!HU000005715T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 005 715
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E 05 747178 (22) A bejelentés napja: 2005. 04. 08. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20050747178 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1799573 A1 2006. 03. 09. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1799573 B1 2008. 12. 10.
(51) Int. Cl.: B65D 41/04 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 06024550 PCT/EP 05/051575
(30) Elsõbbségi adatok: 606240 P 2004. 09. 01.
(73) Jogosult: Creanova Universal Closures Ltd., Tewkesbury GL20 8PF (GB)
US
(72) Feltaláló: DRUITT, Rod, Cheltenham GL50 1QG (GB)
(54)
(74) Képviselõ: Farkas Tamás, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest Zárófedél
HU 005 715 T2
(57) Kivonat A találmány tárgya zárófedél (1) palack (26) nyakán (25) lévõ nyílás szigetelésére, amely felsõ részt (2), külsõ szoknyarészt (3), valamint szigetelõeszközt (5) tartalmaz, továbbá tartalmaz egy sugárirányban deformálható külsõ szigetelõeszközt (20), amely alkalmas arra, hogy kapcsolatba lépjen az említett nyak (25) egyik külsõ, szabad, kerületmenti felületével (17), továbbá az említett külsõ szigetelõeszköz (20) sugárirányban bizonyos távolságra van az említett külsõ szoknyarésztõl (3), amely egy rést (24) képez, valamint kiáll az említett felsõ részbõl (2), és lényegében P keresztmetszete van, valamint tartalmaz egy gyûrû alakú alaprészt (22), továbbá a gyûrû alakú alaprész (22) alsó szabad végénél legalább egy gyûrû alakú szigetelõgyûrût (23), amely bizonyos távolságban (p) sugárirányban befelé kinyúlik az említett alaprész (22) belsõ felülete fölé, valamint eljárás zárófedél (1) felhelyezésére palack (26) nyakára (25).
2. ábra
A leírás terjedelme 20 oldal (ezen belül 8 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 005 715 T2
A találmány tárgya A találmány tárgya zárófedél folyadékok befogadására szolgáló tartályokhoz italok és különösen szén-dioxiddal dúsított italok számára. A találmány olyan csavaros kupakot tár fel, amely a szén-dioxiddal dúsított folyadékokat, például az üdítõitalokat tartalmazó palackokat szigeteli, de jól alkalmazható más típusú tartályok, illetve palackok zárására is, mint például az üveg vagy a PET-palackok, amelyeknek tartalma az atmoszferikus nyomás fölött vagy az alatt van, vagy gáz-halmazállapotú összetevõket is tartalmaznak, vagy hermetikus szigetelést kívánnak meg. Az alkalmazás területétõl függõen a zárókupak tartalmazhat egy csuklópántot is. A technika állásának ismertetése Különféle csavaros zárókupakokat alkalmaznak palackok számára, amelyek mûanyagból, például polietilén-tereftalátból vagy más anyagokból készülnek, mint például üvegbõl és ezek jól ismertek a technika állásában. Az ilyen kupakokat befogadó palackok nyaka általában szabványosított, és tartalmaz egy majdnem hengeres nyakrészt, amelyen külsõ menet van elrendezve a felület külsõ kerülete mentén. A nyakrész felsõ végrészének, amely a külsõ menet felett helyezkedik el, egy gyûrû alakú felsõ felülete van, amely lényegében vízszintes, ha a palack a talpán áll. Egy kerületmenti külsõ hengeres felület, valamint egy hengeres belsõ felület húzódik lényegében függõlegesen a gyûrû alakú felsõ résztõl. Jóllehet sok csavaros kupak tartalmaz egy különálló szigetelõtömítést a kupakon belül, az olyan kupakok gyártása jelentõs elõnyt jelent, amelyek egy darabból készülnek és nincs bennük különálló tömítés. Egy ilyen, egy darabból készülõ kupak ismerhetõ meg a GB 788148 (1957 Maxwell) számú brit szabadalomban, amely tartalmaz egy folyamatos ajakrészt, amely a kupak felsõ részén belül van elrendezve és úgy van kialakítva, hogy érintkezzen a palack nyakrészén lévõ nyílás gyûrû alakú végfelületével és szigetelést biztosít az ajak, valamint a tartály nyakrészének szabad végfelülete között az ajakrésszel, amely az említett szabad peremen fekszik fel. Mindazonáltal ez a kupak csak a tartály szabad peremével szemben nyújt szigetelést. Az ausztrál AU15456/76 (1976 Obrist és társai) számú szabadalmi bejelentés egy darabból készült kupakot ismertet, amelyben egy gyûrû alakú ajakrész húzódik a kupak belsõ felsõ részétõl és érintkezésben van a tartály egy belsõ nyílásával úgy, hogy körbetekeredik az ajakrész szabad vége körül a furathoz támaszkodva, vagy a nyílás belsõ felületére ül fel. Mindazonáltal ennél a kupaknál a hatásos szigetelés érdekében a nyílás belsõ furatának pontosnak és állandó méretûnek kell lennie. Továbbá, ha szén-dioxiddal dúsított vagy más gáztartalmú folyadékot tárolunk a palackban, a gáz nyomása igyekszik szétszakítani az ajakrészt és ezzel megszûnik a szigetelés. Az AU14180/83 (1983 Aichinger) számú ausztrál szabadalmi bejelentés olyan kupakot ismertet, amelynek két belsõ szigetelõelrendezése van. Az elrendezé-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
sek egyike egy gyûrû alakú külsõ rész, amely úgy van kiképezve, hogy befogadja a tartály szabad végének kerületmenti külsõ peremét, illetve ehhez illeszkedjen, és a kupak lezárása során keletkezõ nyomást használja fel arra, hogy szigetelje ezt a külsõ peremet. Továbbá belsõ hengeres ajak van elrendezve annak érdekében, hogy érintkezzen a tartály nyílásának belsõ furatával. Az US 6695161 (2001 Kano és társai) számú szabadalmi dokumentum olyan folyadékok tárolására szolgáló tartály zárására vonatkozik, ahol különösen szén-dioxiddal dúsított italokat tárolnak és ahol a szigeteléssel elkerülhetõ a kupak szivárgása annak deformációja következtében (kidomborodás), amely a nagy belsõ nyomás eredménye. Mindazonáltal ennek a kupaknak az egyik hátránya az, hogy csak olyan palackok esetében mûködik, amelyeknek speciális nyakrész-kialakításuk van, amely különbözik a fent ismertetett szabványos palacknyak kialakítástól, például ahol egy gyûrû alakú felsõ felület van elrendezve, és a nyakrész hengeres külsõ kerületmenti felületét csatlakoztatni kell egymáshoz egy gyûrû alakú határfelület révén, amely lényegében keresztmetszetben ívesen húzódik egy elég jelentõs hossz mentén. Ennek folytán ez a zárófedél nem megfelelõ a szabványos palackok esetében, minthogy ezeket rendkívül nagy mennyiségben használják a különbözõ piacokon. Az US’161 szabadalomban ismertetett szigetelés tartalmaz egy gyûrû alakú szigetelõelemet, egy gyûrû alakú érintkezõdarabot és egy gyûrûszerû pozicionáló- vagy helyzetbeállító elemet, amelyek a zárófedél felsõ falának belsõ felületén elrendezett külsõ kerületmenti peremrészen vannak kiképezve. A gyûrû alakú szigetelõelem ferdén sugárirányban lefelé húzódik befelé mutató irányban a felsõ fal belsõ felületétõl és külsõ kerületmenti felülete van, amely sugárirányban lefelé és befelé helyezkedik el, ferdeségének szöge körülbelül 20°. A gyûrû alakú érintkezõelem közvetlenül a gyûrû alakú tömítõelemen belül helyezkedik el, és lefelé domborodik konvex formában a felsõ fal belsõ felületének irányából. A gyûrû alakú helyzetbeállító elem sugárirányban befelé van elrendezve egy bizonyos távolságra a csatlakoztatóelemtõl, és lefelé, lényegében függõlegesen húzódik a felsõ fal belsõ felületétõl. Az US5423444 (1995 Druit) számú szabadalom egy darabból kialakított mûanyag záróelemre vonatkozik, amely külsõ menetes nyakkal ellátott tartályok esetén alkalmazható, ahogy azt fentebb ismertettük. A záróelem tartalmaz egy felsõ részt és egy belsõ menetes szoknyarészt, továbbá egy gyûrû alakú hajlított tömítõbordát, amely lefelé húzódik a felsõ rész belseje irányából. A szigetelõborda tartalmaz egy elsõ, lényegében hengeres részt, amely folytonos a felsõ rész irányából és közvetlenül a szoknya mellett helyezkedik el vagy ehhez hozzáütközik, továbbá egy második, csonka kúp alakú részt, amely közvetlenül annak az elsõ rész végének a folytatása, amely távolabb van a felsõ résztõl és sugárirányban befelé húzódik annak érdekében, hogy egy kör alakú szabad peremben fejezõdjék be. A zárókupak és a nyak menetes csatlakoztatása
1
HU 005 715 T2
során a második, csonka kúp alakú rész érintkezésbe kerül a nyak egy szabad végével és visszahajlik az elsõ lényegében hengeres része felé a bordának és így egy gáztömör szigetelést hoz létre a palack nyaka és a zárókupak között. Az EP0076778 (1982 Blaser és társai) szabadalom olyan zárókupakot ismertet, amelynek kör alakú szigetelõajka van, amely a zárókupak külsõ szoknyája és a kör alakú felsõ fal között lévõ perem tartományában van elrendezve és ferdén befelé áll. A tömítõajak úgy van kialakítva, hogy együttmûködik a palack nyakának külsõ felületével. Legkisebb átmérõjénél a tömítõajaknak lekerekített tömítõrésze van és a tömítõajak tömítõrésze alatt kifelé szélesedik oly módon, hogy egy tölcsért alkot, amely befogadja a palack nyílását. Miközben rákerül egy tartály nyakára, a szigetelõajak körbefordul egy forgáspont körül, amely a szigetelõajak alaprészénél helyezkedik el. A szigetelõajak vastagsága lényegében állandó teljes hossza mentén. A szigetelõajak ferde elrendezésének és vastagságának köszönhetõen jelentõs ellenállást kell legyõzni, miközben felcsavarjuk a zárókupakot a palack nyakára. Az EP0093690/US4489845 (1982 Aichinger és társai) számú szabadalmi bejelentés olyan csavaros kupakra vonatkozik, amelynek szigetelõ ajakrésze van, amely a kupak tetejéhez van rögzítve. A szigetelõajak belsõ oldalfalának átmérõje nagyobb, mint a palack nyílásának külsõ átmérõje. A zárókupak továbbá tartalmaz egy szoknyaszerû rögzítõeszközt, amely belenyúlik a tartálynyak nyílásába, amikor a zárókupakot a palack nyakán elhelyezzük. Ez a rögzítõeszköz önmagában belsõ szigetelésként van kialakítva. A leírás szerint ez a rögzítõeszköz a zárókupak tetejének rövidülését okozza, amikor a zárókupakot rácsavarják a palack nyakára úgy, hogy a szigetelõ ajakrész, amely a külsõ részen van elrendezve, nekinyomódik a palack szájának. Ezzel a zárókupakkal az egyik probléma az, hogy az ismertetett rövidülés a teljes zárókupak esetében nem jelentõs mértékben megy végbe a leírás szerint, és a szigetelés érzékeny a palack nyakának pontatlanságaira. További probléma, hogy a zárókupakot nagy nyomatékkal kell felcsavarni a megfelelõ szigetelés érdekében. Az US4907709 (1990 Abe és társai) számú szabadalom palack- és zárókupak-elrendezés kombinációját tárja fel. A zárókupaknak felsõ fala és oldalfala van, ahol menet van elrendezve a belsõ felületen, amely megfelel annak a menetnek, amely a palack nyakának külsõ felületén van kialakítva. A zárókupaknak gyûrû alakú válla van a felsõ falának belsõ felületén, amely érintkezésbe léphet a palacknyak felsõ felületével és a palacknyak külsõ felületével. Egy gyûrû alakú borda nyúlik ki lefelé a zárókupak felsõ falából egy olyan helyen, amely a váll belsejében van azért, hogy rugalmasan érintkezésbe lépjen a palacknyak oldalfalának belsõ felületével. Ennek a zárókupaknak a külsõ szigetelõeleme úgy van kialakítva, hogy az rendkívül rövid és testes. Ennek köszönhetõen nem nyújt megfelelõ rugalmasságot, amely szükséges ahhoz, hogy a palack nyakának oldalirányú torzulását kiegyenlítse.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
A fent ismertetett összes zárókupak fröccsöntéssel készül. Az ilyen termékek esetében az eladási ár közvetlenül az egyes zárókupakok elõállításához szükséges anyag mennyiségének függvénye, illetve a fröccsöntés ciklusidejétõl függ. Ennek folytán elõnyös, ha kisebb anyagmennyiségbõl, rövidebb ciklusidõ alatt több zárókupakot lehet elõállítani. A DE–A–31 39 526 számú közzétételi iratban olyan zárókupakot tárnak fel, amelynek külsõ szigetelõ ajakrésze ferdén dõl a palack nyakához képest. A technika állása szerinti ismert zárókupakokkal összefüggõ egyik probléma az, hogy gyakran meghibásodnak, miközben felcsavarják egy palack nyakára a nagy sebességû kupakológéppel. Gyakran megtörténik, hogy a tömítés, a menet, vagy a sértetlenség ellenõrzõ eszköz megrongálódik a zárókupak ferde felhelyezése következtében a tartály nyakára. További probléma az, hogy a zárókupak megreped a külsõ erõk hatására. Ezért egy jó zárókupaknak nemcsak kevesebb anyagból kell állnia, hanem nagy sebességgel gyárthatónak kell lennie, továbbá megfelelõ mechanikai szilárdsággal kell rendelkeznie annak érdekében, hogy ellenálljon a nagy külsõ erõknek. A jó zárókupak továbbá tartalmaz központosítóeszközt, amellyel elkerülhetõ a zárókupak ferde felhelyezése a palack nyakára. További probléma a technika állása szerinti zárókupakokkal az, hogy a palackban uralkodó nagy belsõ nyomás hatására a tömítés tönkremegy, és a palack tartalma kiszivárog a zárókupak felsõ részének kidomborodása miatt. Ez különösen azoknál a zárókupakoknál fordul elõ leginkább, amelyek elsõsorban a belsõ kerületmenti felületen vagy a tartály nyakának gyûrû alakú felsõ felületén zárnak. További probléma, amely gyakran elõfordul az ismert zárókupakok esetén az, hogy a tömítés ereszt a palackban uralkodó nagy belsõ nyomás hatására, és további felsõ terhelés hat a zárókupak tetejére, például számos palack egymásra helyezése következtében. Ennek okát a zárókupak deformációjában és a tömítés ezzel összefüggõ elmozdulásában találhatjuk. A jelen találmány egyik célkitûzése az, hogy olyan továbbfejlesztett zárókupakot fejlesszünk ki, amely alkalmas szén-dioxiddal dúsított italok és más forró vagy hideg folyadékok tárolására és olyan gyártási elõnyökkel rendelkezik, mint az alacsony ciklusidõ és a kisebb anyagszükséglet, továbbá még nagy belsõ nyomások esetén is nyomásálló, illetve bírja a felülrõl gyakorolt terhelést is. A találmány rövid összefoglalása A találmány szerinti zárókupak alkalmas arra, hogy olyan palackokra illesszük fel, amelyeknek szabványos nyakuk van. A palack szabványos nyakán hengeres nyakrész van külsõ menettel a felület külsõ részén. A nyakrész felsõ végén, amely a külsõ menet fölött helyezkedik el, egy gyûrû alakú felsõ felület húzódik lényegében vízszintesen, ha a palackot függõlegesen a talpára állítjuk. Továbbá a palack nyaka tartalmaz egy hengeres belsõ kerületmenti felületet, amely a gyûrû alakú felsõ felület szomszédságában van. A gyûrû ala-
1
HU 005 715 T2
kú felsõ felület, valamint a menet között egy szabadon álló függõleges felület húzódik a nyak körülbelül 1¹tõl 3 mm¹es hossza mentén, amelyen nincsen menet. A jelen találmány szerinti zárókupaknak korong alakú felsõ része van, továbbá egy külsõ szoknyája, amely azzal szomszédos és itt rögzítõelemekkel van ellátva, amelyek belsõ menetet képeznek és alkalmasak arra, hogy érintkezzenek a megfelelõ rögzítõelemekkel, például a palack szabványos nyakán kialakított külsõ menettel, ahogy azt fentebb már ismertettük. A zárókupak továbbá tartalmaz egy tömítõeszközt, amely célszerûen együttmûködik a külsõ menetmentes kerületmenti hengeres résszel, amely a menet és a nyak gyûrû alakú felsõ felülete között helyezkedik el. Ennek az együttmûködésnek a funkcionális jelentõségét részletesebben a továbbiakban ismertetjük. Célszerûen a zárókupak mûanyaga nagy sûrûségû polietilén, kis sûrûségû polietilén, polipropilén vagy ezek kombinációi. Ahol a palackot gáztartalmú folyadékok tárolására használják, a mûanyag célszerûen rendkívül kis porozitású a gázzal szemben. A technika állásából ismert hagyományos zárókupakok gyakran azzal a hátránnyal rendelkeznek, hogy megsérülnek a tetejükre gyakorolt terhelés következtében vagy felpúposodnak a zárókupak felsõ korong alakú részén. A hagyományos zárókupakok általában olyan tömítõeszközt tartalmaznak, amely együttmûködik a palack nyakának hengeres belsõ kerületmenti felületével és/vagy a gyûrû alakú felsõ felülettel (és ennek peremeivel). A zárókupak felpúposodásának köszönhetõen, valamint merevsége következtében ezek a hagyományos tömítõeszközök felemelkednek oly módon, hogy a zárókupak szivárogni kezd és meghibásodik. A jelen találmány szerinti zárókupak tömítõeszköze tartalmaz egy lényegében hengeres belsõ szoknyát, amely a külsõ szoknya belsején van elrendezve és lényegében merõlegesen helyezkedik el a gyûrû alakú felsõ felületre úgy, hogy belenyúlik a zárókupakba sugárirányban bizonyos távolságra a külsõ szoknyarésztõl, ahol egy rés keletkezik, amelynek meghatározott szélessége és mélysége van. A belsõ szoknyarész, amelynek lényegében keresztmetszetéhez képest olyan alakja van, amely egy szabadon álló lefelé nyúló láb, és alaprészénél célszerûen közvetlenül csatlakoztatva van a zárókupak felsõ részéhez. Alsó szemben lévõ szabad végének tartományában a belsõ szoknyarész befordul legalább egy toraid alakú szigetelõgyûrûbe, amely a zárt résszel összezáródik sugárirányban kívülrõl, a palack nyakának külsõ szabad felületén lévõ meghatározott érintkezési felület révén, ezért ez az érintkezési felült célszerûen lefelé, olyan távol van elrendezve a palack nyakának szabad felületén, amilyen távol csak lehetséges annak érdekében, hogy csökkenjen az ismert problémákkal kapcsolatos hatás, például a feldomborodás, a palack végének sérülése annak felsõ külsõ peremén, valamint a zárókupak felemelkedése. A legalább egy toroid szigetelõgyûrû célszerûen úgy van kialakítva, hogy elsõsorban a gyûrû alakú feszültség következtében szigetel. Ennek folytán a szigetelõeszköz célszerûen szabadon áll még sugár-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
irányban deformált helyzetében is, amikor a palack nyakára helyezzük. Egy célszerû kiviteli alakban a belsõ és a külsõ szoknya közötti rés úgy van kiképezve, hogy soha nincs érintkezés a szigetelõeszköz és a külsõ szoknya között. Mindazonáltal szabályozott oldalirányú alátámasztás megfelelõ lehet, ahogy azt a késõbbiekben kifejtjük. A toroid alakú szigetelõgyûrû tartalmaz egy nyúlványt, amely úgy van elrendezve, hogy érintkezésben van a palack nyakával és egy érintkezési zónát határoz meg. A szakmai gyakorlatból ismert szigetelõelemekhez képest a különbség az, hogy a nyak belsõ felületén hat és ennek folytán elsõsorban gyûrûszerû nyomóerõknek van kitéve, és a lényegében szabadon álló találmány szerinti szigetelõeszköz, amely elsõsorban az alaprészének tartományában van alátámasztva, elsõsorban azoknak a gyûrû alakú feszítõerõknek a következtében szigetel, amelyek akkor lépnek fel, amikor elhelyezik a palack nyakán. A szigetelõeszköz úgy van kiképezve, hogy képes szabályozni/kompenzálni a palack nyakának egy bizonyos mértékû oldalirányú és/vagy sugárirányú elmozdulását. Ennek folytán tartalmaz egy alaprészt, amely bizonyos mértékû rugalmasságot nyújt oldalirányban/sugárirányban. Jó eredményeket értünk el annyiban, hogy a szigetelõeszköz alaprészének függõleges hossza és sugárirányú vastagsága közötti arány, amely a toroid alakú szigetelõgyûrû és a zárókupak felsõ része között van elrendezve, legalább 1:1, célszerûen 4:1. Az alkalmazás területének függvényében további arányok is érdekesek lehetnek, mint például a szigetelõeszköz alaprészének sugárirányú vastagsága és a gyûrû alakú szigetelõgyûrû sugárirányú vastagsága, valamint a gyûrû alakú szigetelõeszköz sugárirányú vastagságának és függõleges hosszának aránya, valamint a belsõ és a külsõ szoknya közötti rés aránya. A gyûrû alakú szigetelõgyûrû függõleges hosszának aránya sugárirányú vastagságához viszonyítva elsõsorban a gyûrû alakú feszültséget befolyásolja a gyûrû alakú tömítõgyûrûben, továbbá a palack nyaka és gyûrû alakú szigetelõgyûrûje közötti érintkezési erõt. Egy célszerû kiviteli alakban a gyûrû alakú szigetelõgyûrû sugárirányú vastagsága és az alaprész közötti arány 2:1 és 3:1 (az alkalmazás területének függvényében más arányok is alkalmazhatók). A gyûrû alakú szigetelõgyûrû függõleges szabad hossza, valamint sugárirányú vastagsága közötti arány célszerûen 1:1 és 4:1 közé esik. Az alkalmazás területének függvényében más arányok is alkalmasak lehetnek. A gyûrû alakú szigetelõgyûrû keresztmetszetének alakja, valamint az érintkezési felület excentricitása a gyûrû alakú szigetelõeszköz alaprészének vonatkozásában további befolyással van az alkalmazás területére, mivel ezek a paraméterek befolyásolják a gyûrû alakú feszítõerõk eloszlását. Annak érdekében, hogy elkerüljük a szigetelõelem nem kívánt töredezését vagy megrongálódását, az alkalmazás területének függvényében támasztóbordákat, amelyek lényegében sugárirányban vannak elhelyezve, alkalmazhatunk a belsõ és a külsõ szoknya kö-
1
HU 005 715 T2
zötti résben azért, hogy sugárirányban és/vagy függõlegesen alátámasszák a szigetelõeszköz gyûrû alakú szigetelõgyûrûjét vagy annak alapját, valamint azért, hogy szabályozzuk a rugalmasságot. Az alátámasztó bordák célszerûen sugárirányban a szigetelõeszköz lényegében függõleges szoknyája, valamint a zárókupak külsõ fala között vannak elrendezve, függõleges irányban a gyûrû alakú felsõ felület felé vezetnek és célszerûen szabályos távolságban vannak elhelyezve egymástól. A támasztóbordák egyenesek vagy hajlítottak az alátámasztás típusának függvényében. A görbe bordák célszerûen akkor használhatók, ha az egyenes bordákkal összehasonlítva az alátámasztó bordák támasztásának rugalmasabbnak kell lennie, különösen sugárirányban. Az alátámasztó bordák egy vonalban lehetnek a zárókupak menetével annak érdekében, hogy a zárókupak megfelelõ formakivetését elõsegítsük. A kialakítás révén, különösen ami a keresztmetszet alakját illeti, az alátámasztó bordák magassága és oldalirányú vastagsága, valamint a szigetelõeszköz szilárdsága és a szigetelõerõk szabályozhatók. Mindazonáltal a bordák kialakíthatók a szigetelõeszköz oldalirányú szabályozhatóságának csökkentésével is, illetve ezt eredményezhetik. Egy célszerû kiviteli alakban az alátámasztó bordák magassága körülbelül megfelel a szigetelõeszköz félmagasságának. Ha rendkívül merev alátámasztásra van szükség a szigetelõeszköz esetében, akkor megfelelõ a külsõ szoknya, valamint a szigetelõeszköz alaprésze közötti hézag, amely legalább részben kitölthetõ rugalmas anyaggal. Mindazonáltal ennek a kiviteli alaknak egyik hátránya következtében a szigetelõeszköz oldalirányú rugalmassága nem garantálható. A szigetelõeszköz alaprészének egy vonalban állása és alakja hatással van a teljesítményre és a szigetelõeszköz fizikai viselkedésére. Például, ha a szigetelõeszköz alaprésze ferde (kúpos), amely egy bizonyos szöget zár be a zárókupak felsõ részével, a zárókupak felhelyezése a palack nyílására (peremére) nehézkessé válhat és nagy valószínûséggel meghibásodás léphet fel a nem tökéletes érintkezés következtében. Ennek egyik oka az, hogy az erõk eloszlása és a szigetelés kezdeti kiszélesedése még nehezebbé válik. Az itt feltárt találmány szerinti szigetelõeszközzel összefüggésben célszerûen alkalmazott menet úgy van kialakítva, hogy a szigetelés meghibásodása annak következtében, hogy a zárókupakot a tartály nyakára felcsavarjuk, valószínûtlenné váljék, összehasonlítva a technika állásából ismert zárókupakokkal. Egy célszerû kiviteli alakban a menet olyan szegmensekbõl van kialakítva, ahol számos szegmensnek lényegében csonka kúp alakja/elnyújtott ellipszis alakú alsó része van (alsó végszakasza a zárókupak nyílásának irányába mutat) és lényegében kúpos alakja a felsõ részénél. A felsõ kúpos alak egy vonalban van a menet emelkedésével úgy, hogy együttmûködik hossza mentén a palack nyakán lévõ menettel, amennyiben ezek érintkezésbe kerülnek. Annak érdekében, hogy jó terheléseloszlást érjünk el, elõnyös, hogyha a menet szegmensei együttmûködnek a palack nyakán lévõ menettel és
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
ezek kétdimenziósak. A szegmensek alsó részének csonka kúp alakjának hatása az, hogy a palack nyakának menetére felcsavart zárókupak felhelyezése során az érintkezés a zárókupak menetének szegmensei és a palack nyakán lévõ menet között a menet szegmenseinek sajátos alsó kiképzése következtében csak bizonyos meghatározott érintkezési pontokon megy végbe, amelyek segítik stabilizálni a folyamatot. További elõny az, hogy az alkalmazás során fellépõ meghúzódás csökkenthetõ. A zárókupak menete szegmensének sugárirányú keresztmetszetét szemügyre véve, a keresztmetszet tartalmaz egy lényegében ív alakú alsó részt és egy lényegében egyenes felsõ részt, amely átmegy a zárókupak lényegében függõleges belsõ oldali felületébe. A keresztmetszet az egyik szegmensébõl történõ átmenet közben egy másikba célszerûen lebeg anélkül, hogy éles szélek alakulnának ki. A menet szegmenskeresztmetszetének hõtágulása lényegében maximális az egyes szegmensek hosszának közepén, és végük felé egyre csökken. Az elsõ (a menet bekezdésénél lévõ) és legalább az utolsó (a menet végénél lévõ) szegmensek alakja eltér a többi szegmens alakjától. Ennélfogva speciális körülmények lépnek fel a menet végénél és bekezdésénél. A jelen találmány szerinti zárókupak külsõ részén olyan eszközök rendezhetõk el, amelyek növelik a feszítést, miközben zárjuk vagy nyitjuk a zárókupak menetét. Jó eredmények érhetõk el olyan bütykökkel, amelyeknek kör keresztmetszetük van, és amelyek a zárókupak külsõ szoknyájának külsõ kontúrján belül vannak elrendezve. A bütykök alsó végénél egy vastagítóperem lehet elrendezve, amely növeli a zárókupak stabilitását ebben a tartományban, ami fontos lehet a zárókupak kivetése során a fröccsöntõ formából. Az alkalmazás területének függvényében a zárókupak többféle anyagból állhat, amelyeket egyszerre vagy egymás után juttatnak a formába. Egy célszerû kiviteli alakban a szigetelõeszköz és a korongszerû felsõ rész belsõ felsõ felülete elsõ összetevõbõl állhat, például PP¹bõl vagy PE¹bõl és a zárókupak külsõ szoknyája, valamint a korongszerû felsõ rész külsõ felülete egy második anyagból alakítható ki, például PP¹bõl vagy PE¹bõl. A jelen találmány szerinti, szigeteléssel ellátott zárókupak a palack nyakára a csavarmenetes rögzítéstõl eltérõ módon is felhelyezhetõ. Megfelelõ csatlakozások alakíthatók ki bepattintócsatlakoztatással vagy hegesztéssel. A rajzok rövid ismertetése A találmányt a továbbiakban részletesen a csatolt rajzokra hivatkozással ismertetjük. Az 1. ábra a találmány szerinti zárókupak elsõ kiviteli alakját mutatja felülnézetben, a 2. ábra az 1. ábrán látható zárókupak metszete az 1. ábra B–B vonala mentén, a 3. ábra az 1. ábrán A¹val jelölt részletet mutatja, a 4. ábra az 1. ábrán C¹vel jelölt részletet mutatja, az 5. ábra az elsõ kiviteli alak elölnézete egy palack nyakán, a
1
HU 005 715 T2
6. ábra keresztmetszetet mutat a 4. ábrán D–D-vel jelölt vonal mentén, a 7. ábra a zárókupak második kiviteli alakját mutatja felülnézetben, a 8. ábra a 6. ábrán látható zárókupak keresztmetszetét mutatja a 6. ábra E–E vonala mentén, a 9. ábra a 8. ábrán látható F1 részletet mutatja, a 10. ábra a 8. ábra F2 részletét mutatja be, a 11. ábra a zárókupak harmadik kiviteli alakját mutatja felülnézetben, a 12. ábra a zárókupak keresztmetszetét mutatja a 9. ábra G–G vonala mentén, a 13. ábra a 10. ábrán H¹val jelölt részletet mutatja, a 14. ábra a zárókupak negyedik kiviteli alakját mutatja felülnézetben, a 15. ábra a 12. ábrán látható zárókupak keresztmetszetét mutatja az II vonal mentén, a 16. ábra a 1. ábrán J¹vel jelölt részletet mutatja, a 17. ábra a zárókupak ötödik kiviteli alakját mutatja felülnézetben, a 18. ábra a 17. ábrán látható zárókupak keresztmetszetét mutatja a K–K vonal mentén, a 19. ábra a 18. ábrán L¹lel jelölt részletet mutatja, a 20. ábra a zárókupak ötödik kiviteli alakját mutatja perspektivikus nézetben, a 21. ábra a 20. ábrán látható zárókupakot mutatja elölnézetben, a 22. ábra a 21. ábrán látható zárókupak keresztmetszetét mutatja be az M–M vonal mentén, a 23. ábra a 22. ábrán N¹nel jelölt részletet mutatja, a 24. ábra a csuklós zárókupak elsõ kiviteli alakját mutatja perspektivikus nézetben, a 25. ábra egy csuklós zárókupak második kiviteli alakját mutatja perspektivikus nézetben, a 26. ábra egy szétválasztott menetet mutat be, és a 27. ábra két menetszegmenst mutat be (a 26. ábrán O¹val jelölt részlet szerint). A rajzok részletes ismertetése A számos bemutatott kiviteli alak megfelelõ jellemzõit általában – ha másképp nem jelöljük – ugyanazokkal a megfelelõ hivatkozási számokkal jelöltük. Az 1. ábra 1 csavaros zárókupak elsõ kiviteli alakját mutatja felülnézetben, és a 2. ábra ugyanennek a zárókupaknak a 6. ábra B–B vonala mentén vett keresztmetszetét mutatja, ahol a 6. ábra az 1 csavaros zárókupakot kivágott oldalnézetben mutatja be az 5. ábra D–D vonala mentén vett metszetben, miközben az el van helyezve egy 26 palack 25 nyakán. Az 1 zárókupak tartalmaz egy korongszerû 2 felsõ részt, egy 3 külsõ szoknyarészt, amely rögzítõelemekkel van ellátva, amelyek itt 4 belsõ menetet alkotnak, valamint 5 szigetelõeszközzel van ellátva, amely egy lefelé álló láb, amely lényegében párhuzamosan van elrendezve a 3 külsõ szoknyarésszel, amely merõlegesen helyezkedik el a 2 felsõ rész 6 belsõ felületéhez képest. A 4 belsõ menet lényegében hasonló 7 menetszegmensekbõl van kialakítva.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
A bemutatott zárókupak alsó végénél egy érintetlenség jelzõ 8 szalaggal van ellátva, amely csatlakoztatva van a 3 szoknyához 9 hídelemekkel. A 9 hídelemek oly módon vannak kialakítva, hogy ellenállnak azoknak a nyomóerõknek, amelyek akkor lépnek fel, amikor a zárókupakot kivetjük a fröccsöntõ minta üregébõl és rácsavarjuk egy palack nyakára, azonban elrepednek azoknak a nyíróerõknek a hatására, amelyek akkor lépnek fel, amikor elõször lecsavarják a zárókupakot a palackról. A bemutatott kiviteli alakban látható hídelemek lényegében csonka kúp alakúak, ahol a csonka kúp belsõ felülete a zárókupak belsõ részén van elrendezve és egy vonalban van az 1 zárókupak 15 belsõ oldalfelületével úgy, hogy nem képez rejtett alámetszést. Esetleg vagy ezenkívül egy érintetlenség jelzõ szalag elhelyezése is lehetséges. Az érintetlenség jelzõ 8 szalag oldala mentén tartalmaz egy belsõ sugárirányban álló alámetszett szegmenst, illetve szegmenseket (csápocskákat) 10, amelyek általában gömb vagy ellipszis 11 alsó résszel vannak ellátva és az 1 zárókupak kúpos 12 felsõ részének központi z tengelyéhez viszonyítva vannak elrendezve. A 10 csápocskák úgy vannak kialakítva, hogy alkalmasak arra, hogy érintkezésbe lépjenek egy palack nyakának 28 kiálló peremével (lásd 5. és 6. ábra). A 11 alsó rész alakja lényeges szerepet játszik a zárókupaknak egy palack nyakára történõ felcsavarása során (lásd 5. és 6. ábra) annak érdekében, hogy elkerüljük a helytelen érintkezést és/vagy a dõlést. A 11 alsó rész gömb alakja következtében elérhetõ, hogy a 10 csápocskák a palack nyakával csak bizonyos pontokban érintkeznek, amely kevesebb hozzáférhetetlen tartományt eredményez. A 10 csápocskák és a 9 hídelemek egymással egy vonalban vannak úgy, hogy a 9 hídelemek azonnal eltörnek, amikor lecsavarjuk az 1 zárókupakot. Az itt csillag alakú 16 erõsítõelem a zárókupak 2 felsõ részének 6 belsõ felsõ felülete mentén húzódik. A 16 erõsítõelem úgy van kialakítva, hogy az 1 zárókupak deformációja, különösen a belsõ nyomásnak köszönhetõ deformációja (felpúposodása) csökken. A 3. ábra a 2. ábrán A¹val jelölt részletet mutatja be. Ahogy az a 6. ábrán is látható, az 1 zárókupak 4 belsõ menete érintkezésben van a 25 nyak 27 külsõ menetével. Az 5 szigetelõeszköz 20 oldalszigetelést tartalmaz, valamint egy lényegében V alakú 21 felsõ szigetelést, amely a 2 felsõ rész 6 belsõ felületébõl áll ki, lényegében merõlegesen. A 20 oldalszigetelés tartalmaz egy 22 alaprészt és egy gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrût, amely sugárirányban befelé nyúlik és alkalmas arra, hogy leszigetelje a palack 25 nyakának 17 külsõ kerületmenti felületét. A 20 oldalszigetelés, amely itt lényegében P keresztmetszetû, sugárirányban bizonyos távolságra van elrendezve a 3 külsõ szoknyarésztõl. A bemutatott kiviteli alakban egy gyûrû alakú 24 rés van elrendezve nem deformált állapotában, amely általában párhuzamos oldalfalakkal húzódik függõlegesen a 20 szigetelõeszköz és az 1 zárókupak 3 külsõ szoknyarésze között, valamint a 20 oldalszigetelés szabad külsõ hosszát képezi. A gyûrû alakú 24 rés t vastagságát úgy
1
HU 005 715 T2
választjuk meg, hogy a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû és a 22 alaprész legalább kezdetben szabadon húzódik r sugárirányban, miközben a zárókupakot felhelyezzük egy palack nyakára (a deformált szigetelõeszközre példákat részleteiben a 9. és 12. ábrán láthatunk). Amennyiben szükséges, a szigetelõeszköz szabályozhatóan érintkezhet a késõbbiek során a 3 külsõ szoknyarésszel. A 20 oldalszigetelés 22 alaprészének L függõleges hosszát úgy választottuk meg, hogy a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû olyan távol van elrendezve lefelé a palack nyakának külsõ függõleges felületének szabad hossza mentén a bemutatott kiviteli alakban, hogy éppen a palack menetének kezdete fölött legyen. Az érintkezési zóna egy PET-palackon a menet bekezdésének függvényében tipikusan 0,5 mm és 2 mm közötti távolságban helyezkedik el a palack gyûrû alakú végfelületétõl. Ennél a kiviteli alaknál a felpúposodás vagy a zárókupak más deformációjának hatása minimalizálható úgy, hogy a szigetelés sokkal megbízhatóbb. Az oldalirányú rugalmasság szabályozható, és a 20 oldalszigetelés függõlegesen merev 22 alaprésze garantálja, hogy a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû oldalirányban szabályozható legyen, miközben a 20 szigetelést felhelyezzük egy palack nyakára, amely excentrikus, különösen sugárirányban. A 22 alaprész oldalirányú hajlítószilárdsága elsõsorban a D átmérõ, valamint a 22 alaprész L függõleges hossza és T vastagsága függvénye. Ezekkel a paraméterekkel szabályozzuk az oldalirányú rugalmasságot a szükséges értékre. Mindazonáltal annak érdekében, hogy javítsuk a 20 oldalszigetelés függõleges terhelhetõségének mértékét, további eszközt alkalmazhatunk, például bordákat (nem láthatók részletesen), amelyek a 3 külsõ szoknyarészt és a 22 alaprészt és/vagy a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrût kötik össze egymással. Ezzel lehetõvé válik, hogy növeljük a függõleges nyomó-igénybevételt, miközben fenntartjuk az oldalirányú rugalmasságot. Például a sugárirányban futó bordák sokkal rugalmasabbak, mint az olyan bordák, amelyek sugárirányban egyenesek, mivel a sugárirányú terhelés következtében a bordák meghajlanak ahelyett, hogy tengelyirányban összenyomódnának. A gyûrû alakú szigetelõgyûrû p sugárirányú kinyúlása 22 alaprésze fölé fontos a palack nyakának találkozása szempontjából. Annak érdekében, hogy sugárirányú záróerõt érjünk el, a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû D belsõ átmérõje kisebb, mint a palack nyakának Da külsõ átmérõje (lásd 6. ábra). Amennyiben szükséges, a 25 nyak függõleges helyzetét egy ütközõelemmel határozzuk meg, amely célszerûen a 20 külsõ szigetelés 22 alaprésze, valamint az 1 zárókupak 2 felsõ részének 6 belsõ felülete közötti peremen van elrendezve. Az ütközõelem egy tömb lehet, amely egy kör alakú nyomvonal mentén vagy egy gyûrû alakú elemen van elrendezve. Gondoskodnunk kell arról, hogy az ütközõelemnek ne legyen káros hatása a külsõ szigetelés teljesítményére. Ennélfogva megfelelõ lehet az, hogyha egy olyan rést alakítunk ki, amely sugárirányban húzódik ezek között. A bemutatott kiviteli alak 21 felsõ szigetelésének az 1 zárókupak z központi tengelyéhez képest egy lénye-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 7
2
gében kúpos 30 külsõ felülete van és lényegében hengeres 31 belsõ felülete, amely összeköttetésben van egy 32 toroid felülettel. A 21 felsõ szigetelés, ahogy azt a 6. ábrán vázlatosan jeleztük, úgy van kialakítva, hogy kapcsolatba kerülhessen a 25 nyak 32 gyûrû alakú végszakaszával. A bemutatott kiviteli alakban a felsõ szigetelés úgy van kialakítva, hogy célszerûen sugárirányban befelé hajlik a kúpos 30 külsõ résznek, valamint a hengeres 31 belsõ felületnek köszönhetõen, ha érintkezésbe lépett a 25 nyak 33 gyûrû alakú végszakaszával. Az 1. ábrán C¹vel jelölt részlet látható a 4. ábrán. Az 1 zárókupak bemutatott kiviteli alakja tartalmaz a 3 szoknya külsõ felülete mentén 14 recézetet, amely fokozza a feszülést, miközben az 1 zárókupakot felcsavarjuk vagy lecsavarjuk. A bemutatott 14 recéknek kör keresztmetszetük van, amely hozzájárul ahhoz, hogy fokozzuk a zárókupak stabilitását, miközben csökkentjük tömegét. A 7. ábra a jelen találmány szerinti 1 zárófedél második kiviteli alakját mutatja be felülnézetben, míg a 8. ábra ugyanezt a zárófedelet ábrázolja keresztmetszetben, amelyet 7. ábra E–E vonala mentén vettünk. A 9. ábra továbbá az F1 részletet mutatja, és a 10. ábra a 8. ábrán F2¹vel jelölt részletet mutatja be. A 8. ábrán a bal oldalon 26 palack 25 nyaka részben látható, amint érintkezésbe lép az 1 zárókupakkal. Az 5 szigetelõeszköz (F1 részlet) érintkezésben van a 32 gyûrû alakú végrészszakasszal és ennek folytán deformált állapotában ábrázoltuk. A 8. ábra jobb oldalán a 26 nyak nem látható, csak az 1 zárókupakot láthatjuk. Az 5 szigetelõeszköz ennek folytán nem deformált állapotában látható. Ahogy az a legjobban a 8., 9. és 10. ábrán látható, az 5 szigetelõeszköz a 20 szigetelés mellett és a 21 felsõ szigetelés mellett egy 33 furatszigetelést is tartalmaz, amely kiáll a 2 felsõ rész 6 belsõ felsõ felületébõl és belenyúlik az 1 zárókupak belsejébe, a 26 palack 25 nyakának 29 nyílásán át. A bemutatott kiviteli alakban a 33 furatszigetelés külsõ gyûrû alakú 34 szigetelõlábat tartalmaz, valamint egy belsõ 35 támasztólábat, amely megtámasztja a gyûrû alakú 34 szigetelõlábat elsõsorban sugárirányban, amikor az érintkezésbe lép a 25 nyak 32 gyûrû alakú végrészével. Ahogy azt a 9. ábrán vázlatosan bemutatjuk (a 8. ábra F1 részlete), a gyûrû alakú 34 szigetelõláb deformálódik a gyûrû alakú 35 támasztóláb irányába, amelynek hozzá is nyomódik. A 20 külsõ szigetelés oldalirányú rugalmassága szabályozható a belsõ és külsõ szabad Li, La hosszaival a 20 külsõ szigetelésnek. Ahogy az látható az ábrán, az Li belsõ szabad hossz nagyobb, mint az La külsõ szabad hossz, amelynek következtében a 20 külsõ szigetelés 21 alaprésze még szilárdabb, összehasonlítva a hasonló Li, La szabad hosszakkal. A bemutatott kiviteli alakban a 20 külsõ szigetelés lényegében megfelel az 1–6. ábrákon látható 1 zárókupak 20 külsõ szigetelésének. Ahogy az a 9. ábrán is látható, a 20 külsõ szigetelés gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrûjének 19 gyûrû alakú nyúlványa hozzányomódik a 25 nyak 17 külsõ szabad
1
HU 005 715 T2
kerületmenti felületének. Ennélfogva a 20 külsõ szigetelés sugárirányban kifelé hajlik, amelynek következtében nem marad kapcsolatban a zárófedél 3 külsõ szoknyájával úgy, hogy az rugalmas marad. A gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû D belsõ átmérõje kitágul és megfelel lényegében a 25 nyak Da külsõ átmérõjének. A 25 nyak sugárirányú kitágulása következtében a kerületmenti húzóerõk a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrûben és a gyûrû alakú 22 alaprészben ébrednek. Elsõsorban a kerületmenti feszítõ- vagy húzóerõknek köszönhetõen, amelyek a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrûben ébrednek, a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû szorosan nekinyomódik a 25 nyak 17 külsõ szabad kerületmenti felületének a gyûrû alakú 32 végszakasz és a 27 külsõ menet között. Ahogy az a bemutatott kiviteli alakban látható, a 20 külsõ szigetelés úgy van kialakítva, hogy még deformált állapotban is sugárirányban nem kerül kapcsolatba a 3 külsõ szoknyával a 27 rés miatt. Ezzel a kialakítással lehetõvé válik, hogy fenntartsuk az oldalirányú rugalmasságot, de még szoros szigetelést alakítsunk ki a 25 nyak külsõ részével, mégpedig a fellépõ gyûrû alakú erõk következtében. A legalább egy gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû túlzott sugárirányú megtámasztása nehézségeket eredményezhet, ha a 20 szigetelõeszközt a formából ki akarjuk vetni. A 24 rés kialakítása ezért lényegében megfelel a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû megfelelõ formakivetésének. A 20 külsõ szigetelés 22 alaprészének L hossza úgy van kialakítva, hogy a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû olyan messze helyezkedik el a 25 nyak 17 külsõ szabad kerületmenti felületén, amennyire ez csak lehetséges. Különleges körülmények között ez rendkívül lényeges annak érdekében, hogy elkerüljük a szigetelés sérülését az 1 zárókupak deformációja következtében, például a belsõ nyomás hatására. Különösen, ha az 1 zárókupak 2 felsõ része feldomborodik, akkor a külsõ szigetelés el kezd forogni egy lényegében gyûrû alakú tengely körül, amely koncentrikus a zárófedél z középtengelyére. Eközben a 20 külsõ szigetelés keresztmetszete nagyjából elfordul az R pont körül. Annak érdekében, hogy elkerüljük a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû felemelkedését, rendkívül fontos, hogy az R pont megfelelõ mértékben a 25 nyak 17 külsõ szabad kerületmenti felületén helyezkedjen el. A 9. ábrán 21 felsõ szigetelést láthatunk deformált állapotban, miközben érintkezésbe lép a 32 gyûrû alakú felsõ szakasszal. A 21 felsõ szigetelés elsõsorban akkor garantálja a szorosságot, ha a zárókupakra felülrõl terhelés hat függõleges irányból (a z tengellyel párhuzamosan), például számos palack egymásra helyezése következtében. A 11. ábra a találmány szerinti 1 zárófedél harmadik kiviteli alakját mutatja be, ahol a 26 palack 25 nyakával érintkezik, felülnézetben. A 12. ábra ugyanezt a zárókupakot mutatja be a 11. ábra G–G vonala mentén vett keresztmetszetben, míg a 13. ábra a 12. ábrán H¹val jelölt részletet ábrázolja. Ahogy az a 12. és a 13. ábrára emlékeztethet, az 1 zárókupak 5 szigetelõeszköze külsõ 20 szigetelést,
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 8
2
valamint 21 felsõ szigetelést tartalmaz, amely érintkezésben van a 17 külsõ szabad kerületmenti felülettel egyrészt a 25 nyak 32 gyûrû alakú végét ábrázolja. A 20 külsõ szigetelés egynél több gyûrû alakú 23.1, 23.2 szigetelõgyûrût tartalmaz, amelyek sugárirányban befelé állnak. Az elsõ és második gyûrû alakú 23.1, 23.2 szigetelõgyûrûk úgy vannak elrendezve függõlegesen, hogy egymástól bizonyos távolságra helyezkednek el és érintkezésben vannak a 25 nyak 17 külsõ szabad kerületmenti felületével egy elsõ és egy második k1 és k2 érintkezési zónában. A bemutatott kiviteli alak célszerûen nagy belsõ nyomással ellátott palackok esetében alkalmazható. A 14. ábra a találmány szerinti 1 zárókupak negyedik kiviteli alakját mutatja be oldalnézetben. A 15. ábra a zárókupak II vonala mentén vett metszetét ábrázolja a 14. ábra szerint, valamint a 16. ábra a 15. ábrán J¹vel jelölt részletet mutatja be nagyítva. A jelen kiviteli alak szerinti 5 szigetelõeszköznek külsõ 20 szigetelése van 22 alaprésszel, valamint egy gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrûje. A gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû tartalmaz belsõ végén egy sugárirányban befelé álló 12 gyûrû alakú nyúlványt, valamint 36 terheléskoncentráló eszközt, amely lényegében egy 36 kiálló bütyök, amely, ha a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû érintkezésben van a palack nyakának kerületmenti külsõ szabad felületével, akkor össze van nyomva a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû összehúzódása miatt, amely a sugárirányú kiterjedés következménye. Ennek révén a szigetelõhatás növelhetõ. A bemutatott kiviteli alakban a 20 külsõ szigetelés 22 alaprészén egy változtatható vastagság van kiképezve, amely növekszik az 1 zárókupak 2 felsõ részének 6 belsõ felülete irányában és csökken a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû irányában. Ahogy az az ábrán látható, a 22 alaprész középvonala ennek az elrendezésnek köszönhetõen a szöget zár be az 1 zárókupak 2 felsõ részével. A 22 alaprész alakjánál fogva lehetõvé válik az, hogy hatást gyakoroljunk az oldalirányú hajlítási tulajdonságokra és a rugalmasságra. Az 5 szigetelés továbbá tartalmaz két koncentrikusan elrendezett 21.1 és 21.2 felsõ szigetelést, amelyek egymással szemben vannak elrendezve úgy, hogy a 21.1 belsõ felsõ szigetelés célszerûen sugárirányban befelé deformálódik (a zárófedél z tengelyének irányában) és a 21.2 külsõ felsõ szigetelés célszerûen sugárirányban kifelé deformálódik, amikor érintkezésbe kerül a palack nyakának gyûrû alakú felsõ részével (nem látható részletesen). A 17. ábra a jelen találmány szerint 1 zárókupak ötödik kiviteli alakját mutatja be oldalnézetben, míg a 18. ábra a 17. ábrán látható 1 zárófedélnek a K–K vonal menti keresztmetszetét mutatja be, valamint a 19. ábra a 18. ábrán L¹lel jelölt részletet ábrázolja. Az elõzõleg tárgyalt zárófedelekhez képest a jelen kiviteli alak abban tér el, hogy kétféle anyagból készült, amelyeket két lépésben sajtoltunk akár egy formaüregen belül is, amely egy osztósíkkal van elválasztva a fröccsöntõ forma üregében vagy két párhuzamos osztósíkkal vannak elválasztva. A 2 felsõ rész és a 3 külsõ
1
HU 005 715 T2
szoknyarész 37 elsõ anyagból van kialakítva, míg az 5 szigetelõeszköz egy 38 második anyagból készült. Ahogy az a 19. ábrán is látható (amely a 18. ábra L részlete), az 5 szigetelõeszköz itt a 20 gyûrû alakú külsõ szigetelés mellett egy gyûrû alakú 21 felsõ szigetelést, valamint 33 gyûrû alakú egy lábbal ellátott furatszigetelést tartalmaz, továbbá második anyagból készült, amely szilárdan rögzítve/csatlakoztatva van az elsõ anyagféléhez. Ha szükséges, akkor a 2 felsõ rész 6 belsõ felsõ felülete tartalmazhat egy második anyagból lévõ réteget is. Ez rendkívül fontos abban az esetben, amikor a 37 elsõ anyagféleség átjárhatósága problémát okoz a palackban tárolt anyag számára. Ennek folytán lehetséges az, hogy viszonylag olcsó anyagot használjuk 37 elsõ anyagként és megfelelõ közömbös anyagot 38 második anyagként. Hogyha a két anyag nem köthetõ/csatlakoztatható egymáshoz molekulaszintû erõkkel, akkor lehetséges az is, hogy az 5 szigetelõeszköz vagy az 1 zárókupak külsõ része tartalmazzon 39 határfelülete mentén egy mechanikus 40 kötõelemet, például mechanikus alámetszéseket, amelyek a formaüreg részét képezik az elsõ és második 37, 38 anyagféleségek esetében és körbe van véve a másik anyagféleséggel, amely a mechanikai csatlakoztatást létrehozza. Továbbá lehetséges az is, hogy szabályozzuk az 5 szigetelõeszköz rugalmasságát a 38 második anyaghoz használt anyagféleséggel. Például a 37 elsõ anyagból készült alkatrész, amely az 1 zárókupak külsõ részét képezi, készülhet merev anyagból, míg a szigetelõeszköz egy lágyabb anyagból, amely jobban megfelel a szoros zárás követelményeinek. A szakmában járatos szakember számára nyilvánvaló, hogy az 5 szigetelõeszköz bemutatott kiviteli alakja kialakítható egyetlen anyagból is. A 20 külsõ szigetelés 23 alaprészének rugalmassága és ennélfogva a külsõ szigetelés záró ereje szabályozható a 20 külsõ szigetelés La külsõ szabad hosszának és a belsõ Li szabad hossz alkalmazásával, illetve arányaik megváltoztatásával. A 20 külsõ szigetelés alakjának és funkcionalitásának hatása különösen a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû esetében lényegében a következõ módon magyarázható. A 20 külsõ szigetelés alkalmazható 23 furatszigetelés nélkül. A gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû 19 nyúlványának alakja lényeges a szigetelés együttmûködése tekintetében a palack 25 nyakának 32 gyûrû alakú végszakaszával. Különösen a 20 külsõ szigetelés 41 belépõfelületének szintje és alakja, valamint a CP érintkezési pont eltolt helyzetének mértéke, valamint a 42 középtengely helyzete lényeges az Fk érintkezési erõk elosztása vonatkozásában sugár- és tengelyirányban (függõlegesen) Fr és Fz irányokban. Míg az Fr erõ lényeges a gyûrû alakú szigetelõgyûrû deformációja szempontjából sugárirányban, továbbá megnyúlása szempontjából a kerület mentén, az Fz erõ a 22 alaprész függõleges irányú összenyomása szempontjából játszik szerepet z irányban. Mindazonáltal további jelentõsége van az o eltolásnak annyiban, hogy a gyûrû alakú 23 szigetelõgyûrû és a 22 alaprész meghajtását okozza, valamint a gyûrû alakú 23 szigetelõ-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 9
2
gyûrû toroid irányú nyomatékára is hatással van. A 42 belépõfelület orientációjának b szögének szabályozása révén lehetõvé válik, hogy hatást gyakoroljunk az Fk érintkezési erõ eloszlására. b=45° esetében az Fr és Fz egyenlõen oszlik el. Mindazonáltal az o eltérésnek köszönhetõ excentricitást figyelembe kell venni a 22 alaprész méreteinek meghatározásakor. Az alkalmazás területének függvényében az o eltérés általában nagyobb, mint a 22 alaprész átlagos T vastagságának a fele. A 20. ábra a jelen találmány szerinti zárófedél hatodik kiviteli alakját mutatja be izometrikus nézetben. A 21. ábra a 20. ábrán látható zárófedélt mutatja oldalnézetben, a 22. ábra a 21. ábrán látható zárófedél M–M vonala mentén vett metszete. A 23. ábra a 21. ábra N részletének nagyítása. Míg a lényegében P alakú külsõ 20 szigetelés ugyanabból az anyagból készült, mint az 1 zárókupak 3 külsõ burka, a 23 furatszigetelés szigetelõanyagból van fröccsöntve egy további lépésben. Ahogy az látható is, az 1 zárókupak felsõ belsõ része tartalmaz egy 48 tömítést, amely bele van keverve a 20 külsõ szigetelésbe 49 keverék révén, amelynek sugara R. A 49 átmenet az 1 zárófedél felrögzített helyzetében érintkezésben van a palack nyakának felsõ külsõ peremével és egy külsõ 49 felsõ szigetelést képez. Ebben a kiviteli alakban 8 érintetlenség-ellenõrzõszalag van elrendezve az 1 zárófedélen, amelynek az ismertetett zárófedelekétõl eltérõ kialakítása van. Általában két különbözõ típusú csatlakoztatás van az 1 zárókupak felsõ része és az érintetlenség-ellenõrzõ 8 szalag között, amelyek egymástól megkülönböztethetõek. Az elsõ lehetõség abban áll, hogy a zárófedél külsõ része és az érintetlenség ellenõrzõ 8 szalag közötti csatlakozást fröccsöntjük vagy egy külsõ metszési eljárással alakítjuk ki a formázás után. Míg az elõzõleg ismertetett kiviteli alakok 9 hídelemei fröccsöntéssel készültek, a jelen kiviteli alak szerinti zárófedél csatlakozásai metszéssel készülnek. A különálló metszés azzal az elõnnyel jár, hogy lényegesen egyszerûbb kialakítást tesz lehetõvé a fröccsöntõ forma esetében (a lejáró részek elkerülhetõk). A külsõ vágással vagy metszéssel kapcsolatos probléma az, hogy nehéz ellenõrizni, hogy a végeredmény vajon mi is lesz. Annál az oknál fogva, hogy rendkívül fontos, hogy az érintetlenség-ellenõrzõ szalag megfelelõen legyen rögzítve a zárófedél felsõ részéhez, rendkívül fontos, hogy a zárófedél még könnyen nyitható legyen különlegesen nagy erõk nélkül. Az érintetlenség-ellenõrzõ 8 szalag belsõ felületén elsõ 43 hornyokat tartalmaz, amelyek az érintetlenség-ellenõrzõ 8 szalag 44 belsõ oldalfelületén vannak elrendezve. A 43 hornyok sugárirányú mélységét úgy választjuk meg, hogy a 45 bevágás, amelyet a metszõeszközzel készítettünk (egyik sem látszik részleteiben), belenyúljon a 43 hornyokba. Ezzel elértük, hogy a 43 hornyok közötti 46 metszett hídelemek ellenõrzött módon szakadnak el, ami a 45 bevágás mélységével szabályozható. A 43 hornyok 10 szálacskák között vannak elrendezve és nagy szerepet játszanak az érin-
1
HU 005 715 T2
tetlenség-ellenõrzõ szalag oldalirányú kitágulásának szabályozásában. Egy szilárd szalag, amely a technika állása szerinti megoldásoknál megfigyelhetõ, gyakran problémákat okoz azoknak a túlzott erõknek a következtében, amelyekkel a zárófedelet felhelyezhetjük a palack nyakára. Ez a probléma megoldódik annyiban, hogy az elsõ 43 hornyok növelik az oldalirányú kitáguló képességet, méghozzá szabályozott módon. Az érintetlenség-ellenõrzõ szalag külsõ részén lévõ hornyok ismertek a szakmai gyakorlatból. Mindazonáltal a látvány hatásán kívül ezek a megoldások még nehezebben kezelhetõvé teszik a zárófedelet. A jelen kiviteli alak szerinti érintetlenség-ellenõrzõ 8 szalag továbbá tartalmaz második 48 hornyokat, amelyek az érintetlenség-ellenõrzõ 8 szalag alsó 47 gyûrû alakú végszakaszából nyúlnak ki függõleges irányban (párhuzamosan a zárókupak z tengelyével). A második 48 hornyok lehetõvé teszik a 10 szálacskák sugárirányú elhajlásának szabályozását, amely különösen fontos a zárófedél felhelyezése során a palack nyakára. Ha szükséges, a második 48 hornyok alátámaszthatják a 46 metszett hídelemek kialakítását annyiban, hogy a második hornyok mélységét úgy választjuk meg, hogy a második 48 hornyok együttmûködnek a 45 bevágással. A 24. és a 25. ábrán két, például vizes palackok lezárására alkalmas csavaros 1 zárókupak látható nyitott helyzetben (ahogy fröccsöntötték) úgy, hogy az 50 alaprész és az 51 fedõrész is látszik. Az 1 zárókupakok az 54 érintetlenség-ellenõrzõ elemek kivételével általában hasonlóak egymáshoz. Az 50 alaprész és az 51 fedõrész egymáshoz 52 csuklóval van csatlakoztatva, célszerûen olyan csuklóval, amelynek nincs fõ csuklócsatlakozása, például amelyet az US 6 634 060 (továbbiakban US 060) számú szabadalomban feltárnak, amelynek két, csavarás szempontjából merev trapéz alakú eleme van, amelyek együttmûködnek az 50, 51 zárófedél részekkel egymáshoz képest a zárás és a nyitás során. Az US 060 számú iratnak megfelelõen továbbá a rugalmasságot egy 53 nyílással fokozzák, amely jelentékeny mértékben kinyúlik az 1 zárófedél 50 alaprészének 2 felsõ része fölé. Annak érdekében, hogy garantálhassák, hogy az 51 fedõrész olyan messze van az 53 nyílástól amennyire ez csak lehetséges, az 52 csuklót úgy alakították ki, hogy az 51 fedél a zárókupak nyitott helyzetében dZ értékkel alacsonyabb szinten van elhelyezve, mint az 50 alaprész 2 felsõ része. A formakivetés síkja, amelyet vázlatosan w¹vel jelöltünk, a bemutatott 1 zárófedél esetében általában függõleges irányban (z tengely) van elhelyezve az 50 test 2 felsõ részének szintjén. Mivel az 51 fedél dZ értékkel alacsonyabb szinten van elrendezve a formakivetés síkja egy lépcsõt tartalmazhat az 52 csuklórégiójában. Mindkét bemutatott 1 zárókupak 54 érintetlenség-ellenõrzõ eszköze tartalmaz legalább egy kinyúló 55 fogat, amely az 51 fedél külsõ felülete fölött áll. Az 55 fog célszerûen közel van elrendezve a formakivetés síkjához, mégpedig azért, mert általában sokkal egyszerûbb fröccsöntõ forma kialakítást tesz lehetõvé.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 10
2
A legalább egy 55 fog kapcsolatban van az 1 zárókupak zárása során egy 56 horonnyal, amely lényegében az 52 csuklóval szemben az 50 testen van elrendezve. Annak érdekében, hogy szétválasszuk az 55 fogat és az 56 hornyot úgy, hogy az 51 fedelet ki lehessen nyitni, az 51 fedél elülsõ részét be kell nyomni befelé (a 24. ábrán PUSH felirattal jelöltük) lényegében a zárófedél központi tengelyének irányában. Mielõtt elsõ ízben kinyitnánk a zárófedelet, ahogy az a 23. ábrán is látható, szükséges, hogy eltörjük az 57 kengyelt, amely úgy van kialakítva, hogy érintkezésben van 58 orr résszel, miközben az 1 zárókupakot elõször helyezzük fel fröccsöntés után, de tönkremegy a zárófedél elsõ nyitása során. Míg az 57 kengyel és az 58 orr-rész kombinációja arra szolgál, hogy jelezze a zárófedél elsõ kinyitását, az 55 fog és az 56 horony kombinációja arra használható, hogy záróelemet képezzen, amely megakadályozza a véletlenszerû nyitást. Az 1 zárófedél, amely a 24. ábrán látható, nélkülözi az 57 kengyel és 58 orr rész kombinációját, ahogy az a 23. ábrán látható. Ehelyett egy 59 ajakrészt kell feltépni, hogy eltörjük a 60 törõelemet, hacsak nem lehetséges az, hogy kézzel szétválasszuk egymástól az 55 fogat és az 56 hornyot. Annak érdekében, hogy növeljük a biztonságot, lehetõség van arra is, hogy kombináljunk további záró/érintetlenség jelzõ elemeket. A bemutatott zárófedelek például alkalmasak szén-dioxiddal dúsított italok tárolására is. Ahogy az ábrán látható, az 55 fog és az 56 horony, valamint az 57 kengyel, az 58 orr-rész és az 59 feltépõ ajakrész az 50 alaprész és az 51 fedél fõ körvonalain kívül helyezkednek el. Ez azzal az elõnnyel jár, hogy hozzáférhetõek a fröccsöntõ formában függõleges irányból (z irányból) úgy, hogy lejáró részek vagy formabetétek alkalmazása elkerülhetõ. A 26. ábra négy belsõ menet célszerû kiviteli alakját mutatja, amely beépíthetõ a zárófedélbe, ahogy azt a továbbiakban ismertetjük egy különálló részleten. A 27. ábra egyetlen 60 menetszegmenset ábrázol nagyítva. Ahogy az látható is, a menet egyedi 60 szegmensekbõl áll, amelyek egymással egy vonalban vannak 62 menetcsavar mentén a z központtengely körül r sugártávolságban. Az elsõ 61 szegmens a menet bekezdésénél úgy van kiképezve, hogy könnyen érintkezésbe léphet a palack nyakán lévõ menettel. A 4 menet 60 szegmensei lényegében csonka kúp alakúak/nyújtott ellipszoid 63 alaprésszel rendelkeznek és lényegében kúposan kialakított 64 felsõ résszel, amely csatlakoztatva van az alsó részhez egy lényegében toroid csatlakozó 65 felület révén. Ezzel a 60 szegmens függõleges keresztmetszete lényegében kör alakú lenne (amelyet 66 vonallal jelöltünk), amely lényegében hengeres külsõ 67 alakot eredményez. A 4 menet úgy van kialakítva, hogy a szigetelés megrongálódása a zárókupak nem megfelelõ felhelyezése során a palack nyakára nem túlságosan valószínû, összehasonlítva a szakmai gyakorlatból ismert menetekkel ellátott zárófedelekkel. Annak érdekében, hogy jó teherelosztást érjünk el elõnyös, ha a 4 menet 60 szegmensei két dimenzióban mûködnek együtt a
1
HU 005 715 T2
palack nyakán lévõ menetekkel. A lényegében csonka kúp alak hatása a 60 szegmens 63 alsó részén az, hogy a zárókupak felhelyezése a palack nyakának menetére úgy történik, hogy az érintkezés a 4 menet 60 szegmensei, valamint a palack nyakának menete között a 4 menet 60 szegmenseinek különleges alsó alakja kialakítása következtében elõször is egy különálló együttmûködési pontot képez (sematikusan jelöltük 67 vonallal). További elõny az, hogy a húzódás az alkalmazás során csökken. A zárókupak menetszegmensének sugárirányú keresztmetszetére tekintve látható, hogy a keresztmetszet tartalmaz egy lényegében ív alakú 66 alsó részt és egy lényegében egyenes 64 felsõ részt. Az átmenet a keresztmetszet egyik szegmensérõl egy másikra célszerûen lebegés révén történik, éles szélek alkalmazása nélkül. A menet szegmenseinek keresztmetszeti dilatációja lényegében maximális az egyes 60 szegmensek hosszának közepe körül, és a 68 végek irányában csökken.
5
10
15
20 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Zárófedél (1) palack (26) nyakán (25) lévõ nyílás szigetelésére, amely felsõ részt (2), külsõ szoknyarészt (3), valamint szigetelõeszközt (5) tartalmaz, továbbá tartalmaz egy sugárirányban deformálható külsõ szigetelõeszközt (20), amely alkalmas arra, hogy kapcsolatba lépjen az említett nyak (25) egyik külsõ, szabad, kerületmenti felületével (17), továbbá az említett külsõ szigetelõeszköz (20) sugárirányban bizonyos távolságra van az említett külsõ szoknyarésztõl (3), amely egy rést (24) képez, valamint kiáll az említett felsõ részbõl (2), és lényegében P keresztmetszete van, valamint tartalmaz egy gyûrû alakú alaprészt (22), továbbá a gyûrû alakú alaprész (22) alsó szabad végénél legalább egy gyûrû alakú szigetelõgyûrût (23), amely bizonyos távolságban (p) sugárirányban befelé kinyúlik az említett alaprész (22) belsõ felülete fölé. 2. Az 1. igénypont szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy a szigetelõeszköz (20) sugárirányban szabadon áll, amikor felhelyezzük a palack (26) nyakára (25). 3. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy a külsõ szigetelõeszköz (20) belsõ és külsõ szabad hossza egymással egyenlõ. 4. Az 1–2. igénypontok bármelyike szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy a külsõ szigetelõeszköz (20) külsõ szabad hossza rövidebb, mint belsõ szabad hossza. 5. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy az alaprész (22) lényegében merõlegesen van elrendezve a felsõ részhez (2) viszonyítva. 6. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy az említett alaprésznek (22) állandó vastagsága (t) van. 7. Az 1. vagy 2. igénypontok bármelyike szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy az említett alaprésznek változó vastagsága (t) van.
25
30
35
40
45
50
55
60 11
2
8. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy a külsõ szigetelés (20) tartalmaz két függõlegesen egymástól bizonyos távolságban lévõ gyûrû alakú szigetelõgyûrût. 9. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy a szigetelõeszköz (5) továbbá tartalmaz legalább egy gyûrû alakú felsõ szigetelést (21). 10. A 9. igénypont szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy a felsõ szigetelésnek (21) szimmetrikus V alakja vagy aszimmetrikus V alakja van úgy, hogy elsõ hengeres felülettel és második kúpos felülettel van kialakítva. 11. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy a szigetelõeszköz (5) továbbá tartalmaz egy furatszigetelést (33), amely sugárirányban bizonyos távolságra van elrendezve a külsõ szigeteléstõl (20). 12. A 11. igénypont szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy a furatszigetelés tartalmaz egy belsõ támasztó- és egy külsõ szigetelõlábat (34, 35). 13. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy a külsõ szigetelés (20) legalább részben eltérõ anyagból van kialakítva, mint a zárófedél (1) külsõ szoknyarésze (3). 14. A 13. igénypont szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy a második anyagfajta (38) az elsõ anyagfajtához (37) mechanikus csatlakoztatóelemmel (40) van kapcsolva. 15. A 14. igénypont szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy a mechanikus csatlakoztatóelem (40) egy alámetszés. 16. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy a zárófedél menettel (4) van ellátva, amely menetszegmensekbõl (60) van kialakítva, és ezek lényegében csonka kúp ellipszis alsó résszel (63) vannak kialakítva. 17. A 15. igénypont szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy a menetszegmensek (60) teteje (64) kúposan van kiképezve, amely az alsó részhez (63) lényegében toroid csatlakoztatófelülettel (65) van csatlakoztatva. 18. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti zárófedél (1), azzal jellemezve, hogy a zárófedél (1) tartalmaz egy érintetlenség-ellenõrzõ szalagot (8), amely alámetszett szegmensekbõl (10) van kialakítva, valamint alsó része (11) lényegében ellipszis alakú. 19. Eljárás az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti zárófedél (1) felhelyezésére palack (26) nyakára (25), ahol az eljárás során: a) elhelyezzük a zárófedelet a nyak (25) fölött úgy, hogy a zárófedél tengelye (z) és a palack tengelye (z) lényegében egy vonalban legyenek egymással; b) a zárófedelet (1) és a nyakat (25) egymáshoz képest a tengely (z) irányában mindaddig mozgatjuk, amíg a zárófedél (1) külsõ szigetelése (20) érintkezésbe kerül a nyak (25) felsõ tartományával, c) tovább mozgatjuk a zárófedelet (1) a palack nyakához (25) viszonyítva úgy, hogy a sugárirányú
1
HU 005 715 T2
nyúlvánnyal (19) ellátott, és a nyak (25) külsõ átmérõjénél (Da) kisebb belsõ átmérõjû (D) gyûrû alakú szigetelõgyûrût (23), valamint a külsõ szigetelés (20) alaprészét (22) sugárirányban kifeszítjük mindaddig, amíg a gyûrû alakú szigetelõgyûrû (23) nyúlványa (p) rácsúszik a nyak (25) külsõ kerületmenti felületére (17), és a nyúlvány (19) nekinyomódik a külsõ kerületmenti felületnek (17) az érintkezési tartomány zónájában. 20. A 19. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gyûrû alakú szigetelõgyûrû (23) nyúlványát (19) elsõsorban a gyûrû alakú szigetelõgyûrû (23) su-
2
gárirányú szétfeszítése és/vagy az alaprész (22) sugárirányú szétfeszítése révén nyomjuk a külsõ kerületmenti felülethez (17). 21. A 19–20. igénypontok bármelyike szerinti eljá5 rás, azzal jellemezve, hogy a zárófedelet (1) a nyakhoz (25) viszonyítva mozgatjuk mindaddig, amíg az érintkezési tartomány a nyak külsõ menete fölé kerül. 22. A 19–21. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a nyúlvány (19) érintkezési 10 tartománya a nyakon (25) lévõ zárófedél (1) véghelyzetében, a nyak (25) gyûrû alakú végszakaszától (32) 0,5 mm és 2 mm közötti távolságban van elrendezve.
12
HU 005 715 T2 Int. Cl.: B65D 41/04
13
HU 005 715 T2 Int. Cl.: B65D 41/04
14
HU 005 715 T2 Int. Cl.: B65D 41/04
15
HU 005 715 T2 Int. Cl.: B65D 41/04
16
HU 005 715 T2 Int. Cl.: B65D 41/04
17
HU 005 715 T2 Int. Cl.: B65D 41/04
18
HU 005 715 T2 Int. Cl.: B65D 41/04
19
HU 005 715 T2 Int. Cl.: B65D 41/04
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest