!HU000007533T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 007 533
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 02006697 2002. 03. 27.
(73) Jogosult: Astellas Deutschland GmbH, 80992 München (DE)
EP
(72) Feltalálók: BIEDERMANN, Elfi, 2353 EW Leiderdorp (NL); LÖSER, Roland, 2353 EW Leiderdorp (NL); RATTEL, Benno, 2353 EW Leiderdorp (NL) (54)
HU 007 533 T2
A61K 31/44
(21) Magyar ügyszám: E 03 744849 (22) A bejelentés napja: 2003. 03. 24. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20030744849 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1487444 A1 2003. 10. 02. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1487444 B1 2009. 12. 30.
(2006.01) A61K 31/4406 (2006.01) A61K 31/45 (2006.01) A61K 31/495 (2006.01) A61P 35/00 (2006.01) A61P 37/00 (2006.01) A61P 43/00 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 03080054 PCT/EP 03/003060
(74) Képviselõ: Kerény Judit, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Piridil-amidok alkalmazása angiogenezisinhibitorként
A leírás terjedelme 18 oldal (ezen belül 3 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 007 533 T2
A találmány területe A jelen találmány tárgya piridil-amid-származékok alkalmazása az igénypontok szerint önmagukban vagy egy vagy több gyógyászatilag aktív hatóanyaggal együtt kombinációban betegség kezelésére az igénypontok szerint emlõsöknél, különösen embernél, és az ilyen vegyület alkalmazása önmagában vagy egy vagy több gyógyászatilag aktív hatóanyaggal kombinációban olyan gyógyászati készítmény elõállítására, amely alkalmas az igénypontok szerint emlõsök, különösen ember kezelésére, ahol nem megfelelõ, túlzott vagy nemkívánatos angiogenezis lépett fel, valamint ennek megelõzésére. A találmány háttere A krónikus betegségeket gyakran kíséri mélyreható angiogenezis (érképzõdés), ami hozzájárulhat vagy fenntarthat gyulladásos és/vagy burjánzásos állapotot, vagy a véredények invazív burjánzása révén szövetkárosodáshoz vezet. Az angiogenezist általában a véredények helyettesítésére vagy új véredények kifejlesztésének leírására vagy a rendellenes érburjánzás leírására használják. Ez egy szükségszerû és fiziológiailag normális folyamat, amelynek révén az embrióban létrejön az érrendszer. Normális felnõttnél általában nem lép fel az angiogenezis. Sok betegséget azonban állandó és szabályzatlan angiogenezis jellemez. Ilyenre példa a burjánzásos retinopátia, a reumatoid artritisz és a pszoriázis [N. Ferrara, J. Mol. Med., 77, 527–543 (1999)]. Ezenkívül kimutatták, hogy a vaszkuláris endoteliális növekedési faktor (a VEGF) alapvetõen szabályozza a normális és abnormális angiogenezist. A VEGF lényegesnek tûnik az embrionális vaszkulogenezishez és az angiogenezishez. Megállapították, hogy például a VEGF koncentrációi megnõnek olyan páciensek csarnokvizében és üvegtestében, akiknek burjánzásos retinopátiája, például diabetikus retinopátiája van [lásd N. Ferrara, J. Mol. Med., 77, 527–543 (1999); és az ott idézett irodalmak]. A VEGF és/vagy az angiogenezis felismerését vagy szerepét (más szóval az erek növekedését) kutatás kísérte abból a célból, hogy azonosítsák és kifejlesszék a VEGF inhibitorokat (termelés) és/vagy az angiogenezis inhibitorait. A WO 97/48695, WO 97/48696, WO 97/48397, WO 99/31063, WO 99/31060, WO 99/31087 és WO 99/31064 piridil-alkán¹, piridil-alkén- és piridil-alkinsav-amidokat írnak le, és ezekrõl úgy írnak, hogy ezeket citosztatikumként és immunoszuppresszánsként lehet használni, különösen tumorsejt növekedés gátlására, elõnyösen a szolid tumorok gyógykezelésére. Nem jelzik azonban annak a lehetõségét, hogy ezeket a vegyületeket VEGF gátlásra vagy csökkentésre (termelés) és/vagy angiogenezis gátlására és/vagy a nem szabályzott angiogenezissel kapcsolatos betegségek kezelésére lehetne használni. A találmány összegzése Meglepõ módon azt találtuk, hogy az alábbi (I) általános képletû piridil-amidok elõnyös farmakológiai tulaj-
2
donságokkal rendelkeznek, és gátolják a VEGF termelést és/vagy lényegesen csökkentik az ér sûrûséget. Az (I) képletû vegyületek váratlan új terápiás megközelítést tesznek lehetõvé, különösen olyan betegsé5 gek kezelésénél és megelõzésénél, ahol elõnyös hatást képvisel az angiogenezis gátlás vagy csökkentés és/vagy a VEGF termelés gátlása vagy csökkentése. A jelen találmány (I) általános képletû vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója gyógyászati álla10 pot vagy betegség kezelésére vagy megelõzésére emlõsnél olyan betegség vagy állapot esetében, amely az angiogenezis csökkentésére vagy gátlására reagál, ilyen betegség lehet: reumatoid artritisz, gyulladásos rendellenesség, makuladegeneráció, különösen korral 15 kapcsolatos makuladegeneráció, retinopátia, különösen burjánzásos retinopátia és diabetikus retinopátia, és hiperplázia, különösen a jóindulatú prosztatanagyobbodás és a vénás neointimális hiperplázia, ezeket a betegségeket angiogenezis emlõsnél történõ gátlá20 sával vagy csökkentésével lehet kezelni:
25
30
35
40
45
50
55
60 2
I ahol: A jelentése 1–10 szénatomos alkilén¹, 2–10 szénatomos alkenilén- vagy 2–10 szénatomos alkiniléncsoport, amely csoportok adott esetben egy, kettõ vagy három egymástól független 1–3 szénatomos alkilcsoporttal, fluor¹, klór- vagy brómatommal lehetnek szubsztituálva; R1 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkilcsoport, fluor¹, klór¹, brómatom vagy perfluor(1¹3 szénatomos alkil)-csoport; R2 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkilvagy 2–6 szénatomos alkenilcsoport; R3 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (5–8 szénatomos cikloalkil)-(1–6 szénatomos alkil)¹, (5–8 szénatomos heterociklusos)-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–6 szénatomos alkil)-(5–8 szénatomos heterociklusos)-(1–6 szénatomos alkil)- vagy (1–5 szénatomos alkil-karbonil)-(5–8 szénatomos heterociklusos)-(1–6 szénatomos alkil)-csoport, amely csoportok adott esetben egy kettõ vagy három egymástól független 1–6 szénatomos alkilcsoporttal, fluor¹, klór¹, brómatommal, oxo¹, perfluor-(1–3 szénatomos alkil)¹, aril¹, aril-karbonil¹, heteroaril¹, heteroaril-karbonil¹, 5–8 szénatomos cikloalkil- vagy 5–8 szénatomos heterociklusos csoporttal lehetnek szubsztituálva. A jelen találmány kiterjed továbbá a fent definiált (I) általános képletû vegyületre vagy gyógyászatilag elfogadható sójára, amely olyan betegség vagy állapot kezelésére vagy megelõzésére alkalmas emlõsnél, amely reagál a VEGF termelésre, és lehet reumatoid artritisz, gyulladásos rendellenesség, makuladegeneráció, különösen korral kapcsolatos makuladegeneráció, retinopátia, különösen burjánzásos retinopátia vagy diabeti-
1
HU 007 533 T2
kus retinopátia; vagy hiperplázia, különösen jóindulatú prosztatanagyobbodás és vénás neointimális hiperplázia. Ezenkívül kiterjed a jelen találmány a fent definiált (I) általános képletû vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sójának alkalmazására gyógyszerkészítmény elõállítására a fent definiált betegségek vagy állapotok kezelésére vagy megelõzésére emlõsnél.
5
A rajzok rövid leírása Az 1. ábra a találmány szerinti vegyület hatását mutatja VEGF termelés (gátlására) HepG2 sejtekben. A 2. ábra a találmány szerinti vegyület hatását mutatja adott koncentrációkban az angiogenezisre egér RNCA modellen a kontrollhoz és egy ismert antiangiogenikus vegyülettel összevetésben. A 3. ábra a találmány szerinti vegyület hatását mutatja adott koncentrációkban az angiogenezisre egér RENCA modellen, összevetve egy kontrollal és egy ismert antiangiogén vegyülettel.
10
A találmány részletes leírása A leírás kontextusában az általános fogalmak jelentése egyéb megjegyzés hiányában elõnyösen a következõ: Ahol (I) általános képletû vegyületeket említünk, akkor ezt úgy vesszük, hogy ide tartoznak az (I) általános képletû vegyületek tautomerjei is. Ahol a vegyületek és sók esetében többes számot használunk, akkor ez azt jelenti, hogy lehet egyetlen vegyület és sója is. Az (I) általános képletû vegyületek aszimmetrikus szénatomjai, amelyek adott esetben jelen vannak, lehetnek (R), (S) vagy (R,S) konfigurációjúak, elõnyösen (R) vagy (S) konfigurációjúak. Egy kettõs kötésnél, vagy egy gyûrûn lévõ szubsztituensek lehetnek cisz (azaz Z) vagy transz (azaz E) formában, míg – általában – elõnyös a transz forma. Így a vegyületek jelen lehetnek izomer elegyek vagy tiszta izomerek formájában, elõnyösen enantiomertiszta diasztereomerek formájában. A találmány szerinti vegyületekre leírt hatást megfigyelhetjük, hogy ha az (I) általános képletben a következõ követelmények teljesülnek: (i) a piridingyûrû 3¹helyzetében szubsztituált, de nem szubsztituált se a 2¹, se a 4¹helyzetben; (ii) A nem jelent vegyértékvonalat, hanem inkább egy spacert jelent a piridingyûrû és az amid között; és (iii) az A spacerhez egy amidcsoport kapcsolódik, de nem kapcsolódik észter- vagy tioészter- stb. csoport. Az alkilén, 2–10 szénatomos alkenilén- és 2–10 szénatomos alkinilén-csoport A jelentésében lehet elágazó vagy nem elágazó, és elõnyösen 2–6 szénatomos alkilén¹, 2–6 szénatomos alkenilén- és 2–4 szénatomos alkinilén-csoport lehet. Példaképpen említhetõk a következõk: etilén- (–CH 2 CH 2 ¹), n¹propilén(–CH2CH2CH2¹), i¹propilén- (–CH(CH3)CH2¹), n¹butilén-
25
15
20
2
(–CH2CH2CH2CH2¹), i¹butilén- (–CH(CH3)CH2CH2¹), n¹pentilén- (–CH 2 CH 2 CH 2 CH 2 CH 2 ¹), n¹hexilén(–CH2CH2CH2CH2CH2CH2¹), etenilén- (–CH=CH¹), 1¹propenilén(–CH=CHCH 2 ¹), 1¹butenilén(–CH=CHCH 2 ¹), 2¹butenilén- (–CH 2 CH=CHCH 2 ¹), 1¹pentenilén- (–CH=CHCH2CH2CH2¹), 2¹pentenilén- (–CH2CH=CHCH2CH2¹), 1¹hexenilén- (–CH=CHCH2CH2CH2CH2¹), 2¹hexenilén- (–CH2CH=CHCH2CH2CH2¹), 3¹hexenilén(–CH2CH2CH=CHCH2CH2¹) és etinilén- (–OºC¹), elõnyös az etilén¹, n¹propilén¹, n¹butilén¹, etenilén- és etinilén-csoport, legelõnyösebb az etilén- és etenilén-csoport. Ha A jelentése alkenilén- vagy alkinilén-csoport, akkor több mint egy telítetlen kötés lehet jelen. Abban az esetben, ha több mint egy telítetlen kötés van jelen az alkenilén-csoportban, akkor elõnyös, hogy ha ezek a telítetlen kötések konjugáltak. Példaképpen említjük a következõket: 1,3-butadienilén- (–CH=CHCH=CH¹), 1,3-pentadienilén- (–CH=CHCH=CHCH2¹), 1,3-hexadienilén-(–CH=CHCH=CHCH2CH2¹) és 2,4-hexadienilén-csoport (–CH2CH=CHCH=CHCH2¹). Ha az A csoportban egy vagy több kettõs kötés van jelen, mint az alkenilén-csoportban, például a 2–6 szénatomos alkenilén-csoportban, akkor ennek konfigurációja a piridilcsoportot és az amidot összekötõ lánc mentén elõnyösen E (=transz) forma. Ez
30
elõnyös a következõ képlethez képest 35
40 az R1 és R2 esetében az 1–6 szénatomos alkil elõnyösen 1–4 szénatomos alkilcsoport, példaképpen említhetõ a metil¹, etil¹, n¹propil¹, izopropil¹, n¹butil¹, szek-butil- vagy terc-butil-csoport, ezek közül elõnyös a metil¹, etil- és az n¹propil-csoport. A 2–6 szénatomos alkenil elõnyösen 1–4 szénato45 mos alkenil lehet, például etenilcsoport (amelyet vinilcsoportnak is nevezünk), továbbá 1¹propenil¹, 2¹propenil¹, izopropenil¹, 1¹buten-1-il¹, 2¹buten-1-il¹, 3¹buten-1il¹, 1¹buten-2-il- és 2¹buten-2-il-csoport, melyek közül 50 elõnyös az etenil¹, 2¹propenil- és 3¹buten-1-il-csoport, és különösen elõnyös az etenilcsoport. A perfluor-(1–3 szénatomos alkil) kifejezés olyan 1–3 szénatomos alkilcsoportra utal, amelyben az összes hidrogént fluoratom helyettesíti, például trifluor55 metil¹, pentafluor-etil- vagy heptafluor-propil-csoport, ahol elõnyös a trifluor-metil-csoport. R3 definíciójában az 1–6 szénatomos alkilcsoport lehet a következõ: metil¹, etil¹, n¹propil¹, izopropil, n¹butil¹, szek-butil, terc-butil¹, n¹pentil- és n¹hexil-csoport, 60 ahol elõnyös az etil¹, n¹propil¹, n¹butil¹, n¹pentil- és 3
1
HU 007 533 T2
n¹hexil-csoport, és különösen elõnyös az n¹butil-csoport. Az 5–8 szénatomos cikloalkilcsoport telített vagy részben telített 5–8 szénatomos cikloalkilcsoport lehet. Az 5–8 szénatomos cikloalkilcsoport 5–8, elõnyösen 5–7 gyûrûatomot tartalmaz, még elõnyösebben 6 gyûrûatomot. A megfelelõ 5–8 szénatomos cikloalkil gyûrû lehet a következõ: ciklopentán¹, ciklopentén¹, ciklopentadién¹, ciklohexán¹, ciklohexén¹, ciklohexadién¹, cikloheptán- és ciklooktángyûrû, melyek közül a ciklopentán¹, ciklohexán¹, cikloheptán- és ciklooktán- az elõnyös, legelõnyösebb a ciklohexán gyûrû. Az 5–8 szénatomos heterociklusos csoport telített vagy részben telített 5–8 szénatomos heterociklusos csoport lehet, ahol egy vagy több, elõnyösen egy–négy, különösen egy–két szénatom, legelõnyösebben a megfelelõ 5–8 szénatomos cikloalkilcsoport egy szénatomját a megfelelõ számú heteroatomok helyettesítik, mégpedig nitrogén¹, oxigén- és kénatom közül megválasztva. Az 5–8 szénatomos heterociklusos csoport 5–8, elõnyösen 5–7 gyûrûatomot, leginkább 6 gyûrûatomot tartalmaz. A megfelelõ 5–8 szénatomos heterociklusos gyûrûkre példaképpen a következõket említjük: pirrolidin¹, 2¹pirrolin¹, 3¹pirrolin¹, imidazofidin¹, 2¹imidazolin¹, 4¹imidazolin¹, pirazolidin¹, 2¹pirazolin¹, 3¹pirazolin¹, tetrahidrofurán¹, tetrahidrotiofén¹, dihidrofurán¹, dihidrotiofén¹, oxazolidin¹, tiazolidin¹, piperidin¹, piperazin¹, tetrahidropirán¹, tián¹, morfolin¹, tiazinán¹, oxazinán¹, oxadiazinán¹, dihidropiridin¹, oxepán¹, tiepán¹, azepán¹, oxazepán¹, tiazepán¹, azokán- és oxazokán-gyûrû, melyek közül elõnyös a pirrolidin¹, piperidin¹, piperazin- és morfolin-gyûrû; különösen a piperidin- és piperazin-gyûrû elõnyös. Az 1–5 szénatomos alkil-karbonil lehet 1–5 szénatomos alkil, amely egy karbonilcsoporthoz (¹(C=O)¹) kapcsolódik. Ennek megfelelõen példaképpen említhetjük a következõ csoportokat: acetil¹, propionil¹, butanoil- (= butiril), izobutanoil- (= 2¹metil-propionil), pentanoil- és hexanoil-csoport, melyek közül az acetil¹, propionil- és butanoilcsoport az elõnyös. Az (5–8 szénatomos cikloalkil)-(1–6 szénatomos alkil)¹, (5–8 szénatomos heterociklusos)-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–6 szénatomos alkil)-(5–8 szénatomos heterociklusos)-(1–6 szénatomos alkil)- és (1–5 szénatomos alkil-karbonil)-(5–8 szénatomos heterociklusos)-(1–6 szénatomos alkil)-csoport kifejezéseket a megfelelõ csoportok kombinációjára alkalmazzuk, például (i) az (5–8 szénatomos cikloalkil)-(1–6 szénatomos alkil)-csoport azt jelenti, hogy az 1–6 szénatomos alkilcsoportban egy hidrogénatomot egy 5–8 szénatomos cikloalkilcsoport helyettesít, és (ii) az (1–6 szénatomos alkil)-(5–8 szénatomos heterociklusos)(1–6 szénatomos alkil)-csoport azt jelenti, hogy az 5–8 szénatomos heterociklusos csoportban, amely egy 1–6 szénatomos alkilcsoporthoz kapcsolódik, egy hidrogénatomot egy 1–6 szénatomos alkilcsoport stb. helyettesít. Így az (i) pontra példaképpen említhetjük a 2¹ciklohexil-butil¹, 4¹ciklopentil-hexil¹, ciklooktil-metilstb. csoportot, és (ii) 4¹(3¹metil-piperidin-4¹il)-butil¹, 2¹(4¹propilpiperazin-1¹il)-pentil¹, 3¹(4¹butil-piperazin1¹il)-hexil-csoport stb. lehet.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
Az aril elõnyösen 6–14 szénatomos aromás csoport, különösen fenil¹, naftil¹, fluorenil- vagy fenantrilcsoport, ahol ezek a csoportok lehetnek szubsztituálatlanok vagy egy vagy több egymástól függetlenül megválasztott csoporttal szubsztituáltak, elõnyösen legfeljebb háromszor szubsztituáltak, különösen elõnyösen egy vagy két szubsztituenssel szubsztituáltak és különösen lehetnek szubsztituálatlanok vagy mono- vagy diszubsztituált amino¹, halogén¹, szubsztituálatlan vagy szubsztituált alkil¹, szabad, éterezett vagy észterezett hidroxil¹, nitro¹, ciano¹, szabad vagy észterezett karboxil¹, alkanoil¹, szubsztituálatlan, N¹mono- vagy N,N-diszubsztituált karbamoil¹, amidino¹, guanidino¹, merkapto¹, fenil-tio¹, fenil-szulfinil¹, fenil-szulfonil¹, etenil¹, fenil¹, metil-tio¹, acetil¹, metil-merkapto- (CH3S¹), trifluormetil-merkapto- (CF3S¹), trifluor-metil-szulfonil- vagy a gyûrû szomszédos szénatomjaihoz kapcsolódó metilén-dioxi-csoport. Az aril lehet például fenil, amely lehet szubsztituálatlan vagy egyszer vagy kétszer szubsztituált egymástól függetlenül, mégpedig a következõ csoportokkal: amino¹, acetil-amino-csoport, fluoratom, klóratom, brómatom, metil¹, etil¹, propil- vagy t¹butil¹, trifluor-metil¹, hidroxil¹, metoxi¹, etoxi¹, benziloxi- vagy cianocsoport, vagy (alternatívaként vagy a fenti szubsztituenseken kívül még lehet) n¹deciloxi¹, karbamoil¹, N¹metil- vagy N¹terc-butil-karbamoil¹, acetil¹, feniloxi¹, trifluor-metoxi- vagy 1,1,2,2-tetrafluoretoxi¹, etoxi-karbonil¹, metil-merkapto¹, trifluor-metil-merkapto¹, hidroxi-metil¹, 1¹hidroxi-etil¹, metilszulfonil¹, trifluor-metil-szulfonil¹, fenil-szulfonil¹, 2¹metil-pirimidin-4-il¹, oxazol-5-il¹, 2¹metil-1,3-dioxolán-2-il¹, pirazol-3-il¹, metil-pirazol-3-il- vagy metilén-dioxicsoport, amely a szomszédos két szénatomhoz kapcsolódik; különösen elõnyös az egy vagy két szubsztituens, amely egymástól függetlenül lehet metilcsoport, klór- vagy brómatom vagy trifluor-metil-csoport. Az aril a fenilcsoport formában lehet szubsztituálva metiléndioxi-csoporttal, elõnyösen 3,4-metilén-dioxi-fenilcsoport. Az aril legelõnyösebben fenilcsoport, amely elõnyösen szubsztituálatlan vagy egymástól függetlenül egy vagy több szubsztituenssel szubsztituált, mégpedig a szubsztituens lehet metil¹, etil¹, n¹propil¹, izopropil¹, t¹butil¹, fluor¹, klór¹, brómatom, metoxi¹, trifluormetil-csoport; a fenil leginkább elõnyösen szubsztituálatlan vagy egy vagy két egymástól független szubsztituenssel szubsztituált, mégpedig ez lehet metil¹, etil¹, izopropil- vagy t¹butil-csoport, bróm¹, klór¹, fluoratom vagy trifluor-metil-csoport. Az aril-karbonil-csoport jelentése elõnyösen a fenti arilcsoport, amely karbonilcsoporthoz kapcsolódik. Az aril-karbonil-csoport lehet például benzoil¹, naftoil¹, fluorenoil- vagy fenantroil-csoport, melyek vagy szubsztituálatlanok vagy az arilcsoportnál fent megadott csoportokkal szubsztituáltak. Ennek megfelelõen az arilkarbonil leginkább benzoilcsoport, amely elõnyösen szubsztituálatlan vagy egy vagy több egymástól függetlenül megválasztott metil¹, etil¹, n¹propil¹, izopropil¹, t¹butil-csoporttal, fluor¹, klór¹, brómatommal, metoxi¹, trifluor-metil-csoporttal szubsztituált; a benzoilcsoport legelõnyösebben szubsztituálatlan vagy egy vagy két
1
HU 007 533 T2
egymástól függetlenül megválasztott metil¹, etil¹, izopropil- vagy t¹butil-csoporttal, bróm¹, klór¹, fluoratommal vagy trifluor-metil-csoporttal szubsztituált. A legfontosabb aril-karbonil-csoport a benzoilcsoport. A heteroaril telítetlen heterociklusos csoportot jelent, és lehet mono¹, bi¹ vagy triciklusos, elõnyösen monociklusos, és egy vagy több, elõnyösen egy–négy, különösen egy vagy kettõ, még elõnyösebben egy szénatom az aril-karbonil-csoportban heteroatommal, mégpedig nitrogén¹, oxigén- és kénatomból megválasztott atommal van helyettesítve, ahol az összekötõ gyûrû elõnyösen 4–12, különösen 5–7 gyûrûatomot tartalmaz, és ahol a heteroaril-csoport szubsztituálatlan vagy egy vagy több, különösen 1–3 egymástól függetlenül megválasztott szubsztituenssel van szubsztituálva, mégpedig a fent említett aril szubsztituensekkel; és különösen az alábbi csoportokból megválasztott heteroaril-csoport lehet: imidazolil¹, tienil¹, furil¹, piranil¹, tiantrenil¹, izobenzofuranil¹, benzofuranil¹, kromenil¹, 2H¹pirrolil¹, pirrolil¹, imidazolil¹, benzimidazolil¹, pirazolil¹, tiazolil¹, izotiazolil¹, oxazolil¹, izoxazolil¹, piridil¹, pirazinil¹, pirimidinil¹, piridazinil¹, indolizinil¹, izoindolil¹, 3H¹indolil¹, indazolil¹, triazolil¹, tetrazolil¹, purinil¹, kinolizinil¹, izokinolil¹, kinolil¹, ftalazinil¹, naftiridinil¹, kinoxalil¹, kinazolinil¹, cinnolinil¹, pteridinil¹, karbazolil¹, fenantridinil¹, akridinil¹, perimidinil¹, fenantrolinil- és furazanilcsoport. A heteroaril-karbonil-csoport elõnyösen a fent definiált heteroaril-csoport, és karbonilcsoporthoz hoz kapcsolódik. A heteroaril-karbonil-csoport a következõ lehet: imidazoloil¹, tienoil¹, furoil¹, piranoil¹, tiantrenoil¹, izobenzofuranoil¹, benzofuranoil¹, kromenoil¹, 2H¹pirroloil¹, pirroloil¹, imidazoloil¹, benzimidazoloil¹, pirazoloil¹, tiazoloil¹, izotiazoloil¹, oxazoloil¹, izoxazoloil¹, piridoil¹, pirazinoil¹, pirimidinoil¹, piridazinoil¹, indolizinoil, izoindoloil, 3H¹indoloil, indazoloil, triazoloil, tetrazoloil, purinoil, kinolizinoil¹, izokinoloil¹, kinoloil¹, ftalazinoil¹, naftiridinoil¹, kinoxaloil¹, kinazolinoil¹, cinnolinoil¹, pteridinoil¹, karbazoloil¹, fenantridinoil¹, akridinoil¹, perimidinoil¹, fenantrolinil- és furazanil-csoport. Hogyha egymástól független egy, kettõ vagy három szubsztituensrõl beszélünk, például az A és R jelentésében, ez azt jelenti, hogy abban a csoportban, amelyet helyettesíteni kell, egy, kettõ vagy három hidrogénatomot egy, kettõ vagy három megadott szubsztituens helyettesít. Ennek megfelelõen egy 1–6 szénatomos alkilcsoport, amely egymástól függetlenül szubsztituált fluor- és/vagy brómatommal, lehet például difluor-metil¹, bróm-fluor-metil¹, 5¹fluor-3-bróm-1-hexil-csoport. A megfelelõ definíciókban egyéb kombinációk is lehetségesek, és a szakember számára nyilvánvaló, és csak egy néhány példaszerû vegyületet adunk meg, amelyek azonban nem korlátozza a találmány oltalmi körét. Ennek megfelelõen A jelentésére a következõ példákat adjuk meg, ahol a csoporttagok szubsztituáltak, például: 1,1-difluoro-etilén¹, 1,2,3-trifluor-propilén¹, 1,1difluor-butilén¹, 2,3-dibróm-pentilén¹, (E)-1,2-difluoretenilén¹, (E)-1,2-difluor-1-butenilén- és 2¹fluor-1-propinilén-csoport.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
R3 jelentésére a következõ példaszerû vegyületeket adjuk meg, ahol a csoporttagok szubsztituáltak, például: difluor-(1–6 szénatomos alkil)¹, di(perfluor1–3 szénatomos alkil)-(1–6 szénatomos alkil)¹, (dioxo5–8 szénatomos cikloalkil)-(1–6 szénatomos alkil), [aril-(dioxo-5–8 szénatomos cikloalkil)]-(1–6 szénatomos alkil)¹, (aril-karbonil-5–8 szénatomos cikloalkil)(1–6 szénatomos alkil)¹, (aril-karbonil-5–8 szénatomos heterociklusos)-(1–6 szénatomos alkil)¹, [aril-karbonil(dioxo-5–8 szénatomos heterociklusos)]-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–6 szénatomos alkil)-(dioxo-5–8 szénatomos heterociklusos)-(1–6 szénatomos alkil)¹, (trifluor1–6 szénatomos alkil)-(5–8 szénatomos heterociklusos)-(1–6 szénatomos alkil)¹, [(diaril-1–5 szénatomos alkil)-karbonil]-(5–8 szénatomos heterociklusos)(1–6 szénatomos alkil)-csoport stb. A találmány szerinti vegyületek a VEGF termelés inhibitoraiként mutatott hatékonyságuk következtében a véredények növekedését gátolják és/vagy különösen csökkentik, és ezért hatékonyak számos szabályzatlan angiogenezissel kapcsolatos betegség ellen, mint például a reumatoid artritisz, gyulladásos rendellenesség, makuladegeneráció, retinopátia, különösen burjánzásos retinopátia és diabetikus retinopátia, és hiperplázia, különösen jóindulatú prosztatahiperplázia és vénás neointimális hiperplázia. A fent említett betegségek és az angiogenezis összefüggése a szakember számára ismert, ennek leírása például a következõ dokumentumokban található: WO 01/58899; N. Ferrara, J. Mol. Med., 77, 527–543 (1999); D. Walsh és társai, Arthritis Res., 3, 147–153 (2001); M. Nagashima és társai, The Journal of Rheumatology, 27, 10, 2339–2342 (2000); M. Bhushan és társai, British Journal of Dermatology, 141, 1054–1060 (1999); K. Kuroda és társai, The Journal of Investigation Dermatology, 116. kötet, 5. szám, 713–720; L. Aiello, Current Opinion in Ophthalmology, 8, 111: 19–31 (1997); G. Chodak és társai, Ann. Surg., 192. kötet, 6. szám, 762–771 (1980); K. Weingartner, The Journal of Urology, 159. kötet, 465–470 (1998); K. Walsh és társai, BJU International, 84, 1081–1083 (1999); P. Roy-Chaudhury és társai, Kidney International; 59. kötet, 2325–2334 (2001). A jelen kontextusban a VEGF termelés gátlását és/vagy csökkentését úgy értjük, hogy a VEGF koncentrációja emlõsben vagy emlõsök sejtjeiben csökken, ahogy azt standard módszerekkel mérjük, és például a kísérleti részben szemléltetjük. További jól ismert meghatározási módszereket is használhatunk a szakember tudásának megfelelõen. Az (I) általános képletû vegyületet adagolhatjuk önmagában vagy egy vagy több egyéb gyógyászatilag aktív szerrel kombinálva, ahol a lehetséges kombinációs terápia lehet rögzített kombináció formájú, vagy adagolhatjuk a találmány szerinti vegyületet és egy vagy több gyógyászati hatóanyagot lépcsõzetesen, vagy adagolhatjuk egymástól függetlenül vagy a rögzített kombinációkat, és egy vagy több egyéb gyógyászati hatóanyagot kombináltan is adagolhatunk. Az (I) képletû vegyületek adagolandó mennyiségét a szakember meg tudja határozni. Adagolhatók önmaguk-
1
HU 007 533 T2
ban vagy gyógyászati készítmények formájában megelõzõ vagy gyógyászati jelleggel, elõnyösen olyan hatékony mennyiségben, amely alkalmas az említett betegségek és/vagy állapotok kezelésére meleg vérû állatoknál, például embernél, akik ilyen kezelést igényelnek, és a vegyületeket különösen gyógyászati készítmények formájában alkalmazzuk. Egy körülbelül 70 kg testsúlyú egyén esetében a napi adagolandó dózis körülbelül 1 mg¹tól 5 g¹ig, elõnyösen körülbelül 10 mg¹tól 1 g¹ig terjed az (I) általános képletû vegyületre vonatkoztatva. Az is elõnyös lehet, hogy ha az (I) általános képletû vegyületeket naponta többször, például kétszer vagy háromszor adagoljuk. Ezenkívül – ha a maximális tolerálható dózis alatti mennyiséget adagolunk (MTD) – az is elõnyös lehet, például elõnyös lehet, hogyha az MTD 25–75%¹át, különösen 40–60%¹át adagoljuk. A találmány szerinti vegyületek nemcsak emberek megelõzõ és elõnyösen gyógyászati kezelésére alkalmasak, hanem egyéb meleg vérû állatok kezelésére is, például a kereskedelmileg hasznos állatok, például rágcsálók, például egerek, nyulak vagy patkányok vagy tengerimalacok kezelésére is. Használhatók referencia standardként is tesztrendszerekben, melyek leírása az alábbiakban a kísérleti részben következik, hogy egyéb vegyületekkel vessük össze a találmány szerinti vegyületeket. Az alábbiakban megadjuk az (I) általános képletû elõnyös vegyületeket és a szubsztituens definíciókat, amelyek közül alkalmazhatjuk a fenti definíciókat, például az általános definíciókat konkrétabb definíciókkal helyettesíthetjük, vagy különösen elõnyösként jellemzett definíciókkal. A fentieken kívül elõnyös annak az (I) általános képletû vegyületnek az alkalmazása, ahol A jelentése etilén¹, n¹propilén¹, i¹propilén¹, n¹butilén¹, etenilén¹, 1¹propenilén¹, 1¹butenilén¹, 2¹butenilén- vagy etinilén-csoport. Ugyanilyen elõnyös a fentieken kívül az olyan (I) általános képletû vegyület alkalmazása, ahol R1 jelentése hidrogénatom, metil¹, etil¹, n¹propil-csoport, fluoratom vagy trifluor-metil-csoport. Ezenkívül a fent említett definíciók vagy kombinációs definíciók szerinti bármelyik (I) általános képletû vegyület alkalmazása elõnyös, ahol R2 jelentése hidrogénatom, metil¹, etil¹, n¹propil- vagy etenilcsoport. Hasonlóképpen elõnyös az olyan (I) általános képletû vegyület alkalmazása, ahol R3 jelentése ciklopentil(1–6 szénatomos alkil)¹, ciklohexil-(1–6 szénatomos alkil)¹, pirrolidinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, piperidinil(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–6 szénatomos alkil)-piperidinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–5 szénatomos alkilkarbonil)-piperidinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, piperazinil(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–6 szénatomos alkil)-piperazinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–5 szénatomos alkilkarbonil)-piperazinil-(1–6 szénatomos alkil)- vagy morfolinil-(1–6 szénatomos alkil)-csoport, amely csoportok adott esetben szubsztituálva lehetnek egy, kettõ vagy három egymástól függetlenül megválasztott 1–6 szénatomos alkilcsoporttal, fluor¹, klór¹, brómatommal, oxo¹, perfluor-(1–3 szénatomos alkil)¹, aril¹, aril-karbonil¹, heteroaril¹, 5–8 szénatomos cikloalkil- vagy 5–8 szénato-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
mos heterociklusos csoporttal, és az egyéb A, R1, R2 szubsztituens jelentése a fent megadott. A fentiek szerint elõnyös az az alkalmazás is, ahol R3 jelentése ciklohexil-(1–6 szénatomos alkil)¹, piperidinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–6 szénatomos alkil)-piperidinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–5 szénatomos alkil-karbonil)-piperidinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, piperazinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–6 szénatomos alkil)-piperazinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–5 szénatomos alkil-karbonil)-piperazinil-(1–6 szénatomos alkil)-csoport, melyek adott esetben szubsztituálva lehetnek egy, kettõ vagy három egymástól függetlenül megválasztott butil¹, pentil¹, hexilcsoporttal, fluoratommal, oxo¹, fenil¹, bifenil¹, benzil¹, piridil¹, pirrolil¹, benzoil¹, tiofenil¹, furil¹, ciklopentil¹, ciklohexil- vagy piperidinil-csoporttal. A fent megadott alkalmazás szerint még elõnyösebb, ha R3 jelentése a következõ: (1¹acetil-piperidin4¹il)-butil¹, (1¹difenil-acetil-piperidin-4¹il)-butil¹, [1¹(3,3difenil-propionil)-piperidin-4¹il]-butil¹, (1¹benzoil-piperidin-4¹il)-etil¹, (1¹benzoil-piperidin-4¹il)-propil¹, (1¹benzoil-piperidin-4¹il)-butil¹, (1¹benzoil-piperidin-4¹il)-pentil¹, (1¹benzoil-piperidin-4¹il)-hexil¹, (1¹benzil-piperidin4¹il)-butil¹, (1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-metil¹, (1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-etil¹, (1¹difenil-metilpiperidin-4¹il)-propil¹, (1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil¹, (1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-pentil¹, (1¹difenil-metilpiperidin-4¹il)-hexil¹, (4¹fenil-piperidin-1¹il)-butil¹, (4,4difenil-piperidin-1¹il)-butil¹, (1¹benzoil-2,6-dioxo-piperidin-4¹il)-butil¹, (2,6-dioxo-3-fenil-piperidin-1¹il)-butil¹, (2,6-dioxo-4-fenil-piperidin-1¹il)-butil¹, (4¹fenil-piperazin-1¹il)-butil¹, (4¹fenil-piperazin-1¹il)-pentil¹, (4¹fenil-piperazin-1¹il)-hexil¹, (4¹difenil-acetil-piperazin-1¹il)-butil¹, (4¹benzoil-piperazin-1¹il)-butil vagy (4¹benzil-2,6-dioxopiperazin-1¹il)-butil-csoport. Még elõnyösebb az alkalmazás akkor, ha az (I) általános képletû vegyület a következõ lehet: N¹[4¹(1¹acetil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)propionamid¹, N¹[4¹(1¹acetil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)akrilamid¹, N¹[4¹(1¹difenil-acetil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin3¹il)-akrilamid¹, N¹[4¹(1¹difenil-acetil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin3¹il)-propionamid¹, N¹{4¹[1¹(3,3-difenil-propionil)-piperidin-4¹il]-butil}-3(piridin-3¹il)-akrilamid¹, N¹[3¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-propil]-3-(piridin-3¹il)propionamid¹, N¹[4¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)propionamid¹, N¹[6¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-hexil]-3-(piridin-3¹il)propionamid¹, N¹[2¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-etil]-3-(piridin-3¹il)akrilamid¹, N¹[4¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)akrilamid¹, N¹[6¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-hexil]-3-(piridin-3¹il)akrilamid¹, N¹[4¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-butil]-5-(piridin-3¹il)2,4-pentadiénsavamid¹,
1
HU 007 533 T2
N¹[4¹(4¹benzoil-piperidin-1¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)akrilamid¹, N¹[4¹(4¹benzoil-piperidin-1¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)propionamid¹, N¹[4¹(1¹benzil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)propionamid¹, N¹[4¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil]-3(2¹fluoropiridin-3¹il)-propionamid¹, N¹[4¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil]-3(5¹fluoropiridin-3¹il)-propionamid¹, N¹[4¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil]-2-fluor-3(piridin-3¹il)-propionamid¹, N¹[4¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil]-2,2-difluor3-(piridin-3¹il)-propionamid¹, N¹[5¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-pentil]-3-(piridin3¹il)-propionamid¹, N¹[6¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-hexil]-3-(piridin3¹il)-propionamid¹, N¹[2¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-etil]-5-(piridin3¹il)-pentánsavamid¹, N¹[4¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin3¹il)-propionamid¹, N¹[4¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil]-5-(piridin3¹il)-pentánsavamid¹, N¹[2¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-etil]-5-(piridin3¹il)-2,4-pentadiénsavamid¹, N¹[4¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil]-5-(piridin3¹il)-2,4-pentadiénsavamid¹, N¹[5¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-pentil]-5-(piridin3¹il)-2,4-pentadiénsavamid¹, N¹[6¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-hexil]-5-(piridin3¹il)-2,4-pentadiénsavamid¹, N¹[4¹(4¹fenil-piperidin-1¹il)-butil]-3-piridin-3-ilakrilamid¹, N¹[4¹(4,4-difenil-piperidin-1¹il)-butil]-3-piridin-3-ilakrilamid¹, N¹[4¹(1¹benzoil-2,6-dioxo-piperidin-4¹il)-butil]-3(piridin-3¹il)-akrilamid¹, N¹[4¹(2,6-dioxo-3-fenil-piperidin-1¹il)-butil]-3-piridin3-il-akrilamid¹, N¹[4¹(2,6-dioxo-4-fenil-piperidin-1¹il)-butil]-3-piridin3-il-akrilamid¹, N¹[4¹(4¹benzoil-piperazin-1¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)akrilamid¹, N¹[4¹(4¹benzoil-piperazin-1¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)propionamid¹, N¹[4¹(4¹difenil-acetil-piperazin-1¹il)-butil]-3-piridin-3il-akrilamid¹, N¹[4¹(4¹difenil-metil-piperazin-1¹il)-butil]-3-piridin-3il-propionamid¹, N¹[5¹(4¹difenil-metil-piperazin-1¹il)-pentil]-3-piridin3-il-akrilamid¹, N¹[6¹(4¹difenil-metil-piperazin-1¹il)-hexil]-3-piridin-3il-akrilamid¹, N¹[4¹(4¹difenil-metil-piperazin-1¹il)-butil]-2-(piridin3¹il)-propionamid¹, N¹[4¹(4¹difenil-metil-piperazin-1¹il)-butil]-5-(piridin3¹il)-penta-2,4-diénsavamid- vagy N¹[4¹(4¹benzil-2,6-dioxo-piperazin-1¹il)-butil]-3piridin-3-il-akrilamid-csoport.
2
A legelõnyösebb fenti alkalmazás az N¹[4¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)-akriIamid alkalmazása. Az összes ilyen vegyület ismert szintetikus módon 5 állítható elõ, melyeknek a leírása például a következõ szabadalmi dokumentumokban található: WO 97/48695, WO 97/48696, WO 97/48397, WO 99/31063, WO 99/31060, WO 99/31087 és WO 99/31064, valamint az ott megadott referenciák. Ismét hangsúlyozzuk, hogy 10 a találmány szerinti alkalmazás eltér az ezen publikációkban leírt alkalmazástól. A következõkben példákkal kívánjuk szemléltetni a találmány szerinti vegyületek hatékonyságát a VEGF termelés csökkentésében és/vagy gátlásában, vala15 mint az angiogenezis csökkentésében és/vagy gátlásában. Ezek a példák tovább illusztrálják a találmányt.
20
25
30
35
40
45
50
55
60 7
Gyógyászati adagolási formák A találmány szerinti egy vagy több vegyületet tartalmazó gyógyászati készítmények elõállítása a szokott módon történik a gyógyszerészeti technológiai módszerek segítségével. Ebbõl a célból a hatóanyagokat önmagukban vagy sóik formájában összekeverjük megfelelõ gyógyászatilag elfogadható hordozókkal és segédanyagokkal, és a különbözõ indikációknak és adagolási módoknak megfelelõ gyógyszerformákat kapunk. Ezáltal a gyógyszerkészítményeket úgy állíthatjuk elõ, hogy a megfelelõ felszabadulási sebességet kapjuk, például gyors elárasztást és/vagy nyújtott hatást vagy késleltetett hatást kapunk. A parenterális felhasználásra használt készítmények, ahova tartoznak az injekciók és infúziók is, a legfontosabb szisztemikusan alkalmazott gyógyszerkészítményekhez tartoznak. Az injekciókat vagy fiolák és/vagy úgynevezett felhasználásra kész injekciós készítmények, például felhasználásra kész fecskendõk vagy egyszeri alkalmazású fecskendõk formájában állíthatjuk elõ a többszöri kihúzásra alkalmas perforált ampullákon kívül. Az injekciós készítmények adagolása történhet szubkután, intramuszkuláris, intravénás vagy intrakután adagolási móddal. A megfelelõ injekciós formát elõállíthatjuk különösen oldat, kristály szuszpenzió, nanorészecskék vagy kolloiddiszperz rendszerek, például hidroszolok formájában. Az injektálható készítményeket koncentrátumként is elõállíthatjuk, amelyeket vizes izotóniás hígítószerekkel alakíthatunk a kívánt hatóanyagdózissá. Ezenkívül elõállíthatók por formájában, például liofilizátum formájában, amelyet elõnyösen közvetlenül a felhasználás elõtt oldunk fel vagy diszpergálunk a megfelelõ hígítószerekkel. Az infúziót kiszerelhetjük izotóniás oldat, zsír emulzió, liposzómakészítmény, mikroemulzió és vegyes micélumokon alapuló folyadékok formájában is, például foszfolipideken alapuló folyadékok formájában. Ahogy az injekciós készítményeket, az infúziós készítményeket is elõállíthatjuk hígítandó koncentrátumok formájában. Az injektálható készítményeket alkalmazhatjuk folyamatos infúzió formájában is, mind a fekvõbeteg, mind az ambuláns gyógyításban, például minipumpák formájában.
1
HU 007 533 T2
Hozzáadhatunk még albumint, plazma expandert, felületaktív vegyületeket, szerves oldószereket, pH¹t befolyásoló vegyületeket, komplexképzõ vegyületeket vagy polimer vegyületeket a parenterális gyógyszerformákhoz, különösen a hatóanyagok fehérjére vagy polimerekre történõ adszorbeálását befolyásoló anyagokat, vagy abból a célból, hogy csökkentsük a hatóanyagok adszorpcióját olyan anyagokra, mint az injekciós mûszerek vagy csomagolóanyagok, például mûanyagra vagy üvegre. A hatóanyagok kötõdhetnek a parenterális alkalmazásra alkalmas készítményekben nanorészecskékhez, például poli(met)akrilátokon, poliacetátokon, poliglikolátokon, poliaminosavakon vagy poliéter-uretánokon alapuló finom eloszlású részecskéken. A parenterális készítményt konstruktívan módosíthatjuk is, mint depó készítmények, például a „multi-unit” sok-egység elv alapján, ahol a hatóanyagokat beépítjük egy igen finom eloszlású és/vagy diszpergált szuszpendált formába, vagy kristály szuszpenzió formájában, vagy az egyetlen egység elv alapján, ahol a hatóanyagot bedolgozzuk egy gyógyszerformába, például tablettába vagy oltókristályba, amelyet ezt követõen implantálunk. Ezek az implantációk vagy depó gyógyszerkészítmények egy vagy sok-egységes gyógyszerformákban úgynevezett biodegradálható polimerekbõl, például tejsav- és glikolsav-poliéter-uretánokból, poliéter-uretánokból, poliaminosavakból, poli(met)akrilátokból vagy poliszacharidokból állnak. A parenterális felhasználásra alkalmas készítmények elõállítására alkalmazhatunk sterilizált vizet, pH¹érték-befolyásoló anyagokat, például szerves és szervetlen savakat vagy bázisokat, valamint ezek sóit, puffer anyagokat a pH¹érték beállítására, izotonicitást biztosító szereket, például nátrium-kloridot, mononátrium-karbonátot, glükózt és fruktózt, tenzideket és/vagy felületaktív anyagokat és emulgeálószereket, például poli(oxi-etilén)-szorbitán parciális zsírsav-észtereit (Tween®) vagy például poli(oxi-etilén) zsírsavésztereit (Cremophor®), zsír olajokat, például mogyoró¹, szójabab- és ricinusolajat, szintetikus zsírsav-észtereket, például etil-oleátot, izopropil-mirisztátot és semleges olajat (Miglyol®), valamint polimer adjuvánsokat, például zselatint, dextránt, poli(vinil-pirrolidon)¹t, szerves oldószer adalékokat,amelyek növelik az oldékonyságot, például propilénglikolt, etanolt, N,N-dimetilacetamidot, propilénglikolt vagy komplexképzõ vegyületeket, például citrátokat és karbamidot, konzerválószereket, például hidroxi-propil-benzoátot és hidroximetil-benzoátot, benzil-alkoholt, antioxidánsokat, például nátrium-szulfitot és stabilizálószereket, például EDTA¹t, melyek alkalmasak adjuvánsként és hordozóként. A szuszpenziókhoz hozzáadhatunk sûrítõszereket, hogy megelõzzük a tenzidekbõl és peptizáló szerekbõl a hatóanyag kiülepedését, hogy biztosítjuk az üledék azon képességét, hogy rázható legyen, vagy komplexképzõ anyagokat, például EDTA¹t adagolhatunk. Ezt elérhetjük különbözõ polimer szer komplexekkel, például polietilénglikolokkal, polisztirollal, karboxi-metil-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 8
2
cellulózzal, Plurinics®-szal vagy polietilénglikol-szorbitán-zsírsav-észterekkel. A hatóanyagot beépíthetjük a folyékony készítménybe inklúziós vegyületek formájában, például ciklodextrinnel képezett zárvány komplexek formájában. További adjuvánsként alkalmasak a diszpergálószerek is. A liofilizátumok elõállításához használhatunk építõanyagokat is, például mannitot, dextránt, szacharózt, humán albumint, laktózt, PVP¹t vagy zselatin változatokat, Ha a hatóanyagokat nem építjük be a folyékony gyógyszerkészítményekbe bázis formájában, akkor alkalmazhatók savaddíciós sóik, hidrátjaik vagy szolvátjaik formájában a parenterális alkalmazásra alkalmas készítményekben. További fontos szisztemikus adagolási forma a perorális adagolás tabletta vagy lágyzselatin-kapszula, bevont tabletta, por, pellet, mikrokapszula, téglalap alakú tabletták, granulátumok, rágható tabletták, cukorkák, gumik vagy tasakok. Ezek a szilárd perorális adagolási formák elõállíthatók nyújtott hatású és/vagy depó rendszerek formájában is. Ezek között vannak olyan gyógyászati készítmények, amelyek egy vagy több mikronizált hatóanyagot, mátrix alapú diffúziós és eróziós formákat tartalmaznak, például zsírok, viaszszerû és/vagy polimer vegyületek vagy úgynevezett reservoir rendszerek alkalmazásával. Retardáló szerként és/vagy szabályzott felszabadulást biztosító szerként film- vagy mátrixképzõ anyagként például etil-cellulózt, hidroxi-propil-metil-cellulózt, poli(met)akrilát-származékokat (például Eudragit ® ¹t), hidroxi-propil-metilcellulóz-ftalátot használhatunk szerves oldatokban, valamint vizes diszperziók formájában. Ebben az összefüggésben az úgynevezett bioadhezív készítményeket is megnevezhetjük, melyeknek megnövelt a retenciós ideje a testben, és ezt úgy érjük el, hogy a testben lévõ nyálkamembránokkal intenzív kontaktust alakítunk ki. Ilyen bioadhezív polimer a Carbomer®¹ek csoportja például. Különösen alkalmasak szublingvális, azaz nyelv alatti felhasználásra az olyan préselt megfelelõ méretû téglalap formájú nem szétesõ tabletták, amelyek a hatóanyagot lassan szabadítják fel. A hatóanyagok célzott felszabadítása céljából a gyomor-bél traktus különbözõ szekcióiban olyan pellet elegyeket alkalmazhatunk, amelyek különbözõ helyeken szabadulnak fel. Például gyomornedvben oldódó és vékonybélben oldódó és/vagy gyomornedvben rezisztens és vastagbélben oldódó pelletek elegyét használjuk. Ugyanezt a felszívódási célt követjük a gyomor-bél traktus különbözõ szekcióiban, és ezt elérhetjük megfelelõen elõállított laminált tablettákkal, amelyek tartalmaznak egy magot, és a szer bevonata gyorsan felszabadul a gyomornedvben, és a szer magja lassan szabadul el a vékonybél közegben. A gyomor-bél traktus különbözõ szekcióiban a szabályzott felszabadulás célt elérhetjük többrétegû tablettákkal is. A különbözõ felszabadulási szereket tartalmazó pellet elegyeket keményzselatinkapszulákba tölthetjük. Összetapadást gátló és síkosító¹, valamint elválasztószereket, diszpergálószereket, például lánggal
1
HU 007 533 T2
diszpergált szilícium-dioxidot, szétesést elõsegítõ szereket, például különbözõ keményítõtípusokat, PVC¹t, cellulóz-észtereket, mint granuláló- vagy retardáló szereket, például viaszszerû és/vagy polimer Eudragit® alapú vegyületeket, cellulózt vagy Cremophor®¹t használhatunk további adjuvánsként a préselt készítmények, például tabletták vagy kemény- vagy lágyzselatin-kapszulák, valamint drazsék és granulátumok elõállítására. Használunk továbbá antioxidánsokat, édesítõszereket, például szacharózt, xilitet vagy mannitot, íz álcázó szereket, aromás anyagokat, konzerválószereket, színezõanyagokat, puffereket, közvetlen tablettázó szereket, például mikrokristályos cellulózt, keményítõt és keményítõ hidrolizátumokat (például Celutab®¹ot), laktózt, polietilénglikolokat, poli(vinil-pirrolidon)¹t és dikalcium-foszfátot, síkosítószereket, töltõanyagokat, például laktózt vagy keményítõt, kötõanyagokat laktóz formájában vagy keményítõk formájában, például búza- vagy kukorica- és/vagy rizskeményítõt, cellulózszármazékokat, például metil-cellulózt, hidroxi-propilcellulózt vagy szilícium-dioxidot, talkum port, sztearátokat, például magnézium-sztearátot, alumínium-sztearátot, kalcium-sztearátot, talkumot, szilikonizált talkumot, sztearinsavat, acetil-alkoholt és hidrogénezett zsírokat. Ebben az összefüggésben meg kell még említeni a különösen ozmotikus elveken alapuló orális terápiás rendszereket, például a GIT¹et (azaz a gyomor-bél terápiás rendszert) vagy az OROS¹t (orális ozmotikus rendszert). A pezsgõtabletták vagy „tabs”, melyek egyaránt azonnal iható instant gyógyszerformákat jelentenek, gyorsan oldódnak vagy szuszpendálódnak vízben, ezek is a perorálisan adagolható préselt gyógyszerformákhoz tartoznak. A perorálisan adagolható formák továbbá lehetnek oldatok, például cseppek, juice¹ok és szuszpenziók, melyeket a fent megadott módszerrel lehet elõállítani, és tartalmazhatnak még konzerválószereket a stabilitás növelésére, továbbá adott esetben a könnyebb bevehetõség érdekében aromás anyagokat tartalmazhatnak, és tartalmazhatnak színezõanyagokat a jobb megkülönböztethetõség érdekében, valamint antioxidánsokat és/vagy vitaminokat és édesítõszereket, például cukrot vagy mesterséges édesítõszereket. Ez érvényes a sûrített juice-okra is, amelyeket vízzel formuláznak bevétel elõtt. Az egy vagy több hatóanyaggal kombinált ioncserélõ gyantákat is meg kell említeni a folyékonyan lenyelhetõ formák elõállításánál. Egy speciális felszabadulású forma úgynevezett lebegõ gyógyszerformák elõállításából áll, például tablettákból vagy pelletekbõl, amelyek a testfolyadékkal való érintkezés után gázt fejlesztenek, és ezért a gyomornedv felületén lebegnek. Továbbá úgynevezett elektronikusan szabályzott felszabadulási rendszereket is elõállíthatunk, itt a hatóanyag-felszabadulást az egyéni szükségleteknek megfelelõen szelektíven lehet beállítani. A szisztémikus adagolás és az adott esetben topikálisan hatásos gyógyszerformák további csoportját
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 9
2
képviselik a rektálisan adagolható gyógyszerkészítmények. Ezek közé tartoznak a kúp és beöntés készítmények. A beöntés készítményeket tablettákból kiindulva vizes oldószerekkel állíthatjuk elõ, a rektális kapszulákat is zselatinból vagy egyéb hordozókból lehet elõállítani. A kúp anyagokhoz használhatunk keményített zsírokat, például Witepsol®¹t, Massa Estarinum®¹ot, Novata®¹t, kókuszdió zsírt, glicerin-zselatin masszát, glicerin-szappan géleket és polietilénglikolokat is. Hosszú távú alkalmazásra, ahol a szisztémikus hatóanyag-felszabadulás több hétig is tarthat, préselt implantátumok alkalmasak, amelyeket elõnyösen az úgynevezett biodegradálható polimerek alapján formulázunk. A szisztémikusan ható gyógyászati készítmények további fontos csoportját képezik a transzdermális rendszerek, amelyek a fent említett rektális formákkal különböztethetõk meg, amelyek megkerülik a máj keringési rendszert és/vagy a májanyagcserét. Ezeket a plasztereket különösen transzdermális rendszerek formájában állíthatjuk elõ, amelyek szabályzott módon hosszabb vagy rövidebb idõszakokra teszik lehetõvé a hatóanyag-felszabadulását különbözõ rétegeken és/vagy megfelelõ adjuváns és hordozó elegyek alapján. A megfelelõ adjuvánsokon és hordozókon, például oldószereken és például az Eudragit® alapú polimer komponenseken kívül alkalmasak az ilyen típusú transzdermális rendszerek elõállítására a jobb és/vagy gyorsított penetráció céljából membránon keresztül történõ beszivárgást fokozó anyagok és/vagy permeációt elõsegítõ anyagok, például oleinsav, Azon®, adipinsavszármazékok, etanol, karbamid vagy propilglikol. Topikálisan, lokálisan vagy regionálisan adagolható gyógyászati készítmények közül speciális készítményekként a következõk felelnek meg: vaginálisan vagy genitálisan alkalmazható emulziók, krémek, habzó tabletták, depo implantátumok, Mindkét fenti alkalmazásnál adagolhatók félig szilárd készítmények is, például Carbopols® alapú gélek vagy egyéb polimer vegyületek, például poli(vinil-pirrolidon) és cellulóz-származékok. A bõrre vagy a nyálkahártyára történõ szokásos felvitelhez normális emulziók, gélek, kenõcsök, krémek vagy vegyes fázisú és/vagy amfifil emulziós rendszerek („olaj a vízben”/„víz az olajban” vegyes fázis), valamint liposzómák és transzferszómák alkalmazhatók. A gélképzõként nátrium-alginátot használhatunk egy megfelelõ alap elõállítására, vagy celulóz-származékot, például guar- vagy xanténgumit, szervetlen gélképzõt, például alumínium-hidroxidot vagy bentonitot (úgynevezett tixotróp gélképzõt), poliakrilsav-származékot, például Carbopol®¹t, poli(vinil-pirrolidon)¹t, mikrokristályos cellulózt vagy karboxi-metil-cellulózt alkalmazhatunk adjuvánsként és/vagy hordozóként. Ezenkívül alkalmasak amfifil kis molekulasúlyú és nagy molekulasúlyú vegyületek, valamint foszfolipidek. A gélek jelen lehetnek víz alapú hidrogélek vagy hídrofób organogél formájában, például kis és nagy molekulájú paraffin szénhidrogének elegye és vazelin formájában.
1
HU 007 533 T2
Emulgeálószerként használhatunk anionos, kationos vagy semleges tenzideket. Ilyenek például a lúgos szappanok, metilszappanok, aminszappanok, szulfonált vegyületek, kationos szappanok, hosszú szénláncú zsíralkoholok, szorbitán parciális zsírsav-észterei és poli(oxi-etilén)-szorbitán, például lanett típusúak, gyapjúviasz, lanolin vagy egyéb szintetikus termékek a „víz az olajban” és az „olaj a vízben” típusú emulziók elõállítására. Elõállíthatunk hidrofil organogéleket, például nagy molekulájú polietilénglikolokból. Ezek a gélszerû formák moshatók. Alkalmazhatunk vazelint, természetes vagy szintetikus viaszokat, zsírsavakat, zsíralkoholokat, zsírsav-észtereket, például mono¹, di¹ vagy triglicerideket, paraffinolajat vagy növényi olajokat, keményített ricinusolajat vagy kókuszdióolajat, sertészsírt, szintetikus zsírokat, például akrilsavból, kaprinsavból, laurinsavból és sztearinsavból kapott zsírokat, például Softisan®¹t vagy triglicerid elegyeket, például Miglyol®¹t használhatunk lipidként, zsír- és/vagy olaj- és/vagy viaszszerû komponensek formájában, kenõcsök, krémek vagy emulziók elõállítására. Ozmotikusan hatásos savakat vagy bázisokat, például sósavat, citromsavat, nátrium-hidroxid-oldatot, kálium-hidroxid-oldatot, mononátrium-karbonátot, továbbá pufferrendszereket, például citrátot, foszfátot, trisz puffert vagy trietanol-amint használhatunk a pH¹érték beállítására. A stabilitás növelésére használhatunk konzerválószereket, például metil- vagy propil-benzoátot (parabéneket) vagy szorbinsavat. További helyileg alkalmazható formaként említhetjük a pépeket, porokat vagy oldatokat. A pépek gyakran tartalmaznak lipofil és hidrofil segédanyagokat, amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak konzisztenciakialakító bázisként zsíranyagot. A porok vagy helyileg alkalmazható porok tartalmazhatnak például keményítõfajtákat, például búzavagy rizskeményítõt, lánggal diszpergált szilícium-dioxidot vagy szilícium-dioxidot, amelyek hígítószerként is szolgálnak, a gördülékenység, valamint a síkosság növelésére, valamint az agglomerátumképzõdés megelõzésére. A megfelelõ alkalmas gyógyszerformákat elõállíthatjuk az elõírásnak és a gyógyszerészeti-fizikai alapokon alapuló eljárásoknak megfelelõen, ahogy az az alábbi kézikönyvekben szerepel. Physical Pharmacy (A. N. Martin, J. Swarbrick, A. Cammarata), 2. kiadás, Philadelphia Pennsilvania, (1970), német változat: Physikalische Pharmazie, (1987), 3. kiadás, Stuttgart; R. Voigt, M. Bornschein, Lehrbuch der pharmazeutischen Technologie, Verlag Chemie, Weinheim, (1984), 5. kiadás; P. H. List, Arzneimformenlehre, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft mbH, Stuttgart, (1985), 4. kiadás; H. Sucker, P. Fuchs, P. Speiser, Pharmazeutische Technologie, Georg Thieme Verlag, Stuttgart – New York, (1991), 2. kiadás;
5
10
15
20
25
30
2
A. T. Florence, D. Attwood, Physicochemical Principles of Pharmacy, The Maximillan Press Ltd., Hong Kong, (1981); L. A. Trissel, Handbook on Injectable Drugs, American’ Society of Hospital Pharmacists, (1994), 8. kiadás; Y. W. Chien, Transdermal Controlled Systemic Medications, Marcel Dekker Inc., New York – Basel, (1987); K. E. Avis, L. Lachmann, H. A. Liebermann, Pharmaceutical Dosage Forms: Parenteral Medications, 2. kötet, Marcel Dekker Inc., New York – Basel, (1986); B. W. Müller, Controlled Drug Delivery, Paperback APV, 17. kötet, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft mbH, Stuttgart, (1987); H. Asch, D. Essig, P. C. Schmidt, Technologie von Salben, Suspensionen und Emulsionen, Wissenschaftliche Verlagsgesellschaft mbH, Stuttgart, (1984); H. A. Liebermann, L. Lachman, J. B. Schwartz, Pharmaceutical Dosage forms: Tablets, 1. kötet, Marcel Dekker Inc., New York, 2. kiadás (1989); D. Chulin, M. Deleuil, Y. Pourcelot, Powder Technology és Pharmaceutical Processes, J. C. Williams, T. Allen, Handbook of Powder Technology, Elsevier Amsterdam – London – New York – Tokyo, (1994); J. T. Carstensen, Pharmaceutical Principles of Solid Dosage Forms, Technomic Publishing Co., Inc., Lancaster – Basel, (1993). Kísérleti rész A találmány szerinti vegyület VEGF termelésre gyakorolt hatása HepG2 sejtekben.
Anyagok és módszerek 1. Sejttenyészet 1.1 Reagensek Tripszin/EDTA: 0,05 tömeg/térf.% tripszin (Difco, Detroit, USA) + 0,016 tömeg/térf.% EDTA (Sigma, Deisenhofen, Németország). N¹[4¹(1¹Benzoil-piperidin40 4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)-akrilamidot (a továbbiakban BPPA¹t) az irodalomban leírt módon szintetizálta a Klinge Pharma GmbH, München, Németország kémiai osztálya. A tesztvegyület törzsoldatai: 10 mmol oldatot dime45 til-szulfoxidban állítottuk elõ, és –18 °C¹on tároltuk; további hígítási lépéseket végeztünk etanolban. 35
1.2 Sejtvonalak Emberi eredetû HepG2 tumor sejtvonalakat (máj 50 karcinóma) szereztünk be az American Type Culture Collection (ATCC) gyûjteménybõl, Rockville, Maryland, USA. 1.2.1 Táptalaj Richter javított minimális esszenciális táptalaj, cink opciót (IMEM-ZO¹t) szereztünk be a Gibco BRL, Life Technologiestól (Eggenstein, Németország). A standard MEM táptalajt és a humán szérumalbumint a Sigmától (Deisenhofen, Németország) szereztük be. 60 A táptalaj port ionmentes vízben feloldottuk, a pH¹t 55
10
1
HU 007 533 T2
7,3¹re titráltuk sósav/nátrium-hidroxid elegyével, és szûréssel sterilizáltuk. A táptalajt kiegészítettük 10% borjú magzati szérummal (FCS), PAN Systems GmbH, Aidenbach, Németország. 5 1.2.2 Módszerek Tapadó sejtvonal: Hep G2 Egyrétegû sejteket elválasztottunk a 75 cm2¹es lombikokból úgy, hogy a táptalajt eltávolítottuk, és hozzáadtunk 3 ml tripszin/EDTA oldatot minden lombikba. Körülbelül 5–10 perces 37 °C¹on végzett inkubálás után, amikor elváltak a sejtek az edények felületérõl, a tripszinezést leállítottuk 3 ml Richter-féle IMEM¹ZO táptalaj hozzáadásával, amely 10% FCS¹t tartalmaz. A sejteket ismételt pipettálással szuszpendáltuk. Az elõhígításra 10 ml Casyton izotóniás oldat (No. 043–90037P, Scharfe System, Reutlingen, Németország) 20 ml aliquotot adagolunk Sysmex Auto Dilutor típsú AD¹260-nal (Toa, Medical Electronics Co. Ltd., Kobe, Japán). A sejtszámot elektronikus sejttérfogat-méréssel határoztuk meg CASY 1 sejtszámláló analizáló rendszerrel számláltuk meg, TTC modell (Scharfe System, Reutlingen, Németország), amely 60 mm¹es kapillárissal van ellátva. Az IMEM¹ZO táptalajban végzett hígítást követõen a sejteket beoltottuk 25,000 sejt per 1000 ml sûrûség mellett 24 lyukú tenyészedényekben (Greiner, Frickenhausen, Németország) a VEGF kísérlethez, és 37 °C¹on nedvesített 5% szén-dioxidot tartalmazó levegõ atmoszférában inkubáltuk. Hat nap inkubálás után, amikor már majdnem összefolytak a sejtek, a táptalajt eltávolítottuk, és a tenyészeteket kiegészítettük 0,1% humán szérumalbumint és a tesztanyagot vagy kontrollként etanol oldószert tartalmazó 1 ml friss szérummentes MEM táptalajjal. A sejteket ezután 37 °C¹on inkubáltuk 5% széndioxidot tartalmazó nedvesített levegõ atmoszférában. A következõ napon eltávolítottuk a táptalajt ismét, és a tenyészeteket tovább inkubáltuk 0,1% humán szérumalbumint és a tesztanyagot vagy kontrollként etanol oldószert tartalmazó további 0,5 ml szérummentes MEM-mel. 48 és 72 óra múlva összegyûjtöttük a táptalajt, 1000 rpm mellett 5 percig centrifugáltuk a sejt törmelék eltávolítására. A felülúszókat –20 °C¹on addig tároljuk, ameddig a VEGF koncentráció kvantitatív nem lesz. Ezenkívül a visszamaradó sejtréteg protein tartalmát lyukanként határozzuk meg referenciaparaméterként. A VEGF meghatározást a sejttenyészetek felülúszóiban mérjük kereskedelemben hozzáférhetõ ELISA kit felhasználásával (R&D, Systems, Wiesbaden, Németország). A meghatározás módszerét a tesztkit brosúrában leírt módon használtuk. Az eredményeket az 1. táblázatban összegeztük, ahol meghatároztuk a felülúszó VEGF koncentrációját az inkubáció 48 és 70 órája után. A kezeletlen kontrollok értékeit összevetettük a vegyületekkel kezelt sejtekkel, ahol két nanomol/l és 20 nanomol/l N¹[4¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)-akrilamid volt jelen a táptalajban.
10
2
1. táblázat VEGF koncentráció pg/200 ml-ben a kezeletlen kontroll 48 órás és 72 órás inkubálása után, összevetve a kezelt sejtekkel, ahol a táptalajban a N¹[4¹(1¹benzoilpiperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)-akrilamid 2 nanomol/l és 20 nanomol/l koncentrációban volt jelen. 48 óra
72 óra
Kontroll
853,89
880,92
2 nmol
208,30
0,00
0,00
0,00
20 nmol
Ezeket az eredményeket tovább illusztráljuk az 15 1. ábrán, amely azt mutatja, hogy az N¹[4¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)-akrilamid (BPPA) hatékonyan gátolta a HepG2 sejtekben a VEGF termelést az inkubálás 48 órája után. 20
25
30
35
40
45
A találmány szerinti vegyület angiogenezisre gyakorolt hatása egér vese sejt karcinómában (RENCA modell) Anyagok és módszerek 1. Sejtvonal és sejttenyészet Egér RENCA sejteket eredetileg olyan tumorból kaptunk, amely spontán alakult ki BALB/c egerek veséjében. Hisztológiailag a RENCA adenokarcinóma granuláris sejttípusból áll, amely pleomorfikus nagy sejtmagokkal. Az egér RENCA sejtek rétegeit RPMI 1640¹en növesztettük fenol pirossal, amely ki van egészítve 10% FCS-sel, 2 mmol L¹glutaminnal, 100 egység penicillin/ml-rel és 100 mg sztreptomicin/ml-rel. A RENCA sejteket 95% levegõt és 5% szén-dioxidot tartalmazó nedvesített atmoszférában tenyésztettük 37 °C¹on, a táptalajt rutinszerûen 3 naponként cseréltük. Morfológia: epiteliális sejtek, monorétegként összetapadva nõ. Szubkultúra: hasított összefolyó tenyészetek 1:5–1:10 3¹4 naponta tripszin/EDTA¹t használunk, könnyen nõnek a sejtek, „seed out” kb. 1–2×106 sejt/80 cm2 + 10 ml táptalaj. Inkubálás: 37 °C¹on 5% szén-dioxiddal. Kettõzési idõ: kettõzési idõ kb. 48 óra. Tárolás: fagyasztva 70% táptalajjal, 20% FCS-sel és 10% DMSO-val.
2. Tesztanyagok N-[4¹(1¹Benzoil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)50 akrilamidot az irodalomban leírt módon szintetizált a Klinge Pharma GmbH, München, Németország kémiai részlege. Az antiangiogén TNP-470 vegyületet a Takeda Chemical Industries, Ltd.¹ból (Osaka, Japán) szereztük 55 be. Az in vivo adagoláshoz N¹[4¹(1¹benzoil-piperidin4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)-akrilamidot 0,9%¹os fiziológiás sóoldatban szolubilizáltunk, és TNP-470¹et 3% abszolút etanolt tartalmazó fiziológiás sóoldatban szolubili60 záltunk. 11
1
HU 007 533 T2
3. Állatok Az összes kísérletet 6–8 hetes hímnemû Balb/c egérrel hajtottuk végre (amelyek körülbelül 20 g¹osak voltak). Az egereket külön tartottuk állandó hõmérsékleten és nedvességtartalom mellett. 4. Tumorimplantáció Mindegyik kontrollal vagy gyógyszerrel kezelt csoportba RENCA tumor sejteket implantáltunk az egerek veséjébe. 0,2 ml¹es aliquotokban 106 sejtet injektáltunk a bal vese szub-kapszuláris részébe egy horpasz bemetszéssel, miután az állatoknak 1,0–1,5 térfogatszázalék izofurán érzéstelenítõt adtunk, amelyet 2 l/perc oxigénáramlással kombinálva használtunk. A 10 6 RENCA sejt szingén Balb/c egérbe történõ szub-kapszulárís vese injekcióját követi egy primer tumor tömeg progresszív kifejlõdése a bal vesében. Az adagolás után egy héttel makroszkopikusan láthatóvá válik a primer tumor. 5. Gyógyszeres kezelés Az állatoknak per os N¹[4¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)butil]-3-(piridin-3¹il)-akrilamidot adagoltunk kétszer egy nap a 10., 11., 12., 13., 14. és 15. napon a tumorimplantációt követõen. Minden adagolásnál 3, 5, 6 vagy 10 mg/kg volt az adag. A TNP-470¹et szubkután injektáltuk be az állatoknak a tumorimplantáció után a 2., 4., 6., 8., 10., 12., 14., 16., 18. és 20. napon a maximálisan tolerált dózisban, azaz 30 mg/kg-ban. A kontroll állatok oldószert kaptak (azaz 0,9%¹os fiziológiás sóoldatot) per os kétszer egy nap a tumorimplantáció utáni 10., 11., 12., 13., 14. és 15. napon. Tesztcsoportonként legalább hét állatot használtunk. 6. A vérerek sûrûségének meghatározása A tumorimplantáció utáni 21. napon valamennyi állatot leöltük, és az összes állat tumorszövetét sebészetileg eltávolítottuk és folyékony nitrogénben gyorsan lefagyasztottuk. A tumorerezet hisztológiai vizsgálatához 5–10 mm vastagságú szövet mélyhûtött szekciókat vagy metszeteket vettünk az összes kezelt csoportból és kontroll csoportból. Az erek láthatóvá tételére immunohisztokémiai festést végeztünk a CD 31¹re (PECAM¹1 és MEC 13.3; PharMingen, San Diego, CA), és az ereket mikroszkopikusan megszámláltuk meghatározott nagyítást alkalmazva. 7. Eredmények A 2. és 3. ábra az egér vese sejt karcinóma primer tumoraiban (RENCA) mutatja az N¹[4¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)-akrilamid (BPPA) hatását az érsûrûségre, ahol a vegyületet orálisan a fent leírt módon adagoltuk, összevetve a TNP-470-nel és egy kontrollal. A primer tumor szöveteket a 6. pontban fent leírt módon dolgoztuk fel. A TNP-470¹et EMTD-nél (azaz maximális tolerálható dózisban) adagoltuk, azaz 30 mg/kg dózisban, és hosszabb ideig, mint a BPPA¹t, amelyet az MTD alatti dózisban (körülbelül 12 mg/kg dózisban) adagol-
2
tunk. A TNP-470 mégsem volt olyan hatásos, mint a BPPA, amely 3, 5, 6 és 10 mg/kg dózisban szignifikánsan csökkentette a RENCA tumorban az ér sûrûséget. 5 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. (I) általános képletû vegyület vagy gyógyászati10 lag elfogadható sójának alkalmazása gyógyszerkészítmény elõállítására, amely olyan betegség vagy állapot kezelésére vagy megelõzésére szolgál emlõsben, amely angiogenezis gátlásra vagy csökkentésre reagál; és amely betegség lehet reumatoid artritisz; gyul15 ladásos rendellenesség, makuladegeneráció, különösen korral összefüggõ makuladegeneráció, retinopátia, különösen burjánzásos és diabetikus retinopátia; hiperplázia, különösen jóindulatú prosztatahiperplázia vagy vénás neointimális hiperplázia, ahol az (I) képlet20 ben
25 I
30
35
40
45
50
55
60 12
A jelentése 1–10 szénatomos alkilén¹, 2–10 szénatomos alkenilén- vagy 2–10 szénatomos alkiniléncsoport, melyek adott esetben szubsztituálva lehetnek egy, kettõ vagy három egymástól függetlenül megválasztott 1–3 szénatomos alkilcsoporttal, fluor¹, klór- vagy brómatommal; R1 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkilcsoport, fluor¹, klór- vagy brómatom vagy perfluor-(1–3 szénatomos alkil)-csoport; R2 jelentése hidrogénatom, 1–6 szénatomos alkilvagy 2–6 szénatomos alkenilcsoport; R3 jelentése 1–6 szénatomos alkil¹, (5–8 szénatomos cikloalkil)-(1–6 szénatomos alkil)¹, (5–8 szénatomos heterociklusos)-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–6 szénatomos alkil)-(5–8 szénatomos heterociklusos)-(1–6 szénatomos alkil)- vagy (1–5 szénatomos alkil-karbonil)-(5–8 szénatomos heterociklusos)-(1–6 szénatomos alkil)-csoport, mely csoportok adott esetben szubsztituálva lehetnek egy kettõ vagy három egymástól függetlenül megválasztott 1–6 szénatomos alkilcsoporttal, fluor¹, klór¹, brómatommal, oxo¹, perfluor-(1–3 szénatomos alkil)¹, aril¹, aril-karbonil¹, heteroaril¹, heteroaril-karbonil¹, 5–8 szénatomos cikloalkil- vagy 5–8 szénatomos heterociklusos csoporttal. 2. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás, ahol A jelentése etilén¹, n¹propilén¹, i¹propilén¹, n¹butilén-, etenilén¹, 1¹propenilén¹, 1¹butenilén¹, 2¹butenilén- vagy etinilén-csoport. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti alkalmazás, ahol R1 jelentése hidrogénatom, metil¹, etil¹, n¹propil-csoport, fluoratom vagy trifluor-metil-csoport.
1
HU 007 533 T2
4. Az 1–3. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol R2 jelentése hidrogénatom, metil¹, etil¹, n¹propil- vagy etenilcsoport. 5. Az 1–4. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol R3 jelentése a következõ csoportokból van megválasztva: ciklopentil-(1–6 szénatomos alkil)¹, ciklohexil-(1–6 szénatomos alkil)¹, pirrolidinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, piperidinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–6 szénatomos alkil)-piperidinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–5 szénatomos alkil-karbonil)-piperidinil(1–6 szénatomos alkil)¹, piperazinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–6 szénatomos alkil)-piperazinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–5 szénatomos alkil-karbonil)-piperazinil(1–6 szénatomos alkil)- és morfolinil-(1–6 szénatomos alkil)-csoport, amely csoportok adott esetben szubsztituálva lehetnek egy, kettõ vagy három egymástól függetlenül megválasztott 1–6 szénatomos alkilcsoporttal, fluor¹, klór¹, brómatommal, oxo¹, perfluor-(1–3 szénatomos alkil)¹, aril¹, aril-karbonil¹, heteroaril¹, 5–8 szénatomos cikloalkil- vagy 5–8 szénatomos heterociklusos csoporttal. 6. Az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol R3 jelentése az alábbi csoportokból van megválasztva: ciklohexil-(1–6 szénatomos alkil)¹, piperidinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–6 szénatomos alkil)-piperidinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–5 szénatomos alkil-karbonil)-piperidinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, piperazinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–6 szénatomos alkil)-piperazinil-(1–6 szénatomos alkil)¹, (1–5 szénatomos alkil-karbonil)-piperazinil-(1–6 szénatomos alkil)-csoport, mely csoportok adott esetben szubsztituálva lehetnek egy, kettõ vagy három egymástól függetlenül megválasztott butil¹, pentil¹, hexilcsoporttal, fluoratommal, oxo¹, fenil¹, bifenil¹, benzil¹, piridil¹, pirrolil¹, benzoil¹, tiofenil¹, furil¹, ciklopentil¹, ciklohexil- vagy piperidinil-csoporttal. 7. Az 1–6. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol R3 jelentése a következõ: (1¹acetil-piperidin4¹il)-butil¹, (1¹difenil-acetil-piperidin-4¹il)-butil¹, [1¹(3,3difenil-propionil)-piperidin-4¹il]-butil¹, (1¹benzoil-piperidin-4¹il)-etil¹, (1¹benzoil-piperidin-4¹il)-propil¹, (1¹benzoil-piperidin-4¹il)-butil¹, (1¹benzoil-piperidin-4¹il)-pentil¹, (1¹benzoil-piperidin-4¹il)-hexil¹, (1¹benzil-piperidin4¹il)-butil¹, (1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-metil¹, (1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-etil¹, (1¹difenil-metilpiperidin-4¹il)-propil¹, (1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil¹, (1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-pentil¹, (1¹difenil-metilpiperidin-4¹il)-hexil¹, (4¹fenil-piperidin-1¹il)-butil¹, (4,4difenil-piperidin-1¹il)-butil¹, (1¹benzoil-2,6-dioxo-piperidin-4¹il)-butil¹, (2,6-dioxo-3-fenil-piperidin-1¹il)-butil¹, (2,6-dioxo-4-fenil-piperidin-1¹il)-butil¹, (4¹fenil-piperazin-1¹il)-butil¹, (4¹fenil-piperazin-1¹il)-pentil¹, (4¹fenil-piperazin-1¹il)-hexil¹, (4¹difenil-acetil-piperazin-1¹il)-butil¹, (4¹benzoil-piperazin-1¹il)-butil- vagy (4¹benzil-2,6-dioxo-piperazin-1¹il)-butil-csoport. 8. Az 1–7. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol az (I) képletû vegyület a következõk valamelyike lehet: N¹[4¹(1¹acetil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)propionamid,
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 13
2
N¹[4¹(1¹acetil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)akril-amid, N¹[4¹(1¹difenil-acetil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin3¹il)-akrilamid, N¹[4¹(1¹difenil-acetil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin3¹il)-propionamid, N¹{4¹[1¹(3,3-difenil-propionil)-piperidin-4¹il]-butil}-3(piridin-3¹il)-akrilamid, N¹[3¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-propil]-3-(piridin-3¹il)propionamid, N¹[4¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)propionamid, N¹[6¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-hexil]-3-(piridin-3¹il)propionamid, N¹[2¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-etil]-3-(piridin-3¹il)akrilamid, N¹[4¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)akrilamid, N¹[6¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-hexil]-3-(piridin-3¹il)akrilamid, N¹[4¹(1¹benzoil-piperidin-4¹il)-butil]-5-(piridin-3¹il)2,4-pentadiénsavamid, N¹[4¹(4¹benzoil-piperidin-1¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)akrilamid, N¹[4¹(4¹benzoil-piperidin-1¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)propionamid, N¹[4¹(1¹benzil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)propionamid, N¹[4¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil]-3(2¹fluoropiridin-3¹il)-propionamid, N¹[4¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil]-3(5¹fluoropiridin-3¹il)-propionamid, N¹[4¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil]-2-fluor-3(piridin-3¹il)-propionamid, N¹[4¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil]-2,2-difluor3-(piridin-3¹il)-propionamid, N¹[5¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-pentil]-3-(piridin3¹il)-propionamid, N¹[6¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-hexil]-3-(piridin3¹il)-propionamid, N¹[2¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-etil]-5-(piridin3¹il)-pentánsavamid, N¹[4¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil]-3-(piridin3¹il)-propionamid, N¹[4¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil]-5-(piridin3¹il)-pentánsavamid, N¹[2¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-etil]-5-(piridin3¹il)-2,4-pentadiénsavamid, N¹[4¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-butil]-5-(piridin3¹il)-2,4-pentadiénsavamid, N¹[5¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-pentil]-5-(piridin3¹il)-2,4-pentadiénsavamid, N¹[6¹(1¹difenil-metil-piperidin-4¹il)-hexil]-5-(piridin3¹il)-2,4-pentadiénsavamid, N¹[4¹(4¹fenil-piperidin-1¹il)-butil]-3-piridin-3-ilakrilamid, N¹[4¹(4,4-difenil-piperidin-1¹il)-butil]-3-piridin-3-ilakrilamid, N¹[4¹(1¹benzoil-2,6-dioxo-piperidin-4¹il)-butil]-3(piridin-3¹il)-akrilamid,
1
HU 007 533 T2
N¹[4¹(2,6-dioxo-3-fenil-piperidin-1¹il)-butil]-3-piridin3-il-akrilamid, N¹[4¹(2,6-dioxo-4-fenil-piperidin-1¹il)-butil]-3-piridin3-il-akrilamid, N¹[4¹(4¹benzoil-piperazin-1¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)akrilamid, N¹[4¹(4¹benzoil-piperazin-1¹il)-butil]-3-(piridin-3¹il)propionamid, N¹[4¹(4¹difenil-acetil-piperazin-1¹il)-butil]-3-piridin-3il-akrilamid, N¹[4¹(4¹difenil-metil-piperazin-1¹il)-butil]-3-piridin-3il-propionamid, N¹[5¹(4¹difenil-metil-piperazin-1¹il)-pentil]-3-piridin3-il-akrilamid, N¹[6¹(4¹difenil-metil-piperazin-1¹il)-hexil]-3-piridin-3il-akrilamid, N¹[4¹(4¹difenil-metil-piperazin-1¹il)-butil]-2-(piridin3¹il)-propionamid, N¹[4¹(4¹difenil-metil-piperazin-1¹il)-butil]-5-(piridin3¹il)-penta-2,4-diénsavamid és N¹[4¹(4¹benzil-2,6-dioxo-piperazin-1¹il)-butil]-3piridin-3-il-akrilamid-csoport. 9. Az 1–8. igénypontok bármelyike szerinti (I) általános képletû vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sójának alkalmazása gyógyszerkészítmény elõállítására emlõsnek olyan betegsége vagy állapota kezelésére vagy megelõzésére, amely betegség vagy állapot VEGF termelés gátlására vagy csökkentésére reagál, és amely lehet reumatoid artritisz; gyulladásos rendel-
5
10
15
20
25
14
2
lenesség; makuladegeneráció, különösen korral összefüggõ makuladegeneráció; retinopátia, különösen burjánzásos retinopátia és diabetikus retinopátia, továbbá hiperplázia, különösen jóindulatú prosztatahiperplázia vagy vénás neointimális hiperplázia. 10. Az 1–8. igénypontok bármelyike szerint definiált (I) általános képletû vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója betegség vagy állapot kezelésére vagy megelõzésére történõ alkalmazásra emlõsben, ahol a betegség vagy állapot angiogenezis csökkentésére vagy gátlására reagál, és a következõ lehet: reumatoid artritisz; gyulladásos rendellenesség, makuladegeneráció, különösen korral összefüggõ makuladegeneráció; retinopátia, különösen burjánzásos retinopátia vagy diabetikus retinopátia; és hiperplázia, különösen jóindulatú prosztatahiperplázia és vénás neointimális hiperplázia, emlõsben angiogenezis gátlásával vagy csökkentésével. 11. Az 1–8. igénypontok bármelyike szerint definiált (I) általános képletû vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója betegség vagy állapot kezelésére vagy megelõzésére történõ alkalmazásra emlõsben, ahol a betegség vagy az állapot VEGF termelésére reagál, és a következõ lehet: reumatoid artritisz, gyulladásos rendellenesség, makuladegeneráció, különösen korral kapcsolatos makuladegeneráció, retinopátia, különösen burjánzásos retinopátia és diabetikus retinopátia, hiperplázia, különösen jóindulatú prosztatahiperplázia és vénás neointimális hiperplázia.
HU 007 533 T2 Int. Cl.: A61K 31/44
15
HU 007 533 T2 Int. Cl.: A61K 31/44
16
HU 007 533 T2 Int. Cl.: A61K 31/44
17
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
