!HU000008667T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 008 667
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 272619 2005. 11. 13.
(73) Jogosult: CareFusion 303, Inc., San Diego, California 92130 (US)
US
(72) Feltalálók: SMITH, Gwyn, Southampton SO18 1BA (GB); RUEDI, Rene, W., Hants GU149 9PQ (GB)
(54)
HU 008 667 T2
A61M 39/28
(21) Magyar ügyszám: E 06 837499 (22) A bejelentés napja: 2006. 11. 13. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20060837499 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1951362 A1 2007. 05. 18. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1951362 B1 2009. 12. 30.
(2006.01) F16K 7/06 (2006.01) F16L 55/10 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 07056616 PCT/US 06/044092
(74) Képviselõ: Kovács Ivánné, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Automatikus szorítóberendezés oldalirányú mozgással szembeni ellenállással intravénás infúziós készletekhez
A leírás terjedelme 26 oldal (ezen belül 14 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nem vizsgálta.
1
HU 008 667 T2
A találmány területe A találmány általánosságban olyan szorítóelemekre vonatkozik, amelyeket flexibilis intravénás csövezéshez használnak az intravénás (IV) infúziós eszközökben, így például perisztaltikus szivattyúkban, még pontosabban pedig olyan szorítóeszközökre, amelyeknek segítségével meg lehet akadályozni a folyadék szabad áramlását és IV¹csövön keresztül akkor, amikor az infúziós szivattyú az IV¹csõrõl le van kapcsolva. A találmány továbbá arra is vonatkozik, hogy olyan megfelelõ szorítóelemet valósítsunk meg, amely csökkenti a hamis szorításriasztás lehetõségét azokban az orvosi mûszerekben, amelyekben megfelelõ szorításérzékelõ is van.
5
10
15 A találmány háttere A gyakorlatban a folyadékoknak, így például a különféle gyógyszereknek egy beteghez juttatása intravénás úton megfelelõ szivattyú segítségével, például perisztaltikus szivattyúval történik. Ezeket a szivattyúkat azért használják, mivel a gyógyszert igen jól szabályozhatóan és pontosan tudják adagolni, ezenkívül azért, mert mindezt úgy teszik, hogy a gyógyszerrel nem lépnek érintkezésbe. A folyadék egy flexibilis IV¹csövön keresztül van továbbítva úgy, hogy a szivattyúelemet megfelelõ mértékben a csõnek nyomják, hogy a folyadék a csõben a beteg felé áramolni tudjon. Perisztaltikus mechanizmus esetében több szivattyúág van, ezeket az ágakat nyomják a csõnek egymás után az áramlási irányból, és így fokozatosan zárják el a csövet, amikor a folyadék a csõben a beteg felé áramlik. Amikor az IV¹csövet megfelelõen helyezik el a szivattyúban, az IV¹csövet minden esetben az egyik szivattyúelem elzárja, ily módon akadályozva a folyadék „szabad áramlását” a beteg felé. A gyógyszert képezõ folyadék „szabad áramlása” nemkívánatos, mivel a folyadék áramlása így nincs szabályozva, és követi az elõírt kezelést. A perisztaltikus szivattyúmechanizmusok általában egy olyan házban vannak elhelyezve, amelynek csuklós ajtaja van. Az a csõ, amelyen a folyadék mozog, a szivattyúmechanizmussal az ajtón belül érintkezik, míg a csövezésnek a végei tipikusan az ajtónyitó alsó és felsõ részén nyúlnak kifelé. Amikor az ajtó rácsapódik a csõre, az ajtó belsejében lévõ fémlapka nyomódik az IV¹csõhöz, és olyan zárófelületet képez, amelynek ellenében a szivattyúelem el tudja zárni a csövet. Ez a lapka tipikusan rugóval mûködik, jóllehet nem mindig, amely a szivattyúmechanizmussal mûködik azután együtt úgy, hogy a szivattyúmechanizmusnak egy vagy több szivattyúága elzárja a csövet, amikor az ajtót a csõre nyomják. Ez megakadályozza azt is, hogy a folyadék szabadon áramoljon, amikor az ajtó be van csukva. Az IV¹csõnek a szivattyúmechanizmushoz ily módon történõ elrendezése szükségessé teszi egy olyan eszköz alkalmazását, amely megakadályozza a csõben az áramlást, amikor a szivattyú ajtaja nyitva van. Az ajtónak csupán a kinyitása ugyanis felszabadítja a csövet attól, hogy a záró szivattyúmechanizmus vagy lapka
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
kombináció megfelelõen elzárja, és így adott esetben szabad áramlás léphet föl. Ez a gyógyszert képezõ infúzió szabályozás nélküli adagolását eredményezheti a beteg felé a csõben fellépõ statikus fejnyomás következtében, vagy pedig a beteg felõl vér tudna áramolni visszafelé az IV¹csõben. Azok az ismert eszközök, amelyek a csõben a nem kívánt áramlás megakadályozására szolgálnak, tartalmaznak az infúziós szivattyútól függetlenül a csövön egy kézi szorítóelemet, és a szivattyún egy automatikus záróeszközt. A kézi mûködtetésû eszközöket csak szakember mûködtetheti, és mindig megvan annak a lehetõsége, hogy a kezelõszemélyzet elfelejti megfelelõ idõben kapcsolni a szorítóeszközt a csõnél, mielõtt a szivattyú ajtaját kinyitná. Ezenkívül az ajtó véletlenszerûen is kinyílhat, aminek következtében a csõben szabad áramlás jön létre. Olyan automatikus eszközöket fejlesztettek ki az infúziós szivattyúkra, amelyek hozzájárulnak az infúziós csõ leszorítására vagy a leszorítás megszüntetésére. Még pontosabban, a csõ elzárása és kioldása (elzárás megszüntetése) idõzítésének a megbízhatósága a csõnél a megfelelõ rákapcsolással vagy lekapcsolással, illetõleg a csõnek a szivattyúelemekkel történõ kapcsolása került továbbfejlesztésre. Tipikusan az ajtó nyitásának a tényét használják fel az IV¹csõ a záróelemmel történõ elzárásának az elindítására, és az ajtónak a zárása pedig a csõnek IV¹csõ szorítóelemtõl történõ szabaddá tételét vagy elengedését indítja el. Fennáll azonban továbbra is annak a lehetõsége, hogy véletlenszerûen szabad áramlás alakul ki az IV¹csõben, mivel a kezelõ hibásan alkalmazza ezeket az eszközöket. Ezenkívül pedig az olyan orvosi eszközök, amelyeknek ilyen automatikus elemei vannak, tipikusan el vannak látva egy megfelelõ leszorításérzékelõvel, amely a szorítóelem megfelelõ mûködését figyeli. Az érzékelõt vagy érzékelõket arra használják fel, hogy meghatározzák azt, hogy a szorítóelem nem zárt helyzetben vagy zárt helyzetben van. A gyógyászati eszköznek a processzora figyeli ezt az érzékelõt vagy érzékelõket, és beprogramozható úgy, hogy errõl a kezelõt megfelelõen tájékoztassa. Így például a processzor figyelheti az áramlást elszorító érzékelõt, hogy meghatározza, ha az érzékelõ azt jelzi, hogy maga a szorítóelem nem zárt helyzetben van. A processzor a mûszer egyéb érzékelõjét is figyelheti, így például lehet az infúziós szivattyúnál egy ajtónyitás-érzékelõ is. Amikor a processzor a különbözõ érzékelõjeleket vagy a szivattyú egyéb elrendezésére vonatkozó jeleket veszi, és ha azt határozza meg az érzékelõbõl vagy az egyéb információból, hogy a szivattyúelrendezés azt jelzi, hogy az áramlást elszorító elem lezárt helyzetben kell legyen, a processzor egy vészjelet tud kiadni akkor, ha a szorítóelem érzékelõje azt jelzi, hogy a szorítóelem nyitott helyzetben van. Ha az ilyen érzékelõk jele alapján szolgáltatott vészjelek nem pontosak, úgy ez a kiszolgáló személyzetet megzavarhatja. Éppen ezért mindenképpen szükség van arra, hogy a szorítóelem helyzetét vagy az elhelyezkedését rendezését érzékelõ rendszer pontos legyen.
1
HU 008 667 T2
A területen jártas szakemberek felismerték, hogy folyamatosan fennáll az igény egy olyan javított berendezés iránt, amely automatikusan és pozitív módon zár el egy IV¹csövet, mielõtt az elzárást végzõ szivattyúmechanizmus a csõrõl le lenne kapcsolva. További igény jelentkezett egy olyan berendezés iránt, amely automatikusan és pozitív módon tartja fenn az IV¹csõvel az elzárt állapotot mindaddig, amíg a záró szivattyúmechanizmust a csõvel összekapcsolják. További igény egy olyan berendezés iránt lép fel, amely megbízható módon zárja el az IV¹csövet, ugyanakkor a gyártása nem költséges és használata is könnyû. Még egy további igény mutatkozott egy olyan berendezés iránt, amely kézileg is mûködtethetõ az elzárt és a nem elzárt állapotok között. Ezenkívül fennáll az igény egy olyan berendezés iránt is, amely az áramlást elszorító elem zárását megbízhatóan jelzi egy olyan érzékelõ segítségével, amely a szivattyúhoz van csatlakoztatva. A találmány mindezeket és egyéb igényeket is kielégít.
5
10
15
20 A találmány összefoglalása Röviden és általános értelemben a találmány egy olyan szorítóberendezés, amely szelektív módon megakadályozza a folyadék áramlását egy rugalmas csövön keresztül, és tartalmaz egy olyan alapot, amelynek van egy, a csõhöz kiképezett nyílása, ahol a rugalmas csõ elhelyezhetõ, az alapnak van egy hosszirányú középvonala, egy csúszó szorítóeleme, amely csúsztathatóan van az alapon elhelyezve úgy, hogy lineárisan mozgatható egy zárt és egy nyitott helyzet között, a csúszó szorítóelemnek van egy hosszirányú középtengelye, egy szorítónyílása, amely a csúszó szorítóelemen van a csõnek ezen keresztül történõ befogadására kiképezve, egy szûkített tartománya, amely a szorítónyílásban van kialakítva, a szûkített tartomány zárja el a csövet, megakadályozandó a folyadéknak az áramlását a csövön keresztül akkor, amikor a csúszó szorítóelem zárt helyzetben van, egy nyitott tartomány van a szorítónyílásban kialakítva, a nyitott tartomány teszi lehetõvé a folyadék áramlását a csövön keresztül, amikor a csúszó szorítóelem nyitott helyzetben van, van egy reteszelõszerkezet, amely a csúszó szorítóelemen van kialakítva, és egy flexibilis kinyúló reteszelõkar van az alapra felhelyezve, a reteszelõkaron egy kioldófül van úgy kialakítva, de a hosszirányú középtengelytõl eltolt helyzetben van, a reteszelõkar a reteszelõhelyzet felé elõ van feszítve, és a reteszelõkar a csúszó szorítóelem reteszelõelemével összekapcsolódik azért, hogy a csúszó szorítóelemnek a mozgását a záró helyzetbõl a nyitott helyzetbe megakadályozza, és a kioldófül úgy mozgatható, hogy eltérítse a reteszelõkart, amikor is a reteszelõkart a reteszelõeszközrõl lekapcsoljuk, és lehetõvé tegye a csúszó szorítóelem ezt követõ lineáris elmozdulását a záró helyzetbõl a nyitott helyzetbe. Egy horony van a csúszó szorítóelemen és az alap egyikén kialakítva, a horony lényegében párhuzamos az alap vagy szorítóelem középvonalával, amelyben a horony van kialakítva. Egy borda van kialakítva a csúszó szorítóelem és az alap egyikén lényegében párhuzamosan a csúszó szorítóelem vagy alap
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
hosszirányú középvonalával, amelyben ki van alakítva, a borda alakja és mérete olyan, hogy a horonyban tud elmozdulni, megakadályozva a csúszó szorítóelem és az alap egymáshoz képesti oldalirányú elmozdulását. A találmány egy további tárgyánál az alapon a csõhöz kiképezett nyílás csúsztathatóan fogadja be a rugalmas csövet oly módon, hogy az alap a csõ mentén el tud csúszni egy kiválasztott helyzetbe, amikor a csúszó szorítóelem nyitott helyzetben van. A találmány további tárgyát képezi egy reteszelõkar, amely tartalmaz egy kioldónyelvet a flexibilis karnak a csúszó szorítóelemrõl történõ kioldására, lehetõvé téve a csúszó szorítóelemnek az ezt követõ elmozdulását a zárt helyzetbõl a nyitott helyzetbe. Ezenkívül az alap tartalmaz még egy ütközõfelületet, amely a kioldónyelvvel szomszédosan helyezkedik el, és együttmûködik a kioldónyelv mozgásával a mozgás egy elõre megadott tartományát követõen. A reteszelõeszköz tartalmaz egy ütközõelemet a csúszó szorítóelemben, amelybe a reteszelõkar van elõfeszítve és elhelyezve akkor, amikor a csúszó szorítóelem zárt helyzetben van, ez az ütközõ elegendõen nagy ahhoz, hogy úgy tudja befogadni a reteszelõkart érintkezés nélkül, miközben a csúszó szorítóelemmel zárt helyzetben van, ezáltal ekkor a reteszelõkar nincs feszültség alatt. A csúszó szorítóelem tartalmaz még egy lejtõs részt, amely a reteszelõkar befogadására szolgál, amikor a csúszó szorítóelem nyitott helyzetben van. Ez a lejtõs rész úgy van kialakítva, hogy mélyebben van, mint a kar, ily módon a kar nincs feszültség alatt, amikor a csúszó szorítóelem az áramlási helyzetben van. A lejtõs rész úgy van kialakítva, hogy megfelelõen megvezesse a reteszelõkart az ütközõelemen, amely a csúszó szorítóelemben van kialakítva, amikor a csúszó szorítóelemet a nyitott helyzetbõl a zárt helyzetbe elmozdítjuk, ezáltal a csúszó szorítóelem a zárt helyzetben reteszelve van. A találmány még egy további kialakításánál a csúszó szorítóelemben kialakított nyílás megközelítõleg könnycsepp alakú, a szûkített tartomány tartalmaz egy hosszúkás résrészt, az áramlási tartomány tartalmaz egy lekerekített részt, maga a csõ a résrészben van elhelyezve akkor, amikor a csúszó szorítóelem zárt helyzetben van, és a csõ a lekerekített részben helyezkedik el, amikor a csúszó szorítóelem nyitott helyzetben van. A találmány egy további kiviteli alakjánál a csõhöz kiképezett nyílás tartalmaz egy csõhöz kiképezett hüvelyt, amelyben a rugalmas csõvég megfelelõen rögzítetten helyezhetõ el. A csõhöz kiképezett nyílásnak van egy folyadékjárata az alapon keresztül, ezáltal a rugalmas csõ a járattal fluid kapcsolatba kerül. Ezenkívül pedig a szorítóberendezés tartalmaz egy nyomásközvetítõ eszközt, amely a rugalmas csõvel egy vonalban helyezkedik el, a nyomásközvetítõ eszköznek van egy membránja, amely egy megfelelõ házban van elhelyezve, és a nyomás alatt lévõ membrán úgy van kialakítva, hogy a rugalmas csövezésben fellépõ nyomásnövekedést és a nyomáscsökkenést egy nyomásérzékelõhöz továbbítsa, amely magában az orvosi eszközben van elhelyezve.
1
HU 008 667 T2
A találmány egy további kiviteli alakjánál a csúszó szorítóelem tartalmaz egy elülsõ tolóperemet, amely elegendõen nagy ahhoz, hogy befogadja a kezelõnek az ujját, amelyet arra használ, hogy a szorítóberendezést a gyógyászati infúziós szivattyúban helyére tolja, ez a tolófelület konkáv alakú. A reteszelõkar kioldónyelve máshol, mint tolónyelv mögött, van elhelyezve. Egy további kiviteli alaknál a kioldónyelv oldalirányban van elhelyezve csúszó szorítóelem hosszirányú középtengelyéhez képest. Ezenkívül pedig az alap tartalmaz egy lekerekített szerelõvéget, amelynek segítségével a szorítóelem betolása az infúziós szivattyúba a mûködési helyzetbe könnyebb. A találmány új jellemzõit, valamint a találmányt magát mind szerkezetében, mind mûködésében a mellékelt rajzokon mutatjuk be és ezek alapján válik érthetõvé. A rajzok rövid ismertetése Az 1. ábrán távlati nézetben látható egy. a találmány szerint kialakított automatikus szorítóberendezés, ahol látható a csúszó szorítóelem zárt helyzetben, ahol részben vissza van húzva az alapról; A 2. ábrán bal oldali elölnézetben távlati rajzon látható az 1. ábrán bemutatott csúszó szorítóelem, ahol megfigyelhetõ a nyílás, az ütközõ, a lejtõs rész és a tolóperem; a 3. ábrán alulnézetben jobb oldalról távlati rajzon látható az 1. ábrán bemutatott csúszó szorítóelem, ahol jól látható a nyílás, a tolóperem és a húzónyúlványok; a 4. ábrán felülnézetben látható az 1–3. ábrákon bemutatott csúszó szorítóelem; az 5. ábrán bal oldali nézetben részben kivágva látható az 1–4. ábrákon bemutatott csúszó szorítóelem, ahol jól látható a húzónyúlvány, az ütközõ és a lejtõs rész; a 6. ábrán felülnézetben bal oldali távlati rajzon látható az alap, ahol megfigyelhetõ egy reteszelõkar, egy kioldónyelv, a csõnyílás, és az oldalsó mozgást korlátozó sín és borda; a 7. ábrán alulnézetben jobb oldali távlati rajzon látható az alap, ahol megfigyelhetõ a reteszelõkar, a kioldónyelv és az oldalirányú mozgást akadályozó sín és borda; a 8. ábrán jobb oldali nézetben látható az alap, ahol megfigyelhetõ a kioldónyelv; a 9. ábrán a bal oldali keresztmetszetben látható az alap, bemutatva a reteszelõkart és a kioldónyelvet; a 10. ábrán az alap bal oldali nézete látható, bemutatva a csõnyílást, a kioldónyelvet, a reteszelõkar egy részét, valamint látható a reteszelõkarnak a szöge a felsõ alapfelülettel;
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
a 11. ábrán az alap alulnézete látható; a 12. ábrán bal oldali távlati felülnézetben figyelhetõ meg az 1. ábrán bemutatott automatikus szorítóberendezés, ahol a csúszó szorítóelem teljes egészében az alapban van elhelyezve, és teszi lehetõvé az áramlást, a 13. ábrán egy mûködési nézet látható, ahol a csõ a csúszó szorítóelem nyílásával van elzárva, de egy kioldónyúlvány és egy toló-nyúlvány éppen arra kész állapotban van, hogy a csúszó szorítóelemet a nyitott vagy áramlási helyzetbe tolja el; a 14. ábrán egy olyan mûködési helyzet látható, ahol a csõ az áramlás számára szabad, és egy húzóhurok van egy olyan helyzetben, hogy a csúszó szorítóelemet záró helyzetbe húzza el; a 15. ábrán a szorítóberendezés egy olyan nézete látható, ahol megfigyelhetõ a nyomásközvetítõ eszköz, amely a csõ egy részeként van kialakítva a szorítóelem elõtt áramlási irányban úgy, hogy a vezeték nyomását a nyomásérzékelõhöz továbbítsa; a 16. ábrán a kezelõ ujja látható úgy, hogy az 1. ábrán látható szorítóelem csúszó részének a tolófelületével egy vonalban helyezkedik el, és egy vonalban van az infúziós szivattyúval kialakított áramlást leszorító szerelõnyílással, a szorítóberendezés kialakítása olyan, hogy amikor a csúszóelemet az alapból részben kihúzzák és ebben a helyzetben reteszelik, úgy a gyógyászati folyadék áramlását a csõben elzárja; a 17. ábrán a kezelõ ujja látható egy további helyzetben, amikor a csúszó szorítóelem tolófelületét az 1. ábrán látható szorítóberendezést az áramlásleszorító résbe nyomja egy infúziós szivattyúban, és a szorítóberendezés záró helyzetben van; a 18. ábrán felülnézetben vázlatosan látható a csúszó szorítóelem az alapba beszerelve, és látható, hogy a kezelõnek az ujja a csúszó szorítóelem tolófelületét támasztja meg, amely tolófelülettel a csúszó szorítóelem zárt helyzetbe van reteszelve, az ábrán látható továbbá az érzékelõ használata, annak meghatározására, hogy a csúszó szorítóelem nincs nyitott helyzetben; a 19. ábrán felülnézetben látható a 18. ábrán bemutatott szorítóberendezés, ahol jól megfigyelhetõ, hogy a csúszó szorítóelem lineáris csúsztatással van az alapba csúsztatva nyitott helyzetbe úgy, hogy a gyógyászati folyadék a csúszó szorítóelemen keresztül tud áramolni,
1
HU 008 667 T2
az ábrán látható az is, hogy a csúszó szorítóelem orra elegendõen messze hatolt be az alapba ahhoz, hogy megszakítsa az érzékelõsugarának az útját, és ezáltal jelzi az érzékelõ felé, hogy a csúszó szorítóelem nyitott helyzetben van; a 20. ábrán szintén felülnézetben látható a 18. ábrán bemutatott szorítóberendezés, ebben az esetben azonban a csúszó szorítóelem oldalirányú vagy forgómozgást végzett annak következtében, hogy a kezelõ a csúszó szorítóelemnek a tolófelületét nullától eltérõ szögben tolta az alaphoz, ezáltal megszakította az érzékelõsugarát még akkor is, ha a csúszó szorítóelem zárt helyzetben marad; a 21. ábrán távlati rajzon látható a találmány egy további kiviteli alakja szerint kialakított automatikus szorítóberendezés, ahol a csúszó szorítóelem zárt helyzetben van, és látható egy, az alapon kialakított hosszirányú borda, amely a csúszó szorítóelem hosszirányú hornyában helyezkedik el; és a 22. ábrán távlati rajzon részben lemetszve látható a 16. ábrán bemutatott automatikus szorítóelem, ahol látható, hogy egy, a horony által képezett kiöblösödõ nyílás van a csúszó szorítóelemen a bordának a horonyban történõ megvezetésére, és láthatók a borda oldalfalai, amint a horony oldalfalai mentén csúsznak el úgy, hogy a csúszó szorítóelem és az alap közötti oldalirányú elmozdulás akadályozva van. Az elõnyös kiviteli alakok ismertetése Visszatérve az ábrákra, amely részletesebben mutatja be a találmányt és ahol az azonos alkatrészek azonos hivatkozási jelekkel vannak jelölve a különbözõ nézetekben, az 1. ábrán egy olyan automatikus 20 szorítóberendezés látható, amelyet intravénás (a továbbiakban IV) infúziós készlethez használnak a szivattyúknál. A 20 szorítóberendezés általában tartalmaz egy viszonylag nyitott, doboz alakú alapot vagy 22 keretet, és egy ehhez illeszkedõ 24 csúszó szorítóelemet. Mindkét rész fröccsöntéssel állítható elõ különbözõ mûanyagokból. A 24 csúszó szorítóelem merev teste alakjában és méretében olyan, hogy a 22 alapon eltolható, a bemutatott példakénti kiviteli alaknál a 22 alapnak van egy 26 toronyrésze, amely az alap felsõ 28 felületén van kialakítva, maga a torony fölfelé nyúlik ki az alapból, és lényegében az alapra merõlegesen helyezkedik el. A 26 toronynak a 30 teteje hüvelyes csõcsatlakozóként van kialakítva, amelyhez a rugalmas IV¹csõ csatlakoztatható. A szivattyúcsõ vagy egyéb típusú folyadékvezeték az alaphoz más eszközökkel csatlakoztatható, amennyiben szükséges. A torony nyitott 32 alsó vége az alaphoz van csatlakoztatva, és szintén
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
mint hüvelyes csõcsatlakozó van kialakítva, amelybe egy IV¹csõ vagy egyéb vezeték illeszthetõ. Az IV¹csõ és a szivattyú csövezése ugyanolyan csõtípus lehet, amennyiben szükséges, és ezeket egyszerû csavarozással lehet a tornyon keresztül vagy az alapon keresztül és a csúszó szorítóelemen keresztül csatlakoztatni úgy, hogy az automatikus 20 szorítóberendezés az IV¹csõ mentén a kívánt helyzetbe eltolható. A 2. ábrán egy olyan 24 csúszó szorítóelem látható, amelynek a felsõ 34 felületétõl az alsó 36 felületéig nyúló hosszúkás 38 nyílás van kialakítva, a 38 nyílás hosszirányú méretei helyezkednek el a csúszó szorítóelemen úgy, hogy párhuzamosak a 22 alap és a 24 csúszó szorítóelem közötti csúszó mozgás irányával. A csúszó szorítóelem 38 nyílásának van egy 40 nyitott része és egy 42 záró része. A nyitott rész elegendõen nagy ahhoz, hogy az a csõ, amely a nyitott részbe befogadásra kerül, ne záródjon el, míg a záró része elegendõen kicsi ahhoz, hogy a befogadott csövet el tudja zárni. A zárórész résének a szélessége elegendõen kicsi ahhoz, hogy az a kiválasztott IV¹csõ, amely a résen keresztül halad, teljes egészében elzáródjon és elzárt állapotban maradjon egy, az IV¹csõbe áramló folyadék adott nyomástartományában. Az a nyomástartomány, amely mellett a csõ elzárva kell maradjon, legalább az a statikus fejnyomás, amely az infúziós berendezés normál használata során lép fel. A 24 csúszó szorítóelemnek van egy 44 tolópereme és egy elülsõ 46 pereme. A tolóperem kissé konkáv, jóllehet a „konkáv” felület nem szükségképpen ívelt, a valóságban konvergáló egyenes felületekrõl vagy egyéb alakzatú felületekrõl van szó. A tolóperemmel a cél az, hogy a kezelõ ujját megközelítõleg csúszó szorítóelem középpontja mentén megfelelõen megvezessék, abból a célból, hogy a teljes automatikus 20 szorítóberendezés (1. ábra) az infúziós szivattyúba beszerelhetõ legyen. Ilyen jellegû mûködés található még az US 6,629,955 (Morris) leírásban, elsõsorban annak a 10. ábráján. Az, hogy a kezelõ ujja a tolóperem középpontja felé meg van vezetve, azt eredményezi, hogy az automatikus szorítóberendezésre a középvonal mentén fejti ki az erõt, és ily módon megfelelõ behelyezés biztosítható a szivattyúban a szorítóberendezés számára. A 44 tolóperem tolófelületének alakja, amelyet „konkáv” felületként jelöltünk, más, mint ívelt felület is lehet, ahogyan erre már utaltunk. Itt jegyezzük meg, hogy a bemutatott példakénti kiviteli alaknál a 38 nyílás a csúszó szorítóelem hosszirányú 47 középvonalán van elhelyezve. A 2. ábrán látható még egy 48 reteszelõ rögzítõpecek, amelynek van egy reteszelõ 50 pereme. A rögzítõpecek pontos mûködését késõbb írjuk le, alkalmazásának célja az, hogy megakadályozza a csúszó szorítóelem mozgását a záró helyzetbõl a nyitott helyzetbe az alapon, amikor erre nincs szükség. Látható még egy 52 lejtõs rész is a csúszó szorítóelem elülsõ részénél, amely az alap reteszelõkarjának a befogadására szolgál, amikor a csúszó szorítóelem nyitott helyzetében van. A 3. ábrán távlati rajzon, a 4. és 5. ábrán pedig különbözõ nézetekben látható a 24 csúszó szorítóelem
1
HU 008 667 T2
alsó 36 felülete, amely olyan 54 húzónyúlványokkal van ellátva, amelyek az alsó felületbõl lefelé nyúlnak ki lényegében függõleges 56 húzóoldalakat képezve, amellyel az a cél, hogy a szivattyúház ajtajának a kilincsrésze a 24 csúszó szorítóelemet a 22 alappal történõ összekapcsolódásban megakadályozza, mielõtt az ajtó kinyílna. Azáltal, hogy a csúszó szorítóelemet az alapból kihúzzuk vagy visszahúzzuk, a csúszó szorítóelem a nyitott helyzetébõl a záró helyzetébe (1. ábra) megy át. A csúszó szorítóelem 44 tolóperemei lényegében függõleges tolófelületet is képeznek, amelynek ellenében a szivattyú az ajtaja vagy bármilyen egyéb eszköz lehetõvé teszi, hogy a csúszó szorítóelem teljes egészében betolható legyen az alapba, amikor a szivattyú ajtaja zárt, vagy azt követõen, hogy bezárt. Azáltal, hogy a csúszó szorítóelemet teljes egészében betoljuk az alapba, a csúszó szorítóelem a záró helyzetbõl a nyitott helyzetbe megy át. A 4. és 5. ábrán a 48 rögzítõpecek és az 52 lejtõs rész is látható. Mindkettõ ugyanolyan anyagból van kialakítva, mint a csúszó szorítóelem, és mindkettõnek a mélysége a legjobban az 5. ábrán figyelhetõ meg. Rátérve az alapra, a 6. ábrán látható, hogy a 22 alap flexibilis kinyúló 60 reteszelõkarokkal van ellátva, amelyek az alap felsõ 28 felületére öntéssel vannak kialakítva, és a távoli 62 szabad vége lefelé van elõfeszítve az alap felsõ 28 felülete alá. A szabad vég lefelé történõ elõfeszítése úgy valósítható meg, hogy a reteszelõkart egy lefele lejtõ elrendezésben állítjuk elõ öntéssel, de maga az elõfeszítés rugóval vagy egyéb eszközökkel is megvalósítható. Egy 64 kioldófül a 60 reteszelõkaron van kialakítva úgy, hogy a reteszelõkaron fölfelé nyúlik ki lényegében a 26 torony irányába. Itt jegyezzük meg, hogy a 64 kioldó fül a 26 toronytól kissé oldalirányú helyzetben van kialakítva. A kioldófül az alap hosszirányú 66 központi tengelyétõl is el van tolva. A 60 reteszelõkar 62 szabad vége fölfelé hajlítható úgy, hogy a 64 kioldófület a 66 középvonal irányával párhuzamosan megnyomjuk. Anélkül, hogy a találmánytól eltérnénk, adott esetben több reteszelõkar vagy fül is alkalmazható az alap középvonalától eltolva az egyetlen helyett. Itt jegyezzük meg, hogy a 48 rögzítõpecek (5. ábra) mélységét és méretét, valamint a 60 reteszelõkar szögét nagyon gondosan kell megválogatni úgy, hogy a reteszelõkar, amikor a rögzítõpecekben elhelyezik, ne legyen feszültség alatt. Ez azt jelenti, hogy ne érintse meg a rögzítõpecek gombját jelentõs erõvel. Ez azért fontos, mert ha a reteszelõkar mûanyagból vagy akár egyéb anyagból is van kialakítva, olyanból, amely „lassú alakváltozást szenved”, megváltoztathatja alakját, ha tartós feszültség hatásának van kitéve hosszabb idõn keresztül. Így például ha a szorítóberendezés zárt helyzetben (1. ábra) kerül tárolásra hosszabb idõn keresztül, amikor a reteszelõkar érintkezik a rögzítõpecek gombjával és folytonos feszültség hatásának van kitéve azáltal, hogy a rögzítõpecekkel állandó érintkezésben van, a reteszelõkar megváltoztathatja az alakját úgy, hogy a tárolási helyzet lesz a reteszelõkar új nyugalmi helyzete. Ebben az esetben a reteszelõkar ke-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
vésbé lesz hatásos. Ily módon tehát a reteszelõkar és a rögzítõpecek fent leírt módon történõ kialakítása esetében a kar feszültségmentes állapota biztosítja azt, hogy a szorítóberendezésre a tárolás nincsen hatással. Hasonló módon a ferde lejtõs résznek a mélysége is olyan kell legyen, hogy a reteszelõkart feszültségmentes állapotban hagyja, amikor a lejtõs résznek a legalsó pontján van, ahogyan ez a nyitott helyzetben látható a 12. ábrán. Az alap tartalmaz még oldalsó 68 peremeket, amelyek azokban a 70 sínekben vannak, amelyek párhuzamosan helyezkednek el a csúszó szorítóelem alapban lévõ csúszó mozgásával (1. ábra). Amikor a 24 csúszó szorítóelem csúszó kapcsolatba lép a 22 alappal, a csúszó szorítóelem csúszó módon illeszkedik az alapban lévõ két sínekhez kiképezett 72 csatornához. A csúszó szorítóelemnek az alappal történõ egy vonalba esése azáltal jön létre, hogy a csúszó szorítóelem a síncsatornákba illeszkedik. Rátérve a 7. ábrára, itt láthatók világosabban a 70 sínek és a 72 csatornák. Ezenkívül megjegyezzük még azt is, hogy az alapnak a teljes 74 közeli vége is látható. A középsõ 76 tartományt nyitva hagytuk, annak érdekében, hogy csúszó szorítóelem húzónyúlványait befogadja, ahogyan ezt korábban már bemutattuk. Ugyancsak sokkal világosabban látható, hogy a reteszelõkar távoli 62 szabad vége és a 64 kioldófül hogyan helyezkedik el. A 8. ábrán egy olyan 78 ütközõ látható, amely a 22 alap felsõ 28 felületén van kialakítva, és amely a 64 kioldónyelv mozgástartományát határolja. Még pontosabban, a 80 ütközõfelület a kioldónyelv hátoldalától olyan elõre megadott távolságra van, hogy a fül ne legyen túl nagy feszültség hatásának kitéve, ha túl erõsen hajlítják meg. A 9. ábrán a 60 reteszelõkar és az annak egyik végén kialakított 64 kioldónyelv keresztmetszete látható. Itt jegyezzük meg, hogy a reteszelõkar, mint az alap egy része, öntéssel van elõállítva, és lényegében egy kinyúló kar formájában van kialakítva. A 64 kioldófül megközelítõleg 90°-ban helyezkedik el a reteszelõkarhoz képest, de mivel a reteszelõkar a 22 alap felsõ 28 és alsó 82 felületéhez képest egy olyan szögben helyezkedik el, hogy az a csúszó szorítóelemmel kapcsolódjon, a kioldófülnek a reteszelõkarhoz képesti 90°¹os szöge más, mint az a 90°¹os szög, amely az alap felsõ felületével kapcsolódik. A 9. ábrán még világosabban látható a 60 reteszelõkar lefelé lejtése, amely létrehozza azt a szükséges lefele ható elõfeszítést, hogy a 48 rögzítõpecek és a csúszó szorítóelem 50 reteszelõpereme összekapcsolódjon azért, hogy megakadályozza, hogy a csúszó szorítóelem a nyitott helyzetébe mozduljon el azalatt, amíg a 60 reteszelõkar a kezelõ által elvégzett mozgatás következtében a rögzítõpecekbõl kimozdul. Rátérve a 10. ábrára, itt az alap jobb oldali oldalnézete látható. Látható, hogy a reteszelõkar felsõ felülete megközelítõleg 172,86°¹os szöget zár be az alap felsõ 28 felületével. Ez a 9. ábrán is látható. Azt tapasztaltuk, hogy a reteszelõkar megvastagításával és a bemutatott szögek megtartásával egy megfelelõen jól ismételhetõ jelenség valósítható meg. Azaz, amikor a 90 kiol-
1
HU 008 667 T2
dónyúlvány (a 13. ábrán látható) a 64 kioldófülnek nyomódik, a fül és a reteszelõkar az alaptól elemelkedik, és ily módon elemelkedik a felszerelt csúszó szorítóelemtõl is, és ennek következtében a csúszó szorítóelem szabaddá válik a nyitott helyzetbe történõ elmozduláshoz. Ezt részletesebben a késõbbiekben vizsgáljuk meg. A 11. ábrán a 22 alap alulnézete látható részletesebben, ahol látható, hogy a reteszelõkar távoli 62 végét a 24 csúszó szorítóelem 48 rögzítõpecke fogadja be. A 11. ábrán látható még a 49 nyílás, amely az alapon megy keresztül a csõ számára. A 12. ábrán az összeszerelt 24 csúszó szorítóelem és 22 alap látható egy automatikus 60 szorítóberendezésbe elhelyezve a találmány egyik példakénti kiviteli alakjánál. A 20 szorítóberendezés nyitott helyzetben van, amikor is folyadék tud áramolni a szorítóberendezésen keresztül. Látható, hogy a 60 reteszelõkar távoli szabad 62 vége egy 52 lejtõs részen nyugszik, de ez a lejtõs rész elég mélyre van kialakítva ahhoz, hogy a reteszelõkar távoli szabad 62 vége ne érintkezzen az alap anyagával, és ily módon a reteszelõkar feszültségmentes állapotban van. Ebben az elrendezésben a 20 szorítóberendezés a legkisebb formájában látható, és ezáltal a zárt ajtajú szivattyúba illeszkedik. A 13. és 14. ábrán általánosságban mutatjuk be, hogy a találmány szerint kialakított automatikus 20 szorítóberendezés hogyan mûködik együtt a szivattyúház ajtajával. A 13. ábra azt mutatja meg, hogy a 24 csúszó szorítóelem a 22 alaphoz a záró helyzetében hogyan helyezkedik el, a csúszó szorítóelem az alapról részben vissza van húzva, és a 60 reteszelõkar távoli szabad 62 vége kapcsolódik a reteszelõ 40 rögzítõpecekkel (ezt itt nem mutatjuk), azért, hogy a csúszó szorítóelemet a záró helyzetében tartsa. A 14. ábrán a csúszó szorítóelem nyitott helyzetében látható, amikor is a csúszó szorítóelem teljes egészében az alapban helyezkedik el, és a reteszelõkar távoli szabad 62 vége fölfelé hajlik megfelelõ és elegendõ mértékben ahhoz, hogy szabaddá tegye a 48 rögzítõpecket. Az ajtó és reteszelõmechanizmus elemei vázlatosan 90, 92 és 94 elemekkel vannak jelölve, hogy bemutassuk az együttmûködésüket a találmány szerinti automatikus szorítóberendezéssel. Egy 90 kioldó nyúlvány alakítható ki az ajtón és helyezhetõ el úgy, hogy a 64 kioldófüllel érintkezzen, amikor az ajtó zárt helyzetbe mozdul el, és a kioldófület fölfelé és hátrafelé nyomja. Egy 92 tolónyúlvány alakítható ki a reteszelõmechanizmuson, és helyezhetõ el úgy, hogy a 24 csúszó szorítóelemen a 44 tolóperemmel érintkezzen, amikor a reteszelõmechanizmus úgy kapcsolódik, hogy a csúszó szorítóelemet záró helyzetébõl (13. ábra) nyitott helyzetébe (14. ábra) mozdítja el. Végül, egy vagy több húzó 94 kampó is kialakítható a reteszelõmechanizmuson és helyezhetõ el úgy, hogy a húzó 54 nyúlványokkal érintkezzen, amikor a reteszelõmechanizmus lekapcsolódik, és a 24 csúszó szorítóelemet a nyitott helyzetébõl a záró helyzetébe mozdítja. Az ajtónak a 90 kioldónyúlványa és a 92 tolónyúlványa jobbra mozdul el, ahogyan ez a 13. ábrán látható, amikor a szivattyú ajtaját a zárt helyzetbe mozdítjuk.
5
10
15
20
25
30
35
40
2
A reteszelõmechanizmus 94 húzóhorga bal oldali irányban mozdul el, ahogyan ez a 14. ábrán látható, amikor a reteszelõelem lekapcsolódik, és jobb oldali irányba, amikor a reteszelõelem összekapcsolódik, ami azt jelenti, hogy a reteszelõmechanizmus többi eleme (ezt nem mutatjuk) végzi el az ajtó aktuális reteszelõ mozgatását zárt helyzetbe. Ezenkívül pedig a 94 húzóhorog óramutató járásával megegyezõ irányba tud fordulni a bemutatott helyzetébõl a reteszelõmechanizmus többi részéhez képest egy megfelelõ elõfeszítõ rugó ellenében. Az a csõvezeték, amely az automatikus 20 szorítóberendezésen keresztül van vezetve, mint 96 csõ látható a 13. és 14. ábrán. A 13. ábrán látható kiviteli alaknál a 96 csövet a csúszó szorítóelem nyílása zárja el azáltal, hogy a nyílásnak a záró részébe van beszorulva. A 14. ábrán a csõ áramlást biztosító elrendezésben van. Ahogyan ezt már a korábbiakban is megjegyeztük, a csõ alkalmazható vagy nem alkalmazható, amikor a vezeték a 20 szorítóberendezésen át van vezetve. Maga a torony a csõ részeivel együtt használható, amelyek az adott toronyhoz vannak kialakítva. Röviden utalva a 15. ábrára, itt egy nyomásközvetítõ 100 eszköz látható áramlási irányt tekintve az automatikus 20 szorítóberendezés elõtt. Ez a nyomásközvetítõ eszköz lehet nyomástávadó, amelynek olyan a mérete és elrendezése, hogy nyomásérzékelõként van beszerelve, és annak az infúziós szivattyúnak egy részét képezi, amelyhez a szorítóberendezést alkalmazzák. Ilyen nyomástávadó eszközt ismertet például az US 4,398,542 (Cunningham) szabadalmi leírás. Az ilyen nyomástávadóhoz tartozó érzékelõ található meg például az US 4,404,440 (Busche) szabadalmi leírásban. Egy ilyen nyomástávadónak a beépítése abba a vonalba, amelybe a találmány szerinti automatikus szorítóberendezést is elhelyezzük, némiképp korlátozza a szorítóberendezésnek a vonal mentén történõ elmozdítását, mivel a nyomástávadóval szomszédosan kell elhelyezni ahhoz, hogy a szivattyúhoz csatlakoztatni lehessen. Ebben az esetben a 26 tornyot lehet használni, mint a nyomástávadóhoz alkalmazható szerelõelemet.
Mûködés A találmány szerinti automatikus 20 szorítóberendezés alkalmazásához a 24 csúszó szorítóelem zárt helyzetben van csatlakoztatva, ahogyan ez az 1. ábrán látható. Mivel a 60 reteszelõkar a 48 rögzítõpecekben helyezkedik el, a csúszó szorítóelem a zárt helyzetébõl 50 nem tud nyitott helyzetbe elmozdulni, csak akkor, ha a 64 kioldófület mûködésbe hozzuk. Eközben a rögzítõpecekben a reteszelõkar feszültségmentes állapotban van. A 96 IV¹csõ áramlási irányban felfelé esõ vége a szivattyúzandó kiválasztott folyadékot tartalmazó táp55 egységhez (ezt nem mutatjuk) van csatlakoztatva. A kezelõkészlet, amely a találmány szerint kialakított automatikus szorítóeszközt tartalmazza, a kezelõ által kibontásra kerül, és a kezelõ az ujját a kioldófülhöz nyomja, és azt elmozdítja, a reteszelõkart felfelé ki60 emeli a rögzítõpecekbõl, a másik ujját pedig a 44 toló45
7
1
HU 008 667 T2
peremhez nyomja, és a csúszó szorítóelemet nyitott helyzetbe mozdítja. Amikor a csúszó szorítóelem a 22 alapban helyezkedik el, a reteszelõkar lefelé mozdítja el az 52 lejtõs részt a lejtõ aljáig (12. ábra), ahol feszültségmentes állapotban van. Az elõkészítés most már megkezdõdhet. Ha már minden elõ van készítve, a tolóperemet a kezelõ megnyomja, visszahúzza az alapról, és a csúszó szorítóelemet az elzáró helyzetbe viszi át, ahogy ez az 1. ábrán látható úgy, hogy az IV¹csövön keresztül folyadékáramlás nem tud bekövetkezni. A szivattyúház ajtaját ezután kinyitják és az automatikus 20 szorítóberendezés és a 20 szorítóeszköz fölött és alatt lévõ csöveket a szivattyúhoz megfelelõen beszerelik. A 44 tolóperemet a kezelõ arra használja, hogy a kezelõ egyik ujját rá tudja helyezni annak érdekében, hogy a teljes 20 szorítóberendezést a szivattyúban erre a célra kialakított megfelelõ dugattyúba tolja be. A szorítóberendezés az 1. ábrán látható elzáró elrendezésben marad a szivattyúba történõ beszerelés során. Mivel a 64 kioldónyelv a tolóperemhez képest excentrikusan van elhelyezve, annak a valószínûsége, hogy a kezelõ ezt nyomja meg a tolóperemmel egyidejûleg vagy a helyett, nagymértékben csökken. A fölfele és a lefele menõ csövezéshez most már bármilyen további eszköz csatlakoztatható, például egy, a vezetékekben lévõ levegõt érzékelõ elem, nyomásérzékelõ stb. A 96 szivattyúcsövezés a szivattyúmechanizmussal van összekapcsolva, és a szivattyúnak az ajtaja ezután zárva van. A 13. ábrán a 24 csúszó szorítóelem záró állapotban van, a 90 kioldó nyúlvány úgy helyezkedik el, hogy a 64 reteszelõfüllel érintkezzen, amikor a szivattyú ajtaját bezárják. Amikor az ajtó teljesen be van zárva, a 90 kioldónyúlvány a 64 kioldófület felfele nyomja, ezáltal a 60 reteszelõkart felfelé és a 48 rögzítõpecekbõl kifelé hajlítja, lehetõvé téve ezáltal a csúszó szorítóelem elmozdulását úgy, hogy behelyezhetõ az alapba. Azt követõen, hogy az ajtó teljes egészében bezáródott, a reteszelõmechanizmus reteszel, és ennek hatására a 92 tolónyúlvány a 24 csúszó szorítóelemet elõtolja és nyitott helyzetébe behelyezi az alapba, ahogyan ez a 12. ábrán látható. A 14. ábrán a 24 csúszó szorítóelem nyitott helyzetben látható, és a 94 húzóhorog az 54 húzónyúlványok mögé van billentve. A szivattyút ekkor hagyományos módon mûködésbe lehet hozni, a 96 IV¹csõbõl a levegõt kihajtani, és a 96 IV¹csövet most már a vénához lehet csatlakoztatni. Amikor a szivattyúajtót ki akarjuk nyitni, a 92 nyúlvány és a 94 horog balra mozdul el, aminek hatására a 94 húzóhorgok a 24 csúszó szorítóelem húzó 54 nyúlványával érintkeznek, és a 24 csúszó szorítóelemet az alapról a záró helyzetbe visszahúzzák. A reteszelõmechanizmus önmagában ismert módon alakítható ki úgy, hogy csak azt követõen legyen az ajtó kinyitható, hogy a zárás megtörtént. Ekkor az ajtót már ki lehet nyitni. A 60 reteszelõkar, amely a 48 rögzítõpecekkel kapcsolódott össze, a 24 csúszó szorítóelemet záró helyzetben tartja, még akkor is, ha a 24 csúszó szorítóelem a 22 alap felé viszonylag nagy erõvel van tolva.
2
Maga a reteszelõmechanizmus önmagában ismert módon kialakítható úgy, hogy amikor az ajtó reteszelését megszüntetik, a reteszelõmechanizmus nem tud a reteszelt helyzetébe visszabillenni mindaddig, amíg az 5 ajtót be nem zárták. Éppen ezért, ha az ajtót be kell zárni, a 90 kioldónyúlvány felfele nyomja a 64 kioldófület és kioldja a 60 reteszelõkart a 48 rögzítõpecekkel való kapcsolatából, és ezt követõen a 24 csúszó szorítóelemet a nyitott helyzetbe lehet mozgatni, ahogyan 10 ezt az elõbbiekben már elmagyaráztuk.
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 8
Oldalirányú mozgással szembeni ellenállás Rátérve a 16. ábrára, itt az látható, hogy az automatikus 20 szorítóberendezés egy vonalban helyezkedik el egy 142 infúziós szivattyúban található 140 szerelõnyílással. A 144 kezelõ a 146 mutatóujját a 24 csúszó szorítóelem 44 tolófelületére nyomja. A szorítóberendezés záró elrendezésben van, amikor is a folyadék a 96 csövön keresztül lezárva van. Ez a záró elrendezés látható részletesebben az 1. és 13. ábrán. Mivel a 48 rögzítõpecek a csúszó szorítóelemben van és a 62 reteszelõkar a rögzítõpecekben, a kezelõnek az a mûvelete, hogy a csúszó szorítóelem tolófelületét megnyomja, a teljes 20 szorítóberendezést eltolja. Itt jegyezzük meg, hogy a 64 kioldófülnek a nem középpontos elhelyezkedése kevésbé teszi valószínûvé azt, hogy a kezelõnek a 146 ujja véletlenszerûen ezt a fület nyomja meg. A 17. ábrán ugyanaz az elrendezés látható, mint a 16. ábrán, az eltérés csak annyi, hogy a 20 szorítóberendezés részlegesen már be van helyezve a 142 szivattyú 140 szerelõrésébe. Mint korábban, itt is a 144 kezelõ a 146 mutatóujját használja fel arra, hogy a teljes 20 szorítóberendezést a szerelõrésbe tolja. Mivel az alapon lévõ reteszelõkarnak a csúszó szorítóelemmel való reteszelési mûveletét, amely az 1. ábrán látható, már leírtuk, a kezelõ ereje, amely a csúszó szorítóelem 44 tolófelületére fejti ki az ujjával a hatását, nem fogja a csúszó szorítóelemet az alaphoz képest elmozdítani, ehelyett azonban a teljes 20 szorítóberendezést a szerelõrésbe mozdítja. A kezelõ ereje, amelyet abban az irányban fejt ki, amely egybeesik a 47 csúszó szorítóelem és a 66 alap hosszirányú tengelyével, maximális tolást tesz lehetõvé a csúszó szorítóelemhez, hogy az a megfelelõ helyzetben kerüljön be a szivattyúba. Látható, hogy a 64 kioldófülnek a nem központos helyzete kevésbé teszi valószínûvé azt, hogy a kezelõ ujja véletlenszerûen ennek a nyelvnek nyomódjon, és ezáltal véletlenszerûen mozdítsa el a 24 csúszó szorítóelemet a 22 alapban és tegye a berendezést nyitott elrendezésbe. A 18–20. ábrákon a szorítóberendezéssel kapcsolt érzékelõk mûködése látható. A 18. ábrán látható 148 érzékelõrendszer tartalmaz egy 150 adót és egy 152 vevõt. A szorítóberendezés 22 alapjának van egy olyan 154 tartománya, amely az érzékelõrendszer által alkalmazott energia számára átjárható. Ily módon az adó által kibocsátott 156 sugarat a vevõ veszi, ha semmi sem blokkolja vagy gátolja ezt a sugarat. Egy másik példakénti kiviteli alaknál a teljes alap kialakítható
1
HU 008 667 T2
olyan anyagból, amely az érzékelõrendszer által kibocsátott energia számára átlátszó. Egy 158 processzor van az adóhoz és a vevõhöz csatlakoztatva, és ez fogja megállapítani, hogy a 24 csúszó szorítóelem záró helyzetben van akkor, ha az érzékelõrendszer sugara akadálytalanul tud haladni, ahogyan ez a 18. ábrán látható. A 18. ábra egy felülnézet, bizonyos részek azonban a jobb érthetõség kedvéért ki lettek hagyva azok közül az elemek közül, amelyeket a 16. és 17. ábrán bemutattunk. Látható, hogy a 144 kezelõ a 146 mutatóujját használja erõkifejtésre, amely erõt a 24 csúszó szorítóelem 44 tolófelületére fejt ki úgy, hogy nulla az a szög, amelyet a csúszó szorítóelem és a 22 alap a hosszirányú 47 és 66 tengelyével bezár. Ily módon tehát semmiféle oldalirányú vagy forgató erõ nem kerül kifejtésre a csúszó szorítóelemre az alaphoz képest, és a csúszó szorítóelem a reteszelt helyzetében marad az alaphoz képest anélkül, hogy megszakítaná az érzékelõsugarat. A 18–20. ábrákon látható kiviteli alaknál a 22 alapban az a rész, amelyen a sugár áthalad, olyan anyagból van kialakítva, amely elegendõen átlátszó a sugár energiája számára, és ily módon a vevõ a sugárból elegendõ mértékû teljesítményszintet tud venni, amikor a csúszó szorítóelem nincs jelen, hasonló módon a csúszó szorítóelem olyan anyagból van kialakítva, amely kellõ mértékben csillapítja a sugár által kibocsátott energiát, és így a vevõ nem fog elegendõ teljesítményszintû sugarat érzékelni, amikor a csúszó szorítóelem jelen van. Néhány infúziós szivattyúrendszerben az összes érzékelõ mûködik, amikor a szivattyú teljesítményt kap. Vannak olyan infúziós szivattyúk is, ahol az érzékelõ jelzi, hogy a szorítóberendezés a 140 szerelõrésbe becsúszásra került. A 18. ábrán látható kiviteli alaknál, amikor a szorítóberendezés érzékelõje mûködik, ez felhasználható arra is, hogy jelezze azt, hogy a 22 alap a 140 szerelõrésbe be van tolva (17. ábra), és ugyanakkor a processzorhoz további adatokat is továbbít. A 19. ábra azt mutatja be, amikor a 24 csúszó szorítóelem lineárisan van nyitott helyzetben a 22 alapba csúsztatva. Az 56 érzékelõsugarat a csúszó szorítóelem 160 orránál megszakítja. Ily módon a 152 érzékelõ nem kap sugarat, és errõl a 158 processzort tájékoztatja. A szivattyú egyéb viszonyaitól függõen a processzor vészjelet ad ki vagy nem ad ki abban a vonatkozásban, hogy a 20 szorítóberendezés nyitott elrendezésben van. Így például ha az infúziós szivattyú ajtaja zárva van és az érzékelõsugár meg van szakítva, ahogyan ez a 19. ábrán látható, a processzor vészjelzést ad ki, mivel a csövet a szivattyú szivattyúmechanizmusa elzárja. Ha most megnézzük a 20. ábrát, ott látható, hogy a 156 érzékelõsugár meg van szakítva, ugyanúgy, ahogy a 19. ábrán, de a szorítóberendezés nincs záró elrendezésben. A 24 csúszó szorítóelem nincs teljes mértékben becsúsztatva az alapba, így a szivattyúnak az ajtaja is nyitva van, mivel a 144 kezelõ 146 ujja a csúszó szorítóelemhez van nyomva. Ebben az elrendezésben a 158 processzor olyan jelet fog venni, hogy a szivattyú ajtaja nyitva van, de a csúszó szorítóelem érzékelõsugara meg van szakítva. Egy másik
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 9
2
szivattyúban, ahol alapérzékelõ található, a processzor olyan adatokat vesz, hogy az alap be lett helyezve a szerelõrésbe, a 24 csúszó szorítóelem megszakította a csúszó szorítóelem érzékelõsugarát, de az ajtó nyitva van. Ennek értelmében bizonyos eszközök esetében a processzor vészjelet ad ki, hogy a szorítóberendezés nyitott elrendezésben van. A processzor ezután tájékoztatja a kezelõt, hogy a csúszó szorítóelemet záró helyzetbe kell mozdítani. A 20. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a vészjelzésnek az oka az, hogy a 24 csúszó szorítóelem a 22 alaphoz képest oldalirányban vagy forgásirányban elmozdult. Ez azt jelenti, hogy a 144 kezelõ a csúszó szorítóelemre egy olyan erõt fejtett ki, miközben a teljes 20 szorítóberendezést a szivattyúba tolta, amely a csúszó szorítóelem oldalirányú vagy rotációs elmozdulását eredményezte az alaphoz képest. Az oldalirányú elmozdulás olyan nagy volt, hogy a csúszó szorítóelem 160 orra megszakította a 156 érzékelõsugarat. Ez lényegében azt jelenti, hogy a kezelõ a csúszó szorítóelem 44 tolófelületét ebben az esetben körülbelül 25–30°-ban nyomta és így jött létre a csúszó szorítóelem alaphoz képesti elmozdulása. A 20 szorítóberendezés konstrukciója következtében a 24 csúszó szorítóelem el tud fordulni olyan mértékben, hogy megszakítsa a 156 érzékelõsugarat, és ily módon hamis vészjelzést adjon le. A csúszó szorítóelem záró helyzetben marad még akkor is, ha az érzékelõsugár meg van szakítva. Ahogy ezt már megjegyeztük, a hamis vészjelzések zavaróak lehetnek és a gyógyászati kezelés folyamatát lelassíthatják. A fenti példakénti kiviteli alak egy olyan érzékelõrendszert mutatott be, amely az alap hossztengelyére merõlegesen bocsátja ki a sugarait, azonban más érzékelõrendszerek is használhatók és alkalmazhatók a 20 szorítóberendezéshez. Rátérve most a 21. ábrára, annak érdekében, hogy a 24 csúszó szorítóelem fölösleges oldalirányú elmozdulását vagy forgását a 104 nyíl irányában csökkentsük, és elkerüljük azt a helyzetet, amely a 20. ábrán látható, a csúszó szorítóelem alsó 36 felületében egy 106 horony van kialakítva, és egy ennek megfelelõ alakú 108 borda van a 22 alap 70 sínjein kialakítva, ahogy ezt a továbbiakban részletesen is ismertetjük. Ez a két együttmûködõ szerkezet korlátozni fogja a csúszó szorítóelemnek az alaphoz képesti elfordulását, még akkor is, ha a kezelõ adott szögben is erõt fejt ki a tolófelületre, ahogyan ez a 20. ábrán került bemutatásra. A 22. ábrán a 21. ábrán bemutatott automatikus 20 szorítóberendezés egy olyan metszete látható, ahol a vágósík párhuzamos a 24 csúszó szorítóelem alsó 36 felületével. Ebben a nézetben a 70 sínnek az a része, amely a 108 bordát csatlakoztatja a csúszó szorítóelem oldalsó 68 pereméhez, ki van vágva és nem látható. A 106 horony és a borda párhuzamos a hosszirányú 47 központi tengellyel, vagy a 22 alap és a csúszó szorítóelem közötti relatív csúszó mozgás irányával. A horony a csúszó szorítóelem elülsõ 46 peremétõl a csúszó szorítóelem félkör alakú hátsó 112 pereméig tart. Maga a horony lényegében merõleges a csúszó
1
HU 008 667 T2
szorítóelem aljára egy adott kiválasztott mélységig. A horony hosszirányú 114, 116 oldalfalai lényegében párhuzamosak egymással a csúszó szorítóelem elülsõ pereme közelében. A horony azután kiszélesedik, ahogy közelíti a csúszó szorítóelem hátsó 112 peremét úgy, hogy egy 118 kiöblösödõ rész alakul ki a 114 oldalfalnál a hosszirányú 47 tengelyhez legközelebb, amely a hosszirányú középvonal felé lejt, és ezáltal a csúszó szorítóelem hátsó pereme környékénél egy kiöblösödõ 120 horonynyílás alakul ki. A 108 borda a csatorna 122 nyílásától a 22 alap elejénél az alap félkör alakú hátsó 124 pereméig tart. Amikor a 24 csúszó szorítóelemet elõször az alap 72 csatornájába helyezzük, a 106 horony 114 oldalfalának a 118 kiöblösödõ része vezeti meg a hornyot a kiöblösödõ horony 120 nyílásába a csúszó szorítóelem 112 hátsó pereménél. Elõnyösen a borda szélessége valamivel kisebb, mint a horony szélessége a 24 csúszó szorítóelem elülsõ 46 pereme közelében, és ez lehetõvé teszi, hogy a csúszó szorítóelem lazán csússzon a nyitott és a zárt helyzete között az alapban. A borda elõnyösen kissé szélesebb az alap 124 hátsó peremének a közelében, mint a 122 csatornanyílásnál, mivel ez megkönnyíti az alap fröccsöntéssel történõ elõállítását. Van olyan kiviteli alak is, ahol a borda szélessége az alap hátsó pereme közelében körülbelül 1 mm¹rel nagyobb, mint a csatornanyílásnál. Ennek megfelelõen a borda 126, 128 oldalfalai kis szöget zárnak be a hosszirányú 47 középtengellyel. Itt jegyezzük meg, hogy a 106 horony és a 108 borda egymáshoz képesti szélességét nagyon gondosan kell megválasztani úgy, hogy a horony 114, 116 oldalfalai és a borda 126, 128 oldalfalai között lényegében nagyon kicsi legyen az oldalirányú mozgás. Ahogyan ez a 22. ábrán látható, amikor a 24 csúszó szorítóelemen olyan erõ fejti ki hatását, amelynek oldalirányú komponense van, azon irány mentén, amelyet a 130 nyíllal jelöltünk, a horony 114 oldalsó fala a bal oldali 126 bordafal 132 elülsõ részével érintkezik, miközben a jobb oldali 116 bordafal 134 hátsó része a jobb oldali 128 bordafallal érintkezik. Egy ilyen érintkezés során az oldalirányú erõ azt eredményezi, hogy egy nem túl jelentõs oldalirányú elmozdulás lép fel a csúszó szorítóelem és a 22 alap között a 130 nyíllal jelölt irányba, oly módon, hogy az áramlásjelzõ érzékelõberendezése a szivattyúnak a szorítóberendezés megfelelõ elrendezését fogja jelezni. Ahogyan a 21. és 22. ábrán bemutattuk, a 106 horony és a 108 borda az automatikus 20 szorítóberendezés egyik oldalánál vannak elhelyezve ennél a kiviteli alaknál jobbra a hosszirányú 47 középtengelytõl. Nyilvánvaló azonban, hogy ugyanilyen relatív oldalirányú elmozdulás léphet föl a 24 csúszó szorítóelem és a 22 alap között, és ez ugyanúgy minimálissá teszi, vagy legalábbis csökkenti a horonynak és a bordának a helyzetét a hosszirányú középvonal másik oldalán. Egy további kiviteli alak kialakítható úgy, hogy a horony és a borda a hosszirányú középvonal mindkét oldalán ki van alakítva, és ez nagyobb oldalirányú stabilitást eredményez. Még egy további kiviteli alaknál a 30 ho-
2
rony a csúszó szorítóelem felsõ 34 felületén alakítható ki, és a borda pedig az alapnak az ennek megfelelõ helyén van kialakítva. Az automatikus szorítóberendezést részletesen 5 mutattuk be, hogy a találmány teljes egészében átlátható legyen, és láthatók legyenek az elõnyei is, de nyilvánvaló, hogy ezek elõnyös példakénti kiviteli alakok csupán, és nem jelentenek korlátozást a konstrukció részleteire vagy kialakítására, az oltalmi kör pedig a 10 mellékelt igénypontokban van megfogalmazva.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 10
1. Szorítóberendezés (20), amely szelektív módon akadályozza egy folyadék áramlását egy rugalmas csövön keresztül, és tartalmaz: egy alapot (22), amelynek van egy csõnyílása (49), amelynél a rugalmas csõ helyezhetõ el, az alapnak van egy hosszirányú középvonala; egy csúszó szorítóelemet (24), amely csúsztathatóan van az alapra szerelve úgy, hogy egyenes vonalú mozgást végezzen egy záró és egy nyitott helyzet között, a csúszó szorítóelemnek van egy hosszirányú középvonala (47); egy szorítónyílást (38), amely a csúszó szorítóelemen van kialakítva, hogy a csõ ezen keresztül kerüljön befogadásra; egy szûkített tartományt (42), amely a szorítónyílásban van kialakítva, a szûkített tartomány zárja le a csövet, megakadályozva a folyékony közeg áramlását a csövön keresztül, amikor a csúszó szorítóelem a záró helyzetben van; egy nyitott tartományt (40), amely a szorítónyílásban van kialakítva, a nyitott tartomány lehetõvé teszi a folyadék áramlását a csövön keresztül, amikor a csúszó szorítóelem nyitott helyzetben van; egy flexibilis kinyúló reteszelõkart (60), amely az alapra van felszerelve, a reteszelõkar a reteszelõ helyzetbe elõ van feszítve úgy, hogy megakadályozza a csúszó szorítóelemnek a záró helyzetbõl a nyitott helyzetbe történõ mozgását, a reteszelõkar eltéríthetõ, lehetõvé téve a csúszó szorítóelem ezt követõ elmozdulását a záró helyzetbõl a nyitott helyzetbe; egy reteszelõeszközt (48), amely a csúszó szorítóelemben van kialakítva a reteszelõkarral történõ kapcsolódásra, amikor a csúszó szorítóelem záró helyzetben van, hogy megakadályozza, hogy a csúszó szorítóelem a záró helyzetbõl elmozduljon, a reteszelõeszköz úgy van kialakítva, hogy a reteszelõkart oly módon fogja meg, hogy a reteszelõkar feszültségmentes állapotban van, amikor a reteszelõeszközzel kapcsolódik; egy hornyot (106), amely vagy a csúszó szorítóelemben, vagy az alapban van kiképezve, a horony lényegében párhuzamos a megfelelõ csúszó szorítóelem vagy az alap hosszirányú középtengelyével (47; 66), amelyben ki van alakítva; és egy bordát (108), amely az alap vagy a csúszó szorítóelem egyikén van kialakítva, és lényegében párhuzamos az alap vagy a csúszó szorítóelem hossztenge-
1
HU 008 667 T2
lyével, amelyen ki van alakítva, a borda mérete és alakja olyan, hogy a horonyban el tudjon csúszni és megakadályozza a csúszó szorítóelem és az alap egymáshoz képesti relatív elmozdulását. 2. Az 1. igénypont szerinti szorítóberendezés, ahol az alapon kiképezett csõnyílás csúsztathatóan fogadja be a rugalmas csövet úgy, hogy az alap a csõ mentén egy kiválasztott helyzetbe csúsztatható, amikor a csúszó szorítóelem nyitott helyzetben van. 3. Az 1. igénypont szerinti szorítóberendezés, ahol a reteszelõkar tartalmaz még egy kioldófület a rugalmas karnak a csúszó szorítóelemrõl történõ kioldására, lehetõvé téve ezáltal ezt követõen a csúszó szorítóelem elmozdulását a záró helyzetbõl a nyitott helyzetbe. 4. A 3. igénypont szerinti szorítóberendezés, ahol az alap tartalmaz még egy ütközõfelületet, amely a kioldófüllel szomszédosan van elhelyezve, és együttmûködik a kioldófül mozgásával a mozgás elõre megadott tartományán túl. 5. A 3. igénypont szerinti szorítóberendezés, ahol a kioldófül az alap hosszirányú középvonalától eltolva van elhelyezve. 6. Az 5. igénypont szerinti szorítóberendezés, ahol a kioldófül úgy van elhelyezve, hogy a rugalmas kart a rögzítõpecekbõl kimozdítsa, lehetõvé téve a csúszó szorítóelemnek az ezt követõ elmozdulását a záró helyzetbõl a nyitott helyzetbe. 7. Az 1. igénypont szerinti szorítóberendezés, ahol a csúszó szorítóelem tartalmaz még egy lejtõs részt a reteszelõkar befogadására, amikor a csúszó szorítóelem nyitott helyzetben van, a lejtõs rész mélyebbre van kialakítva, mint a kar, ezáltal a kar feszültségmentes állapotban van, amikor a csúszó szorítóelem áramlási helyzetbe kerül. 8. A 7. igénypont szerinti szorítóberendezés, ahol a reteszelõeszköz tartalmaz egy ütközõpecket, amely a csúszó szorítóelemen van kialakítva; a lejtõs rész úgy van kialakítva, hogy a reteszelõkart az ütközõpecekbe vezesse, amely a csúszó szorítóelemben van, amikor a csúszó szorítóelem nyitott helyzetbõl záró helyzetbe megy át, és ezáltal a csúszó szorítóelemet a záró helyzetben reteszelje. 9. Az 1. igénypont szerinti szorítóberendezés, ahol: a nyílás megközelítõleg könnycsepp alakú; a szûkített tartomány egy hosszúkás résrészt tartalmaz; az áramlási tartomány egy lekerekített részt tartalmaz; a csõ a résrészben van elhelyezve, amikor a csúszó szorítóelem záró helyzetben van; és a csõ a lekerekített részben van elhelyezve, amikor a csúszó szorítóelem nyitott helyzetben van. 10. Az 1. igénypont szerinti szorítóberendezés, ahol a csõnyílás egy folyadékjáratot tartalmaz az alapon keresztül, és ezáltal a rugalmas csõ a járattal fluid kapcsolatba csatlakoztatható. 11. Az 1. igénypont szerinti szorítóberendezés, amely tartalmaz még egy nyomásközvetítõ eszközt, amely a rugalmas csõ és az alap közt van elhelyezve, a nyomásközvetítõ eszköznek van egy nyomásérzéke-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 11
2
lõ membránja, amely egy házban van elhelyezve, a nyomásérzékelõ membrán úgy van kialakítva, hogy a nyomás növekedését vagy csökkenését a rugalmas csõrõl egy nyomásérzékelõhöz vezesse. 12. Az 1. igénypont szerinti szorítóberendezés, ahol: a reteszelõkar tartalmaz még egy kioldófület a flexibilis karnak a csúszó szorítóelemrõl történõ kioldására, és lehetõvé téve ezt követõen a csúszó szorítóelemnek a záró helyzetbõl a nyitott helyzetbe történõ elmozdulását; az alap tartalmaz még egy ütközõfelületet, amely a kioldófül közelében van elhelyezve és a kioldófüllel mûködik együtt a kiválasztott mozgástartományon túl; a reteszelõeszköz tartalmaz egy ütközõpecket a csúszó szorítóelemben; a csúszó szorítóelem tartalmaz egy lejtõs részt a reteszelõkar befogadására, amikor a csúszó szorítóelem nyitott helyzetben van, a lejtõs rész mélyebbre van kiképezve, mint a reteszelõkar, ezáltal a reteszelõkar feszültségmentes, amikor a csúszó szorítóelem áramlási helyzetben van; a lejtõs rész úgy van kialakítva, hogy a reteszelõkart a rögzítõpecekben megvezesse, amikor a csúszó szorítóelemet a nyitott helyzetbõl a záró helyzetbe visszük át, és ezáltal reteszeli a csúszó szorítóelemet a záró helyzetben; a csúszó szorítóelem tartalmaz még egy elülsõ tolóperemet, amely elegendõen nagy ahhoz, hogy a kezelõnek az ujját megfelelõen befogadja, amelyet a szorítóberendezésnek a gyógyászati eszközbe történõ betolására használ, és egy konkáv tolófelülete van; és a kioldófül máshol van elhelyezve, mint a tolóperem mögött. 13. A 12. igénypont szerinti szorítóberendezés, ahol a kioldófül a tolóperemhez képest oldalirányban van elhelyezve. 14. Az 1. igénypont szerinti szorítóberendezés, ahol a reteszelõeszköz tartalmaz: egy rögzítõpecket a csúszó szorítóelemben, amelyben a reteszelõkar a reteszelõ helyzethez elõ van feszítve, és amelyben a reteszelõkar elhelyezkedik, amikor a csúszó szorítóelem záró helyzetben van, hogy megakadályozza a csúszó szorítóelem elmozdulását a záró helyzetbõl, a rögzítõpecek elegendõen nagy ahhoz, hogy a reteszelõkart úgy fogadja be, hogy a reteszelõkar feszültségmentes legyen, amikor a rögzítõpecekben van; ahol a berendezés tartalmaz még olyan ütközõfelületet, amely a kioldófüllel szomszédosan van elhelyezve, és a kioldófül mozgásával van összhangban a mozgás elõre megadott tartományán túl; és egy lejtõs részt, amely az alapon van elhelyezve a reteszelõkar befogadására, amikor a csúszó szorítóelem nyitott helyzetben van, hogy megvezesse a reteszelõkart a rögzítõpecekben, amely a csúszó szorítóelemben van kialakítva, amikor a csúszó szorítóelem nyitott helyzetbõl záró helyzetbe megy át, és ezáltal reteszelje a csúszó szorítóelemet a záró helyzetben, a lejtõs rész mélyebbre van kialakítva, mint a kar, ezáltal a reteszelõkar feszültségmentes állapotban van, amikor a csúszó szorítóelem áramlási helyzetben van; és
1
HU 008 667 T2
a horony a csúszó szorítóelemben van kialakítva, a horony lényegében párhuzamos a csúszó szorítóelem hosszirányú középtengelyével; és ahol a borda az alapon van kialakítva, a borda lényegében párhuzamos az alap hosszirányú középtengelyével, a borda mérete és alakja olyan, hogy a csúszó szorítóelemben kiképezett horonyban megfelelõen tudjon csúszni és korlátozza a csúszó szorítóelemnek az alaphoz képesti relatív elmozdulását. 15. Az 1–4. igénypontok szerinti szorítóberendezés, ahol a csõnyílás tartalmaz egy csõ alakú hüvelyt, amelybe a csõ vége állandó jelleggel rögzíthetõ.
2
16. Az 1–14. igénypontok szerinti szorítóberendezés, ahol a csúszó szorítóelem tartalmaz még egy elülsõ tolóperemet, amely elegendõen nagy ahhoz, hogy befogadja annak a kezelõnek az ujját, aki a szorítóbe5 rendezésbe tolja, amely egy orvosi infúziós szivattyúban van, és konkáv tolófelülete van. 17. A 16. igénypont szerinti szorítóberendezés az 1. igényponttól függõen, ahol a kioldófül olyan helyzetben van, amely más, mint a tolóperem mögötti helyzet. 18. Az 17. igénypont szerinti szorítóberendezés az 10 1. igényponttól függõen, ahol a kioldófül a tolóperemhez képest oldalirányban van elhelyezve.
12
HU 008 667 T2 Int. Cl.: A61M 39/28
13
HU 008 667 T2 Int. Cl.: A61M 39/28
14
HU 008 667 T2 Int. Cl.: A61M 39/28
15
HU 008 667 T2 Int. Cl.: A61M 39/28
16
HU 008 667 T2 Int. Cl.: A61M 39/28
17
HU 008 667 T2 Int. Cl.: A61M 39/28
18
HU 008 667 T2 Int. Cl.: A61M 39/28
19
HU 008 667 T2 Int. Cl.: A61M 39/28
20
HU 008 667 T2 Int. Cl.: A61M 39/28
21
HU 008 667 T2 Int. Cl.: A61M 39/28
22
HU 008 667 T2 Int. Cl.: A61M 39/28
23
HU 008 667 T2 Int. Cl.: A61M 39/28
24
HU 008 667 T2 Int. Cl.: A61M 39/28
25
HU 008 667 T2 Int. Cl.: A61M 39/28
Kiadja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
