!HU000003700T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 003 700
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E 04 803188 (22) A bejelentés napja: 2004. 11. 19. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20040803188 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1692105 A1 2005. 06. 16. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1692105 B1 2008. 05. 14.
(30) Elsõbbségi adatok: 20031056717 2003. 12. 02.
C07D 206/46
C07C 233/66 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 05054195 PCT/EP 04/013153
(73) Jogosult: Sanofi-Aventis Deutschland GmbH, Frankfurt am Main (DE)
DE
(72) Feltalálók: Schubert, Gerrit, Kelkheim (DE); Rieke-Zapp, Joerg, Frankfurt (DE); Keil, Johannes, Frankfurt (DE); Kleemann, Heinz-Werner, Bischofsheim (DE); Hanna, Reda, Allentown, Pennsylvania (US); Huang, Bao-Guo, Bridgewater, New Jersey (US); Wu, Xiao-Dong, Bridgewater, New Jersey (US); Gouraud, Yves, Montfermeil (FR) (54)
(51) Int. Cl.:
(74) Képviselõ: Schläfer László, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Eljárás (3-oxo-2,3-dihidro-1H-izoindol-1-il)-acetil-guanidin-származékok elõállítására
(57) Kivonat A találmány tárgya új eljárás I képletû vegyületek és ezek sói elõállítására
HU 003 700 T2
I
a képletben R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-trifluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 2,2,2trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R3 jelentése Alk-R4 vagy trifluor-metil-csoport; Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metilcsoport vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos cikloalkilcsoport. A találmány kiterjed a fenti eljárásban alkalmazott köztitermékekre, a végtermék enantiomerjeire, valamint ezeket tartalmazó gyógyszerkészítményekre.
A leírás terjedelme 28 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 003 700 T2
A jelen találmány tárgya eljárás (3¹oxo-2,3-dihidro-1Hizoindol-1¹il)-acetil-guanidin-származékok elõállítására köztitermékekként 3¹hidroxi-2,3-dihidro-1H-izoindol-1on-származékokon vagy 3¹(2¹karbamoil-fenil)-akrilsavészter-származékokon keresztül, eljárás a racemáthasításra, valamint a találmány szerinti eljárás köztitermékei. A WO02/081443 sz. dokumentum MC4¹R agonista (3¹oxo-2,3-dihidro-1H-izoindol-5¹il)-guanidin-származékokat ismertet, amelyek diabétesz kezelésére alkalmazhatók. Az I képletû (3¹oxo-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il)acetil-guanidin-származékok
2
vázlat ábrázol. A racemátok hasítása 2,3-O-acilezett D¹ vagy L¹borkõsavval képzett sók kristályosításával lehetséges, ahogy ezt az 5. reakcióvázlat mutatja. A nem kívánt enantiomerek kíméletes, bázis katalizált 5 racemizálásával lehetõvé válik a racemát messzemenõ átalakítása a kívánt enantiomerré. Az említett eljárások lehetõvé teszik az enantiomerekben dús vagy enantiomertiszta (3¹oxo-2,3-dihidro1H-izoindol-1¹il)-acetil-guanidin-származékok egyszerû 10 elõállítását. Az új eljárással lehetõvé válik az I képletû vegyületek nagy mennyiségének ipari méretekben történõ egyszerû elõállítása. A jelen találmány tárgya tehát eljárás az I képletû vegyületek és ezek sói elõállítására 15
I 20
NHE1 inhibitorok és ismertek a WO 03/101450 sz. iratból. Az ott leírt szintézisek azonban a racém regioizomerelegyekhez vezetnek, ami költséges szétválasztási eljárást igényel, és csökkenti a kívánt vegyület kitermelését. Az enantiomerek eddig csak egy királis hordozókon végzett bonyolult kromatográfiás elválasztással voltak hozzáférhetõk. A kromatográfiás szétválasztások teljesítõképessége azonban korlátozott. Jelentõs igény volt ezért a (3¹oxo-2,3-dihidro-1Hizoindol-1¹il)-acetil-guanidin-származékok regioszelektív elõállítására, valamint az enantiomerek kinyerésére alkalmas eljárás kidolgozására. A racém (3¹oxo-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il)-acetil-guanidin-származékok javított, regioszelektív elõállítása két független úton lehetséges, melyeket az 1. reakcióvázlat és 3. reakció-
I
25 a képletben R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-trifluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 2,2,2trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénato30 mos alkilcsoport; R3 jelentése Alk-R4 vagy trifluor-metil-csoport; Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metil-cso35 port vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos cikloalkilcsoport; azzal jellemezve, hogy az 1. reakcióvázlatban ábrázolt módon
VI
IV
VII
I 1. reakcióvázlat
a) IV képletû amidot formilezünk, majd VI képletû vegyületté ciklizáljuk,
60 2
b) a VI képletû vegyületet egy alkoxi-karbonil-metilén-trifenil-foszforánnal, egy 1¹alkoxi-1-trimetil-
1
HU 003 700 T2
sziloxi-etilénnel vagy egy trialkil-foszfonoacetáttal VII képletû vegyületté alakítjuk, és c) a VII képletû vegyületet guanidinnel I képletû vegyületté alakítjuk, ahol a IV, VI és VII képletû vegyületekben R1–R3 jelentése az I képlet értelmezésénél megadott, és R5 jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomot alkoxicsoport; és ezek sói. A találmány tárgya továbbá eljárás az I képletû vegyületek és ezek sói elõállítására, ahol R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-tri-
2
fluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 2,2,2trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R3 jelentése Alk¹R4 vagy trifluor-metil-csoport; 5 Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metilcsoport vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos cikloalkilcsoport; 10 azzal jellemezve, hogy a 2. reakcióvázlatban ábrázolt módon
III
II
IV
V
VI
VII
I 2. reakcióvázlat
a) II képletû vegyületet III képletû aminnal IV képletû amiddá alakítunk, b) a IV képletû amidot az amidfunkcióhoz képest orto-helyzetben V képletû formil-amiddá formilezzük, c) az V képletû formil-amidot VI képletû vegyületté ciklizáljuk, d) a VI képletû vegyületet egy alkoxi-karbonil-metilén-trifenil-foszforánnal, egy 1¹alkoxi-1-trimetilsziloxi-etilénnel vagy egy trialkil-foszfonoacetáttal VII képletû vegyületté alakítjuk, és e) a VII képletû vegyületet guanidinnel I képletû vegyületté alakítjuk, ahol a II, III, IV, V, VI és VII képletû vegyületekben R1–R3 jelentése az I képlet értelmezésénél megadott, R5 jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport, és X jelentése Cl, Br, OH vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport; és ezek sói. A II képletû vegyületet általában egy inert oldószerben, így egy éterben, szénhidrogénben vagy halogénezett szénhidrogénben, például diklór-metánban, –30 °C
40
45
50
55
60
3
és az oldószer forráspontja közötti hõmérsékleten, elõnyösen szobahõmérsékleten egy III képletû aminnal reagáltatjuk adott esetben egy aktiválószer jelenlétében, melynek során IV képletû amid keletkezik. Az orto-formilezés megvalósítható például úgy, hogy elõkészítünk egy alkil-fém-vegyületet, például egy alkillítium-vegyületet, elõnyösen t¹BuLi-reagenst, egy komplex ligandummal, elõnyösen TMEDA ligandummal, egy inert oldószerben, így egy éterben vagy egy szénhidrogénben, például THF oldószerben, –100 °C és 0 °C közötti, elõnyösen –80 °C és –50 °C közötti hõmérsékleten. Ezután adagoljuk a IV képletû amidot, és 10 perc és 10 óra közötti, elõnyösen 10 perc és 60 perc közötti idõtartam alatt –100 °C és 0 °C közötti, elõnyösen –80 °C és –50 °C közötti hõmérsékleten deprotonáljuk. Ezután egy formilezõszert, elõnyösen DMF reagenst adagolunk, és –100 °C és 40 °C közötti, elõnyösen –80 °C és szobahõmérséklet közötti hõmérsékleten az anionnal reakcióba visszük. Elõnyösen az oldatot a DMF hozzáadása után 10 perc és 3 óra közötti idõtartam alatt, például 30 perc alatt hagyjuk szobahõmérsékletre melegedni. Az intermedierként keletkezõ V képletû amid ennek során általában közvetlenül VI képletû izoindolonná ciklizálódik.
1
HU 003 700 T2
A VI képletû izoindolont egy 1–4 szénatomos alkoxikarbonil-metilén-trifenil-foszforánnal egy inert oldószerben, így egy éterben, szénhidrogénben vagy halogénezett szénhidrogénben, például toluolban 0 °C és az oldószer forráspontja közötti, elõnyösen 20 °C és az oldószer forráspontja közötti hõmérsékleten, vagy egy alkilrészeiben 1–4 szénatomos trialkil-foszfono-acetáttal egy bázis, például nátrium-hidrid jelenlétében egy inert oldószerben, így egy éterben, szénhidrogénben vagy halogénezett szénhidrogénben, például 1,2-dimetoxi-etánban 0 °C és az oldószer forráspontja közötti, elõnyösen 20 °C és az oldószer forráspontja közötti hõmérsékleten reagáltatjuk. Alternatív módon a VI képletû izoindolont egy 1–4 szénatomos 1¹alkil-oxi-1-trimetil-sziloxi-etilénnel reagáltatjuk egy Lewis-sav, például titán(IV)-klorid vagy trimetil-szilil-triflát jelenlétében egy inert oldószerben, így egy éterben, szénhidrogénben vagy halogénezett szénhidrogénben, például diklór-metánban, –80 °C és az oldószer forráspontja közötti, elõnyösen –80 °C és 20 °C közötti hõmérsékleten (Synth. Commun. 17, 1, 1987). A VII képletû észter általánosan ismert eljárásokkal guanidinnel I képletû acil-guanidinné alakítható. Az átalakítást elõnyösen szakember számára ismert módon végezzük egy protikus vagy aprotikus, poláros, de inert szerves oldószerben. Ennek során például a metilészter (VII képlet, R5=OCH3) guanidinnel történõ reagáltatása során elõnyösnek bizonyultak az olyan oldószerek, mint a metanol, izopropanol vagy THF 20 °C és az oldószer forráspontja közötti hõmérsékleten. A VII képletû vegyületek és sómentes guanidin legtöbb reakciójánál például aprotikus inert oldószerben, például éterben, így THF, dimetoxi-etán vagy dioxánoldószerben dolgozunk. A VII képletû vegyületek és a guanidin reagáltatásánál oldószerként alkalmazható azonban víz is egy bázis, például NaOH jelenlétében. A VII képletû vegyületet és a guanidin sóinak, így például guanidin-hidroklorid reagáltatásánál az átalakítást általában egy bázis, például kálium-terc-butoxid, nátrium-metilát vagy nátrium-etilát jelenlétében végezzük egy inert oldószerben, így dimetil-formamid, NMT, 2¹propanol-oldószerben 20 °C és az oldószer forráspontja közötti hõmérsékleten. A VII képletû karbonsav-észterek mellett más aktivált savszármazékok is alkalmazhatók a guanidinnel végzett reakció során, melyekre példaként említhetõk a karbonsav-kloridok, ¹tioészterek vagy ¹anhidridek.
