!HU000007854T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 007 854
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 416067 P 2002. 10. 04. 422828 P 2002. 10. 31. 478653 P 2003. 06. 13.
(73) Jogosult: THE PROCTER & GAMBLE COMPANY, Cincinnati, Ohio 45202 (US)
(72) Feltalálók: CORCORAN, Ruth, Ann, Surbiton, Surrey KT6 7LF (GB); DAY, Trevor Neil, Egham, Surrey TW20 0JP (GB); HUNT, Sheri, Anne, West Chester, OH 45069 (US) (54)
HU 007 854 T2
A46B 11/00
(21) Magyar ügyszám: E 03 808099 (22) A bejelentés napja: 2003. 09. 30. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20030808099 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1545265 A1 2004. 04. 22. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1545265 B1 2009. 10. 28.
US US US
(2006.01) A61C 17/22 (2006.01) A61Q 11/00 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 04032674 PCT/US 03/030815
(74) Képviselõ: dr. Török Ferenc, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Orális készítmények és azok használata
A leírás terjedelme 14 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 007 854 T2
2
títása során túl kicsi vagy túl nagy erõvel nyomja a fogkefefejet a szájban lévõ szövetekre. A sörtefejre nehezedõ túl kicsi vagy túl nagy nyomás következtében a szájápolási rendszer tisztítási hatékonysága csökkenhet. Háttér Ezért kívánatos olyan, szájápolási rendszerekben 5 A közelmúltban az elektromos fogkefék igen népalkalmazható készítményeket kidolgozni, amelyek szerûvé váltak a vásárlók és a fogorvosok között egykönnyen pumpálhatók adott átmérõjû és hosszúságú aránt. Úgy vélik, hogy ezek a készülékek jobb tisztítást csövön keresztül. Kívánatos továbbá egy fogtisztító kéés masszírozást biztosítanak a száj felülete számára, szítményeket alkalmazó szájápolási rendszert kidolmint a hagyományos kézi tisztítás. Az elektromos fog- 10 gozni, amely rendszer áramlástani jellemzõi lehetõvé keféknél azonban a fogtisztító szert használat elõtt el teszik a készítmény könnyû pumpálását úgy, hogy közkell oszlatni a sörték között. A tisztítás megkezdésekor ben a sörtéken marad a szétterítés során. Valamint kía fogtisztító szer koncentrációja a sörtéken gyorsan vánatos egy olyan készletet kidolgozni, amely tartalcsökken és esetleg a vártnál alacsonyabb szintû tisztímazza az orális készítmény szájápolási rendszerben tást biztosít a fogak felszínén. 15 való felhasználásához szükséges eszközöket. Emiatt kívánatos egy olyan szájápolási rendszert Kívánatos továbbá olyan szájápolási rendszereklétrehozni, amely olyan orális készítményt tartalmaz, ben optimálisan használható készítményeket kidolgozamely a sörtefejen keresztül, automatikusan vagy iráni, amely rendszerek lehetõvé teszik a vásárló részére nyítottan szétterül a sörtéken a fogmosás közben. Ez a rendszer szájban történõ használata közben annak az ötlet nem új. Például az US 3 217 720, a 20 kezelését és arra nyomás kifejtését. WO 02/41801, a WO 02/41502 és a WO 02/11644 szaEzek és a jelen találmány további tárgyai az alábbi badalmak olyan fogkefékrõl szólnak, amelyek folyékivonatos, illetve részletes leírása és példák áttekintékony fogtisztító szert tartalmazó tartállyal rendelkezse alapján válnak nyilvánvalóvá. nek. Az US 5 909 977 szabadalom pedig egy olyan, A találmány kivonatos ismertetése fogtisztító szert adagoló fogkefe leírását tartalmazza, 25 Az alábbi leírásban: amely a szert egy újratölthetõ patronban tartalmazza, Az „integrált eszköz” vagy „integrált szájápolási és a szer egy rugalmas nyomógombbal pumpálható a rendszer” kifejezés azt az eszközt vagy szájápolási sörtevégekre. Ennek az ötletnek a továbbfejlesztését rendszert jelenti, amely egy olyan beépített tartályt tarjelenti az üreges sörték alkalmazása, amelyekben a fogtisztító szer az US 5 309 590 szabadalomban leír- 30 talmaz, amely orális készítmények – pl. fogtisztító szer – tárolására alkalmas, és ahonnan a készítmény a tak szerint áramlik. szájüregbe kerül. Azonban ennek a típusnak a bevezetése újabb A „csõ” kifejezés azt a zárt, belsõ üreget jelenti, problémákat vet fel, különösen az integrált szájápolási amelynek belsejében a folyékony anyagok az egyik véeszköz áramlástani profilját tekintve. Célszerû az orális készítményt egy tartályból valamilyen csövön keresztül 35 gétõl eljutnak a másik végéig. A „hossztengely” kifejezés azt a tengelyt jelenti, az alkalmazás helyére pumpálni. Fogkefe esetében a amely párhuzamos a csövön belüli áramlási iránnyal. fogkefe nyakának átmérõje nem haladhat meg egy A „belsõ keresztmetszet” kifejezés a csõ hossztenadott legnagyobb méretet, illetve el kell érnie egy adott gelyére merõleges sík belsõ csõfal által határolt részét legkisebb hosszúságot annak érdekében, hogy kényelmesen legyen használható a szájban. A korlátozott 40 jelenti. nyakméret szükségszerûen korlátozza annak a belsõ A „hossz” („hosszúság”) kifejezés a csõ hosszát jecsõnek a maximális átmérõjét, illetve minimális lenti a hossztengely mentén; és hosszúságát, amelyen keresztül a készítmény a tara „pumpa visszahúzó ereje” azt az erõt jelenti, amit tályból a fogkefesörték fejéhez jut. A csõ keresztmeta pumpa fejt ki vagy a pumpára fejtenek ki a pumpálási szetének ilyen korlátozottsága magas nyírási sebessé- 45 ciklus újratöltési szakaszában. A pumpa visszahúzó get eredményez az orális készítmény csövön keresztül erejét az alapján lehet meghatározni, hogy mekkora történõ pumpálásakor, megnövelve a készítmény tominimális erõ szükséges a pumpa egy ürítési ciklus vábbításához szükséges nyomást. Továbbá, a fogkeutáni feltöltõdésének megakadályozásához, illetve a fék esetében szükségszerûen korlátozott a pumpálási pumpa egyensúlyban tartásához. nyomás, akár az elektromos mûködésû pumpálási 50 A találmány az alábbi összetételû orális készítrendszerek áramszükséglete miatt, akár azon maximáményt alkalmazza: lis erõ miatt, amit a vásárló kényelmesen ki tud fejteni a a) 0,5%-nál nagyobb mennyiségtõl 2 tömegszázalékig kézzel mûködtetett pumpa használatakor. Ily módon a terjedõ mennyiségben sûrítõanyag, amely lehet készítménynek olyan meghatározott áramlástani profilxantángumi, karragén és származékai, gellángumi, lal kell rendelkeznie, amely lehetõvé teszi, hogy átpum- 55 hidroxi-propil-metil-cellulóz, sclerotiumgumi és pálják az adott csövön keresztül a pumparendszer nyoszármazékai, pullulán, rhamsangumi, welangumi, másigényének lehetõ legkisebbre csökkentése mellett. konjak, curdlan és ezek keverékei közül választott; Továbbá, az elérhetõ orális készítmények nincsenek b) 1–10 tömegszázalék dörzsanyag, amely egy olyan optimalizálva szájápolási rendszerekkel való használatszilícium-dioxid dörzsanyag, amelynek olajelnyeléra, és azt eredményezhetik, hogy a vásárló a fogak tisz- 60 se 100 grammonként 30–100 gramm; Alkalmazási terület Orális készítmények integrált szájápolási rendszerekben történõ használatra.
2
1
HU 007 854 T2
c) összesen 30–60 tömegszázaléknyi víz; és d) 30–60 tömegszázalék poliolok és polietilénglikolok közül választott nedvesítõszer; 450 s–1 nyírási sebességnél a készítmény viszkozitása kisebb, mint 5 Pa·s; 20 s–1 nyírási sebességnél a viszkozitása legalább 0,001 Pa·s, de 780 Pa·s-nál kevesebb, illetve 1 s–1 nyírási sebességnél a nyírás utáni viszkozitása legalább 10 Pa·s. Az itt leírt orális készítmény RDA értéke (Radioactive Dentin Abrasion – radioaktivitással mûködõ, a dentinabráziós hatást megállapító arányszám) 70¹tõl 140¹ig terjed. Az itt és a csatolt szabadalmi igényekben hivatkozott minden rész, százalék és arány, amennyiben külön nem jelezzük, a teljes orális készítmény tömegéhez viszonyított. Minden mérést 25 °C¹on végeztünk az orális készítmény egészén, kivéve, ha másképp van megadva. Az itt alkalmazott viszkozitást Carrimed CSL2 100 reométerrel mértük 2 cm átmérõjû párhuzamos lemezes mérõrendszerrel és a lemezek között 500 mikronos réssel. Amennyiben azonban a készítmény olyan szemcsés alkotóelemet tartalmaz, amelynek részecskemérete 50 mikronnál nagyobb, akkor a részecskeméret tízszeresének megfelelõ rést alkalmaztunk a lemezek között. A rés beállításához az alkotóelem azon részecskeméretét kell tekinteni a legkisebb szitaszemméretnek, amelyen keresztül a száraz összetevõ tömegének legalább 90%¹a áthalad. Részletes leírás A jelen találmány orális készítményei az olyan szájápolási rendszerekben való felhasználásra alkalmasak, ahol az orális készítményt tartály tartalmazza és azt a kimenethez egy csövön keresztül pumpálják. Olyan viszkozitással rendelkeznek, amit adott átmérõjû és hosszúságú csövön keresztül való továbbításra optimalizáltak viszonylag alacsony pumpálási erõ alkalmazásával. A viszonylag alacsony erõ azt jelenti, hogy a szükséges pumpálási erõ nem igényel túlságosan nagy bemenõteljesítményt egy elektromos pumpához mérten, illetve a felhasználónak nem kell az ujjával nagy erõt kifejteni a pumpát mûködtetõ gombra. Az orális készítmény továbbításához szükséges viszonylag alacsony erõ azt jelenti, hogy a pumpa megadott szállítási sebességének eléréséhez 100 N¹nál kisebb erõhatás elegendõ. Az itt leírt orális készítmény a meghatározott csõkeresztmetszeten és ¹hosszon legalább 0,1 ml/s, de jobb esetben 0,2 ml/s áramlási sebességgel továbbítható. Ez azért elõnyös, mert lehetõvé teszi az orális készítmény gyors és hatékony továbbítását a tartályból az applikátorfejhez. Az itt leírt orális készítmények lehetnek Newton-féle készítmények vagy nyírás hatására elvékonyodó készítmények. A nyírásra vékonyodó vegyület az elõnyös, hogy a nyírási sebesség és ehhez kapcsolódóan a nyíró igénybevétel növelésével az orális készítmény viszkozitása progresszíven csökkenjen. A készítmény itt leírt szájápolási rendszerben történõ alkalmazása lehetõvé teszi az orális készítmény továbbítását az applikátorhoz és az applikátorban való benn-
2
tartását anélkül, hogy többszörös mûveletet tenne szükségessé, vagy hátrányosan befolyásolná a termék esztétikumát. Szájápolási rendszer Fogkefe A jelen találmányban leírt orális készítmények szájápolási rendszerek széles körében – pl. integrált fogkefékben és elektromos fogkefékben – használhatók. 10 A szájápolási rendszerre a WO 02/064056 A1 és a US 6 402 410 B1 szabadalmakban található példa. Az ilyen rendszerek egy tartályból, egy applikátorból, továbbá az orális készítményt a tartályból az applikátorhoz továbbító eszközbõl állnak. Lehetõség szerint a 15 szájápolási rendszer egy hordozható kézi eszköz, amit egy kézzel lehet használni. A szájápolási rendszer lehetõleg egységes burkolatból áll, amit a használó kényelmesen kézbe tud fogni, és amelynek burkolata tartalmazza a tartályt és az orális készítményt továbbító 20 eszközt. 5
25
30
35
40
45
50
55
60 3
Tartály A jelen orális készítmény tárolására alkalmas tartály lehet helyben rögzített vagy a szájápolási rendszerhez eltávolítható módon kapcsolódó. A tartály lehetõleg legyen kivehetõ a burkolatból és visszahelyezhetõ oda, például azért, hogy a tartályt újra lehessen tölteni, majd visszahelyezni, vagy hogy a tartály kicserélhetõ legyen egy lényegében hasonló szerkezettel, amely az orális készítmény további mennyiségeit tartalmazza. Bármilyen, a célnak megfelelõ tartály alkalmazható ebben a találmányban. Fontos megállapítani, hogy az alkalmazott tartály lehet teljes egészében vagy részlegesen a szájápolási rendszer burkolatának belsejében, illetve teljes egészében vagy részlegesen a burkolaton belül. A megfelelõ tartály lehet többek között folyamatos térfogat-kiszorításos tartály; ezek általában merev falúak, mint egy patron; de ide tartoznak a pumpával üríthetõ tartályok is, amelyek általában puha falúak, például tasakok, tömlõk és hasonlók. Lehetõség szerint a tartály legyen puha falú és pumpával ürített típusú, még jobb, ha tasak. A tartály az alkalmazáshoz megfelelõ anyagokból készíthetõ, amiket a szakmabeliek ismernek. Például a folyamatos térfogat-kiszorításos tartályok készülhetnek fémbõl, merev mûanyagból és más, a célnak megfelelõ, kemény anyagból. A puha falú, pumpával ürített tartályokat lehetõleg puha, hajlékony mûanyagból, pl. PET-bõl, PE¹bõl, fémbevonatú PE¹bõl, laminált alumíniumból vagy egyéb, a célnak megfelelõ anyagból készítik, amiket a szakmában járatosak ismernek. Lehetõleg a tartály belsõ térfogata 5–25 ml legyen. Az egyik kialakításnál a pumpa csatlakozóját a tartály tartalmazza. Ebben az esetben a tartály a pumpához csatlakozik, például tartalék tartály csatlakoztatása esetén. Egy másik kialakításnál a tartály tartalmazhatja a pumpálóeszközt és a továbbítócsõ csatlakozóját is. Ez azért elõnyös, mert így a tartályt és a pumpát egyszerre lehet kicserélni, egyetlen egységként. A tartály-
1
HU 007 854 T2
nak a pumpához való csatlakoztatására alkalmas eszköz lehet például: rugós-kapcsos csatlakozó, tömítéses, bajonettzáras és csavaros szerelvény. Lehetõség van arra is, hogy a tartály helyben újratölthetõ legyen, egy külön utántöltõ patronból, amely a rendszer burkolatán kívül helyezkedik el, és amit akár a rendszerrel együtt, akár attól függetlenül kínálnak. Ez ott lehet elõnyös, ahol a kezelés során felhasznált készítmény mennyisége viszonylag magas, és költséges vagy pazarló lenne eldobni a belsõ tartályt minden alkalommal, amikor kiürült. A külsõ utántöltõ tartály lehet az alapegység része, amely egyben a szájápoló rendszer burkolatának tartójaként is funkcionál. Amennyiben a szájápoló rendszerben elektromos eszköz van, a bázisállomás ezenfelül tartalmazhat feltöltõeszközt, amely a szájápoló rendszerben levõ újratölthetõ elem feltöltésére szolgál. Pumpa és a csõ A szájápoló rendszer egy olyan eszközt tartalmaz, amely az orális készítményt a tartályból az applikátorhoz továbbítja. Az orális készítmény továbbítására pumpa és/vagy csõ szolgálhat. A szájápoló rendszer lehetõleg pumpát tartalmazzon, amely mechanikus nyomással továbbítja az orális készítményt a tartályból az applikátorhoz. A pumpa lehet elektronikusan vezérelt pumpa vagy például visszaugró nyomógombbal mûködtetett mechanikus pumpa, amely a tartály fölött vagy a pumpából a tartályhoz vezetõ csõvel egy vonalban helyezkedik el. A pumpa lehetõleg folyamatos térfogatkiszorításos pumpa legyen. A folyamatos térfogatkiszorításos pumpák közé (lásd például: Chemical Engineering, Volume 6, Design, 155. o., R. K. Sinnott, Permagon Press, 1983) egy sor különbözõ pumpamodell tartozik, amelyekben az anyag nem tud visszaáramlani a pumpán keresztül, amikor azt nem használják. Néhány folyamatos térfogat-kiszorításos pumpamodell – pl. a perisztaltikus pumpák, a dugattyús vagy membrános pumpák – alkalmas az eszközben való felhasználásra. Az itt leírt membrános pumpák jellemzõen egy pumpatestet tartalmaznak, ebben található a pumpakamra (a pumpálandó termékkel megtölthetõ ûr), egy pumpamûködtetõ, amely elasztomer membránt tartalmaz (ez képezi a pumpakamra felszínét), továbbá egy beömlõszelep és egy kifolyószelep. A pumpamûködtetõ tartalmazhat továbbá egy rugót, amely a lenyomást követõen segít ismét elérni a maximális pumpakamratérfogatot. A pumpatest egy bemeneti csõvéget is tartalmaz, amelyet egy csatorna köt össze a beömlõszeleppel, továbbá egy kimeneti csõvéget, amelyet egy csatorna köt össze a kifolyószeleppel. A beömlõszelep a bemeneti csõvég és a pumpakamra között helyezkedik el, és akkor nyílik ki, amikor a pumpában levõ nyomás alacsonyabb, mint a szelep bemeneti oldalán levõ nyomás, illetve akkor csukódik, amikor a pumpában levõ nyomás magasabb, mint a szelep bemeneti oldalán levõ nyomás. A beömlõszelep jellemzõen rugalmas anyagból készül, amely képes rugószerûen záródni a kamrában levõ csökkentett nyomás távozásakor; az
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
egyik erre alkalmas anyag a PET. A kifolyószelep a pumpakamra és a kimeneti csõvég között helyezkedik el, és akkor nyílik ki, amikor a pumpában levõ nyomás magasabb, mint a szelep kimeneti oldalán levõ nyomás, illetve akkor csukódik, amikor a pumpában levõ nyomás alacsonyabb, mint a szelep kimeneti oldalán levõ nyomás. Általában véve a kifolyószelep tulajdonságai hasonlóak a beömlõszelep tulajdonságaihoz. A szelepeket szelepházba lehet szerelni, ami szerkezeterõsítõként szolgál és biztosítja, hogy csak egy irányba nyithassanak. Amikor lenyomják, a mûködtetõ lecsökkenti a pumpaház térfogatát, aminek következtében a pumpaházban levõ nyomás megemelkedik, és a kiszorítandó termék távozik a kifolyószelepen keresztül. A mûködtetõ rugós, így az elengedését követõen lehetõvé teszi a maximális térfogat ismételt elérését. A mûködtetõ felengedésekor a pumpaház térfogata megnõ, aminek következtében a pumpaházban levõ nyomás lecsökken, és a beszívandó anyag a beömlõszelepen keresztül a pumpaházba kerül. A mûködtetõ jellemzõen hõre lágyuló elasztomerbõl, pl. TPE-bõl (poliéter-észter) készül. Egy másik kialakításnál a pumpa dugattyút tartalmazhat. A dugattyú, mint egy fecskendõ, szükségtelenné teszi a pumpa termékkel való újratöltését. Itt a membrános pumpákat részesítjük elõnyben. Az itt leírt szájápoló rendszer egy olyan eszközt tartalmaz, amely az orális készítményt a tartályból a pumpán keresztül az applikátorhoz továbbítja. A célnak megfelelõ továbbítóeszköz lehet – többek között – egy csõ. A csõ lehet többek között szilikoncsõ, öntött mûanyag csatorna és mûanyag csõ. A csõnek lehetõleg legyen elég kicsi a belsõ keresztmetszete ahhoz, hogy az applikátor nyaka magában foglalja anélkül, hogy a nyak átmérõje megnövekedne. A csõ hossztengelyre merõleges belsõ felületének belsõ keresztmetszete bármilyen zárt alakzatot formázhat, lehet például kör, ovális vagy sokszög (pl. négyzet, téglalap). Az egyik kialakításnál a csõnek elég kicsi a belsõ keresztmetszete ahhoz, hogy az applikátor nyaka magában foglalja az applikátorfej motoros mûködtetéséhez szükséges hajtótengellyel együtt; az applikátor nyaka pedig elég keskeny ahhoz, hogy megtartsa az applikátor ergonómiáját. A csõ belsõ keresztmetszeti felülete elõnyösen 0,0025–25 mm közötti. Még elõnyösebb, ha a csõ belsõ keresztmetszeti felülete 0,01–20,25 mm közötti, és legelõnyösebb esetben 0,25–16 mm közötti. Ideális esetben a csõ belsõ keresztmetszeti felülete 0,5–10 mm2 közötti. Továbbá a csõnek olyan hosszúnak kell lennie, hogy a tartály és a pumpa olyan távolságra legyen elhelyezhetõ az applikátorfejtõl, hogy a szájápoló rendszert tartó kéz könnyen mûködtethesse a pumpát. Elõnyösen a csõ hossza 10–300 mm közötti; elõnyösebb, ha 50–250 mm közötti, és legelõnyösebb, ha 100–200 mm. Ideális esetben a csõhossz 120–180 mm közötti. Továbbá az itt leírt használatra szánt csõ hosszának a belsõ keresztmetszeti felülethez viszonyított aránya (y:A) legalább 1:1 mm–1, elõnyösen legalább 2:1 mm–1. Amennyiben a csõ belsõ keresztmetszeti fe-
1
HU 007 854 T2
lülete változó, a fenti arány által megengedhetõ legrövidebb hossz meghatározásához használt belsõ keresztmetszeti felület a csõ legkisebb belsõ keresztmetszeti felülete lesz. Amennyiben a csõ kitágul az orális készítmény áramlása során, a fenti arány szerinti legrövidebb hossz meghatározásához használt belsõ keresztmetszeti felület a csõ legnagyobb tágulása által meghatározott felület lesz. Applikátor A szájápoló rendszer egy, az orális készítménynek a szájüregben történõ alkalmazására szolgáló applikátort tartalmaz. Az applikátor fixen vagy leválasztható módon csatlakozhat a szájápolási rendszer burkolatához. A kedvezõbb kialakítás az, ha az applikátor leválasztható módon csatlakozik. Ez azért elõnyös, mert lehetõvé teszi az applikátor kicserélését egy lényegében azonos szerkezettel anélkül, hogy az egész szájápolási rendszert ki kellene cserélni. Az applikátor bármilyen eszköz lehet, amely alkalmas az itt leírt orális készítmény továbbítására a fogakhoz vagy a lágy szájszövetekhez. Tartalmazhat egy nyakrészt is, amely a csatlakozórésztõl a fejrészig tart, mely utóbbinak része a keferészbõl vagy szivacsból álló applikátorfelület. Elõnyösen az applikátorfejben kefe található. A nyakrész jellemzõ hossza 20–100 mm, az átmérõje pedig 5–115 mm közötti. Az applikátor a csõ mellett tartalmazhat egy, a motoros applikátorfej meghajtására alkalmas eszközt. Ilyen eszköz lehet – többek között – egy hajtótengely vagy egy fogaskerékáttétel. Orális készítmény Viszkozitás A jelen találmányban leírt orális készítmény egy kivételes viszkozitási profillal rendelkezõ folyadékkészít-
5
10
15
20
25
30
35
2
mény. Anélkül, hogy elvesznénk az elméletben, úgy véljük, hogy egy orális készítmény adott keresztmetszetû és hosszúságú csövön való átjuttatásához szükséges nyomás a csõ mérete által definiált nyírási sebességnél arányos az orális készítmény viszkozitásával. A pumpálási nyomás korlátai miatt, akár annak érdekében, hogy minimalizáljuk az elektromos mûködésû pumpák energiafelhasználását, akár azért, hogy elkerüljük a túlzott erõkifejtést a kézi mûködtetésû pumpáknál, a jelen találmányban leírt orális készítmény viszkozitása 25 °C¹on lehetõleg nem nagyobb, mint h (Pa·sban), h nyírási sebességnél (s–1-ben), ahol az h¹t és az g¹t a következõ egyenlet határozza meg: 1. egyenlet:
h=
2500 250A2 és g = 3/ 2 ; 4y A
ahol A az orális készítménynek a tartályból az applikátorfejhez a pumpán keresztül való továbbítására használt csõ belsõ keresztmetszetét jelöli (mm), y pedig ugyanennek a hosszát (mm). A g nyírási sebesség mellett h¹nél kisebb viszkozitású orális készítmények alkalmasak a fenti A és y által meghatározott csövön keresztül való pumpálásra. Amennyiben a csõ belsõ keresztmetszete nem állandó, a viszkozitást úgy kell kiszámolni, mintha a belsõ keresztmetszet (A) a csõ teljes hosszában (y) a legkisebb belsõ keresztmetszet lenne. Amennyiben a csõ kitágul, amikor a benne levõ anyagot átpumpálják rajta, a keresztmetszet a csõ maximális tágulásakor létrejövõ felületnek felel meg. Az alábbi 1. táblázat a jelen találmányban leírt szájápolási rendszerben használható csövek belsõ keresztmetszet- és hosszúságértékeinek optimális kombinációit sorolja fel, illetve az abban használatos orális készítmény 1. egyenlet szerint szükséges viszkozitási határértékeit.
1. táblázat Hossz (mm)
50
Felület (mm2)
1 4 9 16
100
120
150
Nyírási sebesség g (s–1)
Maximális viszkozitás (Pa·s)
1,25 20 101,25 320
0,63 10 50,63 160
Továbbá, a jelen találmányban leírt orális készít- 50 mény viszkozitása 20 s –1 nyírási sebességnél 0,001–780 Pa·s, még jobb, ha 0,1–500 Pa·s, ideális esetben 1–100 Pa·s. Amennyiben másként nem jelezzük, az itt hivatkozott viszkozitási adatokat a jelen találmányban leírt ké- 55 szítménynél mértük úgy, hogy megelõzõleg semmilyen nyíróerõt nem alkalmaztunk a készítményre. Azonban megjegyzendõ, hogy a gyakorlatban kis mértékû nyíróerõt elkerülhetetlenül alkalmazni kellett a készítményre, mivel a Carrimed reométer adott programozott nyí- 60 5
0,52
0,42
8,33
6,67
2500
42,19
33,75
92,59
133,33
106,67
39,06
312,5
rási sebességet használ a mérés elvégzéséhez. Annak érdekében, hogy ennél erõsebb nyíróhatást demonstráljunk – mint például amikor a készítményt a csövön keresztül a kefefejhez pumpáljuk – a Carrimeddel a meghatározott programozott nyírást követõen a viszkozitás is mérhetõ. A jelen találmányban leírt orális készítmény „nyírás utáni” viszkozitása legalább 10 Pa·s 1 s–1 nyírási sebességnél. A „nyírás utáni viszkozitás” alatt a következõt értjük: a készítmény nyírási sebességét elõször 30 másodperc alatt 0 s–1-ról lineárisan 450 s–1¹re növeljük, majd a második lépcsõben 30 má-
1
HU 007 854 T2
sodperc alatt 450 s–1-ról lineárisan 0 s–1¹ra csökkentjük. A második lépcsõben 1 s–1 nyírási sebességen érvényes viszkozitás a „nyírás utáni viszkozitás”. A mintákat spatula használatával betöltöttük a Carrimed CSL2 100 reométer alaplemezére, majd ezt követõen a lemezeket megfelelõ (általában 500 mikron) réstávolságra állítottuk be az exponenciálisan csökkenõ kompressziós beállítás alkalmazásával. Ezt követõen hagyjuk, hogy a minta 5 percen át kiegyensúlyozódjon, majd elindítjuk a tesztprotokollt. Az 1 s–1 nyírási sebesség melletti, legalább 10 Pa·s nyírás utáni viszkozitás megakadályozza, hogy az orális készítmény lefolyjon az applikátorfejrõl a szétterítés során. Az itt leírt orális készítmény nyírás utáni viszkozitása 25 °C¹on elõnyösen legalább 25 Pa·s, 1 s–1 nyírási sebesség mellett. Továbbá kívánatos, hogy a jelen találmányban leírt orális készítmény korlátozott hiszterézissel rendelkezzen, vagyis miután a készítmény viszkozitása lecsökkent a nyíró igénybevétel emelkedése (pl. csövön való átpumpálás) miatt, a magas nyírófeszültség megszûnése után a készítmény gyorsan visszatérjen az alacsony viszkozitású állapotába. Kedvezõ esetben a jelen találmányban leírt orális készítmény kezdeti viszkozitási aránya (az elsõ, 0¹ról 450 s–1¹re történõ nyírásisebesség-változás során 1 s–1 nyírási sebesség mellett mért viszkozitás) a nyírás utáni viszkozitáshoz (a második,
5
10
15
2
450-rõl 0 s–1¹re történõ nyírásisebesség-változás során 1 s–1 nyírási sebesség mellett mért viszkozitás) képest kisebb, mint 10:1, és lehetõleg kisebb, mint 5:1, de még elõnyösebb, ha kisebb, mint 2:1. Megállapítottuk, hogy a kezdeti viszkozitás aránya a nyírás utáni viszkozitáshoz viszonyítva, a jelen találmányban szereplõ orális készítményben jelen levõ hiszterézis szintjének indikátora. A 10¹nél magasabb arány azt jelzi, hogy az orális készítmény túl magas hiszterézist mutat a magas nyíróhatást követõen, és ezért korlátozottan áll vissza a magas nyírási sebességet megelõzõ viszkozitásra a nyíró igénybevétel megszûnését követõen. Ahol a készítmény pumpálására szolgáló eszközben közvetlen térfogat-kiszorítású pumpa van, az orális készítmény viszkozitása kedvezõ esetben nem nagyobb, mint n (Pa·s-ban) g nyírási sebesség mellett (s–1-ben), ahol az h¹t és a g¹t az alábbi egyenletek határozzák meg: h=
10 000 10A2 és g = . y A3/ 2
20
2. egyenlet:
25
Az alábbi 2. táblázat a jelen találmányban leírt szájápolási rendszerben használható csövek belsõ keresztmetszet- és hosszúságértékeinek optimális kombinációit sorolja fel, illetve az abban használatos orális készítmény 2. egyenlet szerint szükséges viszkozitási határértékeit, közvetlen térfogat-kiszorítású pumpával való használat esetén.
2. táblázat Hossz (mm)
50
Felület (mm2)
100
120
150
Nyírási sebesség g (s–1)
Maximális viszkozitás (Pa·s)
1
0,2
0,1
0,08
0,07
10 000
4
3,2
1,6
1,33
1,07
1 250
9
16,2
8,1
6,75
5,4
370,37
16
51,2
25,6
21,33
17,07
156,25
Még elõnyösebb, ha a készítmény pumpálására szolgáló eszközben folyamatos térfogat-kiszorításos pumpa van, és az orális készítmény viszkozitása lehetõleg nem nagyobb, mint n (Pa·s-ban) y nyírási sebes- 45 ség mellett (s–1-ben), ahol az h¹t és a g¹t az alábbi egyenlet határozza meg: 3. egyenlet:
h=
6A2 10 000 és g = . y A3/ 2
Az alábbi 3. táblázat a jelen találmányban leírt szájápolási rendszerben használható csövek belsõ keresztmetszet- és hosszúságértékeinek optimális kombinációit sorolja fel, illetve a rendszerben használatos készítmény folyamatos térfogat-kiszorításos pumpával történõ használata esetén a 3. egyenlet szerint szükséges viszkozitási határértéket.
3. táblázat Hossz (mm)
50
Felület (mm2)
100
120
150
Nyírási sebesség g (s–1)
Maximális viszkozitás (Pa·s)
1
0,12
0,06
0,05
0,04
10 000
4
1,92
0,96
0,8
0,64
1 250
6
1
HU 007 854 T2
2
3. táblázat (folytatás) Hossz (mm)
50
Felület (mm2)
100
120
150
Nyírási sebesség g (s–1)
Maximális viszkozitás (Pa·s)
9
9,72
4,86
16
30,72
15,36
4,05 12,8
Még kedvezõbb, ha a készítmény pumpálására szol- 10 gáló eszközben membrános pumpa van, és az orális készítmény viszkozitása lehetõleg nem nagyobb, mint n (Pa·s-ban) g nyírási sebesség mellett (s–1-ben), ahol az h¹t és a g¹t az alábbi egyenlet határozza meg: 15 10 000 3A2 és g = . 4. egyenlet: h= y A3/ 2
3,24
370,37
10,24
156,25
Az alábbi 4. táblázat a jelen találmányban leírt szájápolási rendszerben használható csövek belsõ keresztmetszet- és hosszúságértékeinek optimális kombinációit sorolja fel, illetve az abban használatos orális készítmény még kedvezõbb, a 4. egyenlet szerint számított viszkozitási határértékeit.
4. táblázat Hossz (mm)
50
Felület (mm2)
100
120
150
Nyírási sebesség g (s–1)
Maximális viszkozitás (Pa·s)
1
0,06
0,03
0,025
0,02
10 000
4
0,96
0,48
0,4
0,32
1 250
9
4,86
2,43
2,03
1,62
370,37
16
15,36
7,68
6,4
5,12
156,25
Még kedvezõbb, ha a készítmény pumpálására szolgáló eszközben membrános pumpa van, és az orális készítmény viszkozitása lehetõleg nem nagyobb, mint h (Pa·s-ban) g nyírási sebesség mellett (s–1-ben), 35 ahol az h¹t és a g¹t az alábbi egyenlet határozza meg: h=
10 000 10A2 és g& = . A3/ 2 4y
Egy még elõnyösebb kialakításnál a készítmény pumpálására szolgáló eszközben membrános pumpa 40 van, és az orális készítmény viszkozitása lehetõleg nem nagyobb, mint h (Pa·s-ban) g nyírási sebesség mellett (s–1-ben), ahol az h¹t és a g¹t az alábbi egyenlet határozza meg: 45 10A2 10 000 és g& = . h= 3/ 2 4y A A fenti egyenletek által meghatározott határértékeken belüli viszkozitással rendelkezõ orális készítmények kiválóan alkalmazhatók azon szájápolási rendszerek- 50 ben, amelyek olyan, az orális készítményt pumpáló eszközt tartalmaznak, amely az orális készítményt adott tartályból csövön keresztül továbbítja az applikátorhoz. A jelen alkalmazás szerint meghatározott értéknél magasabb viszkozitású készítmények túl tapadósak ahhoz, 55 hogy hatékonyan pumpálhatók legyenek meghatározott átmérõjû és hosszúságú csövön keresztül. Jóllehet ezek a készítmények a meghatározott belsõ keresztmetszeti felületû és hosszúságú csövön keresztül áramlásra képesek, a hatékony áramlási sebességgel való továbbítá- 60 7
sukhoz szükséges erõ meghaladja azt, amit egy elemmel mûködõ pumpa, illetve a pumpa kézi mûködtetése esetén a vásárló hatékonyan ki tud fejteni. Fontos megállapítani, hogy a nyíró igénybevétel és a nyírási sebesség mérésére szolgáló eszközök (például az itt használt Carrimed CSL2 100 reométer) nem képesek elérni az egyenletekben g¹val jelölt némelyik nyírási sebesség némelyikét. Ezekben az esetekben az orális készítmény viszkozitását ezeknél a nyírási sebességeknél a Herschel–Bulkley-modell segítségével határoztuk meg. Az orális készítmény nyíró igénybevételét a 0¹tól 450 s–1¹ig terjedõ nyírási sebesség-tartományban elért nyírási sebesség függvényében, vagy azon maximális nyírási sebességként határozzák meg, amit az orális készítményre alkalmazni lehet anélkül, hogy részlegesen szétesne; úgy, hogy legalább 40, az adott tartományon belül egyenletes eloszlású nyírási sebességet alkalmaznak. Az adatot az alábbi egyenlettel modellezzük: t = t 0 + kg n, ahol t a nyíró igénybevétel, t0 a folyási határ, g a nyírási sebesség, k a konzisztencia (a viszkozitás 1 s–1-nél), n pedig a nyírási index. A t0, k és n értékeinek meghatározását követõen az alábbi egyenletet alkalmazzuk a szükséges nyírási sebesség mellett arra, hogy az adott nyírási sebesség mellett kiszámítsuk az orális készítmény viszkozitását: h = (t 0 ´ g -1 ) + (kg n -1 ). A jelen találmányban leírt orális készítmény viszkozitása kisebb, mint 5 Pa·s, és elõnyösen 2 Pa¹nál ki-
1
HU 007 854 T2
sebb, 450 s–1 nyírási sebességnél. Meglepõ módon azt állapítottuk meg, hogy az itt használt készítmények ilyen alacsony viszkozitást igényelnek magas nyírási sebességnél annak érdekében, hogy megfelelõen adagolhatók legyenek a szájápolási rendszer sörtefejére. Úgy találtuk, hogy az itt leírtaknál lényegesen magasabb nyírási viszkozitású készítmények áramlási sebessége nem elegendõ az elosztáshoz. Ezenfelül elõnyös, ha a jelen találmányban használt orális készítmény viszkozitása olyan, hogy amikor a pumpából – annak használata révén – távozik a benne levõ orális készítmény, az orális készítmény áramlási sebessége legalább 0,2 ml/s legyen, miközben a pumpa visszahúzó ereje kisebb, mint 100 N. Ez szükséges ahhoz, hogy a pumpa hatékonyan újratöltõdjön a termék szétterítését követõen. Ezenfelül elõnyös, ha a jelen találmányban szereplõ orális készítmény viszkozitása, amikor 16,67%¹os péppé hígítják vízben, 1 s–1 nyírási sebesség esetén 0,1 Pa·s-nál nagyobb. Ily módon olyan orális készítmény állítható elõ, amely – ha felhígul a szájüregben – kellõen magas viszkozitással rendelkezik ahhoz, hogy a szájüregben maradjon anélkül, hogy a vásárlónak túlzottan mozgatnia kellene az applikátort vagy nagymértékû nyomást kellene kifejtenie vele. Elõnyösen, a jelen találmány szerinti használatra szolgáló orális készítmény viszkozitása, amikor 16,67%¹os péppé hígítják vízben, 1 s –1 nyírási sebesség esetén nagyobb 0,2 Pa·s-nál, és még elõnyösebben 0,3 Pa·s-nál nagyobb, 1 s–1 nyírási sebességnél. Azt találtuk, hogy az 1 s–1 nyírási sebesség mellett 0,1 Pa·s-nál nagyobb oldott viszkozitású orális készítmények magasabb szintû vásárlói elégedettséget és jobb tisztítási hatékonyságot eredményeznek. Vélhetõen ez annak az eredménye, hogy a vásárló a szájápolási rendszerrel kisebb nyomást fejt ki a szájszövetekre ahhoz, hogy a felhígult készítményt a szájban tartsa. A kifejtett erõ csökkenése jobb és hatékonyabb tisztítást és a szájszövetek kisebb irritációját eredményezi. Ez a két jellemzõ jobb vásárlói tapasztalatot, és így magasabb szintû vásárlói elégedettséget eredményez. Az orális készítmény áramlástanát a sûrítõanyagok fajtája és szintje, továbbá az esetleges alkotóelemek fajtája és szintje befolyásolja. A szakmában járatosak tudják, hogy a különbözõ sûrítõanyagokat különbözõ mennyiségben kell alkalmazni ahhoz, hogy egy adott nyírási sebességnél hasonló viszkozitást érjenek el. Az egyes sûrítõanyagok azonban eltérõ viszkozitási profilokat mutathatnak a különbözõ nyírásisebesség-tartományokban. Egyes sûrítõanyagok vagy sûrítõrendszerek – például amelyek szintetikus hektoritot tartalmaznak – közepestõl magasig terjedõ hiszterézis-szinteket mutatnak, ami korlátozza a készítmény viszkozitásának visszatérését az eredeti viszkozitási szintre a magas nyírási sebességet követõ alacsony nyírási sebességnél, használatuk mégis kívánatos, mert nyíróhatásra vékonyodnak. Más sûrítõanyagok a nyíróhatásra nem vékonyodnak eléggé ahhoz, hogy az itt leírt rendszerben használhatók legyenek.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 8
2
Az orális készítmény nyírásra vékonyodó tulajdonságának fenntartásához ajánlott kerülni az olyan anyagok magas szintjét, amelyek túlságosan megemelik a magas nyírási viszkozitást. Az ilyen anyagok közé tartozik bármelyik newtoni folyadék, mint például a glicerin, a szorbitol szirup és a hidrogénezett keményítõhidrolizátumok (más néven hidrogénezett glükózszirup). Jóllehet ezek az anyagok nedvesítõszerként és opcionális összetevõként történõ alkalmazása kívánatos lehet, ha nagy mennyiségben adagoljuk õket, annyira megváltoztathatják a készítmény vékonyodási tulajdonságait, hogy az már nem lesz alkalmas az itt leírt használatra. A legtöbb folyékony alkotóelemnek nagyobb a viszkozitása, mint a vízé, amit általában helyettesítenek. Ide tartoznak az egyéb nedvesítõszerek, mint például a propilénglikol és a polietilénglikolok (PEG). Ha vizet helyettesítünk egy ilyen anyaggal, az orális készítmény viszkozitása mind alacsony, mind magas nyírási sebességnél megemelkedik. Célszerû továbbá kerülni a szemcsés anyagok (pl. dörzsanyagok) magas szintjét. Ezek az anyagok csökkentik a nyírási vékonyodást az orális készítményben, és alkalmatlanná teszik a pumpán és csövön keresztül történõ továbbításra. Azt találtuk, hogy a szemcsés részecskéket magas arányban tartalmazó orális készítményeket a pumpa néha nem képes kiszívni a tartályból, és ennek következtében eltömõdik. Sûrítõanyagok A készítménynek magas nyírási sebességnél elegendõen alacsony viszkozitással kell rendelkeznie ahhoz, hogy elégséges áramlási sebességet biztosítson az integrált eszközön keresztül, ugyanakkor a magas nyírási sebesség utáni alacsony nyírási sebességnél elegendõen magas viszkozitással kell rendelkeznie ahhoz, hogy megakadályozza, hogy a termék az elterítést követõen lefolyjon a keférõl. Az integrált eszközzel használatos készítmények optimális sûrítõanyaga vagy sûrítõrendszere növeli a folyadék viszkozitását alacsony nyírási sebességnél (1 s–1), de csak a lehetõ legkevesebbet adja hozzá a viszkozitáshoz magas nyírási sebességnél. Ezen célok eléréséhez a sûrítõanyagnak vagy sûrítõrendszernek magas fokú pszeudoplaszticitást kell adnia a készítményhez, aminek következtében a nyírási sebesség emelkedésével a készítmény viszkozitása jelentõsen csökken. Jellemzõen a legmagasabb szintû pszeudoplaszticitást adó sûrítõanyagok azok, amelyek ionos kölcsönhatással vagy hidrogénkötéssel alkotnak szerkezetet, például a kolloid szilíciumok és a hektorit agyagok. Az áramlási sebesség szempontjából ezek az anyagok ideális jellemzõkkel rendelkeznek, és nyírás hatására nagymértékben vékonyodnak. A keresztkötött hálót alkotó sûrítõk, például a poliszacharidszármazékok (pl. a xantángumi) vagy a szintetikus polimerek (pl. a karbomer) szintén magas fokú pszeudoplaszticitással rendelkeznek. Az olyan sûrítõanyagok, amelyek kizárólag a láncok áthurkolódása révén alkotnak struktúrát (pl. a cellulózgumi), szintén pszeudoplasztikusak, de alacso-
1
HU 007 854 T2
nyabb fokú pszeudoplaszticitásra hajlamosak, mint azok, amelyek háromdimenziós elrendezésûek. A sûrítõanyagokat lehet önállóan alkalmazni, vagy egymással kombinálva „sûrítõrendszert” létrehozni. Egyes sûrítõanyagok, pl. a hektorit, második sûrítõ hiányában a készítmény a fázisszétválását okozhatják. Hasonlóképpen egy-egy sûrítõanyag önálló alkalmazása is lehet, hogy csak korlátozott mértékben lehetséges, ami miatt a kívánt áramlástani profil megvalósításához további sûrítõk szükségesek. Ahogy fent leírtuk, a bentonit agyagot és hektorit agyagot (pl. laponitot) tartalmazó készítmények nyírásra nagymértékben vékonyodnak, és ezért kívánatosak a jelen találmányban való felhasználásra. Azonban az ilyen sûrítõanyagot tartalmazó készítmények közepestõl magasig terjedõ hiszterézisszintet mutatnak, ami korlátozza a magas nyírási sebesség után elérhetõ viszkozitást. Továbbá ezek a sûrítõanyagok nem alkalmasak bizonyos szájápolási aktív hatóanyagokkal, pl. fluoriddal együtt történõ felhasználásra. A sokkal elõnyösebb poliszacharidgumikat, pl. xantángumit vagy karragént tartalmazó készítmények nyírásra nem vékonyodnak olyan mértékben, mint azok, amelyek laponit vagy bentonit agyagot tartalmaznak, viszont eloszlatásuk után alacsonyabb hiszterézist mutatnak. Ezért ki kell választani a megfelelõ sûrítõanyagokat és azok megfelelõ alkalmazási szintjét az itt meghatározott áramlástani követelmények eléréséhez. Adott sûrítõanyag vagy sûrítõanyag-kombináció esetében a helyes áramlástani profil (ami lehetõvé teszi, hogy a termék megfelelõ áramlási sebességgel rendelkezzen magas nyírási sebességnél, és egyúttal fenntartja a készítmény struktúráját a magas nyírási sebességet követõen annak érdekében, hogy a sörtéken és/vagy sörtékben maradjon) elérése nagymértékben függ attól, hogy a sûrítõanyagot vagy a sûrítõanyagok kombinációját milyen mennyiségben alkalmazzák. Jellemzõen a sûrítõanyag szintjének emelése növeli mind az alacsony nyírási sebesség, mind a magas nyírási sebesség melletti viszkozitást. Ennek következtében a sûrítõanyagok azon szintje, amin belül a készítmény pumpálható és egyúttal a sörtéken marad, behatárolható. A sûrítõanyag vagy sûrítõanyagok kombinációjának optimális szintjét befolyásolja az alkalmazott anyag minõsége is: jellemzõen a molekulatömege vagy a polimerlánc hossza, mivel a hosszabb lánc magasabb viszkozitást eredményez. A sûrítõanyagok szinergikus kölcsönhatásba léphetnek a készítményben levõ más alkotóelemekkel, aminek következtében a magas és alacsony nyírási sebesség melletti megfelelõ viszkozitás eléréséhez szükséges szint módosul. Számos egyéb tényezõ is befolyásolja egy adott sûrítõanyag kiválasztását valamely készítmény esetén. A sûrítõanyagnak meghatározott töltéssel kell rendelkeznie például ahhoz, hogy elkerüljük a más alkotóelemekkel való nemkívánatos kölcsönhatást. A jelen találmány céljaira alkalmas sûrítõk közé tartoznak a szerves sûrítõanyagok. Szerves sûrítõanyagok pl. a xantángumi, a karragén és származékai, a
2
gellángumi, a hidroxi-propil-metil-cellulóz, a sclerotiumgumi és származékai, a pullulán, a rhamsangumi, a welangumi, a konjak, a curdlan és ezek keverékei. A sûrítõanyagok mennyisége 0,5–2 tömegszázalék. 5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 9
Felületaktív anyagok Az orális készítmény elõnyösen legalább 0,1 tömegszázalék felületaktív anyagot (vagy felületaktív anyagok keverékét) tartalmaz. A felületaktív anyagok itt említett szintjei 100% hatóanyagalapon értendõk még akkor is, ha az olyan közönséges alapanyagok, mint a nátrium-lauril-szulfát alacsonyabb aktivitású vizes oldatként kaphatók. A felületaktív anyag fontos szerepet tölt be a szájápolásban, egyrészt a szennyezõdések eltávolítása, másrészt az eltávolított szennyezõdés megkötésére szolgáló habképzõdés miatt. A felületaktív anyagok megfelelõ szintje kb. 0,1–0,15% között van. Elõnyösebb, ha kb. 0,25–10% között van; optimális esetben pedig 0,5–5% közötti, a teljes készítmény tömegéhez viszonyítva. Az itt leírt felhasználásra alkalmas felületaktív anyagok közé tartoznak az anionos, amfoter, nemionos, zwitterionos és kationos felületaktív anyagok, mégis az anionos, amfoter, nemionos és zwitterionos felületaktív anyagokat (és ezek keverékeit) részesítjük elõnyben. Az itt leírt használatra alkalmas anionos felületaktív anyagok többek között az alkil-szulfátok és alkil-éterszulfátok olyan vízben oldható sói, amelyek szénatomszáma 10¹tõl 18¹ig terjed az alkilgyökben, továbbá a zsírsavak olyan, vízben oldható szulfonált monogliceridjei, amelyek szénatomszáma 10¹tõl 18¹ig terjed. Az ilyen típusú anionos felületaktív anyagokra példa a nátrium-lauril-szulfát és a nátrium kókusz monogliceridszulfonátok. A nátrium-lauril-szulfátot részesítjük elõnyben. Kedvezõ összetétel esetén az orális készítmény legalább 0,125%, de jobb, ha mintegy 0,5%, illetve még jobb, ha legalább 2% anionos felületaktív anyagot tartalmaz. A jelen találmányban használható megfelelõ kationos felületaktív anyagokról általában elmondható, hogy alifás négyértékû ammóniumvegyületek származékai, és egyetlen hosszú, 8–18 szénatomot tartalmazó alkilláncuk van, ilyen pl. a lauril-trimetil-ammónium-klorid, a cetil-piridinium-klorid; a benzalkónium-klorid; a cetiltrimetil-ammónium-bromid; a diizobutil-fenoxi-etil-dimetil-benzil-ammónium-klorid; a kókusz alkil-trimetilammónium-nitrit; a cetil-piridinium-fluorid stb. Egyes kationos felületaktív anyagok fertõtlenítõszerként is mûködhetnek az itt megadott készítményekben. A jelen találmányban leírt készítményhez felhasználható nemionos felületaktív anyagok általában véve alkilén-oxid- (hidrofil) csoportok szerves hidrofób vegyülettel történõ kondenzációjaként létrejövõ (alifás és/vagy aromás) vegyületek. Megfelelõ, nemionos felületaktív anyagok például a poloxamerek; a szorbitánszármazékok, pl. a szorbit-diizosztearát; a hidrogénezett ricinusolaj etilén-oxid kondenzátumai, pl. a PEG¹30 hidrogénezett ricinusolaj; az alifás alkoholok vagy alkil-fenolok etilén-oxid kondenzátumai; az etilén-
1
HU 007 854 T2
oxidnak propilén-oxid és etilén-diamin reakciótermékeivel történõ kondenzációja által elõállított termékek; hosszú láncú harmadrendû amin-oxidok; hosszú láncú harmadrendû foszfin-oxidok; hosszú láncú dialkilszulfoxidok és ezen anyagok keverékei. Ezek az anyagok alkalmasak a hab stabilizálására anélkül, hogy növelnék az orális készítmény viszkozitását. A zwitterionos felületaktív anyagok általában az alifás négyértékû ammónium, a foszfónium és a szulfóniumvegyületek származékai, ahol az alifás gyök lehet egyenes vagy szétágazó lánc, és ahol az egyik alifás szubsztituens kb. 8–18 szénatomot tartalmaz, egy másik pedig anionos, vízben oldhatóságot növelõ csoportot tartalmaz. Ilyen például a karboxi, a szulfonát, a szulfát, a foszfát vagy a foszfonát. Az elõnyben részesített zwitterionos felületaktív anyagok közé tartoznak többek között a US–A 5 180 577 szabadalomban leírt betainos felületaktív anyagok.
5
10
15
20 Folyadékhordozó anyagok A jelen találmányban leírt orális készítmény 50%nál több folyékony hordozóanyagot tartalmaz; melyek között megtalálható a víz. A kereskedelmi célokra szánt orális készítményekben alkalmazott víz elõnyösen ioncserélt és mentes a szerves szennyezõdésektõl. A készítmények 30–60% vizet tartalmaznak. A vízmennyiségbe beletartozik a szabad víz, továbbá a más anyagok által (pl. a szorbitol és a felületaktív anyagok oldatai által) hozzáadott víz. A nedvesítõszer egy vagy több folyékony vivõanyagot is tartalmaz. A célnak megfelelõ nedvesítõszer többek között a glicerin, a szorbitol és más, emberi fogyasztásra alkalmas poliol (pl. az alacsony molekulasúlyú polietilénglikol), 30–60% mértékben. A habképzõ tulajdonság és a kiszáradásnak való ellenállás közötti legjobb egyensúly biztosítása érdekében az összes víznek az összes folyékony nedvesítõszerhez viszonyított aránya elõnyösen 0,65:1-tõl 1,5:1¹ig terjed, de még elõnyösebb, ha 0,85:1-tõl 1,3:1¹ig. Az itt leírt orális készítmény magas nyírási sebesség melletti viszkozitását nagyban befolyásolja a készítményben jelen levõ newtoni folyadékok viszkozitása. Jelen szövegben „newtoni folyadékok” alatt értjük az olyan folyékony anyagokat, amelyek megfelelnek azon törvénynek, miszerint a homogén nyíró igénybevétel a viszkozitási koefficiens és a nyírási sebesség szorzata. Lehetnek tiszta folyadékok, pl. glicerin vagy zsír, illetve oldószert, oldott anyagot tartalmazó oldat, pl. a szorbitol vizes oldata. A newtoni folyadék befolyása a nem newtoni orális készítmény viszkozitására attól függ, hogy a készítmény milyen mértékben tartalmaz newtoni folyadékot. Az orális készítményekben általában jelentõs arányban található víz, amelynek newtoni viszkozitása körülbelül 1 mPa·s 25 °C¹on. Az olyan folyékony nedvesítõszerek, mint a glicerin- és szorbitololdatok, jellemzõen sokkal magasabb newtoni viszkozitással rendelkeznek, mint a víz. Ennek következtében a nedvesítõszer teljes mennyisége, a víznedvesítõszer arány, és a nedvesítõszer kiválasztása kritikus
25
2
az orális készítmény magas nyírási sebesség melletti viszkozitásának meghatározásánál. A közönséges nedvesítõszerek, mint a szorbitol, a glicerin, a polietilénglikolok, propilénglikolok és ezek keverékei használhatók, de az alkalmazott mértékek és arányok eltérõek a választott folyékony nedvesítõszertõl függõen. A célnak megfelelõ a szorbitol, de a viszonylag magas newtoni viszkozitása miatt jellemzõen a készítmény 45 tömegszázalékánál nagyobb mértékben nem használható fel, mivel jelentõsen hozzájárul az orális készítmény magas nyírási sebesség melletti viszkozitásához. Ezzel szemben a propilénglikol nagyobb mértékben is használható, mivel a szorbitolnál kisebb a newtoni viszkozitása, és így nem emeli meg annyira az orális készítmény magas nyírási sebesség melletti viszkozitását. A glicerin közepes mértékû newtoni viszkozitással rendelkezik, a szorbitol és a polietilénglikol között. Az orális készítményben etanol is lehet jelen. Ennek mennyisége 0,5–5 tömegszázalék, optimálisan 1,5–3,5 tömegszázalék. Az etanol hasznos oldószer, és segíti az ízhatás javítását, jóllehet ez utóbbi tekintetben általában csak kis mennyiségben használják. Nem etanolos oldószerek, pl. propilénglikol szintén használhatók. Szintén hasznosak az alacsony molekulatömegû polietilénglikolok.
Egyéb alkotóelemek Az itt leírt orális készítmény jellemzõen egy sor 30 egyéb alkotóelemeket is tartalmaz, például dörzsanyagokat, fluoridion-forrásokat, kelátképzõ vegyületet, kórokozó elleni anyagokat, sûrítõanyagokat, szilikonolajokat és egyéb segédanyagokat, pl. tartósítóanyagokat és színezõanyagokat. 35 Dörzsanyagok A jelen találmányban leírt orális készítmény tartalmazhat fogászati dörzsanyagokat. A dörzsanyagok fényesítik a fogakat és/vagy eltávolítják a felületi lerakó40 dásokat. Az itt javasolt dörzsanyag lehet bármilyen anyag, amely nem koptatja túl nagymértékben a dentint. Az itt leírt orális készítmény RDA-értéke (Radioactive Dentin Abrasion) 70 és 140 közötti, optimális eset45 ben kb. 80–125 közötti. Az RDA értékét a Hefferen által leírt módszerrel [Journal of Dental Research, 1976. július–augusztus, 563–573. old.], és Wason US 4 340 583, 4 420 312 és 4 421 527 számú szabadalmaiban leírtak szerint határoztuk meg. A nem dörzsanyagok, mint pl. a polifoszfátok, szin50 tén befolyásolják az RDA-értéket. Azonban a (törzsanyagok esetében az RDA-érték az ilyen anyagok hiányában is mérhetõ. A jelen találmányban leírt készítményekben azt részesítjük elõnyben, ha a (törzsanya55 gok saját RDA-értéke kb. 70 és 140 között van, de még jobb, ha kb. 80 és 125 közötti, 5%¹os terhelés mellett használva. A (törzsanyag 5%¹os terhelés melletti RDAértékét a következõkben leírt technikával mérhetjük. Tesztkészítményt készítettünk, amely 50% glicerint, 60 44% vizet, 5% dörzsanyagot és 1% xantángumit tartal10
1
HU 007 854 T2
mazott úgy, hogy a xantángumit belekevertük a glicerinbe, hozzáadtuk és belekevertük a vizet, majd hozzáadtuk és belekevertük a dörzsanyagot. Az ilyen tesztkészítmény RDA-értéke a standard RDA-módszerrel mérhetõ, aminek eredményeként megkapjuk a dörzsanyag RDA-értékét 5%¹os terhelés mellett. Az itt leírt készítmények tisztítóhatásának mérésére alternatív módszer a kialakult lepedékre gyakorolt hatásuk mérése. Az itt leírt orális készítmények PCR-értéke (Pellicle Cleaning Ratio – lepedéktisztító arányszám) elõnyösen kb. 70 és 140 közötti, elõnyösebben kb. 80 és 125 közötti. A PCR tisztítóértéket PCR-próbával határozzuk meg, a G. K. Stookey, T. A, Burkhard és B. R. Schemerhorn által, az „In Vitro Removal of Stain With Dentifrice” címû cikkben leírtak szerint [J. Dental Research, 61, 1236–9, 1982]. A különbözõ típusú, szilícium-dioxid-alapú fogászati dörzsanyagok kivételes tisztító- és dörzshatást nyújtanak anélkül, hogy szükségtelenül koptatnák a fogzománcot vagy a dentint. A szilícium-dioxid dörzsanyag lehet precipitált szilika vagy szilikagél; pl. szilícium-dioxid xerogélek, amelyek használatát Pader és társai az US–A–3,538,230 számú szabadalomban (megjelent: 1970. március 2.), illetve DiGuilio az US–A–3,862,307 számú szabadalomban (1975. június 21.) írta le; vagy például a „Syloid” kereskedelmi név alatt, a W. R. Grace & Company, Davison Chemical Division, által forgalmazott szilícium-dioxid xerogélek. A célnak megfelelõ precipitált szilikák közé tartoznak többek között azok is, amiket az INEOS forgalmaz Sorbosil AC 43 és AC 33 kereskedelmi név alatt. A szilícium-dioxid olajelnyelése 100 gramm szilícium-dioxidra vetítve 30–100 gramm olaj. Megállapítottuk, hogy az alacsony olajelnyelési szintû szilikák kevésbé strukturáltak, és ezért nem növelik az orális készítmény viszkozitását olyan mértékben, mint azok a szilikák, amelyek magasabb szinten strukturáltak, és így magasabb az olajelnyelési szintjük. Jelen esetben az olajelnyelést annak alapján mértük, hogy a szilika 25 °C¹on maximum mekkora mennyiségû lenmagolajat képes felszívni. A célnak megfelelõ dörzsanyagszint 1–10% közötti. A 3–5% közötti dörzsanyagszint az elõnyös. Megállapítottuk, hogy a magas dörzsanyagtartalmú orális készítmények nem rendelkeznek olyan áramlástani tulajdonságokkal, amelyek alkalmassá tennék õket a jelen találmányban való használatra. Anélkül, hogy elvesznénk az elméletben, úgy véljük, hogy a magasabb dörzsanyagtartalmú orális készítményeknek jó az alacsony nyírási sebesség melletti viszkozitásuk, és ezért az eloszlatás utáni stabilitásuk, de nem hígulnak eléggé a magas nyírási sebességnél, és így nincs megfelelõ viszkozitásuk a pumpa újratöltéséhez és a megfelelõ áramláshoz. Fluoridion-források A fogszuvasodás elleni védelem érdekében az orális készítmények általában valamilyen fluoridion-forrást is tartalmaznak. Fluoridforrás lehet többek között a nátrium-fluorid, a kálium-fluorid, a kalcium-fluorid, az ón¹fluorid, az ón¹monofluoro-foszfát és a nátrium-mo-
2
nofluoro-foszfát. A nátrium-fluoridot részesítjük elõnyben. A megfelelõ arány a folyékony fogtisztító szer tömegéhez viszonyított 25–2500 ppm fluoridion. 5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 11
Kelátképzõ reagensek Másik, elõnyben részesített alkotóelem a kelátképzõ reagens, amelynek értékét a fogkõképzõdést megelõzõ tulajdonsága adja. A célnak megfelelõ kelátképzõ reagensek közé tartoznak a szerves savak és azok sói, pl. a borkõsav és annak gyógyszerészetileg elfogadott sói, a citromsav és az alkáli fém-citritek, továbbá ezek keverékei. A kelátképzõ reagensek képesek megkötni a baktériumok sejtfalában levõ kalciumot. A kelátképzõ reagensek a dentális plakk megbontására is képesek, mivel kivonják a kalciumot a biomassza épségét védõ kalciumhidakból. Azonban némelyik felhasznált kelátképzõ reagensnek a kalciummal való affinitása túl magas lehet. Ez a fog demineralizálásához vezet, ami ellentétes a jelen találmány tárgyával és szándékával. Az elõnyben részesített kelátképzõ reagensek kalciummegkötõ állandója kb. 101 és 105 között van, ami jobb tisztítást és kisebb mértékû plakk- és fogkõképzõdést biztosít. A jelen találmányban való használatra alkalmas kelátképzõ reagensek mennyisége kb. 0,1–2,5%, elõnyösen, ha kb. 0,5–2,5%, elõnyösebben kb. 1,0–2,5% közötti. A borkõsav mint kelátképzõ anyag használható önmagában vagy más opcionálisan kelátképzõ anyagokkal együtt. A jelen találmányban kelátképzõ reagensként való használatra különösen alkalmas agyagok egy másik csoportja a vízben oldható polifoszfátok, polifoszfonátok és pirofoszfátok, melyek a fogkõképzõdés elleni hatásuk miatt hasznosak. A jelen készítményben alkalmazott pirofoszfátsók lehetnek bármilyen alkálifém-pirofoszfátsók. A jelen készítményben használt pirofoszfátsó hatékony mennyisége általában elegendõ arra, hogy legalább 1,0%, elõnyösen kb. 1,5–6% pirofoszfátiont biztosítson. A pirofoszfátsók részletes leírása Kirk-Othmer „Encyclopedia of Chemical Technology” [Interscience Publishers (1968)] címû mûvének második kiadása 15. kötetében található. Elõnyben részesítjük a vízben oldható polifoszfátokat, pl. a nátrium-tripolifoszfátot, a kálium-tripolifoszfátot és a nátrium-hexametafoszfátot. Más, hasonlóan hosszú láncú, fogkõ elleni anyagok leírása a WO98/22079 szabadalomban található. Elõnyben részesítettük a vízben oldható difoszfonátokat. A célnak megfelelõ oldható difoszfonátok közé tartozik az etán1-hidroxi-1,1-difoszfonát (EHDP) és az aza-cikloheptán-difoszfonát (AHP). A tripolifoszfátok és difoszfonátok különösen alkalmasak mind a fogkõképzõdés ellen, mind az elszínezõdések eltávolítására anélkül, hogy olyan mértékben növelnék a viszkozitást, mint a vízben kevésbé oldható kémiai folteltávolító reagensek, és stabilak a vízben jelentkezõ hidrolízissel szemben. Az alacsony viszkozitás fenntartása érdekében ebben a készítményben korlátozott mennyiségû dörzsanyag alkalmazható, ezért célszerû oldható polifoszfátokat és difoszfonátokat alkalmazni elszínezõdést megszüntetõ
1
HU 007 854 T2
hatóanyagként. Anélkül, hogy elvesznénk az elméletben, úgy véljük, hogy ezek az alkotóelemek az elszínezõdéseket úgy távolítják el, hogy deszorbeáltatják az elszínezõdött lepedéket a fogzománc felületérõl. A vízben oldható polifoszfátok és difoszfonátok megfelelõ szintje kb. 0,1–10 tömegszázalék, elõnyösen kb. 1–5 tömegszázalék, és optimális esetben kb. 1,5–3 tömegszázalék az orális készítmény tömegéhez viszonyítva. Az itt leírt felhasználás céljára alkalmasabbak a tripolifoszfátok alkálifémsói. A jelen találmányban használható kelátképzõ reagensek további csoportja az anionos polimer polikarboxilátok. Ezek az anyagok jól ismertek a szakmában, és szabad savként, illetve részben (vagy kedvezõ esetben) teljesen semlegesített, vízben oldható alkálifémként (pl. kálium vagy – elõnyösebb esetben – nátrium) vagy ammóniumsóként használják õket. További polimer polikarboxilátok leírása megtalálható az US–A–4 138 477 (Gaffar) és az US–A–4 183 914 (Gaffar és társai) szabadalmakban. Ide tartoznak még: a maleinsav-anhidrid sztirollal alkotott kopolimerei, az izobutilén vagy etil-vinil-éter, a poliakril, a politakon- és polimaleinsavak, továbbá az Uniroyal ND¹2ként kapható 1000¹es molekulasúlyú szulfoakril oligomerek. Mikrobaellenes anyagok A jelen találmányban leírt készítmény további hasznos alkotóelemei a mikrobaellenes anyagok. Mikrobaellenes anyagok széles köre használható, köztük az ónsók, mint pl. az ón¹pirofoszfátok és ón¹glukonátok; cinksók, mint pl. a cink-laktát és cink-citrát; rézsók, pl. réz-biglicanát; négyértékû ammóniumsók, pl. a cetil-piridinium-klorid és a tetradecil-etil-piridinium-klorid; bis-biguanid sók; és olyan nemionos mikrobaellenes anyagok, mint a triklozán. Bizonyos aromaolajoknak, pl. a kakukkfûolajnak szintén van mikrobaellenes hatása. Ilyen anyagokat ír le az US 2 946 725¹ös számú szabadalom (1960. július 26., Norris és társai), és az US 4 051 234¹es számú szabadalom (1977. szeptember 27., Gieske és társai). Szintén hasznos a
2
WO 99/43290 számú szabadalomban leírt nátriumklorit. Amennyiben jelen vannak, a mikrobaellenes anyagok mennyiségi szintje kb. 0,01–10%. Célszerû az ón5 tartalmú és kationos mikrobaellenes anyagok szintjét 5%, de lehetõleg 1% alatt tartani az elszínezõdési problémák elkerülése érdekében. Az elõnyben részesített mikrobaellenes anyagok többek között az US 5 037 637 szabadalomban leírt 10 nemkationos anyagok. A célnak különösen megfelelõ mikrobaellenes anyag a 2’,4,4’-trikloro-2-hidroxi-difentil éter (triklozán). Szilikonolajok Az itt leírt készítmény opcionális összetevõje a szilikonolaj. A WO 96/19191 szabadalomban leírtak szerint a szilikonolajok hasznosak a plakk-képzõdés megakadályozásában. A szilikonolajok ezen célra használható osztályai többek között a dimetikonok, a dimetikonolok, 20 a dimetikon-kopoliolok és az amino-alkil-szilikonok; jó esetben a szilikonolajok a dimetikon-kopoliolok és amino-alkil-szilikonok, még jobb, ha a dimetikon-kopoliolok közül kerülnek ki. A szilikonolajok jellemzõen kb. 0,1–15 tömegszázalékban vannak jelen. Ennél jobb, 25 ha az arány kb. 0,5–5 tömegszázalék, és még jobb, ha kb. 0,5–3 tömegszázalék. 15
Egyéb adalék anyagok Édesítõszerek, mint pl. nátrium-szacharin, nátrium30 ciklamát, K aceszulfám, aszpartám, szacharóz és a hasonlók is alkalmazhatók kb. 0,1–5 tömegszázalék arányban. Egyéb adalékok is alkalmazhatók, pl. ízanyagok, tartósítószerek, homályosítóanyagok és színezékek. Tipikus színezõanyagok a D&C Yellow No. 35 10, az FD&C Blue No. 1, az FD&C Red No. 40, a D&C Red No. 33, és ezek kombinációi. A színezõanyagok mennyisége 0,0001%-tól 0,1%¹ig terjed.
40
Példák Az alábbi példák teljes körûen illusztrálják a jelen találmány kialakításait.
Az orális készítmény Példa száma
I
II
III
IV
V
VI
Anyag neve
tömeg%
tömeg%
tömeg%
tömeg%
tömeg%
tömeg%
Szorbitol (70%)
41,9
56,0
41,9
52,0
39,0
43,0
Glicerin
10,0
10,0
10,0
10,0
10,0
10,0
Nátrium-fluorid Nátrium-monofluor-foszfát Xantángumi
0,32
0,32
0,32
0,32
0,24
–
–
–
–
–
–
1,11
1,0
0,6
1,0
1,0
1,2
0,5
Szintetikus hektorit1
–
–
–
–
–
0,6
Cellulózgumi2
–
–
–
–
–
–
Nátrium-alkil-szulfát, 28%
9,0
9,0
9,0
9,0
9,0
9,0
Iszapolt kova
3,0
10,0
10,0
5,0
3,0
1,0
PEG-6
5,0
4,5
5,0
–
5,0
–
12
1
HU 007 854 T2
2
Táblázat (folytatás) Példa száma
I
II
III
IV
V
VI
Anyag neve
tömeg%
tömeg%
tömeg%
tömeg%
tömeg%
tömeg%
–
–
–
3,0
–
–
PEG-12 PEG¹20 M
–
–
1,3
4,0
–
–
Triklozán
0,3
0,3
–
–
–
–
Nátrium-szacharin
0,45
0,45
0,45
0,45
0,3
0,3
Nátrium-tripolifoszfát
–
–
–
–
1,92
–
Ízesítõ
1,7
1,7
1,9
1,7
1,7
1,7
Tartósítószer
0,1
0,1
0,1
0,1
0,1
0,1
CI 42090 FD & C Blue No. 1 Víz
1 2
0,002-ig 100%
0,002-ig 100%
0,002-ig 100%
0,002-ig 100%
0,002-ig 100%
0,002¹ig 100%
Viszkozitás 1 s–1-nél (Pa·s)
>10
>10
>10
>10
>10
>10
Viszkozitás 20 s–1-nél (Pa·s)
<780
<780
<780
<780
<780
<780
Laponit D Blanose 7M8SF
A fenti példákban szereplõ orális készítményeket alumínium-mûanyag laminátumból készült, vákuumozott, összehajtható tasakokba csomagoltuk. A tasakot a 0,3 ml¹es ûrtartalmú membrános pumpa bemeneti fúvókájához illesztettük egy rugós-kapcsos csatlakozóval. A pumpa leeresztõ szelepét kör keresztmetszetû, 3,14 mm belsõ keresztmetszeti felületû és 120 mm hosszú szilikoncsõhöz csatlakoztattuk. A szilikoncsõnek a pumpától távolabb esõ vége a kefeapplikátor fejében levõ, szilikonnyílású visszacsapó szelepben végzõdik. A teljes tasak-pumpa-csõszerelvény a kényelmes megfogásra méretezett elektromos fogkefe foglalatában található. A membrános pumpa kiemelkedõ boltozata a burkolaton kívülrõl, kézzel benyomható a készítmény pumpálásához. Amikor a pumpa boltozatát benyomjuk, a fenti példáknak megfelelõ orális készítmény kb. 0,3 ml/s sebességgel terült szét anélkül, hogy a használónak túlzott erõt kellene kifejtenie. A szétterítést követõen az orális készítmények gyorsan elfogadható viszkozitást nyernek vissza 1 s–1 mellett.
25
30
35
40
45 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Orális készítmény kézi fogkefe tartályában való használatra, ahol a készítményt a tartályból csövön keresztül pumpálják a fogkefe kimenetéhez, amely orális készítmény tartalmazza a következõket:
50
13
a) 0,5 tömegszázaléknál nagyobb mennyiségtõl 2 tömegszázalékig terjedõ mennyiségben sûrítõanyag, amely xantángumi, karragén és származékai, gellángumi, hidroxi-propil-metil-cellulóz, sclerotiumgumi és származékai, pullulán, rhamsangumi, welangumi, konjak, curdlan és ezek keverékei közül választott; b) 1–10 tömegszázalék dörzsanyag, amely egy olyan szilícium-dioxid dörzsanyag, amelynek olajelnyelése 30–100 gramm per 100 gramm szilícium-dioxid; c) összesen 30–60 tömegszázaléknyi víz; d) 30–60 tömegszázalék poliolok és polietilénglikolok közül választott folyékony nedvesítõszer; a készítmény RDA-értéke 70–140, viszkozitása kisebb, mint 5 Pa·s, 450 s–1 nyírási sebességnél; viszkozitása legalább 0,001 Pa·s, de 780 Pa·s-nál kevesebb 20 s–1 nyírási sebességnél, valamint a nyírás utáni viszkozitása legalább 10 Pa·s, 1 s–1 nyírási sebességnél. 2. Az 1. igénypont szerinti orális készítmény, amely 1–5 tömegszázalékban fogkõ kialakulását gátló anyagot tartalmaz, amely a vízben oldható tripolifoszfátok és difoszfonátok alkálifémsói közül választott. 3. Az 1. igénypont szerinti orális készítmény, amely 3–5 tömegszázalék dörzsanyagot tartalmaz. 4. Egy tasak, amely az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti orális készítményt tartalmazza. 5. Egy 4. igénypont szerinti tasak, amely 5–25 ml belsõ térfogattal rendelkezik.
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
