építõegység rendkívül kompakt, és oldalirányú méretei következtében megközelítõleg egy vonalba esik az ahhoz hátul elrendezett lemezes hõcserélõvel úgy, hogy az egész egység betagolható a kompakt fûtõberendezés vázának függõleges rúdjai közé, miáltal az egész berendezés mélységi méretét csökkenteni tudjuk. Ezen túlmenõen az összes lényeges aggregát és armatúra elölrõl, illetve az építõegység felett kialakult szabad térbõl hozzáférhetõ, úgyhogy azok az építõegység szétszerelése nélkül kicserélhetõk és karbantarthatók. De az építõegység cseréje sem túlságosan munkaigényes az egy vízszintes síkban fekvõ 19, 22 csatlakozások miatt, amelyek a kiépített vizet vezetõ vezetékekhez való kapcsolatot képezik, különösen egy központi zárólemez használata esetén kevésbé munkaigényesek, hiszen csupán az oldalsó csatlakozóvezetékeket kell elõzõleg megoldani, melyet követõen a teljes építõegység a zárólemez nyitása után felfelé leemelhetõ és azután elõrefelé kihúzható. A beépítés fordított sorrendben történik. A 24 szivattyúház építési elem kialakítása, különösen annak hátsó része, részletesebben a 10. és 11. ábrából ismerhetõ meg, valamint beépített helyzetben a 3. és 5. ábrán látható. Mint ezek az ábrázolások mutatják, a tulajdonképpeni szivattyúház hátrafelé lépcsõsen van kialakítva, és az 5 lemezes hõcserélõ alá nyúlik, ahonnan jobb oldalra (elölrõl nézve) a 34 szívócsatorna, valamint balról a 13 megkerülõvezeték 64 keresztcsatornája csatlakozik. A szivattyúháznak ez az 5 hõcserélõn annak alsó oldalán túlnyúló 75 része a tulajdonképpeni szívótér elé van helyezve, és egy olyan levegõleválasztó berendezés részét alkotja, amelynek tulajdonképpeni 32 leválasztója a felsõ oldalhoz közel csatlakozik, és egy 70 levegõleválasztó kamrából, valamint egy ezt felfelé lezáró 71 légtelenítõ szelepbõl áll. Az egy 72 lappal a nyomótértõl elválasztott szívótere a szivattyúnak a 33 szívónyílásba torkollik, amely felsõ tartományában körülbelül 190°¹on túl egy a 72 laptól hátrafelé a ház faláig nyúló felsõ 73 vezetõidom által van körülvéve. A szívónyílás lefelé távközzel egy alsó 74 vezetõtesttel van körülvéve, amely oldalirányban és távközzel átfogja a felsõ 73 vezetõidom alsó végét, és ugyancsak a 24 szivattyúház alkatrész hátoldali házfaláig nyúlik, éspedig, mint az különösen a 10. ábrán látható, az 5 lemezes hõcserélõ alatt fekvõ lépcsõs 74 házszakaszig. A 73 és 74 vezetõidomok elrendezése olyan, hogy a 34 szívócsatornából belépõ áramlásnak a 11. ábrán bemutatott és nyilakkal jelölt utat kell követnie, nevezetesen az alsó 74 vezetõidomot oldalt egy körülbelül 180°¹os irányváltás mellett
1
HU 004 008 T2
kell átáramolnia, és azután további, 90°¹ot meghaladó irányváltás mellett kell a 33 szívónyílásba belépnie. Ennek a lépcsõs 75 házszakasznak a tartományában egyrészt egy keresztmetszet-növekedés következtében lelassul az áramlás, ami elõsegíti a levegõkiválasztási folyamatot, másrészt pedig egy körülbelül 180°¹os irányváltás történik felfelé szabad térrel, ami pedig elõsegíti a levegõ kilépését felfelé az áramlásból. Ezeknek az intézkedéseknek a révén elérjük, hogy a szívónyílásba egy közel légbuborékmentes áramlás lép be, és a magával vitt levegõ a szívótérben felfelé emelkedik, ahol összegyûlik a 70 levegõkiválasztó kamrában, és a 71 légtelenítõ szelepen keresztül önmagában ismert módon kilép a környezetbe. Mint a 10. ábrán felismerhetõ, a 64 átkötõcsatorna ugyancsak a szívótér alsó oldalába torkollik, mégpedig az alsó 74 vezetõidom alatt.