!HU000008530T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 008 530
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 450323 P 2003. 02. 28. 450324 P 2003. 02. 28. 450348 P 2003. 02. 28.
(73) Jogosult: Bayer HealthCare, LLC, Tarrytown, NY 10591 (US)
US US US
(72) Feltalálók: SCOTT, William, J., Guilford, CT 06473 (US); DUMAS, Jacques, Bethany, CT 06524 (US); BOYER, Stephen, Bethany , CT 06524 (US); LEE, Wendy, Hamden, CT 06518 (US); CHEN, Yuanwei, North Haven, CT 06473 (US); PHILLIPS, Barton, New Haven, CT 06511 (US); VERMA, Sharad, New Haven, CT 06519 (US); CHEN, Jianqing, New Haven, CT 06515 (US); CHEN, Zhi, North Haven , CT 06473 (US); FAN, Jianmei, Hamden, CT 06518 (US); RAUDENBUSH, Brian, Beacon Falls , CT 06403 (US); REDMAN, Aniko, Derby, CT 06418 (US); YI, Lin, Milford, CT 06460 (US); ZHU, Qingming, West Haven, CT 06516 (US) (54)
HU 008 530 T2
C07D 401/12
(21) Magyar ügyszám: E 04 716144 (22) A bejelentés napja: 2004. 03. 01. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20040716144 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1599467 A1 2004. 09. 16. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1599467 B1 2010. 05. 19.
(2006.01) A61K 31/443 (2006.01) A61K 31/4433 (2006.01) A61K 31/4436 (2006.01) C07D 405/12 (2006.01) C07D 417/12 (2006.01) A61K 31/444 (2006.01) A61P 35/00 (2006.01) C07D 213/79 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 04078747 PCT/US 04/006286
(74) Képviselõ: dr. Fehérvári Flóra, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Rák és egyéb rendellenességek kezelésére alkalmas új ciano-piridin-származékok
A leírás terjedelme 50 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nem vizsgálta.
1
HU 008 530 T2
A találmány szakterülete A találmány új vegyületekre, ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményekre és ezen vegyületek vagy készítmények hiperproliferatív és angiogenezis rendellenességek kezelésére történõ alkalmazására vonatkozik, ahol az említett vegyületek egyetlen anyagként vagy egyéb hatóanyagokkal kombinációban vannak jelen, például citotoxikus terápiák esetén. A találmány háttere A ras jeltranszdukciós útvonal aktiválása események olyan kaszkádját jelzi, amely alapvetõ hatást gyakorol a sejtproliferációra, ¹differenciálódásra és ¹transzformációra. A Raf kinázról, amely egy ras alatti effektor, felismerték, hogy ezen jelek sejtfelületi receptorokról a sejtmagba jutásában kulcsszerepet töltenek be mint közvetítõk [Lowy, D., R.; Lillumsen, B. M. Ann. Rev. Biochem. 62, 851 (1993); Bos, J. L. Cancer Res. 49, 4682 (1989)]. Kimutatták, hogy az aktív ras hatásainak gátlása a raf kináz jelzõútvonal gátlásával, a raf kinázhoz dezaktiváló antitestek hozzáadásával vagy domináns negatív raf kináz vagy domináns negatív MEK, amely a raf kináz szubsztrátuma, koexpressziójával a transzformált sejtek normális növekedõ fenotípussá történõ visszaalakulásához vezet [Daum és munkatársai Trends Biochem. Sci., 19, 474–80 (1994); Fridman és munkatársai J. Biol. Chem., 269, 30 105–8 (1994)]. Kolch és munkatársai [Nature, 349, 426–28 (1991)] arra is rámutattak, hogy a raf expressziójának antiszenz RNS-sel történõ gátlása blokkolja a sejtproliferációt a membránhoz kapcsolódó onkogénekben. Hasonló módon a raf kináz (antiszenz oligodezoxinukleotidokkal történõ) gátlása in vitro és in vivo korrelációt mutatott számos humán tumortípus növekedésének gátlásával [Monia és munkatársai Nat. Med. 2, 668–75 (1996)]. A transzkináz-aktivitás néhány kis molekulájú inhibitora fontos anyagnak bizonyult a rák kezelésében [Naumann, U.; Eisenmann-Tappe, I.; Rapp, U. R. Recent Results Cancer Res. 143, 237 (1997); Monia, B. P.; Johnston, J. F.; Geiger, T.; Muller, M.; Fabbro, D. Nature Medicine, 2, 668 (1996)]. Felismerték, hogy a fejlõdõ tumor 1¹2 mm3 méreten túli növekedésének elõsegítéséhez a tumorsejteknek funkcionális stromára van szükségük, ez egy fibroblastból, simaizomsejtekbõl, endotéliumsejtekbõl, sejten kívüli mátrix proteinekbõl és oldható faktorokból álló hordozószerkezet [Folkman, J., Semin Oncol, 29(6 Suppl. 16) 15–8 (2002)]. A tumorok a sztrómaszövetek képzõdését oldható növekedési faktorok, például PDGF és átalakító növekedési faktor-béta (TGF-béta), kiválasztása útján indukálják, amelyek viszont komplementer faktorok kiválasztását stimulálják gazdasejtek útján, mint például a fibroblast növekedési faktor (FGF), az epiderma növekedési faktor (EGF) és az ér¹endotélium növekedési faktor (VEGF) gazdasejtek által történõ kiválasztását. Ezek a stimulálófaktorok új véredények képzõdéséhez vagy angiogenezishez vezetnek, ami a tumorhoz oxigént és tápanyagokat szállít, és lehetõvé teszi növekedését, továbbá metasztázis-útvonalat biztosítanak. Feltételezik, hogy a sztró-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
maképzõdés gátlására irányuló terápiák némelyike gátolni fogja a hisztológiai típusú epitéliumtumorok széles körének növekedését [George, D. Semin Oncol, 28(5 Suppl 17), 27–33 (2001); Shaheen, R. M. és munkatársai Cancer Res. 61(4) 1464–8 (2001); Shaheen, R. M. és munkatársai Cancer Res. 59(21) 5412–6 (1999)]. Azonban az angiogenezis folyamat és a tumorfejlõdés komplex természete, valamint az abban szerepet játszó több növekedési faktor miatt egy egyetlen útvonalat célba vevõ szer hatékonysága korlátozott lehet. Kívánatos volna több tumorok által használt kulcs jelzõ útvonallal szemben hatásos kezelést rendelkezésre bocsátani a gazda stromában angiogenezis kiváltása céljából. Ilyen például a PDGF, amely a stromaképzõdés egyik hatásos stimulátora [Ostman, A. és CH. Heldin, Adv. Cancer Res. 80, 1–38 (2001)], az FGF, amely egy kemoattraktáns és mitogén a fibroblasztok és az endotéliumsejtek számára, továbbá a VEGF, amely egy hatásos eresedésszabályozó. A sztrómaképzõdés egy másik kulcsfontosságú szabályozója a PDGF, amelyet számos tumor választ ki parakrin módon, és feltehetõleg elõsegíti a fibroblasztok, a simaizmok és az endotéliumsejtek növekedését, elõsegíti a sztrómaképzõdést és az angogenezist. A PDGF¹t eredetileg a simian szarkóma vírus v¹sis ongokén termékeként azonosították [Heldin, C. H. és munkatársai J. Cell Sci Suppl., 3, 65–76 (1985)]. A növekedési faktor két peptidláncból épül fel, amelyeket A, illetve B láncnak hívnak, ezek primer aminosavszekvenciájukban 60% homológián osztoznak. Ezek a láncok diszulfid-keresztkötésekkel 30 kDa méretû érett proteint képeznek, amely AA, BB vagy AB homo- vagy heterodimerekbõl állnak. A PDGF nagy mennyiségben található a vérlemezkékben, és az endotéliumsejtekben és az ér¹simaizomsejtekben expresszálódnak. Ezen túlmenõen a PDGF termelés oxigénben szegény körülmények között például a gyengén erezett tumorszövetekben túlszabályozódik [Kourembanas, S. és munkatársai Kidney Int. 51(2), 438–43 (1997)]. A PDGF nagy affinitással kötõdik a PDGF receptorhoz, amely egy 1106 aminosavat tartalmazó 124 kDa méretû transzmembrán tirozin-kináz-receptor [Heldin, C. H., A. Ostman és L. Ronnstrand, Biochim Biophys Acta, 1378(1), 79–113 (1998)]. Azt találták, hogy a PDGFR homo- vagy heterodimer láncokként fordul elõ, amelyek teljes aminosavszekvenciájában 30% homológia van, és kináz doménjeik között 64% homológia van [Heldin, C. H. és munkatársai Embro J., 7(5), 1387–93 (1988)]. A PDGFR a tirozin-kináz-receptorok családjának tagja, amely hasítja a VEGFR2¹t (KDR) VEGFR3¹at (Flt4), c¹Kit¹et és FLT3¹at tartalmazó kináz doméneket. A PDGF receptor elsõsorban a fibroblasztokon, a simaizomsejteken és a pericitákon expresszálódik, valamint kisebb mértékben a központi idegrendszer neuronjain, vese mesangialis, Leydig és Schwann sejtein. A receptorhoz való kötõdéskor a PDGF receptor dimerizációt vált ki, és a tirozinmaradékok auto- és transzfoszforilezõdése következik be, amely növeli a receptorok kinázaktivitását és elõsegíti az ezután következõ effektorok megerõsödését az SH2 proteinkötõ
1
HU 008 530 T2
domének aktiválása útján. Egy sor jelzõmolekula komplexet képez az aktivált PDGFR-rel, beleértve a PI–3-kinázt, a foszfolipáz C¹gammát, az src¹t és a GAP¹t (GTP¹áz aktiváló protein a p21-ras számára) [Soskic, V. és munkatársai Biochemistry, 38(6), 1757–64 (1999)]. A PDGF a PI–3-kináz aktiválása útján aktiválja a sejtmotilitást és ¹migrációt kiváltó Rhojelzõ útvonalat, és a GAP aktiválása útján mitogenezist indukál a p21-ras és a MAPK jelzõ útvonal aktiválásával. Felnõtteknél a PDGF fõ funkciója feltehetõleg a sebhegesedés sebességének elõsegítése és növelése, továbbá a véredény-homeosztázis fenntartása [Baker, E. A. és DJ. Leaper, Wound Repair Regen, 8(5), 392–8 (2000); Yu, J., A. Moon és H. R. Kim, Biochem. Biophys. Res. Commun. 282(3), 697–700 (2001)]. A PDGF nagy koncentrációban található a vérlemezkékben, és hatásos kemoattraktáns a fibroblasztok, a simaizomsejtek, a neutorfilek és a makrofágok számára. A sebhegesedésben betöltött szerepén túlmenõen a PDGF-rõl ismert, hogy segít fenntartani az ér homeosztázist. Az új véredények kifejlõdése során a PDGF összegyûjti a pericitákat és a simaizomsejteket, amelyekre a véredények szerkezeti épségéhez van szükség. A PDGF-rõl feltételezik, hogy hasonló szerepet játszik a tumoros neovaszkularizációban. Angiogenezisben betöltött szerepe részeként a PDGF szabályozza az intersticiális folyadék nyomását, valamint a kötõ sejtek és az extracelluláris mátrix közötti kölcsönhatás szabályozása útján szabályozza az edények átjárhatóságát. A PDGFR aktivitásának gátlása csökkentheti az intersticiális nyomást és elõsegítheti a citotoxinok behatolását a tumorokba, ezzel javítva ezen anyagok tumorellenes hatását [Pietras, K. és munkatársai Cancer Res. 62(19) 5476–84 (2002); Pietras, K. és munkatársai Cancer Res. 61(7) 2929–34 (2001)]. A PDGF a tumoros növekedést elõsegítheti a sztrómasejteken vagy közvetlenül a tumoros sejteken lévõ PDGFR-receptorok parakrin vagy autokrin stimulálása útján, vagy a receptor rekombinációval történõ erõsítése vagy aktiválása útján. A túlexpresszált PDGF a humán melanomasejteket és keratonicákat [Forsberg, K. és munkatársai Proc. Natl. Acad. Sci USA., 90(2), 393–7 (1993); Skobe, M. és NE. Fusenig, Proc. Natl. Acad. Sci. USA 95(3), 1050–5 (1998)] átalakíthatja olyan sejttípusokká, amelyek nem expresszálnak PDGF-receptorokat, feltehetõleg a PDGF sztrómaképzõdésre gyakorolt közvetlen hatásával és angiogenezis indukálásával. A tumor sztróma ezen parakrin stimulációját vastagbél¹, tüdõ¹, emlõ- és prosztatakarcinómáknál is megfigyelték [Bhardwaj, B. és munkatársai Clin. Cancer Res. 2(4), 773–82 (1996); Nakanishi, K. és munkatársai Mod. Pathol., 10(4), 341–7 (1997); Sunberg, C. és munkatársai Am. J. Pathol. 151(2), 479–92 (1997); Lindmark, G. és munkatársai Lab. Invest. 69(6), 682–9 (1993); Vignaud, J. M. és munkatársai Cancer Res. 54(20) 5455–63 (1994)], ahol a tumorok PDGF¹t expresszálnak, de receptort nem. A tumoros sejtnövekedés autokrin stimulációját, ahol az analizált tumorok nagy része mind a PDGF-ligandumot,
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
mind a receptort expresszálja, leírták glioblasztómákban [Fleming, T. P. és munkatársai Cancer Res. 52(16) 4550–3 (1992); lágyszövetszarkómákban [Wang, J., M. D. Coltrera és A. M. Gown, Cancer Res. 54(2) 560–4 (1994)] és a petefészek [Henriksen, R. és munkatársai Cancer Res. 53(19) 4550–4 (1993)], a prosztata [Fudge, K., C. Y. Wang és M. E. Stearns, Mod. Pathol. 7(5), 549–54 (1994)], a hasnyálmirigy [Funa, K. és munkatársai Cancer Res. 50(3), 748–53 (1990)] és a tüdõ rákos megbetegedéseiben [Antoniades, H. N. és munkatársai Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 89(9), 3942–6 (1992)]. A receptor ligandumfüggetlen aktiválását kisebb mértékûnek találták, de leírták krónikus mielomonocitás leukémiában (CMML), ahol egy kromoszóma transzlokációs esemény fúziós proteint hoz létre az Ets-szerû TEL transzkripciós faktor és a PDGF receptor között. Ezen túlmenõen a PDGFR-ben lévõ aktiválómutációkat megtalálták olyan gasztrointesztinális sztrómatumorokban, amelyekben c¹Kit-aktiválás nem játszott szerepet [Heinrich, M. C. és munkatársai Science, 9, 9 (2003)]. Bizonyos PDGFR-inhibitorok befolyásolják a tumoros sztróma fejlõdést és azt is feltételezik, hogy gátolják a tumor növekedését és a metasztázist. Az embrió fejlõdésében és bizonyos angiogénfüggõ betegségekben az angiogenezis és a vaszkulogenezis egy másik fõ szabályozója az ér endotélium növekedési faktor [VEGF; érpermeabilitási faktornak, VPF-nek is nevezik). A VEGF a homodimer formákban alternatív RNS-hasadás következtében jelen lévõ mitogének izoformáinak családját képviselik. A VEGF-izoformákról leírták, hogy nagymértékben specifikusak az érendotélium-sejtekre nézve [áttekintõ dolgozatok lásd: Farrara és munkatársai Endocr. Rev. 13,18 (1992); Neufield és munkatársai FASEB J. 13, 9 (1999)]. Leírták, hogy a VEGF expresszióját a hipoxia [Shweiki és munkatársai Nature 359, 843 (1992)], valamint számos citokin és növekedési faktor indukálja, mint az interleukin–1, az interleukin–6 az epiderma növekedési faktor és a transzformáló növekedési faktor. Nemrégiben leírták, hogy a VEGF és a VEGF családtagok a három transzmembrán receptor tirozin-kinázok közül egyhez vagy többhöz kötõdnek [Mustonen és munkatársai J. Cell Biol., 129, 895 (1995)], úgymint a VEGF receptor¹1 [amelyet flt-1-nek is neveznek (fmsszerû tirozin-kináz¹1)], a VEGFR–2 [amelyet receptort tartalmazó kináz inzert doménnek is neveznek (KDR); a KDR rágcsáló analógját embrió máj kináz-1-nek is nevezik (flk¹1)] és a VEGFR–3 (amelyet flt-4-nek is neveznek). Kimutatták, hogy a KDR és az flt¹1 különbözõ jel transzdukciós tulajdonságokat mutat [Waltenberger és munkatársai J. Biol. Chem. 269, 26988 (1994); Park és munk Oncogene 10, 135 (1995)]. Tehát az ép sejtekben a KDR erõs ligandumfüggõ tirozinfoszforilezésen esik át, míg az flt¹1 gyenge választ mutat. Tehát a KDR kötõdése vélhetõen kritikus követelmény a VEGF-közvetítette biológiai válaszok teljes spektrumának kiváltásában. In vivo a VEGF központi szerepet játszik a vaszkulogenezisben, továbbá angiogenezist és a véredények
1
HU 008 530 T2
permeabilizációját váltja ki. A szabályozatlan VEGF-expresszió szerepet játszik számos olyan betegség kifejlõdésében, amelyeket rendellenes angiogenezis és/vagy hiperpermeabilitási folyamatok jellemeznek. Feltételezik, hogy a VEGF közvetítette jeltranszdukciós kaszkád bizonyos anyagokkal történõ szabályozása alkalmas módszert biztosít a rendellenes angiogenezis és/vagy hiperpermeabilitási folyamatok szabályozásához. Az angiogenezist fontos elõfeltételnek tekintik a körülbelül 1¹2 mm¹esnél nagyobb tumorok növekedésében. Az ennél kisebb tumoroknál a sejtek oxigénnel és tápanyaggal elláthatók diffúzió útján. Azonban egy bizonyos méret elérése után feltehetõen minden tumor további növekedése függ az angiogenezistõl. A tumorok hipoxiás tartományában a tumorigén sejtek a VEGF-termelés stimulációjával válaszolnak, ami a nyugvó endotéliumsejteket új véredényképzõdés stimulálására aktiválja [Shweiki és munkatársai Proc. Nat’l. Acad. Sci., 92, 768 (1995)]. Ezen túlmenõen az olyan tumoros tartományokban, ahol angiogenezis nem megy végbe, a VEGFtermelõdés a ras jeltranszdukciós útvonalon mehet végbe [Grugel és munkatársai J. Biol. Chem., 270, 25915 (1995); Rak és munkatársai Cancer Res. 55, 4575 (1995)]. In situ hibridizációs vizsgálatokkal kimutatták, hogy a VEGF mRNS erõsen túlszabályozott a humán tumorok széles körében, beleértve a tüdõt [Mattern és munkatársai Br. J. Cancer 73, 931 (1996)], a pajzsmirigy [Viglietto és munkatársai Oncogene 11, 1569 (1995)], emlõ [Brown és munkatársai Humán Pathol., 26, 86 (1995)], gyomor-bél rendszeri [Brown és munkatársai Cancer Res., 53, 4727 (1993); Suzuki és munkatársai Cancer Res., 56, 3004 (1996)], vese és hólyag [Brown és munkatársai Am. J. Pathol., 1431, 1255 (1993)], petefészek [Olson és munkatársai Cancer Res., 54, 1255 (1994) és nyaki karcinómát [Guidi és munkatársai J. Nat’l. Cancer Inst. 87, 12137 (1995)], valamint az angioszarkómát [Hashimoto és munkatársai Lab. Invest. 73, 859 (1995)] és néhány intrakraniális tumort [Plate és munkatársai Nature, 359–845 (1992); Phillips és munkatársai Int. J. Oncol. 2, 913 (1993); Berkman és munkatársai J. Clin. Invest, 91, 153 (1933)]. A KDR semlegesítõ monoklonális antitestjeirõl kimutatták, hogy hatásosan gátolják a tumorangiogenezist [Kim és munkatársai Nature, 362, 841 (1993); Rockwell és munkatársai Mol. Cell. Differ., 3, 315 (1995)]. A VEGF túlexpresszálása, például extrém hipoxiás körülmények között, intraokuláris angiogenezishez vezetet, ami a véredények hiperproliferációját eredményezi és végül vakságot okoz. Ilyen kaszkádeseményeket észleltek számos retinopátiás esetben, beleértve a diabetikus retinopátiát, az ischaemiás retinavénaelzáródást, az újszülött retinopátiát [Aiello és munkatársai New Engl. J. Med. 331, 1480 (1994); Peer és munkatársai Lab. Invenst., 72, 638 (1995)] és az életkorral összefüggõ makuladegenerációt [AMD; lásd Lopez és munkatársai Invest. Opththalmol. Vis. Sci., 37, 855 (1996)]. Reumatoid artritisz (RA) esetén, a vaszkuláris pannus benövését angiogén faktorok képzõdése közvetít-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
heti. Az immunreaktív VEGF-szintek az RA¹betegek szinoviális folyadékában magasak, azonban az artritisz egyéb, degeneratív ízületi betegséggel járó formáiban szenvedõ betegek szinoviális folyadékában a VEGFszintek alacsonyak voltak [Koch és munkatársai J. Immunol. 152, 4149 (1994)]. Kimutatták, hogy az AGM–170 angiogenezisinhibitor meggátolja az ízület neovaszkularizációját patkány kollagén artritiszmodellben [Peacock és munkatársai J. Exper. Med. 175, 1135 (1992)]. A megnövekedett VEGF-expressziót kimutatták pszoriázisos bõrben, valamint szubepidermális hólyagocskaképzõdéssel kapcsolatos hólyagos rendellenességekben is, mint a hólyagos pemphigoid, az erythema multiforme és a dermatitis herpetiformis [Brown és munkatársai J. Invest. Dermatol., 104, 744 (1995)]. A vaszkuláris endotélium növekedési faktorok (VEGF, VEGF¹C, VEGF¹D) és ezek receptorai (VEGFR2, VEGFR3) nemcsak a tumorangiogenezis, hanem a lymphangiogenesis kulcsszabályozói is. A VEGF, a VEGF¹C és a VEGF¹D a legtöbb tumorban expresszálódik, elsõsorban a tumoros növekedés idõtartama alatt, és ezek szintje gyakran jelentõsen megnövekedett. A VEGF expresszióját a hipoxia, a citokinek, az onkogének, például a ras, vagy a tumorszuppresszorgének inaktiválódása stimulálja [McMahon, G. Oncologist 5(suppl. 1) 3–10 (2000); McDonald, N. Q.; Hendrickson, W. A. Cell, 73, 421–424 (1993)]. A VEGF¹ek biológiai aktivitása a receptoraikhoz való kötõdés útján közvetítõdik. A VEGFR3 (amelyet Flt-4nek is neveznek) túlnyomórészt a nyirok endotéliumon expresszálódik a normális felnõtt szövetekben. A VEGFR3 mûködésére az új nyirokedény képzõdéséhez van szükség, de nincs szükség a már meglévõ nyirokedények fennmaradásához. A VEGFR3 a tumorokban lévõ véredény endotéliumon is túlszabályozott. Nemrégiben a VEGF-C¹t és a VEGF-D¹t, amelyek a VEGFR3 ligandumai, a limfangiogenezis szabályozóiként azonosították emlõsökben. A tumor közvetítette limfangiogenikus faktorok által indukált limfangiogenezis elõsegítheti új edények növekedését a tumorban, ami biztosítja, hogy a tumorsejtek elérjék a szisztémás keringést. A nyirokedényekbe behatoló sejtek a nyirokvezetéken keresztül utat találhatnak a véráramba. A tumor expressziós vizsgálatok lehetõvé tették a VEGF¹C, a VEGF¹D és a VEGFR3 expressziójának közvetlen összehasonlítását olyan klinikopatológiai faktorokkal, amelyek közvetlenül utalnak a primer tumorok terjedõképességére (például nyirokcsomó érintettsége, nyirokinvázió, másodlagos áttétek és betegségmentes túlélés). Sok esetben a vizsgálatok statisztikai összefüggést mutattak ki a limfangiogenikus faktorok expressziója és a primer szilárd tumor áttétképzõ képessége között [Skobe, M. és munkatársai Nature Med. 7(2), 192–198 (2001); Stacker, S. A. és munkatársai Nature Med. 7(2), 186–191 (2001); Makinen, T. és munkatársai Nature Med. 7(2), 199–205 (2001); Mandriota, S. J. és munkatársai EMBO J. 20(4), 672–82 (2001); Karpanen, T. és munkatársai Cancer Res. 61(5), 1786–90 (2001); Kubo, H. és munkatársai Blood 96(2), 546–53 (2000)].
1
HU 008 530 T2
Úgy tûnik, hogy a hipoxia a VEGF-termelõdés fontos stimulusa a rosszindulatú sejtekben. A p38 MAP kináz aktiválására van szükség a tumoros sejtekben a VEGF indukálásához a hipoxiára adott válaszként [Blaschke, F. és munkatársai Biochem. Biophys. Res. Commun., 296, 890–896 (2002); Shemirani, B. és munkatársai Oral Oncology, 38, 251–257 (2002)]. Azon túlmenõen, hogy a p38 MAP kináz részt vesz az angiogenezisben a VEGF-kiválasztás szabályozása útján, elõsegíti a rosszindulatú sejtinváziót és a különbözõ tumortípusok migrációját a kollagenáz aktivitás és az urokináz plazminogén aktivátor expresszió útján [Laferriere, J. és munkatársai J. Biol. Chem., 276, 33 762–33 772 (2001); Westermarck, J. és munkatársai Cancer Res. 60, 7156–7162 (2000); Huang, S. és munkatársai J. Biol. Chem., 275, 12 266–12 272 (2000); Simon, C. és munkatársai Exp. Cell Res, 271, 344–355 (2001)]. Egyes diaril-karbamidokról leírták, hogy szerin-treonin-kináz és/vagy tirozin-kináz-inhibitor-aktivitást mutatnak. Leírták továbbá ezen diaril-karbamidok hatóanyagként való alkalmazását rák, angiogenezis rendellenességek és gyulladásos rendellenességek kezelésére alkalmas gyógyszerkészítményekben [Redman és munkatársai, Bioorg. Med. Chem. Lett, 11, 9–12 (2001); Smith és munkatársai, Bioorg. Med. Chem. Lett, 11, 2775–2778 (2001); Dumas és munkatársai, Bioorg. Med. Chem. Lett, 10, 2047–2050 (2000); Dumas és munkatársai, Bioorg. Med. Chem. Lett, 10, 2051–2054 (2000); Ranges és munkatársai, Book of Abstracts, 220th ACS National Meeting, Washington, DC, USA, MEDI 149; Dumas és munkatársai, Bioorg. Med. Chem. Lett., 12, 1559–1562 (2002); Lowinger és munkatársai, Clin. Cancer Res., 6(suppl.), 335 (2000); Lyons és munkatársai, Endocr.¹Relat. Cancer, 8, 219–225 (2001), Riedl és munkatársai, Book of Abstracts, 92nd AACR Meeting, New Orleans, LA, USA, abstract 4956; Khire és munkatársai, Book of Abstracts, 93rdAACR Meeting, San Francisco, CA, USA, abstract 4211; Lowinger és munkatársai, Curr. Pharm. Design, 8, 99–110 (2002); Regan és munkatársai, J. Med. Chem., 45, 2994–3008 (2002); Pargellis és munkatársai, Nature Struct. Biol., 9(4), 268–272 (2002); Carter és munkatársai, Book of Abstracts, 92ndAACR Meeting, New Orleans, LA, USA, abstract 4954; Vincent és munkatársai, Book of Abstracts, 38th ASCO Meeting, Orlando, FL, USA, abstract 1900; Hilger és munkatársai, Book of Abstracts, 38th ASCO Meeting, Orlando, FL, USA, abstract 1916; Moore és munkatársai, Book of Abstracts, 38th ASCO Meeting, Orlando, FL, USA, abstract 1816; Strumberg és munkatársai, Book of Abstracts, 38th ASCO Meeting, Orlando, FL, USA, abstract 121; Madwed JB: Book of Abstracts, Protein Kinases: Novel Target Identification and Validation for Therapeutic Development, San Diego, CA, USA, 2002. március; Roberts és munkatársai, Book of Abstracts, 38th ASCO Meeting, Orlando, FL, USA, abstract 473; Tolcher és munkatársai, Book of Abstracts, 38th ASCO Meeting, Orlando, FL, USA, abstract 334; and Karp és munkatársai, Book of Abstracts, 38th
2
AACR Meeting, San Francisco, CA, USA, abstract 2753 and WO 02/085859]. A szakirodalomban elért eredmények ellenére fennáll az igény további kezelési eljárások iránt. 5
10
15
20
25
A találmány összefoglalása A jelen találmány a következõkre vonatkozik: i) új vegyületek, ezek sói, metabolitjai és prodrugjai, beleértve a diasztereoizomer formákat, ii) ilyen vegyületek, sóik, metabolitjaik és prodrugjaik bármelyikét tartalmazó gyógyszerkészítmények, beleértve ezek diasztereoizomer formáit, iii) ezen vegyületek vagy készítmények alkalmazása betegségek, például hiperproliferatív és angiogenezis rendellenességek kezelésére, egyetlen anyagként vagy egyéb hatóanyagokkal, például citotoxikus terápiákkal kombinációban. Az (I) képletû vegyületeket, ezek sóit, gyógyszerészetileg elfogadható alkil-észtereit vagy fenil-(C1–C5 alkil)-észtereit vagy oxidált származékait, ahol egy vagy több nitrogénatom hidroxilcsoporttal helyettesített, továbbá ezek diasztereomer formáit (mint az izolált sztereoizomerek és a sztereoizomerek keverékei) gyûjtõnéven „találmány szerinti vegyületeknek” nevezzük. Az (I) képlet az alábbi:
30
35
40
45
50
55
60 5
(I) ahol A jelentése adott esetben helyettesített (helyettesített vagy helyettesítetlen) piridinilcsoport, naftilcsoport, 8–10 tagú biciklusos heteroarilcsoportok, amelyek 1–4 heteroatomot tartalmaznak, amely heteroatomok O, N, S vagy ezek kombinációi, részben telített C8–C10 biciklusos karbociklusos csoportok, amelyek a karbamidcsoporthoz egy benzolcsoporton keresztül kapcsolódnak, vagy részben telített 8–10 tagú biciklusos heterociklusos csoportok, amely heterociklusos csoportok 1–4 heteroatomot tartalmaznak, amely heteroatomok O, N, S vagy ezek kombinációi. Ahol az (I) képletben A jelentése részben telített 8–10 tagú biciklusos heterociklusos csoport, amely legalább egy oxigénatomot tartalmaz, ez elõnyösen helyettesített, elõnyösebben halogénnel helyettesített. A halogén helyettesítõk elõnyösen a részben telített 8–10 tagú biciklusos heterociklusos csoportok telített szénatomjain helyezkednek el. Ezek a telített szénatomok elõnyösebben perhalogénezettek, legelõnyösebben fluorral helyettesítettek. Az (I) képlet A helyettesítõinél az adott esetben helyettesített piridinilcsoportok közül különös jelentõségûek például (1x) szerkezeti képletû csoportok:
1
HU 008 530 T2
2
és
1x
5
Az (I) képlet A helyettesítõinél az adott esetben helyettesített naftilcsoportok közül különös jelentõségûek például (1y) szerkezeti képletû csoportok:
1c 10
1y A (1y) szerkezet azt jelenti, hogy az R3 helyettesítõ bármelyik gyûrû bármelyik olyan szénatomján megjelenhet, amelynek van egy vegyértéke, amely egyébként helyettesítõként egy hidrogénatommal van lekötve. A karbamidcsoporttal való kapcsolódás bármelyik gyûrû bármelyik olyan szénatomján keresztül megvalósulhat, amelynek van egy vegyértéke, amely egyébként helyettesítõként egy hidrogénatommal van lekötve. Az (I) képlet A helyettesítõjénél a megfelelõ adott esetben helyettesített 8–10 tagú biciklusos heteroarilcsoport például 2¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹ vagy 8¹kinolinil, 1¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹, 8¹ izokinolinil, benzimidazol-5¹il, benzimidazol-6¹il, 1,3-benzo-tiazol-2¹il, 1,3-benzo-tiazol-5¹il, 1,3-benzo-tiazol-6¹il, 1,2,3-benzo-triazol-5¹il, 1,3-benzoxazol-2¹il, 1,3-benzoxazol-6¹il, kinoxalin-2¹il, kinoxalin-6¹il, 1H-indazol-5¹il, 2H¹indazol-5¹il, 1H¹indazol-6¹il és 1H¹indol-5-il-csoport. Az (I) képlet A helyettesítõjénél az adott esetben helyettesített 8–10 tagú biciklusos heteroarilcsoportok közül különös jelentõségûek például (1a), (1b) és (1c) szerkezeti képletû csoportok:
15
20
25
30
35
Az (1a) szerkezet azt jelenti, hogy az R3 helyettesítõk bármelyik gyûrû bármelyik olyan szénatomján megjelenhetnek, amelynek van egy vegyértéke, amely egyébként helyettesítõként egy hidrogénatommal van lekötve. A karbamidcsoport kapcsolódása bármelyik gyûrû bármelyik olyan szénatomján keresztül megvalósulhat, amelynek van egy vegyértéke, amely egyébként helyettesítõként egy hidrogénatommal van lekötve. Az (1b) és (1c) szerkezetek azt jelentik, hogy az R3 helyettesítõk egy 5 tagú gyûrû bármelyik olyan atomján megjelenhetnek, amelynek van egy vegyértéke, amely egyébként helyettesítõként egy hidrogénatommal van lekötve. A karbamidcsoport kapcsolódása egy 6 tagú gyûrû bármelyik olyan szénatomján keresztül megvalósulhat, amelynek van egy vegyértéke, amely egyébként helyettesítõként egy hidrogénatommal van lekötve. A karbamidcsoporthoz egy benzolcsoporton keresztül kötött, részben telített C8–C10 biciklusos karbociklusos csoportok például a 2,3-dihidro-1H-inden-4-ilés a 2,3-dihidro-1H-inden-5-il-csoport. Az (I) képlet A helyettesítõjénél a részben telített C8–C10 biciklusos karbociklusos csoportok közül különös jelentõségû például (1d) és (1e) szerkezeti képletû csoport:
40
1d
Az (1d) és (1e) szerkezetek azt jelentik, hogy az R3 helyettesítõk a telítetlen gyûrû bármelyik olyan szénatomján megjelenhetnek, amelynek van egy vegyértéke, amely egyébként helyettesítõként egy hidrogénatommal van lekötve. A karbamidcsoport kapcsolódása 50 a telítetlen 6 tagú gyûrû bármelyik olyan szénatomján keresztül lehetséges, amelynek van egy vegyértéke, amely egyébként helyettesítõként egy hidrogénatommal van lekötve. 1–4 heteroatomot tartalmazó, részben telített 55 8–10 tagú biciklusos heterociklusos csoportok, ahol a heteroatomok N, S vagy ezek kombinációi, például a 2,3-dihidro-1H-indol-5-il- és a 2,3-dihidro-1H-indol-6-ilcsoport. 1–4 heteroatomot tartalmazó, részben telített 60 8–10 tagú biciklusos heterociklusos csoportok, ahol a 45
1a
1b
1e
6
1
HU 008 530 T2
heteroatomok O, N, S vagy ezek legalább egy oxigénatommal alkotott kombinációi, például a következõk: 2H,3H-benzo[e]11,4-dioxan-6¹il, 1,1-dioxido-2,3-dihidro-1-benzo-tien-6¹il, 1-oxo-2,3-dihidro-1H-inden-5¹il, 2H-benzo[d]1,3-dioxolen-5¹il, 2H-benzo[d]1,3-dioxolen-4¹il, 2,3-dihidrobenzo[b]fur-5¹il, 2H,4H-benzo[e]1,3-dioxan-6¹il vagy 2H,4H-benzo[e]1,3-dioxan-8¹il. Ezek a csoportok halogénatommal lehetnek helyettesítve, elõnyösen a telített szénatomokon egészen perhalogénezettségig. Az (I) képlet A helyettesítõinél a részben telített 8–10 tagú biciklusos heterociklusos csoportok közül különös jelentõségûek például (1f), (1g), (1h) és (1i) szerkezeti képletû csoportok:
5
10
15
20
,
, 25
(1f)
(1g)
30 , (1h)
. (1i) 35
Az (1f), (1d) és (1i) szerkezeti képletek azt jelentik, hogy az R3 helyettesítõk a telítetlen gyûrû bármelyik olyan szénatomján megjelenhetnek, amelynek van egy olyan vegyértéke, amely egyébként helyettesítõként egy hidrogénatommal van lekötve. A karbamidcsoport kapcsolódása a telítetlen 6 tagú gyûrû bármelyik olyan szénatomján keresztül lehetséges, amelynek van egy vegyértéke, amely egyébként helyettesítõként egy hidrogénatommal van lekötve. B jelentése adott esetben helyettesített fenil- vagy naftilcsoport. Az (I) képlet B helyettesítõjénél az adott esetben helyettesített fenil- vagy naftilcsoportok közül különös jelentõségûek például (2a) és (2b) szerkezeti képletû csoportok:
40
45
50
. 2a
és
55
2b
A (2a) és (2b) szerkezet azt jelenti, hogy az R1 helyettesítõk a szerkezeti képlet bármelyik olyan atomján
60 7
2
megjelenhetnek, amelynek van egy vegyértéke, amely egyébként helyettesítõként egy hidrogénatommal van lekötve, és a karbamidcsoport kapcsolódása a szerkezeti képlet bármelyik olyan szénatomján keresztül lehetséges, amelynek van egy vegyértéke, amely egyébként helyettesítõként egy hidrogénatommal van lekötve. A jelen találmány kiviteli alakjainak egyik osztályában B jelentése legalább egy halogén helyettesítõvel van helyettesítve. L jelentése áthidaló csoport, amely –S– vagy –O–. p változó értéke 0, 1, 2, 3 vagy 4, jellemzõen 0 vagy 1. n változó értéke 0, 1, 2, 3, 4, 5 vagy 6, jellemzõen 0, 1, 2, 3 vagy 4. m változó értéke 0, 1, 2 vagy 3, jellemzõen 0. R1 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül: halogénatom C1–5 halogén-alkil-csoport, NO2, C(O)NR4R5, C1–6 alkilcsoport, C1–6 dialkil-amin, C1–3 alkil-amin, CN, aminocsoport, hidroxilcsoport vagy C1–3 alkoxicsoport. Ahol R1 jelen van, jelentése leggyakrabban halogénatom, és a halogénatomok közül jellemzõen klórvagy fluoratom és még gyakrabban fluoratom. R2 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül: C1–5 alkilcsoport, C1–5 halogén-alkil-csoport, C1–3 alkoxicsoport, N-oxo- vagy N¹hidroxil-csoport. Ahol R2 jelen van, jelentése jellemzõen metil- vagy trifluor-metil-csoport. R3 mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül a következõk közül van kiválasztva: halogénatom, R 4, OR4, S(O)R4, C(O)R4, C(O)NR4R5, oxocsoport, ciano- vagy nitrocsoport (NO2). R 3 helyettesítõk legalább egyikének jelentése elõnyösen halogénatom. Bizonyos kiviteli alakokban mindegyik R3 helyettesítõ jelentése halogénatom. R4 és R5 jelentése egymástól függetlenül a következõk közül van kiválasztva: hidrogénatom, C1–6 alkilcsoport és legfeljebb perhalogénezett C1–6 alkilcsoport.
1
HU 008 530 T2
2
Egyéb példák A helyettesítõre:
,
,
,
,
,
,
,
,
,
,
,
,
,
vagy
,
.
50
További példák B helyettesítõre:
,
,
,
8
,
1
HU 008 530 T2
,
2
,
,
,
,
,
,
vagy
. A –NH–C(O)–NH– képletû karbamidcsoport és az L áthidalócsoport elõnyösen nem a B helyettesítõ egymáshoz kapcsolódó gyûrûszénatomjaihoz kapcsolódnak, hanem többnyire egy vagy két gyûrûszénatom elválasztja ezeket. Az R1 helyettesítõk például fluor¹, klór¹, brómatom, metilcsoport, NO2, C(O)NH2, metoxicsoport, SCH3, trifluor-metil- és metánszulfonilcsoport. Az R2 csoportok például metil¹, etil¹, propilcsoport, oxigénatom és cianocsoport. Az R3 csoportok például trifluor-metil¹, metil¹, etil¹, propil¹, butil, izopropil¹, terc-butil-csoport, klór¹, fluor¹, brómatom, ciano¹, metoxi¹, acetil¹, trifluor-metánszulfonil¹, trifluor-metoxi- és trifluor-metil-tio-csoport. Az (I) képletû vegyületek közül a következõknek van jelentõségük: {[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-Nindan-5-il-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-Nindan-5-il-karboxamid; {[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(1¹oxo-indan-5¹il)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-N(2¹naftil)-karboxamid; N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il){[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid; N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il){[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid; N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il)-{[2¹klór-4(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid; N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il)-{[3¹klór-4(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid; N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il)-{[3¹klór-4(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid; N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il)-{[4¹(2¹ciano(4¹piridil-oxi))-3-fluor-fenil]-amino}-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino}-N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan6¹il)karboxamid; {[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid;
20
25
30
35
40
45
50
55
60 9
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,6-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi)-2,5-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; {[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-metil-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-3-metil-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-nitro-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-3-fluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino}-N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan6¹il)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,3-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid;
1
HU 008 530 T2
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,5-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,6-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-3-metoxi-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[3¹bróm-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-metil-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-3-metil-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; 5¹(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-2-{[N¹(2,2,4,4-tetrafluorbenzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)-karbamoil]-amino}-benzamid {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-nitro-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-1-hidroxi-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-1-hidroxi-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]amino}-N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan6¹il)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-2-metil-tio-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-2-(metil-szulfonil)-fenil]amino}-N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan6¹il)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-N[2¹(trifluor-metil)-(4¹piridil)]-karboxamid; N¹[4¹(tert-butil)-(2¹piridil)]-{[4¹(2¹ciano-(4¹piridiloxi))-fenil]-amino}-karboxamid; N¹[4¹(tert-butil)-(2¹piridil)]-{[3¹klór-4-(2¹ciano(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid; N¹[4¹(tert-butil)-(2¹piridil)]-{[4¹(2¹ciano-(4¹piridiloxi))-3-fluor-fenil]-amino}-karboxamid; N¹[4¹(tert-butil)-(2¹piridil)]-{[4¹(2¹ciano-(4¹piridiloxi))-2-fluor-fenil]-amino}-karboxamid; N¹[4¹(tert-butil)-(2¹piridil)]-{[3¹bróm-4-(2¹ciano(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid; 2¹({N¹[4¹(tert-butil)-(2¹piridil)]-karbamoil}-amino)-5(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-benzamid N¹[4¹(tert-butil)-(2¹piridil)]-{[4¹(2¹ciano-(4¹piridiloxi))-3-fluor-fenil]-amino}-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino}-N-[4¹(trifluor-metil)-(2¹piridil)]-karboxamid;
,
5
10
15
20
25
30
35
40
2
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,6-difluor-fenil]-amino}N-[4¹(trifluor-metil)-(2¹piridil)]-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N[4¹(trifluor-metil)-(2¹piridil)]-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N-(4¹etil(2¹piridil))-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N-(2¹metil(6¹kinolil))-karboxamid; {[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(2¹metil-(6¹kinolil))-karboxamid; {[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(6¹kinolil)-karboxamid; {[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(6¹kinolil)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino}-N-(6¹kinolil)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(3¹izokinolil)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-N(3¹izokinolil)-karboxamid; {[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(3¹izokinolil)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N-(1¹metil(1H-indazol-5¹il))-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-N(1¹metil-(1H-indazol-5¹il))-karboxamid; {[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(1¹metil-(1H-indazol-5¹il))-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino}-N-(1¹metil-(1H-indazol-5¹il))-karboxamid; {[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(1¹metil-(1H-indazol-5¹il))-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N[2¹(trifluor-metil)-benzimidazol-5¹il]-karboxamid; {[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N[2¹(trifluor-metil)-benzimidazol-5¹il]-karboxamid; N¹benzo-tiazol-5-il-{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2nitro-fenil]-amino}-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-3-metil-fenil]-amino}-N(2¹metil-benzo-tiazol-5¹il)-karboxamid; vagy ezek sói és sztereoizomerei. A jelentõséggel bíró vegyületek egyik osztályát az alábbi (II) képletû vegyületek képezik
45
50 II ahol a (II) képletben B helyettesítõ jelentése
, 10
,
,
1
HU 008 530 T2
,
2
,
,
,
,
,
,
ahol –NH–C(O)–NH– képletû karbamidcsoport és az 20 L áthidalócsoport nem a B helyettesítõ egymáshoz kapcsolódó gyûrûszénatomjaihoz kapcsolódnak, ha-
vagy
nem többnyire egy vagy két gyûrûszénatom elválasztja ezeket, és a (II) képletben A helyettesítõ jelentése
,
,
1x
1y
1b 1a
,
1c
,
,
1e ,
1d ,
vagy 1f
,
1i
ahol n változó értéke 0, 1, 2, 3 vagy 4, R3 jelentése trifluor-metil, metil¹, etil¹, propil¹, butil, izopropil¹, terc-butil-csoport, klór¹, fluor¹, brómatom, ciano¹, metoxi¹, acetil¹, trifluor-metánszulfonil¹, trifluormetoxi- vagy trifluor-metil-tio-csoport. 60 11
1h
Az ilyen vegyületek egyik alosztályában a (II) képlet A helyettesítõjénél mindegyik R3 helyettesítõ jelentése fluoratom. Az ilyen vegyületek egy másik alosztályában a (II) képlet A helyettesítõjének jelentése
1
HU 008 530 T2
,
2
,
,
,
,
,
,
,
,
,
,
,
,
,
vagy
és a (II) képlet B helyettesítõjének jelentése fenilén, fluoratommal helyettesített fenilén vagy difluorhe- 50 lyettesített fenilén. A jelentõséggel bíró vegyületek egy másik osztálya az alábbi (X) és (Y) szerkezeti képletû vegyületeket foglalja magában, ahol a „B” fenilgyûrû és a Q csoport mindegyikének legalább egy halogén helyet- 55 tesítõje van, amely elõnyösen Cl vagy F, elõnyösebben F. Ezen vegyületek egyik alosztályában a „B” fenilgyûrû és a Q csoport mindegyikének 2–4 halogén helyettesítõje van, ezek elõnyösen Cl vagy F, elõnyö60 sebben F. 12
X és
Y
1
HU 008 530 T2
Az (X) képletû vegyületek esetében R2, m és A jelentése az (I) képletnél fentebb meghatározott, „m” változó értéke elõnyösen 0, így a CN marad az egyetlen helyettesítõ a piridinilcsoporton. A helyettesítõ jelentése elõnyösen helyettesített piridinilcsoport és részben telítetlen 8–10 tagú heterociklus, amely legalább egy oxigénatomot tartalmaz és legalább egy halogén helyettesítõje van. Az (Y) képletû vegyületek esetében R2 és m jelentése az (I) képletû vegyületeknél fentebb meghatározott, ahol „m” értéke elõnyösen 0. Q helyettesítõ jelentése 1–4 heteroatomot tartalmazó 8–10 tagú biciklusos heterociklusos csoport, ahol a heteroatomok O, N, S vagy ezek kombinációi. A biciklusos szerkezet elõnyösen részben telítetlen és legalább egy oxigén heteroatomot tartalmaz. Az elõnyös kiviteli alakokban a telítetlen szénatomok perhalogénezettek. Ilyen szerkezetek például a következõk: 2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6-ilcsoport, 2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6-il-csoport, 2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxan-5-il-csoport. A jelentõséggel bíró vegyületek egyik alosztályába tartoznak a (Za), (Zb), (Zc) és (Zd) képletû szerkezetek, amelyek az alábbiak:
5
10
15
20
25
30
Za 35
Zb
40
45
Zc 50
Zd
55
R1 helyettesítõ jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül halogénatom vagy trifluormetil-csoport és R3 helyettesítõ jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül halogén-
60 13
2
atom, R4, OR4, S(O)R4, C(O)R4, C(O)NR4R5, oxovagy ciano- vagy nitrocsoport (NO2), és elõnyösen fluoratom, trifluor-metil¹, metil- és terc-butil-csoport. n változó értéke 0, 1, 2, 3 vagy 4 és p változó értéke 0 vagy 1. Amikor valamelyik csoport „helyettesített”, akkor legfeljebb a feltüntetett legnagyobb számú helyettesítõt tartalmazhatja, és mindegyik helyettesítõ a csoport bármelyik hozzáférhetõ helyzetében elhelyezkedhet, és a helyettesítõ bármelyik hozzáférhetõ atomján keresztül kapcsolódhat. A „bármelyik hozzáférhetõ helyzet” kifejezés a csoport bármelyik olyan helyzetét jelenti, amely kémiailag elérhetõ a szakterületen ismert vagy az itt bemutatott kitanításban szereplõ módon, továbbá nem alkot olyan instabil molekulát, amely például embernek történõ beadásra alkalmatlan. Ha egy csoporton kettõ vagy több helyettesítõ van, akkor mindegyik helyettesítõ jelentését bármelyik másik helyettesítõtõl függetlenül határozzuk meg, és ezek ennek megfelelõen azonosak vagy különbözõek lehetnek. „Adott esetben helyettesített” kifejezésen azt értjük, hogy az így módosított csoport lehet helyettesítetlen vagy a meghatározott helyettesítõvel (helyettesítõkkel) lehet helyettesítve. Egy piridingyûrû helyettesítõjeként „hidroxil” kifejezésen 2¹, 3¹ és 4¹hidroxi-piridint értünk, és ez magában foglalja azokat a szerkezeti képleteket is, amelyeket a szakirodalomban 1¹oxo-piridinnek, 1¹hidroxi-piridinnek vagy piridin-N-oxidnak neveznek. Az itt többes számú formában alkalmazott vegyületek, sók és hasonlók kifejezésbe egyetlen vegyületet, sót és hasonlót is beleértünk. Hacsak nincs másképp feltüntetve, a C1–6 alkil kifejezés 1 és 6 közötti számú szénatomot tartalmazó egyenes, elágazó láncú vagy gyûrûs alkilcsoportot jelent, amely gyûrûs, egyenes láncú vagy egyetlen vagy több elágazást tartalmazó elágazó láncú lehet. Ilyen csoportok például a metil¹, etil¹, n¹propil¹, izopropil¹, n¹butil¹, izobutil¹, szek-butil¹, terc-butil¹, ciklopropil¹, ciklobutil- és hasonló csoportok. C1–6 halogén-alkil kifejezésen – hacsak nincs másképp feltüntetve – legfeljebb 6 szénatomot tartalmazó telített szénhidrogéngyököt értünk, amely legalább egy halogénatommal helyettesített vagy legfeljebb perhalogénezett. Ez a gyök lehet gyûrûs, egyenes láncú vagy egyetlen vagy több elágazást tartalmazó elágazó láncú. A halogénatom helyettesítõ(k) például fluor¹, klór¹, bróm- vagy jódatom(ok). Ezek közül elõnyös a fluor¹, a klór- és a brómatom, és elõnyösebb a fluor- és a klóratom. A halogénatom helyettesítõ(k) bármelyik hozzáférhetõ szénatomon lehet(nek). Amikor ezen a csoporton egynél több halogénatom helyettesítõ van jelen, ezek azonosak vagy különbözõek lehetnek. Ilyen halogénezett alkil helyettesítõ például a klór-metil¹, diklórmetil¹, triklór-metil¹, fluor-metil¹, difluor-metil¹, trifluormetil¹, 2,2,2,¹trifluor-etil- és 1,1,2,2-tetrafluor-etil- és hasonló csoportok, de nem korlátozódik ezekre. Hacsak nincs másképp feltüntetve a C1–6 alkoxicsoport gyûrûs, egyenes vagy elágazó láncú alkoxicsoportot jelent, amely 1–6 telített szénatomot tartalmaz,
1
HU 008 530 T2
amely gyûrûs, egyenes láncú vagy egyetlen vagy több elágazást tartalmazó elágazó láncú lehet, és ilyen például a metoxi¹, etoxi¹, n¹propoxi¹, izopropoxi¹, butoxi, pentoxi- és hasonló csoportok. Halogénezett csoportok is lehetnek, mint a 2,2-diklór-etoxi¹, trifluor-metoxi- és hasonló csoportok. Halogén vagy halogénatom kifejezésen fluor, klór¹, bróm- vagy jódatomot értünk. Ezek közül elõnyös a fluor, klór- és brómatom és elõnyösebb a fluor- és klóratom. Hacsak nincs másképp feltüntetve, a C1–3 alkilamin kifejezésen metil-amino¹, etil-amino¹, propil-amino- vagy izopropil-amino-csoportot értünk. A C1–6 dialkil-amin például dietil-amino¹, etil-izopropil-amino¹, metil-izobutil-amino- és dihexil-amino-csoportot jelent, de nem korlátozódik ezekre. A heteroaril kifejezés mind monociklusos mind biciklusos heteroarilgyûrûkre vonatkozik. A monociklusos heteroaril kifejezés 5¹6 gyûrûatomot tartalmazó aromás monociklusos gyûrûre vonatkozik, amely az N, O és S közül kiválasztott 1–4 heteroatomot tartalmaz, és a többi atom szénatom. Amikor a csoportban egynél több heteroatom van jelen, ezeket egymástól függetlenül úgy választjuk meg, hogy azok azonosak vagy különbözõek lehetnek. Monociklusos heteroarilgyûrûk például a pirrol, a furán, a tiofén, az imidazol, a pirazol, a tiazol, az oxazol, az ixoazol, az izotiazol, a triazol, a tetrazol, a tiadiazol, az oxadiazol, a piridin, a pirimidin, a piridazin, a pirazin és a triazin, de nem korlátozódik ezekre. Biciklusos heteroaril kifejezésen olyan kondenzált biciklusos csoportokat értünk, ahol a gyûrûk egyike a fent ismertetett monociklusos heteroarilgyûrûk közül van kiválasztva és a második gyûrû benzolgyûrû vagy egy másik fent leírt monociklusos heteroarilgyûrû. Amikor a biciklusos csoportban mindkét gyûrû heteroarilgyûrû, ezek azonosak vagy különbözõek lehetnek, amennyiben ezek a szakirodalomban ismert módszerekkel kémiailag hozzáférhetõk. A biciklusos heteroarilgyûrû például szintetikusan hozzáférhetõ 5-5, 5¹6 vagy 6¹6 tagú kondenzált biciklusos aromás felépítésûek, ilyenek például a benzoxazol (kondenzált fenil és oxazol), a kinolin (kondenzált fenil és piridin), az imidazopiridin (kondenzált imidazol és pirimidin) és hasonlók, de nem korlátozódik ezekre. Ahol ez fel van tüntetve, a biciklusos heteroarilcsoportok részben telítettek lehetnek. Amikor az egyik részben telített, akkor a fent leírt monociklusos heteroarilgyûrû teljesen vagy részben telített, a fent leírt második gyûrû vagy teljesen vagy részben telített, vagy mindkét gyûrû részben telített. Az „5 vagy 6 tagú heterociklusos gyûrû, amely oxigén¹, nitrogén- és kénatomok közül kiválasztva legalább egy atomot tartalmaz, amely telített, részben telített vagy aromás” kifejezés jelentése például tetrahidropirán, tetrahidrofurán, 1,3-dioxoán, 1,4-dioxán, morfolin, tiomorfolin, piperazin, piperidin, piperidinon, tetrahidropirimidon, pentmetilén-szulfid, tetrametilénszulfid, dihidropirán, dihidrofurán, dihidrotiofén, pirrol, furán, tiofén, imidazol, pirazol, tiazol, oxazol, izoxazol,
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 14
2
izotiazol, triazol, piridin, pirimidin, piridazin, pirazin, triazin és hasonlók, de nem korlátozódik ezekre. Az „C1–3 alkil-fenil” kifejezés jelentése például 2¹metil-fenil¹, izopropil-fenil¹, 3¹fenil-propil- vagy 2¹fenil1-metil-etil-csoport. Helyettesítettekre vonatkozó példák a 2¹[2¹klór-fenil]-etil¹, a 3,4-dimetil-fenil-metil- és hasonló csoportok. Ha nem állítjuk vagy nem tüntetjük fel másként, az „aril” kifejezés jelentése például 6–12 tagú mono- vagy biciklusos aromás szénhidrogéncsoport (például fenil¹, naftalin¹, azulén¹, indéncsoport), amely 0, 1, 2, 3, 4, 5 vagy 6 helyettesítõt tartalmaz. Az (I) képletû vegyületek a kívánt különbözõ helyettesítõk elhelyezkedésétõl és tulajdonságaitól függõen egy vagy több aszimmetriacentrumot tartalmazhatnak. Az aszimmetrikus szénatomok (R)¹ vagy (S)-konfigurációban vagy (R,S)-konfigurációban lehetnek jelen. Bizonyos esetekben az aszimmetria egy adott kötés körüli korlátozott rotáció következtében is megjelenhet, például ahol az említett kötés bizonyos vegyületekben két szomszédos helyettesített aromás gyûrût összekötõ központi kötés. Egy gyûrûn lévõ helyettesítõk cisz- vagy transz-formában is lehetnek. Az összes ilyen konfiguráció a jelen találmány oltalmi körébe tartozik (beleértve az enantiomereket és a diasztereomereket). Elõnyösek azok a vegyületek, amelyeknél az (I) képletû vegyületek abszolút konfigurációja biztosítja a kívánatosabb biológiai hatást. A jelen találmány szerinti vegyületek oltalmi körébe tartoznak a jelen találmány szerinti vegyületek elválasztott, tiszta vagy részben tisztított izomerei és racém keverékei is. Ezen izomerek tisztítása és ezen izomer keverékek elválasztása a szakirodalomban ismert szokásos módszerekkel hajtható végre. Az optikai izomerek a racém keverékek szokásos eljárásokkal végzett rezolválásával állíthatók elõ, például diasztereomersók képzésével egy optikailag aktív sav vagy bázis alkalmazásával vagy kovalens diasztereomerek képzésével. Megfelelõ savak például a borkõsav, a diacetil-borkõsav, a ditoluoil-borkõsav és a kámforszulfonsav. A diasztereomerizomerek keverékei fizikai és/vagy kémiai különbségük alapján elválaszthatók külön diasztereomerekre a szakirodalomban ismert eljárásokkal, például kromatográfiával vagy frakcionált kristályosítással. Ezután az optikailag aktív bázisok vagy savak az elválasztásukra használt diasztereomersókból felszabadíthatók. Az optikai izomerek elválasztására alkalmas különbözõ eljárások királis kromatográfiai foglalnak magukban (királis HPLC oszlopokon), amelyet szokásos származékképzéssel vagy anélkül végeznek, amelyet adott esetben választanak az enantiomerek elválasztásának fokozása céljából. Megfelelõ királis HPLC oszlopokat gyárt például az Iacel, mint például többek között a Chirace OD és Chiracel OJ, rendszerint bármelyik választható. Enzimes elválasztás is jól alkalmazható származékképzéssel vagy anélkül. Hasonló módon állíthatók elõ optikailag aktív (I) képletû vegyületek királis szintézissel, optikailag aktív kiindulási anyagok alkalmazásával. A jelen találmány kiterjed az itt bemutatott vegyületek hasznos formáira, mint az összes (I) képletû vegyü-
1
HU 008 530 T2
let gyógyszerészetileg elfogadható sója, metabolitja és prodrugja. A „gyógyszerészetileg elfogadható só” kifejezés a jelen találmány szerinti vegyületek nem toxikus, szervetlen vagy szerves savaddíciós sóira vonatkozik [S.M. Berge és munkatársai: „Pharmaceutical Salts”, J. Pharm., Sci. 66, 1–19 (1977)]. Gyógyszerészetileg elfogadható sók például az alapvegyületnek, amely bázisként funkcionál, egy szervetlen vagy szerves sav reagáltatásával elõállított sója, ilyenek például a sósav¹, kén¹, foszforsav¹, metánszulfonsav¹, kámforszulfonsav¹, oxálsav¹, maleinsav¹, borostyánkõsav- és citromsavsók. A gyógyszerészetileg elfogadható sók közé tartoznak azok is, amelyekben az alapvegyület savként funkcionál, és egy megfelelõ bázissal reagálva például nátrium¹, kálium¹, kalcium¹, magnézium¹, ammóniumés kolinsókat képez. A szakterületen járatos személy számára az is nyilvánvaló, hogy az igényelt vegyületek savaddíciós sói számos ismert eljárással elõállíthatók a vegyületeknek egy megfelelõ szervetlen vagy szerves savval végbemenõ reakciójával. Egyik változat szerint az alkáli- vagy alkáliföldfémsók elõállíthatók a találmány szerinti vegyület és egy megfelelõ bázis ismert eljárásokkal történõ reagáltatásával. A találmány szerinti vegyületek sóinak reprezentatív képviselõi például a hagyományos nem toxikus sók és a kvaterner ammóniumsók, amelyek például szervetlen vagy szerves savakból vagy bázisokból képzõdnek a szakterületen jól ismert módon. Ilyen savaddíciós sók például az acetát, az adipát, az alginát, az aszkorbát, az aszpartát, a benzoát, a benzolszulfonát, a biszulfát, a butirát, a citrát, a kámforát, a kámforszulfonát, a cinnamát, a ciklopentánpropionát, a diglükonát, a dodecil-szulfát, az etánszulfonát, a fumarát, a glükoheptanoát, a glicerofoszfát, a hemiszulfát, a heptanoát, a hexanoát, a hidroklorid, a hidrobromid, a hidrojodid, a 2¹hidroxi-etánszulfonát, az itakonát, a laktát, a maleát, a mandelát, a metánszulfonát, a 2¹naftalinszulfonát, a nikotinát, a nitrát, az oxalát, a pamoát, a pektinát, a perszulfát, a 3¹fenil-propionát, a pikrát, a pivalát, a propionát, a szukcinát, a szulfonát, a tartarát, a tiocianát, a tozilát, a trifluor-metánszulfonát és az undekanoát. A bázisos sók például alkálifémsók, mint a káliumés a nátriumsók, alkáliföldfémsók, mint a kalcium- és a magnéziumsók, és a szerves bázisokkal képzett ammóniumsók, mint a diciklohexil-amin és az N¹metil-Dglükamin. Ezen túlmenõen a nitrogént tartalmazó bázisos csoportok olyan anyagokkal kvaternerizálhatók, mint a rövid szénláncú alkilhalogenidek, ilyenek a metil¹, etil¹, propil- és butil-kloridok, ¹bromidok és ¹jodidok; a dialkil-szulfátok, mint a dimetil¹, dietil- és dibutil-szulfát; és a diamil-szulfátok, hosszú láncú halogenidek, mint a decil¹, lauril¹, mirisztil- és szteraril-kloridok, ¹bromidok és ¹jodidok, az aril- vagy aralkil-halogenidek, mint a benzil- és a fenetil-bromidok és egyéb monoszubsztituált aralkil-halogenidek vagy poliszubsztituált aralkil-halogenidek. Bizonyos farmakológiai hatású szerek tovább módosíthatók labilis funkciós csoportokkal, amelyek in vivo beadás után lehasadva az alaphatóanyagra és a farmakológiailag inaktív módosítócsoportra hasadnak
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
2
szét. Ezeket a származékokat gyakran prodrugoknak nevezik, és ezek például a hatóanyag fizikokémiai tulajdonságainak megváltoztatására használhatók, ezáltal a hatóanyagot egy specifikus szövetbe juttatva megváltoztatják a hatóanyag farmakokinetikai és farmakodinamikai tulajdonságait, és így csökkentik a nem kívánt mellékhatásokat. Az 1. igénypontban meghatározott találmány szerinti prodrugok például a jelen találmány szerinti vegyületek megfelelõ észterei, amelyek jól tolerálható gyógyszerészetileg elfogadható észterek, mint az alkil-észterek, ilyenek a metil¹, etil¹, propil¹, izopropil¹, butil¹, izobutil- vagy pentil-észterek. További észterek, például fenil-(C1–C5 alkil)-észter, is használhatók, habár a metil-észter elõnyösebb. A tárggyal kapcsolatban egyéb prodrugok elõállítására használható eljárásokat ismertettek a következõ átfogó munkákban: – Higuchi, T.; Stella, V. eds. Prodrugs As Novel Drug Delivery Systems. ACS Symposium Series. American Chemical Society: Washington, DC (1975). – Roche, E. B. Design of Biopharmaceutical Properties through Prodrugs and Analogs. American Pharmaceutical Association: Washington, DC (1977). – Sinkula, A. A.; Yalkowsky, S. H. J Pharm Sci., 64, 181–210 (1975). – Stella, V. J.; Charman, W. N. Naringrekar, V. H. Drugs, 29, 455–473 (1985). – Bundgaard, H., szerk., Design of Prodrugs. Elsevier. New York (1985). – Stella, V. J.; Himmelstein, K. J. J. Med. Chem., 23, 1275–1282 (1980). – Han, H¹K; Amidon, G. L., AAPS Pharmsci, 2, 1–11 (2000). – Denny, W. A. Eur. J. Med. Chem., 36, 577–595 (2001). – Wermuth, C. G. in Wermuth, C. G. szerk., The Practice of Medicinal Chemistry, Academic Press: San Diego, 697–715 (1996). – Balant, L. P.; Doelker, E. in Wolff, M. E. ed. Burgers Medicinal Chemistry And Drug Discovery John Wiley & Sons: New York, 949–982 (1997). Az 1. igénypontban meghatározott találmány szerinti vegyületek metabolitjai például az (I), (II), (X), (Y), (Za), (Zb), (Zc) és (Zd) képletû vegyületek oxidált származékai, amely képletekben egy vagy több nitrogénatom hidroxilcsoporttal helyettesített, ezek magukban foglalják azokat a származékokat, ahol a piridincsoport nitrogénatomja oxidált formában van, ezeket a szakirodalomban 1¹oxo-piridinnek nevezik, vagy hidroxil helyettesítõje van, ezeket a szakirodalomban 1¹hidroxi-piridinnek nevezik.
Általános elõállítási eljárások A találmány ezen kiviteli alakjában használt vegyületek elõállítására alkalmas meghatározott eljárások függnek az elõállítani kívánt adott vegyülettõl. Az egyes jelen találmány szerinti vegyületek elõállítása 60 során követendõ útvonal meghatározásában szerepet 55
15
1
HU 008 530 T2
játszanak olyan faktorok, mint az adott helyettesítõk kiválasztása. Ezeket a faktorokat a szakterületen járatos személy könnyen azonosíthatja. A találmány szerinti vegyületek ismert kémiai reakciók és eljárások alkalmazásával állíthatók elõ. Mindazonáltal a következõkben általános elõállítási eljárásokat mutatunk be abból a célból, hogy az olvasónak segítséget nyújtsunk a jelen találmány szerinti vegyületek szintetizálásához, és az alábbi kísérleti részben részletes példákat mutatunk be a kiviteli példák bemutatására. Az ezen eljárásokban alkalmazott összes változtatható csoportot az általános ismertetésben bemutattuk, hacsak nem határozzuk meg ezeket specifikusan az alábbiakban. Amikor egy adott szerkezeti képletben egy adott szimbólummal jelölt változó csoportot vagy helyettesítõt egynél többször használunk, akkor ezen csoportok vagy helyettesítõk mindegyike egymástól függetlenül változtatható az adott szimbólum meghatározásainak tartományában. Természetesen minden
5
10
15
20
2
egyes adott esetben jelen lévõ igényelt funkciós csoportot tartalmazó jelen találmány szerinti vegyület nem állítható elõ az alább felsorolt eljárások mindegyikével. Az egyes eljárások körén belül olyan opcionális helyettesítõket használunk, amelyek a reakció körülményei között stabilak, vagy azok a funkciós csoportok, amelyek a reakciókban részt vehetnek, védett formában vannak jelen, ahol ez szükséges, és az ilyen védõcsoportok eltávolítását a megfelelõ lépésekben a szakterületen járatos személy számára jól ismert eljárásokkal végezzük. A találmány szerinti vegyületeket szokásos kémiai eljárásokkal és/vagy az alábbiakban ismertetésre kerülõ eljárásokkal állíthatjuk elõ olyan kiindulási anyagokból, amelyek vagy a kereskedelemben hozzáférhetõk vagy szokásos kémiai eljárásokkal elõállíthatók. A vegyületek elõállítására vonatkozó általános eljárásokat az alábbiakban mutatjuk be, és a vegyületek reprezentatív képviselõinek elõállítását a példákban specifikusan szemléltetjük.
Általános eljárások 1. reakcióvázlat: (I) képletû karbamidok szintézise
III
IV
II
I
II
Az (I) képletû karbamidok elõállítását az 1. reakcióvázlatban mutatjuk be, ahol A, B, L, R2 jelentését a fentiekben széleskörûen meghatároztuk. Az (I) képletû 50 vegyületek a fenti E, F általános eljárásoknál bemutatott reakciósor szerint szintetizálhatók. Az E eljárás alkalmazásával az (I) képletû karbamidokat két arilamin-fragmens, a (II) és (III) képletû fragmensek kondenzálásával állítjuk elõ foszgén, difoszgén, trifosz- 55 gén, karbonil-diimidazol vagy ekvivalensei jelenlétében egy olyan oldószerben, amely a kiindulási anyagok egyikével sem lép reakcióba. Egyik változat szerint az (I) képletû vegyületek (II) képletû aminovegyületeknek (IV) képletû izocianát vegyületekkel végzett 60 16
reakciójával szintetizálhatók az F eljárás alkalmazásával. A (IV) képletû izocianátok a kereskedelemben beszerezhetõk vagy (II) vagy (III) képletû heterociklusos aminokból szintetizálhatók a szakterületen járatos személy számára ismert szokásos eljárásokkal [például egy amin foszgénnel vagy foszgén ekvivalensével, például triklór-metil-klór-formiáttal (difoszgén), bisz(triklórmetil)-karbonáttal (trifoszgén) vagy N,N’-karbonil-diimidazollal (CDI) végzett kezelésével; vagy egyik változat szerint egy amid vagy egy karbonsavszármazék, például egy észter, egy savhalogenid vagy ¹anhidrid Curtius-típusú átrendezõdésével].
1
HU 008 530 T2
2
2. reakcióvázlat: (IV) képletû kiindulási anyagok szintézise
V
II
A (III) vagy (V) képletû aril-aminok a kereskedelemben beszerezhetõk vagy az A vagy B eljárás szerint vagy a szakterületen járatos személy számára ismert szokásos eljárások szerint szintetizálhatók. Az aril-aminok szokásos módon szinhatók nitro-arilek redukciójával egy fém katalizátor, például Ni, Pd vagy Pt és egy hidrid átadószer, például formiát, ciklohexadién vagy bór-hidrid alkalmazásával [Rylander, Hidrogenation Methods; Acedemic Press: London, UK (1985)]. A nitro-arilek közvetlenül is redukálhatók egy erõs hidridforrás alkalmazásával, mint a LiAlH4 [Seyden-Penne, Reduction by the Alumino- and borohidrides in Organic Synthesis; VCH Publishers: New York (1991)] vagy egy nulla vegyértékû fém, például Fe, Sn vagy Ca alkalmazásával gyakran savas közegben. A nitro-arilek szintézisére számos eljárás létezik [March. Advanced Organic Chemistry, 3. kiadás; John Wiley: New York (1985), Larock. Comprehensive Organic Transformations; VCH Publishers: New York (1989)] A nitroarilek szokásos módon elõállíthatók elektrofil aromás nitrálással HNO3¹ – vagy alternatív módon NO2+-forrás alkalmazásával.
20
25
30
35
Az olyan (II) képletû vegyületek szintézisénél, ahol L jelentése –O– vagy –S– és B, R2 és m jelentése a fentiekben széleskörûen meghatározott, a nitroarilek redukció elõtt továbbalakíthatók. Az 2. reakcióvázlat D eljárásában a potenciális távozócsoportokkal, például F vagy Cl atommal helyettesített nitroarileket helyettesítési reakciókba visszük nukleofilekkel, például fenoxiddal vagy tioláttal végzett kezeléssel bázisos körülmények között. A 2. reakcióvázlat C eljárásában egy másik, a (II) képletû köztitermék elõállítására alkalmas eljárást mutatunk be. Az (V) képletû amin megfelelõen helyettesített klór-piridinnel végrehajtott kondenzációját a szabadalmi szakirodalomban már korábban ismertették, és ezt a jelen találmány szerinti vegyületekre adaptálhatjuk [például WO99/32111 számú nemzetközi közzétételi irat, Dumas J. és munkatársai, „Metod for the Treatment of Neoplasm by inhibition of raf Kinase using N¹Hetroaril-N’-(hetero)arilureas”, WO99/32110 számú nemzetközi közzétételi irat, Dumas J. és munkatársai, „Inhibition of raf Kinase using Aril- and HeteroarilSubstituted Heterocyclic Ureas”].
3. reakcióvázlat: Szintézisváltozat (I) képletû karbamidok elõállítása
I
VI
VII
VIII
I
17
1
HU 008 530 T2
A találmány szerinti vegyületek a (VII) vegyületekbõl is elõállíthatók a fenti G és H általános eljárásokban bemutatott reakciósor szerint. A G eljárás alkalmazásával a (VI) képletû karbamidokat egy Lewis-savval, például magnézium-kloriddal, és a megfelelõen helyettesített aminokkal kezeljük egy oldószerben, például THF-ben szobahõmérsékleten, így kapjuk a helyettesített aminokat. A H eljárásban a (VI) képletû karbamidok észtercsoportját egy bázissal, például kálium-hidroxiddal, lítium-hidroxiddal vagy nátrium-hidroxiddal felhasítjuk. A (VII) képletû karbonsavakat megfelelõ aminokkal kapcsoljuk össze a szakterületen járatos személy számára szokásosan ismert eljárások szerint (például egy karbonsav DCC/DMAP vagy EDCl/HOBT kezelésébõl), oldószerként például THF-ben, AcCN-ben vagy DMF-ben. Ezen túlmenõen az olyan (I) képletû vegyületek, ahol R4 és R5 jelentése hidrogénatom, elõállíthatók az I eljárásban bemutatott reakcióvázlat szerint. A (VIII) képletû cianovegyületek NaOH vagy nátriumperkarbonát jelenlétében hidrolizálhatók vizes oldószerben, például aceton-víz elegyben, 20–100 °C hõmérsékleten. A (VI) és (VIII) képletû vegyületek az A–F eljárások vagy a szakterületen járatos személy számára szokásosan ismert eljárások szerint szintetizálhatók. Az olyan (I) képletû piridin-1-oxidok, ahol a piridingyûrû a nitrogénatomon egy hidroxilcsoportot hordoz és A, B, L jelentése a fentiekben széleskörûen meghatározott, a megfelelõ piridinekbõl állíthatók elõ a szakirodalomban ismert oxidációs körülmények alkalmazásával. Néhány példát bemutatunk be az alábbiakban: – persavak, például meta-klór-perbenzoesavak klórozott oldószerekben, mint a diklór-metán, a diklór-etán vagy a kloroform [Markgraf és munkatársai, Tetrahedron 47, 183 (1991)]; – (Me3SiO)2 perréniumsav katalitikus mennyiségének jelenlétében, klórozott oldószerekben, mint a diklór-metán [Coperet és munkatársai, Tetrahedron Lett. 39, 761 (1998)]; – perfluor-cisz-2-butil-3-propil-oxaziridin halogénezett oldószerek különbözõ kombinációiban [Amone és munkatársai, Tetrahedron 54, 7831 (1998)]; – hipofluorsav-acetonitril komplex kloroformban [Dayan és munkatársai, Synthesis 1427 (1999)]; – oxon, egy bázis, például KOH jelenlétében vízben [Robker és munkatársai, J. Chem. Res., Synop. 10, 412 (1993)]; – magnézium-monoperoxi-ftalát jégecet jelenlétében [Klemm és munkatársai, J. Heterocyclic Chem, 6, 1537 (1990)]; – hidrogén-peroxid víz és ecetsav jelenlétében [Lin A. J., Org. Prep. Proced. Int., 23(1), 114 (1991)]; – dimetil-dioxirán acetonban [Boyd és munkatársai, J. Chem. Soc., Perkin Trans. 9, 2189 (1991)]. A fentiekben túlmenõen a diaril-karbamidok és a (II) köztitermék vegyületek elõállítására alkalmas specifikus eljárásokat a szabadalmi irodalomban már ismertették, és ezek a jelen találmány szerinti vegyületekre adaptálhatók [Miller S. és munkatársai, „Inhibition of p38 Kinase using Symmetrical and Unsymmetrical Dip-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 18
2
henyl Ureas” WO99/32463 számú nemzetközi közzétételi irat, Miller, S. és munkatársai. „Inhibition of raf Kinase using Symmetrical and Unsymmetrical Substituted Diphenyl Ureas”, WO99/32436 számú nemzetközi közzétételi irat, Dumas, J. és munkatársai, „Inhibition of p38 Kinase Activity using Substituted Heterocyclic Ureas”, WO9932111 számú nemzetközi közzétételi irat, Dumas, J. és munkatársai, „Method for the Treatment of Neoplasm by Inhibition of raf Kinase using N¹Heteroaryl-N’-(hetero)arylureas”, WO99/32106 számú nemzetközi közzétételi irat, Dumas, J. és munkatársai, „Inhibition of p38 Kinase Activity using Aryl- and Heteroaryl- Substituted Heterocyclic Ureas”, WO99/32110 számú nemzetközi közzétételi irat, Dumas, J. és munkatársai, „Inhibition of raf Kinase using Aryl- and Heteroaryl- Substituted Heterocyclic Ureas”, WO99/32455 számú nemzetközi közzétételi irat, Riedl, B. és munkatársai, „O¹Carboxy Aryl Substituted Diphenyl Ureas as raf Kinase Inhibitors”, WO00/42012 számú nemzetközi közzétételi irat, Riedl, B. és munkatársai, „O¹Carboxy Aryl Substituted Diphenyl Ureas as p38 Kinase Inhibitors”, WO00/41698 számú nemzetközi közzétételi irat, Dumas, J. és munkatársai, „Heteroaryl ureas containing nitrogen hetero-atoms as p38 kinase inhibitors” US 2002/0065296 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom, Dumas, J. és munkatársai, „Preparation of N¹aryl-N’-[(acylphenoxy)phenyl]ureas as raf kinase inhibitors”, WO02/62763 számú nemzetközi közzétételi irat, Dumas, J. és munkatársai, „Inhibition of raf kinase using quinolyl, isoquinolyl or pyridyl ureas”, WO02/85857 számú nemzetközi közzétételi irat, Dumas, J. és munkatársai, „Preparation of quinolyl, isoquinolyl or pyridyl-ureas as inhibitors of raf kinase for the treatment of tumors and/or cancerous cell growth”, US 2002/0165394 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom]. A fenti szabadalmi bejelentések mindegyikét referenciaként idézzük. A (III) vagy (IV) képletû vegyületek (II) képletû vegyületekkel végbemenõ reakcióját elõnyösen oldószerben végezzük. Megfelelõ oldószerek például a szokásosan alkalmazott szerves oldószerek, amelyek a reakció körülményei között inertek. Ilyenek például az éterek, mint a dietil-éter, a dioxán, a tetrahidrofurán, az 1,2-dimetoxi-etán, a szénhidrogének, mint a benzol, a toluol, a xilol, a hexán, a ciklohexán, az ásványiolajfrakciók; a halogénezett szénhidrogének, mint a diklórmetán, a triklór-metán, a szén-tetraklorid, a diklór-etán, triklór-etilén, a klór-benzol; az alkoholok, mint a metanol, az etanol, az n¹propanol, az izopropanol; az észterek, mint az etil-acetát; a ketonok, mint az aceton; a nitrilek, mint az acetonitril; a heteroaromások, mint a piridin; a poláros oldószerek, mint a dimetil-formamid és a hexametil-foszforsav-triszamid; és a fent említett oldószerek keverékei, de nem korlátozódik ezekre. Elõnyösek a toluol, a benzol és a diklór-metán. A (III) képletû vegyületeket általában 1–3 mol/mol (II) képletû vegyületek arányban alkalmazzuk; elõnyös a (III) képletû vegyületek ekvimoláris mennyisége vagy kismértékû feleslege.
1
HU 008 530 T2
A (II) képletû vegyületek (III) képletû vegyületekkel végbemenõ reakcióját általában viszonylag széles hõmérséklet-tartományban végezzük, mégpedig –20–200 °C, elõnyösen körülbelül 0–100 °C és még elõnyösebben körülbelül 25–50 °C tartományban. Ezen reakció lépéseit általában légköri nyomáson végezzük. Azonban végrehajthatók szuperatmoszferikus nyomáson vagy csökkentett nyomáson is, például körülbelül 0,5–5 bar tartományban. A reakcióidõ általában viszonylag széles tartományban változtatható. A reakciót általában körülbelül 2–24 óra, elõnyösen körülbelül 6–12 óra idõtartam alatt hajtjuk végre. Az (I) képletû vegyületek szintézisében, valamint az (I) képletû vegyületek szintézisében alkalmazott köztitermékek szintézisében végrehajtható szintetikus átalakítások a szakterületen járatos személy számára ismertek vagy hozzáférhetõk. A szintetikus átalakítások gyûjteménye megtalálható az alábbiakban: – J. March, Advanced Organic Chemistry, 4. kiadás; John Wiley: New York (1992); – R. G. Larock, Comprehensive Organic Transformations, 2. kiadás; Wiley-VCH: New York (1999); – F. A. Carey; R. J. Sundberg, Advanced Organic Chemistry, 2. kiadás; Plenum Press: New York (1984); – T. W. Greene; P.G.M. Wuts. Protective Groups in Organic Synthesis, 3. kiadás; John Wiley: New York (1999); – L. S. Hegedus, Transition Metals in the Synthesis of Complex Organic Molecules, 2. kiadás; University Science Books: Mill Valley, CA (1994); – L. A. Paquette szerk. The Encyclopedia of Reagents for Organic Synthesis; John Wiley: New York (1994); – A. R. Katritzky; O. Meth-Cohn; C. W. Rees szerkesztõk, Comprehensive Organic Functional Group Transformations; Pergamon Press: Oxford, UK (1995); – G. Wilkinson; F.G A. Stone; E. W. Abel szerkesztõk, Comprehensive Organometallic Chemistry; Pergamon Press: Oxford, UK (1982); – B. M. Trost; I. Fleming. Comprehensive Organic Synthesis; Pergamon Press: Oxford, UK (1991); – A. R. Katritzky; C. W. Rees szerkesztõk, Comprehensive Heterocylic Chemistry; Pergamon Press: Oxford, UK (1984); – A. R. Katritzky; C. W. Rees; E.F.V. Scriven szerkesztõk, Comprehensive Heterocylic Chemistry II; Pergamon Press: Oxford, UK (1996); és – C. Hansch; P. G. Sammes; J. B. Taylor szerkesztõk, Comprehensive Medicinal Chemistry: Pergamon Press: Oxford, UK (1990). A fentieken túlmenõen a szintézis eljárásokra vonatkozó áttekintõ munkát és rokontémákat ismertettek a szakirodalomban: Organic Reactions; John Wiley: New York; Organic Syntheses; John Wiley: New York; Reagents for Organic Synthesis: John Wiley: New York; The Total Synthesis of Natural Products; John Wiley: New York; The Organic Chemistry of Drug Synthesis; John Wiley: New York; Annual Reports in Orga-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 19
2
nic Synthesis; Academic Press: San Diego CA; and Methoden der Organischen Chemie (Houben–Weyl); Thieme: Stuttgart, Germany. Továbbá a szintetikus átalakítások adatbázisaiban, például a Chemical Abstracts-ban, a CAS Online vagy a SciFinder alkalmazásával kutatható, továbbá a Handbuch der Organischen Chemie-ben (Beilstein), amely a SpotFire és a REACCS alkalmazásával kutatható. A jelen találmány szerinti vegyületeket tartalmazó készítmények A találmány kiterjed olyan gyógyszerkészítményekre is, amelyek egy vagy több jelen találmány szerinti vegyületet tartalmaznak. Ezek a készítmények a kívánt farmakológiai hatás elérésére használhatók, amikor ilyen kezelésre szoruló betegnek beadjuk. A beteg a találmány szerinti célok megvalósításánál egy emlõs, például egy ember, aki az adott állapot vagy betegség kezelésére szorul. Ezért a találmány kiterjed azokra a gyógyszerkészítményekre, amelyek gyógyszerészetileg elfogadható hordozót és a jelen találmány szerinti egyik vegyület gyógyszerészetileg hatásos mennyiségét tartalmazzák [(I) képletû vegyületek, ezek sói, prodrugjai és metabolitjai, beleértve a diasztereoizomer formákat]. A gyógyszerészetileg elfogadható hordozó például egy olyan hordozó, amely viszonylag nem toxikus és a betegre nézve ártalmatlan olyan koncentrációkban, amely a hatóanyag hatásos aktivitásával összhangban van, ezáltal a hordozónak tulajdonítható mellékhatások nem rontják az aktív alkotórész elõnyös hatásait. A vegyület gyógyszerészetileg hatásos mennyisége elõnyösen olyan mennyiség, amely az adott kezelendõ állapotra nézve eredményes vagy arra hatást gyakorol. A jelen találmány szerinti vegyületek a szakirodalomban jól ismert gyógyszerészetileg elfogadható hordozókkal együtt bármilyen szokásosan alkalmazott hatásos dózisegységben beadhatók, mint az azonnali, lassan vagy idõben elnyújtottan felszabaduló, orális, parenterális, topikális, nazális, szemészeti, optikai, szublingvális, rektális, vaginális és hasonló készítmények. Orális beadás esetén a vegyületek szilárd vagy folyékony készítményekként formálhatók, mint a kapszulák, a pirulák, a tabletták, a rombusztabletták, a szopogatótabletták, a pasztillák, az olvadótabletták, a porok, az oldatok, a szuszpenziók vagy emulziók, és ezek a gyógyszerkészítmények a szakirodalmában jól ismert eljárásokkal elõállíthatók. A szilárd egységdózis formák lehetnek kapszulák, mégpedig szokásos kemény vagy lágy héjú zselatin típusúak, amelyek például felületaktív anyagokat, síkosítószereket, és inert töltõanyagokat tartalmazhatnak, mint a laktóz, a szacharóz, a kalciumfoszfát és a kukoricakeményítõ. Egy másik kiviteli alakban a jelen találmány szerinti vegyületek szokásos tablettalalapokkal tablettázhatók, mint a laktóz, a szacharóz és a kukoricakeményítõ, amelyek kombinálhatók kötõanyagokkal, mint az akácia, a kukoricakeményítõ vagy a zselatin, diszintegrálószerekkel, amelyek elõsegítik a tabletta beadás utáni szétesését és feloldódását, ilyenek a burgonyakemé-
1
HU 008 530 T2
nyítõ, az alginsav, a kukoricakeményítõ és a guargumi, a tragantgumi, az akácia, síkosítószerekkel, amelyek javítják a tablettagranulátum szabadon folyó tulajdonságát és megelõzik a tablettaanyagnak a tablettázószerszámok felületére történõ tapadását, ilyenek például a talkum, a sztearinsav és a magnézium¹, kalcium- vagy cink-sztearát, a festékek, a színezõanyagok és az ízesítõszerek, például a borsmenta, a gaultériaolaj vagy meggy ízesítõanyag, amelyek a tabletták esztétikai minõségének fokozását szolgálják és ezeket a beteg számára elfogadhatóbbá teszik. Orális folyadékkészítmény formákban alkalmazható megfelelõ adalék anyagok, például a dikalcium-foszfát és a hígítószerek, például a víz és az alkoholok, például etanol, benzil-alkohol és polietilén-alkoholok, gyógyszerészetileg elfogadható felületaktív anyagokkal, szuszpendálószerekkel és emulgeálószerekkel együtt vagy ezek nélkül. Különbözõ egyéb anyagok is jelen lehetnek például bevonatként vagy a dózisegység fizikai formájának más módon történõ módosítása céljából. A tabletták, pirulák vagy kapszulák bevonhatók például sellakkal, cukorral vagy mindkettõvel. A diszpergálható porok vagy granulátumok vizes szuszpenzió elõállítására alkalmasak. Ezek a hatóanyagot diszpergáló- vagy nedvesítõszerrel, szuszpendálószerrel és egy vagy több tartósítószerrel összekeverve tartalmazzák. Megfelelõ diszpergáló- vagy nedvesítõszerek és szuszpendálószerek például a fentebb már említettek. További adalék anyagok is lehetnek jelen, mint például a fent leírt édesítõ¹, ízesítõ- és színezõanyagok. A jelen találmány szerinti gyógyszerkészítmények „olaj a vízben” emulziók formájában is lehetnek. Az olajos fázis lehet növényi olaj, például folyékony paraffin vagy növényi olajok keveréke. Megfelelõ emulgeálószerek például (1) a természetben elõforduló gumik, mint az akáciagumi vagy a tragantgumi, (2) a természetben elõforduló foszfatidok, például szójabab és lecitin, (3) a zsírsavakból és hexitolanhidridekbõl származó észterek vagy részleges észterek, például a szorbitán-monooleát, (4) az ezen részleges észterek etilén-oxiddal alkotott kondenzációs termékei, például a polioxi-etilén-szorbitán-monooleát. Az emulziók édesítõ- és ízesítõanyagokat is tartalmazhatnak. Az olajos szuszpenziók úgy formálhatók, hogy a hatóanyagot egy növényi olajban, például földimogyoró-olajban, olívaolajban, szezámmagolajban vagy kókuszolajban, vagy egy ásványi olajban, például folyékony paraffinban szuszpendáljuk. Az olajos szuszpenziók tartalmazhatnak sûrítõanyagokat, mint például a méhviasz, a kemény paraffin vagy a cetil-alkohol. A szuszpenziók tartalmazhatnak továbbá egy vagy több tartósítószert, például etil- vagy n¹propiol-p-hidroxi-benzoátot; egy vagy több színezõanyagot; egy vagy több ízesítõanyagot és egy vagy több édesítõszert, például szacharózt vagy szacharint. A szirupok és elixírek édesítõszerekkel formálhatók, mint a glicerin, a propilénglikol, a szorbit vagy a szacharóz. Ezek a készítmények tartalmazhatnak egy fájdalomcsillapítót és egy tartósítószert, például metil-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 20
2
és propil-parabéneket és ízesítõ¹, továbbá színezõanyagokat is. A találmány szerinti vegyületek beadhatók parenterálisan is, azaz szubkután, intravénásan, intraokulárisan, intraszinoviálisan, intramuszkulárisan vagy intraperitoneálisan, a vegyületet tartalmazó injektálható dózisok formájában, elõnyösebben egy fiziológiásan elfogadható hígítószerben egy gyógyszerészeti hordozóval, amely lehet steril folyadék vagy folyadékok keveréke, mint a víz, a sóoldat, a vizes dextrózoldat és rokon cukoroldatok, alkohol, mint az etanol, az izopropanol vagy a hexadecil-alkohol, glikolok, mint a propilénglikol vagy a polietilénglikol, glicerin-ketálok, például 2,2dimetil-1,1-dioxolán-4-metanol, éterek, mint a poli(etilénglikol) 400, olaj, zsírsav, zsírsav-észter, zsírsav-glicerid vagy acetilezett zsírsav-glicerid, gyógyszerészetileg elfogadható felületaktív anyag, például szappan vagy detergens, szuszpendálószer, például pektin, karbomerek, metil-cellulóz, hidroxi-propil-metil-cellulóz vagy karboxi-metil-cellulóz vagy emulgeálószer és egyéb gyógyszerészeti adalék anyagok hozzáadásával vagy ezek nélkül. A jelen találmány szerinti parenterális készítményekben használható olajok szemléltetõ példái az ásványolaj, állati, növényi vagy szintetikus eredetû olajok, ilyenek például a földimogyoró-olaj, a szójababolaj, a szezámmagolaj, a gyapotmagolaj, a kukoricaolaj, az olívaolaj, a vazelin és az ásványi olaj. Megfelelõ zsírsavak például az olajsav, a sztearinsav, az izosztearinsav és a mirisztinsav. Megfelelõ zsírsav-észterek például az etil-oleát és az izopropil-mirisztát. Megfelelõ szappanok például a zsírsav-alkálifém¹, az ammónium- és a trietanol-amin-sók és megfelelõ detergensek például a kationos detergensek, mint a dimetil-dialkil-ammóniumhalogenidek, az alkil-piridinium-halogenidek és az alkilamin-acetátok; anionos detergensek például alkil¹, arilés olefin-szulfonátok, az alkil¹, olefin¹, éter- és monoglicerid-szulfátok és szulfoszukcinátok; nemionos detergensek például a zsíramin-oxidok, a zsírsav-alkanolamidok és a poli(oxetilén-oxi-propilén)¹ek vagy az etilén-oxid vagy propilén-oxid kopolimerek; és amfoter detergensek például alkil-béta-amino-propionátok és 2¹alkil-imidazolin kvaterner ammóniumsók, valamint ezek keverékei. A jelen találmány szerinti parenterális készítmények jellemzõen körülbelül 0,5 tömeg% és körülbelül 25 tömeg% közötti mennyiségû hatóanyagot tartalmaznak oldatban. Elõnyösen tartósítószerek és pufferek is alkalmazhatók. Az injektálás helyén az irritáció csökkentése vagy elkerülése céljából ezek a készítmények olyan nemionos felületaktív anyagot is tartalmazhatnak, amelynek hidrofil-lipofil egyensúlya (HLB) elõnyösen körülbelül 12 és körülbelül 17 közötti. Ezen készítményben a felületaktív anyag mennyisége elõnyösen körülbelül 5 tömeg% és körülbelül 15 tömeg% közötti. A felületaktív anyag lehet egyetlen komponensû, amelynek HLB-értéke a fenti, vagy lehet két vagy több komponens kívánt HLB-értékû keveréke. A parenterális készítményekben használt felületaktív anyagok szemléltetõ példái a polietilén-szorbitán-
1
HU 008 530 T2
zsírsav-észterek osztálya, ilyenek például a szorbitánmonooleát és az etilén-oxid hidrofób bázissal alkotott nagy molekulatömegû adduktumai, amelyek propilénoxid és propilénglikol kondenzációs termékei. A gyógyszerkészítmények lehetnek steril injektálható vizes szuszpenziók formájában. Ezek a szuszpenziók ismert eljárásokkal formálhatók megfelelõ diszpergáló- vagy nedvesítõszerek és szuszpendálószerek alkalmazásával, mint például a nátrium-karboximetil-cellulóz, a metil-cellulóz, a hidroxi-propil-metilcellulóz, a nátrium-alginát, a poli(vinil-pirrolidon), a tragantgumi és az akáciagumi; diszpergáló- vagy nedvesítõszerek, amelyek lehetnek természetben elõforduló foszfatidek, mint a lecitin, alkilén-oxid zsírsavval képzõdõ kondenzációs terméke, például polioxi-etilén-sztearát, etilén-oxid hosszú láncú alifás alkohollal képzõdõ kondenzációs terméke, például heptadekaetilén-oxicetanol, az etilén-oxid zsírsavból és hexitolból származtatott részleges észterével képzõdött kondenzációs terméke, mint a polioxi-etilén-szorbit-monooleát, vagy az etilén-oxid zsírsavból és hexitolanhidridbõl származtatott részleges észterével képzõdõ kondenzációs terméke, például a polioxi-etilén-szorbitán-monooleát. A steril injektálható készítmény egy nem toxikus parenterálisan elfogadható hígítószerben vagy oldószerben készült steril injektálható oldat vagy szuszpenzió is lehet. Ehhez alkalmazható hígítószerek és oldószerek például a víz, a Ringer-oldat, az izotóniás nátrium-klorid-oldatok és az izotóniás glükózoldatok. Ezen túlmenõen oldószerként vagy szuszpendálóközegként szokásosan alkalmaznak steril fixált olajokat. Ebbõl a célból bármilyen édeskés fixált olaj alkalmazható, mint a szintetikus mono- vagy digliceridek. Emellett az injekciós készítmények elõállításánál használhatók zsírsavak, például olajsav. A találmány szerinti készítmény beadható a hatóanyag rektális beadására alkalmas kúpok formájában is. Ezek a készítmények úgy állíthatók elõ, hogy a hatóanyagot megfelelõ nem irritáló adalék anyaggal keverjük össze, amely környezeti hõmérsékleten szilárd, de a rektum hõmérsékletén folyékony, és ezért a rektumban megolvadva felszabadítja a hatóanyagot. Ilyen anyagok például a kakaóvaj és a polietilénglikol. A jelen találmány szerinti eljárásokban használható további készítmények a transzdermális bejuttató eszközök („tapaszok”). Ezek a transzdermális tapaszok a jelen találmány szerinti vegyületeket folyamatos vagy szakaszos infúzióban juttatják be szabályozott mennyiségben. A gyógyszerészeti hatóanyagok bejuttatására alkalmas transzdermális tapaszok megalkotása és alkalmazása a szakirodalomban jól ismert, például az 5 023 252 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalomból (megadás napja: 1991. június 11.), amelyet itt referenciaként idézünk. Ezek a tapaszok a gyógyszerészeti hatóanyagok folyamatos, pulzáló vagy kívánság szerinti bejuttatásának megfelelõen vannak kialakítva. A parenterális beadásra alkalmas szabályozott felszabadulású készítmények például liposzóma, polimer
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 21
2
mikrogömb és polimer gélkészítmények, amelyek a szakirodalomban ismertek. Kívánatos lehet, hogy a gyógyszerkészítményeket a betegnek mechanikus bejuttatóeszköz útján adjuk be. A gyógyszerészeti hatóanyagok bejuttatására alkalmas mechanikus bejuttatóeszközök kialakítása és alkalmazása a szakirodalomban jól ismert. A közvetlen eljárások, például egy a hatóanyag közvetlen bejuttatása az agyba, általában egy olyan hatóanyag-bejuttató katéternek a beteg ventrikuláris rendszerébe történõ behelyezését foglalják magukban, amely átköti a véragy gátat. A hatóanyagnak a test meghatározott anatómiai területeire történõ bevitelére használt egyik ilyen beültetetõ bejuttatórendszert ismertettek az 5 011 472 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalomban (megadás napja: 1991. április 30.). Ha szükséges vagy elõnyös, a találmány szerinti készítmények egyéb szokásos gyógyszerészetileg elfogadható készítmény adalék anyagokat is tartalmazhatnak, amelyeket általában hordozóknak vagy hígítószereknek neveznek. Az ilyen készítmények megfelelõ dózisformában történõ elõállítására szokásos eljárások használhatók. Ezeket az adalék anyagokat és eljárásokat például a következõ dokumentumokban ismertették, amelyek mindegyikét itt referenciaként adjuk meg: Powell, M. F. és munkatársai, „Compendium of Excipients for Parenteral Formulations” PDA Journal of Pharmaceutical Science & Technology, 52(5), 238–311 (1998); Strickley, R. G „Parenteral Formulations of Small Molecule Therapeutics Marketed in the United States (1999) 1. rész” PDA Journal of Pharmaceutical Science & Technology, 53(6), 324–349 (1999); és Nema, S. és munkatársai, „Excipients and Their Use in Injectable Products” PDA Journal of Pharmaceutical Science & Technology, 51(4), 166–171 (1997). A megcélzott beadási útvonalhoz megfelelõ készítmény elõállításánál jól használható szokásosan alkalmazott gyógyszerészeti adalék anyagok például a következõk: savanyítóanyagok (például ecetsav, citromsav, fumársav, sósav, salétromsav, de nem korlátozódik ezekre); lúgosítóanyagok (például ammóniaoldat, ammónium-karbonát, dietanol-amin, monoetanol-amin, kálium-hidroxid, nátrium-borát, nátrium-karbonát, nátrium-hidroxid, trietanol-amin, trolamin, de nem korlátozódik ezekre); adszorbensek (például porított cellulóz és aktivált szén, de nem korlátozódik ezekre); aeroszol hajtóanyagok (például szén-dioxid, CCl2F2, F2ClC–CClF2 és CClF3, de nem korlátozódik ezekre); levegõt helyettesítõ anyagok (például nitrogén és argon, de nem korlátozódik ezekre); gombaellenes tartósítószerek (például benzoesav, butil-parabén, etil-parabén, metil-parabén, propil-parabén, nátrium-benzoát, de nem korlátozódik ezekre); mikróbaellenes tartósítószerek (például benzalkónium-klorid, benzetónium-klorid, benzil-alkohol, cetil-piridinium-klorid, klór-butanol, fenol, fenil-etil-alkohol, fe-
1
HU 008 530 T2
nil-merkuri-nitrát és thimerosal, de nem korlátozódik ezekre); antioxidánsok (például aszkorbinsav, aszkorbilpalmitát, butilezett hidroxi-anizol, butilezett hidroxi-toluol, hipofoszforsav, monotioglicerin, propil-gallát, nátrium-aszkorbát, nátrium-biszulfit, nátrium-formaldehidszufoxilát, nátrium-betabiszulfit, de nem korlátozódik ezekre); kötõanyagok (például blokkpolimerek, természetes és szintetikus gumi, poliakrilátok, poliuretánok, szilikonok, polisziloxánok és sztirol-butadién-kopolimerek, de nem korlátozódik ezekre); pufferanyagok (például kálium-metafoszfát, dikálium-foszfát, nátrium-acetát, vízmentes nátrium-citrát és nátrium-citrát-dihidrát, de nem korlátozódik ezekre); hordozóanyagok (például akáciaszirup, aromás szirup, aromás elixír, meggyszirup, kakaószirup, narancsszirup, szirup, kukoricaolaj, ásványi olaj, földimogyoróolaj, szezámmagolaj, bakteriosztatikus nátrium-kloridinjekció és injekciózásra alkalmas bakteriosztatikus víz, de nem korlátozódik ezekre); kelátképzõszerek (például edetát-dinátrium és edetsav, de nem korlátozódik ezekre); színezõanyagok (például FD & C vörös No. 3., FD & C vörös No. 20., FD & C sárga No. 6., FD & C kék No. 2., D & C zöld No. 5., D & C narancs No. 5., D & C vörös No. 8., karamell és vas-oxid vörös, de nem korlátozódik ezekre); tisztítószerek (például bentonit, de nem korlátozódik ezekre); emulgeálószerek (például akácia, cetomacrogol, cetil-alkohol, gliceril-monosztearát, lecitin, szorbitánmonooleát, polioxi-etilén 50 monosztearát, de nem korlátozódik ezekre); kapszulázóanyagok (például zselatin és cellulózacetát-ftalát, de nem korlátozódik ezekre); ízesítõszerek (például ánizsolaj, fahéjolaj, kakaó, mentol, narancsolaj, borsmentaolaj és vanilin, de nem korlátozódik ezekre); humektánsok (például glicerin, propilénglikol és szorbit, de nem korlátozódik ezekre); porítóanyagok (például ásványi olaj és glicerin, de nem korlátozódik ezekre); olajok (például mogyoróolaj, ásványi olaj, olívaolaj, földimogyoró-olaj, szezámmagolaj és növényi olaj, de nem korlátozódik ezekre); kenõcsalapok (például lanolin, hidrofil kenõcs, polietilénglikolkenõcs, vazelin, hidrofil vazelin, fehér kenõcs, sárga kenõcs és rózsavíz kenõcs, de nem korlátozódik ezekre); behatolást elõsegítõ szerek (transzdermális beadás) (például monohidroxi- vagy polihidroxi-alkoholok, egy vagy több vegyértékû alkoholok, telített vagy telítetlen zsíralkoholok, telített vagy telítetlen zsírsav-észterek, telített vagy telítetlen dikarbonsavak, esszenciális olajok, foszfatidilszármazékok, cefalin, terpének, amidok, éterek, ketonok és karbamidok, de nem korlátozódik ezekre); lágyítószerek (például dietil-ftalát és glicerin, de nem korlátozódik ezekre);
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 22
2
oldószerek (például etanol, kukoricaolaj, gyapotmagolaj, glicerin, izopropanol, ásványi olaj, olajsav, földimogyoró-olaj, tisztított víz, injektálásra alkalmas víz, injektálásra alkalmas steril víz és irrigálásra alkalmas steril víz, de nem korlátozódik ezekre); erõsítõanyagok (például cetil-alkohol, cetil-észter viasz, mikrokristályos viasz, paraffin, sztearil-alkohol, fehér viasz és sárga viasz, de nem korlátozódik ezekre); kúpalapok [például kakaóvaj és polietilénglikolok (keverékek), de nem korlátozódik ezekre]; felületaktív anyagok (például benzalkónium-klorid, nonoxynol 10, oxtoxynol 9, polysorbate 80, nátriumlauril-szulfát és szorbitán-monopalmitát, de nem korlátozódik ezekre); szuszpendálószerek (például agar, bentonit, karbomerek, karboxi-metil-cellulóz-nátrium¹, hidroxi-etil-cellulóz, hidroxi-propil-cellulóz, hidroxi-propil-metilcellulóz, kaolin, metil-cellulóz, tragant és vee gumi, de nem korlátozódik ezekre); édesítõszerek (például aszpartám, dextróz, glicerin, mannit, propilénglikol, szacharin-nátrium, szorbit és szacharóz, de nem korlátozódik ezekre); tabletta tapadásgátlók (például magnézium-sztearát és talkum, de nem korlátozódik ezekre); tabletta kötõanyagok (például akácia, alginsav, karboxi-metil-cellulóz-nátrium, préselhetõ cukor, etilcellulóz, zselatin, folyékony glükóz, metil-cellulóz, térhálósítatlan polivinil-pirrolidon és elõzselatinizált keményítõ, de nem korlátozódik ezekre); tabletta és kapszula hígítószerek (például kétszeresen bázisos kalcium-foszfát, kaolin, laktóz, mannit, mikrokristályos cellulóz, porított cellulóz, kicsapott kalcium-karbonát, nátrium-karbonát, nátrium-foszfát, szorbit és keményítõ, de nem korlátozódik ezekre); tabletta bevonóanyagok (például folyékony glükóz, hidroxi-etil-cellulóz, hidroxi-propil-cellulóz, hidroxipropil-metil-cellulóz, metil-cellulóz, etil-cellulóz, cellulóz-acetát-ftalát és sellak, de nem korlátozódik ezekre); a tabletta közvetlen préseléséhez használt adalék anyagok (például kétszeresen bázisos kalcium-foszfát, de nem korlátozódik ezekre); tabletta diszintegránsok (például alginsav, karboximetil-cellulóz-kalcium, mikrokristályos cellulóz, poliakrillin-kálium, térhálósított poli(vinil-pirrolidon), nátriumalginát, nátrium-keményítõ-glikolát és keményítõ, de nem korlátozódik ezekre); tabletta síkosítószerek (például kolloidális szilíciumdioxid, kukoricakeményítõ és talkum, de nem korlátozódik ezekre); tabletta kenõanyagok (például kalcium-sztearát, magnézium-sztearát, ásványi olaj, sztearinsav és cinksztearát, de nem korlátozódik ezekre); tabletta/kapszula opálosítószerek (például titán-dioxid, de nem korlátozódik ezekre); tabletta fényesítõszerek (például karnaubaviasz és fehér viasz, de nem korlátozódik ezekre); sûrítõanyagok (például méhviasz, cetil-alkohol és paraffin, de nem korlátozódik ezekre); tonizálóanyagok (például dextróz és nátrium-klorid, de nem korlátozódik ezekre);
1
HU 008 530 T2
viszkozitást növelõ szerek (például alginsav, bentonit, karbomerek, karboxi-metil-cellulóz-nátrium, metilcellulóz, poli(vinil-pirrolidon), nátrium-alginát és tragant, de nem korlátozódik ezekre); nedvesítõszerek (például heptadekaetilén-oxi-cetanol, lecitinek, szorbit-monooleát, polioxi-etilén-szorbitmonooleát és polioxi-etilén-sztearát, de nem korlátozódik ezekre). A jelen találmány szerinti gyógyszerkészítmények az alábbiakkal szemléltethetõk: Steril IV oldat: a jelen találmány szerinti kívánt vegyület 5 mg/ml koncentrációjú oldata steril injektálható víz alkalmazásával állítható elõ és a pH szükséges esetben beállítható. Az oldatot 1¹2 mg/ml koncentrációban történõ beadásnak megfelelõen hígítjuk steril 5%¹os dextrózoldattal és IV infúzióval adjuk be 60 perc alatt. IV beadásra alkalmas liofilizált por: steril készítmény állítható elõ (1) 100–1000 mg liofilizált por formájú jelen találmány szerinti vegyületbõl, (ii) 32–327 mg/ml nátrium-citrátból és (iii) 300–3000 mg Dextran 40¹bõl. A készítményt steril injektálható sóoldattal vagy 5%¹os dextrózoldattal rekonstruáljuk 10–20 mg/ml koncentráció eléréséig, amelyet sóoldattal vagy 5%¹os dextrózzal tovább hígítunk 0,2–0,4 mg/ml¹re és ezt adjuk be IV boluszként vagy IV infúzióként 15–60 perc alatt. Intramuszkuláris szuszpenzió: a következõ oldat vagy szuszpenzió állítható elõ, amely intramuszkuláris injektálásra alkalmas: 50 mg/ml jelen találmány szerinti vízben oldhatatlan vegyület, 5 mg/ml nátrium-karboxi-metil-cellulóz, 4 mg/ml Tween 80, 9 mg/ml nátrium-klorid, 9 mg/ml benzil-alkohol. Kemény héjú kapszulák: nagyszámú egység kapszulát állítunk elõ standard kétrészes keményzselatinkapszulák megtöltésével, mindegyiket 100 mg porított hatóanyaggal, 150 mg laktózzal, 50 ml cellulózzal és 6 mg magnézium-sztearáttal töltjük meg. Lágyzselatin-kapszulák: a hatóanyag emészthetõ olajban, például szójababolajban, gyapotmagolajban vagy olívaolajban készült keverékét állítjuk elõ és egy pozitív kiszorításos szivattyúval injektáljuk ömlesztett zselatinba, így állítjuk elõ a 100 mg hatóanyagot tartalmazó lágyzselatin-kapszulákat. A kapszulákat lemossuk és megszárítjuk. A hatóanyagot polietilénglikol, glicerin és szorbit keverékében oldva vízzel elegyedõ gyógyszerkeverék állítható elõ. Tabletták: nagyszámú tablettát állítunk elõ szokásos eljárásokkal, ahol a dózisegység 100 mg hatóanyagot, 0,2 mg kolloidális szilícium-dioxidot, 5 mg magnézium-sztearátot, 275 mg mikrokristályos cellulózt, 11 mg keményítõt és 98,8 mg laktózt tartalmaz. Megfelelõ vizes nemvizes bevonatok vihetõk fel az emészthetõség növelése, a megjelenés és a stabilitás javítása vagy az abszorpció késleltetése céljából. Azonnali felszabadulású tabletták/kapszulák: ezek szokásos és új eljárásokkal elõállított szilárd orális dózisformák. Ezeket az egységeket orálisan adjuk be víz
2
nélkül az azonnal felszabadulás és a gyógyszer bejuttatása céljából. A hatóanyagot víztartalmú adalék anyaggal, például cukorral, zselatinnal, pektinnel és édesítõszerekkel összekeverjük. Ezeket a folyadéko5 kat fagyasztva történõ szárítással és szilárd állapotú extrakciós eljárásokkal szilárd tablettákká vagy kapszulákká szilárdítjuk. A gyógyszervegyületek viszkoelasztikus és termoelasztikus cukrokkal és polimerekkel vagy pezsgõkomponensekkel történõ összeprése10 lésével azonnali felszabadításra alkalmas porózus mátrixok állíthatók elõ víz alkalmazása nélkül.
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 23
Eljárás hiperproliferatív rendellenességek kezelésére A jelen találmány a fent leírt (I) képletû vegyületek alkalmazására szolgáló eljárásra vonatkozik, beleértve ezek sóit és észtereit és készítményeit, amelyek emlõs hiperproliferatív rendellenességek kezelésére alkalmasak. Ez az eljárás egy ilyen kezelésre szoruló emlõsnek, például embernek olyan mennyiségû jelen találmány szerinti vegyület vagy ennek sója vagy észtere beadását foglalja magában, amely a rendellenesség kezelésében hatásos. Hiperproliferatív rendellenességek például a szilárd tumorok, mint az emlõ, légúti, agyi, szaporítószervi, emésztõrendszeri, húgyúti, szem, máj, bõr, fej és nyak, pajzsmirigy, paratiroid rákok, továbbá ezek távoli áttétei, de nem korlátozódik ezekre. Ezek a rendellenességek limfómák, szarkómák és leukémiák is lehetnek. Az emlõrák például a kiterjedt csatornakarcinóma, a kiterjedt lebenykarcinóma, az in situ csatornakarcinóma és az in situ lebenykarcinóma, de nem korlátozódik ezekre. A légúti rendszer rákjai például a kissejtes és nem kissejtes tüdõkarcinóma, valamint a hörgõadenóma és a mellhártya-tüdõ blasztóma, de nem korlátozódik ezekre. Az agy rákjai például az agytörzs és hipotalamusz glióma, a kisagyi és agyi csillagsejtes agydaganat, a meduloblasztóma, a központi idegrendszer daganata, valamint a neuroektodermális és pinea tumor, de nem korlátozódik ezekre. A férfi reprodukciós szervek tumorai például a prosztata- és hererák, de nem korlátozódik ezekre. A nõi reprodukciós szervek tumora például az endometrium¹, méhnyak¹, petefészek¹, vagina- és vulvarák, valamint a méh szarkómája, de nem korlátozódik ezekre. Az emésztõrendszer tumorai például a végbél¹, vastagbél¹, vastag-végbél¹, nyelõcsõ¹, epehólyag¹, gyomor¹, hasnyálmirigy¹, rektális, vékonybél- és nyálmirigyrák, de nem korlátozódik ezekre. A húgyúti rendszer tumorai például a hólyag¹, pénisz¹, vese¹, vesemedence¹, uréter- és húgycsõrák, de nem korlátozódik ezekre. A szem rákos megbetegedési például az intraokuláris melanoma és a retinablasztóma, de nem korlátozódik ezekre. Májrák például a hepatocelluláris karcinóma (májsejtkarcinóma fibrolamelláris változattal vagy anélkül, epevezeték karcinóma (májon belüli epevezeték karci-
1
HU 008 530 T2
nóma) és vegyes hepatocelluláris epevezeték karcinóma, de nem korlátozódik ezekre. Bõrrákok például a pikkelyes sejtes karcinóma, a Kaposi-szarkóma, a rosszindulatú melanoma, a Merkel sejtes bõrrák és a nem melanoma típusú bõrrákok, de nem korlátozódik ezekre. Fej- és nyakrákok, például a gégefõ¹/gége alsó szakasza/orr-garat¹/száj-garat rák, továbbá az ajak- és szájüregrákok, de nem korlátozódik ezekre. Nyirokszövet-daganatok például az AIDS-szel összefüggõ limfóma, a non-Hodgkin-limfóma, a kután T¹sejt-limfóma, a Hodgkin-betegség és a központi idegrendszer limfómája, de nem korlátozódik ezekre. Szarkómák például a lágyszöveti szarkóma, az osteoszarkóma, a rosszindulatú rostos histocytoma, a limfoszarkóma és a harántcsíkolt izom rosszindulatú daganata, de nem korlátozódik ezekre. Leukémiák például az akut myeloid leukémia, az akut limfoblaszt leukémia, a krónikus limfocita leukémia, a krónikus myelogén leukémia és a szõrös sejtes leukémia, de nem korlátozódik ezekre. Ezeket a rendellenességeket emberekre írták le, de egyéb emlõsöknél is hasonló etiológiával léteznek és a jelen találmány szerinti gyógyszerkészítmények beadásával kezelhetõk. A jelen találmány szerinti vegyületek bármelyik kívánt indikációjának kezeléséhez szükséges hatásos dózisa könnyen meghatározható a hiperproliferatív rendellenességek kezelésére alkalmas vegyületek kifejlesztésére ismert szokásos laboratóriumi eljárásokkal a fentebb meghatározott állapotok emlõsökben történõ kezelésének standard toxicitás vizsgálatokkal és standard farmakológiai vizsgálatokkal és a kapott eredményeknek az ilyen állapotok kezelésére használt ismert gyógyszerekre kapott eredmények összehasonlításával. Ezen állapotok bármelyikének kezelése során a beadandó hatóanyag mennyisége széles tartományban változtatható olyan szempontok alapján, mint az adott vegyület és az alkalmazott dózisegység, a beadás módja, a kezelés idõtartama, a kezelt beteg életkora és neme és a kezelt állapot természete és súlyossága. A beadandó hatóanyag teljes mennyisége általában testtömegre számítva napi körülbelül 0,001 mg/kg és körülbelül 200 mg/kg közötti és elõnyösen körülbelül 0,01 mg/kg és körülbelül 20 mg/kg közötti. Az egységdózis körülbelül 0,5 mg és körülbelül 1500 mg közötti mennyiségû hatóanyagot tartalmazhat és beadható például naponta egyszer vagy többször. Bizonyos esetekben másnaponkénti vagy hetente egyszeri beadás szükséges. A klinikai gyakorlatban használható dóziselõírás napi háromszori és négyhetente egyszeri adagolástartományban van. Ezen túlmenõen „gyógyszerhétvégék” alkalmazhatók, amikor a beteg bizonyos ideig nem kap gyógyszert, ez elõnyös lehet a farmakológiai hatás és a tolerálhatóság közötti egyensúly kialakításához. A közepes napi dózis injektálással történõ beadás esetén, beleértve az intravénás, intramuszkuláris, szubkután és parenterális injekciókat és infúziós eljárások alkalmazását, elõnyösen körülbelül 0,01–200 mg/kg a teljes testtö-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 24
2
megre számítva. A közepes napi rektális dózis elõnyösen körülbelül 0,01–200 mg/kg a teljes testtömegre számítva. A közepes napi vaginális dózis elõnyösen körülbelül 0,01–200 mg/kg a teljes testtömegre vonatkoztatva. A közepes napi helyi dózis elõnyösen körülbelül 0,1–200 mg naponta egyszer – négyszer beadva. A transzdermális koncentráció elõnyösen az a koncentráció, amely a közepes napi dózis körülbelül 0,01–200 mg/kg közötti értéken tartásához szükséges. A közepes napi inhalációs dózis elõnyösen körülbelül 0,01–100 mg/kg a teljes testtömegre vonatkoztatva. A meghatározott kezdeti és fenntartó dózis minden beteg esetében függ az állapot természetétõl és súlyosságától, amelyet a diagnosztizáló orvos határoz meg, továbbá az alkalmazott specifikus vegyület hatásától, a beteg életkorától és általános állapotától, a beadás idejétõl, a beadás útjától, a hatóanyag kiürülési sebességétõl, a hatóanyag-kombinációktól és hasonlóktól. A kezelés kívánt módja és a jelen találmány szerinti vegyület vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója vagy észtere vagy az ezt tartalmazó készítmény dózisainak számát a szakterületen járatos személy szokásos kezelési tesztek alkalmazásával határozhatja meg. A jelen találmány szerinti vegyületek beadhatók önálló gyógyszerészeti szerként vagy egy vagy több további gyógyszerészeti szerrel kombinációban, ahol a kombinációnak nincsenek elfogadhatatlanul káros hatásai. A találmány szerinti készítmények beadhatók például ismert antihiperproliferatív és egyéb hatású anyagokkal és hasonlókkal kombinálva, valamint ezek keverékeivel és kombinációival kombinálva. Ismert antihiperproliferatív és egyéb hatású szerek például a következõk, de nem korlátozódik ezekre: aldesleukin, alendronsav, alfaferone, alitretinoin, allopurinol, aloprim, aloxi, altretamine, aminoglutethimide, amifostine, amrubicin, amsacrine, anastrozole, anzmet, aranesp, arglabin, arzén-trioxid, aromasin, 5¹aza-citidin, azathioprine, BCG or tice BCG, bestatin, betamethasoneacetát, betamethasone-nátrium-foszfát, bexarotene, bleomycin-szulfát, broxuridine, bortezomib, busulfan, calcitonin, campath, capecitabine, carboplatin, casodex, cefesone, celmoleukin, cerubidine, chlorambucil, cisplatin, cladribine, cladribine, klodronsav, ciklofoszfamid, cytarabine, dacarbazine, dactinomycin, DaunoXome, decadron, decadron-foszfát, delestrogen, denileukin diftitox, depomedrol, deslorelin, dexrazoxane, diethylstilbestrol, diflucan, docetaxel, doxifluridine, doxorubicin, dronabinol, DW–166HC, eligard, elitek, ellence, emend, epirubicin, epoetin alfa, epogen, eptaplatin, ergamisol, estrace, ösztradiol, estramustine-foszfát-nátrium, etinil-esztradiol, ethyol, etidronsav, etopophos, etoposide, fadrozole, farston, filgrastim, finasteride, fligrastim, floxuridine, fluconazole, fludarabine, 5¹fluordezoxiuridin-monofoszfát, 5¹fluor-uracil (5¹FU), fluoxymesterone, flutamide, formestane, fosteabine, fotemustine, fulvestrant, gammagard, gemcitabine, gemtuzumab, gleevec, gliadel, goserelin, granisetron HCl, histrelin, hycamtin, hydrocortone, eyrthro-hidroxi-noniladenin, hidroxi-karbamid, ibritumomab tiuxetan, idarubicin, ifosfamide, interferon alfa, interferon-alfa 2, inter-
1
HU 008 530 T2
feron alfa¹2A, interferon alfa¹2B, interferon alfa¹nl, interferon alfa¹n3, interferon béta, interferon gamma¹1a, interleukin–2, intron A, iressa, irinotecan, kytril, lentinan-szulfát, letrozole, leucovorin, leuprolide, leuprolide-acetát, levamisole, levofolsav-kalciumsó, levothroid, levoxyl, lomustine, lonidamine, marinol, mechlorethamine, mecobalamin, medroxiprogeszteron-acetát, megestrol-acetát, melphalan, menest, 6¹merkapto-purin, Mesna, methotrexate, metvix, miltefosine, minocycline, mitomycin C, mitotane, mitoxantrone, Modrenal, Myocet, nedaplatin, neulasta, neumega, neupogen, nilutamide, nolvadex, NSC–631570, OCT–43, octreotide, ondansetron HCl, orapred, oxaliplatin, paclitaxel, pediapred, pegaspargase, Pegasys, pentostatin, picibanil, pilocarpine HCl, pirarubicin, plicamycin, porfimernátrium, prednimustine, prednisolone, prednisone, premarin, procarbazine, procrit, raltitrexed, rebif, rénium186 etidronate, rituximab, roferon¹A, romurtide, salagen, sandostatin, sargramostim, semustine, sizofiran, sobuzoxane, solu-medrol, sparfoszsav, õssejt terápia, streptozocin, stroncium-89-klorid, synthroid, tamoxifen, tamsulosin, tasonermin, tastolactone, taxotere, teceleukin, temozolomide, teniposide, tesztoszteron-propionát, testred, thioguanine, thiotepa, thyrotropin, tiludronsav, topotecan, toremifene, tositumomab, trastuzumab, treosulfan, tretinoin, trexall, trimetil-melamin, trimetrexate, triptorelin-acetát, triptorelin-pamoát, UFT, uridin, valrubicin, vesnarinone, vinblastine, vincristine, vindesine, vinorelbine, virulizin, zinecard, zinostatin stimalamer és zofran. Ezen túlmenõen a jelen találmány szerinti vegyületek beadhatók egy vagy több olyan egyéb gyógyszerészeti hatóanyaggal kombinációban, amelyek antihiperproliferatív vagy egyéb hatású szerekként és hasonlókként való alkalmazását jelenleg tanulmányozzák vagy beadhatók ezek keverékeivel és kombinációival is. Az olyan gyógyszerészeti hatóanyagok, amelyek antihiperproliferatív vagy egyéb hatású szerekként és hasonlókként való alkalmazását jelenleg tanulmányozzák, például a következõk, de nem korlátozódik ezekre ABI–007, acolbifene, actimmune, affinitak, atninopterin, arzoxifene, asoprisnil, atamestane, atrasentan, BAY 43–9006, avastin, CCl–779, CDC–501, celebrex, cetuximab, crisnatol, cyproterone-acetát, decitabine, DN–101, doxorubicin-MTC, dSLIM, dutasteride, edotecarin, eflomithine, exatecan, fenretinide, hisztamin-dihidroklorid, histrelin hidrogél implantátum, holmium1,66 DOTMP, ibandronsav, interferon gamma, intronPEG, ixabepilone, kulcslyuk csiga hemocianin (keyhole limpet hemocyanin), L–651582, lanreotide, lasofoxifene, libra, lonafarnib, miproxifene, minodronate, MS–209, liposzoma MTP¹PE, MX–6, nafarelin, nemorubicin, neovastat, nolatrexed, oblimersen, onco-TCS, osidem, paclitaxel-poliglutamát, pamidronát-dinátrium, PN–401, QS–21, quazepam, R–1549, raloxifene, ranpirnase, 13¹cisz-retinasav, satraplatin, seocalcitol, T–138067, tarceva, taxoprexin, thymosin alfa 1, tiazofurine, tipifarnib, tirapazamine, TLK–286, toremifene, TransMID–107R, valspodar, vapreotide, vatalanib, verteporfin, vinflunine, Z–100 és zoledronsav.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
2
A citotoxikus és/vagy citosztatikus szereknek az egyik jelen találmány szerinti vegyülettel vagy készítménnyel kombinációban történõ alkalmazása általában a következõket szolgálja: 1. nagyobb hatékonyság egy tumor növekedésének csökkentésében, sõt a tumor eltávolításában összehasonlítva egyik anyag önmagában történõ beadásával, 2. a beadott kemoterápiás szer kisebb mennyiségének beadását teszi lehetõvé, 3. olyan kemoterápiás kezelést biztosít, amelyet a beteg jobban tolerál, mivel kevesebb káros farmakológiai komplikáció jelentkezik, mint amennyit egyetlen kemoterápiás szer vagy bizonyos már kombinált terápiák esetén észlelnek, 4. emlõsöknél, különösen embereknél különbözõ ráktípusok szélesebb spektrumának kezelését teszi lehetõvé, 5. a kezelt betegek körében magasabb válasz arányt biztosít, 6. a kezelt betegek körében hosszabb túlélési idõt biztosít összehasonlítva a szokásos kemoterápiás kezelésekkel, 7. a tumor kifejlõdése hosszabb idõ alatt következik be és/vagy 8. a hatékonysági és tolerálhatósági eredmények legalább olyan jók, mint az önmagukban alkalmazott anyagoké, összehasonlítva olyan ismert példákkal, ahol egyéb rák-anyag kombinációk váltják ki az antagonista hatást. Úgy gondoljuk, hogy egy, a szakterületen járatos személy a fenti információk, valamint a szakterületen hozzáférhetõ információk alkalmazásával a jelen találmány szerinti megoldást teljes terjedelmében alkalmazni képes. A szakterületen járatos személy számára nyilvánvaló, hogy az itt bemutatott találmány szerinti megoldásban végrehajthatók különbözõ változtatások és módosítások, anélkül, hogy a találmány elvétõl és oltalmi körétõl eltérnének. A fentebb és az alábbiakban bemutatott fejezetcímek iránymutatásul szolgálnak arra vonatkozóan, hogy bizonyos információk hol találhatók meg a bejelentésben, azonban nem ez az egyetlen hely a bejelentésben, ahol az adott témára vonatkozóan információ található. A fentebb és az alábbiakban hivatkozott összes publikációt és szabadalmat itt referenciaként adjuk meg. A jelen találmány az alábbi bekezdésekben meghatározott kiviteli alakokat foglalja magában, de nem korlátozódik ezekre.
Példák Hacsak nincs másképp feltüntetve, a reakciókörül55 mények, eljárások, rövidítések és reagensek listája az alábbiakban láthatók. Az összes hõmérsékletet Celsius-fokban (°C) adjuk meg, és az összes hányadot és százalékot tömegre vonatkoztatjuk. Kereskedelmi minõségû reagenseket és oldószereket használunk, és 60 ezeket további tisztításnak nem vetjük alá. 25
1
HU 008 530 T2
A leírásban használt rövidítések DBU 1,8-diaza-biciklo[5.4.0]undec-7¹én DMF N,N-dimetil-formamid DCM diklór-metán DCE 1,2-diklór-etán DMSO dimetil-szulfoxid HPLC nagynyomású folyadékkromatográfia MPLC közepes nyomású folyadékkromatográfia LC-MS folyadékkromatográfiával összekapcsolt tömegspektroszkópia RT retenciós idõ MP olvadáspont NMR mágneses magrezonanciaspektroszkópia TLC vékonyréteg-kromatográfia ES elektronspray DMAC N,N-dimetil-acetamid HRMS nagyfelbontású tömegspektroszkópia CDI 1,1’-karbonil-diimidazol HOBT 1-hidroxi-benzo-triazol DCC 1,3-diciklohexil-karbodiimid EDCI 1-[3¹(dimetil-amino)-propil]-3-etilkarbodiimid-hidroklorid DMAP 4-dimetil-amino-piridin TMSCI trimetil-szilil-klorid m¹CPBA 3-klór-perbenzoesav HEPES N-(2¹hidroxi-etil)-piperazin-N’(2¹etánszulfonsav) Tris/sósav sósav-trisz(hidroxi-metil)-aminometán-hidroklorid ™TritonX–100® terc-oktil-fenoxi-polietoxi-etanol, Rohm & Haas, USA A következõ példákban a százalékos kitermelés értékeket a kiindulási anyagra vonatkoztatjuk, amelyet a legkisebb mólnyi mennyiségben használtunk. LC¹MS eljárások LC¹MS (1. eljárás): MS berendezés: Micromass Quattro LCZ ionizáló mód: ESI pozitív/negatív HPLC berendezés: HP 1100 UV-detektálás: 208–400 nm hõmérséklet: 40 °C Oszlop: ™SymmetryC18 50 mm×2,1 mm 3,5 mm Szállító: Waters Gradiens: Idõ (min) A:% B:% Áramlás (ml/min) 0,00 90,0 10,0 0,50 4,00 10,0 90,0 0,50 6,00 10,0 90,0 0,50 A: 0,05% erõsségû vizes hangyasavoldat B: 0,05% erõsségû hangyasav acetonitrilben. LC¹MS (2. eljárás) MS berendezés: Micromass LCZ ionizáló mód: ESI HPLC berendezés: Gilson 215
UV-detektálás: Oszlop: Szállító: Gradiens:
2
254 nm YMC pro C¹18 23 mm×2 mm 120 Å YMC Idõ (min) A:% B:%
Áramlás (ml/min) 0,50 90,0 10,0 1,0 3,50 5,0 95,0 1,0 4,00 5,0 95,0 1,0 4,01 90,0 10,0 1,0 10 4,80 90,0 10,0 1,0 A: 0,02% erõsségû trifluor-ecetsav-oldat 2% acetonitril/98% víz elegyben B: 0,02% erõsségû trifluor-ecetsav-oldat 98% acetonit15 ril/2% víz elegyben. 5
HPLC (3. eljárás) HPLC berendezés: Gilson 215 UV-detektálás: 220 nm és 254 nm 25 °C 20 hõmérséklet: Oszlop: YMC-Pack Pro C18 50 mm×4,6 mm 5 mm Szállító: Waters Gradiens: Idõ (min) A:% B:% 25 0,00 10,0 90,0 3,50 90,0 10,0 4,50 90,0 10,0 4,60 10,0 90,0 5,00 10,0 90,0 30 A: 0,1% erõsségû TFA-oldat acetonirilben B: 0,1% erõsségû vizes TFA-oldat. HPLC (4. eljárás) 35 HPLC berendezés: Gilson 215 UV-detektálás: 220 nm és 254 nm hõmérséklet: 25 °C Oszlop: YMC-Pack Pro C18 75 mm×30 mm 5 mm Waters 40 Szállító: Gradiens: Idõ (min) A:% B:% 0,00 20,00
20,0 80,0
80,0 20,0
Áramlás (ml/min) 4,00 4,00 4,00 4,00 4,00
Áramlás (ml/min) 25,00 25,00
45 A: acetonitril B: 0,1% erõsségû vizes TFA-oldat. Kiindulási anyagok és köztitermékek elõállítása A) Általában eljárás: amino-fenolok elõállítása Az amino-fenolok a kereskedelemben beszerezhe50 tõk vagy az alábbi példák valamelyikében vagy ezek közül többen leírt módon elõállíthatók.
55
60 26
A¹1. eljárás 5-Nitro-indazol-1-karbonsav-terc-butil-észter elõállítása
1
HU 008 530 T2
1. lépés: 5¹Nitro-indazol-1-karbonsav-terc-butilészter elõállítása
5
2
ciókat megszárítjuk (Na2SO4) és csökkentett nyomáson koncentráljuk. A visszamaradó anyagot oszlopkromatográfia alkalmazásával tisztítjuk (20% EtOAc/hex), így 3¹metil-tio-4-nitro-fenolt kapunk világossárga szilárd anyag formájában (3,25 g, 92%): TLC Rf=0,34 (35% EtOAc/hex). 2. lépés: 4¹Amino-3-metil-tiofenol elõállítása
0 °C¹os 5¹nitro-indazol (5 g 30,6 mmol) Et 3 N (4,7 ml, 33,7 mmol) és 4¹dimetil-amino-piridin (1,75 g, 6,1 mmol) acetonitrilben (60 ml) készült szuszpenziójához cseppenként di(terc-butil)-dikarbonát (8 g, 36,8 mmol) acetonitrilben (40 ml) készült oldatához adjuk. A kapott keveréket 30 percig keverjük, majd csökkentett nyomáson koncentráljuk. A visszamaradó anyagot Et2O-ban (200 ml) és H2O-ban (100 ml) oldjuk. A vizes réteg kémhatását 1 N HCl-oldat alkalmazásával pH 2¹re beállítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, megszárítjuk (Na2SO4) és csökkentett nyomáson koncentráljuk, így 5¹nitro-indazol-1-karbonsav-terc-butilésztert kapunk (7,8 g, 96%) sárga szilárd anyag formájában: TLC (30% EtOAc/hex), Rf=0,70; ES¹LCMS (relatív feleslegben) m/z 264 (MH+, 100%). 2. lépés: 5¹Amino-indazol-1-karbonsav-terc-butilészter-vegyületek elõállítása Palládium-szenet (780 mg) inert atmoszférába helyezünk és EtOH-ban (15 ml) szuszpendáljuk. 5¹Nitroindazol-1-karbonsav-terc-butil-észter (7,78 g, 29,5) EtOH-ban (100 ml) és EtOAc-ban (100 ml) készült oldatát adjuk hozzá. A reakciókeveréket H2-atmoszférába helyezzük (1 atm nyomás) és 1 éjszakán át keverjük. A képzõdött keveréket Celite® tölteten szûrjük. A szûrletet csökkentett nyomáson koncentrálva zöldes habos szilárd anyagot kapunk. A nyersterméket CH2Cl2-ben oldjuk és Biotage Flash 40M-mel tisztítjuk (30% és 50% közötti EtOAc/hex gradiens), így kapjuk a cím szerinti vegyületet (6,55 g, 95%) fehér szilárd anyag formájában: TLC 50% EtOAc/hex), Rf=0,41; ES¹LCMS (relatív feleslegben) m/z 234 (MH+, 66%). A. Eljárás amino-fenolok elõállítására A.1. eljárás: 4¹Amino-3-metil-tiofenol elõállítása 1. lépés: 3¹Metil-tio-4-nitro-fenol elõállítása
10
15 Vasport (754 mg, 13,5 mmol) adunk lassan 3¹metiltio-4-nitro-fenol (ZZZ) ecetsavban (25 ml) készült oldatához. A keveréket szobahõmérsékleten egy éjszakán 20 át keverve fehér csapadék képzõdik. A visszamaradó szilárd vasat mágnessel eltávolítjuk, és a szuszpenziót szûrõpapíron átszûrjük. A szûrletet H2O-dal (100 ml) hígítjuk, telített NaCO3-oldattal semlegesítjük, majd CH2Cl2-nal (3×100 ml) extraháljuk. Az összeöntött 25 szerves frakciókat megszárítjuk (Na2SO4) és csökkentett nyomáson koncentráljuk, így 4¹amino-3-metiltiofenolt kapunk bíbor/barna szilárd anyag formájában (260 mg, 62%). TLC Rf=0,33 (35% EtOAc/hex). 30
35
40
45
50
3-Fluor-4-nitro-fenol (3,00 g, 19,10 mmol) és nátrium-tiometoxid (2,68 g, 38,19 mmol) DMF-ben (100 ml) készült keverékéhez K 2 CO 3 ¹ot (7,92, 57,3 mmol) adunk, és a keveréket 12 órán át hagyjuk keveredni. A következõ napon az összes szilárd anyag elfogyott. Ekkor az oldathoz vizet (500 ml) adunk és a terméket EtOAc alkalmazásával (3×200 ml) extraháljuk. Az összeöntött szerves frak-
B. Eljárás B¹meghosszabbított anilinok elõállítására B.1. eljárás: 4¹(4¹Amino-fenoxi)-piridin-2-karbonitril elõállítása
55
60 27
4-Amino-fenol (1,0 g, 9,16 mmol) vízmentes DMFben (9,2 ml) készült oldatát kálium-terc-butoxiddal (1,08 g, 9,62 mmol), 1,05 ekv) kezeljük, és a narancssárga-barna reakciókeveréket szobahõmérsékleten 1 órán át keverjük. Az anyagokat 2¹ciano-4-klór-piridinnel (1,27 g, 9,16 mmol, 1,0 ekv) és K2CO3-tal (497 mg, 5,04 mmol, 0,55 ekv) kezeljük, majd 17 órán át 90 °C¹on melegítjük. A keveréket szobahõmérsékletre hûtjük és EtOAc (250 ml) és telített NaCl-oldat (100 ml) között megosztjuk. A vizes fázist EtOAc-tal (300 ml) visszaextraháljuk. Az összeöntött szerves rétegeket sós vízzel mossuk, Na2SO4 felett megszárítjuk és csökkentett nyomáson koncentráljuk. MPLC¹n tisztítjuk (Biotage; 30% EtOAc/hex), így 1,83 g (94,6%) 4¹(4¹amino-fenoxi)-piridin-2-karbonitrilt kapunk sárga szilárd anyag formájában. TLC (50% EtOAc/hex), Rf=0,28; 1H–NMR (DMSO- d6) d 8,52 (d, J=6,3 Hz, 1H), 7,54 (d, J=2,4 Hz, 1H), 7,07 (dd, J=5,4, 2,4 Hz, 1H), 6,86 (d, J=8,7 Hz, 2H), 6,62 (d, J=8,7 Hz, 2H), 5,21 (s, 2H); ES¹LCMS (relatív feleslegben) m/z 212 (M+H)+.
1
HU 008 530 T2
B.2. eljárás: 4¹(4¹Amino-3-metil-fenoxi)-piridin-2karbonitril elõállítása
2
A cím szerinti vegyületet a 4¹(4¹amino-fenoxi)-piridin-2-karbonitrilnél leírttal azonos módon állítjuk elõ a 4¹amino-fenolt 4¹amino-3-nitro-fenollal helyettesítve. ES¹LCMS (relatív feleslegben) m/z 257 (M+H)+ 5 B.7. eljárás: 4¹(4¹Amino-2-fluor-fenoxi)-piridin-2karbonitril elõállítása
A cím szerinti vegyületet a 4¹(4¹amino-fenoxi)-piridin-2-karbonitrilnél leírttal azonos módon állítjuk elõ a 4¹amino-fenolt 4¹amino-3-fluor-fenollal helyettesítve. 1H–NMR (DMSO-d ) d 8,54 (d, J=6,0 Hz, 1H), 7,61 (d, 6 J=2,7 Hz, 1H), 7,12 (dd, J=5,7, 2,7 Hz, 1H), 7,02 (dd, J=11,7, 2,1 Hz, 1H), 6,86 to 6,78 (m, 2H), 5,25 (s, 2H). B.3. eljárás: 4¹(4¹Amino-3-trifluor-metil-fenoxi)piridin-2-karbonitril elõállítása
10
15
20 A cím szerinti vegyületet a 4¹(4¹amino-fenoxi)-piridin-2-karbonitrilnél leírttal azonos módon állítjuk elõ a 4¹amino-fenolt 4¹amino-3-trifluor-metil-fenollal helyettesítve. 1H–NMR (DMSO-d6) d 8,54 (d, J=6 Hz, 1H), 7,64 (d, J=2,7 Hz, 1H), 7,22 to 7,17 (m, 2H), 7,12 (dd, J=5,7, 2,4 Hz, 1H), 6,92 (d, J=8,7 Hz, 1H), 5,74 (s, 2H). B.4. eljárás: 4¹(4¹Amino-3-metil-fenoxi)-piridin-2karbonitril elõállítása
25
30
35 A cím szerinti vegyületet a 4¹(4¹amino-fenoxi)-piridin-2-karbonitrilnél leírttal azonos módon állítjuk elõ a 4¹amino-fenolt 4¹amino-3-metil-fenollal helyettesítve. ES¹LCMS (relatív feleslegben) m/z 226 (M+H)+. 40 B.5. eljárás: 4¹(4¹Amino-2-metil-fenoxi)-piridin-2karbonitril elõállítása
Kálium-terc-butoxid (1,83 g, 16,36 mmol) DMA-ban (5 ml) készült oldatát degazáljuk (N2 buborékoltatás) és 0 °C¹ra hûtjük. Egy külön edényben DMA¹t (5 ml) adunk 4¹amino-2-fluor-fenolhoz és a kapott keveréket degazáljuk (N2-buborékoltatás) és addig keverjük, amíg az összes szilárd anyag feloldódik, majd lassan egy kanülön át 0 °C¹on a kálium-terc-butoxidhoz adjuk. A kapott sötétszínû keveréket cseppenként 4¹klór-piridin-2-karbonitril DMA-ban készült oldatához adjuk (5 ml). Az oldatot 0 °C¹on 1 órán át keverjük, majd egy éjszakán át 80 °C¹on melegítjük. A kapott keverékhez vizet adunk és a vizes keveréket csökkentett nyomáson koncentráljuk. A visszamaradó anyagot NaOH-oldattal kezeljük (1N NaOH/víz/telített NaCl-oldat 1:1:1 arányú elegye; 200 ml), ezután EtOAc-tal extraháljuk (3×100 ml). Az összeöntött szerves frakciókat (Na2SO4) megszárítjuk és csökkentett nyomáson koncentráljuk. A visszamaradó anyagot oszlopkromatográfia alkalmazásával tisztítjuk (40% EtOAc/hex), így kapjuk a 4¹(4¹amino-2-fluor-fenoxi)-piridin-2-karbonitrilt (2,31 g; 64%): TLC R/0,83 (100% EtOAc); 1H–NMR (DMSO-d6) d 5,51 (s, 2H), 6,38 (d, J=3 Hz, 1H), 6,50 (dd, J=3,14 Hz, 1H), 6,98 (app t, J=9 Hz, 1H), 7,10 (dd, 3,6 Hz, 1 H), 7,63 (d, J=3 Hz, 1 H), 8,53 (d, J=6 Hz, 1 H); ES¹LCMS (relatív feleslegben) m/z 230 (M+H)+. B.8. eljárás: 4¹Amino-3,5-difluor-fenol elõállítása 1. lépés: 5¹Benzil-oxi-1,3-difluor-2-nitro-benzol elõállítása
45
A cím szerinti vegyületet a 4¹(4¹amino-fenoxi)-piridin-2-karbonitrilnél leírttal azonos módon állítjuk elõ a 4¹amino-fenolt 4¹amino-2-metil-fenollal helyettesítve. ES¹LCMS (relatív feleslegben) m/z 226 (M+H)+. B.6. eljárás: 4¹(4¹Amino-3-nitro-fenoxi)-piridin-2karbonitril elõállítása
1,3,5-Trifluor-2-nitro-benzol (6,1 g, 34 mmol), ben50 zil-alkohol (3,7 g, 34 mmol) és kálium-karbonát (7,1 g, 52 mmol) DMF¹en (10 ml) készült keverékét szobahõmérsékleten keverjük egy éjszakán át. A reakciókeveréket vízhez (30 ml) adjuk, és néhány órára hûtõszekrénybe tesszük. A kapott sárga csapadékot eltávolítjuk, 55 vízzel mossuk és csökkentett nyomáson megszárítjuk, így 5¹benzil-oxi-1,3-difluor-2-nitro-benzol és 1¹benziloxi-3,5-difluor-2-nitro-benzol körülbelül 1:1 arányú keverékét kapjuk (6,5 g, 71%). A keveréket további tisztítás nélkül közvetlenül felhasználjuk a következõ lépés60 ben: TLC Rf=0,48 (10% etil-acetát – hexán); 1H–NMR 28
1
HU 008 530 T2
(CD2Cl2) 5 7,46–7,36 (m, 5H), 6,75–6,60 (m, 2H), 5,19 (s, 1H), 5,11 (s, 1H). 2. lépés: 4¹Amino-3,5-difluor-fenol elõállítása
Az 1. lépésben kapott vegyületek (6,4 g, 24 mmol) metanolban (250 ml) készült oldatát nitrogénlégtérben bemérjük egy palládium-szenet (10 tömeg%, 720 mg) tartalmazó lombikba. A keveréket szobahõmérsékleten hidrogénlégtérben keverjük egy éjszakán át. 1 gallonos ballonból hidrogént vezetünk bele. Ennek befejezõdése után a reakciókeveréket nitrogén légtérben Celitetölteten szûrjük és csökkentett nyomáson megszárítjuk, így 4¹amino-3,5-dilfuor-fenol és 2¹amino-3,5-difluor-fenol keveréket kapunk (3,4 g, 97%). A keveréket a következõ lépésben további tisztítás nélkül közvetlenül felhasználjuk. 1H–NMR (DMSO) 5 9,50 (bs, 1H), 6,54–6,22 (m, 2H), 4,36 (s, 2H); ES¹LCMS (relatív feleslegben) m/z 146 (M+H)+. 3. lépés: 4¹(4¹Amino-3,5-difluor-fenoxi)-piridin-2karbonitril elõállítása
A 2. lépésben kapott vegyületek (1,5 g, 10 mmol) vízmentes DMF-ben (12 ml) készült oldatát káliumterc-butoxiddal (1,2 g, 11 mmol) kezeljük, és a keveréket szobahõmérsékleten 2 órán át keverjük. Az anyagokat vízmentes DMF-ben (8 ml) oldott 4¹klór-piridin-2karbonitrillel (1,4 g, 10 mmol) és kálium-karbonáttal (0,76 g, 5,5 mmol) kezeljük, majd nitrogén légtérben 60 órán át 80 °C¹on melegítjük. A keveréket szobahõmérsékletre hûtjük és vákuumban bepároljuk. A visszamaradó anyagot szilícium-dioxid-oszlopon tisztítjuk (10% EtOAc/hex – 20% EtOAc/hex gradienssel), így 0,55 g cím szerinti vegyületet kapunk (22%). 1H–NMR (DMSO) d 8,51 (d, J=5,7 Hz, 1H), 7,19 (d, J=2,5 Hz, 1H), 7,00 (dd, J=5,7 Hz, J=2,4 Hz, 1H),), 6,64 (dd, J=6,7 Hz, J=1,2 Hz, 2H), 3,57 (s, 2H); ES¹LCMS (relatív feleslegben) m/z 248 (M+H)+. C. Eljárás karbamidok elõállítására C.1. eljárás CDI-közvetítette karbamidképzõdés N-[4¹(2¹Ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]{[2¹(trifluor-metil)-(4¹piridil)]-amino}-karboxamid szintézise
2
1. lépés: CDI (300 mg, 1,85 mmol) CH2Cl2-ben (0,5 ml) készült szuszpenziójához 2¹(trifluor-metil)-4-piridil-amin (300 mg, 1,85 mmol) CH2Cl2-ben (1 ml) készült oldatát adjuk. A reakciókeveréket 20 órán át ke5 verjük. A képzõdött halványsárga oldatot 10 ml teljes térfogatra hígítjuk és további tisztítás nélkül használjuk fel. 2. lépés: CDI-2-(trifluor-metil)-4-piridil-amin CH 2 Cl-ban (1 ml, 0,19 mmol) készült oldatához 10 4¹(4¹amino-3-fluor-fenoxi)-piridin-2-karbonitrilt (42 mg, 0,19 mmol) adunk. A reakciókeveréket 1 napig keverjük. A kapott keveréket Biotage Flash 12M alkalmazásával tisztítjuk (SiO2; 80% EtOAc/hex), így N¹[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-{[2¹(trifluor15 metil)-(4¹piridil)]-amino}-karboxamidot állítunk elõ fehér szilárd anyag formájában (58 mg, 75%). op 192–193; TLC (50% EtOAc/hex) Rf0,33; 1H–NMR (DMSO-d 6 ) 7,08–7,12 (m, 1H), 7,25 (dd, J=2,7, 5,9 Hz, 1H), 7,37 (dd, J=2,7, 11,5 Hz, 1H), 7,55 (dd, 20 J=2,1, 5,5 Hz, 1H), 7,74 (d, J=2,5 Hz), 8,06 (d, J=1,9 Hz, 1H), 8,15 (t, J=9,0 Hz, 1H), 8,54 (d, J=5,6 Hz, 1H), 8,60 (d, J=5,6 Hz, 1H), 8,95 (d, J=1,5 Hz, 1H), 9,85 s, 1H); ES¹LCMS (relatív feleslegben) m/z 418 ((M+H)+, 100%). 25 C.2. eljárás: Izocianátkapcsolás N-[4¹(2¹Ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-[(2,2,4,4tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxin-6¹il)-amino]karboxamid elõállítása 30
35
40
45
50
55
60 29
2,2,4,4-Tetrafluor-benzo[e]1,3-dioxán-6-izocianátot (5,47 g, 21,9 mmol) adunk szilárd anyag formájában 4¹(4¹amino-3-metil-fenoxi)-piridin-2-karbonitril (5,03 g, 21,9 mmol) 30 ml CH2Cl2-ben készült oldatához, és a keveréket szobahõmérsékleten hagyjuk keveredni. 15 perc elteltével csapadék kezd képzõdni, ez rövidesen olyan sûrûvé válik, hogy nehéz keverni. 1 óra elteltével a szilárd anyagot eltávolítjuk és 50%¹os hexán/CH 2 Cl 2 eleggyel mossuk. A nyersterméket EtOAc:heptán elegyben oldjuk és egy szigetelt tartályban egy éjszakán át lassan hûtve hagyjuk kristályosodni. A kapott kristályokat mozsárban törõvel megõröljük és vákuumba helyezve (0,1 mm, 100 °C) 5, 47 g fehér kristályt kapunk (52%). op,=174 °C; 1H–NMR (DMSOd6) d 9,43 (s, 1H), 8,76 (d, J=2,5 Hz, 1H), 8,59 (dd, J=5,8 Hz, 1H), 8,17 (dd, J=9,1 Hz, 1H), 8,12 (d, J=2,3 Hz, 1H), 7,71 (dd, J=2,5 Hz, 0,5 Hz), 7,60 ((dd, J=9 Hz, 2,5 Hz, 1 H), 7,42 (d, J=9 Hz, 1H), 7,33 (dd, J=11,5 Hz, 2,5 Hz, 1H), 7,23 (dd, J=5,8 Hz, 1H), 7,06 (ddd, J=1,3, 2,5, 9 Hz, 1H); ES¹LCMS (relatív feleslegben) m/z 479 (M+H)+.
1
HU 008 530 T2
D. Karbamidok szintetikus módosítása D.1. eljárás: 2¹Ciano-piridin-N-oxidok szintézise N-[4¹(2¹Ciano-1-hidroxi-(4¹piridil-oxi))-fenil][(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxin-6¹il)amino]-karboxamid elõállítása
N-[4¹(2¹Ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-[(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxin-6¹il)-amino]-karboxamid (150 mg, 0,33 mmol) CH2Cl2-ben (5 ml) és THF-ben (5 ml) készült oldatához mCPBA¹t adunk (50%¹os tisztaság, 450 mg, 1,3 mmol). A reakciókeveréket 2 napon át keverjük. A kapott keveréket Biotage Flash 12M-mel (EtOAc) tisztítjuk, így kapjuk az N¹[4¹(2¹ciano-1-hidroxi(4¹piridil-oxi))-fenil]-[(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxin-6¹il)-amino]-karboxamidot kapunk fehér szilárd anyag formájában (33 mg, 21%): TLC (EtOAc) Rf 0,30; 1H–NMR (DMSO-d6) 7,11–7,16 (m, 2H), 7,24 (dd, J=3,6, 7,5 Hz, 1H), 7,42 (d, J=9,2 Hz, 1H), 7,52, 7,57 (m, 2H), 7,63–7,68 (m, 1H), 7,78 (dd, J=0,2, 3,4 Hz, 1H), 8,09 (d, J=2,5 Hz, 1H), 8,33 (d, J=1,5, 7,3 Hz, 1H), 8,99 (s, 1H), 9,12 (s, 1H); ES¹LCMS (relatív feleslegben) m/z 477 [(M+H)+, 100%]. D.2. eljárás: N¹Oxid ciano-piridinné történõ átalakítása N-[4¹(2¹Ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-[(2,2,4,4tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxin-6¹il)-amino]karboxamid elõállítása
lik, de ennél a koncentrációnál ez nagyon lassan következik be. 48 óra elteltével a keveréket CH2Cl2-nel (10 ml) és 10% K2CO3-tal (10 ml) hígítjuk és 10 percig hagyjuk keveredni. A kapott vizes réteget CH2Cl2-nel 5 kétszer mossuk. Az összeöntött szerves frakciókat megszárítjuk (Na2SO4) és vákuumban koncentráljuk. Gyors oszlopkromatográfiával (Biotage) tisztítjuk, így 102 mg N¹[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil][(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxin-6¹il)-amino]10 karboxamidot kapunk (67%) fehér szilárd anyag formájában.
15
D.3. eljárás: Tio-metil-analógok átalakítása metilszulfonil-analógokká N-[4¹(2¹Ciano-(4¹piridin-oxi)-2-(metil-szulfonil)fenil]-[(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxin6¹il)-amino]-karboxamid elõállítása
20
25
30
35
40 N-[2¹Fluor-4-(1¹oxi-(4¹piridil-oxi))-fluor-fenil][(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxin-6¹il)-amino]karboxamid (150 mg, 0,32 mmol) 2 ml CH2Cl2-ben készült szuszpenzióját trimetil-szilil-cianiddal (50 ml, 0,35 mmol) kezeljük. 5 perc keverés után dimetilkarbamoil-kloridot (30 ml, 0,32 mmol, 1,1 ekv) adunk hozzá, és a keveréket szobahõmérsékleten hagyjuk keveredni. A reakcióelegy fokozatosan homogénné vá-
2
45
N-[4¹(2¹Ciano-(4¹piridil)-oxi))-2-metil-tio-fenil][(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxin-6¹il)-amino]karboxamid (97,0 mg, 0,19 mmol) CH2Cl2-ben készült oldatához 0 °C¹on mCPBA¹t (132,21 mg, 0,42 mmol) adunk. A kapott keverékszuszpenziót egy éjszakán át keverjük. Vékonyréteg-kromatográfiás eljárás kimutatja, hogy ez szulfoxid és szulfon keveréke. Ezért további mCPBA¹t (3 ekv) adunk hozzá, és a reakciókeveréket 4 órán át hagyjuk keveredni. A reakciókeveréket telített Na2SO4-oldattal (50 ml) kezeljük, majd EtOAc-tal extraháljuk (3×50 ml). Az összeöntött szerves fázisokat telített NaCl-oldattal (100 ml) mossuk, megszárítjuk (Na2SO4) és csökkentett nyomáson koncentráljuk, így N¹[4¹(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-2-metil-szulfonil)-fenil][(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxin-6¹il)-amino]karboxamidot kapunk: TLC Rf 0,20 (40% EtOAc/hex); ES¹LCMS (relatív feleslegben) m/z 539 [(M+H)+]. Az 1. táblázatban bemutatott további vegyületeket a fenti ismertetett módon állítottuk elõ a megfelelõ kiindulási anyagok kiválasztásával, amelyek könnyen beszerezhetõk és/vagy amelyek szintézisét itt bemutattuk és a fent ismertetett E. eljárás alkalmazásával vagy a szakirodalomban ismert egyéb standard kémiai eljárásokkal elõállíthatók.
1. táblázat Elõnyös (I) képletû vegyületek példái
{[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-Nindan-5-il-karboxamid
104.
30
HU 008 530 T2
1. táblázat (folytatás)
105.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-Nindan-5-il-karboxamid
106.
{[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(1¹oxo-indan-5¹il)-karboxamid
107.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-N(2¹naftil)-karboxamid
108.
N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il){[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid
109.
N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il){[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid
110.
N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il)-{[2¹klór-4(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid
111.
N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il)-{[3¹klór-4(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid
112.
N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il)-{[3¹klór-4(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid
113.
N¹(2,2-difluoro-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il){[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-3-fluor-fenil]-amino}karboxamid
31
HU 008 530 T2
1. táblázat (folytatás)
114.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino[¹N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan6¹il)-karboxamid
115.
{[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid
116.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid
117.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,6-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid
118.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,5-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid
119.
{[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid
120.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-metil-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid
121.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-3-metil-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid
122.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-nitro-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid
32
HU 008 530 T2
1. táblázat (folytatás)
123.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N¹(2,2,4,4tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)-karboxamid
124.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid
125.
{[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid
126.
{[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid
127.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-3-fluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid
128.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino}-N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3dioxan-6¹il)-karboxamid
129.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,3-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid
130.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,5-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid
131.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,6-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid
33
HU 008 530 T2
1. táblázat (folytatás)
132.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-3-metoxi-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid
133.
{[3¹bróm-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid
134.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-metil-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid
135.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-3-metil-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid
136.
5-(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-2-{[N¹(2,2,4,4-tetrafluorbenzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)-karbamoil]-amino}benzamid
137.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-nitro-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid
138.
{[4¹(2¹ciano-1-hidroxi-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid
139.
{[4¹(2¹ciano-1-hidroxi-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]amino}-N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3dioxan-6¹il)-karboxamid
140.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-2-metil-tiofenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid
34
HU 008 530 T2
1. táblázat (folytatás)
141.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-2-(metil-szulfonil)-fenil]amino}-N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3dioxan-6¹il)-karboxamid
142.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-N[2¹(trifluor-metil)-(4¹piridil)]-karboxamid
143.
N-[4¹(terc-butil)-(2¹piridil)]-{[4¹(2¹ciano-(4¹piridiloxi))-fenil]-amino}-karboxamid
144.
N-[4¹(terc-butil)-(2¹piridil)]-{[3¹klór-4-(2¹ciano(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid
145.
N-[4¹(terc-butil)-(2¹piridil)]-{[4¹(2¹ciano-(4¹piridiloxi))-3-fluor-fenil]-amino}-karboxamid
146.
N-[4¹(terc-butil)-(2¹piridil)]-{[4¹(2¹ciano-(4¹piridiloxi))-2-fluor-fenil]-amino}-karboxamid
147.
N-[4¹(terc-butil)-(2¹piridil)]-{[3¹bróm-4-(2¹ciano(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid
148.
2-({N¹[4¹(terc-butil)-(2¹piridil)]-karbamoil}-amino)-5(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-benzamid
149.
N-[4¹(terc-butil)-(2¹piridil)]-{[4¹(2¹ciano-(4¹piridiloxi))-3-fluor-fenil]-amino}-karboxamid
35
HU 008 530 T2
1. táblázat (folytatás)
150.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino}-N-[4¹(trifluor-metil)-(2¹piridil)]-karboxamid
151.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,6-difluor-fenil]-amino}N-[4¹(trifluor-metil)-(2¹piridil)]-karboxamid
152.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N[4¹(trifluor-metil)-(2¹piridil)]-karboxamid
153.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N-(4¹etil(2¹piridil))-karboxamid
154.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N-(2¹metil(6¹kinolil))-karboxamid
155.
{[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(2¹metil-(6¹kinolil))-karboxamid
156.
{[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(6¹kinolil)-karboxamid
157.
{[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(6¹kinolil)-karboxamid
158.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino}-N-(6¹kinolil)-karboxamid
36
HU 008 530 T2
1. táblázat (folytatás)
159.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(3¹izokinolil)-karboxamid
160.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-N(3¹izokinolil)-karboxamid
161.
{[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(3¹izokinolil)-karboxamid
162.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N-(1¹metil(1H-indazol-5¹il))-karboxamid
163.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-N(1¹metil-(1H-indazol-5¹il))-karboxamid
164.
{[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(1¹metil-(1H-indazol-5¹il))-karboxamid
165.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino}-N-(1¹metil-(1H-indazol-5¹il))-karboxamid
166.
{[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(1¹metil-(1H-indazol-5¹il))-karboxamid
167.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N[2¹(trifluor-metil)-benzimidazol-5¹il]-karboxamid
37
HU 008 530 T2
1. táblázat (folytatás)
168.
{[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N[2¹(trifluor-metil)-benzimidazol-5¹il]-karboxamid
169.
N-benzo-tiazol-5¹il {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2nitro-fenil]-amino}-karboxamid
170.
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-3-metil-fenil]-amino}-N(2¹metil-benzo-tiazol-5¹il)-karboxamid
2. táblázat Az elõnyös (I) képletû vegyületek jellemzõi TLC Rf
TLC-körülmények
HPLC ret. idõ (perc)
HPLC¹MS (M++1)
104.
0,41
50% ETOAC/HEX
3,99
405
105.
0,50
50% EtOAc/hex
3,55
389
106.
0,26
50% ETOAC/HEX
3,44
419
107.
0,43
3,51
399
3,28
411 411
Tétel
Op. (°C)
108. 109.
199–200
110. 111.
195–196
112. 113.
193,5–194,5
0,32
50% ETOAC/HEX
3,84
0,62
60% EtOAc/hex
3,49
0,15
5% EtOAc/95% CH2Cl2
0,24
50% EtOAc/hex
4,02
445
0,75
100% EtOAc
3,45
429
3,84
529
114.
445 429
115.
0,19
50% ETOAC/HEX
4,24
495
116.
0,30
50% ETOAC/HEX
3,80
479
117.
0,28
50% EtOAc/hex
3,93
497
118.
0,31
50% EtOAc/hex
4,26
497
119.
0,11
50% EtOAc/hex
4,25
495
120.
0,36
50% EtOAc/hex
475,5
121.
0,35
50% EtOAc/hex
475,4
122.
0,60
50% EtOAc/hex
506,1
123.
0,29
75% EtOAc/hex
461
0,38
50% EtOAc/hex
479
0,38
67% EtOAc/hex
4,20
495
0,58
50% ETOAc/hex
4,19
495
0,71
100% EtOAc
4,11
479
124.
169–171
125. 126. 127.
196–199,5
38
HU 008 530 T2
2. táblázat (folytatás) Tétel
Op. (°C)
TLC Rf
TLC-körülmények
HPLC ret. idõ (perc)
HPLC¹MS (M++1)
128.
220–221
0,33
35% EtOAc/hex
3,82
529
129.
181–182
0,29
35% EtOAc/hex
4,14
497
130.
0,48
50% EtOAc/hex
4,21
497
131.
0,56
50% EtOAc/hex
3,90
497
132.
0,44
67% EtOAc/hex
4,03
491
133.
0,26
50% EtOAc/hex
3,83
539
134.
0,38
50% EtOAc/hex
475
135.
0,38
50% EtOAc/hex
475
136.
0,14
50% EtOAc/hex
137.
0,65
50% EtOAc/hex
138.
0,30
100% ETOAC
3,19
477
139.
3,92
504 506,1
0,18
80% ETOAC/HEX
3,66
495
140.
183–185
0,22
40% EtOAC/HEX
3,72
507
141.
229–230
0,20
40% EtOAC/HEX
4,02
539
142.
192–193
0,33
50% ETOAC/HEX
3,54
418
143.
216–217
0,34
40% ETOAC/HEX
2,90
388
144.
0,65
50% EtOAc/hex
3,58
422
145.
0,40
40% ETOAC/60% hexán
2,94
146.
0,48
50% ETOAc/hex
3,09
406
147.
0,88
50% EtOAc/hex
3,11
467
148.
0,56
100%EtOAc
2,83
431
149.
0,88
100% EtOAc
3,32
418
150.
209–210,5
151.
406
0,43
35% EtOAc/hex
3,61
468
0,40
50% EtOAc/hex
3,64
436
152.
202–202
0,16
30% ETOAC/HEX
3,72
400
153.
209–210
0,39
50% ETOAC/HEX
2,93
360
154.
245,5
0,50
5% MeOH/95% EtOAc
2,65
155.
0,10
100% EtOAc
2,29
430
156.
0,47
8% MeOH/CH2Cl2
2,82
416
157.
0,47
60% EtOAc/hex
158. 159.
208–212
160.
218–220
0,32
50% EtOAc/hex
396
2,79
416
2,74
450
2,99
382
2,40*
400
3,33
416
161.
0,24
50% EtOAc/hex
162.
0,22
75% EtOAc/hex
385
163.
0,63
100% EtOAc
403
164.
0,33
60% EtOAc/hex
165.
239–240
166. 167. 168.
200–201
2,82
419
3,07
455
0,30
67% EtOAc/hex
3,40
419
0,26
60% EtOAc/hex
3,24
439
0,36
100% EtOAc
3,45
473
39
1
HU 008 530 T2
2
2. táblázat (folytatás) Tétel
Op. (°C)
TLC Rf
TLC-körülmények
169.
0,36
50% EtOAc/hex
170.
0,12
50% EtOAc/hex
HPLC ret. idõ (perc)
HPLC¹MS (M++1)
416,1
* az LCMS-körülmények a következõk: (HPLC ES¹MS) Gilson HPLC rendszer alkalmazásával kaptuk, amely két Gilson 306 szivattyúval, egy Gilson 215 automatikus mintavevõvel, egy Gilson diódaelrendezés detektorral, egy YMC Pro C–18 oszloppal (2×23 mm, 120 Å) és egy z¹spray elektronspray-ionizációval ellátott Micromass LCZ egyetlen kvadropólus tömegspektrométerrel volt ellátva. A spektrumokat 120–1000 amu tartományban pásztáztuk 2 másodpercig. Az ELSD (Evaporative Light Scattering Detector, bepárlásos fényszórás detektor) adatokat analóg csatornaként szereztük be. A pufferként 0,02% TFA¹t tartalmazó 2%¹os vizes acetonitriloldatot és B pufferként 0,02% TFA¹t és 2% vizet tartalmazó acetonitrilt használtunk elúciós gradiensként 1,5 ml/perc áramlási sebességgel. A mintákat a következõképpen eluáltuk: 90% A 0,5 percig, 95% B¹re emeltük 3,5 perc alatt és 95% B¹n tartottuk 0,5 percig, majd az oszlopot 0,1 perc alatt a kiindulási feltételek közé visszaállítottuk. A teljes futtatási idõ 4,8 perc. ** kereskedelemben beszerezhetõ anyagok.
Egyéb (I) képletû vegyületek is elõállíthatók az itt ismertetett eljárásokkal vagy a szakirodalomban ismert egyéb eljárásokkal és olyan megfelelõ kiindulási anya- 20 gok és/vagy köztitermékek alkalmazásával, amelyek a szakterületen járatos személy számára jól ismertek. Biológiai vizsgálatok 1. számú in vitro p38 kináz vizsgálat Tisztított His-tagot tartalmazó p38 a2¹t (expresszálva E. Coliban) MMK-6-tal in vitro aktiváltunk nagy specifikus aktivitásig. Mikrotiter formátum alkalmazásával az összes reakciót 100 ml térfogatban végeztük hígított reagensekkel, így 0,05 mg/mérõhely aktivált p38 a2¹t és 10 mg/mérõhely mielin bázisproteint kaptunk vizsgálati pufferben (25 mmol HEPES 7,4, 20 mmol MgCl2, 150 mmol/l NaCl). Elõállítottuk a vizsgálati vegyületeket (5 ml 10%¹os vizes DMSO-oldat), és a vizsgálathoz 5 nmol/l–2,5 mmol/l végsõ koncentráció-tartományban hígítottuk. A kinázvizsgálatot 25 ml ATP-koktél hozzáadásával indítottuk meg, így mérõhelyenként 10 mmol/l hideg ATP¹t és 0,2 mCi [g33P] ATP¹t kaptunk (200–400 dpm/pmol ATP). A tálcát 32 °C¹on 35 percig inkubáltuk, és a reakciót 7 ml 1 N vizes HCl-oldat hozzáadásával leállítottuk. A mintákat egy P30 Filtermat-tal (Wallac, Inc.) összegyûjtöttük TomTec 1295 begyûjtõ (Wallac, Inc.) alkalmazásával és LKB 1205 bétatálca folyadék szcintillációs számlálóval (Wallac, Inc.) megszámláltuk. A negatív kontrollok csak szubsztrátumot plussz ATP¹t tartalmaztak. SW1353 sejtvizsgálat: SW1353 sejteket (humán chondro-szarkóma) tenyésztettünk (1000 sejt/100 ml DMEM 10% FCS/mérõhely) egy 96 mérõhelyes tálcán és egy éjszakán át inkubáltuk. A közeg kicserélése után a sejteket 1 órán át 37 °C¹on érintkezésbe hoztuk a vizsgálati vegyületekkel, ekkor humán IL–1 (1 ng/ml, Endogen, Woburn, WA) és rekombináns humán TNFa¹t (10 ng/ml) adtunk hozzá. A tenyészeteket 48 órán át 37 °C¹on inkubáltuk, majd a felülúszó IL–6-értékeket ELISA-val meghatároztuk. A jelen találmány szerinti vegyület a p38 kináz jelentõs gátlását mutatta.
25
30
35
40
45
50
55
Rágcsáló VEGFR–2 biokémiai vizsgálat Ezt a vizsgálatot egy 96 mérõhelyes opál tálcán (coster 3915) végeztük TR¹FRET elrendezésben. 60 40
A reakciókörülmények a következõk: 10 mmol/l ATP, 25 nmol/l poly GT¹biotin, 2 nmol/l Eu¹jelzett foszfo-Tyr Ab, 10 nmol/l APC, 7 nmol/l Flk¹1 (kináz domén), 1% DMSO, 50 mmol HEPES pH 7,5, 10 mmol/l MgCl2, 0,1 mmol/l EDTA, 0,015% BRIJ, 0,1 mg/ml BSA, 0,1% merkapto-etanol). A reakciót enzim hozzáadásával indítottuk meg. A végsõ reakciótérfogat mindegyik mérõhelyen 100 ml volt. A tálcákat a reakció megindítása után körülbelül 1,5–2,0 órával egy Perkin Elmer Victor V Multilabel számlálóval mind 615 nm¹nél mind 665 nm¹nél leolvastuk. A jelet a következõk arányaként számítottuk ki: 665 nm/615 nm)×10 000 minden mérõhely esetében. A jelen találmány szerinti vegyület a VEGFR2 kináz jelentõs gátlását mutatta. Rágcsáló PDGFR FRET biokémiai vizsgálat Ezt a vizsgálatot egy 96 mérõhelyes fekete tálcán (Costar 3915) formattáltuk. A következõ reagenseket használtuk: Europiummal jelzett antifoszfotirozin antitest pY20 (Perand streptavidin-APC); poli GT¹biotin és egér PDGFR. A reakciókörülmények a következõk voltak: 1 nmol/l egér PDGFR¹t összeöntöttünk 20 mmol/l ATP-vel, 7 nmol/l poli GT¹biotinnal, 1 mmol/l pY20 antitesttel, 5 nmol/l streptavidin-APC-vel és 1%¹os vizsgálati pufferben lévõ DMSO-val (50 mmol/l HEPES pH=7,5, 10 mmol/l MgCl2, 0,1 mmol/l EDTA, 0,015% BRIJ 35, 0,1 mg/ml BSA, 0,1% merkapto-etanol). A reakciót enzim hozzáadásával indítottuk meg. A végsõ reakciótérfogat mindegyik mérõhelyen 100 ml volt. 90 perc elteltével a reakciót 10 ml/mérõhely 5 mmol/l staurosporine hozzáadásával leállítottuk. A tálcákat a reakció leállítása után körülbelül 1 órával egy Perkin Elmer Victor V Multilabel számlálóval mind 615 nm¹nél, mind 665 nm¹nél leolvastuk. A jeleket a következõk arányaként számítottuk ki: 665 nm/615 nm)×10 000 minden mérõhely esetében. A jelen találmány szerinti vegyület a PDGFR kináz jelentõs gátlását mutatta. Mind a PDGRF, mind az Flk¹1 esetében az IC50-érték meghatározásához a vegyületeket az enzim inicializását megelõzõen adtuk be. 50¹szeres törzstálcát állítottunk elõ, ahol a vegyületeket sorozatban hígítottuk
1
HU 008 530 T2
1:3 arányban egy 50% DMSO/50% dH2O-oldatban. A vizsgálathoz 2 ml törzs hozzáadásával 10 mmol/l–4,56 nmol/l közötti végsõ vegyület-koncentráció tartományt kaptunk 1% DMSO-ban. Az adatokat százalékos gátlásban fejeztük ki: % gátlás=100–[(jel inhibitorral–háttér)/(jel inhibitor nélkül–háttér)]×100. pPDGRF¹b szendvics ELISA AoSMC-sejtekben Egy 12 mérõhelyes cluster mindegyik mérõhelyére 100K P3¹P6 aorta SMC¹t vittük fel 1000 ml térfogat/SGM–2 mérõhely mennyiségben standard sejttenyészet eljárások alkalmazásával. A következõ napon a sejteket 1000 ml D¹PBS-sel egyszer öblítettük, majd a szérumot 0,1% BSA¹t tartalmazó 500 ml SBM-ben (simaizomsejt bazális közeg) koplaltattuk egy éjszakán át. A vegyületeket 10 mmol/l–1 nmol/l dózistartományban hígítottuk 10 hígítási lépésben DMSO-ban, ahol a végsõ DMSO-koncentráció 0,1%. Az öreg közeget úgy távolítottuk el, hogy gyorsan kifordítottuk a kiöntõbe, majd mindegyik hígításból 100 ml¹t helyeztük a megfelelõ sejteket tartalmazó mérõhelyre 1 órára 37 °C¹on. Ezután a sejteket 7 percig 37 °C¹on 10 ng/ml PDGF BB ligandummal stimuláltuk. A közeget dekantáltuk és proteázinhibitor-tablettával készült 150 ml izotóniás lízispuffert (komplett; EDTA-mentes) és 0,2 mmol/l Na¹vanadátot adtunk hozzá. A sejteket egy hideg szobában rázógépen 4 °C¹on 15 percig lizáltuk. A lizátumokat eppendorfcsövekbe helyeztük, amelyekhez 15 ml agarózzal konjugált anti-PDGFR¹b antitestet adtunk és egy éjszakán át 4 °C¹on inkubáltuk. A következõ nap a gyöngyöket 50 térfogat PBS-sel háromszor öblítettük és 5 percig 1×LDS mintapufferben forraltuk. A mintákat 3–8% gradiens trisz-acetát-géleken futtattuk és nitrocellulózra vittük át. A membránokat egy órán át 1% BSA/TBS-T-ben blokkoltuk, majd egy órán át blokkolópufferben (1:1000 hígítás) lévõ antifoszfo-PDGFR¹b (Tyr-857) antitestben inkubáltuk. TBS-T-ben végzett háromszori mosás után a membránokat egy órán át kecske antinyúl HRP IgG (1:25 000 hígítás) inkubáltuk. Ezután három további mosás következett, majd ECLszubsztrátumokat adtunk hozzá. A membránokat Hyperfilm-ECL-nek vetettük alá. Ezután a membránokat lehúztuk és anti-PDGFR¹b antitesttel újra szondáztuk a teljes PDGFR-b-hez. c-Raf (Raf¹1) biokémiai vizsgálat A vizsgálatban használt fehérjék tisztítása A c¹Raf biokémiai vizsgálatot olyan c¹Raf enzimmel végeztük, amelyet Lck-kinázzal (foszforilezett) aktiváltunk. Az Lck-aktiválta c¹Raf¹ot (Lck/c¹Raf) Sf9 rovarsejtekben állítottuk elõ a sejteket olyan baculovírusokkal együtt megfertõzve, amelyek a polyhedrinpromotor ellenõrzése alatt GST-c-Raf¹ot (302¹es amiosavtól 648¹as aminosavig) és Lck¹t (teljes hosszúság) expresszáltak. A baculovírusokat 2,5 többszöri fertõzéssel használtuk, és a sejteket a fertõzés után 48 órával összegyûjtöttük. A MEK–1 proteint Sf9 rovarsejtekben állítottuk elõ oly módon, hogy a sejteket GST-MEK–1 (teljes hossz) fúziós proteint expresszáló baculovírussal fertõztük
2
meg 5 többszörös fertõzéssel, és a sejteket a megfertõzés után 48 órával összegyûjtöttük. Hasonló tisztítási eljárást használtunk a GST-c-Raf 30–648 és a GSTMEK–1 esetében. A transzfektált sejteket 100 mg nedves sejt bio5 massza per ml pufferoldatban szuszpendáltuk, amely 100 mmol/l nátrium-foszfátot, 140 mmol/l nátrium-kloridot, pH 7,3, 0,5% Triton X–100¹at és a proteázinhibitorkoktélt tartalmazta. A sejteket Polytron homogenizátor10 ral szétzúztuk és 30 000 g értéken 30 percig centrifugáltuk. A 30 000 g felülúszót GSH¹Sepharose¹ra vittük fel. A gyantát 50 mmol/l Tris¹t, pH 8,0, 150 mmol/l NaCl¹ot és 0,01% Triton X–100¹at tartalmazó pufferrel mostuk. A GST-vel jelzett proteineket 100 mmol/l gluta15 tiont, 50 nmol/l Tris¹t, pH 8,0, 150 mmol/l NaCl¹ot és 0,01% Triton X–100¹at tartalmazó oldattal eluáltuk. A tisztított proteineket 20 mmol/l Tris¹t, pH 7,5, 150 mmol/l NaCl¹ot és 20% glicerint tartalmazó pufferben dializáltuk. 20 Biokémiai vizsgálati protokoll és eredmények A vegyületeket sorozatban hígítottuk DMSO-ban, háromszoros hígítások alkalmazásával, jellemzõen 50 mmol/l–20 nmol/l törzs koncentrációtartományban (a 25 végsõ koncentrációk 1 mmol/l–0,4 nmol/l vizsgálati tartományban voltak). A c¹Raf biokémiai vizsgálatot radioaktív Filtermat-vizsgálat formájában végeztük 96 mérõhelyes Costar polipropiléntálcákon (Costar 3365). A tálcákra 75 ml oldatot vittünk fel, amely 50 mmol/l HE30 PES¹t, pH 7,5, 70 mmol/l NaCl¹ot, 80 ng Lck/c¹Raf¹ot és 1 mg MEK–1¹et tartalmazott. Ezután a sorozatban hígított egyes vegyületekbõl 2 ml¹t adtunk a reakcióhoz az ATP hozzáadása elõtt. A reakciót 5 mmol/l ATP¹t és 0,3 mCi [33P]-ATP¹t tartalmazó 25 ml ATP-oldattal indí35 tottuk meg. A tálcákat lezártuk és 32 °C¹on 1 órán át inkubáltuk. A reakciót 50 ml 4%¹os foszforsav hozzáadásával leállítottuk, és P30 filtermatokra (Perkin Elmer) összegyûjtöttük Wallac Tomtec gyûjtõ alkalmazásával. A filtermatokat elõször 1%¹os foszforsavoldattal, má40 sodszor ionmentes H2O-dal mostuk. A szûrõket mikrohullámban megszárítottuk, szcintillációs folyadékkal áztattuk és Wallac 1205 Betaplate számlálóval (Wallac Inc., Atlanta, GA, USA) leolvastuk. Az eredményeket százalékos gátlásban fejeztük ki. %¹os gátlás=[100–(Tib/Ti)]×100 45 ahol Tib=(beütés/perc inhibitorral)–háttér Ti=(beütés/perc inhibitor nélkül)–háttér Vizsgálati eredmények A jelen találmány szerinti vegyületek biológiai gátlóhatását különbözõ gátlási vizsgálatokban teszteltük, mint amilyet például fentebb leírtunk. A vegyületek az alábbi tartományban mutattak inhibitorhatást: a) h¹Flt4 v2 vizsgálat: a jelen találmány szerinti elõ55 nyös vegyületek IC50 (nmol/l) értékei 0,66–3000 tartományban vannak, b) m¹Flt4 vizsgálat: a jelen találmány szerinti elõnyös vegyületek IC50 (nmol/l) értékei 11,4>10 000 tar60 tományban vannak, 50
41
1
HU 008 530 T2
c) Flk1 FRET vizsgálat: a jelen találmány szerinti elõnyös vegyületek IC50 (nmol/l) értékei 6,97–186 tartományban vannak, d) c¹RAF–1 vizsgálat: a jelen találmány szerinti elõnyös vegyületek IC50 (nmol/l) értékei 7,86–1600 tartományban vannak, e) cRaf v2 vizsgálat: a jelen találmány szerinti elõnyös vegyületek IC50 (nmol/l) értékei 7,9 >1000 tartományban vannak, Összességében a jelen találmány szerinti vegyületek az angiogenezis és a tumoros sejt szaporodás egyedülálló kombinációját biztosítják javított inhibiciós profil útján számos kulcskináz célponttal szemben, mint a raf, a p38, a PDGFR, a VEGFR3 és a VEGFR2, amelyek mindegyike különbözõ betegségek, például rák kezelésében jelentõséggel bíró molekuláris célpontok. Az elõzõ példák hasonló sikerrel megismételhetõk úgy is, ha az ezen példákban használt reagenseket és a találmány szerinti körülményeket általánosan vagy specifikusan ismertetett reagensekkel és/vagy mûködési körülményekkel helyettesítjük. A fenti leírás alapján egy a szakterületen járatos személy könnyen felismerheti a jelen találmány alapvetõ jellemzõit, és a találmányon különbözõ változtatásokat és módosításokat hajthat végre, amellyel azokat különbözõ alkalmazásokhoz és körülményekhez igazíthatja.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK
5
10
15
20
25
30
1. (I) képletû vegyület
35
(I) vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója, gyógyszerészetileg elfogadható alkil-észtere vagy fenil-(C1–C5 alkil)-észtere vagy oxidált származéka, ahol egy vagy több nitrogénatom hidroxilcsoporttal helyettesített, ahol A jelentése adott esetben helyettesített piridinilcsoport, naftilcsoport, 8–10 tagú biciklusos heteroarilcsoport, amely 1–4 heteroatomot tartalmaz, amelyek O, N, S vagy ezek kombinációi, részben telített C8–C10 biciklusos karbociklusos csoport, amely a karbamidcsoporthoz egy benzolcsoporton keresztül kapcsolódik, vagy részben telített 8–10 tagú biciklusos heterociklusos csoport, amely heterociklusos csoport 1–4 heteroatomot tartalmaz, amelyek O, N, S vagy ezek kombinációi, amelyek a szerkezeti egység benzolcsoportján vagy heteroarilcsoportján keresztül kapcsolódnak, ahol a helyettesítõ(k) (R3)n képletû csoportok közül van(nak) kiválasztva, ahol
40
45
50
55
60 42
2
n értéke egész szám, amely 0, 1, 2, 3, 4, 5 vagy 6 és R3 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül halogénatom, R4 , OR4, S(O)R4, C(O)R4, C(O)NR4R5, oxocsoport, cianocsoport vagy NO2 és R4 és R5 jelentése egymástól függetlenül a következõk közül van kiválasztva: hidrogénatom, C1–6 alkilcsoport és legfeljebb perhalogénezett C1–6 alkilcsoport, B jelentése adott esetben helyettesített fenil- vagy naftilcsoport, ahol a helyettesítõ(k) (R1)p képletû csoportok közül van(nak) kiválasztva, ahol p értéke egész szám, amely 0, 1, 2, 3 vagy 4 és R1 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül halogénatom, C1–5 halogén-alkil-csoport, NO2, C(O)NR4R5, C1–6 alkilcsoport, C1–6 dialkil-amin-csoport, C1–3 alkil-amin-csoport, CN, aminocsoport, hidroxilcsoport vagy C1–3 alkoxicsoport és R4 és R5 jelentése egymástól függetlenül a következõk közül van kiválasztva: hidrogénatom, C1–6 alkilcsoport és legfeljebb perhalogénezett C1–6 alkilcsoport, L jelentése O vagy S, m értéke egész szám, amely 0, 1, 2 vagy 3, és R2 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül C1–5 allilcsoport, C1–5 halogén-alkil-csoport, C1–3 alkoxicsoport, N¹oxo-csoport vagy N¹hidroxilcsoport. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol az (I) képletben A jelentése részben telített 8–10 tagú biciklusos heterociklusos csoport, amely legalább egy oxigénatomot tartalmaz, és a részben telített 8–10 tagú biciklusos heterociklusos csoport egyik telített szénatomján legalább egy halogén helyettesítõ van. 3. A 2. igénypont szerinti vegyület, ahol az (I) képlet részben telített 8–10 tagú biciklusos heterociklusos A helyettesítõjének összes telített szénatomja perfluorozott. 4. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti vegyület, ahol A helyettesítve van (R3)n képletû csoporttal, ahol n értéke egész szám, amely 0, 1, 2, 3, 4, 5 vagy 6 és
1
HU 008 530 T2
R3 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül halogénatom, R 4, OR4, S(O)R4, C(O)R4, C(O)NR4R5, oxocsoport, cianocsoport vagy NO2 és R4 és R5 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, C1–6 alkilcsoport vagy legfeljebb perhalogénezett C1–6 alkilcsoport. 5. Az 1., 2., 3. vagy 4. igénypont szerinti vegyület, ahol B helyettesítve van (R1)p képletû csoporttal, ahol p értéke egész szám, amely 0, 1, 2, 3 vagy 4, és R1 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül halogénatom, C1–5 halogén-alkil-csoport, NO2, C(O)NR4R5, C1–6 alkilcsoport C1–6 dialkil-amin-csoport, C1–3 alkil-amin-csoport, CN, aminocsoport, hidroxilcsoport vagy C1–3 alkoxicsoport. 6. Az 1., 2., 3. vagy 4. igénypont szerinti vegyület, ahol A jelentése adott esetben helyettesített piridinilcsoport, ahol a helyettesítõ(k) (R3)n képletû csoportok közül van(nak) kiválasztva, ahol n értéke egész szám, amely 0, 1, 2, 3, 4, 5 vagy 6 és R3 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül halogénatom, R 4, OR4, S(O)R4, C(O)R4, C(O)NR4R5, oxocsoport, cianocsoport vagy NO2 és R4 és R5 jelentése egymástól függetlenül a következõk közül van kiválasztva: hidrogénatom, C1–6 alkilcsoport és legfeljebb perhalogénezett C1–6 alkilcsoport. 7. Az 1., 2., 3. vagy 4. igénypont szerinti vegyület, ahol A jelentése adott esetben helyettesített naftalenilcsoport, ahol a helyettesítõ(k) (R3)n képletû csoportok közül van(nak) kiválasztva, ahol n értéke egész szám, amely 0, 1, 2, 3, 4, 5 vagy 6 és R3 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül halogénatom,
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 43
2
R 4, OR4, S(O)R4, C(O)R4, C(O)NR4R5, oxocsoport, cianocsoport vagy NO2 és R4 és R5 jelentése egymástól függetlenül a következõk közül van kiválasztva: hidrogénatom, C1–6 alkilcsoport és legfeljebb perhalogénezett C1–6 alkilcsoport. 8. Az 1., 2., 3. vagy 4. igénypont szerinti vegyület, ahol A jelentése adott esetben helyettesített 2¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹ vagy 8¹kinolinil¹, 1¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹, 8¹izokinolinil¹, benzimidazol-5-il¹, benzimidazol-6-il¹, 1,3-benzotiazol-2-il¹, 1,3-benzo-tiazol-5-il¹, 1,3-benzo-tiazol-6-il¹, 1,2,3-benzo-triazol-5-il¹, 1,3-benzoxazol-2-il¹, 1,3-benzoxazol-6-il¹, 1H¹indazol-5-il¹, 2H¹indazol-5-il¹, 1H¹indazol-6-il¹, 1H¹indol-5-il-kinoxalin-2-il- vagy kinoxalin-6il-csoport. 9. Az 1., 2., 3. vagy 4. igénypont szerinti vegyület, ahol A jelentése adott esetben helyettesített 2,3-dihidro-1H-indol-5-il-csoport, 2,3-dihidro-1H-indol-6-il-csoport, 2,3-dihidro-1H-inden-4-il-csoport, 2,3-dihidro-1Hinden-5-il-csoport, ahol a helyettesítõ(k) (R3)n képletû csoportok közül van(nak) kiválasztva, ahol n értéke egész szám, amely 0, 1, 2, 3, 4, 5 vagy 6 és R3 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül halogénatom, R 4, OR4, S(O)R4, C(O)R4, C(O)NR4R5, oxocsoport, cianocsoport vagy NO2 és R4 és R5 jelentése egymástól függetlenül a következõk közül van kiválasztva: hidrogénatom, C1–6 alkilcsoport és legfeljebb perhalogénezett C1–6 alkilcsoport. 10. Az 1., 2., 3. vagy 4. igénypont szerinti vegyület, ahol A jelentése adott esetben helyettesített 1,1-dioxido-2,3-dihidro-1-benzo-tien-6-il¹, 1¹oxo-2,3-dihidro-1Hinden-5-il¹, 2H¹benzo[d]1,3-dioxolen-5-il¹, 2H¹benzo[d]1,3-dioxolen-4-il¹, 2,3-dihidrobenzo[b]fur-5-il¹, 2H,3H-benzo[e]1,4-dioxan-6-il¹, 2H,4H-benzo[e]1,3dioxan-6-il- vagy 2H,4H-benzo[e]1,3-dioxan-8-il-csoport, amelyek legalább egy halogénatommal helyettesítettek. 11. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9. vagy 10. igénypont szerinti vegyület, ahol B jelentése fenilcsoport. 12. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9. vagy 10. igénypont szerinti vegyület, ahol B jelentése fenilcsoport, amely legalább egy halogénatommal helyettesített.
1
HU 008 530 T2
13. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9. vagy 10. igénypont szerinti vegyület, ahol B jelentése fenilcsoport, amely legalább egy fluoratommal helyettesített. 14. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 11., 12. vagy 13. igénypont szerinti vegyület, ahol L jelentése oxigénatom. 15. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 13. vagy 14. igénypont szerinti vegyület, ahol R1 jelentése fluor¹, klór¹, brómatom, metilcsoport, NO2, C(=O)NH2, metoxicsoport, SCH3, trifluor-metil-csoport vagy metilszulfonil-csoport. 16. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 13.‚ 14. vagy 15. igénypont szerinti vegyület, ahol R2 jelentése metil¹, etil¹, propilcsoport, oxigénatom vagy cianocsoport. 17. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 13., 14., 15. vagy 16. igénypont szerinti vegyület, ahol R3 jelentése trifluor-metil¹, metil¹, etil¹, propil¹, butil¹, izopropil¹, terc-butil-csoport, klór¹, fluor¹, brómatom, ciano¹, metoxi¹, acetil¹, trifluor-metil-szulfonil¹, trifluor-metoxi- vagy trifluor-metil-tio-csoport. 18. Egy vegyület, amely {[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-Nindan-5-il-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-Nindan-5-il-karboxamid; {[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(1¹oxo-indan-5¹il)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-N(2¹naftil)-karboxamid; N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il){[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid; N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il){[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid; N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il)-{[2¹klór-4(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid; N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il)-{[3¹klór-4(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid; N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il)-{[3¹klór-4(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid; N¹(2,2-difluor-benzo[d]1,3-dioxolan-5¹il){[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-3-fluor-fenil]-amino}karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino}-N-2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; {[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,6-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,5-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; ([3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid;
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 44
2
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-metil-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-3-metil-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-nitro-fenil]-amino}N¹(2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]1,4-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-3-fluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino}-N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan6¹il)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,3-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6il]karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,5-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,6-difluor-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-3-metoxi-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[3¹bróm-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-metil-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-3-metil-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; 5¹(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-2-{[N¹(2,2,4,4-tetrafluorbenzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)-karbamoil]-amino}benzamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-nitro-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-1-hidroxi-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-1-hidroxi-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]amino}-N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan6¹il)-karboxamid;
1
HU 008 530 T2
{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-2-metil-tiofenil]-amino}N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]-1,3-dioxan-6¹il)karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-2-(metil-szulfonil)-fenil]amino}-N¹(2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]1,3-dioxan6¹il)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-N[2¹(trifluor-metil)-(4¹piridil)]-karboxamid; N¹[4¹(tert-butil)-(2¹piridil)]-{[4¹(2¹ciano-(4¹piridiloxi))-fenil]-amino}-karboxamid; N¹[4¹(tert-butil)-(2¹piridil)]-{[3¹klór-4-(2¹ciano(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid; N¹[4¹(tert-butil)-(2¹piridil)]-{[4¹(2¹ciano-(4¹piridiloxi))-3-fluor-fenil]-amino}-karboxamid; N¹[4¹(tert-butil)-(2¹piridil)]-{[4¹(2¹ciano-(4¹piridiloxi))-2-fluor-fenil]-amino}-karboxamid; N¹[4¹(tert-butil)-(2¹piridil)]-{[3¹bróm-4-(2¹ciano(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-karboxamid; 2¹({N¹[4¹(tert-butil)-(2¹piridil)]-karbamoil}-amino)-5(2¹ciano-(4¹piridil)-oxi)-benzamid; N¹[4¹(tert-butil)-(2¹piridil)]-{[4¹(2¹ciano-(4¹piridiloxi))-3-fluor-fenil]-amino}-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino}-N-[4¹(trifluor-metil)-(2¹piridil)]-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2,6-difluor-fenil]-amino}N-[4¹(trifluoro-metil)-(2¹piridil)]-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N[4¹(trifluor-metil)-(2¹piridil)]-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N-(4¹etil(2¹piridil))-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N-(2¹metil(6¹kinolil))-karboxamid; {[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(2¹metil-(6¹kinolil))-karboxamid; {[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(6¹kinolil)-karboxamid; {[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(6¹kinolil)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino}-N-(6¹kinolil)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(3¹izokinolil)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-N(3¹izokinolil)-karboxamid; {[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(3¹izokinolil)-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N-(1¹metil(1H-indazol-5¹il))-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-fluor-fenil]-amino}-N(1¹metil-(1H-indazol-5¹il))-karboxamid; {[2¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(1¹metil-(1H-indazol-5¹il))-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2-(trifluor-metil)-fenil]amino}-N-(1¹metil-(1H-indazol-5¹il))-karboxamid; {[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N(1¹metil-(1H-indazol-5¹il))-karboxamid; |[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N[2¹(trifluor-metil)-benzimidazol-5¹il]-karboxamid; {[3¹klór-4-(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-fenil]-amino}-N[2¹(trifluor-metil)-benzimidazol-5¹il]-karboxamid;
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 45
2
N¹benzo-tiazol-5-il-{[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-2nitro-fenil]-amino}-karboxamid; {[4¹(2¹ciano-(4¹piridil-oxi))-3-metil-fenil]-amino}-N(2¹metil-benzo-tiazol-5¹il)-karboxamid; vagy ezek sói és sztereoizomerei. 19. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti vegyület, amely egy (I) képletû szerves sav gyógyszerészetileg elfogadható bázisos sója. 20. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17. vagy 18. igénypont szerinti vegyület, amely egy (I) képletû vegyület gyógyszerészetileg elfogadható savas sója, amely szerves és szervetlen bázisok savas sói közül van kiválasztva. 21. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol B jelentése fenilgyûrû, L jelentése O és a „B” fenilgyûrû legalább egy fluoratommal helyettesített. 22. A 21. igénypont szerinti vegyület, ahol a „B” fenilgyûrû 2–4 fluoratommal helyettesített. 23. A 21. vagy 22. igénypont szerinti vegyület, ahol A helyettesítve van (R3)n képletû csoporttal, és ahol n értéke egész szám, amely 0, 1, 2, 3, 4, 5, vagy 6 és R3 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül a következõk közül van kiválasztva: halogénatom, R 4, OR4, S(O)R4, C(O)R4, C(O)NR4R5, oxocsoport, cianocsoport vagy NO2 és R4 és R5 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, C1–6 alkilcsoport vagy legfeljebb perhalogénezett C1–6 alkilcsoport. 24. A 21., 22. vagy 23. igénypont szerinti vegyület, ahol A jelentése adott esetben helyettesített piridinilcsoport, ahol a helyettesítõ(k) (R3)n képletû csoportok közül van(nak) kiválasztva, ahol n értéke egész szám, amely 0, 1, 2, 3, 4, 5 vagy 6 és R3 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül halogénatom, R 4, OR4, S(O)R4, C(O)R4, C(O)NR4R5, oxocsoport, cianocsoport vagy NO2 és R4 és R5 jelentése egymástól függetlenül a következõk közül van kiválasztva: hidrogénatom, C1–6 alkilcsoport és legfeljebb perhalogénezett C1–6 alkilcsoport.
1
HU 008 530 T2
25. A 21., 22. vagy 23. igénypont szerinti vegyület, ahol A jelentése adott esetben helyettesített naftalenilcsoport, ahol a helyettesítõ(k) (R3)n képletû csoportok közül van(nak) kiválasztva, ahol n értéke egész szám, amely 0, 1, 2, 3, 4, 5 vagy 6 és R3 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül halogénatom, R 4, OR4, S(O)R4, C(O)R4, C(O)NR4R5, oxocsoport, cianocsoport vagy NO2 és R4 és R5 jelentése egymástól függetlenül a következõk közül van kiválasztva: hidrogénatom, C1–6 alkilcsoport és legfeljebb perhalogénezett C1–6 alkilcsoport. 26. A 21., 22. vagy 23. igénypont szerinti vegyület, ahol A jelentése adott esetben helyettesített 2¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹ vagy 8¹kinolinil¹, 1¹, 3¹, 4¹, 5¹, 6¹, 7¹, 8¹izokinolinil¹, benzimidazol-5-il¹, benzimidazol-6-il¹, 1,3-benzotiazol-2-il¹, 1,3-benzo-tiazol-5-il¹, 1,3-benzo-tiazol-6-il¹,
5
10
15
20
25
,
2
1,2,3-benzo-triazol-5-il¹, 1,3-benzoxazol-2-il¹, 1,3-benzoxazol-6-il¹, 1H¹indazol-5-il¹, 2H¹indazol-5-il¹, 1H¹indazol-6-il¹, 1H¹indol-5-il-kinoxalin-2-il- vagy kinoxalin-6il-csoport. 27. A 21., 22. vagy 23. igénypont szerinti vegyület, ahol A jelentése 2,3-dihidro-1H-indol-5-il¹, 2,3-dihidro1H-indol-6-il¹, 2,3-dihidro-1H-inden-4-il¹, 2,3-dihidro1H-inden-5-il¹, 1,1-dioxido-2,3-dihidro-1-benzo-tien-6il¹, 1¹oxo-2,3-dihidro-1H-inden-5-il¹, 2H¹benzo[d]1,3dioxolen-5-il¹, 2H¹benzo[d]1,3-dioxolen-4-il¹, 2,3-dihidrobenzo[b]fur-5-il¹, 2H,3H-benzo[e]1,4-dioxan-6-il¹, 2H,4H-benzo[e]1,3-dioxan-6-il- vagy 2H,4H-benzo[e]1,3-dioxan-8-il-csoport, amelyek legalább egy halogénatommal helyettesítettek. 28. A 21., 22., 23. vagy 27. igénypont szerinti vegyület, ahol A jelentése részben telített 8–10 tagú biciklusos heterociklusos csoport, amely 1–4 heteroatomot tartalmaz, amelyek O, N, S vagy ezek kombinációi, amely csoport legalább egy fluoratommal helyettesített. 29. A 28. igénypont szerinti vegyület, ahol A helyettesítve van 2–4 fluoratommal. 30. A 28. vagy 29. igénypont szerinti vegyület, ahol A jelentése 2,2,4,4-tetrafluor-benzo[3,4¹e]-1,3-dioxan-6-il¹, 2,2,3,3-tetrafluor-benzo[e]-1,4-dioxan-6-il- vagy 2,2-difluor-benzo[d]-1,3-dioxan-5-il-csoport. 31. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol B jelentése
,
,
,
,
,
,
,
ahol az NH–C(O)–NH– képletû karbamidcsoport és az L összekötõcsoport a B helyettesítõnek nem szomszé- 60 46
,
,
,
vagy
dos gyûrûszénatomjaihoz kapcsolódnak, hanem 1 vagy 2 gyûrûszénatom elválasztja ezeket,
1
HU 008 530 T2
2
A jelentése
,
,
,
,
,
,
,
,
vagy
ahol az n változó értéke 0, 1, 2, 3, vagy 4, R jelentése trifluor-metil¹, metil¹, etil¹, propil¹, butil¹, izopropil¹, terc-butil-csoport, klór¹, fluor¹, brómatom, 35 ciano¹, metoxi¹, acetil¹, trifluor-metánszulfonil¹, trifluormetoxi- vagy trifluor-metil-tio-csoport,
L jelentése O és m értéke egész szám, amely 0. 32. A 31. igénypont szerinti vegyület, ahol az R3 jelentése mindegyik elõfordulási helyén fluoratom. 33. A 31. igénypont szerinti vegyület, ahol A jelentése
,
,
,
,
,
,
47
,
,
1
HU 008 530 T2
,
,
,
,
2
,
,
vagy B jelentése feniléncsoport, fluoratommal helyettesített feniléncsoport vagy két fluoratommal helyettesített 25 feniléncsoport. 34. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol az említett (I) képlet az alábbi (Za), (Zb), (Zc) vagy (Zd) képletnek felel meg, 30
35 Za
40
Zb 45
50 Zc és
55
Zd vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sója, ahol
60 48
R1 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül halogénatom vagy trifluor-metilcsoport és R3 jelentése mindegyik elõfordulási helyén egymástól függetlenül halogénatom, R4, OR4, S(O)R4, C(O)R4, C(O)NR4R5, oxocsoport vagy cianocsoport vagy nitrocsoport (NO2), R4 és R5 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, C1–6 alkilcsoport vagy legfeljebb perhalogénezett C1–6 alkilcsoport, az n változó értéke 0, 1, 2, 3 vagy 4 és a p változó értéke 0, 2 vagy 2. 35. A 34. igénypont szerinti vegyület, ahol R3 és jelentése fluoratom, trifluor-metil¹, metil- vagy terc-butilcsoport. 36. Gyógyszerkészítmény, amely egy 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti vegyületet vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sóját tartalmazza egy fiziológiásan elfogadható hordozóval együtt. 37. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 20., 31. vagy 34. igénypont szerinti vegyület vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója vagy észtere alkalmazása olyan gyógyszerkészítmény elõállítására, amely hiperproliferatív rendellenességek kezelésére alkalmas az említett vegyület terápiásan hatásos mennyiségét ilyen kezelésre szoruló emlõsnek beadva. 38. A 37. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a hiperproliferatív rendellenesség rák. 39. A 37. vagy 38. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a rák emlõ¹, légúti rendszeri, agyi, szaporítószervi, emésztõrendszeri, húgyúti, szem¹, máj¹, bõr¹, fejés/vagy nyak¹, pajzsmirigy¹, mellékpajzsmirigyrák és/vagy ezek távoli áttétei. 40. A 37. vagy 38. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a rák limfóma, szarkóma vagy leukémia. 41. A 39. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az emlõrák invazív tejcsatorna-karcinóma, invazív lebeny-
1
HU 008 530 T2
kés-karcinóma, in situ tejcsatorna-karcinóma és in situ lebenykés-karcinóma. 42. A 39. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a légúti rendszeri rák kissejtes tüdõkarcinóma, nem kissejtes tüdõkarcinóma, hörgõadenóma vagy mellhártya-tüdõ blasztóma. 43. A 39. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az agy rákos megbetegedése egy tumor vagy az agytörzs rákja, hipotalamusz glióma, cerebellum asztrocitóma, agyi asztrocitóma, medulloblasztóma, ependymoma, neuroetodermális vagy tobozmirigytumor. 44. A 39. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a férfi szaporítószervi tumor prosztata- vagy hererák. 45. A 39. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a nõi szaporítószervi rák az endometrium, méhnyak, petefészek, vagina, vulva rákos megbetegedése vagy méhszarkóma. 46. A 39. igénypont szerinti alkalmazás, ahol az emésztõrendszeri rák anális, vastagbél¹, vastag-végbél¹, nyelõcsõ¹, epehólyag¹, gyomor¹, hasnyálmirigy¹, rektum¹, vékonybél- vagy nyálmirigyrák. 47. A 39. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a húgyúti rendszeri rák hólyag¹, pénisz¹, vese¹, vesemedence¹, húgyvezeték- vagy húgycsõrák. 48. A 39. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a szem rákos megbetegedése intraokuláris melanoma vagy retinoblasztóma. 49. A 39. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a májrák májsejtkarcinóma, májsejtkarcinómák fibrolamelláris változattal vagy anélkül, epevezeték karcinóma vagy vegyes májsejt-epevezeték karcinóma. 50. A 39. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a bõrrák pikkelyes sejtes karcinóma, Kaposi-szarkóma, rosszindulatú melanoma, Merkel-sejtes bõrrák vagy nem melanoma típusú bõrrák. 51. A 39. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a fej és nyak rákos megbetegedése laringeális, hipofaringeális, nanofaringeális, orofaringeális, ajak- vagy szájüregrák. 52. A 39. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a limfóma AIDS-szel kapcsolatos limfóma, non-Hodgkinlimfóma, kután T¹sejtes limfóma, Hodgkin-betegség vagy központi idegrendszeri limfóma. 53. A 39. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a szarkóma a lágyszövet szarkómája, oszteoszarkóma, rosszindulatú rostos hisztiocitóma, limfoszarkóma vagy rabdomioszarkóma. 54. A 39. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a leukémia akut mieloid leukémia, akut limfoblasztikus leukémia, krónikus limfocitás leukémia, krónikus mielogén leukémia, szõrössejtes leukémia. 55. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 17. vagy 18. igénypont szerinti vegyület vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója vagy észtere alkalmazása olyan gyógyszerkészítmény elõállítására, amely angiogenezis rendellenességek kezelésére alkalmas az említett vegyület terápiásan hatásos mennyiségét ilyen kezelésre szoruló emlõsnek beadva. 56. A 36. igénypont szerinti készítmény, amely egy további gyógyszerészeti szert tartalmaz.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 49
2
57. A 36. igénypont szerinti készítmény, amely egy további rákellenes szert tartalmaz. 58. A 36. igénypont szerinti készítmény, amely egy további antihiperproliferatív szert tartalmaz. 59. Az 58. igénypont szerinti készítmény, ahol az antihiperproliferativ szer epothiline vagy származéka, irinotecan, raloxifen vagy topotecan. 60. Az 56. igénypont szerinti készítmény, ahol a további gyógyszerészeti szer aldesleukin, alendronsav, alfaferon, alitretinoin, allopurinol, aloprim, aloxi, altretamine, aminoglutetimide, amifostine, amrubicin, amsacrine, anastrozole, anzmet, aranesp, arglabin, arzén-trioxid, aromasin, 5¹aza-citidin, azatioprine, BCG vagy tice BCG, bestatin, betametasone-acetát, betametasonenátrium-foszfát, bexarotene, bleomycin-szulfát, broxuridine, bortezomib, busulfan, calcitonin, campath, capecitabine, carboplatin, casodex, cefesone, celmoleukin, cerubidine, chlorambucil, cisplatin, cladribine, cladribine, klodronsav, ciklofoszfamid, cytarabine, dacarbazine, dactinomycin, DaunoXome, decadron, decadron-foszfát, delestrogen, denileukin diftitox, depomedrol, deslorelin, dexrazoxane, dietil-stilbestrol, diflucan, docetaxel, doxifluridine, doxorubicin, dronabinol, DW–166HC, eligard, elitek, ellence, emend, epirubicin, epoetin alfa, epogen, eptaplatin, ergamisol, estrace, ösztradiol, estramustine-foszfát-nátrium, etinil-ösztradiol, etyol, etidronsav, etopophos, etoposide, fadrozole, farston, filgrastim, finasteride, fligrastim, floxuridine, fluconazole, fludarabine, 5¹fluor-dezoxiuridinmonofoszfát, 5¹fluor-uracil (5¹FU), fluoxymesterone, flutamide, formestane, fosteabine, fotemustine, fulvestrant, gammagard, gemcitabine, gemtuzumab, gleevec, gliadel, goserelin, granisetron HCl, histrelin, hycamtin, hidrocortone, eritro-hidroxi-nonil-adenin, hidroxi-karbamid, ibritumomab tiuxetan, idarubicin, ifosfamide, interferon alfa, interferon-alfa 2, interferon alfa¹2A, interferon alfa¹2B, interferon alfa¹nl, interferon alfa¹n3, interferon béta, interferon gamma¹1a, interleukin–2, intron A, iressa, irinotecan, kytril, lentinanszulfát, letrozole, leucovorin, leuprolide, leuprolide-acetát, levamisole, levofolinsav-kalciumsó, levothroid, levoxyl, lomustine, lonidamine, marinol, mechlorethamine, mecobalamin, medroxyprogesterone-acetát, tnegestrolacetát, melphalan, menest, 6¹merkapto-purin, Mesna, methotrexate, metvix, miltefosine, minocycline, mitomycin C, mitotane, mitoxantrone, Modrenal, Myocet, nedaplatin, neulasta, neumega, neupogen, nilutamide, nolvadex, NSC–631570, OCT–43, octreotide, ondansetron HCl, orapred, oxaliplatin, paclitaxel, pediapred, pegaspargase, Pegasys, pentostatin, picibanil, pilocarpine HCl, pirarubicin, plicamycin, porfimer-nátrium, prednimustine, prednisolone, prednisone, premarin, procarbazine, procrit, raltitrexed, rebif, rénium-186-etidronát, rituximab, roferon¹A, romurtide, salagen, sandostatin, sargramostim, semustine, sizofiran, sobuzoxane, solu-medrol, sparfoszsav, õssejtterápia, streptozocin, stroncium89-klorid, synthroid, tamoxifen, tamsulosin, tasonermin, tastolactone, taxotere, teceleukin, temozolomide, teniposide, tesztoszteron-propionát, testred, tioguanin, thiotepa, thyrotropin, tiludronsav, topotecan, toremifene, tositumomab, trastuzumab, treosulfan, tretinoin, trexall,
1
HU 008 530 T2
trimetil-melamin, trimetrexate, triptorelin-acetát, triptorelin-pamoát, UFT, uridin, valrubicin, vesnarinone, vinblastine, vincristine, vindesine, vinorelbine, virulizin, zinecard, zinostatin stimalamer, zofran, ABI–007, acolbifene, actimmune, affinitak, aminopterin, arzoxifene, asoprisnil, atamestane, atrasentan, BAY 43–9006, avastin, CCI–779, CDC–501, celebrex, cetuximab, crisnatol, cyproterone-acetát, decitabine, DN–101, doxorubicinMTC, DSLIM, dutasteride, edotecarin, eflornithine, exatecan, fenretinide, hisztamin-dihidroklorid, histrelin hidrogel implant, holmium-166 DOTMP, ibandronsav, interferon gamma, intron-PEG, ixabepilone, kulcslyuk csiga
2
hemocianin (keyhole limpet hemocyanin), L–651582, lanreotide, lasofoxifene, libra, lonafarnib, miproxifene, minodronate, MS–209, liposzoma MTP¹PE, MX–6, nafarelin, nemorubicin, neovastat, nolatrexed, oblimersen, 5 onco-TCS, osidem, paclitaxel poliglutamát, pamidronátdinátrium, PN–401, QS–21, quazepam, R–1549, raloxifene, ranpirnase, 13¹cisz-retinasav, satraplatin, seocalcitol, T–138007, tarceva, taxaprexin, thymosin alfa 1, tiazofurine, tipifarnib, tirapazamine, TLK–286, toremifene, 10 TransMID–107R, valspodar, vapreotide, vatalanib, verteporfin, vinflunine, Z–100, zoledronsav vagy ezek kombinációi.
Kiadja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest