(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA. (54) EGF-receptor elleni antitestet tartalmazó gyógyászati készítmény

!HU000008224T2! (19)

HU

(11) Lajstromszám:

E 008 224

(13)

T2

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal

EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:

(30) Elsõbbségi adatok: 10355251 2003. 11. 26.

(73) Jogosult: Merck Patent GmbH, 64293 Darmstadt (DE)

(72) Feltalálók: MAHLER, Hanns-Christian, 65205 Wiesbaden (DE); MÜLLER, Robert, 4056 Basel (CH) (54)

HU 008 224 T2

A61K 47/18

(21) Magyar ügyszám: E 04 820387 (22) A bejelentés napja: 2004. 10. 26. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20040820387 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1687031 A1 2005. 06. 30. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1687031 B1 2010. 02. 17.

DE

(2006.01) A61K 9/08 (2006.01) A61K 39/395 (2006.01) A61K 47/30 (2006.01) A61K 47/32 (2006.01) A61K 47/02 (2006.01) A61K 47/06 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 05058365 PCT/EP 04/012044

(74) Képviselõ: Molnár Imre, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest

EGF-receptor elleni antitestet tartalmazó gyógyászati készítmény

A leírás terjedelme 8 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

1

HU 008 224 T2

A jelen találmány olyan stabil gyógyászati készítményre vonatkozik, amely egy antitestet tartalmaz, mely az epidermális növekedési faktor (továbbiakban rövidítve: EGFR) receptorára hat. A találmány továbbá ilyen gyógyászati készítmények elõállítására és alkalmazására vonatkozik. Különbözõ in vitro és in vivo tanulmányok során bizonyításra került, hogy az EGFR blokkolása antitestek útján különbözõ szinteken tumorok ellen hat, például a rákos sejtek szaporodásának gátlása, a tumor által közvetített angiogenezis csökkentése, a rákos sejt apoptózisának kiváltása, valamint a sugárterápia és a szokásos kemoterápia toxikus hatásainak erõsítése útján. Az MAB c225 (nemzetközi szabad nevén: cetuximab) olyan klinikailag kipróbált antitest, amely az EGFreceptorhoz kötõdik. A cetuximab egy kiméra antitest, amelynek változó régiói rágcsálói és konstans régiói humán eredetûek. A cetuximabot elõször Naramura és munkatársai a Cancer Immunol. Immunotherapy, 37, 343–349 (1993) szakirodalmi helyen, valamint a WO 96/40210 A1 számú nemzetközi közrebocsátási iratban írták le. Az MAB 425 egy, eredetileg rágcsálótól származó antitest, amely tumorsejtekre, különösen EGFR¹t túlexpresszáló A431 karcinómasejtekre hat. Ennek humanizált és kiméra formáit például a következõ szakirodalmi helyeken ismertetik: EP 0 531 472 A1 számú európai közrebocsátási irat; Kettleborough és munkatársai: Protein Engineering, 4, 773–783 (1991); Bier és munkatársai: Cancer Chemother. Pharmacol., 47, 519–524 (2001); és Bier és munkatársai: Cancer Immunol. Immunother., 46, 167–173 (1998). Az EMD 72000 (h425) az MAB 425 olyan, I. és II. klinikai fázisokban lévõ formája, amelynek állandó tartománya egy k és egy humán g¹1-láncból áll. Humán anti-EGFR antitestek az úgynevezett xenoegér-technológia útján állíthatók elõ, miként ez ismertetésre került a WO 91/10741 A1, WO 94/02602 A1 és WO 96/33735 A1 számú nemzetközi közrebocsátási iratokban. Egy ilyen technológiával elõállított, klinikai kipróbálás alatt álló antitest az ABX-EGF [Abgenix, Crit. Rev. Oncol. Hematol., 38, 17–23 (2001); Cancer Research, 59, 1236–1243 (1999)]. További, az EGFR ellen ható antitesteket ismertetnek például az EP 0 586 002 B1 számú európai szabadalmi leírásban, valamint a J. Natl. Cancer Inst., 85,: 27–33 (1993) szakirodalmi helyen (MAB 528). Mint más antitesteket, az anti-EGFR-antitesteket is gyógyászati alkalmazásra parenterálisan oldatként adják be. Az ilyen antitesteket tartalmazó oldatok esetében egy különös probléma ezek hajlama aggregálódásra és fehérjemultimerek képzésére. Redukálható multimerek esetén ez a folyamat elõre nem tervezett intermolekuláris diszulfidhíd-képzõdéshez vezethet az egymáshoz közeledõ molekularészek közötti kölcsönhatás következtében. Ugyanakkor számításba jönnek hidrofób kölcsönhatások és az ezekkel együtt járó, nem redukálható multimerképzõdés. Továbbá dezamidálási reakciók mennek végbe, amelyek késõbb fe-

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 2

2

hérjék lebomlási reakcióihoz vezetnek. Az ismertetett denaturálódási reakciók különösen megemelt hõmérsékleteken történõ tárolás vagy nyírási igénybevétel, így például szállítás esetén fellépõ nyírási igénybevétel során jelentkeznek. Az említett aggregációra való hajlam miatt az antitesteket tartalmazó oldatok tárolásánál termékkiválások léphetnek fel, így azután az ilyen oldatokat tartalmazó tárolóból reprodukálható elvétel megkérdõjelezõdik. Ehhez jön még, hogy egy, részecskéket tartalmazó oldat parenterális beadása esetén embóliák léphetnek fel. Ez azzal jár, hogy az anti-EGFR-antitestek beadása a mindenkor szükséges dózisban a betegeknek antitestoldatok útján nem mindig reprodukálható és a beadás így nem a szükséges biztonsággal oldható meg. Az injekciók szûrése útján ugyanakkor az aggregátumok visszatarthatók. Ez a mûvelet azonban egy járulékos lépést jelent, ami munkaigényes és a klinikai gyakorlatban aligha alkalmazható. Ugyanakkor a dózisok reprodukálhatóságának problémája megoldatlan marad, mert az oldatból az antitestek egy ismeretlen része kerül elválasztásra, és a szûrés utáni részecskeképzõdés továbbra is egy biztonsági kockázatot jelent. A monoklonális antitestek stabilizálására egy szokásos eljárás olyan oldatok fagyasztva szárítása, amelyek antitesteket és segédanyagokat tartalmaznak. A liofilizálás azonban egy igen idõ- és energiaigényes mûvelet, miáltal költséges. Továbbá a liofilizátum beadása elõtt elõször visszaalakítandó oldattá. Az EP 0 073 371 számú európai szabadalmi publikációban immunglobulinokat tartalmazó, intravénásan beadandó készítményeket ismertetnek, amelyek stabilizálásuk céljából 3,5 és 5,0 közötti pH¹értéket mutatnak. Az ilyen alacsony pH¹értékek azonban az injektálás helyén nemkívánatos elviselhetetlenségi reakciókat váltanak ki. A 6 171 586 B1 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban antitestek vizes készítményeinek elõállításához egy, 4,48 és 5,5 közötti pH¹értékû acetátpuffer, egy felületaktív anyag és egy poliol alkalmazását ismertetik, ahol a nátrium-klorid az oldat izotóniássá tételére ki van zárva. Az izotóniássá tétel hiánya miatt az injektálás helyén ugyancsak elviselhetetlenségi reakciók léphetnek fel. Speciális antitestekkel készült további készítményeket ismertetnek például a 0 280 358 és 0 170 983 számú európai szabadalmi publikációkban, valamint az 5 945 098 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban. Ezek közül a 0 280 358 számú európai szabadalmi publikációban dextrán adagolását ismertetik antitestet tartalmazó oldathoz bizonyos meghatározott hormonok elleni stabilizálás céljából, ami által kilenc hónapon túl terjedõ stabilitást sikerült elérni. Az EP 0 170 983 számú európai szabadalmi publikációban termolabilis, azaz hõre érzékeny monoklonális antitestek stabilizálását ismertetik hidrolizált ovalbuminnal együtt történõ hevítés útján, amikor is

1

HU 008 224 T2

az antitest hét napon át 45 °C hõmérsékleten történõ tárolás után még stabil volt. Parenterális beadásra szánt készítményekhez más specieszek fehérjéinek adagolása az ezzel együtt járó nehézségek, különösen ezek lehetséges antigenitása miatt azonban nemkívánatos. Az 5 945 098 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban glicin, poliszorbát 80 és polietilénglikol immunoglobulin G anyagot tartalmazó vizes készítmény stabilizálására való alkalmazását ismertetik. A DE 10133394 A1 számú német közrebocsátási iratban egy foszfátpuffer 6 és 8 közötti pH¹tartományban való alkalmazását, továbbá egy poli(oxi-etilén)szorbitán-zsírsav-észter alkalmazását ismertetik a cetuximab antitestet tartalmazó vizes oldatok stabilizálására. Bár a látható aggregátumok képzõdése ily módon jelentõsen csökken, a kémiai stabilitás, különösen stresszkörülmények között is jelentõsen csökken. Továbbá ez a készítmény nem mutat stabilitást extrém termikus stresszel, így például 40 °C hõmérsékleten hosszú idõn át tartó tárolással szemben. A DE 10163459 számú német szabadalmi publikációban olyan gyógyászati készítményeket ismertetnek, amelyek vizes oldatokból vagy hatóanyagot, puffert és sót tartalmazó oldatból készült liofilizátumok. Ezek a következõ komponenseket tartalmazzák: a) antitestek az epidermális növekedési faktor (cetuximab) receptorai ellen, b) egy bázikus, savas vagy semleges aminosav 100 mmol koncentrációban (lásd a 6. példát), c) tenzidek [poli(oxi-etilén)-szorbitán-zsírsav-észter, poli(oxi-etilén)-szorbitán-monooleát (a 4. példában 0,01%), poli(oxi-etilén)-szorbitán-monolaurát, továbbá poli(oxi-etilén)-polioxi-propilén-polimerek], d) adott esetben izotónia beállítására alkalmas szerek, például nátrium-klorid, e) puffer és f) cukor vagy aminocukor. A liofilizátum tárolási stabilitása megnövelésre került, az elõállított oldat beadásra való stabilitása azonban változatlanul rövid maradt. A WO2004/060343 számú nemzetközi közrebocsátási iratban olyan szemcsék elõállítását ismertetik, amelyek egy antitestbõl, például cetuximabból, egy pufferbõl, egy tenzidbõl és egy aminosavból állhatnak. A jelen találmány kidolgozásakor célul tûztük ki specifikusan az EGFR elleni antitestek vonatkozásában olyan, parenterális beadásra alkalmas vizes készítmény megtalálását, amely jól elviselhetõ és szobahõmérsékleten való tárolás esetén legalább 24 hónapon át stabil. A tárolási stabilitás ugyanakkor a szállítás során bekövetkezõ nyíróerõkkel és megváltozott klimatikus viszonyokkal, különösen megnövekedett hõmérséklettel és megnövekedett levegõnedvesség-tartalommal szemben is meg kell, hogy maradjon. Továbbá cél volt az, hogy a készítmény összetétele egyszerû legyen és ne tartalmazzon toxikológiai szempontból problematikus segédanyagokat. Meglepõ módon sikerült egy, az említett követelményeknek megfelelõ készítményt találni egy olyan oldattal, amely egy, az epidermális növekedési faktorhoz