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Építõegység kompakt fûtõberendezéshez hátsó csatlakozásokkal egy lemezes hõcserélõ (6) számára, központi szivattyúházzal (24), amelyhez két oldalról armatúraházak (25, 26) csatlakoznak, és amely a járókerék felvételére és a villamos motor (30) csatlakoztatására elõrefelé nyitottan van kialakítva, ahol minden egyes armatúraházban (25, 26) egy elölrõl hozzáférhetõ betolási tér (36, 48) van kiképezve legalább egy armatúra felvételére, és a betolási terek (36, 48) egy-egy, a fûtõberendezés visszatérõ futóvezetékének, illetve elõremenõ fûtõvezetékének egy-egy csatlakozócsonkja (19, 20) számára egy-egy csatlakozóbázist, egy a lemezes hõcserélõhöz (5) vezetõ csatornát, valamint legalább egy további csatornát (35) vagy csatlakozást (37, 38, 44, 58, 66) képeznek, és ahol a betolási terek (36, 48) mindegyike egy, beépítési helyzetben lefelé vezetõ csatornán keresztül össze van kötve a fûtõberendezés csatlakozócsonkjával, és egy-egy, egy fenékoldali áttörésen keresztül egy betolási irányban húzódó és a lemezes hõcserélõ egy csatlakozócsonkjához vezetõ csatornával vannak összekötve. 2. Az 1. igénypont szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy a betolási terek (36, 48) kör keresztmetszetûek, ahol a betolási terek hossztengelyei a járókerék forgástengelyével (28) párhuzamosan vannak elrendezve. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy egy átkapcsolószelepet (9), különösen egy 3/2 útszelepet befogadó betolási tér (48) van kialakítva. 4. Az 1–3. igénypontok bármelyike szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy egy betolási térben (48) egy átkapcsolószelep (9) van betolható egységként (49) betagolva, ahol a betolható egység (49) tömítõülékeket és egy vagy több tömítõtestet foglal magában. 5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy az armatúraházban (25) az átkapcsolószelep (9) betolási irányára keresztben egy további, elõnyösen felülrõl hozzáférhetõ betolási tér (53) van
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 8
2
a szelepet (9) vezérlõ mûködtetõeszköz (8) betagolásához kialakítva, amely az átkapcsolószelep (9) betolási teréhez (48) kapcsolódik. 6. A 3–5. igénypontok bármelyike szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy az elõremenõ fûtõvezeték csatlakozócsonkjához (19) vezetõ, függõlegesen lefelé irányuló csatorna (57) a szelepoldali armatúraházon (25) az átkapcsolószelep (9) számára kialakított betolási térhez (48) csatlakozik. 7. Az 1–6. igénypontok bármelyike szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy az elõremenõ futóvezetékhez vezetõ csatornához a betolási tér (48) alatt a betolási iránnyal elõnyösen párhuzamosan és hátrafelé húzódó megkerülõcsatorna (63) csatlakozik. 8. A 7. igénypont szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy a megkerülõcsatorna (63) egy, a hatásos csatorna-keresztmetszetet beállító állítószelepet (14) befogadóan hátrafelé nyitottan van kialakítva. 9. A 3–8. igénypontok bármelyike szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy az átkapcsolószelep (9) betolási teréhez (48) oldalirányban egy, egy primer hõcserélõhöz (2) vezetõ vezeték számára kialakított vezetékcsatlakozással (58) rendelkezõ csatorna csatlakozik, elõnyösen betolási irányban és az armatúraház (25) szivattyúval ellentétes oldalán. 10. Az 1–9. igénypontok bármelyike szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy az elölrõl hozzáférhetõ betolási helyek (36, 48) bajonettzárral összeköthetõ betolható armatúrával vagy fedéllel lezárhatók, ahol a betolási helyeknek (36, 48) elõnyösen egymással azonos bajonettzára van. 11. Az 1–10. igénypontok bármelyike szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy egy szennyleválasztó (46) felvételére egy betolható tér (36) van tervezve és kialakítva. 12. A 11. igénypont szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy a szennyleválasztó számára szolgáló betolható tér (36) fedéllel (47) lezárható, amelybe egy biztonsági szelep (15) van beépítve. 13. A 12. igénypont szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy a fedél (47) a fedélbe integrált armatúra (15), különösen biztonsági szelep (15) egy alkatrészével egy darabból, mûanyag fröccsöntött részként van kialakítva. 14. A 11–13. igénypontok bármelyike szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy a szennyleválasztót (46) felvevõ betolható háznak (36) két oldalsó csatlakozása (37, 38) van egy hõtároló egység (11) számára, felmelegített fûtõvíz tárolásához, amelyeket egy betagolható válaszfal (39) csatornákra oszt szét. 15. A 11–14. igénypontok bármelyike szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy a szennyleválasztó-oldali armatúraházon (26) kiképzett, függõlegesen lefelé irányuló csatorna (40) a visszatérõ fûtõvezeték csatlakozócsonkjához (20) vezet. 16. A 11–15. igénypontok bármelyike szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy a szennyleválasztó (46) számára tervezett betolási téren (36), elõnyösen annak felsõ oldalán egy szenzor (45) betagolására szolgáló csatlakozás (44) van kiképezve.
1
HU 004 008 T2
17. Az 1–16. igénypontok bármelyike szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy a betolható ház (36) és a visszatérõ fûtõvezeték csatlakozócsonkja (20) között elrendezett csatornának (40) egy szeleppel (16) lezárható oldalsó csatlakozása van. 18. A 11–17. igénypontok bármelyike szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy a szennyleválasztó (46) betolási teréhez (36), elõnyösen annak fenéktartományában egy, a szivattyú szívóoldalához vezetõ csatorna (35) csatlakozik. 19. Az 1–18. igénypontok bármelyike szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy az építõegységnek
2
(23) négy lefelé elmenõ csatlakozása (19–22) van, a kompakt fûtõberendezésnek a helyi fûtési, illetve használativíz-csatlakozásokhoz való csatlakoztatására. 20. A 19. igénypont szerinti építõegység, azzal jel5 lemezve, hogy a lefelé elmenõ csatlakozások (19–22) egy közös vízszintes síkban fekszenek. 21. A 19. vagy 20. igénypont szerinti építõegység, azzal jellemezve, hogy a lefelé elmenõ csatlakozások (19–22) dugaszolócsatlakozásokként vannak kialakítva, 10 az építõegység (23) lesüllyesztése révén a rögzített vezetékekkel vezetékes kapcsolatba hozhatók, és elõnyösen egy központi zárólemez segítségével reteszelhetõk.
9
HU 004 008 T2 Int. Cl.: F24D 3/08
10
HU 004 008 T2 Int. Cl.: F24D 3/08
11
HU 004 008 T2 Int. Cl.: F24D 3/08
12
HU 004 008 T2 Int. Cl.: F24D 3/08
13
HU 004 008 T2 Int. Cl.: F24D 3/08
14
HU 004 008 T2 Int. Cl.: F24D 3/08
15
HU 004 008 T2 Int. Cl.: F24D 3/08
16
HU 004 008 T2 Int. Cl.: F24D 3/08
17
HU 004 008 T2 Int. Cl.: F24D 3/08
18
HU 004 008 T2 Int. Cl.: F24D 3/08
19
HU 004 008 T2 Int. Cl.: F24D 3/08
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest
