(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

!HU000007354T2! (19)

HU

(11) Lajstromszám:

E 007 354

(13)

T2

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal

EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:

(30) Elsõbbségi adatok: 20050751686 P 2005. 12. 19. 20060773812 P 2006. 02. 15. 20060612071 2006. 12. 18.

(73) Jogosult: Janssen Pharmaceutica, N. V., 2340 Beerse (BE)

US US US

(72) Feltalálók: SMITH-SWINTOSKY, Virginia L., Hatfield, PA 19440 (US); REITZ, Allen B., Lansdale, PA 19446 (US) (54)

HU 007 354 T2

A61K 31/352

(21) Magyar ügyszám: E 06 847800 (22) A bejelentés napja: 2006. 12. 19. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20060847800 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1973540 A1 2007. 07. 05. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1973540 B1 2009. 11. 11.

(2006.01) A61K 31/353 (2006.01) A61K 31/357 (2006.01) A61P 29/00 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 07075752 PCT/US 06/048539

(74) Képviselõ: dr. Kiss Ildikó, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest

Benzokondenzált heterociklusos szulfamidszármazékok alkalmazása fájdalom kezelésére

A leírás terjedelme 30 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

1

HU 007 354 T2

Kereszthivatkozás rokon bejelentésekre Ebben a bejelentésben jogot formálunk az US 60/751686 számon 2005. december 19¹én benyújtott és US 60/773812 számon 2006. február 15¹én benyújtott ideiglenes bejelentésekbõl származó elõnyre. A találmány területe A jelen találmány benzolkondenzált heterociklusos szulfamidszármazékok akut, krónikus, gyulladásos és/vagy neuropátiás fájdalom kezelésére való alkalmazására vonatkozik. A találmány háttere A fájdalom általános definíció szerint tényleges vagy potenciális szövetkárosodással kapcsolatos kellemetlen érzékelési és érzelmi tapasztalás [Wileman L., Advances in pain management, Scrip Report, (2000)]. Az akut fájdalom egy fiziológiás válasz egy káros kémiai, termális vagy mechanikai ingerre, amely mûtéttel, traumával vagy akut betegséggel kapcsolatos lehet. A fenti állapotok közé tartoznak – a korlátozás szándéka nélkül – a mûtétet követõ fájdalom, a sportorvostani sérülések, kéztõcsatorna-szindróma, égések, izmokkal és csontokkal kapcsolatos ficamok és húzódások, izmokkal és inakkal kapcsolatos húzódások, nyakkal és karral kapcsolatos fájdalomszindrómák, diszpepszia, gyomorfekély, nyombélfekély, vesekõvel kapcsolatos fájdalom, epehólyaggal kapcsolatos fájdalom, epekõvel kapcsolatos fájdalom, fájdalmas menstruáció, endometriózis, szülészeti fájdalom, reumatológiai fájdalom, fejfájás vagy fogfájás. A krónikus fájdalom a sérülés vagy betegség által elõidézett szokásos fájdalmat meghaladó fájdalmas állapot, és gyulladás vagy a betegség súlyos, progresszív, fájdalmas stádiumainak következtében léphet fel. A krónikus fájdalom különféle típusai közé tartozik – a korlátozás szándéka nélkül – a fejfájás, migrén, trigeminális neuralgia, temporomandibuláris ízületi szindróma, fibromialgia szindróma, csontarthritis, reumatoid arthritis, csontarthritis, csontritkulás, csontmetasztázisok vagy ismeretlen okok következtében fellépõ csontfájdalom, köszvény, fibrositis, izomhüvely-fájdalom, mellkaskimeneti szindrómák, hátfájás vagy derékfájás [ahol a hátfájás szisztémás, regionális vagy primer gerincbetegségbõl származik (radiokulopátia)], medencei fájdalom, szívvel kapcsolatos mellkasi fájdalom, nem a szívvel kapcsolatos mellkasi fájdalom, gerincvelõ-sérüléssel kapcsolatos fájdalom, centrális post-stroke fájdalom, rákkal kapcsolatos fájdalom, AIDS-szel kapcso-

2

latos fájdalom, sarlósejttel kapcsolatos fájdalom vagy geriátriai fájdalom. A neuropátiás fájdalom definíció szerint a perifériás vagy központi idegrendszer aberráns szomatoszenzoros folyamatai által okozott fájdalom, és magában foglalja a következõket: fájdalmas diabetikus perifériás neuropátia, posztherpetikus neuralgia, trigeminális neuralgia, post-stroke fájdalom, sclerosis multiplexszel kapcsolatos fájdalom, neuropátiákkal kapcsolatos fájdalom, például az idiopátiás vagy poszttraumatikus neuropátia és mononeuritis, HIV-vel kapcsolatos neuropátiás fájdalom, rákkal kapcsolatos neuropátiás fájdalom, kéztõcsatornával kapcsolatos neuropátiás fájdalom, gerincvelõ-sérüléssel kapcsolatos fájdalom, komplex regionális fájdalom szindróma, fibromialgiával kapcsolatos neuropátiás fájdalom, ágyéki és méhnyaki fájdalom, szimpatikus reflex disztrófia, fantomvégtag szindróma és egyéb krónikus és legyengítõ állapotokkal kapcsolatos fájdalomszindrómák. A WO 98/15270 számú szabadalmi publikációban görcsoldó származékokat ismertetnek neuropátiás fájdalom kezelésében való alkalmazásra. A szulfamát- és szulfamidcsoportok viszonylagos hatékonyságának vizsgálatát szénsavanhidráz¹II (CA¹II) gátlására a J. Med. Chem. 48(6), 1941–7 (2005) irodalmi helyen ismertetik. Fennáll az igény a fájdalom hatékony kezelésére.

5

10

15

20

25

A találmány összefoglalása A jelen találmány (I) képletû vegyületekre

30

(I) 35 vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóikra vonatkozik, fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol R1 és R2 jelentése egyenként, egymástól függetlenül hidrogénatom és rövid szénláncú alkilcsoport közül 40 megválasztott; R4 jelentése hidrogénatom és rövid szénláncú alkilcsoport közül megválasztott; a jelentése egész szám, amelynek értéke 1–2; 45

jelentése

,

,

,

2

,

1

HU 007 354 T2

2

, és

; 15 képletû csoportok közül megválasztott, ahol b jelentése egész szám, amelynek értéke 0–4; és ahol c jelentése egész szám, amelynek értéke 0–2; R5 jelentése egyenként, egymástól függetlenül halogénatom, rövid szénláncú alkilcsoport és nitrocsoport 20 közül megválasztott; azzal a megkötéssel, hogy ha

25

A találmányt példázza továbbá a fentiekben ismertetett bármely vegyület vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sója fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol a fájdalom neuropátiás fájdalom. A leírásban ismertetjük a fájdalom kezelését, amely magában foglalja egy (I) képletû vagy (II) képletû vegyület és legalább egy analgetikus szer társterápiában való beadását egy, a kezelésre szoruló egyednek. A találmány részletes ismertetése A jelen találmány (I) képletû vegyületekre

jelentése

(I) 30 vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóikra vonatkozik, fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol

vagy

35

képletû csoport, akkor a jelentése 1. A jelen találmány továbbá (II) képletû vegyületre

40

(II) 45

vagy gyógyszerészetileg elfogadható sójára vonatko50 zik, fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra. A találmányt példázza a fent ismertetett bármely vegyület vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sója fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol a fájdalom akut fájdalom, krónikus fájdalom, gyulladásos fájdalom és neuropátiás fájdalom csoportjából 55 megválasztott. A találmányt példázza továbbá a fentiekben ismertetett bármely vegyület vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sója fájdalom kezelésében történõ alkal60 mazásra, ahol a fájdalom gyulladásos fájdalom. 3

a, R1, R2 és R4 jelentése a fent megadott. Ismertetjük továbbá a társterápiát legalább egy analgetikus szerrel és egy (I) képletû vagy (II) képletû vegyülettel, fájdalom kezelésére. A leírásban alkalmazva a „fájdalom” kifejezés definíció szerint magában foglalja az akut, krónikus, gyulladásos és neuropátiás fájdalmat (elõnyösen diabetikus neuropátiát). Továbbá a fájdalom lehet centrálisan mediált, perifériásan mediált, strukturális szövetsérülés által okozott, lágyszövetsérülés által okozott vagy progresszív betegség által okozott. Bármely centrálisan mediált, perifériásan mediált, strukturális szövet sérüléssel, lágyszövetsérüléssel vagy progresszív betegséggel kapcsolatos fájdalom lehet akut vagy krónikus. A leírásban alkalmazva, más megjegyzés hiányában, a fájdalom magában foglalja a gyulladásos fájdalmat, centrálisan mediált fájdalmat, perifériásan mediált fájdalmat, zsigeri fájdalmat, struktúrával kapcsolatos fájdalmat, rákos fájdalmat, lágyszövetsérüléssel kapcsolatos fájdalmat, progresszív betegséggel kapcsolatos fájdalmat, neuropátiás fájdalmat, akut sérülésbõl eredõ akut fájdalmat, traumából eredõ akut fájdalmat, mûtétbõl eredõ akut fájdalmat, fejfájást, fogfájást, hát-

1

HU 007 354 T2

fájást (különösen derékfájást), neuropátiás állapotokból eredõ krónikus fájdalmat és post-stroke állapotokból eredõ krónikus fájdalmat. A jelen találmány egyik kiviteli alakjában van egy vegyület vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sója fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol a fájdalom akut fájdalom. A jelen találmány egy másik kiviteli alakjában van egy vegyület vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol a fájdalom krónikus fájdalom. A jelen találmány egy másik kiviteli alakjában van egy vegyület vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol a fájdalom neuropátiás fájdalom, még elõnyösebben diabéteszes neuropátia. A jelen találmány egy még további kiviteli alakjában van egy vegyület vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sója fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol a fájdalom gyulladásos fájdalom. A fájdalom a következõ csoportból választható: csontarthritis, reumatoid arthritis, fibromialgia, fejfájás, fogfájás, égés, napégés, állatharapás (például kutyaharapás, macskaharapás, kígyómarás, pókmarás, rovarszúrás és hasonlók), neurogén hólyag, jóindulatú prosztatahipertrófia, intersticiális cystitis, rhinitis, kontakt dermatitis/hiperszenzitivitás, viszketés, ekcéma, garathurut, mucositis, enteritis, cellulitis, égõ idegfájdalom, isiászos neuritis, mandibuláris ízületi neuralgia, perifériás neuritis, polineuritis, csonkolási fájdalom, fantomvégtag-fájdalom, posztoperatív ileus, epehólyag-gyulladás, emlõeltávolítás utáni fájdalom szindróma, orális neuropátiás fájdalom, Charcot-fájdalom, szimpatikus reflex disztrófia, Guillain–Barre-szindróma, meralgia paresthetica, égõ száj szindróma, postherpetikus neuralgia, trigeminális neuralgia, perifériás neuropátia, bilaterális perifériás neuropátia, diabetikus neuropátia, postherpetikus neuralgia, trigeminális neuralgia, optikai neuritis, láz utáni neuritis, migráló neuritis, szegmentális neuritis, Gombault-féle neuritis, neuronitis, nyakkal és karral kapcsolatos neuralgia, koponyai neuralgia, töréses neuralgia, nyelvi-garati neuralgia, migrénes neuralgia, idiopátiás neuralgia, bordaközi neuralgia, emlõneuralgia, Morton-féle neuralgia, nazociliáris neuralgia, occipitalis neuralgia, vörös neuralgia, Sluder-féle neuralgia, splenopalatális neuralgia, szupraorbitális neuralgia, vidian neuralgia, gyulladásos bélbetegség, irritábilis bél szindróma, vajúdás, szülés, menstruációs görcsök, rák, hátfájás, derékfájás és kéztõcsatorna szindróma fájdalom. Az akut fájdalom magában foglalja az akut sérülés, trauma, betegség vagy mûtét [például nyitott mellkasi mûtét (így például nyitott szív- vagy bypass mûtét)] által okozott fájdalmat. Az akut fájdalom magában foglalja továbbá – a korlátozás szándéka nélkül – a következõket: fejfájás, mûtét utáni fájdalom, vesekõfájdalom, epehólyag-fájdalom, epekõfájdalom, szülészeti fájdalom, reumatológiai fájdalom, fogfájás vagy sportorvostani sérülés okozta fájdalom, kéztõcsatorna szindróma, égések, izmokkal és csontokkal kapcsolatos ficamok és húzódások, izmokkal és inakkal kapcsolatos húzódás, nyakkal és karral kapcsolatos fájdalomszindróma,

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 4

2

diszpepszia, gyomorfekély, nyombélfekély, fájdalmas menstruáció vagy endometriosis. A krónikus fájdalom magában foglalja a gyulladásos állapot, csontarthritis, reumatoid arthritis által okozott vagy betegség, akut sérülés vagy trauma következményeként fellépõ fájdalmat. A krónikus fájdalom magában foglalja továbbá – a korlátozás szándéka nélkül – a fejfájást, a hátfájást vagy derékfájást [(radikulopátiák közül választott) szisztémás, regionális vagy primer gerincbetegségbõl származó hátfájás közül választva], csontfájdalmat (csontarthritis, csontritkulás, csontmetasztázisok vagy ismeretlen eredetû csontfájdalmak közül választva), medencei fájdalom, gerincvelõ-sérüléssel kapcsolatos fájdalom, szívvel kapcsolatos mellkasi fájdalom, nem szív eredetû mellkasi fájdalom, centrális post-stroke fájdalom, izomhüvely-fájdalom, rák okozta fájdalom, AIDS okozta fájdalom, sarlóssejtes fájdalom, geriátriafájdalom vagy fejfájás, migrén, trigeminális neuralgia, temporomandibuláris ízületi szindróma, fibromyalgia szindróma, csontarthritis, reumatoid arthritis, köszvény, fibrositis vagy mellkasi kimeneti szindrómák által okozott fájdalom. A neuropátiás fájdalom magában foglalja a krónikus vagy legyengítõ állapotokból vagy rendellenességekbõl eredõ fájdalmat. A krónikus vagy legyengítõ állapotok vagy rendellenességek, amelyek neuropátiás fájdalomhoz vezethetnek, magukban foglalják – a korlátozás szándéka nélkül – a következõket: fájdalmas diabetikus perifériás neuropátia, postherpetikus neuralgia, trigeminális neuralgia, post-stroke fájdalom, sclerosis multiplexszel kapcsolatos fájdalom, neuropátiákkal kapcsolatos fájdalom, például idiopátiás vagy poszttraumás neuropátia és mononeuritis, HIV-vel kapcsolatos neuropátiás fájdalom, rákkal kapcsolatos neuropátiás fájdalom, kéztõcsatornával kapcsolatos neuropátiás fájdalom, gerincvelõ-sérüléssel kapcsolatos fájdalom, komplex regionális fájdalom szindróma, fibromialgiával kapcsolatos neuropátiás fájdalom, ágyéki és méhnyaki fájdalom, szimpatikus reflex disztrófia, fantomvégtag szindróma és egyéb, krónikus és legyengítõ állapottal kapcsolatos fájdalomszindrómák. A leírásban alkalmazva az „analgetikus szer” kifejezés bármely olyan gyógyszerhatóanyagot jelent, amely fájdalom enyhítésére képes, beleértve – a korlátozás szándéka nélkül – az opioidokat és ezek származékait, a nem szteroid gyulladásgátló szereket, a Tylenol-szerû vegyületeket, az NO¹donor vegyületeket, a TRAMADOL¹t és a TRAMADOL-szerû vegyületeket, és az antidepresszánsokat, mint például az amitripryline. Az analgetikus szer elõnyösen TRAMADOL vagy Tylenol. A megfelelõ példák magukban foglalják – a korlátozás szándéka nélkül – a következõket: Acetaminophen; Alfentanil-hidroklorid; kálium-amino-benzát; nátrium-amino-benzoát; Anidoxime; Anileridine; Anileridine-hidroklorid; Anilopam-hidroklorid; Anirolac; Antipyrine; Aspirin; Benoxaprofen; Benzydamine-hidroklorid; Bicifadine-hidroklorid; Brifentanil-hidroklorid; Bromadoline-maleát; Bromfenac-nátrium; Buprenorphine-hidroklorid; Butacetin; Butixirate; Butorphanol; Butorphanoltartarát; Carbamazepine; Carbaspirin-kalcium; Carbi-

1

HU 007 354 T2

phene-hidroklorid; Carfentanil-citrát; Ciprefadol-szukcinát; Ciramadol; Ciramadol-hidroklorid; Clonixeril; Clonixin; Codeine; Codeine-foszfát; Codeine-szulfát; Conorphone-hidroklorid; Cyclazocine; Dexoxadrol-hidroklorid; Dexpemedolac; Dezocine; Diflunisal; Dihydrocodeine-bitartarát; Dimefadane; Dipyrone; Doxpicominehidroklorid; Drinidene; Enadoline-hidroklorid; Epirizole; Ergotamine-tartarát; Ethoxazene-hidroklorid; Etofenamate; Eugenol; Fenoprofen; Fenoprofen-kalcium; Fentanyl-citrát; Floctafenine; Flufenisal; Flunixin; Flunixinmeglumine; Flupirtine-maleát; Fluproquazone; Fluradoline-hidroklorid; Flurbiprofen; Hydromorphone-hidroklorid; Ibufenac; Indoprofen; Ketazocine; Ketorfanol; Ketorolac-tromethamine; Letimide-hidroklorid; Levomethadyl-acetát; Levomethadyl-acetát-hidroklorid; Levonantradol-hidroklorid; Levorphanol-tartarát; Lofemizole-hidroklorid; Lofentanil-oxalát; Lorcinadol; Lornoxicam; magnézium-szalicilát; Mefenamic Acid; Menabitan-hidroklorid; Meperidine-hidroklorid; Meptazinol-hidroklorid; Methadone-hidroklorid; Methadyl-acetát; Methopholine; Methotrimeprazine; Metkephamid-acetát; Mimbane-hidroklorid; Mirfentanil-hidroklorid; Molinazone; Morphine-szulfát; Moxazocine; Nabitan-hidroklorid; Nalbuphine-hidroklorid; Nalmexone-hidroklorid; Namoxyrate; Nantradol-hidroklorid; Naproxen; Naproxennátrium; Naproxol; Nefopam-hidroklorid; Nexeridinehidroklorid; Noracymethadol-hidroklorid; Ocfentanilhidroklorid; Octazamide; Olvanil; Oxetorone-fumarát; Oxycodone; Oxycodone-hidroklorid; Oxycodone-tereftalát; Oxymorphone-hidroklorid; Pemedolac; Pentamorphone; Pentazocine; Pentazocine-hidroklorid; Pentazocine-laktát; Phenazopyridine-hidroklorid; Phenyramidol-hidroklorid; Picenadol-hidroklorid; Pinadoline; Pirfenidone; Piroxicam Olamíne; Pravadoline-maleát; Prodilidine-hidrokloríd; Profadol-hidroklorid; Propirarnfumarát; Propoxyphene-hidroklorid; Propoxyphene Napsylate; Proxazole; Proxazole-citrát; Proxorphantartarát; Pyrroliphene-hidroklorid; Remifentanil-hidroklorid; Salcolex; Salethamide-maleát; szalicilamid; szalicilát-meglumin; Salsalate; nátrium-szalicilát; Spiradoline-mezilát; Sufentanil; Sufentanil-citrát; Talmetacin; Talniflumate; Talosalate; Tazadolene-szukcinát; Tebufelone; Tetrydamine; Tifurac-nátrium; Tilidine-hidroklorid; Tiopinac; Tonazocine-mezilát; Tramadol-hidroklorid; Trefentanil-hidroklorid; Trolamine; Veradoline-hidroklorid; Verilopam-hidroklorid; Volazocine; Xorphanolmezilát; Xylazine-hidroklorid; Zenazocine-mezilát; Zomepirac-nátrium és Zucapsaicin. Ezenkívül az analgetikum lehet kombinációs termék, például – a korlátozás szándéka nélkül – a Novartistól a FIORICET vagy a Foreststõl az ESGIC vagy generikusok (acetaminofen és butalbital és koffein kombinációja), FIORINAL vagy generikusok (aspirin, butalbital és koffein kombináció, Novartis), MIGPRIV vagy generikusok (aspirin és metoclopromid kombináció; Sanofi-Synthelabo), MIDRIN/MIDRIG vagy generikusok (acetaminophen és dichloralphenazone kombináció; Carnick), Sanofi-Synthelabo-tól a PARAMAX vagy Dolorgiettõl a MIGRAENERTON vagy generikusok (paracetamol és metoclopramide kombináció), Abbott-tól a

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 5

2

VICODIN vagy generikusok (acetaminophen és hydrocodone kombináció), STADOL NS (butorpfanol nazális spray; Bristol-Myers Squibb), a Boehringer Ingelheimféle LONARID vagy a Pfizer-féle MIGRALEVE vagy generikusok (paracetamol és codeine kombináció) és hasonlók. A leírásban alkalmazva az „egyed” kifejezés egy állatra, elõnyösen egy emlõsre, még elõnyösebben emberre utal, aki a kezelés, megfigyelés vagy kísérlet alanya. A leírásban alkalmazva a „terápiásan hatékony mennyiség” kifejezés a hatóanyag vagy gyógyszerhatóanyag azon mennyiségét jelenti, amely kiváltja a biológiai vagy gyógyászati választ egy kutató, állatorvos, orvos vagy egyéb klinikus által vizsgált szövetrendszerben, állatban vagy emberben, amely magában foglalja a kezelendõ betegség vagy rendellenesség tüneteinek enyhítését. Társterápia vagy kombinációs terápia esetén, amely magában foglalja egy vagy több (I) képletû vegyület vagy (II) képletû vegyület és egy vagy több analgetikus szer alkalmazását, a „terápiásan hatékony mennyiség” a hatóanyagok kombinációjának mennyiségét jelenti együttesen, hogy az együttes hatás a kívánt biológiai vagy gyógyászati választ kiváltsa. Például az (I) képletû vagy (II) képletû vegyület és legalább egy analgetikus szer beadását magában foglaló társterápia terápiásan hatékony mennyisége az (I) képletû vagy (II) képletû vegyület mennyiségét és az analgetikus szer mennyiségét jelenti, amelyek kombinált hatása együtt vagy egymás után beadva terápiásan hatékony. Ezenkívül magától értetõdõ szakember számára, hogy egy terápiásan hatékony mennyiséggel végzett társterápia esetében, mint például a fenti példában, az (I) képletû vagy (II) képletû vegyület mennyisége és/vagy az analgetikus szer mennyisége különkülön is lehet terápiásan hatékony vagy nem hatékony. A leírásban alkalmazva a „társterápia „ és „kombinációs terápia” kifejezések egy kezelésre szoruló egyed kezelését jelentik egy vagy több (I) képletû vagy (II) képletû vegyület egy vagy több analgetikus szerrel kombinációban történõ beadásával, ahol az (I) képletû vagy (II) képletû vegyület és az analgetikus szer bármely arra alkalmas módon beadható, egyidejûleg, egymás után, elkülönítetten vagy egyetlen gyógyszerkészítményben. Abban az esetben, amikor az (I) képletû vagy (II) képletû vegyületet és az analgetikus szer(eke)t elkülönített dózisformákban adagoljuk, a beadott dózisok száma naponta azonos vagy eltérõ lehet az egyes vegyületekre. Az (I) képletû vagy (II) képletû vegyület(ek) és az analgetikus szer(ek) beadható(k) azonos vagy eltérõ beadási móddal. A megfelelõ beadási módszerekre példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – az orális, intravénás (iv.), intramuszkuláris (im.), szubkután (sc.), transzdermális és rektális adagolás. A vegyületeket továbbá beadhatjuk közvetlenül a központi idegrendszerbe, például – a korlátozás szándéka nélkül – intracerebrális, intraventrikuláris, intracerebroventrikuláris, intratekális, intraciszternális, intraspinális és/vagy perispinális adagolási móddal, intrakraniális vagy intravertebrális tûk és/vagy katéterek

1

HU 007 354 T2

útján pumpás eszközökkel vagy anélkül történõ bejuttatással. Az (I) képletû vagy (II) képletû vegyülete(ke)t és az analgetikus szer(eke)t beadhatjuk egyidejû vagy váltakozó kezelési rendek szerint azonos vagy eltérõ idõben a terápia folyamán, párhuzamosan osztott vagy egyszeri formákban. A jelen találmány egyik kiviteli alakjában R1 jelentése hidrogénatom és metilcsoport közül megválasztott. A jelen találmány egy másik kiviteli alakjában R2 jelentése hidrogénatom és metilcsoport közül megválasztott. A jelen találmány egy további kiviteli alakjában R1 és R2 jelentése egyenként hidrogénatom, vagy R1 és R2 jelentése egyenként metilcsoport. A jelen találmány egy kiviteli alakjában –(CH2)a– jelentése –CH2– és –CH2–CH2– csoportjából megválasztott. A jelen találmány egy másik kiviteli alakjában –(CH2)a– jelentése –CH2–. A jelen találmány egy kiviteli alakjában R4 jelentése hidrogénatom és metilcsoport közül megválasztott, elõnyösen R4 jelentése hidrogénatom.

5

10

2

A jelen találmány egy kiviteli alakjában a jelentése 1. A jelen találmány egyik kiviteli alakjában b jelentése egész szám, amelynek értéke 0–2. A jelen találmány egy másik kiviteli alakjában c jelentése egész szám, amelynek értéke 0–2. A jelen találmány egy további kiviteli alakjában b jelentése egész szám, amelynek értéke 0–1. A jelen találmány egy további kiviteli alakjában c jelentése egész szám, amelynek értéke 0–1. A jelen találmány egy további kiviteli alakjában b és c összege egész szám, amelynek értéke 0–2, elõnyösen egész szám, amelynek értéke 0–1. A jelen találmány egy további kiviteli alakjában b jelentése egész szám, amelynek értéke 0–2 és c jelentése 0. A találmány egy kiviteli alakjában

15

20

,

jelentése

,

,

és

képletû csoportok közül megválasztott. A találmány egy további kiviteli alakjában

A jelen találmány egy kiviteli alakjában

45 jelentése

,

50

55 és

képletû csoportok közül megválasztott.

60 6

jelentése 2¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(benzo[1,3]dioxolil)¹, 3¹(3,4-dihidrobenzo[1,4]dioxepinil)¹, 2¹(6¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(6¹fluor-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(kromanil)¹, 2¹(5¹fluor-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(7¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(6¹klór-benzo[1,3]dioxolil)¹, 2¹(7¹nitro-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(7¹metil-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(5¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(6¹bróm-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(6,7-diklór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(8¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(2,3-dihidronafto[2,3¹b][1,4]dioxinil)- és 2¹(4¹metil-benzo[1,3]dioxolil)-csoport közül megválasztott.

1

HU 007 354 T2

A jelen találmány egy további kiviteli alakjában

5 jelentése 2¹(benzo[1,3]dioxolil)¹, 2¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(6¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(7¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(7¹metil-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(6¹bróm-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)- és 2¹(6,7-diklór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)-csoport közül megválasztott. A találmány egy további kiviteli alakjában

10

15

jelentése 2¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(7¹metil2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil- és 2¹(6¹bróm-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)-csoport közül megválasztott. A találmány egy kiviteli alakjában R5 jelentése halogénatom és rövid szénláncú alkilcsoport közül megválasztott. A találmány egy további kiviteli alakjában R5 jelentése klór¹, fluor¹, brómatom és metilcsoport közül megválasztott.

20

25

2

A találmány egy kiviteli alakjában az (I) képletû vegyületben lévõ sztereocentrum S¹konfigurációjú. A jelen találmány egy másik kiviteli alakjában az (I) képletû vegyületben lévõ sztereocentrum R¹konfigurációjú. A találmány egy kiviteli alakjában az (I) képletû vegyület enantiomeresen dúsított keverékként van jelen, ahol a %¹os enantiomeres dúsulás (% ee) nagyobb, mint körülbelül 75%, elõnyösen nagyobb, mint körülbelül 90%, még elõnyösebben nagyobb, mint körülbelül 95%, és legelõnyösebben nagyobb, mint körülbelül 98%. A találmány további kiviteli alakjai magukban foglalják azokat, ahol a szubsztituenseket az itt definiált egy vagy több változóra (azaz R1, R2, R3, R4, X–Y és A) egymástól függetlenül úgy választjuk meg, hogy bármely egyedi szubsztituens vagy a szubsztituensek bármely alcsoportja az itt definiált teljes listából van megválasztva. A találmány szerinti vegyületek egyes képviselõit az 1. táblázatban soroljuk fel. A találmány szerinti további vegyületek a 3. táblázatban vannak felsorolva. Az 1. és 2. táblázatban a „sztereo” fejléccel ellátott oszlopban a csillaggal jelzett kötéshez kapcsolódó heterociklus szénatomjának sztereokonfigurációját definiáljuk. Ahol nincs ilyen jelölés, a vegyületet a sztereokonfigurációk keverékeként állítottuk elõ. Ahol „R” vagy „S” jelölés látható, a sztereokonfiguráció az entantiomeresen dúsított kiindulási anyagon alapul.

1. táblázat (I) képletû vegyületek képviselõi

Szám

Sztereo

(CH2)a

NR4

R1

R2

CH2

NH

H

H

1.

2¹(2,3-Dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

2.

2-(Benzo[1,3]dioxolil)

CH2

NH

H

H

3.

3¹(3,4-Dihidro-2Hbenzo[1,4]dioxepinil)

CH2

NH

H

H

4.

2¹(2,3-Dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

5.

2¹(2,3-Dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

R

CH2

NH

H

H

6.

2¹(2,3-Dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

CH2

NH

metil

metil

7.

2¹(2,3-Dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

CH2

N(CH3)

H

H

8.

2-(6¹Klór-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

9.

2-(6¹Fluor-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

CH2

NH

H

H

10.

2-(Kromanil)

13.

2-(5¹Fluor-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

14.

2-(7¹Klór-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

15.

2-(6¹Klór-benzo[1,3]dioxolil)

CH2

NH

H

H

7

1

HU 007 354 T2

2

1. táblázat (folytatás) Szám

Sztereo

(CH2)a

NR4

R1

R2

CH2CH2

NH

H

H

16.

2¹(2,3-Dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

18.

2-(7¹Nitro-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

19.

2-(7¹Metil-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

20.

2-(5¹Klór-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

22.

2-(8¹Metoxi-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

24.

2-(6¹Bróm-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

29.

2¹(6,7-Diklór-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

30.

2-(8¹Klór-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

33.

2¹(2,3Dihidronafto[2,3¹b][1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

35.

2-(4¹Metil-benzo[1,3]dioxolil)

CH2

NH

H

H

2. táblázat Találmány szerinti további vegyületek

Szám

Sztereo

X

NR14

R11

R12

23.

2-(5¹Metoxi-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

26.

2-(6¹Metil-karbonil-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

32.

2-(6¹Metoxi-karbonil-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

34.

2-(6¹Hidroxi-metil-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

36.

2-(7¹Amino-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)

S

CH2

NH

H

H

Ebben a leírásban – más megjegyzés hiányában – a „halogénatom” kifejezés klór¹, bróm¹, fluor- és jódato- 50 mot jelent. Ebben a leírásban – más megjegyzés hiányában – az „alkil” kifejezés önmagában vagy egy szubsztituens csoport részeként egyenes és elágazó láncokat foglal magában. Például az alkilcsoportok közé tartozik a me- 55 til¹, etil¹, propil¹, izopropil¹, butil¹, izobutil¹, szek-butil¹, terc-butil¹, pentilcsoport és hasonlók. Más megjegyzés hiányában a „rövid szénláncú” kifejezés az alkilcsoporttal kapcsolatban alkalmazva 1–4 szénatomot 60 tartalmazó szénláncot jelent. 8

Ebben a leírásban – más megjegyzés hiányában – az „alkoxi” kifejezés a fent említett egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportok oxigén étercsoportját jelöli. Példaként említhetõ a metoxi¹, etoxi¹, n¹propoxi¹, szekbutoxi¹, terc-butoxi¹, n¹hexil-oxi-csoport és hasonlók. Ebben a leírásban a „*” jelölés egy sztereogén centrum jelenlétét jelöli. Abban az esetben, ha egy adott csoport „helyettesített” (például alkil¹, arilcsoport stb.), ez a csoport egy vagy több szubsztituenst, elõnyösen 1–5 szubsztituenst, még elõnyösebben 1–3 szubsztituenst, legelõnyösebben 1¹2 szubsztituenst tartalmazhat, amelyeket

1

HU 007 354 T2

a szubsztituensek listájából egymástól függetlenül választunk. A szubsztituensekre hivatkozva az „egymástól függetlenül” kifejezés azt jelenti, hogy ha egynél több ilyen szubsztituens lehetséges, ezek a szubsztituensek lehetnek azonosak vagy egymástól eltérõek. A leírásban mindenütt alkalmazott standard nómenklatúra szerint a megadott oldallánc terminális részét írjuk le elõször, majd ezt követõen a szomszédos funkcionalitást a kapcsolódási pont irányába. Így például egy „fenil-alkil-amino-karbonil-alkil” szubsztituens a

5

10

15

képletû csoportot jelenti. A leírásban, különösen a reakcióvázlatokban és példákban alkalmazott rövidítések jelentése a következõ: DCC diciklohexil-karbodiimid DCE diklór-etán DCM diklór-metán DIPEA vagy DIEA diizopropil-etil-amin DMF N,N-dimetil-formamid DMSO dimetil-szulfoxid EDC etil-karbodiimid Et3N vagy TEA trietil-amin Et2O dietil-éter EA vagy EtOAc etil-acetát EtOH etanol IPA 2-propanol Hept heptán HOBT 1-hidroxi-benzo-triazol HPLC nagynyomású folyadékkromatográfia LAH lítium-aluminum-hidrid M vagy MeOH metanol NMR magmágneses rezonancia Pd-C szénhordozós palládiumkatalizátor RP HPLC fordított fázisú nagynyomású folyadékkromatográfia RT vagy rt szobahõmérséklet TEA trietil-amin TFA trifluor-ecetsav THF tetrahidrofurán TLC vékonyréteg-kromatográfia Ha a találmány szerinti vegyületek legalább egy királis centrumot tartalmaznak, ezek ennek megfelelõen enantiomerek formájában létezhetnek. Ha a vegyületek két vagy több királis centrumot tartalmaznak, ezek diasztereomerekként is létezhetnek. Magától értetõdõ, hogy az összes ilyen izomer és ezek keverékei a találmány tárgykörébe tartoznak. Ezenkívül a vegyületek néhány kristályformája polimorfként létezhet, és mint ilyeneket ezeket is a találmány tárgykörébe tartozónak tekintjük. Ezenkívül egyes vegyületek szolvátokat képezhetnek vízzel (azaz hidrátokat) vagy szokásos szerves oldószerekkel, az ilyen szolvátokat is a találmány tárgykörébe tartozónak tekintjük.

20

25

30

35

40

45

50

55

60 9

2

Gyógyászati alkalmazásra a találmány szerinti vegyületek sói nem toxikus, „gyógyszerészetileg elfogadható sókat” jelentenek. Az egyéb sók azonban a találmány szerinti vegyületek vagy ezek gyógyszerészetileg elfogadható sói elõállítására alkalmazhatók. A vegyületek megfelelõ, gyógyszerészetileg elfogadható sót közé tartoznak a savaddíciós sók, amelyeket például a vegyület oldatának és egy gyógyszerészetileg elfogadható sav oldatának összekeverésével állíthatunk elõ, mint amilyen például a sósav, kénsav, fumársav, maleinsav, borostyánkõsav, ecetsav, benzoesav, citromsav, borkõsav, szénsav vagy foszforsav. Ezenkívül, ha a találmány szerinti vegyületek savas molekularészt tartalmaznak, a megfelelõ gyógyszerészetileg elfogadható sók közé tartoznak az alkálifémsók, például nátrium- vagy káliumsók; az alkáliföldfémsók, például kalcium- vagy magnéziumsók; és a megfelelõ szerves ligandumokkal alkotott sók, például a kvaterner ammóniumsók. Tehát a gyógyszerészetileg elfogadható sók képviselõi közé tartoznak a következõk: acetát, benzolszulfonát, benzoát, hidrogén-karbonát, hidrogén-szulfát, hidrogén-tartarát, borát, bromid, kalcium-edetát, kamszilát, karbonát, klorid, klavulanát, citrát, dihidroklorid, edetát, ediszilát, esztolát, eszilát, fumarát, gluceptát, glukonát, glutamát, glikollilarzanilát, hexilrezorcinát, hidrabamin, hidrobromid, hidroklorid, hidroxi-naftoát, jodid, izotionát, laktát, laktobionát, laurát, malát, maleát, mandelát, mezilát, metil-bromid, metil-nitrát, metil-szulfát, mukát, napszilát, nitrát, N¹metilglukamin-ammónium¹só, oleát, pamoát (embonát), palmitát, pantotenát, foszfát/difoszfát, poligalakturonát, szalicilát, sztearát, szulfát, szubacetát, szukcinát, tannát, tartarát, teoklát, tozilát, trietjodid és valerát. A gyógyszerészetileg elfogadható sók elõállításában alkalmazható savak és bázisok képviselõi közé tartoznak a következõk: savak, közöttük ecetsav, 2,2-diklór-ecetsav, acilezett aminosavak, adipinsav, alginsav, aszkorbinsav, L¹aszparaginsav, benzolszulfonsav, benzoesav, 4¹acetamido-benzoesav, (+)-kámforsav, kámforszulfonsav, (+)-(1S)-kámfor-10-szulfonsav, kaprinsav, kapronsav, kaprilsav, fahéjsav, citromsav, ciklaminsav, dodecilkénsav, etán-1,2-diszulfonsav, etánszulfonsav, 2¹hidroxietánszulfonsav, hangyasav, fumársav, galaktársav, gentizinsav, glükoheptonsav, D¹glükonsav, D¹glükoronsav, L¹glutaminsav, a¹oxo-glutársav, glikolsav, hippursav, hidrogén-bromid, sósav, (+)-L-tejsav, (±)-DL-tejsav, laktobionsav, maleinsav, (–)-L-almasav, malonsav, (±)DL-mandulasav, metánszulfonsav, naftalin-2-szulfonsav, naftalin-1,5-diszulfonsav, 1¹hidroxi-2-naftoesav, nikotinsav, salétromsav, olajsav, ortosav, oxálsav, palmitinsav, pamoesav, foszforsav, L¹piroglutaminsav, szalicilsav, 4¹amino-szalicilsav, szebacinsav, sztearinsav, borostyánkõsav, kénsav, csersav, (+)-L-borkõsav, tiociánsav, p¹toluolszulfonsav és undecilénsav; és bázisok, közöttük ammónia, L¹arginin, benetamin, benzatin, kalcium-hidroxid, kolin, deanol, dietanolamin, dietil-amin, 2¹(dietil-amino)-etanol, etanol-amin, etilén-diamin, N¹metil-glukamin, hidrabamin, 1H¹imidazol, L¹lizin, magnézium-hidroxid, 4¹(2¹hidroxi-etil)-mor-

1

HU 007 354 T2

2

Az (I) képletû vegyületeket az 1. reakcióvázlatban körvonalazott eljárás szerint állíthatjuk elõ.

folin, piperazin, kálium-hidroxid, 1¹(2¹hidroxi-etil)-pirrolidin, szekunder amin, nátrium-hidroxid, trietanol-amin, trometamin és cink-hidroxid.

1. reakcióvázlat

(Ia)

(X)

(I) (XI) Ennek megfelelõen egy alkalmasan szubsztituált (X) képletû vegyületet – amely ismert vegyület vagy ismert eljárások szerint elõállított vegyület – szulfamiddal – egy ismert vegyülettel – reagáltatunk, ahol a szulfamid elõnyösen mintegy 2–5 ekvivalens mennyiségben van jelen, szerves oldószerben, például THF-ben, dioxánban és hasonlóban, elõnyösen magasabb hõmérsékleten, mintegy 50 °C–mintegy 100 °C tartományban, még elõnyösebben refluxhõmérséklet közelében, és így (Ia) képletû megfelelõ vegyületet kapunk. Alternatív módon egy (X) képletû megfelelõen szubsztituált vegyületet – amely ismert vegyület vagy ismert eljárásokkal elõállított vegyület – egy megfelelõen szubsztituált (XI) képletû vegyülettel – amely ismert vegyület vagy ismert eljárásokkal elõállított vegyület – reagáltatunk bázis, például TEA, DIPEA, piri-

20

din és hasonló jelenlétében, szerves oldószerben, például DMF-ben, DMSO-ban és hasonlóban, és így (I) képletû megfelelõ vegyületet kapunk. A (X) képletû vegyületeket, amelyekben

25

jelentése 30

35

képletû csoport, a 2. reakcióvázlaton felvázolt eljárás szerint állíthatjuk elõ.

2. reakcióvázlat

(XII)

(XIII)

(Xa)

Ennek megfelelõen egy megfelelõen szubsztituált (XII) képletû vegyületet – amely ismert vegyület vagy ismert eljárással elõállított vegyület (például a 3. reakcióvázlatban fent leírtak szerint) – NH4OH-dal – egy ismert vegyülettel – reagáltatunk, adott esetben szerves 60 10

oldószerben, például acetonitrilben és hasonlóban, és így megfelelõ (XIII) képletû vegyületet kapunk. A (XIII) képletû vegyületet egy alkalmasan megválasztott redukálószerrel, például LAH-val vagy hasonlóval reagáltatjuk szerves oldószerben, például THF-ben,

1

HU 007 354 T2

2

jelentése

dietil-éterben és hasonlóban, és így megfelelõ (Xa) képletû vegyületet kapunk. A (X) képletû vegyületeket, amelyekben 5

képletû csoportok közül megválasztott, a 3. reakcióvázlatban vázolt eljárás szerint állíthatjuk elõ. 3. reakcióvázlat

(XIV)

(XV)

(Xb) Ennek megfelelõen egy megfelelõen szubsztituált (XIV) képletû vegyületet – amely ismert vegyület vagy ismert eljárásokkal elõállított vegyület – NH4OH-dal 25 reagáltatunk kapcsolószer, például DCC és hasonlók jelenlétében, adott esetben szerves oldószerben, például acetonitrilben és hasonlóban, és így megfelelõ (XV) képletû vegyületet kapunk. A (XV) képletû vegyületet megfelelõen megválasz- 30 tott redukálószerrel, például LAH-val vagy hasonlóval reagáltatjuk szerves oldószerben, például THF-ben, dietil-éterben és hasonlóban, és így a megfelelõ (Xb) képletû vegyületet kapjuk.

A (X) képletû vegyületeket, amelyekben

jelentése

képletû csoportok közül megválasztott, és ahol a jelentése 2, a 4. reakcióvázlat szerinti eljárással állíthatók elõ.

5. reakcióvázlat

(XVII)

(XVI)

(Xc) Ennek megfelelõen, egy megfelelõen helyettesített 50 (XVI) képletû vegyületet, amelyben J1 jelentése megfelelõ kilépõcsoport, például Br, Cl, I, tozil¹, mezil¹, triflilcsoport vagy hasonló – amely ismert vegyület vagy ismert eljárásokkal elõállítható vegyület (például a megfelelõ, J1 jelentésében OH csoportot tartalmazó vegyü- 55 let aktiválásával) – egy cianiddal, például kálium-cianiddal, nátrium-cianiddal vagy hasonlóval reagáltatunk szerves oldószerben, például DMSO-ban, DMF-ben, THF-ben vagy hasonlóban, és így (XVII) képletû ve60 gyületet kapunk. 11

A (XVII) képletû vegyületet ismert módszerekkel redukáljuk, például megfelelõ redukálószerrel, így például LAH-val, boránnal vagy hasonlóval reagáltatjuk és így kapjuk a megfelelõ (Xc) képletû vegyületet. A (X) képletû vegyületeket, amelyekben

jelentése

1

HU 007 354 T2

2

képletû csoportok közül megválasztott, és amelyekben a jelentése 1, az 5. reakcióvázlat szerinti eljárással állíthatjuk elõ. 5. reakcióvázlat

(XVIII)

(XIX)

(XX)

(Xd)

Ennek megfelelõen, egy megfelelõen helyettesített (XVIII) képletû vegyületet – amely ismert vegyület vagy ismert eljárásokkal elõállított vegyület – ismert módon aktiválunk, és így megfelelõ (XIX) képletû vegyületet kapunk, amelyben J2 jelentése megfelelõ kilépõcsoport, 30 például tozilát, Cl, Br, I, mezilát, triflát, vagy hasonló. A (XIX) képletû vegyületet ftálimidsóval, például kálium-ftálimiddel, nátrium-ftálimiddel vagy hasonlóval reagáltatjuk szerves oldószerben, például DMF-ben, DMSO-ban, acetonitrilben vagy hasonlóban, elõnyö- 35 sen magasabb hõmérsékleten, 50 °C és mintegy 200 °C közötti hõmérséklet-tartományban, még elõnyösebben refluxhõmérséklet közelében, és így a megfelelõ (XX) képletû vegyületet kapjuk.

A (XX) képletû vegyületet N2H4-gyel, egy ismert vegyülettel reagáltatjuk szerves oldószerben, például etanolban, metanolban és hasonlóban, elõnyösen magasabb hõmérsékleten, mintegy 50 °C–mintegy 100 °C tartományban, még elõnyösebben refluxhõmérséklet közelében, és így a megfelelõ (Xd) képletû vegyületet kapjuk. Szakember számára magától értetõdõ, hogy a (X) képletû vegyületek, amelyekben

jelentése

,

,

, vagy

12

,

1

HU 007 354 T2

képletû csoport, hasonló módon állíthatók elõ ismert eljárásokkal, például a 2–5. reakcióvázlatokban ismertetett eljárások szerint, a benzokondenzált kiindulási anyagok helyett a megfelelõ naftilkondenzált vegyületek megválasztásával. Szakember számára magától értetõdõ továbbá, hogy ha egy (X) képletû vegyület egyik enantiomerjét (vagy egy enantiomerben dúsított enantiomerkeveréket) kívánjuk elõállítani, a fenti 1–5. reakcióvázlatokban ismertetett eljárásokat alkalmazhatjuk oly módon, hogy a megfelelõ kiindulási anyagok helyett a megfelelõ egyetlen enantiomert (vagy enantiomerkeveréket, amelyben az egyik enantiomer feldúsult) alkalmazzuk. Szakember számára magától értetõdõ, hogy ha a találmány szerinti egyik reakciólépés különféle oldószerekben vagy oldószerrendszerekben végrehajtható, akkor ez a reakciólépés a megfelelõ oldószerek vagy oldószerrendszerek elegyében is kivitelezhetõ. Ha a találmány szerinti vegyületek elõállítására alkalmazott eljárásokban sztereoizomerek keveréke keletkezik, ezek az izomerek szokásos technikákkal, például preparatív kromatográfiával szétválaszthatók. A vegyületek elõállíthatók racém formában, vagy az egyes enantiomerek elõállíthatók enantiospecifikus szintézissel vagy rezolválással. A vegyületeket például enantiomerkomponenseikre rezolválhatjuk szokásos technikákkal, például diasztereomerpárok kialakításával, optikailag aktív savval, például (–)-di-p-toluoil-Dborkõsavval és/vagy (+)-di-p-toluoil-L-borkõsavval történõ sóképzéssel, majd frakcionált kristályosítással és a szabad bázis visszanyerésével. A vegyületek diasztereomer észterek vagy amidok képzésével, majd kromatográfiás szétválasztással és a királis segédanyag eltávolításával is rezolválhatók. Alternatív módon a vegyületek királis HPLC oszlop alkalmazásával is rezolválhatók. A találmány szerinti vegyületek elõállítására szolgáló eljárások bármelyike során szükséges és/vagy kívánatos lehet a szóban forgó molekulák bármelyikében jelen lévõ érzékeny vagy reakcióképes csoportok védése. Ezt szokásos védõcsoportokkal érhetjük el, például a következõ irodalmi helyeken ismertetett csoportok alkalmazásával: Protective Groups in Organic Chemistry, szerk. J. F. W. McOmie, Plenum Press, 1973; és T. W. Greene & P. G. M. Wuts, Protective Groups in Organic Synthesis, John Wiley & Sons, 1991. A védõcsoportokat egy soron következõ, célszerû fázisban távolíthatjuk el szakember számára ismert eljárások alkalmazásával. A leírásban ismertetünk gyógyszerkészítményeket is, amelyek egy vagy több (I) képletû vegyületet tartalmaznak gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal együtt. A találmány szerinti egy vagy több vegyületet mint hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények úgy állíthatók elõ, hogy a vegyületet vagy vegyületeket egy gyógyszerészeti hordozóanyaggal bensõségesen összekeverjük szokásos gyógyszerészeti keverési technikák alkalmazásával. A hordozóanyag formája tág határok között változtatható a kívánt adagolási módtól (például orális, parenterális) függõen. Így

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 13

2

a folyékony orális készítményekhez, például szuszpenziókhoz, elixírekhez és oldatokhoz megfelelõ hordozóanyagok és adalék anyagok közé tartozik a víz, glikolok, olajok, alkoholok, aromaanyagok, tartósítószerek, stabilizátorok, színezõanyagok; a szilárd orális készítményekhez, például porokhoz, kapszulákhoz és tablettákhoz alkalmas hordozóanyagok és adalék anyagok közé tartoznak a keményítõk, cukrok, hígítóanyagok, granulálóanyagok, síkosítóanyagok, kötõanyagok, dezintegrálóanyagok. A szilárd orális készítményeket különféle anyagokkal, például cukrokkal vonhatjuk be, vagy enterális bevonattal láthatjuk el, hogy az abszorpció fõ helyét módosítsuk. A parenterális beadásra a hordozóanyag rendszerint steril vízbõl áll, és egyéb komponensek adhatók hozzá az oldhatóság és az eltarthatóság fokozása érdekében. Injektálható szuszpenziók vagy oldatok is elõállíthatók vizes hordozóanyagok és megfelelõ adalék anyagok alkalmazásával. A leírásban ismertetett gyógyszerkészítmények elõállítására egy vagy több találmány szerinti vegyületet mint hatóanyagot alaposan összekeverünk egy gyógyszerészeti hordozóanyaggal, szokásos gyógyszerészeti keverési technikák alkalmazásával, amely hordozóanyag formája különféle lehet a például orális vagy parenterális, például intramuszkuláris módon beadni kívánt készítmény formájától függõen. Az orális dózisformában lévõ készítmények elõállítására bármely szokásos gyógyszerészeti közeg alkalmazható. Így cseppfolyós orális készítményekhez, például szuszpenziókhoz, elixírekhez és oldatokhoz alkalmas hordozóanyagok és adalék anyagok közé tartozik a víz, glikolok, olajok, alkoholok, aromaanyagok, tartósítóanyagok, színezõanyagok; a szilárd orális készítményekhez, például porokhoz, kapszulákhoz, kapletekhez, gélkapszulákhoz és tablettákhoz alkalmas hordozóanyagok és adalék anyagok közé tartoznak a keményítõk, cukrok, hígítóanyagok, granulálóanyagok, síkosítóanyagok, kötõanyagok, dezintegrálóanyagok. Beadásuk egyszerûsége miatt a legelõnyösebb orális dózisegység formát a tabletták és kapszulák jelentik, amely esetben nyilvánvalóan szilárd gyógyszerészeti hordozóanyagokat alkalmazunk. Kívánt esetben a tabletták cukorbevonattal vagy enterális bevonattal láthatók el standard technikák szerint. Parenterális készítményekhez a hordozóanyag rendszerint steril víz, noha más komponensek is jelen lehetnek, például az oldódás elõsegítésére vagy tartósítás céljából. Injektálható szuszpenziók is elõállíthatók, amely esetben megfelelõ cseppfolyós hordozóanyagokat, szuszpendálóanyagokat alkalmazhatunk. Az itt ismertetett gyógyszerkészítmények dózisegységenként, például tablettánként, kapszulánként, poronként, injekciónként, teáskanalanként a fentiekben ismertetett hatékony dózis bejuttatásához szükséges mennyiségû hatóanyagot tartalmaznak. A leírásban ismertetett gyógyszerkészítmények dózisegységenként, például tablettánként, kapszulánként, poronként, injekciónként, kúponként, teáskanalanként mintegy 0,1–1000 mg hatóanyagot tartalmaznak, és mintegy 0,01–200,0 mg/kg/nap, elõnyösen mintegy 0,1–100 mg/kg/nap, még elõnyöseb-

1

HU 007 354 T2

ben mintegy 0,5–50 mg/kg/nap, ennél is elõnyösebben mintegy 1,0–25,0 mg/kg/nap dózisban, vagy a fenti tartományokba esõ dózisban alkalmazhatók. A dózis azonban a betegek szükségletétõl, a kezelendõ állapot súlyosságától és az alkalmazott vegyülettõl függõen változtathatók. Akár napi beadás, akár posztperiodikus adagolás alkalmazható. Ezek a készítmények elõnyösen egységdózis formában, például tabletták, pirulák, kapszulák, porok, granulátumok, steril parenterális oldatok vagy szuszpenziók, pontosan adagolt aeroszolok vagy folyékony spray¹k, cseppek, ampullák, autoinjektor eszközök vagy kúpok formájában vannak; orális, parenterális, intranazális, szublinguális vagy rektális beadásra, vagy belégzéssel vagy befújással történõ beadásra. Alternatív módon a készítmények hetente egyszeri vagy havonta egyszeri beadása alkalmas formában is lehetnek; például a hatóanyag valamely oldhatatlan sóját, például dekanoát sóját intramuszkuláris beadásra alkalmas depókészítmény elõállítására alkalmazhatjuk. Szilárd készítmények, például tabletták elõállítására a fõ hatóanyagot gyógyszerészeti hordozóanyaggal, például szokásos tablettázókomponensekkel, például kukoricakeményítõvel, laktózzal, szacharózzal, szorbittal, talkummal, sztearinsavval, magnézium-sztearáttal, dikalcium-foszfáttal vagy gyantákkal vagy egyéb gyógyszerészeti hígítóanyagokkal, például vízzel összekeverjük és így szilárd elõformált készítményt kapunk, amely egy találmány szerinti vegyület vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sója homogén keverékét tartalmazza. Amikor ezeket az elõformált készítményeket homogénnek nevezzük, ez alatt azt értjük, hogy a hatóanyag egyenletesen van diszpergálva az egész készítményben, és ezáltal a készítmény alkalmas azonosan hatékony dózisformákba, például tablettákba, pirulákba vagy kapszulákba történõ szétosztásra. Az ilyen szilárd elõformált készítményt ezután a fent ismertetett típusú egységdózis formákba osztjuk szét, amelyek 0,1–mintegy 1000 mg találmány szerinti hatóanyagot tartalmaznak. A fenti új összetételû tabletták vagy pirulák bevonhatók vagy más módon kompaundálhatók, hogy olyan dózisformát kapjunk, amely a hosszan tartó hatás elõnyét biztosítja. Például a tabletta vagy pirula tartalmazhat egy belsõ dózis és egy külsõ dózis komponenst, az utóbbi az elõbbit körülvevõ burok formájában lehet. A két komponens egy enterális réteggel választható szét, amely a gyomorban való szétesésnek ellenáll, és lehetõvé teszi, hogy a belsõ komponens érintetlenül bekerüljön a duodénumba, vagy késleltetett módon szabaduljon fel. Az ilyen enterális rétegek vagy bevonatok céljára különféle anyagok alkalmazhatók, ezek közé tartoznak például a különféle polimer savak, olyan anyagokkal, mint a sellak, cetil-alkohol és cellulóz-acetát. A folyékony formák, amelyekbe a találmány szerinti új készítmények orális vagy injektálással történõ adagolásra beépíthetõk, magukban foglalják a vizes oldatokat, megfelelõen ízesített szirupokat, vizes vagy olajos szuszpenziókat és ízesített emulziókat ehetõ olajokkal, például gyapotmagolajjal, szezámolajjal, kó-

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 14

2

kuszolajjal vagy földimogyoró-olajjal, valamint az elixíreket és a hasonló gyógyszerészeti vivõanyagokat. A vizes szuszpenziókhoz megfelelõ diszpergáló- vagy szuszpendálószerek közé tartoznak a szintetikus és természetes gyanták, például tragantgyanta, akácmézga, alginát, dextrán, nátrium-karboxi-metil-cellulóz, metil-cellulóz, poli(vinil-pirrolidon) vagy zselatin. A leírásban definiált vegyületek bármelyikét és gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények depresszió kezelésére alkalmazhatók. A gyógyszerkészítmények mintegy 0,1 mg és 1000 mg közötti, elõnyösen mintegy 50–500 mg találmány szerinti vegyületet tartalmazhatnak, és a választott beadási módnak megfelelõ bármely formában elõállíthatók. A hordozóanyagok közé tartoznak a szükséges és inert gyógyszerészeti segédanyagok, többek között – a korlátozás szándéka nélkül – a kötõanyagok, szuszpendálóanyagok, síkosítóanyagok, aromaanyagok, édesítõanyagok, tartósítóanyagok, festékek és bevonatok. Az orális beadásra alkalmas készítmények közé tartoznak a szilárd formák, például pirulák, tabletták, kapletek, kapszulák (amelyek mindegyike magában foglalja az azonnali felszabadulású, idõzített felszabadulású és késleltetett felszabadulású formulákat), granulák és porok, és a folyékony formák, például az oldatok, szirupok, elixírek, emulziók és szuszpenziók. A parenterális beadásra alkalmas formák közé tartoznak a steril oldatok, emulziók és szuszpenziók. A találmány szerinti vegyületeket elõnyösen egyetlen napi dózisban adagolhatjuk, vagy a teljes napi dózist osztott dózisokban adhatjuk be naponta kettõ, három vagy négy alkalommal. Ezenkívül a találmány szerinti vegyületek beadhatók intranazális formában megfelelõ intranazális eszközök topikális alkalmazásával, vagy transzdermális bõrtapaszok útján, amelyek szakember számára jól ismertek. Transzdermális szállítórendszer formájában történõ adagolásra a dózis beadása természetesen inkább folyamatos, mint megszakított az adagolási rend folyamán. Orális adagolásra, tabletta vagy kapszula formájában például a hatóanyag komponens egy orális, nem toxikus, gyógyszerészetileg elfogadható inert hordozóanyaggal, például etanollal, glicerinnel, vízzel kombinálható. Ezenkívül szükséges vagy kívánt esetben megfelelõ kötõanyagok; síkosítóanyagok, dezintegrálóanyagok és színezõanyagok is bekeverhetõk a keverékbe. Megfelelõ kötõanyagok például a keményítõ, zselatin, természetes cukrok, például glükóz vagy béta-laktóz, kukorica édesítõszerek, természetes vagy szintetikus gyanták, például akácmézga, tragantgyanta vagy nátrium-oleát, nátrium-sztearát, magnéziumsztearát, nátrium-benzoát, nátrium-acetát, nátrium-klorid. A dezintegrálóanyagok közé tartozik a keményítõ, metil-cellulóz, agar, bentonit, xantángyanta. A folyékony formák megfelelõen ízesített szuszpendáló- vagy diszpergálószerekben vannak, például szintetikus vagy természetes gyantákban, például tragantgyantában, akácmézgában, metil-cellulózban. Parenterális beadásra steril szuszpenziók és oldatok kívánato-

1

HU 007 354 T2

sak. Az izotóniás készítményeket, amelyek általában megfelelõ tartósítóanyagokat tartalmaznak, akkor alkalmazzuk, amikor intravénás beadás kívánatos. A találmány szerinti vegyületek beadhatók a fent említett készítmények bármelyikében, és szakember által megállapított adagolási rendek szerint, amikor depresszió kezelésére van szükség. A termékek napi adagja tág határok között változtatható 0,01–200 mg/kg/felnõtt ember/nap tartományban. Orális beadásra a készítményeket elõnyösen tabletták formájában állítjuk elõ, amelyek 0,01, 0,05, 0,1, 0,5, 1,0, 2,5, 5,0, 10,0, 15,0, 25,0, 50,0, 100, 150, 200, 250, 500 és 1000 mg hatóanyagot tartalmaznak a dózis tüneti hozzáigazítására a kezelendõ beteghez. A hatóanyag hatékony mennyiségét rendszerint mintegy 0,01 mg/kg–mintegy 200 mg/kg testtömeg/nap dózisszinten adagoljuk. Elõnyösen a dózistartomány mintegy 0,1–mintegy 100,0 mg/testtömeg-kg/nap, még elõnyösebben mintegy 0,5 mg/kg–mintegy 50 mg/kg, még elõnyösebben mintegy 1,0–mintegy 25,0 mg/testtömeg-kg/nap. A vegyületeket beadhatjuk 1–4 alkalom per nap adagolási rend szerint. A beadandó optimális dózisokat szakember egyszerûen meghatározhatja, és ezek az alkalmazott specifikus vegyülettõl, a beadás módjától, a készítmény erõsségétõl, a beadás módjától és a beteg állapot elõrehaladottságától függnek. Ezenkívül a kezelendõ speciális beteggel kapcsolatos faktorok, például a beteg életkora, testtömege, a diéta és a beadás idõzítése miatt is szükség van a dózisok beállítására. Szakember számára magától értetõdõ, hogy mind az in vivo, mind az in vitro kísérletek, amelyekben megfelelõ ismert vagy általánosan elfogadott sejt- és/vagy állatmodelleket alkalmazunk, elõre jelezhetik egy a tesztvegyület adott rendellenesség kezelésére vagy megelõzésére való képességét. Szakember számára magától értetõdõ továbbá, hogy a humán klinikai kísérletek – beleértve az elsõ humán kísérleteket, a dózistartományra vonatkozó és a hatékonysági vizsgálatokat – egészséges egyedeken és/vagy egy adott rendellenességben szenvedõ betegeken a klinikumban és gyógyászatban jól ismert módszerek alkalmazásával hajthatók végre. A következõ példákkal a találmány megértését kívánjuk elõsegíteni.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

1. példa ((3,4-Dihidro-2H-benzo[b][1,4]dioxepin-3¹il)-metil)szulfamid (3. vegyület)

2

reakciót refluxhõmérsékleten 24 órán keresztül lefolytatjuk. Az oldatot szobahõmérsékletre hûtjük, és szûrjük. A szûrletet bepároljuk, és a maradékot vízzel hígítjuk, és dietil-éterrel háromszor extraháljuk. Az egyesített szerves oldatot MgSO4 felett szárítjuk, és koncentráljuk. Kromatográfiával (2% etil-éter hexánban) 3¹metilén-3,4-dihidro-2H-benzo[b][1,4]dioxepint kapunk színtelen olaj formájában. MS (ESI): 163,2 (M+H+). 1H–NMR (300 MHz, CDCl ), d: 6,94 (m, 4H), 5,07 (s, 3 2H), 4,76 (s, 4H). 5,00 g (30,8 mmol) 3¹metilén-3,4-dihidro-2H-benzo[b][1,4]dioxepint 100 ml vízmentes THF-ben oldunk. 0 °C¹on hozzáadunk 10,3 ml 1,0 mol/l koncentrációjú, tetrahidrofuránnal készült borán-THF oldatot. A reakcíóelegyet szobahõmérsékleten 5 órán keresztül keverjük. Hozzáadunk 6,97 g (61,6 mmol) amino-szulfonsavat. A reakcióelegyet egy éjszakán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk. A reakcióelegyet szobahõmérsékletre hûtjük, és hozzáadunk 100 ml 3,0 mol/l koncentrációjú vizes nátrium-hidroxid-oldatot. Az oldatot etil-acetáttal (3×100 ml) extraháljuk. Az egyesített szerves oldatot MgSO4 felett szárítjuk. Az oldatot vákuumban koncentráljuk, és kromatográfiásan tisztítjuk (2%–8% metanol diklór-metánban), ((3,4-dihidro-2Hbenzo[b][1,4]dioxepin-3¹il)-metil)-amint kapunk színtelen olaj formájában. MS (ESI): 180,1 (M+H+). 1H–NMR (300 MHz, DMSO), d: 6,92 (m, 4H), 4,21 (m, 2H), 4,07 (m, 2H), 3,33 (széles, 2H), 3,16 (d, J=4 Hz, 1H), 2,72 (d, J=4 Hz, 1H), 2,30 (m, 1H). 2,90 g (16,2 mmol) ((3,4-dihidro-2H-benzo[b][1,4]dioxepin-3¹il)-metil)-amint és 3,11 g (32,4 mmol) szulfamidot 60 ml vízmentes dioxánban elegyítünk, és az elegyet egy éjszakán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk. Kloroformot adunk az elegyhez, és a csapadékot szûréssel eltávolítjuk. A szûrletet vákuumban koncentráljuk, és kromatográfiásan tisztítjuk (2%–8% aceton diklór-metánban). Cím szerinti vegyületet kapunk törtfehér, szilárd anyag formájában. 258,8 (M+H+). 1H–NMR (300 MHz, DMSO), d: 6,92 (m, 4H), 6,71 (széles, 1H), 6,59 (széles, 2H), 4,19 (m, 2H), 4,04 (m, 2H), 3,00 (m, 2H), 2,39 (m, 1H). 2. példa N¹(2,3-Dihidrobenzo[1,4]dioxin-2-il-metil)-szulfamid (1. vegyület)

50

55 5,09 g (46,2 mmol) katecholt és kálium-karbonátot elegyítünk acetonitrilben, és az elegyet egy órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk. Hozzáadunk 5,78 g (46,2 mmol) 2¹klór-metil-3-klór-1-propént, és a

4,4 g (26 mmol) racém 2,3-dihidro-1,4-benzdioxin2-il-metil-amint és 5,1 g (53 mmol) szulfamidot 100 ml 1,4-dioxánban elegyítünk, és az elegyet 2 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk. A reakcióelegyet 60 szobahõmérsékletre hûtjük, és a kevés szilárd anyagot 15

1

HU 007 354 T2

szûrjük, és eldobjuk. A szûrletet vákuumban bepároljuk, és a maradékot gyorskromatográfiás oszlopon tisztítjuk (DCM/metanol=10/1). Fehér, szilárd anyagot kapunk. A szilárd anyagot DCM-bõl átkristályosítva cím szerinti vegyületet kapunk fehér, szilárd anyag formájában. Olvadáspont: 97,5–98,5 °C. Elemanalízis: Számított C, 44,25; H, 4,95; N, 11,47; S, 13,13 Talált C, 44,28; H, 4,66; N, 11,21; S, 13,15 1H–NMR (DMSO-d ) d 6,85 (m, 4H), 6,68 (bd s, 3H, 6 NH), 4,28 (m, 2H), 3,97 (dd, J=6,9, 11,4 Hz, 1H), 3,20 (m, 1H), 3,10 (m, 1H). 3. példa (Benzo[1,3]dioxol-2-il-metil)-szulfamid (2. vegyület)

10,26 g (93,2 mmol) katecholt, 40,3 g (186 mmol) 25 tömeg%¹os metanolos nátrium-metoxidot és 13,3 g (93,2 mmol) metil-diklór-acetátot elegyítünk 100 ml vízmentes metanolban. Az oldatot egy éjszakán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk. A reakcióelegyet szobahõmérsékletre hûtjük, tömény sósav hozzáadásával megsavanyítjuk, majd vákuumban körülbelül 50 ml térfogatra bepároljuk. Vizet adunk hozzá, és az elegyet 3×100 ml dietil-éterrel extraháljuk. Az egyesített szerves oldatot MgSO4 felett szárítjuk, és koncentráljuk. A kapott barna, szilárd anyagot kromatografáljuk (2% etil-acetát hexánban), így benzo[1,3]dioxol-2karbonsav-metil-észtert kapunk színtelen olaj formájában. MS (ESI): 195,10 (M+H+). 1H–NMR (300 MHz, CDCl ), d: 6,89 (széles, 4H), 6,29 3 (s, 1H), 4,34 (q, J=7 Hz, 2H), 1,33 (t, J=7 Hz, 3H). 7,21 g (40,0 mmol) benzo[1,3]dioxol-2-karbonsavmetil-észterhez 10 ml 29%¹os vizes ammónium-hidroxid-oldatot adunk és körülbelül 5 ml acetonitrilt, hogy az elegyet homogenizáljuk. Az oldatot szobahõmérsékleten 2 órán keresztül keverjük, majd desztillált vizet adunk hozzá. A benzo[1,3]dioxol-2-karbonsavamid fehér, szilárd anyag formájában kicsapódok, ezt szûréssel összegyûjtjük, és további tisztítás nélkül felhasználjuk. MS (ESI): 160,00 (M+H+). 1H–NMR (300 MHz, DMSO), d: 7,99 (s, széles, 1H), 7,72 (s, széles, 1H), 6,94 (m, 2H) 6,86 (m, 2H), 6,30 (s, 1H). 5,44 g (32,9 mmol) benzo[1,3]dioxol-2-karbonsavamidot 100 ml THF-ben oldunk. Az oldathoz szobahõmérsékleten, lassan 39,5 ml (39,5 mmol) 1 mol/l koncentrációjú, tetrahidrofurános lítium-alumínium-hidrid(LAH) oldatot adunk. A reakcióelegyet szobahõmérsékleten 24 órán keresztül keverjük. Az LAH feleslegét desztillált víz hozzáadásával elbontjuk. Hozzáadunk 100 ml 3,0 mol/l koncentrációjú, vizes nátrium-hidroxid-

2

oldatot, és az oldatot 3×100 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves oldatot vízzel mossuk, és MgSO4 felett szárítjuk. Az oldószert elpárologtatva C¹benzo[1,3]dioxol-2-il-metil-amint kapunk színtelen 5 olaj formájában. MS (ESI): 152,1 (M+H+). 1H–NMR (300 MHz, CDCl ), d 6,87 (m, 4H), 6,09 (t, 3 J=4 Hz, 1 H), 3,13 (d, J=4 Hz, 2H). 2,94 g (19,4 mmol) C¹benzo[1,3]dioxol-2-il-metil10 amint és 3,74 g (38,9 mmol) szulfamidot elegyítünk 50 ml vízmentes dioxánban, és az oldatot visszafolyató hûtõ alatt forraljuk egy éjszakán keresztül. A reakcióelegyet koncentráljuk, és a maradékot kromatografáljuk (2%–10% aceton diklór-metánban). Cím szerinti ve15 gyületet kapunk fehér, szilárd anyag formájában. MS (ESI): 230,0 (M+H+). 1H–NMR (300 MHz, CDCl ), d: 6,87 (m, 4H), 6,25 (t, 3 J=4 Hz, 1H), 4,79 (széles, 1H), 4,62 (széles, 1H), 3,64 (d, J=4 Hz, 2H). 20 4. példa (2S)¹(–)-N¹(2,3-Dihidrobenzo[1,4]dioxin-2-il-metil)szulfamid (4. vegyület) 25

30

35

40

45

50

55

60 16

13,2 g (0,12 mol) katecholt és 16,6 g (0,12 mol) kálium-karbonátot 250 ml DMF-ben keverünk, hozzáadunk 22,8 g (0,10 mol) (2R)-glicidil-tozilátot, és a reakcióelegyet 60 °C¹on 24 órán keresztül keverjük. A reakcióelegyet szobahõmérsékletre hûtjük, 1 liter jeges vízzel hígítjuk, és dietil-éterrel négyszer extraháljuk. Az egyesített szerves oldatot háromszor 10%¹os kálium-karbonáttal, egyszer vízzel, egyszer sóoldattal mossuk, és vákuumban bepároljuk. Fehér, szilárd anyagot kapunk, amelyet gyorskromatográfiás oszlopon tisztítunk (DCM/metanol=50/1). ((2S)-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2¹il)-metanolt kapunk szilárd anyagként. A szilárd anyagot (13,3 g, 68 mmol) 85 ml 0 °C¹ra lehûtött piridinben oldjuk, hozzáadunk 13,0 g (68 mmol) p¹toluolszulfonil-kloridot, és a reakcióelegyet szobahõmérsékleten 20 órán keresztül keverjük. A reakcióelegyet 1 liter dietil-éterrel és 1,2 liter 1 N HCl-dal hígítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, és kétszer 500 ml 1 N HCldal, négyszer 150 ml vízzel, egyszer sóoldattal mossuk, MgSO4 felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A kapott fehér, szilárd anyagot gyorskromatográfiás oszlopon tisztítjuk (Hept/EA=2/1), így toluol-4-szulfonsav(2S)-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2-il-metil-észtert kapunk fehér, szilárd anyag formájában. A fehér, szilárd anyagot 14,4 g (78 mmol) káliumftálimiddel elegyítjük 250 ml DMF-ben, és 1 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk, szobahõmérsékletre hûtjük, és 1,5 liter intenzíven kevert vízbe öntjük, és 30 percen keresztül keverjük. A fehér, szilárd

1

HU 007 354 T2

anyagot leszûrjük, és a szilárd anyagot néhányszor mossuk vízzel, 2%¹os NaOH-dal, és ismét vízzel, majd levegõn szárítjuk. (2S)-2¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin2-il-metil)-izoindol-1,3-diont kapunk fehér, porszerû, szilárd anyag formájában. A porszem, fehér, szilárd anyagot 2,75 g (86 mmol) hidrazinnal elegyítjük 225 ml EtOH-ban, és 2 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk, szobahõmérsékletre hûtjük, 1 N HCl-dal pH=1,0 értékre állítjuk, és 15 percen keresztül keverjük. A fehér, szilárd anyagot szûrjük, és friss EtOH-lal mossuk (a szilárd anyagot eldobjuk), és a szûrletet vákuumban szárazra pároljuk, majd dietil-éter és híg, vizes NaOH között megosztjuk. A dietil-éteres oldatot szárítjuk (Na2SO4) és vákuumban bepároljuk. A kapott halványsárga olajat gyorskromatográfiás oszlopon tisztítjuk (DCM/MeOH=10/1). Olajat kapunk. Az olaj egy részét (4,82 g, 29 mmol) 250 ml 2¹propanolban 30 ml 1 N HCl-dal kezeljük, és gõzfürdõn addig melegítjük, amíg homogén oldatot kapunk, majd szobahõmérsékletre hagyjuk hûlni. 3 óra elteltével az elegyet jéggel hûtjük 2 órán keresztül. A fehér, pelyhes, szilárd anyagot [a (2S)-C¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2¹il)-metil-amin megfelelõ HCl-sóját] leszûrjük, majd 2¹propanolból újból kristályosítjuk. Fehér, szilárd anyagot kapunk. [a]D=–69,6 (c=1,06, EtOH). A fehér, szilárd anyagot DCM és híg NaOH között megosztjuk, és a DCM¹et szárítjuk (NaSO4), és vákuumban bepároljuk. (2S)-C¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2¹il)-metil-amint kapunk olaj formájában. [a]D=–57,8 (c=1,40, CHCl3). Az olajat (2,1 g, 12,7 mmol) és 2,44 g (25,4 mmol) szulfamidot 75 ml dioxánban 2 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk, és a nyersterméket gyorskromatográfiás oszlopon tisztítjuk (DCM/MeOH=10/1). Fehér, szilárd anyagot kapunk, amelyet DCM-bõl átkristályosítunk. Cím szerinti vegyületet kapunk fehér, kristályos, szilárd anyag formájában. Olvadáspont: 102–103 °C. [a]D=–45,1° (c=1,05, M). 1H–NMR (DMSO-d ) d 6,86 (m, 4H), 6,81 (bd s, 3H, 6 NH), 4,3 (m, 2H); 3,97 (dd, J=6,9, 11,4 Hz, 1H), 3,20 (dd, J=5,5, 13,7 Hz, 1H), 3,10 (dd, J=6,9, 13,7 Hz, 1H). Elemanalízis: Számított: C, 44,25; H, 4,95; N, 11,47; S, 13,13 Talált: C, 44,20; H, 4,69; N, 11,40; S, 13,22. 5. példa N¹(2,3-Dihidrobenzo[1,4]dioxin-2-il-metil)¹N’,N’dimetil-szulfamid (6. vegyület)

hûtjük, miközben hozzáadunk 1,44 g (10 mmol) dimetilszulfamoil-kloridot. A reakcióelegyet ezután 3 órán keresztül keverjük folyamatos hûtés közben. A reakcióelegyet etil-acetát és víz között megosztjuk, és az etil5 acetátos oldatot sóoldattal mossuk, szárítjuk (MgSO4), és vákuumban bepároljuk. A kapott olajat gyorskromatográfiás oszlopon tisztítjuk (etil-acetát/heptán=1/1). Fehér, szilárd anyagot kapunk, amelyet etil-acetát/hexán elegybõl átkristályosítunk. Cím szerinti vegyületet 10 kapunk fehér, pelyhes, szilárd anyag formájában. Olvadáspont: 76–78 °C. MS 273 (MH+). Elemanalízis: Számított: C, 48,52; H, 5,92; N, 10,29; S, 11,78 C, 48,63; H, 5,62; N, 10,20; S, 11,90 15 Talált: 1H–NMR (CDCl ) d 6,87 (m, 4H), 4,59 (bd m, 1H, NH), 3 4,35 (m, 1H), 4,27 (dd, J=2,3, 11,4 Hz, 1H), 4,04 (dd, J=7,0, 11,4, 1H), 3,36 (m, 2H), 2,82 (s, 6H). 20

6. példa N¹(2,3-Dihidrobenzo[1,4]dioxin-2-il-metil)-N-metilszulfamid (7. vegyület)

25

30

35

40

45

50

55

8,25 g (5,0 mmol) racém 2,3-dihidro-1,4benzdioxin-2-il-metil-amint 1,52 g (15 mmol) trietilaminnal elegyítünk 10 ml DMF-ben, és jeges fürdõn

2

60 17

825 mg (5 mmol) racém 2,3-dihidro-1,4-benzdioxin2-il-metil-amint 15 ml etil-formiátban oldunk, 30 percen át visszafolyató hûtõ alatt forraljuk, és vákuumban bepároljuk. N¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2-il-metil)-formamidot kapunk olaj formájában. Az olajat 25 ml dietil-éterben 9,0 ml (9,0 mmol) 1 mol/l koncentrációjú, THF-fel készült LAH-oldattal 0 °C¹on, és szobahõmérsékleten 5 órán keresztül keverjük. A reakcióelegyet jeges fürdõn lehûtjük, és 0,5 ml vízzel, majd 0,5 ml 3 N NaOH-lal és 0,5 ml vízzel kioltjuk a reakciót. Az elegyet szobahõmérsékleten 1 órán keresztül keverjük. A szilárd anyagot leszûrjük, és a szûrletet vákuumban bepároljuk. A maradékot 1 N HCl és dietil-éter között megosztjuk. A vizes fázist 1 N NaOH-lal meglúgosítjuk, és dietil-éterrel extraháljuk. A szerves fázist szárítjuk (MgSO4), és vákuumban bepároljuk. (2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2-il-metil)-metilamint kapunk olaj formájában. MS 180 (MH+). 1H–NMR (CDCl ) d 6,85 (m, 4H), 4,30 (m, 2H), 4,02 3 (dd, J=7,9, 11,6 Hz, 1 H), 2,85 (m, 2H), 2,50 (s, 3H). Az olajat (380 mg, 2,1 mmol) 820 mg (8,5 mmol) szulfamiddal elegyítjük 15 ml dioxánban, 1,5 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk, és vákuumban bepároljuk. A kapott nyers maradékot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk (etil-acetát/heptán=1/1), és a kapott szilárd anyagot etil-acetát/hexán elegybõl átkristályosítjuk. Cím szerinti vegyületet kapunk fehér, szilárd anyagként. Olvadáspont: 97–98 °C. MS 257 (M–1). Elemanalízis: Számított: C, 46,50; H, 5,46; N, 10,85; S, 12,41 Talált: C, 46,48; H, 5,65; N, 10,90; S, 12,07

1

HU 007 354 T2

(CDCl3) d 6,86 (m, 4H), 4,52 (bs, 2H), 4,46 (m, 1H), 4,29 (dd, J=2,3, 11,5 Hz, 1 H), 4,05 (dd, J=6,5, 11,5 Hz, 1H), 3,51 (dd, J=6,7, 14,9 Hz, 1H), 3,40 (dd, J=5,9, 14,9 Hz, 1H), 2,99 (s, 3H).

1H–NMR

5 7. példa (2S)¹(–)-N-(6¹Klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2-ilmetil)-szulfamid (8. vegyület) 10

A 4. példában ismertetett eljárás szerint 4¹klór-katecholt reagáltatva (2S)-C-(7¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2¹il)-metil-amin és (2S)-C-(6¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2¹il)-metil-amin keverékét kapjuk (6¹klór:7klór izomerek kb. 3:1 arányban RP HPLC szerint). A keveréket 100 ml 2¹propanolban oldjuk, és 1 N dietil-éteres HCl hozzáadásával pH=1,0 értékre állítjuk. A kicsapódott hidrokloridsót leszûrjük (2,65 g) és metanol/IPA elegybõl átkristályosítjuk. A kapott fehér kristályokat DCM és híg NaOH között megosztjuk. A DCM¹es oldatot szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. Tisztított (2S)-C-(6¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin2¹il)-metil-amint kapunk olaj formájában. [a]D=–67,8 (c=1,51, CHCl3). Az olajat (7,75 mmol) és 1,50 g (15,5 mmol) szulfamidot 50 ml dioxánban elegyítjük, és 2,0 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk, az elegyet szobahõmérsékletre hûtjük, és vákuumban bepároljuk. A kapott szilárd anyagot gyorskromatográfiás oszlopon tisztítjuk DCM/metanol=20/1 elegy alkalmazásával. Cím szerinti vegyületet kapunk fehér, szilárd anyagként. MS 277 (M–1). [a]D=–59,9° (c=1,11, M). 1H–NMR (CDCl ) d 6,90 (d, J=2,2 Hz, 1H), 6,81 (m, 3 2H), 4,76 (m, 1H), 4,55 (s, 2H), 4,40 (m, 1H), 4,29 (dd, J=2,4, 11,5 Hz, 1H), 4,05 (dd, J=7,1, 11,5 Hz, 1H), 3,45 (m, 2H). Elemanalízis: Számított: C, 38,78; H, 3,98; N, 10,05 Talált: C, 38,80; H, 3,67; N, 9,99. A fentiek szerint elõállított (2S)-C-(6¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2¹il)-metil-amin kristályosított hidrokloridsójának szûrleteit visszanyerjük (6¹klór:7-klór izomerek kb. 1:1 arányban) és vákuumban bepárolva szilárd anyagot kapunk, amelyet 200 ml DCM és 50 ml 0,5 mol/l híg NaOH között megosztunk. A DCM¹es oldatot sóoldattal egyszer mossuk, szárítjuk (Na2SO4), és vákuumban bepároljuk. A kapott olajat fordított fázisú HPLC-vel tisztítjuk (10–50% 0,16% TFA-tartalmú ACN 0,20% TFA-tartalmú vízben). Maradékként (2S)-C-(7¹klór-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxin-2¹il)-metil-amint kapunk. A maradékot 0,90 g (9,4 mmol) szulfamiddal elegyítjük 25 ml dioxánban, és 2,5 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk, szobahõmérsékletre hûtjük, és vákuumban bepároljuk. A kapott olajat gyorskromatográfiás oszlopon tisztítjuk, DCM/metanol=10/1 alkalmazá-

2

sával. (2S)¹(–)-N-(7¹Klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2il-metil)-szulfamidot kapunk fehér, szilárd anyagként. MS 277 (M–1). 1H–NMR (CDCl /CD OD) d 6,88 (d, J=0,7 Hz, 1H), 3 3 6,81 (m, 2H), 4,37 (m, 1H), 4,30 (dd, J=2,3, 11,6 Hz, 1H), 4,04 (dd, J=7,0, 11,6 Hz, 1H), 3,38 (m, 2H). 8. példa Kromán-2-il-metil-szulfamid (10. vegyület)

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 18

4,5 g (25 mmol) kromán-2-karbonsavat 3,86 g (25 mmol) HOBT-vel elegyítünk 40 ml DCM-ben és 10 ml DMF-ben. Szobahõmérsékleten hozzáadunk 4,84 g (25 mmol) dimetil-amino-propil-etil-karbodiimidet (EDC), és a reakcióelegyet 30 percen keresztül keverjük. A reakcióelegyhez 2,26 ml (33,4 mmol) ammóniumhidroxidot adunk, és 16 órán keresztül keverjük. A reakcióelegyet 50 ml DCM-mel és 50 ml vízzel hígítjuk, és az elegy pH¹ját körülbelül pH=3,0 értékre állítjuk be 1 N HCl-dal. A DCM¹et elválasztjuk, és a vizes fázist kétszer extraháljuk DCM-mel. Az egyesített DCM¹es fázist szárítjuk (Na2SO4), és vákuumban bepároljuk. Olajat kapunk, amelyet gyorskromatográfiás oszlopon tisztítunk (etil-acetát). Olajat kapunk. Az olajat (5,35 g, 30 mmol) 90 ml THF-ben keverjük, miközben hozzáadunk 36 ml (36 mmol) 1 mol/l koncentrációjú, tetrahidrofurános LAH¹t, és a reakcióelegyet ezután szobahõmérsékleten 20 órán keresztül keverjük. A reakciót vízzel kioltjuk, az elegyet 2 órán keresztül keverjük, az oldatot dekantáljuk, szárítjuk (Na2SO4) és vákuumban bepároljuk. C¹kromán-2-ilmetil-amint kapunk olajos aminként. Az olajos amint (1,63 g, 10 mmol) és 1,92 g (20 mmol) szulfamidot 50 ml dioxánban elegyítjük, és 2 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk. Az oldatot lehûtjük, és vákuumban bepároljuk. A kapott olajat oszlopkromatográfiásan tisztítjuk (DCM/metanol=10/1). A kapott fehér, szilárd anyagot etil-acetát/hexán elegybõl átkristályosítva kromán-2-il-metilszulfamidot kapunk fehér, szilárd anyagként. Olvadáspont: 100–101 °C. MS 241 (M–1). Elemanalízis: Számított: C, 49,57; H, 5,82; N, 11,56; S, 13,23 Talált: C, 49,57; H, 5,80; N, 11,75; S, 13,33. 9. példa 2¹(2,3-Dihidrobenzo[1,4]dioxin-2¹il)-etil-szulfamid (16. vegyület)

1

HU 007 354 T2

2,05 g (31,5 mmol) kálium-cianidot adunk 6,87 g (30 mmol) 2¹bróm-metil¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin)hoz 90 ml DMSO-ban, és szobahõmérsékleten 20 órán keresztül keverjük. A reakcióelegyet ezután 250 ml vízzel hígítjuk, és dietil-éterrel kétszer extraháljuk. A dietilétert vízzel, majd sóoldattal kétszer mossuk, szárítjuk (Na2SO4), és vákuumban bepároljuk. 2¹ciano-metil¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin)¹t kapunk fehér, szilárd anyagként. 1H–NMR (CDCl ) d 6,89 (m, 4H), 4,50 (m, 1H), 4,31 3 (dd, J=2,3, 11,5 Hz, 1H), 4,08 (dd, J=6,2, 11,6 Hz, 1H), 2,78 (d, J=6,1, Hz, 2H). A 2¹ciano-metil¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin)¹t 50 ml THF-ben oldjuk, hozzáadunk 80 ml (80 mmol) 1 mol/l koncentrációjú, THF¹es BH3-oldatot, és a reakcióelegyet 5 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk, majd szobahõmérsékleten 16 órán keresztül keverjük. Jeges fürdõn történõ hûtés közben a pH¹t 2 N HCl-dal 1,0 értékre állítjuk. A reakcióelegyet ezután szobahõmérsékleten 1 órán keresztül keverjük, majd vákuumban bepároljuk. A kapott olajat 3 N NaOH és dietil-éter között megosztjuk, és a dietil-éteres oldatot sóoldattal mossuk, szárítjuk (Na2SO4), és vákuumban bepároljuk. Nyers 2¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2¹il)etil-amint kapunk. MS (M+H)+ 180. A nyers 2¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2¹il)-etilamint 100 ml dioxánban 3,0 g (31 mmol) szulfamiddal elegyítjük, és 2 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk. Az oldatot lehûtjük, és vákuumban bepároljuk. A kapott narancssárga, szilárd anyagot oszlopkromatográfiásan tisztítjuk (DCM/MeOH=10/1). Fehér, szilárd anyagot kapunk, amelyet DCM-bõl átkristályosítva kapjuk a cím szerinti vegyületet szilárd anyagként. MS (M–1) 257. Op.: 101–103 °C (korr.). 1H–NMR (CDCl ): d 6,86 (m, 4H), 4,70 (m, 1H), 4,52 3 (s, 2H), 4,30 (m, 2H), 3,94 (dd, J=7,4, 11,3 Hz, 1H), 3,43 (dd, J=6,4, 12,9 Hz, 2H), 1,94 (dd, J=6,5, 12,9, 2H). Elemanalízis: Mért: C, 46,48; H, 5,60; N, 10,81; S, 12,41 Számított: C, 46,50; H, 5,46; N, 10,85; S, 12,41.

5

10

15

20

25

30

35

40

45 10. példa (2S)¹(–)-N¹(6,7-Diklór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin2-il-metil)-szulfamid (29. vegyület) 50

8,6 g (48 mmol) 4,5-diklór-katecholt és 6,64 g (48 mmol) kálium-karbonátot 200 ml DMF-ben keverünk. Hozzáadunk 9,12 g (40 mmol) (2R)-glicidil-tozilátot, és a reakcióelegyet 60 °C¹on 24 órán keresztül keverjük. A reakcióelegyet szobahõmérsékletre hûtjük, majd 600 ml jeges vízzel hígítjuk, és dietil-éterrel négy-

55

60 19

2

szer extraháljuk. Az egyesített szerves oldatot háromszor 10%¹os kálium-karbonáttal, kétszer sóoldattal mossuk, szárítjuk (MgSO4), és vákuumban bepároljuk. (2S)-2¹(6,7-diklór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin)-metanolt kapunk viszkózus olaj formájában. A (2S)-2¹(6,7-diklór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin)metanolt (6,4 g, 27 mmol, olaj) 50 ml piridinben oldjuk, és 0 °C¹ra hûtjük. Ezután hozzáadunk 5,2 g (27 mmol) p¹toluolszulfonil-kloridot, és a reakcióelegyet szobahõmérsékleten 20 órán keresztül keverjük. A reakcióelegyet dietil-éterrel és 1 N HCl-dal (750 ml) hígítjuk, és a szerves fázist elválasztjuk, és kétszer 1 N HCl-dal (250 ml), egyszer vízzel (150 ml), kétszer sóoldattal mossuk, szárítjuk (MgSO4), és vákuumban bepároljuk. Toluol-4-szulfonsav-(2S)-6,7-diklór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2-il-metil-észtert kapunk halványsárga, szilárd anyag formájában. 1H–NMR (CDCl ): d 7,79 (d, J=8,3 Hz, 2H), 7,36 (d, 3 J=8,0 Hz; 2H), 6,94 (s, 1H), 6,83 (s, 1H), 4,37 (m, 1H), 4,2 (m, 3H), 4,03 (dd, J=6,3, 11,7 Hz, 1H), 2,47 (s, 3H). 8,0 g (20,5 mmol) toluol-4-szulfonsav-(2S)-6,7-diklór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2-il-metil-észtert 6,1 g (33 mmol) kálium-ftálimiddel elegyítünk 75 ml DMFben, és 1 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk, szobahõmérsékletre hûtjük, és 0,5 liter intenzíven kevert vízbe öntjük, majd 30 percen keresztül keverjük. A fehér, szilárd anyagot leszûrjük, és a szilárd anyagot többször mossuk vízzel, 2%¹os NaOH-lal és ismét vízzel, majd levegõn száradni hagyjuk. 6,0 g (80%) (2S)2¹(6,7-diklór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2-il-metil)-izoindol-1,3-diont kapunk fehér, porszerû, szilárd anyag formájában. A fehér, porszerû, szilárd anyagot 1,06 g (33 mmol) hidrazinnal elegyítjük 80 ml EtOH-ban, és 2 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk, majd szobahõmérsékletre hûtjük. A reakcióelegy pH¹ját 1 N HCl-dal pH=1,0 értékre állítjuk, és a reakcióelegyet ezután 15 percen keresztül keverjük. A fehér, szilárd anyagot leszûrjük, és friss EtOH-lal mossuk (a szilárd anyagot eldobjuk), és a szûrletet vákuumban bepároljuk. A kapott szilárd anyagot dietil-éter és híg, vizes NaOH között megosztjuk. A dietil-éteres oldatot szárítjuk (Na2SO4), és vákuumban bepároljuk. (2S)-2-Aminometil¹(6,7-diklór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin)¹t kapunk viszkózus olaj formájában. 1H–NMR (CDCl ): d 6,98 (s, 1H), 6,96 (s, 1H), 4,25 (dd, 3 J=2,0, 11,2 Hz, 1H), 4,15 (m, 1H), 4,0 (m, 1 H), 2,97 (d, J=5,5 Hz, 2H). Az olaj egy részét (3,8 g, 16 mmol) és 3,1 g (32,4 mmol) szulfamidot 100 ml dioxánban 2 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk, és a nyersterméket gyors oszlopkromatográfiával tisztítjuk (DCM/MeOH=20/1). Cím szerinti vegyületet kapunk fehér, szilárd anyag formájában, amelyet etil-acetát/hexán elegybõl átkristályosítva kapjuk a cím szerinti vegyületet fehér, kristályos, szilárd anyagként. MS [M–H]– 311,0. Olvadáspont: 119–121 °C. [a]D=–53,4° (c=1,17, M).

1

HU 007 354 T2

(DMSO-d6): d 7,22 (s, 1H), 7,20 (s, 1H), 6,91 (bd s, 1H), 6,68 (bd s, 2H), 4,35 (m, 2H), 4,05 (dd, J=6,5, 11,5 Hz, 1H), 3,15 (m, 2H). Elemanalízis: Mért: C, 34,52; H, 3,22; N, 8,95; Cl, 22,64; S, 10,24 Számított: C, 34,64; H, 2,68; N, 8,87; Cl, 22,94; S, 10,35.

1H–NMR

11. példa (2S)¹(–)-N-(7¹Amino-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2il-metil)-szulfamid (36. vegyület)

5

10

15

(2S)¹(–)-N¹(2,3-Dihidro-7-nitro-benzo[1,4]dioxin-2il-metil)-szulfamidot (1,2 g, 4,15 mmol) állítunk elõ 4¹nitro-katecholból a 4. példában ismertetett eljárás szerint. Ezután a (2S)¹(–)-N¹(2,3-dihidro-7-nitro-benzo[1,4]dioxin-2-il-metil)-szulfamidot 10% Pd/C katalizátorral elegyítjük 120 ml metanolban, és hidrogénatmoszférában (39 psi), szobahõmérsékleten 3 órán keresztül rázatjuk. A szilárd anyagokat leszûrjük, és 10% M/DMC eleggyel mossuk, és a szûrletet vákuumban bepároljuk. A kapott nyersterméket 25 ml 0,2 N HClban oldjuk, fagyasztjuk és liofilizáljuk. Cím szerinti vegyületet kapunk pelyhes, szilárd anyag formájában a megfelelõ hidrokloridsóként. MS (M+H)+ 260. 1H–NMR (DMSO-d ): d 10,2 (bd s, 3H), 6,86 (m, 6 1H), 6,85 (s, 1H), 6,74 (dd, J=2,5, 8,4 Hz, 1H), 4,22 (m, 2H), 3,88 (dd, J=6,7, 11,4 Hz, 1H), 3,04 (m, 2H). 12. példa (2S)¹(–)-N-(7¹Metil-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2-ilmetil)-szulfamid (19. vegyület)

20

25

30

35

40

13. példa Formalinos vizsgálat egéren (NINDS) A formalinos teszt egéren akut és krónikus modell egy tesztvegyület fájdalomcsillapító képességének vizsgálatára. Az egér formalintesztben hím felnõtt egerek hátsó mancsának talpterületébe sc. 0,5% formalin injektálásával gyulladás mediálta fájdalomválaszt indukálunk. A fájdalom az injektált terület nyalogatásában nyilvánul meg bimodális módon – akut és krónikus fázis. Az akut fázis azonnal jelentkezik és mintegy 20 percen keresztül tart az injektálás után, ami a fájdalomrostok közvetlen stimulálását jelenti. A nyalogatás mintegy 10 perccel késõbb újra kezdõdik (körülbelül 20 perccel az injektálás után), és 10–15 percen keresztül tart, ami a krónikus fázist jelenti, amelyet feltételezések szerint gyulladásos mediátorok, például citokinek felszabadulása vált ki. Az aktivitás a formalinteszt akut fázisában az akut fájdalom indikátora, amely feltételezések szerint korrelációban van a perifériás fájdalomútvonalakkal. Az aktivitás a formalinteszt krónikus fázisában a fájdalom centralizációjára és szenzitivizálására jellemzõ a felsõbb fájdalomvezetõ útvonalakon, és kimutatták, hogy ez jól korrelál a neuropátiás fájdalom Bennet-féle krónikus összehúzódás modelljében mutatott hatékonysággal, és a krónikus neuropátiás fájdalom elleni klinikai hatékonysággal (Vissers és munkatársai, 2003). A 8. vegyületet kiértékeltük a fentiek szerint az egér formalintesztben. A 8. vegyületet 110 mg/kg ip. dózisban adtuk be a formalin injektálása elõtt 15 perccel, és azt találtuk, hogy szignifikánsan gyengíti az akut és krónikus fázisú válaszokat. Az akut fázisra a csökkenés 52% volt a kontrollhoz képest (p<0,01), míg a krónikus fázisban a csökkenés 43% volt a kontrollhoz képest (p<0,01). A 8. vegyület 60 mg/kg ip. dózisban beadva hasonló analgetikus aktivitást mutatott, 30% csökkenést a kontrollhoz képest (p<0,05) az akut fázis esetén, és 40% csökkenést a kontrollhoz képest (p<0,01) a krónikus fázis esetén. Tehát ebben a vizsgálatban a 8. vegyület analgetikus aktivitást mutatott, amely különösen akut és krónikus gyulladásos fájdalomra vonatkozott.

14. példa Neuropátiás fájdalom Chung modellje patkányon A Chung modell patkányon egy olyan vizsgálat, amelyet egy vegyület neuropátiás fájdalom kezelésére való alkalmazhatóságának meghatározására használ50 nak (Kim és Chung, 1994; Chaplan és munkatársai, 1994). Ebben a vizsgálatban a hím Sprague–Dawley-patkányokat (145–165 g; Harlan) érzéstelenítésnek vetettük alá, és az L5 ideget izoláltuk és selyem varrat55 anyaggal elkötöttük, ami mechanikus allodiniát eredményezett. Az elkötés után 6 héttel a patkányoknak akut módon hordozóanyagot (0,5%¹os vizes metilcellulóz-oldat) vagy 8. vegyületet adagoltunk 120 és 240 mg/kg po. dózisban. A mechanikus (tapintási) allo60 dinia meghatározására regisztráltuk azt a nyomást, 45

A cím szerinti vegyületet a 4. példában ismertetett eljárás szerint állítjuk elõ 4¹metil-katecholból kiindulva. Fehér, szilárd anyagot kapunk, amelyet etil-acetát/hexán elegybõl átkristályosítunk. Cím szerinti vegyületet kapunk fehér, szilárd anyagként. MS [M–H]– 257. 1H–NMR (CDCl ): d 6,76 (m, 1H), 6,66 (m, 2H), 4,80 3 (m, 1H), 4,57 (bd s, 1H), 4,40 (m; 1H), 4,28 (m, 1H), 4,03 (dd, J=6,9, 11,4 Hz, 1H), 3,45 (m, 2H), 2,25 (s, 3H). Elemanalízis: Számított: C, 46,50; H, 5,46; N, 10,85; S, 12,41 Talált: C, 46,65; H, 5,60; N, 10,84; S, 12,61.

2

20

1

HU 007 354 T2

amelynél az állat az érintett mancsát elrántotta a fokozatos inger (von Frey-féle sörte) elõl 30 perccel, 1, 2, 4, 6, 8 és 24 órával a dozírozás után. Az eredményeket normalizáltuk, és a hatóanyag maximális protektív hatásának százalékában (% MPE) adtuk meg. A 8. vegyülettel végzett kezelés 120 mg/kg po. dózisban 42%-kal növelte a % MPE¹t a kontrollállatokhoz viszonyítva. A hatékonyságot 30 percnél figyeltük meg, 1 óránál elérte a csúcsot, és 4 órával az adagolás utánig tartott. A 8. vegyülettel végzett kezelés 240 mg/kg po. dózisban 66% növekedést eredményezett a % MPE-ben a kontrollállatokhoz viszonyítva. A hatékonyság 30 percnél jelentkezett, 2–4 óránál érte el a csúcsot, és 24 órán át tartott az adagolás után. (A hordozóanyaggal kezelt patkányok nem mutattak hatást.) Megjegyezzük, hogy ebben a vizsgálatban pozitív kontrollként gabapentint alkalmaztunk 480 mg/kg po. dózisban. A gabapentin hatása egyenértékû volt a 8. vegyület 240 mg/kg dózisánál mért aktivitással. Tehát ebben a vizsgálatban a 8. vegyület analgetikus aktivitást mutatott, különösen krónikus gyulladás és/vagy neuropátiás fájdalom vonatkozásában. 15–18. példa Neuropátiás fájdalom ágyéki 5¹ös (L5) gerincvelõi ideg elkötéses (Chung) modellje A patkány Chung modell egy olyan vizsgálat, amelyet annak meghatározására alkalmaznak, hogy egy vegyület alkalmas¹e neuropátiás fájdalom kezelésére (Kim és Chung, 1994; Chaplan és munkatársai, 1994). Ebben a vizsgálatban az ülõideg megsértése krómos bélvarrattal végzett laza elkötéssel, az L5 gerincvelõi ideg szoros elkötése selyemvarrattal vagy részleges szoros elkötése selyemvarrattal minden esetben túlérzékenységet idéz elõ számos ingermódozattal szemben (például érintés, nyomás, hõmérséklet), ami heteken vagy hónapokon át tart. Az ilyen sérülések által kiváltott túlérzékenység allodiniára és neuropátiás fájdalom klinikai eseteiben megfigyelt hiperalgéziára emlékeztet, amelyet mechanikus idegsérülés, cukorbetegség vagy kemoterápia okoz. Ebbõl a vizsgálatból következtetni lehet a tesztvegyületek analgetikus, antiallodiniás és/vagy antihiperalgéziás hatására. A tesztvegyületet és a kontrollokat megfelelõ térfogatú 0,5%¹os HPMC-ben vagy 10% szolutolt tartalmazó 0,5% hidroxi-propil-metil-cellulózban (HPMC) oldottuk. A HPMC szolgált hordozóanyagként a pozitív kontrollként alkalmazott gabapentinoldatokhoz. Az oldatokat úgy állítottuk elõ, hogy 2,5 ml/kg vagy 5 ml/kg po. dózistérfogatban biztosítsák a teljes dózist patkányoknak. A mûtét idõpontjában 150–250 g testtömegû hím, Sprague–Dawley-patkányokat (Harlan Industries, Indianapolis, IN) alkalmaztunk az L5 SNL-vizsgálatokhoz. Az összes állatot egy hetes karantén/akklimatizációs periódus után egy szokásos állatszobába vittük át. Az SNL-vizsgálatokban a patkányokat ugyanabban a szobában tartottuk és vizsgáltuk. Az állatokat mikroizolátorketrecekben tartottuk, ketrecenként négy patkányból álló csoportokban vagy öt egérbõl álló csoportok-

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 21

2

ban, kukoricacsutka almon, és élelemhez és vízhez szabad hozzáféréssel. A környezetet konstans 21 °C hõmérsékleten tartottuk, 12 órás megvilágítás/sötétség ciklussal. Az L5 SNL-mûtétnek alávetett patkányokat egyedi ketrecekben helyeztük el lucerna száraz almon, és ad libitum kaptak dúsított tápot, táplálékpelletet és vizet. Az állatokat 4–6 héten át hagytuk felépülni a mûtét után a vizsgálat megkezdése elõtt, és nem vizsgáltuk a mûtét utáni 8 héten túl. Az L5 SNL-vizsgálatokhoz csak azokat az állatokat vontuk be a további vizsgálatba és analízisbe, amelyek 4 g¹nál kisebb erõre reagáltak, ezeket a vizsgálat napján véletlenszerûen osztottuk be kezelt csoportokba. Az összes vizsgálatban a viselkedési analízist végzõ személy nem ismerte az egyes állatoknak adott kezelést. Az L5 SNL-mûtéthez a patkányok izoflurános inhalációs érzéstelenítést kaptak. A bõrön egy 2 cm¹es bemetszést végeztünk kicsit balra a középvonaltól az L4–S2 gerincvelõi szegmensek hátulnézetében, majd a paraspinális izmokat elválasztottuk a gerincoszlopi nyúlványokról. Ezután óvatosan eltávolítottuk az L6 átlós nyúlványát és feltártuk az L5 gerincvelõi ideget. A bal L5 gerincvelõi ideget ezután szorosan elkötöttük 6–0 selyem fonallal, az izmot 4–0 vikrilfonallal összeöltöttük, és a bõrt sebcsipeszekkel zártuk. Az L5 SNL-patkányok viselkedésének vizsgálatát az elkötés utáni 3–6. hét közötti idõpontban végeztük. A vizsgálat napján, a mechanikus allodinia jelenlétének igazolására végzett von Frey-féle alapvonal-meghatározásokat követõen az L5 SNL-patkányokat orálisan kezeltük a vivõanyaggal, a 8. vegyülettel vagy gabapentinnel (pozitív kontrollként). A tapintási allodiniát az adagolás után 30 perccel, 1 órával, 2 órával, 4 órával, 6 órával, 8 órával és/vagy 24 órával értékeltük ki annak az erõnek a regisztrálásával, amelynél az idegelkötéssel azonos oldalon lévõ mancsát az állat elrántotta a kalibrált von Frey-féle sörték sorozatának (0,4, 0,7, 1,2, 2,0, 3,6, 5,5, 8,5 és 15,1 g; Stoelting; Wood Dale, IL) alkalmazása elõl. Közepes feszességtõl (2,0 g) kiindulva a sörtékkel mintegy 5 másodpercen át nyomást gyakoroltunk a hátsó mancs talpközepére. A mancs gyors elrántása a következõ, gyengébb inger adásához vezetett, és az elrántási reakció hiánya a következõ, erõsebb inger alkalmazásához vezetett, hogy a válaszküszöböt meghatározzuk. Az elsõ küszöbérték-detektálás után összesen 4 reakciót váltottunk ki. Az 50%¹os elrántási küszöbértékeket Dixon módszerével interpoláltuk [leírását lásd Meert TF és Vermeirsch, HA, Pharmacol. Biochem. Behav. 80(2), 309–326 (2005)], és amikor a válaszküszöbértékek a detektálási tartomány fölé vagy alá estek, a megfelelõ 15,0 vagy 0,25 g értékeket jelöltük meg. A von Frey sörtés tesztelés küszöbértékadatait elrántási küszöbként grammban adtuk meg, vagy százalékos maximális lehetséges hatássá (%MPE) alakítottuk át a következõ képlet segítségével: %MPE=[(hatóanyag beadása utáni küszöbérték)–(alapvonal-küszöbérték)]/[(15 g kizárási érték)–(alapvonal-küszöbérték)]×100. Az 50%¹os hatást kiváltó hatékony dózist (ED50) és a vonatkozó statisztikai adatokat Pharm

1

HU 007 354 T2

Tools Plus software (The McCary Group) alkalmazásával számítottuk ki. A statisztikai adatokat (kétutas ANOVA) az ecetsavas vizsgálatra a Graph Pad Prism v4.0 alkalmazásával számítottuk ki. Az idõbeli lefolyás vizsgálatából származó adatokat a neuropátiás fájdalom SNL-modelljében alanyokon belüli, ismételt mérésekkel analizáltuk egyutas ANOVA-val. A szignifikáns fõ hatásokat (p<0,05) tovább analizáltuk Dunnett-féle többszörös összehasonlító teszttel. Az adatokat az alábbiakban átlag +/– S.E.M. értékként adjuk meg. Számos vizsgálatot hajtottunk végre, amelyek eredményeit az alábbiakban részletezzük. 15. példa/A vizsgálat Az elsõ vizsgálatban a 8. vegyületet 120 mg/kg és 240 mg/kg dózisban értékeltük ki, és 480 mg/kg dózisú gabapentinnel és vivõanyaggal hasonlítottuk össze. A nem mûtött patkányokban az átlagos elrántási küszöb nagyobb volt, mint 13 g. A mûtét után 6 héttel az elrántási küszöbértékek 1,0 és 1,6 g között voltak. A hordozóanyag nem módosította az elrántási küszöbértékeket a 4 órás vizsgálati periódus alatt. 480 mg/kg dózisú gabapentin szignifikánsan növelte a küszöbértékeket 1 órával, 2 órával és 4 órával a beadás után (73,2±14,7 és 73,7±16,6% reverzió a 2 órás, illetve 4 órás idõpontban). A 8. vegyület hatása 120 mg/kg dózisban adagolva kissé alacsonyabb volt, mint a gabapentinnél megfigyelt, azonban szignifikánsan eltért az alapvonaltól (0 idõpont) 1 órával (42,2±13,8% reverzió), illetve 4 órával (45,4±12,2% reverzió) az orális beadás után. 240 mg/kg dózisban a 8. vegyület a gabapentinnél megfigyelt hatáshoz (73,4±15,2 a 4. órában) hasonló hatásokat váltott ki (65,6±21,1% változás a 4. órában). Tehát mind a gabapentin, mind a 8. vegyület szignifikánsan megnövelte az elrántási küszöbértékeket 2 órával, 4 órával és 6 órával az orális adagolás után. A hatások csökkentek a 8. órára, és hasonlítottak a hordozóanyagos kezelés értékeihez 24 órával a beadás után.

statisztikusan nem szignifikáns jelei mutatkoztak. Az adagolás 3. és 7. napján egyetlen kezelt csoport sem mutatott szignifikáns reverziót a tapintási túlérzékenységben. 5 17. példa/C vizsgálat Egy harmadik vizsgálatban a 8. vegyületet 100 mg/kg, 300 mg/kg és 560 mg/kg po. dózisban adagoltuk, a gabapentint pozitív kontrollként adtuk 10 560 mg/kg dózisban, és a mechanikus allodiniát 2 órával, 4 órával és 6 órával az adagolás után mértük 4 héttel a mûtét után. Ebben a vizsgálatban a 8. vegyület 100 mg/kg, 300 mg/kg vagy 560 mg/kg po. dózisával történõ keze15 léssel nem kaptunk statisztikusan szignifikáns hatást a 6. óráig. A gabapentin 560 mg/kg dózisban (pozitív kontroll) a mechanikus allodinia megfigyelhetõ csökkenését eredményezte a dozírozás után 2 és 4 órával (58,7 és 86,4% reverzió) az alapértékhez viszonyítva, 20 azonban 6 órával az adagolás után nem. (Megjegyezzük, hogy a gabapentinnel kiváltott fenti viselkedés láthatólag nincs összhangban a gabapentin Chung modellben elvárható hatásával.) 25

30

35

40 16. példa/B vizsgálat Egy második vizsgálatban a 8. vegyület 7 napon keresztüli napi beadását értékeltük ki annak meghatározására, hogy a szubkrónikus adagolás megváltoztatja¹e az elrántási küszöbértékeket. A mûtét után 3 héttel meghatároztuk a tapintási túlérzékenység alapértéket. A patkányokat véletlenszerûen 5 csoportba osztottuk, és hordozóanyaggal (HPMC), 60 mg/kg, 120 mg/kg, 240 mg/kg vagy 480 mg/kg 8. vegyülettel kezeltük. Az elrántási küszöbértékeket a dozírozás után 1 órával, 2 órával, 4 órával, 8 órával és 24 órával értékeltük ki az 1. napon (indulódózis), a 3. napon (harmadik dózis) és a 7. napon (hetedik dózis). A 8. vegyület elsõ beadását követõen 480 mg/kg dózis szignifikáns reverziót váltott ki a tapintási túlérzékenységben, a maximális hatás 4 órával az adagolás után jelentkezett (64,3±9,9% reverzió). Nem találtunk szignifikáns különbségeket a többi kezelt csoportban ebben az idõpontban, noha a 8. vegyület alacsonyabb dózisainál a tapintási túlérzékenység reverziójának

2

45

50

18. példa/D vizsgálat Egy negyedik vizsgálatban meghatároztuk a 8. vegyület 560 mg/kg dózisának hatását 10% szolutol/HPMC-oldat alkalmazásával. A gabapentint pozitív kontrollként 560 mg/kg dózisban adtuk, és a mechanikus allodiniát a megválasztott idõpontokban mértük az adagolást követõ 6 órás intervallumban. A mûtét után négy héttel a patkányoknak orálisan adagoltuk a vivõanyagot (10% szolutol HPMC-ben), a 8. vegyületet 560 mg/kg és a gabapentint 560 mg/kg dózisban. Ebben a vizsgálatban a vivõanyag statisztikusan szignifikáns növekedést váltott ki a tapintási túlérzékenységben az alapértékhez viszonyítva a vizsgálat idõtartama alatt, míg a gabapentin statisztikusan szignifikáns csökkenést váltott ki (55–77% reverzió) a tapintási túlérzékenységben a beadás után 2 óra és 6 óra közötti idõpontokban. A 8. vegyülettel kezelt patkányok esetén a túlérzékenység csökkenését tapasztaltuk a beadás után 4 óra és 6 óra közötti idõpontokban, ez a trend statisztikusan nem szignifikáns volt. Közelebbrõl, a 8. vegyülettel 560 mg/kg po. dózisban végzett kezelés csökkentette a mechanikus allodiniát az adagolás után 4, illetve 6 órával, de a p¹érték csak 0,054 volt. Megjegyezzük, hogy a pozitív kontroll hatása változó volt a Chung modellel végzett fenti vizsgálatok mindegyikében. Ezért a 8. vegyület hatását minden egyes vizsgálatban a pozitív kontrollal kapott hatással összefüggésben kell értékelni.

19. példa Taxol® által indukált perifériás neuropátia modell A perifériás neuropátiák krónikus állapotok, amelyek trauma, betegség, metabolikus zavarok vagy bizonyos gyógyszerek és toxinok által okozott idegi sérülé60 sek következtében keletkeznek. A kemoterápiás sze55

22

1

HU 007 354 T2

rekkel, például paclitaxellel (Taxol®) kapcsolatos szenzoros zavarok enyhe bizsergéstõl a spontán égésig változnak, tipikusan a kézben és a lábban. A tünetek erõsebbé válnak a terápia folytatásával, és gyengeséghez, ataxiához, zsibbadáshoz és fájdalomhoz vezethetnek, amelyek megszûnése hetekig vagy hónapokig tarthat. Egy elõzetes vizsgálatban a 8. vegyületet kiértékeltük a Taxol® által indukált mechanikus allodinia és az ülõideg neurodegenerációját csökkentõ képessége szempontjából [Polomano, R. C., Mannes, A. J., Clark, U. S., Bennett, G. J. A painful peripheral neuropathy in the rat produced by the chemotherapeutic drug, paclitaxel. Pain, 94, 293–304 (2001); Flatters, S. J. L., Xiao, W.¹H., Bennett, G. J. Acetyl-L-carnitine prevents and reduces paclitaxel-induced painful peripheral neuropathy. Neurosci Lett 397, 219–223 (2006)]. Ezenkívül mértük a vegyület hatását a spontán helyváltoztatási aktivitásra.

5

10

15

20 Módszer A hím Sprague–Dawley-patkányokat (Harlan Sprague Dawley, Inc.¹tõl beszerezve, 7 hetes korban) két kezelt csoportra osztottuk (n=10/csoport): az elsõ csoportot 2 mg/kg Taxol®-lal ip.+0,5% HPMC (hidroxipropil-metil-cellulóz) vivõanyaggal po. kezeltük; a második csoportot 2 mg/kg Taxol®-lal ip.+100 mg/kg 8. vegyülettel (HPMC vivõanyagban) po. kezeltük. Az állatokat polikarbonát mûanyag ketrecekben helyeztük el, ketrecenként két állatot, 18–26 °C hõmérséklet, 30–70% nedvességtartalom és 12 órás megvilágítás/sötétség ciklus biztosítása mellett, élelmet és vizet ad libitum kaptak. Az 1., 3., 5. és 7. napon a patkányok ip. (intraperitoneális) injekcióban Taxol®¹t kaptak (2 mg/kg). Ezenkívül az állatok naponta po. (orális) dózisban 8. vegyületet vagy vivõanyagot kaptak 12 napon keresztül, a Taxol® injekciók elsõ napjától kezdõdõen. Két viselkedési tesztet végeztünk: mértük a tapintási érzékenységet és a spontán helyváltoztatási aktivitást. Alapvonalnál és a Taxol® beadása utáni 5. és 12. napon az állatokat von Frey-tesztnek vetettük alá a mechanikus allodinia vizsgálatára (Chaplan, S. R., Bach, F. W., Pogrel, J. W., Chung, J. M., Yaksh, T. L. Quantitative assessment of tactile allodynia in the rat paw. J. Neurosci. Meth. 53, 55–63 (1994) módszere szerint]. A tapintási érzékenységet (azaz a mechanikus allodiniát) kalibrált szálak segítségével mértük, amelyeket az érintett végtag talpfelületéhez érintettünk, hogy meghatározzuk a mancs elrántási küszöbértéket. Röviden, a patkányokat egy plexiüveg ketrecbe helyeztük el, amelynek drótháló alja volt, és 10 percen keresztül hagytuk akklimatizálódni. Miután az állatok megnyugodtak, a jobb hátsó mancs talpfelületét egy 2,0 g¹os von Frey-szálhoz érintettük. A kezdetben kiválasztott szálra adott mancselrántási reakció hiányában egy erõsebb ingert alkalmaztunk; a mancs elrántása esetén a következõ, gyengébb ingert választottuk. Ily módon a pozitív és negatív reakciókból kapott mintát alkalmaztuk a mancselrántási küszöbérték meghatáro-

25

30

35

40

45

2

zására. Az adatokat kétutas varianciaanalízis (two-way ANOVA), egyutas varianciaanalízis (one-way ANOVA) és Dunnett-féle teszt alkalmazásával analizáltuk, p<0,05 statisztikai szignifikanciával. A Taxol® injektálásának elkezdése utáni 11. napon az állatokat nyílt terep (Open Field) vizsgálatnak vetettük alá a helyváltoztatási aktivitás szintjének meghatározására. A korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a Taxol® kezelés csökkentheti a spontán helyváltoztatási aktivitást (például a sugár keresztezésének számát) [Pascual, D., Goicoechea, C., Suardiaz, M., Martin, M. I. A cannabinoid agonist, WIN 55,212–2, reduces neuropathic nociception induced by paclitaxel in rats. Pain 118, 23–34 (2005)]. Az Open Field-tesztet úgy végeztük, hogy az állatot egy 17’’×17’’ méretû nyitott kamrába helyeztük, amely a kamra falai mentén elhelyezve infravörös fénycsíkokat tartalmazott. A fénycsíkok infravörös fénysugarat bocsátanak ki úgy, hogy az állat vízszintes (helyváltoztatás) és függõleges (felágaskodás) mozgásait automatikusan regisztrálja minden 100 ms¹ben a sugár megtörése útján. Ehhez a vizsgálathoz az állatok helyváltoztatási aktivitásának szintjét 20 perc idõtartamon át regisztráltuk, hogy kiértékeljük a spontán aktivitást egy új környezetben. Az adatokat egyutas ANOVA és Dunnett-teszt alkalmazásával analizáltuk p<0,05 statisztikai szignifikanciával. A 13. napon az állatokat szén-dioxiddal elõidézett fulladással elaltattuk. Az ülõideget és a jobb hátsó mancsot kimetszettük, és 10%¹os semlegesre pufferolt formalinba helyeztük. Az összegyûjtött szöveteket blokkoltuk, paraffinba ágyaztuk, metszetet készítettünk, és hemotoxilinnel és eozinnal megfestettük. A szövetet fénymikroszkópia alkalmazásával vizsgáltuk, és pontoztuk egy, a kezelési rendet nem ismerõ kiértékelõ segítségével. A szövetet 0¹tól 3¹ig terjedõ skála segítségével rangsoroltuk a metszetben észlelt axonális roncsolódás mértékének és mennyiségének alapján, 0 jelenti az axon normális megjelenését, 1¹2 jelenti az axonok enyhe–közepes roncsolódását és 3 jelenti az axonok teljes elroncsolódását és Wallerian degenerációját [Cavaletti, G, Tredici, G., Braga, M., Tazzari, S.. Experimental peripheral neuropathy induced in aduit rats by repeated intraperitoneal administration of Taxol®. Exper. Neurol. 133, 64–72 (1995)]. Az adatokat egyutas ANOVA és Dunnett-féle teszt alkalmazásával analizáltuk, p<0,05 statisztikai szignifikanciával.

Eredmények A mechanikus allodiniát az alapvonalnál, és a Ta50 xol® beadása utáni 5. és 12. napon mértük. Nem volt szignifikáns különbség a csoportok között az alapvonalnál vagy az 5. napon; azonban a 12. napon mind a csak Taxol®-lal (p<0,005), mind a Taxol®+100 mg/kg 8. vegyülettel (p<0,001) kezelt csoportok fájdalomra érzé55 kenyebbek voltak, alapvonal-reakcióikkal összehasonlítva. A 8. vegyület láthatólag potencírozta a csak Taxol®¹ra adott fájdalomválaszt; azonban ez a különbség nem volt statisztikusan szignifikáns. A spontán helyváltoztatási aktivitást a Taxol® be60 adásának elkezdését követõ 11. napon vizsgáltuk. 23

1

HU 007 354 T2

Nem volt különbség a kezelt csoportok között a vízszintes mozgást tekintve; azonban a Taxol®+8. vegyület kezelésnek alávetett állatoknál (p<0,05) a függõleges felágaskodási hajlam csökkent a csak Taxol®-hoz viszonyítva. Elvégeztük a jobb hátsó mancs és az ülõidegmetszetek hisztopatológiai kiértékelését. A 8. vegyület nem fejtett ki hatást a Taxol® által indukált degeneráció súlyosságára a jobb hátsó mancsban; azonban pozitív trendet találtunk az ülõideg csökkent degenerációjára, noha a különbségek nem voltak statisztikusan szignifikánsak. Értékelés Az elõzetes vizsgálatot azért végeztük, hogy kiértékeljük a 8. vegyület fájdalomra, mozgásváltozásokra és idegkárosodásra gyakorolt hatékonyságát, ami Taxol® által indukált perifériás neuropátia következményeként jelentkezhet. Tipikusan a Taxol®-lal kezelt patkányokat az injektálás után néhány héttel értékeltük ki, mivel a bekövetkezõ mechanikus allodinia valamikor a Taxol® injektálása utáni 12–21. nap között fejlõdik ki. A jelen vizsgálatban a vegyület hatékonyságát a Taxol® beadása utáni 5. és 12. napon értékeltük ki, ez egy rövidebb vizsgálat, mint a korábban publikált vizsgálatok; azonban megjegyezzük, hogy szignifikáns allodinia jelentkezhet ezen idõintervallumon belül. Az eredmények azt mutatták, hogy a 12. napon mechanikus allodinia fejlõdött ki a Taxol® kezelés hatására, noha a hatás nagyságrendje nem volt nagy (alapvonal: 16,42±2,14 g, 12. napon: 12,11±4,92 g). Azonban a 8. vegyület hatástalan volt az allodinia kivédésében ugyanezen idõpontban. Ezt az eredményt nem tekintettük meggyõzõnek. A vizsgálat idõtartamának növelése felfedheti a Taxol® kifejezettebb hatását és a 8. vegyület védõhatását. Ezenkívül megjegyezzük, hogy pozitív kontrollt nem tartalmazott ez a vizsgálat. A nyílt terepen való viselkedés vizsgálata azt mutatta, hogy a 8. vegyülettel kezelt patkányok felágaskodási hajlama csökkent a csak Taxol®-lal kezeltekhez képest, ami a spontán függõleges felderítési hajlam alacsonyabb szintjét jelenti. Azonban, mivel a vízszintes aktivitási szintek nem különböznek a 8. vegyülettel végzett kezelés esetén a csak Taxol®-lal kezelt csoportétól, nem valószínû, hogy a csökkent felágaskodási hajlamot a fájdalom vagy a nyugtatás okozza. A hisztopatológiai analízis feltárta az ülõideg károsodás csökkenésének trendjét a 8. vegyülettel végzett kezelés hatására; azonban ez nem volt statisztikusan szignifikáns. Összességében véve ez az elõzetes vizsgálat azt mutatja, hogy a 8. vegyület elõnyös hatásokat mutathat a Taxol® által indukált perifériás neuropátia ellen patkányban. A javasolt ellenõrzõ vizsgálatoknak hosszabb vizsgálati periódust kellene magában foglalniuk a Taxol®-lal végzett kezelés után (például körülbelül 6 hét idõtartamot) és a 8. vegyületet több dózisszinten kellene vizsgálni (például dózis-válasz görbe meghatározásához).

2

20. példa Taxol® által indukált perifériás neuropátia modell A perifériás neuropátiák krónikus állapotok, amelyek trauma, betegség, metabolikus zavarok vagy bizo5 nyos gyógyszerek és toxinok által okozott idegi sérülések következtében keletkeznek. A kemoterápiás szerekkel, például paclitaxellel (Taxol®) kapcsolatos szenzoros zavarok enyhe bizsergéstõl a spontán égésig változnak, tipikusan a kézben és a lábban. A tünetek 10 erõsebbé válnak a terápia folytatásával, és gyengeséghez, ataxiához, zsibbadáshoz és fájdalomhoz vezethetnek, amelyek megszûnése hetekig vagy hónapokig tarthat. Ezt a második, hosszabb távú vizsgálatot, amely15 ben a Taxol® által indukált perifériás neuropátia modellt alkalmaztuk, a 19. példában fent ismertetett elõzetes vizsgálat ellenõrzéseként végeztük el.

20

25

30

35

40

45

50

55

60 24

Módszer A paclitaxelt (Taxol®, Bristol-Myers Squibb; 6 mg/ml 50/50 arányú Chremophor/etanol elegyben) közvetlenül alkalmazás elõtt hígítottuk sóoldattal 2 mg/ml koncentrációra, és IP 1 ml/kg térfogatban négy különbözõ napon injektáltuk (D0, D2, D4 és D6). A 8. vegyületet 0,1 N HCl/0,5% metil-cellulóz (1:9) elegyben szuszpendáltuk, közvetlenül az egyes injekciók elõtt, 60 mg/ml és 120 mg/ml koncentrációkban. A hím felnõtt Sprague–Dawley-patkányokat (Harlan, Indianapolis, IN; Frederick, MD tenyésztelep) ketrecekben fûrészpor almon tartottuk 3¹4 állatból álló csoportokban, tápot és vizet ad libitum kaptak és 12:12 óra világosság/sötétség ciklust biztosítottunk. A paclitaxellel kezelt állatokból három csoportot alakítottunk ki, mindegyikben n=12: az 1. csoportot 8. vegyülettel kezeltük 60 mg/kg dózisban po. (orális gyomorszonda), naponta, 20 napon át, a D0 naptól (a paclitaxel adagolásának megkezdésével azonos nap) kezdõdõen. Azokon a napokon, amikor mind 8. vegyületet, mind paclitaxelt kellett adagolni, a 8. vegyületet 9,00 órakor és a paclitaxelt 13,00 órakor adtuk. A 2. csoportot 8. vegyülettel kezeltük 120 mg/kg dózisban po. (orális gyomorszonda), naponta, a D0 naptól (a paclitaxel adagolásának megkezdésével azonos nap) kezdõdõen. Azokon a napon, amikor mind a 8. vegyületet, mind a paclitaxelt be kellett adni, a 8. vegyületet 09,00 órakor, és a paclitaxelt 13,00 órakor adtuk. A 3. csoportot azonos térfogatú vivõanyaggal kezeltük naponta, a 0. naptól (a paclitaxel adagolásának megkezdésével azonos nap) kezdõdõen. Az állatokat három egymás utáni napon szoktattuk a vizsgálati környezethez, majd három, naponkénti alapvonal meghatározást végeztünk a 4 g vagy 15 g nyomást kifejtõ von Frey-sörtékkel (4 g VFH és 15gVFH) adott normális válasz mértékének kiértékelésére. A normális patkányok egyáltalán nem, vagy csak ritkán húzódtak el a 4gVFH-val végzett ingerlés elõl; így az erre az ingerre adott reakció fokozódása a paclitaxel adagolását követõen a mechanoallodiniára utal. A normális patkányok a 15gVFH-val végzett ingerlése elõl az idõ 10–20%-ában húzódtak el; így az erre az in-

1

HU 007 354 T2

gerre adott megnövekedett válasz gyakoriság mechanohiperalgéziára utal. Az állatok felfelé fordított mûanyag egérketrecek alatt helyezkedtek el egy dróthálós aljú, megemelt platform tetején. Az egyes VFH-kat a sarok közepének csupasz bõrére alkalmaztuk, és feljegyeztük az elhúzódási válasz meglétét vagy hiányát. Ezt öt alkalommal megismételtük az egyes hátsó mancsokon, és az állatok válaszait százalékos válasz pontszámként összegeztük (például öt elhúzódási válasz 15gVFH ingerre 50% pontszámot eredményezne). A viselkedést a csoport beosztást nem ismerõ megfigyelõ értékelte ki. A paclitaxel hatásainak vizsgálatára a viselkedési vizsgálatot a 13. napon (D13) kezdtük el, és a D15, D17, D21, D24, D28, D31, D35 és D38 idõpontban megismételtük. A 13–17. napon végzett vizsgálatokra a 8. vegyület 20 napos adagolási periódusa alatt került sor. Ezeken a napokon a hatóanyagot 09,00 órakor adtuk be, és a viselkedési tesztet 13,00 órakor kezdtük el. A paclitaxel által kiváltott szignifikáns mechanoallodiniát és mechanohiperalgéziát a paclitaxel utolsó injektálása után 10–14 nappal vártuk kifejlõdni. Eredmények Amint azt vártuk, a paclitaxellel kezelt patkányokban, amelyek vivõanyag-injekciókat kaptak, mechanoallodinia (4 g VFH-teszt) és mechanohiperalgézia (15 g VFH-teszt) fejlõdött ki. Mind a 60 mg/kg, mind a 120 mg/kg dózisban adott 8. vegyület szuppresszálta a mechanoallodinia és mechanohiperalgézia kifejlõdését. A szuppresszív hatás szemmel látható volt a fájdalomszindróma felléptekor, és mintegy 11 napon át tartott a 8. vegyület utolsó injektálása után; az allodinia és a hiperalgézia ezután visszatért. Nem volt szignifikáns különbség a két dózissal kezelt csoport között. A 8. vegyülettel végzett kezelés nem váltott ki látható mellékhatásokat. A mechanoallodinia gátlása nagyobbnak mutatkozott, mint a mechanohiperalgézia gátlása.

5

10

15

20

25

30

35

40 21. példa Zsigeri fájdalom ecetsavval indukált hasi összehúzódás modellje Ennek a vizsgálatnak célja annak meghatározása volt, hogy a 8. vegyület reverzálja¹e a hiperszenzitivitást a fájdalom zsigeri, gyulladásos és neuropátiás modelljeiben. A tesztvegyületet és a kontrollokat 0,5% HPMC vagy 10% szolutol/0,5% hidroxi-propil-metil-cellulóz (HPMC) megfelelõ térfogataiban oldottuk. HPMC¹t alkalmaztunk vivõanyagként a gabapentinoldatok elõállításához, amelyeket pozitív kontrollként alkalmaztunk. Az oldatokat úgy készítettük el, hogy a végsõ dózist 10 ml/kg orális (po.) térfogatban biztosítsuk az egerek számára. A has ecetsavval indukált kifeszülésének vizsgálatára hím CD¹1 egereket (Charles Rivers Laboratories, Portage, ME) alkalmaztunk, amelyek testtömege 25–30 g volt a vizsgálat idõpontjában. Az összes állatot egy hetes karantén/akklimatizációs periódus után vittük át az állatszobába. A has

45

50

55

60 25

2

ecetsavval indukált kifeszülésének vizsgálatára az egereket 1 órán keresztül hagytuk hozzászokni a vizsgálati szobához, mielõtt a vizsgálatot megkezdtük volna. Az állatokat mikroizolátor ketrecekben helyeztük el négy patkány/ketrec vagy öt egér/ketrec csoportokban, kukoricacsutka almon, és vízhez és táplálékhoz való szabad hozzáférést biztosítottunk. A környezetet 21 °C állandó hõmérsékleten tartottuk, 12 óra megvilágítás/sötétség ciklus mellett. Az ecetsavval indukált hasi kifeszülés tesztben alkalmazott állatokat eredeti ketrectársaikkal együtt tartottuk az egész vizsgálati periódus során (négy patkány/ketrec, öt egér/ketrec; Nalgene® ketreceket használtunk kukoricacsutka alommal). A több ketrecbõl származó állatokat véletlenszerûen osztottuk szét a kezelt csoportokba; azaz az egy adott ketrecben lévõ egereket félrandom módon osztottuk szét a különbözõ kezelt csoportokba. A viselkedés analízisét végzõ személy egyik vizsgálatban sem ismerte az egyes állatoknak adott kezelést. A vizsgálat napján az egereknek orálisan adagoltuk vagy a vivõanyagot (Methocel vagy 10% szolutol/Methocel), vagy 560 mg/kg 8. vegyületet vagy 560 mg/kg gabapentint pozitív kontrollként. Az egereknek ezután 0,5 ml ip. injekcióban (2×0,25 ml/hasi kvadráns) 0,6%¹os ecetsavat adagoltunk a vivõanyaggal, a vegyülettel vagy a pozitív kontrollal végzett kezelés után 1 órával, 2 órával, 3 órával vagy 4 órával. Az ecetsav ip. injektálása után 5 perccel öt állatot helyeztünk a kis mennyiségû alomforgácsot tartalmazó, különálló üvegbúrák alá, és az egyes állatok hasi kifeszüléseinek számát 5 percen át regisztráltuk. Ezt megismételtük minden egyes csoportra (N=10 egér/csoport). Az 50% hatást kiváltó hatékony dózist (ED50) és a kapcsolatos statisztikai adatokat PharmTools Plus software (The McCary Group) alkalmazásával számítottuk ki. Ecetsavas vizsgálat esetén a statisztikai adatokat (kétutas ANOVA) Graph Pad Prism v4.0 alkalmazásával számítottuk ki. Az ecetsavval indukált zsigeri fájdalom modellbõl nyert adatokat kétutas varianciaanalízissel (ANOVA) analizáltuk. A szignifikáns fõ hatásokat (p<0,05) tovább analizáltuk Dunnett-féle többszörös összehasonlító teszttel. Az adatokat az alábbiakban mint átlag±az átlag standard hibája (S.E.M.) értékként közöljük. A 8. vegyületet kiértékeltük az ecetsavval indukált zsigeri-kémiai fájdalom modellben. A vivõanyaggal kezelt egerekben a hasi kifeszülések átlagos száma 13 és 16,2 között volt a négy csoportban. Noha a gabapentin a kifeszülések számát csökkentõ tendenciát mutatott a 2 órás idõpontban (11,00±1,5 kifeszülés) és a 3 órás idõpontban (10,0±1,6 kifeszülés) orális adagolás után, ez a hatás nem volt statisztikusan szignifikáns. A vivõanyaggal vagy a gabapentinnel kezelt egerekhez viszonyítva az 560 mg/kg 8. vegyülettel végzett kezelés nem módosította szignifikánsan az ecetsavval indukált kifeszülést. A 8. vegyület nem módosította az ecetsav ip. injektálásával kiváltott hasi összehúzódásokat. Hasonlóképpen a gabapentin nem csökkentette szignifikánsan

1

HU 007 354 T2

az ecetsav által indukált összehúzódásokat. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy ez a vizsgálat valószínûleg nem érzékeny a fenti görcsoldó hatású vegyületek analgetikus hatásaira. 5 22. példa Gyulladásos fájdalom komplett Freund-féle adjuvánssal (CFA) indukált modellje A CFA intraplantáris injektálása patkányban hosszan tartó gyulladásos reakciót vált ki, amelyre jellemzõ az ödéma és kifejezett túlérzékenység mind hõ, mind mechanikai ingerekre. Ez a túlérzékenység 24–72 órával injektálás után maximális, és néhány héten keresztül tarthat. Ebbõl a vizsgálatból következtetni lehet a tesztvegyületek analgetikus, antiallodiniás és/vagy antihiperalgéziás hatására. A tesztvegyületet és a kontrollokat megfelelõ térfogatú 0,5% HPMC-ben vagy 10% szolutol/0,5% hidroxipropil-metil-cellulózban (HPMC) oldottuk. Az oldatokat úgy készítettük el, hogy a végsõ dózist 2,5 ml/kg vagy 5 ml/kg po. térfogatban tartalmazzák patkányok számára. A vizsgálat idõpontjában 250–350 g testtömegû, hím Sprague–Dawley-patkányokat (Charles Rivers Laboratories, Portage, ME) alkalmaztunk a CFA¹RH (sugárzó hõ) vizsgálatokban. Az összes állatot egy hetes karantén/akklimatizációs periódus után vittük át az állatszobába. A patkányokat CFA-vizsgálatnál a CFA injektálásának napján átköltöztettük a vizsgálati szobába, és ott is maradtak a vizsgálat idõtartama alatt. Az állatokat mikroizolátor ketrecekben helyeztük el négy patkány/ketrec vagy öt egér/ketrec csoportokban, kukoricacsutka almon, és vízhez és táplálékhoz szabad hozzáférést biztosítottunk. A környezetet 21 °C állandó hõmérsékleten tartottuk, 12 óra megvilágítás/sötétség ciklus mellett. A CFA¹RH tesztekben alkalmazott állatokat eredeti ketrectársaikkal együtt tartottuk az egész vizsgálati periódus során (négy patkány/ketrec, öt egér/ketrec; Nalgene® ketreceket használtunk kukoricacsutka alommal). A több ketrecbõl származó állatokat véletlenszerûen osztottuk be kezelt csoportokba; azaz az egy adott ketrecben lévõ rágcsálókat félrandom módon osztottuk szét a különbözõ kezelt csoportokba. A CFAvizsgálatokhoz csak azokat a patkányokat vontuk be a további vizsgálatokba és analízisbe, amelyek legalább 25% csökkenést mutattak a válasz késleltetésében az alapvonalhoz képest (azaz hiperalgéziát). A viselkedés analízisét végzõ személy egyik vizsgálatban sem ismerte az egyes állatoknak adott kezelést. A vizsgálat napján a patkányoknak 100 ml (1 mg/ml) CFA¹t (1:1 CFA/sóoldat) adtunk a bal hátsó mancsba történõ intraplantáris injektálással. 24 órás inkubálási periódus után mértük a mancs sugárzó hõvel való ingerlésére (RH) adott válasz késleltetését, és összehasonlítottuk az alapvonal (pre-CFA) késleltetéssel. A választ az RH¹készülék automatikusan regisztrálta, amikor a patkány felemelte a mancsát az üvegfelületrõl. A post-CFA késleltetés meghatározását követõen a patkányoknak orálisan 2,5 ml/kg térfogatban 8. vegyületet vagy vivõanyagot (HPMC) adtunk. A hiperalgézia

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 26

2

százalékos reverzióját kiszámítottuk minden egyes állatra a következõ képlet segítségével: [(kezelt válasz)–(post-CFA válasz)/[(pre-CFA válasz)–(post-CFA válasz)×100. A hiperalgézia átlagos százalékos reverzióját ezután minden egyes kezelt csoportra kiszámítottuk (n=5–6 patkány/csoport). Az 50%¹os hatást kiváltó hatékony dózist (ED50) és a kapcsolódó statisztikai adatokat PharmTools Plus software (The McCary Group) alkalmazásával számítottuk ki. Az ecetsavas vizsgálat statisztikai adatait (kétutas ANOVA) Graph Pad Prism v4.0 alkalmazásával számítottuk ki. A gyulladásos fájdalom CFA-val indukált modelljében az idõbeli lefolyás vizsgálatának adatait egy egyeden belül ismételt mérésekkel analizáltuk egyutas ANOVA-val. A szignifikáns fõ hatásokat (p<0,05) tovább analizáltuk Dunnett-féle többszörös összehasonlító teszttel. Az adatokat az alábbiakban mint átlag±S.E.M. értéket prezentáljuk. A 8. vegyületet kiértékeltük a gyulladásos fájdalom CFA-modelljében. Normális patkányokban a mancs elrántásának átlagos késleltetése 14,6 és 15,6 s közötti. A CFA beadása után 24 órával a mancs elrántásának átlagos késleltetése 6,0 és 6,8 s közötti értékre emelkedett, jelezvén, hogy hõre túlérzékenység fejlõdött ki. A vivõanyag orális beadása nem módosította szignifikánsan a mancs elrántásának késleltetését. Ezzel összehasonlítva a gabapentin 560 mg/kg orális dózisa idõtõl függõ módon reverzálta a termális túlérzékenységet, a csúcsérték 68,6% reverzió volt (a 24 óra postCFA alapvonallal összehasonlítva), amelyet az orális beadás után 4 órával figyeltünk meg. A 8. vegyület 560 mg/kg orális dózisa szintén idõtõl függõ módon reverzálta a termális túlérzékenységet, 86,0% maximális reverzióval (a 24 óra post-CFA alapvonalhoz viszonyítva), amelyet az orális beadás után 4 órával figyeltünk meg. A 8. vegyület idõtõl függõen gyengítette a CFA által indukált termális túlérzékenységet, jelezvén, hogy a 8. vegyület várhatólag alkalmas lesz gyulladásos fájdalom kezelésére. 23. példa Formalinnal indukált hiperalgéziamodell 2–0 g testtömegû hím, kifejlett CF–1 egereket alkalmaztunk (Charles River Wilmington, MA). Az összes állatot 12/12 óra megvilágítás/sötétség ciklus mellett tartottuk, és táplálékhoz és vízhez szabad hozzáférést biztosítottunk, eltekintve attól, amikor az elszállásolóketrecbõl kivettük azokat a kísérleti eljáráshoz. A 8. vegyületet kis térfogatú 0,5%¹os metilcellulózban eldörzsöltük, 10 percen keresztül szonikáltuk, és 0,5%¹os metil-cellulózzal végtérfogatra állítottuk. A 8. vegyületet ip. adagoltuk 0,01 ml/10 g testtömeg térfogatban a vizsgált egereknek. A 8. vegyület vagy a hordozóanyag ip. beadása után 2 órával 0,5%¹os formalint injektáltunk a jobb hátsó mancs talpfelületébe. Ebben a modellben a formalin injektálása elhatárolható kétfázisú viselkedési profilt mutat, amelyre jellemzõ, hogy az egér nyalogatja az érintett mancsot. Köz-

1

HU 007 354 T2

vetlenül az injektálás után az egér körülbelül 10 percen át nyalogatja a mancsát. Ez az 1. fázisnak (akut válasz) felel meg, és ezt egy rövid késleltetési periódus követi, ahol csak csekély viselkedési aktivitás van. Ezt egy hosszabb, mintegy 20–30 perces mancsnyalogatás követi, amely a 2. fázist képviseli (gyulladás). A 8. vegyület 15 mg/kg (n=8), 30 mg/kg (n=8), 200 mg/kg (n=8), 300 mg/kg (n=4) dózisának vagy a hordozóanyagnak (n=8) beadását megelõzõen az egyes egerek 15 perces kondicionáló perióduson mentek át az elkülönített, 6’’ magasságú plexiüveg csövek (4’’ átmérõ) egyikében, amelyet egy tükör elé helyeztünk. A kondicionálóperiódus után a 8. vegyületet vagy a hordozóanyagot ip. beadtuk, és az egeret visszahelyeztük a csõbe. A beadás után 2 órával injektáltuk a formalint szubdermálisan (20 ml, 27 gauge méretû tû) a jobb hátsó mancs talpfelületébe. A tût rézsútos élével lefelé helyeztük a bõrfelületre. A formalin injektálását követõen az egyes állatokat minden 5 perces periódus elsõ 2 percében tartottuk megfigyelés alatt, összesen 45 percen keresztül. Regisztráltuk minden egyes 2 perces periódusra a nyalogatás kumulatív tartamát. A kellõ mennyiségû vivõanyaggal kezelt állatot váltogattuk a 8. vegyülettel kezelt egyes egerekkel. A kísérlet végén az állatokat elaltattuk. A görbe alatti terület (AUC) meghatározásokat GraphPad Prism Version 3.03 alkalmazásával végeztük. A teljes AUC¹t mind a kezelt, mind a kontrollcsoportra, mind az akut, mind a gyulladásos fázisra kiszámítottuk. Az egyes állatok AUC-értékeit az egyes fázi-

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

5

10

15

20

2

sokra szintén kiszámoltuk, és a kontroll teljes AUC-értékének százalékává alakítottuk át. Az átlagos százalékokat és az SEM¹et mind a 8. vegyülettel, mind a vivõanyaggal kezelt egereknél kiszámítottuk, és meghatároztuk a statisztikai szignifikanciát. A 8. vegyület hatékonynak mutatkozott a formalin injektálásával kapcsolatos akut, 1. fázisú fájdalom ellen. Erre a komponensre az átlagos hatékony dózis (ED50) és a 95%¹os megbízhatósági intervallum (CI) 50%¹os vagy ennél nagyobb AUC-csökkenés kiváltására a számítások szerint 111 mg/kg volt (62,0–245 mg/kg tartománnyal) az ip. adagolást követõen. A 8. vegyület a formalinnal indukált hiperalgézia 2. fázisát dózisfüggõ módon csökkentette. A közepes hatékony dózis (ED50) és a 95%¹os megbízhatósági intervallum (CI) 50%¹os vagy nagyobb AUC-csökkenés kiváltására a számítások szerint 101 mg/kg volt (53,6–225 mg/kg tartománnyal) az ip. adagolást követõen. A fenti vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a 8. vegyület képes csökkenteni a formalin által indukált hiperalgéziát, és jelzi azt, hogy a 8. vegyület várhatólag használható lesz az akut és krónikus gyulladásos fájdalom kezelésére.

25

30

35

1. (I) képletû vegyület

(I) 40

vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sója, fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol

24. példa A 7. példa szerint elõállított 8. vegyületet elegendõ finom eloszlású laktózzal formáljuk, hogy összesen 580–590 mg mennyiséget biztosítson egy 0 méretû keménygél-kapszula megtöltésére.

R1 és R2 jelentése egyenként, egymástól függetlenül hidrogénatom és rövid szénláncú alkilcsoport közül megválasztott; R4 jelentése hidrogénatom és rövid szénláncú alkilcsoport közül megválasztott; a jelentése egész szám, amelynek értéke 1–2;

jelentése

,

,

,

27

,

1

HU 007 354 T2

2

,

és ; képletû csoportok közül megválasztott, ahol b jelentése egész szám, amelynek értéke 0–4; és ahol c jelentése egész szám, amelynek értéke 20 0–2; R5 jelentése egyenként, egymástól függetlenül halogénatom, rövid szénláncú alkilcsoport és nitrocsoport közül megválasztott; azzal a megkötéssel, hogy ha 25

képletû csoport, akkor a jelentése 1, ahol a rövid szénláncú alkilcsoport kifejezés 1–4 szénatomos szénláncot jelent. 2. Az 1. igénypontban definiált vegyület vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója, fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol R1 és R2 jelentése egyenként, egymástól függetlenül hidrogénatom és rövid szénláncú alkilcsoport közül megválasztott; R4 jelentése hidrogénatom és rövid szénláncú alkilcsoport közül megválasztott; a jelentése egész szám, amelynek értéke 1–2;

30 jelentése

35 vagy

jelentése

,

,

,

,

,

és

28

1

HU 007 354 T2

képletû csoportok közül megválasztott; ahol b jelentése egész szám, amelynek értéke 0–2; és ahol c jelentése egész szám, amelynek értéke 0–1; R5 jelentése egyenként, egymástól függetlenül halogénatom, rövid szénláncú alkilcsoport és nitrocsoport közül megválasztott; azzal a megkötéssel, hogy, ha

2

5

10

jelentése 15

vagy

képletû csoport, akkor a jelentése 1. 3. A 2. igénypontban definiált vegyület vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója, fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol R1 és R2 jelentése egyenként, egymástól függetlenül hidrogénatom és rövid szénláncú alkilcsoport közül megválasztott; R4 jelentése hidrogénatom és rövid szénláncú alkilcsoport közül megválasztott; a jelentése egész szám, amelynek értéke 1–2;

jelentése

,

,

,

és

40 képletû csoportok közül megválasztott; ahol b jelentése egész szám, amelynek értéke 0–2; és ahol c jelentése 0; R5 jelentése egyenként, egymástól függetlenül halogénatom, rövid szénláncú alkilcsoport és nitrocsoport 45 közül megválasztott; azzal a megkötéssel, hogy, ha

R1 és R2 jelentése egyenként, egymástól függetlenül hidrogénatom és rövid szénláncú alkilcsoport közül megválasztott; R4 jelentése hidrogénatom és metilcsoport közül megválasztott; a jelentése egész szám, amelynek értéke 1–2;

50

jelentése 2¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(benzo[1,3]dioxolil)¹, 2¹(3,4-dihidro-2H-benzo[1,4]dioxepinil), 2¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(6¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(6¹fluor-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil), 2¹(kromanil)¹, 2¹(5¹fluor-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil), 2¹(7¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(6¹klór-benzo[1,3]dioxolil), 2¹(7¹nitro-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil), 2¹(7¹metil-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(5¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(6¹bróm-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(6,7-diklór2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(8¹klór-2,3-dihidro-

jelentése

55 képletû csoport, akkor a jelentése 1. 4. A 3. igénypontban definiált vegyület vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója, fájdalom kezelésében 60 történõ alkalmazásra, ahol 29

1

HU 007 354 T2

benzo[1,4]dioxinil), 2¹(2,3-dihidronafto[2,3¹b][1,4]dioxinil)- és 2¹(4¹metil-benzo[1,3]dioxolil)-csoport közül megválasztott; azzal a megkötéssel, hogy ha

jelentése 2¹(3,4-dihidro-2H-benzo[1,4]dioxepinil)-csoport, akkor a jelentése 1. 5. A 4. igénypontban definiált vegyület vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója, fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol R1 és R2 jelentése egyenként, egymástól függetlenül hidrogénatom és metilcsoport közül megválasztott; R4 jelentése hidrogénatom és metilcsoport közül megválasztott; a jelentése egész szám, amelynek értéke 1–2;

2

6. Az 1. igénypontban definiált vegyület, fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol az (I) képletû vegyület (2S)¹(–)-N-(6¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin2-il-metil)-szulfamid és ennek gyógyszerészetileg elfo5 gadható sói közül megválasztott. 7. Vegyület, amely (2S)¹(–)-N-(6¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxin-2-il-metil)-szulfamid és ennek gyógyszerészetileg elfogadható sói közül megválasztott, fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra. 8. Az 1. vagy 7. igénypontban definiált vegyület, fáj10 dalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol a fájdalom akut fájdalom, krónikus fájdalom, gyulladásos fájdalom és neuropátiás fájdalom közül megválasztott. 9. A 8. igénypontban definiált vegyület, fájdalom ke15 zelésében történõ alkalmazásra, ahol a neuropátiás fájdalom a diabéteszes neuropátia. 10. (II) képletû vegyület

20 (II)

jelentése 2¹(benzo[1,3]dioxolil)¹, 2¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(6¹klór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(7¹klór-2,3dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(7¹metil-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)¹, 2¹(6¹bróm-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)- és 2¹(6,7-diklór-2,3-dihidrobenzo[1,4]dioxinil)-csoport közül megválasztott.

25 vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója, fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra. 11. A 10. igénypontban definiált vegyület, fájdalom kezelésében történõ alkalmazásra, ahol a fájdalom akut fájdalom, krónikus fájdalom, gyulladásos fájdalom 30 és neuropátiás fájdalom közül megválasztott.

Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest