!HU000008675T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 008 675
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 200400072 2004. 01. 14.
(73) Jogosultak: CONSEJO SUPERIOR INVESTIGACIONES CIENTIFICAS (CSIC), 28006 Madrid (ES); UNIVERSIDAD DE GRANADA, E-18071 Granada (ES)
ES
(72) Feltalálók: LACAL SANJUAN, Juan Carlos, 28029 Madrid (ES); CAMPOS ROSA, Joaquin, UNIVERSIDAD DE GRANADA, Pabellon N 1, 18071 GRANADA (ES); GALLO MEZA, Miguel Angel, UNIVERSIDAD DE GRANADA, Pabellon N 1, 18071 GRANADA (ES); ESPINOSA UBEDA, Antonio, UNIVERSIDAD DE GRANADA, Pabellon N 1, 18071 GRANADA (ES) (54)
HU 008 675 T2
C07D 213/74
(21) Magyar ügyszám: E 05 708100 (22) A bejelentés napja: 2005. 01. 11. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20050708100 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1710236 A1 2005. 07. 28. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1710236 B1 2010. 03. 24.
(2006.01) A61K 31/14 (2006.01) A61P 31/00 (2006.01) A61P 33/00 (2006.01) A61P 35/00 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 05068429 PCT/ES 05/070002
(74) Képviselõ: dr. Kiss Ildikó, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Piridin- és kinolinszármazékok
A leírás terjedelme 12 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nem vizsgálta.
1
HU 008 675 T2
A találmány mûszaki területe A találmány általánosságban olyan vegyületekre vonatkozik, amelyek leállítják a foszforil-kolin bioszintézisét tumorsejtekben vagy parazitás fertõzéseknek kitett sejtekben a kolin-kináz enzim szelektív gátlásával, és ezáltal tumorok és parazitás betegségek vagy vírusok, baktériumok és gombák által állatokban, így az emberben is elõidézett betegségek kezelésére alkalmazhatók; valamint a találmány szerinti vegyületek elõállítására szolgáló eljárásra, és a fenti eljárás bizonyos köztitermékeire vonatkozik. A találmány háttere A kolin-kináz az elsõ enzim a Kennedy-féle vagy foszfatidil-kolin- (PC) szintézis útvonalon, és ez a kolint foszforil-kolinná (PCho) foszforilezi adenozin-5’-trifoszfát (ATP) mint foszfátdonor-csoport felhasználásával [Kent, C. Prog. Lipid Res. 29, 87–105 (1990); Kennedy, E. P. Fed. Proc. 20, 934–940 (1961)]. A ras gének az onkogéneknek nevezett családot alkotják, amelyeket széles körben tanulmányoztak, mivel ezek az összes humán tumorok 25–30%-ában, és némelyek a 90%-ában aktiváltak [Bos, JL. Cancer Res 49, 4682–4689 (1989); Kiaris, H, Spandidos, D. A. Int. J. Oncol., 413–421 (1995)]. A ras proteinek fontos szerepet játszanak az intracelluláris jelátvitelben, mivel részt vesznek a sejtproliferáció, terminális differenciálódás és öregedés szabályozásában [Abdellatif, M., MacLellan, W. R.; Schneider, M. D. J. Biol. Chem. 269, 15 423–15 426 (1994); Wiesmüller, L., Wittinghofer, F. Cell Signal. 6, 247–267 (1994); Barbacid, M. Eur. J. Clin. Invest. 20, 225–235 (1990); Hahn & Weinberg Nat. Rev. Cancer 2, 331 (2002); Wright & Shay Nat. Biotech 20, 682 (2002); Drayton & Peters Curr. Op. Gen. Dev 12, 98 (2002)]. A különféle onkogének által mediált átalakulás, amelyek között a ras onkogének kiemelkedõek, a kolin-kináz-aktivitás magas szintjét indukálja, amely terméke, a PCho intracelluláris szintjének abnormális növekedését eredményezi [Lacal és munkatársai, Nature 330, 269–272 (1987); Lacal J. C. Mol. Cell. Biol. 10, 333–340 (1990); Teegarden, D., Taparowsky, E. J., Kent, C. J. Biol. Chem. 265, 6042–6047 (1990); Ratnam, S.; Kent, C. Arch. Biochem. Biophys. 323, 313–322 (1995); Ramirez de Molina, A, Rodriguez-Gonzälez, A, Peñalva, V., Lucas, L., Lacal, J. C. Biochem. Biophys. Res. Commun. 285, 873–879 (2001); Ramirez de Molina, A., Penalva, V.; Lucas, L, Lacal, J. C. Oncogene 21, 937–946 (2002)]. További tények is alátámasztják a ChoK szerepét a humán tumorok keletkezésében, mivel a magmágneses rezonancia (NMR) technikákat alkalmazó vizsgálatokban kimutatták a PCho magas szintjeit humán tumorszövetekben a normál szövetekhez képest, beleértve többek között a mell¹, vastagbél¹, tüdõ- és prosztatatumorokat [Ruiz-Cabello, J., Cohen, J. S. NMR Biomed. 5, 226–233 (1992); de Certaines, J. D., Larsen, V. A., Podo, F., Carpinelli, G., Briot, O., Henriksen, O. NMR Biomed. 6, 345–365 (1993); Smith, T. A. D., Bush, C., Jameson, C., Titley, J. C., Leach, M. O., Wilman, D. E. V., McCready, V. R. NMR Biomed. 6,
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
318–323 (1993)]. Általánosan ismert, hogy a ras a legbehatóbban tanulmányozott onkogének egyike a humán karcinogenezisben, és kimutatták, hogy a ChoKgátlás új és hatékony tumorellenes stratégia az onkogének által transzformált sejtekben [Cuadrado, A., Carnero, A., Dolfi, F., Jiménez, B., Lacal, J. C. Oncogene 8, 2959–2968 (1993); Jiménez, B., del Peso, L., Montaner, S., Esteve, P. Lacal, J. C. J. Cell Biochem. 57, 141–149 (1995); Hernández-Alcoceba, R., Saniger, L., Campos, J., Núñez, M. C., Khaless, F., Gallo, M. Á., Espinosa, A., Lacal, J. C. Oncogene 15, 2289–2301 (1997)]. Ezeket az elsõ megfigyeléseket késõbb in vivo extrapolálták csupasz egerekre [Hernández-Alcoceba, R., Fernández, F., Lacal, J. C. Cancer Res. 59, 3112–3118 (1999)]. A ChoK-inhibitorok kutatása során viszonylag erõs és szelektív blokkolószerként azonosították a hemikolínium-3¹at (HC–3) [Cuadrado A., Carnero A., Dolfi F., Jiménez B. and Lacal J. C. Oncogene 8, 2959–2968 (1993); Jiménez B., del Peso L., Montaner S., Esteve P. and Lacal J. C. J. Cell Biochem. 57, 141–149 (1995); Hernández-Alcoceba, R., Saniger, L., Campos, J., Núñez, M. C., Khaless, F., Gallo, M. Á., Espinosa, A., Lacal, J. C. Oncogene 15, 2289–2301 (1997)]. Ezt a bifenilszerkezettel rendelkezõ kolinhomológot új, tumorellenes hatású szerek tervezésére alkalmazták. Mivel a HC–3 erõteljes légzésbénító szer, nem megfelelõ jelölt klinikai alkalmazásra. Számos származék szintézise alapult a HC–3 szerkezeti módosításain, amellyel javult a ChoKinhibitor-aktivitás és szuppresszálódtak annak toxikus hatásai. A biszkvaternerizált szimmetrikus vegyületek proliferációra kifejtett inhibitor hatása összefüggésben volt PCho-termelõdést indukáló képességükkel teljes sejtekben [Hernández-Alcoceba, R., Saniger, L., Campos, J., Núñez, M. C., Khaless, F., Gallo, M Á., Espinosa, A., Lacal, J. C. Oncogene 15, 2289–2301 (1997); és ES 2 117 950]. Amikor 1,2-etilén-p¹(bibenzil-dimetildiil)-maradékot alkalmaztak spacerként (tértartó csoportként) két kationos piridinium „fej” között, amely 4¹es helyzetben helyettesített [Campos, J., Núñez, M. C, Rodriguez, V., Gallo, M. Á., Espinosa, A. Bioorg. & Med. Chem. Lett. 10, 767–770 (2000)], a szerkezeteket kiértékelték izolált ChoK-gátló képességük szempontjából (ex vivo körülmények között) [Lacal J. C. IDrugs 4, 419–426 (2001)]. A 4¹NR2 csoport fontosnak bizonyult, és feltételezték [Campos, J., Núñez, M. C., Rodriguez, V., Gallo, M. Á., Espinosa, A. Bioorg. & Med. Chem. Lett. 10, 767–770 (2000)], hogy a fenti csoport szerepe elektronikus, a pozitív töltés delokalizációja révén. Leírták a ChoK-aktivitás növekedését különféle humán mellkarcinómákban [Ramirez de Molina, A., Gutiérrez, R., Ramos, M. A., Silva, J. M., Silva, J., sánchez, J. J., Bonilla, F., Lacal, J. C. Oncogene 21, 4317–4322 (2002)]. Újabban leírták, hogy a ChoK megváltozása gyakori esemény bizonyos humán tumorokban, például a tüdõ¹, vastag- és végbél- és prosztatatumorokban [Ramirez de Molina, A., Rodríguez-González, A., Gutiérrez, R., Martínez-Piñero, L., Sánchez, J. J., Bonilla, F., Rosell, R., Lacal, J. C. Biochem. Biophys. Res. Commun. 296, 580–583 (2002)].
1
HU 008 675 T2
Az Il Farmaco 58, 221–229 (2003) publikációban rákellenes/tumorellenes biszkvaterner heterociklusos vegyületeket írnak le, amelyek a jelen bejelentésben igényelt vegyületekhez hasonló szerkezettel rendelkeznek. Az European Journal of Medicinal Chemistry 38, 109–116 (2003) publikációban rákellenes/tumorellenes bisz-kvaterner heterociklusos vegyületeket ismertetnek. Végül a Bioorganic & Medicinal Chemistry 10, 2215–2231 (2002) publikációban rákellenes/tumorellenes biszkvaterner heterociklusos vegyületeket ismertetnek, amelyek szerkezete a jelen bejelentésben igényelt vegyületekéhez hasonló. A technika állásában, és különösen az ES 2117950 számú szabadalmi iratban ismertetett biszkvaternerizált piridiniumszármazékok azonban nagymértékû toxicitást mutatnak, ami korlátozza széles körû terápiás alkalmazásukat. Ezért a technika állása szerint fennállt az igény a tumorsejtekben vagy a parazitás, vírusos, baktériumos vagy gombás fertõzések által kiváltott folyamatokban foszforil-kolin-bioszintézist gátló aktivitással rendelkezõ, és ugyanakkor alacsony szintû toxocitást mutató vegyületek kifejlesztésére. Mint a jelen találmány feltalálói intenzív kutatómunka révén felderítettük, hogy a technika állásában, és különösen az ES 2117950 számú szabadalmi iratban ismertetett vegyületek szerkezetében végrehajtott bizonyos módosításokkal elõre nem várt, és ezért meglepõ módon, szignifikánsan csökkenteni lehet a technika állásából ismert fenti vegyületek toxicitásának szintjét. A találmány rövid ismertetése Ennek megfelelõen a találmány egyik célja (I) képletû vegyületcsalád biztosítása,
2
Végül a találmány ismerteti az (I) képletû vegyületek elõállítására szolgáló eljárásban kiindulási vegyületekként részt vevõ (VII) képletû vegyületeket 5
VII 10 A találmány részletes ismertetése A jelen találmány elsõ megközelítésben az (I) általános képletû vegyületcsaládra vonatkozik, 15
20 I ahol Q– jelenti egy gyógyszerészetileg alkalmas szerves vagy szervetlen sav konjugált bázisát; 25 R1 és R’1 jelentése metilcsoport; R2 és R’2 jelentése fenilcsoport, amely 4¹es helyzetben klóratommal van helyettesítve; R3 és R’3 jelentése az R 4 és R’ 4 szubsztituenssel együtt –CH=CH–CH=CH– csoport, amely adott 30 esetben klóratommal van helyettesítve az (I) képletû vegyület 7¹es helyzetének megfelelõ atomon; R4 és R’4 jelentése az R 3 és R’ 3 szubsztituenssel együtt –CH=CH–CH=CH– csoport, amely adott esetben klóratommal van helyettesítve az (I) képle35 tû vegyület 7¹es helyzetének megfelelõ atomon; és A jelentése spacercsoport, amelynek képlete:
40
I 45 amelyek szerkezetére jellemzõ, hogy két N¹aril-aminopiridinium-csoportot tartalmaznak egy spacerrel összekapcsolva. Foszforil-kolin-bioszintézist gátló szerként kifejtett aktivitásuk mellett a kolin-kináz enzim szelektív gátlásával tumoros sejtekben vagy potenciálisan a parazitás, virális, bakteriális vagy fungális fertõzések által kiváltott folyamatokban, ezek a vegyületek alacsony toxocitási szintet mutatnak. A találmány másik célja az (I) képletû vegyületek alkalmazása gyógyszerekben. A jelen találmány további célja gyógyszerkészítmények biztosítása, amelyek legalább egy (I) képletû vegyületet tartalmaznak. A találmány további célja eljárás az (I) képletû vegyületek elõállítására.
II
ahol m, n és p egész számokat jelent, amelyek a következõ értékeket vehetik fel: m=0, 1; n=0, 1–10; p=0, 1; feltéve, hogy m, n és p nem veszi fel egyidejûleg a 0 értéket. 50 A fenti családba tartozó vegyületek amellett, hogy foszforil-kolin-bioszintézist gátló szerként hatnak, a kolin-kináz enzim tumorsejtekben vagy parazitás fertõzés által érintett sejtekben történõ szelektív blokkolásával, 55 jellemzõjük, hogy toxicitási szintjük alacsonyabb, mint a technika állásából ismert hasonló szerkezetû vegyületeké. A találmány szerinti vegyületeknek ezt a jellemzõjét az alábbi példákban mutatjuk be. A találmány szerinti elõnyös vegyületeket a követ60 kezõ I. táblázatban ismertetjük: 3
1
HU 008 675 T2
2
I I. táblázat Sz.
R3, R4
NR1R2
5.
–(CH=CH)2–
RSM964A
6.
–C5H=C6H–C7Cl=C8H–
RSM820C
7.
–(CH=CH)2–
RSM932A
8.
–C5H=C6H–C7Cl=C8H–
RSM824B
9.
–(CH=CH)2–
RSM936A
10.
–C5H–C6H–C7Cl=C8H–
RSM828B
Végül a találmány egy elõnyös kiviteli alakjában a Q gyógyszerészetileg alkalmas szerves vagy szervetlen sav konjugált bázisának jelentése Br (bromid) vagy F6P (hexafluor-foszfát). A találmány szerinti vegyületek szelektív hatást fejtenek ki a bizonyos onkogének átalakításához szükséges szignálútvonalakra, ami nem érinti ugyanolyan intenzitással a normál sejteket, ezáltal elegendõ sáv marad a nagyobb hatékonysághoz a tumorellenes kezelésben. Másrészrõl a jelen találmány feltalálói által végzett biológiai vizsgálatok lehetõvé teszik az ilyen típusú aktivitás kiterjesztését az antivirális, antiparazitás vagy antifungális aktivitásra, mivel ismert, hogy számos parazita, mint például a Plasmodium falciparum vagy Trypanosoma cruzi, néhány vírus, például adenovírus, baktérium, például Streptococcus pneumoniae és gomba, például Candida albicans esetén a kolin-kinázon keresztül végbemenõ foszfatidil-kolin-szintézis metabolikus útvonal szükséges ahhoz, hogy a fertõzõ ciklusok emberben vagy állatban végbemenjenek. Ilyen értelemben az irodalmi háttér alátámasztja a ChoK szerepét az intracelluláris metabolizmusban bizonyos nuk-
A
40
45
50
55
60 4
Kód
leozidokban Hep¹G2 sejtekben [Martin, L. T.; Faraj, A.; Schinazi, R. F.; Gosselin, G.; Mathe, C.; Imbach, J.¹L.; Sommadossi, J.¹P. Biochemical Pharmacology 53, 75–87 (1997)], a ChoK mint enzimatikus marker alkalmazását parazitás betegségekben [Wunderlich, F.; Helwig, M.; Schillinger, G.; Vial, H.; Philippot, J.; Speth, V. Molecular and Biochemical Parasitology 23, 103–115 (1987); Ancelin, M. L.; Vial, H. J. Biochimica et Biophysica Acta (BBA)- Lipids and Lipid Metabolism 875, 52–58 (1986)], és a ChoK részvételét a fontos foszfolipidek bioszintézisében vírusokban [Balakivera L., Schoen G., Thouvenin E., Chroboczek J. J. Virol. 77, 4858–4866 (2003)], baktériumokban [Whiting GC, Gillespie SH. FEMS Microbiol Lett. 138, 141–145 (1996)] és gombákban [Mago N, Khuller GK. J Med Vet Mycol. 28, 355–362 (1990)]; Mago N, Khuller GK. J Med Vet Mycol. 28, 355–362 (1990)]. Az összes fenti vizsgálat alátámasztja, hogy a ChoK-gátlás fontos gyógyászati következményekkel járhat a fent említett betegségek kezelésében. Ezért a találmány második aspektusát képezi az (I) képletû vegyületek alkalmazása gyógyszerben. Közelebbrõl, az (I) képletû vegyületek gyógyszerben történõ
1
HU 008 675 T2
alkalmazását igényeljük. Egy speciális kiviteli alakban a találmány (I) képletû vegyületeket rák, elõnyösen mell¹, tüdõ¹, vastag- és végbél- és hasnyálmirigyrák kezelésére biztosítja. Egy további speciális kiviteli alakban a találmány (I) képletû vegyületeket biztosít virális betegség, elõnyösen adenovírus által okozott betegségek kezelésére; valamint antiparazitás kezelésre, elõnyösen a Plasmodium vagy Trypanosoma által okozott betegségekére; antibakteriális kezelésre, elõnyösen Streptococcus által okozott betegségek kezelésére; és antifungális kezelésre, elõnyösen Candida által okozott betegségekére. Másrészrõl igényeljük az (I) képletû vegyületek alkalmazását gyógyszerek elõállításában. Egy speciális kiviteli alakban az (I) képletû vegyületeket rák, elõnyösen mell¹, tüdõ¹, vastag- és végbél- vagy hasnyálmirigyrák kezelésére alkalmas gyógyszer elõállításában alkalmazzuk. Egy további speciális kiviteli alakban az (I) képletû vegyületet virális betegségek, elõnyösen adenovírus által okozott betegségek kezelésére alkalmas gyógyszer elõállításában; valamint antiparazitás kezelésre, különösen Plasmodium vagy Trypanosoma által okozott betegségek kezelésére alkalmas gyógyszer elõállításában; bakteriális betegség, elõnyösen Streptococcus által okozottak kezelésére alkalmas gyógyszer elõállításában, és fungális betegségek, elõnyösen Candida által okozottak kezelésére alkalmas gyógyszer elõállításában alkalmazzuk. E harmadik aspektusában a találmány gyógyszerkészítményeket biztosít, amelyek legalább egy (I) képletû vegyületet tartalmaznak hatóanyagként. Az említett gyógyszerkészítmények egy vagy több adalék anyagot és/vagy hordozóanyagot tartalmazhatnak. Ezenkívül az említett készítmények tartalmazhatnak egyéb hatóanyagokat is, amelyek a kolin-kináz enzim mûködését gátolják. Az adalék anyagoknak, hordozóanyagoknak és segédanyagoknak gyógyszerészetileg és farmakológiailag tolerálhatónak kell lenniük, vagyis ezek elegyíthetõk a készítmény vagy preparátum egyéb komponenseivel, és nem fejtenek ki káros hatást a kezelt organizmusban. A gyógyszerkészítmények vagy formulák közé tartoznak az orális vagy parenterális beadásra alkalmasak (beleértve a szubkután, intradermális, intramuszkuláris és intravénás beadást), noha a legjobb beadási mód a beteg állapotától függ. A készítmények lehetnek egydózisos formában. A készítményeket a farmakológia területén ismeretes módszerek szerint állíthatjuk elõ. A beadandó hatóanyagok mennyiségét a terápia sajátosságaitól függõen változtathatjuk. A találmány tárgyát képezi továbbá eljárás az (I) képletû vegyületek elõállítására. A találmány fenti tárgya két eltérõ kiviteli módot foglal magában aszerint, hogy az (I) képletû vegyület azonos vagy eltérõ aminopiridinium-csoportokat tartalmaz. a) Eljárás olyan (I) képletû vegyületek elõállítására, amelyekben az amino-piridinium-csoportok azonosak: az eljárás során a megfelelõ (VII) képletû heterociklusos származékot és az AX2 képletû dihalogénezett származékot (ahol X jelentése halogénatom: Cl, Br
5
2
vagy I) 2:1 mólarányban reagáltatjuk szerves oldószerben. A reakció elõnyösen butanonban, lezárt csõben és 90–110 °C hõmérsékleten játszódik le. Végül a találmány tárgyát képezik a (VII) képletû vegyületek mint kiindulási anyagok az (I) képletû vegyületek elõállítására szolgáló eljárásban:
10
VII 15 ahol R1 jelentése H és adott esetben trifluor-metil¹, hidroxilvagy alkoxicsoporttal helyettesített 1–6 szénatomos alkilcsoport közül választott csoport; R2 jelentése arilcsoport, amely adott esetben halogénatommal, trifluor-metil¹, hidroxil¹, 1–6 szénato20 mos alkil¹, amino- vagy alkoxicsoporttal helyettesített; R3 jelentése vagy H, halogénatom, trifluor-metil¹, hidroxil¹, amino¹, alkoxicsoport és adott esetben trifluor-metil¹, hidroxil¹, amino- vagy alkoxicsoporttal 25 helyettesített 1–6 szénatomos alkilcsoport közül megválasztott csoport, vagy az R4 szubsztituenssel együtt –CH=CH–CH=CH– képletû csoportot képez, amely adott esetben halogénatommal, trifluor-metil¹, hidroxil¹, 1–6 szénatomos alkil¹, amino- vagy al30 koxicsoporttal helyettesített; R4 jelentése vagy H és adott esetben trifluor-metil¹, hidroxil¹, amino- vagy alkoxicsoporttal helyettesített 1–6 szénatomos alkilcsoport közül megválasztott csoport, vagy az R 3 szubsztituenssel együtt 35 –CH=CH–CH=CH– képletû csoportot képez, amely adott esetben halogénatommal, trifluor-metil¹, hidroxil¹, 1–6 szénatomos alkil¹, amino- vagy alkoxicsoporttal helyettesített. A (VII) általános képletû vegyületek elõnyös cso40 portját alkotják a (VIII) képletû vegyületek:
45
VIII 50 Vegyület
R1
R2
A
Me
H
B
Me
Cl
R
55
60 5
1
HU 008 675 T2
A találmányt a következõ példákkal szemléltetjük: Példák Elõállítási példák 5 vegyület (kód RSM964A): 1,1’-(Bifenil-3,3’-diilmetilén)-bisz[4¹(4¹klór-N-metil-anilino)-kinolinium]dibromid 4-(4¹Klór-N¹metil-anilino)-kinolin (212 mg, 0,78 mmol) és 3,3’-bisz(bróm-metil)-benzol (134 mg, 0,39 mmol) elegyét vízmentes butanonban (40 ml), lezárt csõben 100 °C¹on 72 órán keresztül melegítjük. Szûrés, és butanonnal, EtOAc-tal és Et2O-dal történõ alapos mosás után 5 vegyületet kapunk tiszta, sárgás szilárd anyagként (134 mg, 40%); olvadáspont: 217–218 °C. 1H–NMR (300 MHz, DMSO-d6) d 9,19 (d, J=7,4, 2H, H–2quin); 8,12 (d, J=8,9, 2H, H–8quin); 7,83 (pst, J=7,5, 2H, H–7quin); 7,66 (d, J=8,2, 2H, H–5quin); 7,55 (d, J=8,8, 4H, H–3,5anil); 7,44 (d, J=8,9, 4H, H–2, 6anil); 7,56–7,39 (m, 12H, H–2, 3, 5, 6Ph, H–3quin, H–6quin); 6,05 (s, 4H, N’–CH2); 3,73 (s, 6H, Me). 13C–NMR (75 MHz, DMSO-d6): d 157,86 (C–4quin); 147,41 (C–2quin); 146,40 (C–1anil); 139,11 (C–1Ph); 138,78 (C–8aquin); 134,30 (C–4Ph); 133,47 (C–7quin); 131,69 (c–4anil); 130,26 (C–3,5anil); 127,34 (c–3,5Ph); 127,18 (C–2,6anil), (C–2,6Ph); 127,08 (C–6quin); 126,08 (C–5quin); 119,65 (C–4aquin); 119,12 (C–8quín); 107,06 (C–3quin); 56,94 (N+–CH2); 44,94 (Me). HRMS (m/z): számított a C46H38N4Cl2Br2 képletre [(M–Br)] + 795,1657; talált: 795,1658. Analízis a C46H38N4Cl2Br2·2H2O képletre, számított: C 60,48; H 4,63; N 6,13%; talált: C 60,06; H 4,48; N 5,87%. 6 vegyület (kód RSM820C): 1,1’-(Bifenil-3,3’-diilmetilén)-bisz[4¹(4¹klór-N-metil-anilino)-7-klórkinolinium]-dibromid 7-Klór-4-(4¹klór-N¹metil-anilino)-kinolin (300 mg, 0,98 mmol) és 3,3’-bisz(bróm-metil)-bifenil (168 mg, 0,49 mmol) elegyét vízmentes butanonban (40 ml), lezárt csõben 100 °C¹on 72 órán keresztül melegítjük. Szûrés, és butanonnal és CHCl3-dal történõ alapos mosás után a szilárd terméket EtOH-ból vagy EtOH/MeOH elegybõl átkristályosítva tisztítjuk, miután Et2O¹t adtunk hozzá zavarosság eléréséig. 6 vegyületet kapunk sárgás szilárd anyagként (154 mg, 45%); olvadáspont: 220–221 °C. 1H–NMR (300 MHz, DMSO-d6): 5 9,19 (d, J=7,5, 2H, H–2quin); 8,29 (d, J=1,7, 2H, H–8quin); 7,85 (s, 2H, H–2Ph); 7,64 (d, J=7,2, 2H, H–5quin); 7,57–7,45 (m, 16H, H–5,6Ph, H–2,3,5,6anil, H–3,6quin); 7,25 (d, J=7,7, 2H, H–4Ph); 6,08 (s, 4H, N+–CH2); 3,73 (s, 6H, Me). 13C–NMR (75 MHz, DMSO-d ): d 157,68 (C–4 6 quin); 148,01 (C–2quin); 146,14 (C–1anil); 140,14 (C–1Ph); 139,85 (C–8aquin); 138,48 (C–7quin); 135,51 (C–3Ph); 132,11 (C–4anil); 130,50 (C–3,5an); 129,80 (C–5Ph); 129,45 (C–6Ph); 127,32 (C–2,6anil); 126,89 (C–6quin); 126,12 (C–4ph); 125,91 (C–5quin); 125,82 (C–2ph); 118,48 (C–8quin); 118,35 (C–4aquin); 107,38 (C–3quin); 57,14 (N+CH2); 45,18 (Me). HRMS (m/z): számított a C46H36N4Cl4Br2 képletre [(M–HBr–Br)]+ 783,1616; talált: 783,1616. Analízis a C46H36N4Cl4Br2·1,5H2O képletre, számított: C 56,76; H 4,04; N 5,76%; talált: C 56,72; H 4,18; N 5,71%.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
2
7 vegyület (kód RSM932A): 1,1’-(Bifenil-4,4’-diilmetilén)-bisz[4¹(4¹klór-N-metil-anilino)-kinolinium]dibromid 4-(4¹Klór-N¹metil-anilino)-kinolin (240 mg, 0,89 mmol) és 4,4’-bisz(bróm-metil)-bifenil (152 mg, 0,44 mmol) elegyét vízmentes butanonban (40 ml), lezárt csõben 100 °C¹on, 72 órán keresztül melegítjük. Szûrés, és butanonnal történõ alapos mosás után 7 vegyületet kapunk tiszta, sárgás szilárd anyagként (121 mg, 30%); olvadáspont: 255–257 °C. 1H–NMR (300 MHz, DMSO-d6) 5 9,19 (d, J=7,4, 2H, H–2quin); 8,12 (d, J=8,9, 2H, H–8quin); 7,83 (pst, J=7,5, 2H, H–7quin); 7,66 (d, J=8,2, 2H, H–5quin); 7,55 (d, J=8,8, 4H, H–3,5anil); 7,44 (d, J=8,9, 4H, H–2, 6anil); 7,56–7,39 (m, 12H, H–2, 3, 5, 6Ph, H–3quin, H–6quin); 6,05 (s, 4H, N’–CH2); 3,73 (s, 6H, Me). 13C–NMR (75 MHz, DMSO-d 6 ): d 157,86 (C–4 quin ); 147,41 (C–2quin); 146,40 (C–1anil); 139,11 (C–1Ph); 138,78 (C–8aquin); 134,30 (C–4Ph); 133,47 (C–7quin); 131,69 (c–4anil); 130,26 (C–3,5anil); 127,34 (c–3,5Ph); 127,18 (C–2,6anil), (C–2,6Ph); 127,08 (C–6quin); 126,08 (C–5quin); 119,65 (C–4aquin); 119,12 (C–8quin); 107,06 (C–3quin); 56,94 (N+–CH2); 44,94 (Me). HRMS (m/z): számított a C46H38N4Cl2Br2 képletre [(M–Br)]+ 795,1657; talált: 795,1658. Analízis a C46H38N4Cl2Br2·2H2O képletre, számított: C 60,48; H 4,63; N 6,13%; talált: C 60,06; H 4,48; N 5,87%. 8 vegyület (kód RSM824B): 1,1’-(Bifenil-4,4’-diilmetilén)-bisz[4¹(4¹klór-N-metil-anilino)-7-klórkinolinium]-dibromid 7-Klór-4-(4¹klór-N¹metil-anilino)-kinolin (300 mg, 0,98 mmol) és 4,4’-bisz(bróm-metil)-bifenil (168 mg, 0,49 mmol) elegyét vízmentes butanonban (100 ml), lezárt csõben 100 °C¹on 72 órán keresztül melegítjük. Szûrés, és butanonnal történõ alapos mosás után 8 vegyületet kapunk tiszta, sárgás szilárd anyagként (195 mg, 48%); olvadáspont: 276–277 °C. 1H–NMR (400 MHz, DMSO-d6): d 9,14 (d, J=7,4, 2H, H–2quin); 8,23 (d, J=1,6, 2H, H–8quin); 7,73 (d, J=8,3, 2H, H–5quin); 7,69 (d, J=8,4, 4H, H–2, 6Ph); 7,56 (d, J=8,8, 4H, H–3,5anil); 7,46 (d, J=8,9, 4H, H–2,6anil); 7,50–7,46 (m, 6H, H–6quin, H–3quin); 7,41 (d, J=8,4, 4H, H–3,5Ph); 6,04 (s, 4H, N+–CH2); 3,73 (s, 6H, Me). 13C–NMR (100 MHz, DMSOd 6 ): d 157,69 (C–4 quin ); 147,98 (C–2 quin ); 146,13 (C–1anil); 139,82 (C–8aquin); 139,21 (C–1Ph); 138,51 (C–7quin); 134,22 (C–4Ph); 132,14 (C–4anil); 130,50 (C–3,5anil); 129,45 (C–2,6anil); 127,54 (C–3,5Ph); 127,33 (C–6quin); 127,23 (C–2,6Ph); 126,52 (C–5quin); 118,47 (C–8quin); 118,35 (C–4aquin); 107,33 (C–3quin); 56,83 (N + –CH 2 ); 45,19 (Me). HRMS (m/e): számított a C46H36N4Cl4Br2 képletre [(M–HBr–Br)+ 783,1616; talált: 783,1614. Analízis a C46H36N4Cl4Br2 képletre, számított: C 58,38; H 3,83; N 5,92%; talált: C 58,73; H 3,96; N 5,74%.
55 9 vegyület (kód RSM936A): 1,1’-[Etilénbisz(benzol-1,4-diil-metilén)]-bisz[4¹(4¹klór-N-metilanilino)-kinolinium]-dibromid 4-(4¹Klór-N¹metil-anilino)-kinolin (204 mg, 60 0,76 mmol) és 4,4’-bisz(bróm-metil)-bibenzil (140 mg, 6
1
HU 008 675 T2
0,37 mmol) elegyét vízmentes butanonban (40 ml), lezárt csõben 100 °C¹on 72 órán keresztül melegítjük. Szûrés, és butanonnal és CHCl3-dal történõ alapos mosás után 9 vegyületet kapunk tiszta, sárgás, szilárd anyagként (70 mg, 20%); olvadáspont: 212–214 °C. 1H–NMR (300 MHz, DMSO-d ): d 9,19 (d, J=7,4, 2H, 6 H–2quin); 8,10 (d, J=8,9, 2H, H–8quin); 7,82 (pst, J=7,5, 2H, H–7quin); 7,54 (d, J=8,8, 4H, H–3, 5anil); 7,44 (d, J=8,9, 4H, H–2,6anil); 7,52–7,39 (m, 6H, H–3quin, H–5quin, H–6quin); 7,24 (s, 8H, H–2,3,5,6Ph); 5,98 (s, 4H, N+–CH2); 3,73 (s, 6H, Me); 2,80 (s, 4H, CH2–Ph). 13C–NMR (100 MHz, DMSO-d ): d 157,80 (C–4 6 quin); 147,34 (C–2quin); 146,44 (C–1anil); 141,55 (C–1Ph); 138,74 (C–8aquin); 133,36 (C–7quin); 132,32 (C–4Ph); 131,63 (C–4anil); 130,25 (C–3,5anil); 128,79 (C–3,5Ph); 127,26 (C–6quin); 127,17 (C–2,6anil); 126,74 (C–2,6Ph); 126,04 (C–5quin); 119,66 (C–4aquin); 119,19 (C–8quin); 107,06 (C–3quin); 57,10 (N+–CH2); 44,93 (Me); 36,22 (CH2–Ph). HRMS (m/z): számított a C4RH42N4Cl2Br2 képletre [(M–Br)]+ 823,1970; talált: 823,1970. Analízis a C48H42N4Cl2Br2·1H2O képletre, számított: C 62,42; H 4,80; N 6,07%; talált: C 62,29; H 4,59; N 6,09%. 10 vegyület (kód RSM828B): 1,1’-[Etilénbisz(benzol-1,4-diil-metilén)]-bisz[4¹(4¹klór-N-metilanilino)-7-klór-kinolinium]-dibromid 7-Klór-4-(4¹klór-N¹metil-anilino)-kinolin (300 mg, 0,98 mmol) és 4,4’-bisz(bróm-metil)-bibenzil (182 mg, 0,49 mmol) elegyét vízmentes butanonban (40 ml), lezárt csõben 100 °C¹on 72 órán keresztül melegítjük. Szûrés, és butanonnal történõ alapos mosás után 10 vegyületet kapunk tiszta, sárgás, szilárd anyagként (229 mg, 48%); olvadáspont: 256–257 °C. 1H–NMR (400 MHz, DMSOd6): d 9,11 (d, J=7,4, 2H, H–2quin); 8,18 (d, J=1,5, 2H, H–8quin); 7,55 (d, J=8,8, 4H, H–3,5anil); 7,46 (d, J=8,8, 4H, H–2,6anil); 7,56–7,44 (m, 6H, H–3quin, H–5quin, H–6 quin ); 7,24 (s, 8H, H–2,3,5 6Ph ); 5,97 (5, 4H, N+–CH2); 3,72 (s, 6H, Me); 2,82 (s, 4H, CH2–Ph). 13C–NMR (100 MHz, DMSO-d ): d 157,63 (C–4 6 quin); 147,91 (C–2quin); 146,16 (C–1anil); 141,74, 139,75 és 138,88 (C–7quin, C–8aquin and C–4Ph); 132,20 (C–4anil); 132,08 (C–1Ph); 130,50 (C–3,5anil); 129,39 (C–6quin); 128,99 (C–3,5Ph); 127,32 (C–2,6anil); 126,90 (C–2, 6Ph); 126,48 (C–5quin); 118,55 (C–8quin); 118,35 (C–4aquin); 107,32 (C–3quin); 57,02 (N+–CH2); 45,17 (Me); 36,33 (CH2–Ph). HRMS (m/z): számított a C18H10N4Cl4Br2 képletre [(M–HBr–Br)]+ 811,1927; talált: 811,1926. Analízis a C48H40N4Cl4Br2·2H2O képletre, számított: C 57,05; H 4,39; N 5,54%; talált: C 57,14; H 4,07; N 5,46%.
2
A következõ kiindulási anyagokat a megadott referenciákban ismertetett eljárások segítségével állítottuk elõ. 5
1. 3,3’-bisz(Bróm-metil)-bifenil
10 Werner, W. J. Org. Chem. 17, 523–528 (1952). 2. 4,4’-bisz(Bróm-metil)-bifenil 15
Szendey, G. L., Munnes, S. Chem. Ber. 94, 38–42 (1961); Staab, H. A., Haenel, M. Chem. Ber. 106, 20 2190–2202 (1973). 3. bisz-p¹(Bróm-metil)-dibenzil
25 Cram, D. J., Steinberg, J. J. Am. Chem. Soc. 73, 5691–5704 (1951). 30
35
40
45
4. 5¹(N¹Metil-anilino)-piridin
Campos, J., Núñez, M. C., Sánchez, R., Gómez-Vidal, J. A., Rodríguez-González, A., Báñez, M., Gallo, M. A., Lacal, J. C., Espinosa, A. Bioorg. & Med. Chem. 10, 2215–2231 (2002). 5. 4¹(4¹Klór-N¹metil-anilino)-piridin
Conejo-García, A., Campos, J., Sánchez, R., Rodriguez-González, A., Lacal, J. C., Gallo, M. Á., Espinosa, A. Eur. J. Med. Chem. 38, 109–116 (2003). 6. 4¹(3,5-Diklór-N¹metil-anilino)-piridin
50 Reagensek elõállítása Az a,a’-dibróm-m¹xilol kereskedelmi forgalomban lévõ termék, gyártja a Sigma-Aldrich Quimica S. A., címe Avenida Valdelaparra No. 51–53, 28100 Alcobendas (Madrid).
a,a’-dibróm-m¹xilol
Ezt a vegyületet 4¹klór-piridin-hidrokloridból és 4¹(3,5-diklór-N¹metil-anilino)-piridinbõl állítottuk elõ a következõ irodalmi helyen ismertetett eljárás szerint: Conejo-García, A., Campos, J., Sánchez, R., Rodríguez–González, A., Lacal, J. C., Gallo, M. Á., Espino60 sa, A. Eur. J. Med. Chem. 38, 109–116 (2003). Más55
7
1
HU 008 675 T2
részrõl a 3,5-diklór-N¹metil-anilint a következõ publikációban leírt eljárás szerint kaptuk: Leeson, P. D., Baker, R., Carling, R. W., Curtis, N. R., Moore, K. W., Williams, B. J., Foster, A. C., Donald, A. E., Kemp, J. A., Marshall, G. R. J. Med. Chem. 34, 1243–1252 (1991).
2
A 8 képletû vegyületek
5
7. 4,4’-bisz(Klór-metil)¹[2,2’]bitiazolil VIII 10
Köztitermék száma
R1
R2
A
Me
H
B
Me
Cl
R
Ref.: Chi, AND. F.; Chu, T. I. Record (Peking) 1, 45 (1957); Chem. Abstract 52, 6321 a,b (1957). 8. Dietil-4,4’-bisz(bróm-metil)¹[2,2’]bitiazolil-5,5’dikarboxilát
15
20 elõállítását például az alábbiak szerint végezzük: Ref: Lehn, J¹M.; Regnouf de Vains, J.¹B. Tetrahedron Lett. 30, 2209–2212 (1989). 9. 6,6’-bisz(Bróm-metil)¹[2,2’]bipiridin
25
30 Ref.: Rodríguez-Ubis, J.¹C.; Alpha, B.; Plancherel, D.; Lehn, J.¹M. Helv. Chim. Acta 67, 2264 (1984). 10. 6,6’-bisz(Bróm-metil)-4,4’dimetil¹[2,2’]bipirimidinil
35
40 Ref.: Lehn, J.¹M.; Regnouf de Vains, J.¹B. Tetrahedron Lett. 30, 2209–2212 (1989). Új kiindulási anyagok elõállítása A (VII) képletû vegyületeket
VII úgy állíthatjuk elõ, hogy a 4¹anilin- vagy kinolinszármazékot a megfelelõ 4¹klór-anilinnel reagáltatjuk jégecetben, visszafolyató hûtõ alatti forralás közben. Lehûtés után az oldatot nátrium-hidroxid-oldattal meglúgosítjuk, a kapott szuszpenziót ezután koncentráljuk, és gyorskromatográfiával tisztítjuk.
45
VIII A vegyület 4-(4¹Klór-N-metil-anilino)-kinolin 4-Klór-kinolin (5 mmol) és 4¹klór-N¹metil-anilin (10 mmol) oldatát jégecetben (15 ml) 3 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk argonáram alatt. Lehûtés után az oldatot 10%¹os NaOH-oldattal pH=10 értékre lúgosítjuk, a kapott szuszpenziót rotációs bepárlóban koncentráljuk, és gyorskromatográfiasan tisztítjuk (CH2Cl2:MeOH=9:1), cím szerinti vegyületet kapunk sárgás szirupként (97%). 1H–NMR (400 MHz, CDCl3): d 8,10 (d, J=8,5, 1H, H–2quin); 7,70 (d, J=8,5, 1H, H–5quin); 7,65 (t, J=7,9, 1H, H–7quin); 7,38 (t, J=8,5, 1H, H–6quin); 7,35 (d, J=7, 9, 1H, H–8quin); 7,17 (d, J=8,9, 2H, H–3,5anil); 7,14 (d, J=8,5, 1H, H–3quin); 6,76 (d, J=8,9, 2H, H–2,6anil); 3,45 (s, 6H, Me). 13C–NMR (100 MHz, CDCl 3 ): d 153,37 (C–4 quin ); 151,16 (C–2quin); 150,01 (C–1anil); 148,17 (C–8aquin): 135,02 (C–4anil); 130,07 (C–7quin); 129,52 (C–6quin); 129,29 (C–3,5 anil ); 126–26 (C–4a quin ); 126,07 (C–5 quin ): 124,40 (C–8quin); 119,79 (C–2,6anil); 115,08 (C–3quin); 41,75 (Me). HRMS (m/z): számított a C16H13N2Cl képletre [(M+H)]+ 269,0845; talált: 269,0845. Analízis a C16H13N2Cl képletre, számított: C 71,51; H 4,88; N 10,42%; talált: C 71,60; H 4,71; N 10,33%.
VIII B vegyület 7-Klór-4-(4¹klór-N-metil-anilino)-kinolin 4,7-Diklór-kinolin (5 mmol) és 4¹klór-N¹metil-anilin 50 (10 mmol) oldatát jégecetben (15 ml) 3 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk argonáram alatt. Lehûtés után az oldatot 10%¹os NaOH-oldattal pH=10 értékre lúgosítjuk, a kapott szuszpenziót rotációs bepárlóban koncentráljuk, és gyorskromatográfiasan tisztít55 juk (CH2Cl2:MeOH=9:1). II köztiterméket kapunk sárgás szirupként (59%). 1H–NMR (300 MHz, CH3OD): d 8,66 (d, J=7,1, 1H, H–2quin); 7,94 (d, J=2,0, 1H, H–8quin); 7,53 (d, J=8,8, 2H, H–3,5anil); 7,41–7,37 (m, 2H, H–5,6quin); 7,47 (d, J=8,8, 2H, H–2,6anil); 7,32 (d, 60 J=7,1, 2H, H–3 quin ); 3,76 (s, 3H, Me). 13 C–NMR 8
1
HU 008 675 T2
(75 MHz, CH 3 OD): d 159,86 (C–4 quin ); 147,63 (C–7quin); 143,86 (C–2quin); 141,46 (C–1anil); 140,56 (C–8aquin); 135,02 (C–4anil): 132,01 (C–3,5anil); 129,92 (C–6quin); 128,58 (C–2,6anil); 127,98 (C–5quin); 120,56 (C–8quin); 118,71 (C–4aquin); 107,38 (C–3quin); 45,74 (Me). HRMS (m/z): számított a C16H12N2Cl2 képletre [(M+H)] + 303,0456; talált: 303,0456. Analízis a C16H12N2Cl2 képletre, számított: C 63,38; H 3,99; N 9,24%; talált: C 63,46; H 3,71; N 9,17%. Humán chok aktivitásának ex vivo vizsgálata Az ex vivo vizsgálatokhoz E. coliban vizsgálati pufferben [100 mmol/l Tris-HCl pH=8,0, 100 mmol/l MgCl2, 10 mmol/l ATP és 200 mmol/l kolin, metil[14C]-kolin-klorid (50–60 mCi/mmol) jelenlétében] expresszált rekombináns kolin-kinázt alkalmaztunk. A reakciókat 37 °C¹on 30 percen keresztül játszattuk le, és 16% végkoncentrációig jéggel hûtött triklór-ecetsavval végzett kicsapással állítottuk le. A mintákat vízzel telített dietil-éterrel mostuk és liofilizáltuk. A hidrofil kolinszármazékokat vékonyréteg-kromatográfiás lemezeken rezolváltuk ismert eljárás szerint [Ramirez, A., Penalva, V., Lucas, L., Lacal, J. C. Oncogene 21, 937–946 (2002)]. Ezeket a vizsgálatokat a találmány szerinti 1–10 vegyületekkel, valamint a technika állásából, különösen az ES 2117950 számú szabadalmi iratból ismert EC1–EC6 vegyületekkel végeztük el. Az eredményeket a II. táblázatban foglaljuk össze. Sejtproliferációs vizsgálatok A HT–29 sejteket 24 rezervoáros lemezekre oltottuk le (35×103 sejt/rezervoár), és 24 órán keresztül inkubáltuk. Ezután a sejteket a ChoK-inhibitorok különbözõ koncentrációival kezeltük a szokásos tenyésztõközegben. 3 nappal késõbb a rezervoárokat leszívattuk, és mind friss közeg, mind további mennyiségû hatóanyag hozzáadása után a sejteket még három napon keresztül tenyésztettük. Az egyes rezervoárokban maradt sejtek számszerû meghatározását kristályibolya módszerrel végeztük [Gillies, R. J., Didier, N., Denton, M. Anal. Biochem. 159, 109–113 (1986)], bizonyos módosításokkal (Hernández-Alcoceba, R., Saniger, L., Campos, J, Núñez, M. C., Khaless, F., Gallo, M. Á., Espinosa, A., Lacal, J. C. Oncogene, 15, 2289–2301 (1997)]. Röviden, a sejteket TD¹pufferrel mostuk, és 1% glutáraldehiddel fixáltuk 15 percen keresztül. A sej-
2
teket ismét TD¹vel mostuk, majd a sejtmagokat 0,1% kristályibolyával legalább 30 percen keresztül megfestettük, és háromszor mostuk desztillált vízzel. Az adszorbeált festéket 10% ecetsavban felszuszpendáltuk, 5 és az abszorpciót 595 nm¹en spektrofotométerrel mértük. A kapott eredményeket IC50-érték formájában összegeztük, ez a vegyület azon koncentrációja, amely 50% gátlást vált ki. Ezt az értéket ismételt görbeillesztéssel határoztuk meg. Két értéket határoztunk meg a 10 görbe minden egyes pontjára, a kísérletet kétszer vagy háromszor megismételtük, és az átlagértékeket kiszámítottuk. Abban a néhány esetben, ahol a két érték több mint 50%-kal különbözött, egy harmadik kísérletet végeztünk a valódi érték meghatározására. A haté15 konyság mérésére szolgáló IC50-értéket alkalmazzuk a vegyületek biológiai aktivitása és kémiai szerkezete közötti összefüggés megállapítására. Ezeket a vizsgálatokat a találmány szerinti 1–10 vegyületekkel, valamint a technika állásából, közelebbrõl 20 az ES 2117950 számú szabadalomból ismert EC1–EC6 vegyületekkel végeztük el. Az eredményeket a II. táblázatban összegezzük.
25
30
35
40
45
Toxicitási vizsgálatok A toxicitási vizsgálatokat 1 hónapos Balb C egereken végeztük, amelyek testtömege körülbelül 25–30 g volt a kísérlet megkezdésekor. Az egereket az egyes vegyületek különbözõ mennyiségeivel oltottuk be 0,1 mg/kg–25 mg/kg tartományba esõ napi dózisokban 5 egymást követõ napon keresztül. Az öt dózis beadása után az egereket nyugalomban hagytuk 9 napon keresztül, és analizáltuk mind a túlélést, mind az általános állapotot, különös tekintettel a bundájukra, viselkedésükre, táplálkozási szokásaikra és testtömegükre kifejtett hatásokra. Az 50%¹os mortalitást okozó dózisokat az IC50-nek megfelelõ toxicitásként regisztráltuk. Az új vegyületekkel kapott eredmények az aktivitás nyilvánvaló javulását mutatják a toxicitás csökkenése mellett, amelyet a megfelelõ IC50-értékekkel mértünk. Ezeket a vizsgálatokat a találmány szerinti 1–10 vegyületekkel, valamint a technika állásából, különösen az ES 2117950 számú szabadalomból ismert EC1–EC6 vegyületekkel végeztük el. Az eredményeket a II. táblázatban összegezzük. A következõ II. táblázatban összegezzük az elvégzett vizsgálatokban kapott eredményeket.
II. táblázat Szám
Kód
R3 , R 4
2.
ACG416B* összehasonlító példa
5.
RSM964A
NR1R2
A
Ex vivo IC50 (mmol/l)
HT–29 IC50 (mmol/I)
Toxicitás IC50 (mg/kg)
H, H
0,42
2,2
13,6
–(CH=CH)2–
1,3
1,6
>25
9
1
HU 008 675 T2
2
II. táblázat (folytatás) Szám
Kód
R3 , R 4
6.
RSM820C
–C5H=C6H–C7Cl=C8H–
EC3
RSM856B
–C5H=C6H–C7Cl=C8H–
EC4
RSM1076A –C5H=C6H–C7Cl=C8H–
NR1R2
A
–NMe2
Ex vivo IC50 (mmol/l)
HT–29 IC50 (mmol/I)
Toxicitás IC50 (mg/kg)
5,70
1,90
>20
9,60
0,70
2,9
1,20
0,40
10
7.
RSM932A
–(CH=CH)2–
2,0
1,2
12,5
8.
RSM824B
–C3H=C6H–C7Cl=C8H–
11,4
1,2
15
9.
RSM936A
–(CH=CH)2–
4,8
0,7
16,7
10.
RSM828B
–C5H=C6H–C7Cl=C8H–
5,70
0,80
12,5
EC5
RSM1084A –C5H=C6H–C7Cl=C8H–
1,00
0,20
7,5
22
2,5
0,3
EC6
JC/947A
H, H
SZABADALMI IGÉNYPONTOK
–NMe2
45
1. (I) általános képletû vegyület
50
I 55 ahol Q– jelentése egy gyógyszerészetileg alkalmas szerves vagy szervetlen sav konjugált bázisa; R1 és R’1 jelentése metilcsoport; R2 és R’2 jelentése fenilcsoport, amely klóratommal 60 helyettesített 4¹es helyzetben; 10
R3 és R’3 jelentése az R 4 és R’ 4 szubsztituenssel együtt –CH=CH–CH=CH– csoport, amely adott esetben klóratommal helyettesített az (I) képletû vegyület 7¹es helyzetének megfelelõ atomon; R4 és R’4 jelentése az R 3 és R’ 3 szubsztituenssel együtt –CH=CH–CH=CH– csoport, amely adott esetben klóratommal helyettesített az (I) képletû vegyület 7¹es helyzetének megfelelõ atomon; és A jelentése spacercsoport, amelynek képlete a következõ:
II
1
HU 008 675 T2
2
2. Az 1. igénypont szerinti vegyület, amelyre jellemzõ, hogy a következõ szubsztituenseket tartalmazza:
ahol m, n és p egész számokat jelent, amelyek a következõ értékeket vehetik fel: m=0, 1; n=0, 1–10; p=0, 1; azzal a feltétellel, hogy m, n és p értéke nem nulla egyidejûleg.
Szám
(R3, R4) és (R’3, R’4)
NR1R2 és NR’1R’2
5.
–(CH=CH)2–
RSM964A
6.
–C5H=C6H–C7Cl=C8H–
RSM820C
7.
–(CH=CH)2–
RSM932A
8.
–C5H=C6H–C7Cl=C8H–
RSM824B
9.
–(CH=CH)2–
RSM936A
10.
–C5H=C6H–C7Cl=C8H–
RSM828B
3. A megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti vegyület, amelyre jellemzõ, hogy a vegyület 1,1’-(bifenil4,4’-diil-metilén)-bisz[4¹(4¹klór-N¹metil-anilino)-kinolinium] (7. számú vegyület). 4. A megelõzõ igénypontok bármelyike szerinti vegyület, amelynek jellemzõje, hogy Q jelentése Br (bromid) vagy F6P (hexafluor-foszfát). 5. Gyógyszerkészítmény, amely az 1–3. igénypontokban definiált legalább egy vegyületet tartalmaz hatóanyagként. 6. Az 1–4. igénypontok szerinti vegyület gyógyszerben történõ alkalmazásra, különösen rák kezelésében, antivirális, antiparazitás és antifungális kezelésben történõ alkalmazásra. 7. Az 1–4. igénypontok szerinti vegyület mell¹, tüdõ¹, vastag- és végbél- és hasnyálmirigyrák kezelésére. 8. Az 1–4. igénypontok szerinti vegyület alkalmazása gyógyszer, különösen rák kezelésére, antivirális, antiparazitás és antifungális kezelésre alkalmas gyógyszer elõállításában. 9. Az 1–4. igénypontok szerinti vegyület alkalmazása mell¹, tüdõ¹, vastag- és végbél- és hasnyálmirigyrák kezelésére alkalmas gyógyszer elõállításában. 10. Eljárás az 1. igénypont szerinti vegyület elõállítására, amelynek során a megfelelõ (VII) képletû heterociklusos származékot
A
Kód
35
VII 40
45
és egy AX2 képletû dihalogénezett származékot (ahol X jelentése halogénatom: Cl, Br vagy I) 2:1 mólarányban reagáltatunk szerves oldószerben. 11. Vegyületek, amelyek képlete: 4-(4¹klór-N¹metil-anilino)-kinolin
50 VIII A és 7¹klór-4-(4¹klór-N¹metil-anilino)-kinolin 55
60 11
VIII B.
Kiadja a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
