!HU000008361T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 008 361
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 102004016644 2004. 03. 31.
(73) Jogosult: ISU-System GmbH, 52134 Herzogenrath (DE)
DE
(72) Feltalálók: Tandetzki, Hans Dipl.-Ing., 6532 Castione (CH); Farke, Fritz, 33175 Bad Lippspringe (DE) (54)
HU 008 361 T2
B66C 1/20
(21) Magyar ügyszám: E 04 021637 (22) A bejelentés napja: 2004. 09. 10. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20040021637 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1582496 A1 2005. 10. 05. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1582496 B1 2010. 04. 14.
B61D 3/18 B61D 47/00
(2006.01) (2006.01) (2006.01)
(74) Képviselõ: dr. Harangozó Gábor, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Eljárás nyerges vontatószerelvény nyerges pótkocsijának zsebeskocsira történõ átrakására, valamint átrakóberendezés
A leírás terjedelme 20 oldal (ezen belül 11 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nem vizsgálta.
1
HU 008 361 T2
A találmány egy nyerges vontatószerelvény nyerges pótkocsijának a vasútüzem számára zsebeskocsira, daru segítségével történõ átrakási eljárására vonatkozik, mely darura az átrakás céljából több darab kötözõeszközzel rákapcsolják a nyerges pótkocsit, mikor is a nyerges pótkocsi mozgatását egy emelõgerendával és legalább két kerékmegfogó elemmel oldják meg. Ezen túlmenõen a találmány kiterjed az eljárás megvalósításához szükséges eszközre is. Az Európában szokásos, nagy térfogatú nyerges pótkocsiknak a vasúti sínhálózaton történõ továbbítására speciális vasúti teherkocsikat, úgynevezett zsebeskocsikat használnak. A zsebeskocsik a jármûalváz külsõ hossztartóihoz képest a nyerges pótkocsi kerekeinek a befogására lesüllyesztett rakodózsebbel rendelkeznek, miáltal 4 m¹es legnagyobb pótkocsi-magasságú nyerges pótkocsik is a kötelezõen elõírt vasúti ûrszelvényen belül elférnek és szállíthatók. A nyerges pótkocsi lerakása a zsebeskocsira, illetve a nyerges pótkocsi kiemelése a zsebeskocsiból az átrakási ponton portáldaruk, vagy mobil daruberendezések segítségével történik. Hogy a nyerges pótkocsikat a portál- vagy a mobil darura fel lehessen akasztani, a nyerges pótkocsik mindegyik hosszoldalukon legalább két megfogási vázprofillal rendelkeznek, amelyekhez kötni/kapcsolni lehet a daru úgynevezett konténermegfogó szerkezetét, emelõkötelét, emelõhevederét vagy emelõláncát. A nyerges pótkocsik darukkal történõ átrakása mindemellett is problematikus, mivel az Európában létezõ nagy térfogatú nyerges pótkocsiknak kevesebb mint 3%¹a rendelkezik megfogási vázprofillal. Még az új gyártású nyerges pótkocsik is 3%¹nál kisebb hányadukban kapnak megfogási vázprofilokat. Ezen túlmenõen egyes nyerges pótkocsik esetében mûszakilag nem lehetséges a zsebes kocsikkal lebonyolított vasúti üzem számára elõírt megfogási vázprofilok elhelyezése. Az FR 1 476 665 A számú szabadalom egy eljárást ismertet nyerges pótkocsinak a vasúti üzem számára zsebeskocsira portáldaruk segítségével történõ átrakására. Az átrakási folyamat elõkészítése keretében a tehergépkocsi-szerelvény nyerges pótkocsiját elõször is egy rakvázra mozgatják. A rakváznak a nyerges pótkocsi kerekeivel ellentétes végén található az a V alakban bemetszett befogadó alkalmatosság, amelybe beleengedik a nyerges pótkocsi görgõs letalpalólábát. Ezt követõen a nyerges pótkocsit a rakvázhoz az ezen, valamint a nyerges pótkocsin található gyûrûk között vezetett hevederekkel hozzákötözik. Ezt a rakváz és a hozzákötözött nyerges pótkocsi által alkotott rakegységet a portáldaru segítségével ráhelyezik a zsebeskocsira, mikor is a rakváz végei ráfekszenek a zsebeskocsinak a forgóvázak között elhelyezkedõ tartóbakjaira, a zsebeskocsin a forgóvázak között elhelyezkedõ támaszain. Az FR 1 549 611 A számú szabadalom pedig ismertet egy hordozókeretet automobilok és hasonló jármûvek szállítására. Ennél a hordozókeretnél a hátsó kerekek befogóeszközének a gépjármû aljával – még a szállítás lejtõs szakaszain is – párhuzamosnak kell ma-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
radnia, míg a mellsõ kerekek megfogóeszköze a padlóval gyakorlatilag párhuzamos marad. Ezáltal a jármû alja és a hátsó kerekek befogóeszközei közötti eredeti közbensõ térnek változatlannak kell maradnia. A technika ezen mai állásából kiindulva a találmány alapját az a feladat képezi, hogy létrejöjjön a bevezetésként említett jellegû olyan átrakási eljárás, amellyel lehetséges az összes nyerges pótkocsinak daru segítségével zsebeskocsiba történõ áthelyezése, illetve zsebeskocsiból történõ kiemelése. Ezen feladat megoldása azon az elgondoláson alapszik, hogy a nyerges pótkocsik esetében el kell tekinteni a megfogási vázprofiloktól. A bevezetõben említett jellegû eljárás keretében a feladat megoldása részleteiben úgy történik, hogy a nyerges pótkocsi elülsõ részén elhelyezett emelõgerenda a nyerges pótkocsi királycsapjával, vagy a nyerges pótkocsi elülsõ részén található csörlõzött letalpalólábakkal kerül összekapcsolásra, mikor is legalább egy kerékmegfogó elem a nyerges szerelvény hátsó végén legalább egy jobb oldali és legalább egy bal oldali kereket tart. Kiderült, hogy az átrakáshoz nincs szükség a nyerges pótkocsira felerõsített, eddig szükségesnek tartott megfogási vázprofilokra. Ugyanis lehetséges a teljes nyerges vontató mint teher daruzása egy emelõgerenda és legalább két kerékmegfogó elem – mint kötözõtartó megoldás – segítségével, amennyiben a kötözõtartó eszközöket az alkalmas helyeken helyezik el. Az emelõgerendát elõnyösen a nyerges pótkocsi elülsõ részén található királycsaphoz csatlakoztatják, miután a nyerges vontatót parkolóhelyzetbe állították és lekapcsolták a vontatóról. Ezt követõen lehetséges az emelõgerenda – amely a felsõ oldalán egy, a nyerges pótkocsi királycsapjának a befogadására szolgáló, tulajdonképpen jól ismert, kapcsolóelemmel rendelkezik – csatlakoztatása a nyerges pótkocsin egyébként is meglévõ, rendkívül stabilan befogott királycsaphoz. Az emelõgerenda és a királycsap összekapcsolásához például villás targonca vagy kerekes emelõ jöhet szóba, amely az emelõgerendát a leparkolt nyerges pótkocsihoz viszi, majd a királycsaphoz csatlakoztatja. Alternatívaként lehetséges az emelõgerendának a nyerges vontató elülsõ részén található letalpalópapuccsal történõ összekötése. Ennek érdekében elõnyösen a csörlõs letalpalólábakat süllyesztik le az elõzõleg lefektetett emelõgerendára. Ennek érdekében természetesen arra van szükség, hogy megtörténjen a támasztólábakhoz csuklósan kapcsolódó felfektetõsaruk kimerevítése. A nyerges pótkocsi hátsó részén a lefogás legalább két kerékmegfogó elemmel történik. A találmány szerint úgy az emelõgerenda, mint a kerékmegfogó elemek a nyerges pótkocsi olyan részeivel kapcsolódnak, amelyek már tervezésileg is kellõ stabilitással rendelkeznek a teljes megrakott nyerges pótkocsi daruval történõ mozgatásához. A találmány elõnyös megvalósítási változatánál az emelõgerenda legalább egy olyan tartóbakhoz kapcsolódik, mely a zsebeskocsi-forgóváz fölött helyezkedik el. Az ismert zsebeskocsik sokszor egy, a zsebeskocsi-
1
HU 008 361 T2
forgóváz fölött elhelyezett, magasságban állítható tartóbakkal rendelkeznek. A tartóbak olyan kapcsolókészülékkel rendelkezik, mely normál esetben a nyerges pótkocsi királycsapjának a befogadására SZOLGÁL. A magassági állíthatóság révén lehetséges a hozzáigazítás a nyerges pótkocsik eltérõ felfektetési magasságaihoz, például az útpályafelülettõl mért 850, 980 vagy 1130 mm¹es felfektetési magasságokhoz. Amennyiben tehát a találmány szerint a nyerges pótkocsi királycsapja az emelõgerendához csatlakozik, akkor például a gerendáról egy lefelé kinyúló, méreteiben a királycsappal megegyezõ csap belerögzülhet a magasságában állítható tartóbak kapcsolókészülékébe. Ezáltal a zsebeskocsira ráhelyezett nyerges pótkocsi hatékony biztosítást kap az elcsúszás/elmozdulás ellen. A zsebeskocsira történõ felhelyezés érdekében a nyerges pótkocsi kerekeit a zsebeskocsi rakodózsebei fölött a daruval beállítják és ott a kerékmegfogó elemekkel együtt leengedik. A nyerges pótkocsi zsebeskocsiból történõ kiemelése céljából ekkor már csak arra van szükség, hogy a zsebeskocsis szállítás során a nyerges pótkocsin rajtamaradó kötözõelemeket a célállomáson egy darura, különösképpen egy mobil vagy portáldarura akasszák és így a zsebeskocsiból kiemeljék a nyerges vontatót. Amennyiben a zsebeskocsi nem rendelkezik magasságban állítható tartóbakkal, akkor magát az emelõgerendát is lehet magassági beállíthatósággal készíteni, például magasságban állítható olyan támrudakkal, amelyek lehetõvé teszik az illeszkedést a nyerges pótkocsik eltérõ felfektetési magasságaihoz. Alternatívaként fennáll az a lehetõség, hogy az átrakási pontokon különbözõ magasságú emelõgerendákat tartanak készleten vagy hogy a zsebeskocsikat különbözõ magasságú tartóbakokkal szerelik fel. Az eltérõ kerékátmérõk elõnyösen kezelhetõk egy olyan kerékmegfogó elemmel, mely egy keretszerû vázban két olyan rúdjellegû részegységgel rendelkezik, amelyeket egymással és a megfogandó kerékkel tengelypárhuzamosan a kerék abroncsozásához lehet illeszteni. Ehhez a rúd alakú részegységek közötti távolságnak a kerék átmérõjénél kisebbnek kell lennie. A nyerges pótkocsi átrakásakor a kerékmegfogó elemeken fellépõ nyomatékok kiegyenlítése érdekében célszerû két kerékmegfogó elem egy közös keretvázban történõ elhelyezése. A kerékmegfogó elemben elérhetõ a kerék tökéletesebb rögzítése, valamint azt az eltérõ kerékátmérõkhöz optimálisan hozzá lehet igazítani, ha mindegyik rúd alakú részegységen egy, a kerékhez nekifekvésre szánt szakasz a rúdtengely körül elforgathatóan kerül kialakításra, mikor is az ilyen elforgatható illesztõbetét egy vonó- vagy az emelõeszköz számára még beakasztási/kapcsolási lehetõséget is nyújthat. A darut például egy emelõhevederrel lehet rákötni a kerékmegfogó elem ilyen mozgatható illesztõbetétjének a kötözõ/akasztó elemére. A kerékmegfogó elem megemelésekor az elforgó illesztõbetétek nekifekszenek a nyerges pótkocsi kerekeinek és azokat biztos módon rögzítik a kerékmegfogó elemben.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
Amennyiben a nyerges pótkocsi egy tengelye kerekeinek a megfogására szánt kerékmegfogó elemeket nem egy közös keretváz fogja össze egymással, úgy az egyes kerékmegfogó elemek rúd alakú részegységeit elõnyösen billenthetõen kell elhelyezni a keretvázon, mikor is ezek a billentéses befordítás révén egymással párhuzamosan mozogva neki tudnak feküdni a megfogandó keréknek, annak abroncsozása mentén. Amennyiben a rúd alakú részegységek billenõ mozgását egy hajtószerkezet hozza létre, úgy a kerekek megfogása automatizálható. Hogy a kerekek kerékmegfogó elemekkel történõ megfogását megkönnyítsük, az eljárás végrehajtásához elõ lehet elõirányozni egy rakodópályát, mely a felfekvési felületéhez képest egy, legalább a nyerges pótkocsi kerekeinek a befogadására alkalmas magasított daruzópályával rendelkezik, mikor is két kerékmegfogó elem alakzáró elhelyezése céljából a daruzópálya legalább egy bemélyedéssel rendelkezik. Amennyiben a nyerges pótkocsi két tengelyének a megfogására van szükség, akkor a daruzópálya legalább két ilyen bemélyedéssel rendelkezik. A nyerges pótkocsi kerekeinek a felgurulását a kerékmegfogó elemekre jelentõs mértékben megkönnyíti a kerékmegfogó elemek ilyen elhelyezése az említett bemélyedésekbe. A nyerges pótkocsi biztonságos szállítása az eljárás megvalósítását célzó olyan átrakási rendszer segítségével sikerül, amely áll egy emelõgerendából, legalább két kerékmegfogó elembõl és egy olyan zsebeskocsiból, mely legalább egy, a forgóváz fölött a zsebeskocsin elhelyezett tartóbakkal, valamint mindegyik tartóbak és az emelõgerenda között csapkapcsoló készülékkel rendelkezik. Szállítás során a csapkapcsoló készülék akadályozza meg a nyerges pótkocsi véletlenszerû elmozdulását a zsebeskocsin. Ha a tartóbakok mindegyike magasságban állítható, akkor lehetséges a hozzáilleszkedés az átrakandó és szállítandó nyerges pótkocsi eltérõ ráállási/felfektetési magasságához. Hagyományos zsebeskocsik esetén egy magasságában állítható tartóbak a zsebeskocsin a forgóváz fölött nagyjából középen helyezkedik el. Alternatívaként lehetséges például a zsebeskocsi hossztartóinak a meghosszabbításában két darab magasságban állítható tartóbak elhelyezése is, amelyeket az emelõgerenda oldalaihoz hozzá lehetne kapcsolni. Amennyiben például csak kétféle felfektetési/ráhelyezési nyeregmagasságú nyerges vontatók átrakására és szállítására szorítkozunk, akkor a zsebeskocsin több, a megkívánt magassággal rendelkezõ és magasságban nem állítható tartóbak lenne alkalmazható. Ha a tartóbakok a zsebeskocsi hossztengelye mentén eltolhatóan lettek elhelyezve, akkor a nyerges pótkocsi kerekeit úgy is lehet állítani, hogy a 13. igénypont szerinti kerékmegfogó elem kötözõ/függesztõ részelemei belerögzülnek azokba a bemélyedésekbe, melyek a zsebeskocsi hossztartóinak az egymással szemben elhelyezkedõ belsõ oldalain találhatók és egymással vonalban vannak. A bemélyedések a zsebeskocsin elõnyösen két párhuzamos sorban helyezkednek el, bi-
1
HU 008 361 T2
zonyos távolságban a nyerges pótkocsi kerekeinek a felfekvési felületétõl. A kötözõ/függesztõ részelem ekkor a nyerges pótkocsinak a zsebeskocsiba történõ behelyezése során belerögzül a felfelé nyitott mélyedésbe, miközben az elforduló illesztõbetét a vonó¹, illetve emelõeszköz leoldása után továbbra is nekifekszik a kerékabroncsnak. A kerékmegfogó elemnek az elforduló illesztõbetétein található, például csapszeg alakú, kötözõ/függesztõ részeleme ily módon egyidejûleg mint keréksaru mûködik. Az alábbiakban – ábrák segítségével – részletesebben magyarázzuk a találmányt. Az ábrák leírása: 1a. ábra egy magasságban állítható emelõgerenda felülnézete; 1b. ábra az 1a. ábra szerinti magasságban állítható emelõgerenda elölnézete; 1c. ábra az 1b. szerinti emelõgerenda A–A vonalához tartozó metszet; 1d. ábra Az 1a–1c. ábrák szerinti emelõgerenda a lesüllyesztett helyzetében; 1e. ábra Az 1a–1c. ábrák szerinti emelõgerenda a megemelt helyzetében; 2a. ábra Az emelõgerenda távlati nézete lesüllyesztett helyzetben lévõ két – magasságban állítható – tartóbakkal történõ összekapcsolás elõtt; 2b. ábra A 2a. ábra szerinti emelõgerenda egy távlati nézete a tartóbakokkal történt összekapcsolás után; 2c. ábra a 2a. ábra szerinti emelõgerenda távlati nézete a megemelt helyzetben lévõ két – magasságban állítható – tartóbakkal történõ összekapcsolás elõtt; 2d. ábra a 2c. ábra szerinti emelõgerenda egy távlati nézete a tartóbakokkal történt összekapcsolás után; 3a. ábra egy központi, lesüllyesztett helyzetben lévõ – magasságban állítható tartóbakkal – rendelkezõ zsebeskocsi forgóvázának egy távlati nézete; 3b. ábra a megemelt helyzetben lévõ központi – magasságban állítható – tartóbak távlati nézete; 4a. ábra egy zsebeskocsi forgóvázának egy távlati nézete két – eltérõ magasságú – tartóbakpárral és egy, az alacsonyabb helyzetben felhelyezett emelõgerendával; 4b. ábra a 4a. ábra szerinti forgóváz távlati nézete az emelõgerendának a magasabb helyzetû TARTÓBAKpárra történõ felhelyezése elõtt; 4c. ábra a 4a. ábra szerinti forgóváz egy távlati nézete a magasabb helyzetben felhelyezett emelõgerendával; 4d. ábra a 4a–4c. ábrák szerinti, egy tartóbakpárra felhelyezett emelõgerenda elölnézete; 4e. ábra a 4a–4d. ábra szerinti emelõgerenda felülnézete; 5a. ábra két, egymással összekapcsolt kerékmegfogó elem egy távlati nézete;
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
5b. ábra az 5a. ábra szerinti kerékmegfogó elemek egy oldalnézete; 5c. ábra az 5a. ábra szerinti kerékmegfogó elem oldalnézete kis kerékátmérõ esetén; 5d. ábra az 5a. ábra szerinti kerékmegfogó elem oldalnézete nagy kerékátmérõ esetén; 6a. ábra a kerékmegfogó elem egy másik megvalósítási változatának a távlati nézete; 6b. ábra egy a 6a. ábra szerinti kerékmegfogó elem rúd alakú elemeire jellemzõ elbillenõ mozgás távlati ábrázolása; 7a. ábra rakodópálya – oldalnézet; 7b. ábra a 7a. ábra szerinti rakodópálya távlati nézete; 8a. ábra a 7. ábra szerinti rakodópálya oldalnézete az 5. ábra szerinti besüllyesztett kerékmegfogó elemekkel együtt; 8b. ábra a 8a. ábra szerinti rakodópálya távlati nézete; 9. ábra egy a találmány szerinti eljárás bemutatását célzó illusztráció. 10. ábra átrakórendszer különbözõ változatainak a bemutatásával. Az 1. ábra egy magasságban állítható 1 emelõgerendát mutat, mely lényegében áll egy 2 kereszttartóból, egy, a nyerges PÓTKOCSI királycsapjának a befogására szolgáló és tulajdonképp ismert 3 kapcsolóelembõl, egy 4 gerendacsapszegbõl, valamint két magasságban állítható 5 tartózsámoly alkot. A 2 kereszttartót két párhuzamos és egymástól bizonyos távolságban elhelyezkedõ 6a, 6b fedõlemez alkotja; az ezek közötti távolságot a 7 gerinclemezek biztosítják. A 6a fedõlemez felsõ oldalán nagyjából központosan helyezkedik el a királycsap befogására szolgáló 3 kapcsolóelem. A kapcsolómechanizmus mûködésmódjának leírásától el lehet tekinteni, mivel ez kivitelileg megegyezik a nyerges szerelvények szokásos vontatóin alkalmazott kapcsolóelemmel. A 6b fedõlemez alsó oldalán helyezkedik el az emelõgerenda rendeltetésszerû használata esetén lefelé mutató 4 gerendacsapszeg, mely kivitelében megegyezik a nyerges pótkocsi királycsapjával. A 6a felsõ fedõlemeznek az 6b alsó fedõlemezen túl kiszögellõ oldalsó elemein vannak elhelyezve az állítható magasságú 5 tartózsámolyok. Ezeket egyrészt egy elsõ 8 támrúd alkotja, mely a végeinél csuklósan csatlakozik a 6a fedõlemezhez, illetve a 9 támasztólábhoz, továbbá egy másik 11 támrúd, mely nagyjából középen csuklósan kapcsolódik 8 támrúdhoz, és mely a végénél pedig egy részletesebben nem ábrázolt, a 6a fedõlemezen rögzített elállító készülékkel lett összekapcsolva. Az elállító szerkezettel lehetséges az 1 emelõgerenda elmozgatása az 1e. ábrán bemutatott felsõ és az 1d. ábrán bemutatott alsó helyzet között. A 2a–2d. ábrák az 1 emelõgerenda egy további megvalósítási változatát mutatják. Ameddig az emelõgerenda az 1. ábrán bemutatottal megegyezik, addig ugyanazokat hivatkozási jelöléseket alkalmazzuk. Az 1 emelõgerenda lényegében áll egy 2 kereszttartóból, valamint egy, a nyerges PÓTKOCSI királycsapjának a
1
HU 008 361 T2
befogására szolgáló és tulajdonképp ismert 3 kapcsolóelembõl. A 2 kereszttartót két párhuzamos és egymástól bizonyos távolságban elhelyezkedõ 6a, 6b fedõlemez alkotja. A 6b fedõlemez alsó oldalán helyezkedik el a lefelé mutató 4 emelõgerenda-csapszeg. Az 1. ábrán bemutatottól eltérõen azonban az 1 emelõgerenda nem magasságban állítható tartózsámolyokra, hanem két – magasságban állítható – 56 tartóbakra kapcsolható. Az 56 tartóbakok az 52 zsebeskocsi 57 hossztartóinak a meghosszabbításaiban kétkét 58 vezetõsín között megvezetve hosszirányban elmozgathatóak. A megvalósítási változatban az 1 emelõgerenda az állítható magasságú 56 tartóbakokhoz azzal a kihornyolással rendelkezõ 59 csappal kapcsolódik, amelyik belenyúlik a csap átmérõjének megfelelõ 61 befogadónyílásba. Az 59 csap és a 61 befogadónyílás tengelye függõleges irányú. Hogy az 59 csapra felhelyezett 1 emelõgerendát függõleges irányban is rögzítsük, használjuk az 1 emelõgerendában megvezetett, oldalról a csap hornyába benyúló rögzítõpeckeket. Az 56 tartóbakoknak az 58 vezetõsínekben történõ hosszirányú eltolhatósága azt a célt szolgálja, hogy a nyerges pótkocsi tengelyeinek az 52 zsebeskocsiban elfoglalt megszabott helyzeténél a királycsapig vett eltérõ távolságok kiegyenlíthetõek legyenek. Eltérõen a hagyományos zsebeskocsitól, a 2. ábra szerinti 52 zsebeskocsi két (darab) oldalt elhelyezett – magasságban – állítható 56 tartóbakkal és az 58 vezetõsínekkel rendelkezik. A 2. ábra szerinti emelõgerenda hagyományos 52 zsebeskocsik esetén is alkalmazható csupán egyetlen központilag, az 53 zsebeskocsiforgóváz fölött középen elhelyezett 62 tartóbakkal (vö. 3. ábra). A találmány szerint az 1 emelõgerenda 4 gerendacsapját a 62 központi tartóbak fogadja be, míg a nyerges pótkocsi királycsapja az 1 emelõgerenda felsõ oldalán belerögzül a 3 kapcsolóelembe. Mivel az 56, 62 emelõbakok fokozatmentesen állíthatók, lehetséges a problémamentes illeszkedés a 44 nyerges pótkocsi eltérõ ráállási nyeregmagasságaihoz. Amennyiben csupán a manapság elsõsorban szokásos 980 mm¹es és 850 mm¹es kapcsolónyereg-magassággal rendelkezõ nyerges pótkocsiknak a vasúti zsebeskocsikkal történõ szállítására szorítkozunk, akkor a magasságban állítható 1 emelõgerenda vagy 56, 62 emelõbakok helyett a 4. ábra szerinti 31 emelõgerenda kerülhet alkalmazásra. Amennyiben a 31 emelõgerenda megegyezik az 1. ábra szerintivel, akkor az ismétlések elkerülése érdekében a hivatkozás az ott alkalmazott kivitelekre és magyarázatokra vonatkozik. Eltérések csak annyiban adódnak, hogy az 31 emelõgerenda az oldalsó szélein egy-egy 32 vezetõprofillal rendelkezik, mely együttmûködik az 52 zsebeskocsin elhelyezkedõ két eltérõ magassággal rendelkezõ megfelelõ 34a, 34b tartóbakpárokkal. A 34a, 34b tartóbakpárok az 52 zsebeskocsi oldalsó szélein az 53 zsebeskocsi forgóvázának a tartományában helyezkednek el. A nyerges pótkocsi ráállási nyeregmagasságának a függvényében a királycsaphoz csatlakoztatott 31 emelõgerendát a 32 vezetõpro-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
filjaival együtt a magasabban, vagy alacsonyabban fekvõ 34a, 34b tartóbakpárra helyezik rá. A 34a, 34b tartóbakok mindenkor alakzáróan nyúlnak bele a 32 vezetõprofil megfelelõ 35 mélyedésébe, miáltal a 44 nyerges pótkocsi a zsebeskocsi hossztengelye irányában és ezzel keresztirányban is rögzítést kap. A 34a, 34b tartóbakpárokat két lapos, a zsebeskocsi hossztengelyének az irányában lépcsõs, 33 lemez alakú profilok alkotják, mikor is a magasabban fekvõ 34a tartóbakok a 980 mm¹es ráállási nyeregmagasságú 44 nyerges pótkocsi, és az alacsonyabb 34b tartóbakok a 850 mm¹es ráállási nyeregmagasságú nyerges pótkocsi megtartására szolgálnak. Az oldalt az 52 zsebeskocsi hossztartójának a meghosszabbításában elhelyezett két 33 lemez alakú profil mindegyike egy-egy alacsonyabb 34b tartóbakkal és egy-egy magasabban fekvõ 34a tartóbakkal rendelkezik. A 4b., 4c. ábra alapján felismerhetõ, hogy miként nyúlnak be a magasabban fekvõ 34a tartóbakok a 31 emelõgerenda külsõ, lefelé könyökbe hajlított 32 vezetõprofiljainak a 35 mélyedéseibe A 32 vezetõprofilokon elhelyezett elforgatható rugóterhelésû 36 reteszelõkilincsek úgy kötik össze a 31 emelõgerendát a 34a tartóbakokkal, hogy a 36 reteszelõkilincs derékszögben behajlított 37 beakadóbütyke beakad a 34a tartóbakhoz tartozó 38 kiszögellés mögött (vö. a 4d. ábrát). A 850 mm¹nél alacsonyabb ráállási nyeregmagasság esetén a 33 profilokat a zsebeskocsi mindkét oldalán elõször a zsebeskocsi 39 vezetõkulisszájában hosszirányban eltolják, úgyhogy az alacsonyabban fekvõ 34b tartóbakok az oldalsó 32 vezetõprofilok befogadó bemélyedései alá kerüljenek. A 34b tartóbakok azonos módon akadnak be a 31 emelõgerendának az oldalsó 32 vezetõprofiljain található 35 mélyedésekbe, mint a 34a tartóbakok. A 36 reteszelõkilincs derékszögben behajlított 37 beakadóbütykének a beakadására ekkor természetesen az alacsonyabban fekvõ 34b tartóbakhoz tartozó 42 kiszögellés alatt kerül sor. A 4d. ábrából felismerhetõ továbbá egy 43 oldalsó vezetõelem, melyet az áttekinthetõség érdekében a 6a., 6b., 6c. ábra nem mutat. Ez a 43 oldalsó vezetõelem a 39 vezetõkulisszában eltolható 32 vezetõprofilnak a 41 hosszanti irányban történõ rögzítésére szolgál. Az 5. ábra két 13 kerékmegfogó elemet mutat, melyek egy közös 14 négyszögkereten helyezkednek el. Mindegyik 13 kerékmegfogó elem áll két, a 14 keretbõl kifelé nyúló 63 rúdelembõl, melyek egymáshoz képest és a megfogandó kerék tengelyével párhuzamosan a kerék abroncsozásánál nekifekvésbe hozhatók. A 63 rúdelemek közötti távolságot úgy kell megválasztani, hogy azok a megfogandó kerekekkel – a tengely irányával párhuzamosan – két helyen vonalszerûen érintkezzenek. A 13 kerékmegfogó elem mindegyik 63 rúd alakú elemén a kerékhez történõ nekifekvésre szolgáló, a 63 rúdelem tengelye körül elforduló 15 idom helyezkedik el. A 15 elforduló idomon a rúd tengelyétõl megfelelõ távolságban helyezkedik el a kifelé mutató – például egy csap alakú – 16 rögzítõ/akasztó elem. Ez az
1
HU 008 361 T2
akasztócsap egy 17 emelõeszköz beakasztására szolgál és a késõbbi ismertetésnek megfelelõen egyidejûleg keréksaruként mûködik. A kerekeken létesülõ optimális felfekvés érdekében a 15 elforduló idomok konkáv kialakítással rendelkeznek. Az egymással szemben elhelyezkedõ 13 kerékmegfogó elemek közös 14 kerete a 63 rúdelemek meghosszabbításában két, egymással párhuzamosan futó 18a, 18b hosszanti gerendával rendelkezik, melyek a nyerges pótkocsi azon kerekeinek a tengelyével párhuzamosak, mely tengelynek a kerekeit megfogják a 13 kerékmegfogó elemek. A 19a, 19b keresztgerendák hossza határozza meg a rúdelemek közötti távolságot. Az 5a., b. ábrán bemutatott kerékmegfogó elem elõnye abban rejlik, hogy az széles tartományon belül problémamentesen illeszthetõ az eltérõ abroncsátmérõkhöz, ahogy ez különösen az 5c. és az 5d. ábra alapján felismerhetõ. Kisebb kerékátmérõ esetén a 21 kerék a 13 kerékmegfogó elem felemelése után mélyebbre süllyed be a 63 rúdelemek közé, míg egy nagyobb 22 kerék magasabb helyzetbe kerül, ahogy ez az 5d. ábra alapján felismerhetõ. Mindenesetre mindkét esetben a 15 elforduló idomok érintkeznek a kerék abroncsaival és a kerék nagyságától függetlenül garantálják a kerék biztonságos megtartását. A 6. ábra egy olyan 64 kerékmegfogó elemet mutat, amelyet nem egy közös keret köt össze egy másik kerékmegfogó elemmel. Mindegyik 64 kerékmegfogó elem lényegében egy – az üzemi helyzetében függõleges helyzetû – 65 négyszögkeretbõl áll, melyen a 67 elfordulási tengelyek körül billenthetõen helyezkednek el a 66 lengõrudak. Ahogy az különösen a 6b. ábra alapján felismerhetõ, az üzemi helyzetben a 67 elfordulási tengelyek körülbelül 45°¹os szöget zárnak be a vízszintessel. Ennek következtében a 66 lengõrudak a 6a. ábrán látható felsõ helyzetükbõl a 67 elforduló tengelyek körül billentve a kerék abroncsozásának – a kerék tengelyével párhuzamosan – nekifektethetõk (lásd 6a. ábra, alul). A 65 négyszögkereten helyezkednek el a vonóvagy emelõeszközök – nem ábrázolt – akasztóeszközei a 64 kerékmegfogó elemek daruval történõ összekötése céljából. A 6. ábra szerinti megfogóelem különösen a 68 megfogandó kerekek automatizált megfogására alkalmas, amikor is a 6a., 6b. ábrán a 63 rúdelemek bemutatott elbillenõ mozgása motoros hajtással és automatizáltan történik. A 7. ábra egy olyan 24 daruzópályát mutat, amelyet elõnyösen a találmány szerinti eljárás végrehajtásához alkalmaznak. A 24 daruzópálya a 25 talpfelületéhez képest a 26 magasított kerékbölcsõkkel rendelkezik, melyek szélességüknél és hosszúságuknál fogva alkalmasak egy 44 nyerges pótkocsi kerekeinek a megtartására. A 24 daruzópályán nagyjából központosan helyezkednek el az 5. ábrán bemutatott 13 kerékmegfogó elemek alakzáró befogására szolgáló 27a–27c bemélyedések. A 27a–27c bemélyedések mélységének a megválasztása úgy történt, hogy a 13 kerékmegfogó elemek 14 négyszögkeretének a 18, 19 összekötõ elemei ne nyúljanak ki a 26 kerékbölcsõk felületén túlra,
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
ahogy ez különösen a 8a., 8b. ábrából felismerhetõ. A 7b. és a 8b. ábrákból felismerhetõ, hogy a 27a–27c bemélyedések kielégítõen méretezettek ahhoz, hogy a 13 kerékmegfogó elemek elmozgó idomai is ideférjenek. A 44 nyerges pótkocsi számára a 24 daruzópálya a mindkét homlokoldalán egy-egy 28a, 28b kocsifeljáróval rendelkezik. A 9. ábra egy nyerges pótkocsinak a nyerges szerelvényrõl a vasútüzem céljaira szolgáló zsebeskocsira történõ teljes átrakását mutatja az 1–14. lépések sorrendjében, ahol is az egyes lépések rajzi jelölése „Step 1” .. „Step 14”. Az 1. lépés a 44 nyerges pótkocsi és a 45 vontatógép alkotta komplett nyerges szerelvény megérkezését mutatja az átrakási ponton, a sematikusan ábrázolt 46 portáldaruval együtt. 2. lépés: A 44 nyerges pótkocsit a 45 vontatógép a parkolóhelyzetbe mozgatja. Ennek érdekében a 44 nyerges pótkocsi elejénél található csörlõs letalpalókat üzemi helyzetbe állítják. Természetesen fennáll annak a lehetõsége is, hogy a 44 nyerges pótkocsit közvetlenül a vontató jármû leválasztása után rakják át az 52 zsebeskocsira. 3. és 4. lépés: A magasságban állítható 49 készülékkel felszerelt 48 telephelyi vontatójármû a nyerges pótkocsi királycsapját fogadó szokásos kapcsolószerkezet segítségével felveszi az 1, 31 emelõgerendát. A 7. ábrán bemutatott telepi vontató helyett az 1, 31 emelõgerendát természetesen egy emelõkocsival vagy egy villás targoncával is lehet mozgatni. 5. lépés: A telephelyi vontató a magasságban állítható 49 készülékkel megfogott 1, 31 emelõgerendával a parkolóhelyzetben leállított 44 nyerges pótkocsihoz mozog és az emelõgerendát a nyerges vontató királycsapjához csatlakoztatja. Ezt követõen a 48 telephelyi vontató segítségével a 44 nyerges pótkocsit a 24 daruzópályára gurítják. Ezt megelõzõen a 24 daruzópályába – lesüllyesztve – be kellett helyezni két 13 kerékmegfogó elemet. 6. lépés: A 48 telephelyi vontatójármû segítségével a nyerges vontatót a 24 daruzópályán annyira hátrafelé tolják, amíg a nyerges vontató mindkét hátsó tengelye nem kerül pontosan a 24 daruzópályába behelyezett 13 kerékmegfogó elemek fölé. Alternatívaként természetesen lehetséges a 13 kerékmegfogó elemeknek az úttest felületében létrehozott mélyedésekbe történõ behelyezése is. 7. lépés: A 44 nyerges pótkocsit a hozzákapcsolt emelõgerendával együtt lekapcsolják a telephelyi vontatójármûrõl és a 47 csörlõs letalpalók segítségével a 24 daruzópályán leállítják. 8. és 9. lépés: Az összesen hat 51 emelõhevederrel ellátott 46 portáldaru a 24 daruzópályán parkoló 44 nyerges pótkocsi fölé mozog. Az 51 emelõhevedereket horog segítségével beakasztják az 1, 31 emelõgerenda mindkét külsõ végénél, valamint a két 13 kerékmegfogó elem külsõ végeinél. 10 és 11. lépés: Ezt követõen a 44 nyerges pótkocsit a 46 portáldaru leemeli a 24 daruzópályáról és a nyerges pótkocsi szállítására elõirányzott zsebeskocsi
1
HU 008 361 T2
fölé mozog úgy, hogy az 1, 31 emelõgerenda a lefelé mutató 4 gerendacsapszegével pontosan az elülsõ 53 zsebeskocsi-forgóváz fölé van álljon be. Ezután a 44 nyerges pótkocsit – melynek a hossztengelye az 52 zsebeskocsi hossztengelyével párhuzamos helyzetbe lett állítva – a 46 portáldaru segítségével leengedik. Az 1, 31 emelõgerendát vagy egy – az 52 zsebeskocsin elhelyezett, magasságban állítható – tartóbakkal vagy egy, a forgóváz körzetében elhelyezett 33 befogóelemmel rögzítik. Ezt követõen az emelõhevedereket a horgokkal együtt leoldják az 1, 31 emelõgerendáról és a 13 kerékmegfogó elemekrõl. 13. és 14. lépés: További átrakási feladatok végzése céljából a 46 portáldaru eltávozik az 52 zsebeskocsitól. A 13 kerékmegfogó elemek, valamint az 1, 31 emelõgerenda a szállítás során a nyerges pótkocsi kerekein, illetve a királycsapon maradnak. Ezáltal lehetséges, hogy a 52 zsebeskocsinak a célállomáson történt beérkezését követõen fordított sorrendben, de egyébként megegyezõ módon leemelik a 44 nyerges pótkocsit. A nyerges pótkocsi súlyának a függvényében bizonyos körülmények között elegendõ csupán két 13 kerékmegfogó elem alkalmazása. A bemutatott 13 kerékmegfogó elemek helyett ezen túlmenõen lehetséges az úgynevezett kerékemelõk használata, amelyek a kerekek megfogását messzemenõen automatikusan végzik. A 10. ábra mutatja a találmány szerinti átrakási eljárás végrehajtására szolgáló rendszermegoldások áttekintését: A 10a. ábra két – magasságban állítható – tartóbakkal (lásd 2. ábra) ellátott átrakórendszert mutat összesen 4 13 kerékmegfogó elemmel, ahol is a 44 nyerges pótkocsi egy tengelyének mindenkori két 13 kerékmegfogó eleme egy közös 14 négyszögkerettel rendelkezik (vö. 5. ábra). A 10b. ábra azt a magasságban állítható 5 tartózsámolyokkal rendelkezõ 1 emelõgerendát (lásd az 1. ábrát) alkalmazó átrakórendszert mutatja, melynél a zsámolyok 9 támasztólábainak a felfekvésére a zsebeskocsi elülsõ tartományában a forgóváz fölött kerül sor. A keréktengelyek megfogása, mint a 10a. ábra szerinti átrakórendszer esetében is, négy 13 kerékmegfogó elemmel ugyanúgy történik. A 10c. ábra egy olyan átrakórendszert mutat, melynél két eltérõ magassággal bíró két 31a, 34b tartóbakpár a zsebeskocsi hossztartóinak a meghosszabbításában kétoldalt, a zsebeskocsi forgóvázának a közelében helyezkedik el és együtt mûködik egy 31 emelõgerendával (lásd a 4. ábrát). A keréktengelyek megfogása, mint a 10a. ábra szerinti átrakórendszer esetében is, négy 13 kerékmegfogó elemmel ugyanúgy történik. A 10d. ábra egy olyan, a forgóváz fölött központosan elhelyezett – magasságban állítható – 62 tartóbakkal ellátott hagyományos zsebeskocsit (vö. 3. ábra) alkalmazó átrakórendszert mutat, amelynél a tartóbak a 2. ábra szerinti 1 emelõgerendához csatlakoztatható. A keréktengelyek megfogása, mint a 10a. ábra szerinti
2
átrakórendszer esetében is, négy 13 kerékmegfogó elemmel ugyanúgy történik. Amennyiben a tartóbakok a zsebeskocsin a zsebeskocsi hossztengelyének az irányában eltolhatóan 5 vannak elrendezve (10a., 10c. ábra), akkor a 44 nyerges pótkocsi kerekeit úgy lehet mindig beállítani a zsebeskocsi zsebe fölött, hogy a 13 kerékmegfogó elemek 16 rögzítõ/akasztó elemei (lásd 5. ábra) beakadnak a zsebeskocsi 72 hossztartóinak az egymással szemben 10 elhelyezkedõ 71 belsõ oldalain kialakított, egymással egy vonalban lévõ 69 bemélyedéseibe (10. ábra). A 69 bemélyedések egy sorban és a nyerges vontató kerekeinek a zsebeskocsiban jelentkezõ 73 felfekvési felületeitõl bizonyos távolságban helyezkednek el a 15 zsebeskocsiban. A 16 rögzítõ/akasztó elemek a 44 nyerges pótkocsinak a zsebeskocsiba történõ behelyezésekor belerögzülnek a felfelé nyitott 69 bemélyedésekbe, úgyhogy a 13 kerékmegfogó elem 15 elforduló idoma a 17 emelõeszköz oldása után továbbra is ne20 kifekszik a kerék abroncsozásának.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 25
30
35
40
45
50
55
60 7
1. Eljárás nyerges szerelvény nyerges pótkocsijának (44) egy zsebeskocsira (52) történõ átrakására a vasútüzem számára egy daru (46) segítségével, melyet az átrakás céljából több emelõ/kötözõ eszköz köt rá a nyerges pótkocsira, mikor is a nyerges pótkocsi (44) egy emelõgerenda (1, 31) és legalább két kerékmegfogó elem (13) segítségével kerül daruzásra, azzal jellemezve, hogy a nyerges pótkocsi elülsõ részéhez helyezett emelõgerenda a nyerges pótkocsi (44) királycsapjával vagy a nyerges pótkocsi elülsõ tartományában található csörlõs letalpalókkal kerül összekapcsolásra és hogy legalább egy kerékmegfogó elem (13) a nyerges pótkocsi hátsó végén legalább egy jobb oldali és legalább egy bal oldali kerékre megtartólagosan hat. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az emelõgerenda (1, 31) a nyerges vontató (44) királycsapjához kapcsolódik. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a királycsappal összekapcsolt emelõgerendát (1, 31) a zsebeskocsi (52) megrakása céljából a zsebeskocsi-forgóvázak (53) egyike felett a daruval (46) helyzetbe állítják és ott leteszik. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az emelõgerenda (1, 31) a zsebeskocsi-forgóváz (53) fölött legalább egy tartóbakhoz (34, 56, 62) kerül hozzárögzítésre. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csörlõs letalpalókkal (47) összekapcsolt emelõgerendát (1, 31) a zsebeskocsiba (52) történõ behelyezés céljából a zsebeskocsi rakodózsebe (54) fölött a daruval (46) helyzetbe igazítják és ott leteszik. 6. Az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a nyerges pótkocsi (44) kerekeit (21, 22) a zsebeskocsiba (52) történõ behelyezés céljából a zsebeskocsi rakodózsebe (54) fölött a daruval
1
HU 008 361 T2
(46) helyzetbe igazítják és ott a kerékmegfogó elemekkel (13) együtt leteszik. 7. Az 1–6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kerékmegfogó elemeknek (13) a nyerges pótkocsi (44) kerekeivel (21, 22) történõ összehozása céljából a kerekeket a keréktalpfelületek (26) alatt létrehozott bemélyedésekbe (27) besüllyesztett kerékmegfogó elemek (13) fölé mozgatják. 8. Az 1–7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás végrehajtására szolgáló átrakóberendezés, mely áll egy emelõgerendából (1, 31), legalább két kerékmegfogó elembõl (13, 64) és egy olyan zsebeskocsiból (52), amely legalább egy, a forgóváz fölött a zsebeskocsin elhelyezett tartóbakkal (34, 56, 62), valamint minden egyes tartóbak és az emelõgerenda között hatóan egy (59, 61, 36, 37, 42) kapcsolókészülékkel rendelkezik. 9. A 8. igénypont szerinti átrakóberendezés, azzal jellemezve, hogy az emelõgerenda (1, 31) egy olyan kereszttartóval (2) rendelkezik, amelynek a hosszúsága megfelel az általa felemelendõ nyerges pótkocsi (44) szélességének és hogy a kereszttartó felsõ oldalán (6a) egy tulajdonképpen közismert kapcsolóelem (3) található a nyerges pótkocsi (44) királycsapjának a megfogása céljából. 10. A 9. igénypont szerinti átrakóberendezés, azzal jellemezve, hogy a kereszttartóról (2) egy emelõgerenda-csapszeg (4) nyúlik lefelé. 11. A 9. vagy a 10. igénypont szerinti átrakóberendezés, azzal jellemezve, hogy a kereszttartó (2) oldalsó széleinél magasságban állítható támrudak/támasztólábak (8, 9) lettek elhelyezve. 12. A 8–11. igénypontok bármelyike szerinti átrakóberendezés, azzal jellemezve, hogy a kerékmegfogó elem (13, 64) két – egy kereten (14, 65) elhelyezett – rúd alakú elemmel (63, 66) rendelkezik, melyek egymással párhuzamosak és a megfogandó kerék (68) tengelyével párhuzamosan a kerék abroncsozásának nekifektethetõk. 13. A 12. igénypont szerinti átrakóberendezés, azzal jellemezve, hogy két darab kerékmegfogó elem (13) egy közös kereten (14) lett elhelyezve.
5
10
15
20
25
30
35
40
8
2
14. A 12. vagy a 13. igénypont szerinti átrakóberendezés, azzal jellemezve, hogy minden egyes rúd alakú elemen (63) egy, a keréknek nekifekvésre szánt és a rúd tengelye körül elforduló idom (15) helyezkedik, mely elforduló idom (15) egy vonó- vagy emelõeszköz számára a rögzítõ/akasztó elemekkel (16) rendelkezik. 15. A 12. igénypont szerinti átrakóberendezés, azzal jellemezve, hogy a rúd alakú elemek (66) a kereten (65) billenthetõen lettek elhelyezve és a befogandó kerék (68) mentén végzett billenõ-forduló mozgatás eredményeképp képesek a kerék abroncsozásának egymással párhuzamosan nekifeküdni. 16. Átrakóberendezés a 8–15. szabadalmi igénypontok bármelyike szerint, azzal jellemezve, hogy a kerekek kerékmegfogó elemekkel történõ megfogásának a céljából egy olyan daruzópályát (24) alkalmazunk, mely a talpfelületéhez (25) képest legalább a nyerges pótkocsi (44) kerekeinek (21, 22) a megfogása céljából egy magasított kerékráállási bölcsõvel (26) rendelkezik és hogy a kerékbölcsõben (13) legalább egy, legalább két darab kerékmegfogó elem (13) alakzáró befogására alkalmas bemélyedés (27) kerül létrehozásra. 17. Átrakóberendezés a 8–10. igénypontok bármelyike szerint, azzal jellemezve, hogy mindegyik tartóbak (56, 62) magasságban állítható. 18. Átrakóberendezés a 8–10. igénypontok bármelyike szerint, azzal jellemezve, hogy több tartóbak (34a, 34b) különbözõ magasságban került elhelyezésre a zsebeskocsin (52). 19. Átrakóberendezés a 17. vagy a 18. igénypont szerint, azzal jellemezve, hogy a tartóbakok (56, 34a, 34b) a zsebeskocsi (52) hossztengelye (41) mentén eltolhatók. 20. Átrakóberendezés a 14. igénypont szerint, azzal jellemezve, hogy a zsebeskocsi (52) hossztartóinak (72) az egymással szemben elhelyezkedõ belsõ oldalain (71) egymással egy vonalban elhelyezkedõ bemélyedések (69) találhatók a 14. igénypont szerinti kerékmegfogó elem (13) rögzítõ/akasztó elemeinek (16) a befogadására.
HU 008 361 T2 Int. Cl.: B66C 1/20
9
HU 008 361 T2 Int. Cl.: B66C 1/20
10
HU 008 361 T2 Int. Cl.: B66C 1/20
11
HU 008 361 T2 Int. Cl.: B66C 1/20
12
HU 008 361 T2 Int. Cl.: B66C 1/20
13
HU 008 361 T2 Int. Cl.: B66C 1/20
14
HU 008 361 T2 Int. Cl.: B66C 1/20
15
HU 008 361 T2 Int. Cl.: B66C 1/20
16
HU 008 361 T2 Int. Cl.: B66C 1/20
17
HU 008 361 T2 Int. Cl.: B66C 1/20
18
HU 008 361 T2 Int. Cl.: B66C 1/20
19
Kiadja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
