!HU000008584T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 008 584
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E 04 808845 (22) A bejelentés napja: 2004. 12. 31. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20040808845 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1830631 A1 2006. 07. 06. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1830631 B1 2010. 05. 05.
(51) Int. Cl.: A01K 37/00 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 06071107 PCT/NL 04/000929
(72) Feltalálók: BOLCKMANS, Karel, Jozef, Florent, B-2323 Hoogstraten (Wortel) (BE); HOUTEN, Yvonne, Maria van, NL-2671 PG Naaldwijk (NL)
(73) Jogosult: Koppert B. V., 2651 BE Berkel en Roodenrijs (NL)
HU 008 584 T2
(54)
(74) Képviselõ: Lengyel Zsolt, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Atkakészítmény, alkalmazása, eljárás phytoseiid ragadozó atka tenyésztésére, tenyésztõrendszer a phytoseiid ragadozó atka tenyésztésére, és eljárások rovarkártevõk biológiai megfékezésére haszonnövényen
A leírás terjedelme 14 oldal (ezen belül 1 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nem vizsgálta.
1
HU 008 584 T2
A találmány tárgyát képezi elsõ szempont szerint egy új atkakészítmény. A találmány tárgyát képezi második szempont szerint új eljárás phytoseiid ragadozó atkafaj tenyésztésére. A találmány tárgyát képezi harmadik szempont szerint Carpoglyphus lactis Astigmata atkafaj új alkalmazása hamis gazdaszervezetként phytoseiid ragadozó atkafaj tenyésztésére. A találmány tárgyát képezi negyedik és ötödik szempontja szerint egy új tenyésztõrendszer phytoseiid ragadozó atkafaj tenyésztésére, és a tenyésztési rendszer alkalmazása haszonnövény rovar kártevõinek megfékezésére. A találmány tárgyát képezi még egy további szempont szerint eljárás rovar kártevõk biológiai megfékezésére haszonnövényben, a találmány szerinti atkakészítményt alkalmazva. Az alábbi leírásban és igénypontokban a phytoseiid atkák elnevezéseiben Moraes, G. j. és munkatársai (2004) által leírtakat követjük, hacsak másképpen nem állítjuk. Az említett családok és fajok áttekintését bemutatjuk az 1. ábrán. Phytoseiid ragadozó atkákat (Phytoseiidae) széles körben alkalmaznak pókatkák és tripszek biológiai megfékezésére üvegházi haszonnövényekben. Üvegházi növényeken elõforduló, legjelentõsebb tripszfajok nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) és hagymatripsz (Thrips tabaci). Ezeket Amblyseius cucumeris és Amblyseius barkeri [Hansen, L. S. és Geyti, J. (1985); Ramakers, P. M. J. és van Lieburg, M. J. (1982); Ramakers, P. M. J. (1989); Sampson, C. (1998); és Jacobson, R. J. (1995)] és Iphiseius degenerans [Ramakers, P. M. J. és Voet, S. J. P. (1996)] ragadozó atkákkal lehet megfékezni. Ezek az atkák préda nélkül is képesek élni és fennmaradni haszonnövényeken, amelyek folyamatosan biztosítanak pollent, például édes paprikákon (Capsicum annuum L.). Olyan haszonnövényeken, ahol pollen nem áll szabadon rendelkezésre, például uborkákon és a legtöbb dísznövényen, ezeket a fajokat nem lehet alkalmazni, feltéve, ha mesterségesen biztosítanak táplálékot. Ezt úgy érik el, hogy növényi pollennel porozzák a haszonnövényt. Alternatív módon, szabályozott felszabadulást biztosító tenyésztõrendszert lehet alkalmazni Amblyseius cucumerisre [Sampson, C. (1998) által vagy a GB2393890 számú szabadalmi iratban leírtak szerint]. Ez a szabályozott felszabadulást biztosító tenyésztõrendszer kompartmenteket tartalmazó tasakból áll, amely táplálékkeveréket tartalmaz, amely korpából, élesztõbõl és búzacsírából áll; és Tyrophagus putrescentiae korpaatka populációját és Amblyseius cucumeris ragadozó atka populációját tartalmazza. A Tyrophagus putrescentiae korpaatka aktív populációba fejlõdik a táplálékkeveréken, és hamis gazdaszervezetként szolgál a ragadozóatka-populációnak. A tasakok a haszonnövényre vannak felfüggesztve egy kampóval, és folyamatosan engedik ki a ragadozó atkákat 4–6 hetes idõtartam alatt. Mivel Amblyseius cucumeris inkább gyenge numerikus választ ad táplálék jelenlétében, nagy mennyisé-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
gû ragadozó atkát kell szabadon bocsájtani egy haszonnövényre, hogy kielégítõ mértékben megfékezze a rovar kártevõket. Erre gazdasági szempontból lehetõség van, mivel Amblyseius cucumerist nagyon nagy mennyiségben lehet gazdaságosan tenyészteni Tyrophagus putrescentiae korpaatkán, amit viszont elegendõ mennyiségben lehet tenyészteni a fentebb leírt táplálékkeveréken. Bár sokkal többféle, hatékony ragadozó atka létezik tripsz megfékezésére, amelyek nagyobb arányú zsákmányolást és numerikus választ érnek el, például Typhlodromalus limonicus és Iphiseius degenerans, mégis Amblyseius cucumeris a legelterjedtebben alkalmazott faj, mert könnyû tenyészteni nagyon nagy mennyiségekben. Iphiseius degeneranst tömegesen tenyésztik ricinusbabnövényeken (Ricinus communis L., Euphorbiaceae), amely folyamatos pollenellátást biztosít, amelyen az atkák nagy populációvá képesek fejlõdni. A nagy felszín és a nagy befektetés miatt üvegházakban kell termeszteni a növényeket, Iphiseius degenerans költsége nagyon magas Amblyseius cucumerishez képest. E miatt a nagy költség miatt a termesztõk csak nagyon kevés, tipikusan 1000–2000 ragadozó atkát engednek szabadon hektáronként. Ezért Iphiseius degenerans alkalmazása a paprikára (Capsicum annuum L.) korlátozódik, amely elegendõ pollent biztosít, amelyen a ragadozó atkák akkora populációvá képesek fejlõdni, amely elegendõ rovar kártevõk megfékezésére. Néhány hónapot is igénybe vehet, amíg Iphiseius degenerans teljes hatása kialakul egy haszonnövényen abból a célból, hogy szignifikáns hatással rendelkezzen tripszpopulációk elleni védekezésben. A kétfoltos pókatkák (Tetranychus urticae) világszerte sikeresen megfékezhetõk üvegházakban és szabadföldi haszonnövényekben ragadozó atkák szabadon bocsájtásával. A legjelentõsebb fajok a Phytoseiulus persimiis (Hussey, N. W. és Scopes, N. E. A., 1985), amely a legrégebben van kereskedelmi forgalomban biológiai növényvédelem céljából, és a Neoseiulus urticae babnövényeken (Phaseolus vulgaris) üvegházakban. Castagnoli, M. és Simoni, S. (1999) leírtak egy eljárást is Neoseiulus californicus tömeges tenyésztésére házi poratkán, Dermatophagoides farinaen. Azonban a házi poratkák (Dermatophagoides farinae és Dermatophagoides pteronyssinus) jelentõs allergének, amelyek allergiás asztma, rhinitis, kötõhártya-gyulladás és dermatitis kialakulásában játszanak szerepet. Ezért alkalmazásuk ragadozó atkák szabályozott felszabadulását haszonnövényekben biztosító tenyésztõrendszerekben hátrányos. Más hátránynak számít, ha házi poratkákat alkalmazunk tömeges tenyésztés céljára, átgondolt intézkedések ajánlottak, és bizonyos esetekben gondoskodni kell a munkások védelmérõl. A tudományos szakirodalomban leírtak számos ragadozó atkát, amelyek fehér legyeket támadnak meg [Teich, Y. (1966); Swirski, E. és munkatársai (1967); Nomikou, M. és munkatársai (2001)]. Sajnos jelenleg még nem állnak rendelkezésre kereskedelmi forgalom-
1
HU 008 584 T2
ban ragadozó atkák fehér legyek biológiai megfékezésére. Valószínûleg azért, mert annak ellenére, hogy a fehér legyek ragadozó atkák ismert prédái, alkalmazhatóságukat fehér legyek ellen augmentatív biológiai megfékezést biztosító ágensként a szakma még nem ismerte fel. Augmentatív biológiai védekezésben biológiai ágensek szabadulnak fel egy haszonnövényben rovar kártevõk elleni küzdelem céljából. Még fontosabb, hogy fehér legyek ellen potenciálisan hatékony, ragadozó atkafajokra nem állnak rendelkezésre gazdaságilag használható, tömeges tenyésztési rendszerek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy lehetõvé tegyék nagyszámú ragadozó atka kiszabadítását egy haszonnövényre, ami a legfontosabb lenne augmentatív biológiai megfékezést biztosító ágens használhatóságához. Helyette a fehér legyek megfékezése parazitoid darazsak, például Encarsia farmosa és Eretmocerus eremicus alkalmazásával történik, konkrétan Trialeurodes vaporarium, üvegházi fehér légy ellen, és Eretmocerus mundus parazitoid darázs, Bemisia tabaci dohány molytetû (dohánylisztecske) ellen. Számos ragadozót tenyésztettek még tömegesen és szabadítottak ki, például Macrolophus caliginosus ragadozó virágpoloskát és Delphastus catalinae coccinellidet. Az említett valamennyi parazitoid és ragadozó tömeges tenyésztését növények üvegházi termesztésében alkalmazták, és a fehér legyek ellen jelentõs beruházásra volt szükség. Fehér legyek és más növényi rovar kártevõk biológiai megfékezése ragadozó atkákkal, amiket gazdaságilag nagy mennyiségben lehetne tenyészteni hamis gazda atkán, tenyésztõ táptalajon, nagyon elõnyös lenne, mert ilyen tenyésztõrendszer korlátozott felületet használ fel. Továbbá ilyen rendszerben a ragadozó atkák tenyésztését szabályozott klimatikus helyiségekben lehet végezni. Mint ilyen, nem igényel nagy befektetéseket üvegházakban és haszonnövényekben. A közelmúltban végzett kutatásokban kimutatták, hogy Amblyseius swirskii ragadozó atka nagyon hatékony biológiai megfékezést biztosító ágens tripsz (Thrips tabaci és Frankliniella occidentalis) és fehér legyek (Trialeurodes vaporariorum és Bemisia tabaci) ellen [Nomikou, M., Janssen, A., Schraag, R. és Sabelis, M. W. (2001); Messelink, G. & Steenpaal, S. (2003); Messelink, G. (2004); Messelink, G. & Steenpaal, S. (2004); Bolckmans, K. & Moerman, M. (2004); Messelink, G. & Pijnakker, J. (2004)]. Amblyseius swirskiirõl kimutatták, hogy nagy, erõs numerikus választ ad rovar kártevõk és növényi pollen jelenlétében. Ez azt jelenti, hogy Amblyseius cucumerishez viszonyítva sokkal kisebb számú atkát kell kiszabadítani a jó biológiai védekezés eléréséhez. Egy kísérletben levelenként 1 Amblyseius swirskii kiszabadítása édes paprikanövényeken ugyanolyan szintû védettséget eredményezett nyugati virágtripsz ellen, mint levelenként 30 Amblyseius cucumeris kiszabadítása [Bolckmans, K. & Moerman, M. (2004)]. A technika jelenlegi állása szerint leírták Amblyseius cucumeris és Amblyseius barkeri tenyésztését Tyrophagus nemzetségbõl származó hamis gazda atkafaj segítségével, konkrétan Tyrophagus putrescen-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
tiae, Tyrophagus tropicus, Tyrophagus casei alkalmazásával [Sampson, C. (1998); Jacobson, R. J. (1995); Bennison, J. A. és R. Jacobson (1991); Karg és munkatársai (1987); és GB293890 számú szabadalmi irat], amelyek mind az Acaridea családhoz tartoznak. A legelterjedtebb tenyésztõ gazdaszervezet Amblyseius cucumerisre Tyrophagus putrescentiae. Tyrophagus putrescentiae alkalmazásának jelentõs hátránya, hogy a növény pusztulását okozhatja fiatal növényi leveleken, ha a haszonnövényen van, például ha hamis gazdaszervezetként alkalmazzuk lassú felszabadulást biztosító tenyésztõtasakokban, hasonlóan Sampson, C. (1998) által vagy a GB293890 számú szabadalmi iratban leírtakhoz. Ez speciálisan uborka haszonnövényekben fordul elõ magas nedvességtartalmú idõszakokban, különösen akkor, ha ez alacsony fényintenzitással párosul. Castagnoli és munkatársai szintén leírták, hogy lehetséges Neuseiulus californicus [Castagnoli, M. és S. Simoni (1999)] és Amblyseius cucumeris [Castagnoli, M. (1989)] tömeges tenyésztése Dermatophagoides farinae házi poratkán, amit hamis tenyésztõ gazdaszervezetként alkalmaztak. Azonban a házi poratkákból (Dermatophagoides farinae és Dermatophagoides pteronyssinus) jelentõs allergének keletkeznek, amelyek allergiás asztma, rhinitis, kötõhártya-gyulladás és dermatitis kialakulásában játszanak szerepet. Tehát szükség van a szakterületen további hamis gazdaszervezetekre, amelyeket hasznos atkák, például ragadozó atkák tömeges tenyésztésére lehet alkalmazni. Különösen Amblyseius swirskii tenyésztésére. Az említett ragadozó atka tenyésztését a szakirodalomban csak pollen [Messelink, G. & Pijnakker, J. (2004)] vagy Corcyra cephalonica vagy Ephestia kuehniella lepkék (Lepidoptera) petéinek [Romeih, A. H. M. és munkatársai (2004)] alkalmazásával írták le. Pollenen való tenyésztéshez nagy üvegházterület szükséges a növények, például ricinusbabnövények (Ricinus communis) termesztéséhez, hogy elegendõ pollenhez jussunk, vagy alkalmas növényi pollent kell gyûjteni, például szabadföldi gyékénybõl (Typha fajok). Növényi pollen gyûjtése szabadföldrõl nagyon munkaigényes, és csak korlátozott mennyiséget lehet begyûjteni. A méhek által gyûjtött növényi pollen nem alkalmas ragadozó atkák tenyésztésére. Lepkék petéin való tenyésztés nagy beruházást igényel a termelõüzem kialakításához, és így nagyon drága. A fentieket tekintve szükség van alternatív hamis gazda atkákra, amelyeket phytoseiid ragadozó atkák tömeges tenyésztésére lehet alkalmazni. Azt találtuk, hogy Carpoglyphydae családból származó, Astigmata atkafajokat lehet alkalmazni hamis gazdaszervezetként nagyszámú phytoseiid ragadozó atkafajra. A találmány tárgyát képezi tehát elsõ vonatkozásában atkakészítmény, amely phytoseiid ragadozó atkafaj tenyészpopulációját és olyan hamis gazdapopulációt tartalmaz, amely legalább egy fajt tartalmaz a Carpoglyphiadae családból kiválasztva, például a Car-
1
HU 008 584 T2
poglyphus nemzetségbõl, elõnyösen a Carpoglyphus lactis szárított gyümölcsatkafajt (Linné, 1758) (Acari: Carpoglyphidae). A phytoseiid ragadozó atkafajok, amelyekrõl nagyon valószínû, hogy Carpoglyphiadae-n, és különösen Carpoglyphus lactison képesek táplálkozni, oligofág phytoseiid ragadozó atkafajok. Egy oligofág ragadozó atkafaj olyan phytoseiid ragadozó atkafaj, amely legalább néhány különbözõ prédafajt képes táplálékforrásként felhasználni fejlõdéséhez (növekedéséhez és szaporodásához). Az oligofág ragadozó atkafaj kifejezés a leírásban magában foglal polifág atkafajt, amely olyan ragadozó atka, amely nagyszámú prédafajt képes táplálékforrásként felhasználni fejlõdéséhez. Tehát az oligofág ragadozó atkafaj kifejezésen nem monofág ragadozó atkafajt értünk. Egy hamis gazdafaj olyan faj, amelynek természetes élõhelye máshol van, mint a phytoseiid ragadozó atkáé, de a hamis gazdaszervezet egy vagy több életciklusa mégis alkalmas prédaként szolgál a phytoseiid ragadozó atka legalább egy életciklusában. Ami a legjelentõsebb, hogy a phytoseiid ragadozó atka is képes fejlõdni és szaporodni, ha hamis gazdaszervezettel táplálkozik, ezáltal a populációban lévõ egyedek számát növelni képes. Phytoseiid ragadozó atkák természetes élõhelye olyan növényeken van, ahol rovar kártevõ organizmusokat (rovarokra és atkákra) zsákmányolnak. Természetes élõhelyeikrõl De Moraes és munkatársai (2004) által leírtak szerint lehet izolálni ezeket. Carpoglyphidae¹t Hughes, A. M. (1977) írta le. A közlemény alapján szakember képes ehhez a családhoz tartozó, konkrét fajokat izolálni természetes élõhelyeikrõl. Carpoglyphidae lactis egy kozmopolita faj, amely sokféle tárolt szerves anyagon és anyagban fejlõdik. Fõleg szárított gyümölcsben található, például szárított fügéken, szilvákon, mazsolákon stb., és törmelékeken méhkaptárakban [Hughes, A. M. (1977); Chmielewski, W. (1971a); Chmielewski, W. (1971b)]. Tehát a találmány szerinti készítményben atkák olyan új társítása történik, amely természetes körülmények között nem fordul elõ, mivel a phytoseiid ragadozó atka élõhelye különbözik a Carpoglyphidae élõhelyétõl. A találmány szerinti készítmény nemcsak phytoseiid ragadozó atka tömeges tenyésztésére alkalmas. Mivel a phytoseiid ragadozó atka mobilis életszakaszokban lévõ, vagy olyan életszakaszokban lévõ példányait is tartalmazza, amely ezekbe a mobilis életszakaszokba képes kifejlõdni, a készítményt haszonnövények védelmét szolgáló ágensként is lehet alkalmazni. A találmány egy elõnyös megvalósítási módja szerint a készítmény egy hordozót tartalmaz a populációk egyedei számára. A hordozó lehet bármilyen szilárd anyag, amely alkalmas hordozófelszínt biztosítani az egyedeknek. A hordozó elõnyösen egy porózus közeg, ami lehetõvé teszi az atkapopulációk által termelt metabolikus gázok és hõ cseréjét. Alkalmas hordozók lehetnek például növényi anyagok, például (búza)korpa, hajdinahéj, rizshéj, fûrészpor, kukoricadara stb.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
Továbbá elõnyös, ha a hamis gazdapopuláció fenntartására alkalmas táplálékot hozzáadjuk a készítményhez. Ezzel alternatív módon a hordozó maga tartalmazhatja az alkalmas táplálékot. Alkalmas táplálék hasonló lehet ahhoz, amit leírt Parkinson, C. L. (1992); Solomon, M. E. & Cunnington, A. M., (1963); Chmielewski, W. (1971a); Chmielewski, W. (1971b) vagy a GB2393890 számú szabadalmi iratban. A találmány szerinti megoldásban a phytoseiid ragadozóatka-készítmény az alábbiak közül van kiválasztva: az Amblyseiinae alcsalád, például Amblyseius nemzetségbõl, például Amblyseius andersoni, vagy Amblyseius largoensis, az Euseius nemzetségbõl, például Euseius finlandicus, Euseius hibisci, Euseius ovalis, Euseius victoriensis, Euseius stipulatus, Euseius scutalis, Euseius tularensis, Euseius addoensis vagy Euseius citri, a Neoseiulus nemzetségbõl, például Neoseiulus barkeri, Neoseiulus californicus, Neoseiulus cucumeris, Neoseiulus longispinosus, Neoseiulus womersleyi, Neoseiulus idaeus vagy Neoseiulus fallacis, a Typhlodromalus nemzetségbõl, például Typhlodromalus limonicus vagy Typhlodromalus peregrinus, a Typhlodromips nemzetségbõl, például Typhlodromips montdorensis; a Typhlodromiae alcsalád, például a Galendromus nemzetségbõl, például Galendromus occidentalis, a Typhlodromus nemzetségbõl, például Typhlodromus pyri, Typhlodromus doreenae vagy Typhlodromus athiasae. Ezek a phytoseiid ragadozó atkafajok tekinthetõk oligofág ragadozó atkafajoknak. Phytoseiid ragadozó atka például Amblyseius swirskii [Athias-Henriot, C. (1962), Chant és McMurtry (2004)] [=Typhlodromips swirskii Athias-Henriot (1962), De Moraes és munkatársai (2004)]. Ezekre a fajokra hamis gazda atkát nem írtak le a szakirodalomban. A találmány szerinti megoldásban most elsõként írunk le egy atkakészítményt, amit Amblyseius swirskii gazdasági célú tenyésztésére lehet alkalmazni, hamis gazdaszervezetként a Carpoglyphidae családból származó faj alkalmazásával. Lehetõvé válik Amblyseius swirskii alkalmazása rovar kártevõk biológiai megfékezésére szolgáló augmentatív ágensként. Azonban nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti megoldásban phytoseiid ragadozó atkafajként nem Amblyseius swirskiit választunk. A hamis gazdaszervezet elfogadása tekintetében különbségeket lehet megfigyelni a különbözõ phytoseiid ragadozó atkafajok között. Továbbá olyan törzset is lehet tenyészteni, ami egy specifikus gazdaszervezethez adaptálva van szelektív tenyésztéssel. A leírásban a tenyésztés kifejezésen egy populáció szaporítását és nagyságának növelését értjük szexuális szaporodás útján. Egy tenyészpopuláció tartalmazhat szexuálisan érett, kifejlett egyedeket mindkét nembõl, és/vagy más életciklusban lévõ egyedeket mindkét nembõl, például petéket és/vagy lárvákat, amelyek szexuálisan érett, kifejlett egyedekké képesek érni. Ezzel alternatív módon a tenyészpopuláció tartalmazhat egy vagy több, megtermékenyített nõstényt. A tenyészpopuláció lényegé-
1
HU 008 584 T2
ben egyedeinek számát szexuális szaporodással képes növelni. A hamis gazdapopuláció elõnyösen egy tenyészpopuláció, a fentebb leírtak szerint, ezáltal fenntarthatja, sõt fejlesztheti magát egy bizonyos mértékig. Ha a hamis gazdaszervezetet tenyészpopulációként hozzuk létre, a hamis gazdaszervezetnek elõnyösen táplálékot is kell biztosítani. A táplálék hasonló ahhoz a táplálékhoz, amit leírt Solomon, M. E. és Cunninghton, A. M. (1963); Parkinson, C. L. (1992); Ramakers, P. M. J. és van Lieburg, M. J. (1982); és a GB2393890 számú szabadalmi iratban. Hamis gazdaszervezetként elõnyösen Carpoglyphus lactist választjuk. Carpoglyphus lactis, amit szárított gyümölcsatkának is hívnak, egy kozmopolita faj, amely sokféle tárolt szerves anyagon és anyagban fejlõdik. Fõleg szárított gyümölcsben található, például szárított fügéken, szilvákon, mazsolákon stb., és törmelékeken méhkaptárakban [Hughes, A. M. (1977); Chmielewski, W. (1971a); Chmielewski, W. (1971b)]. Tyrophagus putrescentiae-vel ellentétben, a Carpoglyphus lactis nem károsít haszonnövényeket. Ebbõl az elõnyös választásból adódóan a hamis gazdaszervezet kedvezõ tulajdonságai abban az esetben fognak érvényesülni, ha a találmány szerinti készítményt haszonnövények védelmére úgy alkalmazzuk, hogy a hamis gazdaszervezet egyedei érintkezésbe kerülnek a haszonnövénnyel, például ha közvetlenül a növényen vagy a növény közelében alkalmazzuk, vagy ha lassú/szabályozott/fenntartott felszabadulást biztosító tasakokban alkalmazzuk. Carpoglyphus lactis további kedvezõ hatása, hogy kozmopolita fajnak tekinthetõ. Ezért az ilyen organizmust tartalmazó, nemzetközi kereskedelmi termék kevesebb olyan szabályozó korlátozással fog szembekerülni, amelyeket sok országban az idegen fajokkal szemben alkalmaznak. Azt találtuk, hogy Carpoglyphus lactis különösen alkalmas hamis gazdaszervezetként Amblyseius swirskiihez, mert ez a ragadozó ezt a gazdaszervezetet a gazdaszervezet több életciklusában, és bizonyos körülmények között valamennyi életciklusában képes elfogyasztani. A készítményben a phytoseiid ragadozó atkafaj egyedeinek száma a hamis gazdaszervezet egyedeinek számához viszonyítva körülbelül 1000:1 és 1:20 közötti lehet, például körülbelül 100:1 és 1:20 közötti, például 1:1 és 1:10 közötti, elõnyösen körülbelül 1:4, 1:5 vagy 1:7. A relatív számok a készítmény konkrét tervezett alkalmazásától és/vagy a hamis gazdaszervezeten lévõ, phytoseiid ragadozóatka-populáció fejlettségi állapotától függhetnek. A készítményekben általában a phytoseiid atkafaj tenyésztéséhez elõnyös, ha a hamis gazdaszervezet egyedei feleslegben vannak jelen a phytoseiid atka egyedeihez képest, ezáltal elegendõ mennyiségben van préda biztosítva a phytoseiid atkának. Azonban, mivel a phytoseiid atkapopuláció növekedni fog, miközben gazdaszervezetet zsákmányol, a phytoseiid atkafaj egyedeinek relatív száma növekedni fog.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
A phytoseiid ragadozó atkákat viszonylag nagy számban tartalmazó készítményt úgy lehet kialakítani, hogy phytoseiid ragadozó atkákat viszonylag kisebb számban tartalmazó készítménybõl indulunk ki, és hagyjuk, hogy a tenyészetben lévõ phytoseiid ragadozóatka-populáció fejlõdjön a hamis gazdaszervezet zsákmányolásával. Ezzel alternatív módon phytoseiid ragadozó atkákat viszonylag kis számban tartalmazó készítményt úgy lehet kialakítani, hogy összekeverünk phytoseiid ragadozó atkákat viszonylag nagyobb számban tartalmazó készítményt atkákat viszonylag kisebb számban tartalmazó készítménnyel, beleértve olyan készítményt is, mi kizárólag a hamis gazdaszervezetet tartalmazza, adott esetben kombinációban a hordozóval és/vagy a hamis gazdaszervezet számára alkalmas táplálékkal. A találmány tárgyát képezi egy további szempontja szerint eljárás phytoseiid ragadozó atkafaj tenyésztésére. Az eljárásban elõállítjuk a találmány szerinti készítményt, és hagyjuk, hogy a phytoseiid ragadozó atkák a hamis gazdapopuláció egyedeit zsákmányolják. A phytoseiid ragadozó atka optimális fejlõdéséhez a készítményt körülbelül 18–35 °C¹on, elõnyösen 20–30 °C¹on, elõnyösebben 20–25 °C¹on, a legelõnyösebben 22–25 °C¹on tartjuk. Megfelelõ relatív nedvességtartalom 75% és 95% közötti, elõnyösen 80% és 90% közötti tartományban van. Ezek a hõmérsékleti és relatív nedvességtartalom-tartományok általában alkalmasak hamis gazdaszervezetfajok fenntartására. A készítmény elõnyösen egy hordozót tartalmaz, amit porózus közegbõl lehet kialakítani, és táplálékot tartalmaz a hamis gazdaszervezetfajnak, és elõnyösen a hamis gazdaszervezetfaj fenntartása háromdimenziós tenyészetként történik a hordozón. A hamis gazdaszervezet ilyen háromdimenziós tenyésztõrészei szabadon mozgathatók három dimenzióban. Ezen a módon egy nagyobb hordozótérfogatot képesek ellepni, és a tápanyagot optimálisabban tudják felhasználni. A phytoseiid ragadozó atkafaj mobilis állapotainak méretét tekintve a hamis gazdaszervezet egyedeihez viszonyítva, ez az organizmus általában szintén ellepi a hordozó teljes térfogatát, ha vadászik a hamis gazdaszervezetre. A háromdimenziós tenyészethez elõnyösen úgy jutunk, hogy a hordozót háromdimenziós rétegben alakítjuk ki, azaz olyan három dimenzióval rendelkezõ rétegként, amelynek két dimenziója nagyobb, mint az egyik dimenziója. Például egy vízszintes réteg hosszúsága és szélessége méteres nagyságrendben van, és egy bizonyos vastagság centiméteres nagyságrendben van. A háromdimenziós réteg azért elõnyös, mert metabolikus gázok és hõ cseréjét kielégítõ mértékben lehetõvé teszi, és nagyobb termelõtérfogatot biztosít egy kétdimenziós réteghez képest. A találmány tárgyát képezi egy további szempont szerint Astigmata atka a Carpoglyphiadae családból kiválasztva, például a Carpoglyphus nemzetségbõl, elõnyösen a Carpoglyphus lactis faj alkalmazása hamis gazdaszervezetként phytoseiid ragadozó atka tenyésztésére.
1
HU 008 584 T2
Az Astigmata atka elõnyösen a Carpoglyphus nemzetségbõl van kiválasztva, elõnyösen a Carpoglyphus lactis faj, a fentebb tárgyalt okok miatt. A phytoseiid ragadozó atkát elõnyösen az alábbiak közül választjuk: az Amblyseiinae alcsalád, például Amblyseius nemzetségbõl, például Amblyseius andersoni, vagy Amblyseius largoensis, az Euseius nemzetségbõl, például Euseius finlandicus, Euseius hibisci, Euseius ovalis, Euseius victoriensis, Euseius stipulatus, Euseius scutalis, Euseius tularensis, Euseius addoensis vagy Euseius citri, a Neoseiulus nemzetségbõl, például Neoseiulus barkeri, Neoseiulus californicus, Neoseiulus cucumeris, Neoseiulus longispinosus, Neoseiulus womersleyi, Neoseiulus idaeus vagy Neoseiulus fallacis, a Typhlodromalus nemzetségbõl, például Typhlodromalus limonicus vagy Typhlodromalus peregrinus, a Typhlodromips nemzetségbõl, például Typhlodromips montdorensis; a Typhlodromiae alcsalád, például a Galendromus nemzetségbõl, például Galendromus occidentalis, a Typhlodromus nemzetségbõl, például Typhlodromus pyri, Typhlodromus doreenae vagy Typhlodromus athiasae. A találmány tárgyát képezi egy további szempontja szerint egy új tenyésztõrendszer phytoseiid ragadozó atkafaj tenyésztésére. A tenyésztõrendszer a találmány szerinti készítményt hordozó tartályt tartalmaz. A tartály lehet bármilyen típusú, ami alkalmas mindkét populáció egyedeinek zártan tartására. A tenyésztõrendszer tartalmazhat olyan elemeket, például szellõzõnyílásokat, amelyek elõsegítik metabolikus gázok és a hõ cseréjét a belsõ és a külsõ tér között. Az ilyen szellõzõnyílásoknak olyannak kell lennie, hogy a populációk egyedei ne tudjanak kijutni a tartályból. Ezt úgy lehet elérni, hogy a szellõzõnyílásokat például hálóval fedjük. A tenyésztõrendszernek alkalmasnak kell lennie a phytoseiid ragadozó atkafaj tömeges tenyésztésére. Ezzel alternatív módon a tenyésztõrendszert arra is alkalmazzuk, hogy kiszabadítsuk a phytoseiid ragadozó atkákat haszonnövényre. Ebben az esetben elõnyös, ha a tartályt alkalmassá lehet tenni mobilis állapotban lévõ, phytoseiid ragadozó atkák kiszabadítására egy adott pillanatban. Ez történhet úgy, hogy egy zárt ajtót építünk be a tartályba, amit ki lehet nyitni. Ezzel alternatív módon vagy ezzel kombinációban egy viszonylag kis méretû kiszabadítónyílást lehet beépíteni a tartályba, ezáltal egy adott idõtartam alatt a tartályt elhagyó, mobilis állapotú phytoseiidek száma korlátozva van. Ezen a módon a tenyésztõrendszer a lassú felszabadulást biztosító vagy a fenntartott felszabadulást biztosító rendszerhez hasonlóan mûködhet, Sampson, C. (1988) és a GB2393890 számú szabadalmi iratban leírtak szerint. A phytoseiid ragadozó atkák haszonnövényeken való kiszabadítására szolgáló, ilyen tenyésztõrendszerben a tartály méretét elõnyösen úgy alakítjuk ki, hogy fel lehessen függeszteni a haszonnövényre, vagy el lehessen helyezni a haszonnövény tövénél. A haszonnövényre való felfüggesztéshez a tartályt
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
akasztóeszközzel lehet ellátni, például kötéllel vagy kampóval. A találmány egy további szempontja szerint a készítményt vagy a tenyésztõrendszert haszonnövények rovar kártevõinek megfékezésére alkalmazzuk gazdasági haszonnövényekben. A rovar kártevõt kiválaszthatjuk az alábbiak közül: fehér legyek, például Trialeurodes vaporariorum vagy Bemisia tabacai; tripszek, például Thrips tabaci vagy Frankliniella fajok, például Frankliniella occidentalis, pókatkák, például Tetranychus urticae, tetûatkák (Tarsonemidae), például Polyphagotarsonemus latus. Az Amblyseius swirski phytoseiid ragadozó atkáról kimutatták, hogy jó a hatékonysága rovar kártevõk biológiai megfékezésére. A haszonnövény az alábbiak közül választható, de erre nem korlátozódik: (üvegházi) zöldségnövények, például paprikák (Capsaicum annuum), tojásgyümölcs (Solanum melogena), tökfélék (Cucurbitaceae), például uborkák (Cucumis sativa), dinnyék (Cucumis melo), görögdinnyék (Citrullus lanatus); lágy gyümölcs, például szamócák (Fragaria x ananassa), málnák (Rubus ideaus), (üvegházi) dísznövények (például rózsák, gerberák, krizantémok), vagy fa haszonnövények, például Citrus fajok. A találmány tárgyát képezi továbbá eljárás rovar kártevõk biológiai megfékezésére egy haszonnövényen, amelyben találmány szerinti készítményt adunk a haszonnövénynek. A rovar kártevõt a találmány szerinti alkalmazáshoz hasonlóan választhatjuk ki. A találmány szerinti eljárásban a készítményt úgy lehet alkalmazni, hogy a készítménybõl egy bizonyos mennyiséget a haszonnövény közelébe, például számos haszonnövény tövéhez juttatunk. A készítményt a haszonnövényre is fel lehet vinni, egyszerûen a haszonnövényre, vagy a haszonnövény tövéhez szórva, ami általános gyakorlat ragadozó atkát tartalmazó készítmények esetén, rovar kártevõk augmentatív biológiai megfékezése esetén. A készítmény mennyisége, amit fel lehet vinni az egyes haszonnövényegyedekre, 1–20 ml, például 1–10 ml, elõnyösen 2–5 ml. Ezzel alternatív módon a készítményt úgy lehet alkalmazni, hogy azt a találmány szerinti tenyésztõrendszerben juttatjuk számos haszonnövényhez, ahol a tenyésztõrendszer alkalmas a phytoseiid ragadozó atka kiszabadítására egy haszonnövényen. A tenyésztõrendszert a haszonnövény közelébe, például számos haszonnövény tövéhez lehet helyezni. A találmány szerinti, rovar kártevõk biológiai megfékezésére szolgáló eljárásban a készítményt nem szükséges valamennyi növényre felvinni. Mivel a kereskedelmi célú haszonnövények normál sûrûségben vannak ültetve, a phytoseiid ragadozó atkák átterjednek egyik haszonnövényrõl a másikra. A haszonnövények száma, amennyire fel kell vinni a találmány szerinti készítményt a haszonnövény kielégítõ védelme céljából, a konkrét körülményektõl függ, és szakember képes könnyen meghatározni a termõhelyen végzett kísérletekre alapozva. A hektáronként kiszabadult, phytoseiid ragadozó atkák száma meghatározóbb jelentõségû. Ez
1
HU 008 584 T2
a szám 1000 és 4 millió között van hektáronként, tipikusan 100 000 és 1 millió között, vagy 50 000 és 500 000 között hektáronként. A találmány szerinti, rovar kártevõk biológiai megfékezésére szolgáló eljárás egy további elõnyös megva- 5 lósítási módja szerint a haszonnövényt azok közül választjuk, amiket a készítmény alkalmazásának vonatkozásában ismertettünk. A találmány szerinti megoldást a továbbiakban a következõ példákra hivatkozva írjuk le, amelyekben 10 bemutatjuk a találmány különbözõ szempontjainak elõnyös megvalósítási módjait, amelyekre nem kívánjuk korlátozni a találmány által igényelt oltalmi kört. 1. példa Carpoglyphus lactis Astigmata atka tömeges tenyésztése Carpoglyphus lactist tömegesen tenyésztettünk sütõélesztõt tartalmazó táptalajon [Chmielewski, W., (1971,a); Chmielewski, W., (1971,b)]. A tenyészetet szellõztetett tartályokban tartottuk (például elegendõ mennyiségû szellõzõnyílást tartalmazó vödrökben, amelyek 47 mikronosak voltak, hogy megakadályozzák az atkák szökését) 22 °C és 25 °C között, és 85–90% relatív páratartalomban. Sikeres tömeges tenyésztést lehet elérni, ha friss táptalajt adagolunk hetente legalább egyszer. A mennyiség a táptalajon lévõ atkák számától függ, de tipikusan a tenyészet eredeti térfogatának 100 és 300%¹a közötti mennyiségû táptalajt adagolunk. A tenyésztõréteg vastagsága 1 és 10 cm közötti lehet, de nem túl vastag, hogy biztosítsa az anyagcseregázok, például szén-dioxid és oxigén, és a hõ optimális cseréjét. Az atkák biomasszájának tömegszázaléka a táptalajhoz viszonyítva 20% és 30% közötti értéket ért el, ha Carpoglyphus lactist tenyésztettünk ezen a táptalajon. A populáció tipikusan 2–4-szeresére növekedett hetente. 2. példa Amblyseius swirskii tömeges tenyésztése Carpoglyphus lactison Amblyseius swirskiit szellõztetett tartályokban tenyésztettünk (például elegendõ mennyiségû szellõzõnyílást tartalmazó vödrökben, hogy biztosítsuk az anyagcseregázok és a hõ optimális cseréjét, amelyek 47 mikronosak voltak, hogy megakadályozzák az atkák szökését), hordozóként 5–25 cm¹es rétegben hajdinahéjat alkalmaztunk. A hordozórétegnek nem szabad túl vastagnak lennie, hogy biztosítsa az anyagcseregázok, például szén-dioxid és oxigén, és a hõ optimális cseréjét. Hetente legalább egyszer Carpoglyphus lactis szaporodó populációját adtuk a tartályhoz, ahol az atka biomasszájának tömeg%¹a 15% és 30% közötti volt a tápközegre vonatkoztatva. A hozzáadandó Carpoglyphus lactis mennyiségét a phytoseiid ragadozó atkák és a Carpoglyphus lactis tenyésztõtartályban lévõ száma alapján számítottuk. Miután friss Carpoglyphus lactist adagoltunk, a ragado-
2
zók prédához viszonyított arányának optimálisan 1:7 és 1:12 között kell lennie. A tenyészetet 22 °C és 25 °C között tartjuk, 85 és 90% közötti relatív nedvességtartalomban, és a szén-dioxid koncentrációja maximum 750 ppm volt a tenyésztõtartályban. Ezzel a módszerrel Amblyseius swirskii populációja hetente képes megduplázódni-megháromszorozódni. Az elérhetõ sûrûség tipikusan 100–500 ragadozó atka 1 gramm tenyésztõszubsztrátra vonatkoztatva.
3. példa Amblyseius swirskii peterakási tesztje Carpoglyphus lactis fiatal és kifejlett állapotában A kísérlet célja annak vizsgálata, hogy Amblyseius 15 swirskii elõnyben részesít¹e fiatal fejlettségi állapotban (peték, lárvák és bábok) lévõ Carpoglyphus lactis egyedeket, vagy táplálható kifejlett állapotban lévõ ilyen gazdaszervezetekkel is. Ebbõl a célból létrehoz20 tuk Amblyseius swirskii különbözõ tenyésztési rendszereit (néhányukat fiatal fejlettségi állapotban lévõ Carpoglyphus lactisszal tápláltuk, és a többieket kifejlett Carpoglyphus lactisszal). Amblyseius swirskii nõstények által, naponta lerakott peték átlagos számában 25 tapasztalt különbségeket hasonlítottuk össze abban az esetben, amikor kifejlett Carpoglyphus lactis volt a táplálékforrás, és abban az esetben, amikor fiatal fejlettségi állapotban lévõ Carpoglyphus lactis volt a táplálékforrás. 30 Anyagok és módszerek A kísérlet elején Amblyseius swirskii kifejlett példányait kivettünk Amblyseius swirskii tömeges tenyészetébõl, amit néhány héttel korábban indítottunk. 35 30 fiatal kifejlett nõstényt és 12 hímet vettünk ki ebbõl a tömeges tenyészetbõl, és áttettük ezeket hat, frissen elõkészített tenyésztõtartályba. 5 nõstény és 2 hím Amblyseius swirskiit tettünk egy-egy tartályba. Ezek közül háromba táplálékforrásként bõséges 40 mennyiségû, fiatal fejlettségi állapotban lévõ Carpoglyphus lactist helyeztünk. A maradék három teszttenyészetet kifejlett Carpoglyphus lactisszal tápláltuk. Amikor elkészítettük a hat teszttenyészetet, klima45 tizált helyiségbe helyeztük el ezeket, ahol a hõmérséklet (25 °C) és nedvességtartalom (75%) kontrollált volt. Ilyen körülmények között voltak két-három napig, majd kivettük azokat. Hat új tenyésztõtartályt készítettünk, az elõzõekhez hasonlóan, hogy áttegyük ugyan50 azt az 5 nõstényt és 2 hímet, amiket az elõzõekben alkalmaztunk. Bõséges mennyiségû, fiatal fejlettségi állapotban lévõ vagy kifejlett Carpoglyphus lactist adtunk táplálékforrásként az egyes teszttartályokba, az elõzõ lépésben leírtak szerint. Miután áthelyeztük a 55 hímeket és nõstényeket, megszámláltuk a petéket azokban a tenyésztõtartályokban, amelyekbõl kivettük azokat. A régi tenyésztõrendszereket klimatizált helyiségben tartottuk két-három napig egy második számlá60 láshoz, hogy néhány, esetleg rejtve maradt leszárma7
1
HU 008 584 T2
zottat is megtaláljunk, ezután elpusztítottuk. A régi tenyésztõrendszerekhez hasonlóan az újakat is fenntartottuk, hogy elvégezzük ugyanezt az eljárást. Carpoglyphus lactis maradék mennyiségét naponta ellenõriztük minden egyes tenyésztõtartályban. Szükséges esetben elegendõ mennyiséget hozzáadtunk. Két-három naponta adatokat gyûjtöttünk az utódok számának elemzésével, az új tenyészetekbõl (elsõ számlálás) és a régiekbõl (második számlálás) egyaránt. A nõstények száma és az utódok (amiket minden egyes tenyésztõtartályban találtunk) összes mennyisége alapján kaptuk a nõstényenként naponta lerakott peték átlagos számát.
2
Eredmények Kifejlett állapotban lévõ Carpoglyphus lactis táplálékforrásként alkalmazva Ha egy nõstény által lerakott peték számának ala5 kulását vizsgáltuk a teljes kísérletben (2–3 naponta végeztünk meghatározásokat), azt találtuk, hogy az átlag 1,27 és 2,07 közötti tojás/nõstény/nap. A teljes idõtartamra vonatkoztatva az általános átlag 1,80 tojás/nõstény/nap. Az összes lerakott pete 10 száma nõstényenként körülbelül 29, 16 nap alatt. A naponta nõstényenként lerakott tojások átlagos számát összehasonlítva az elsõ, második és harmadik tenyésztõrendszerben 1,84, 1,72 és 1,85, sorrendben. Az eredményeket bemutatjuk lentebb, a 1. táblázatban.
1. táblázat Táplálékforrás: kifejlett Carpoglyphus lactis. Az adatok a lerakott peték átlagos számát jelentik Amblyseius swirskii nõstényenként, naponta, 3 független tenyésztõrendszerben, és a teljes kísérletre Kísérlet
Dátum
Nõstények
Összes utód
Tojás/nap/nõstény
Tojás/nap/nõstény átlag
1
10/11
5
15
1,50
1,84
15/11
5
24
1,60
17/11
5
17
1,70
19/11
5
23
2,30
22/11
5
30
2,00
24/11
5
17
1,70
26/11
5
21
2,10
2
10/11
5
10
1,00
15/11
5
31
2,07
17/11
5
20
2,00
19/11
5
21
2,10
22/11
5
31
2,07
24/11
5
13
1,30
26/11
5
15
1,50
10/11
5
13
1,30
15/11
5
34
2,27
17/11
5
23
2,30
19/11
5
18
1,80
22/11
5
25
1,67
24/11
5
19
2,38
26/11
5
10
1,25
Nap
Idõtartam
Nõstények
Utódok
Tojás/nap/nõstény
Tojás/nap/nõstény átlag
10/11
0–2 nap
15
38
1,27
1,80
15/11
3–5 nap
15
89
1,98
17/11
6–7 nap
15
60
2,00
19/11
8–9 nap
15
62
2,07
22/11
10–12 nap
15
86
1,91
24/11
13–14 nap
14
49
1,75
26/11
15–16 nap
14
46
1,64
3
8
1,72
1,85
1
HU 008 584 T2
Fiatal fejlettségi állapotban lévõ Carpoglyphus lactis táplálékforrásként alkalmazva Ha egy nõstény által lerakott peték számának alakulását vizsgáljuk a teljes kísérletben (2–3 naponta végeztünk meghatározásokat), azt találtuk, hogy az átlag 1,43 és 2,07 közötti tojás/nõstény/nap. A teljes idõtartamra vonatkoztatva az általános átlag 1,84 tojás/nõstény/nap. Az összes lerakott pete
5
2
száma nõstényenként körülbelül 33, 18 nap alatt. A naponta nõstényenként lerakott tojások átlagos számát összehasonlítva 3 független tenyésztõtartályban, az átlagok az elsõ, második és harmadik tenyésztõrendszerben 1,72, 1,89 és 1,81, sorrendben. Az eredményeket bemutatjuk lentebb, a 2. táblázatban.
2. táblázat Táplálékforrás: fiatal fejlettségi állapotban lévõ Carpoglyphus lactis. Az adatok a lerakott peték átlagos számát jelentik Amblyseius swirskii nõstényenként, naponta, 3 független tenyésztõrendszerben, és a teljes kísérletre Kísérlet
1
2
Dátum
Nõstények
Összes utód
Tojás/nap/nõstény
Tojás/nap/nõstény átlag
1,72
10/11
5
18
1,80
12/11
5
21
2,10
15/11
5
31
2,07
17/11
5
17
1,70
19/11
5
16
1,60
22/11
5
33
2,20
24/11
4
10
1,25
26/11
4
8
1,00
10/11
6
15
1,25
12/11
6
24
2,00
15/11
6
31
1,72
17/11
6
25
2,08
19/11
6
26
2,17
22/11
6
36
2,00
24/11
6
25
2,08
26/11
6
22
1,83
10/11
5
20
2,00
12/11
5
21
2,10
15/11
5
26
1,73
17/11
5
21
2,10
19/11
4
17
1,70
22/11
4
24
2,00
24/11
4
13
1,63
26/11
4
10
1,25
Nap
Idõtartam
Nõstények
Utódok
Tojás/nap/nõstény
Tojás/nap/nõstény átlag
10/11
0–2 nap
16
53
1,66
1,84
12/11
3–4 nap
16
66
2,06
15/11
5–7 nap
16
88
1,83
17/11
8–9 nap
16
63
1,97
19/11
10–12 nap
15
59
1,97
22/11
13–14 nap
15
93
2,07
24/11
15–16 nap
14
48
1,71
26/11
17–18 nap
14
40
1,43
3
9
1,89
1,81
1
HU 008 584 T2
2
Az eredmények azt mutatják, hogy Amblyseius cucumeris képes volt mind fiatal, mind kifejlett állapotban lévõ Carpoglyphus lactison szaporodni.
vezet fiatal és a kifejlett példányait. Helyette a Carpoglyphus lactis populáció egyedeit nem szelektíven adtuk.
4. példa Amblyseius cucumeris peterakási tesztje Carpoglyphus lactison Lényegében ugyanazt a kísérletet végeztük el, mint amit a 3. példában leírtunk, meghatároztuk a lerakott peték átlagos számát egy Amblyseius cucumeris nõstényre vonatkoztatva, ha Carpoglyphus lactist alkalmazunk táplálákforrásként. Ebben a kísérletben azonban a meghatározásokban nem különböztettük meg a hamis gazdaszer-
Eredmények Ha összehasonlítjuk a nõstényenként lerakott peték számának alakulását a teljes kísérletben (egy meghatározást 2¹3 naponta végeztünk), megállapíthatjuk, hogy az elsõ periódustól eltekintve (2 nap), ahol az át10 lag 1,72 pete/nõstény/nap volt, a következõ 5 periódusban az átlag 2,17 és 2,31 közötti pete/nõstény/nap volt. A teljes idõtartamra az általános átlag 2,13 pete/nõstény/nap volt. Az adatokat bemutatjuk lentebb, a 3. táblázatban. 5
3. táblázat Az adatok a lerakott peték átlagos számát jelentik nõstényenként, naponta, 3 független tenyésztõrendszerben, és a teljes kísérletre Kísérlet
Dátum
Nõstények
Összes utód
Tojás/nap/nõstény
Tojás/nap/nõstény átlag
1
29/10
5
19
1,90
2,32
01/11
5
37
2,47
05/11
5
26
2,60
08/11
5
35
2,33
10/11
5
24
2,40
12/11
5
22
2,20
29/10
5
25
2,50
01/11
5
37
2,47
05/11
5
25
2,50
08/11
5
36
2,40
10/11
5
19
1,90
12/11
5
26
2,60
29/10
6
11
0,92
01/11
6
31
1,72
05/11
6
23
1,92
08/11
6
33
1,83
10/11
5
22
2,20
12/11
4
14
1,75
Nap
Idõtartam
Nõstények
Utódok
Tojás/nap/nõstény
Tojás/nap/nõstény átlag
29/10
0–2 nap
16
55
1,72
2,13
01/11
3–5 nap
16
105
2,19
05/11
6–7 nap
16
74
2,31
08/11
8–10 nap
16
104
2,17
10/11
11–12 nap
15
65
2,17
12/11
13–14 nap
14
62
2,21
2
3
10
2,39
2,13
1
HU 008 584 T2
Az eredmények azt mutatják, hogy Amblyseius cucumeris képes Carpoglyphus lactison szaporodni. Hivatkozások Athias-Henriot, C. (1962) Amblyseius swirskii, un nouveau phytoseiide voisin d’A. andersoni (Acariens anactinotriches). Annales de l’Ecole Nationale d’Agriculture d’Alger, Algeria, 3, 1–7. Beglyarov et al., 1990, Flour mite for mass breeding of phytoseiids, Zashchita-Rastenii, no. 10, pp 25. Bennison, J. A. and Jacobson, R., 1991, Integrated control of Frankliniella occidentalis (Pergande) in UK cucumber crops – evaluation of a controlled release system of introducing Amblyseius cucumeris, Med. Fac. Landbouww. Rijksuniv. Gent, 56/2a, polipeptid 251–255. Bolckmans, K. & Moerman, M. 2004, Nieuwe roofmijt verandert bestrijding in paprika. Groenten & Fruit 41: 24–25 Castagnoli, M., 1989, Biologia e prospettive di allevamento massale di Amblyseius cucumeris (Oud.) (Acarina: Pyroglyphidae) com preda. Castagnoli, M. and Simoni, S., 1999, Effect of longterm feeding history on functional and numerical response of Neoseiulus californicus (Acari: Phytoseiidae), Experimental & Applied Acarology, 23, pp 217–234. Castagnoli M., Simoni S., Biliotti N., 1999, Massrearing of Amblyseius californicus on two alternative food source – In: J. Bruin, L. P. S. van der Geest and M. W. Sabelis (eds), Ecology and Evolution of the Acari, Kluwer Acad, Publ., Dordrecht, The Nederlands, pp. 425–431. Chant, D. A., and J. A., McMurtr 2004, A review of the subfamily Amblyseiinae Muma (Acari: Phytoseiidae): Part III. The tribe Amblyseiini wainstein, subtribe Amblyseiina N. subtribe. Internat. J. Acarol., vol. 30, Nr. 3, p.171–228. Chmielewski, W., 1971 (a), Wyniki badan morfologicznych, biologicznych i ekologicznych nad roztoczkiem suszowym, Carpoglyphus lactis (L.) [The results of investigations on the morphology, biology and ecology of the driedfruit mite, Carpoglyphus lactis (L.)], Prace-Naukowe-Instytutu-Ochrony-Roslin. 1971, publ. 1972, 13: 1, 87–106. De Moraes, G. J., McMurtry, J. A., Denmark, H. A. & Campos, C. B., 2004. A revised catalog of the mite family Phytoseiidae. Magnolia Press Auckland New Zealand 494 pp. Chmielewski, W., 1971(b), Morfologia, biologia i ekologia Carpoglyphus lactis (L., 1758) (Glycyphagidae, Acarina) [The morphology, biology and ecology of Carpoglyphus lactis (L., 1758) (Glycyphagidae, Acarina)], Prace-Naukowe-Instytutu-Ochrony-Roslin. 1971, publ. 1972, 13: 2, 63–166. Hansen, L. S. and Gevti. J., 1985, Possibilities and limitation of the use of Amblyseius McKenziei Sch. & Pr. for biological control of thrips (Thrips tabaci Lind.) On glasshouse corps of cucumber, Department of Zoology, Danish Research Centre for Plant Protection, Lyngby, Denmark, pp 145–150.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 11
2
Hughes, A. M., 1977, The mites of stored food and houses. Ministry of Agriculture, Fisheries and Food, Technical Bulletin No. 9: 400 pp Hussey, N. W. and N. E. A. Scopes, 1985, Biological Pest Control: the Glasshouse Experience. Poole, UK.: Blandford Press (Ithaca, N. Y.: Cornell University Press) Jacobson, R. J., 1995, Integrated pest management in cucumbers – prevention of establishment of Frankliniella occidentalis (Pergande), Med. Fac. Landbouww. Univ. Gent, 60/3a, pp 857–863. Karg et al., 1987, Advantages of oligophagous predatory mites for biological control, Institute of Plant Protection Klenmachnow, pp 66–73. Karg et al., 1989, Fortschritte bei der Anwendung von Raubmilben zur biologischen Schädlingsbekämpfung in Gewachshausern, Gartenbau, 36, pp 44–46. Karg, W., 1989, Die ökologische Differenzierung der Faubmilbarten der Überfamilie Phytoseiidea KARG (Acarina, Parasitiformes), Zool. Jb. Syst. 116, pp 31–46. Messelink, G. & Steenpaal, S. 2003, Nieuwe roofmijten tegen trips in komkommer. Groenten & Fruit 43: 34–35. Messelink, G. 2004, Nieuwe roofmijt wint met overmacht in komkommer. Groenten & & Fruit 35: 22–23. Messelink, G. & Pijnakker, J. 2004, Roofnijten bestrijden wittevlieg. Vakblad voor de Bloemisterij 43: 62. Messelink, G. & Steenpaal, S. 2004, Roofmijt nu ook kaswittevlieg de baas. Groenten & Fruit 45: 26–27. McMurtry, J. A. and Croft B. A., 1997, Life-styles of phytoseiid mites and their role in biological control, Annual Review of Entomology, Vol. 42: 291–321. Nomikou, M., Janssen, A., Schraag, R. and Sabelis, M. W., 2001, Phytoseiid predators as biological control agents for Bemisia tabaci. Exp. Appl. Acarol. 25: 270–290 Parkinson, C. L., 1992, „Culturing free-living astigmatid mites”. Arachnida: Proceedings of a one day symposium on spiders and their allies held on Saturday 2 Ist November 1987 at the Zoological Society of London, eds. Cooper, J. E., Pearce-Kelly, P, Williams, D. L., p. 62–70. Ramakers, P. M. J. and Van Lieburg, M. J., 1982, Start of commercial production and introduction of Amblyseius mckenzei Sch. & Pr. (Acarina: Phytoseiidae) for the control of Thrips tabaci Lind. (Thysanoptera: Thripidae) in glasshouses, Med. Fac. Landbouww. Rijksuniv. Gent, 47/2, pp 541–545. Ramakers, P. M. J., 1989, Large scale introductions of Phytoseiid predators to control thrips on cucumber, Med. Fac. Landbouww. Rijksuniv. Gent, 54/3a, pp 923–929. Ramakers, P. M. J. and Voet, S. J. P., 1996, Introduction of Amblyseius degenerans for thrips control in sweet peppers with potted castor beans as banker plants. IOBC/WPRS working group on integrated control in glasshouses 19(1): 127–130. Rasmy et al., 1987, A new diet for reproduction of two predaceous mites Amblyseius gossipi and Agistemus exsertus (Acari: Phytoseiidae, Stigmaeidae), Entomophaga 32(3), pp 277–280.
1
HU 008 584 T2
Romeih, A. H. M., El¹Saidy, E. M. A. and El Amaouty, S. A., 2004, Suitability Of Two Lepidopteran Eggs As Alternative Preys For Rearing Some Predatory Mites. The first Arab Conference of Applied Biological Pest Control, Cairo, Egypt, 5–7 April 2004. Swirski, E., Amitai, S. and Dorzia, N., 1967, Laboratory studies on the feeding, development and oviposition of the predaceous mite Amblyseius rubini Swirski and Amitai an Amblyseius swirskii Athias-Henriot (Acarina:Phytoseiidae) on various kiinds of food substances. Israel J. Agric. Res. 17:101–119 Sampson, C., 1998, The commercial development of an Amblyseius cucumeris controlled release method for the control of Frankliniella occidentalis in protected crops, The 1998 Brighton conference – Pests & Diseases, 5B-4, pp 409–416. Solomon, M. E. and Cunnington, A. M., 1963, Rearing acaroid mites, Agricultural Research Council, Pest Infestation Laboratory, Slough, England, pp 399–403. Teich, Y. 1966, Mites of the family of Phytoseiidae as predators of the tobacco whitefly, Bemisia tabaci Gennadius. Israel J. Agric. Res. 16: 141–142. Wei-Lan Ma and J. E. Laing, 1973, Biology – of Amblyseius (Neoseiulus) californicus, Entomophaga, 47–60.
5
10
15
20
25
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Atkakészítmény, amely tartalmaz – phytoseiid ragadozó atkafaj tenyészpopulációját, – hamis gazdapopulációt, – és egy hordozót a populációk egyedeihez, azzal jellemezve, hogy a hamis gazdapopuláció legalább egy fajt tartalmaz a Carpoglyphiadae családból kiválasztva, például a Carpoglyphus nemzetségbõl, elõnyösen a Carpoglyphus lactis fajt, és ahol a phytoseiid ragadozó atkafaj Amblyseius swirskiitõl eltérõ faj az alábbiak által alkotott csoportból kiválasztva: – az Amblyseiinae alcsalád, például Amblyseius nemzetségbõl, például Amblyseius andersoni vagy Amblyseius largoensis, az Euseius nemzetségbõl, például Euseius finlandicus, Euseius hibisci, Euseius ovalis, Euseius victoriensis, Euseius stipulatus, Euseius scutalis, Euseius tularensis, Euseius addoensis vagy Euseius citri, a Neoseiulus nemzetségbõl, például Neoseiulus barkeri, Neoseiulus californicus, Neoseiulus cucumeris, Neoseiulus longispinosus, Neoseiulus womersleyi, Neoseiulus idaeus vagy Neoseiulus fallacis, a Typhlodromalus nemzetségbõl, például Typhlodromalus limonicus vagy Typhlodromalus peregrinus, a Typhlodromips nemzetségbõl, például Typhlodromips montdorensis; – a Typhlodromiae alcsalád, például a Galendromus nemzetségbõl, például Galendromus occidentalis, a Typhlodromus nemzetségbõl, például Typhlodromus pyri, Typhlodromus doreenae vagy Typhlodromus athiasae.
30
35
40
45
50
55
60 12
2
2. Az 1. igénypont szerinti készítmény, amely a hamis gazdapopulációnak alkalmas táplálékot tartalmaz. 3. Az 1–2. igénypontok bármelyike szerinti készítmény, ahol a hamis gazdapopuláció egy tenyészpopuláció. 4. Az 1–3. igénypontok szerinti készítmény, ahol a phytoseiid ragadozó atkafaj egyedeinek száma a hamis gazdaszervezet egyedeinek számához viszonyítva körülbelül 100:1 és 1:20 közötti, például körülbelül 1:1 és 1:10 közötti, például körülbelül 1:4, 1:5 vagy 1:7. 5. Eljárás phytoseiid ragadozó atka tenyésztésére, amelyben – az 1–4. igénypontok bármelyike szerinti készítményt biztosítunk, – hagyjuk, hogy a phytoseiid ragadozó atkák a hamis gazdapopuláció egyedeit zsákmányolják. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás, ahol a készítményt 18–35 °C¹on és/vagy 60–95% relatív páratartalomban tartjuk. 7. Az 5–6. igénypontok szerinti eljárás, ahol a készítmény hordozót és alkalmas táplálékot tartalmaz, és a hamis gazdapopuláció fenntartása háromdimenziós tenyészetként történik a hordozón. 8. Astigmata atka alkalmazása hamis gazdaszervezetként phytoseiid ragadozó atka tenyésztésére, amely Astigmata atka a Carpoglyphiadae családból van kiválasztva, például a Carpoglyphus nemzetségbõl, elõnyösen a Carpoglyphus lactis faj, ahol a phytoseiid ragadozó atkafaj Amblyseius swirskiitõl eltérõ faj az alábbiak által alkotott csoportból kiválasztva: – az Amblyseiinae alcsalád, például Amblyseius nemzetségbõl, például Amblyseius andersoni vagy Amblyseius largoensis, az Euseius nemzetségbõl, például Euseius finlandicus, Euseius hibisci, Euseius ovalis, Euseius victoriensis, Euseius stipulatus, Euseius scutalis, Euseius tularensis, Euseius addoensis vagy Euseius citri, a Neoseiulus nemzetségbõl, például Neoseiulus barkeri, Neoseiulus californicus, Neoseiulus cucumeris, Neoseiulus longispinosus, Neoseiulus womersleyi, Neoseiulus idaeus vagy Neoseiulus fallacis, a Typhlodromalus nemzetségbõl, például Typhlodromalus limonicus vagy Typhlodromalus peregrinus, a Typhlodromips nemzetségbõl, például Typhlodromips montdorensis; – a Typhlodromiae alcsalád, például a Galendromus nemzetségbõl, például Galendromus occidentalis, a Typhlodromus nemzetségbõl, például Typhlodromus pyri, Typhlodromus doreenae vagy Typhlodromus athiasae. 9. Tenyésztõrendszer phytoseiid ragadozó atka tenyésztésére, amely rendszer az 1–4. igénypontok szerinti készítményt hordozó tartályt tartalmaz. 10. A 9. igénypont szerinti tenyésztõrendszer, ahol a phytoseiid atka legalább egy mobilis életciklusa számára megfelelõ kijárat van a tartályon. 11. A 10. igénypont szerinti tenyésztõrendszer, ahol a kijárat alkalmas arra, hogy a legalább egy mobilis életciklusban lévõ atkák folyamatos kiszabadulását biztosítsa.
1
HU 008 584 T2
12. Az 1–4. igénypontok szerinti készítmény vagy a 9–11. igénypontok szerinti tenyésztõrendszer alkalmazása haszonnövények rovar kártevõinek megfékezésére. 13. A 12. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a rovar kártevõ a fehér legyek, például Trialeurodes vaporariorum vagy Bemisia tabacai; tripszek, például Thrips tabaci vagy Frankliniella fajok, például Frankliniella occidentalis, pókatkák, például Tetranychus urticae, tetûatkák (Tarsonemidae), például Polyphagotarsonemus latus közül van kiválasztva. 14. A 13. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a haszonnövény az (üvegházi) zöldségnövények, például paprikák (Capsaicum annuum), padlizsán (Solanum melogena), tökfélék (Cucurbitaceae), például uborkák (Cucumis sativa), dinnyék (Cucumis melo), görögdinnyék (Citrullus lanatus); lágy gyümölcsök, például szamócák (Fragaria x ananassa), málnák (Rubus ideaus), (üvegházi) dísznövények (például rózsák, gerberák, krizantémok), vagy fa haszonnövények, például Citrus fajok közül van kiválasztva. 15. Eljárás rovar kártevõk biológiai megfékezésére haszonnövényen, amely szerint az 1–4. igénypontok szerinti készítményt adunk a haszonnövénynek. 16. A 15. igénypont szerinti eljárás, ahol a rovar kártevõ a fehér legyek, például Trialeurodes vaporariorum vagy Bemisia tabacai; tripszek, például Thrips ta-
5
10
15
20
25
13
2
baci vagy Frankliniella fajok, például Frankliniella occidentalis, pókatkák, például Tetranychus urticae, tetûatkák (Tarsonemidae), például Polyphagotarsonemus latus közül van kiválasztva. 17. A 15–16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a készítményt úgy alkalmazzuk, hogy a készítmény egy bizonyos mennyiségét elhelyezzük számos haszonnövény, elõnyösen minden egyes haszonnövény közelébe, például a tövéhez. 18. A 17. igénypont szerinti eljárás, ahol a mennyiség 1–10 ml, elõnyösen 2–5 ml. 19. A 15–16. igénypontok szerinti eljárás, ahol a készítményt a 9–11. igénypontok szerinti tenyésztõrendszerben alkalmazzuk úgy, hogy a tenyésztõrendszert elhelyezzük számos haszonnövény, elõnyösen minden egyes haszonnövény közelében, például úgy, hogy a tenyésztõrendszert felfüggesztjük a haszonnövényre. 20. A 15–19. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a haszonnövény az (üvegházi) zöldségnövények, például paprikák (Capsaicum annuum), padlizsán (Solanum melogena), tökfélék (Cucurbitaceae), például uborkák (Cucumis sativa), dinnyék (Cucumis melo), görögdinnyék (Citrullus lanatus); lágy gyümölcsök, például szamócák (Fragaria x ananassa), málnák (Rubus ideaus), (üvegházi) dísznövények (például rózsák, gerberák, krizantémok), vagy fa haszonnövények, például Citrus fajok közül van kiválasztva.
HU 008 584 T2 Int. Cl.: A01K 37/00
Kiadja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
