!HU000005241T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 005 241
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA B60G 7/00
(21) Magyar ügyszám: E 07 111014 (22) A bejelentés napja: 2003. 05. 08. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20070111014 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1829717 A2 2007. 09. 05. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1829717 B1 2008. 12. 17.
(51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: TO20020397 2002. 05. 10.
(73) Jogosult: Sistemi Sospensioni S.p.A., 20011 Corbetta (MI) (IT)
IT
(72) Feltaláló: Gerrard, Miles Barnaby, 2100 Koebenhaven OE (DK)
(54)
B60B 35/02 B60B 37/00 B62D 17/00 B60G 3/01
(2006.01) (2006.01) (2006.01) (2006.01) (2006.01)
(74) Képviselõ: Kovács Gábor, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Szerelvény gépjármûkerék tengelycsonkjának a kerékfelfüggesztés szerkezeti eleméhez történõ csatlakoztatására
HU 005 241 T2
(57) Kivonat A találmány szerelvény (10), amely gépjármûkerék tengelycsonkjának (11) kerékfelfüggesztés egy szerkezeti eleméhez (12) történõ csatlakoztatására való. A szerelvénynek (10) flexibilis elemei (14) vannak, ezek a flexibilitásuk vagy flexibilitásuk és geometriai kialakításuk révén a szerelvény (10) számára legalább egy szerkezeti szabadságfokot biztosítanak az elõre meghatározott tájolású nyírási tengely (T) körül. A szerelvény egy pár lényegében véve egytengelyû csatlakoztatórészt (19) tartalmaz, amelynél fogva a támasztóegység (13) hozzákapcsolódik a lemezszerû elemek (14) második végéhez, valamint a lemezszerû elemek (14) és a csatlakoztatórészek (19) úgy vannak kialakítva, hogy a szerelvénynek egy második nyírási tengely (T2) körüli második szerkezeti szabadságfokot adjanak, amely lényegében megegyezik a csatlakoztatórészek (19) középvonalával. 4. ábra A leírás terjedelme 10 oldal (ezen belül 5 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 005 241 T2
A találmány tárgya szerelvény, amely gépjármûkerék tengelycsonkjának a kerékfelfüggesztés szerkezeti eleméhez történõ csatlakoztatására való. Az alábbi leírásban a találmányt példaként nem kormányzott kerékfelfüggesztéshez való szerelvényként ismertetjük. Megjegyezzük azonban, hogy a találmány nem korlátozódik erre az alkalmazásmódra, és amint az a szakma átlagos szakembere számára nyilvánvaló, a találmány szerinti szerkezet kormányzott kerekekhez is alkalmazható. Gépjármûvek minden nem kormányzott kereke forgathatóan van elrendezve csapszerû szerkezeti elemen, közismert nevén: tengelycsonkon, amely rögzíthetõ közvetlenül a kerékfelfüggesztés egy szerkezeti elemén, így például olyan lengõkaron, amely kapcsolt kerékfelfüggesztés hídjához kapcsolódik, vagy rögzíthetõ olyan támasztóelemhez, amely a felfüggesztés legalább egy eleméhez csuklósan kapcsolódik, így például a független kerékfelfüggesztési rendszereknél a villás lengõkarpárhoz. Az egyszerûségének köszönhetõen a hátsó kerekekhez széles körben használt felfüggesztési elrendezéseknél úgynevezett kapcsolt kerékfelfüggesztéseket használnak, ezeknél keresztirányú csavart rúd, azaz híd kapcsolódik a végein a lengõkarpárokhoz, a megfelelõ kerék felõli oldalon. Ezek a lengõkarok csuklósan csatlakoznak a mellsõ végükön a jármûszerkezethez, és a keréktartó tengelycsonkjuk rendszerint hegesztéssel van rögzítve. A keréktartónak a felfüggesztés szerkezeti elemén (itt a lengõkaron) való ilyen merev rögzítésmódja a terhelés hatására a keréktartó elmozdulását okozza. Ez a terhelés kanyarodás közben fellépõ oldalirányú erõkbõl és a fékezéskor fellépõ hosszirányú erõkbõl, valamint a kerékütközésekkor fellépõ hosszirányú erõkbõl származik. Ezt a terhelést fõleg azoknak a perselyeknek a komplianciájával kell szabályozni, amely perselyek a felfüggesztõelemnek a jármûszerkezethez való csuklós kapcsolatában helyezkednek el. Olyan esetekben, amelyeknél egyszerû kerékfelfüggesztõ elrendezéseket alkalmaznak, így például a fent említett kapcsolt kerékfelfüggesztéseknél, elkerülhetetlen ellentmondás lép fel egyrészrõl a hosszirányú flexibilitás, másrészt a felfüggesztési rendszer keresztirányú merevsége között, és ez az ellentmondás nem oldható meg megnyugtatóan, mivel a kerékfelfüggesztésnek a jármûszerkezethez való kétperselyes csatlakoztatása nem biztosítja az ehhez szükséges tulajdonságot. Még a független kerékfelfüggesztési rendszerek is, amelyek pedig a legegyszerûbb szerkezetûek, tartalmaznak egy vagy két keresztkart, amelyhez támasz és a keréktartó tengelycsonk van csuklósan csatlakoztatva. De ez az elrendezés nem képes arra, hogy megnyugtathatóan szabályozza a felfüggesztés rugalmas viselkedését a keréktartóra ható erõk hatására, hacsak nem alkalmaznak olyan jóval bonyolultabb és drágább elrendezéseket, mint például a többszörösen összekapcsolt felfüggesztési rendszerek, amelyeknél több rúd kapcsolja össze a keréktartó tengelycsonkot a jármûszerkezettel.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
A FR–A–2 484 926 dokumentum gépjármû-felfüggesztést ismertet, amely minden kerékhez két flexibilis pengét tartalmaz, és ezek keresztirányban helyezkednek el egymást átfedõ, de egymástól távköznyire lévõ helyzetben, és keresztirányban belsõ végüknél fogva a jármû szerkezetének egy központi részéhez vannak hozzáerõsítve, míg keresztirányban külsõ végük a kerék tengelyének szerelõeleméhez van rögzítve. Minden egyes pengének kétszeres hajlítási deformációja van, mind nyugalmi helyzetben, mind a kerék függõleges rázkódási és ütközési mozgása során. Egy gépjármû keréktengelyének a kerék felfüggesztésére szolgáló szerkezeti elemhez történõ csatlakoztatására szolgáló és a független 1. igénypont tárgyi körében megadott jellemzõkkel rendelkezõ szerelõszerkezet ismerhetõ meg a JP 01 190 511 iratból. Ezen ismert megoldás értelmében a szerelõszerkezet egy tartótestet tartalmaz, amelyhez kapcsolódik a tengely, és egy pár pengéhez hasonló elem, amelynek a szerkezeti elemhez való csatlakoztatásra szolgáló elsõ vége van, és a pengéhez hasonló elemek mindegyike rugalmasan hajlítható a vonatkozó középsíkra merõleges tengely körül, és iránya úgy van meghatározva, hogy megvalósítsa azt a szerelõszerkezetet, amelynek egy szerkezeti szabadságfoka van, egy elõre meghatározott irányú elsõ tengely körül. A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosság kiküszöbölése, azaz olyan egyszerûsített és olcsó megoldás biztosítása, amellyel gépjármûkerekek felfüggesztésének elasztikus-kinematikai tulajdonságai javíthatók. A kitûzött feladatot a jelen találmány szerint az 1. igénypont szerinti szerelvénnyel oldottuk meg, amely a gépjármûkerék keréktartóját a kerékfelfüggesztés szerkezeti elemével kapcsolja össze. A találmány szerinti megoldás célszerû kiviteli alakjait az aligénypontok ismertetik. A találmány lényege röviden abban van, hogy flexibilis kapcsolatot hozzunk létre a keréktartó és a felfüggesztés szerkezeti eleme, így például a híd lengõkarja, vagy villás lengõkarja között, és ez a szerkezet legalább egy szabadságfokot biztosít a nyírási tengely körül. Ennek tájolását a tervezési állapotban elõre meghatározhatjuk a mindenkor megkívánt üzemi paramétereknek megfelelõen. Ennek a flexibilis kapcsolatnak köszönhetõen a kerékfelfüggesztés a nyírási tengely körül lengeni képes a kerékre ható erõk hatására, az¹az nem adja át mereven ezeket az erõket a kerékfelfüggesztés kapcsolódó szerkezeti elemeire. Célszerûen a találmány szerinti flexibilis szerelvény megfelelõ tájolású lemezszerû elemek párjából áll, ezek az egyik oldalukkal a kerékhordozó tengelycsonkot tartó laphoz kapcsolódnak, a szembefekvõ oldalukon pedig a felfüggesztés szomszédos elemeivel vannak kapcsolatban. A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás néhány példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon: Az 1–3. ábrák a találmány szerinti szerelvény három példakénti kiviteli alakját szemléltetik (nem képezik az igényelt találmány részét),
1
HU 005 241 T2
amelyek egyetlen szabadságfokkal rendelkeznek, és kapcsolt kerékfelfüggesztési rendszernél a kerékfelfüggesztõ tengelycsonknak a lengõkarhoz való kapcsolatát biztosítják; a 4. ábra perspektivikus képben hasonló szerelvényt szemléltet, amely két szabadságfokú szerkezet a keréktartó tengelycsonknak a független kerékfelfüggesztés lengõkarjához való csatlakoztatásához; az 5A., 5B., és 5C. ábrák perspektivikus képben, felülnézetben, illetve oldalnézetben mutatják a találmány szerinti szerelvény egy szabadságfokú kiviteli alakját (nem képezi az igényelt találmány részét), amely a keréktartó tengelycsonkot független kerékfelfüggesztés villás lengõkarpárjához kapcsolja. A leírásban és igénypontokban „hosszirányú”, és „keresztirányú”, illetve „belsõ” és „külsõ”, „mellsõ” és „hátsó” fogalmak alatt a jármûbe beépített állapotú elrendezési irányokat értjük. Amint az 1. ábrán látható, a találmány szerinti szerelvény keréktartó 11 tengelycsonkjának a felfüggesztés szerkezeti eleméhez, pl. 12 függesztõkarjához való csatlakoztatására alkalmas, ez a kar jelen esetben olyan lengõkar, amely kapcsolt hátsó felfüggesztés hídjának egyik végéhez csatlakozik, és amelyet egészében 10¹vel jelöltünk. A 10 szerelvénynek 13 támasztóegysége van, amely a keréktartó 11 tengelycsonk támasztására való, és amely hosszirányú függõleges falat képez a külsõ felületen, és ez van társítva magával a tengelycsonkkal. Továbbá, flexibilis 14 elemek párjával van ellátva, amely a 13 támasztóegységnek és a 12 függesztõkarnak az összekapcsolására való. Az 1. ábrán feltüntetett példakénti kiviteli alaknál a flexibilis 14 elemek a 13 támasztóegységgel egyetlen darabból vannak kialakítva, és szabad végeikkel a 12 függesztõkarhoz vannak hegesztve. A kapcsoló 14 elemek mindegyike egyenes rúdszerû elemként úgy van kialakítva, hogy a keresztmetszete olyan inerciajellemzõkkel rendelkezik, hogy az elem a hosszirányára keresztirányú terhelés hatására hajlásra hajlamos. A keresztmetszet lehet, például axiálisan szimmetrikus az elsõ és az arra merõleges második tengelyekre, az inerciája az elsõ tengely körül jóval nagyobb, mint a második tengely körül, ezáltal tehát a 14 elem a második tengely körül hajlítható. A rajzon jól látható, hogy a 14 elemek célszerûen lapokként vannak kialakítva, mégpedig hosszúkás négyszögkeresztmetszettel, így a keresztmetszet középsíkjára merõleges irányban kellõen flexibilisek. Az összekapcsoló 14 elemek belsõ flexibilitásának köszönhetõen a 10 szerelvény nem úgy mûködik, mint egy merev test, hanem T tengely, vagy nyírási tengely körül „szerkezeti” típusú szabadságfokot biztosít. A 10 szerelvény tehát bizonyos mértékû torziós deformációt enged a T tengely körül a kerék által átadott feszültségek hatására. A T tengely szerkeszthetõ azon síkok metszésvonalaként, amelyek keresztülhaladnak a 14 elemek hossztengelyein és a hajlítási tengelyén.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
Éppen ezért téglalap alakú keresztmetszettel rendelkezõ elemek esetében a T tengely ezeknek az elemeknek a középsíkjai metszésvonalaként képzõdik. A nyírási T tengely körüli szabadságfokot a fentiekben „szerkezeti”-ként említettük, de ezt (a kinematikai szabadságfokkal ellentétben) nem a geometriai kialakítás határozza meg, hanem a jelen esetben a szerkezet flexibilitásának jellemzõi határozzák meg ezt a szerkezeti szabadságfokot. A T tengely orientációja, valamint a szerkezet merevsége e tengely körül a torziós feszültségek esetén attól függ, hogy miként választjuk meg a 14 elemek keresztmetszetének inerciáját. Éppen ezért a keresztmetszet helyesen megválasztott alakja és tájolása révén a szerkezet elasztikus viselkedése eleget tesz a fentebb részletezett követelményeknek. Különösen fontos, hogy lehetõvé válik a felfüggesztés szükséges komplianciáját a keréktartó szerelvényre koncentrálni, így a csuklós ágyazóhüvelyeknek csupán egyetlen feladatuk marad, hogy kellõ csillapítást/szigetelést adjanak a nagy frekvenciákkal szemben (éppen ezért ezek célszerûen csillapítóanyagból készülhetnek). Így tehát a hagyományos megoldásoknál tapasztalható hiányosságok megoldhatók a fenti kompromisszum révén, amely kompromisszumot a komfort és a kezelés között hozzuk meg, hogy nevezetesen a felfüggesztésnek a csuklósan ágyazó hüvelyeit elhagyjuk, és a különbözõ mûködési követelményeket elosztjuk kedvezõbb módon a felfüggesztési rendszer különbözõ részei között. Az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál a flexibilis kapcsoló 14 elemek nyírási T tengelyt határoznak meg, amely keresztülhalad a kerék forgástengelyén, és ferdeszöget zár be a vízszintes síkkal és a függõleges síkkal. Az 1. ábrán a T tengely és az útfelület metszéspontját Q¹val jelöltük, viszont azt az elméleti érintkezési pontot, amely az itt külön nem ábrázolt kerék és az útfelület között van, P¹vel jelöltük. Továbbá, a jármûkerékre három erõ hat, nevezetesen a fékerõ, a kanyarodási erõ és a hosszirányú erõ, amelyeket BF, CF és IF hivatkozási jelekkel jelöltünk. A BF fékerõ az érintkezési P pontban ébred és hosszirányba tekintve DD haladásiránnyal ellentétes irányba hat. A kanyarodási CF erõ a P pontban ébred és keresztirányban befelé vagy kifelé hat, attól függõen, hogy a jármû balra vagy jobbra kanyarodó ívben halad. Végül, az ütközési IF erõ a kerék központjában ébred és hosszirányban a DD haladásiránnyal ellentétesen hat. A BF fékerõ és az ütközési IF erõ viszonylag rövid, nullához közeli emelõkaron hat a nyírási T tengelyhez képest, ezáltal a 10 szerelvény viszonylag kis mértékû torziós deformációt szenved a T tengely körül. A 10 szerelvény ezért szinte mereven veszi fel ezeket az erõket. Az oldalsó kanyarodási CF erõ viszont nagy emelõkaron hat, és éppen ezért jelentõs torziós deformációt okoz a szerkezeten. Azonban ennek a deformációnak a hatása, ami egyébként növeli a kerékösszetartást, elõnyös, például a kapcsolt kerékfelfüggesztési rendszernél, mivel az kompenzálja az ellentétes hatást
1
HU 005 241 T2
2
viszont keresztirányban a jármû külsõ része felé hea hátsó híd merev elfordulásának következtében, illetlyezkedik el. A 14 elemek lemezszerû kialakításúak, és ve a lengõkaregység lehetõvé teszi a karokat csuklólefelé széttartóan vannak tájolva. Ennek az elrendesan ágyazó hüvelyek csillapító hatását. zésnek köszönhetõen a szerelvény elsõ nyírási T1 tenA 2. ábrán a találmány szerinti flexibilis kapcsoló 14 elemek nem közvetlenül kapcsolódnak a szerkezeti 5 gellyel rendelkezik, amelyet elvileg meghatároz a 14 elemek középsíkjainak geometriai metszésvonala, elemhez, pl. 12 függesztõkarhoz, hanem itt 16 szegetovábbá második nyírási T2 tengelye van, amely közecsek révén 15 fenéklaphoz vannak rögzítve, amely vilítõleg megfelel a hengeres 19 részek középvonalának. szont a 12 függesztõkarhoz van hegesztve. Ennél az A találmány szerinti szerkezetnek a második nyírási elrendezésnél a nyírási T tengely függõlegesen van tájolva, és a keréken kívül helyezkedik el, lényegében 10 T2 tengely körüli komplianciája, azaz rugalmassága azzal biztosítható, hogy a 14 elemek torziós merevséugyan abban a függõleges síkban, amely a kerék forge viszonylag kicsi. gástengelyén halad keresztül. Lényegében azonos inNyilvánvaló, hogy a szerkezet több szerkezeti szadokok alapján, mint ahogy azt fentebb említettük, belátbadságfoka nagyobb szabadságot ad a kerékfelfügható, hogy ennél a második kiviteli alaknál viszonylag nagy merevséget érünk el a kanyarodási erõkkel szem- 15 gesztési rendszer tervezõjének, hiszen a két nyírási tengely orientációjának a helyes megválasztásával leben, viszont kis merevséget érünk el mind a fékerõkhetõvé válik, hogy az egymásnak ellentmondó üzemi kel, mind pedig az ütközési erõkkel szemben, követkekörülményeknek is eleget tegyünk, amelyek egyébként zésképpen jó ütési csillapítást és jó kanyarkezelést nehezen lennének egymással összhangba hozhatók. érünk el. Végül az 5A., 5B. és 5C. ábrán a szerelvény függetA találmány szerinti szerelvény harmadik, egy szer- 20 len kerékfelfüggesztéshez való további kiviteli alakja kezeti szabadságfokkal rendelkezõ példakénti kiviteli látható, amelynél keréktartó 11 tengelycsonk a flexibilis alakját a 3. ábrán tüntettük fel, ahol az azonos vagy ek10 szerelvényhez van rögzítve. A 10 szerelvénynek vivalens szerkezeti elemeket és részeket ugyanazokegyetlen szerkezeti szabadságfoka van, és csuklósan kal a Hivatkozási számokkal jelöltük, mint az 1. és 2. ábrán. 25 csatlakozik elsõ alsó keresztirányú 12a lengõkarhoz 21 perselyen keresztül, valamint második felsõ keItt flexibilis kapcsoló 14 elemekbõl két párt alkalresztirányú 12b karhoz 22 perselyen keresztül. maztunk, ezek függõleges vékony lapokként vannak kiA 10 szerelvény elrendezése hasonló az 1. ábra alakítva, és a jármû külseje irányában széttartó elrenszerinti kivitelhez, amelynél a 11 tengelycsonk központi dezésûek. A 2. ábra példájához hasonlóan, a flexibilis 14 elemek 15 fenéklaphoz vannak kapcsolva, ez pedig 30 lapészként 13 támasztóegységhez csatlakozik, és amelynél a szembefekvõ végein két lapszerû 14 elem a 12 függesztõkarhoz van hegesztve. Továbbá, a keresztirányban befelé helyezkedik el. Az elemek 14 elemek kettesével kapcsolódnak a külsõ oldalukon csuklósan csatlakoznak az alsó 12a függesztõkarhoz a egy-egy hosszirányú függõleges 13 falhoz mint tá21 perselyek révén. A 14 elemek tájolását illetõen elmasztóegységhez, amelyhez viszont a keréktartó 11 tengelycsonk van rögzítve. A szerelvény úgy van 35 mondható, hogy az lényegében megegyezik az 1. ábra szerinti kiviteli alakéval. Továbbá, C alakú 20 rögzítõméretezve, hogy a nyírási tengely tájolása lényegében bakot alkalmaztunk, amely a laprészként kialakított olyan legyen, mint a 2. ábra szerinti elrendezésnél, de 13 támasztóegységbõl felfelé kiálló elrendezésû, és ez a flexibilis 14 elemek feszültségét csökkentettük. csuklósan kapcsolódik a felsõ 12b függesztõkarhoz a Amint itt látható, a kapcsolóelemek elrendezésétõl és számától függetlenül a találmány alapgondolata abban 40 22 perselyen keresztül. Belátható, hogy a szerelvény nagy merevsége érjelölhetõ meg, hogy olyan flexibilis szerelvényt hoztunk hetõ el a 21 perselyek geometriai középvonalaiban, létre, amely lehetõvé tesz egy adott torziós deformációt amelyek merõlegesen helyezkednek el a lapszerû elõre meghatározott tájolású nyírási tengely körül. 14 elemek középsíkjára. Megjegyezzük azonban, hogy A találmány szerinti megoldás egyik elõnyös kiviteli alakját ismertetjük a 4. ábra kapcsán, amely két szerke- 45 ettõl eltérõ tájolásúak is lehetnek a perselyek tengelyei a lapszerû elemekhez képest, amint azt szemléltettük zeti szabadságfokot tesz lehetõvé. Itt is az azonos vagy az 5. ábra szerinti elrendezésnél. ekvivalens szerkezeti elemeket és részeket azonos Végül megjegyezzük, hogy a találmány alapgondohivatkozási számokkal jelöltük, mint a fenti ábrákon. lata természetesen más különbözõ kiviteli alakokban Ennél a kiviteli alaknál 13 támasztóegység keréktartó 11 tengelycsonkkal van ellátva, ez pedig csatlako- 50 és kombinációkban is megvalósítható a bemutatott és zik felsõ és alsó végeivel a megfelelõ 18 ütközõelerajzon szemléltetett kiviteli alakokon túlmenõen is, mekhez, a lényegében koaxiális hengeres 19 részeken vagyis az oltalmi körön belül sok más kiviteli változat is keresztül. A 18 ütközõelemek flexibilis lapszerû 14 eleelképzelhetõ. mek szabad végeihez kapcsolódnak, a szembefekvõ végeik viszont 17 bakegységekhez kapcsolódnak, 55 amelyeket a felfüggesztés hosszirányú 12 függesztõSZABADALMI IGÉNYPONTOK karjai tartanak. A 4. ábra szerinti elrendezésnél a két 17 bakegység 1. Szerelvény (10) gépjármûkerék tengelycsonkjálényegében egymásra merõlegesen helyezkedik el, nak (11) kerékfelfüggesztés szerkezeti eleméhez (12) nevezetesen az egyik függõlegesen fölfelé áll, a másik 60 történõ csatlakoztatásához, amely szerelvénynek (10) 4
1
HU 005 241 T2
támasztóegysége (13) van, amelyhez a tengelycsonk (11) kapcsolódik, továbbá lemezszerû elemként van kialakított flexibilis elemei (14) vannak, amelyeknek a szerkezeti elemhez való csatlakoztatáshoz elsõ végük van, és a lemezszerû elemként kialakított flexibilis elemek (14) mindegyike a középsíkjára merõleges tengely körüli hajlítással, és a vonatkozó középsíkkal párhuzamos tengely körüli torzióval szemben rugalmas, és úgy vannak tájolva, hogy a szerelvénynek (10) elõírt tájolású elsõ nyírási tengelyt (T1) adjanak, amely szerelvényre az jellemzõ, hogy egy pár lényegében véve egytengelyû csatlakoztatórészt (19) tartalmaz, amelynél fogva a támasztóegység (13) hozzákapcsolódik a lemezszerû elemek (14) második végéhez, valamint a lemezszerû elemek (14) és a csatlakoztatórészek (19) úgy vannak kialakítva, hogy a szerelvénynek egy második nyírási tengely (T2) körüli második szerkezeti szabadságfokot adjanak, amely lényegében megegyezik a csatlakoztatórészek (19) középvonalával. 2. Az 1. igénypont szerinti szerelvény, amelynél a lemezszerû elemek (14) egymáshoz képest ferdén he-
2
lyezkednek el, és ezáltal az elsõ nyírási tengely (T1) a lemezszerû elemek (14) középsíkjai közötti metszésnél van meghatározva. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szerelvény, 5 amelynél a lemezszerû elemek (14) lényegében álló helyzetben vannak elrendezve, és ezáltal felsõ részénél fogva az egyik hordozza a támasztóegységet (13), míg alsó részénél fogva a másik hordozza a tengelycsonkot (11). 4. A 3. igénypont szerinti szerelvény, azzal jelle10 mezve, hogy egy pár bakegységet (17) tartalmaz, amely a felfüggesztés szerkezeti eleméhez (12) kapcsolódik, és a lemezszerû elemek (14) konzolosan kapcsolódnak a bakegységek (17) függõlegesen átelle15 nes oldalaihoz. 5. A 4. igénypont szerinti szerelvény, amelynél a bakegységek (17) a felfüggesztés szerkezeti elemébõl (12) kiállnak, az egyik lényegében függõlegesen, és a másik lényegében keresztirányban, továbbá a lemez20 szerû elemek (14) lefelé egymáshoz közelednek, és ezáltal egy lényegében véve V alakú elrendezést vesznek fel.
5
HU 005 241 T2 Int. Cl.: B60G 7/00
6
HU 005 241 T2 Int. Cl.: B60G 7/00
7
HU 005 241 T2 Int. Cl.: B60G 7/00
8
HU 005 241 T2 Int. Cl.: B60G 7/00
9
HU 005 241 T2 Int. Cl.: B60G 7/00
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest