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 3

2

kötõdõ antitest (anti-EGFR-antitest) mellett egy puffert, egy aminosavat és egy tenzidet tartalmaz. A jelen találmány tárgya tehát olyan vizes gyógyászati készítmény, amely egy anti-EGFR-antitest mellett egy puffert, egy aminosavat és egy tenzidet tartalmaz. A jelen találmány értelmében vizes készítményrõl akkor beszélünk, ha a készítményben lévõ oldószer legalább egy része víz. További oldószerrész lehet az összes olyan oldószer, amely parenterális beadásra alkalmas, különösen az alkoholok, így például etanol, propanol, propándiol vagy glicerin. Elõnyösen egy ilyen vizes készítmény oldószerként vizet vagy etanol és víz elegyét tartalmazza, különösen elõnyösen az oldószer víz. Antitestként szóba jöhet bármely anti-EGFR-antitest, különösen a kezdetben említett, rágcsálótól származó, humanizált és kiméra antitestek, valamint az említett xenoegér-technológia útján elõállított és elõállítható humán anti-EGFR-antitestek. Elõnyös a cetuximab vagy EMD 72000 anti-EGFR-antitest, illetve az ezeknek megfelelõ, rágcsálótól származó, humazinált vagy kiméra antitestanalógok. Különösen elõnyösek az olyan vizes készítmények, amelyek antitestként cetuximabot vagy EMD 72000 antitestet tartalmaznak. A találmány szerinti készítményben az anti-EGFRantitest 0,1 mg/ml és 50 mg/ml közötti koncentrációban lehet jelen, elõnyösen az anti-EGFR-antitest koncentrációja 2 mg/ml és 10 mg/ml közötti, különösen elõnyösen mintegy 5 mg/ml. Pufferként alapvetõen bármely fiziológiailag elviselhetõ anyagot használhatunk, amely alkalmas a kívánt pH¹érték beállítására, így például használhatunk citrátsókat, acetátsókat, hisztidinsókat, szukcinátsókat, malátsókat, foszfátsókat vagy laktátsókat és/vagy az ezeknek megfelelõ szabad savakat, illetve bázisokat, valamint különbözõ sókból és/vagy ezeknek megfelelõ savakból, illetve bázisokból álló keverékeket. Elõnyösen a puffer egy vagy több citrátsóból, acetátsóból, hisztidinsóból, szukcinátsóból, malátsóból, foszfátsóból vagy laktátsóból és/vagy a megfelelõ szabad savból vagy savakból, illetve bázisból vagy bázisokból áll, vagy pedig alkalmazhatjuk egy vagy több különbözõ só és/vagy ezeknek megfelelõ bázis, illetve sav keverékeit. A „keverék” kifejezés itt magában foglalja ugyanazon sav különbözõ sóinak keverékeit, így például különbözõ citrátsók keverékeit, valamint különbözõ savak sóinak keverékeit, így például citrát- és acetátsók keverékeit. Elõnyösen a puffer egy vagy több citrátsóból és/vagy az ezeknek megfelelõ szabad savból (például citromsav, citromsav-monohidrát, trinátrium-citrát-dihidrát, trikálium-citrát-monohidrát), acetátsókból és/vagy az ezeknek megfelelõ szabad savból (például ecetsavból, nátrium-acetátból, nátrium-acetát-trihidrátból) vagy L¹hisztidinbõl és/vagy ennek valamelyik savaddíciós sójából, így például L¹hisztidin-monohidroklorid-monohidrátból áll. Célszerûen a találmány szerinti készítmény a puffert 10 mmol/l és 100 mmol/l, elõnyösen 2 mmol/l és 20 mmol/l, különösen elõnyösen mintegy 10 mmol/l mennyiségben tartalmazza.

1

HU 008 224 T2

A készítmény pH¹értéke 5,0 és 6,0, elõnyösen 5,2 és 5,8 közötti pH¹tartományban van, különösen elõnyös a mintegy 5,5 pH¹érték. A találmány szerinti készítmény fiziológiailag jól elviselhetõ, könnyen elõállítható, pontosan adagolható, továbbá a tárolás során, többszörös fagyasztási és feloldási folyamatokban és mechanikai stresszes igénybevételnél stabil tartalmát, a bomlási termékeket és az aggregátokat illetõen. Ez a készítmény hûtõszekrényhõmérsékleten (2–8 °C) legalább három hónap és négy év közötti idõtartamban stabilan tárolható. Meglepõ módon a találmány szerinti készítmény megnövelt hõmérsékleteken és levegõnedvesség-tartalom mellett, például 25 °C hõmérsékleten 60%¹os relatív páratartalom mellett legfeljebb két éven át, illetve 40 °C hõmérsékleten és 75%¹os relatív páratartalom mellett három hónapon át stabilan tárolható. Aminosavként a találmány szerinti készítmény tartalmazhat bázikus aminosavakat, így például arginint, hisztidint, ornitint vagy lizint, vagy semleges aminosavakat, így például glicint, metionint, izoleucint, leucint és alanint, illetve aromás aminosavakat, így például fenil-alanint, tirozint vagy triptofánt. A bázikus aminosavakat elõnyösen szervetlen sóik formájában (elõnyösen sósavval alkotott sóik formájában, azaz aminosavhidrokloridként) hasznosíthatjuk. Aminosavként elõnyösen a megfelelõ L¹formát hasznosítjuk. A találmány szerinti készítmények különösen elõnyösen aminosavként L¹arginint, glicint vagy L¹metionint tartalmaznak. A találmány szerinti készítmény aminosavat 2 mmol/l és 200 mmol/l, elõnyösen 50 mmol/l és 150 mmol/l közötti, különösen elõnyösen mintegy 100 mmol/l koncentrációban tartalmaz. A találmány szerinti készítményekben tenzidekként a gyógyászati készítményeknél szokásosan alkalmazott tenzideket, így például polietilén-szorbitán-zsírsavésztereket és poli(oxi-etilén)-polioxi-propilén-kopolimereket hasznosíthatunk. A polietilén-szorbitán-zsírsavészterek a Tween védjegy alatt is ismeretesek. Célszerûen alkalmazható polietilén-szorbitán-zsírsav-észter különösen a poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monolaurát, poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monopalmitát és poli(oxietilén)(20)-szorbitán-monosztearát. Elõnyös a poli(oxietilén)(20)-szorbitán-monolaurát és poli(oxi-etilén)(20)szorbitán-monooleát, ezek közül is különösen elõnyös a poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monooleát. A poli(oxietilén)-polioxi-propilén-kopolimerek a Poloxamer márkanév alatt is ismertek. Polioxi-etilén-polioxi-propilénkopolimerként különösen elõnyös a Poloxamer 407 (CAS 9003–11–6). A találmány szerinti készítményekben a tenzidek 0,001 tömeg% és 1,0 tömeg% közötti mennyiségben lehetnek jelen. Amennyiben tenzidekként poli(oxi-etilén)-szorbitán-zsírsav-észtereket hasznosítunk, akkor ezek mennyisége elõnyösen 0,005 és 0,1 tömeg% közötti, különösen elõnyösen mintegy 0,01 tömeg%. Ha poli(oxi-etilén)-polioxi-propilén-kopolimereket hasznosítunk, ezek mennyisége elõnyösen 0,01 tömeg% és 0,5 tömeg% közötti, különösen elõnyösen mintegy 0,1 tömeg%.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 4

2

A parenterális beadásnál az elviselhetõség fokozása céljából az ozmolalitás elõnyösen izotóniás tartományban van, azaz mintegy 250 mOsmol/kg és 350 mOsmol/kg közötti értékû. A készítmény ekkor messzemenõkig fájdalommentesen intravénásan, intraarteriálisan és szubkután is közvetlenül beadható. Egy elõnyös kiviteli alak szerint a találmány szerinti készítmény járulékosan egy, izotonizálásra alkalmas anyagot, elõnyösen egy fiziológiailag elviselhetõ sót, például nátrium-kloridot vagy kálium-kloridot, vagy egy fiziológiailag elviselhetõ poliolt, így például glükózt vagy glicerint tartalmaz, az izotóniás állapot eléréséhez szükséges koncentrációban. A jelen találmány tárgya tehát továbbá egy olyan vizes készítmény, amely egy anti-EGFR-antitestet, egy puffert, egy aminosavat, egy tenzidet, valamint egy, izotonizálásra alkalmas szert tartalmaz az erre alkalmas koncentrációban. Különösen elõnyösen hasznosítunk nátrium-kloridot mint izotonizálásra alkalmas szert. A fentieken túlmenõen a találmány szerinti oldatok tartalmazhatnak további, fiziológiailag elfogadható segédanyagokat, így például antioxidánsokat, mint például aszkorbinsavat vagy glutationt; konzerválószereket, mint például fenolt, m¹krezolt, metil- vagy propilparabént, klór-butanolt, tiomerzált vagy benzalkóniumkloridot; polietilénglikolokat (PEG), mint például PEG 400, PEG 3000, PEG 3350, PEG 4000 vagy PEG 6000 jelölésû anyagokat; diszacharidokat, például trehalózt vagy szacharózt; vagy ciklodextrineket, így például hidroxi-propil-b-ciklodextrint, szulfobutil-etil-b-ciklodextrint, a¹ciklodextrint vagy g¹ciklodextrint. A találmány egy különösen elõnyös kiviteli alakja értelmében a vizes készítmény mintegy 5 mg/ml mennyiségben cetuximabot vagy EMD 72000 jelölésû anyagot, körülbelül 10 mmol/l citrát- vagy hisztidinpuffert körülbelül 5,5 pH¹értékkel, körülbelül 100 mmol/l mennyiségben glicint, arginint vagy L¹metionint, körülbelül 100 mmol/l mennyiségben nátrium-kloridot, valamint mintegy 0,01% mennyiségben poli(oxi-etilén)(20)szorbitán-monooleátot tartalmaz. A vizes gyógyászati készítmény úgy állítható elõ, hogy egy, az anti-EGFR-antitestet tartalmazó oldathoz az említett adalék anyagokat hozzáadjuk. Célszerûen úgy járunk el, hogy elõre meghatározott koncentrációban anti-EGFR-antitestet tartalmazó oldatot – amely az említett antitest elõállításánál képzõdik – elõre meghatározott térfogatmennyiségekben vett olyan törzsoldatokkal elegyítjük, amelyek a korábbiakban említett további adalék anyagokat meghatározott koncentrációkban tartalmazzák, és adott esetben vízzel vagy pufferoldattal az elõre kiszámított koncentrációra hígítást végzünk. Alternatív módon az adalék anyagokat mint szilárd anyagokat adhatjuk hozzá az anti-EGFR-antitestet tartalmazó kiindulási oldathoz. Amennyiben az anti-EGFR-antitest mint szilárd anyag, például mint liofilizátum áll rendelkezésre, akkor a találmány szerinti készítményt úgy állíthatjuk elõ, hogy a megfelelõ antitestet elõször vízben vagy egy vagy több további adalék anyagot tartalmazó vizes oldatban oldjuk, majd ezután megfelelõ mennyiségekben további segédanya-

1

HU 008 224 T2

gokat tartalmazó törzsoldatokkal elegyítjük, de eljárhatunk úgy is, hogy a további adalék anyagokat szilárd formában és/vagy vízzel együtt adagoljuk. Célszerûen úgy járunk el, hogy az anti-EGFR-antitestet közvetlenül oldjuk az összes további adalék anyagot tartalmazó oldatban. Elõnyösen úgy járunk el, hogy a találmány szerinti készítményekben használatos adalék anyagok közül egyet vagy többet már a megfelelõ anti-EGFR-antitest elõállítási eljárása alatt vagy annak végén adagoljuk. Ezt elõnyösen úgy hajtjuk végre, hogy elõállításának utolsó lépésében az anti-EGFR-antitestet tisztítási mûveletnek vetjük alá és e célból egy, a további adalék anyagokból egyet, többet vagy az összest tartalmazó vizes oldatban feloldjuk. Ilyen esetben a készítmény elõállításához szükséges mindenkori további adalék anyagokat már csak megfelelõen kisebb mennyiségben és/vagy egyáltalán már nem szükséges adagolni. Különösen elõnyös, ha az antitest elõállításának utolsó lépését követõ tisztítás során az antitestet az összes további adalék anyagot már tartalmazó vizes oldatban oldjuk. Amennyiben a felhasználni kívánt antitestet és az adalék anyagokat tartalmazó oldat még mindig nem a kívánt pH¹értékkel rendelkezik, akkor az utóbbit egy sav vagy bázis adagolása útján állítjuk be, amikor is elõnyösen a pufferrendszer által tartalmazott savat vagy bázist hasznosítjuk. Végül a kapott készítményt sterilre szûrjük. A találmány szerinti vizes készítmény elõnyösen tumoros megbetegedések kezelésére kerül hasznosításra. A példák – anélkül, hogy az oltalmi kört korlátoznák – a találmány megvilágítását szolgálják. 1. példa (1. összehasonlító példa) A következõ vizes oldatot állítjuk elõ: 2 mg/ml cetuximab 10 mmol/l nátrium-foszfát-puffer, 7,2 pH 145 mmol/l nátrium-klorid Az elõállítást úgy hajtjuk végre, hogy az egyes adalék anyagokat meghatározott koncentrációban tartalmazó vizes oldatokból meghatározott térfogatmennyiségeket keverünk össze. A következõ oldatokat használjuk:

5

2

Az 1. összehasonlító oldat elõállítása céljából az A. oldatból 1,11 térfogatrészt és a B. oldatból 8,89 térfogatrészt egymással elegyítünk. Az így elkészített oldatot letöltés elõtt steril szûrõvel szûrjük és injekciós üvegedényekbe letöltjük. Végül az injekciós edényeket dugókkal lezárjuk és peremezzük.

2. példa (2. összehasonlító példa) A következõ vizes oldatot állítjuk elõ: 2 mg/ml cetuximab 10 mmol/l nátrium-foszfát-puffer, 7,2 pH 145 mmol/l nátrium-klorid 0,01 tömeg% poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monooleát Az elõállítást úgy hajtjuk végre, hogy az egyes ada15 lék anyagokat meghatározott koncentrációban tartalmazó vizes oldatokból meghatározott térfogatmennyiségeket keverünk össze. Az A. oldat mellett még a következõ oldatot használjuk: 20 C. oldat [poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monooleátot tartalmazó puffer/sóoldat] megfelel a B. oldatnak, azonban járulékosan 0,0125 tömeg% poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-mono25 oleátot tartalmaz. A 2. összehasonlító oldat elõállítása céljából az A. oldatból 1,11 térfogatrészt és a C. oldatból 8,89 térfogatrészt egymással elegyítünk. Az így elkészített oldatot letöltés elõtt steril szûrõ30 vel szûrjük és injekciós üvegedényekbe letöltjük. Végül az injekciós edényeket dugókkal lezárjuk és peremezzük. 10

3. példa (találmány szerinti összetétel) 5 mg/ml cetuximab 10 mmol/l citrátpuffer, 5,5 pH 100 mmol/l glicin 100 mmol/l nátrium-klorid 0,01 tömeg% poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monooleát Az elõállítást az egyes komponenseket meghatáro40 zott koncentrációkban tartalmazó vizes oldatokból meghatározott térfogatmennyiségek összekeverésével hajtjuk végre. 35

D. oldat (hatóanyag oldata citrátpufferben) 16 mg/ml cetuximab 10 mmol/l citrátpuffer, 5,5 pH (2,1014 g/l citromsav-monohidrátból áll) (Az oldatot úgy kapjuk, hogy a hatóanyagot elõállí50 tásának utolsó lépésében végrehajtott tisztítása során az E. oldattal szemben tangenciális átfolyatásos szûrés segítségével átpufferoljuk.) 45

A. oldat (hatóanyagoldat) a következõket tartalmazza: 18 mg/ml cetuximab 10 mmol/l nátriumfoszfát-puffer, 7,2 pH (2,07 g/l dinátrium-hidrogénfoszfát-heptahidrátból és 0,31 g/l nátriumdihidrogénfoszfát-monohidrátból áll) 145 mmol/l nátrium-klorid (Az oldatot úgy állítjuk elõ, hogy a hatóanyagot annak elõállításának utolsó lépésében végrehajtott tisztítás során a B. oldattal szemben tangenciális folyadékszûrés segítségével átpufferoljuk.) B. oldat (puffer/sóoldat) megfelel az A. oldatnak, azonban hatóanyagot nem tartalmaz.

55

E. oldat (pufferoldat): megfelel a D. oldatnak, azonban nem tartalmaz hatóanyagot.

F. oldat (puffer/sóoldat) megfelel az E. oldatnak, azonban következõket tar60 talmazza: 5

1

HU 008 224 T2

145,5 mmol/l glicin 145,5 mmol/l nátrium-klorid és 0,015 tömeg% poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monooleát. A találmány szerinti készítmény elõállítására 3,125 térfogatrész D. oldatot és 6,875 térfogatrész F. oldatot egymással elegyítünk. Az így elkészített oldatot letöltés elõtt steril szûrõn átszûrjük, majd injekciós üvegedényekbe töltjük. Ezt követõen az injekciós üvegedényeket dugókkal ellátjuk, majd peremezzük. 4. példa Az elõzõekben ismertetett példák szerinti eljárással analóg módon a következõ oldatokat állítjuk elõ: 4.1 példa szerinti oldat, az alábbi komponenseket tartalmazza: 5 mg/ml cetuximab 100 mmol/l glicin 0,01 tömeg% poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monooleát 10 mmol/l citrátpuffer, 5,5 pH (2,9410 g/l trinátrium-citrát-dihidrátot tartalmaz) 4.2 példa szerinti oldat, az alábbi komponenseket tartalmazza: 5 mg/ml cetuximab 100 mmol/l glicin 100 mmol/l nátrium-klorid 0,01 tömeg% poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monooleát 10 mmol/l citrátpuffer, 5,5 pH (2,1014 g/l citromsav-monohidrátot tartalmaz)

10 mmol/l acetátpuffer, 5,5 pH (1,3608 g/l nátrium-acetát-trihidrátot tartalmaz) 4.6 példa szerinti oldat, az alábbi komponenseket tartalmazza: 5 mg/ml cetuximab 100 mmol/l glicin 0,01 tömeg% poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monooleát 10 mmol/l hisztidinpuffer, 5,5 pH 10 (2,069 g/l L¹hisztidin-monohidroklorid-monohidrátot tartalmaz) 5

4.7 példa szerinti oldat, az alábbi komponenseket tartalmazza: 5 mg/ml cetuximab 100 mmol/l glicin 0,01 tömeg% poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monooleát 10 mmol/l citrátpuffer, 5,5 pH 20 (2,1014 g/l citromsav-monohidrátot tartalmaz) 15

4.8 példa szerinti oldat, az alábbi komponenseket tartalmazza: 5 mg/ml cetuximab 25 100 mmol/l glicin 0,1 tömeg% poli(oxi-etilén)-polioxi-propilén-kopolimer 407 (Poloxamer 407) 10 mmol/l citrátpuffer, 5,5 pH (2,1014 g/l citromsav-monohidrátot tartalmaz) 30

35 4.3 példa szerinti oldat, az alábbi komponenseket tartalmazza: 5 mg/ml EMD 72000 100 mmol/l glicin 100 mmol/l nátrium-klorid 0,01 tömeg% poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monooleát 10 mmol/l citrátpuffer, 5,5 pH (2,1014 g/l citromsav-monohidrátot tartalmaz)

40

45 4.4 példa szerinti oldat, az alábbi komponenseket tartalmazza: 5 mg/ml cetuximab 100 mmol/l L¹metionin 0,01 tömeg% poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monooleát 10 mmol/l citrátpuffer, 5,5 pH (2,1014 g/l citromsav-monohidrátot tartalmaz) 4.5 példa szerinti oldat, az alábbi komponenseket tartalmazza: 5 mg/ml cetuximab 100 mmol/l glicin 0,01 tömeg% poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monooleát

2

50

55

60 6

5. példa A találmány szerinti készítmény stabilitását egy stressztesztben vizsgáltuk. Ehhez a 3. példa szerinti oldatot tartalmazó fiolákat, valamint összehasonlítási célokból az 1. és 2. példák szerinti oldatokat tartalmazó fiolákat 25 °C hõmérsékleten és 60%¹os relatív páratartalom mellett, illetve 40 °C hõmérsékleten és 75%¹os relatív páratartalom mellett tároltuk. Járulékosan az 1., 2. és 3. példák szerinti oldatokat tartalmazó fiolákat öt napon át szobahõmérsékleten olyan rázatóberendenzésben rázattuk, amelynél a rázatási frekvencia 150 min–1 volt, továbbá háromszor egymás után –20 °C hõmérsékleten megfagyasztottuk, majd +5 °C hõmérsékleten újból felolvasztottuk. A tárolást megelõzõen, illetve meghatározott tárolási idõket követõen a fiolákat vizuálisan egy hideg fényforrással végzett közvetlen besugárzás mellett megvizsgáltuk, illetve az oldatok abszorpcióját 350 nm hullámhosszon meghatároztuk, hogy a zavarosodás mértékét megállapítsuk. Abból a célból, hogy a tárolás, illetve kezelés hatását értékeljük, minden egyes esetben kiszámítottuk a kiindulási értékre vonatkoztatva a relatív zavarosodást. Továbbá a fiolák tartalmát megvizsgáltuk cetuximabtartalomra, aggregátumok mennyiségére és bomlási termékek mennyiségére vonatkozóan HPL-gélszûrés alkalmazásával. A stabilitási vizsgálatok eredményeit az 1. táblázatban adjuk meg.

HU 008 224 T2

1. táblázat A találmány szerinti készítmény (3. példa) és a kétféle összehasonlító oldat (1. és 2. példák) stabilitási adatainak összefoglalása Megadott sz. példa szerint vizsgált oldat

Tárolás (idõ/körülmény)

Cetuximab (%)

Aggregát (%)

Bomlástermékek (%)

Zavarosodás l=350 nm értéken

1. példa

0 hét

99,67

0,12

0,22

0,005

1,00

kisméretû részecskék, csekély szám, tiszta

1. példa

8 hét 25 °C/60% relatív páratartalom

98,99

0,28

0,73

0,0081

1,62

nagy méretû részecskék, nagy szám, tiszta

1. példa


95,08

3,23

1,69

0,0235

4,70

nagy méretû részecskék, nagy szám, tiszta

1. példa

5 nap rázatás 150 fordulat/perc sebességgel szobahõmérsékleten

99,60

0,17

0,24

0,829

165,80

igen nagy méretû részecskék, igen nagy szám, zavarosodás

1. példa

3 fagyasztási/felengedési ciklus –20 °C és +5 °C között

99,68

0,14

0,18

0,0089

1,78

nagy méretû részecskék, nagy szám, gyenge zavarosodás

2. példa

0 hét

99,62

0,18

0,21

0,0048

1,0

nincsenek részecskék, tiszta

2. példa


99,02

0,28

0,70

0,0071

1,48


2. példa


93,95

4,34

1,72

0,0241

5,02


2. példa


99,51

0,26

0,23

0,0075

1,56


2. példa


99,61

0,21

0,18

0,0064

1,48


3. példa

0 hét

99,72

0,15

0,14

0,018

1,00


3. példa


99,38

0,18

0,44

0,020

1,08


7

Relatív zavarosodás l=350 nm értéken

Vizuális értékelés

1

HU 008 224 T2

2

1. táblázat (folytatás) Relatív zavarosodás l=350 nm értéken

Megadott sz. példa szerint vizsgált oldat

Tárolás (idõ/körülmény)

Cetuximab (%)

Aggregát (%)

Bomlástermékek (%)

Zavarosodás l=350 nm értéken

3. példa


98,15

0,46

1,40

0,030

1,63


3. példa


99,15

0,70

0,15

0,019

1,04


3. példa


99,75

0,14

0,12

0,018

1,00


Az eredmények egyértelmûen mutatják, hogy a technika állása szerinti összehasonlító oldatokhoz képest a találmány szerinti készítmény jelentõsen megnövelt stabilitású.

25

SZABADALMI IGÉNYPONTOK 30 1. Vizes készítmény, amely legalább részben vizet, egy anti-EGFR (epidermális növekedési faktor receptor) antitestet, egy puffert, egy aminosavat, egy felületaktív anyagot és izotóniás ágensként nátrium-kloridot tartalmaz. 2. Az 1. igénypont szerinti készítmény, amely antitestként cetuximab vagy EMD 72000 antitestet vagy az ezeknek megfelelõ, rágcsálótól származó, humanizált vagy kiméra antitestanalógok valamelyikét tartalmazza. 3. A 2. igénypont szerinti készítmény, ahol az antitest cetuximab vagy EMD 72000. 4. Az 1–3. igénypontok közül egy vagy több szerinti készítmény, ahol a puffer egy vagy több citrátsóból, acetátsóból, hisztidinsóból, szukcinátsóból, malátsóból, foszfátsóból vagy laktátsóból és/vagy a megfelelõ szabad savból vagy savakból, illetve bázisból vagy bázisokból áll, vagy egy vagy több különbözõ só és/vagy ezeknek megfelelõ bázis, illetve sav keverékébõl áll. 5. A 4. igénypont szerinti készítmény, ahol a puffer egy vagy több citrátsóból és/vagy a megfelelõ szabad savból, egy vagy több acetátsóból és/vagy a megfelelõ savból vagy L¹hisztidinbõl és/vagy ennek valamelyik savaddíciós sójából áll. 6. Az 1–5. igénypontok közül egy vagy több szerinti készítmény, ahol az aminosav L¹arginin, glicin vagy L¹metionin. 7. Az 1–6. igénypontok közül egy vagy több szerinti készítmény, ahol a felületaktív anyag egy polietilén-

35

40

45

50

55

Vizuális értékelés

szorbitán-zsírsav-észter vagy egy poli(oxi-etilén)-polioxi-propilén kopolimer. 8. A 7. igénypont szerinti készítmény, ahol a polietilén-szorbitán-zsírsav-észter felületaktív anyag polietilén(20)-szorbitán-monoleát vagy polietilén(20)-szorbitán-monolaurát. 9. A 7. igénypont szerinti készítmény, ahol a felületaktív anyag Poloxamer 407. 10. Az 1–9. igénypontok közül egy vagy több szerinti készítmény, amely oldószerként vizet vagy víznek alkoholokkal alkotott elegyét tartalmazza. 11. A 10. igénypont szerinti készítmény, amely alkoholként etanolt, propanolt, propándiolit és/vagy glicerint tartalmaz. 12. Az 1–11. igénypontok közül egy vagy több szerinti készítmény, amelynek pH¹értéke 5 és 7, elõnyösen 5,2 és 6,0 közötti. 13. A 12. igénypont szerinti készítmény, amelynek pH¹értéke mintegy 5,5. 14. Vizes készítmény, amely mintegy 5 mg/ml mennyiségben cetuximabot vagy EMD 72000 jelölésû anyagot, mintegy 10 mmol/l citrát- vagy hisztidinpuffert, körülbelül 100 mmol/l mennyiségben glicint, L¹arginint vagy L¹metionint, mintegy 100 mmol/l mennyiségben nátrium-kloridot, valamint mintegy 0,01% mennyiségben poli(oxi-etilén)(20)-szorbitán-monooleátot tartalmaz, és pH¹értéke mintegy 5,5. 15. Eljárás az 1–14. igénypontok közül egy vagy több szerinti gyógyászati készítmény elõállítására, azzal jellemezve, hogy egy, az anti-EGFR-antitestet tartalmazó vizes készítményhez az említett segédanyagokat hozzáadjuk. 16. Az 1–14. igénypontok közül egy vagy több szerinti készítmény alkalmazása tumoros megbetegedések kezelésére alkalmas gyógyszer elõállítására.

Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest

(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA. (54) EGF-receptor elleni antitestet tartalmazó gyógyászati készítmény

Recommend Documents