(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

!HU000004276T2! (19)

HU

(11) Lajstromszám:

E 004 276

(13)

T2

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal

EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA A61L 31/16

(21) Magyar ügyszám: E 03 749833 (22) A bejelentés napja: 2003. 04. 15. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20030749833 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1501566 A1 2003. 11. 20. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1501566 B1 2008. 08. 13.

(51) Int. Cl.:

(30) Elsõbbségi adatok: 20020378676 P 2002. 05. 09. 20021021055 2002. 05. 10.

(73) Jogosult: Hemoteq AG, 52146 Würselen (DE)

US DE

(72) Feltalálók: HORRES, Roland, 52223 Stolberg (DE); LINSSEN, Marita Katharina, 52066 Aachen (DE); HOFFMANN, Michael, 52249 Eschweiler (DE); FAUST, Volker, 52080 Aachen (DE); HOFFMANN, Erika, 52249 Eschweiler (DE); DI BIASE, Donato, 52080 Aachen (DE) (54)

(2006.01) A61K 31/727 (2006.01) A61L 33/08 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 03094991 PCT/DE 03/001254

(74) Képviselõ: Schläfer László, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest

Hemokompatibilis bevonattal ellátott gyógyászati termékek, ezek elõállítása és alkalmazása

(57) Kivonat

HU 004 276 T2

Gyógyászati termék, ahol a gyógyászati termék felületének legalább egy része közvetlenül vagy legalább egy köztes biostabil és/vagy biológiailag lebontható rétegen keresztül egy hemokompatibilis réteggel van bevonva, amely (I) általános képletû vegyületet,

a képletben n értéke 4 és 1050 közötti egész szám, Y jelentése –CHO, –COCH3, –COC2H5, –COC3H7, –COC4H9, –COC5H11, –COCH(CH3)2, –COCH2CH(CH3)2, –COCH(CH3)C2H5, –COC(CH3)3, –CH2COO–, –C2H4COO–, –C3H6COO–, –C4H8COO– képletû csoport. A találmány kiterjed ezek elõállítására és ezek alkalmazására.

A leírás terjedelme 20 oldal (ezen belül 4 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

1

HU 004 276 T2

A találmány tárgya N¹acil-glükózamin cukoregységeket tartalmazó poliszacharidok alkalmazása gyógyászati termékeken hemokompatibilis felületek elõállítására, eljárás felületek hemokompatibilis bevonására ilyen poliszacharidokkal, valamint hemokompatibilis felülettel rendelkezõ gyógyászati termékek. Az emberi testben a vér csak sérülés esetén kerül kontaktusba a természetes véredények belsõ falától eltérõ felületekkel. Ezért a véralvadási rendszer mindig azután aktiválódik, amikor a vér idegen felülettel érintkezik, a vérzés megállítása és egy életveszélyes vérveszteség megakadályozása érdekében. Mivel egy implantátum szintén idegen felületet jelent, ezért valamennyi olyan beteget, akik a vérrel tartósan érintkezõ implantátumot kaptak, a vérrel történõ érintkezés idõtartamára gyógyszerrel, úgynevezett antikoagulánssal kezelnek, amely elnyomja a véralvadást, ami azonban részben jelentõs mellékhatásokkal jár. Az ismertetett trombózisveszély rizikófaktorként jelentkezik értámaszok, úgynevezett sztentek vérerekben történõ alkalmazása során is. A sztent feladata az erek falának kinyújtása érszûkület és ¹elzáródás, például speciálisan a szív koszorúerek arterioszklerotikus elváltozása miatti érszûkület és ¹elzáródás esetén. A sztent rögzíti a mész fragmenseket az erekben és javítja a vér áramlási tulajdonságait, mivel kisimítja az erek belsõ felületét. Emellett a sztent ellenáll az alátámasztott érszakasz rugalmas visszaállító erejének. Az alkalmazott anyag általában gyógyászati nemesacél. A sztent trombózis az esetek kevesebb mint 1%¹ában még a szívkatéter laboratóriumban jelentkezik korai trombózis formájában, vagy 2–5%-ában a kórházi tartózkodás alatt fellép. A beavatkozás hatására az artériás elzáródás miatt az esetek mintegy 5%¹ánál érsérülések lépnek fel, és fennáll annak a lehetõsége is, hogy az erek kitüremkedése miatt pszeudoaneurizma lép fel. A heparin antikoagulánsként történõ folyamatos adagolása tovább fokozza a vérzés veszélyét. Egy további gyakran fellépõ komplikáció a resztenózis, az erek újbóli elzáródása. A sztent általában csökkenti az újbóli elzáródás veszélyét, de jelenleg még nincs abban a helyzetben, hogy teljesen megakadályozza a resztenózist. A sztent beültetése után az újbóli beszûkülés aránya (resztenózis) elérheti a 30%¹ot, ami a betegek újbóli klinikai kezelésének fõ oka. A resztenózis pontos fogalmi leírása a szakirodalomban nem található meg. A resztenózis leggyakrabban alkalmazott morfológiai meghatározása az, amely a sikeres PTA (perkután transzlumináris angioplasztia) után a resztenózist úgy definiálja, mint az erek átmérõjének a normális érték kevesebb mint 50%-ára történõ csökkenése. Itt egy empirikusan meghatározott értékrõl van szó, melynek a klinikai kezeléshez szükséges hemodinamikai jelentése és összefüggése nélkülözi a szilárd tudományos alapot. A gyakorlatban egy beteg klinikai állapotának romlását gyakran a korábban kezelt érszakasz resztenózisa jeleként értékelik. A sztent beültetése során okozott érsérülések gyulladásos reakciókat váltanak ki, amelyek a gyógyulási folyamat elsõ hét napjában döntõ szerepet játszanak.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 2

2

Az itt lejátszódó folyamatok egyebek mellett a növekedési faktorok kizárásával vannak összekötve, ami bevezeti a simaizomsejtek fokozott proliferációját, és ezáltal rövid idõn belül resztenózishoz, az erek újbóli elzáródásához vezethet a szabályozatlan növekedés miatt. Még néhány hét után is, amikor a sztent beilleszkedik az ér szövetébe, és a simaizomsejtek teljesen körülveszik, nagyon kiterjedtek lehetnek a hegesedések (neointimahiperplazia), ami ahhoz vezethet, hogy nem csak a sztent felületét fedi be, hanem elzárja a sztent teljes belsõ terét. Hiába kísérelték meg a resztenózis problémáját a sztentnek heparinnal történõ bevonásával megoldani [J. Whörle és munkatársai: European Heart Journal, 22, 1808–1816 (2001)]. A heparin antikoagulánsként azonban csak az elsõ okért felel, és emellett csak teljes hatásának feloldásával helyettesíthetõ. Az elsõ probléma idõközben gyógyszeresen antikoagulánsok adagolásával szinte teljesen megoldást nyert. A további problémákat jelenleg úgy próbálják megoldani, hogy a simaizomsejtek növekedését lokálisan a sztenten gátolják. Ezt például radioaktív sztentekkel vagy gyógyszerhatóanyagokat tartalmazó sztentekkel próbálják elérni. Szükség van ezért nem trombogén, hemokompatibilis szerkezeti anyagokra, amelyek nem minõsülnek idegen felületnek, és a vérrel érintkezve nem váltják ki a véralvadási rendszert, és nem vezetnek a vér koagulálódásához, miáltal megszûnik a resztenózist elõsegítõ folyamatok egyik fontos faktora. A hatóanyag adagolásával biztosítható a gyulladásos reakciók elnyomása vagy a sebgyógyulást kísérõ sejtosztódás szabályozása. Egy hemokompatibilis szerkezeti anyagot, valamint ennek elõállítására alkalmas eljárást ismertet a PCT/EP98/07668 számú nemzetközi szabadalmi bejelentés (közrebocsátás száma: WO 99/27976A), ahol N¹deszulfatált heparint és egy bázis polimert tartalmazó nem trombogén polimert írnak le, amelyen ez a heparin kovalens kötéssel van megkötve. Bázis polimerként elõnyösen poli(vinil-klorid)¹ot vagy szilikont alkalmaznak. Artériás trombózis megakadályozására alkalmas másik szerkezeti anyagot ismertet a WO 99/26983A számú irat. Ebben heparinszerû vegyületeket, így heparint vagy heparinszerû glikózaminoglikánokat ismertetnek önmagukban vagy proteoglikánként vagy egy globuláris mag molekulához kötve. Az antitrombotikus tulajdonságok negatív töltésû heparin vagy heparinszerû glikózaminoglikánok nagy kapcsolódási sûrûségébõl adódnak, amelyek közvetlenül vagy szpészeren vagy linkeren keresztül a globuláris mag molekulákhoz kötõdnek. Ezen területen jelentõs erõket fordítanak olyan sztent kidolgozására, amely a resztenózist ily módon csökkenti vagy akár teljesen meg is szünteti. Ennek során a megvalósítás különbözõ lehetõségeit számtalan tanulmányban vizsgálták. A leggyakoribb megoldási forma olyan sztentbõl áll, amely egy megfelelõ mátrixszal, egy általában biostabil polimerrel van bevonva. A mátrix egy antiproliferatív vagy gyulladásgátló hatóanyagot tartalmaz, amely idõben szabályozott módon

1

HU 004 276 T2

szabadul fel, és elnyomja a gyulladási reakciókat és a túlzott sejtosztódást. Így az US–A–5,891,108 például egy üreges kialakítású sztentet ismertet, amely belterében gyógyszerhatóanyagokat tartalmaz, amelyek a sztentben kialakított nagyszámú nyíláson keresztül szabadulnak fel. Az EP–A–1 127 582 ezzel szemben olyan sztentet ismertet, amely a felületen 0,1–1 mm mélységû és 7–15 mm hosszúságú mélyedéseket tartalmaz, amelyek alkalmasak a hatóanyag felvételére. Ezek a hatóanyagtartályok az üreges sztent nyílásaival összehasonlítva a bennük lévõ gyógyszerhatóanyagot nagy koncentrációban és viszonylag hosszú idõn keresztül adják le, ami ahhoz vezet, hogy a simaizomsejtek már nem vagy csak nagyon hosszú idõ után képesek a sztent benövésére. Ezért a sztent sokkal hosszabb idõn keresztül van kitéve a vérnek, ami ismét az erek trombózisos elzáródásához vezet [Liistro F., Colombo A.: „Late acute thrombosis after Paclitaxel eluting stent implantation” Heart, 86, 262–4 (2001)]. Az ilyen probléma megoldásának egyik kísérlete a biokompatibilis anyag foszforil-kolinos bevonása (WO 0101957), ahol a foszforil-kolin, az eritrociták sejtmembrán komponense, a sztentre felvitt biológiailag nem lebontható polimer réteg egyik komponenseként egy nem trombogén felületet képez. Ennek során a hatóanyag móltömegétõl függõen ebben a polimertartalmú foszforil-kolin-rétegben abszorbeálódik vagy a felületen adszorbeálódik. A jelen találmány feladata hemokompatibilis bevonattal ellátott gyógyászati termékek, valamint hemokompatibilis bevonat kialakítására alkalmas eljárás kidolgozása. A jelen találmány feladata különösen olyan sztent kidolgozása, amely lehetõvé teszi a sztent folyamatos szabályozott beágyazódását – egyrészt a celluláris reakcióknak a beültetés utáni elsõ napokban és hetekben bekövetkezõ elnyomására kiválasztott hatóanyagok és hatóanyag kombinációk segítségével, és másrészt egy atrombogén, illetve inert, illetve biokompatibilis felület készenlétbe helyezésével, ami biztosítja, hogy a hatóanyag befolyásának lecsengésével az adott idegen felületen nem következnek be olyan reakciók, amelyek hosszú idõ után szintén komplikációkhoz vezethetnének. Jelentõs fáradságot fordítanak arra, hogy egy véredény vérrel érintkezõ oldalán jelentkezõ természetes atrombogén viszonyokat a lehetõ legtökéletesebben szimulálják. Az EP–B–0 333 730 eljárást ismertet hemokompatibilis szubsztrátum elõállítására nem trombogén belhámsejt-felületi poliszacharid (HS I) bedolgozásával, adhéziójával és/vagy módosításával és rögzítésével. Ennek a specifikus belhámsejt-felületi proteoheparánszulfát HS I immobilizálása biológiai vagy mesterséges felületeken azt eredményezi, hogy az így bevont felület a vérrel kompatibilis, és alkalmas a vérrel történõ tartós érintkezésre. Hátránya azonban, hogy az eljárás szerint a HS I kinyeréséhez belhámsejteket kell tenyészteni, ezért az eljárás gazdasági értékesíthetõsége nagyon korlátozott, mivel a belhámsejtek te-

5

10

15

20

25

2

nyésztése idõigényes, és nagy mennyiségû tenyésztett belhámsejt csak nagyon nagy költségráfordítással állítható elõ. A jelen találmány a feladatot olyan gyógyászati termékek kidolgozásával oldja meg, ahol a felület meghatározott poliszacharidok és paclitaxel alkalmazásával van bevonva. A paclitaxel helyett vagy azzal együtt alkalmazhatók meghatározott más gyulladásgátló hatóanyagok, illetve hatóanyag kombinációk, melyekre példaként említhetõ a szimvasztatin, tialin (2¹metiltiazolidin-2,4-dikarbonsav), tialin-nátrium (a tialin nátriumsója), makrociklusos szuboxid (MCS) és ennek származékai, trifosztin, D24851, timozin a-1, interleukin–1b-inhibitorok, aktivált C protein (aPC), MSH, fumársav és fumársav-észterek, PETN (pentaeritrit-tetranitrát), PI88, dermicidin, bakkatin és ennek származékai, docetaxel és a paclitaxel további származékai, takrolimusz, pimekrolimusz, trapidil, a¹ és b¹ösztradiol, szirolimusz, kolhicin és melanocita stimuláló hormon (a-MSH). Az ilyen hemokompatibilis felületek elõállítására alkalmas eljárást a 20–31. igénypontok ismertetik. Az elõnyös megvalósítási módok megtalálhatók az igénypontokban, a példákban és az ábrákon. A jelen találmány tárgya gyógyászati termék, melynek felülete legalább részben egy hemokompatibilis bevonattal van ellátva, ahol a hemokompatibilis bevonat legalább egy (I) képletû vegyületet tartalmaz

30

35

40

45

50

55

60 3

a képletben n értéke 4 és 1050 közötti egész szám, és Y jelentése –CHO, –COCH3, –COC2H5, –COC3H7, –COC4H9, –COC5H11, –COCH(CH3)2, –COCH2CH(CH3)2, –COCH(CH3)C2H5, –COC(CH3)3, –CH2COO–, –C2H4COO–, –C3H6COO–, –C4H8COO–. Alkalmazhatók továbbá az (I) képletû vegyületek tetszõleges sói. A hemokompatibilis felület felvihetõ közvetlenül egy, elõnyösen nem hemokompatibilis gyógyászati termék felületére vagy más biostabil és/vagy biológiailag lebontható rétegre. Emellett a hemokompatibilis rétegen adott esetben még további biostabil és/vagy biológiailag lebontható és/vagy hemokompatibilis rétegek találhatók. Emellett a hemokompatibilis felületen, a felületben és/vagy a felület alatt paclitaxel hatóanyag található. A hatóanyag (paclitaxel) saját hatóanyagréteget képezhet a hemokompatibilis rétegen vagy réteg alatt, és/vagy bevihetõ a biostabil, biológiailag lebontható és/vagy hemokompatibilis rétegek legalább egyikébe. Elõnyösen olyan (I) általános képletû vegyületet alkalmazunk, ahol Y jelentése –CHO, –COCH3, –COC2H5 vagy –COCH3H7 csoportok közül megválasztott. Különösen elõnyösek a –CHO, –COCH3, –COC2H5 csoportok, elsõsorban a –COCH3 csoport.

1

HU 004 276 T2

Az (I) általános képletû vegyületek már csak kis mennyiségû szabad aminocsoportot tartalmaznak. Mivel a ninhidrin teszttel szabad aminocsoportok már nem mutathatók ki, az ilyen teszt érzékenysége alapján következtethetõ, hogy az összes –NH–Y csoport kevesebb mint 2%, elõnyösen kevesebb mint 1%, különösen elõnyösen kevesebb mint 0,5% része fordul elõ szabad aminocsoport formájában, vagyis az –NH–Y csoportok ilyen kis százalékos részénél Y jelentése hidrogénatom. Mivel az (I) általános képletû poliszacharidok karboxilátcsoportokat és aminocsoportokat tartalmaznak, az (I) általános képlet kiterjed a megfelelõ poliszacharidok alkálifém¹, valamint alkáliföldfémsóira is. Így megnevezhetõk az alkálifémsók, így nátriumsó, káliumsó, lítiumsó, vagy alkáliföldfémsók, például magnéziumsó vagy kalciumsó. Emellett ammóniával, primer, szekunder, tercier és kvaterner aminokkal, piridinnel és piridinszármazékokkal ammóniumsók, elõnyösen alkilammóniumsók és piridiniumsók képezhetõk. A poliszacharidokkal sót képezõ bázisokra példaként említhetõk a szervetlen és szerves bázisok, így NaOH, KOH, LiOH, CaCO3, Fe(OH)3, NH4OH, tetraalkil-ammóniumhidroxid és hasonló vegyületek. Az (I) képletû poliszacharidok moltömege 2 kD és 15 kD közötti, elõnyösen 4 kD és 13 kD közötti, különösen elõnyösen 6 kD és 12 kD közötti, elsõsorban 8 kD és 11 kD közötti. Az n változó 4 és 1050 közötti egész szám. Az n értéke elõnyösen 9–400 közötti, különösen elõnyösen 14–260 közötti, elsõsorban 19–210 közötti egész szám. Az (I) általános képlet egy diszacharidot ábrázol, amely a találmány szerinti poliszacharid alapegységének tekinthetõ, és az alapegység n¹szeres egymáshoz kapcsolódásával a poliszacharidot eredményezi. Ezt a két cukor molekulából felépített alapegységet nem kell oly módon kiterjeszteni, hogy az (I) általános képlet alatt csak páros számú cukormolekulákból álló poliszacharidok értendõk. Természetesen az (I) általános képlet kiterjed páratlan számú cukoregységeket tartalmazó poliszacharidokra is. A poliszacharidok terminális csoportjai hidroxilcsoportok. Különösen elõnyösek az olyan gyógyászati termékek, amelyek közvetlenül a gyógyászati termék felületén egy hemokompatibilis réteggel rendelkeznek az (I) képletû vegyületbõl, és ezen felül egy paclitaxelbõl álló réteget tartalmaznak. A paclitaxel réteg ennek során részben a hemokompatibilis rétegbe diffundálhat vagy ezt a réteget a hemokompatibilis réteg teljesen felveheti. Elõnyös továbbá, ha a hemokompatibilis réteg alatt legalább egy biostabil réteg található. Emellett a hemokompatibilis réteg legalább egy további, felette elhelyezkedõ biostabil és/vagy biológiailag lebontható réteggel teljesen és/vagy részlegesen bevonható. Elõnyös egy külsõ biológiailag lebontható vagy hemokompatibilis réteg. Egy további elõnyös megvalósítási formánál a hemokompatibilis réteg alatt vagy a biostabil és a hemokompatibilis réteg között egy paclitaxel réteg található, ahol a paclitaxel lassan felszabadul a hemokompatibi-

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 4

2

lis rétegen keresztül. A paclitaxel kovalens és/vagy adhéziós kötéssel van megkötve a hemokompatibilis rétegben és/vagy biostabil és/vagy biológiailag lebontható rétegben és/vagy ezen rétegeken, ahol elõnyös az adhéziós kötés. A biológiailag lebontható réteg(ek)hez biológiailag lebontható anyag(ok)ként alkalmazhatók közé tartoznak a polivalerolaktonok, poli-e-dekalaktonok, polilaktonsav, poliglikolsav, polilaktidek, poliglikolidok, polilaktidok és poliglikolidok kopolimerjei, poli-e-kaprolakton, polihidroxi-vajsav, polihidroxi-butirátok, polihidroxi-valerátok, polihidroxi-butirát-ko-valerátok, poli(1,4-dioxán-2,3-dion)¹ok, poli(1,3-dioxán-2¹on)¹ok, poli-p-dioxanonok, polianhidridek, így polimaleinsavanhidridek, polihidroxi-metakrilátok, fibrin, policianoakrilátok, polikaprolakton-dimetilakrilátok, poli-b-maleinsav, polikaprolakton-butil-akrilátok, multiblokk-polimerek, így oligokaprolakton-diolok és oligodioxanon-diolok, poliéter-észter multiblokk-polimerek, így PEG és polibutilén-tereftalát, polipivotolaktonok, poliglikolsav-trimetilkarbonátok, polikaprolakton-glikolidok, poli-g-etil-glutamát, poli(DTH-imino-karbonát), poli(DTE-ko-DT-karbonát), poli(biszfenol-A-imino-karbonát), poliortoészterek, poliglikolsav-trimetil-karbonátok, politrimetil-karbonátok, poliimino-karbonátok, poli(N¹vinil)-pirrolidon, polivinil-alkoholok, poliészter-amidok, glikolozott poliészterek, polifoszfo-észterek, polifoszfazénok, poli[p¹(karboxi-fenoxi)-propán], polihidroxi-pentánsav, polianhidridek, polietilén-oxid-propilén-oxid, lágy poliuretánok, vázukban aminosavmaradékokat tartalmazó poliuretánok, poliéter-észterek, így polietilén-oxid, polialkénoxalátok, poliortoészterek, valamint ezek kopolimerjei, lipidek, karragének, fibrinogén, keményítõ, kollagén, proteinalapú polimerek, poliaminosavak, szintetikus poliaminosavak, zein, módosított zein, polihidroxi-alkanoátok, pektinsav, aktinsav, módosított és nem módosított fibrin és kazein, karboxi-metil-szulfát, albumin, továbbá hialuronsav, kitozán és származékai, heparán-szulfát és származékai, heparin, kondroitin-szulfát, dextrán, b¹ciklodextrinek, kopolimerek PEG-gel és polipropilénglikollal, gumiarábikum, guar, zselatin, kollagén, kollagén-N-hidroxi-szukcinimid, lipidek, foszfolipidek és ezen anyagok módosításai és kopolimerjei és/vagy ezek keveréke közül megválasztott anyagok. A biostabil rétegekhez biostabil anyagként alkalmazható anyagok közé tartoznak a poliakrilsav és poliakrilátok, így polimetil-metakrilát, polibutil-metakrilát, poliakrilamid, poliakrilonitrilek, poliamidok, poliéter-amidok, polietilén-amin, poliimidek, polikarbonátok, polikarbouretánok, polivinil-ketonok, polivinil-halogenidek, polivinilidén-halogenidek, polivinil-éter, poliizobutilén, polivinil aromások, polivinil-észterek, poli(vinil-pirrolidon)¹ok, polioxi-metilének, politetrametilén-oxid, polietilén, polipropilén, politetrafluor-etilén, poliuretánok, poliéter-uretánok, szilikon-poliéter-uretánok, szilikon-poliuretánok, szilikon-polikarbonát-uretánok, poliolefinelasztomerek, poliizobutilének, EPDM gumik, fluoroszilikonok, karboxi-metil-kitozán, poliariléter-éter-ketonok, poliéter-éter-ketonok, polietilén-tereftalát, polivalerátok, karboxi-metil-cellulóz, cellulóz, rayon, rayon-tri-

1

HU 004 276 T2

2

acetátok, cellulóz-nitrátok, cellulóz-acetátok, hidroxietil-cellulóz, cellulóz-butirátok, cellulóz-acetát-butirátok, etil-vinil-acetát kopolimerek, poliszulfonok, epoxigyanták, ABS gyanták, EPDM gumik, szilikonok, így polisziloxánok, polidimetil-sziloxánok, polivinil-halogének és kopolimerek, cellulóz-éterek, cellulóz-triacetátok, kitozán és ezek kopolimerjei és/vagy keverékei közül megválasztott anyagok. Az itt ismertetett hemokompatibilis felülettel tetszõleges gyógyászati termékek elláthatók, elsõsorban azok, amelyek rövidebb vagy hosszabb ideig vérrel vagy vértermékekkel érintkeznek. Ilyen gyógyászati termékek például protézis, szerv, véredény, aorta, szívbillentyû, csõ/vezeték, szervpótlék, implantátum, rost, üreges rost, sztent, kanül, fecskendõ, membrán, tartósított eszköz, vértároló eszköz, titrálólemez, szívritmus-szabályozó, adszorbeálóközeg, kromatografálóközeg, kromatografálóoszlop, dializátor, csatlakozóeszköz, szenzor, szelep, centrifugakamra, hõcserélõ, endoszkóp, szûrõ, szivattyúkamra. A jelen találmány elsõsorban sztentekre vonatkozik. Az (I) képletû poliszacharidok elõállíthatók heparinból és/vagy heparán-szulfátból. Ezek a kiindulási anyagok szerkezetileg nagyon hasonló vegyületek. A hepa-

rán-szulfátok mindig emlõsállatok sejtfelületén fordulnak elõ. Sejttípusról sejttípusra jelentõsen eltérnek a móltömegben, az acetilezés mértékében és a szulfatálás mértékében. A máj heparán-szulfátnál például az 5 acetilezés mértéke mintegy 50%, míg a belhámsejtek glikokalixából származó heparán-szulfátnál az acetilezés mértéke akár 90% vagy ennél nagyobb. A heparinnál az acetilezés mértéke nagyon kicsi, legfeljebb 5%. A szulfatálás mértéke máj heparán-szulfátnál és hepa10 rinnál mintegy 2 diszacharidegységenként, belhámsejt heparán-szulfátnál közel 0, és más sejttípusokból származó heparán-szulfátoknál 0 és 2 közötti diszachariegységenként. Az (I) általános képletû vegyületeknél a szulfátcso15 portok mennyisége jellemzõen kevesebb mint 0,05 egy diszacharidegységre vonatkoztatva. Emellett, a szabad aminocsoportok mennyisége ezekben a vegyületekben kevesebb mint 1% az összes –NH–Y– csoportra vonatkoztatva. 20 A következõ képlet egy heparin vagy heparán-szulfát tetraszacharidegységét mutatja a szulfátcsoportok statisztikus eloszlásával és diszacharidegységenként 2 értékû szulfatálási mértékkel, ahogy ez a heparinra jellemzõ:

Minden heparán-szulfátnál a heparinnál közös a bioszintézis lefutása. Ennek során elõször a xilóztartalmú kötõdési szakasszal rendelkezõ mag protein épül fel. Ez xilózból és két ehhez kapcsolódó galaktóz maradékból áll. A két galaktózmaradék közül az utolsóhoz ezután váltakozva egy glükuronsav és egy galaktózamin kötõdik a megfelelõ lánchosszúság eléréséig. Végül egy többlépéses enzimatikus módosítás következik be az öszszes heparán-szulfát és a heparin közös elõzetes poliszacharidján, amit szulfotranszferázok és epimerázok végeznek, és ezek az eltérõen teljes átalakításokkal generálják az eltérõ heparán-szulfátok széles spektrumát, beleértve a heparint. A heparin alternáló D¹glükózaminból és D¹glükuronsavból, illetve L¹iduronsavból épül fel, ahol az L¹iduronsav mennyisége legfeljebb 75%. A D¹glükózamin és D¹glükuronsav b-1,4-glikozidkötéssel, illetve az L¹iduronsav a-1,4-glikozidkötéssel diszachariddá kapcsolódik össze, ami a heparinalegységeket képezi. Ezek az alegységek szintén b-1,4-glikozidkötésekkel kapcsolódnak egymáshoz, és heparinhoz vezetnek. A szulfonilcsoportok állása változhat. Egy tetraszacharidegység átlagosan 4¹5 kénsavmaradékot tartalmaz. A heparán-szulfát, amit heparitin-szulfátnak is neveznek, a

máj heparán-szulfát kivételével kevesebb N¹ és O¹kötött szulfonilcsoportot tartalmaz, mint a heparin, ezért azonban több N¹acetil-csoportot. Az L¹iduronsav mennyisége a heparinhoz viszonyítva szintén kevesebb. Mint az 1. ábrából látható, az (I) általános képletû vegyületek (lásd például az 1b. ábrát) szerkezetileg hasonlítanak a természetes belhámsejt heparán-szulfáthoz, kiküszöbölik azonban a belhámsejt heparán-szulfát alkalmazásával járó, a bevezetõben említett hátrányokat. Az antitrombotikus hatékonyságért egy meghatározott pentaszacharidegység tehetõ felelõssé, amely a kereskedelmileg forgalmazott heparin preparátumoknál közel minden harmadik molekulában megtalálható. Speciális elválasztási eljárásokkal eltérõ antitrombotikus aktivitással rendelkezõ heparinpreparátumok állíthatók elõ. A nagy hatékonyságú, például antitrombin-III affinitáskromatográfiával elõállított preparátumoknál („High-affinity” heparin) ez az aktív szekvencia minden heparinmolekulában megtalálható, míg a „No-affinity” preparátumokban jellemzõ pentaszacharidszekvencia és ezzel aktív véralvadás gátlás nem mutatható ki. Az ilyen pentaszachariddal kialakított kölcsönhatás miatt

40

45

50

55

60 5

1

HU 004 276 T2

az antitrombin III aktivitása, amely a véralvadás kulcsfaktoraként szolgáló trombin inhibitora, lényegesen potenciálható (a kötõdési affinitás növekedésének faktora elérheti a 2·103 értéket) [Stiekema J. C. J.: Clin Nephrology 26, Suppl. No. 1., 3–8 (1986)]. A heparin aminocsoportjai nagyobbrészt N¹szulfatált vagy N¹acetilezett formában fordulnak elõ. A legfontosabb O¹szulfatálási pozíciók a C2 az iduronsavban, valamint a C6 és a C3 a glükózaminban. A pentaszacharidnak a plazmatikus véralvadásra gyakorolt hatásáért fõként a C6 szulfátcsoportot teszik felelõssé, kisebb mértékben más funkciós csoportokat is. A gyógyászati implantátumok heparinnal vagy heparán-szulfáttal bevont felülete a bevonás hatására csak korlátozottan hemokompatibilis. A mesterséges felületre felvitt heparin vagy heparán-szulfát részben drasztikus mértékben elveszíti antitrombotikus hatását, ami az említett pentaszacharid egységek és az antitrombin III közötti, szterikus gátlások miatt korlátozott kölcsönhatással hozható összefüggésbe. Minden esetben az ilyen polianionos anyagok immobilizálása alapján erõs plazmaprotein-adszorpció figyelhetõ meg a heparinozott felületen, ami egyrészt megszünteti a heparin, illetve heparán-szulfát véralvadást elnyomó hatását, és másrészt megtapadt, és ezáltal tercier szerkezetében megváltoztatott plazma proteinek (például albumin, fibrinogén, trombin) és ezeken megtapadó trombociták által specifikus véralvadási folyamatokat indít meg. Így egyrészt összefüggés van a pentaszacharidegységeknek antitrombin III-mal kialakított, az immobilizálás miatt korlátozott kölcsönhatása között, másrészt a gyógyászati implantátum heparin¹, illetve heparánszulfát-rétegén plazmaproteinek lerakódása következik be, ami a bevonat antitrombotikus tulajdonságainak elvesztéséhez vezet, és akár ellentétes irányba is átfordulhat, mivel a néhány másodperc alatt bekövetkezõ plazmaprotein-adszorpció az antikoaguláló felület elvesztéséhez vezet, és a megtapadó plazmaproteinek megváltoztatják tercier szerkezetüket, miáltal a felület antitrombogén jellege az ellenkezõre fordul, és egy trombogén felület alakul ki. Meglepõ módon megállapítható, hogy az általános képletû vegyületek a hepa-

5

10

15

20

25

30

35

40

2

rinhoz, illetve heparán-szulfáthoz képest mutatott szerkezeti eltérések ellenére továbbra is megtartják a heparin hemokompatibilis tulajdonságait, és emellett a vegyületek immobilizálásánál plazmaproteinek említésre érdemes lerakódása nem figyelhetõ meg, ami a véralvadási kaszkád aktiválásában egy iniciáló lépést jelentene. A találmány szerinti vegyületek hemokompatibilis tulajdonságai ezeknek mesterséges felületen történõ immobilizálása után is megmaradnak. Feltételezhetõ továbbá, hogy a heparin, illetve a heparán-szulfátok szulfátcsoportjai szükségesek az antitrombin III-mal kialakított kölcsönhatáshoz, és ezáltal a heparinnak, illetve heparán-szulfátnak antikoaguláns hatást kölcsönöznek. Mivel a vegyületek szulfátcsoportjait egy messzemenõen teljes deszulfatálással diszacharid egységenként 0,2 szulfátcsoport alatti csekély értékig eltávolítjuk, a találmány szerinti vegyületek önmagukban nem aktív véralvadás elnyomók, vagyis antikoagulánsok. A találmány szerinti vegyületek heparinból vagy heparán-szulfátokból elõállíthatók, melynek során elõször a poliszacharidot lényegében teljesen deszulfatáljuk és ezután lényegében teljesen N¹acilezzük. A „lényegében teljesen deszulfatáljuk” kifejezés nagyobb, mint 90%, elõnyösen nagyobb, mint 95% és különösen elõnyösen nagyobb, mint 98% deszulfatálási mértéket jelent. A deszulfatálási mérték az úgynevezett ninhidrin teszttel határozható meg, amely szabad aminocsoportokat mutat ki. A deszulfatálást olyan mértékben végezzük, hogy DMMB (dimetil-metilén-kék) alkalmazásával színreakció már nem érhetõ el. Ez a színes teszt szulfatált poliszacharidok kimutatására alkalmas, a kimutatási határ azonban a szakirodalomban nem ismert. A deszulfatálás megvalósítható például a piridiniumsó oldószerelegyben végzett melegítésével. Különösen elõnyösnek bizonyult DMSO, 1,4-dioxán és metanol elegye. A heparán-szulfátot, valamint a heparint teljes hidrolízissel deszulfatáljuk és ezután reacilezzük. Ezután a szulfátcsoportok diszacharidegységenkénti számát (S/D) 13C–NMR segítségével meghatározzuk. A következõ 1. táblázat ezeket az eredményeket heparin és deszulfatált, reacetilezett heparin (Ac-heparin) példáján adja vissza.

1. táblázat Funkciós csoportok diszacharidegységenkénti eloszlása heparin és AC¹heparin példáján 13C–NMR méréssel meghatározva 2-S

6-S

3-S

NS

N-Ac

NH2

S/D

Heparin

0,63

0,88

0,05

0,90

0,08

0,02

2,47

Ac-heparin

0,03

0

0

0

1,00

–

0,03

2¹S, 3¹S, 6¹S: szulfátcsoportok a 2¹, 3¹, illetve 6¹pozícióban NS: szulfátcsportok az aminocsoportokon N¹Ac: acetilcsoportok az aminocsoportokon NH2:szabad aminocsoportok S/D: szulfátcsoportok diszacharidegységenként

A reprodukálható módon kapott szulfáttartalom mintegy 0,03 szulfátcsoport/diszacharidegység (S/D) 60 6

Ac¹heparinnál, összehasonlítva a mintegy 2,5 szulfátcsoport/diszacharidegység értékkel heparinnál.

1

HU 004 276 T2

Mint fent írtuk, a heparin, illetve heparán-szulfátok szulfáttartalma közötti eltérés lényegesen befolyásolja az antitrombin III-mal szemben mutatott aktivitást és az ilyen vegyületek antikoaguláns hatását. A vegyületeknél a szulfátcsoportok diszacharidegységre vonatkoztatott mennyisége kevesebb mint 0,2 elõnyösen kevesebb mint 0,07, különösen elõnyösen kevesebb mint 0,05 és elsõsorban kevesebb mint 0,03 szulfátcsoport diszacharidegységenként. A heparin szulfátcsoportjainak eltávolításával, amelyek felelõssé tehetõk az aktív véralvadást elnyomó hatásmechanizmusért, felületek nemesítésére alkalmas, hemokompatibilis, véralvadás szempontjából inert oligo¹, illetve poliszacharidot kapunk, amely egyrészt már nem tölt be aktív szerepet a véralvadási folyamatban, és másrészt a véralvadási rendszer által nem minõsül idegen felületnek. Ez a bevonat sikeresen imitálja a hemokompatibilitás és passzivitás természet által adott legnagyobb standardjét a vér alvadás szempontjából aktív komponenseivel szemben. A 3. és 4. példák igazolják, hogy a találmány szerinti vegyületekkel bevont, elsõsorban kovalens módon bevont felületek egy passziváló, atrombogén, hemokompatibilis bevonatot eredményeznek. Ezt különösen az Ac¹heparin példája igazolja. A lényegében teljes N¹acilezés nagyobb, mint 94%, elõnyösen nagyobb, mint 97% és különösen elõnyösen nagyobb, mint 98% N¹acilezési mértékre vonatkozik. Az acilezés oly módon teljes, hogy a szabad aminocsoportokra vonatkozó ninhidrin-kimutatással színreakció már nem érhetõ el. Acilezõszerként elõnyösen alkalmazhatók karbonsav-kloridok, ¹bromidok vagy ¹anhidridek. A találmány szerinti vegyületek elõállítására alkalmas például az ecetsavanhidrid, propionsavanhidrid, vajsavanhidrid, ecetsav-klorid, propionsav-klorid vagy vajsav-klorid. Acilezõszerként különösen elõnyösek a karbonsavanhidridek. Oldószerként elsõsorban karbonsavanhidridekhez alkalmazható ionmentesített víz, elõnyösen egy társoldószerrel együtt, melynek mennyisége 10–30 térfogat%. Társoldószerként alkalmas a metanol, etanol, DMSO, DMF, aceton, dioxán, THF, ecetsav-etil-észter és más poláris oldószerek. Karbonsav-halogenidek alkalmazásánál elõnyösen poláris vízmentes oldószert alkalmazunk, ilyen a DMSO vagy DMF. Oldószerként ionmentesített vizet alkalmazunk elõnyösen egy társoldószerrel együtt, melynek mennyisége 10–30 térfogat%. Társoldószerként alkalmas a metanol, etanol, DMSO, DMF, aceton, dioxán, THF, ecetsav-etil-észter és más poláris oldószerek. A találmány szerinti általános képletû vegyületek a cukor molekulák felén egy karboxilcsoportot, és másik felén egy N¹acil-csoportot tartalmaznak. A jelen találmány leírja az általános képletû vegyületek, valamint ezen vegyületek sói alkalmazását természetes és/vagy mesterséges felületek bevonására, elõnyösen hemokompatibilis bevonására. A „hemokompatibilis” alatt a találmány szerinti vegyületek azon tulajdonságát értjük, hogy nem lépnek kölcsönhatásba a véralvadási rendszer anyagaival vagy a vérlemezkékkel és ezért nem váltják ki a véralvadási kaszkádot.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 7

2

A találmány kiterjed továbbá felületek hemokompatibilis bevonására alkalmas poliszacharidokra. Elõnyösek a fent megadott móltömeghatárokon belül esõ poliszacharidok. Az alkalmazott poliszacharidok kitûnnek azzal, hogy nagy mennyiségben N¹acil-glükózamin cukoregységeket tartalmaznak. Ez azt jelenti, hogy a cukoregységek 40–60%¹a N¹acil-glükózamin, és lényegében a maradék cukoregységek mindig egy karboxilcsoportot tartalmaznak. A poliszacharidok ezért általában legalább 95%, elõnyösen legalább 98% mértékben csak két cukoregységbõl állnak, ahol az egyik cukoregység egy karboxilcsoportot és a másik egy N¹acilcsoportot hordoz. A poliszacharidok egyik cukoregysége N¹acil-glükózamin, elõnyösen N¹acetil-glükózamin és a másik uronsav, glükuronsav és iduronsav. Elõnyösek azok a poliszacharidok, amelyek lényegében glükózamin cukorból állnak, ahol a cukoregységek lényegében fele egy N¹acil-csoportot, elõnyösen egy N¹acetilcsoportot hordoz és a glükózaminegységek másik fele egy, az aminocsoporton keresztül közvetlenül vagy egy vagy több metiléncsoporton keresztül kapcsolódó karboxicsoportot hordoz. Ez az aminocsoporthoz kapcsolódó karbonsavmaradék elõnyösen karboxi-metil- vagy karboxi-etil-csoport. Elõnyösek továbbá azok a poliszacharidok, amelyek lényegében félig N¹acil-glükózaminból, elõnyösen N¹acetil-glükózaminból állnak és lényegében a másik fele egy uronsavból, glükuronsavból és iduronsavból áll. Különösen elõnyösek azok a poliszacharidok, amelyek lényegében alternáló sorrendben N¹acil-glükózaminból és a két uronsav valamelyikébõl állnak. Meglepõ módon azt találtuk, hogy a találmány szerinti vegyületek, elsõsorban a lényegében deszulfatált és lényegében N¹acilezett heparin különösen alkalmasak. Elsõsorban a hemokompatibilis réteghez az N¹acetilezett heparin alkalmas. A „lényegében” kifejezésnek hangsúlyozni kell, hogy a statisztikus eltéréseket figyelembe kell venni. A cukoregységek lényegében alternáló sorrendje azt jelenti, hogy általában nem kapcsolódik egymáshoz két azonos cukoregység, de az ilyen típusú hibás kapcsolódást teljesen nem zárja ki. Ugyanígy a „lényegében fele” kifejezés megközelítõleg 50% értéket jelent, de bizonyos eltérést megenged, mivel pont a bioszintetikus úton elõállított makromolekuláknál az ideális eset soha nem érhetõ el és bizonyos eltéréseket mindig figyelembe kell venni, mivel az enzimek nem mûködnek tökéletesen, és a katalízisnél bizonyos hibaaránnyal számolni kell. A természetes heparin esetében ezzel szemben szigorúan alternáló sorrendet mutatnak az N¹acetil-glükózamin- és uronsavegységek. A továbbiakban egy eljárást ismertetünk felületek hemokompatibilis bevonására, amelyek közvetlen vér kontaktusra vannak kialakítva. Ennél az eljárásnál egy természetes és/vagy mesterséges felületet készítünk el és a fent ismertetett poliszacharidokat ezen a felületen immobilizáljuk. A poliszacharidoknak ezeken a felületeken történõ immobilizálása megvalósítható hidrofób kölcsönhatá-

1

HU 004 276 T2

sokkal, van der Waals-erõkkel, elektrosztatikus kölcsönhatásokkal, hidrogénhidakkal, ionos kölcsönhatásokkal, a poliszacharid térhálósításával és/vagy a felületen történõ kovalens megkötéssel. Elõnyös a poliszacharidok kovalens kapcsolása (side¹on kötés), különösen elõnyös az egyedi pontokon végzett kovalens kapcsolás (side¹on kötés), és különösen elõnyös a végpontokon végzett kovalens kapcsolás (end¹on kötés). A következõkben a találmány szerinti bevonási eljárást írjuk le. Gyógyászati termékek biológiai és/vagy mesterséges felületei a következõ eljárással egy hemokompatibilis bevonattal láthatók el: (a) elkészítjük a gyógyászati termék egyik felületét, és (b) erre a felületre hemokompatibilis rétegként felviszünk legalább egy 1. igénypont szerinti (I) képletû vegyületet, és/vagy (b’) a gyógyászati termék felületére vagy a hemokompatibilis rétegre felviszünk egy biostabil és/vagy biológiailag lebontható réteget. A „felviszünk” kifejezés alatt a felületnek a megfelelõ vegyületekkel végzett legalább részleges bevonását kell érteni, melynek során a vegyületeket az alatta fekvõ felületre és/vagy felületbe fel- és/vagy bevisszük és/vagy immobilizáljuk vagy valamilyen módon rögzítjük. A „lényegében maradék cukoregységekben” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy a maradék cukoregységek 93%¹a, elõnyösen 96%¹a és különösen elõnyösen a maradék 60%–40% cukoregység 98%¹a egy karboxilcsoportot hordoz. Elõnyösen egy bevonat nélküli és/vagy nem hemokompatibilis felületet készítünk el. A „nem hemokompatibilis” felület alatt olyan felületet kell érteni, amely aktiválni tudja a véralvadási rendszert, tehát többé vagy kevésbé trombogén. Egy alternatív megvalósítási forma a következõ lépéseket tartalmazza: (a) elkészítjük egy gyógyászati termék egyik felületét, és (b) felviszünk legalább egy találmány szerinti (I) képletû poliszacharidot, (b’) a gyógyászati termék felületére egy biostabil réteget viszünk fel, és (d’) felviszünk egy további hemokompatibilis réteget legalább egy találmány szerinti (I) képletû poliszacharidból. Az utóbb említett kiviteli forma még a polimer réteg és így a külsõ hemokompatibilis réteg sérülése esetén is biztosítja, hogy a felületi bevonat azon tulajdonsága, hogy a vér számára elviselhetõ, ne vesszen el. A „biológiai és mesterséges” felület alatt mesterséges gyógyászati terméknek egy mesterséges résszel képzett kombinációját, például mesterséges szívbillentyûvel ellátott disznószívet kell érteni. Az egyes rétegeket elõnyösen merítéses vagy permetezéses eljárással visszük fel, melynek során egy réteg felvitelével együtt paclitaxel hatóanyagot is felvihetünk a gyógyászati termék felületére, amely a mindenkori rétegben kovalens és/vagy adhéziós kötéssel megkötõdik. Így a hemokompatibilis réteg felvitelével

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 8

2

együtt a gyógyászati termékre a paclitaxel hatóanyag is felvihetõ. A biostabil vagy biológiailag lebontható rétegekhez alkalmazható anyagokat fent ismertettük. Erre az elsõ biostabil és/vagy biológiailag lebontható vagy hemokompatibilis rétegre ezután egy további, nem kötelezõ (c) lépésben paclitaxel hatóanyagból álló hatóanyagréteg vihetõ fel. Egy elõnyös megvalósítási mód szerint a paclitaxel hatóanyagot kovalens kötéssel kötjük az alatta fekvõ réteghez. A paclitaxel hatóanyagot is elõnyösen merítéses vagy permetezéses eljárással visszük fel, és/vagy be a hemokompatibilis rétegre és/vagy rétegbe vagy a biostabil rétegre és/vagy rétegbe. A (b) lépés vagy a (c) lépés után egy további (d) lépés következhet, ami legalább egy biológiailag lebontható réteg és/vagy legalább egy biostabil réteg felvitelét jelenti a hemokompatibilis rétegre, illetve a paclitaxel rétegre. Az alternatív megvalósítási módnak megfelelõen a (b’) lépés vagy (c) lépés után egy (d’) lépés következhet, amelyben hemokompatibilis rétegként felviszünk legalább egy (I) általános képletû vegyületet a biostabil és/vagy biológiailag lebontható rétegre, illetve a paclitaxel rétegre. Elõnyösen a (b’) lépés után következik a (d’) lépés. A (d), illetve a (d’) lépés után következhet a paclitaxel felvitele a legalább egy biológiailag lebontható és/vagy biostabil rétegbe vagy rétegre vagy hemokompatibilis rétegbe vagy rétegre. Az egyes rétegeket, valamint a paclitaxel hatóanyagot elõnyösen merítéses vagy permetezéses eljárással visszük fel és/vagy visszük be az alatta fekvõ rétegre és/vagy rétegbe. Egy elõnyös megvalósítási mód értelmében a biostabil réteget felvisszük a gyógyászati termék felületére és teljesen vagy részben egy hemokompatibilis réteggel vonjuk be, amely (elõnyösen kovalens kötéssel) a biostabil réteghez kapcsolódik. A hemokompatibilis réteg elõnyösen a természetes heparinból levezethetõ, különbözõ szulfatálási mértékkel és acilezési mértékkel rendelkezõ, az antitrombotikus hatásért felelõs pentaszacharidtól a kereskedelmi heparinréteg mintegy 13 kD értékû standard móltömegéig terjedõ móltömegtartományba esõ, regioszelektíven elõállított származékokból, heparán-szulfátból és ennek származékaiból, eritrociták glikokalixának oligoés poliszacharidjaiból, deszulfatált és N¹reacetilezett heparinból, N¹karbometilezett és/vagy részlegesen N¹acetilezett kitozánból, valamint ezen anyagok keverékeibõl áll. A találmány tárgya továbbá az olyan gyógyászati termék, amely az itt említett eljárások egyikével hemokompatibilis réteggel van ellátva. A gyógyászati termék elõnyösen egy sztent. A szokásos sztentek, amelyek a találmány szerinti eljárással bevonhatók, nemesacélból, nitinolból vagy más fémekbõl és ötvözetekbõl vagy szintetikus polimerekbõl állnak. A találmány szerinti sztentek egy általános képlet szerinti, elõnyösen kovalens kötésû hemokompatibilis réteggel vannak bevonva. Ezt az elsõ hemokompatibi-

1

HU 004 276 T2

lis réteget teljesen vagy részlegesen egy második réteg fedi. Ez a második réteg elõnyösen paclitaxel hatóanyagból áll. Egy sztent hemokompatibilis bevonása biztosítja egyrészt a szükséges kompatibilitást a vérrel és csökkenti ezáltal a trombózis veszélyét, és ugyanígy a beavatkozás és a testidegen felület jelenléte által okozott gyulladásos reakciók megfékezését, és a paclitaxel, amely elõnyösen a sztent teljes felületén egyenletesen van elosztva, biztosítja, hogy a sztent felületének sejtekkel, elõnyösen simaizomsejtekkel és belhámsejtekkel történõ benövése szabályozott módon történjen meg, így a trombózisreakciók és gyulladásos reakciók együttmûködése, a növekedési faktorok, sejtproliferáció és ¹migráció kizárása a gyógyulási folyamat alatt biztosítja egy új „reparált” sejtréteg kialakulását, amit neointima néven ismerünk. Így a paclitaxel alkalmazása, ami kovalens és/vagy adhéziós kötéssel kapcsolódik az alatta lévõ réteghez és/vagy kovalens és/vagy adhéziós kötéssel van rögzítve legalább egy rétegben, biztosítja, hogy ez a hatóanyag folyamatosan és kis dózisban szabaduljon fel, és így nem akadályozza a sejtek megtelepedését a sztent felületén, de gátolja a túlzott megtelepedést és a sejtek benövését az erek belsejébe. A két hatás ilyen kombinációja azt a képességet kölcsönzi a találmány szerinti sztentnek, hogy gyorsan beépül az erek falába és egyidejûleg csökkenti mind a resztenózis veszélyét, mind a trombózis veszélyét. A paclitaxel felszabadulása a beültetés után 1–12 hónapos, elõnyösen 1–3 hónapos idõtartamra terjed ki. A paclitaxel elõnyösen farmakológiailag aktív koncentrációban van jelen, melynek értéke 0,001–10 mg, elõnyösen 0,01–5 mg, különösen elõnyösen 0,1–1,0 mg 1 cm2 sztent felületre vonatkoztatva. Ugyanabban vagy a hemokompatibilis rétegben hasonló koncentrációban további hatóanyagok is jelen lehetnek. A felvitt polimer mennyiség rétegenként 0,01–3 mg, elõnyösen 0,20–1 mg, különösen elõnyösen 0,2–0,5 mg. Az így bevont sztent a paclitaxel hatóanyagot szabályozott módon és folyamatosan adja le, és ezért kiválóan alkalmas a resztenózis megakadályozására és enyhítésére. A hemokompatibilis bevonattal ellátott sztent elõállításához elkészítünk egy sztentet és elõnyösen kovalens kötéssel felviszünk egy, az általános képletnek megfelelõ hemokompatibilis réteget, amely a hatóanyag leadása után, és így a hatóanyag hatásának lecsengése után az implantátum felületét permanensen maszkírozza. A találmány szerinti sztent elõnyös kiviteli formája olyan bevonatot tartalmaz, amely legalább két rétegbõl áll. Ennek során második rétegnek azt a réteget tekintjük, amelyet az elsõ rétegre vittünk fel. A kétréteges kivitelû forma szerint az elsõ réteg a hemokompatibilis rétegbõl áll, amely lényegében teljesen egy második réteggel van bevonva, amely paclitaxel hatóanyagból áll, ahol a hatóanyag kovalens és/vagy adhéziós kötéssel kötõdik az elsõ rétegen. A paclitaxel réteg lassan oldódik, és így a hatóanyag az oldódási folyamat sebességének megfelelõen sza-

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 9

2

badul fel. Az elsõ hemokompatibilis réteg biztosítja a sztent megfelelõ vér-kompatibilitását a hatóanyag eltávozásának mértékében. A hatóanyag felszabadulásával a sejtekkel történõ benövést csak meghatározott idõre korlátozzuk erõsen, és a célzott és szabályozott benövés lehetséges ott, ahol a külsõ réteg már nagymértékben lebomlott. Végül megmarad a hemokompatibilis réteg, amely atrombogén felületként szolgál, és az idegen felületet oly módon maszkírozza, hogy a továbbiakban életveszélyes reakció nem léphet fel. Az ilyen típusú sztentek elõállíthatók a sztent hemokompatibilis bevonására alkalmas eljárással az alábbi elv szerint: a) elkészítünk egy sztentet, b) felviszünk egy, elõnyösen kovalens kötéssel kötött hemokompatibilis réteget, c) a hemokompatibilis réteget merítéses vagy permetezéses eljárással lényegében teljesen az antiproliferatív paclitaxel hatóanyaggal vonjuk be. A találmány szerinti sztentek ezáltal megoldják a sztent beültetése után jelentkezõ akut trombózis problémáját, valamint a neointima hiperplazia problémáját. Emellett a találmány szerinti sztentek a bevonat alapján különösen elõnyösek egy vagy több antiproliferatív, immumszuppresszáns hatóanyag folyamatos felszabadítására. A szükséges mennyiségben bekövetkezõ célzott, folyamatos hatóanyag-leadásra vonatkozó képesség alapján a találmány szerinti sztentek szinte teljesen kizárják a resztenózis veszélyét. A fent ismertetett eljárással a megadott poliszacharidok hemokompatibilis rétegével bevont természetes és/vagy mesterséges felületek elõnyösen alkalmazhatók implantátumként, illetve szervpótlékként, amelyek közvetlen érintkezésbe kerülnek a vérkeringéssel és a vérrel, elõnyösen sztent formájában, ahol a hemokompatibilis réteget egy antiproliferatív hatóanyaggal, elõnyösen paclitaxel hatóanyaggal kombináljuk a resztenózis megakadályozása érdekében. A találmány szerint bevont gyógyászati termékek azonban nem csak a közvetlen és tartós vér kontaktusra alkalmasak, hanem meglepõ módon kitûnnek azon tulajdonságokkal, hogy korlátozzák vagy akár megakadályozzák proteinek megtapadását az így bevont felületen. A plazmafehérjék lerakódása a vérrel érintkezõ idegen felületen egy lényeges és kezdeti lépését képezi a vérrendszer által megvalósított felismerési és ezt követõ intézkedési folyamatok további menetének. Ez fontos például a testfolyadékokon végzett in vitro diagnosztikában. A találmány szerinti bevonat például mikrotitrálólemezekre és más, a diagnosztikai analitikai eljárásokban alkalmazott hordozóközegekre megakadályozza vagy legalábbis korlátozza a proteinek aspecifikus lerakódását, ami zavarja az általában érzékeny analitikai reakciókat, és meghamisítja annak eredményét. A találmány szerinti bevonat adszorbeálóközegeken vagy kromatografálóközegeken történõ alkalmazásával szintén akadályozható vagy korlátozható proteinek aspecifikus lerakódása, miáltal jobb szétválasztás érhetõ el, és a termékek nagyobb tisztasággal nyerhetõk.

1

HU 004 276 T2

Az ábrák ismertetése Az 1. ábra egy heparin vagy heparán-szulfát egyik tetraszacharid egységét mutatja a szulfátcsoportok statisztikus eloszlásával és diszacharid egységenként 2 értékû szulfatálási mértékkel, ahogy ez a heparinra jellemzõ (1a. ábra). A szerkezeti hasonlóságok összehasonlításához az 1b. ábra az általános képletû vegyületek egyik példáját mutatja. A 2. ábra egy PVC tömlõbe expandált, felületén módosított nemesacél koronár sztent hatását mutatja a trombocitaveszteségre (PLT-veszteség). Referenciaként egy bevonat nélküli nemesacél koronár sztentet mérünk (bevonat nélkül). Nulla értékként a nemesacél koronár sztent nélküli PVC tömlõnél mért trombocitaveszteség szolgál. Az SH1 jelentése kovalens módon heparinnal bevont sztent, SH2 jelentése kondroitin-szulfáttal bevont sztent, SH3 jelentése eritrocita glikokallixból nyert poliszachariddal bevont sztent és SH4 jelentése Ac¹heparinnal kovalens módon bevont nemesacél koronár sztent. A 3. ábra a resztenózis mértékének képi megjelenítése teljesen deszulfatált és N¹reacetilezett heparinnal (Ac-heparin) kovalens módon bevont sztent és eritrocita glikokallix oligo- és poliszachariddal bevont sztent esetén bevonat nélküli sztenthez és poliakrilsavval (PAS) bevont sztenthez viszonyítva sertésnek végzett beültetés után 4 héttel. A 4. ábra kvantitatív koronár angiográfia: a sztentet tartalmazó véredény szegmens metszetének felvétele Ac¹heparinnal bevont sztent (a) és összehasonlításul bevonat nélküli sztent (b) esetén. Négy hét elteltével az állatkísérletben (sertés) jelentõs eltérés látható a képzõdött neointima vastagságában. Az 5. ábra paclitaxel elúciós diagramja sztentbõl (hordozóanyag nélkül).

2

6:3:1 térfogatarányú eleggyel elegyítünk, és 24 órán keresztül 90 °C hõmérsékleten melegítjük. Ezután 823 mg piridinium-kloridot adagolunk hozzá, és további 70 órán keresztül 90 °C hõmérsékleten melegítjük. Ez5 után 100 ml vízzel hígítjuk, és híg nátrium-hidroxid-oldattal pH=9 értékre állítjuk. A deszulfatált heparint vízzel szemben dializáljuk, és fagyasztva szárítjuk. 100 mg deszulfatált heparint 10 ml vízben oldunk, 0 °C hõmérsékletre hûtjük, és kevertetés közben 1,5 ml 10 metanollal elegyítjük. Az oldathoz 4 ml Dowex 1×4 anioncserélõ gyantát adagolunk OH–-formában, majd 150 ml ecetsavanhidridet adunk hozzá és 2 órán keresztül 4 °C hõmérsékleten kevertetjük. Ezután a gyantát leszûrjük, az oldatot vízzel szemben dializáljuk, 15 és fagyasztva szárítjuk.

20

25

30

35

40

2. példa Deszulfatált, N¹propionilezett heparin elõállítása 100 ml Amberlite IR–122 kationcserélõ gyantát 2 cm átmérõjû oszlopba töltünk, 400 ml 3 mol/l HCl alkalmazásával H+-formára alakítjuk, és desztillált vízzel öblítjük kloridmentes és semleges pH¹értékû eluátumig. 1 g nátrium-heparint 10 ml vízben oldunk, a kationcserélõ oszlopra visszük, és 400 ml vízzel eluáljuk. Az eluátumot 0,7 g piridint tartalmazó felfogóedénybe csepegtetjük, majd piridinnel pH=6 értékre titráljuk, és fagyasztva szárítjuk. 0,9 g heparin-piridinium-sót visszafolyó hûtõvel ellátott gömblombikban 90 ml DMSO/1,4-dioxán/metanol 6:3:1 térfogatarányú eleggyel elegyítünk, és 24 órán keresztül 90 °C hõmérsékleten melegítjük. Ezután 823 mg piridinium-kloridot adagolunk hozzá, és további 70 órán keresztül 90 °C hõmérsékleten melegítjük. Végül 100 ml vízzel hígítjuk, és híg nátrium-hidroxid-oldattal pH=9 értékre állítjuk. A deszulfatált heparint vízzel szemben dializáljuk, és fagyasztva szárítjuk. 100 mg deszulfatált heparint 10 ml vízben oldunk, 0 °C hõmérsékletre hûtjük, és kevertetés közben 1,5 ml metanollal elegyítjük. Az oldathoz 4 ml Dowex 1×4 anioncserélõ gyantát adagolunk OH–-formában és ezután 198 ml propionsavanhidridet adunk hozzá, és 2 órán keresztül 4 °C hõmérsékleten kevertetjük. Ezután a gyantát leszûrjük, és az oldatot vízzel szemben dializáljuk, és fagyasztva szárítjuk.

45 Példák 1. példa Deszulfatált, reacetilezett heparin elõállítása 100 ml Amberlite IR–122 kationcserélõ gyantát 2 cm átmérõjû oszlopba töltünk, 400 ml 3 mol/l HCl alkalmazásával H+-formára alakítjuk és desztillált vízzel öblítjük kloridmentes és semleges pH¹értékû eluátumig. 1 g nátrium-heparint 10 ml vízben oldunk, a kationcserélõ oszlopra visszük, és 400 ml vízzel eluáljuk. Az eluátumot 0,7 g piridint tartalmazó felfogó edénybe csepegtetjük, és ezután piridinnel pH=6 értékre titráljuk, és fagyasztva szárítjuk. 0,9 g heparin-piridinium-sót visszafolyó hûtõvel ellátott gömblombikban 90 ml DMSO/1,4-dioxán/metanol

3. példa Általános képletû vegyületek hemokompatibilitás vizsgálata ISO 10933–4 szerint (in vitro vizsgálatok) Az (I) képletû vegyületek hemokompatibilitásának 50 vizsgálatához cellulózmembránokat, szilikon tömlõket és nemesacél sztenteket (I) képletû vegyülettel vonunk be kovalens kötéssel, és heparinnal, valamint a megfelelõ, az egyes vizsgálatokban alkalmazott bevonat nél55 küli anyag felületekkel szemben teszteljük. 3.1 Deszulfatált, reacetilezett heparinnal (Acheparin) bevont cellulózmembránok (cuprofán) A citrátozott teljes vér és az Ac¹heparinnal, illetve heparinnal bevont cuprofánmembránok közötti alvadás 60 fiziológiai kölcsönhatások vizsgálatához Sakariassen 10

1

HU 004 276 T2

szerint módosított Baumgartner-kamra nyílt perfúziós rendszerét alkalmazzuk [Sakariassen K. S. és munkatársai: J. Lab. Clin. Med., 102, 522–535 (1983)]. A négy részbõl, köztük tömítõgyûrûkkel és csavarokkal összeállított kamra polimetil-metakrilátból készül, és lehetõvé teszi két módosított membrán párhuzamos vizsgálatát úgy, hogy minden futtatás már egy statisztikai biztosítást is eredményez. A kamra felépítése lehetõvé teszi a kvázi-lamináris perfúziós körülményeket. A membránokat 5 percen keresztül 37 °C hõmérsékleten végzett perfuzió után eltávolítjuk, és a megtapadt vérlemezkék fixálása után meghatározzuk a trombociták lerakódását. A mindenkori mérési adatokat negatív standardként a 100%¹os vérlemezke-lerakódást mutató, erõsen trombogén, szubendotéliás mátrixhoz viszonyítjuk. A trombociták lerakódása szekunder módon játszódik le az idegen anyagon korábban kialakult plazmaprotein rétegen. A plazmaprotein fibrinogén a vérlemezke-aggregáció kofaktoraként mûködik. A vérlemezkék így indukált aktiválása egy sor, véralvadással összefüggõ plazmaproteinnek, így a vitronektinnek, fibronektinnek és von Willebrand-faktomak a trombocita felületen történõ megkötõdését vonja maga után. Ezek hatására végül bekövetkezik a trombociták irreverzibilis aggregációja. A trombocitalerakódás az ismertetett kölcsönhatások alapján egy elfogadott mértéket jelent felületek trombogén jellege vonatkozásában, amikor idegen felületek vérrel kerülnek érintkezésbe. Ebbõl a ténybõl adódik a következtetés: minél kisebb a trombocitalerakódás a perfundált felületen, annál nagyobbnak minõsíthetõ a vizsgált felület hemokompatibilitása. A heparinnal bevont és Ac¹heparinnal bevont membránok vizsgálatának eredményei azt mutatják, hogy az idegen felület hemokompatibilitása jelentõsen javul az Ac¹heparinnal végzett bevonás hatására. A heparinnal bevont membránok trombocitalerakódása 45–65%, míg az Ac¹heparinnal bevont felületeknél 0–5% értékek mérhetõk (a 100%¹os tromboticalerakódást jelentõ szubendotéliás mátrixhoz viszonyítva). A trombocitáknak az Ac¹heparinozott felületen történõ adhézióját extrém módon megnehezíti a vérlemezkék aktiválásához szükséges plazmaproteinek hiánya. Ezzel szemben a heparinnal bevont felület az azonnal bekövetkezõ plazmaprotein-adszorpció miatt optimális feltételeket biztosít a trombociták aktiválásához, lerakódásához és aggregálódásához; és végül a vér a véralvadási kaszkád megindítása által a megfelelõ védekezési mechanizmussal reagál az alkalmazott idegen felületre. Az Ac¹heparin messzemenõen jobban megfelel az idegen felület hemokompatibilitási igényének, mint a heparin. Ebbõl az in vitro vizsgálatból különösen jól látható, hogy a plazmaprotein-adszorpció és a trombocitalerakódás közötti kölcsönhatás közvetlen mérceként alkalmazható egy felület trombogén jellegének mérésére, ami a vérnek kitett bevonat függvénye. E szerint a kovalens kötéssel kapcsolt heparin antitrombotikusan hatékony felületként történõ alkalmazása erõsen korlátozott vagy egyáltalán nem lehetséges. Az immobilizált heparin és a vér közötti kölcsönhatások itt nem kívánt

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 11

2

ellentétükre fordulnak – a heparinnal bevont felület trombogén lesz. Nyilvánvaló, hogy a heparin antitrombotikumként mutatott kiváló jelentõsége nem vihetõ át a kovalens kötéssel immobilizált heparinra. Szisztémiás adagolás esetén oldott formában hatását teljes egészében kiváltja. Ha azonban a heparint kovalens kötéssel immobilizáljuk, antitrombotikus hatása, ha egyáltalán van, csak rövid idejû. Ettõl eltér az Ac¹heparin („No-affinity” heparin), amely a deszulfatálás és N¹reacetilezés hatására a kiinduló molekula aktív antitrombotikus hatását ugyan teljesen elveszíti, de ezzel szemben kifejezett atrombogén tulajdonságokat nyer, amelyek kimutathatóan az antitrombin III-mal szemben mutatott passzivitáson és a koagulációt iniciáló folyamatokkal szemben mutatott affinitás hiányán alapulnak és kovalens megkötés után is megmaradnak. Ezért az Ac¹heparin és ezáltal az általános képletû vegyületek összességében a legjobbak a véralvadási rendszerrel érintkezésbe lépõ idegen felületek maszkírozására. 3.2 Immobilizálás szilikonon Egy 1 m hosszú és 3 mm belsõ átmérõjû szilikon tömlõn keresztül 30 percen át és 40 °C hõmérsékleten 100 ml etanol/víz 1:1 térfogatarányú elegyet keringtetünk. Ezután 2 ml 3¹(trietoxi-szilil)-propil-amint adunk hozzá, és a keringtetést 15 órán keresztül 40 °C hõmérsékleten folytatjuk. Ezután még egyenként 2 órán keresztül 100 ml etanol/víz eleggyel és 100 ml vízzel öblítjük. 3 mg dezacetilezett és reacetilezett heparint (Acheparin) 4 °C hõmérsékleten 30 ml 0,1 mol/l MES pufferben, pH=4,75, oldunk, és 30 mg CME–CDI reagenssel [N¹ciklohexil-N’-(2¹morfolino-etil)-karbodiimid-metilp-toulolszulfonát] elegyítjük. Ezt az oldatot 15 órán keresztül 4 °C hõmérsékleten a tömlõn keresztül keringtetjük. Végül egyenként 2 órán keresztül vízzel, 4 mol/l NaCl-oldattal, majd vízzel öblítjük. 3.3 A trombocitaszám meghatározása (EN30993–4) Egy 1 m hosszú és 3 mm belsõ átmérõjû szilikon tömlõre 2 db 2 cm hosszú, szorosan felfekvõ üvegcsövet húzunk. Ezután a tömlõt egy zsugorodó tömlõvel kör alakban összezárjuk, és fecskendõvel légmentesen 0,154 mol/l NaCl-oldattal megtöltjük. Ennek során egy fecskendõvel az oldatot betoljuk, és egy másik fecskendõvel a levegõt kiszívjuk. A két fecskendõvel az oldatot légbuborékmentesen egészséges önkéntestõl származó citrátozott teljes vérre cseréljük. Ezután az injekciós tûk beszúrásánál képzõdött lyukakat az üvegcsövek rátolásával lezárjuk, és a tömlõt egy dialízis szivattyúban megfeszítjük. A vért 10 percen keresztül 150 ml/perc áramlási sebességgel keringtetjük. A vér trombocita számát a perfuzió elõtt és után egy Coulterszámlálóban meghatározzuk. A bevonat nélküli szilikon tömlõben a trombocitaveszteség 10%. Ezzel szemben az 5.2 példa szerint bevont szilikon tömlõben átlagosan 0% (kísérletek száma: n=3). Ebben a dinamikus vizsgálati rendszerben is kimutatható, hogy Ac¹heparinnal bevont felületen csökken a

1

HU 004 276 T2

trombociták aktiválása. Egyidejûleg megállapítható, hogy heparin immobilizálása negatív hatást gyakorol az alkalmazott felület hemokompatibilitására. Ezzel szemben az Ac¹heparin passzív természetének megfelelõen semmilyen hatást nem gyakorol a trombocitákkal kialakított kontaktusra. 3.4 Teljes vér vizsgálata 316 LVM nemesacél koronár sztenten A biokompatibilitás-vizsgálatok keretein belül egy 31 mm hosszú 316 LVM nemesacél sztentet kovalens kötéssel kapcsolódó Ac¹heparinnal vonunk be. Mintegy 2 cm2 teljes felület és mintegy 20 pm/cm2 sztent felület bevonási sûrûség mellett az ilyen sztentre felvitt mennyiség mintegy 0,35 mg Ac¹heparin. Összehasonlításul: a trombózis megelõzésére adagolt heparin szokásos napi dózisa ezzel szemben 20–30 mg és ez legalább 60 000-szeres értéknek felel meg. Ezt a kísérletet az elfogadott hemodinamikus Chandler Loop-rendszerrel [A. Henseler, B. Oedekoven, C. Andersson, K. Mottaghy: Kardiotechnik 3 (1999)] végezzük. A bevont és bevonat nélküli sztenteket PVC tömlõkben (gyógyászati tisztaságú PVC), hosszúság 600 mm, belsõ átmérõ 4 mm, expandáljuk és vizsgáljuk. A vizsgálat eredményei igazolják a szilikon tömlõvel kapcsolatban tárgyalt vizsgálatokat. A kezdetben a sztentre visszavezethetõ vérlemezkeveszteség a perfuzátumban 50%, ami a sztent felületének Ac¹heparinnal történõ nemesítésével több, mint 80%-kal csökkenthetõ. A tömlõben expandált, felületén módosított nemesacél koronár sztentnek a trombocitaveszteségre gyakorolt befolyását további Chandler vizsgálatokban teljes vér 45 perces keringtetésével vizsgáljuk. Ehhez elõször a sztentmentes PVC tömlõt vizsgáljuk, ami megadja a 0 értéket. Az üres tömlõ esetén az átlagos vérlemezke-veszteség 27,4% a vérdonorra vonatkoztatva csupán 3,6% standard szórás mellett. Ezt az alapértéket figyelembe véve, különbözõ, felületén módosított sztenteket expandálunk a PVC tömlõben, és analóg körülmények között vizsgáljuk az általuk okozott vérlemezke-veszteséget. Itt is megállapítható, hogy a sztent által lefedett felület, ami a teljes vizsgált felület csupán mintegy 0,84%¹át teszi ki, szignifikáns és reprodukálható hatást gyakorol a trombocitamennyiségre. Az üres tömlõre (alapérték) vonatkoztatva a vizsgálat polírozott, felületén kémiailag nem nemesített sztentnél egy további átlagos 22,7% trombocitaveszteséget eredményez. Ez az idegen felület tehát, ami az üres PVC tömlõnek kevesebb mint 1%¹ának felel meg,

5

10

15

20

25

30

35

40

45

2

közel összemérhetõ trombocitaveszteséget okoz. Ebbõl közvetlenül levezethetõ, hogy a sztent anyagaként alkalmazott 316 LVM gyógyászati nemesacél annak ellenére, hogy a vizsgált felület a teljes felület csupán 0,84%¹át teszi ki, egy gyógyászati minõségû PVC felülettel összehasonlítva mintegy 100-szoros erõsségû vérlemezke-károsodást indukál. A nemesacél koronár sztenten kialakított vizsgált felületi bevonatok képesek arra, hogy a sztent által indukált vérlemezke-károsodás rendkívüli mértékét nagyon jelentõsen csökkentsék (lásd 2. ábra). A leghatékonyabbnak az Ac¹heparin (SH4) minõsül a 81,5% értékkel. Ha az Ac¹heparinnal bevont sztenteknek a trombocitaveszteségre gyakorolt hatását vesszük figyelembe, akkor jól egyezõ értékeket kapunk. A perfuzátumban jelentkezõ trombocitaveszteség, illetve a trombocitáknak a jelen lévõ felületen mutatott adhéziója közötti összefüggés a vizsgálatok megbízhatóságát mutatja. 3.4.1. Sztentek kovalens hemokompatibilis bevonása LVM 316 gyógyászati nemesacélból készült nem expandált sztenteket ultrahangfürdõben 15 percen keresztül acetonnal és etanollal zsírtalanítunk, és 100 °C hõmérsékleten szárítószekrényben szárítjuk. Ezután 5 percre 2% koncentrációjú, etanol/víz 50:50 térfogatarányú elegyben felvett 3¹amino-propil-trietoxi-szilánoldatba merítjük, és végül 5 percen keresztül 100 °C hõmérsékleten szárítjuk. Ezután a sztenteket egy éjszakán keresztül ionmentesített vízzel mossuk. 3 mg deszulfatált és reacetilezett heparint 4 °C hõmérsékleten 30 ml 0,1 mol/l MES-pufferben [2¹(N¹morfolino)-etánszulfonsav], pH=4,75, oldunk, és 30 mg N¹ciklohexil-N’-(2¹morfolino-etil)-karbodiimid-metil-ptoluolszulfonáttal elegyítjük. Ebben az oldatban 10 sztentet 15 órán keresztül 4 °C hõmérsékleten kevertetünk. Ezután egyenként 2 órán keresztül vízzel, 4 mol/l NaCl-oldattal, majd vízzel öblítjük. 3.4.2. Bevont sztentek glükózamintartalmának meghatározása HPLC segítségével Hidrolízis: A bevont sztenteket kis hidrolíziscsövekbe helyezzük, és 3 ml 3 mol/l HCl-oldattal pontosan 1 percen keresztül szobahõmérsékleten állni hagyjuk. A fém mintákat eltávolítjuk, és a csöveket lezárás után 16 órán keresztül szárítószekrényben 100 °C hõmérsékleten inkubáljuk. Ezután hagyjuk lehûlni, háromszor szárazra pároljuk, és 1 ml gázmentesített és szûrt vízben felvesszük, és szintén hidrolizált standarddel szemben HPLC eljárással mérjük:

Sztent száma

Felületi minta

Ac-heparin (g/minta)

Felület (cm2)

Ac-heparin (g/cm2)

Ac-heparin (pmol/cm2)

1.

129,021

2,70647E-07

0,74

3,65739E-07

41,92

2.

125,615

2,63502E-07

0,74

3,56084E-07

40,82

3.

98,244

1,93072E-07

0,74

2,60908E-07

29,91

4.

105,455

2,07243E-07

0,74

2,80058E-07

32,10

5.

119,061

2,33982E-07

0,74

3,16192E-07

36,24

12

1

HU 004 276 T2

2

Táblázat (folytatás) Sztent száma

Felületi minta

Ac-heparin (g/minta)

Felület (cm2)

Ac-heparin (g/cm2)

Ac-heparin (pmol/cm2)

6.

129,202

2,53911E-07

0,74

3,43124E-07

39,33

7.

125,766

2,53957E-07

0,74

3,43185E-07

39,34

4. példa Bevont koronár sztentek in vivo vizsgálata (5. ábra) 4.1 Ac¹heparinnnal bevont koronár sztentek in vivo vizsgálata Az Ac¹heparin által az in vitro vizsgálatokban eredményezett hemokompatibilitás adatok alapján az Ac¹heparin felületet fém sztentek atrombogén bevonataként történõ alkalmasságát in vivo (állatkísérletekben) vizsgáljuk. A vizsgálatok célja elsõsorban az, hogy értékeljük az Ac¹heparin-bevonat hatását a sztent által indukált véredény-reakciókra. A lehetséges trombotikus események regisztrálása mellett vizsgáljuk az újbóli elzáródáshoz vezetõ folyamatokra jellemzõ paramétereket, így a neointima felületét, a véredény átmérõjét és az elzáródás mértékét. A vizsgálatokhoz 6–9 hónapos házi sertéseket alkalmaztunk, amik a sztentek értékelése szempontjából régen bevezetett és elfogadott állatmodellt jelentenek. A várakozásoknak megfelelõen ebben a kísérletben sem akut, szubakut, sem késõi akut trombotikus eseményeket nem regisztráltunk, ami az Ac¹heparin atrombogén tulajdonságai igazolásának értékelhetõ. Négy hét elteltével az állatokat eutanizáltuk, a sztentet tartalmazó koronár artéria szegmenseket eltávolítottuk, és hisztomorfometriásan analizáltuk. Az Ac¹heparinnal bevont sztentek beültetése következtében kialakuló esetleges akut vagy szubkrónikus toxicitás, érzékenységi reakciók vagy másfajta irritációk a teljes vizsgálati fázis alatt, elsõsorban a hisztológiai kiértékelésnél nem volt megállapítható. A sztent beültetése, valamint az ellenõrzõ vizsgálatok során koronár angiográfiás adatokat vettünk fel, amelyek lehetõvé teszik a sztent beültetésének hatására kialakuló véredény-reakciók értékelését. A különbség a bevonat nélküli kontrollsztent és az Ac¹heparinnal bevont sztent között egyértelmû. Egy kifejezett neointima réteg kialakulása a bevonat nélküli kontrollsztentnél nagyon jól megfigyelhetõ. Már négy hét elteltével megmutatkozik a bevonat nélküli sztent felületnek a környezõ szövetekre gyakorolt proliferációt gyorsító hatása olyan mértékben, hogy végül a sztent környezetében fennáll a véredény elzáródásának veszélye. Az Ac¹heparinnal bevont sztent esetében ezzel szemben lényegesen vékonyabb neointima réteg figyelhetõ meg, ami a sztent szabályozott beágyazódását jelenti egy széles és szabad véredényátmérõ megtartása mellett. A részletes hisztomorfometriás és koronár angiografikus adatok alátámasztják ezt a kijelentést, amelyekbõl egybehangzóan megállapítható, hogy az Ac¹hepa-

rinos bevonattal (SH4) a neointima hiperplazia (reszte10 nózis) mintegy 17–20%-kal csökkenthetõ a bevonat nélküli kontrollsztenthez viszonyítva. Ez az eredmény egyszerre váratlan és jelentõs. Nyilvánvaló, hogy egy atrombogén felülettõl nem várható el, hogy a hemokompatibilis tulajdonságok mellett 15 a neointima hiperplaziához vezetõ folyamatokat is befolyásolja, vagyis megakadályozza a resztenózist. Egyrészt a sztent felületének Ac¹heparinnal történõ tömör és tartós bevonása megakadályozza a fém felület közvetlen sejtkontaktusát. Mivel a szakirodalom 20 szerint meghatározott fémionok emissziója az implantátumközeli szövetekbe a resztenózis feltételezhetõ okának tekinthetõ, a közvetlen fém kontaktust megakadályozó bevonat resztenózis elleni hatást alapozhat meg. 25 Másrészt, az ilyen fajta pozitív mellékhatás könnyen valószínûsíthetõ, mivel egy passzív, atrombogén sztent felületnél a trombocitaaggregáció elmaradása mellett az ennek során felszabaduló növekedési faktorok proliferatív hatásai is elmaradnak. Így a neoin30 timális proliferáció vonatkozásában elmarad egy döntõ, a véredény belsejébõl kiinduló stimulus.

35

40

45

50

55

5. példa Sztentek bevonása taxollal permetezéses eljárással Az 1. példa és a 2. példa szerint elõállított nem expandált sztenteket lemérjük és vízszintesen egy vékony fémrúdra (d=0,2 mm) akasztjuk, amit a rotációs és adagolóberendezés rotációs tengelyére tolunk, és 28 fordulat/perc értékkel megforgatunk. A sztenteket úgy visszük fel, hogy a sztentek belsõ oldala ne érintkezzen a rúddal. 2,2 cm adagolási amplitúdó és 4 cm/s adagolási sebesség és a sztent és a fúvóka között 6 cm távolság megtartásával a sztenteket megpermetezzük a mindenkori permetezõoldattal. Szobahõmérsékleten (mintegy 15 perc) és ezután egy éjszakán keresztül vegyi fürdõben végzett szárítás után ismét lemérjük. Permetezõoldat elõállítása: 44 mg taxolt 6 g kloroformban oldunk. Sztent száma

Bevonás elõtt

Bevonás után

Bevonat súlya

1.

0,0194 g

0,0197 g

0,30 mg

6. példa Az elúciós viselkedés vizsgálata PBS-pufferben Megfelelõen kis edényben egyenként egy sztentet 60 2 ml PBS-pufferrel elegyítünk, parafilmmel lezárjuk, és 13

1

HU 004 276 T2

szárítószekrényben 37 °C hõmérsékleten inkubáljuk. A meghatározott idõintervallum letelte után a felülúszót pipettával eltávolítjuk, és az UV¹abszorpciót 306 nm hullámhosszon ezen mérjük. 5 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Gyógyászati termék, ahol a gyógyászati termék felületének legalább egy része közvetlenül vagy legalább egy köztes biostabil és/vagy biológiailag lebontható rétegen keresztül egy hemokompatibilis réteggel van bevonva, amely legalább egy (I) általános képletû vegyületet,

10

15

20

a képletben n értéke 4 és 1050 közötti egész szám, Y jelentése –CHO, –COCH3, –COC2H5, –COC3H7, –COC4H9, –COC5H11, –COCH(CH3)2, –COCH2CH(CH3)2, –COCH(CH3)C2H5, –COC(CH3)3, –CH2COO–, –C2H4COO–, –C3H6COO–, –C4H8COO– képletû csoport, valamint ezen vegyületek sóit tartalmazza, és a hemokompatibilis rétegen, rétegben és/vagy réteg alatt paclitaxel hatóanyag található. 2. Az 1. igénypont szerinti gyógyászati termék, ahol Y jelentése –CHO, –COCH3, –COC2H5, –COC3H7 képletû csoport, és ezen vegyületek sói. 3. A 2. igénypont szerinti gyógyászati termék, ahol Y jelentése –COCH3 képletû csoport. 4. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti gyógyászati termék, ahol a hemokompatibilis réteg közvetlenül a gyógyászati termék felületén található, és a hemokompatibilis rétegre paclitaxel vagy ezen hatóanyagok keveréke van felvive. 5. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti gyógyászati termék, ahol a hemokompatibilis réteg alatt vagy két hemokompatibilis réteg között legalább egy biostabil és/vagy biológiailag lebontható réteg található. 6. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti gyógyászat termék, ahol a hemokompatibilis réteg legalább egy további, felette fekvõ biostabil és/vagy biológiailag lebontható réteggel teljesen és/vagy részlegesen be van vonva. 7. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti gyógyászati termék, ahol a biostabil és a hemokompatibilis réteg között legalább egy paclitaxel hatóanyag réteg található. 8. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti gyógyászati termék, ahol a paclitaxel kovalens és/vagy adhéziós kötéssel van megkötve a hemokompatibilis ré-

25

30

35

40

45

50

55

60 14

2

tegben és/vagy rétegen és/vagy a biostabil és/vagy biológiailag lebontható rétegben és/vagy rétegen. 9. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti gyógyászati termék, azzal jellemezve, hogy a biológiailag lebontható réteghez biológiailag lebontható anyagként polivalerolaktonok, poli-e-dekalaktonok, polilaktonsav, poliglikolsav, polilaktidek, poliglikolidok, polilaktidok és poliglikolidok kopolimerjei, poli-e-kaprolakton, polihidroxi-vajsav, polihidroxi-butirátok, polihidroxi-valerátok, polihidroxi-butirát-ko-valerátok, poli(1,4-dioxán-2,3dion)¹ok, poli(1,3-dioxán-2¹on)¹ok, poli-paradioxanonok, polianhidridek, így polimaleinsavanhidridek, polihidroxi-metakrilátok, fibrin, policiano-akrilátok, polikaprolakton-dimetil-akrilátok, poli-b-maleinsav, polikaprolakton-butil-akrilátok, multiblokk-polimerek, így oligokaprolakton-diolokból és oligodioxanon-diolokból, poliéter-észter multiblokk-polimerek, így PEG és poli(butilén-tereftalát), polipivotolaktonok, poliglikolsavtrimetil-karbonátok, polikaprolakton-glikolidok, poli(g¹etil-glutamát), poli(DTH-imino-karbonát), poli(DTEko-DT-karbonát), poli(biszfenol-A-imino-karbonát), poliortoészterek, poliglikolsav-trimetil-karbonátok, politrimetil-karbonátok, poliimino-karbonátok, poli(N¹vinil)pirrolidon, polivinil-alkoholok, poliészter-amidok, glikolozott poliészterek, polifoszfo-észterek, polifoszfazénok, poli[p¹(karboxi-fenoxi)-propán], polihidroxi-pentánsav, polianhidridek, polietilén-oxid-propilén-oxid, lágy poliuretánok, vázukban aminosavmaradékokat tartalmazó poliuretánok, poliéter-észterek, így polietilénoxid, polialkén-oxalátok, poliortoészterek, valamint ezek kopolimerjei, lipidek, karragének, fibrinogén, keményítõ, kollagén, proteinalapú polimerek, poliaminosavak, szintetikus poliaminosavak, zein, módosított zein, polihidroxi-alkanoátok, pektinsav, aktinsav, módosított és nem módosított fibrin és kazein, karboximetil-szulfát, albumin, valamint hialuronsav, kitozán és származékai, heparán-szulfátok és ezek származékai, heparin, kondroitin-szulfát, dextrán, b¹ciklodextrinek, kopolimerek PEG-gel és polipropilénglikollal, gumiarábikum, guar, zselatin, kollagén, kollagén-N-hidroxiszukcinimid, lipidek, foszfolipidek, és ezen anyagok módosításai és kopolimerjei és/vagy ezek keverékei közül megválasztott anyagot alkalmazunk. 10. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti gyógyászati termék, azzal jellemezve, hogy a biostabil réteghez biostabil anyagként poliakrilsav és poliakrilátok, így polimetil-metakrilát, polibutil-metakrilát, poliakrilamid, poliakrilonitrilek, poliamidok, poliéter-amidok, polietilén-amin, poliimidek, polikarbonátok, polikarbouretánok, polivinil-ketonok, polivinil-halogenidek, polivinilidén-halogenidek, polivinil-éterek, poliizobutilének, polivinil aromások, polivinil-észterek, poli(vinil-pirrolidon)¹ok, polioxi-metilének, politetrametilén-oxid, polietilén, polipropilén, politetrafluor-etilén, poliuretánok, poliéter-uretánok, szilikon-poliéter-uretánok, szilikonpoliuretánok, szilikon-polikarbonát-uretánok, poliolefinelasztomerek, poliizobutilének, EPDM gumik, fluoroszilikonok, karboxi-metil-kitozánok, poliariléter-éter-ketonok, poliéter-éter-ketonok, polietilén-tereftalát, polivalerátok, karboxi-metil-cellulóz, cellulóz, rayon, rayon-tri-

1

HU 004 276 T2

acetátok, cellulóz-nitrátok, cellulóz-acetátok, hidroxietil-cellulóz, cellulóz-butirátok, cellulóz-acetát-butirátok, etil-vinil-acetát kopolimerek, poliszulfonok, epoxigyanták, ABS gyanták, EPDM gumik, szilikonok, így polisziloxánok, polidimetil-sziloxánok, polivinil-halogének és kopolimerek, cellulóz-éterek, cellulóz-triacetátok, kitozán és kopolimerek és/vagy ezek keverékei közül megválasztott anyagot alkalmazunk. 11. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti gyógyászati termék, ahol a paclitaxel hatóanyag helyett a következõ hatóanyagok egyikét alkalmazzuk: szimvasztatin, tialin-nátrium, makrociklusos szuboxid (MCS), MCS-származék, aktivált C protein (aPC), PETN, trapidil, b¹ösztradiol, valamint az ilyen hatóanyagok keveréke vagy egy ilyen hatóanyag és paclitaxel keveréke. 12. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti gyógyászati termék, azzal jellemezve, hogy a gyógyászati termék protézis, szerv, véredény, aorta, szívbillentyû, csõ/vezeték, szervpótlék, implantátum, rost, üreges rost, sztent, kanul, fecskendõ, membrán, tartósított eszköz, vértároló eszköz, titrálólemez, szívritmus-szabályozó, adszorbeálóközeg, kromatografálóközeg, kromatografálóoszlop, dializátor, csatlakozóeszköz, szenzor, szelep, centrifugakamra, hõcserélõ, endoszkóp, szûrõ, szivattyúkamra. 13. A 12. igénypont szerinti gyógyászati termékek, azzal jellemezve, hogy a gyógyászati termék egy sztent. 14. A 13. igénypont szerinti sztent, ahol a felvitt polimer mennyiség 0,01–3 mg/réteg, elõnyösen 0,20–1 mg és különösen elõnyösen 0,2–0,5 mg/réteg közötti. 15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti szerinti sztent, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot 1 cm2 sztent felületre és egy rétegre számolva 0,001–10 mg farmakológiailag aktív koncentrációban tartalmazza. 16. A 13–15. igénypontok bármelyike szerinti sztent resztenózis megakadályozására vagy csökkentésére. 17. A 13–15. igénypontok bármelyike szerinti sztent paclitaxel, szimvasztatin, tialin-nátrium, makrociklusos szuboxid (MCS), MCS-származék, aktivált C protein (aPC), PETN, trapidil és/vagy b¹ösztradiol folyamatos felszabadítására. 18. Az 1–13. igénypontok bármelyike szerinti gyógyászati termék alkalmazása vérrel történõ közvetlen érintkeztetésre. 19. Az 1–13. igénypontok bármelyike szerinti gyógyászati termék alkalmazása a gyógyászati termék bevont felületén proteinek aspecifikus megtapadásának megakadályozására vagy csökkentésére. 20. A 18. vagy 19. igénypont szerinti alkalmazás, azzal jellemezve, hogy a gyógyászati termék hemokompatibilis bevonattal ellátott felülete mikrotitrálólemezek vagy diagnosztikai kimutatásokhoz alkalmazható más hordozó eszközök felülete. 21. A 18. vagy 19. igénypont szerinti alkalmazás, azzal jellemezve, hogy a gyógyászati termék hemokompatibilis bevonattal ellátott felülete adszorbeálóközegek vagy kromatografálóközegek felülete.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 15

2

22. Eljárás gyógyászati termékek biológiai és/vagy mesterséges felületének hemokompatibilis bevonására, amely a következõ lépéseket tartalmazza: (a) elkészítjük egy gyógyászati termék egyik felületét, és (b) erre a felületre hemokompatibilis rétegként felviszünk legalább egy, 1. igénypont szerinti (I) általános képletû vegyületet, és/vagy (b’) a gyógyászati termék vagy a hemokompatibilis réteg felületére egy biostabil és/vagy biológiailag lebontható réteget viszünk fel. 23. A 22. igénypont szerinti eljárás, ahol a hemokompatibilis réteget vagy a biostabil és/vagy biológiailag lebontható réteget merítéses vagy permetezéses eljárással legalább egy biológiailag lebontható és/vagy biostabil réteggel vonjuk be, amely kovalens és/vagy adhéziós kötéssel paclitaxel hatóanyagot tartalmaz. 24. A 22. vagy 23. igénypont szerinti eljárás, amely további (c) lépést tartalmaz: (c) a hemokompatibilis rétegbe és/vagy rétegre vagy a biostabil és/vagy biológiailag lebontható rétegbe és/vagy rétegre paclitaxel hatóanyagot viszünk fel. 25. A 24. igénypont szerinti eljárás, ahol a paclitaxel hatóanyagot merítéses vagy permetezéses eljárással a hemokompatibilis rétegre és/vagy rétegbe vagy a biostabil és/vagy biológiailag lebontható rétegre és/vagy rétegbe fel- és/vagy bevisszük és/vagy kovalens és/vagy adhéziós kötéssel a hemokompatibilis rétegen vagy a biostabil és/vagy biológiailag lebontható rétegen megkötjük. 26. A 22–25. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amely további (d) lépést tartalmaz: (d) a hemokompatibilis rétegre, illetve a paclitaxel rétegre legalább egy biológiailag lebontható réteget és/vagy legalább egy biostabil és/vagy biológiailag lebontható réteget viszünk fel, vagy (d’) a biostabil és/vagy biológiailag lebontható rétegre, illetve a paclitaxel rétegre hemokompatibilis rétegként legalább egy, 1. igénypont szerinti (I) általános képletû vegyületet viszünk fel. 27. A 22–26. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, amely további (e) lépést tartalmaz: (e) a legalább egy biológiailag lebontható és/vagy biostabil rétegbe és/vagy rétegre vagy a hemokompatibilis rétegbe és/vagy rétegre paclitaxel hatóanyagot viszünk fel és/vagy viszünk be. 28. A 27. igénypont szerinti eljárás, ahol a paclitaxel hatóanyagot merítéses vagy permetezéses eljárással a legalább egy biológiailag lebontható és/vagy biostabil rétegre és/vagy rétegbe vagy a hemokompatibilis rétegre és/vagy rétegbe fel- és/vagy bevisszük és/vagy kovalens és/vagy adhéziós kötéssel a legalább egy biológiailag lebontható és/vagy biostabil rétegen vagy hemokompatibilis rétegen megkötjük. 29. A 22–28. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol a biostabil és/vagy biológiailag lebontható réteget kovalens és/vagy adhéziós kötéssel a gyógyászati termék felületén megkötjük és a hemokompatibilis réteget kovalens kötéssel a biostabil és/vagy biológiai-

1

HU 004 276 T2

lag lebontható rétegen megkötjük és ezeket teljesen vagy részlegesen bevonjuk. 30. A 22–29. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hemokompatibilis réteg a természetes heparinból levezethetõ, különbözõ szulfatálási mértékkel és acilezési mértékkel rendelkezõ, az antitrombotikus hatásért felelõs pentaszacharidtól a kereskedelmi heparin mintegy 13 kD értékû standard móltömegéig terjedõ móltömegtartományba esõ, regioszelektíven elõállított származékokból, heparan-szulfátból és ennek származékaiból, eritrociták glikokalixának oligo- és poliszacharidjaiból, deszulfatált és N¹reacetilezett heparinból, N¹karboxi-metilezett és/vagy parciálisan N¹acetilezett kitozánból, valamint ezen anyagok keverékeibõl áll. 31. A 22–30. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a biológiailag lebontható réteghez biológiailag lebontható anyagként polivalerolaktonok, poli-e-dekalaktonok, polilaktonsav, poliglikolsav, polilaktidek, poliglikolidok, polilaktidok és poliglikolidok kopolimerjei, poli-e-kaprolakton, polihidroxi-vajsav, polihidroxi-butirátok, polihidroxi-valerátok, polihidroxi-butirát-ko-valerátok, poli(1,4-dioxán-2,3-dion)¹ok, poli(1,3-dioxán-2¹on)¹ok, poli-paradioxanonok, polianhidridek, így polimaleinsavanhidridek, polihidroxi-metakrilátok, fibrin, policianoakrilátok, polikaprolaktondimetil-akrilátok, poli-b-maleinsav, polikaprolakton-butil-akrilátok, multiblokk-polimerek, így oligokaprolaktondiolokból és oligodioxanon-diolokból, poliéter-észter multiblokk-polimerek, így PEG és poli(butilén-tereftalát), polipivotolaktonok, poliglikolsav-trimetilkarbonátok, polikaprolaktonglikolidok, poli(g¹etil-glutamát), poli(DTH-imino-karbonát), poli(DTE-ko-DT-karbonát), poli(biszfenol-A-imino-karbonát), poliortoészterek, poliglikolsav-trimetil-karbonátok, politrimetilkarbonátok, poliimino-karbonátok, poli(N¹vinil)-pirrolidon, polivinil-alkoholok, poliészter-amidok, glikolozott poliészterek, polifoszfoészterek, polifoszfazénok, poli[p¹(karboxi-fenoxi)-propán], polihidroxi-pentánsav, polianhidridek, polietilén-oxid-propilén-oxid, lágy poliuretánok, vázukban aminosavmaradékokat tartalmazó poliuretánok, poliéter-észterek, így polietilén-oxid, polialkén-oxalátok, poliortoészterek, valamint ezek kopolimerjei, lipidek, karragének, fibrinogén, keményítõ, kollagén, proteinalapú polimerek, poliaminosavak, szintetikus poliaminosavak, zein, módosított zein, polihidroxialkanoátok, pektinsav, aktininsav, módosított és nem módosított fibrin és kazein, karboxi-metil-szulfát, albu-

5

10

15

20

25

30

35

40

45

16

2

min, valamint hialuronsav, kitozán és származékai, heparán-szulfátok és ezek származékai, heparin, kondroitin-szulfát, dextrán, b¹ciklodextrinek, kopolimerek PEG-gel és polipropilénglikollal, gumiarábikum, guar, zselatin, kollagén, kollagén-N-hidroxi-szukcinimid, lipidek, foszfolipidek, és ezen anyagok módosításai és kopolimerjei és/vagy ezek keverékei közül megválasztott anyagot alkalmazunk. 32. A 22–31. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a biostabil réteghez biostabil anyagként poliakrilsav és poliakrilátok, így polimetilmetakrilát, polibutilmetakrilát, poliakrilamid, poliakrilonitrilek, poliamidok, poliéter-amidok, polietilén-amin, poliimidek, polikarbonátok, polikarbouretánok, polivinilketonok, polivinil-halogenidek, polivinilidén-halogenidek, polivinil-éterek, poliizobutilének, polivinil aromások, polivinil-észterek, poli(vinil-pirrolidon)¹ok, polioximetilének, politetrametilén-oxid, polietilén, polipropilén, politetrafluor-etilén, poliuretánok, poliéter-uretánok, szilikon-poliéter-uretánok, szilikon-poliuretánok, szilikonpolikarbonát-uretánok, poliolefin-elasztomerek, poliizobutilének, EPDM gumik, fluoro-szilikonok, karboxi-metil-kitozánok, poliariléter-éter-ketonok, poliéter-éter-ketonok, polietilén-tereftalát, polivalerátok, karboxi-metilcellulóz, cellulóz, rayon, rayon-triacetátok, cellulóz-nitrátok, cellulóz-acetátok, hidroxi-etil-cellulóz, cellulózbutirátok, cellulóz-acetát-butirátok, etil-vinil-acetát kopolimerek, poliszulfonok, epoxigyanták, ABS gyanták, EPDM gumik, szilikonok, így polisziloxánok, polidimetilsziloxánok, polivinil-halogének és kopolimerek, cellulóz-éterek, cellulóz-triacetátok, kitozán és kopolimerek és/vagy ezek keverékei közül megválasztott anyagot alkalmazunk. 33. A 22–32. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az 1. igénypont szerinti (I) képletû poliszacharid felvitelét hidrofób kölcsönhatásokkal, van der Waals-erõkkel, elektrosztatikus kölcsönhatásokkal, hidrogénhidakkal, ionos kölcsönhatásokkal, térhálósítással és/vagy kovalens kötéssel végezzük. 34. A 22–33. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, ahol paclitaxel hatóanyag helyett a következõ hatóanyagok egyikét alkalmazzuk: szimvasztatin, tialinnátrium, makrociklusos szuboxid (MCS), MCS-származék, aktivált C protein (aPC), PETN, trapidil, b¹ösztradiol, valamint ilyen hatóanyagok keveréke vagy ilyen hatóanyagok és paclitaxel keveréke. 35. Gyógyászati termék, amely elõállítható a 22–34. igénypontok bármelyike szerinti eljárással.

HU 004 276 T2 Int. Cl.: A61L 31/16

17

HU 004 276 T2 Int. Cl.: A61L 31/16

18

HU 004 276 T2 Int. Cl.: A61L 31/16

19

HU 004 276 T2 Int. Cl.: A61L 31/16

Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest