!HU000006845T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 006 845
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: MI20020960 2002. 05. 07.
(73) Jogosult: Giuliani S.p.A., 20129 Milano (IT)
IT
(72) Feltalálók: STRADI, Riccardo, I-20133 Milano (IT); BERTELLI, Aldo, I-20122 Milano (IT); PINI, Elena, I-20133 Milano (IT) (54)
HU 006 845 T2
C07C 33/02
(21) Magyar ügyszám: E 03 749867 (22) A bejelentés napja: 2003. 05. 06. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20030749867 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1501774 A1 2003. 11. 20. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1501774 B1 2009. 08. 12.
(2006.01) A61K 31/045 (2006.01) A61K 31/11 (2006.01) A61P 29/00 (2006.01) C07C 47/21 (2006.01) A61P 39/06 (2006.01) A61P 35/00 (2006.01) C07C 69/24 (2006.01) A61K 31/22 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 03095403 PCT/EP 03/004720
(74) Képviselõ: dr. Török Ferenc, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Többszörösen telítetlen lineáris aldehidek és azok gyökfogó aktivitású származékai
A leírás terjedelme 6 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 006 845 T2
A jelen találmány többszörösen telítetlen lineáris aldehidekre és azoknak gyökfogó aktivitású származékaira vonatkozik. Közelebbrõl a találmány olyan többszörösen telítetlen lineáris aldehidekre vonatkozik, amelyek papagájtollból és ¹szövetbõl extrahálhatók, vagy szintetikus úton elõállíthatók, továbbá ezen aldehidek származékaira, amelyek az aldehidcsoport redukciójával kapott alkoholok zsírsav-észterei vagy az említett aldehideknek ciklodextrinekkel alkotott zárványkomplex-származékai, antioxidánsként és gyulladáscsökkentõ szerként. A jelen találmány vonatkozik továbbá az említett aldehidek új származékaira, mint az aldehidcsoport redukciójával kapott alkoholokra, az alkoholok zsírsavésztereire és az aldehideknek ciklodextrinekkel alkotott zárványkomplex-származékaira. Az említett többszörösen telítetlen aldehideket és azok származékait a továbbiakban „parrodiének” név alatt említjük általánosan. Azt találtuk, hogy a jelen találmány szerinti parrodiének antioxidáns és gyulladásgátló hatással bírnak, ennek megfelelõen szabad gyökök által okozott károsodás megelõzésére alkalmazhatók, különösen a bõr öregedése miatti elváltozások megelõzésében és kezelésében. Számos növényi eredetû természetes termék, amely különféle populációk táplálkozásának képezik a részét, preventív vagy gyógyító hatást mutat számos szervi rendellenességgel szemben, és megváltoztatja különféle betegség jellemzõit. Ezeket a gyógyászati tulajdonságokat általában a néphagyomány ismeri, és azok érvényességét modern kémiai, biológiai, farmakológiai és klinikai technikai módszerekkel vizsgálják. A táplálkozásban sokkal kevesebb olyan állati eredetû természetes termék szerepel, amely terápiás vagy preventív tulajdonságokkal bír bizonyos rendellenességekkel vagy betegségekkel szemben. Ismert példák a következõk: halból extrahált többszörösen telítetlen zsírsavak (1, 2, 3), állatokból, például cápaporcból extrahált glikózaminoglikánok (3, 4, 5, 6, 8), tejbõl vagy elõtejbõl extrahált glikoproteinek, például laktoferrin (9, 10), és lágytestûekbõl, például osztrigákból extrahált lipidek (11, 12). Azonban a papagájok tollaiban és szöveteiben jelen lévõ többszörösen telítetlen lineáris aldehidek biológiai aktivitása még teljesen feltáratlan. A brazíliai és venezuelai emberek népi hagyományai ismerik, hogy ezen madarak tollainak a belsõ alkalmazása bõrfertõzések, égések és mérgezõ rovarok harapásainál gyógyító hatásúak, és ezen állatok húsának fogyasztása gyógyítja a belsõ rendellenességeket, fertõzéseket és tumorokat. Ismert, hogy a madarak színes tollazata számos olyan karotenoidvegyületet tartalmaz, amely a táplálkozás során abszorbeálódik, és a tollakban közvetlenül kapcsolódik a keratinhoz, vagy komplex metabolikus átalakuláson megy át. A lutein, zeaxantin és béta-kriptoxantinok olyan karotenoidok, amelyek gyakorta elõfordulnak ételekben
2
(bogyókban, gyümölcsökben, magokban, virágokban és rovarokban), amelyeket abszorborbeálják a szövetek és tollak anélkül, hogy a szerkezetük metabolikus módosításon esne át, miközben egyéb vegyületek, 5 mint a pikofulvinok molekulaszintû átalakulás eredményeként keletkeznek (13, 14, 15, 16). A pikofulvinok vagy parrodiének keverékei (említjük továbbá Parrodin néven is) metabolikus változások eredményeképpen keletkeznek, és ez tipikus számos papagájfajtánál 10 (Poicephalus rufiventris, Ara macao, Ara manilata, Ara ararauna, Psittacus erithacus, Aratinga canicularis, Aratinga acuticaudata, Psittacula krameri stb.). A találmány szerinti parrodiének antioxidáns hatással rendelkeznek, és általánosságban védõhatást fejte15 nek ki szabad gyökök ellen, amely magyarázza ezen állatok kivételesen hosszú életét (100 évnél is tovább élnek), tanulási képességeit és azt, hogy ezeknél az állatoknál nem jelentkeznek betegségek, különösen nem tumorok. Az (I) általános képletû vegyületeket 20
n=2–7 ahol n=2–7, R=CHO, CH2OH, CH2O–CO–R’, ahol –CO–R’ egy 12–22 szénatomos zsírsavmaradék, elõször polién aldehidekként kapták (R=CHO), amelyeknek a szintézi30 sét elõször Kuhn írta le 1937-ben (17, 18). A páratlan számú konjugált kettõs kötéssel rendelkezõ aldehideket a krotonaldehid autokondenzációjával kapták piridinium-acetát-katalizátor jelenlétében (1A reakcióvázlat). A páros számú kettõs kötéssel rendelkezõ aldehideket 35 krotonaldehid és acetaldehid kondenzációs reakciójával kapták, szintén piperidinium-acetát-katalizátor jelenlétében (1B reakcióvázlat). 25
40
45
1A reakcióvázlat
50
55
1B reakcióvázlat
A megfelelõ alkoholokat (R=CH2OH) az aldehideknek NaBH4-del végrehajtott redukciójával kapták; az észtereket pedig a kivált acil-halogenidekkel, különö60 sen ¹kloridokkal végzett észterezéssel kapták. 2
1
HU 006 845 T2
A találmány szerinti vegyületek elõállítására vonatkozó példákat az alábbiakban adjuk meg. 1A példa – Páratlan számú kettõs kötéssel rendelkezõ aldehidek elõállítása (I) képlet, n=3: 2,4,6-oktatrienal n=5: 2,4,6,8,10-dodekapentaenal n=7: 2,4,6,8,10,12,14-hexadekaheptaenal 250 ml krotonaldehidet adagolunk egy 1 literes edénybe, és azt nitrogénatmoszféra alatt 15 percen át mágneses keverõvel keverjük. 2,5 ml piperidint és 2,5 ml ecetsavat csepegtetünk lassan (a reakció exoterm), és a keveréket mágneses keverés alatt tartjuk nitrogénatmoszférában 50 °C¹on, 30 percen át. A reakciókeveréket jeges hûtõn hûtjük, és 600 ml etil-étert adagolunk további mágneses keverés mellett. A kialakult barna csapadékot szûrjük és toluolból átkristályosítjuk: 120 mg 2,4,6,8,10,12,14-hexadekaheptaenalt kaptunk. A vörös éteres oldatot 200×5 ml desztillált vízzel extraháljuk az el nem reagált feleslegben lévõ krotonaldehid eltávolítása céljából; a szerves fázist nátriumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson (30 Hgmm) bepároljuk. A barnásvöröses maradékot 30 ml 80%¹os metanolban felvesszük, és egész éjen át 30 °C¹on tartjuk egy hûtõszekrényben. Így kicsapatással elválasztjuk a 2,4,6,8,10-dodekapentaenalt, és azt izopropanolból átkristályosítjuk (2,5 g). A metanolos oldatot bepároljuk és kis nyomáson (3 Hgmm) desztilláljuk: a 2,4,6-oktatrienal elválik 55–60 °C¹on, és szilikagélen flashkromatográfiás oszlopon tisztítjuk eluensként petroléter/etil-acetát keveréket alkalmazva (98:2 arányban). Így 5 g 2,4,6-oktatrienalt kapunk. Vékonyréteg-kromatográfia (VRK): hexán 7/aceton 3. 1B példa – Páros számú kettõs kötéssel rendelkezõ aldehidek elõállítása (I) képlet, n=2: 2,4-hexadienal n=4: 2,4,6,8-dekatetraenal n=6: 2,4,6,8,10,12-tetradekahexaenal 190 ml acetaldehidet és 140 ml krotonaldehidet helyezünk egy 1 literes edénybe és mágneses keverés alatt tartunk 30 percen át nitrogénáramlás mellett. 2 ml piperidint és 1,4 ml ecetsavat csepegtetünk lassan, és a
Szám
Név
5
10
15
20
25
30
35
40
45
Reakcióidõ
2.
2,4-hexadienol (19)
1 óra
3.
2,4,6-oktatienol (19)
11/2 óra
4.
2,4,6,8-dekatetraenol (19)
5.
2,4,6,8,10-dodekapentaenol
6.
2,4,6,8,10,12,14hexadekaheptaenol
(20, 21)
2
keveréket mágneses keverés alatt tartjuk nitrogénatmoszférában 18 órán át. 500 ml etil-étert adagolunk a vörös oldathoz; a csapadékot szûrjük, majd toluolból átkristályosítottuk. A kapott csapadék a 2,4,6,8,10,12,14hexadekaheptaenal (140 mg), ahol 2,4,6,8,10,12-tetradekahexaenalt (25 mg) izolálunk a lepárolt toluolos fázisban. A vörös színû éteroldatot 200×5 ml desztillált vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és –20 °C¹on 12 órán át állni hagyjuk. Így kicsapatással elválasztjuk a 2,4,6,8,10,12-tetradekahexaenalt, amit szûrünk és éterrel (50 mg) mosunk. A szerves fázis bepárlásával kapott maradékot frakcionált desztillálásnak vetjük alá: a nem reagált krotonaldehidet 21 °C¹on (30 Hgmm), a 2,4-hexadienalt 26 °C¹on (3 Hgmm, 5,2 g) és a 2,4,6-oktatrienalt 55–60 °C¹on (3 Hgmm) kaptuk. A maradékot 30 ml 80%¹os metanolban vesszük fel; a 2,4,6,8-dekatetraenalt kicsapatással választjuk el –20 °C¹on, majd szûrjük és hexánból átkristályosítjuk (420 mg). A 2,4,6-oktatrienalt tartalmazó desztillátumfrakciót szilikagélen tisztítjuk flashkromatográfiás oszlopon eluensként petroléter/etil-acetát keveréket alkalmazva (98:2 arány), és így 3 g 2,4,6-oktatrienalt kapunk. VRK: hexán 7/aceton 3. 2. példa – 2,4,6,8,10,12-Tetradekahexaenol elõállítása 2,2 mmol 2,4,6,8,10,12-tetradekahexaenalt 20 ml vízmentes etanolban oldunk egy edényben nitrogénáramlás alatt; 3,3 mmol NaBH 4¹et szolubilizálunk 5 ml vízmentes etanolban, majd az oldathoz csepegtetjük. A keveréket szobahõmérsékleten állni hagyjuk és mágnesesen keverjük nitrogénatmoszférában, idõszakonként VRK-val ellenõrizve (etil-acetát). 5 órás reagáltatást követõen 30 ml desztillált vizet adagolunk, és a keveréket dietil-éterrel extraháljuk; az egyesített szerves fázisokat vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson (30 Hgmm) bepároljuk. A kapott nyersterméket kristályosítással tisztítjuk etilacetátból, és így kapjuk a 2,4,6,8,10,12-tetradekahexaenolt 60%¹os kitermeléssel. Az alábbi táblázatban megadott alkoholokat a fentiekben leírt eljárásokkal összhangban állítottuk elõ.
Tisztítás
Kitermelés (%)
84 petroléterbõl átkristályosítás
70
2 óra
etanolból átkristályosítás
70
3 óra
etil-acetátból átkristályosítás
78
5 óra
oszlopkromatografálás, ahol az eluens etil-acetát
40
3. példa – 2,4,6-Oktatrien-palmitát elõállítása 2 mmol 2,4,6-oktatrienolt nitrogénáramban szolubilizálunk vízmentes CHCl3-ban, amit nem stabilizáltunk
etanollal; 2 mmol vízmentes trietil-amint csepegtetünk az oldatba. Az edényt mágneses keverés alatt jeges 60 hûtõben tartjuk, és 3 mmol palmitoil-kloridot adagolunk 3
1
HU 006 845 T2
lassan csepegtetve 10 ml CHCl3¹ba. Az adagolás végeztével a reakciókeveréket szobahõmérsékletre hozzuk és idõszakosan VRK-val ellenõrizzük (etil-acetát). A reakció kb. 5 óra múlva válik teljessé. A reakcióelegyet desztillált vízzel, majd telített vizes NaHCO3-tal extraháljuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk (30 Hgmm). A következõ spektroszkópiai jellemzõkkel rendelkezõ 2,4,6-oktatrienil-palmitátot kapjuk (91%¹os kitermelés): IR (KBr): 2920, 2850, 1740, 1560, 1264, 996. 1H–NMR (CDCl ): ppm 6,372–6,040 (4H, m, H 3 3–6); 5,791–5,959 (2H, m, H 2 , H 7 ); 4,634 (2H, d, J1,2=5,64, CH2O); 2,326 (2H, t, J5,6=7,3, CH2CO); 1,816 (3H, d, J8,7=7,3, CH3–CH=); 1,430–1,157 (26H, m, CH2); 0,928 (3H, t, J=6,23, CH3). 13 C (CDCl ): ppm 173,648 COO; 134,687 C ; 3 4 134,454 C3; 134,454 C2; 134,454 C5; 134,454 C6; 134,454 C7; 64,709 CH2O; 34,430–22,738 CH2; 18,309 CH3–CH=; 14,134 CH3. Az alábbi táblázatban megadott észtereket a fentiekben leírt eljárásokkal összhangban állítottuk elõ. Szám
Név
Reakcióidõ
Kitermelés (%)
4 óra
94
2.
2,4-hexadienilpalmitát
3.
2,4,6,8-dekatetraenilpalmitát
24 óra
86
4.
2,4,6,8,10dodekapentaenilpalmitát
24 óra
84
5.
2,4,6,8,10,12tetradekahexaenilpalmitát
24 óra
60
6.
2,4,6,8,10,12,14hexadekaheptaenilpalmitát
24 óra
40
4. példa – Az aldehidek ciklodextrinekkel képzett zárványkomplexeinek elõállítása Polién aldehid és a¹ vagy b¹ciklodextrin ekvimoláris mennyiségeit összekeverjük, és addig porítjuk egy mozsárban, míg homogén keveréket kapunk. A keveréket 30 percen át pontjuk, 2 ml desztillált vizet adagolunk 2 egymást követõ idõpontban; az így kapott félig folyékony keveréket egy edénybe visszük, és nitrogénatmoszféra alatt egész éjen át állni hagyjuk, majd újraszuszpendáljuk 200 ml meleg desztillált vízben (40 °C). A színes szuszpenziót mágneses keverés alatt tartjuk 40 °C¹on 20 percen át, majd vákuum alatt (30 Hgmm) forrón szûrjük egy szinterezett üvegszûrõn. A sárga oldat egy kis mennyiségét 4 °C¹on tároljuk, amely még néhány nap eltelte után sem tartalmaz semmiféle üledéket vagy csapadékot. A jellemzésre használt terméket a vizes oldat vákuum alatt (30 Hgmm) végzett bepárlásával kapjuk. A 3, 4, 5, 6 és 7 konjugált kettõs kötést tartalmazó polién aldehideknek a¹ és b¹ciklodextrinekkel képzett zárványkomplexeit a fenti eljárással összhangban állí-
2
tottuk elõ. Az összes kapott komplexet IR, Raman és UV/vis spektroszkópiával jellemeztük. 2,4,6-Oktatrienal, ami a¹ciklodextrinbe foglalt. 5
IR (cm–1)
2929; 1680; 1641; 1413; 1384; 1298, 1244, 1155; 1078; 1030; 951.
Raman (cm–1)
1633, 1611; 1160; 1129.
UV/vis
H2O-ban: l (nm): 277,5 e (1 cm–1 mol–1): 705
10
2,4,6-Oktatrienal, amely b¹ciklodextrinbe foglalt.
15
IR (cm–1)
2927; 1667; 1644; 1417; 1369; 1302; 1247; 1158; 1080; 1028; 947.
Raman (cm–1)
1678; 1636; 1126.
UV/vis
H2O-ban: l (nm): 276,5 e (1 cm–1 mol–1): 604
A találmány szerinti vegyületekkel végzett bioké20 miai és farmakológiai kísérletek azt mutatták be, hogy a találmány szerinti vegyületek potenciálisan szerepet játszhatnak számos ismert rendellenesség megelõzésében és kezelésében. A vegyületek izolált patkányhepatociták CCl4-dal indukált lipoperoxidációja elleni és a phaeochromocito25 ma sejtekben (PG 12) H2O2-dal indukált oxidatív jelenségek elleni aktivitásukat in vivo és in vitro tesztekben mutattuk be. A vegyületek hidroperoxid általi károsodás megelõ30 zésében mutatott hatását bemutattuk továbbá hidrogén-peroxiddal érintkeztetett vörösvérsejt-szuszpenziókban. Ez a vizsgálat bemutatta, hogy a találmány szerinti vegyületek kiváló gátló kapacitással bírnak a hidrogén35 peroxidok által okozott károsodásokkal szemben. A kollagénindukált vérlemezke-aggregáció gátlását és még szignifikánsabban a patkányszívben tapasztalt reperfúziós károsodás csökkentését találtuk a szív-érrendszeri területen végzett kísérletek során. 40 H2O2-indukált oxidáció elleni védelem 3×10–5 M sejt/ml phaechromocitoma sejt (PC 12) kultúrát alkalmaztunk a Nordman-féle módszer szerint [Nordman R., Free Rad. Biol. Med., 1227 (1996)], és 45 azt 0,1 mM H2O2-nak tettük ki 30 perc ideig. 100 vagy 200 mcg/cm3 „parrodin”¹t [azaz olyan (I) képletû aldehidek keverékét, ahol R=CHO] adagoltunk a sejtkultúrába a kísérlet megkezdésekor. 24 órás inkubációt követõen azt figyeltük meg, hogy 50 a H2O2-indukált peroxidáció esetén 30% volt a túlélési ráta, míg a parrodinnal és H2O2-dal inkubált sejteknél 100 mcg/cm3 koncentrációban 50%¹os és 200 mcg/cm3 koncentrációban 90%¹os volt a túlélés, ezzel bizonyítva, hogy a parrodin szignifikáns védõhatást fejt ki H2O2 ál55 tal okozott peroxidatív károsodás ellen. CCl4-indukált lipoperoxidáció vizsgálatai A CCl4-dal indukált (100 mg/l) lipoperoxidatív és toxikus hatását vizsgáltuk izolált patkányhepatocitákon, 60 amelyet a Segler-féle technikával végeztünk [Segler P. 4
1
HU 006 845 T2
O., Methods Cell. Biol. Chem., 264, 4747 (1989)]. A CCl4-ról ismert, hogy sejtmembránokon lipoperoxidációt okoz, ami sejtnekrózishoz vezet [Slater T. F., Philos Trans. R. Soc. Lond. (Biol) 311, 633 (1985); Berger M. L., Hepatology, 6, 36 (1996); Tribble D. L., Hepatology, 7, 377 (1987)]. A CCl4 okozta sejtmembrán-károsító hatást és a védõhatást az alanin-amino-transzferáz (AlaAT) és aszpartát-amino-transzferáz (AspoAT) vizsgálatával mértük a sejtkultúra felülúszójában (Auto-biochemistry Assay System-Beeckman 700-Encore¹2). A hepatociták citológiai vizsgálatát optikai vagy elektronmikroszkóp alatt végeztük, miután azokat formalinnal vagy glutáraldehiddel fixáltuk. Ezen vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a CCl4 okozta AlaAT- és AspAT-koncentrációnövekedés csökkent a parrodin jelenlétében. A hisztológiai vizsgálatok szintén bemutatták a parrodin általi védelmet. A kontrollokkal szemben a kezelt hepatociták sejtmembránjai és sejtmagja majdnem érintetlennek tûnt, és mitokondrium és számos riboszóma szintén normálisnak tûnt. Hidrogén-peroxid-indukált lipoperoxidáció vizsgálata vörösvérsejteken A vörösvérsejteket egészséges önkéntesek vénás vérébõl extraháltuk és PBS-foszfátokkal (0,15 M, pH 7,4) pufferolt NaCl-oldattal mostuk, majd 10–3 M PBSazidot tartalmazó oldat 10 cm3-ével hígítottuk, és a hemoglobinkoncentrációt Drabkin-reagenssel mértük. A lipid peroxidálását úgy indukáltuk, hogy egy olyan sejttenyészetet, amely 5 cm3 PBS-azidban volt, és végsõ hemoglobinkoncentrációja 3,75 mg/ml volt, hidrogén-peroxidnak tettük ki (20 mM hidrogén-peroxid minden egyes ampullában, amely 5 cm3 sejtszuszpenziót tartalmazott), és azt 37 °C¹on 1 órán át inkubáltuk. A peroxidációt 1 órával késõbb határoztuk meg a Stocks és Dormandy módszerével [Stocks J., Dormandy T. L., Brit. J. Haematology, 29, 95 (1971)], amely a malonaldehidkeletkezést méri, amely tiobarbitursavval (TBA) együtt egy színes kromogént alakít ki, amely 532 nm¹en abszorbeál [Bird R. P., Methods Enzymol, 105, 299 (1984)]. A parrodin antilipoperoxidatív hatását úgy mértük, hogy azt 100 mcg/ml koncentrációban vittük be olyan csövekbe, amelyek eritrocitaszuszpenziót tartalmaztak. A hidrogén-peroxiddal végzett inkubációt 1 órával követõ MDA-mérés bemutatja, hogy az MDA-kialakulást igen szignifikánsan csökkenti a parrodin, ennélfogva ez egy bizonyíték a lipoperoxidációs károsodás elleni védelemre. Vérlemezke-aggregációs vizsgálat A vérlemezke-aggregációt vérlemezkében gazdag plazmában (VGP) határoztuk meg; a vérlemezkék számát CH58 oH vérlemezke-számlálóval (Delcan) határoztuk meg, és 300 000 vérlemezke/ml értékre állítottuk be vérlemezkében szegény plazmával (VSzP). A vérlemezke-aggregációt kollagén adagolásával (2,5 ng/ml) indukáltuk és fotometriásan mértük egy
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
2
aggregométerrel a Born-féle technikával [Born G. V. R., Nature 194, 927 (1962)]. Parrodinnel végzett inkubálást 10 perccel követõen (2,5 mg/ml és 5 mg/ml) 55%¹os, illetve 75%¹os vérlemezkeaggregáció-gátlást figyeltünk meg. UV-indukált eritéma megelõzõ vizsgálatok UV-indukált eritémát (bõrpirosság) okoztunk UV lámpa alkalmazásával (Hanoivna Kramager) tengerimalac fülén 30 percen át; a lámpa 200–400 mm hullámhosszon sugárzott, ennek megfelelõen UV¹B, UV¹C és UV¹A sugarakat bocsátott ki egy speciális szûrõn keresztül. Vagy csak hordozót, vagy egy olyan szuszpenziót, amely 5 vagy 10% 2,4,6,8,10,12,14-hexadekaheptaenol-palmitátot tartalmazott, vittünk fel a vizsgálati állatok fülére, és az UV¹indukált eritéma miatti hõmérséklet-növekedést mértük termoelektromos hõmérõvel kb. 3 óra elteltével a kontrollállatokban és a vizsgálati állatokban. Azt találtuk, hogy a 10%¹os szuszpenzió gátolta a melegedés és az eritéma megjelenését. *** A végrehajtott vizsgálati sorozat bemutatja, hogy a találmány szerinti többszörösen telítetlen lineáris vegyületek olyan biológiai jellemzõkkel rendelkeznek, amely a növényi vagy egyéb eredetû karotenoidokra jellemzõ, és különösen hidroperoxidok és szabad gyökök elleni védõaktivitást bizonyítanak. Ebbõl következõen a vegyületek különösen hasznosnak tûnnek minden olyan szervi eredetû változás megelõzésében és kezelésében, amelyet szabadgyöktermelõdés aktiválása okoz. Alkalmazhatók étrendi kiegészítõkként, gyógyszerekként és kozmetikumokként számos szövetöregedéssel kapcsolatos rendellenesség megelõzésében és kezelésében. Kozmetikai felhasználás esetén alkalmazhatók ultraviola sugárzás és bõröregedést okozó eljárások, gyulladások vagy degeneratív reakciók által okozott léziók kezelésére. A felhasználástól függõen a találmány szerinti vegyületeket alkalmazhatjuk önmagukban vagy egymással kombinációban vagy egyéb karotenoidokkal vagy egyéb hasonló, komplementer aktivitással rendelkezõ vegyületekkel, mint szerves vagy szervetlen antioxidánsokkal, vitaminokkal, aminosavakkal, enzimekkel vagy olyan termékekkel, amelyek táplálkozási vagy kozmetikában alkalmazható jellemzõkkel rendelkeznek. A találmány szerinti vegyületeket kiszerelhetjük topikális kozmetikai bõrre való alkalmazásra használható kenõcsökként, krémekként és oldatokként. A formulációkat elõállíthatjuk szokásos technikákkal, amelyekben gyógyszerészetileg vagy kozmetikailag megfelelõ segédanyagokat alkalmazunk. Néhány találmány szerinti készítményt ismertetünk az alábbiakban.
55 1. készítménypélda Topikális alkalmazásra (krém, kenõcs, oldatok) – tartalom/cm3 Parrodiének 5% ciklodextrin – dodekapentaenal–hexadekapentaenal komplex 60 5
1
HU 006 845 T2
2. készítménypélda Orális adagolású parrodiénalapú komplexek „Parrodin” ciklodextrin komplex
5 mg
Likopén
5 mg
b-Karotin
1 mg
E-vitamin
5 mg
C-vitamin
50 mg
Koenzim Q10
20 mg
Szelén
50 mcg
„Parrodin” ciklodextrin komplex
5 mg
Alfa-lipoinsav
50 mg
Koenzim Q10
30 mg
C-vitamin
50 mg
E-vitamin
5 mg
B1-vitamin
5 mg
3. készítménypélda Kozmetikai alkalmazású parrodiéneken alapuló komplex Krém, ami a következõket tartalmazza minden cm3-ében „Parrodin” ciklodextrin komplex
2
15. Goodwin T. W., The Biochemistry of Carotenoids, vol, 2 Animals – Chapman Hall London 1984 16. Krinsky N. Ann. Rev. Nutr., 13, 561, 1993 17. Kuhn, R., and Grundmann, Chem. Ber., 70, 5 1318 (1937) 18. Blout, E. R., Fields, M., J. A. C. S., 70, 189–193 (1948) 19. Reichstein; Ammann; Trivelli, Helv. Chim. Acta 15, 263–267 (1937) 20. Fischer; Hultzsch; Flaig, Chem. Ber. 70, 374 10 (1937) 21. Synder, Richard; Anridson, Eric; Foote, Caroline; Harrigan, Lynne; Christensen, Ronald L J. Amer. Chem. Soc. 107, 14, 4117 (1985) 15 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Kozmetikai eljárás ultraibolya sugárzások és öre20 gítõ folyamatok által okozott bõrkárosodások kezelésére, amelyben topikálisan alkalmazunk (I) általános képletû vegyületeket önmagukban vagy egymással képezett elegy formájában 25 n=2,7
5 mg
Melatonin
10 mg
Alfa-lipoinsav
50 mg
E-vitamin
10 mg
Hivatkozások 1. Brown J. E., Clin. Chim. Acta, 193, 147, 1990 2. Haglund O., J. Int. Med., 227, 347, 1990 3. Parks J. S., Atherosclerosis, 84, 83, 1990 4. Gross D., Therapie Woche, 33, 4238, 1984 5. Thico G., Schweiz. Rundschau Med. (Praxis), 66, 1696, 1977 6. Vaz A. L., Curr. Med. Res. Opin., 8, 145, 1982 7. Schwarz K., J. Biol. Chem., 265, 22 023, 1990 8. Theodosakis J., The Arthritis Cure St. Martin’s Press. N. Y., 1997 9. Ferenc Levay P., Haematologica, 80, 252, 1995 10. Playford R. J., Am. J. Nutr., 72, 5, 2000 11. Whitheouse M. W., Inflam. pharmacol., 5, 237, 1997 12. Rainsford K. D., Arzneimitt. Forschung, 30, 2128, 1980 13. Isler O., Carotenoids, Birkhauser Verlag Basel, 1971 14. Goodwin T. W., The Biochemistry of Carotenoids in plants, vol, 1 – Chapman Hall London 1980
ahol n=2–7, 30 R=CHO, CH2OH, CH2O–CO–R’, ahol –CO–R’ egy 12–22 szénatomos zsírsavmaradék. 2. Az (I) képletû 2,4,6,8,10,12-tetradekahexaenol, ahol n=6 és R=CH2OH. 3. Az (I) képletû 2,4,6,8,10,12,14-hexadekaheptae35 nol, ahol n=7 és R=CH2OH. 4. Az (I) általános képletû vegyületek, ahol n=2, 3, 4, 5 vagy 6 és R=CH2O–CO–R’, ahol –CO–R’ jelentése egy palmitinsavmaradék. 5. Az (I) képletû vegyületeknek ciklodextrinekkel ki40 alakított zárványkomplex-vegyületei
n=2,7 45 ahol n=2–7 és R=CHO. 6. Az (I) képletû vegyületek alkalmazása
50 n=2,7 olyan topikális készítmények elõállítására, amelyek antioxidáns és gyulladásgátló hatással bírnak.
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
