!HU000007567T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 007 567
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 0525897 2005. 12. 20. 0623217 2006. 11. 21.
(73) Jogosult: GLAXO GROUP LIMITED, Greenford, Middlesex UB6 0NN (GB)
GB GB
(72) Feltalálók: HODGSON, Simon, Teanby, Stevenage Hertfordshire SG1 2NY (GB); PROCOPIOU, Panayiotis, Alexandrou, Stevenage Hertfordshire SG1 2NY (GB); VINADER BRUGAROLAS, Maria, Victoria, Stevenage Hertfordshire SG1 2NY (GB) (54)
HU 007 567 T2
C07D 401/12
(21) Magyar ügyszám: E 06 841477 (22) A bejelentés napja: 2006. 12. 19. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20060841477 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1963307 A1 2007. 06. 28. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1963307 B1 2009. 11. 25.
(2006.01) A61K 31/4545 (2006.01) A61P 11/00 (2006.01) A61P 37/08 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 07071691 PCT/EP 06/069943
(74) Képviselõ: dr. Török Ferenc, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
H1 és H3 receptor antagonista 3-(4-{[4-(4-{[3-(3,3-dimetil-1-piperidinil)propil]-oxi}-fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)-propánsav vagy -propénsav gyulladásos és/vagy allergiás rendellenességek kezelésére
A leírás terjedelme 26 oldal (ezen belül 2 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 007 567 T2
A jelen találmány vegyületekre, elõállításukra szolgáló eljárásokra, a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményekre és különbözõ betegségek, különösen a légzési traktus gyulladásos és/vagy allergiás betegségeinek kezelésében való alkalmazásukra vonatkozik. Az allergiás nátha, tüdõgyulladás és pangás olyan gyógyászati állapotok, amelyek gyakran más állapotokkal, így asztmával, krónikus atípusos légúti betegséggel (KALB; chronic obstructive pulmonary disease COPD), szezonális allergiás náthával és egész éven át tartó allergiás náthával társulnak. Ezeket az állapotokat általában – legalább részben – a különbözõ sejtekbõl, különösen hízósejtekbõl eredõ hisztamin felszabadulásával kapcsolatos gyulladás közvetíti. Az allergiás nátha, amely „szénanátha”-ként is ismert, a népesség nagy részét érinti világszerte. Az allergiás náthának kétféle típusa van: a szezonális és az egész éven át tartó. A szezonális allergiás nátha klinikai tünetei közé tartoznak tipikusan az orrviszketés és irritáció, tüsszögés és vizes orrfolyás, amihez gyakran orrdugulás társul. Az egész éven át tartó allergiás nátha klinikai tünetei hasonlóak, azzal a különbséggel, hogy az orrelzáródás még jellegzetesebb. Az allergiás nátha bármelyik típusa okozhat további tüneteket, így a torok és/vagy szem viszketését, könnyezést és ödémát a szemek körül. Az allergiás nátha tünetei intenzitásukban a kellemetlenség szintjétõl a legyengítésig változhatnak. Az allergiás nátha és más allergiás állapotok a hisztamin különbözõ sejttípusokból, de különösen a hízósejtekbõl történõ felszabadulásával kapcsolatos. A hisztamin fiziológiás hatásait klasszikusan három, H1, H2 és H3 jelû receptoraltípus közvetíti. A H1 receptorok széles körben elterjedtek a CNS-tõl a perifériáig, és részt vesznek az éberségben és az akut gyulladásban. A H2 receptorok a hisztaminra adott válaszreakcióként a gyomorsav elválasztását közvetítik. A H3 receptorok az idegvégzõdésekben vannak jelen, mind a CNS-ben, mind periférikusan, és a neurotranszmitterfelszabadulás gátlását közvetítik [Hill et al., Pharmacol. Rev., 49:253–278, (1997)]. Nemrégen azonosítottak egy negyedik hisztamin receptorcsaládot, amelyet H4 receptornak neveznek [Hough, Mol. Pharmacol., 59:415–419, (2001)]. Míg úgy tûnik, hogy a H4 receptor eloszlása az immun- és gyulladásos rendszerek sejtjeire korlátozódik, az e receptor fiziológiás szerepe tisztázandó marad. A véredényekben és idegvégzõdésekben levõ H1 receptorok aktiválása az allergiás nátha sok tünetéért felelõs, ezek közé tartoznak a viszketés, tüsszögés és vizes orrfolyás. Az antihisztamin vegyületek, azaz az olyan hatóanyagok, amelyek szelektív H1 receptor antagonisták, így a klór-feniramin és cetirizin, hatékonyak az allergiás náthával kapcsolatos viszketés, tüsszögés és orrfolyás kezelésében, de nem hatékonyak az orr dugulásos tünetei ellen [Aaronson, Ann. Allergy, 67:541–547, (1991)]. Ezért a H1 receptor antagonistákat szimpatomimetikus ágensekkel, így pszeu-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
doefedrinnel vagy oximetazolinnal kombinálva adagolják az allergiás nátha orrdugulásos tüneteinek kezelésére. E hatóanyagokról feltételezik, hogy a b¹adrenerg receptorok aktiválásával és az orrnyálkahártyában levõ véredények vaszkuláris tónusának növelésével dugulásellenes hatást váltanak ki. A szimpatomimetikus hatóanyagok orrdugulás kezelésében való alkalmazása gyakran korlátozott a CNS-stimuláló tulajdonságok és a vérnyomásra és pulzusra kifejtett hatásaik miatt. Ezért az olyan kezelés, amely csökkenti az orrdugulást, anélkül hogy hatást gyakorolna a CNS¹re és a szív-érrendszerre, elõnyöket jelentene a meglevõ terápiákkal szemben. A H3 hisztamin receptorok széles körben fejezõdnek ki mind a CNS-ben, mind a perifériás idegvégzõdésekben, és a neurotranszmitterfelszabadulás gátlását közvetítik. Izolált humán vena saphena eredetû perifériás szimpatetikus idegek in vitro elektromos stimulálása a noradrenalinfelszabadulás fokozódását és simaizom-összehúzódást eredményez, ami H3 hisztamin receptor agonistákkal gátolható [Molderings et al., Naunyn-Schmiedeberg’s Arch. Pharmacol, 346:46–50, (1992); Valentine et al., Eur. J. Pharmacol., 366:73–78, (1999)]. A H3 receptor agonisták sertés-orrnyálkahártyában gátolják a szimpatetikus ideg aktiválás vaszkuláris tónusra kifejtett hatását is [Varty & Hey, Eur. J. Pharmacol, 452:339–345, (2002)]. A H3 receptor agonisták in vivo gátolják a szimpatetikus ideg aktiválásával kiváltott orrjárat-ellenállás csökkenését [Hey et al., Arzneim-Forsch Drug Res., 48:881–888, (1998)]. A humán orrnyálkahártyában levõ hisztamin H3 receptorok aktiválása gátolja a szimpatetikus érösszehúzódást [Varty et al., Eur. J. Pharmacol., 484:83–89, (2004)]. Ezenkívül a H3 receptor antagonisták hisztamin H1 receptor antagonistákkal való kombinálása esetén kimutatták, hogy visszafordítják a hízósejtek aktiválásának az orrjárat-ellenállásra és – az orrdugulás indexét jelentõ – orrüregtérfogatra kifejtett hatásait [Mcleod et al., Am. J. Rhinol, 13:391–399, (1999)], és a H3 receptorok hisztamin által indukált orrelzáródáshoz való hozzájárulásukra további bizonyítékot adtak a hisztaminnal végzett orrprovokációs vizsgálatok, amelyeket normális embereken végeztek [Taylor-Clark et al., Br. J. Pharmacol, 144, 867–874, (2005)], bár ebbõl a szempontból úgy tûnik, hogy a H3 mechanizmus új és váratlan. A WO2004/089373 számú irat 1,4-diszubsztituált piperidinszármazékokat ismertet hisztamin H3 antagonistákként, és a WO2004/035556 számú irat 1,4-diszubsztituált piperazinszármazékokat ismertet hisztamin H1 és/vagy H3 antagonistákként. A vegyületek egy új csoportját találtuk, amelyek kettõs hisztamin H1 és H3 receptor antagonisták. A „kettõs” hisztamin H1 és H3 receptor antagonista kifejezésen azt értjük, hogy a vegyületek mindkét receptoraltípus esetén aktivitást mutatnak. Közelebbrõl a H1 receptornál jelentkezõ aktivitás mintegy 10¹szerese lehet a H3 receptornál jelentkezõ aktivitásnak, és még közelebbrõl az ilyen vegyületek körülbelül azonosan hatékonyak lehetnek mindkét receptoraltípusnál.
1
HU 007 567 T2
A jelen találmány – egy elsõ szempont szerint – (I) képletû vegyületet biztosít
5
10
(I) ahol a naftalingyûrû a 2¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹ vagy 8¹helyzetben R 1 csoporttal helyettesített, és R 1 jelentése CH2CH2COOH vagy –CH=C(CH3)COOH; vagy ennek sóját, így gyógyszerészetileg elfogadható sóját. A találmány szerinti vegyületekrõl feltételezhetõ, hogy különbözõ rendellenességek, különösen gyulladásos és/vagy allergiás rendellenességek, így a légzõtraktus olyan gyulladásos és/vagy allergiás rendellenességeinek, például allergiás nátha kezelésére alkalmazhatók, amelyek a hisztaminsejtekbõl, így hízósejtekbõl való felszabadulásával kapcsolatosak. A találmány szerinti vegyületek javított profilt mutathatnak az ismert kettõs H1/H3 receptor antagonistákkal, agonistákkal szemben, amennyiben a következõ tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkeznek: (i) H3 receptor antagonista aktivitás kb. 7 értéknél nagyobb pKi értékkel; (ii) H1 receptor antagonista agonista aktivitás 7¹nél nagyobb pKi értékkel; (iii) alacsonyabb CNS penetráció; (iv) javított biológiai hozzáférhetõség; és (v) alacsonyabb kiürülés és/vagy hosszabb felezési idõ a vérben. Az ilyen profillal rendelkezõ vegyületekrõl feltételezhetõ, hogy orálisan hatékonyak, és/vagy alkalmasak napi egyszeri adagolásra, és/vagy továbbá javított mellékhatásprofillal rendelkezhetnek, más meglévõ terápiákkal összevetve. A találmány egyik megvalósítási formája értelmében R1 jelentése –CH2CH2COOH. A találmány egy másik megvalósítási formája értelmében a naftalingyûrûhöz 4¹helyzetben kapcsolódik az R1 szubsztituens. Az (I) képletû vegyületek körébe tartoznak az alább ismertetett példák szerinti vegyületek és azok sói, így gyógyszerészetileg elfogadható sói. Így tehát a jelen találmány – egy további szempont szerint – 3¹(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)-propánsavat vagy annak sóját, így gyógyszerészetileg elfogadható sóját biztosítja. Nyilvánvaló továbbá, hogy a továbbiakban a találmány szerinti vegyületre vagy találmány szerinti vegyü-
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
letekre történõ hivatkozásba beleértendõ egy vagy több (I) képletû vegyület és annak sói, és így a gyógyszerészetileg elfogadható sói. A jelen találmány felöleli az (I) képletû vegyületek geometriai izomerjeit, így a cisz- és transz-konfigurációkat, valamint regioizomereket, így az exo és endo kettõs kötéseket [például –CH=C(CH 3 )COOH és –CH–C(=CH2)COOH], mind az egyes izolált izomereket, így a többi izomertõl lényegében véve mentes (azaz tiszta) formában, mind ezek keverékét. Így például a jelen találmány felöleli az egyes olyan módon izolált izomereket, hogy azok a többi izomertõl lényegében mentesek (azaz tiszták) legyenek, így 10%-nál kevesebb, például 1%¹nál, vagy pedig 0,1%-nál kevesebb más izomer legyen jelen. A geometriai izomerek elválasztása szokásos módszerekkel, például frakcionált kristályosítással, kromatográfiával vagy HPLC útján érhetõ el. Némelyik (I) képletû vegyület a különbözõ tautomerek egyike formájában létezhet. Nyilvánvaló, hogy a jelen találmány felöleli az (I) képletû vegyületek összes tautomerjét, mind az egyes tautomereket, mind ezek keverékét. Az (I) képletû vegyületek lehetnek kristályos vagy amorf formában. Ezenkívül egy (I) képletû vegyület létezhet egy vagy több polimorf formában. Így a jelen találmány körébe tartoznak az (I) képletû vegyületek összes polimorf formái. Általánosságban az (I) képletû vegyület termodinamikailag leginkább stabil polimorf formája különösen fontos. Az (I) képletû vegyületek polimorf formái számos szokásos analitikai módszerrel, így – de nem kizárólag – röntgensugárpor-diffrakciós (XRPD) mintázattal, infravörös-spektrummal (IR), Raman spektrummal, differenciál letapogató kalorimetriával (DSC), termogravimetriás elemzéssel (TGA) és szilárd állapotú magmágneses rezonanciával (NMR) jellemezhetõk és különböztethetõk meg. Tisztában kell lenni azzal, hogy sok szerves vegyület szolvátokat képezhet azokkal az oldószerekkel, amelyekben reagáltatjuk vagy amelyekbõl kicsapjuk vagy kristályosítjuk õket. Így például a vízzel képezett szolvátot „hidrát”-nak nevezzük. A magas forráspontú oldószerek és/vagy azok az oldószerek, amelyek nagy hajlandóságot mutatnak hidrogénkötéseket képezni, így például a víz, xilol, N¹metil-pirrolidon és a metanol, alkalmazhatók szolvátok képzésére. Szolvátok azonosítására szolgáló módszerek például – de nem kizárólag – az NMR és a mikroelemzés. Így az (I) képletû vegyületek szolvátjai a találmány tárgykörébe tartoznak. A jelen találmány szerinti vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható só formájában képezhetõk és/vagy adagolhatók. Alkalmas sók áttekintését lásd például a következõ irodalmi helyen: Berge és munkatársai, J. Pharm. Sci., 1977, 66, 1–19. Az alkalmas gyógyszerészetileg elfogadható sók közé tartoznak a sav- és bázisaddíciós sók. Egy gyógyszerészetileg elfogadható só tipikusan egyszerûen állítható elõ a kívánt sav vagy bázis meg-
1
HU 007 567 T2
felelõ alkalmazásával. A só kicsapódhat az oldatból, és szûréssel összegyûjthetõ, vagy pedig az oldószer bepárlásával kinyerhetõ. A gyógyszerészetileg elfogadható, valamint az addíciós sók úgy képezhetõk, hogy egy (I) képletû vegyületet egy alkalmas szervetlen vagy szerves savval (például hidrogén-bromiddal, sósavval, hangyasavval, kénsavval, salétromsavval, foszforsavval, borostyánkõsavval, maleinsavval, ecetsavval, fumársavval, citromsavval, borkõsavval, benzoesavval, p¹toluolszulfonsavval, metánszulfonsavval vagy naftalinszulfonsavval) reagáltatunk, adott esetben alkalmas oldószerben, így egy szerves oldószerben a só képzésére, amelyet rendszerint kristályosítással vagy szûréssel izolálunk. Így egy (I) képletû vegyület gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sója lehet például egy hidrogén-bromid¹só, hidrokloridsó, formiátsó, szulfátsó, nitrátsó, foszfátsó, borostyánkõsavas só, maleátsó, acetátsó, fumarátsó, citrátsó, tartarátsó, benzoátsó, p¹toluolszulfonátsó, metánszulfonátsó vagy naftalinszulfonátsó. Egy megvalósítási forma szerint a 3¹(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)-propánsav hidrokloridsóját biztosítjuk. Egy másik megvalósítási forma szerint 3¹(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)-propánsav hidrobromidsóját biztosítjuk. Egy (I) képletû vegyület gyógyszerészetileg elfogadható bázisaddíciós sója alkalmas szervetlen vagy szerves bázissal (például trietil-aminnal, etanol-aminnal, trietanol-aminnal, kolinnal, argininnel, lizinnel vagy hisztidinnel) képezhetõ, adott esetben alkalmas oldószerben, így egy szerves oldószerben, így a bázisaddíciós sót kapjuk, amelyet rendszerint például kristályosítással vagy szûréssel izolálunk. További alkalmas gyógyszerészetileg elfogadható sók közé tartoznak a gyógyszerészetileg elfogadható fémsók, például a gyógyszerészetileg elfogadható alkálifém- vagy alkáliföldfémsók, így a nátrium¹, kálium¹, kalcium- vagy magnéziumsók; különösen az (I) képletû vegyületben adott esetben jelen levõ egy vagy több karbonsavmaradékkal alkotott gyógyszerészetileg elfogadható fémsók. További, gyógyszerészetileg nem elfogadható sók, például az oxalátok vagy trifluor-acetátok, alkalmazhatók például a találmány szerinti vegyületek izolálására, és ezek a találmány tárgykörébe tartoznak. A találmány tárgykörébe tartoznak az (I) képletû vegyületek összes sztöchiometriai és nem sztöchiometriai só formái. A találmány tárgykörébe tartozik a találmány szerinti vegyületek és sóik összes szolvátja, például hidrátja és polimorf formája. Ismertetünk továbbá eljárásokat is az (I) képletû vegyületek vagy sóik elõállítására. Az elsõ (A) eljárás szerint egy (I) képletû vegyületet úgy állíthatunk elõ, hogy egy (Ia) képletû vegyületrõl a védõcsoportot eltávolítjuk, és adott esetben hidrogénezzük
2
5
10
15
20
25
30
35
40
45
(Ia) ahol – jelentése egyszeres vagy kettõs kötés, és a naftalingyûrû a 2¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹, 8¹helyzetben R1a és R1a szubsztituenssel szubsztituált, ahol R1a jelentése R1 szubsztituens védett származéka, így például az R1 szubsztituens észtere, például –CH2CH2COORx vagy –CH=C(CH3)COORx, ahol Rx jelentése az egyes esetekben egymástól függetlenül karboxi-védõcsoport, így C1–C6 alkil, például metil¹, etil- vagy terc-butil-csoport, különösen metil- vagy etilcsoport. Más alkalmas védõcsoport lehet egy aralkilcsoport, például benzilcsoport. A védõcsoport eltávolítása standard körülmények között történhet. Így például egy karbonsav-észter hidrolízisét végezhetjük egy alkalmas bázis, például nátrium-hidroxid vagy kálium-hidroxid jelenlétében, alkalmas vizes oldószerrendszerben, például metanol/víz vagy tetrahidrofurán/víz elegyben, adott esetben emelt hõmérsékleten, így például refluxhõmérsékletén. Eljárhatunk úgy is, hogy egy karbonsav-észter, például a terc-butil-észter hidrolízisét alkalmas sav, például sósav jelenlétében dioxánban, standard savas hidrolízis körülményei között végezzük. Standard körülmények között végzett hidrogenolízises védõcsoport-eltávolítást, például fémkatalizátor, például fémhordozós palládium jelenlétében, végezhetünk, ha a védõcsoport aralkilcsoport, például benzilcsoport. A hidrogénezést standard körülmények között végezhetjük. Így a hidrogénezést végezhetjük alkalmas hidrogénezõ ágens, például szénhordozós palládium vagy platina-oxid jelenlétében alkalmas oldószerben, így etanolban, adott esetben atmoszferikus nyomáson, és adott esetben emelt hõmérsékleten, így 40–60 °C¹on. Az (A) eljárás egy megvalósítási formája esetén R1a jelentése a fenti, és – jelentése egyszeres kötés, ebben az esetben a hidrogénezési lépésre nincs szükség. Az (Ia) képletû vegyületeket úgy állíthatjuk elõ, hogy egy (II) képletû vegyületet
50
55 (II) ahol R1a jelentése az (Ia) képletnél meghatározott, egy (III) képletû vegyülettel amidképzési körülmé60 nyek között reagáltatunk 4
1
HU 007 567 T2
(III) ahol – jelentése egyszeres vagy kettõs kötés. Az (Ia) képletû amid standard amidkapcsolási körülmények között állítható elõ, így például alkalmas kapcsoló ágens, például O¹(benzotriazol-1¹il)-N,N,N’,N’tetrametil-urónium-hexafluor-foszfát (HBTU) vagy O¹(benzotriazol-1¹il)-N,N,N’,N’-tetrametil-urónium-tetrafluor-borát (TBTU) jelenlétében, alkalmas bázis, például trietil-amin jelenlétében, alkalmas oldószerben, így N,Ndimetil-formamidban. Eljárhatunk úgy is, hogy az (Ia) képletû vegyületet úgy állítjuk elõ, hogy egy (II) képletû vegyület savkloridját egy (III) képletû aminnal reagáltatjuk alkalmas bázis, például trietil-amin vagy kálium-karbonát jelenlétében oldószerben, például diklór-metánban, 0 °C és 20 °C közötti hõmérsékleten. Egy (II) képletû vegyületet, ahol R1a jelentése –CH2CH2COORx, és Rx jelentése a fent meghatározott, úgy állíthatunk elõ, hogy egy (IV) képletû vegyületet hidrogénezünk
akril-észterrel, például metil-akriláttal, etil-akriláttal, terc-butil-akriláttal vagy benzil-akriláttal reagáltatunk. Egy, a szakterületen jártas szakembernek tisztában kell lennie azzal, hogy a Br/I szubsztituensnek olyan 5 helyzetben kell lennie, ahol a (IV) képletû vegyületben lévõ karboxilátcsoportot be kívánjuk építeni. A Heck-reakciót általában alkalmas bázis, így trietilamin jelenlétében, egy foszfin, például trifenil-foszfin, alkalmas katalizátor, például palládium(II)-acetát jelen10 létében, alkalmas oldószerben, például N,N-dimetilformamidban, emelt hõmérsékleten, például kb. 100 °C¹on hajtjuk végre. Eljárhatunk úgy is, hogy egy fent ismertetett (IV) képletû vegyületet Wittig-reakció szerint állítunk elõ, 15 amelynek során egy megfelelõ (VI) képletû vegyületet
20
(VI) 25
30
35 (IV) ahol a naftalingyûrû a 2¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹ vagy 8¹helyzetben R1b szubsztituenssel szubsztituált, és R1b jelentése –CH=CH–COORx, és Rx jelentése a fenti. A hidrogénezést standard körülmények között végezzük. Így a hidrogénezés végezhetõ alkalmas hidrogénezõ ágens, például szénhordozós palládium vagy platina-oxid jelenlétében, alkalmas oldószerben, így etanolban, adott esetben atmoszferikus nyomáson és adott esetben emelt hõmérsékleten, így 40–60 °C¹on. A fent meghatározott (IV) képletû vegyület egy Heck-reakcióval állítható elõ, amelynek során egy (V) képletû vegyületet vagy annak védett származékát
40
45
50
55 (V) ahol a naftalingyûrû a 2¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹ vagy 8¹helyzetben brómmal vagy jóddal szubsztituált, egy
2
60 5
ahol a naftalingyûrû a 2¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹ vagy 8¹helyzetben CHO-csoporttal szubsztituált, egy karboalkoximetilén-csoportot (–CH–COORx, ahol Rx jelentése C1–6 alkilcsoport) tartalmazó foszforiliddel reagáltatunk, így például karboetoxi-metilén-trifenil-foszforánnal reagáltatunk, alkalmas oldószerben, így toluolban, emelt hõmérsékleten, így refluxhõmérsékletén. Az olyan (II) képletû vegyületek, ahol R1a jelentése –CH=C(CH3)COORx, és Rx jelentése a fenti, Heckreakcióval állíthatók elõ, amelynek során egy (V) képletû vegyületet vagy annak védett származékát egy akriláttal, például metil-metakriláttal, etil-metakriláttal vagy terc-butil-metakriláttal reagáltatjuk, a Heck-reakciónál fent ismertetettekhez hasonló körülmények között. Eljárhatunk úgy is, hogy egy (II) képletû vegyületet, ahol R1a jelentése –CH=C(CH3)COORx, és Rx jelentése a fenti, Wittig-reakcióval állítunk elõ, amelynek során egy (VI) képletû vegyületet egy karboalkoxi-metilén-csoportot (–CH–COORx, ahol Rx jelentése C1–6 alkilcsoport) tartalmazó foszforiliddel reagáltatunk, így karboetoxi-etilén-trifenil-foszforánnal reagáltatunk, a Wittig-reakciónál fent ismertetettekhez hasonló körülmények között. Az (V) és (VI) képletû vegyületek ismertek, vagy pedig kereskedelemben kapható anyagokból (például 1,4-dibróm-naftalin beszerezhetõ az Acros és/vagy Alfa cégektõl) elõállíthatók ismert módszerekkel, vagy pedig az itt ismertetett módszerekkel. Az 5¹bróm-1naftalinkarbonsav a következõ irodalmi helyen ismertetett módon állítható elõ: J. E. Baldwin, és munkatársai, Tetrahedron 1990, 46, 3019–28, a 4¹bróm-1-naftalinkarbonsav elõállítható a következõ helyen ismertetett módon: Can. J. Chem. 1981, 59, 2629–41; és a 8¹formil-1-naftalinkarbonsav elõállítható a következõ
1
HU 007 567 T2
helyen ismertetett módon: J. Am. Chem. Soc., 1949, 71, 1870. Akrilát-észterek ismertek és/vagy kereskedelemben hozzáférhetõk. Metil-akrilát, metil-metakrilát és
2
benzil-akrilát beszerezhetõ az Aldrich és/vagy Acros és/vagy ABCR és/vagy Chemos cégektõl. A (III) képletû vegyületek elõállíthatók a következõ reakcióvázlaton ismertetett módon:
(VIII)
(IX) (X)
(VII) (III)
(III)
(III)
(III)
ahol 1. kálium-karbonát, 2¹butanon; 2. nátrium-jodid, kálium-karbonát, acetonitril; 3. nBuLi, THF. Alternatív módon izopropil-magnézium-klorid alkalmazható nBuLi helyett környezeti hõmérsékleten; 4. a) trietil-szilán, trifluor-ecetsav, diklór-metán; b) 2 M HCl éterben, így (III) képletû vegyületek keveréke képzõdik; 5. adott esetben végzett hidrogénezési lépés, 10 tömeg%¹os szénhordozós palládium, etanol; 6. sósav, etanol. Tisztában kell lenni azzal, hogy a fent bemutatott (III) képletû vegyületek keveréke felhasználható a következõ reakciókban az 5. hidrogénezési lépés végrehajtása nélkül. A 4¹jód-fenol, 1¹bróm-klór-propán, 3,3-dimetilpiperidin és N¹Boc-piperidon ismertek és/vagy kereskedelemben hozzáférhetõk, például az Aldrich, Alfa, Manchester Organics, Matrix Scientific, ASDI és/vagy Chem Service cégektõl. Egy második (B) eljárás szerint egy (I) képletû vegyületet úgy állíthatunk elõ, hogy (i) egy (II) képletû vegyületet egy (III) képletû vegyülettel reagáltatunk, így (Ia) képletû vegyületet kapunk; és (ii) az (Ia) képletû vegyületrõl a védõcsoportot eltávolítjuk, és adott esetben dehidrogénezzük, így (I) képletû vegyületet kapunk.
35
40
A (B) eljárásban az intermedier védett amidot, például az (Ia) képletû amid-észtert nem izoláljuk. Az amidkapcsolást és védõcsoport-eltávolítást, például a karbonsav-észter-hidrolízist, valamint az adott esetben végzett hidrogénezést a fent ismertetett standard körülmények között végezhetjük. Egy harmadik (C) eljárás szerint egy (I) képletû vegyületet, ahol R1 jelentése –CH2CH2COOH, úgy állíthatunk elõ, hogy egy (Ic) képletû vegyületet hidrogénezünk, és a védõcsoportot eltávolítjuk
45
50
55
60 6
(Ic) ahol – jelentése egyszeres vagy kettõs kötés, és a naftalingyûrû a 2¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹ vagy 8¹helyzetben R1c szubsztituenssel szubsztituált, és R 1c jelentése –CH=CHCOORx, ahol Rx jelentése alkalmas karbonsav védõcsoport, például aralkilcsoport, például benzilcsoport. A hidrogénezést és a védõcsoport-eltávolítást (hidrogenolízissel) standard körülmények között vé-
1
HU 007 567 T2
gezhetjük, például az itt ismertetett módszerekkel, és ezek egyetlen lépésben kombinálhatók. Az (Ic) képletû vegyület úgy állítható elõ, hogy egy (IV) képletû vegyületet egy (III) képletû vegyülettel reagáltatunk. Egy negyedik (D) eljárás szerint egy (I) képletû vegyület más (I) képletû vegyületek egymás közötti átalakításával állítható elõ. Így tehát (I) képletû vegyület más (I) képletû vegyületekbõl is elõállítható szokásos egymás közötti átalakítási eljárásokkal, így például geometriai izomerek izomerizációjával, például cisz- és transz-izomerek közötti egymás közötti átalakításával és egy exo és endo kettõs kötés egymás közötti átalakításával, így például –CH=C(CH 3 )COOH és –CH2–C(=CH2)COOH egymás közötti átalakításával. Idetartozhatnak az olyan eljárások is, ahol egy (I) képletû vegyület só formája ellenionnal cserélõdik ki. Így az (I) képletû vegyületek egymás közötti átalakítása [(D) eljárás] a jelen találmány egy további szempontját jelenti. Így tehát a jelen leírás eljárást biztosít egy (I) képletû vegyület vagy sója elõállítására, az eljárást az (A), (B), (C) vagy (D) eljárások közül választjuk, és adott esetben utána sóképzést végzünk. Egy só tipikusan egyszerûen elõállítható a kívánt sav vagy bázis alkalmazásával, ahogyan megfelelõ. A só kicsapódhat az oldatból, és szûréssel összegyûjthetõ, vagy pedig az oldószer lepárlásával kinyerhetõ. Nyilvánvaló, hogy egy (I) képletû vegyület szabad bázis formáját a sóképzés elõtt kívánt esetben izolálhatjuk, vagy pedig nem izoláljuk. A szakterületen jártas szakembereknek tisztában kell lenniük azzal, hogy kívánatos lehet az (I) képletû vegyületek elõállításában használt intermedierek védett származékainak alkalmazása. Így tehát a fenti eljárásokban szükség lehet egy védõcsoport eltávolítására szolgáló lépés alkalmazására köztes lépésként vagy végsõ lépésként, hogy a kívánt vegyületet kapjuk. A funkciós csoportok védése és védõcsoport-eltávolítása szokásos eszközökkel hajtható végre. Így a karbonsavcsoportok bármilyen szokásos védõcsoport alkalmazásával védhetõk, így például a következõ irodalmi helyeken ismertetett módon: Protective Groups in Organic Chemistry, Ed. J.F.W. McOmie (Plenum Press, 1973) vagy Protective Groups in Organic Synthesis by Theodora W. Green (John Wiley és Sons, 1991) vagy P. J. Kocienski in Protecting Groups, Georg Thieme Verlag 1994. Alkalmas karbonsav védõcsoportok például a következõk közül választott csoportok: alkil (például metil, etil vagy t¹butil), aralkil (például benzil, difenil-metil vagy trifenil-metil), és szililcsoportok, például trialkilszilil (például terc-butil-dimetil-szilil). A karbonsav védõcsoportok szokásos módszerekkel távolíthatók el. Így például az alkil- és szililcsoportok eltávolíthatók szolvolízissel, például savas vagy bázisos körülmények között végzett hidrolízissel. Az aralkilcsoportok, például a trifenil-metil-csoport, hasonlóképpen eltávolíthatók szolvolízissel, például savas körülmények között végzett hidrolízissel. Az aralkilcsoportok, például a
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 7
2
benzilcsoport, hidrogenolízissel hasíthatók le fémkatalizátor, például szénhordozós palládium jelenlétében. Betegállapotok, például amelyekben egy (I) képletû vegyület vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sója várhatólag hasznos gyulladásellenes és/vagy allergiaellenes hatást mutat, a légzési traktus betegségei, így bronchitis (krónikus bronchitis), asztma (allergén által indukált asztmás reakciók), krónikus atípusos légúti betegség (COPD), cisztás fibrózis, melléküreggyulladás és allergiás nátha (szezonális és egész éven át tartó). További betegállapotok közé tartoznak a gyomor-bél traktus betegségei, így a gyulladásos bélbetegségek, például gyulladásos vastagbélbetegség (például Crohn-betegség, fekélyes vastagbélgyulladás) és sugárzás vagy allergén hatására kialakuló másodlagos gyulladásos bélbetegségek. Ezenkívül a találmány szerinti vegyületek alkalmazhatók vesegyulladás, bõrbetegségek, így pszoriázis, ekcéma, allergiás bõrgyulladás és túlérzékenységi reakciók kezelésére. A találmány szerinti vegyületek alkalmazhatók továbbá orrpolip, kötõhártya-gyulladás és viszketegség kezelésére. További betegségek közé tartoznak a gyomor-bél traktus gyulladásos betegségei, így a gyulladásos bélbetegségek. Különösen fontos betegség az allergiás nátha. Az olyan vegyületek, amelyek a H3 receptor antagonistái, más betegségek, így a nem allergiás nátha kezelésére is alkalmazhatók. A szakterületen jártas szakemberek számára nyilvánvaló, hogy a kezelésre vagy terápiára való utalás kiterjed a megelõzésre, valamint a már meglévõ állapotok kezelésére. Amint fent említettük, az (I) képletû vegyületek vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóik terápiás ágensekként használhatók. Így tehát a találmány egy további szempontja értelmében egy (I) képletû vegyületet vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sóját biztosítjuk terápiás alkalmazásra. A találmány egy további szempontja értelmében egy (I) képletû vegyület vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sója alkalmazását biztosítjuk a fenti betegségek bármelyikének kezelésére szolgáló gyógyszer elõállításához. Terápiás alkalmazás esetén az (I) képletû vegyületeket rendszerint alkalmas gyógyszerkészítmény formájában formuláljuk. Ilyen gyógyszerkészítmények standard eljárásokkal állíthatók elõ. A jelen találmány tehát egy kompozíciót biztosít, amely valamely (I) képletû vegyületet vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sóját tartalmazza, adott esetben egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható vivõanyaggal és/vagy excipienssel. Egy találmány szerinti kompozíció, amely keveréssel állítható elõ, alkalmas módon, környezeti hõmérsékleten és atmoszferikus nyomáson, adaptálható orális, parenterális, rektális vagy intranazális alkalmazáshoz, és mint ilyen lehet tabletta, kapszula, folyékony
1
HU 007 567 T2
készítmény, például orális folyékony készítmény, por, granulátum, gyógycukorka, rekonstituálható por, injektálható vagy infúziósan adagolható oldat vagy szuszpenzió vagy kúp formájában. Megfelelõ készítmények a szakterületen jól ismert módszerekkel állíthatók elõ az egyes kompozíciótípusokhoz. Az orális adagolásra alkalmas kompozíciók különösen fontosak. Az orális adagolásra adaptált gyógyszerkészítmények különálló egységek, így kapszulák vagy tabletták; porok vagy granulátumok; oldatok vagy szuszpenziók; vizes vagy nemvizes folyadékokkal készült oldatok vagy szuszpenziók; ehetõ habok vagy tojáshabok; vagy „olaj a vízben” folyékony emulziók vagy „víz az olajban” folyékony emulziók formájában nyújthatók. Így például orális adagoláshoz tabletta vagy kapszula formájában az aktív hatóanyag-komponens kombinálható orális, nem toxikus, gyógyszerészetileg elfogadható inert vivõanyaggal, így etanollal, glicerinnel, vízzel és hasonlóval. Tablettákba vagy kapszulákba történõ bevitelre megfelelõ porok elõállíthatók a vegyület alkalmas finom méretre történõ csökkentésével (például mikronizálással) és hasonlóan készített gyógyszerészeti vivõanyaggal, így egy ehetõ szénhidráttal, mint például keményítõvel vagy mannittal keverhetõ. Ízesítõanyagok, konzerválószerek, diszpergálószerek és színezõ ágensek szintén lehetnek jelen. Kapszulák elõállíthatók úgy, hogy egy fent ismertetett porkeveréket állítunk elõ, és formázott zselatintokba töltjük. Síkosítóanyagok és kenõanyagok, így kolloid szilícium-oxid, talkum, magnézium-sztearát, kalciumsztearát vagy szilárd polietilénglikol adagolható a porkeverékhez a töltési mûvelet elõtt. Dezintegráló vagy szolubilizáló ágens, így agaragar, kalcium-karbonát vagy nátrium-karbonát szintén adagolható, hogy javítsuk a hozzáférhetõséget, ha a kapszula emésztésre kerül. Ezenkívül, ha kívánatos vagy szükséges, alkalmas kötõanyagok, síkosítóanyagok, kenõanyagok, édesítõ ágensek, ízesítõanyagok, dezintegráló ágensek és színezõ ágensek szintén bevihetõk a keverékbe. Alkalmas kötõanyagok például a keményítõ, zselatin, természetes cukrok, így például a glükóz vagy b¹laktóz, szokásos édesítõszerek, természetes és szintetikus gumik, így akácmézga, tragakant vagy nátriumalginát, karboxi-metil-cellulóz, polietilénglikol, viaszok és hasonlók. Az ilyen adagolási egységekben alkalmazott kenõanyagok közé tartoznak a nátrium-oleát, nátrium-sztearát, magnézium-sztearát, nátrium-benzoát, nátrium-acetát, nátrium-klorid és hasonlók. Dezintegrálószerek közé tartoznak, a korlátozás szándéka nélkül, a keményítõ, metil-cellulóz, agar, bentonit, xantángumi és hasonlók. A tabletták például úgy formulálhatók, hogy porkeveréket készítünk, granuláljuk vagy tömbösítjük, kenõanyagot és dezintegrálószereket adunk hozzá, majd tablettákká sajtoljuk. A porkeveréket úgy készítjük, hogy alkalmasan aprított vegyületet hígítószerrel vagy egy fent ismertetett bázissal, és adott esetben kötõanyaggal, így karboxi-metil-cellulózzal, algináttal, zselatinnal vagy poli(vinil-pirrolidon)-nal, oldódást késleltetõ anyaggal, így parafinnal, egy reszorp-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 8
2
ciót gyorsító anyaggal, így kvaterner sóval és/vagy abszorbeáló ágenssel, így bentonittal, kaolinnal vagy dikalcium-foszfáttal keverjük. A porkeveréket granulálhatjuk úgy, hogy egy kötõanyaggal, például sziruppal, keményítõpasztával, akácnyálkával vagy cellulóz vagy polimer anyagok oldatával nedvesítjük, majd egy rostán átengedjük. Eljárhatunk úgy is, hogy a porkeveréket egy tablettázógépen futtatjuk át, és a kapott nem megfelelõen formált tömböket granulátummá törjük. A granulátumok sztearinsav, sztearátsók, talkum vagy ásványi olaj adagolásával kenõanyaggal vonhatók be, hogy megakadályozzuk a tablettaformázó mintába való beragadásukat. A kenõanyagos keveréket azután tablettákká sajtolhatjuk. A találmány szerinti vegyületek kombinálhatók továbbá szabadon folyó inert vivõanyaggal, és közvetlenül tablettákká sajtolhatók granulálási lépés vagy tömbösítés nélkül. Átlátszó vagy át nem látszó védõbevonat, sellak lezáróbevonatból, cukorból vagy polimer anyagból készült bevonat és viaszos fényesítõbevonat szintén alkalmazható. Festékanyagok adhatók a bevonathoz a különbözõ adagolási egységek megkülönböztetése céljából. Orális folyadékok, így oldatok, szirupok és elixírek dózisegység formájában úgy állíthatók elõ, hogy egy adott mennyiség tartalmazza a vegyület elõre meghatározott mennyiségét. Szirupokat úgy állíthatunk elõ, hogy a vegyületet alkalmas és ízesített vizes oldatban oldjuk, míg az elixírek nem toxikus alkoholos vivõanyag alkalmazásával állíthatók elõ. Szuszpenziók a vegyület nem toxikus vivõanyagban történõ diszpergálásával formulálhatók. Szolubilizálószerek és emulgeálószerek, így etoxilezett izosztearil-alkoholok és poli(oxi-etilén)-szorbit-éterek, konzerválószerek, ízesítõ adalékok, így mentaolaj vagy természetes édesítõszerek vagy szacharin vagy más mesterséges édesítõszerek és hasonlók szintén adagolhatók. Ha alkalmas, az orális adagolásra szánt dózisegység-kompozíció mikrokapszulázható. A készítmény elõállítható úgy is, hogy a felszabadulás késleltetett vagy elnyújtott legyen, például oly módon, hogy a részecske formájú anyagot bevonattal látjuk el, vagy polimerbe, viaszba, hasonlóba beépítjük. Orrba történõ adagoláshoz a megfelelõ kompozíciók adott esetben tartalmazhatnak egy vagy több szuszpendáló ágenst, egy vagy több konzerválószert, egy vagy több nedvesítõ ágenst és/vagy egy vagy több izotonicitást beállító ágenst. Szuszpendáló ágensek például a karboxi-metilcellulóz, tragakant, bentonit, metil-cellulóz és polietilénglikolok, például mikrokristályos cellulóz vagy karboximetil-cellulóz-nátrium. Stabilitási célból a jelen találmány szerinti kompozíció konzerválószer bevitelével védhetõ meg mikrobaszennyezésektõl és a mikrobák növekedésétõl. Gyógyszerészetileg elfogadható antimikrobiális ágensek vagy konzerválószerek például a kvaterner ammóniumvegyületek (például benzalkónium-klorid, benzetóniumklorid, cetrimid és cetil-piridinium-klorid), higanytartalmú ágensek (például fenil-higany-nitrát, fenil-higanyacetát és timerozál), alkoholos ágensek (például klór-
1
HU 007 567 T2
butanol, fenil-etil-alkohol és benzil-alkohol), antibakteriális észterek (például para-hidroxi-benzoesav észterei), kelátképzõ ágensek, így dinátrium-edetát (EDTA) és más ágensek, így klór-hexidin, klór-krezol, szorbinsav és sói és polimixin. Az olyan kompozíciók, például az orrba adagolandó kompozíciók, amelyek szuszpendált gyógyszert tartalmaznak, tartalmazhatnak gyógyszerészetileg elfogadható nedvesítõszert, amely a gyógyszerrészecskék nedvesítését biztosítja, hogy megkönnyítse azok diszpergálását a kompozíció vizes fázisában. Az alkalmazott nedvesítõszer mennyisége tipikusan annyi, hogy ne okozza a diszperzió habzását a keverés során. Nedvesítõszerek például a zsíralkoholok, észterek és éterek, így a poli(oxi-etilén)(20)szorbitán-monooleát (Polysorbate 80). Izotonicitást beállító ágenst szintén alkalmazhatunk, hogy a testfolyadékokkal való, például az orrüreg testfolyadékaival való izotonicitást elérjük, ami csökkenti az irritáció szintjét. Izotonicitást beállító ágensek például a nátrium-klorid, dextróz és kalcium-klorid. A jelen találmány szerinti intranazális kompozíciók egy elõre nyomás alá helyezett pumpa, például VP3, VP7 vagy ezek módosított változatai (Valois SA által gyártott modellek) használatával adagolhatók az orrjáratokba. Az ilyen típusú pumpák hasznosnak tekinthetõk, mivel biztosíthatják, hogy a kompozíció nem bocsátódik ki vagy atomizálódik addig, míg kellõ erõt nem alkalmazunk, egyébként kisebb adagok is alkalmazhatók. Az ilyen elõre nyomás alá helyezett pumpák tipikusan olyan flakonnal (üveg vagy mûanyag) alkalmazhatók, amelyek 5–80 ml kompozíciót tartalmaznak, és minden spray tipikusan 50–100 ml¹t szállít. Parenterális adagoláshoz a folyékony dózisegységformákat valamely egy találmány szerinti vegyület vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója és steril vivõanyag alkalmazásával készítjük. A vegyület – a vivõanyagtól és az alkalmazott koncentrációtól függõen – szuszpendálható vagy feloldható a vivõanyagban. Oldatok készítése esetén a vegyület feloldható injekcióhoz, és egy alkalmas fiolába vagy ampullába való töltés és lezárás elõtt sterilre szûrhetõ. A vivõanyagban elõnyösen adjuvánsokat, például helyi érzéstelenítõ, konzerváló és puffer ágenseket oldunk. A stabilitás elõsegítésére a kompozíció a fiolába való töltés után fagyasztható, és a víz vákuumban eltávolítható. A parenterális szuszpenziókat lényegében véve hasonló módon állítjuk elõ, azzal az eltéréssel, hogy a vegyületet feloldás helyett szuszpendáljuk a vivõanyagban, és a sterilizálás nem végezhetõ szûréssel. A vegyület sterilizálható etilén-oxid segítségével, mielõtt a steril vivõanyagban szuszpendáljuk. A kompozícióba felületaktív anyagot vagy nedvesítõ ágenst alkalmazhatunk a vegyület egyenletes eloszlásának elõsegítésére. A kompozíció kb. 0,1 tömeg%–99 tömeg%, így 10 tömeg%–60 tömeg% aktív anyagot tartalmazhat, az adagolás módszerétõl függõen. Az elõbbiekben említett rendellenességek kezelésére alkalmazott vegyület dózisa a szokásos módon a rendellenességek súlyos-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 9
2
ságától, a kezelendõ egyén testtömegétõl és hasonló faktoroktól függõen változik. Általános útmutatásként azonban az alkalmas egységdózis kb. 0,05–1000 mg, még elõnyösebben kb. 1,0–200 mg, például 20–100 mg lehet, és az ilyen egységdózisokat naponta egynél többször, például naponta kétszer vagy háromszor lehet adagolni. Az ilyen terápia több hétig vagy hónapig tarthat. Egy megvalósítási formában a találmány szerinti vegyületek és gyógyszerkészítmények alkalmasak orális adagolásra, és/vagy adagolhatók naponta egyszer, például 20–200 mg (pl. kb. 20–100 mg) tartományban és dózisban. A találmány szerinti vegyületek és gyógyszerkészítmények alkalmazhatók egy vagy több más terápiás ágenssel kombinációban, vagy tartalmazhatnak ilyen kombinációkat, ilyen más terápiás ágensek például más antihisztamin ágensek, például H4 receptor antagonisták, antikolinerg ágensek, gyulladásellenes ágensek, így kortikoszteroidok (például flutikazon-propionát, beklometazon-dipropionát, mometazon-furoát, triamkinolon-acetonid, budezonid és a WO02/12265 számú nemzetközi publikációs iratban ismertetett szteroid); vagy nem szteroid gyulladáscsökkentõ hatóanyagok (NSAIDs) (például nátrium-króm-glikát, nedokromil-nátrium), nedokromil-nátrium), PDE¹4 inhibitorok, leukotrién antagonisták, lipoxigenáz inhibitorok, kemokin antagonisták (például CCR3, CCR1, CCR2, CCR4, CCR8, CXCR1, CXCR2), IKK antagonisták, iNOS inhibitorok, triptáz és elasztáz inhibitorok, béta¹2 integrin antagonisták és adenozin 2a agonisták; vagy béta-adrenerg ágensek (például salmeterol, salbutamol, formoterol, fenoterol, terbutalin és a WO 02/66422, WO 02/270490, WO02/076933, WO03/024439 és WO03/072539 számú nemzetközi publikációs iratban ismertetett béta-agonisták és ezek sói) vagy fertõzésellenes ágensek, például antibiotikus ágensek és antivirális ágensek. Egy, a szakterületen jártas szakember számára világos, hogy ahol alkalmas, a többi terápiás ágensek sók formájában alkalmazhatók (például alkálifémsók vagy aminsók vagy savaddíciós sók formájában), vagy elõhatóanyag vagy észterek (például rövid szénláncú alkil-észterek) vagy szolvátok (például hidrátok) formájában, hogy a terápiás ágens aktivitását és/vagy stabilitását és/vagy fizikai jellemzõit (például oldhatóságát) optimalizáljuk. Az is nyilvánvaló, hogy ahol alkalmas, a terápiás ágenseket optikailag tiszta formában alkalmazzuk. A találmány tehát egy további szempont szerint egy (I) képletû vegyületet vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját és egy vagy több (így egy vagy kettõ, például egy) további terápiásan aktív ágenst tartalmazó kombinációt biztosít, egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható vivõanyaggal és/vagy excipienssel. További hisztamin receptor antagonisták, amelyek alkalmazhatók önmagukban vagy kettõs H1/H3 receptor antagonistákkal kombinációban, például a H4 receptor antagonistái (és/vagy inverz agonistái), így például a következõ szakirodalmi helyen ismertetett vegyületek: Jablonowski és munkatársai, J. Med. Chem. 46:3957–3960 (2003).
1
HU 007 567 T2
Egy megvalósítási forma szerint a találmány egy (I) képletû vegyület és egy b2-adrenoreceptor agonista kombinációját tartalmazó kombinációt biztosít. b2-Adrenoreceptor agonisták például a salmeterol (amely lehet racemát vagy egyetlen enantiomer, például az R¹enantiomer), salbutamol (amely lehet racemát vagy egyetlen enantiomer, például az R¹enantiomer), formoterol (amely lehet racemát vagy egyetlen diasztereomer, például az R,R-diasztereomer), salmefamol, fenoterol, carmoterol, etanterol, naminterol, clenbuterol, pirbuterol, flerbuterol, reproterol, bambuterol, indacaterol, terbutalin és ezek sói, például salmeterol xinafoátsója (1¹hidroxi-2-naftalinkarboxilát), salmeterol sója, salbutamol szulfátsója vagy szabad bázisa vagy a formoterol fumarátsója. Egy megvalósítási forma szerint a találmány szerinti kombinációk hosszan ható b2-adrenoreceptor agonistákat, például olyan vegyületeket tartalmazhatnak, amelyek kb. 12 óra hosszat vagy hosszabb ideig hatékony hörgõtágulatot biztosítanak. További b2-adrenoreceptor agonistákat ismertetnek a következõ iratok: WO 02/066422, WO 02/070490, WO 02/076933, WO 03/024439, WO 03/072539, WO 03/091204, WO 04/016578, WO 2004/022547, WO 2004/037807, WO 2004/037773, WO 2004/037768, WO 2004/039762, WO 2004/039766, WO01/42193 és WO03/042160. b2-Adrenoreceptor agonisták például: 3-(4¹{[6¹({((2R)2-hidroxi-2-[4¹hidroxi-3-(hidroximetil)-fenil]-etil}-amino)-hexil]-oxi}-butil)benzolszulfonamid; 3-(3¹{[7¹({(2R)2-hidroxi-2-[4¹hidroxi-3-hidroxi-metil)fenil]-etil}-amino)-heptil]-oxi}-propil)benzolszulfonamid; 4-{(1R)2-[(6¹{2¹[(2,6-diklór-benzil)-oxi]-etoxi}-hexil)amino]-1-hidroxi-etil}-2-(hidroxi-metil)-fenol; 4-{(1R)2-[(6¹{4¹[3¹(ciklopentil-szulfonil)-fenil]butoxi}-hexil)-amino]-1-hidroxi-etil}-2-(hidroxi-metil)fenol; N-[2¹hidroxil-5-[(1R)1-hidroxi-2-[[2¹4-[[(2R)2hidroxi-2-fenil-etil]-amino]-fenil]-etil]-amino]-etil]-fenil]formamid; N-2-{2¹[4¹(3¹fenil-4-metoxi-fenil)-amino-fenil]-etil}-2hidroxi-2-(8¹hidroxi-2(1H)kinolinon-5¹il)-etil-amin; és 5-[(R)2-(2¹{4¹[4¹(2¹amino-2-metil-propoxi)-fenilamino]-fenil}-etil-amino)-1-hidroxi-etil]-8-hidroxi-1Hkinolin-2¹on. A b2-adrenoreceptor agonisták lehetnek gyógyszerészetileg elfogadható savakkal képzett sók formájában, ilyen savak például a kénsav, sósav, fumársav, hidroxi-naftoinsav (például 1¹ vagy 3¹hidroxi-2-naftoinsav), fahéjsav, szubsztituált fahéjsav, trifenil-ecetsav, szulfaminsav, szulfanilinsav, naftalinakrilsav, benzoesav, 4¹metoxi-benzoesav, 2¹ vagy 4¹hidroxi-benzoesav, 4¹klór-benzoesav és 4¹fenil-benzoesav. Egy további megvalósítási forma szerint a találmány egy (I) képletû vegyületet és egy adenozin 2a agonistát tartalmazó kombinációt biztosít. Adenozin 2a agonisták például a PCT/EP/2005/005651 számú nemzetközi szabadalmi
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 10
2
bejelentésben ismertetett vegyületek, ilyen a (2R,3R,4S,5R,2’R,3’R,4’S,5’R)2,2’-{transz-1,4-ciklohexándiil-bisz[imino-(2¹{[2¹(1¹metil-1H¹imidazol-4¹il)-etil]amino}-9H¹purin-6,9-diil)]}-bisz[5¹(2¹etil-2H¹tetrazol5¹il)-tetrahidro-3,4-furándiol]. Egy további megvalósítási forma szerint a találmány egy (I) képletû vegyületet és egy gyulladásellenes ágenst tartalmazó kombinációt biztosít. Gyulladásellenes ágensek közé tartoznak a kortikoszteroidok. Alkalmas kortikoszteroidok, amelyek a találmány szerinti vegyületekkel kombinációban alkalmazhatók, az orálisan és inhalációs úton alkalmazható kortikoszteroidok és ezek elõhatóanyagai, amelyek gyulladásellenes aktivitással rendelkeznek. Ilyenek pl. a metil-prednizolon, prednizolon, dexametazon, flutikazon-propionát, 6a,9a-difluor-11b-hidroxi-16a-metil17a-[(4¹metil-1,3-tiazol-5-karbonil)-oxi]-3-oxo-androszta-1,4-dién-17b-karbotiosav-S-fluor-metil-észter, 6a,9a-difluor-17a-[(2¹furanil-karbonil)-oxi]-11b-hidroxi16a-metil-3-oxo-androszta-1,4-dién-17b-karbotiosavS-fluor-metil-észter (flutikazon-furoát), 6a,9a-difluor11b-hidroxi-16a-metil-3-oxo-17a-propionil-oxiandroszta-1,4-dién-17b-karbotiosav-S¹(2¹oxo-tetrahidrofurán-3S¹il)-észter, 6a,9a-difluor-11b-hidroxi-16ametil-3-oxo-17a¹(2,2,3,3-tetrametil-ciklopropilkarbonil)-oxi-androszta-1,4-dién-17b-karbotiosav-Sciano-metil-észter és 6a,9a-difluor-11b-hidroxi-16ametil-17a-(1¹metil-ciklopropil-karbonil)-oxi-3-oxo-androszta-1,4-dién-17b-karbotiosav-S¹fluor-metil-észter, beklometazon-észterek (például 17¹propionát-észter vagy 17,21-dipropionát-észter), budezonid, flunizolid, mometazon-észterek (például mometazon-furoát), triamcinolon-acetonid, rofleponid, ciclesonid (16a,17[[(R)-ciklohexil-metilén]-bisz(oxi)]-11b,21-dihidroxipregna-1,4-dién-3,20-dion), butixokort-propionát, RPR106541 és ST¹126. Különösen érdekes kortikoszteroidok közé tartoznak a flutikazon-propionát, 6a,9a-difluor-11b-hidroxi-16a-metil-17a-[(4¹metil-1,3-tiazol-5karbonil)-oxi]-3-oxo-androszta-1,4-dién-17b-karbotiosav-S-fluor-metil-észter, 6a,9a-difluor-17a-[(2¹furanilkarbonil)-oxi]-11b-hidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta1,4-dién-17b-karbotiosav-S-fluor-metil-észter, 6a,9adifluor-11b-hidroxi-16a-metil-3-oxo-17a¹(2,2,3,3tetrametil-ciklopropil-karbonil)-oxi-androszta-1,4-dién17b-karbotiosav-S-ciano-metil-észter, 6a,9a-difluor11b-hidroxi-16a-metil-17a-(1¹metil-ciklopropilkarbonil)-oxi-3-oxo-androszta-1,4-dién-17b-karbotiosav-S-fluor-metil-észter és mometazon-furoát. Egy megvalósítási forma értelmében a kortikoszteroid a 6a,9a-difluor-17a-[(2¹furanil-karbonil)-oxi]-11b-hidroxi16a-metil-3-oxo-androszta-1,4-dién-17b-karbotiosavS-fluor-metil-észter vagy mometazon-furoát. Nem szteroidvegyületek, amelyek transzaktivációval szemben a transzrepresszióra nézve szelektivitást mutathatnak, és amelyek kombinációs terápiában használhatók, például a következõ szabadalmi bejelentésekben, illetve szabadalmakban ismertetett vegyületek: WO03/082827, WO98/54159, WO04/005229, WO04/009017, WO04/018429, WO03/104195, WO03/082787, WO03/082280, WO03/059899,
1
HU 007 567 T2
WO03/101932, WO02/02565, WO01/16128, WO00/66590, WO03/086294, WO04/026248, WO03/061651, WO03/08277, WO06/000401, WO06/000398 és WO06/015870. A gyulladásellenes ágensek közé tartoznak a nem szteroid gyulladásellenes hatóanyagok (NSAID¹k). NSAID¹k közé tartozik a nátrium-króm-glikát, nedokromil-nátrium, foszfodiészteráz (PDE) inhibitorok (például teofillin, PDE4 inhibitorok vagy kevert PDE3/PDE4 inhibitorok), leukotrién antagonisták, leukotrién szintézis inhibitorok (például montelukast), iNOS (indukálható nitrogén-oxid szintáz) inhibitorok (például orális iNOS inhibitorok), IKK antagonisták, triptáz és elasztáz inhibitorok, béta¹2 integrin antagonisták és adenozin receptor agonisták vagy antagonisták (például adenozin 2a agonists), citokin antagonisták (például kemokináz antagonisták, így a CCR1, CCR2, CCR3, CCR4 vagy CCR8 antagonisták) vagy citokin szintézis inhibitorok vagy 5¹lipoxigenáz inhibitorok, iNOS inhibitorok, amelyeket a WO93/13055, WO98/30537, WO02/50021, WO95/34534 és WO99/62875 számú publikációk ismertetnek. A találmány egy megvalósítási formája az (I) képletû vegyületek alkalmazását biztosítja foszfodiészteráz 4 (PDE4) inhibitorral kombinálva. A találmány szempontjából használható PDE4-specifikus inhibitor bármely olyan vegyület lehet, amely ismert módon gátolja a PDE4 enzimet, vagy pedig amelyrõl felismerték, hogy PDE4 inhibitorként hat, és amelyek csak PDE4 inhibitorok, nem olyan vegyületek, amelyek a PDE csoport más tagjait gátolják, így a PDE3¹at és PDE5¹öt; vagy PDE4¹et. Vegyületek, amelyek fontosak lehetnek, például cisz-4-ciano-4-(3¹ciklopentil-oxi-4-metoxi-fenil)-ciklohexán-1-karbonsav, 2¹karbometoxi-4-ciano-4-(3¹ciklopropil-metoxi-4-difluor-metoxi-fenil)-ciklohexán-1¹on és cisz-[4¹ciano-4-(3¹ciklopropil-metoxi-4-difluor-metoxifenil)-ciklohexán-1¹ol]. Valamint cisz-4-ciano-4-[3¹(ciklopentil-oxi)-4-metoxi-fenil]-ciklohexán-1-karbonsav (cilomilast néven is ismert) és ezek sói, észterei, elõvegyületei vagy fizikai formái, amelyet az 5 552 538 számú, 1996. 09. 03¹án megadott amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetnek. További PDE4 inhibitorok: AWD-12–281 az Elbiontól [Hofgen, N. és munkatársai, 15th EFMC Int. Symp. Med. Chem., (szeptember 6–10., Edinburgh) 1998, Abst. P. 98; CAS reference No. 247584620–9]; NCS613 nevû (INSERM) 9¹benzil-adenin-származék; D¹4418 a Chiroscience és Schering-Ploughtól; CI¹1018 (PD-168787)-ként azonosított benzodiazepin PDE4 inhibitor a Pfizertõl; a benzodioxolszármazék Kyowa Hakko (WO99/16766); K¹34 Kyowa Hakko által ismertetve; V¹11294A a Napptól {Landells, L. J. és munkatársai, Eur. Resp. J. [Ann. Cong. Eur. Resp. Soc. (szeptember 19–23., Geneva) 1998] 1998, 12 (Suppl. 28): Abst P2393}; roflumilast (CAS reference No 162401–32–3) és a ftalazinon (WO99/47505) a Byk-Guldentõl; Purnafentrin, (–)-p-[(4aR*,10bS*)-9-etoxi-1,2,3,4,4a,10bhexahidro-8-metoxi-2-metil-benzo[c][1,6]naftiridin-6¹il]N,N-diizopropil-benzamid, amely egy PDE3/PDE4 ke-
5
10
15
20
25
30
35
40
2
vert inhibitor, amelyet a Byk-Gulden (most Altana) állított elõ és publikált; arofilline Almirall-Prodesfarma által fejlesztés alatt; VM554/UM565 a Vernalistól; vagy T¹440 [Tanabe Seiyaku; Fuji, K. és munkatársai, J. Pharmacol. Exp. Ther., 284(1):162, (1998)] és T2585. További vegyületek, amelyek fontosak lehetnek, például a következõ nyilvánosságra hozott nemzetközi szabadalmi bejelentésekben ismertetett vegyületek: WO04/024728 (Glaxo Group Ltd), WO04/056823 (Glaxo Group Ltd) és WO04/103998 (Glaxo Group Ltd). Egy még további megvalósítási forma szerint a találmány egy (I) képletû vegyület és egy antikolinerg ágenst tartalmazó kombinációt biztosít. Antikolinerg ágensek az olyan vegyületek, amelyek a muszkarin receptorok antagonistáiként hatnak, különösen az olyan vegyületek, amelyek az M1 vagy M3 receptorok antagonistái, az M1/M3 vagy M2/M3 kettõs antagonistái vagy az M1/M2/M3 receptorok általános antagonistái. Inhalációs úton adagolható vegyületek például az ipratropium (például mint bromidsó, CAS 22254–24–6, Atrovent néven), oxitropium (például mint bromidsó, CAS 30286–75–0) és tiotropium (például mint bromidsó, CAS 136310–93–5 Spiriva néven). Fontos még a revatropát (például mint hidrobromidsó, CAS 262586–79–8) és LAS-34273, amelyet a WO01/04118 számú nemzetközi közzétételi irat ismertet. Orális adagolásra szolgáló vegyületek közé tartoznak a pirenzepin (például CAS 28797–61–7), darifenacin (például CAS 133099–04–4 vagy CAS 133099–07–7 a hidrobromidsója Enablex néven), oxibutinin (például CAS 5633–20–5 Ditropan néven), terodilin (például CAS 15793–40–5), tolterodin (például CAS 124937–51–5 vagy CAS 124937–52–6 a tartarátsója Detrol néven), otilonium (például mint bromidsó, CAS 26095–59–0 Spasmomen néven), trospium-klorid (például CAS 10405–02–4) és solifenacin (például CAS 242478–37–1 vagy CAS 242478–38–2 vagy a szukcinát YM¹905 néven is Vesicare néven). További antikolinerg ágensek a 60/487981 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben ismertetett (XXI) képletû vegyületek
45
50
(XXI)
ahol a propángyûrûhöz kapcsolódó alkillánc orientációja endo; R31 és R32 jelentése egymástól függetlenül a követ55 kezõ csoportból választott: egyenes vagy elágazó láncú, elõnyösen 1–6 szénatomos rövid szénláncú alkilcsoportok, 5¹6 szénatomos cikloalkilcsoportok, 6–10 szénatomos cikloalkil-alkil-csoportok, 2¹tienil¹, 2¹piridil¹, fenilcsoport; egy legfeljebb 4 szénatomos al60 kilcsoporttal szubsztituált fenilcsoport és egy legfeljebb 11
1
HU 007 567 T2
4 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituált fenilcsoport; X– jelentése egy, az N¹atom pozitív töltésével asszociált anion. X’ lehet – de nem kizárólag – klorid, bromid, jodid, szulfát, benzolszulfonát és toluolszulfonát, ilyenek például: (3¹endo)-3¹(2,2-di-2-tienil-etenil)-8,8-dimetil-8azonia-biciklo[3.2.1]oktán-bromid; (3¹endo)-3¹(2,2-difenil-etenil)-8,8-dimetil-8-azoniabiciklo[3.2.1]oktán-bromid; (3¹endo)-3¹(2,2-difenil-etenil)-8,8-dimetil-8-azoniabiciklo[3.2.1]oktán-4-metil-benzolszulfonát; (3¹endo)-8,8-dimetil-3-[2¹fenil-2-(2¹tienil)-etenil]-8azonia-biciklo[3.2.1]oktán-bromid; és/vagy (3¹endo)-8,8-dimetil-3-[2¹fenil-2-(2¹piridinil)-etenil]8-azonia-biciklo[3.2.1]oktán-bromid. További antikolinerg ágensek a 60/511009 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben ismertetett (XXII) és (XXIII) képletû vegyületek
5
10
15
20
25
(XXII) 30
35
(XXIII) ahol: a jelzett hidrogénatom exo-helyzetben van; R41– jelentése egy, az N¹atom pozitív töltésével asszociált anion, R1– lehet – de nem kizárólag – klorid, bromid, jodid, szulfát, benzolszulfonát és toluolszulfonát; R42 és R43 jelentése egymástól függetlenül a következõ csoportból választott: egyenes vagy elágazó rövid szénláncú alkilcsoportok (elõnyösen 1–6 szénatomos), cikloalkilcsoportok (5–6 szénatomos), cikloalkil-alkilcsoportok (6–10 szénatomos), heterocikloalkilcsoportok (5–6 szénatomos), amelyek heteroatomként N¹ vagy O¹atomot tartalmaznak, heterocikloalkilalkil-csoportok (6–10 szénatomos), amelyek heteroatomként N¹ vagy O¹atomot tartalmaznak, aril¹, adott esetben szubsztituált aril¹, heteroaril- és adott esetben szubsztituált heteroarilcsoportok; R44 jelentése a következõkbõl álló csoportból választott: (C1–C6)alkil, (C3–C12)cikloalkil, (C3–C7)heterocikloalkil, (C1–C6)alkil-(C3–C2)cikloalkil, (C1–C6)alkil(C3–C7)heterocikloalkil, aril, heteroaril, (C1–C6)alkil-aril,
40
45
50
55
60 12
2
(C1–C6)alkil-heteroaril, –OR45, –CH2OR45, –CH2OH, –CN, –CF3, –CH2O(CO)R46, –CO2R47, –CH2NH2, –CH2N(R47)SO2R45, –SO2N(R47)(R48), –CON(R47)(R48), –CH 2 N(R 48 )CO(R 46 ), –CH 2 N(R 48 )SO 2 (R 46 ), –CH2N(R48)CO2(R45), –CH2N(R48)CONH(R47); R45 jelentése a következõ csoportból választott: (C1–C6)alkil, (C1–C6)alkil-(C3–C12)cikloalkil, (C1–C6)alkil-(C3–C7)heterocikloalkil, (C1–C6)alkil-aril, (C1–C6)alkil-heteroaril; R46 jelentése a következõ csoportból választott: (C1–C6)alkil, (C3–C12)cikloalkil, (C3–C7)heterocikloalkil, (C1–C6)alkil-(C3–C12)cikloalkil, (C1–C6)alkil-(C3–C7)heterocikloalkil, aril, heteroaril, (C 1 –C 6 )alkil-aril, (C1–C6)alkil-heteroaril; R47 és R48 jelentése egymástól függetlenül a következõ csoportból választott: H, (C 1 –C 6 )alkil, (C3–C12)cikloalkil, (C3–C7)heterocikloalkil, (C1–C6)alkil-(C 3 –C 12 )cikloalkil, (C 1 –C 6 )alkil-(C 3 –C 7 )heterocikloalkil, (C1–C6)alkil-aril és (C1–C6)alkil-heteroaril, például: (endo)-3-(2¹metoxi-2,2-ditiofén-2-il-etil)-8,8-dimetil8-azonia-biciklo[3.2.1]oktán-jodid; 3-((endo)-8-metil-8-aza-biciklo[3.2.1]okt-3¹il)-2,2difenil-propionitril; (endo)-8-metil-3¹(2,2,2-trifenil-etil)-8-azabiciklo[3.2.1]oktán; 3-((endo)-8-metil-8-aza-biciklo[3.2.1]okt-3¹il)-2,2difenil-propionamid; 3-((endo)-8-metil-8-aza-biciklo[3.2.1]okt-3¹il)-2,2difenil-propionsav; (endo)-3-(2¹ciano-2,2-difenil-etil)-8,8-dimetil-8azonia-biciklo[3.2.1]oktán-jodid; (endo)-3-(2¹ciano-2,2-difenil-etil)-8,8-dimetil-8azonia-biciklo[3.2.1]oktán-bromid; 3-((endo)-8-metil-8-aza-biciklo[3.2.1]okt-3¹il)-2,2difenil-propan-1¹ol; N¹benzil-3-((endo)-8-metil-8-aza-biciklo[3.2.1]okt3¹il)-2,2-difenil-propionamid; (endo)-3-(2¹karbamoil-2,2-difenil-etil)-8,8-dimetil-8azonia-biciklo[3.2.1]oktán-jodid; 1-benzil-3-[3¹((endo)-8-metil-8-azabiciklo[3.2.1]okt-3¹il)-2,2-difenil-propil]-karbamid; 1-etil-3-[3¹((endo)-8-metil-8-aza-biciklo[3.2.1]okt3¹il)-2,2-difenil-propil]-karbamid; N¹[3¹((endo)-8-metil-8-aza-biciklo[3.2.1]okt-3¹il)2,2-difenil-propil]-acetamid; N¹[3¹((endo)-8-metil-8-aza-biciklo[3.2.1]okt-3¹il)2,2-difenil-propil]-benzamid; 3-((endo)-8-metil-8-aza-biciklo[3.2.1]okt-3¹il)-2,2ditiofén-2-il-propionitril; (endo)-3-(2¹ciano-2,2-ditiofén-2-il-etil)-8,8-dimetil8-azonia-biciklo[3.2.1]oktán-jodid; N¹[3¹((endo)-8-metil-8-aza-biciklo[3.2.1]okt-3¹il)2,2-difenil-propil]-benzolszulfonamid; [3¹((endo)-8-metil-8-aza-biciklo[3.2.1]okt-3¹il)-2,2difenil-propil]-karbamid; N¹[3¹((endo)-8-metil-8-aza-biciklo[3.2.1]okt-3¹il)2,2-difenil-propil]-metánszulfonamid; és/vagy (endo)-3¹(2,2-difenil-3-[(1¹fenil-metanoil)-amino]propil)-8,8-dimetil-8-azonia-biciklo[3.2.1]oktán-bromid.
1
HU 007 567 T2
Különösen alkalmazható antikolinerg vegyületek: (endo)-3-(2¹metoxi-2,2-ditiofén-2-il-etil)-8,8-dimetil8-azonia-biciklo[3.2.1]oktán-jodid; (endo)-3-(2¹ciano-2,2-difenil-etil)-8,8-dimetil-8azonia-biciklo[3.2.1]oktán-jodid, (endo)-3-(2¹ciano-2,2-difenil-etil)-8,8-metil-8azonia-biciklo[3.2.1]oktán-bromid; (endo)-3-(2¹karbamoil-2,2-difenil-etil)-8,8-dimetil-8azonia-biciklo[3.2.1]oktán-jodid; (endo)-3-(2¹ciano-2,2-ditiofén-2-il-etil)-8,8-metil-8azonia-biciklo[3.2.1]oktán-jodid; és/vagy (endo)-3¹{2,2-difenil-3-[(1¹fenil-metanoil)-amino]propil}-8,8-dimetil-8-azonia-biciklo[3.2.1]oktán-bromid. A találmány tehát egy további szempont szerint egy (I) képletû vegyületet vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját PDE4 inhibitorral együtt tartalmazó kombinációt biztosít. A találmány tehát egy további szempont szerint egy (I) képletû vegyületet vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját b2-adrenoreceptor agonistával együtt tartalmazó kombinációt biztosít. A találmány tehát egy további szempont szerint egy (I) képletû vegyületet vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját antikolinerg ágenssel együtt tartalmazó kombinációt biztosít. A találmány tehát egy további szempont szerint egy (I) képletû vegyületet vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját gyulladásellenes ágenssel együtt tartalmazó kombinációt biztosít (a vegyületek olyan fajtái, amelyeket itt ismertettünk). A találmány tehát egy további szempont szerint egy (I) képletû vegyületet vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját kortikoszteroiddal, így flutikazon-propionáttal vagy 6a,9a-difluor-17a-[(2¹furanil-karbonil)-oxi]-11bhidroxi-16a-metil-3-oxo-androszta-1,4-dién-17b-karbotiosav-S-fluor-metil-észterrel vagy mometazon-furoáttal együtt tartalmazó kombinációt biztosít. Az ilyen kombinációk különösen fontosak lehetnek intranazális adagoláshoz. A találmány tehát egy további szempont szerint egy (I) képletû vegyületet vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját A2a receptor agonistával, például a PCT/EP/2005/005651 számú iratban ismertetett vegyületekkel, így (2R,3R,4S,5R,2’R,3’R,4’S,5’R)2,2’{transz-1,4-ciklohexándiil-bisz[imino-(2¹{[2¹(1¹metil1H¹imidazol-4¹il)-etil]-amino}-9H¹purin-6,9-diil)]}bisz[5¹(2¹etil-2H¹tetrazol-5¹il)-tetrahidro-3,4-furándiol]lal együtt tartalmazó kombinációt biztosít. A fent említett kombinációk, amelyek tehát egy fent meghatározott kombinációt tartalmaznak gyógyszerészetileg elfogadható hígítószerrel vagy vivõanyaggal, a találmány egy további szempontját képviselik. Az ilyen kombinációk egyes vegyületei adagolhatók egymás után vagy párhuzamosan, különálló vagy kombinált gyógyszerkészítményekben. Az egyes vegyületeket elõnyösen párhuzamosan, kombinált gyógyszerkészítményben adagoljuk. Az ismert terápiás ágensek megfelelõ dózisait a szakterületen jártas szakemberek egyszerûen figyelembe veszik.
2
A szakterületen jártas szakember számára nyilvánvaló, hogy ahol lehetséges, a többi terápiás összetevõ só formájában alkalmazható, így például alkálifémsó vagy aminsó, vagy savaddíciós só formájában, vagy 5 pedig elõhatóanyag vagy észter, például rövid szénláncú alkil-észter vagy szolvát, például hidrát formájában, hogy az aktivitást és/vagy stabilitást és/vagy fizikai jellemzõket, így az oldhatóságot optimalizáljuk. Nyilvánvaló, hogy ahol megfelel, a terápiás összetevõket opti10 kailag tiszta formában használjuk. A találmány szerinti vegyületek az alábbiakban ismertetett módszerekkel vagy hasonló módszerekkel állíthatók elõ. Ennek megfelelõen a következõ intermediereket és példákat a találmány szerinti vegyületek 15 elõállításának illusztrálására mutatjuk be.
20
25
30
35
40
45
50
55
60 13
Általános kísérleti módszerek Az intermedierek és példák során a következõ rövidítéseket használjuk: DCM: diklór-metán DIPEA: N,N-diizopropil-etil-amin DMF: N,N-dimetil-formamid EtOAc: etil-acetát EtOH: etanol h: óra/órák HBTU: O¹(benzotriazol-1¹il)-N,N,N’,N’-tetrametilurónium-hexafluor-foszfát HCl: sósav HPLC: nagy sebességû folyadékkromatográfia L: liter(ek) LCMS: folyadékkromatográfiás tömegspektrometria MDAP: tömegirányított autopreparatív HPLC tisztítás MeOH: metanol min: perc(ek) ml: milliliter(ek) NaCl: nátrium-klorid NaHCO3: nátrium-hidrogén-karbonát NaOH: nátrium-hidroxid NMP: 1¹metil-2-pirrolidinon RT: retenciós idõ TBTU: O¹(benzotriazol-1¹il)-N,N,N’,N’-tetrametilurónium-tetrafluor-borát THF: tetrahidrofurán A flash szilikagél alatt a Merck cikkszám 9385; szilikagél alatt a Merck cikkszám 7734 termékeket értjük. Az SCX patronok ioncserélõ SPE oszlopok, ahol a stacioner fázis polimer benzolszulfonsav. Ezek használhatók aminok izolálására. Az SCX2 patronok ioncserélõ SPE oszlopok, ahol a stacioner fázis polimer propil-szulfonsav. Ezek aminok izolálására használhatók. A szerves oldatok például magnézium-szulfát vagy nátrium-szulfát felett száríthatók. A reakciók kívánt esetben nitrogénatmoszférában hajthatók végre. LCMS¹t Supelcosil LCABZ+PLUS oszlopon (3,3 cm×4,6 mm átmérõ) végeztünk, eluálás 0,1% HCO2H és 0,01 M ammónium-acetát vizes oldatával (A oldószer), valamint 0,05% HCO2H, 5% víz acetonitrilben (B oldószer), a következõ eluálógradienssel:
1
HU 007 567 T2
0,0–7 perc 0% B; 0,7–4,2 perc 1–00% B, 4,2–5,3 perc 0% B, 5,3–5,5 perc 0% B 3 ml/perc átfolyási sebességgel. A tömegspektrumokat Fisons VG Platform spektrométerrel vettük fel, elektronszórásos pozitív és negatív mód alkalmazásával (ES+ve és ES–ve). A Flashmaster II egy automatizált, több célra használatos gyorskromatográfiás rendszer, amely beszerezhetõ az Argonaut Technologies Ltd cégtõl, amely eldobható, normálfázisú SPE patront hasznosít (2 g–100 g). Négy elembõl álló online oldószerkeverést biztosít, hogy lehetõvé tegye a futtatandó gradiensmódszereket. A minták sorba vannak állítva a multifunkcionális szabadon hozzáférhetõ szoftver alkalmazásával, amely irányítja az oldószereket, átfolyási sebességeket, gradiensprofilt és a gyûjtési körülményeket. A rendszer fel van szerelve Knauer változtatható hullámhosszú UV¹detektorral és két Gilson FC204 frakció gyûjtõvel, amelyek lehetõvé teszik az automatizált csúcsvágásokat, gyûjtést és nyomkövetést. A vegyületek kristályformáinak elemzésére alkalmazott XRPD módszer a következõ: Gyártó Készülék Diffraktométertípus Csõanód K-Alfa1 hullámhossz (A°)
PANalytical – Hollandia X’Pert Pro DY1850 Cu 1,54056
K-Alfa2 hullámhossz (A°)
1,54439
Alfa 1:2 arány
0,50000
Divergenciarés
Prog.Div.Slit
Fogadórés
Prog.Rec.Slit
Generátorfeszültség (kV)
40
Csõáram (mA)
45
Detektor Szögtartomány (°2q) Szkennelés típusa
1. intermedier 1-[(3¹Klór-propil)-oxi]-4-jód-benzol p-Jód-fenol (20 g, 91 mmol), kálium-karbonát (25,2 g, 182 mmol) és 1¹bróm-3-klór-propán (amely kereskedelemben kapható, például az Aldrich cégtõl) 10 (18 g, 114 mmol) vízmentes 2¹butanonnal (300 ml) készült elegyét 72 óra hosszat refluxáltattuk, szobahõmérsékletre lehûtöttük, szûrtük és szárazra pároltuk. A kapott maradékot SPE szûréssel tisztítottuk (70 g szilícium-oxid-töltet, eluálás 20:1 ciklohexán–etil-ace15 tát), így a cím szerinti vegyületet kaptuk (24,9 g); 1H–NMR (CDCl ) d 7,5 (2H, d), 6,7 (2H, d), 4,1 (2H, t), 3 3,8 (2H, t), 2,2 (2H, q). 5
2. intermedier 1-{3¹[(4¹Jód-fenil)-oxi]-propil}-3,3-dimetilpiperidin 1-[(3¹Klór-propil)-oxi]-4-jód-benzol (például ahogyan az 1. intermedier esetén elõállítottuk) (6,5 g, 20 mmol), 3,3-dimetil-piperidin (amely kereskedelem25 ben kapható, például az Alfa cégtõl) (3,39 g, 30 mmol), nátrium-jodid (2,99 g, 20 mmol) és kálium-karbonát (3,3 g, 20 mmol) vízmentes acetonitrillel (100 ml) készült elegyét egy éjszakán át refluxáltattuk Az elegyet hagytuk szobahõmérsékletre lehûlni, szárazra pároltuk 30 és vízzel hígítottuk, majd diklór-metánnal extraháltuk, szárítottuk, szûrtük és bepároltuk, így a cím szerinti vegyületet kaptuk (8 g). LCMS RT=2,37 min, ES+ve m/z 374 (M+H)+. 20
35
2,0–40,0
Szkennelés léptetés mérete
0,0167
Szkennelés léptetés ideje (másodpercek)
190,5
Mintapreparátum
lyeztük és enyhén hullámosítottuk anélkül, hogy lezártuk volna a serpenyõt. A kísérletet 10 °C/perc fûtési sebességgel végeztük.
X’celerator
folyamatos
öntött szilikonostya
Az XRPD elemzést PANalytical X’Pert Pro röntgensugárpor-diffraktométeren végeztük, X’Pert Pro PW3040/60 modell, szériaszám DY1850, X’Celerator detektorok alkalmazásával. A felvétel körülményei a következõk voltak: sugárzás Cu Ka, generátorfeszültség: 40 kV, generátoráram: 45 mA, kezdõ szög: 2,0 °2q, végsõ szög: 40,0 °2q, léptetés mérete: 0,0167 °2q, lépésenkénti idõ: 190,5 másodperc. A mintákat úgy készítettük, hogy néhány mg¹os mintát egy szilikon ostyalapra (nulla háttér) szereltünk, így a por vékony rétegét kaptuk. A csúcsok helyzetét Highscore szoftver alkalmazásával mértük. A DSC termogramokat TA Q1000 kaloriméter alkalmazásával vettük fel, szériaszám 1000–0126. A mintát alumíniumserpenyõbe mértük, a serpenyõ tetejét ráhe-
2
40
45
50
55
60 14
3. intermedier 1,1-Dimetil-etil-4-(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)-4-hidroxi-1piperidinkarboxilát 1-{3¹[(4¹Jód-fenil)-oxi]-propil}-3,3-dimetil-piperidin (például ahogyan a 2. intermedier esetén elõállítottuk) (3 g, 8,02 mmol) vízmentes THF-ben (30 ml) készült oldatát nitrogénatmoszférában –78 °C¹ra lehûtöttük, és „BuLi (1,6 M oldat hexánokban, 6,02 ml, 9,63 mmol) oldattal kezeltük, fél óra múlva cseppenként hozzáadtuk N¹Boc-4-oxo-piperidin (kereskedelemben kapható például az Aldrich cégtõl) (1,99 g, 10 mmol) THF-fel (10 ml) készült oldatát. Az elegyet hagytuk szobahõmérsékletre melegedni, és egy éjszakán át kevertük. Ezután az elegyet ammónium-klorid-oldattal hígítottuk, és etil-acetáttal extraháltuk, magnézium-szulfát felett szárítottuk és bepároltuk. A kapott maradékot FlashMaster II kromatográfiával tisztítottuk, 100 g töltet alkalmazásával, eluálás 100% ciklohexán 5 percig, 100% ciklohexánról 100% EtOAc¹ra 15 perc alatt, 100% EtOAc-ról 100% DCM¹re 5 perc alatt és 100% DCM-rõl 30% MeOH¹ra (amely 1% trietil-amint tartalmazott) DCM-ben 40 perc alatt, majd konstans értéken tartva 5 percig, megfigyelés 254 nm hullámhossznál, így a cím szerinti vegyületet kaptuk (1,25 g). LCMS RT=2,48 perc, ES+ve m/z 447 (M+H)+.
1
HU 007 567 T2
4. intermedier 3-Dimetil-1-(3¹{[4¹(4¹piperidinil)-fenil]-oxi}-propil)piperidin-dihidroklorid 1,1-Dimetil-etil-4-(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1-piperidinil)propil]-oxi}-fenil)-4-hidroxi-1-piperidinkarboxilát (amelyet például a 3. intermedier szerint állítottunk elõ) (1,25 g, 2,8 mmol) vízmentes DCM-mel (10 ml) készült oldatát trietil-szilánnal (2,2 ml, 13,7 mmol) kezeltük, és nitrogénatmoszférában szobahõmérsékleten fél óra hosszat kevertük. Az oldatot –78 °C¹ra lehûtöttük, és trifluor-ecetsavat (3 ml) adtunk hozzá. A reakcióelegyet hagytuk szobahõmérsékletre melegedni, és egy éjszakán át kevertük. Az elegyet szárazra pároltuk, és toluollal együtt kétszer bepároltuk. A kapott maradékot SCX¹2 patronon (20 g) tisztítottuk metanollal, majd 2 M metanolos ammóniaoldattal eluáltuk, így sárga sûrû olajat kaptunk, amelyet 2 M éteres sósavval kezeltünk, bepároltuk, így a cím szerinti vegyületet kaptuk (886 mg), amely kevés 4¹(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)-1,2,3,6-tetrahidropiridindikloridot tartalmazott, így ennek a keveréknek egy aliquotját (0,54 g) etanolban (15 ml) szobahõmérsékleten hidrogéneztük 10%¹os szénhordozós palládium (0,5 g) alkalmazásával atmoszferikus nyomáson 2 óra hosszat. A katalizátort Celiten leszûrtük, etanollal mostuk, és a szûrletet szárazra pároltuk, így a cím szerinti vegyületet kaptuk (448 mg). LCMS RT=1,77 min, ES+ve m/z 331 (M+H)+. 5. intermedier 4-[(1E)-3-(Metil-oxi)-3-oxo-1-propen-1¹il]-1naftalinkarbonsav a) 4¹Bróm-1-naftalinkarbonsav (amely a következõ irodalmi helyen ismertetett módon állítható elõ: Can. J. Chem. 1981, 59, 2629–41) (100 mg, 0,4 mmol), trietilamin (0,42 ml, 3 mmol), palládium-acetát (12 mg, 0,04 mmol), trifenil-foszfin (13 mg, 0,04 mmol) és metilakrilát (1,19 ml, 0,11 mmol) vízmentes DMF-fel (8 ml) készült elegyét nitrogénatmoszférában 100 °C¹on 4 óra hosszat hevítettük. Az elegyet hagytuk szobahõmérsékletre lehûlni, csökkentett nyomáson szárazra pároltuk, és amino-propil-tölteten tisztítottuk, metanollal, majd 4 M dioxános sósavval, és azután 2 M metanolos ammóniával eluáltuk. A metanolos ammóniafrakciókat egyesítettük, a kinyert maradékot DCM és víz között megosztottuk, a DCM¹es fázisokat egyesítettük, magnézium-szulfát felett szárítottuk és bepároltuk, így a cím szerinti vegyületet kaptuk (99 mg, 97%). LCMS RT=3,25 min, ES–ve m/z 255 (M–H). b) 4¹Bróm-1-naftalinkarbonsav (9,42 g), trietil-amin (25 ml), palládium-acetát (0,85 g), trifenil-foszfin (0,98 g) és metil-akrilát (9,68 g) vízmentes DMF-fel (95 ml) készült elegyét nitrogénatmoszférában 1 óra hosszat 100 °C¹on hevítettük. Az elegyet hagytuk szobahõmérsékletre lehûlni, Celiten leszûrtük, és dietiléter/víz elegyével mostuk. A szûrletet éterrel, majd etilacetáttal extraháltuk. A vizes fázist kb. pH=1 értékre savanyítottuk 2 M vizes sósavval. A szilárd komponenst leszûrtük, vízzel mostuk és vákuumban 40 °C¹on szárítottuk, így a cím szerinti vegyületet kaptuk (8,2 g).
2
6. intermedier 4-[3¹(Metil-oxi)-3-oxo-propil]-1-naftalinkarbonsav a) 4¹[(1E)-3-(Metil-oxi)-3-oxo-1-propen-1¹il]-1-naftalinkarbonsavat (amelyet például az 5. intermedier sze5 rint állítottunk elõ) (1,73 g, 5,09 mmol) szénhordozós palládium fölött (10 tömeg%¹os, 350 mg) etanolban (50 ml) 4 óra hosszat hidrogéneztünk. A katalizátort Celiten végzett szûréssel eltávolítottuk, és a maradékot friss katalizátorral (350 mg) egy éjszakán át tovább hid10 rogéneztük. Az elegyet Celiten leszûrtük és bepároltuk, így a cím szerinti vegyületet kaptuk. b) 4¹[(1E)-3-(Metil-oxi)-3-oxo-1-propen-1¹il]-1-naftalinkarbonsav (amelyet például az 5. intermedier szerint állítottunk elõ) (4 g, 5,09 mmol) 500 ml etanollal készült 15 elegyét szénhordozós palládium fölött (10 tömeg%¹os, 1 g) kb. 2 óra hosszat hidrogéneztük. A katalizátort Celiten történõ szûréssel eltávolítottuk, az oldószert ledesztilláltuk, és a kapott maradékot egy éjszakán át vákuumban tartottuk, így a cím szerinti vegyületet kaptuk 20 (3,8 g). ES+ve m/z 258 (M+H)+. 7. intermedier Metil-3-(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1-piperidinil)propil]-oxi}-fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1naftalenil)-propanoát 25 4-[3¹(Metil-oxi)-3-oxo-propil]-1-naftalinkarbonsav (például ahogy a 6. intermedier esetén elõállítottuk) (0,197 g, 0,76 mmol) vízmentes DMF-fel (2 ml) készült oldatát HBTU-val (0,29 g 0,77 mmol), diizopropil-etil30 aminnal (0,6 ml, 3,82 mmol) kezeltük, az elegyet szobahõmérsékleten 20 percig kevertük, majd hozzáadtunk 3,3-dimetil-1-(3¹{[4¹(4¹piperidinil)-fenil]-oxi}-propil)piperidin-dihidrokloridot (például amint a 4. intermedier esetén elõállítottuk) (250 mg, 0,63 mmol), és az ele35 gyet szobahõmérsékleten 4 óra hosszat kevertük. Az elegyet szárazra pároltuk és SCX¹2 patronon (5 g) tisztítottuk, metanollal, majd 2 M metanolos ammóniaoldattal eluáltuk, így a cím szerinti vegyületet kaptuk (238 mg). LCMS RT=2,79 min, ES+ve m/z 571. 40 1. példa 3-(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-Dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)propánsav, hangyasav (1:1) 45
50
Metil-3-(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)-pro55 panoát (például ahogyan a 7. intermedier esetén elõállítottuk) (238 mg, 0,42 mmol) és kálium-hidroxid (117 mg, 2,08 mmol) metanollal (15 ml) és vízzel (1 ml) készült elegyét kb. 2 óra hosszat refluxáltuk, majd szobahõmérsékletre lehûtöttük, bepároltuk, és a maradé60 kot tömegirányított autopreparatív HPLC útján tisztítot15
1
HU 007 567 T2
tuk, így a cím szerinti vegyületet kaptuk (60 mg). LCMS RT=2,73 min, ES+ve m/z 557 (M+H)+. 1H–NMR d (250 MHz; DMSO-d , 120 °C) 8,19 (1H, s), 6 8,18–8,12 (1H, m), 7,89–7,82 (1H, m), 7,64–7,54 (2H, m), 7,44 (1H, d, J=7,5 Hz), 7,37 (1H, d, J=7,5 Hz), 7,18–7,12 (2H, m), 6,89–6,82 (2H, m), 4,02 (2H, t, J=6,5 Hz), 3,38 (2H, t, J=7,5 Hz), 3,10–2,97 (2H, m), 2,84–2,73 (1H, m), 2,69 (2H, t, J=7,5 Hz), 2,38 (2H, t, J=7,0 Hz), 2,34–2,27 (2H,
ahol Bn jelentése benzil; BOC jelentése terc-butoxi-karbonil.
2
m), 2,03 (2H, s), 1,90–1,74 (4H, m), 1,66–1,48 (4H, m), 1,23–1,17 (2H, m), 0,92 (6H, s).
5
60
16
2. példa 3-(4¹{[4¹(4¹{[3,3-Dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)propánsav, szabad bázis A vegyület a következõ reakcióvázlatokon bemutatott módon állítható elõ:
1
HU 007 567 T2
8. intermedier (0. lépés) 1,4-Dibróm-naftalin Bróm (120,9 ml, 3 ekv.) kloroformmal (400 ml) készült oldatát 6 óra alatt és 0–10 °C hõmérsékleten hozzáadjuk naftalin (100 g) kloroformmal (200 ml) és DMF-fel (19 ml) készült oldatához. A reakcióelegyet 0–30 °C közötti (például 20–30 °C) hõmérsékleten 24 óráig terjedõ ideig keverjük, majd kloroformot (100 ml) adunk hozzá. A reakcióelegyet vizes nátrium-biszulfit-oldattal (1×600 ml), majd 5%¹os vizes nátrium-bikarbonát-oldattal (1×300 ml), azután vízzel (300 ml) mossuk, majd bepároljuk. A maradékot metanolból (2600 ml) 65–70 °C¹ra történõ melegítéssel, majd 3¹4 óra hosszat 20–30 °C¹on történõ hûtéssel kristályosítjuk. A terméket leszûrjük és vákuumban 50–55 °C¹on szárítjuk (száraz tömeg 117 g). 9. intermedier (1. lépés) 4-Bróm-1-naftalinkarbonsav 1,4-Dibróm-naftalin (100 g) THF-fel (500 ml) készült oldatát hozzáadjuk magnézium (8,49 g) nyomokban jód THF-fel (200 ml) készült elegyéhez 2 óra alatt, majd 65–75 °C¹on melegítjük 7 óráig terjedõ ideig (tipikusan 3¹4 óra hosszat), hogy Grignard-oldatot kapjunk. Az oldatot 0–10 °C¹ra lehûtjük, és 10–16 óra hosszat szén-dioxidot vezetünk át az oldaton. Lassan vizet (100 ml) adunk hozzá, és miután kb. 30 percig 0–10 °C¹on kevertük, sósavval megsavanyítjuk (tipikusan pH=2–3 érték). A THF¹es fázist elválasztjuk és bepároljuk. A maradékot vizes nátrium-karbonáthoz (20%¹os, 500 ml) adjuk, és toluollal (2×200 ml) mossuk. A vizes oldatot sósavval kezeljük (tipikusan pH=2–3). A terméket leszûrjük, vízzel mossuk, vákuumban kb. 90–100 °C¹on 12 óra hosszat szárítjuk (száraz tömeg 60 g). 10. intermedier (2. lépés) 4-{(1E)-3-Oxo-3-[(fenil-metil)-oxi]-1-propen-1¹il}-1naftalinkarbonsav 4-Bróm-1-naftalinkarbonsav (100 g), benzil-akrilát (96,8 g), trifenil-foszfin (10,2 g), palládium(II)-acetát (2 g), trietil-amin (258 ml) és DMF (600 ml) elegyét 4–12 óra (tipikusan 10–12 óra) hosszat 90–100 °C¹on melegítjük. Két további palládium(II)-acetát-részletet (20 g) adunk hozzá 4 órás idõközönként a keverés közben. Az elegyet aktív szénnel (3×15 g) kezeljük 50–80 °C¹on (tipikusan 70–80 °C), és minden adag után 40–45 °C¹on leszûrjük. A DMF¹et 80–90 °C¹on vákuumban ledesztilláljuk, és a maradékot 25–35 °C¹ra lehûtjük. Diklór-metánt (100 ml) és vizet (100 ml) adunk a maradékhoz, és az elegyet koncentrált sósavval megsavanyítjuk, és 20–35 °C¹on kb. 30 percig keverjük. Az elegyet leszûrjük, és a szilárd terméket szárítjuk. A maradékot DMF (600 ml) és víz (400 ml) elegyében 90–100 °C¹on feloldjuk, és 1–1,5 óra hosszat keverjük. Az oldatot 80–85 °C¹on leszûrjük, 20–35 °C¹ra lehûtjük és kb. 2 óra hosszat keverjük. A terméket leszûrjük és szárítjuk (száraz tömeg 43 g).
2
11. intermedier (3. lépés) 3,3-Dimetil-1-(fenil-metil)-2,6-piperidindion Dimetil-glutársav (250 g) xilollal (1,87 l) készült oldatát p¹toluolszulfonsavval (5,9 g) kezeljük és refluxál5 juk. Kb. 2 óra alatt hozzáadjuk benzil-amin (165,5 g) xilollal (6 ml) készült oldatát, és a refluxálást 24 óra hosszat folytatjuk, majd a vizet azeotróposan eltávolítjuk. Az elegyet lehûtjük, az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, így a kívánt terméket kapjuk 10 (száraz tömeg 321 g).
15
20
25
30
35
40
45
50
55
12. intermedier (4. lépés) 3,3-Dimetil-1-(fenil-metil)-piperidin 3,3-Dimetil-1-(fenil-metil)-2,6-piperidindion (200 g) THF-fel (400 ml) készült oldatát 1–4 óra (például 1¹2 óra) alatt –5 és +5 °C közötti hõmérsékleten hozzáadjuk lítium-alumínium-hidrid (68 g) THF-fel (2 l) készült oldatához. Az elegyet ezután kb. 1¹2 óra hosszat 20–35 °C¹on melegítjük, majd 24–30 óra hosszat refluxáltatjuk. Az elegyet ezután –5 és +5 °C közötti hõmérsékletre lehûtjük, lassan etil-acetátot (280 ml), majd vizes nátrium-szulfát-oldatot (257 g vízben, 1,4 l) és további etil-acetátot (1 l) adunk hozzá. Az elegyet kb. 1 óra hosszat 25–35 °C¹on keverjük. A szerves réteget Hyflow-ágyon átszûrjük, etil-acetáttal (2×2 l) mossuk. A szûrletrétegeket egyesítjük, majd konyhasóoldattal (1 l) mossuk és bepároljuk, így a terméket kapjuk. A terméket oszlopkromatográfiávan tovább tisztítjuk, petroléter és etil-acetát eleggyel eluáljuk, vagy pedig frakcionált desztillációval tisztítjuk (száraz tömeg 105 g). 13. intermedier (5. lépés) 3,3-Dimetil-piperidin 1-Klór-etil-klór-formát (94,6 g) diklór-metánnal (560 ml) készült oldatához 0–15 °C¹on (tipikusan 0–5 °C¹on) hozzáadunk 3,3-dimetil-1-(fenil-metil)-piperidint (112 g) 15 perc alatt, és a reakcióelegyet kb. 1 óra hosszat keverjük, miközben hagyjuk 20–30 °C¹ra melegedni. A reakcióelegyet 2–20 óra hosszat (például 2 óra hosszat) refluxáltatjuk, majd az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékhoz 5–30 °C¹on (tipikusan 20–30 °C¹on) metanolt (560 ml) adunk, majd az elegyet 3–20 óra hosszat (például 3¹4 óra hosszat) refluxáltatjuk, majd 5–30 °C¹ra lehûtjük és bepároljuk. Dietil-étert (400 ml) és izopropanolt (20 ml) adunk hozzá, majd az elegyet 30 perc–2 óra hosszat 25–35 °C¹on keverjük. A szilárd anyagot leszûrjük, dietil-éterrel (200 ml) mossuk. A szilárd anyagot vízben (336 ml) és dietil-éterben (560 ml) feloldjuk, majd 20–30 °C¹on 10 M nátrium-hidroxidot (200 ml) adunk hozzá. A rétegeket elválasztjuk, és a vizes réteget dietil-éterrel (560 ml) extraháljuk. Az egyesített éteres oldatokat bepároljuk, és a terméket frakcionált desztillációval tisztítjuk (száraz tömeg 41 g).
1. intermedier (6. lépés) 1-[(3¹Klór-propil)-oxi]-4-jód-benzol 4-Jód-fenol (250 g), kálium-karbonát (313,6 g) és 60 2¹butanon (1500 ml) elegyét 15–20 percig keverjük. 17
1
HU 007 567 T2
25–30 °C¹on 10 perc alatt hozzáadunk 1¹bróm-klórpropánt (357,71 g). Miután további 10 percig kevertük, a reakciótömeget 20–24 óra hosszat refluxáljuk (kb. 80–85 °C). Miután 25–30 °C¹ra lehûtöttük, az elegyet szûrjük, a szûrõpogácsát 2¹butanonnal (750 ml) mossuk. A szûrletet csökkentett nyomáson 50–60 °C¹on bepároljuk. Etil-acetátot (3740 ml) adunk hozzá, és 10–20 percig keverjük, hogy tiszta oldatot kapjunk. Ezt 2 N nátrium-hidroxid-oldattal (1250 ml), vízzel (2500 ml) és vizes nátrium-klorid-oldattal (2500 ml) mossuk, majd nátrium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert csökkentett nyomáson 50–60 °C¹on bepároljuk. n¹Heptánt (250 ml) adunk hozzá, és kb. 20 percig 25–30 °C¹on keverjük. Az oldatot ezután –5 és –10 °C közé lehûtjük, és kb. 30 percig keverjük. A szilárd részt leszûrjük, lehûtött n¹heptánnal (125 ml, 0–5 °C) mossuk, és a szilárd komponenst hagyjuk megszáradni. Második adag elválasztása Az egyesített szûrleteket és mosófolyadékokat bepároljuk, és n¹heptánt (70 ml) adunk hozzá, és az elegyet kb. 20 percig 25–30 °C¹on keverjük. Az oldatot –5 és –10 °C közé lehûtjük, kb. 35 percig keverjük, majd a szilárd részt leszûrjük, és lehûtött n¹heptánnal (30 ml, 0–5 °C) mossuk. A két rész termékét 35–40 °C¹on vákuumban 6–10 óra hosszat szárítjuk, így a cím szerinti vegyületet kapjuk (285 g). 2. intermedier (7. lépés) 1-{3¹[(4¹Jód-fenil)-oxi]-propil}-3,3-dimetilpiperidin 1-[(3¹Klór-propil)-oxi]-4-jód-benzol (100 g) és acetonitril (600 ml) elegyét kb. 5 percig 25–35 °C¹on keverjük, majd kálium-karbonátot (93,07 g), azután 3,3dimetil-piperidint (49,53 g) adunk hozzá kb. 10 perc alatt. Hozzáadunk kálium-jodidot (2,24 g), majd az elegyet kb. 15 percig keverjük, azután 22–24 óra hosszat 78–82 °C¹on melegítjük. A reakcióelegyet 25–35 °C¹ra lehûtjük, és a szilárd maradékot leszûrjük, csökkentett nyomáson 50–60 °C¹on bepároljuk, így sûrû folyadékot kapunk, amelyet n¹heptánnal (100 ml) kb. 20 percig 25–30 °C¹on keverünk. Az oldatot ezután –5 °C és 10 °C közötti hõmérsékletre lehûtjük, és kb. 30 percig keverjük. A szilárd részt leszûrjük, lehûtött n¹heptánnal (50 ml, 0–5 °C) mossuk, majd vákuumban 6–10 óra hosszat 35–40 °C¹on szárítjuk, így a cím szerinti terméket kapjuk (97 g). Második adag izolálása Az egyesített szûrletet és mosófolyadékot bepároljuk, sûrû szirupot kapunk, n¹heptánt (50 ml) adunk hozzá, és kb. 20 percig 25–30 °C¹on keverjük. Az oldatot –5 °C és –10 °C közötti hõmérsékletre lehûtjük, kb. 40 percig keverjük, majd a szilárd részt leszûrjük, és lehûtött n¹heptánnal (40 ml, 0–5 °C) mossuk. A szilárd részt 35–40 °C¹on vákuumban 6–10 óra hosszat szárítjuk, így a cím szerinti vegyületet kapjuk. A cím szerinti vegyület teljes száraz tömege (az 1. és 2. adagból) 92,1 g.
2
3. intermedier (8. lépés) 1,1-Dimetil-etil-4-(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1-piperidinil)propil]-oxi}-fenil)-4-hidroxi-1-piperidinkarboxilát 1-{3¹[(4¹Jód-fenil)-oxi]-propil}-3,3-dimetil-piperidin 5 (25 g) THF-fel (125 ml) készült oldatát kb. 15 percig keverjük, majd 0–5 °C¹ra lehûtjük. Izopropil-magnéziumklorid-oldatot (70,5 ml, 1,9 M) adunk hozzá 0–5 °C¹on kb. 40 perc alatt, majd az elegyet 0–5 °C¹on 2¹3 óra hosszat keverjük. Ezután az elegyet –78 és –80 °C kö10 zötti hõmérsékletre lehûtjük, és N¹Boc-piperidinon (16 g) THF-fel (125 ml) készült elõre lehûtött (–20 és –30 °C közé lehûtött) oldatát adjuk hozzá kb. 1¹2 óra alatt, majd a reakcióelegyet kb. 1,5 óra hosszat –78 °C és –80 °C közötti hõmérsékleten keverjük. A reakció15 elegyet hagyjuk 25–30 °C¹ra felmelegedni, majd 23–24 óra hosszat keverjük. Telített ammónium-kloridoldatot (375 ml) adunk hozzá 25–30 °C¹on, majd etilacetátot (500 ml) adunk hozzá, és az elegyet kb. 50 percig keverjük. A vizes réteget etil-acetáttal 20 (250 ml) extraháljuk. Az egyesített szerves rétegeket vízzel (375 ml) mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk, így a nyers cím szerinti terméket kapjuk (30,3 g). 25
30
35
40
45
14. intermedier (9. lépés) 4-(4¹{[3¹(3,3-Dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)1‚2,3,6-tetrahidropiridin Nyers 1,1-dimetil-etil-4-(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)-4-hidroxi-1-piperidinkarboxilát (100 g) 95%¹os etanollal (500 ml) készült elegyét 5–10 °C¹ra lehûtjük, és 5–10 °C¹on kb. 45 perc alatt koncentrált sósavat (300 ml) adunk hozzá, majd kb. 15 percig keverjük. Az elegyet ezután kb. 6 óra hosszat refluxáltatjuk (kb. 80–85 °C¹on). Az elegyet csökkentett nyomáson 50–60 °C¹on bepároljuk, majd vizet (500 ml) adunk hozzá. Ezután az elegyet 5–10 °C¹ra lehûtjük, pH¹ját 2 N nátrium-hidroxiddal 5–10 °C¹on pH=10–12 értékre állítjuk be. Az elegyet 25–35 °C¹ra melegítjük, és etil-acetáttal (500 ml, majd 2×200 ml) extraháljuk. Az egyesített etil-acetátos rétegeket vízzel (200 ml), majd 10%¹os vizes nátrium-klorid-oldattal (200 ml) mossuk. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot oszlopkromatográfiával (100–200 mesh szilikagél) tisztítjuk, metanol/DCM 0–70% lineáris gradiensének alkalmazásával, így a cím szerinti vegyületet kapjuk (21,7 g).
15. intermedier (10. lépés) Fenil-metil-(2E)-3-(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)-3,6-dihidro-1(2H)50 piridinil]-karbonil}-1-naftalenil)-2-propenoát 4-{(1E)-3-oxo-3-[(fenil-metil)-oxi]-1-propen-1¹il}-1naftalinkarbonsav (63,3 g) etil-acetáttal (570 ml) készült elegyét 25–35 °C¹on 10–15 percig keverjük. Tri55 etil-amint (73,6 g) adunk hozzá kb. 10 perc alatt 25–35 °C¹on, majd TBTU¹t (61,2 g) kb. 5 perc alatt 25–35 °C¹on. Az elegyet kb. 35 percig keverjük, majd 0–10 °C¹ra lehûtjük. 4¹(4¹{[3¹(3,3-Dimetil-1-piperidinil)propil]-oxi}-fenil)-1,2,3,6-tetrahidropiridin (57 g) etil60 acetáttal (570 ml) készült oldatát kb. 15 perc alatt 18
1
HU 007 567 T2
0–10 °C¹on adjuk hozzá, és kb. 15 percig keverjük. A hõmérsékletet lassan 25–35 °C¹ra emeljük, majd 2,5–3,5 óra hosszat keverjük. Etil-acetátot (570 ml) és telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot (570 ml) adunk hozzá, és kb. 70 percig 25–35 °C¹on keverjük. A vizes fázist elválasztjuk, és az etil-acetátos fázist vízzel (570 ml) és vizes nátrium-klorid-oldattal (570 ml) mossuk. A szerves réteget csökkentett nyomáson kb. 55 °C alatti hõmérsékleten bepároljuk, így sûrû folyadékot kapunk. Acetont (114 ml) adunk hozzá, és az oldatot 25–35 °C¹ra lehûtjük és kb. 20 percig keverjük. Ezután lassan n¹heptánt (114 ml) adunk hozzá, és az elegyet 0–5 °C¹ra lehûtjük, és kb. 60 percig keverjük, a szilárd részt leszûrjük, lehûtött n¹heptánnal (57 ml) mossuk. A szilárd részt vákuumban 35–40 °C¹on szárítjuk, így a cím szerinti vegyületet kapjuk (47 g). 2. példa (11. lépés) 3-(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-Dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)propánsav, szabad bázis Fenil-metil-(2E)-3-(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)-3,6-dihidro-1(2H)-piridinil]karbonil}-1-naftalenil)-2-propenoát (47 g) metanollal (705 ml) készült oldatát bemérjük egy hidrogénezõlombikba. 10%¹os szénhordozós palládiumot (11,75 g, 50% nedvességtartalom) adunk hozzá, és az elegyet 40–45 °C¹ra melegítjük 60–70 psi hidrogénnyomáson, és kb. 2¹3 óra hosszat rázatjuk. Ezután a reakcióelegyet 25–30 °C¹ra lehûtjük, és Celiten leszûrjük, metanollal (235 ml) mossuk. A szûrletet vákuumban kb. 60 °C alatti hõmérsékleten bepároljuk, így a cím szerinti terméket kapjuk (37,2 g). Az NMR elemzés igazolja, hogy a termék a cím szerinti vegyület.
A magot a következõképpen állítottuk elõ: A szabad bázist (300 mg) melegítés közben feloldottuk izopropanolban (3,3 ml). Koncentrált sósavat (37%, 0,0465 ml, 1,05 ekv.) adtunk a szabad bázis oldatához környezeti 5 hõmérsékleten. A reakcióelegyet egy héten át 0–40 °C hõmérsékletcikluson hagytuk. A fehér szilárd anyagot elválasztottuk, izopropanollal mostuk, és kb. 2 óra hosszat levegõn szárítottuk, majd vákuum-szárítószekrényben 40 °C¹on egy éjszakán át szárítottuk (tömeg 10 137 mg). 3-(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-Dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)-propánsavhidroklorid (3. példa) 1. ábrán bemutatott reprezentatív XRPD-mintázata. A csúcsszövegeket az alábbi táblázatban foglaltuk 15 össze.
20
25
30
35 3. példa 3-(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-Dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)propánsav-hidrokloridsó 3-(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-Dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)-propánsavat (321,2 g) hozzáadtunk 5–10 perc alatt izopropanolhoz (1,93 l) nitrogénatmoszférában 30–35 °C¹on, és kb. 300–400 fordulat/perc sebességgel kevertük. További izopropanolt (1,61 l) adtunk hozzá, és az elegyet 65–70 °C¹ra melegítettük, hogy feloldódjon, az oldatot azután 40–45 °C¹ra lehûtöttük, és kb. 300 fordulat/perc sebességgel kevertük. Kb. 1 óra alatt koncentrált sósavat (50 ml) adtunk hozzá, és kb. 40 perc után autentikus 3¹(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)-propánsavhidrokloridsó-magot (1,6 g) adtunk hozzá izopropanolos (kb. 10–12 ml) zagy formájában. Az elegyet ezután kb. 15 °C¹ra kb. 4 óra alatt lehûtöttük, az elegyet ezután ezen a hõmérsékleten egy éjszakán át kevertük. A szuszpenziót leszûrtük, a szilárd részt izopropanollal (1,2 l és 0,6 l) mostuk, majd a szilárd részt kb. 4 óra hosszat szárazra szívattuk, majd vákuumban 21 óra hosszat 50–60 °C¹on szárítottuk, így a cím szerinti vegyületet kaptuk (száraz tömeg 236 g).
2
40
2q/º
d-távolság/A
2,2
39,7
4,2
20,8
6,3
14,0
8,4
10,5
10,5
8,4
12,6
7,0
15,5
5,7
16,0
5,5
17,0
5,2
18,1
4,9
18,4
4,8
18,9
4,7
20,9
4,2
22,4
4,0
25,6
3,5
25,9
3,4
26,8
3,3
[3¹(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-Dimetil-1-piperidinil)-propil]oxi}-fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)-propánsav-hidrokloridsó (3. példa) 2. ábrán bemutatott repre45 zentatív DSC-termogramja, kb. 164 °C olvadásponttal. Biológiai adatok A találmány szerinti vegyületek in vitro és/vagy in vivo biológiai aktivitásra nézve tesztelhetõk, így például 50 a következõ vagy ezekhez hasonló módszerekkel. H1 receptor sejtvonal képzése és FLIP vizsgálati elõírás 1. Hisztamin H1 receptor sejtvonal képzése A humán H1 receptor a szakirodalomban leírt is55 mert eljárásokkal klónozható [Biochem. Biophys. Res. Commun., 201(2):894 (1994)]. A humán H1 receptort stabilan expresszáló kínai hörcsög petefészek (CHO) sejtek a szakirodalomban leírt ismert eljárásokkal létre60 hozhatók [Br. J. Pharmacol., 117(6):1071 (1996)]. 19
1
HU 007 567 T2
Hisztamin H1 funkcionális antagonista vizsgálat: a funkcionális pKi értékek meghatározása A hisztamin H1 sejtvonalat bevonattal el nem látott, fekete falú, világos fenekû 384 mérõhelyes szövettenyésztõ lemezekre szélesztjük, 10% dializált borjúembrió-szérummal (Gibco/Invitrogen katalógusszám: 12480–021) és 2 mM L¹glutaminnal kiegészített alfa minimál esszenciális tápközegben (Gibco/Invitrogen, katalógusszám: 22561–021), és egy éjszakán át 5% CO2, 37 °C körülmények között tartjuk. A mérõhelyekrõl a tápközeg fölöslegét eltávolítjuk úgy, hogy 10 ml maradjon. Minden mérõhelyre 30 ml töltõfestéket [250 mM Brilliant Black, 2 mM Fluo¹4 Tyrodes-puffer+probenecid segítségével hígítva (145 mM NaCl, 2,5 mM KCl, 10 mM HEPES, 10 mM D¹glükóz, 1,2 mM MgCl2, 1,5 mM CaCl2, 2,5 mM probenecid, pH 1,0 M NaOH-dal 7,40 értékre állítva)] adagolunk, és a lemezeket 60 percig 5% CO2, 37 °C körülmények között inkubáljuk. Az egyes mérõhelyekre 10 ml, Tyrodes-puffer+probenecid segítségével a kellõ koncentrációra hígított tesztvegyületet (vagy kontrollként 10 ml Tyrodes-puffert+probenecidet) adagolunk, és a lemezt 30 percig 5% CO2, 37 °C körülmények között inkubáljuk. A lemezeket ezután egy FLIPR(R) készülékbe (Moleculad devices, UK) helyezzük, a sejtfluoreszcencia (lex=488 nm, lEM=540 nm) Sulivan és munkatársai által [Lambert DG (szerk.), Kalcium Signaling Protocols, címû szakkönyvben New Jersey: Humana Press, 1999, 125–136] ismertetett módon történõ megfigyelésére, 10 ml hisztamin olyan koncentrációban történõ adagolása elõtt és után, amely a hisztamin EC80 végsõ vizsgálati koncentrációját eredményezi. A funkcionális antagonizmust a fluoreszcencia hisztamin által indukált fokozódásának elnyomása jelzi, amit a FLIPR(R) rendszerrel (Moleculad devices, UK) mérünk. A koncentráció-hatás görbék segítségével, standard farmakológiai matematikai elemzéssel, meghatározzuk a funkcionális affinitást.
kontrollként 10 ml Tyrodes-puffert+probenecidet) adagolunk, és a lemezt 30 percig 5% CO2, 37 °C körülmények között inkubáljuk. A lemezeket ezután egy FLIPR(R) készülékbe (Mo5 leculad devices, UK) helyezzük, a sejtfluoreszcencia (lex=488 nm, lEM=540 nm) Sulivan és munkatársai által [Lambert DG (szerk.), Kalcium Signaling Protocols, címû szakkönyvben New Jersey: Humana Press, 1999, 125–136] ismertetett módon történõ megfigyelésére, 10 50 ml hisztamin 1 mM–0,1 nM koncentrációban történõ adagolása elõtt és után. A kapott koncentráció-válaszreakció görbéket nemlineáris regresszióval elemezzük, egy standard négyparaméteres logisztikus egyenlet alkalmazásával a hisztamin EC50 értékének meghatáro15 zására, amely a hisztamin azon koncentrációja, amennyi a hisztaminra adott maximális válaszreakcióhoz képest 50%¹os válaszreakció kiváltásához szükséges. Az antagonista pA2 számítása esetén a következõ standard egyenletet használjuk: pA2=log(DR–1)log[B], 20 ahol DR=dózisarány, amelyet EC50antagonista-kezelt/EC50kontroll formájában definiálunk, és [B]=az antagonista koncentrációja.
25
30
35
40 Hisztamin H1 funkcionális antagonista vizsgálat: antagonista pA2 meghatározása A hisztamin H1 receptort expresszáló CHO sejteket bevonattal el nem látott, fekete falú, világos fenekû 96 mérõhelyes szövettenyésztõ lemezekre szélesztjük a fent ismertetett módon. Egy éjszakán át történõ tenyésztés után az egyes mérõhelyekrõl a növesztõközeget eltávolítjuk, 200 ml foszfáttal pufferolt konyhasóoldattal (PBS) mosást végzünk, és 50 ml töltõfestékkel cseréljük ki [250 mM Brilliant Black, 1 mM Fluo¹4 Tyrodes-pufferrel+probenecid segítségével hígítva (145 mM NaCl, 2,5 mM KCl, 10 mM HEPES, 10 mM D¹glükóz, 1,2 mM MgCl2, 1,5 mM CaCl2, 2,5 mM probenecid, pH 1,0 M NaOHdal 7,40 értékre állítva)]. A sejteket 45 percig 37 °C¹on inkubáljuk. A töltõpuffert eltávolítjuk, és a sejteket a fenti módon mossuk, és minden mérõhelyre 90 ml Tyrodes-puffert+probenecidet mérünk be. Az egyes mérõhelyekre 10 ml, Tyrodes-puffer+probenecid segítségével a kellõ koncentrációra hígított tesztvegyületet (vagy
2
45
50
55
60 20
2. H3 receptor sejtvonal létrehozása, membránpreparátum és funkcionális GTPYS vizsgálati elõírás Hisztamin H3 receptor sejtvonal létrehozása A hisztamin H3 cDNS¹t a pCDNA3.1TOPO (InVitrogen) jelû hordozóvektorából izoláljuk, a plazmid DNS BamH1 és Not¹1 enzimekkel végzett restrikciós emésztésével, majd az ugyanazon enzimekkel emésztett pGene (InVitrogen) indukálható expressziós vektorba ligáljuk. A GeneSwitch™ rendszert (egy olyan rendszer, amelyben a transzgén expresszió indukáló hiányában ki van kapcsolva, és indukáló jelenlétében be van kapcsolva) az US–5 364 791; US–5 874 534; és US–5 935 934 számú iratokban ismertetett módon mûködtetjük. A ligált DNS¹t kompetens DH5a E. coli gazda baktériumsejtbe transzformáljuk, és 50 mg/ml koncentrációban szélesztjük Zeocin™¹t (antibiotikum, amely lehetõvé teszi az olyan sejtek szelekcióját, amelyek az sh. ble gént expresszálják, amely jelen van pGene és pSwitch plazmidokon) tartalmazó Luria Brothra (LB). Az újraligált plazmidot tartalmazó kolóniákat restrikciós elemzéssel azonosítjuk. Az emlõssejtekbe történõ transzfekcióhoz DNS¹t izolálunk a pGeneH3 plazmidot tartalmazó gazda baktérium 250 ml tenyészetébõl, és egy DNS-preparátumkészlet (Qiagen Midi-Prep) alkalmazásával izoláljuk a gyártó (Qiagen) utasításai szerint. 24 órával az alkalmazás elõtt, elõzõleg pSwitch szabályozó plazmiddal (InVitrogen) transzfektált CHO K1 sejtekkel T75 flakonokat oltunk be, 2×106 sejt mennyiségben, komplett közegben, amely 10 térfogat% dializált szarvasmarhaembrió-szérummal, L¹glutaminnal és hygromycinnel (100 mg/ml) kiegészített Hams F12 (GIBCOBRL, Life Technologies) közeget tartalmaz. A plazmid DNS¹t Lipofectamin plus alkalmazásával transzfektáljuk a sejtekbe, a gyártó (InVitrogen) utasításai szerint. 48 órával a transzfektálás után
1
HU 007 567 T2
a sejteket 500 mg/ml Zeocin™¹t tartalmazó komplett tápközegre helyezzük. A szelekció után 10–14 nappal 10 nM Mifepristont (InVitrogen) adunk a tápközeghez a receptor expressziójának indukálására. Az indukálás után 18 órával a sejteket etilén-diamin-tetraecetsav (EDTA, 1:5000, InVitrogen) alkalmazásával leoldjuk a flakonról, majd foszfáttal pufferolt konyhasóoldattal, pH=7,4, néhányszor mossuk, és Minimal Essential Mediumot (MEM) tartalmazó, fenolvörös nélküli, Earles-sókkal és 3% Foetal Clone II¹vel (Hyclone) kiegészített szortírozóközegben szuszpendáljuk. Körülbelül 1×107 sejtet vizsgálunk meg receptorexpresszióra nézve, a hisztamin H3 receptor N¹terminális doménje ellen termelt 4a nyúl poliklonális antitesttel végzett festéssel, jégen 60 percig inkubálva, majd a szortírozóközeggel kétszer mosva. A receptorhoz kötött antitestet úgy detektáljuk, hogy a sejteket 60 percig jégen inkubáljuk, Alexa 488 fluoreszcens markerrel (Molecular Probes) konjugált, kecske antinyúl antitesttel. Szortírozóközeggel végzett két további mosás után a sejteket 50 mm¹es Filcon™ (BD Biosciences) szûrõn szûrjük, majd egy Automatic Cell Deposition egységhez csatlakoztatott FACS Vantage SE Flow Cytometer segítségével elemezzük. A kontrollsejtek nem indukált, hasonlóképpen kezelt sejtek. A pozitívan festõdött sejteket egysejtként tároljuk 96 mérõhelyes lemezeken 500 mg/ml Zeocin™¹t tartalmazó komplett közegben, és hagyjuk kiterjedni az újabb, receptorexpresszióra nézve végzett, antitest- és ligandumkötési vizsgálatokkal végzett elemzés elõtt. A 3H3 klónt választjuk ki membránkészítéshez. Membránpreprátum tenyésztett sejtekbõl Az eljárás összes lépését 4 °C¹on, elõre lehûtött reagensekkel végezzük. A sejtüledéket 10¹szeres térfogatú homogenizálópufferben szuszpendáljuk [50 mM N¹2-hidroxi-etil-piperazin-N’-2-etánszulfonsav (HEPES), 1 mM etilén-diamin-tetraecetsav (EDTA), pH 7,4 KOHdal, kiegészítve 10–6 M leupeptinnel (acetil-leucil-leucilarginal; Sigma L2884), 25 mg/ml bacitracinnal (Sigma B0125), 1 mM fenil-metil-szulfonil-fluoriddal (PMSF) és 2×10–6 M pepstain A¹val (Sigma)]. A sejteket azután egy 1 literes Waring-keverõben 2×15 másodperces impulzusokkal homogenizáljuk, majd 500 g¹vel 20 percig centrifugáljuk. A felülúszót azután 48 000 g¹vel 30 percig centrifugáljuk. Az üledéket homogenizálópufferben (az eredeti sejtüledék négyszeres térfogatában) 5 másodpercig végzett vortexeléssel újraszuszpendáljuk, majd Dounce-homogenizátorban (10–15 ütéssel) homogenizáljuk. Ekkor a preparátumot-aliquotokat polipropilén kémcsövekbe osztjuk, és –80 °C¹on tároljuk.
2
(SPA) gyöngyöket membránnal (amelyet a fent ismertetett módon állítottunk elõ) keverünk, és vizsgálópufferrel [20 mM N-2-hidroxi-etil-piperazin-N’-2-etánszutfonsav (HEPES)+100 mM NaCl+10 mM MgCl2, pH 7,4 NaOH] 5 hígítjuk úgy, hogy 30 ml végsõ térfogatot kapjunk, amely mérõhelyenként 5 mg proteint, 0,25 mg gyöngyöt tartalmaz, 10 mM guanozin-5’-difoszfát (GDP) (Sigma, vizsgálópufferrel hígítva) végsõ vizsgáló koncentrációjával, szobahõmérsékleten egy hengerben 60 percig inkubáljuk; (c) 15 ml 0,38 nM [35S]GTPgS (Amersham; radiaok10 tivitás koncentrációja=37 MBq/ml; fajlagos aktivitás=1160 Ci/mmol), hisztamin (olyan koncentrációban, amennyi a hisztamin EC80-nak megfelelõ végsõ vizsgálati koncentrációját eredményezi). 2–6 óra múlva a lemezt 1500 fordulat/perc sebes15 séggel 5 percig centrifugáljuk, majd egy Viewlux számlálóban 613/55 szûrõ alkalmazásával lemezenként 5 percig számlálást végzünk. Az adatokat 4 paraméteres logisztikus egyenlettel elemezzük. Minimumként az 20 alapaktivitást, azaz a hisztamin nélküli mérõhely aktivitását alkalmazzuk.
25
30
35
40
45
50
In vivo gyulladásellenes csalánkiütés és bõrpír modell 500 g–1 kg testtömegû hím Dunkin–Hartley-tengerimalacoknak egy 1 ml¹es fecskendõ segítségével a szájüregbe (0,5 ml/kg po.), illetve egy szélsõ fülvénába (0,33 ml/kg iv.) tesztvegyületet adagolunk. A vegyületeket 5% DMSO/45% PEG200/50% víz eleggyel formuláljuk. 2 órával az orális vagy 15 perccel az intravénás adagolás után a tengerimalacokat izofluránnal (5%, 2¹3 l/perc O2) elaltatjuk, és egy szélsõ fülvénába 0,33 ml/kg iv. Evans-kék oldatot (2% konyhasóoldatban) adagolunk. Közvetlenül az Evans-kék adagolása után, és izoflurán hatása alatt az állatokat hasra fordítjuk, és hátuk egy területét leborotváljuk. A leborotvált háti területre intradermálisan hisztamint (10 mg/100 ml×4) és vivõanyagot (1×100 ml PBS) injektálunk. A hisztaminos provokáció után az állatokat hagyjuk magukhoz térni az altatásból, és 30 perccel késõbb pentobarbiton ip. túladagolásával megöljük õket. A hátbõrt óvatosan eltávolítjuk, és a csalánkiütéses (kékre színezõdött) területet a belsõ bõrfelület felõl, két merõleges átmérõ mérnöki tolómércével történõ felvételével megmérjük, és kiszámítjuk az átlagos sugarat. Ezt az értéket az egyes kiütések területének számolásához alkalmazzuk, és azután az egyes állatok esetén számoljuk az összes hisztaminnal indukált kiütés átlagértékét. Ha a vivõanyagos provokálással létrejött kiütésben Evans-kék látható, azt az állatot kizárjuk az adatsorból. A dózis-válaszreakció görbéket felvesszük az egyes tesztvegyületekhez, és az ID50 értékek meghatározhatók az egyes adagolási utakhoz (orális és intravénás).
Hisztamin H3 funkcionális antagonista vizsgálat Az egyes vizsgált vegyületek esetén egy szilárd, 384 mérõhelyes lemezre a következõket adagoljuk: 55 (a) 0,5 ml tesztvegyület a kellõ koncentrációra hígítva DMSO-val (vagy 0,5 ml DMSO kontrollként); CNS penetráció (b) 30 ml gyöngy/membrán/GDP keverék, amelyet (i) CNS penetráció boluszadagolással úgy készítünk, hogy Wheat Germ Agglutinin Polystyrene A vegyületeket intravénásan, 1 mg/kg névleges dóLeadSeeker® (WGA PS LS) scintillation proximity assay 60 zisban adagoljuk hím CD Sprague–Dawley-patkányok21
1
HU 007 567 T2
nak. A vegyületeket 5% DMSO/45% PEG200/50% víz eleggyel formuláljuk. Vérmintát veszünk idõszakos, izofluránnal történõ érzéstelenítés alatt 5 perccel az adagolás után, és az agyakat szintén eltávolítjuk az agyba való bejutás meghatározására. A vérmintákat közvetlenül heparinos csövekbe vesszük. A vérmintákat proteinkicsapással végzett elemzéshez készítjük, az agymintákat hatóanyag agyból történõ extrahálásához, homogenizálással, majd proteinkicsapással készítjük. Az eredeti hatóanyag vérben és agyextraktumokban levõ koncentrációját kvantitatív LC¹MS/MS elemzéssel határozzuk meg, vegyületspecifikus tömegátmenetek alkalmazásával. (ii) CNS penetráció konstans intravénás infúzió után A vegyületek feltöltõdózisát adjuk hím CD Sprague–Dawley-patkányoknak, 0,4 mg/kg névleges dózisban. A vegyületeket azután intravénás infúzióban 4 órán át 0,1 mg/kg/óra névleges dózisban adagoljuk. A vegyületeket 2% DMSO/30% PEG200/68% víz eleggyel formuláljuk. Sorozatos, illetve végsõ vérmintát veszünk az adagolás után 0,5, 1,5, 2,5, 3, 3,5 és 4 órával. A végsõ vérmintát izofluránnal végzett végsõ érzéstelenítésben vesszük, és az agyakat szintén kiemeljük az agyba történõ bejutás meghatározására. A vérmintákat közvetlenül heparinos csõbe vesszük. A vérmintákat proteinkicsapással végzett elemzéshez készítjük, az agymintákat hatóanyag agyból történõ extrahálásához, homogenizálással, majd proteinkicsapással készítjük. Az eredeti hatóanyag vérben és agyextraktumokban levõ koncentrációját kvantitatív LC¹MS/MS elemzéssel határozzuk meg, vegyületspecifikus tömegátmenetek alkalmazásával.
lános terv szerint úgy végezzük, hogy mindkét adagolási eseménynél ugyanazt a kutyát alkalmazzuk, és az adagolások 1 hét különbséggel történnek. A vegyületeket 5% DMSO/45% PEG200/50% víz eleggyel formu5 láljuk. Intravénás profilt úgy kapunk, hogy az adagolás után 0,083, 0,25, 0,5, 0,75, 1, 2, 4, 6 és 12 órával sorozatos, illetve végsõ vérmintát veszünk (némelyik vizsgálat esetén 24 órás mintát is vehetünk). Orális profilt úgy kapunk, hogy az adagolás után 0,25, 0,5, 0,75, 1, 10 2, 4, 6, 12 és 24 órával sorozatos, illetve végsõ vérmintát veszünk. A vérmintákat közvetlenül heparinos csövekbe vesszük. A vérmintákat proteinkicsapással készítjük, és kvantitatív LC¹MS/MS elemzésnek vetjük alá, vegyületspecifikus tömegátmenetek alkalmazásá15 val. A hatóanyagkoncentráció-profilokat nem szakaszolt PK analízis alkalmazásával hozzuk létre, a becsült felezési idõ, kitisztulás, eloszlás mértéke és orális biológiai hozzáférhetõség meghatározására. 20
25
30
35 Farmakokinetika patkányok esetén Hím CD Sprague–Dawley-patkányoknak adagolunk vegyületeket egyetlen intravénás vagy orális dózisban, 1 mg/kg, illetve 3 mg/kg névleges dózisban. A vegyületeket 5% DMSO/45% PEG200/50% víz eleggyel formuláljuk. Intravénás profilt úgy kapunk, hogy az adagolás után 0,083, 0,25, 0,5, 1, 2, 4 és 7 órával sorozatos, illetve végsõ vérmintát veszünk (némelyik vizsgálat esetén 12 és 24 órás mintát is vehetünk). Orális profilt úgy kapunk, hogy az adagolás után 0,25, 0,5, 1, 2, 4, 7 és 12 órával sorozatos, illetve végsõ vérmintát veszünk (némelyik vizsgálat esetén 24 és 30 órás mintát is vehetünk). A vérmintákat közvetlenül heparinos csövekbe vesszük. A vérmintákat proteinkicsapással készítjük, és kvantitatív LC¹MS/MS elemzésnek vetjük alá, vegyületspecifikus tömegátmenetek alkalmazásával. A hatóanyagkoncentráció-profilokat nem szakaszolt PK analízis alkalmazásával hozzuk létre, a becsült felezési idõ, kitisztulás, eloszlás mértéke és orális biológiai hozzáférhetõség meghatározására. Farmakokinetika kutyák esetén Hím Beagle kutyáknak adagolunk vegyületeket egyetlen intravénás vagy orális dózisban, 1 mg/kg, illetve 2 mg/kg névleges dózisban. A vizsgálatot egy álta-
2
40
Eredmények Ezekben és hasonló vizsgálatokban az 1. és 3. példa szerinti vegyület a következõket mutatta: (i) átlagos pKi (pKb) a H3¹nál az 1. példa esetén mintegy 7,4 és a 3. példa esetén 7,3; (ii) átlagos pKi (pKb) a H1¹nél az 1. példa esetén mintegy 7,8 és a 3. példa esetén 7,9; valamint a 3. példa esetén pA2 körülbelül 8,1; (iii) in vivo gyulladásellenes aktivitás (a csalánkiütés és bõrpír modellben) ID50 körülbelül 0,6 mg/kg iv. és körülbelül 2,8 mg/kg orálisan (3. példa); (iv) orális biológiai hozzáférhetõség patkány és kutya esetén (körülbelül 59% patkánynál, 1. példa; és 1. és 3. példa kombinált adatai körülbelül 60% kutyánál); (v) plazmából való kiürülés lassú a patkánynál és a kutyánál [1. példa felezési idõ patkánynál körülbelül 1–5 óra (iv. út); és az 1. és 3. példa kombinált adatai: felezési idõ mintegy 3 óra kutyánál]; (vi) CNS penetráció alacsony, 50 ng/gm értéknél kisebb (1. és 3. példa).
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 45
1. Valamely (I) képletû vegyület
50
(I) ahol a naftalingyûrû a 2¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹ vagy 8¹helyzetben R1 szubsztituenssel szubsztituált, és R1 jelentése –CH2CH2COOH vagy –CH=C(CH3)COOH; vagy ennek valamely sója. 60 55
22
1
HU 007 567 T2
2. Valamely az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol a naftalingyûrû a 2¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹ vagy 8¹helyzetben R1 szubsztituenssel szubsztituált, és R1 jelentése –CH2CH2COOH vagy ennek valamely sója. 3. Egy, az 1. igénypont szerinti vegyület, amely 3¹(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)-propánsav vagy ennek egy sója. 4. Valamely az 1–3. igénypontok bármelyike szerinti vegyület, ahol a vegyület gyógyszerészetileg elfogadható só formájában van. 5. Egy, az 1. igénypont szerinti vegyület, amely 3¹(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)-propánsav, ahol a vegyület hidrokloridsó formájában van. 6. Egy, a 3. igénypont szerinti vegyület szabad bázis formájában. 7. Valamely az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti vegyület vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sója terápiás alkalmazásra. 8. Egy vegyület a 7. igénypont szerinti terápiában való alkalmazásra, ahol a vegyület 3¹(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)-propánsav hidrokloridsó formájában. 9. Valamely vegyület vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója a 7. vagy 8. igénypont szerinti terápiában való alkalmazásra, ahol az alkalmazás gyulladásos és/vagy allergiás rendellenességek kezelése.
5
10
15
20
25
23
2
10. Valamely vegyület vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója a 9. igénypont szerinti alkalmazásra, ahol az alkalmazás allergiás nátha kezelése. 11. Kompozíció, amely valamely az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti vegyületet vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sóját tartalmazza, egy vagy több gyógyszerészetileg elfogadható vivõanyaggal és/vagy excipienssel. 12. Egy, a 11. igénypont szerinti kompozíció, amelyben a vegyület 3¹(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1naftalenil)-propánsav hidrokloridsó formájában. 13. Egy, a 11. vagy 12. igénypont szerinti kompozíció, amely orális adagoláshoz adaptált. 14. Kombináció, amely valamely az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti vegyületet vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sóját és egy vagy több más terápiás vegyületet tartalmaz. 15. Valamely az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti vegyületnek vagy gyógyszerészetileg elfogadható sójának alkalmazása gyulladásos és/vagy allergiás rendellenességek kezelésére vagy megelõzésére szolgáló gyógyszer elõállítására. 16. A 15. igénypont szerinti alkalmazás, amelyben a vegyület 3¹(4¹{[4¹(4¹{[3¹(3,3-dimetil-1-piperidinil)-propil]-oxi}-fenil)-1-piperidinil]-karbonil}-1-naftalenil)-propánkarbonsav hidrokloridsó formájában. 17. A 15. vagy 16. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a rendellenesség allergiás nátha.
HU 007 567 T2 Int. Cl.: C07D 401/12
24
HU 007 567 T2 Int. Cl.: C07D 401/12
25
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