2
A karbonsav aktiválása megvalósítható például DCC alkalmazásával is. Az aktivált savszármazékok szakember számára ismert módon közvetlenül elõállíthatók az alapul szolgáló VII képletû karbonsav-észterbõl 5 vagy a megfelelõ karbonsavból, amely az észterbõl a szokásos hidrolízis módszerekkel elõállítható. Az aktivált karbonsavszármazékok elõállítására alkalmas több módszert ismertet az olyan forrásirodalom, mint J. March: Advanced Organic Chemistry, 3. kiadás (John 10 Wiley & Sons, 1985, 350. oldal). Az 1. és 2. reakcióvázlatban bemutatott eljárási lépések egymástól függetlenül megvalósíthatók folyamatosan vagy szakaszosan. A reakcióelegy feldolgozása megvalósítható minden eljárási lépés után. A termék 15 feldolgozását és kívánt esetben tisztítását a szokásos módszerekkel végezzük, melyekre példaként említhetõ az extrahálás, pH¹szétválasztás, kromatografálás vagy kristályosítás és a szokásos szárítás. A kiindulási anyagként alkalmazott II és III képletû 20 vegyületek kereskedelmi forgalomban beszerezhetõk vagy az irodalomban leírt, és szakember számára ismert eljárásokkal analóg módon elõállíthatók. Igénylünk továbbá egy eljárást az I képletû vegyületek és ezek sói elõállítására, 25
I 30
a képletben R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-trifluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 2,2,2trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; 40 R3 jelentése Alk¹R4 vagy trifluor-metil-csoport; Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metilcsoport vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos 45 cikloalkilcsoport; azzal jellemezve, hogy a 3. reakcióvázlat szerint 35
III
IX
XI
I
3. reakcióvázlat a) IX képletû amint egy diazóniumsón keresztül egy akrilsav-alkil-észterrel XI képletû fahéjsavszármazékká alakítunk,
b) a XI képletû vegyületet III képletû aminnal és guanidinnel I képletû acil-guanidinné alakítjuk, 60 ahol a III, IX és XI képletû vegyületekben 4
1
HU 003 700 T2
R1–R3 jelentése az I képlet értelmezésénél megadott, és R6 jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport; és ezek sói. A jelen találmány tárgya továbbá eljárás az I képletû vegyületek és ezek sói elõállítására,
I
2
ahol R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-trifluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 5 2,2,2-trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R3 jelentése Alk¹R4 vagy trifluor-metil-csoport; Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; 10 R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metilcsoport vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos cikloalkilcsoport; azzal jellemezve, hogy a 4. reakcióvázlat szerint 15
IX
VIII
X
XI
III
XIII
XII
I
XIV 4. reakcióvázlat
a) VIII képletû nitrovegyületet IX képletû aminná alakítunk, b) a IX képletû amint X képletû diazóniumsóvá alakítjuk, c) a X képletû diazóniumsót egy akrilsav-alkil-észterrel XI képletû fahéjsavszármazékká alakítjuk,
55
60
5
d) a XI képletû vegyületet XII képletû amiddá alakítjuk, és e) a XII képletû vegyületet I képletû acil-guanidinné alakítjuk, vagy úgy, hogy a XII képletû vegyületet egy bázis jelenlétében XIII képletû izoindolonszármazékká alakítjuk, és ezután ak-
1
HU 003 700 T2
tiválás közben guanidinnel reagáltatva I képletû acil-guanidinné alakítjuk (A alternatíva) vagy úgy, hogy a XIII képletû izoindolonszármazék bázis jelenlétében XII képletû vegyületbõl történõ kialakítása után a XIII képletû vegyületet XIV képletû észterré alakítjuk, és ezután guanidinnel reagáltatva I képletû acil-guanidinné alakítjuk (B alternatíva), vagy úgy, hogy a XII képletû vegyületet egy erõs bázis jelenlétében XIV képletû észterré alakítjuk, és ezután guanidinnel reagáltatva I képletû acil-guanidinné alakítjuk (C alternatíva), vagy úgy, hogy a XII képletû vegyületet guanidinnel egy bázis jelenlétében egyidejûleg megvalósított guanilezéssel és ciklizálással közvetlenül I képletû izoindolonná alakítjuk (D alternatíva), ahol a VIII, IX, X, XI, XII, XIII és XIV képletû vegyületekben R1–R3 jelentése az I képlet értelmezésénél megadott és R6 és R7 jelentése egymástól függetlenül 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport; és ezek sói. A VIII képletû nitrovegyület ismert módszerekkel (például „Houben–Weyl, Methoden der organischen Chemie”, XI/1 kötet, Nitrogénvegyületek II, Georg Thieme Verlag Stuttgart 1957, 360. oldal szerint) IX képletû anilinné redukálható. Elõnyös a katalitikus hidrogénezés, például Pd/C, így 5% Pd/C vagy 10% Pd/C alkalmazásával oldószerben, így például egy alkoholban, elõnyösen etanolban, 1–200 bar, elõnyösen 1–10 bar nyomású hidrogénatmoszférában. A IX képletû anilin ezt követõ diazotálását egy inert oldószerben, elõnyösen etanolban végezzük egy sav jelenlétében, melynek anionja önmagában nem szubsztituálja a diazóniumiont, például HBF4 vagy HBF6, elõnyösen HBF4, vagy például H2SO4, és egy nitrit, elõnyösen NaNO2 jelenlétében –30 °C és az oldószer forráspontja közötti, elõnyösen 0 °C és 30 °C közötti hõmérsékleten. A X képletû diazóniumsót elõnyösen közvetlenül egy 1–4 szénatomos akrilsav-alkil-észterrel, elõnyösen akrilsav-etil-észterrel reagáltatjuk egy palládiumkatalizátor, elõnyösen Pd(OAc)2 jelenlétében 0 °C és az oldószer forráspontja közötti, elõnyösen 45 °C és 55 °C közötti hõmérsékleten, melynek során XI képletû fahéjsavszármazék keletkezik. A XI képletû vegyület benzoesavfunkcióját szakember számára ismert módszerekkel XII képletû amiddá alakítjuk, elõnyösen savkloridon keresztül vagy DCC segítségével. Ez a reakció úgy is vezethetõ, hogy a XII képletû amidot reakcióelegyben közvetlenül XIV képletû észterré ciklizálunk, vagyis a XI képletû vegyület XIV képletû észterré történõ reagáltatását egy lépésben valósítjuk meg. Ez megtörténhet már az amidképzés bázikus reakciókörülményei között, vagy a ciklizálást egy bázis, például trietil-amin, Hünig-bázis vagy kálium-tercier-butilát adagolásával váltjuk ki. Egy további alternatíva, hogy a XI képletû vegyületet közvetlenül I képletû vegyületté alakítjuk, melynek során egymás után amid-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
képzést, ciklizálást és guanidálást valósítunk meg ugyanabban a reakcióedényben, ahol a reakciót a köztitermék izolálása nélkül végezzük. A XII képletû vegyület I képletû acil-guanidinné történõ további átalakítására 4 alternatíva létezik: A alternatíva: A XII képletû amidot elõnyösen vizes alkálioldattal, elsõsorban vizes NaOH-oldattal reagáltatjuk egy oldószerben, így egy alkoholban, elõnyösebben metanolban vagy etanolban, –30 °C és az oldószer forráspontja közötti hõmérsékleten, elõnyösen szobahõmérsékleten. Bekövetkezik az észterfunkció elszappanosítása, valamint a XIII képletû izoindolonszármazékká történõ ciklizálás. A XIII képletû vegyületet ezután általánosan ismert eljárással (és az 1. reakcióvázlat szerint) aktiváljuk az acilezéshez, például savkloridon keresztül DCC segítségével, és elõállítjuk az I képletû acil-guanidint. B alternatíva: Az A alternatíva szerint elõállítjuk a XIII képletû karbonsavat. Ezután az észterképzés szokásos eljárásával, elõnyösen SOCl2 alkalmazásával egy alkoholban, így metanolban vagy etanolban, például XIV képletû metil- vagy etil-észtert állítunk elõ. A XIV képletû észtert ezután az 1. reakcióvázlat szerint I képletû acil-guanidinné alakítjuk. C alternatíva: A XII képletû amid reagáltatását egy erõs bázis, elõnyösen metilát vagy terc-butilát oldatában végezzük egy alkoholban, így metanolban vagy etanolban, és XIV képletû metil- vagy etil-észtert kapunk. A XIV képletû észtert az 1. reakcióvázlat szerint I képletû acil-guanidinné alakítjuk. D alternatíva: A XII képletû amidot a guanidin acilezéséhez szokásos körülmények között reagáltatjuk. Oldószerként alkalmazható inert oldószer, így éter, szénhidrogén vagy halogénezett szénhidrogén, elõnyösen DMF. Általában a guanidiniumsót elõször egy erõs bázissal, elõnyösen KOtBu-reagenssel reagáltatjuk, melynek során felszabadul a szabad guanidin. Az elegyet a XII képletû vegyület oldószerben, így alkohol, éter, szénhidrogén vagy halogénezett szénhidrogén, például DMF, NMP vagy 2¹propanololdószerben felvett oldatához adagoljuk. Ennek során egyidejûleg bekövetkezik a guanilezés és az I képletû izoindolonná történõ ciklizálás. Egy változat szerint egymás után katalitikus mennyiségû erõs bázissal, például kálium-terc-butiláttal vagy nátrium-metiláttal vagy nátrium-etiláttal egy oldószerben, például DMF, NMP vagy 2¹propanol-oldószerben a XI képletû vegyületet XIV képletû vegyületté ciklizáljuk, és ezután in situ I képletû vegyületté alakítjuk. Elõnyös a D alternatíva, melynek során a XI képletû benzoesavszármazékot egyedényes eljárásban I képletû acil-guanidinné alakítjuk. A 2. reakcióvázlatban feltüntetett eljárási lépések megvalósíthatók folyamatosan vagy szakaszosan. A reakcióelegy feldolgozása elvégezhetõ minden eljárási lépés után. A termék feldolgozását és adott esetben tisztítását a szokásos módszerekkel végezzük, melyekre példaként említhetõ az extrahálás, pH¹szétválasztás, kromatografálás vagy kristályosítás és a szokásos szárítás.
1
HU 003 700 T2
A kiindulási anyagként alkalmazott III és VIII képletû vegyületek a kereskedelmi forgalomban beszerezhetõk vagy irodalomban leírt, és szakember számára ismert eljárásokkal analóg módon elõállítható. A találmány tárgyát képezik továbbá a XII képletû vegyületek, és ezek sói
5
2
során az enantiomerek a kristályosított anyagban, illetve az anyalúgban feldúsulnak. Ezután a sóból felszabadítjuk a szabad bázist. A jelen találmány tárgya ennek megfelelõen eljárás Ia és Ib képletû vegyületek és ezek sói izolálására
10 Ia XII
15 a képletben R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-trifluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 2,2,2trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R3 jelentése Alk¹R4 vagy trifluor-metil-csoport; Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metilcsoport vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos cikloalkilcsoport; R6 jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport. Igényeljük továbbá a XII képletû vegyületet szintézis intermedierként történõ alkalmazásra. Az I képletû vegyületek enantiomerben dúsított vagy enantiomertiszta formában elõnyösen elõállíthatók egy új racemáthasítási eljárással, amely szintén a jelen találmány tárgyát képezi. Ehhez az I képletû vegyületek racemátját 2,3-O-acilezett D¹ vagy L¹borkõsavval képzett só formájában kristályosítjuk, melynek
20 Ib
25 a képletekben R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-trifluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 2,2,2trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénato30 mos alkilcsoport; R3 jelentése Alk¹R4 vagy trifluor-metil-csoport; Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metil35 csoport vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos cikloalkilcsoport; azzal jellemezve, hogy az 5. reakcióvázlat szerint
XVb
XVa I
Ia
Ib
5. reakcióvázlat 7
1
HU 003 700 T2
a) az I képletû vegyületet egy 2,3-O-acilezett D¹ vagy L¹borkõsav sójává alakítjuk, és kristályosítással külön elõállítjuk a két XVa és XVb képletû sót, és b) a két XVa, illetve XVb képletû sóból felszabadítjuk az Ia, illetve Ib képletû szabad bázisokat, ahol az I, XVa és XVb képletû vegyületekben R1–R3 jelentése az Ia és Ib képlet értelmezésénél megadott, R* jelentése
5
10
15
20 vagy
25
30 képletû csoport, R8 jelentése 1, 2, 3, 4, 5 vagy 6 szénatomos alkilcsoport vagy fenilcsoport, amely szubsztituálatlan vagy F, Cl, Br, I, 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport közül megválasztott 1, 2, vagy 3 szubsztituenssel szubsztituált. Igényeljük az olyan fent ismertetett eljárást is, melynek során a nem kívánt Ia vagy Ib képletû enantiomert ismét racemizáljuk. Az I képletû vegyület racemátját egy R* borkõsavszármazék, például O,O’-dibenzoil-D-borkõsav, O,O’dibenzoil-L-borkõsav, O,O’-di(4¹metil-benzoil)-L-borkõsav, O,O’-di(4¹metil-benzoil)-D-borkõsav, O,O’di(4¹metoxi-benzoil)-L-borkõsav vagy O,O’-di(4¹metoxi-benzoil)-D-borkõsav, elõnyösen O,O’-dibenzoil-Lborkõsav vagy O,O’-dibenzoil-D-borkõsav alkalmazásával kristályosítjuk egy megfelelõ oldószer, például egy éter, például dietil-éter, diizopropil-éter, dimetoxietán, tetrahidrofurán vagy dioxán, egy halogénezett szénhidrogén, például diklór-metán, triklór-metán, szén-tetraklorid, 1,2-diklór-etán vagy triklór-etilén, egy alkohol, például metanol, etanol, N¹propanol, 2¹propanol, butanol, egy észter, például etil-acetát vagy butilacetát, víz vagy ilyen oldószerek elegye, elõnyösen 2¹propanol, dimetoxi-etán vagy etil-acetát jelenlétében –10 °C és az oldószer forráspontja közötti, elõnyösen 0 °C és 40 °C közötti hõmérsékleten. Az eljárás egyik változatában két vagy több, azonos konfigurációjú 2,3-
35
40
45
50
55
60 8
2
O-acilezett D¹ vagy L¹borkõsavat alkalmazunk a szétválasztáshoz, amelyek eltérõ acilcsoportokat hordoznak. A sóképzés az I képletû vegyületbõl és az R* borkõsavszármazékból megvalósítható ekvivalens mennyiségek alkalmazásával, vagyis 1 mol I képletû vegyületre 0,5 mol R* borkõsavszármazékot alkalmazunk, amely két karbonsavcsoportot tartalmaz. Az I képletû vegyület kristályosításához azonban elegendõ kevesebb mint 0,5 mólekvivalens 2,3-O-acilezett D¹ vagy L¹borkõsav, például 0,25–0,5 mol R* borkõsavszármazék 1 mol I képletû vegyületre számolva, különösen elõnyösen 0,25–0,3 mol R* borkõsavszármazék 1 mol I képletû vegyületre számolva. A kívánt enantiomer ezután XVa, illetve XVb képletû só formájában kristályosodik, és a nem kívánt enantiomer az anyalúgban nagyrészt Ib, illetve Ia képletû enantiomer formájában található, és nem XVa, illetve XVb képletû só formájában. A XVa és XVb képletû sók enantiomertisztasága ismételt kristályosítással vagy az elsõdlegesen nyert kristályok friss oldószerben megemelt hõmérsékleten végzett kevertetésével és ezt követõ lehûtésével fokozható. A két XVa és XVb képletû só szétválasztása, illetve a XVa vagy XVb képletû sónak a nem kívánt Ib, illetve Ia képletû enantiomertõl történõ elválasztása után az enantiomerdús Ia és Ib képletû vegyületet a szokásos módon egy segédbázis, például egy amin, így például trietil-amin, egy szervetlen bázis, így NaHCO3, Na2CO3 vagy ezek vizes oldata hozzáadásával a sóból felszabadítjuk. Ennek során általában egy megfelelõ oldószerben dolgozunk, amelyre példaként említhetõ egy éter, például dietil-éter, diizopropil-éter, dimetoxietán, tetrahidrofurán vagy dioxán, egy halogénezett szénhidrogén, például diklór-metán, triklór-metán, szén-tetraklorid, 1,2-diklór-etán vagy triklór-etilén, egy alkohol, például metanol, etanol, n¹propanol, 2¹propanol vagy butanol, egy észter, például etil-acetát vagy butil-acetát, vagy víz vagy ilyen oldószerek elegye, elõnyösen etil-acetát, 2¹propanol, diklór-metán vagy víz vagy ezek elegye, melynek során a reakcióelegy egy vagy több fázist képez. Az eljárást –10 °C és az oldószer forráspontja közötti, elõnyösen 10 °C és 40 °C közötti hõmérsékleten végezzük. Eljárhatunk például úgy, hogy a sót vizes NaHCO3-oldatban oldjuk, és ezután egy szerves oldószerrel, például etil-acetáttal extraháljuk az Ia vagy Ib képletû enantiomert. A mindenkori nem kívánt Ia vagy Ib enantiomer racemizálási eljárással ismét I képletû racemáttá alakítható, és így egy megismételt racemáthasítási lépéshez alkalmazható. A nem kívánt enantiomert ennek során elõnyösen egy oldószerben, így egy alkoholban, például 2¹propanolban –10 °C és az oldószer forráspontja közötti, elõnyösen 0 °C és 40 °C közötti hõmérsékleten kis mennyiségû bázissal, például KOH-bázissal kezeljük, a reakcióelegyet semlegesítjük, és vizes-extraktív feldolgozás után a racemátot izoláljuk. Ez az eljárás a bázis mennyiségének és a reakció hõmérsékletének megfelelõ megválasztásával úgy irányítható, hogy gyakorlatilag kizárólag racemizálódás következzen be az anyag kémiai megváltozása nélkül.
1
HU 003 700 T2
A jelen találmány tárgyát képezik ezért a XVa és XVb képletû vegyületek
5 XVa
10
15 XVb
20 a képletekben R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-trifluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 2,2,2-trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R3 jelentése Alk¹R4 vagy trifluor-metil-csoport; Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metilcsoport vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos cikloalkilcsoport; R* jelentése
25
30
35
40
45 vagy
50
55
képletû csoport. R8 jelentése 1, 2, 3, 4, 5 vagy 6 szénatomos alkilcsoport vagy fenilcsoport, amely szubsztituá-
60 9
2
latlan vagy F, Cl, Br, I, 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport közül megválasztott 1, 2 vagy 3 szubsztituenssel szubsztituált. Ha a fent ismertetett vegyületek, például az I, Ia, Ib, VII, XIII, XIV, XVa vagy XVb képletû vegyületek egy vagy több aszimmetriacentrumot tartalmaznak, akkor ezek egymástól függetlenül akár S¹, akár R¹konfigurációban lehetnek ellenkezõ értelmû megjelölés hiányában. A vegyületek elõfordulhatnak optikai izomerek, diasztereomerek, racemátok vagy ezek elegyei formájában ellenkezõ értelmû megjelölés hiányában. A kettõs kötés állhat akár E¹, akár Z¹konfigurációban, ellenkezõ értelmû megjelölés hiányában. A jelen találmány kiterjed a fent ismertetett vegyületek, például az I, Ia, Ib, XVa és XVb képletû vegyületek valamennyi tautomer formájára. Az alkilcsoport lehet egyenes vagy elágazó szénláncú. Ez érvényes akkor is, ha szubsztituenst hordoznak vagy más csoport szubsztituenseként fordulnak elõ, például a fluor-alkil-csoportban vagy alkoxicsoportban. Az alkilcsoportra példaként említhetõ a metilcsoport, etilcsoport, n¹propil-csoport, izopropilcsoport (=1-metil-etil-csoport), n¹butil-csoport, izobutilcsoport (=2-metil-propil-csoport), szek-butil-csoport (=1-metilpropil-csoport), terc-butil-csoport (=1,1-dimetil-etilcsoport), n¹pentil-csoport, izopentilcsoport, terc-pentilcsoport, neopentilcsoport és hexilcsoport. Alkilcsoportként elõnyös a metilcsoport, etilcsoport, n¹propil-csoport és izopropilcsoport, elsõsorban a metilcsoport vagy etilcsoport. Az alkilcsoportban egy vagy több, például 1, 2, 3, 4 vagy 5 hidrogénatom helyett fluoratom állhat. Az ilyen fluor-alkil-csoportra példaként említhetõk a trifluor-metil-csoport, 2,2,2-trifluor-etil-csoport és pentafluor-etil-csoport, elõnyösen trifluor-metil-csoport vagy 2,2,2-trifluor-etil-csoport. A szubsztituált alkilcsoport tetszõleges pozícióban hordozhatja a szubsztituenst. A cikloalkilcsoportra példaként említhetõ a ciklopropilcsoport, ciklobutilcsoport, ciklopentilcsoport, ciklohexilcsoport vagy cikloheptilcsoport. A fenilcsoport lehet szubsztituálatlan vagy egyszeresen vagy többszörösen, például egyszeresen, kétszeresen vagy háromszorosan, azonos vagy különbözõ módon szubsztituált. Ha a fenilcsoport szubsztituált, akkor elõnyösen egy vagy kettõ azonos vagy eltérõ szubsztituenst hordoz. A monoszubsztituált fenilcsoportban a szubsztituens állhat a 2¹es helyzetben, a 3¹as helyzetben vagy a 4¹es helyzetben. A kétszeresen szubsztituált fenilcsoportban a szubsztituens állhat a 2,3-helyzetben, 2,4-helyzetben, 2,5-helyzetben, 2,6helyzetben, 3,4-helyzetben vagy 3,5-helyzetben. A háromszorosan szubsztituált fenilcsoportnál a szubsztituens állhat 2,3,4-helyzetben, 2,3,5-helyzetben, 2,4,5helyzetben, 2,4,6-helyzetben, 2,3,6-helyzetben vagy 3,4,5-helyzetben. A fent ismertetett vegyületek, például az I, Ia és Ib képletû vegyületek a találmány szerinti eljárásban alkalmazhatók só formájában és/vagy só formájában izolálhatók. A sók elõállíthatók a szokásos módon, például
1
HU 003 700 T2
savval vagy bázissal reagáltatva egy oldószerben vagy más sókból anioncsere vagy kationcsere alkalmazásával. A savaddíciós sókra, például az I, Ia és Ib képletû vegyületeknél példaként említhetõk a halogenidek, elsõsorban hidrokloridok, hidrobromidok, laktátok, szulfátok, citrátok, tartarátok, acetátok, foszfátok, metilszulfonátok, benzolszulfonátok, p¹toluolszulfonátok, adipinátok, fumarátok, glukonátok, glutamátok, glicerin-foszfátok, maleinátok, benzoátok, oxalátok, pamoátok és trifluor-acetátok. Hatóanyagok elõállítása esetén elõnyösek a fiziológiai alkalmazható sók és a farmakológiailag alkalmazható sók. Példaként említhetõk az I, Ia és Ib képletû vegyületek fumársavval képzett sói, elsõsorban az olyan sók, amelyek 1 mol I, Ia vagy Ib képletû vegyületre vonatkoztatva 1 mol fumársavat tartalmaznak, és így hidrogén-fumarátok vagy hemifumarátok. Elõnyös tulajdonságai, így kristályosság, stabilitás, különösen kismértékû hidroszkópjelleg, csekély hajlam a racemizálódásra és jó oldékonyság alapján speciális példaként említhetõ az (S)-N-{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluoretil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}guanidin-hidrogén-fumarát-hidrát, melynek képlete XVI, és amely valamennyi tautomer formájában a jelen találmány tárgyát képezi.
5
10
15
20
25
30
XVI 35 Ha a vegyületek savas csoportot tartalmaznak, akkor bázisokkal sókat képezhetnek, melyekre példaként említhetõk az alkálifémsók, elõnyösen nátriumsók vagy káliumsók, vagy ammóniumsók, például az ammóniával vagy szerves aminokkal vagy aminosavakkal képzett sók. Az olyan vegyületek, amelyek egy bázikus csoportot és egy savas csoportot is tartalmaznak, ikerionos szerkezetben is elõfordulhatnak. A jelen találmány egyik megvalósítását képezik azok a vegyületek, melyekben R1 és R2 jelentése közül az egyik hidrogénatomtól eltérõ. Elsõsorban az olyan vegyületek, amelyekben R1 jelentése hidrogénatom és R2 jelentése fluoratom, klóratom vagy trifluormetil-csoport, elsõsorban trifluor-metil-csoport. Azokban a vegyületekben, ahol R1 jelentése hidrogénatom, az R2 szubsztituens elõnyösen a benzolgyûrû parahelyzetében található az izoindolonrendszerben lévõ C=O csoporthoz viszonyítva. Az Alk csoport jelentése elõnyösen 1, 2 vagy 3 szénatomos, elsõsorban 1 vagy 2 szénatomos, különösen elõnyösen 1 szénatomos alkilcsoport. R4 elõnyös jelentése trifluor-metil-csoport vagy 3, 5 vagy 6 szénatomos, elõnyösen 3 szénatomos cikloalkilcsoport, különösen elõnyösen trifluor-metil-csoport. A jelen találmány egyik megvalósítási formáját jelentik
40
45
50
55
60 10
2
az olyan vegyületek, amelyekben R3 jelentése trifluormetil-csoport vagy 2,2,2-trifluor-etil-csoport, elõnyösen 2,2,2-trifluor-etil-csoport. A jelen találmány egyik különleges megvalósítási formáját jelenti az N¹{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidin és ennek enantiomer formái és sói elõállítása. Az X szubsztituens jelentése elõnyösen klóratom vagy metoxicsoport, elõnyösen klóratom. R5 elõnyös jelentése metoxicsoport vagy etoxicsoport, elsõsorban etoxicsoport. R6 elõnyös jelentése metoxicsoport vagy etoxicsoport, elsõsorban etoxicsoport. R7 elõnyös jelentése metoxicsoport vagy etoxicsoport, elsõsorban etoxicsoport. A jelen találmány egyik megvalósítási formája értelmében R8 jelentése fenilcsoport, amely szubsztituálatlan vagy F, Cl, 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport közül megválasztott 1, 2 vagy 3 szubsztituenssel szubsztituált, elsõsorban szubsztituálatlan. Az I, Ia, Ib, XVa és XVb képletû vegyületek és ezek gyógyszerészetileg alkalmazható sói szubsztituált acilguanidinek és így a celluláris nátrium-proton-antiporter inhibitorai (Na+/H+-Exchanger, NHE), elsõsorban az NHE–1-altípus vonatkozásában. NHE-inhibitor tulajdonságaik alapján az I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû vegyületek és/vagy ezek gyógyszerészetileg alkalmazható sói felhasználhatók olyan betegségek megelõzésére és kezelésére, melyeket az NHE aktiválása, illetve ennek aktivált jellege okoz, valamint olyan betegségeknél, melyeket szekunder módon NHE-eredetû károsodások okoznak. Az I, Ia, Ib, XVa és XVb képletû vegyületek felhasználhatók olyan betegségek kezelésére és megelõzésére is, ahol az NHE gátlására csak részlegesen kerül sor, például alacsonyabb dózis alkalmazásával. Mivel az NHE-inhibitorok túlnyomó részt a celluláris pH¹szabályozás befolyásán keresztül hatnak, ezek általában elõnyös módon kombinálhatók más, az intracelluláris pH¹értéket szabályozó vegyületekkel, melyekre példaként említhetõ a karboanhidráz enzimcsoport inhibitorai, a bikarbonátionokat szállító rendszerek, így a nátrium-bikarbonát-kotranszporter (NBC) vagy a nátriumtól függõ klorid-bikarbonát csere (NCBE) inhibitorai, valamint más NHE-altípusokat gátló NHE-inhibitorok, melyekkel erõsíthetõ vagy módosítható az ismertetett NHE-inhibitorok farmakológiailag releváns pH¹szabályozó hatása. Az I, Ia, Ib, XVa, XVb vagy XVI képletû vegyületek alkalmazása akut és krónikus betegségek megelõzését és kezelését jelenti az állat- és humángyógyászatban. Így a találmány szerinti NHE-inhibitorok felhasználhatók ishémia és reperfúzió által okozott betegségek kezelésére. Az ismertetett vegyületek farmakológiai tulajdonságaik alapján felhasználhatók antiaritmiás gyógyszerként. Kardioprotektív komponensük miatt az NHE-inhibitorok különösen alkalmasak infarktus megelõzésére és infarktus kezelésére és angina pectoris kezelésére, mely esetekben ezek elõnyösen gátolják vagy nagy-
1
HU 003 700 T2
mértékben csökkentik az ischaemia által kiváltott károsodás kialakulásával összefüggõ patofiziológiás folyamatokat, elsõsorban az ischaemia által kiváltott kardiális aritmia kifejlõdésében. A patológiás hipoxiás és ischaemiás szituációk elleni védõhatásuk alapján a találmány értelmében alkalmazott I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû vegyületek és/vagy ezek gyógyszerészetileg alkalmazható sói a celluláris Na+/H+ csere mechanizmusának gátlása következtében gyógyszerként alkalmazhatók valamennyi akut és krónikus, ischaemia által kiváltott károsodás és primer vagy szekunder módon ez által okozott betegség kezelésére. Ez érvényes a gyógyszerként történõ alkalmazásukra sebészeti beavatkozások esetén is. Így a vegyületek felhasználhatók szervátültetéseknél, mivel a vegyületek alkalmazhatók a szervek védelmére a donorban az átültetés elõtt és során, az eltávolított szervek védelmére például fiziológiás fürdõ folyadékkal történõ kezelés vagy ilyenben történõ tárolás során és a befogadó szervezethez történõ transzfer során. A találmány szerinti vegyületek ugyanígy protektív hatással rendelkezõ értékes gyógyszerek érplasztikai sebészeti beavatkozások megvalósítása során, például a szívnél vagy más perifériás szervnél és érnél. Emellett a találmány szerinti vegyületek felhasználhatók bypass mûtétek megvalósítása során, például a koronáriás ereken végzett bypass mûtéteknél és Coronary Artery Bypass Graft (CABG) mûtéteknél. Az ischaemiás eredetû károk elleni hatásuk alapján az I képletû találmány szerinti vegyületek felhasználhatók továbbá újraélesztéshez a szív megállása után. A találmány szerinti vegyületek különösen hatékony gyógyszerek életveszélyes aritmia esetén. Megszüntetik a kamraremegést és visszaállítják a szív fiziológiás szinusz ritmusát. Mivel a humán szövetek és szervek, elsõsorban a szív NHE1 inhibitorai nemcsak az ischaemia és reperfúzió által okozott károsodás ellen nyújtanak hatékony védelmet, hanem gyógyszerek, így elsõsorban a rák terápiájában és az autoimmun betegségek terápiájában alkalmazott gyógyszerek citotoxikus hatása ellen is, ezek kombinált adagolása NHE-inhibitorokkal hatékonyan gátolja az ilyen vegyületek citotoxikus, elsõsorban kardiotoxikus mellékhatásait. A citotoxikus hatásnak, elsõsorban a kardiotoxikus hatásnak az NHE1 inhibitor együttes adagolásából származó csökkentése emellett lehetõvé teszi a citotoxikus terápiás hatóanyag dózisának növelését és/vagy az ilyen gyógyszerrel végzett kezelés meghosszabbítását. Az ilyen citotoxikus terápia hatékonysága jelentõsen növelhetõ NHEinhibitorokkal végzett kombinálással. Emellett az NHE1 inhibitorok felhasználhatók a pajzsmirigyhormonok szívet károsító túltermelése, kóros pajzsmirigy-túlmûködés vagy pajzsmirigyhormonok külsõ adagolása esetén. Az I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû vegyületek és/vagy ezek gyógyszerészetileg alkalmazható sói ezért felhasználhatók a kardiotoxikus gyógyszerekkel végzett terápia javítására. Az ischaemia által kiváltott károsodás elleni védõhatásuk alapján a találmány szerinti vegyületek gyógy-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 11
2
szerként alkalmazhatók továbbá az idegrendszer, elsõsorban a központi idegrendszer ischaemiás állapotainak kezelésére, így például gutaütés és cerebrális ödéma kezelésére. Az NHE-inhibitorok felhasználhatók továbbá a központi idegrendszer túlzott érzékenysége által kiváltott betegségek és rendellenességek kezelésére és megelõzésére, elsõsorban epilepsziás betegségek, központi eredetû rángásos és tónikus görcsök, pszichikus depressziós állapotok, szorongás és pszichózis kezelésére. Ezekben az esetekben az ismertetett NHE-inhibitorok alkalmazhatók önmagukban vagy antiepilepsziás hatással rendelkezõ további vegyületekkel vagy antipszichotikus hatóanyagokkal vagy karboanhidrázinhibitorokkal, például acetazolamiddal vagy más NHE-inhibitorokkal vagy nátriumfüggõ klorid/bikarbonát csere (NCBE) inhibitorokkal kombinálva. Az NHE-inhibitorok emellett ugyanígy felhasználhatók különbözõ típusú sokkos állapotok, például allergiás, kardiogén, hipovolémiás és bakteriális sokk kezelésére. Az I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû vegyületek és/vagy ezek gyógyszerészetileg alkalmazható sói ugyanígy felhasználhatók trombotikus rendellenességek megelõzésére és kezelésére, mivel NHE-inhibitorként képesek gátolni a vérlemezkék aggregációját. Ezek emellett képesek gátolni vagy megelõzni a gyulladás és koaguláció közvetítõinek, elsõsorban a von Willebrand-faktornak és a trombogén szelektin proteinek ischaemia és reperfúzió után jelentkezõ túlzott felszabadulását. Így lehetõvé válik a szignifikáns trombogén faktorok patogén hatásának csökkentése és eliminálása. A találmány szerinti NHE-inhibitorok ezért kombinálhatók más antikoaguláns és/vagy trombolitikus hatóanyagokkal, melyekre példaként említhetõk a rekombináns vagy természetes szövet plazminogén aktivátor, sztreptokináz, urokináz, acetil-szalicilsav, trominantagonisták, Xa faktor antagonisták, fibrinolitikus hatású gyógyszerhatóanyagok, tromboxánreceptor-antagonisták, foszfodiészterázinhibitorok, VIIa faktor antagonisták, klopidogrel, tiklopidin és hasonlók. Különösen elõnyös a jelen NHE-inhibitorok kombinált alkalmazása NCBE-inhibitorokkal és/vagy karboanhidrázinhibitorokkal, például acetazolamiddal. Az NHE-inhibitorok ezenkívül kitûnnek a sejtproliferációra, így a fibroblasztproliferációra és a simaérizomsejtek proliferációjára gyakorolt erõs inhibitorhatással. Az I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû vegyületek és/vagy ezek gyógyszerészetileg alkalmazható sói ezért értékes terápiás szerként használhatók primer vagy szekunder okként celluláris proliferációból származó betegségek esetén, és ezért felhasználhatók antiateroszklerotikumként, krónikus veseelégtelenség és rák elleni szerként. Kimutatható, hogy az NHE-inhibitorok gátolják a sejtek migrációját. Az I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû vegyületek és/vagy ezek gyógyszerészetileg alkalmazható sói ezért értékes terápiás szerként használhatók primer vagy szekunder okként sejtmigráció által kiváltott betegségek esetén, például metasztázisra hajlamos rákos betegségek esetén.
1
HU 003 700 T2
Az NHE-inhibitorok ezenkívül kitûnnek fibrotikus rendellenességek csökkentésében vagy megelõzésében. Elõnyösen alkalmazhatók ezért szívfibrózis, tüdõfibrózis, májfibrózis, vesefibrózis és más fibrotikus betegségek kezelésére. Felhasználhatók ezért szervhipertrófia és ¹hiperplázia kezelésére, például szív és prosztata esetén. Alkalmazhatók ezért szívelégtelenség (pangásos szívelégtelenség=CHF) kezelésére és megelõzésére és prosztatahiperplázia vagy prosztatahipertrófia kezelésére és megelõzésére. Mivel esszenciális hipertenzió esetén az NHE-érték jelentõs mértékben megnõ, az I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû vegyületek és/vagy ezek gyógyszerészetileg alkalmazható sói felhasználhatók magas vérnyomás és kardiovaszkuláris betegségek megelõzésére és kezelésére. Ezekben az esetekben ezek alkalmazhatók önmagukban vagy a magas vérnyomás és kardiovaszkuláris betegségek kezelésére alkalmas megfelelõ partnerrel kombinálva és kiszerelve. A kombinációs partnerre példaként említhetõ egy vagy több tiazidszerû hatással rendelkezõ diuretikum, hurokdiuretikum, aldoszteron és pszeudoaldoszteronantagonista, így hidroklór-tiazid, indapamid, politiazid, furoszemid, piretamid, toraszemid, bumetanid, amilorid, triamterén, spironolakton vagy epleron. A találmány szerinti NHEinhibitorok kombinációs partnereként alkalmazhatók továbbá kalciumantagonisták, így verapamil, diltiazem, amlodipin vagy nifedipin, ACE-inhibitorok, például ramipril, enalapril, lizinopril, fozinopril vagy kaptopril. További elõnyös kombinációs partnerek a béta-blokkolók, így metoprolol, albuterol és hasonlók, angiotenzinreceptor és receptoraltípusok antagonistái, így lozartán, irbezartán, valzartán; omaparrilat, gemopatrilat, endotelinantagonisták, renininhibitorok, adenozinreceptoragonisták, káliumcsatorna-inhibitorok és aktivátorok, így glibenklamid, glimepirid, diazoxid, kromakalim, minoxidil és ezek származékai, mitokondriális ATP-érzékeny káliumcsatorna [mitoK(ATP)csatorna] aktivátorok, Kv1.5 inhibitorok és hasonlók. Kimutatható, hogy az NHE1 inhibitorok jelentõs gyulladásgátló hatással rendelkeznek, és ezért gyulladásgátló szerként alkalmazhatók. Ebbõl a szempontból jelentõs a gyulladást közvetítõ komponensek felszabadulásának gátlása. A vegyületek ezért felhasználhatók önmagukban vagy gyulladásgátló szerrel kombinálva krónikus és akut gyulladásos betegségek megelõzésére vagy kezelésére. Elõnyösen alkalmazható kombinációs partnerek a szteroid típusú és nem szteroid típusú gyulladásgátló hatóanyagok. A találmány szerinti vegyületek felhasználhatók továbbá protozoák által okozott betegségek, malária és baromfi-kokcidiózis kezelésére. Azt találtuk továbbá, hogy az NHE-inhibitorok elõnyös hatást gyakorolnak a szérumlipoproteinre. Általánosan ismert, hogy a túl magas zsírszint a vérben, ami hiperlipoproteinémia néven ismert, lényeges rizikófaktor az arterioszklerotikus vaszkuláris sérülések, elsõsorban a koronáriás szívbetegségek kialakulásában. A megnövekedett szérumlipoprotein csökkentése ezért lényeges fontossággal bír az ateroszklerotikus sérülé-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 12
2
sek megelõzésében és enyhítésében. Az össz-szérumkoleszterin csökkentése mellett különös jelentõsége van az ilyen összkoleszterin-specifikus aterogén lipidfrakció részének csökkentésének, elsõsorban a kis sûrûségû lipoproteinek (LDL) és a nagyon kis sûrûségû lipoproteinek (VLDL) vonatkozásában, mivel ezek a lipidfrakciók egy aterogén rizikófaktort képviselnek. Ezzel szemben védõfunkciót gyakorolnak a koronáriás szívbetegségek ellen a nagy sûrûségû lipoproteinek. Ennek megfelelõen a hipolipidémikumoknak nemcsak az összkoleszterinszintet, hanem elsõsorban a VLDL és LDL szérumkoleszterin-frakciókat kell csökkenteni. Azt találtuk, hogy az NHE1 inhibitorok értékes terápiás tulajdonságokkal rendelkeznek a szérumlipidszintek csökkentésében. Ezek jelentõsen csökkentik a megemelkedett szérum LDL és VLDL koncentrációt, ami megfigyelhetõ például koleszterin- és lipiddús diéta fokozott bevitelében vagy patológiás metabolikus elváltozások, például genetikai eredetû hiperlipidémia esetén. Ezek felhasználhatók ezért ateroszklerotikus sérülések megelõzésére és csökkentésére a kiváltó rizikó faktor eliminálásával. Ebbe beleértendõ nemcsak a primer hiperlipidémia, hanem egyes szekunder hiperlipidémiák is, amelyek kialakulnak például a diabétesszel összefüggésben. Emellett az NHE-inhibitorok jelentõsen csökkentik a metabolikus rendellenességek által kiváltott infarktust, és különösen jelentõsen csökkentik a kiváltott infarktus méretét és súlyosságát. A találmány szerinti I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû vegyületek ezért elõnyösen alkalmazhatók hiperkoleszterolémia kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, aterogenezis megelõzésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, ateroszklerózis megelõzésére és kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, megnövekedett koleszterinszint által kiváltott betegségek megelõzésére és kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, endoteliás zavarok által kiváltott betegségek megelõzésére és kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, ateroszklerózis által kiváltott hipertenzió megelõzésére és kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, ateroszklerózis által kiváltott trombózis megelõzésére és kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, hiperkoleszterolémia által kiváltott és endoteliás zavarok által kiváltott ischaemiás sérülés és posztischaemiás reperfúziós sérülés megelõzésére és kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, hiperkoleszterolémia által kiváltott és endoteliás zavarok által kiváltott szívhipertrófia és kardiomiopátia és pangásos szívelégtelenség (CHF) megelõzésére és kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, hiperkoleszterolémia által kiváltott és endotéliás zavarok által kiváltott koronáriás érgörcsök és miokardiális infarktus megelõzésére és kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására, hipotenziós anyagokkal, elõnyösen angiotenzinkonvertáló enzim (ACE) inhibitorokkal és angiotenzinreceptor-antagonistákkal kombinálva a fenti betegségek kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására. Fokozott hatással és a hatóanyagok
1
HU 003 700 T2
csökkentett alkalmazásával jellemezhetõ elõnyös kombináció az NHE-inhibitorok és a vér zsírszintjét csökkentõ hatóanyag, elõnyösen egy HMG-CoA-reduktáz inhibitor (például lovasztatin vagy pravasztatin kombinációja), ahol ez utóbbi hipolipidémiás hatást fejt ki és így fokozza az NHE-inhibitor hipolipolipidémiás tulajdonságait. Így az NHE-inhibitorok hatékony védelmet biztosítanak a különbözõ eredetû endotéliás sérülések ellen. Az erek endotéliás zavarok elleni védelme azt jelenti, hogy az I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû vegyületek és/vagy ezek gyógyszerészetileg alkalmazható sói értékes gyógyszerhatóanyagok koronáriás érgörcsök, perifériás érbetegségek, elsõsorban klaudikáció ratermittensz, aterogenezis és ateroszklerozis, bal ventrikuláris hipertrófia és késleltetett kardiomiopátia és trombotikus betegségek megelõzésében és kezelésében. Azt találtuk továbbá, hogy az NHE-inhibitorok felhasználhatók nem inzulinfüggõ diabétesz (NIDDM) kezelésére, melynek során az inzulinrezisztencia megmarad. Ebbõl a szempontból a találmány szerinti vegyületek antidiabetikus hatékonyságának és a hatás minõségének fokozása szempontjából elõnyös, ha ezeket diguanidinnal, így metforminnal, antidiabetikus szulfonil-karbamiddal, így gliburiddal, glimepiriddel, tolbutamiddal és hasonlókkal, glükozidázinhibitorrral, PPAR-agonistával, így roziglitazonnal, pioglitazonnal és hasonlóval, különbözõ adagolási formájú inzulintermékkel, DB4 inhibitorral, inzulinszenzitizálóval vagy meglitiniddel kombináljuk. Az akut antidiabetikus hatás mellett az NHE-inhibitorok befolyásolják a diabétesz utókomplikációit is, és ezért gyógyszerként alkalmazhatók a diabétesz utókomplikációi, így diabetikus nefropátia, diabetikus retinopátia, diabetikus kardiomiopátia és a diabétesz következményeként kialakuló más rendellenességek megelõzésére és kezelésére. Ebben az összefüggésben elõnyösen kombinálhatók az NIDDM kezelésénél ismertetett antidiabetikus gyógyszerekkel. Ebben az összefüggésben különösen jelentõs az inzulin elõnyös dózisformájával végzett kombináció. Az NHE-inhibitorok az akut ischaemiás eseményekkel és az ezt követõ ugyanígy akut stresszes reperfúziós eseményekkel szemben gyakorolt védõhatás mellett közvetlen terápiásan felhasználható hatást gyakorolnak a teljes emlõsszervezet olyan betegségei és rendellenességei ellen, amelyek összefüggésben vannak a krónikus progesszív öregedési folyamat megjelenési formáival, és amelyek az akut hipoperfúziós állapotoktól függetlenül és normál, nem ischaemiás körülmények között jelennek meg. A hosszú öregedési periódus alatt kialakuló ilyen patológiás, korral összefüggõ megjelenési formák, így betegség, magatehetetlenség és halál, amelyek NHE-inhibitorokkal végzett kezeléssel most irányíthatók, azok a betegségek és rendellenességek, amelyeket lényegében az élõ szervekben és ezek funkcióiban a korral összefüggésben kialakuló változások okoznak és az öregedõ szervezetben egyre fontosabbá válnak. A szervek korosodással összefüggõ funkcionális gyengülésével vagy az elhasználódás korosodással
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 13
2
összefüggõ megjelenési formájával kapcsolatos betegségekre példaként említhetõ a vérereknek az összehúzódási és elernyedési reakciókra adott nem megfelelõ válasza és reakcióképessége. Az ereknek az összehúzódási és elernyedési ingerekre adott reakcióképességének korral összefüggõ csökkenése, mely reakcióképesség a kardiovaszkuláris rendszer, és így az élet és egészség lényeges folyamata, szignifikánsan eliminálhatók vagy csökkenthetõk NHE-inhibitorokkal. Az erek reakcióképessége fenntartásának egyik fontos funkciója és mértéke az endoteliás zavarokban jelentkezõ korosodással járó csökkenés blokkolása vagy késleltetése, ami NHE-inhibitorokkal nagy hatékonysággal elérhetõ. Az NHE-inhibitorok ezért különösen alkalmasak a korosodással összefüggõ endoteliás zavarok folyamatának, elsõsorban a klaudikáció intermittensz kezelésére és megelõzésére. A korosodási folyamat egy másik változó jellemzõjére példaként említhetõ a szív összehúzódó képességének csökkenése, és a szív alkalmazkodó képességének gyengülése a szükséges teljesítmény vonatkozásában. A szív teljesítményének a korosodási folyamat következményében kialakuló csökkenése a legtöbb esetben a szív diszfunkciójával van összefüggésben, amit többek között az vált ki, hogy a miokardiális szövetben kötõszövet rakódik le. A kötõszövet lerakódásra jellemzõ a szív tömegének növekedése, a szív megnagyobbodása és a csökkent szívmûködés. Meglepõ volt, hogy lehetséges a szív ilyen öregedésének szinte teljes gátlása. Az NHE-inhibitorok ezért elõnyösen alkalmazhatók szívelégtelenség, pangásos szívelégtelenség (CHF) kezelésére és megelõzésére. A proliferáció gátlásával nemcsak a már kialakult rák kezelése lehetséges, hanem az NHE-inhibitorok lehetõvé teszik a rák korral összefüggõ megjelenésének megelõzését és erõsen szignifikáns korlátozását. Különösen jelentõs felismerés, hogy a szervek korosodás eredményeként kialakuló betegségei nemcsak a rák meghatározott típusaira kiterjedõen enyhíthetõk vagy erõsen szignifikáns módon késleltethetõk. Az NHE-inhibitorok ezért különösen elõnyösen alkalmazhatók a rák korosodással összefüggõ típusainak kezelésére és elsõsorban megelõzésére. Az NHE-inhibitorokkal idõben jelentõs mértékben eltolódik valamennyi vizsgált szerv, így a szív, erek, máj és hasonlók korosodással összefüggõ rendellenességeinek megjelenése és jelentõs mértékben késik a korosodásból származó rák. Emellett meglepõ módon megnyújtható az élettartam, ami jelenleg más gyógyszercsoportokkal vagy bármely természetes termékkel nem érhetõ el. Az NHE-inhibitorok különleges hatása azt is lehetõvé teszi a hatóanyagok önmagában humán és állatgyógyászatban történõ alkalmazása mellett, hogy ezeket az NHE-inhibitorokat a gerontológiában alkalmazott és eltérõ hatásmechanizmuson alapuló más hatóanyagokkal, intézkedésekkel, anyagokkal és természetes termékekkel kombináljuk. A gerontológiai terápiában alkalmazott hatóanyagok ilyen csoportjait képezik elsõsorban a vitaminok és az antioxidáns hatású anyagok. Mivel összefüggés van az ener-
1
HU 003 700 T2
giabevitel vagy táplálékfelvétel és a korosodási folyamat között, az étrendet érintõ intézkedésekkel végzett kombinációra példaként említhetõk az étvágycsökkentõk. Ugyanígy lehetségesek a hipotenzív gyógyszerekkel kialakított kombinációk, melyekre példaként említhetõk az ACE-inhibitorok, angiotenzinreceptor-antagonisták, diuretikumok, CA2+-antagonisták és hasonlók, vagy a metabolizmust normalizáló gyógyszerekkel, így koleszterincsökkentõ szerekkel kialakított kombinációk. Az NHE-inhibitorok ezért különösen alkalmasak korosodással összefüggõ szövet elváltozások megelõzésére és az élet meghosszabbítására a megfelelõ életszínvonal megtartása mellett. A találmány szerinti vegyületek hatékonyan gátolják a celluláris nátrium/proton cserét (Na/H csere), ami a betegségek nagy számánál (elsõsorban hipertenzió, ateroszklerózis, diabétesz és hasonlók esetén) szintén megnövekszik a könnyen mérhetõ sejtekben, például eritrocitákban, vérlemezkékben vagy leukocitákban. A találmány szerinti vegyületek ezért kiváló és egyszerû tudományos eszközt jelentenek, például diagnosztikai szerként alkalmazhatók a hipertenzió meghatározására és különbözõ típusainak megkülönböztetésére, de ugyanígy felhasználhatók ateroszklerózis, diabétesz és a diabétesz utókomplikációi, proliferatív rendellenességek és hasonlók esetén. Igényeljük továbbá a humán, állatgyógyászati vagy fitoprotektív alkalmazásra alkalmas gyógyszerkészítményt, amely hatékony mennyiségben egy vagy több XVa, XVb és XVI képletû vegyületet és/vagy ennek gyógyszerészetileg alkalmazható sóját tartalmazza gyógyszerészeti hordozóanyaggal és segédanyaggal együtt önmagában, vagy más hatékony farmakológiai anyaggal vagy gyógyszerrel kombinálva. Az I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû vegyületet és/vagy ennek gyógyszerészetileg alkalmazható sóját tartalmazó gyógyszerek adagolhatók például orálisan, parenterálisan, intravénásan, rektálisan, perkután vagy inhalálással, ahol az elõnyös adagolás a betegség mindenkori megjelenési képétõl függ. Az I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû vegyületek alkalmazhatók önmagukban vagy galenikus segédanyagokkal együtt, és akár az állat¹, akár a humán gyógyászatban. A gyógyszerek az I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû hatóanyagot és/vagy ennek gyógyszerészetileg alkalmazható sóját általában 0,01 mg és 1 g közötti mennyiségben tartalmazzák egy dózisegységre vonatkoztatva. A kívánt gyógyszerkészítményben alkalmazható segédanyagok tudása alapján szakember számára ismertek. Oldószerek, gélképzõk, szuppozitórium alapok, tablettázó segédanyagok és más hatóanyaghordozók mellett alkalmazhatók például antioxidánsok, diszpergálószerek, emulgeálószerek, habosodásgátlók, ízesítõszerek, tartósítószerek, oldásközvetítõk vagy színezékek. Orális adagolásra alkalmas gyógyszerkészítmény esetén a hatóanyagokat elkeverjük erre a célra alkalmas adalék anyagokkal, így hordozószerekkel, stabilizátorokkal vagy inert hígítószerekkel, és a szokásos
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 14
2
módon megfelelõ adagolási formává, így tablettává, drazsévá, keményzselatin-kapszulává, vizes, alkoholos vagy olajos oldattá alakítjuk. Az alkalmazható inert hordozóanyagokra példaként említhetõ a gumiarábikum, magnézium-oxid, magnézium-karbonát, káliumfoszfát, laktóz, glükóz vagy keményítõ, elsõsorban kukoricakeményítõ. Az elõállítás megvalósítható szárazgranulálással vagy nedvesgranulálással. Az olajos hordozóanyagokra vagy oldószerekre példaként említhetõk a növényi és állati olajok, így napraforgóolaj vagy csukamájolaj. Szubkután, intramuszkuláris vagy intravénás adagoláshoz a hatóanyagokat kívánt esetben erre a célra alkalmas anyagokkal, így oldásközvetítõkkel, emulgeálószerekkel vagy más segédanyagokkal oldattá, szuszpenzióvá vagy emulzióvá alakítjuk. A megfelelõ oldószerekre példaként említhetõ a víz, fiziológiás sóoldat vagy alkohol, például etanol, propanol, glicerin, valamint cukoroldat, így glükóz- vagy mannitololdat vagy az említett különbözõ oldószerek elegye. Az aeroszol vagy spray formájában adagolható megfelelõ gyógyszerkészítményekre példaként említhetõk az I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû vegyületek és/vagy ezek gyógyszerészetileg alkalmazható sói gyógyszerészeti oldószerben, így elõnyösen etanolban vagy vízben vagy ilyen oldószerek elegyében felvett oldatai, szuszpenziói vagy emulziói. A készítmény kívánt esetben további gyógyszerészeti segédanyagot, így felületaktív anyagot, emulgeálószert és stabilizátort, valamint hajtógázt tartalmazhat. Az ilyen készítmény például mintegy 0,1–10 tömeg%, elõnyösen mintegy 0,3–3 tömeg% koncentrációban tartalmazza a hatóanyagot. Az adagolt I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû hatóanyag dózisa és az adagolás gyakorisága függ az elérni kívánt hatástól, az alkalmazott vegyület hatékonyságától és hatástartamától, valamint a kezelt betegség típusától és súlyosságától, és a kezelt beteg nemétõl, korától, testtömegétõl és egyedi érzékenységétõl. Átlagosan az I, Ia, Ib, XVa, XVb és XVI képletû vegyületek és/vagy ezek gyógyszerészetileg alkalmazható sói napi dózisa mintegy 75 kg testtömegû betegnél legalább 0,001 mg/kg, elõnyösen 0,01 mg/kg, legfeljebb 10 mg/kg, elõnyösen 1 mg/kg testtömeg. A rendellenesség akut szakaszában, például közvetlenül a szívinfarktus után nagyobb és elõnyösen gyakoribb dózisok lehetnek szükségesek, például legfeljebb napi négy egyszeri dózis. Legfeljebb 700 mg napi dózisra lehet szükség elsõsorban iv. adagolás esetén, például infarktusos betegnél az intenzív állomáson, és a találmány szerinti vegyületek adagolhatók infúzió formájában. Rövidítések listája: DCC diciklohexil-karbodiimid DIP diizopropil-éter DC vékonyréteg-kromatográfia DMF N,N-dimetil-formamid EE etil-acetát ekv. ekvivalens Et3N trietil-amin Et2O dietil-éter
1
HU 003 700 T2
EtOH etanol h óra HEP n-heptán HOAc ecetsav KOtBu kálium-2-metil-propán-2-olát MeOH metanol min perc op olvadáspont MTB terc-butil-metil-éter NMP 1-metil-pirrolidin-2¹on Pd(OAc)2 palládium(II)-acetát RT szobahõmérséklet Rt retenciós idõ tBu terc-butil-csoport TRHF tetrahidrofurán TMEDA N,N,N’,N’-tetrametil-etán-1,2-diamin A következõkben megadott retenciós idõt (Rt) az alábbi paraméterek szerint elvégzett HPLC mérésekre vonatkoznak: A módszer: állófázis: Waters Symmetry C8 (5 mm), 3,9×150 mm mozgófázis: Izokratikus CH3CN/0,1% vizes CF3CO2H 35:65; l=220 nm; 1 ml/perc. B módszer: állófázis: Waters Symmetry C8 (5 mm) 3,9×150 mm mozgófázis: izokratikus CH3CN/0,1% vizes CF3CO2H 40:60; l=230 nm; 1 ml/perc. C módszer: állófázis: Waters Symmetry C8 (5 mm) 3,9×150 mm mozgófázis: izokratikus CH3CN/0,1% vizes CF3CO2H 50:50; l=220 nm; 1 ml/perc.
2
b) (R,S)-3-Hidroxi-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-5-trifluormetil-2,3-dihidroizoindol-1¹on
5
10
15
20
25
30
35 1. példa a) N¹(2,2,2-Trifluor-etil)-4-trifluor-metil-benzamid
40
0,37 ml (2,4 mmol) TMEDA és 1,4 ml (2,3 mmol) 1,5 mol/l koncentrációjú, n¹pentánban felvett t¹BuLi reagenseket –75 °C hõmérsékleten 2 ml vízmentes THF oldószerben oldunk, és –75 °C hõmérsékleten 0,30 g (1,1 mmol) N¹(2,2,2-trifluor-etil)-4-trifluor-metilbenzamid 2 ml THF oldószerben felvett oldatát csepegtetjük hozzá. Az elegyet 3 órán keresztül –75 °C hõmérsékleten kevertetjük, majd 0,43 ml (5,5 mmol) DMF oldószert csepegtetünk hozzá és 30 perc alatt szobahõmérsékletre melegítjük. A reakcióelegyet 100 ml telített vizes NaHCO3-oldatra öntjük, és 3×30 ml EE oldószerrel extraháljuk. MgSO4 felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Kieselgélen DIP mozgófázissal kromatografálva 80 mg (R,S)-3-hidroxi2¹(2,2,2-trifluor-etil)-5-trifluor-metil-2,3-dihidroizoindol1-ont kapunk 110 mg kiindulási anyaggal keverve. A keveréket reverz fázisú HPLC eljárással (körülmények lásd késõbb) ismét szétválasztjuk, és így 40 mg (R,S)-3-hidroxi-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-5-trifluor-metil-2,3dihidroizoindol-1-ont kapunk, összkitermelés 30%. HPLC: gradiens, futtatási idõ 20 perc. Mozgófázis: 0,1% vizes CF3CO2H, acetonitril (Chromasolv); áramlás: 30 ml/perc. Oszlop: Waters Xterra ™ MS C18 5 mm, 30×100 mm. Gradiens: 0–2,5 perc 10% acetonitril 3,0 perc 25% acetonitril 14,0 perc 75% acetonitril 15,0 perc 95% acetonitril 17,5 perc 10% acetonitril Rf (DIP)=0,50 MS (EI): 299 (M+1)+. c) (RS)-[3¹Oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-ecetsav-etil-észtert
45
5,0 g (24 mmol) 4¹trifluor-metil-benzoil-kloridot és 5,0 ml (36 mmol) trietil-amint 50 ml CH2Cl2 oldószerben oldunk, és szobahõmérsékleten lassan 2,4 g (24 mmol) 2,2,2-trifluor-etil-amint csepegtetünk hozzá. Az elegyet 4 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük, majd az illékony részeket vákuumban eltávolítjuk. A maradékot 100 ml MTB oldószerben felvesszük, és elõször 30 ml telített vizes Na2CO3-oldattal, majd 30 ml telített vizes NaHSO4-oldattal mossuk. MgSO4 felett szárítjuk, és így 6,1 g (94%) színtelen gyantát kapunk, amely állás közben kristályosodik. Olvadáspont: 117 °C. Rf (DIP)=0,50 MS (EI): 271 (M+1)+.
50
argonatmoszféra alatt (dietoxi-foszforil)-ecetsavetil-észtert (135 mg, 0,6 mmol) vízmentes dimetoxietánban (10 ml) oldunk. Az oldathoz szobahõmérsékleten 17,6 mg NaH (60%, olajban) reagenst adunk, és 10 percen keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. 60 Ezután (RS)-3-hidroxi-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-5-trifluor55
15
1
HU 003 700 T2
metil-2,3-dihidroizoindol-1¹on (120 mg, 0,04 mmol) vízmentes dietoxi-etánban (5 ml) felvett oldatát adagoljuk hozzá, és további 2 órán keresztül visszafolyatás közben kevertetjük. A reakcióelegyet hagyjuk lehûlni, majd 50 ml 5%¹os nátrium-hidrogén-karbonát-oldatra öntjük, 2×20 ml etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázist MgSO4 felett szárítjuk, vákuumban bepároljuk, és a maradékot Kieselgélen DIP eluenssel eluálva kromatográfiásan tisztítjuk. Így 90 mg (61%) (RS)-[3¹oxo2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1Hizoindol-1¹il]-ecetsav-etil-észtert kapunk színtelen olaj formájában, amely heptánból bézs színû, szilárd anyag formájában kristályosodik. Rf (DIP)=0,31 Az NMR-spektrum azonos a 4. példában elõállított anyag spektrumával. d) (R,S)-N-{2¹[3¹Oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluormetil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidin
Az (RS)-[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-ecetsav-etil-észtert a 2g) példában leírt módon guanidinnel reagáltatjuk. 2. példa a) 2¹Nitro-4-trifluor-metil-benzoesav
11,97 g 4¹trifluor-metil-benzoesavat (63 mmol) lassan és részletekben 48 ml HNO3 (100%) komponenshez adagolunk szobahõmérsékleten. Az elegyet 1 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk, majd szobahõmérsékletre hûtjük, és mintegy 600 g jégre öntjük. Az elegyet 1 órán keresztül kevertetjük, majd a csapadékot szûrjük és 1 liter vízzel mossuk. A szûrletet 300 ml CH2Cl2 oldószerrel extraháljuk, a szerves fázist a csapadékkal egyesítjük, és Na2SO4 felett szárítjuk. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot átkristályosítjuk. Ehhez 1 liter DIP oldószerben 68 °C hõmérsékleten oldjuk, ezen a hõmérsékleten 2 liter HEP oldószert adagolunk hozzá, és az oldatot lassan szobahõmérsékletre hûtjük. A kristályos terméket 1 li-
2
ter HEP oldószerrel mossuk, és vákuumban szárítjuk. Így 7,1 g (48%) terméket kapunk, olvadáspont 136 °C–138 °C. b) 2¹Amino-4-trifluor-metil-benzoesav 5
10
250 g 2¹nitro-4-trifluor-metil-benzoesavat (1,06 mol) 1 liter EtOH oldószerben oldunk, és 7,5 g Pd/C (5%) katalizátort adunk hozzá. Az elegyet 1–2,5 bar hidrogénnyomáson hidrogénezzük. A hidrogénfelvétel alatt a hõmérséklet 10 °C értékrõl 104 °C értékre emelkedik. 20 2 óra elteltével a hidrogénfelvételt befejezzük. Ezután a katalizátort kiszûrjük, az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és így 215 g (99%) halványsárga, szilárd anyagot kapunk, olvadáspont 174–176 °C. c) 2¹((E)-2-Etoxi-karbonil-vinil)-4-trifluor-metilbenzoesav 25 15
30
35
520 mg NaNO2 (7,6 mmol) 2 ml vízben felvett olda40 tát 1,3 g 2¹amino-4-trifluor-metil-benzoesav (6,5 mmol) 2,6 ml 48%¹os, vizes HBF4-oldat és 30 ml etanol elegyéhez csepegtetjük 0 °C hõmérsékleten. Az elegyet 10 percen keresztül 0 °C hõmérsékleten kevertetjük, majd szobahõmérsékletre melegítjük. További 0,3 ml 45 48%¹os, vizes HBF4-oldatot adagolunk, majd 30 ml etanolt, 0,9 g akrilsav-etil-észtert (9,0 mmol) és 26,9 mg Pd(OAc)2 (0,12 mmol) katalizátort adunk hozzá. Ezután az elegyet 1 órán keresztül 50–60 °C hõmérsékleten kevertetjük. Végül az oldószert vákuum50 ban eltávolítjuk, a maradékot 25 ml EE oldószerben felvesszük, és elõször 25 ml 1 N vizes HCl-oldattal, majd 25 ml telített vizes NaCl-oldattal mossuk. A szerves fázist Na2SO4 felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot 25 ml heptánban 55 szuszpendáljuk, és a kivált terméket szûrjük. Kitermelés 1,3 g (69%) halványbarnás, szilárd anyag. Egy analitikai mintát heptán/etil-acetát elegybõl kristályosítunk. Az NMR-spektrum azonos a 3a) példában elõállított 60 anyag spektrumával. 16
1
HU 003 700 T2
d) (E)-3-[2¹(2,2,2-Trifluor-etil-karbamoil)-5-trifluormetil-fenil]-akrilsav-etil-észter
2
f) (RS)-[3¹Oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-ecetsav-etil-észter
5
10
2,6 ml SOCl2 (35 mmol) 20 ml etanolban felvett oldatához 3,4 g (R,S)-[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-ecetsavat (10 mmol) adagolunk –10 °C hõmérsékleten. Az elegyet 18 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertet20 jük, majd az illékony részeket vákuumban eltávolítjuk. A maradékot Kieselgélen HEP/EE 3:1 eleggyel kromatografáljuk. Kitermelés 3,0 g (81%) színtelen olaj, amely heptánból bézs színû, szilárd anyag formájában kristályosodik. Az NMR-spektrum azonos a 4. példában elõállított 25 anyag spektrumával. g) (RS)-N-{2¹[3¹Oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidin 15
1,3 g 2¹(2¹etoxi-karbonil-vinil)-4-trifluor-metilbenzoesav (4,5 mmol) és 453 mg 2,2,2-trifluor-etilamin (4,5 mmol) 5 ml DMF oldószerben felvett oldatához 0,93 g DCC reagenst adagolunk. Az elegyet 4 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. A karbamid mellékterméket kiszûrjük, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot DIP oldószerbõl átkristályosítva 1,6 g (95%) fehér kristályokat kapunk. Az NMR-spektrum azonos a 3b) példa szerinti anyag spektrumával. e) (RS)-[3¹Oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-ecetsav
30
35
2,2 g (E)-3-[2¹(2,2,2-trifluor-etil-karbamoil)-5-trifluor-metil-fenil]-akrilsav-etil-észter (5,9 mmol) 10 ml metanolban felvett oldatához 1,5 ml 5 mol/l vizes NaOH-oldatot (7,5 mmol) adagolunk. Az elegyet 18 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük, majd vizes HCl-oldattal pH=7 értékre állítjuk. Az oldószereket vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot 10 ml vízben szuszpendáljuk. A szuszpenziót 2 N vizes HCloldattal pH=2 értékre állítjuk, és 3×10 ml EE oldószerrel extraháljuk. Na2SO4 felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot dieril-éter/DIP elegybõl kristályosítjuk, olvadáspont 202–204 °C. Kitermelés 1,8 g (89%). 1H–NMR (400 MHz, CDCl ): d=3,07 (dd, J =17 Hz, 3 1 J2=6 Hz, 1H), 3,23 (dd, J1=17 Hz, J2=5 Hz, 1H), 4,27 (m, 1H), 4,58 (m, 1H), –5,08 (t, J=5 Hz, 1H), 7,91 (d, J=8 Hz, 1H), 7,96 (d, J=8 Hz, 1H), 8,12 (s, 1H), 12,50 (bs, 1H) ppm. Elemanalízis-eredmények a Cl3H9F6NO3 összegképlet alapján (341,2): számított: C 45,76 H 2,66 N 4,10; talált: C 45,71 H 2,43 N 4,11.
40
45
50
55
60 17
Guanidin-hidroklorid (11,5 g, 120 mmol) NMP oldószerben (45 ml) felvett oldatához KOtBu (11,2 g, 100 mmol) reagenst adagolunk kevertetés közben, és 1,5 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. Az elegyet szûrjük, a szûrletet (RS)-[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]ecetsav-etil-észter (7,38 g, 20 mmol) NMP oldószerben (12 ml) felvett oldatához csepegtetjük kevertetés közben és szobahõmérsékleten, majd további 60 percen keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. Ezután jeges vízzel (270 ml) hígítjuk, és 2N HCl-oldattal pH=7 értékre állítjuk. Etil-acetátot (60 ml) adunk hozzá, és NaHCO3-oldattal pH=8–8,5 értékre állítjuk. Az elegyet 1 órán keresztül és szobahõmérsékleten intenzíven kevertetjük, majd a képzõdött csapadékot szûrjük, és vízzel mossuk. Így 7,0 g (83%) (R,S)-N{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidint kapunk, 0,5 ekvivalens etil-acetáttal képzett zárványvegyület formájában halványsárga kristályok alakjában, olvadáspont 160–161 °C lassú melegítésnél, az etil-acetát miatt lágyulás mintegy 90 °C után. Rf (etil-acetát/metanol)=0,45.
1
HU 003 700 T2
(400 MHz, CDCl3): d=2,54 (dd, J1=8 Hz, J2=16 Hz, 1H), 3,09 (dd, J1=4 Hz, J2=16 Hz, 1H), 4,25 (m, 1H), 4,64 (m, 1H), 5,18 (m, 1H), 6,65 (bs, 2H), 7,75 (bs, 2H), 7,88 (d, J=8 Hz, 1H), 7,95 (d, J=8 Hz, 1H), 8,02 (s, 1H) ppm. C14H12F6N4O2 (426,33): számított: C 45,08, H 3,78, N 13,14; talált: C 45,07, H 3,79, N 13,01. 1H–NMR
3. példa a) 2¹((E)-2-Etoxi-karbonil-vinil)-4-trifluor-metilbenzoesav [a 2c) példa változata]
2
(400 MHz, CDCl 3 ): d=1,36 (t, J=7 Hz, 3H), 4,31 (q, J=7 Hz, 2H), 6,41 (d, J=16 Hz, 1H), 7,72 (d, J=8 Hz, 1H), 7,86 (s, 1H), 8,21 (d, J=8 Hz, 1H), 8,51 (d, J=16 Hz, 1H), 8,5–9,5 (bs, 1H) ppm. 5 Elemanalízis-eredmények a C13H11F3O4 összegképlet alapján (288,23): számított: C 54,17, H 3,85; talált: C 54,24, H 3,74. b) (E)-3-[2¹(2,2,2-Trifluor-etil-karbamoil)-5-trifluor10 metil-fenil]-akrilsav-etil-észter 1 H–NMR
15
20
339 g 2¹amino-4-trifluor-metil-benzoesavhoz (1,65 mol) 6,8 liter EtOH (vízmentes) oldószerben szobahõmérsékleten 658 ml 48–50%¹os, vizes HBF4-oldatot adagolunk. Eközben a hõmérséklet 21 °C értékrõl 26 °C értékre emelkedik. Ezután az elegyet 0 °C hõmérsékletre hûtjük, és 125 g NaNO2 500 ml vízben felvett oldatát csepegtetjük hozzá. 17 perc alatt 0–5 °C közötti hõmérsékleten. Ennek során az eleinte halványsárga oldatból elõször egy narancssárga-vörös szuszpenziót, végül egy halványsárga szuszpenziót kapunk. A reakció lefutását HPLC eljárással követjük (B módszer; rt 2¹amino-4-trifluor-metil-benzoesav=6,4 perc; köztitermék 2¹karboxi-5-trifluor-metilbenzol-diazónium-só=1,1 perc). 30 perc elteltével a 2¹karboxi-5-trifluor-metil-benzol-diazónium-sóvá történõ átalakulás >99% befejezõdik. Ezután az elegyhez 231 g akrilsav-etil-észtert (2,31 mol), 11,1 g Pd(OAc)2 (49 mmol) katalizátort és 6,81 ml etanolt (vízmentes) adagolunk, és a reakcióelegyet 49–51 °C hõmérsékletre melegítjük. Ennek során egy egyenletes, a hõmérséklet emelkedésével fokozódó nitrogénfejlõdés figyelhetõ meg. Az átalakulást HPLC eljárással követjük [B módszer; rt 2¹((E)-2-etoxi-karbonil-vinil)-4-trifluor-metilbenzoesav=16,4 perc]. 45 perc elteltével az átalakulás mértéke 99% feletti. Az elegyet ezután szobahõmérsékletre hûtjük, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A maradékot 3 liter EE oldószerben felvesszük, és szûrjük. A szûrletet elõször 3×2,1 liter vizes HCl-oldattal, majd 1 liter telített vizes NaCl-oldattal mossuk. Na2SO4 felett szárítjuk, az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és így 449 g halványbarna, szilárd anyagot kapunk. A szennyezõdés (4¹trifluor-metil-benzoesav; 6,3%) és az oldószer maradék (EE; 4%) figyelembevételével a kitermelés 83%. Egy analitikai mintát heptán/etil-acetát elegybõl kristályosítva tisztítunk. Olvadáspont 132–133 °C.
25
30
35
40
45
50
55
60 18
315 g oxalil-kloridot (2,48 mol) adagolunk 15–18 °C közötti hõmérsékleten és 24 perc alatt 650 g 2¹((E)-2etoxi-karbonil-vinil)-4-trifluor-metil-benzoesav (2,25 mol), 33 ml DMF és 7,8 liter CH2Cl2 elegyéhez. Az adagolás során gázfejlõdés figyelhetõ meg. Az elegyet 1 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük, majd 5 °C hõmérsékletre hûtjük, és 285 g Et 3 N (2,81 mol) reagenst adagolunk hozzá 5–10 °C közötti hõmérsékleten és 27 perc alatt. Az elegyet 10 percen keresztül 5 °C hõmérsékleten kevertetjük, végül 279 g 2,2,2-trifluor-etil-amint (2,81 mol) adagolunk 9–20 °C közötti hõmérsékleten és 27 perc alatt. Az elegyet 10 percen keresztül kevertetjük, melynek során egy sûrû csapadék válik le, és a keverhetõség javítására az elegyhez további 1 liter CH2Cl2 oldószert adagolunk. A reakciót HPLC eljárással követjük {C módszer; rt: 2¹((E)-2-etoxi-karbonil-vinil)-4-trifluor-metil-benzoesav=5,9 perc; rt: (E)-3-[2¹(2,2,2-trifluor-etilkarbamoil)-5-trifluor-metil-fenil]-akrilsav-etil-észter=13,2 perc}. Az elegyet további 50 percen keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük, melynek során a reakció befejezõdik. Ezután az illékony részeket vákuumban eltávolítjuk, a maradékot 12 liter EE oldószerben felvesszük, és 3×2,5 liter vízzel, majd 2×2,5 liter telített vizes NaHCO3-oldattal, végül 1,5 liter telített vizes NaCl-oldattal mossuk. MgSO4 felett szárítjuk, az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és így 802 g (E)-3[2¹(2,2,2-trifluor-etil-karbamoil)-5-trifluor-metil-fenil]-akrilsav-etil-észtert kapunk barna, szilárd anyag formájában. Ezt a nyersterméket egy másik tétel nyerstermékével (177 g) elegyítjük, és 3 liter EE oldószerben 60–70 °C hõmérsékleten oldjuk, ezen a hõmérsékleten 14 liter HEP oldószert adagolunk hozzá 1 literes részletekben. Ezután az elegyet 80 °C hõmérsékletre melegítjük, és 1,5 órán keresztül ezen a hõmérsékleten kevertetjük. Ezt az elegyet 5,6 liter 170 °C hõmérsék-
1
HU 003 700 T2
letre melegített HEP oldószerhez adagoljuk, és az elegyet kevertetés közben és 5 óra alatt hagyjuk szobahõmérsékletre hûlni. Ezután a terméket szûrjük, 3 liter HEP oldószerrel mossuk, és levegõn szárítjuk. Így 689 g (E)-3-[2¹(2,2,2-trifluor-etil-karbamoil)-5-trifluormetil-fenil]-akrilsav-etil-észtert kapunk (67%) halványbarna, szilárd anyag formájában, olvadáspont 161,5–162 °C. 1H–NMR (400 MHz, CDCl ): d=1,33 (t, J=7 Hz, 3H), 3 4,05 (m, 2H), 4,26 (q, J=7 Hz, 2H), 6,19 (bs, 1H), 6,46 (d, J=16 Hz, 1H), 7,63 (d, J=8 Hz, 1H), 7,68 (d, J=8 Hz, 1H), 7,87 (s, 1H), 7,90 (d, J=16 Hz, 1H) ppm. Elemanalízis-eredmények a C15H13F6O4 összegképlet alapján (369,27): számított: C 48,79, H 3,55, N 3,79; talált: C 48,93, H 3,51, N 3,92. c) (R,S)-N-{2¹[3¹Oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6trifluor-metil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}guanidin
5
10
2
lárd anyagot szûrjük, 2×2 liter Et2O oldószerrel mossuk, és vákuumban szárítjuk. Így 693 g (a visszanyerés 82%¹os) majdnem fehér, szilárd anyagot kapunk. A vegyület 2¹propanolból kristályosítható 0,5 ekvivalens 2¹propanollal képzett zárvány vegyület formájában. Az NMR-spektrum azonos az 5b) példa szerint elõállított S¹enantiomer spektrumával. 4. példa (RS)-(2¹(2,2,2-Trifluor-etil)-3-oxo-6-trifluor-metil2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il)-ecetsav 2¹((E)-2-etoxikarbonil-vinil)-4-trifluor-metil-benzoesavból kiinduló egyedényes eljárással
15
20
25
30 386 g (E)-3-[2¹(2,2,2-trifluor-etil-karbamoil)-5-trifluor-metil-fenil]-akrilsav-etil-észtert (1,05 mol) 600 ml DMF oldószerben szuszpendálunk, és 5–15 °C közötti hõmérsékleten lassan 4,7 g KOtBu (42 mmol) reagenst adagolunk. Az izoindolonnal történõ ciklizálást DC eljárással követjük (HEP/EE=2:1; akrilsav-etil-észter: Rf=0,32; izoindolon: Rf=0,41). 1 óra elteltével a reakció befejezõdik. Eközben 587 g KOtBu reagenst 2,2 liter DMF oldószerben szuszpendálunk, és 600 g guanidinium-kloridot adagolunk hozzá 20–25 °C közötti hõmérsékleten. Az elegyet 1 órán keresztül 25 °C hõmérsékleten kevertetjük, majd a KCl reagenst leszûrjük. A szûrletet, amely a felszabadult guanidint tartalmazza, az izoindolont tartalmazó reakcióelegyhez adagoljuk, és 2 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. Az acil-guanidin kialakulását HPLC eljárással követjük (B módszer, hullámhossz 230 nm és 254 nm; izoindolon: rt=15,1 perc; acil-guanidin: rt=2,9 perc). Ezután a reakcióelegyet 14 liter jeges vízre öntjük, vizes HCl-oldattal pH=8,5–9,0 értékre állítjuk, és 4×3 liter EE oldószerrel extraháljuk. Ezután 3×3 liter telített vizes NaCl-oldattal mossuk, Na2SO4 felett szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. Így 329 g (82%) barna, szilárd anyagot kapunk. A terméket három további, azonos elõállítási eljárással kapott tétellel egyesítjük. Az összes mennyiség 842 g. Ezt a 842 g (2,2 mol) terméket 2 liter EE és 5 liter Et2O oldószerben 2 órán keresztül 30 °C hõmérsékleten digeráljuk. Ezután a szi-
35
40
45
50
55
60 19
2-((E)-2-Etoxi-karbonil-vinil)-4-trifluor-metilbenzoesav (2,9 g, 10,1 mmol) toluolban (30 ml) felvett szuszpenziójához szobahõmérsékleten SOCl2 (1,98 g, 27,2 mmol) reagenst adagolunk. Az elegyet 5 percen keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük, majd 30 perc alatt 105 °C hõmérsékletre (fürdõhõmérséklet) melegítjük. Mintegy 70 °C értéken gázfejlõdés kezdõdik. Az elegyet 3 órán keresztül 105 °C hõmérsékleten kevertetjük, majd szobahõmérsékletre hûtjük, és Kieselgél rétegen (2,5×0,5 cm) szûrjük, toluollal utánamossuk, és a szûrletet vákuumban bepároljuk. A savkloridot vörösesbarna olaj (3,34 g) formájában kapjuk 2,2,2-trifluor-etil-amint (1,2 g, 12,1 mmol) és trietilamint (2,58 g, 25,3 mmol) diklór-metánban (15 ml) oldunk 5 °C hõmérsékleten, és jeges hûtés közben gyorsan hozzácsepegtetjük a sav-klorid diklór-metánban (20 ml) felvett oldatát, melynek során a hõmérsékletet 5 °C és 10 °C között tartjuk. A jeges fürdõt eltávolítjuk, és a trifluor-etil-amin feleslegét és a diklór-metán egy részét enyhe vákuumban ledesztilláljuk. Végül az elegyet 10 órán keresztül visszafolyatás közben forraljuk. Lehûlés után az elegyet diklór-metánnal (50 ml) hígítjuk, és 2×2N vizes HCl-oldattal (egyenként 50 ml) kirázzuk. Az egyesített szerves fázisokat 100 ml vízzel mossuk, Na2SO4 felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. Így (RS)-(2¹(2,2,2-trifluor-etil)-3-oxo-6-trifluormetil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il)-ecetsav-etil-észtert (3,51 g, 94%) kapunk sötétbarna olaj formájában, amely n¹heptánnal végzett kristályosítással tisztítható. Olvadáspont. 54,5–55,5 °C. 1H–NMR (400 MHz, CDCl ): d=1,15 (t, J=7 Hz, 3H), 3 2,85 (dd, J 1 =6 Hz, J 2 =16 Hz, 1H), 3,01 (dd, J1=16 Hz, 1H), 3,83 (m, 1H), 4,12 (q, J=7 Hz, 2H), 4,73 (m, 1H), 5,17 (t, J=6 Hz, 1H), 7,80 (m, 2H), 8,01 (d, J=8 Hz, 1H) ppm.
1
HU 003 700 T2
Elemanalízis-eredmények a C15H13F6NO3 összegképlet alapján (369,27): számított: C 48,79, H 3,55, N 3,79; talált: C 48,54, H 3,49, N 3,79. 5 5. példa a) (S)-N-{2¹[3¹Oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluormetil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}guanidin¹O,O’-dibenzoil-L-borkõsavsó
2
Elemanalízis-eredmények a C14H12F6N4O2×1/2C18H14O8 összegképlet alapján (561,43): számított: C 49,21, H 3,41, N 9,98; talált: C 49,17, H 3,30, N 9,97. b) (S)-N-{2¹[3¹Oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluormetil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidin
10
15
20
(RS)-N-{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluormetil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidint (etil-acetáttal képzett zárványvegyület, NMR szerint tartalom 87,06%, 44 g, 100 mmol) és O,O’-dibenzoilL-borkõsavat (11,2 g, 31 mmol) szilárd anyag formájában elõkészítünk, és kevertetés közben 2¹propanolt (500 ml) csepegtetünk hozzá. Ezalatt a szilárd anyag elõször teljesen feloldódik, majd egy fehér csapadék válik le. 30 perc elteltével az elegyet 70 °C hõmérsékletre melegítjük. Ennek során egy közel tiszta oldat képzõdik. Ezt 4 óra alatt szobahõmérsékletre hûtjük, és ezen a hõmérsékleten egy éjszakán keresztül kevertetjük. Ezután 4 órán keresztül 10 °C hõmérsékleten kevertetjük, végül leszûrjük. A maradékot kétszer 2¹propanollal (egyenként 100 ml) mossuk, és levegõn szárítjuk. Így 28,05 g (S)-N-{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluoretil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidin¹O,O’-dibenzoil-L-borkõsavsót kapunk [kitermelés 74% az (S)-enantiomerre vonatkoztatva], enantiomertisztaság 82% HPLC szerint (Chiracel OD/21, 250×4,6 mm, n¹heptán/etanol/metanol 50:5:2, 1 ml/perc, 30 °C) színtelen kristályok formájában. 20 g (14,6 mmol) fenti kristályt elõkészítünk, és 2¹propanolt (400 ml) csepegtetünk hozzá. Az elegyet kevertetés közben 80 °C hõmérsékletre melegítjük, és lassan hagyjuk szobahõmérsékletre hûlni. Ezután 2 órán keresztül ezen a hõmérsékleten kevertetjük, majd leszûrjük, a maradékot kétszer 2¹propanollal (egyenként 50 ml) mossuk, és levegõn szárítjuk. Így 16,3 g [kitermelés 100% az (S)-enantiomerre vonatkoztatva] (S)-N-{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidin¹O,O’-dibenzoil-L-borkõsavsót kapunk színtelen kristályok formájában, olvadáspont 192–193 °C, enantiomertisztaság >97% HPLC szerint (a körülményeket lásd fent).
25
30
35
40
45
(S)-N-{2¹[3¹Oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidin¹O,O’-dibenzoil-L-borkõsavsót (113 mg, 0,20 mmol) víz (1 ml) és etil-acetát (5 ml) elegyében oldunk, és NaHCO3 (50 mg) vízben (7,5 ml) felvett oldatát adagoljuk hozzá. Az elegyet 16 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük, majd háromszor etil-acetáttal (egyenként 5 ml) extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat egyszer NaHCO3 (50 mg) vízben (20 ml) felvett oldatával és ezután tiszta vízzel (20 ml) kirázzuk, Na2SO4 felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. Így 75 mg (97%) (S)-N-{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil-2,3dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidint kapunk. A termék 2¹propanolból kristályosodik 0,5 ekvivalens 2¹propanollal képzett zárványvegyület formájában, olvadáspont 80–82 °C. Az anyag etil-acetátból átkristályosítható, és 0,5% etil-acetáttal kristályosodik, olvadáspont 121,5–122 °C. Enantiomertisztaság >97% HPLC szerint (Chiracel OD/21, 250×4,6 mm, n¹heptán/2¹propanol 4:1, 1 ml/perc, 30 °C). Elemanalízis-eredmények (zárványvegyület 0,5 ekvivalens 2¹propanollal) a C14H12F6N4O2×1/2 C3H8O összegképlet alapján (412,32): számított: C 45,15, H 3,91, N 13,59; talált: C 45,23, H 4,27, N 13,10. 6. példa (RS)-N-{2¹[3¹Oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluormetil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidin racemizálással (R)-N-{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluoretil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]acetil}-guanidinbõl kiindulva
50
55 (R)-N-{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidint (zárványvegyület 0,5% 2¹propanollal (M=412,3), 43 g, 60 104 mmol; elõállítható az (S)-N-{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-tri20
1
HU 003 700 T2
fluor-etil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]acetil}-guanidin¹O,O’-dibenzoil-L-borkõsavsó 5a) példa szerinti kicsapásánál keletkezõ anyalúg bepárlásával, amit az 5b) példában leírt módon NaHCO3 reagenssel kezelünk) 2¹propanolban (1,8 liter) oldunk, és szobahõmérsékleten és kevertetés közben KOH (95%, 660 mg, 10 mmol) 2¹propanolban (400 ml) felvett oldatát adagoljuk hozzá. Az elegyet 24 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük, majd jégecettel (720 mg, 1,5 ml) megsavanyítjuk, vákuumban legfeljebb 40 °C fürdõhõmérsékleten bepároljuk, és a maradékot víz (500 ml) és etil-acetát (400 ml) között megosztjuk. A vizes fázist kétszer etil-acetáttal (egyenként 300 ml) kirázzuk. Az egyesített szerves fázisokat NaHCO3 (10 g) vízben (500 ml) felvett oldatával, majd tiszta vízzel kirázzuk. A szerves fázist Na2SO4 felett szárítjuk, és vákuumban legfeljebb 40 °C fürdõhõmérsékleten bepároljuk. Így 39,8 g (RS)-N-{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluormetil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidint kapunk, melynek tartalma NMR szerint 87%, zárványvegyület 0,5 ekvivalens etil-acetáttal, megjelenési formája halványsárga kristály, kitermelés 87%, olvadáspont 164–166 °C lassú melegítésnél, etil-acetát miatt lágyulás mintegy 100 °C érték felett. Enantiomer-arány 49:51 HPLC szerint (Chiracel OD/21, 250×4,6 mm, n¹heptán/2¹propanol 4:1, 1 ml/perc, 30 °C). 7. példa (S)-N-{2¹[3¹Oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidinhidrogén-fumarát-hidrát
5
10
15
20
25
30
35
40 (S)-N-{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidint [zárványvegyület 0,5% 2¹propanollal (M=412,3), 110 g, 266 mmol] dimetoxi-etánban (2 liter) oldunk, és fumársavoldattal (0,5 mol/l, dimetoxi-etán/víz 9:1 elegyben, 512 ml) elegyítjük, és a kapott tiszta oldatot vákuumban bepároljuk. A maradékot diklór-metánban (2 liter) felvesszük, és az elegyet ismét vákuumban bepároljuk. A maradékot vízben (1,5 liter) szuszpendáljuk, szobahõmérsékleten leszûrjük, és egy éjszakán keresztül szobahõmérsékleten levegõn szárítjuk. Így 125,9 g (95%) (S)-N-{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluormetil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}-guanidin-hidrogén-fumarát-hidrátot kapunk színtelen kristályok formájában, olvadáspont 210 °C. Az NHE-gátlás meghatározása Az NHE–1-inhibitor hatás IC50-értékét az alábbi módszerrel vizsgáljuk:
45
50
55
60 21
2
Az NHE–1-gátlás IC50-értékét egy FLIPR teszttel vizsgáljuk, melynek során humán NHE–1 komponenst exprimáló transzfektált sejtvonal pHi változását mérjük. A tesztet FLIPR (Fluorescent Imaging Plate Reader) berendezésben végezzük, amely tiszta aljú és fekete falú 96 mérõhelyes mikrotitrálólemezekkel van ellátva. A különbözõ NHE-altípusokat expresszáló transzfektált sejtvonalakat (a szülõként alkalmazott LAP–1 sejtvonal nem mutat endogén NHE-aktivitást, ami mutáció és ezt követõ szelektálás eredménye) az elõzõ napon mintegy 25 000 sejt/mérõhely sûrûséggel visszük ki. A transzfektált sejtekhez alkalmazott növesztõközeg (Iscove+10% magzati borjúszérum) szintén tartalmaz G418 komponenst szelekciós antibiotikumként a transzfektált szekvenciák jelenlétének biztosítása érdekében. A valóságos teszt megkezdéséhez eltávolítjuk a növesztõközeget, és mérõhelyenként 100 ml feltöltõpuffert (5 mmol/l BCECF¹AM [2’,7’-bisz(2¹karboxi-etil)-5-(és 6)¹karboxi-fluoreszcein-acetoxi-metil-észter] 20 mmol/l NH4Cl elegyben, 115 mmol/l kolin-klorid, 1 mmol/l MgCl2, 1 mmol/l CaCl2, 5 mmol/l KCl, 20 mmol/l HEPES és 5 mmol/l glükóz; pH=7,4 KOH segítségével beállítva) adagolunk. A sejteket 20 percen keresztül 37 °C hõmérsékleten inkubáljuk. Az inkubálás hatására a fluoreszcens festék a sejtekbe töltõdik, ahol a fluoreszcensz intenzitás a pHi-értéktõl és az NH4Cl értékétõl függ, ami enyhén lúgosítja a sejteket. A prekurzor BCECF¹AM, egy nem fluoreszcens festék, egy észter, amely képes áthaladni a membránon. A valóságos BCECF festék, amely nem képes áthaladni a membránon, a sejten belül szabadul fel észterázok hatására. A 20 perces inkubálás után a feltöltõpuffert, amely NH4Cl és szabad BCECF¹AM komponenseket tartalmaz, eltávolítjuk, amelyhez a sejteket háromszor sejtmosó berendezésben (Tecan Columbus) mossuk, minden mosást 400 ml mosópufferrel (133,8 mmol/l kolinklorid, 4,7 mmol/l KCl, 1,25 mmol/l MgCl2, 1,25 mmol/l CaCl2, 0,97 mmol/l K2HPO4, 0,23 mmol/l KH2PO4, 5 mmol/l HEPES és 5 mmol/l glükóz; pH=7,4, KOH segítésével beállítva) végzünk. A mérõhelyeken visszamaradó térfogat 90 ml (lehetõleg 50 és 125 ml között). Ez a mosási lépés eltávolítja a szabad BCECF¹AM komponenst, és intracelluláris savasodást (pHi=6,3–6,4) eredményez a külsõ NH4+-ionok eltávolítása miatt. Mivel az extracelluláris NH4+ eltávolítása és ezt követõen a vizes NH3 azonnali áthatolása a sejtmembránon keresztül az intracelluláris NH4+ és a vizes NH3 és a H+ közötti egyensúly megbomlását eredményezi, a mosási folyamat maradék intracelluláris H+-ionokat eredményez, ami az intracelluláris savasodás oka. Ez a savasodás kiválthatja végül a sejtek pusztulását, ha elég hosszú ideig tart. Itt fontos, hogy a mosópuffer nátriumtól mentes legyen (kisebb 1 mmol/l), különben az extracelluláris nátriumionok kiváltják a pHi azonnali növekedését a klónozott NHE izoformák aktivitása miatt. Valamennyi puffernél (feltöltõpuffer, mosópuffer és regenerációs puffer) fontos továbbá, hogy ne tartal-
1
HU 003 700 T2
mazzon HCO3–ionokat, különben a bikarbonát jelenléte aktiválja a bikarbonátfüggõ rendszert, ami roncsolja a pH i -szabályozást, mely rendszer jelen van a LAP–1 szülõ sejtvonalban. A savas sejteket tartalmazó mikrotitrálólemezeket ezután (legfeljebb 20 perccel a savanyítás után) átvisszük az FLIPR berendezésbe. Az FLIPR berendezésben az intracelluláris fluoreszcens festéket 488 nm hullámhosszúságú fénnyel aktiváljuk, amit argonlézerrel generálunk, és a mérési paramétereket (lézer energiája, besugárzási idõ és az FLIPR berendezésben integrált CCD-kamera diafragmája) úgy választjuk meg, hogy a fluoreszcens jel átlagos értéke mérõhelyenként 30 000 és 35 000 relatív fluoreszcens egység között legyen. Az FLIPR berendezésben a valóságos mérés a CCD-kamera által programvezérelt módon minden második másodpercben felvett fényképezéssel kezdõdik. 10 másodperc után az intracelluláris pH növekedését kiváltjuk 90 ml regenerálópuffer (133,8 mmol/l NaCl, 4,7 mmol/l KCl, 1,25 mmol/l MgCl2, 1,25 mmol/l CaCl2,
2
0,97 mmol/l K2HPO4, 0,23 mmol/l KH2PO4, 10 mmol/l HEPES és 5 mmol/l glükóz; pH=7,4, NaOH segítségével beállítva) adagolásával, amit az FLIPR berendezésben integrált 96 mérõhelyes pipettázóeszközzel 5 végzünk. Néhány mérõhely, melyekhez csak tiszta regenerálópuffert adagolunk, pozitív kontrollként szolgált (100% NHE-aktivitás). A negatív kontroll (0% NHE-aktivitás) mosópuffert tartalmaz. Az összes többi mérõhelyhez a 10 vizsgált anyag koncentrációjának kétszeresét kitevõ regenerálópuffert adagolunk. Az FLIPR mérés 60 mérés (két perc) után fejezõdik be. A nyers adatokat Activity Base programmal dolgozzuk fel. Ezzel a programmal elõször az NHE-aktivitást 15 számoljuk minden vizsgált hatóanyag-koncentrációhoz, és ezekbõl számoljuk az anyag IC50-értékét. Mivel a pHi-változás lefutása nem lineáris a teljes kísérlet alatt, hanem a végén növekvõ NHE-aktivitás mellett nagyobb pHi-értékeknél leesik, fontos volt, hogy a mérés értéke20 léséhez azt a részt válasszuk ki, amelyben a pozitív kontroll fluoreszcens jelének növekedése lineáris volt.
Vizsgált hatóanyag
NHE–1-gátlás IC50 (nmol/l)
(S)-N-{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]acetil}-guanidin
0,3
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás I képletû vegyületek és ezek sói elõállítására
I
30 a képletben R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-trifluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 2,2,2trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénato35 mos alkilcsoport; R3 jelentése Alk¹R4 vagy trifluor-metil-csoport; Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metil40 csoport vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos cikloalkilcsoport; azzal jellemezve, hogy
VI
IV
VII
I 22
1
HU 003 700 T2
a) IV képletû amidot formilezünk, majd VI képletû vegyületté ciklizáljuk, b) a VI képletû vegyületet egy alkoxi-karbonil-metilén-trifenil-foszforánnal, egy 1¹alkoxi-1-trimetil-sziloxi-etilénnel vagy egy trialkilfoszfono-acetáttal VII képletû vegyületté alakítjuk, és c) a VII képletû vegyületet guanidinnel I képletû vegyületté alakítjuk, ahol a IV, VI és VII képletû vegyületekben R1–R3 jelentése az I képlet értelmezésénél megadott, és R5 jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport; és ezek sói.
2
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás I képletû vegyületek és ezek sói elõállítására, ahol R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-tri5 fluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 2,2,2trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R3 jelentése Alk¹R4 vagy trifluor-metil-csoport; Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos al10 kilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metilcsoport vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos cikloalkilcsoport; azzal jellemezve, hogy
III
II
IV
VI
V
VII a) II képletû vegyületet III képletû aminnal IV képletû amiddá alakítunk, b) a IV képletû amidot az amidfunkcióhoz viszonyítva orto-helyzetben V képletû formil-amiddá formilezzük, c) az V képletû formil-amidot VI képletû vegyületté ciklizáljuk, d) a VI képletû vegyületet egy alkoxi-karbonil-metilén-trifenil-foszforánnal, egy 1¹alkoxi-1-trimetilsziloxi-etilénnel vagy egy trialkil-foszfonoacetáttal VII képletû vegyületté alakítjuk, és e) a VII képletû vegyületet guanidinnel I képletû vegyületté alakítjuk, ahol a II, III, IV, V, VI és VII képletû vegyületekben R1–R3 jelentése az I képlet értelmezésénél megadott, R5 jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport, és X jelentése Cl, Br, OH vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport; és ezek sói.
I 3. Az 1. és/vagy 2. igénypont szerinti eljárás, ahol az eljárási lépéseket egymástól függetlenül folyamatosan vagy szakaszosan végezzük. 4. Az 1., 2., 3. igénypontok közül egy vagy több 45 szerinti eljárás, ahol az I képletû vegyület N¹[2¹[3¹oxo2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1Hizoindol-1¹il]-acetil]-guanidin, valamint ennek gyógyszerészetileg alkalmazható sója. 5. Eljárás I képletû vegyületek és ezek sói elõállítá50 sára,
55
60
23
I
1
HU 003 700 T2
a képletben R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-trifluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 2,2,2trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R3 jelentése Alk¹R4 vagy trifluor-metil-csoport;
5
2
Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metilcsoport vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos cikloalkilcsoport; azzal jellemezve, hogy
III
IX
XI
a) IX képletû amint egy diazóniumsón keresztül egy akrilsav-alkil-észterrel XI képletû fahéjsavszármazékká alakítunk, b) a XI képletû vegyületet III képletû aminnal és guanidinnel I képletû acil-guanidinné alakítjuk, ahol a III, IX és XI képletû vegyületekben R1–R3 jelentése az I képlet értelmezésénél megadott, és R6 jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport; és ezek sói. 6. Az 5. igénypont szerinti eljárás I képletû vegyületek és ezek sói elõállítására, ahol
I R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-trifluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 2,2,2-trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R3 jelentése Alk¹R4 vagy trifluor-metil-csoport; 25 Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metilcsoport vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos cikloalkilcsoport; 30 azzal jellemezve, hogy 20
IX VIII
X XI
III
XII
XIII
I
XIV 24
1
HU 003 700 T2
a) VIII képletû nitrovegyületet IX képletû aminná alakítunk, b) a IX képletû amint X képletû diazóniumsóvá alakítjuk, c) a X képletû diazóniumsót egy akrilsav-alkilészterrel XI képletû fahéjsavszármazékká alakítjuk, d) a XI képletû vegyületet XII képletû amiddá alakítjuk, és e) a XII képletû vegyületet I képletû acil-guanidinné alakítjuk, vagy úgy, hogy a XII képletû vegyületet egy bázis jelenlétében XIII képletû izoindolonszármazékká alakítjuk, és ezután aktiválás közben guanidinnel reagáltatva I képletû acil-guanidinné alakítjuk (A alternatíva) vagy úgy, hogy a XIII képletû izoindolonszármazék bázis jelenlétében XII képletû vegyületbõl történõ kialakítása után a XIII képletû vegyületet XIV képletû észterré alakítjuk, és ezután guanidinnel reagáltatva I képletû acil-guanidinné alakítjuk (B alternatíva), vagy úgy, hogy a XII képletû vegyületet egy erõs bázis jelenlétében XIV képletû észterré alakítjuk, és ezután guanidinnel reagáltatva I képletû acil-guanidinné alakítjuk (C alternatíva), vagy úgy, hogy a XII képletû vegyületet guanidinnel egy bázis jelenlétében egyidejûleg megvalósított guanilezéssel és ciklizálással közvetlenül I képletû izoindolonná alakítjuk (D alternatíva), ahol a VIII, IX, X, XI, XII, XIII és XIV képletû vegyületekben R1–R3 jelentése az I képlet értelmezésénél megadott és R6 és R7 jelentése egymástól függetlenül 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport; és ezek sói. 7. A 6. igénypont szerinti eljárás, ahol az e) eljárási lépésben a D alternatívát alkalmazzuk. 8. A 6. és/vagy 7. igénypont szerinti eljárás, ahol a d) és e) eljárási lépéseket egyedényes eljárásban valósítjuk meg. 9. Az 5. és/vagy 6. igénypont szerinti eljárás, ahol az eljárási lépéseket egymástól függetlenül folyamatosan vagy szakaszosan valósítjuk meg. 10. Az 5–9. igénypontok közül egy vagy több szerinti eljárás, ahol az I képletû vegyület N¹{2¹[3¹oxo2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1Hizoindol-1¹il]-acetil}-guanidin, valamint ennek gyógyszerészetileg alkalmazható sói. 11. XII képletû vegyület és ennek sói
XII
2
a képletben R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-trifluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 2,2,2trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénato5 mos alkilcsoport; R3 jelentése Alk¹R4 vagy trifluor-metil-csoport; Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metil10 csoport vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos cikloalkilcsoport; R6 jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport. 12. A 11. igénypont szerinti XII képletû vegyületek 15 szintézis intermedierként történõ alkalmazásra. 13. Eljárás Ia és Ib képletû vegyületek és ezek sói izolálására 20
25
Ia
30
35
Ib 40
45
a képletekben R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-tri50 fluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 2,2,2trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R3 jelentése Alk¹R4 vagy trifluor-metil-csoport; Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos al55 kilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metilcsoport vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos cikloalkilcsoport; 60 azzal jellemezve, hogy 25
1
HU 003 700 T2
2
XVb
XVa I
Ia a) az I képletû vegyületet egy 2,3-O-acilezett D¹ vagy L¹borkõsav sójává alakítjuk, és kristályosítással külön elõállítjuk a két XVa és XVb képletû sót, és b) a két XVa, illetve XVb képletû sóból felszabadítjuk az Ia, illetve Ib képletû szabad bázisokat, ahol az I, XVa és XVb képletû vegyületekben R1–R3 jelentése az Ia és Ib képlet értelmezésénél megadott, R* jelentése
Ib 25
latlan vagy F, Cl, Br, I, 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport közül megválasztott 1, 2, vagy 3 szubsztituenssel szubsztituált. 14. A 13. igénypont szerinti eljárás, ahol a nem kí30 vánt Ia vagy Ib képletû enantiomert ismét racemizáljuk. 15. A 13. és/vagy 14. igénypont szerinti eljárás, ahol az Ia és Ib képletû vegyület (R)-N-{2¹[3¹oxo2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1Hizoindol-1¹il]-acetil}-guanidin és (S)-N-{2¹[3¹oxo35 2¹(2,2,2-trifluor-etil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1Hizoindol-1¹il]-acetil}-guanidin. 16. XVa és/vagy XVb képletû vegyületek
40
XVa 45 vagy
50
XVb 55
képletû csoport, R8 jelentése 1, 2, 3, 4, 5 vagy 6 szénatomos alkilcsoport vagy fenilcsoport, amely szubsztituá-
60 26
1
HU 003 700 T2
a képletekben R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, F, Cl, trifluor-metoxi-csoport, 2,2,2-trifluor-etoxi-csoport, trifluor-metil-csoport, 2,2,2trifluor-etil-csoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R3 jelentése Alk¹R4 vagy trifluor-metil-csoport; Alk jelentése 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom, trifluor-metilcsoport vagy 3, 4, 5, 6 vagy 7 szénatomos cikloalkilcsoport; R* jelentése
5
10
15
20
vagy
25
30
35 képletû csoport, R8 jelentése 1, 2, 3, 4, 5 vagy 6 szénatomos alkilcsoport vagy fenilcsoport, amely szubsztituálatlan vagy F, Cl, Br, I, 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkilcsoport vagy 1, 2, 3 vagy 4 szénatomos alkoxicsoport közül megválasztott 1, 2 vagy 3 szubsztituenssel szubsztituált. 17. XVI képletû (S)-N-{2¹[3¹oxo-2¹(2,2,2-trifluoretil)-6-trifluor-metil-2,3-dihidro-1H-izoindol-1¹il]-acetil}guanidin-hidrogén-fumarát-hidrát.
40
45
50
55 XVI 18. A 16. igénypont szerinti XVa vagy XVb képletû vagy a 17. igénypont szerinti XVI képletû vegyület gyógyszerként történõ alkalmazásra.
60 27
2
19. A 16. igénypont szerinti XVa vagy XVb képletû vagy a 17. igénypont szerinti XVI képletû vegyületek alkalmazása önmagukban vagy más gyógyszerekkel vagy hatóanyagokkal kombinációban a szervekben és szövetekben ischaemiás vagy reperfúziós események által okozott akut vagy krónikus sérülések, betegségek vagy közvetett utólagos megbetegedések kezelésére vagy megelõzésére, arithmia, a szív életveszélyes kamraremegése, szívinfarktus, angina pectoris kezelésére vagy megelõzésére, a szív ischaemiás állapotainak, a perifériás és a központi idegrendszer ischaemiás állapotainak vagy gutaütés vagy perifériás szervek és szövetek ischaemiás állapotainak kezelésére vagy megelõzésére, sokkos állapotok, primer vagy szekunder okként sejtproliferáció által kiváltott betegségek, rák, áttételek, prosztatahipertrophia, illetve prosztatahiperplázia, atherosclerosis vagy a zsíranyagcsere zavarai, magas vérnyomás, esszenciális hipertónia, a központi idegrendszer betegségei, a központi idegrendszer túlérzékenysége által okozott betegségek, epilepszia vagy központi eredetû görcsök, a központi idegrendszer betegségei, elsõsorban szorongás, depresszió vagy pszichózis kezelésére vagy megelõzésére, nem inzulinfüggõ diabetes mellitus (NIDDM) vagy diabetikus utósérülések, trombózis, endotéliás zavarok által kiváltott betegségek, claudicatio intermittens kezelésére vagy megelõzésére, a belsõ szervek fibrotikus betegségei, a máj fibrotikus betegségei, a vese fibrotikus betegségei, az erek fibrotikus betegségei és a szív fibrotikus betegségei kezelésére vagy megelõzésére, szívelégtelenség vagy pangásos szívelégtelenség, akut vagy krónikus gyulladásos betegségek, protozonok által okozott betegségek, malária és baromfi-kokcidiózis kezelésére vagy megelõzésére, mûtéti beavatkozásoknál és szervátültetéseknél alkalmazható, sebészeti beavatkozásokra alkalmas transzplantátumok konzerválására és tárolására, bypass mûtéteknél alkalmazható, a szív megállása utáni újraélesztésnél alkalmazható, korosodással járó szövetelváltozások megakadályozására, öregedés elleni vagy az élet meghosszabbítására alkalmas, kóros pajzsmirigy-túlmûködés kardiotoxikus hatásainak kezelésére és csökkentésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására vagy egy diagnosztikum elõállítására. 20. Humán, állatgyógyászati és/vagy fitoprotektív alkalmazásra alkalmas gyógyszerkészítmény, amely hatékony mennyiségben 16. igénypont szerinti XVa vagy XVb képletû vegyületet tartalmaz gyógyszerészetileg alkalmazható hordozó- és adalék anyagok mellett. 21. Humán, állatgyógyászati vagy fitoprotektív alkalmazásra alkalmas gyógyszerkészítmény, amely hatékony mennyiségben 16. igénypont szerinti XVa vagy XVb képletû vegyületet tartalmaz gyógyszerészetileg alkalmazható hordozó- és adalék anyagok mellett más farmakológiai hatóanyagokkal vagy gyógyszerekkel kombinálva. 22. Humán, állatgyógyászati és/vagy fitoprotektív alkalmazásra alkalmas gyógyszerkészítmény, amely
1
HU 003 700 T2
hatékony mennyiségben 17. igénypont szerinti XVI képletû vegyületet tartalmaz gyógyszerészetileg alkalmazható hordozó- és adalék anyagok mellett. 23. Humán, állatgyógyászati vagy fitoprotektív alkalmazásra alkalmas gyógyszerkészítmény, amely
5
2
hatékony mennyiségben 17. igénypont szerinti XVI képletû vegyületet tartalmaz gyógyszerészetileg alkalmazható hordozó- és adalék anyagok mellett más farmakológiai hatóanyagokkal vagy gyógyszerekkel kombinálva.
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest