!HU000008170T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 008 170
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E 05 807996 (22) A bejelentés napja: 2005. 11. 10. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20050807996 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1819525 A1 2006. 06. 15. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1819525 B1 2010. 03. 17.
(51) Int. Cl.: B42D 15/00 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 06061301 PCT/EP 05/055884
(30) Elsõbbségi adatok: 04029170 2004. 12. 09.
(73) Jogosult: SICPA HOLDING S. A., 1008 Prilly (CH)
EP
(72) Feltalálók: SCHMID, Mathieu, CH-1005 Lausanne (CH); DESPLAND, Claude-Alain, CH-1008 Prilly (CH); DEGOTT, Pierre, CH-1023 Crissier (CH); MÜLLER, Edgar, CH-1700 Fribourg (CH)
HU 008 170 T2
(54)
(74) Képviselõ: Kovács Ivánné, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Biztonsági elem nézõszögtõl függõ megjelenéssel
A leírás terjedelme 18 oldal (ezen belül 7 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 008 170 T2
A találmány a biztonsági dokumentumok területére vonatkozik, még pontosabban olyan biztonsági elemek területére, amelyekkel az a cél, hogy a biztonsági dokumentumot a másolás (illegális reprodukció) és hamisítás ellen védjék. A találmány olyan biztonsági elem, amelynek olyan burkolórétege van, amely bizonyos nézõszögbõl nézve átlátszó, és ily módon szabad szemmel érzékelhetõvé teszi az alatta lévõ információt, míg más nézõszögekbõl nézve fényátnemeresztõ marad. A találmány tárgya továbbá olyan biztonsági dokumentum, amely a fenti biztonsági elemet tartalmazza, valamint eljárás az ilyen biztonsági elem elõállítására. Megfelelõ hordozófelületekkel kombinálva, optikailag változó és egyéb szögfüggõ vizuális hatások is létrehozhatók. Különféle bevonatok, nyomtatások és megkülönböztetõ jelek, amelyek a nézõszögtõl függõ szemmel érzékelhetõ megjelenéssel rendelkeznek („optikailag változó eszközök”, OVD¹k), vannak, mint hatásos másolást gátló eszközök bankjegyekre és biztonsági dokumentumokra felvive (lásd: „Optikai dokumentum biztonság” R. L. van Renesse szerkesztése; 2. kiadás, 1998., Artech House, London). Az OVD¹k közül a H423 optikailag változó tinta (OVI®, EP–A–0 227) kimagasló helyzetet foglal el, mint „szemmel látható” biztonsági elem, mivel elsõ használata bankjegyeken 1987¹re megy vissza. Optikailag változó festékpelyhek (OVP¹k), elõnyösen pelyhek segítségével készült optikailag változó tintákkal kialakított vékonyfilm optikai interferencia eszközök vannak az US 4,434,010, az US 5,084,351; az US 5,171,363; az EP–A–0 227 423 és további dokumentumokban leírva. A biztonsági dokumentumokon alkalmazott nyomtatott optikailag változó elemekkel elsõdlegesen azért használják, hogy „szabad szemmel láthatóan” nyilvánvalóvá tegyék a biztonsági dokumentum hitelességét azáltal, hogy a felhasználó az adott elem spektrális reflexiós tulajdonságait, azaz a színét két vagy több különbözõ nézõszögbõl, egy, a dokumentum síkjához viszonyítva legalább közel merõleges és egy közel érintõleges nézõszögbõl, ellenõrizze. A szögfüggõ szín „egyszerû hitelességi üzenet”, amely nem reprodukálható anélkül, hogy hozzáférjenek optikailag változó biztonsági elem az eredeti forrásához, és amely könnyen ellenõrizhetõ az utca embere által is. A nem biztonsági színeltoló festékanyagok kereskedelmi hozzáférhetõségének a növekedése, elsõsorban dekorációs célokra, szükségessé tette olyan javított „szemmel látható” biztonsági elemek kifejlesztését, amelyeket a következõ generációhoz tartozó bankjegyeken vagy egyéb védett dokumentumokon lehet használni. Az ilyen feljavított biztonsági elemek, többek között, az alábbi követelményeknek kell eleget tegyenek: i) olyan gyorsan és könnyen azonosítható „hitelesség egyszerû üzenetét” kell hordozzák, amelyet az „utca embere” könnyen és gyorsan felismer ii) nem legyen reprodukálható anélkül, hogy az eredeti adott biztonsági anyaghoz és/vagy a biztonsági nyomtatási technika egyes gyártási fázisaihoz hozzáférnének; iii) nem lehet a különféle dekorációs piacról vagy egyéb nagy ipari területekrõl származó kereskedelmi nyomáson.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
Az US 3,676,273; az US 3,791,864; az EP–B–0 406 667; az EP–B–0 556 449 B1; az EP–A–0 710 508, valamint a WO02/90002 számú, valamint a még függõ PCT/EP2004/007028 számú bejelentésekben eljárások és eszközök vannak ismertetve, amelyek arra használhatók, hogy a frissen nyomtatott optikailag változó bevonatkompozícióban a mágneses optikailag változó festékpelyhek adott irányítást valósítsák meg az adott kompozíción szárítása (kikeményítése) elõtt. Ily módon mágnesesen gerjesztett, a hamisításnak nagymértékben ellenálló mintázat hozható létre. A szóban forgó biztonsági elem csak akkor hozható létre, ha mind az optikailag változó mágneses festékforrásához vagy a megfelelõ tintához, mind pedig az adott technológiához, amelyet a tinta nyomtatására, valamint a nyomtatott tintában a festékpelyhek irányítására alkalmaznak, hozzáférnek. Másrészrõl a nyomtatott tintában lévõ optikailag változó festékanyagok mágneses irányítása következtében kialakuló látható minta könnyen felismerhetõ és azonosítható az „utca embere” által is. A találmány különbözõ megoldásokat kínál annak a technikai problémának a megoldására, hogy egy megfelelõen feljavított „nyilvánvaló” másolásvédelmet biztosítson a bankjegyek és az egyéb védett dokumentumok következõ generációjához. A biztonsági elem, amely értékpapírokra, jogi, azonosító dokumentumokra, biztonsági címkékre vagy márkajelzéssel ellátott termékekre használható, jelen találmány szerint tartalmaz egy olyan hordozót, amely megkülönböztetõ jeleket vagy egyéb látható jellemzõket tartalmaz a felületén vagy felületében, és a hordozófelületének legalább egy részén egy olyan burkolóréteget, amely festékpelyheket tartalmaz kikeményített átlátszó kötõanyagban, és a burkolórétegben lévõ festékpelyhek a látható spektrumnak legalább egy részében elnyelõdnek, és helyileg úgy vannak irányítva, hogy a burkolóréteg átlátszósága helyi szögfüggõ változásokat mutat, azaz látni engedi az alatta lévõ megkülönböztetõ jeleket vagy egyéb látható jellemzõket legalább egy adott szemlélési irányból, ugyanakkor megakadályozza az alatta lévõ megkülönböztetõ jelek vagy egyéb látható jellemzõk látását egy másik irányból történõ szemlélésnél. A kikeményített átlátszó kötõanyagban lévõ festékpelyhek iránya azonban nem önmaga tartalmazza vagy tükrözi vissza azokat a megkülönböztetõ jeleket vagy egyéb látható jellemzõket, amelyek a szóban forgó hordozófelületében vagy felületén jelen vannak. A találmánnyal kapcsolatosan az „átlátszó” kifejezést abban az értelemben használjuk, hogy „lehetõvé teszi az emberi szem számára, hogy a látható spektrum egy bizonyos részében legalább megfelelõen átlásson” és az a kifejezés, hogy „az átlátszóság szögfüggõ változása” úgy értendõ, hogy a burkolóréteg, amikor egy elsõ szögbõl nézzük, lehetõvé teszi a hozzáférést az alatta lévõ megkülönböztetõ jelekhez vagy egyéb látható jellemzõkhöz. Ha más egyéb szögbõl nézzük, amely az elsõ szögtõl eltérõ, akkor a burkolóréteg ezeket az alatta lévõ megkülönböztetõ jeleket vagy egyéb látható jellemzõket elrejti.
1
HU 008 170 T2
A fent leírt jelenséget a találmány szerint az úgynevezett „zsalutorzítás” segítségével érjük el, amelyet a burkolórétegben lévõ megfelelõen irányított festékpelyhek hoznak létre. A szóban forgó festékpelyhek helyileg vannak úgy irányítva, hogy egy adott speciális nézõszögbõl vizuális hozzáférést biztosítanak az alatta lévõ hordozóhoz úgy, hogy a megkülönböztetõ jelek vagy egyéb jellemzõk, amelyek ebben a hordozóban vagy a hordozófelületén vannak, a szemlélõ számára megjelennek. A szemlélés irányát az irányított festékpelyhek síkjai határozzák meg, azaz a festékpelyhek helyileg vannak úgy irányítva, hogy a síkjuk tartalmaz legalább egy olyan közös vektort, amely az elõbb említett nézõszögnek felel meg. A pelyhek szóban forgó síkjai irányíthatók úgy, hogy mindegyik párhuzamos, vagy váltakozva a síkok egy második vektora véletlenszerû irányítású, míg a síkoknak az elsõ vektora megfelel a szemlélés közös irányának, lehetõvé téve, hogy az úgynevezett „zsaluzással” kialakított burkolórétegen át lehessen látni. Ha egy olyan irányba nézünk, amely lényegében eltér a helyileg irányított festékpelyhek közös síkjának irányától, úgy az alatta lévõ hordozó és a rajta lévõ megkülönböztetõ jelek vagy egyéb jellemzõk, amelyet festékpelyhek takarnak, szemmel láthatósága a szemlélõ számára lényegében úgy mûködik, mint a zsalutorzítás. Ez a takarási mechanizmus használható fel arra, hogy igen széles változatban lehessen optikailag változó hatást létrehozni, így például a megkülönböztetõ jel szögfüggõ megjelenítése lehet szín, megvilágítás stb., attól függõen, hogy az alatta lévõ hordozóban vagy hordozón milyen jellemzõk vannak, és azonkívül attól függõen, hogy a festékpelyheknek milyen a pontos irányítása, továbbá függ a pehelyszemcsék fizikai paramétereitõl, valamint a burkolatnak, amely tartalmazza, az összetételétõl. Még pontosabban, a festékpelyheket nem kell feltétlenül függõlegesen irányítani ahhoz, hogy létrejöjjön a zsalutorzítás; a festékpelyhek bármilyen irányítása, amely lényegében eltérõ a hordozófelületének a síkjától, létrehozhatja a zsalutorzítást. A nézõszög, amely a vízszintes szöghöz közel van megválasztva, azonban nem túlságosan elõnyös a nagy térbeli torzítás miatt; ilyen szög esetében ugyanis az alatta lévõ hordozón vagy hordozóban lévõ megkülönböztetõ jel vagy jellemzõ csak nehezen érzékelhetõ. Éppen ezért az irányított festékpelyhek síkjait úgy választják meg, hogy legyen megfelelõ emelkedési szöge (nézõirány), amely elõnyösen legalább 30° a hordozó síkjához képest. A burkolórétegben lévõ festékpelyhek irányítása nem tartalmazza vagy tükrözi azokat az alatta hordozófelületen vagy felületében lévõ megkülönböztetõ jeleket vagy látható jellemzõket. Ezeknek a megkülönböztetõ jeleknek vagy megkülönböztetõ jeleknek a kialakítása független a burkolórétegtõl. A találmánynak a felismerése az, hogy a burkolóréteget használja fel a jellemzõk vagy megkülönböztetõ jelek szögfüggõ láthatóságának a megvalósítására, de nem használja a burkolóréteget a megkülönböztetõ jelek vagy jellemzõk létrehozására. A burkolóréteg részecskéi a megkülön-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
böztetõ jelektõl vagy jelektõl függetlenül vannak létrehozva, azaz ez utóbbiak nincsenek felhasználva, mint az irányításhoz. A zsalutorzítás létrehozásához a festékrészecskéknek egy megfelelõ pehelyalakja kell legyen, azaz a vastagságuk sokkal kisebb kell legyen, mint a hosszúságuk és szélességük, mint például az EP–A 0 227 427 számú leírásban ismertetett a festékrészecskék esetében. Ezeknek a részecskéknek a tipikus méretei: vastagság 1 mm, míg a hosszúság és szélessége 10–30 mm. Azok a részecskék, amelyek ilyen geometriai alakzattal rendelkeznek, alkalmasak a zsalutorzítás létrehozására a találmány szerinti megoldásnál, abban az esetben, ha az irányításuk a nyomtatott tintában megfelelõen vezérelve van. A találmány szerinti biztonsági elem, amely a zsalutorzítással jelez ki, elõnyösen úgy van kialakítva, hogy elõször kívánt méretû adott felületû hordozót hozunk létre, amely a megkülönböztetõ jeleket vagy egyéb jellemzõket a felületén vagy önmagában tartalmazza. A megkülönböztetõ jelek vagy egyéb érzékelhetõ jellemzõk úgy hozhatók létre, hogy egy hordozót elõzetesen bevonatottal látunk el, nyomtatjuk, lézerrel megjelöljük, vagy egyéb módon kezeljük a hordozót. A szóban forgó hordozófelületét azután legalább részben egy olyan kompozícióval vonjuk be, amely pehely formájú festékszemcséket és kikeményíthetõ átlátszó kötõanyagot tartalmaz. A bevonást követõen a festékpelyhek megfelelõ eljárással és eszközzel helyileg vannak irányítva, majd végül a kompozíció kikeményítése következik a festékpelyhek irányított helyzetükbe történõ rögzítése érdekében. Számos különféle optikai hatás hozható létre egyrészrõl a hordozófelületeinek, amely megkülönböztetõ jeleket vagy egyéb látható jellemzõket tartalmazza, és a helyileg irányított festékpelyhek felülnyomtatott területeinek a kombinációjával, másrészrõl, amely utóbbi a zsalutorzítást hozza létre, ahogyan ez az 1A–1G. ábrákon látható, amely vázlatosan mutatja be a találmány szerinti biztonsági elem keresztmetszetét különbözõ kiviteli alakjai segítségével. Az 1A. ábrán az 1 hordozó a nyomtatott 2 megkülönböztetõ jelet a felületének egy részén tartalmazza, amely azután olyan tintával van bevonva, amely 3 festékpelyheket tartalmaz. Az összes 3 festékszemcse a nyomtatott tintában megfelelõen irányítva és rögzítve van úgy, hogy ugyanazt a ferde, nevezetesen a derékszöggel kb. 45°¹os szöget bezáró helyzetet vegyék fel. A nyomtatott 2 megkülönböztetõ jel akkor látható, ha jobbról (azaz, ha a 3 festék egy vonalba esõ tengelyeivel párhuzamosan nézzük) 45°¹os szögben nézzük, de semmit nem láthatunk akkor, ha balról nézzük. Az 1B. ábrán hasonló elrendezés látható, mint az 1A. ábrán, azzal az eltéréssel, hogy a 3 festékpelyhek irányítása és rögzítése kb. 45°¹ra balra történik. Ennek megfelelõen a megkülönböztetõ jel akkor látható, ha balról nézzük, de nem látható jobbról. Az 1C. ábrán hasonló elrendezés látható, mint az 1A. ábrán, azzal az eltéréssel, hogy a 3 festékpelyhek
1
HU 008 170 T2
váltakozva két különbözõ irányban vannak helyileg irányítva rögzítve; az A tartományban megközelítõleg 45°-ban balra, míg a B tartományban 45°¹ra jobbra. Az A tartományban lévõ megkülönböztetõ jel akkor látható, ha balról nézzük, de ekkor nem látható a B tartományban lévõ megkülönböztetõ jel. A B tartományban lévõ megkülönböztetõ jel akkor látható, ha jobbról nézzük, és az A tartományban lévõ megkülönböztetõ jel ilyenkor nem látható. Az 1D. ábrán hasonló elrendezés látható, mint az 1C. ábrán, azzal az eltéréssel, hogy a festékpelyhek irányítása az A tartományban és a B tartományban az elõzõhöz képest fordított. Az A tartományban lévõ megkülönböztetõ jel jobbról látható, ekkor a B tartományban lévõ megkülönböztetõ jel nem látható. A B tartományban lévõ megkülönböztetõ jel balról látható, ekkor azonban az A tartományban lévõ megkülönböztetõ jel nem látható. Az 1E. ábrán egy homogénre színezett 2 felület van az 1 hordozón, és ez van azután egy olyan tintával nyomtatva, amely adott típusú 3 festékpelyheket tartalmaz. A 3 festékpelyhek két különbözõ irányba vannak irányítva és rögzítve, az A és B tartományokban. A színezett 2 hordozófelülete nézõszögtõl függõen különbözõképpen jelenik meg az A és B tartományban, és egy úgynevezett flip-flop hatást hoz létre azáltal, hogy a hordozót az A és B tartományok között elõre és hátra billentjük. Az 1F. ábrán az A és B tartományok közötti kontraszt tovább van javítva, összehasonlítva az 1E. ábrán bemutatotthoz, azáltal hogy a 2 hordozófelülete szivárványszínû vagy optikailag változó tintával van nyomtatva. Még pontosabban azáltal, hogy az A és B tartományokban különbözõképpen irányított és rögzített 3 pehely formájú 3 festékrészecskék vannak, például nyomtatva a szivárványszínû 2 hordozófelületének a tetejére, az A terület világosabbnak tûnik, ha balról nézzük, és sötétebbnek, ha jobbról, ahhoz képest, amikor a 2 hordozófelületét csupán abszorbens tintával nyomtatjuk. Az 1G. ábrán egy fluoreszcens 2 anyag, amely az 1 hordozón vagy hordozóban van, van szögfüggõ tulajdonságokkal ellátva, azáltal hogy egy olyan tintával nyomtatjuk felül, amely tinta irányított és rögzített pehely 3 festékpehely részecskéket tartalmaz. A fluoreszcenciát ennél a kiviteli alaknál akkor figyelhetjük meg, amikor ugyanolyan ferde szögben történik a gerjesztése (például UV¹forrással), mint amilyen a figyelés (például szemmel), azaz az A tartományban jobbról 45°ban és a B tartományban pedig balról 45°-ban. Ha a gerjesztés balról történik és a figyelés jobbról, vagy fordítva, akkor semmilyen féle lumineszcencia nem figyelhetõ meg. A találmány szerinti biztonsági elem jellemzõje ily módon egy, a megkülönböztetõ jeleket vagy egyéb látható jellemzõket tartalmazó hordozó festékpelyhet tartalmazó bevonatkombinációja, amely a hordozófelületének legalább egy részére van felvive, és ahol a festékpelyhek úgy vannak irányítva, hogy az adott megkülönböztetõ jel vagy egyéb jellemzõnek a láthatóságát a
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
megfigyelés legalább egyik iránya mentén biztosítja, míg a szóban forgó megkülönböztetõ jel vagy egyéb jellemzõ láthatóságát a megfigyelés legalább egy másik irányából letiltja. A pehelyrészecskék koncentrációja a tintában úgy van megválasztva, hogy nyomtatás után a felületet maximálisan (kb. legalább 90%-ban) bevonja a nyomtatott tintával, ha a festékpelyhek egy vonalban lennének, és a nagyobb felületeik párhuzamosan a nyomtatással ellátott hordozófelületével. Ha az EP–A–0 227 423 sz. leírásban elõnyösként ismertetett festékpelyhek ezen koncentrációja a bevonatkompozíciónak 10–30 tömeg%¹a. A festékpelyhek optimális koncentrációját minden egyes esetben kísérletileg kell meghatározni a festék paramétereinek (szemcseméret, fajlagos tömeg stb.) a bevonat vastagságának, az irányítás szögének és a hordozó jellegének a függvényében, annak érdekében, hogy a legjobb vizuális hatás legyen elérhetõ. Általánosságban a területen jártas szakember a pehelykoncentrációt egyrészt olyan alacsonyra választja meg, amennyire csak lehetséges, annak érdekében, hogy jó láthatóság a hordozófelületére az elõre megadott irányból biztosítva legyen, másrészrõl viszont elegendõen magasra ahhoz, hogy a hordozófelületén jó árnyékolás legyen valamilyen másik irány mentén. Még pontosabban, ha a burkolóréteg túl vastag és a festékpehelynek az irányítása közel függõleges, az a festékkoncentráció, amely ahhoz szükséges, hogy a hordozófelületét elrejtse, amikor a nyomtatást közel vízszintes irányban tekintik meg, lényegesen kisebb, mint ami ahhoz lenne szükséges, amikor a vízszintesen egy vonalban lévõ festékpelyhek megközelítõleg a teljes felületet lefedjék. A hatásos festékkoncentráció felsõ határértéke az, amelynek esetében egy adott bevonatvastagság és vízszintesen egy vonalba esõ festékpelyhek esetében a felületet lényegében teljes egészében (90%-nál nagyobb mértékben) fedi be, míg az alsó még használható festékkoncentráció kb. a fele annak, amely ahhoz lenne szükséges, hogy a teljes felületet lényegében befedje. Ahogyan ezt már megállapítottuk, az adott festék átlagos részecskeméretének és a részecskeeloszlásnak hatása van az elérhetõ eredményre. Viszonylag nagy részecskeméret (a pehelyátmérõ 10–50 mm tartományban van) és méreteloszlás, amely amennyire lehetséges homogén, kívánatos ahhoz, hogy az optimális hatást el lehessen érni. Másrészrõl azonban, ha az adott festékmennyiségben viszonylag jelentõs mértékben vannak jelen kis részecskék, ez a zsalutorzítást hátrányosan befolyásolja. A találmány szerint, ahogyan erre már utaltunk, minden olyan festékpehely használható, amelynek megfelelõ mechanikus merevsége van ahhoz, hogy lamellaként mûködjön, és létrehozza a zsalutorzítást. Ezenkívül a szakember számára az is nyilvánvaló, hogy a pehely formájú festékszemcséknek fényátnemeresztõnek vagy legalábbis félig fényátnemeresztõnek kell lenniük ahhoz, hogy megfelelõ redõnyt képezõ lamellaként mûködjenek. A félig fényátnemeresztõ (fél-
1
HU 008 170 T2
igáteresztõ) a találmány vonatkozásában azt jelenti, hogy a pelyhek a látható spektrumnak legalább egy részét elnyelik. A találmány egyik elõnyös kiviteli alakjánál a festékpelyhek teljes egészében átnemeresztõek a látható fény számára. A festékpelyheket elõnyösen az alábbi csoportból lehet kiválasztani: nemfémes szervetlen pelyhek, fémes szervetlen pelyhek és szerves pelyhek. A festékpelyhek ezenkívül vékonyfilm interferencia bevonatot is tartalmazhatnak, vagy holografikus mintázatot. A festékpelyhek ezenkívül lehetnek folyadékkristályos polimer pelyhek vagy pedig mágneses festékpelyhek, vagy a két tulajdonságot kombináló elemek, így például mágneses folyékony kristály polimer pelyhek. Ezenkívül a festékpelyheknek további egyéb paraméterei is lehetnek, így például lumineszcencia, villamos vezetés és/vagy adott spektrális abszorpció vagy reflexió. A találmány szerint az optikailag változó festékek (OVP¹k) elõnyösen olyan vékonyfilm optikai interferencia eszközként kialakított pelyhek, amelyek az US 4,434,010, az US 5,084,351, az US 5,171,373 és az EP–A–0 227 423 számú leírásokban, valamint az ott idézett dokumentumokban vannak leírva, és amelyeknek tartalmát itt referenciaként idézzük. Különösen elõnyös, hogy a használatra kerülõ festékpelyhek olyan optikailag változó pelyhek, amelyeknek mágneses paraméterei is vannak, ilyenek vannak az US 4,838,648 vagy a WO02/073250 számú leírásban ismertetve. Olyan kikeményíthetõ átlátszó kötõanyag-kompozíciók, amelyek pehelyrészecskékkel festhetõk annak érdekében, hogy alkalmasak legyenek olyan tintákhoz, amelyekkel a már elõbb említett zsalutorzítást megvalósító bevonatot a hordozófelületén létre lehet hozni, amely hordozó tartalmaz egy megkülönböztetõ jelet vagy egyéb jellemzõket tartalmaz, van például az US 4,434,010; az US 5,084,351; az US 5,171,373 és az EP–A–0 227 423 számú leírásokban és az ott idézett dokumentumokban leírva. Megfelelõ kötõanyagvegyületek választhatók ki például a vinilgyanták, akrilgyanták, uretán-alkid-gyanták csoportjából, vagy ezek keverékébõl egyéb polimerekkel, és ezenkívül maga a kompozíció lehet oldószeralapú vagy vízalapú. Az a tinta, amely a festékpehely-részecskéket tartalmazza, elõnyösen a már elõkészített felületre folyékony tinta nyomástechnikával, így például szitanyomással vagy mélynyomással/anilinnyomással van felvive. A felvitt és kikeményített tintaréteg végsõ vastagsága elõnyösen 10–50 mm nagyságrendbe esik, annak érdekében, hogy könnyû legyen a festékpelyheket mindegyik irányban irányítani; nagyobb felületi durvaság árán a festékek irányítása megvalósítható 5 mm tintaréteg-vastagságnál is. Lehetõség van a festékpelyheknek a kötõanyagban történõ irányítására akkor is, amikor a kötõanyag vastagsága kisebb, mint a festékpelyhek átmérõje. A felvitt burkolórétegben a pehely formájú festékrészecskéket megfelelõen irányítják, majd ezt követõen az irányított helyzetükben a kötõanyag kikeményítésével rögzítik. A gyorsan kikeményedõ tinták éppen ezért
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
szükségesek, és az UV sugár vagy az EB¹sugár (elektronsugár) hatására kikeményedõ tinták elõnyösek. Azok a tintakompozíciók, amelyek az oldószer elpárolgása vagy elkeveredése során száradással szilárdulnak meg, kevésbé elõnyösek, jóllehet bizonyos vonatkozásban azért alkalmazhatók (lásd a példákat). Az oxipolarizációval történõ száradás másrészrõl túl lassú, hogy ilyen vonatkozásban használni lehessen; azonban mint kiegészítõ szárítási mechanizmus használható gyorsan kikeményedõ (UV, EB, hõre kötõ, hidegre kötõ stb.) tintáknál annak érdekében, hogy a kötõanyag hosszú idejû ellenállása javuljon. A találmány egyik elõnyös kiviteli alakja szerint mágneses vagy mágnesezhetõ festékpelyhek vannak a nyomtatótintában. A festékpehely-részecskéket mágneses úton, például az éppen kinyomtatott dokumentumra kifejtett mágneses térerõvel lehet irányítani annak érdekében, hogy helyileg egy vonalba hozzák a mágneses pehelyrészecskéket egy elõre megadott irányok vagy síkok mentén. A nyomtatott tintában lévõ mágneses festékrészecskék irányítására szolgáló eljárások és eszközök vannak például az U+ 3,676,273; az US 3,791,864; az EP–B–0 406,667; az EP–B–0 556 449; az EP–A–0 710 508 és a WO 02/90002 számú leírásban, valamint a még függõ PCT/EP2004/007028 számú bejelentésben ismertetve. A festékpelyhek mágneses irányításához a hordozó elsõ felülete egy olyan kompozícióval van nyomtatva vagy bevonva, amely szóban forgó mágneses festékpelyheket tartalmazza kötõanyagban. Amíg a bevonatkompozíció még nedves, azaz a kötõanyag még nem keményedett ki, a hordozó elõnyösen második felülete, amely az elsõ felülettel ellentétes oldalon van, közvetlenül egy mágneses térerõ vagy mágnesezhetõ test mágneses hatásának van kitéve, amely lehet például állandó mágnes, állandó mágneses elrendezés, gravírozott permanens mágneses lemez, vagy elektromágnes. A bevonatkompozícióban lévõ festékpelyhek az alkalmazott mágneses térerõ hatására megfelelõ vonalak mentén állnak be, és ily módon a síkjuk felveszi a térben a kívánt helyi irányt. A bevonatkompozíciót ezt követõen kikeményítik, például UV¹keményítéssel, fizikai szárítással, például oldószer elpárolgásával stb., és így rögzítik a már irányított festékpelyheket a beállított irányokba. Nem mágneses festékpehely szintén keverhetõ mágneses nem pehelyszerû festékanyaggal; az utóbbi esetben a mágneses festék elõnyösen nagyon kis szemcseméretû (kisebb, mint 1 mm), és ha lehet, akkor tû alakú. Nem mágneses úton történõ irányítás szintén alkalmazható adott festékpelyhek esetében, így például történhet az irányítás elektrosztatikus úton vagy elektroforézissel (elektromos térerõ alkalmazásával), vagy adott esetben ultrahangeszközökkel (az akusztikus térerõ alkalmazásával), ahogyan ez például az US–A–2003/0188842 számú leírásban is le van írva. Az irányítás elve ugyanaz, mint a mágneses úton történõ irányításé, azaz a festékpelyheket, amely a burkolókompozícióban van, a burkolókompozíció kikemé-
1
HU 008 170 T2
nyedése elõtt teszik ki megfelelõ külsõ térerõ hatásának. Ezt követõen az így létrehozott irányítás rögzítése a burkolókompozíció kikeményítésével történik. Különösen akkor, ha elektrosztatikus úton vagy elektroforézissel történik az irányítás, nincs szükség arra, hogy a pelyheknek mágneses tulajdonságai legyenek; a pehely formájú festékszemcsék és az õket körülvevõ tinta közeg a dielektromos állandóinak bármilyen különbsége lehetõséget biztosít a szükséges irányítóerõknek. Ultrahanggal történõ irányítás esetében a pehely mágneses paramétereire nincs szükség; az irányítóerõt ebben az a pehely alakú festékrészecskék mechanikus paraméterei és az õket körülvevõ folyékony tinta közeg mechanikus paraméterei közötti különbség adja. Az alkalmazott irányított, majd megfelelõen rögzített tintaréteg azzal jellemezhetõ, hogy átlátszósága szögtõl függõen változik. Megfelelõ olyan a megkülönböztetõ jeleket vagy egyéb látható jellemzõket tartalmazó hordozófelület alkalmazásával, az átlátszóság változása lehetõvé teszi, hogy nagyméretû, szemmel látható nyomtatott biztonsági elemeket lehessen létrehozni, amelyeket azoknak a szemmel látható jellemzõknek szögtõl függõ megjelenése vagy eltûnése jellemez, amely jellemzõk az irányított zsalutorzítást létrehozó tintaréteg alatti hordozóban vagy hordozón vannak, valamint azokat a jellemzõket, amelyek az irányított tintarétegben magában vannak. A találmány értelmében bármilyen hordozó, amit általában biztonsági dokumentumok vagy értékpapírok elõállításánál használnak, alkalmazható. Megfelelõ hordozóanyag nem korlátozó jelleggel említve a következõkbõl választható: papír, karton, textil, valamint mûanyagok, például polipropilén vagy Tivek® hordozók. A zsalutorzítással létrehozott biztonsági jellemzõ közvetlenül a hordozón vagy hordozóban kialakítható vagy adott esetben és elõnyösen az utóbbi van úgy kialakítva, hogy a felületének legalább egy részén már korábban felvitt megkülönböztetõ jelek vannak, például bevonat, nyomtatás vagy valamilyen jelzés formájában a nyomdászatban vagy a bevonatkészítésben jártas szakember számára ismert bármilyen módszerrel létrehozva. Magát a hordozót elõnyösen olyan csoportból választják ki, amely nyomtatott, bevont vagy lézerrel létrehozott megkülönböztetõ jeleket tartalmaz átlátszó hordozó, vagy, valamint nyomtatott, bevonattal ellátott vagy lézerrel felvitt jelzõelemeket tartalmazó fényátnemeresztõ hordozó. Lehetõség van arra, hogy kettõ vagy több különbözõ bevonatot vigyünk fel egy hordozófelületére. A hordozófelülete ezenkívül további jelzõközegeket is tartalmazhat, amelyeket az alábbi csoportból választhatunk ki: látható lumineszcens anyagok, infravörös lumineszcens anyagok, infravörös abszorbens anyagok és mágneses anyagok, amelyeknek a hatása a fölötte lévõ pehely festékszemcsék helyi irányításával modulálható. A hordozófelülete ezenkívül tartalmazhat még irizáló vagy diffrakciós rácsozatos (holográfiásat) optikai in-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
terferenciaeszközöket vagy vékonyfilm optikai interferenciaeszközöket. Ilyen interferenciaeszközök a területen jártas szakember számára jól ismertek, például az US 4,434,010 számú leírásból. A hordozófelülete elõnyösen olyan megkülönböztetõ jeleket tartalmaz, amelyeket nyomtatással hoznak létre, de bármilyen egyéb technológia is alkalmazható a megkülönböztetõ jelek létrehozására, így például lézerrel felvitt megkülönböztetõ jel is jól alkalmazható. Elõnyösen a hordozófelülete a megkülönböztetõ jelzéssel különbözõ eljárásokkal látható el, amelyeket az alábbiak közül választhatunk ki: mélynyomás, másolónyomás, offszetnyomás, szitanyomás, fénynyomás, flexográf nyomás, lézernyomtatás, lézermintázat, festék szublimációs festék és tintasugaras nyomás. A nyomtatótinták közül általánosságban azok a tinták alkalmazhatók, amelyeket értékpapírok nyomásánál használnak, és amelyek például az EP–A–0 088 466, az EP–A–0 119 958, az EP–A–0 327 788, az EP–A–0 340 163, az EP–A0 432 093 és egyéb dokumentumokban van ismertetve. Ezek a tinták a hordozófelületére történõ nyomtatáshoz használhatók mielõtt a találmány szerinti biztonsági elem felvitelre kerülne. A hordozófelületére nyomtatott elemek lehetnek fényelnyelõ, fényvisszaverõ vagy lumineszcens jellegûek, vagy ezek kombinációi, és létrehozhatók különféle spektrálisan szelektív abszorbens tinták, spektrálisan szelektív fényvisszaverõ tinták és spektrálisan szelektív lumineszcens tinták stb. alkalmazásával. Az elõbb említett összes elem mindegyike további biztonsági elemekkel kombinálható, amelyek lehetnek i) anyagalapú, így például egy olyan anyag, amely részleges spektrális abszorpcióval vagy emisszióval rendelkezik, ii) információalapú, így például valamilyen kód vagy szám a dokumentumon, vagy iii) a gyártás valamilyen folyamatára fenntartott, így például lehet mélynyomáshoz fenntartott, ahogy ez szintén ismert a szakember számára. Egy további kiviteli alaknál az is lehetséges, hogy külön készüljön el a találmány szerinti biztonsági elem fólia, tekercs, címke vagy matrica formájában, amelyet azután késõbb helyeznek el vagy helyeznek be egy értékpapírba, szintén a területen jártas szakember számára ismert módon. A találmány tárgya továbbá egy eljárás az elõbbiekben leírt biztonsági elem elõállítására, amely eljárás a következõ lépésekbõl áll: a) létrehozunk egy olyan hordozót, amelynek van egy adott felülete, amely megkülönböztetõ jeleket vagy egyéb látható jellemzõket tartalmaz; b) az elõbb említett hordozófelületének legalább egy részére egy burkolóréteget viszünk fel, amely irányítható pehely formájú festékrészecskéket, valamint kikeményíthetõ átlátszó kötõanyagot tartalmaz; c) a burkolórétegben lévõ pehely festékszemcséket helyileg irányítjuk úgy, hogy szemmel láthatóságot biztosít az alatta lévõ megkülönböztetõ jelekhez vagy látható jellemzõkhöz a megtekintés legalább egy irányából, míg a megtekintés legalább egy má-
1
HU 008 170 T2
sik irányából a szemmel láthatóságot letiltja az alatta lévõ megkülönböztetõ jelekhez vagy egyéb látható jellemzõkhöz, és ahol a burkolórétegben lévõ festékpelyhek irányítása nem tartalmazza vagy tükrözi vissza az alatta lévõ megkülönböztetõ jeleket vagy egyéb látható jellemzõket; d) a burkolóréteget kikeményítjük, és ezáltal rögzítjük a pehely festékszemcsék irányítását; ahol a pehely festékszemcsék legalább részben elnyelik a látható spektrumot. Az adott dokumentumon a hordozófelületét, a festékszemcséket tartalmazó burkolóréteget, valamint a festékpelyhet az elõzõekben leírtak alapján választhatjuk ki. A festékpelyheket tartalmazó burkolóréteg szintén elõnyösen felvihetõ az alábbi eljárások egyikével, úgymint szitanyomás, gravúr vagy anilinnyomás vagy görgõs bevonás. A rétegen alkalmazott festékpelyhek elõnyösen mágneses festékpelyhek, és a festékpelyhek helyi irányítását elõnyösen mágneses térerõ alkalmazásával valósítjuk meg, amelyet például elektromágnessel vagy állandó mágnessel hozunk létre, amelyekre leírás találatunk az US–3‚676,273, az US–3,791,864, az EP–B–0 406 667; az EP–B–0 556 449, az E–A–0 710 508, valamint a WO02/90002 számú leírásokban, valamint a függõ PCT/EP2004/007028 számú leírásban. A festékpelyheket tartalmazó burkolóréteg tartalmazhat még további biztonsági elemeket, így például látható lumineszcens összetevõket, infravöröslumineszcens vegyületeket, infravörösabszorbens vegyületeket és mágneses anyagokat, amelyek azonban nem vonatkoznak ugyanazokra a megkülönböztetõ jelekre vagy jellemzõkre, amelyek a hordozófelületében vagy felületén vannak jelen. A találmányt a továbbiakban nem korlátozó jelleggel az ábrákon mutatjuk be kiviteli alakjai segítségével. Az 1A–1G. ábrák vázlatos keresztmetszetben mutatják be a találmány szerinti biztonsági elem különbözõ kiviteli alakjait, a 2. ábrán a találmány egy olyan kiviteli alakja látható, amelyen egyetlen zsalutorzítást megvalósító felülnyomás látható ferde irányítással, hasonlatosan az 1A. és 1B. ábrán bemutatottakhoz. Az alatta lévõ megkülönböztetõ jel akkor látható, ha érintõlegesen nézzük (2B. ábra), de nem látható, ha függõlegesen nézzük (2A. ábra), a 3. ábrán a találmány egy olyan kiviteli alakja látható, ahol a zsalutorzítás két különbözõ irányú felülnyomással van megvalósítva, hasonlóan az 1C. ábrán bemutatottakhoz. Az alatta lévõ megkülönböztetõ jel elsõ (jobbra) része akkor látható, ha a mintát balra billentjük el (3A. ábra); az alatta lévõ megkülönböztetõ jel második (bal oldali) része akkor látható, ha a mintát jobbra billentjük el (3C. ábra). Egyik alatta lévõ megkülönböztetõ jel egyike sem látható, ha függõlegesen nézzük (3B. ábra). A
5
10
15
20
25
30
35
2
4. ábrán a találmány egy olyan kiviteli alakja látható, amely hasonló a 3. ábrához, de fordított bal-jobb oldali elrendezéssel, azaz az 1D. ábrához hasonló: itt az elsõ (bal oldali) része az alatta lévõ megkülönböztetõ jelnek akkor látható, ha a mintát balra billentjük (4A. ábra), az alatta lévõ megkülönböztetõ jel második (jobb oldali) része akkor látható, amikor a mintát jobbra billentjük el (4C. ábra). Egyik alatta lévõ megkülönböztetõ jel sem látható, ha függõlegesen nézzük (4B. ábra), az 5. ábrán egy hasonló kiviteli alak látható, mint a 3. és a 4. ábrán bemutatott kiviteli alakok, de a zsalutorzításnak a két különbözõ irányú felülnyomása fel¹le irányú, a 6. ábrán a találmány szerinti biztonsági elem hitelesítést tartalmazó kiviteli alakja, amely akkor látható, amikor a dokumentumot egyszerûen elbillentjük. A nyomtatótinta-készítmények, amelyek értékpapír dokumentumokhoz alkalmazhatók, és amelyek alkalmasak arra, hogy a hordozófelületét egy zsalutorzítású bevonat alatt ezzel nyomtassák, van az EP–B–0 088 466; az EP–B–0 119 958, az EP–B–0 327 788, az EP–B–0 340 163 és az EP–B–0 432 093 számú dokumentumokban leírva. Olyan nyomtatótinták, amelyek a zsalutorzítást megvalósító burkolóréteghez használhatók, és mágnesesen vagy egyéb módon irányítható festékpehely-részecskéket tartalmaznak, választhatók ki folyékony tintacsoportokból, így például a szitanyomó vagy gravúrnyomó vagy anilinnyomó tintákból. A tintákra a következõkben adunk meg példát. Ha külön másképp nem jelöljük, a százalékok mindig tömegszázalékot jelölnek. 1. példa: OVI anilinnyomó tinta, amely mágnes, optikailag változtatható festéket tartalmaz
40
45
50
Neocryl BT–105 (Avecia)
45%
Deionizált víz
19%
Dowanol DPM (Dow)
6,5%
AMP–95™ (Angus Chemie GmbH)
1,5%
Neocryl BT–100
7%
Tego Foamex 800 (Tego Chemie Service GmbH)
0,5%
Aerosil 200 (Degussa)
0,5%
Mágnes, optikailag változó festék (FLEX Prod. Inc.)*
20%
* zöld-kékbe, 5 rétegû, Cr/MgF2/Ni/MgF2/Cr ahogyan az US–4,838,648 számú szabadalomban ismertetve van
Az összetevõket beadagolták és összekeverték úgy, hogy az eredõ keverék viszkozitását a deionizált vízzel állították be úgy, hogy az értéke elérje a 20–40 s DIN4 értéket 25 °C¹on. A tintát anilinnyomással vitték fel a hordozóra 60 (bankjegypapír), amely egy lézerrel nyomtatott fekete 55
7
1
HU 008 170 T2
mintázatot (10¹es megkülönböztetõ jelt) tartalmazott a felületén, és az ily módon nyomtatással ellátott hordozót még nedves állapotban egyenletes mágneses térerõ hatásának tették ki, és ennek segítségével állították be a mágneses festékpelyheket a hordozó síkjához képest 45°¹os ferde szögbe. A tintát ezt követõen ott helyben forró levegõárammal megszárították. Ahogyan a 2. és a 6. ábrán látható, megvilágításkor, amikor a fényforrás a megfigyelõ feje fölött helyezkedik el, a nyomtatott terület egységesen zöldnek tûnt, amikor a nyomtatást a felületre merõlegesen nézik (2A. és 6A. ábra), amikor a nyomtatást hátrabillenteti (érintõleges szemléléshez; 2B. és 6B. ábra), az alatta lévõ fekete 10¹es szám által képezett megkülönböztetõ jel láthatóvá vált. A találmány szerinti biztonsági elem kiváló másolás elleni védelmet nyújt az érzékelhetõ információ vonatkozásában, annak következtében, hogy nem lehet hozzáférni az olyan letapogatóeszközhöz, amellyel érintõlegesen lehet leolvasni.
5
10
15
20 2. példa: OVI szitanyomás tinta, amely mágneses, optikailag változó festékbõl áll Dietil-keton
23%
Etil-diglikol
29%
Viniloldat VMCA (Union Carbide)
27%
BYK–053 (BYK) adalék Mágnes, optikailag változó festék (FLEX Prod. Inc.)*
25
1%
zófelület eleme, amely bal oldalra van nyomva, akkor ismerhetõ meg, ha a nyomtatást balra billentjük, és jobbról nézzük (4A. ábra). Fordítva, ha a hordozófelületén lévõ nyomtatott elemet, amely a jobb oldalon van, akarjuk megnézni, akkor a nyomtatást jobbra kell billenteni és balról nézni (C. ábra). Amikor a nyomtatást függõlegesen felülrõl nézzük, a hordozófelületén lévõ elemek együttesen eltûnnek (B. ábra). Az 5. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alaknál két ellentétes irányú 45°¹os ferde szög biztosítja a zsalutorzítást, amelyet függõlegesen vittel fel egy olyan hordozófelületére, amely függõlegesen elhelyezkedõ A és B betûket tartalmazott a felületén. A felsõ részen lévõ nyomtatott megkülönböztetõ jel, azaz az A betû akkor látható, ha nyomtatást hátrafelé billentjük, ahogyan ez az 5A. ábrán látható. Fordítva, ha az alsó részen lévõ nyomtatott megkülönböztetõ jelet, azaz a B betût akarjuk látni, akkor a nyomtatást elõre kell billenteni, ahogyan ez az 5C. ábrán látható. Amikor a nyomtatást a felület síkjára merõlegesen nézzük, sem az A, sem a B nyomtatott betû nem látható a hordozófelületén, ahogyan ez az 5B. ábrán is látható. A bemutatott példakénti kiviteli alakok egyéb festékpehely alapján is megvalósíthatók, ugyanúgy megvalósíthatók más vegyi tintával is, ahogyan ezt a továbbiakban még bemutatjuk: 3. példa: UV sugárra száradó nyomtatótinta
20%
30
* lilás-zöldre, 7 réteg, ahogy ez a WO 02/73250 számú leírásban található: Cr/MgF2/Al/Ni/Al/MgF2/Cr.
A vinilgyantát keton-glikol-oldatban oldották fel, mielõtt az adalék anyagot és a festéket belekeverték volna. A viszkozitást ugyanennek az oldószerkeveréknek a segítségével állították be úgy, hogy értéke 600–1500 mPa legyen 25 °C¹on. A tintát szitanyomásos mintázatban vitték fel arra a hordozóra, amely a nyomtatott mintát (tintanyomással felvitt színezett pontok) tartalmazta, és az ily módon nyomtatással ellátott hordozót tették ki még nedves állapotban egy megfelelõen elrendezésû mágneses térerõ hatásának, és ezzel irányították helyileg a mágneses festékszemcséket két ellentétes irányú ferde 45°¹os szögben a hordozófelületéhez képest. A tintát azután helyben forró levegõáram segítségével szárították meg. A 3. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alaknál, amely az 1C. ábrán bemutatottnak felel meg, a hordozófelületi eleme, amely jobbra van nyomtatva, akkor ismerhetõ fel, ha a nyomtatást balra billentjük úgy, hogy jobbról nézzük (3A. ábra). Fordítva, amikor a hordozófelületi eleme, amely a balra van nyomtatva, akkor ismerhetõ fel, ha a nyomtatást jobbra billentjük és balról nézzük (3C. ábra). Amikor a nyomtatást a felületre merõlegesen szemléljük, akkor az elemek a hordozófelületén teljes egészében eltûnnek (3B. ábra). A 4. ábrán látható kiviteli alaknál, amely az 1D. elrendezésnek felel meg, amelyet már leírtunk, a hordo-
2
Epoxi-akrilát oligomer
40%
Trimetilolpropán-triakrilát monomer
15%
Tripropilénglikol diakrilát monomer
15%
Genorad 16 (Rahn)
35
40
Színezett mágneses festék (SiO2bevonatú vasrészecskék) (BASF)
1% 20%
Aerosil 200 (Degussa–Huels)
1%
Irgacure 500 (CIBA)
6%
Genocure EPD (Rahn)
2%
A tintát szitanyomással vittük fel a megkülönböztetõ jelt tartalmazó hordozóra. A festékpelyhek mágneses úton történõ irányítását követõen a tintát ott helyben szárítottuk meg ultraibolya sugárzást kibocsátó kike45 ményítõegység segítségével. 4. példa: Koercitív mágneses fénynyomó tinta 50
55
Etanol
25%
Etil-acetát
25%
Diciklohexil ftalát (Unimoll 66, Bayer)
5%
Fumársavval módosított gyanta (ERKAMAR 3270, Robert Kraemer GmbH & Co)
5%
Polivinil butirál gyanta (Pioloform BN18, Wacker-Chemie GmbH)
60 8
Mágneses festék 345 (BASF)
13% 5%
1
HU 008 170 T2
Táblázat (folytatás) HELICONE® HC MAPLE S (Wacker Chemie GmbH)
10%
Etanol
4%
Etil-acetát
8%
A gyantákat, mielõtt a festékpelyheket behelyeztük volna, oldószerben feloldottuk. A viszkozitást az oldószer bekeverésével állítottuk be úgy, hogy értéke 20–50 s DIN4 szerint 25 °C¹on. A tintát fénynyomásos nyomdai eljárással vittük fel a megkülönböztetõ jelet tartalmazó hordozóra. A festékpelyhek mágneses térerõvel történõ irányítását követõen a tintát helyben szárítottuk meg forró áramló levegõben. A bemutatott példák azt illusztrálják, hogy a zsalutorzítás segítségével egy olyan hordozófelülete, amely valamilyen megkülönböztetõ jelet vagy egyéb jellemzõket hordoz, szemmelláthatóságának iránya szabadon megválasztható azáltal, hogy az átlátszó bevonatban, amelyet a hordozófelületére viszünk fel, lévõ festékszemcse pelyheket egy adott irányba helyezzük el. A leírás és a példák alapján a területen jártas szakember további kiviteli alakokat tud a találmány alapján megvalósítani.
5
10
15
20
25
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Biztonsági elem értékpapírokhoz, jogi, azonosító dokumentumokhoz, biztonsági címkékhez vagy márkajegyekkel ellátott termékekhez, amelyek tartalmaznak egy hordozót (1), amely megkülönböztetõ jeleket vagy egyéb szemmel látható jellemzõket tartalmaz a felületében vagy a felületén, és a hordozófelületének legalább egy részén egy burkolóréteg van, amely festékpelyheket (3) tartalmaz kikeményített, átlátszó kötõanyagban, és ahol a burkolórétegben a festékpelyhek (3) a látható spektrum legalább egy részében elnyelõdnek, és helyileg vannak úgy irányítva, hogy az alatta lévõ megkülönböztetõ jel (2) vagy egyéb látható jellemzõ a csak a szemlélés legalább egy adott irányában válik szemmel láthatóvá, és a szemlélés legalább egy másik irányában akadályozva van a megkülönböztetõ jel (2) vagy egyéb látható jellemzõ szemmelláthatósága, azzal jellemezve, hogy a festékpelyhek (3) iránya a kikeményített formában az átlátszó kötõanyagban nem tartalmazza vagy tükrözi vissza azt a megkülönböztetõ jelet (2) vagy egyéb látható jellemzõt, amely a hordozófelületében vagy felületén van. 2. Az 1. igénypont szerinti biztonsági elem, ahol a hordozó (1) egy olyan csoportból van kiválasztva, amely magában foglalja azokat az átlátszó hordozókat, amelyek nyomtatott, bevonattal felvitt vagy lézerrel kialakított megkülönböztetõ jelet tartalmaznak, és olyan nem átlátszó hordozókat, amelyek nyomtatott, bevonattal ellátott vagy lézeres megkülönböztetõ jeleket tartalmaznak. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti biztonsági elem, ahol a burkolóréteg és/vagy a hordozó (1) egy jelzõkö-
30
35
40
45
50
55
60 9
2
zeget tartalmaz, amely látható lumineszcens anyagból, infravöröslumineszcens anyagokból, infravörösabszorbens anyagokból és mágneses anyagok csoportjából van kiválasztva. 4. Az 1–3. igénypontok bármelyike szerinti biztonsági elem, ahol a hordozó (1) optikai interferenciaeszközt tartalmaz. 5. Az 1–4. igénypontok bármelyike szerinti biztonsági elem, ahol a festékpehely (3) olyan csoportból van kiválasztva, amely nemfémes szervetlen pelyheket, fémes szervetlen pelyheket és szerves pelyheket foglal magában. 6. Az 5. igénypont szerinti biztonsági elem, ahol a festékpehely (3) egy olyan csoportból van kiválasztva, amely vékonyfilm-interferencia festékanyagokat és folyékony kristályos polimer festékanyagokat tartalmaz. 7. Az 1–6. igénypontok bármelyike szerinti biztonsági elem, ahol a festékpehely (3) holográfos mintát hordoz. 8. Az 1–7. igénypontok bármelyike szerinti biztonsági elem, ahol a festékpehely (3) mágneses részecske. 9. Az 1–8. igénypontok bármelyike szerinti biztonsági elem, ahol a festékpehely (3) koncentrációja a burkolórétegben 50–100% része annak a koncentrációnak, amely lényegében a teljes felületét lefedné irányítás nélkül. 10. Az 1–9. igénypontok bármelyike szerinti biztonsági elem, ahol burkolórétegben lévõ az irányított festékpelyheknél (3) a festékpelyhek síkjainak az emelkedési szöge legalább 30° a hordozófelületének a síkjához képest. 11. Az 1–10. igénypontok bármelyike szerinti biztonsági elem, ahol a festékpehelynél (3) a pelyhek átmérõjének átlaga 10–50 mm közötti tartományban van. 12. Az 1–11. igénypontok bármelyike szerinti biztonsági elem, ahol a festékpehely 839 a látható spektrumban átnemeresztõ. 13. Eljárás az 1–12. igénypontok bármelyike szerinti biztonsági elem elõállítására, amely eljárás a következõ lépésekbõl áll: a) létrehozunk egy olyan hordozót (1), amelynek van egy olyan felülete, amely felület megkülönböztetõ jelet (2) vagy egyéb látható jellemzõket tartalmaz; b) a hordozófelülete legalább egy részének a tetejére egy burkolóréteget viszünk fel, amely irányítható festékpehely- (3) részecskéket tartalmaz kikeményíthetõ átlátszó kötõanyagban; c) a festékpehely-részecskéket (3) a burkolórétegben helyileg úgy irányítjuk, hogy az alatta lévõ megkülönböztetõ jel vagy egyéb látható jellemzõk szemmelláthatóságát csak a szemlélés legalább egy adott iránya mentén teszi lehetõvé, míg az alatta lévõ megkülönböztetõ jel (2) vagy egyéb látható jellemzõk láthatóságát a szemmel történõ szemlélés legalább egy másik iránya mentén a letiltja, és ahol a festékpelyhek irányítása a burkolóréteg maga nem tartalmazza vagy nem tükrözi vissza az alatta lévõ megkülönböztetõ jelet (2) vagy egyéb látható jellemzõket;
1
HU 008 170 T2
d) a burkolóréteget kikeményítjük úgy, hogy a festékpelyhek részecskéinek (3) az irányát rögzítjük; ahol a festékpehely szemcséi (3) a látható spektrum legalább egy részében elnyelõdnek. 14. A 13. igénypont szerinti eljárás, ahol a festékpelyheket (3) tartalmazó burkolóréteget az alábbi csoportból kiválasztott eljárásokkal visszük fel: szitanyomás, fénynyomás, anilinnyomás vagy görgõs bevonatfelvitel. 15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti eljárás, ahol a megkülönböztetõ jelet a hordozófelületére az alábbi csoportokból kiválasztott eljárással visszük fel: mélynyomás, másolónyomás, offszetnyomás, szitanyomás, fénynyomás/anilinnyomás, lézernyomtatás, lézeres jelölés, festékanyag-szublimálás vagy tintasugaras nyomtatás.
2
16. A 13–15. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a festékpelyhek (3) helyi irányítása olyan térerõvel történik, amelyet az alábbi csoportból választunk ki: mágneses térerõ, elektromos térerõ, akuszti5 kus térerõ. 17. Értékpapír, jogi dokumentum, azonosító dokumentum, biztonsági címke, márkajelzéssel ellátott termék, amely az 1–12. igénypontok bármelyike szerinti biztonsági elemet tartalmazza. 18. Az 1–12. igénypontok bármelyike szerinti biz10 tonsági elem használata értékpapírok, jogi, azonosító elemek, biztonsági címkék vagy márkajelzéssel ellátott dokumentumok hamisításának vagy másolásának a megelõzésére.
10
HU 008 170 T2 Int. Cl.: B42D 15/00
11
HU 008 170 T2 Int. Cl.: B42D 15/00
12
HU 008 170 T2 Int. Cl.: B42D 15/00
13
HU 008 170 T2 Int. Cl.: B42D 15/00
14
HU 008 170 T2 Int. Cl.: B42D 15/00
15
HU 008 170 T2 Int. Cl.: B42D 15/00
16
HU 008 170 T2 Int. Cl.: B42D 15/00
17
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
