!HU000006275T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 006 275
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E 06 830425 (22) A bejelentés napja: 2006. 12. 06. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20060830425 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1963304 A1 2007. 06. 14. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1963304 B1 2009. 06. 24.
(51) Int. Cl.: C07D 401/12 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 07065916 PCT/EP 06/069392
(30) Elsõbbségi adatok: 05111813 2005. 12. 08.
(73) Jogosult: N. V. Organon, 5349 AB Oss (NL)
EP
(72) Feltaláló: RAY, Peter, Christopher, Lanarkshire Central Scotland ML1 5SH (GB)
HU 006 275 T2
(54)
(74) Képviselõ: Molnár Imre, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Izokinolinszármazékok
A leírás terjedelme 24 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 006 275 T2
A találmány izokinolinszármazékokra, ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítményekre, valamint az ilyen vegyületek ROCK¹I kinázzal kapcsolatos megbetegedések kezelésére alkalmas gyógyászati készítmények elõállítására való alkalmazására vonatkozik. A jelátviteli útvonalak túlnyomó többségét fehérjék reverzíbilis foszforilezése szabályozza. Jelenleg megközelítõleg 500 ismert fehérjekináz létezik, amelyek a fehérjék foszforilezéséért felelõsek és így a sejtek közötti jelátviteli eseményeket szabályozzák. Számos megbetegedés kapcsolatos a fehérjekinázok által közvetített események által kiváltott abnormális sejtválaszokkal, ezért a gyógyszerkémiában lényeges kutatási terület olyan fehérjekináz-inhibitorok megtalálása, melyek hatékonyak mint terápiás ágensek. A fehérjekinázok családját kirozin-kinázokra és szerin/treonin kinázokra osztályozzák, annak az aminosavmaradéknak alapján, amelyet ezek foszforileznek. A legutóbbi idõkben felfedezték a hisztidin-kinázokat is, amelyek egy hisztidinmaradékon az imidazol-nitrogént foszforilezik. A kinázok úgynevezett AGC alcsaládja a kinázok szerin- és treonincsaládjához tartozik és részt vesz a legkülönbözõbb jelátviteli folyamatokban. Ebbe az alcsaládba tartozik az úgynevezett Rho-asszociált hurkolt spirált képezõ fehérje-kináz (rövidítve: ROCK). A szakirodalomban kétféle ROCK izoformokról számoltak be: ROCK-I/ROKb/p160ROCK és ROCKII/ROKa/Rho-kináz. Ez a kétféle fehérje 65%¹os hasonlóságot mutat aminosavszinten és 92%¹os hasonlóságot kináz-doménjeikben. A ROCK¹I és ROCK¹II a még tovább tanulmányozandó Rho család kisméretû GTPáziaira ható vegyületek közül az elsõként lettek felismerve. Az Rho-ROCK jelátvivõ útvonal szabályozza a sejtalak-adhéziót, az összehúzódást, a sejtmozgékonyságot és a behatolóképességet. Az Y–27632 és Fasudil megnevezésû elsõ generációs inhibitorok kerültek igen intenzíven alkalmazásra különbözõ megbetegedéseknél vagy rendellenességeknél a ROCK¹I és ROCK¹II biológiai szerepeinek megvilágítására. E vizsgálatok eredményeképpen az ROCK-inhibitorokat javasolták mint terápiás értékûeket a következõ megbetegedéseknél: bronchiális, azaz hörgõasztma, agyi érgörcsök, koszorúéri érgörcsök, merevedési rendellenesség, glaukóma, koraszülés, vaszkuláris simaizomzati burjánzás, miokardiális hipertrófia, malignoma, ischaemia vagy reperfúzió által kiváltott sérülés, endotheliális diszfunkció, Crohn-kór, vastagbélgyulladás, axonkinövés, Raynaud-kór, angina, Alzheimer-kór, jóindulatú prosztatamegnagyobbodás, rák, neuropátiás fájdalom, magas vérnyomás és atheroszklerózis [Mueller, B. K. és munkatársai: Nature Reviews Drug Discovery, 4, 387–398 (2005); Hirooka, Y. és Shimokawa, H.: Am. J. Cardiovasc. Drugs, 5(1), 31–39 (2005); Hu, E. és Lee, D.: Current Opinion Ther. Targets, 9(4), 715–736 (2005]. Az 5¹szubsztituált izokinolinszármazékokat mint az Rho/Rho kinázútvonal inhibitorait ismertették a WO 2004/00955 számú nemzetközi közrebocsátási iratban, amelynek az Asahi Kasei Pharma Corporation japán cég 1 541 559 európai szabadalmi leírása felel meg.
2
N¹szubsztituált 5¹izokinolil-amin-származékokat ismertettek mint Rho-kináz-inhibitorokat a WO 2004/024717 számú nemzetközi közrebocsátási iratban, amelynek a Kirin Brewerey Kabashiki Kaisha japán cég 5 1 550 660 számú európai szabadalma felel meg. Mindazonáltal továbbra is fennáll az igény olyan vegyületekre, amelyek hasznosíthatók Rho-kináz által közvetített megbetegedések, így például magas vérnyomás, atheroszklerózis és glaukóma kezelésére. Felismertük, hogy erre a célra alkalmasak (I) általá10 nos képletû izokinolinszármazékok
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
(I) – ahol a képletben X jelentése O, S vagy NH; Y jelentése OH vagy NH2; m értéke 0, 1 vagy 2; n értéke 1 vagy 2; R1 jelentése H, ha Y jelentése NH2; vagy R1 jelentése 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport vagy hidrogén- vagy halogénatom, ha Y jelentése OH; R2 és R3 egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatomot vagy 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot jelentenek; R jelentése hidrogénatom vagy adott esetben szubsztituált 1–6 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, az utóbbi szubsztituense a következõ csoport lehet: hidroxilcsoport, 1–4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoport, az alkoxirészben 1–4 szénatomot tartalmazó alkoxi-karbonil-csoport, oxigén- és kén heteroatomok közül megválasztott heteroatomot adott esetben tartalmazó 3–7 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoport, 6–10 szénatomot tartalmazó arilcsoport, 6–10 szénatomot tartalmazó aril-oxi-csoport, oxigén¹, nitrogén- és kénatomok közül megválasztott 1–3 heteroatomot tartalmazó 5 vagy 6 tagú heteroarilcsoport, ahol mindegyik aril- vagy heteroarilcsoport adott esetben szubsztituálva lehet 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportok, 1–4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoportok, 1–4 szénatomot tartalmazó alkil-szulfonil-csoportok és halogénatomok közül egymástól függetlenül megválasztott 1–3 szubsztituenssel. A találmány továbbá az (I) általános képletû vegyületek gyógyászatilag elfogadható sóira is vonatkozik. Az (I) általános képletû vegyületek és gyógyászatilag elfogadható sóik felhasználhatók Rho-kináz által közvetített megbetegedések, így például magas vérnyomás, atheroszklerózis és glaukóma kezelésére. Az (I) általános képlet helyettesítõi kapcsán használt „1–6 szénatomot tartalmazó alkilcsoport” kifejezés alatt egyenes vagy elágazó láncú, 1–6 szénatomot tar-
1
HU 006 275 T2
talmazó alkilcsoportokat, így például a hexil¹, pentil¹, butil¹, izobutil¹, terc-butil¹, propil¹, izopropil¹, etil- és metilcsoportot értjük. Az (I) általános képlet helyettesítõi kapcsán használt „1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport” kifejezés alatt egyenes vagy elágazó láncú, 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportokat, így például a butil¹, izobutil¹, tercbutil¹, propil¹, izopropil¹, etil- és metilcsoportot értjük. A „3–7 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoport” kifejezés alatt 3–7 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoportokat, így például a cikloheptil¹, ciklohexil¹, ciklopentil¹, ciklobutil- és ciklopropilcsoportot értjük. A 3–7 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoport tartalmazhat továbbá oxigénatomok és kénatomok közül megválasztott heteroatomot, példaképpen az ilyen csoportokra a tetrahidropiranil¹, tetrahidrofuranil¹, tetrahidrotiopiranil- és tetrahidrotienilcsoportot említhetjük. Az „1–4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoport”, „az alkoxirészben 1–4 szénatomot tartalmazó alkoxi-karbonil-csoport” és „1–4 szénatomot tartalmazó alkil-szulfonil-csoport” kifejezésekben az 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport jelentése a fentiekben megadott. A „halogénatom” kifejezés alatt fluor¹, klór¹, brómvagy jódatomot értünk. A „6–10 szénatomot tartalmazó arilcsoport” kifejezés alatt fenil- vagy naftilcsoportot értünk. Az (I) általános képlet helyettesítõi definíciójában az 5 vagy 6 tagú, 1–3 heteroatomot, éspedig oxigén¹, nitrogén- és kénatomok közül egymástól függetlenül megválasztott heteroatomot tartalmazó heteroarilcsoportra példaképpen megemlíthetjük a pirrolil¹, tienil¹, furil¹, oxazolil¹, tiazolil¹, piridil¹, pirimidinil- és pirazinilcsoportot. Specifikusan az 5 vagy 6 tagú heteroarilcsoportokra megemlíthetjük a következõ csoportokat: 2¹furil¹, 3¹furil¹, oxazol-2-il¹, oxazol-4-il¹, oxazol-5il¹, tiazol-2-il¹, tiazol-4-il¹, tiazol-5-il¹, izoxazol-3-il¹, izoxazol-4-il¹, izoxazol-5-il¹, 1,2,3-oxadiazol-4-il¹, 1,2,3oxadiazol-5-il¹, 1,3,4-oxadiazol-2-il¹, 1,3,4-oxadiazol-5il¹, 1,2,4-oxadiazol-3-il- és 1,2,4-oxadiazol-5-il-csoport. A találmány egyik elõnyös kiviteli alakja szerint az (I) általános képletû
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50 (I) izokinolinszármazékok és gyógyászatilag elfogadható sóik esetében a helyettesítõk jelentése a következõ: X jelentése O, S vagy NH; Y jelentése OH vagy NH2; m értéke 0 vagy 1; n értéke 1 vagy 2; R1 és R2 jelentése H;
55
60 3
2
R3 hidrogénatomot vagy 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot jelent; R jelentése hidrogénatom vagy adott esetben szubsztituált 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, az utóbbi szubsztituense a következõ lehet: oxigén- és kénheteroatomok közül megválasztott heteroatomot adott esetben tartalmazó 3–7 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoport, 6–10 szénatomot tartalmazó arilcsoport vagy oxigén¹, nitrogén- és kénatomok közül megválasztott 1–3 heteroatomot tartalmazó 5 vagy 6 tagú heteroarilcsoport, ahol mindegyik aril- vagy heteroarilcsoport adott esetben szubsztituálva lehet 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportok, 1–4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoportok, és halogénatomok közül egymástól függetlenül megválasztott 1–3 szubsztituenssel. Elõnyösek az olyan (I) általános képletû izokinolinszármazékok, amelyek képletében Y jelentése hidroxilcsoport. Elõnyösek továbbá az olyan (I) általános képletû vegyületek, amelyeknél X jelentése oxigénatom. Még inkább elõnyösek az olyan (I) általános képletû vegyületek, amelyek képletében R3 hidrogénatomot vagy halogénatomot vagy metilcsoportot jelent, R1 és R2 pedig hidrogénatomot jelentenek. Elõnyösek továbbá azok a találmány szerinti vegyületek, amelyeknél R jelentése hidrogénatom, fenilcsoporttal vagy 5 vagy 6 tagú heteroarilcsoporttal (amely oxigénatomok, nitrogénatomok és kénatomot közül megválasztott 1–3 heteroatomot tartalmaz) adott esetben szubsztituált 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, ahol a fenil- vagy heteroarilcsoport adott esetben szubsztituálva lehet 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportok és 1–4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoportok közül megválasztott 1–3 szubsztituenssel és egy vagy több halogénatommal. A leginkább elõnyösek az olyan (I) általános képletû izokinolinszármazékok, amelyeknél Y jelentése hidroxilcsoport, m értéke 1, n értékel vagy 2 és R jelentése hidrogénatom. Különösen elõnyösek az alábbi találmány szerinti izokinolinszármazékok és gyógyászatilag elfogadható sóik: – (S)-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – (S)-7-metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin1¹on; – 6¹(perhidroazepin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – (S)-6-[1¹(1H-pirrol-2-il-metil)-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin; – (S)-6-[1¹(4¹metil-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin; – 6¹(piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – (R)-6-(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin; – 6¹[1¹(2¹fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1il-amin; – (3S)-6-[1¹(1¹fenil-etil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin1-il-amin; – 6¹(piperidin-4-il-szulfanil)-2H-izokinolin-1¹on; – 6¹(1¹tiofén-2-il-metil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin1-il-amin; – (S)-6-(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin;
1
HU 006 275 T2
– (R)-6-[1¹(2¹fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; – (S)-6-[1¹(4¹fluor-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin; – (S)-4-bróm-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – 6¹[1¹(1H-pirrol-2-il-metil)-piperidin-4-il-oxi]-2Hizokinolin-1¹on; – 6¹[1¹(4¹metoxi-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; – (S)-6-[1¹furán-3-il-metil-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin; – 6¹[1¹fenetil-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin; – 6¹[1¹(3¹metoxi-benzil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; – (S)-6-[1¹(1H-pirrol-3-il-metil)-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin; – (S)-6-[1¹(2¹oxo-2-fenil-etil)-piperidin-3-il-oxi]-2Hizokinolin-1¹on; – (S)-6-(pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – 6¹(1¹ciklohexil-metil-piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – 6¹(piperidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin; – 6¹(1¹furán-2-il-metil-piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – (R)-6-(pirrolidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin; – (S)-4-metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – (S)-6-(pirrolidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin; – 6¹(1¹metil-piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – (S)-6-(piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin; – 6¹(piperidin-4-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin; – (R)-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – (S)-6-[1¹(2¹fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; – 6¹(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-7-metil-izokinolin-1il-amin; – 6¹[1¹(3¹hidroxi-propil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; – 6¹[1¹(2¹hidroxi-etil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; – (R)-6-(pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – 6¹[1¹(3¹metil-benzil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; – 7¹metil-6-[1¹(4¹metil-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin; – (S)-5-bróm-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin1¹on; és – 6¹[1¹(4¹metoxi-benzil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on. Az (I) általános képletû vegyületek elõállíthatók a (II) általános képletû vegyületekbõl
5
10
15
20
25
2
– ahol a képletben Y, X, R1, R2, R3, n és m jelentése a korábban megadott, az Y és X reakcióképes csoportok bármelyike adott esetben védõcsoportot hordozhat és Pg jelentése N¹védõcsoport – az N¹védõcsoport (Pg) eltávolítása és ezt követõen egy megfelelõ R–Hal általános képletû halogeniddel végzett N¹alkilezés vagy egy megfelelõ, az R csoportból leszármaztatott aldehiddel végzett reduktív aminálás útján, mely utóbbi lépések valamelyikét követõen az esetlegesen visszamaradt védõcsoport eltávolításra kerül. Az „N¹védõcsoport” kifejezés alatt aminocsoportok megvédésére szokásosan alkalmazott csoportot, így például alloxi-karbonil-csoportot (Alloc), terc-butoxikarbonil-csoportot (Boc), benzil-oxi-karbonil-csoportot (Z) vagy 9¹fluorenil-metil-oxi-karbonil-csoportot (Fmoc) értünk. A védõcsoportok eltávolítására különbözõ módokon kerülhet sor, a védõcsoportok jellegétõl függõen. Az amino-védõcsoportokról és az eltávolításukra szolgáló módszerekrõl áttekintést adnak Greene, T. W. és Wuts, P.G.M. a „Protective Groups in Organic Synthesis” címû könyvükben (2. kiadás, megjelent 1991ben a John Wiley & Sons, Inc. kiadó gondozásában). Az X helyén oxigén- vagy kénatomot hordozó (I) és (II) általános képletû vegyületek elõállíthatók úgy, hogy valamely (III) általános képletû vegyületet – a képletben Y, X, R1, R2 és R3 jelentése a korábban megadott –
30
35
(III) valamely (IV) általános képletû vegyülettel
40
(IV) 45 – ahol a képletben n, m ér R jelentése a korábban megadott – vagy valamely (V) általános képletû vegyülettel 50
55 (V)
(II)
– ahol a képletben n, m és Pg jelentése a korábban megadott, továbbá L jelentése hidroxilcsoport – kon60 denzálunk, standard Mitsunobu-reakció körülményeket 4
1
HU 006 275 T2
alkalmazva [lásd Elliot, R. L., Kopecka, H., Gunn, D. E., Lin, H. N. és Garvey, D. S.: Bioorg. Med. Chem. Lett., 6, 2283 (1996)]; Wisniewski, K., Koldziejczyk, A. S. és Falkiewicz, B.: J. Pept. Sc., 4, 1 (1998)]. Alternatív módon valamely (IV) vagy (V) általános képletû vegyület egy alkalmas kilépõcsoportjának (ahol L jelentése OMs, OTs, I, Br vagy Cl) Williamson SN2 közvetített helyettesítése (III) általános képletû fenolokkal vagy tiolokkal (ahol X jelentése oxigén- vagy kénatom) és egy alkalmas bázis is hasznosítható. Az X helyén kénatomot hordozó (I) általános képletû vegyületek elõállíthatók valamely (IV) vagy (V) általános képletû vegyület (ahol L jelentése OMs, OTs, I, Br vagy Cl) alkalmas kilépõcsoportjának Williamson SN2 közvetített helyettesítésével, egy alkalmas bázist használva. Az X helyén kénatomot hordozó (III) általános képletû tiolokat úgy állítottuk elõ, hogy az X helyén oxigénatomot és Y helyén hidroxilcsoportot vagy egy uretán formájában védett aminocsoportot, például Alloc vagy ftaloilcsoportot vagy amidcsoportot, például benzoilcsoportot hordozó (III) általános képletû fenolt dimetil-tiokarbamoil-kloriddal kezeltünk, amikor a megfelelõ O¹észtert kaptuk. Ezután az O¹észtert úgynevezett Newman–Karnes átalakításnak [Newman, M. S. és Karnes, H. A.: J. Org. Chem., 31, 3980 (1966)] vetettük alá, mikrohullámú besugárzást alkalmazva az S¹észterré való átalakításhoz. Az S¹észter ezt követõ hidrolízise olyan (III) általános képletû tiolokat ad, amelyeknél X jelentése kénatom és Y jelentése hidroxilcsoport vagy egy uretáncsoporttal, például Alloc vagy ftaloilcsoporttal vagy egy amidcsoporttal, például benzoilcsoporttal védett aminocsoport. Az X helyén iminocsoportot hordozó (I) általános képletû vegyületek elõállíthatók úgy, hogy a (III) általános képletû vegyületekben a fenolos hidroxilcsoportot a megfelelõ bromiddá alakítjuk, majd az utóbbit kondenzáljuk egy (V) általános képletû amin-származékhoz (R jelentése aminocsoport) palládiumkatalizált aminálási reakcióban [Wolfe, J. P., Tomori, H, Sadighi, J. P., Yin, J. és Buchwald, S. L.: J. Org. Chem., 65, 1158–1174 (2000)]. Az Y helyén hidroxilcsoportot vagy aminocsoportot hordozó (VI) általános képletû
2
1779 (1981)] vagy HBr alkalmazásával végzett reagáltatás útján. Egy (VIII) általános képletû vegyület alkalmas kiindulási anyag a (VII) általános képletû vegyületek elõál5 lítására. A (VII) általános képletû vegyületek klóratomja átalakítható közvetlenül egy aminocsoporttá úgy, hogy a (VII) általános képletû vegyületet ammóniával melegítjük nyomás alatt. Alternatív módon a (VII) általános képletû vegyület klóratomja átalakítható egy fenoxicso10 porttá fenollal bázikus körülmények között végzett reagáltatás útján. Ha valamely, Y helyén fenoxicsoportot hordozó (VI) általános képletû fenoxiszármazékot ammónium-acetáttal kezelünk, akkor Y helyén aminocsoportot hordozó (VI) általános képletû aminszármazékot 15 kapunk. Az Y helyén aminocsoportot hordozó (VI) általános képletû vegyület elõállítható továbbá úgy is, hogy a megfelelõ (VII) általános képletû vegyületet nátriumaziddal kezeljük, majd ezt követõen a kapott aril-azidot foszfor-trifenillel redukáljuk. 20
25 (VII) A (VII) általános képletû vegyületek elõállíthatók a 30 (VIII) általános képletû vegyületekbõl foszfor-oxid-trikloriddal végzett reagáltatás útján. A (VII) általános képletû vegyületek elõállíthatók továbbá úgy is, hogy 6¹metoxi-izokinolint [Hendrickson, J. B. és Rodriguez, C.: J. Org. Chem., 48, 3344–3346 (1983)] egy N¹oxid35 sóvá alakítunk például egy persavval, így például m¹klór-perbenzoesavval, ezután sósavval végzünk kezelést, és végül az így kapott N¹oxidot egy klórozószerrel, például foszforil-kloriddal reagáltatjuk [Robinson, J.: J. Am. Chem. Soc., 69, 1941 (1939)]. 40
45 (VIII)
(VI) metil-aril-éterek megfelelõ, X helyén oxigénatomot és Y helyén hidroxilcsoportot vagy aminocsoportot hordozó (III) általános képletû fenolszármazékokká történõ demetilezését végrehajthatjuk bróm-tribromiddal végzett reagáltatás [McOmie, J. F. W. és West, D. E.: Org. Synth., Collect., V. kötet, 412 (1973)] vagy EtSNa [Kende, A. S. és Rizzi, J. P.: Tetrahedron Lett., 22,
Az X helyén imicsoportot, Y helyén aminocsoportot, 50 továbbá R1, R2 és R3 helyén hidrogénatomot hordozó (II) általános képletû vegyületek elõállítására használt 1¹amino-6-bróm-izokinolin elõállítható 3¹bróm-benzaldehid Knoevenagel-kondenzációjával, amikor 3¹brómcinnaminsavat kapunk. A savat azután savkloriddá, 55 majd az utóbbit acil-aziddá alakítjuk, az acil-azid Curtius-átrendezõdésnek vethetõ alá melegítés útján, amikor a köztitermék izocianátot kapjuk. A köztitermék izocianátot tovább melegítve intramolekuláris gyûrûzárás útján kapjuk a 6¹bróm-izokinolinont. Az 1¹amino-660 bróm-izokinolin elõállítása végrehajtható az Y helyén 5
1
HU 006 275 T2
aminocsoportot hordozó (VI) általános képletû vegyületek elõállítására ismertetett módszerrel, 1¹klór-6bróm-izokinolint használva, amely elõállítható 6¹brómizokinolinon foszfor-oxid-trikloriddal végzett kezelése útján. Az X helyén oxigénatomot, Y helyén aminocsoportot és R3 helyén metilcsoportot hordozó (II) általános képletû vegyületek elõállításához szükség van 6¹metoxi-7-metil-izokinolin-1-il-aminra, amelyet hasonló módon állíthatunk elõ, mint a fentiekben az 1¹amino6-bróm-izokinolint. Az Y helyén hidroxilcsoportot hordozó (VI) általános képletû vegyületek elõállíthatók a megfelelõ (IX) általános képletû cinnaminsavszármazékokból. A savszármazékokat acil-kloridokká alakítjuk, majd ezután a (X) általános képletû acil-azidokká, amelyek Curtius-átrendezõdést szenvednek melegítés hatására, a köztitermék izocianátokat adva, amelyeket tovább melegítve intramolekuláris gyûrûzárási reakcióban egy (VI) általános képletû izokinolinonszármazék képzõdik.
2
és ezt követõen egy alkalmas elektrofillel, például jódmetánnal végzett reagáltatás útján. Alternatív módon a formil- vagy ketoszármazék elõállítható a megfelelõ elektrofilbõl és ezután redukálható a megfelelõ al5 kilszármazékká. Alternatív módon alkalmazhatunk szerves ónvegyületekkel végzett, palládiummal katalizált cserebomlásos reakciót is. Szakember számára érthetõ, hogy az Y helyén hidroxilcsoportot hordozó találmány szerinti vegyületek 10 elõfordulhatnak a tautomer amid¹O formában is, és ezért leírhatók mint 2H¹izokinolin-1-on-származékok.
15
20 1-hidroxi-izokinolin
(IX)
(X) Továbbá az Y helyén hidroxilcsoportot hordozó (I) és (II) általános képletû vegyületek Y helyén aminocsoportot hordozó (I) és (II) általános képletû vegyületekké alakíthatók foszfor-oxid-trikloriddal, majd ezt követõen ammóniával végzett kezelés útján. Továbbá az Y helyén hidroxilcsoportot, R2 és R3 helyén hidrogénatomot és R1 helyén halogénatomot hordozó (II) általános képletû vegyületek elõállíthatók megfelelõ N¹halogén-szukcinamidokkal végzett halogénezés útján. Alternatív módon az Y helyén hidroxilcsoportot, X helyén oxigénatomot, R2 és R3 helyén hidrogénatomot és R1 helyén halogénatomot hordozó (III) általános képletû vegyületek elõállíthatók savas körülmények között egy megfelelõ dihalogénnel (például elemi brómmal) végzett halogénezés útján. Továbbá az Y helyén hidrogénatomot, R1 és R3 helyén hidrogénatomot és R2 helyén brómatomot hordozó (VI) általános képletû vegyületek elõállíthatók 6¹metoxi-izokinolinból Chen, P. és munkatársai által a Bioorg. Med. Chem. Lett., 13, 1345–1348 (2003) szakirodalmi helyen ismertetett módon. A megfelelõ bromidot átalakíthatjuk metilszármazékká transzmetálozás
2H-izokinolin-1¹on
A (I) általános képletû vegyület izokinolinszármazé25 kok és sóik tartalmazhatnak legalább egy kiralitáscentrumot, és ezért lehetnek sztereoizomerek – beleértve az enantiomereket és diasztereomereket – formájában. A jelen találmány oltalmi körébe tartoznak az említett sztereoizomerek, valamint az (I) általános képletû ve30 gyületek és sóik egyes R¹ és S¹enantiomerjei, lényegében szabadon, azaz kevesebb mint 5%, elõnyösen kevesebb mint 2%, különösen kevesebb mint 1% másik enantiomerrel kombinációban, valamint az ilyen enantiomerek tetszõleges arányú keverékei, beleértve a 35 kétféle enantiomer lényegében azonos mennyiségeit tartalmazó racém keverékeket. A szakirodalomból a tiszta sztereoizomerek elõállítására jól ismertek aszimmetrikus szintézisutak vagy királis szétválasztási módszerek, így például kereske40 delmileg beszerezhetõ királis szubsztrátokból kiindulva vagy királis indukálás útján végrehajtott szintézisek, vagy a sztereoizomerek szétválasztása, például királis közegen végzett kromatografálást vagy egy királis ellenionnal végrehajtott kristályosítást alkal45 mazva. A találmány szerinti izokinolinszármazékok gyógyászatilag elfogadható sói elõállíthatók úgy, hogy valamely (I) általános képletû vegyület szabad bázisát egy ásványi savval, így például hidrokloriddal, hidrogén50 bromiddal, foszforsavval vagy kénsavval, vagy pedig egy szerves savval, így például aszkorbinsavval, citromsavval, borkõsavval, tejsavval, maleinsavval, malonsavval, fumársavval, glikolsavval, borostyánkõsavval, propionsavval, ecetsavval vagy metánszulfonsav55 val kezeljük. A találmány szerinti vegyületek lehetnek nem szolvatált vagy gyógyászatilag elfogadható oldószerekkel, például vízzel vagy etanollal szolvatált formában. Általában a szolvatált formákat a találmány céljára ekviva60 lensnek tekintjük a nem szolvatált formákkal. 6
1
HU 006 275 T2
A találmány szerinti izokinolinszármazékok vizsgálataink szerint gátlóaktivitással bírnak in vivo rekombináns humán ROCK¹I vonatkozásában, és mint ilyenek potenciálisan felhasználhatók ROCK¹I kinázzal kapcsolatos megbetegedés, így például magas vérnyomás, atheroszklerózis és glaukóma kezelésére. A találmány továbbá olyan gyógyászati készítményre vonatkozik, amelyek hatóanyagként valamely (I) általános képletû izokinolinszármazékot vagy ennek gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazza gyógyászatilag elfogadható segédanyagokkal és adott esetben más terápiás ágensekkel keverékben. Az „elfogadható” kifejezés alatt azt értjük, hogy az adott komponens a készítmény többi alkotórészével kompatibilis, illetve nem hat károsan a gyógyszerkészítménnyel kezelt személyekre. A készítmények közé tartoznak például orálisan, szublingválisan, szubkután, intravénásan, epidurálisan, intrathekálisan, intramuszkulárisan, transzdermálisan, pulmonárisan, helyileg vagy rektálisan alkalmazható gyógyászati készítmények, mindegyik beadásra alkalmas egységdózis formájában. Elõnyös beadási mód az orális beadás. Orális beadás céljából a hatóanyag elkészíthetõ diszkrét egységek, így például tabletták, kapszulák, porok, granulák, oldatok vagy szuszpenziók formájában. Parenterális beadás céljából a találmány szerinti gyógyászati készítmények lehetnek egyetlen dózist vagy többszörös dózist tartalmazó tartályok formájában, így például elõre meghatározott mennyiségben hatóanyagot tartalmazó injektálható folyadékok, például lezárt fiolákban és ampullákban, de tárolhatók fagyasztva szárított (liofilizált) állapotban, amikor a felhasználást megelõzõen csak egy steril folyékony hordozóanyag, például víz adagolására van szükség. Ilyen gyógyászatilag elfogadható segédanyagokkal, például Gennaro, A. R. és munkatársai által a „Remington: The Science and Practice of Pharmacy” címû könyvben (20. kiadás, megjelent a Lippincott Williams & Wilkins kiadó gondozásában 2000-ben, lásd különösen az 5. „Pharmaceutical Manufacturing” címû részt) ismertetett gyógyászatilag elfogadható segédanyagokkal a hatóanyag szilárd dózisegységekké, így például pilulákká vagy tablettákká sajtolható vagy például kapszulákká, kúpokká vagy tapaszokká alakítható. Gyógyászatilag elfogadható folyadékokkal a hatóanyag elkészíthetõ folyékony halmazállapotú készítményként, így például injektálható készítményként oldatok, szuszpenziók, emulziók vagy permetek, így például orrpermetek formájában. A szilárd halmazállapotú dózisegységek elõállításához olyan hagyományos adalékokat alkalmazhatunk, mint például a töltõanyagok, színezékek és polimer kötõanyagok. Általában bármely olyan gyógyászatilag elfogadható adalék anyag alkalmazható, amely nem interferál az alkalmazandó hatóanyagok funkciójával. Szilárd halmazállapotú készítmények formájában a találmány szerinti hatóanyagokkal együtt hasznosítható, célszerûen alkalmazható hordozóanyagokra példaképpen megemlíthetjük a laktózt, keményítõt és cellulóz-
2
származékokat vagy ezek keverékeit, megfelelõ mennyiségekben alkalmazva. Parenterális beadás céljából hasznosíthatunk vizes szuszpenziókat, izotóniás sóoldatokat és steril injektálható oldatokat, amelyek 5 gyógyászatilag elfogadható diszpergálószereket és/vagy nedvesítõszereket, így például propilénglikolt vagy butilénglikolt tartalmazhatnak. A találmány továbbá az elõzõekben ismertetett gyógyászati készítményre vonatkozik olyan csomago10 lóanyaggal való kombinációban, amely tartalmazza a készítmény alkalmazásának elõírásait a korábbiakban ismertetett célokra. A találmány szerinti vegyületek beadhatók embernek elegendõ mennyiségben és elegendõ idõn át a 15 szimptómák enyhítése céljából. Illusztratív módon ember esetében a dózisszintek testtömeg-kg-onként 0,001 mg és 50 mg, elõnyösen 0,01 mg és 20 mg közötti tartományban lehetnek. A találmányt közelebbrõl a következõ példákkal kí20 vánjuk megvilágítani. Általános A következõ rövidítéseket használjuk: Eluálószer: x–y % A oldószer B oldószerben az 25 eluálószernek azt a gradiensét jelenti, amikor A oldószerbõl x %¹ot (térfogat%) B oldószerben használunk az A oldószer y %¹ának (térfogat%) a B oldószerben való mennyiségéig. 30
35
40
45
50
1. példa (S)-6-(1¹Benzil-pirrolidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin 50 mg (0,312 mmol), a WO 00/24718 számú nemzetközi közrebocsátási iratban ismertetett módon elõállított, illetve az Akzo Nobel N.V. holland cég által szállított 1¹amino-6-hidroxi-izokinolin és 284 mg (2,2 mmol·g–1, ~0,624 mmol), polisztirolra felvitt 2¹tercbutil-imino-2-dietil-amino-1,3-dimetil-perhidro-1,3,2diaza-foszforin keverékét a környezet hõmérsékletén 4 ml acetonitrilben 15 percen át kevertük, majd hozzáadtunk (0,313 mmol) (R)-metánszulfonsav-1-benzilpirrolidin-3-il-3-észtert, és az így kapott keveréket 110 °C hõmérsékletre felmelegítettük, majd 60 órán át kevertük. Ezután a reakcióelegyet szûrtük, majd a kiszûrt csapadékot acetonitrillel mostuk. A szûrletet bepároltuk, majd preparatív HPLC (a következõkben prep-HPLC) alkalmazásával tisztítottuk. Így 40 mg mennyiségben (S)-6-(1¹benzil-pirrolidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amint kaptunk. El¹MS: m/z=320,3 [M+H]+.
2. példa (R)-6-(1¹Benzil-pirrolidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin A cím szerinti vegyületet az 1. példában ismertetett 55 módszerrel (S)-metánszulfonsav-1-benzil-pirrolidin-3-ilészterbõl és 1¹amino-6-hidroxi-izokinolinból állítottuk elõ, amikor termékként (R)-6-(1¹benzil-pirrolidin-3-iloxi)-izokinolin-1-il-amint kaptunk. 60 El¹MS: m/z=320,3 [M+H]+. 7
1
HU 006 275 T2
3. példa (S)-6-(Piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin A) (R)-3-Hidroxi-piperidin-karbonsav-terc-butilészter 5,0 g (40,0 mmol) (R)-3-hidroxi-piperidin-hidroklorid és 24,2 g (29,0 mmol) nátrium-hidrogén-karbonát 70 ml metanollal készült szuszpenziójához hozzáadtunk 8,7 g (11,6 mmol) di¹terc-butil-dikarbonátot, majd az adagolás befejezését követõen a reakcióelegyet mikrohullámú sugárzásnak vetettük alá a környezet hõmérsékletén másfél órán át, mely idõ alatt a hõmérséklet 40 °C értéket ért el. Az oldószert ezután csökkentett nyomáson eltávolítottuk, majd a nyersanyagot megosztottuk 200 ml etil-acetát és 200 ml víz között. A fázisok szétválasztását követõen a szerves fázist egymás után 100 ml nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, 100 ml vízzel, 100 ml telített vizes nátrium-klorid-oldattal és 100 ml vízzel mostuk, magnézium-szulfát fölött szárítottuk és csökkentett nyomáson szárazra pároltuk. A (R)-3-hidroxi-piperidin-karbonsav-terc-butil-észtert színtelen olajként kaptuk, amely állás közben megszilárdult. B) (R)-3-Metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsavterc-butil-észter 3,0 g (15 mmol) (R)-3-hidroxi-piperidin-karbonsavterc-butil-észter és 3,12 ml (22,5 mmol) trietil-amin 30 ml diklór-etánnal készült, lehûtött (jeges fürdõ, 0–4 °C), kevert oldatához hozzáadtunk 1,73 g (22,5 mmol) metánszulfonil-kloridot, majd az adagolás befejezését követõen a reakcióelegyet ugyanezen a hõmérsékleten 30 percen át kevertük, ezt követõen pedig a környezet hõmérsékletére melegedni hagytuk. A környezet hõmérsékletén két órán át tartó keverést követõen 50 ml vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adagoltunk, majd 30 percen át élénk keverést végeztünk. A reakcióelegyet ezután 300 ml diklór-metánnal és 300 ml vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal hígítottuk, majd a fázisok megosztását követõen a szerves fázist 200 ml vízzel mostuk, magnézium-szulfát fölött szárítottuk és csökkentett nyomáson szárazra pároltuk. Így (R)-3-metánszulfonil-oxi-piperidin-1karbonsav-terc-butil-észtert kaptunk félig kristályos szilárd anyagként. C) (S)-3-(1¹Amino-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin-1karbonsav-terc-butil-észter Argongáz-atmoszférában 0 °C hõmérsékleten 209 mg (1,04 mmol) (R)-3-hidroxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter, 327 mg (1,249 mol) trifenil-foszfin és 200 mg (1,249 mmol) 1¹amino-izokinolin-6¹ol 4 ml tetrahidrofurán (THF) és 394 ml dimetil-formamid (DMF) elegyével készült oldatához 5 perc leforgása alatt cseppenként hozzáadtunk 197 ml dietil-azodikarboxilátot, majd az így kapott keveréket a környezet hõmérsékletére melegedni hagytuk és ezután 48 órán át kevertük. Ezt követõen a reakcióelegyhez vizet adtunk, majd híg nátrium-hidroxid-oldattal meglúgosítottuk. A reakcióelegyet ezt követõen etil-acetáttal háromszor extraháltuk, nátrium-szulfát fölött szárítottuk, szûrtük és csökkentett nyomáson bepároltuk. A kapott maradékot flashkroma-
2
tográfiás tisztításnak vetettük alá szilikagélen (eluálószer: 2–10% metanol 1% vizes ammónium-hidroxid-oldatot tartalmazó diklór-metánban), amikor 72 mg mennyiségben (S)-3-(1¹amino-izokinolin-6-il-oxi)-piperi5 din-1-karbonsav-terc-butil-észtert kaptunk. El¹MS: m/z=344,1 [M+H]+. Az (S)-3-(1¹amino-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin-1karbonsav elõállításának alternatív módszereként 0,8 g (5,0 mmol) 1¹amino-6-hidroxi-izokinolin, 1,76 g (R)-310 metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butilészter és 3,4 g (~2,2 mmol/g töltettel), polisztirolra felvitt 2¹(terc-butil-imino)-2-dietil-amino-1,3-dimetilperhidro-1,3,2-diaza-foszforin 10 ml acetonitrillel készült szuszpenzióját 160 °C hõmérsékleten 15 percen 15 át hevítettük, mikrohullámú berendezést használva. A fölös hordozóreagenst ezután szûrés útján eltávolítottuk, majd acetonitrillel, ezt követõen pedig metanollal mosást végeztünk, és a szûrletet csökkentett nyomáson szárazra pároltuk. A maradékot szilikagélen 20 kromatográfiás tisztításnak vetettük alá (eluálószer: 2–10% metanol etil-acetátban), amikor 72 mg mennyiségben (S)-3-(1¹amino-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin-1karbonsav-terc-butil-észtert kaptunk. El¹MS: m/z=344,1 [M+H]+. 25 D) (S)-6-(Piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin 72 mg (S)-3-(1¹amino-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin1-karbonsav-terc-butil-észter 2 ml diklór-metán és 1 ml trifluor-ecetsav elegyével készült keverékét a környe30 zet hõmérsékletén másfél órán át kevertük, majd vákuumban bepároltuk, ezt követõen pedig a maradékot flashkromatográfiás tisztításnak (eluálószer: 2–10% metanol 1% vizes ammónium-hidroxid-oldatot tartalmazó diklór-metánban) vetettük alá, amikor (S)-6-(pi35 peridin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amint kaptunk. El¹MS: m/z=244,4 [M+H]+. 4. példa 6-(Piperidin-4-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin Ezt a vegyületet a 3. példa C) lépésében ismertetett 40 módon Mitsunobu-eljárással 455 mg (2,26 mmol) 4¹hidroxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észterbõl és 435 mg (2,71 mmol) 1¹amino-6-hidroxi-izokinolinból állítottuk elõ. Ezt követõen a 3. példa D) lépésében is45 mertetett módon a Boc-védõcsoportot eltávolítottuk, amikor 140 mg mennyiségben 6¹(piperidin-4-il-oxi)-izokinolin-1-il-amint kaptunk. El¹MS: m/z=244,6 [M+H]+. 5. példa 6-(Piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin Ezt a vegyületet a 3. példa C) lépésében ismertetett módon Mitsunobu-eljárással 207 mg (1,02 mmol) racém 3¹hidroxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter55 bõl és 198 mg (1,23 mmol) 1¹amino-6-hidroxi-izokinolinból állítottuk elõ. Ezt követõen a 3. példa D) lépésében ismertetett módon a Boc-védõcsoportot eltávolítottak, amikor 30 mg mennyiségben racém 6¹(piperidin-3il-oxi)-izokinolin-1-il-amint kaptunk. 60 El¹MS: m/z=244,4 [M+H]+. 50
8
1
HU 006 275 T2
6. példa (S)-6-(Pirrolidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin Ezt a vegyületet a 3. példa C) lépésében ismertetett módon Mitsunobu-eljárással 195 mg (1,04 mmol) (S)3-hidroxi-pirrolidin-1-karbonsav-terc-butil-észterbõl és 200 mg (1,25 mmol) 1¹amino-6-hidroxi-izokinolinból állítottuk elõ. Ezt követõen a 3. példa D) lépésében ismertetett módon a Boc-védõcsoportot eltávolítottuk, amikor (S)-6-(pirrolidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amint kaptunk. El¹MS: m/z=230,3 [M+H]+. Alternatív módszer Keverés közben 100 °C hõmérsékleten 1,2 g (7,4 mmol) 1¹amino-6-hidroxi-izokinolin és 1,02 g (7,4 mmol) kálium-karbonát 10 ml N,N-dimetil-formamiddal készült oldatához cseppenként hozzáadtuk 2,95 g (R)-3-metánszulfonil-oxi-pirrolidin-1-karbonsavterc-butil-észter 2 ml N,N-dimetil-formamiddal készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet egy órán át kevertük, ezután lehûtöttük és vizet adtunk hozzá. A reakcióelegyet ezt követõen jégecettel megsavanyítottuk, majd metanollal hígítottuk. A reakcióelegyet ezután felvittük elõzetesen savval kezelt SCX-oszlopra metanolt használva, majd metanollal készült 2 M ammónium-hidroxid-oldattal eluálást végeztünk. Így nyers (S)-6-(pirrolidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amint kaptunk, amelyet flashkromatográfiás tisztításnak vetettük alá szilikagélen (eluálószer: 10% metanol 1% ammóniumhidroxid-oldatot tartalmazó diklór-metánban). El¹MS: m/z=230,3 [M+H]+. 7. példa (S)-6-(1¹Benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1¹il amin A) (S)-3-[1¹(1,3-Dioxo-1,3-dihidroizoindol-2¹il)izokinolin-6-il-oxi]-piperidin-1-karbonsav-terc-butilészter 380 mg (1,11 mmol) (S)-3-(1¹amino-izokinolin-6-iloxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter és 1,5 ml (11,1 mmol) trietil-amin 1,5 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatához hozzáadtunk 170 ml (1,16 mmol) ftaloil-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén két órán át kevertük és ezután élénk keverés közben vízbe öntöttük. A kapott vizes elegyet 50¹50 ml diklór-metánnal háromszor extraháltuk, majd vákuumban bepároltuk, maradékot kapva. A maradékot szilikagélen flashkromatográfiás tisztításnak (eluálószer: 0–100% etil-acetát heptánban) vetettük alá, 390 mg mennyiségben (S)-3[1¹(1,3-dioxo-1,3-dihidroizoindol-2¹il)-izokinolin-6-iloxi]-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert kapva. El¹MS: m/z=474,3 [M+H]+. B) (S)-2-[6¹Piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1¹il]izoindol-1,3-dion 340 mg (S)-3-[1¹(1,3-dioxo-1,3-dihidroizoindol-2¹il)izokinolin-6-il-oxi]-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter 14 ml diklór-metán és 2,8 ml trifluor-ecetsav elegyével készült keverékét a környezet hõmérsékletén egy
5
2
órán át kevertük, majd vákuumban bepároltuk. A maradékot flashkromatografálásnak vetettük alá szilikagélen (eluálószer: 2–10% metanol diklór-metánban), amikor 310 mg mennyiségben (S)-[2¹(6¹piperidin-3-il-oxi)izokinolin-1¹il]-izoindol-1,3-diont kaptunk. El¹MS: m/z=374,3 [M+H]+.
C) (S)-2-[6¹(1¹Benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin1¹il]-izoindol-1,3-dion 30 mg (62 mmol) (S)-[2¹(6¹piperidin-3-il-oxi)-izokino10 lin-1¹il]-izoindol-1,3-dion 3 ml DMF-fel készült oldatához hozzáadtunk 10 mg (74 mmol) kálium-karbonátot és 9 ml (74 mmol) benzil-bromidot, majd az így kapott reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén négy órán 15 át kevertük, ezután az oldószert vákuumban eltávolítottuk és a maradékhoz vizet adtunk. A vizes keveréket diklór-metánnal extraháltuk, majd az extraktumot magnézium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. A maradékot flashkromatografálásnak vetettük 20 alá szilikagélen (eluálószer: 0–100% etil-acetát heptánban), amikor (S)-2-[6¹(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1¹il]-izoindol-1,3-diont kaptunk. El¹MS: m/z=464,3 [M+H]+. D) (S)-6-(1¹Benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin 20 mg (43 mmol) (S)-2-[6¹(1¹benzil-piperidin-3-iloxi)-izokinolin-1¹il]-izoindol-1,3-dion 2 ml etanollal készült oldatához hozzáadtunk ~3 ml (65 mmol) hidrazin30 monohidrátot, majd az így kapott reakcióelegyet 50 °C hõmérsékleten két órán át melegítettük, mielõtt vákuumban bepároltuk volna. A kapott maradékot prepHPLC útján tisztítottuk, (S)-6-(1¹benzil-piperidin-3-iloxi)-izokinolin-1-il-amint kapva. 35 El¹MS: m/z=334,3 [M+H]+. 25
40
45
50
55
E) Alternatív módszer 52 mg (0,214 mmol) racém 6¹(piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin és 26 ml (0,256 mmol) benzaldehid 2 ml acetonitrillel készült oldatához néhány csepp jégecetet adtunk, majd az így kapott keveréket 20 percen át kevertük és ezután kis adagokban hozzáadtunk 68 mg (0,321 mmol) nátrium-triacetoxi-bór-hidridet. Az így kapott reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén 20 órán át kevertük, majd vákuumban bepároltuk. A maradékot megosztottuk diklór-metán és telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat között. A szerves fázist elválasztottuk, majd vákuumban bepároltuk. A maradékot prepHPLC útján tisztítottuk, 73 mg mennyiségben 6¹(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1¹il amint kapva. El¹MS: m/z=334,3 [M+H]+. A 7. példa E) lépésében ismertetett eljárással a következõ vegyületet állítottuk elõ, a megfelelõ aldehidet és racém- vagy enantiomertiszta 6¹(piperidin-3-il-oxi)izokinolin-1-il-amint vagy 6¹(pirrolidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amint használva:
7F) 6¹[1¹(1H-pirrol-2-il-metil)-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin 60 1H-pirrol-2-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=323,5 [M+H]+. 9
1
HU 006 275 T2
7G) 6¹(1¹tiofén-2-il-metil-piperidin-3-il-oxi)izokinolin-1-il-amin tiofén-2-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=340,1 [M+H]+. 7H) (S)-6-[1¹(4¹fluor-benzil)-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin 4-fluor-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=352,5 [M+H]+. 7I) (S)-6-[1¹fenetil-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-ilamin fenil-acetaldehiden át: El¹MS: m/z=348,3 [M+H]+. 7J) (S)-6-[1¹furán-3-il-metil-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin furán-3-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=324,5 [M+H]+. 7K) (S)-6-[1¹(1H-pirrol-2-il-metil)-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin 1H-pirrol-2-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=323,5 [M+H]+. 7L) (S)-6-[1¹(1H-pirrol-3-il-metil)-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin 1H-pirrol-3-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=323,5 [M+H]+. 7M) (S)-6-[1¹(3¹metil-benzil)-pirrolidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin 3-metil-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=334,5 [M+H]+. 7N) (S)-6-[1¹(3¹fluor-benzil)-pirrolidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin 3-fluor-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=338,4 [M+H]+. 7O) (S)-6-[1¹(4¹metánszulfonilbenzil)-pirrolidin-3-il-oxi]-izokinolin1-il-amin 4-metánszulfonil-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=398,4 [M+H]+. 7P) (S)-6-(1¹benzil-pirrolidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin 1-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=320,1 [M+H]+. 7Q) (S)-6-[1¹(3¹metoxi-benzil)-pirrolidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin 3-metoxi-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=350,5 [M+H]+. 7R) (S)-6-[1¹(1H-pirrol-3-il-metil)pirrolidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-ilamin 1H-pirrol-3-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=309,4 [M+H]+.
7U) 6¹[1¹(4¹terc-butil-benzil)-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin 4-terc-butil-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=390,4 [M+H]+. 5
10
15
7V) (R)-6-(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1¹il amin 1-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=334,3 [M+H]+. 8. példa A következõ vegyületeket a 7. példa C) és D) lépéseiben ismertetett módszerrel állítottuk elõ, megfelelõen szubsztituált benzil-bromidokat használva: 8A) (S)-6-[1¹(3,4-diklór-benzil)-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin 3,4-diklór-benzil-bromidon át: El¹MS: m/z=402,3 [M+H]+.
8B) (S)-6-[1¹(4¹metil-benzil)-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin 20 4-metil-benzil-bromidon át: El¹MS: m/z=348,5 [M+H]+. 9. példa 6-[1¹(3¹Fenil-propil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-ilamin Ezt a vegyületet a 7. példa C) és D) lépéseiben is25 mertetett módon állítottuk elõ, 3¹fenil-propil-bromidot használva. El¹MS: m/z=362,5 [M+H]+. 10. példa A) 6¹(1¹Metil-piperidin-4-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin 35 mg (0,14 mmol) 6¹(piperidin-4-il-oxi)-izokinolin1-il-amin 1 ml N,N-dimetil-formamiddal készült oldatához hozzáadtunk három csepp jégecetet, majd ezt követõen 200 ml 37%¹os vizes formaldehidoldatot. Ez35 után a reakcióelegyhez 150 mg nátrium-triacetoxi-bórhidridet adtunk, majd 72 órán át rázatást végeztünk. Ezt követõen a reakcióelegyhez telített vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldatot adtunk, majd ecetsavval a reakcióelegyet megsavanyítottuk. A reakcióelegyet ez40 után felvittük egy elõzetesen megsavanyított SCX-oszlopra, majd az oszlopot metanollal mostuk és ezután metanollal készült 2 M ammónium-hidroxid-oldattal eluáltuk. A nyersterméket elkülönítettük, majd prepHPLC útján tovább tisztítottuk. Így 19 mg mennyiség45 ben 6¹(1¹metil-piperidin-4-il-oxi)-izokinolin-1-il-amint kaptunk. El¹MS: m/z=258,5 [M+H]+. 30
50
7S) 6¹(1¹furán-2-il-metil-piperidin-3-il-oxi)izokinolin-1-il-amin furán-2-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=324,1 [M+H]+.
10B) 6¹(1¹Etil-piperidin-4-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin 6-(1¹Etil-piperidin-4-il-oxi)-izokinolin-1-il-amint állítottunk elõ az elõzõ bekezdésben ismertetett módon, acetaldehidet használva. El¹MS: m/z=272,6 [M+H]+
11. példa 6-(1¹Benzil-piperidin-4-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin 20 mg (0,082 mmol) 6¹(piperidin-4-il-oxi)-izokinolin1-il-amin 0,5 ml N,N-dimetil-formamiddal készült oldatához egy csepp jégecetet, majd 20 ml benzaldehidet ad60 tunk. Az így kapott reakcióelegyhez ezután hozzáadtunk 55
7T) 6¹[1¹(tetrahidropirán-4-ilmetil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin1-il-amin tetrahidropirán-4-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=341,9 [M+H]+.
2
10
1
HU 006 275 T2
50 mg nátrium-triacetoxi-bór-hidridet, majd két órán át rázatást végeztünk. 0,5 ml víz adagolása után a reakcióelegyet egy éjszakán át kevertük, majd prep-HPLC útján tisztítottuk. Így 28 mg mennyiségben 6¹(1¹benzil-piperidin-4-il-oxi)-izokinolin-1-il-amint kaptunk. El¹MS: m/z=334,3 [M+H]+. 12. példa 6-(Piperidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin A) N¹(6¹Hidroxi-izokinolin-1¹il)-benzamid A környezet hõmérsékletén 3,312 g 1¹amino-izokinolin-6¹ol 53 ml piridinnel készült oldatához hozzáadtunk 10,27 g benzoesavanhidridet, majd az így kapott keveréket 125 °C hõmérsékleten tartottuk egy órán át. Ezt követõen a piridint csökkentett nyomáson eltávolítottuk, majd a fölös piridint toluollal kétszer végzett azeotrop desztillálás útján távolítottuk el. A maradékhoz vizet adtunk, majd a vizes elegyet diklór-metánnal háromszor extraháltuk, az egyesített extraktumot nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. A kapott szilárd csapadékot diklór-metán és dietiléter elegyébõl átkristályosítottuk, amikor 6 g mennyiségben benzoesav-1-benzil-amino-izokinolin-6-il-észtert kaptunk. El¹MS: m/z=369,1 [M+H]+. 6 g benzoesav-1-benzil-amino-izokinolin-6-il-észter 65 ml metanol és 65 ml tetrahidrofurán elegyével készült oldatához hozzáadtuk 981 mg nátrium-hidroxid 65 ml vízzel készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén másfél órán át kevertük és ezután a szerves részt vákuumban eltávolítottuk. A maradékot vízzel hígítottuk, majd etil-acetáttal extrahálást végeztünk. A vizes fázist ezután híg sósavoldattal (pH=3,5) megsavanyítottuk. Etil-acetát adagolásakor szilárd csapadék vált ki, amelyet kiszûrtünk, ezt követõen pedig hideg metanollal, majd heptánnal mostunk. Így 3,6 g mennyiségben N¹(6¹hidroxi-izokinolin1¹il)-benzamidot kaptunk. El¹MS: m/z=265,1 [M+H]+ B) N¹(6¹Merkapto-izokinolin-1¹il)-benzamid 100 mg (0,379 mmol) N¹(6¹hidroxi-izokinolin-1¹il)benzamid, 105 ml (0,758 mmol) trietil-amin és 306 ml (3,79 mmol) piridin 2 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatához nitrogéngáz-atmoszférában 0 °C hõmérsékleten hozzáadtunk 70 mg (0,568 mmol) N,Ndimetil-tiokarbamoil-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet 65 °C hõmérsékletre felmelegítettük és 48 órán át kevertük. Ezután a szerves részt csökkentett nyomáson eltávolítottuk, majd a fölös piridint toluollal végzett kétszeres azeotrop desztillálás útján távolítottuk el. A maradékhoz telített vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldatot adtunk, majd diklór-metánnal kétszer extrahálást végeztünk. Az egyesített extraktumot magnézium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. A kapott maradékot flashkromatografálásnak vetettük alá (eluálószer: 5–50% etil-acetát heptánban), amikor 70 mg mennyiségben dimetil-tiokarbaminsavO-(1¹benzoil-amino-izokinolin-6¹il)-észtert kaptunk. El¹MS: m/z=352,7 [M+H]+.
2
70 mg dimetil-tiokarbaminsav-O-(1¹benzoil-aminoizokinolin-6¹il)-észter 3 ml orto-diklór-benzollal készült oldatát 230 °C hõmérsékleten 30 percen át mikrohullámú berendezéssel besugároztuk, majd flashkromatog5 rafálást hajtottunk végre (eluálószer: 5–50% etil-acetát heptánban), amikor 70 mg mennyiségben dimetiltiokarbaminsav-S-(1¹benzoil-amino-izokinolin-6¹il)-észtert kaptunk. El¹MS: m/z=352,7 [M+H]+. 70 mg dimetil-tiokarbaminsav-S-(1¹benzoil-amino10 izokinolin-6¹il)-észter 1 ml metanol és 1 ml THF elegyével készült oldatához hozzáadtuk 92 mg nátrium-hidroxid 1 ml vízzel készült oldatát, majd az így kapott reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén egy órán át, ezt 15 követõen pedig 56 °C hõmérsékleten további egy órán át kevertük. A szerves fázist vákuumban eltávolítottuk, majd a maradékot vízzel hígítottuk és híg sósavoldattal (pH ~3,5) megsavanyítottuk. A keveréket ezután etilacetáttal háromszor extraháltuk, majd az egyesített ext20 raktumot nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. A kapott maradékot flashkromatografálásnak (eluálószer: 1–5% etil-acetát heptánban) vetettük alá, amikor 30 mg mennyiségben sárga maradékként N¹(6¹merkapto-izokinolin-1¹il)-benzamidot kaptunk. 25 C) 6¹(Piperidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin Az elõzõekben ismertetett módon elõállított N¹(6¹merkapto-izokinolin-1¹il)-benzamid-maradék 2 ml DMF-fel készült oldatához hozzáadtunk 44 mg (0,32 mmol) ká30 lium-karbonátot és 70 mg (0,264 mmol) 3¹metánszulfoniloxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert, majd az így kapott reakcióelegyet 160 °C hõmérsékleten 600 másodpercen át mikrohullámokkal besugároztuk, ezt követõen pedig vákuumban bepároltuk. A kapott maradékot prepa35 ratív HPLC útján tisztítottuk, amikor 18 mg mennyiségben 3¹(1¹benzoil-amino-izokinolin-6-il-szulfanil)-piperidin1-karbonsav-terc-butil-észtert kaptunk. El¹MS: m/z=464,3 [M+H]+ és m/z=486,5 [M+Na]+. 18 mg (0,039 mmol) 3¹(1¹benzoil-amino-izokinolin40 6-il-szulfanil)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észterhez hozzáadtunk 2 ml jégecetet és 4,25 ml 6 M sósavoldatot, majd az így kapott reakcióelegyet visszafolyató hûtõ alkalmazásával 24 órán át forraltuk. Ezután a reakcióelegyet vákuumban bepároltuk. A maradékot 45 felvittük elõzetesen savval kezelt SCX-oszlopra metanolt használva, majd metanollal készült 2 M ammónium-hidroxid-oldattal eluálást végeztünk. Az így kapott 6¹(piperidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amint prepHPLC útján tovább tisztítottuk. 50 El¹MS: m/z=260,3 [M+H]+. 13. példa 13A) (S)-6-(Pirrolidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-ilamin Ezt a vegyületet a 12. példa C) lépésében ismerte55 tett módszerrel állítottuk elõ, (R)-3-metánszulfonil-oxipirrolidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert használva, amikor (S)-6-(pirrolidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-ilamint kaptunk. 60 El¹MS: m/z=246,4 [M+H]+. 11
1
HU 006 275 T2
13B) (R)-6-(Pirrolidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-ilamin Ezt a vegyületet a 12. példa C) lépésében ismertetett módszerrel állítottuk elõ, (S)-3-metánszulfonil-oxipirrolidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert használva, amikor (R)-6-(pirrolidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-ilamint kaptunk. El¹MS: m/z=246,4 [M+H]+. 13C) 6¹(Piperidin-4-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin Ezt a vegyületet a 12. példa C) lépésében ismertetett módszerrel állítottuk elõ metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert használva, amikor 6¹(piperidin-4-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amint kaptunk. El¹MS: m/z=260,3 [M+H]+. 14. példa 6-(Piperidin-3-il-amino)-izokinolin-1-il-amin Argongáz-atmoszférában 554 mg, az Akzo Nobel N.V. holland cég WO 98/47876 számú nemzetközi közrebocsátási iratában ismertetett módon elõállított 1¹amino-6-bróm-izokinolin, 823 mg 3¹amino-piperidin1-karbonsav-terc-butil-észter, 2¹(di-terc-butil-foszfino)bifenil és 367 mg nátrium-terc-butilát 10 ml dioxánnal készült, gázmentesített oldatához hozzáadtunk trisz(dibenzilidén-aceton)-dipalládium(0)-katalizátort. Ezután a reakcióelegyet argongázzal ismételt gázmentesítésnek vetettük alá, majd 120 °C hõmérsékleten 90 percen át melegítettük. Ezt követõen a reakcióelegyet szobahõmérsékletre lehûtöttük, majd metanollal hígítottuk. A nyers keveréket elõzetesen savval kezelt SCX-oszlopra felvittük, majd a bázikus termékeket metanollal készült 2 M ammónium-hidroxid-oldattal eluáltuk. A 700 mg mennyiségben kapott nyers maradékot preparatív HPLC útján tisztítottuk, amikor 3¹(1¹amino-izokinolin-6-il-amino)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert kaptunk. 3¹(1¹amino-izokinolin-6-il-amino)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter 6 ml diklór-metán és 3 ml trifluor-ecetsav elegyével készült keverékét a környezet hõmérsékletén három órán át kevertük, majd bepároltuk. A maradékot preparatív HPLC útján tisztítottuk, majd felvittük elõzetesen savval kezelt SCXoszlopra. A szabad bázist metanollal készült 2 M ammónium-hidroxid-oldattal eluáltuk. Így 6¹(piperidin-3-ilamino)-izokinolin-1-il-amint kaptunk. El¹MS: m/z=243,7 [M+H]+. 15. példa 7-Metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin A) 1¹Amino-7-metil-izokinolin-6-ol-hidrobromid 19,3 g (0,129 mol) 3¹metoxi-4-metil-benzaldehid és 51 g metoxi-karbonil-metilén-trifenil-foszforán 250 ml toluollal készült keverékét visszafolyató hûtõ alkalmazásával 24 órán át forraltuk, majd a reakciót vizes ammónium-klorid-oldat adagolása útján leállítottuk, ezt követõen pedig etil-acetáttal extrahálást végeztünk és az extraktumot vákuumban bepároltuk. A maradékot flashkromatográfiás tisztításnak vetettük alá etil-acetát és heptán 1:1 térfogatarányú elegyével, amikor 27 g (0,126 mol) mennyiségben 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 12
2
akrilsav-metil-észtert kaptunk. 27 g 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akrilsav-metil-észter, 14 g nátrium-hidroxid, 70 ml víz, 140 ml metanol és 70 ml tetrahidrofurán alkotta keveréket visszafolyató hûtõ alkalmazásával 50 °C hõmérsékleten egy órán át forraltunk, majd vákuumban bepároltunk és a maradékhoz vizet adtunk. A vizes keveréket szûrtük, majd 5 M sósavoldatot adtunk hozzá, amikor csapadék vált ki. A csapadékos keveréket szûrtük, majd a kiszûrt szilárd csapadékot vízzel mostuk és vákuumban szárítottuk. Így 23,5 g (0,122 mol) 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akrilsavat kaptunk. Szobahõmérsékleten 20 g (0,104 mol) 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akrilsavhoz egymás után hozzáadtunk 750 ml toluolt, majd tionil-kloridot, ezt követõen az így kapott szuszpenziót visszafolyató hûtõ alkalmazásával élénk keverés közben két órán át forraltuk. Ekkor tiszta, halványsárga színû oldatot kaptunk. Ezt vákuumban bepároltuk, majd a maradékhoz toluolt adtunk és vákuumban ismételt bepárlást végeztünk. Így 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akriloil-kloridot kaptunk, amelyet a következõ lépésben felhasználtunk. A 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akriloil-kloridot feloldottuk 800 ml acetonban, majd a kapott oldatot lassan, 15 perc leforgása alatt 0 °C hõmérsékleten hozzáadtuk 13 g nátrium-azid 100 ml víz és 100 ml aceton elegyével készült keverékéhez, élénk keverés és jeges fürdõvel végzett hûtés közben. A adagolás befejezése után a reakcióelegyet 0 °C hõmérsékleten élénk keverés közben 90 percen át kevertük. A reakcióelegyet ezután 300 ml jeges vízbe öntöttük. 15 percen át tartó keverést követõen szûrést végeztünk, majd a kiszûrt szilárd maradékot fölös mennyiségû vízzel mostuk. A visszamaradt szilárd maradékot 45 ml diklór-metánban feloldottuk. A felszabadult vizet választótölcsér alkalmazásával eltávolítottuk. A diklór-metános fázist ezután nátrium-szulfát fölött szárítottuk, majd szûrtük, amikor 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akriloil-azid diklór-metános oldatát kaptuk, amelyet a következõ lépésben azonnal felhasználtunk. A diklór-metános azidoldatot tehát kis adagokban (óvatosan!), csepegtetõtölcsér alkalmazásával hozzáadtuk 150 °C hõmérsékleten 50 ml elõmelegített difenil-éterhez enyhe keverés közben, háromnyakú gömblombikban, amely fel volt szerelve egy Dean–Stark vízelválasztó feltéttel. Az adagolás során nitrogéngáz fejlõdött az izocianát képzõdése közben. A beadagolt diklór-metánt ezután elpárologtattuk, illetve a Dean–Stark-feltéttel összegyûjtöttük. Miután az adagolás teljes lett (ehhez körülbelül 30 percre volt szükség) és további gázfejlõdés nem volt megfigyelhetõ, a reakcióelegyet visszafolyató hûtõ alkalmazásával forrásba (körülbelül 250 °C) hoztuk, majd kevertük (200 °C¹nál már több diklór-metán nem párolgott el, így a Dean–Stark-feltétet gyorsan eltávolítottuk). A reakcióelegyet körülbelül 250 °C hõmérsékleten tartottuk egy órán át, majd 125 °C hõmérsékletre lehûtöttük és hozzáöntöttük aceton és heptán 1:10 térfogatarányú elegyéhez. Szilárd anyag vált ki, ezt kiszûrtük és vákuumban szárítottuk, amikor 12 g (63,49 mmol) mennyiségben 6¹metoxi-7-metil-2H-izokinolin-1-ont kaptunk. 5 g (26,45 mmol) 6¹metoxi-7-metil-2H-
1
HU 006 275 T2
izokinolin-1¹on szuszpenziójához szobahõmérsékleten 22 ml foszfor-oxid-trikloridot adtunk, majd az így kapott reakcióelegyet 100 °C hõmérsékleten melegítettük keverés közben egy órán át. Ezután vákuumban bepárlást végeztünk, majd a kapott maradékhoz toluolt adtunk és vákuumban ismételt bepárlást végeztünk. Az így kapott maradékot toluollal felvettük, majd lassan hozzáadtuk telített vizes nátrium-karbonát-oldathoz. A toluolos fázist ezután elválasztottuk, a vizes fázist pedig tovább kevertük, majd toluollal extraháltuk. Az egyesített toluolos fázisokat magnézium-szulfát fölött szárítottuk, majd vákuumban bepároltuk. A maradékot dietil-éterrel eldörzsöltük, majd kiszûrtük és vákuumban szárítottuk. Így 4 g (19,32 mmol) mennyiségben 1¹klór-6-metoxi-7-metil-izokinolint kaptunk. 9 g (43,48 mmol) 1¹klór-6-metoxi-7-metil-izokinolin, 16,3 g fenol, 9,45 g kálium-hidroxid és 100 ml xilol alkotta keveréket visszafolyató hûtõ alkalmazásával négy napon át forraltuk, majd 4 M vizes nátrium-hidroxid-oldatba öntöttük. A xilolos fázist elválasztottuk, a vizes fázist pedig toluollal kétszer extraháltuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát fölött szárítottuk, majd vákuumban bepároltuk. A maradékot flashkromatográfiás tisztításnak vetettük alá diklór-metánnal, amikor 9 g (33,96 mmol) mennyiségben 6¹metoxi-7-metil-1-fenoxiizokinolint kaptunk. 9 g (33,96 mmol) nyers 6¹metoxi-7metil-1-fenoxi-izokinolin és 26 g ammónium-acetát keverékét megömlesztettük keverés közben 170 °C hõmérsékleten öt órán át, majd megosztottuk 2 M vizes nátrium-hidroxid-oldat és etil-acetát között. A fázisokat szétválasztottuk, majd a szerves fázist híg vizes sósavoldattal extraháltuk. A savas-vizes fázist 12 pH¹értékre semlegesítettük 2 M nátrium-hidroxid-oldattal, majd etil-acetáttal extraháltuk, magnézium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. Így 5,11 g (27,18 mmol) mennyiségben 6¹metoxi-7-metilizokinolin-1-il-amint kaptunk. 5,11 g (27,18 mmol) 6¹metoxi-7-metil-izokinolin-1-il-amin és 150 ml 48%¹os vizes hidrogén-bromid-oldat keverékét 125 °C hõmérsékleten két napon át melegítettük, majd vákuumban bepároltuk és a maradékot dietil-éterrel eldörzsöltük, majd vákuumban szárítottuk. Így 5 g mennyiségben 1¹amino-7-metil-izokinolin-6-ol-hidrobromidot kaptunk. El¹MS: m/z=175,1 [M+H]+.
7-metil-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin-1-karbonsav-tercbutil-észtert kaptunk. 3¹(1¹Amino-7-metil-izokinolin-6-iloxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter 10 ml diklór-metán és 3 ml trifluor-ecetsav elegyével készült 5 keverékét a környezet hõmérsékletén egy éjszakán át kevertük, majd vákuumban bepároltuk. A maradékot fölvittük elõzetesen savval kezelt SCX-oszlopra, majd az oszlopot metanollal mostuk és ezután 2 M metanolos ammónium-hidroxid-oldattal eluáltuk. A nyerster10 mékek elkülönítettük, majd tovább tisztítottuk prepHPLC alkalmazásával, amikor 7¹metil-6-(piperidin-3-iloxi)-izokinolin-1-il-amint kaptunk. El¹MS: m/z=258,3 [M+H]+. 15
20
25
30
35
40
45 B) 7¹Metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-izokinolin1-il-amin 231 mg (1,15 mmol) 3¹hidroxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter, 301 mg (1,15 mmol) trifenil-foszfin és 200 mg (1,15 mmol) 1¹amino-7-metil-izokinolin-6¹ol 5 ml DMF-fel készült oldatához argongáz-atmoszférában 0 °C hõmérsékleten cseppenként hozzáadtunk 181 ml (1,15 mmol) dietil-azodikarboxilátot, majd az így kapott reakcióelegyet szobahõmérsékletre felmelegítettük és 24 órán át kevertük. Ezután metanolt adagoltunk, majd a reakcióelegyet elõzetesen savval kezelt SCX-oszlopra töltöttük, az oszlopot metanollal mostuk és 2 M metanolos ammónium-hidroxid-oldattal eluáltuk. A nyerstermékek elkülönítettük, majd továbbá tisztítottuk prep-HPLC alkalmazásával, amikor 3¹(1¹amino-
2
50
55
16. példa 7-Metil-6-(piperidin-4-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin 430 mg (2,4 mmol) 1¹amino-7-metil-izokinolin-6¹ol, 1,0 g 4¹metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsav-tercbutil-észter és 510 mg (3,7 mmol) kálium-karbonát 8 ml vízmentes N,N-dimetil-formamiddal készült szuszpenzióját 100 °C hõmérsékleten 10 percen át mikrohullámú sugárzásnak vetettük alá, majd további ekvivalens mennyiségû 4¹metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter 4 ml N,N-dimetil-formamiddal készült oldatát adagoltuk és a reakcióelegyet 100 °C hõmérsékleten további 10 percen át mikrohullámú sugárzásnak tettük ki. A reakcióelegyet ezután vízzel hígítottuk, ecetsavval megsavanyítottuk és metanollal tovább hígítottuk. Ezt követõen a reakcióelegyet felvittük elõzetesen savval kezelt SCX-oszlopra, majd metanollal mosást és ezután 2 M metanolos ammónium-hidroxidoldattal eluálást végeztünk. A nyersterméket elkülönítettük, majd tovább tisztítottuk szilikagélen flashkromatográfiával, eluálószerként diklór-metán, metanol és ammónium-hidroxid 9:1:0,1 térfogatarányú elegyét használva. Így 327 mg mennyiségben 4¹(1¹amino-7metil-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert kaptunk. 4¹(1¹Amino-7-metil-izokinolin-6-iloxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter 5 ml diklórmetán és 2 ml trifluor-ecetsav elegyével készült keverékét a környezet hõmérsékletén egy éjszakán át kevertük, majd vákuumban bepároltuk. A maradékot felvittük elõzetesen savval kezelt SCX-oszlopra, majd az oszlopot metanollal mostuk és ezután 2 M metanolos ammónium-hidroxid-oldattal eluáltuk. Így 270 mg mennyiségben 7¹metil-6-(piperidin-4-il-oxi)-izokinolin1-il-amint kaptunk. El¹MS: m/z=258,4 [M+H]+. 17. példa A 16. példában ismertetett módon az alábbi vegyületeket állítottuk elõ (R)¹ vagy (S)-3-metánszulfonil-oxipirrolidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert használva: 17A) (R)-7-Metil-6-(pirrolidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin El¹MS: m/z=244 ml [M+H]+.
17B) (S)-7-Metil-6-(pirrolidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin 60 El¹MS: m/z=244,3 [M+H]+. 13
1
HU 006 275 T2
18. példa 18A) 6¹[1¹Benzil-piperidin-4-il-oxi)-7-metilizokinolin-1-il-amin 30 mg (0,117 mmol) 7¹metil-6-(piperidin-4-il-oxi)izokinolin-1-il-amin 1 ml N,N-dimetil-formamiddal készült oldatához hozzáadtunk néhány csepp jégecetet, majd 50 ml benzaldehidet. Az így kapott reakcióelegyhez ezután hozzáadtunk 100 mg nátrium-triacetoxibór-hidridet, majd két órán át keverést végeztünk. Ezután 1 ml vizet adagoltunk, majd a reakcióelegyet 30 percen át kevertük és ezt követõen prep-HPLC alkalmazásával tisztítottuk, amikor 24 mg mennyiségben 6¹(1¹benzil-piperidin-4-il-oxi)-7-metil-izokinolin-1-ilamint kaptunk. El¹MS: m/z=348,3 [M+H]+. A következõ vegyületeket a fentiekben ismertetett módszerrel állítottuk elõ, megfelelõ aldehidet használva: 18B) 7¹Metil-6-(1¹metil-piperidin-4-il-oxi)-izokinolin1-il-amin Formaldehiden át: El¹MS: m/z=272,3 [M+H]+. 18C) 6¹[1¹(4¹Klór-benzil)piperidin-4-il-oxi]-7-metil-izokinolin1-il-amin 4-Klór-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=381,9 [M+H]+. 18D) 7¹Metil-6-[1¹(4¹metil-benzil)-piperidin-4-il-oxi]izokinolin-1-il-amin 4-Metil-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=362,3 [M+H]+.
21. példa 6-[1¹(2¹Fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-ilamin 30 mg (123 mmol) 6¹(piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-15 il-amin 1 ml DMF-fel készült oldatához hozzáadtunk 18 mg (129 mmol) kálium-karbonátot, majd 26 mg (129 mmol) (2¹bróm-etoxi)-benzol 0,5 ml acetonitrillel készült oldatát. Az így kapott reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén 16 órán át kevertük, majd az oldó10 szert vákuumban eltávolítottuk és a maradékhoz vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adtunk. A vizes elegyet ezután kloroform és izopropanol 3:1 térfogatarányú elegyével extraháltuk, majd az extraktumot magnézium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepá15 roltuk. A kapott maradékot prep-HPLC alkalmazásával tisztítottuk, amikor 12,5 mg mennyiségben 6¹[1¹(2¹fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amint kaptunk. El¹MS: m/z=364,8 [M+H]+. A következõ vegyületek az elõzõ bekezdésben is20 mertetett módszerrel állíthatók elõ, megfelelõ bromidokat vagy kloridokat és enantiomertiszta vagy racém 6¹(piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amint vagy 6¹(pirrolidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amint használva. 25 21A) (S)-6-[1¹(2¹Fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amint a fentiekben ismertetett módon állítottuk elõ, (S)-6-(piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amint használva. 30 El¹MS: m/z=364,6 [M+H]+. 21B) 3¹[3¹(1¹Amino-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin1¹il]-propán-1-ol 3-Bróm-propán-1-olon át: El¹MS: m/z=302,5 [M+H]+.
19. példa A következõ vegyületeket a 18. példában ismertetett módszerrel állítottuk elõ, 7¹metil-6-(piperidin-3-iloxi)-izokinolin-1-il-amint és a megfelelõ aldehidet használva:
35
19A) 6¹(1¹Benzil-piperidin-3-il-oxi)-7-metilizokinolin-1-il-amin 1-Benzaldehiden át: El¹MS: m/z=348,0 [M+H]+.
40
19B) 7¹Metil-6-[1¹(4¹metilbenzil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin1-il-amin 4-Metil-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=362,3 [M+H]+.
2
21C) 6¹[1¹(2¹Metoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin 1-Bróm-2-metoxi-etánon át: El¹MS: m/z=302,5 [M+H]+. 21D) [3¹(1¹Amino-izokinolin6-il-oxi)-piperidin-1¹il]-ecetsav-metilészter Bróm-ecetsav-metil-észteren át: El¹MS: m/z=316,3 [M+H]+.
45 21E) 2¹[3¹(1¹Amino-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin1¹il]-etanol 2-Bróm-etanolon át: El¹MS: m/z=288,1 [M+H]+.
20. példa A következõ vegyületeket a 18. példában ismertetett módszerrel állítottuk elõ, (R)¹ vagy (S)-7-metil-6(pirrolidin-3-il-oxi)izokinolin-1-il-amint és benzaldehidet használva:
50
20A) (R)-6-(1¹Benzil-pirrolidin-3-il-oxi)-7-metilizokinolin-1-il-amin El¹MS: m/z=334,0 [M+H]+.
55
20B) (S)-6-(1¹Benzil-pirrolidin-3-il-oxi)-7-metilizokinolin-1-il-amin El¹MS: m/z=334,3 [M+H]+.
21H) (S)-2-[3¹(1¹amino-izokinolin-6-il-oxi)-pirrolidin1¹il]-etanol 60 2-Bróm-etanolon át: El¹MS: m/z=274,5 [M+H]+. 14
21F) 6¹(1¹Tiazol-4-il-metil-piperidin-3-il-oxi)izokinolin-1-il-amin 4-Klór-metil-tiazolon át: El¹MS: m/z=341,1 [M+H]+. 21G) (S)-6-[1¹(1¹Fenil-etil)-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin (1¹Bróm-etil)-benzolon át: El¹MS: m/z=348,1 [M+H]+.
1
HU 006 275 T2
22. példa 6-(Piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on
5
22A) 3¹(1¹Klór-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin-1karbonsav-terc-butil-észter A kiindulási anyagként használt 1¹klór-6-metoxi-izokinolint az Akzo Nobel N.V. holland cég WO 00/24718 számú nemzetközi közrebocsátási iratában ismertetett módon állítottuk elõ. Alternatív módon elõállítható 3¹metoxi-benzaldehidbõl a 15. példa A. lépésében az 1¹klór-6-metoxi-7-metil-izokinolin elõállítására ismertetett módszerrel azonos módon. Az 1¹klór-6-metoxi-izokinolint ezután demetilezésnek vetettük alá a WO 00/24718 számú nemzetközi közrebocsátási iratban ismertetett módszerrel, amikor 1¹klór-6-hidroxi-izokinolint kaptunk. 0,18 g (1 mmol) 1¹klór-6-hidroxi-izokinolin, 336 mg (1,2 mmol) 3¹metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter és 500 mg, polisztirolra felvitt 2¹terc-butil-imino-2-dietil-amino-1,3-dimetilperhidro-1,3,2-diaza-foszforin (~2,2 mmol/g töltet) 4 ml acetonitrillel készült szuszpenzióját 120 °C hõmérsékleten 900 másodpercen át melegítettük mikrohullámú berendezést használva. A fölös hordozós reagenst ezután szûréssel elkülönítettünk, majd a kiszûrt anyagot metanollal mostuk és a szûrletet csökkentett nyomáson szárazra pároltuk. Miután a reakció nem ment teljesen végbe, a fent mûveletsorozatot megismételtük. A nyerstermék tisztítását szilikagélen kromatográfiásan végeztük (eluálószer: 0–25% etil-acetát heptánban), amikor 106 mg mennyiségben 3¹(1¹klór-izokinolin-6-iloxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert kaptunk. El¹MS: m/z=363,7 [M+H]+.
10
22B) 6¹(Piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on 20 mg (0,055 mmol) 3¹(1¹klór izokinolin-6-il-oxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert tartalmazó reakcióedénybe bemértünk 2 ml 5 M vizes sósavoldatot, majd az így kapott oldatot a környezet hõmérséklet 5 órán át kevertük. Ezután a keveréket visszafolyató hûtõ alkalmazásával két napon át forraltuk, majd a környezet hõmérsékletére lehûtöttük és közvetlenül felvittük SCX ioncserélõ oszlopra (500 mg), majd szokásos módon a kívánt terméket mint szabad bázist eluáltuk. A terméket végül tovább tisztítottuk prep-HPLC alkalmazásával, amikor 15,5 mg mennyiségben 6¹(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-ont kaptunk. El¹MS: m/z=245,6 [M+H]+.
40
23. példa 6-(1¹Benzil-piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on 23A) 1¹Klór-6-(piperidin-3-il-oxi)-izokinolin 370 mg 3¹(1¹klór-izokinolin-6-il-oxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észterhez hozzáadtunk 1 ml trifluorecetsavat és 5 ml diklór-metánt, majd az így kapott
15
20
25
30
2
reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén 48 órán át kevertük. Ezután a reakcióelegyet vákuumban bepároltuk, majd a maradékot elõzetesen savval kezelt SCXoszlopra felvittük metanolt használva, ezután pedig 2 M etanolos ammónium-hidroxid-oldat-eluálást végeztünk. Így 180 mg mennyiségben 1¹klór-6-(piperidin-3-iloxi)-izokinolint kaptunk. 23B) 6¹(1¹Benzil-piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin1-on 40 mg 1¹klór-6-(piperidin-3-il-oxi)-izokinolin, 1 csepp ecetsav és 40 mmol benzaldehid 0,5 ml N,N-dimetilformamiddal készült oldatához hozzáadtunk 100 mg (3,9 mólekvivalens) nátrium-triacetoxi-bór-hidridet, majd 17 órán át rázatást végeztünk. Ezután a reakciókat 0, 5 ml víz adagolása útján leállítottuk, majd egy órán át rázatást végeztünk. Ezt követõen a reakcióelegyet fölvittük elõzetesen savval kezelt SCX-oszlopra metanollal, majd 2 M metanolos ammónium-hidroxidoldattal eluálást végeztünk. A terméket ezután vákuumban bepároltuk, majd az így kapott maradékot 5 M vizes sósavoldattal kezeltük és 180 °C hõmérsékleten 60 percen át mikrohullámú berendezésben melegítettük. A keveréket végül vákuumban bepároltuk, majd a kapott maradékot prep-HPLC alkalmazásával tisztítottuk. Így 6¹(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1ont kaptunk. El¹MS: m/z=335,7 [M+H]+. A következõ vegyületeket a fentiekben ismertetett módon állítottuk elõ megfelelõ aldehideket használva. 23C) 6¹[1¹(4¹Fluor-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-2Hizokinolin-1-on 4-Fluor-benzaldehiden át: EL¹MS: m/z=353,5 [M+H]+.
35 23D) 6¹[1¹(4¹Metoxi-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-2Hizokinolin-1-on 4-Metoxi-benzaldehiden át: EL¹MS: m/z=365,3 [M+H]+. 24. példa (S)-6-(Piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on 24A) 6¹Hidroxi-2H-izokinolin-1-on 5 g (27,84 mmol) 1¹klór-izokinolin-6-olt összekevertünk 45 ml 5 M sósavoldattal, majd a keveréket 180 °C 45 hõmérsékleten hevítettük 40 percen át mikrohullámú berendezésben. A reakcióelegyet ezután lehûlni hagytuk, majd szûrtük. A barna színû szilárd anyagot dietiléterrel mostuk, majd vákuumban 50 °C hõmérsékleten szárítottuk, amikor 4,45 g (98%) mennyiségben 6¹hid50 roxi-2H-izokinolin-1-ont kaptunk. El¹MS: m/z=162,4 [M+H]+. 24B) (R)-3-Metánszulfonil-oxi-piperidin-1karbonsav-terc-butil-észter 6,51 g (32,3 mmol) (R)-3-hidroxi-piperidin-1-kar55 bonsav-terc-butil-észter és 6,8 ml (1,5 mólekvivalens) trietil-amin 70 ml diklór-metánnal készült oldatához 0 °C hõmérsékleten 30 perc leforgása alatt hozzáadtuk 3,73 ml (1,5 mol) metánszulfonil-klorid 30 ml diklór-me60 tánnal készült oldatát. A reakcióelegyet ezután 0 °C 15
1
HU 006 275 T2
hõmérsékleten két órán át kevertük, majd lassan 100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adtunk hozzá. A szerves fázist elválasztottuk, telített vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk és magnézium-szulfát fölött szárítottuk. Csökkentett nyomáson végzett bepárlás után 9,03 g (100%) mennyiségben (R)-3metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butilésztert kaptunk. NMR-spektrum (CDCl3): 7,27 d m 4,73d (1H), m 3,63d (2H), m 3,44d (1H), m 3,32d (1H), s 3,05d (3H), m 1,95d (2H), m 1,83d (1H), m 1,54d (1H), s 1,46d (9H). 24C) (S)-3-(Oxo-1,2-dihidroizokinolin-6-il-oxi)piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter 100 °C hõmérsékleten összekevertünk 2 g (12,41 mmol) 6¹hidroxi-2H-izokinolin-1-ont és 3,43 g (2 mol) kálium-karbonátot 40 ml N,N-dimetil-formamiddal, majd az így kapott oldathoz 15 perc leforgása alatt cseppenként hozzáadtuk 5,2 g (1,5 mmol) (R)-3metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butilészter 50 ml dimetil-formamiddal készült oldatát. A kapott reakcióelegyet 100 °C hõmérsékleten 3,5 órán át kevertük, majd lehûlni hagytuk. A nyersterméket etilacetát és víz között megosztottuk, majd az etil-acetátos fázist elválasztottuk, ezt követõen 2 M nátrium-hidroxid-oldattal, majd telített vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk és magnézium-szulfát fölött szárítottuk. A bepárlás után kapott maradékot flashkromatográfiás tisztításnak vetettük alá szilikagélen (eluálószer: 0–100% heptán etil-acetátban, majd 5% 2 M metanolos ammónium-hidroxid-oldat etil-acetátban). Így 1,25 g (29%) mennyiségben (S)-3-(oxo-1,2-dihidroizokinolin-6-iloxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert kaptunk. El¹MS: m/z=345,3 [M+H]+. 24D) (S)-6-(Piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin1-on 1,25 g (3,6 mmol) (S)-3-(oxo-1,2-dihidroizokinolin6-il-oxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert összekevertünk 30 ml diklór-metánnal és 10 ml trifluorecetsavval a környezet hõmérsékletén 15 percen át, majd az illékony részeket csökkentett nyomáson eltávolítottuk és a fölös trifluor-ecetsavat toluollal azeotrop desztillálásnak vetettük alá. A maradékot metanolban feloldottuk, majd SCX-patront használva tisztítottuk. Bepárlás után 450 mg (51%) mennyiségben (S)-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-ont kaptunk. El¹MS: m/z=245,4 [M+H]+ A következõ vegyületeket a fentiekben ismertetett módon állítottuk elõ megfelelõ szintetizált mezilátokból.
2
24G) (R)-6-(Pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on (S)-3-Metánszulfonil-oxi-pirrolidin-1-karbonsav-tercbutil-észteren át: El¹MS: m/z=231,1 [M+H]+. 5
24H) (S)-6-(Pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on (R)-3-Metánszulfonil-oxi-pirrolidin-1-karbonsav-tercbutil-észteren át: El¹MS: m/z=231,1 [M+H]+.
24I) 6¹(Perhidroazepin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on 10 4-Metánszulfonil-oxi-perhidroazepin-1-karbonsav-tercbutil-észteren át: El¹MS: m/z=259,1 [M+H]+.
15
20
25
30
35
40
45
50
25. példa 6-(Piperidin-4-il-szulfanil)-2H-izokinolin-1-on A) 6¹Merkapto-2H-izokinolin-1-on 500 mg (3,10 mmol) 6¹hidroxi-2H-izokinolin-1¹on, 860 ml (6,2 mmol) trietil-amin és 2,5 ml (31 mmol) piridin 16 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült oldatához 0 °C hõmérsékleten hozzáadtunk 573 mg (4,65 mmol) N,N-dimetil-tiokarbamoil-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet 65 °C hõmérsékletre felmelegítettük és 24 órán át kevertük. Ezt követõen a reakcióelegyet vákuumban bepároltuk toluol adagolása mellett. A maradékhoz telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adtunk, majd etil-acetáttal háromszor extrahálást végeztünk. Az egyesített extraktumot nátriumszulfát fölött szárítottuk, majd vákuumban bepároltuk. A kapott maradékot flashkromatográfiás tisztításnak vetettük alá etil-acetát és heptán 5% és 100% közötti mennyiségû etil-acetátot tartalmazó elegyeit használva, amikor elõször 280 mg mennyiségben egy nemkívánatos mellékterméket, majd 300 mg mennyiségben dimetil-tiokarbaminsav-1-oxo-1,2-dihidroizokinolin-6-ilésztert kaptunk. 2,5 ml dimetil-tiokarbaminsav-1-oxo1,2-dihidroizokinolin-6-il-észter o¹diklór-benzollal készült oldatát mikrohullámú berendezésben 230 °C hõmérsékleten 60 percen át hevítettük, majd az így kapott reakcióelegyet közvetlenül felvittük egy oszlopra. Ezután flashkromatografálást hajtottunk végre etil-acetát és heptán 1:9 és 99:1 között térfogatarányú elegyeivel, amikor 140 mg mennyiségben dimetil-tiokarbaminsav-S-(1¹oxo-1,2-dihidroizokinolin-6¹il)-észtert kaptunk. 140 mg dimetil-tiokarbaminsav-S-(1¹oxo-1,2-dihidroizokinolin-6¹il)-észterhez hozzáadtunk 7 ml metanolt és 86 mg kálium-hidroxidot, majd az így kapott keveréket nitrogéngáz-atmoszférában visszafolyató hûtõ alkalmazásával 80 °C hõmérsékleten két órán át forraltuk. Ezután a reakcióelegyet lehûtöttük, majd vákuumban bepároltuk. A kapott maradékhoz vizet adtunk, majd a vizes elegyet kétszer etil-acetáttal extraháltuk. A vizes fázist ezután 2 pH¹értékre megsavanyítottuk híg sósavoldattal, majd etil-acetáttal háromszor extrahálást végeztünk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. Így 104 mg mennyiségben nyers 6¹merkapto-2Hizokinolin-1-ont kaptunk.
24E) (R)-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on (S)-3-Metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsav-tercbutil-észteren át: El¹MS: m/z=245,3 [M+H]+.
55
24F: 6¹(Piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on 4-Metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butilészteren át: El¹MS: m/z=245,3 [M+H]+.
B) 6¹(Piperidin-4-il-szulfanil)-2H-izokinolin-1-on 50 mg (0,28 mmol) 6¹merkapto-2H-izokinolin-1¹on, 60 117 mg (0,42 mmol) 4¹metánszulfonil-oxi-piperidin-116
1
HU 006 275 T2
karbonsav-terc-butil-észter és 64 mg (0,46 mmol) kálium-karbonát 1,5 ml N,N-dimetil-formamiddal készült keverékét felmelegítettük 50 °C hõmérsékletre, majd a környezet hõmérsékletén egy éjszakán át állni hagytuk. Ezután a reakcióelegyhez telített vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldatot adtunk, majd etil-acetáttal háromszor extrahálást végeztünk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. A kapott maradékot flashkromatográfiás tisztításnak vetettük alá etil-acetát és heptán 1:9 és 99:1 közötti térfogatarányú elegyeit használva, amikor 15 mg mennyiségben 4¹(1¹oxo-1,2-dihidroizokinolin-6-il-szulfanil)-piperidin-1-karbonsav-terc-butilésztert kaptunk. 4¹(1¹Oxo-1,2-dihidroizokinolin-6-ilszulfanil)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észterhez hozzáadtunk diklór-metán és trifluor-ecetsav 7:3 térfogatarányú elegyébõl 5 ml¹t, majd az így kapott reakcióelegyet két órán át kevertük és ezután vákuumban bepároltuk. A maradékot elõzetesen savval kezelt SCXoszlopra metanol alkalmazásával felvittük, majd 2 M metanolos ammónium-hidroxid-oldattal eluáltunk. Így nyers 6¹(piperidin-4-il-szulfanil)-2H-izokinolin-1-ont kaptunk, amelyet prep-HPLC útján tisztítottunk, 2 mg terméket kapva. El¹MS: m/z=261,1 [M+H]+. 26. példa (S)-7-Metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on 26A) 6¹Hidroxi-7-metil-2H-izoguinolin-1-on 19,3 g (0,129 mol) 3¹metoxi-4-metil-benzaldehid és 51 g metoxi-karbonil-metilén-trifenil-foszforán 250 ml toluollal készült keverékét visszafolyató hûtõ alkalmazásával 24 órán át forraltuk, majd a reakciót vizes ammónium-klorid-oldat adagolásával leállítottuk. Ezután etil-acetáttal extrahálást végeztünk, majd az extraktumot vákuumban bepároltuk. A maradékot flashkromatográfiás tisztításnak vetettük alá etil-acetát és heptán 1:1 térfogatarányú elegyét használva, amikor 27 g (0,127 mol) mennyiségben 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)akrilsav-metil-észtert kaptunk. 27 g 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akrilsav-metil-észter, 14 g nátrium-hidroxid, 70 ml víz, 140 ml metanol és 70 ml tetrahidrofurán alkotta keveréket visszafolyató hûtõ alkalmazásával 50 °C hõmérsékleten egy órán át forraltunk, majd vákuumban bepároltuk és vizet adtunk hozzá. A keveréket ezután szûrtük, majd 5 M sósavoldatot adtunk hozzá mindaddig, míg csapadék nem jelentkezett. A reakcióelegyet ezután szûrtük, majd a kiszûrt szilárd csapadékot vízzel mostuk és vákuumban szárítottuk. Így 23,5 g (0,122 mol) mennyiségben 3¹(3¹metoxi-4-metilfenil)-akrilsavat kaptunk. Szobahõmérsékleten 20 g (0,104 mol) 3¹(3¹metoxi4-metil-fenil)-akrilsavhoz hozzáadtunk 750 ml toluolt és 11 ml tionil-kloridot, majd az így kapott szuszpenziót visszafolyató hûtõ alkalmazásával élénk keverés közben két órán át forraltuk. Az ekkor kapott tiszta, enyhén sárga oldatot vákuumban bepároltuk, majd a maradékhoz toluolt adtunk és a keveréket vákuumban újból bepároltuk. Így 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akriloil-kloridot kaptunk a következõ lépésben való felhasználásra.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
2
A 3¹(3¹metoxi-4-metil-fenil)-akriloil-kloridot feloldottuk 800 ml acetonban, majd a kapott oldatot lassan (15 perc leforgása alatt) 0 °C hõmérsékleten élénk keverés és jeges fürdõvel való hûtés közben hozzáadtuk 13 g nátrium-azid 100 ml víz és 100 ml aceton elegyével készült keverékéhez. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet 0 °C hõmérsékleten élénk keverés közben 90 percen át kevertük. A reakcióelegyet ezután 300 ml jeges vízbe öntöttük, majd 15 percen át tartó keverést követõen szûrést végeztünk és a szilárd maradékot fölös mennyiségû vízzel mostuk. A visszamaradt szilárd maradékot 45 ml diklór-metánban feloldottuk. A felszabadult vizet választótölcsér alkalmazásával eltávolítottuk. A diklór-metános fázist nátrium-szulfát fölött szárítottuk és szûrtük, amikor 3¹(3¹metoxi-4metil-fenil)-akriloilazid diklór-metános oldatát kaptuk a következõ lépésben való azonnali felhasználásra. Csepegtetõtölcsér alkalmazásával a diklór-metános azid-oldatot kis adagokban (óvatosan!) hozzáadtuk 150 °C hõmérsékleten 50 ml elõmelegített difenil-éterhez enyhe keverés közben egy háromnyakú, Dean–Stark-feltéttel ellátott gömblombikban. Az adagolás során nitrogéngáz fejlõdött az izocianát képzõdése alatt. A beadagolt diklór-metánt elpárologtattuk és a Dean–Stark-feltéttel összegyûjtöttük. Az adagolás befejezése után (~30 percre van szükség), illetve a gázfejlõdés befejezõdését követõen a reakcióelegyet visszafolyató hûtõ alkalmazásával ~250 °C hõmérsékleten keverés közben hevítettük. (200 °C körüli hõmérsékleten már több diklór-metán nem párolgott el, így a Dean–Stark-feltét gyorsan eltávolítható volt). A reakcióelegyet ~250 °C hõmérsékleten tartottuk egy órán át, majd lehûtöttük 125 °C hõmérsékletre és beleöntöttük aceton és heptán 1:10 térfogatarányú elegyébe. Szilárd anyag csapódott ki, ezt kiszûrtük és vákuumban szárítottuk. Így 12 g (63,49 mmol) 6¹metoxi-7-metil-2H-izokinolin-1-ont kaptunk. Keverés közben jeges fürdõvel fenntartott 0–4 °C hõmérsékleten 100 mg (0,53 mmol) 6¹metoxi-7-metil2H-izokinolin-1¹on 1 ml diklór-metánnal készült szuszpenziójához cseppenként hozzáadtunk 2,9 ml (2,91 mmol) 1 M bór-tribromid-oldatot, majd az így kapott reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén egy napon át kevertük és jégre öntöttük. A jeges elegy pH¹értékét 9¹re beállítottuk tömény vizes ammónium-hidroxid-oldat adagolása útján. A kicsapódott anyagot szûréssel elkülönítettünk, vízzel mostuk és vákuumban szárítottuk. Így 51 mg (55%) mennyiségben 6¹hidroxi7-metil-2H-izokinolin-1-ont kaptunk. El¹MS: 176,6 [M+H]+. 26B) (S)-7-Metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin1-on
55
A 24. példa C) és D) lépésében ismertetett módon 60 (R)-3-metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsav-terc17
1
HU 006 275 T2
butil-észterbõl és 6¹hidroxi-7-metil-2H-izokinolin-1onból 7¹metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on állítható elõ. El¹MS: m/z=259,1 [M+H]+.
2
21,8 g (86%) mennyiségben mint a geometriai izomerek keverékét. B) 3¹(3¹Metoxi-fenil)-but-2-én-karbosav 2 g (7,9 mmol) 3¹(3¹metoxi-fenil)-but-2-én-karbonsav-metil-észtert és 0,78 g (19,4 mmol) nátrium-hidroxidot feloldottunk 50 ml víz, 50 ml metanol és 50 ml THF elegyében, majd az így kapott reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén 16 órán át kevertük és ezután csök10 kentett nyomáson betöményítettük. A visszamaradt vizes oldatot vízzel hígítottuk, majd etil-acetáttal kétszer extraháltuk. A vizes fázist elkülönítettük, pH¹értékét 4¹re megsavanyítottuk és etil-acetáttal háromszor extraháltuk. Az egyesített szerves fázisokat magnézium-szulfát 15 fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk, amikor 1 g (55%) mennyiségben fehér kristályos anyagként 3¹(3¹metoxi-fenil)-but-2-én-karbonsavat kaptunk. 5
27. példa (S)-4-Bróm-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on
1 g (2,9 mmol) (S)-3-(oxo-1,2-dihidroizokinolin-6-iloxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észter és 516 mg (2,9 mmol) N¹bróm-szukcinamid acetonitrillel készült oldatát a környezet hõmérsékletén egy éjszakán át kevertük, majd a reakcióelegyet szilikagélen abszorbeáltattuk. Ezután flashkromatografálást végeztünk eluálószerként etil-acetátot használva, amikor 700 mg mennyiségben (S)-3-(4¹bróm-1-oxo-1,2-dihidroizokinolin-6-il-oxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert kaptunk. (S)-3-(4¹bróm-1-oxo-1,2-dihidroizokinolin-6-iloxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észterhez hozzáadtunk diklór-metán és trifluor-ecetsav 3:1 térfogatarányú elegyébõl 20 ml¹t, majd az így kapott reakcióelegyet két órán át kevertük, ezt követõen pedig vákuumban bepároltuk. A maradékot felvittük egy, elõzetesen savval kezelt SCX-oszlopra metanollal, majd 2 M metanolos ammónium-hidroxid-oldattal eluálást végeztünk. Így 530 mg mennyiségben nyers (S)-4-bróm-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-ont kaptunk, amelyet prepHPLC alkalmazásával tisztítottuk. El¹MS: m/z=325,5 [M+H]+. A következõ vegyületeket a fentiekben ismertetett módon állítottuk elõ megfelelõ építõelemeket használva. 27A) (R)-4-Bróm-6-(pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin1-on El¹MS: m/z=309,3 és 311,0 [M+H]+. 27B) (S)-4-Bróm-6-(pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin1-on El¹MS: m/z=309,3 és 311,0 [M+H]+. 28. példa (S)-4-Metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on A) 3¹(3¹Metoxi-fenil)-but-2-én-karbonsav-metilészter 15 g (0,1 mmol) 1¹(3¹metoxi-fenil)-etanon és 62 g (0,186 mmol) metil-(trifenil-foszfor-anilidén)-acetát 75 ml toluollal készült keverékét 100 °C hõmérsékleten tartottuk két napon át, majd a környezet hõmérsékletére lehûlni hagytuk és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítottuk. A kapott nyersterméket etil-acetáttal és heptánnal kicsapattuk, majd a betöményített anyalúgot szilikagélen flashkromatografálásnak vetettük alá, eluálószerként 20% etil-acetátot tartalmazó heptánt használva. Így a lépés címadó vegyületét kaptuk
20
25
30
35
40
45
50
55
60 18
C) 6¹Hidroxi-4-metil-2H-izokinolin-1-on 1,54 g (7,8 mmol) 3¹(3¹metoxi-fenil)-but-2-én-karbonsav, 2,15 g difenil-foszforil-azid és 1,1 ml trietilamin toluollal készült oldatát a környezet hõmérsékletén egy órán át kevertük, majd szilikagél szûrõrétegen átszûrtük, toluollal mostuk és a szûrletet csökkentett nyomáson bepároltuk. A maradékot feloldottuk 6 ml difenil-metánban, majd a kapott oldatot 200 °C hõmérsékleten három órán át hevítettük, szobahõmérsékletre lehûlni hagytuk, majd a kivált csapadékot szûréssel elkülönítettük, toluollal mostuk és szárítottuk. Így 0,22 g mennyiségben szilárd anyagként 6¹metoxi-4-metil-2Hizokinolin-1-ont kaptunk. 215 mg (1,1 mmol) 6¹metoxi-4-metil-2H-izokinolin1¹on 1 ml 5 N vizes sósavoldattal készült szuszpenzióját mikrohullámú berendezésben 180 °C hõmérsékleten 40 percen át kezeltük, majd az oldószert vákuumban eltávolítottuk és a nyers maradékot szilikagélen flashkromatografálással tisztítottuk, eluálószerként 1 térfogat% metanolt tartalmazó DCM¹et használva. Így 130 mg (67%) mennyiségben 6¹hidroxi-4-metil-2Hizokinolin-1-ont kaptunk. El¹MS: m/z=174,3 [M¹H]+. D) (S)-4-Metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin1-on 60 mg (0,34 mmol) 6¹hidroxi-4-metil-2H-izokinolin1¹on és 70 mg (0,51 mmol) kálium-karbonát 2,5 ml DMF-fel készült szuszpenzióját 110 °C hõmérsékletre felmelegítettük, majd cseppenként hozzáadtuk 138 mg (0,51 mmol) (R)-3-metánszulfonil-oxi-piperidin-1karbonsav-terc-butil-észter 1,5 ml DMF-fel készült oldatát. A melegítést 110 °C hõmérsékleten 16 órán át folytattuk, majd az oldószert vákuumban eltávolítottuk. A maradékot kloroform és izopropanol 3:1 térfogatarányú elegyével felvettük, majd vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal mostuk. A szerves fázisokat összegyûjtöttük hidrofób frit-szûrõrétegen, majd bepároltuk nyers (S)-3-(4¹metil-1-oxo-1,2-dihidroizokinolin-6-iloxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert kapva. A nyers (S)-3-(4¹metil-1-oxo-1,2-dihidroizokinolin-6il-oxi)-piperidin-1-karbonsav-terc-butil-észtert feloldot-
1
HU 006 275 T2
tunk 2 ml DCM-ben, majd fölös mennyiségû (0,2 ml) TFA¹t adagoltunk. Két órán át tartó keverést követõen az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítottuk, majd a maradékot metanolban feloldottuk és részleges tisztításnak vetettük alá ioncserélõ kromatografálással. Prep-HPLC alkalmazásával végzett további tisztítás után (S)-4-metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1ont kaptunk. El¹MS: m/z=259,1 [M+H]+.
5
10 29. példa (S)-5-Bróm-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on A) 5¹Bróm-6-hidroxi-2H-izokinolin-1-on 2,38 g (14,9 mmol) 6¹metoxi-izokinolin 50 ml diklórmetánnal készült oldatához nitrogéngáz-atmoszféra alatt a környezet hõmérsékletén hozzáadtunk 4,4 g (33 mmol) alumínium-kloridot, majd az így kapott reakcióelegyet 30 percen át kevertük és ezután 0 °C hõmérsékleten hozzáadtunk 0,92 ml (18 mmol) elemi brómot (Br2). Az így kapott reakcióelegyet két órán át kevertük, majd vízbe öntöttük és a vizes elegyet szilárd nátrium-karbonáttal semlegesítettük. A reakcióelegyet ezután Celite márkanevû szûrési segédanyagon átszûrtük, majd a szûrletet diklór-metánnal és kloroformmal extraháltuk. Az egyesített szerves fázisokat telített vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. A maradékot szilikagélen flashkromatografálásnak vetettük alá, eluálószerként 50–100% etil-acetátot heptánban használva. Így 1,2 g (34%) mennyiségben 5¹bróm-6-metoxiizokinolint kaptunk. Keverés közben 1,2 g (5,04 mmol) 5¹bróm-6-metoxi-izokinolin 12 ml diklór-metánnal készült oldatához hozzáadtunk 1,4 g (75%) m¹klór-perbenzoesavat, majd az így kapott reakcióelegyet egy órán át kevertük, ezután további 10 ml diklór-metánt adtunk hozzá és a keverést további két órán át folytattuk. Ezt követõen a reakcióelegyhez 12 ml metanolt adtunk, majd térfogatát vákuumban 9 ml körüli értékre bepároltuk. Ezután a koncentrátumhoz hozzáadtunk 10 ml 1 M, dietil-éterrel készült sósavoldatot, majd az így kapott elegyet dietiléterrel hígítottuk és szûrtük. A kiszûrt csapadékot dietiléterrel mostuk és vákuumban szárítottuk. Így 1,22 g mennyiségben nyers 5¹bróm-6-metoxi-izokinolin-Noxid-hidrokloridot kaptunk. 1,22 g 5¹bróm-6-metoxi-izokinolin-N-oxid-hidrokloridhoz hozzáadtunk 6,5 ml foszfor-oxid-trikloridot, majd az így kapott keveréket 90 °C hõmérsékleten tartottuk hat órán át. Ezután a fölös foszfor-oxid-trikloridot vákuumban eltávolítottuk, majd a visszamaradt szilárd anyagot vízzel mostuk, szûrtük és vákuumban szárítottuk. Így 1,26 g mennyiségben 5¹bróm-1-klór-6-metoxiizokinolint kaptunk. 10 °C hõmérsékleten 1,26 g 5¹bróm-1-klór-6-metoxi-izokinolin diklór-metánnal készült oldatához keverés közben cseppenként hozzáadtunk 25,5 ml, diklór-metánnal készült 1 M bróm-tribromid-oldatot. A reakcióelegyet a környezet hõmérsékletén 48 órán át kevertük, majd jeges vízbe öntöttük és pH¹értékét 8¹ra beállítottuk tömény vizes ammónium-hidroxid-oldat adago-
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 19
2
lása útján. A reakcióelegyet ezután extraháltuk etilacetáttal kétszer, majd a vizes fázis pH¹értékét ~4¹re beállítottuk híg sósavoldattal. A vizes fázist etil-acetáttal kétszer extraháltuk, majd az egyesített szerves fázisokat nátrium-szulfát fölött szárítottuk és vákuumban bepároltuk. Így 1,1 g mennyiségben 5¹bróm-1-klór-6hidroxi-izokinolint kaptunk. El¹MS: m/z=257,9, 260,0 és 261,6 [M+H]+. B) (S)-5-Bróm-6-(piperidin-3-il-oxi)-2Hizokinolin-1-on 108 mg (0,42 mmol) 5¹bróm-1-klór-6-hidroxi-izokinolint összekevertünk 2 ml 5 M sósavoldattal, majd a kapott keveréket mikrohullámú berendezésben 150 °C hõmérsékleten 40 percen át hevítettük. A lehûtött maradékot metanollal kevertük, majd szárításig azeotrop desztillálásnak vetettük alá csökkentett nyomáson. Így 5¹bróm-6-hidroxi-2H-izokinolin-1-ont kaptunk. El¹MS: m/z=240 és 242 [M+H]+. 93 mg nyers 5¹bróm-6-hidroxi-2H-izokinolin-1-ont összekevertünk 500 mg (4,3 mólekvivalens) (R)-3metánszulfonil-oxi-piperidin-1-karbonsav-terc-butilészterrel, 700 mg (12 mólekvivalens) kálium-karbonáttal és 2 ml N,N-dimetil-formamiddal, majd az így kapott reakcióelegyet mikrohullámú berendezésben 150 °C hõmérsékleten 20 percen át kezeltük. Ezután vizet adagoltunk, majd a nyersterméket etil-acetáttal végzett extrahálás útján elkülönítettük. A szerves fázist telített vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, magnézium-szulfát fölött szárítottuk és ezután vákuumban bepároltuk. A maradékot prep-HPLC alkalmazásával tisztítottuk, majd hozzáadtunk diklór-metán és trifluor-ecetsav 3:1 térfogatarányú elegyébõl 2 ml¹t. Az így kapott keveréket egy órán át kevertük, majd vákuumban bepároltuk. A maradékot felvittük savval elõkezelt SCX-oszlopra metanollal, majd 2 M metanolos ammónium-hidroxid-oldattal eluálást végeztünk. Így (S)-5-bróm-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-ont kaptunk. A maradékot prep-HPLC alkalmazásával tisztítottuk, 1,8 mg mennyiségû terméket kapva. El¹MS: m/z=323,5 és 323,5 [M+H]+. 30. példa 30A) 6¹[1¹(4¹Metil-benzil)-piperidin-4-il-oxil]-2Hizokinolin-1-on 30 mg (0,12 mmol) 6¹(piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on, 2 csepp ecetsav és 50 ml vagy 50 mg 4¹metilbenzaldehid 700 ml N,N-dimetil-formamiddal készült oldatához hozzáadtunk 100 mg (3,9 mólekvivalens) nátrium-triacetoxi-bór-hidridet, majd az így kapott reakcióelegyet 17 órán át rázattuk. A reakciót ezután víz és metanol adagolása útján leállítottuk, majd a terméket elsõdleges tisztításnak vetettük alá SCX töltetet használva. A terméket ezután tovább tisztítottuk prep-HPLC alkalmazásával, amikor 6¹[1¹(4¹metil-benzil)-piperidin4-il-oxi]-2H-izokinolin-1-ont kaptunk. El¹MS: m/z=349,4 [M+H]+. A következõ vegyületeket a fentiekben ismertetett módszerrel állítottuk elõ megfelelõ aldehid alkalmazásával.
1
HU 006 275 T2
30B) 6¹[1¹(3¹Metil-benzil)-piperidin-4-il-oxil]-2Hizokinolin-1-on 3-Metil-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=349,4 [M+H]+. 30C) 6¹[1¹(4¹Metoxi-benzil)-piperidin-4-il-oxil]-2Hizokinolin-1-on 4-Metoxi-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=365,1 [M+H]+.
2
31D) 6¹(1¹Ciklopropil-metil-piperdin-4-il-oxi)-2Hizokinolin-1-on (bróm-metil)ciklopropilon át: El¹MS: m/z=299,5 [M+H]+. 5
31E) 6¹[1¹(2¹Hidroxi-etil)-piperidin-4-il-oxil]-2Hizokinolin-1-on 2-Bróm-etanolon át: El¹MS: m/z=289,3 [M+H]+.
30D) 3¹[4¹(1¹Oxo-1,2-dihidroizokinolin-6-il-oxi)piperidin-1-il-metil]-benzonitril 3-Ciano-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=360,5 [M+H]+.
10
30E) 6¹(1¹Furán-2-il-metil-piperidin-4-il-oxi)-2Hizokinolin-1-on 1-Furán-2-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=325,5 [M+H]+.
31G) 6¹[1¹(1H-Pirrol-2-il-metil)-piperidin-4-il-oxi]2H-izokinolin-1-on 15 1H-Pirrol-2-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=324,5 [M+H]+.
30F) 6¹(1¹Furán-3-il-metil-piperidin-4-il-oxi)-2Hizokinolin-1-on 1-Furán-3-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=325,5 [M+H]+.
32. példa 32A) (S) 6¹[1¹(2¹Benzil-oxi-etil)-piperidin-3-il-oxil]2H-izokinolin-1-on 30 mg (0,12 mmol) (S)-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on és 70 mg (4,2 mol) kálium-karbonát 500 ml N,N-dimetil-formamiddal készült szuszpenziójához hozzáadtunk 1 mol 2¹benzil-oxi-etil-bromidot, majd 17 órán át rázatást végeztünk. A reakciót ezután 2 M sósavoldat és metanol adagolása útján leállítottuk, majd a reakcióelegyet SCX tölteten átbocsátottuk. A terméket preparatív HPLC alkalmazásával tisztítottuk bázikus körülmények között. A nyerstermékeket csökkentett nyomáson végzett bepárlás útján elkülönítettük, amikor (S)-6-[1¹(2¹benzil-oxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-2Hizokinolin-1-ont kaptunk. El¹MS: m/z=379,4 [M+H]+. A következõ vegyületeket a fentiekben ismertetett módon állítottuk elõ a megfelelõ bromidokat, illetve (R)¹ vagy (S)-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-ont és (R)6-(pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-ont használva:
20 30G) 6¹(1¹Metil-piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin1-on Formaldehiden át: El¹MS: m/z=259,1 [M+H]+. 30H) 6¹[1¹(1H-Pirrol-3-ilmetil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin1-on 1H-Pirrol-3-karbaldehiden át: El¹MS: m/z=324,6 [M+H]+.
25
30I) 6¹(1¹Benzil-piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1on Benzaldehiden át: El¹MS: m/z=335,5 [M+H]+.
30
31. példa 31A) 6¹[1¹(2¹Fenoxi-etil)-piperidin-4-il-oxil]-2Hizokinolin-1-on 30 mg (0,12 mmol) 6¹(piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on és 50 mg (3 mol) kálium-karbonát 1 ml N,Ndimetil-formamiddal készült szuszpenziójához hozzáadtunk 1 mólekvivalens 2¹fenoxi-etil-bromidot, majd az így kapott reakcióelegyet 17 órán át rázattuk. A reakciót ezután 2 M sósavoldat és metanol alkalmazásával leállítottuk, majd a reakcióelegyet átbocsátottuk SCX tölteten. A terméket preparatív HPLC alkalmazásával bázikus körülmények között tisztítottuk. A tiszta terméket csökkentett nyomáson végzett elpárologtatással elkülönítettük, amikor 6¹[1¹(2¹fenoxi-etil)-piperidin-4-iloxi]-2H-izokinolin-1-ont kaptunk. El¹MS: m/z=365,1 [M+H]+. A következõ vegyületeket a fentiekben ismertetett módon állítottuk elõ megfelelõ bromidokat használva: 31B) 6¹[1¹(2¹Metoxi-etil)-piperidin-4-il-oxi]-2Hizokinolin-1-on 2-Metoxi-etil-bromidon át: El¹MS: m/z=303,1 [M+H]+. 31C) 6¹[1¹(3¹Hidroxi-propil)-piperidin-4-il-oxil]-2Hizokinolin-1-on 3-Hidroxi-propil-bromidon át: El¹MS: m/z=303,1 [M+H]+.
35
31F) 6¹[1¹(3¹Metoxi-benzil)-piperidin-4-il-oxil]-2Hizokinolin-1-on 3-Metoxi-benzaldehiden át: El¹MS: m/z=365,5 [M+H]+.
32B) (S)-6-[1¹(2¹Oxo-2-fenil-etil)-piperidin-3-il-oxi]2H-izokinolin-1-on 40 2-Bróm-acetofenonon át: El¹MS: m/z=363,5 [M+H]+. 32C) (S)-6-[1¹(2¹Fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxil]-2Hizokinolin-1-on béta-Bróm-fenetolon át: El¹MS: m/z=365,1 [M+H]+. 45 32D) (R)-6-[1¹(3¹Hidroxi-propil)-pirrolidin-3-il-oxi]2H-izokinolin-1-on 3-Hidroxi-propil-bromidon át: El¹MS: m/z=289,3 [M+H]+. 50
32E) (R)-6-[1¹(2¹Fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxil]-2Hizokinolin-1-on béta-Bróm-fenetolon át: El¹MS: m/z=365,5 [M+H]+.
33. példa 33A) 6¹(1¹Etil-piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on 30 mg (0,12 mmol) 6¹(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on, 100 ml ecetsav és 50 ml vagy 50 mg acetaldehid 500 ml N,N-dimetil-formamiddal készült oldatához hozzáadtunk 45 mg (1,8 mmol) nátrium-triacetoxi-bór-hidridet, 60 majd 17 órán át a kapott keveréket rázattuk. A reakciót 55
20
1
HU 006 275 T2
2
mazó kísérleti pufferrel (20 mM Hepes, 7,4 pH, 0,01% ezután víz és metanol adagolása útján leállítottuk, majd Tween márkanevû felületaktív anyag) készült, 250 mM a reakcióelegyet SCX tölteten átbocsátottuk. A terméket koncentrációjú oldatából 5 ml¹t, továbbá 5 ml¹t egy olyan preparatív HPLC alkalmazásával bázikus körülmények keverékbõl, amely 100 nM, fluoreszceinnel jelzett pepközött tisztítottuk. A tiszta terméket csökkentett nyomáson végzett elpárologtatással különítettük el, amikor 5 tidet (a japán Peptide Institute által szállított AKRRRLSSLRAK-fluoreszcein), 20 mM ATP¹t és 6¹(1¹etil-piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-ont kaptunk. 10 mM, 2 mM ditiotreitet tartalmazó kísérleti pufferrel El¹MS: m/z=273,5 [M+H]+. hígított magnézium-klorid-oldatot tartalmaz. Ezután A következõ vegyületeket a fentiekben ismertetett mindegyik lyukba bemérünk 10 ml¹t rekombináns humódon állítottuk elõ megfelelõ aldehideket, illetve racém vagy (R)-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-ont és (R)- 10 mán ROCK–1 2 mM ditiotreitet tartalmazó kísérleti pufferrel készült, 0,1 ng/ml koncentrációjú oldatából, így a 6-(pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-ont használva: kísérleti vegyület végsõ koncentrációja 10 mM lett. Sö33B) 6¹[1¹(2¹Etil-butil)-piperidin-3-il-oxi]-2Htétben szobahõmérsékleten 1 órán át végzett inkubáizokinolin-1-on lást követõen az enzimaktivitást meghatározzuk úgy, 2-Etil-butiraldehiden át: El¹MS: m/z=329,5 [M+H]+. 15 hogy mindegyik lyukba bemértünk 60 ml IMAP kötõreagenst (a Molecular Devices cég terméke). A lemezt ez33C) 6¹(1¹Ciklohexil-metil-piperidin-3-il-oxi)-2Hután sötétben szobahõmérsékleten további 30 percen izokinolin-1-on át inkubáljuk, majd a fluoreszcens polarizációban a létCiklohexánkarboxaldehiden át: El¹MS: m/z=341,1 rejött változást a Molecular Devices cég által szállított [M+H]+. 20 Analyst HT berendezésen meghatározzuk 485 nM¹es gerjesztési hullámhosszon és 530 nM¹es emissziós 33D) (R)-6-(1¹Benzil-piperidin-3-il-oxi)-2Hhullámhosszon. A százalékos enzimaktivitás kiszámítizokinolin-1-on ható úgy, hogy az így kapott értéket összehasonlítjuk Benzaldehiden át: El¹MS: m/z=335,5 [M+H]+. 30 mM, a Tocris cég által szállított Y–27632 (a ROK–125 aktivitás maximális gátlását generálja) anyagot tartal33E) (R)-6-(1¹Metil-pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolinmazó oldat aktivitásával. A vegyületeket ezt követõen 1-on dózis-válasz görbe analízisnek vetjük alá abból a célFormaldehiden át: El¹MS: m/z=245,6 [M+H]+. ból, hogy meghatározzuk az aktív vegyületek IC50-értékét (az IC50 a kísérleti vegyületnek az enzimaktivitás 34. példa 30 50%¹os gátlását elõidézõ koncentrációja). Az összes A találmány szerinti vegyületek rekombináns példaszerûen bemutatott vegyület pIC50-értéke nahumán ROCK–1¹re kifejtett gátlóaktivitásának in gyobb, mint 5,0. Az elõnyös találmány szerinti vegyülevitro meghatározása tekre jellemzõ, hogy pIC50-értékük nagyobb, mint 6,0. 384 lyukú mikrotiterlemez lyukaiba beadagolunk a Az 1. táblázatban néhány reprezentatív találmány szekísérleti vegyület 4% dimetil-szulfoxidot (DMSO) tartal- 35 rinti vegyület pIC50-értékeit adjuk meg. 1. táblázat Kísérleti vegyület
ROCK¹I pIC50-érték
Példa sz.
(S)-6-(Piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on
7,4
24
(S)-7-Metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on
7,3
28
6-(Perhidroazepin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on
6,8
24I
6-[1¹(1H-Pirrol-2-il-metil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin
6,9
7F
(S)-6-[1¹(4¹Metil-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin
6,8
8D
6-(Piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on
6,7
24F
(R)-6-(1¹Benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin
6,7
7AE
6-[1¹(2¹Fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin
6,7
21
(3S)-6-[1¹(1¹Fenil-etil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin
6,7
21G
6-(Piperidin-4-il-szulfanil)-2H-izokinolin-1-on
6,7
25
6-(1¹Tiofén-2-il-metil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin
6,6
7G
(S)-6-(1¹Benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin
6,6
7
(R)-6-[1¹(2¹Fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-2H-izokinolin-1-on
6,6
32E
(S)-6-[1¹(4¹Fluor-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin
6,6
7I
(S)-4-Bróm-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on
6,5
29
6-[1¹(1H-Pirrol-2-il-metil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1-on
6,5
31G
21
1
HU 006 275 T2
2
1. táblázat (folytatás) Kísérleti vegyület
ROCK¹I pIC50-érték
Példa sz.
6-[1¹(4¹Metoxi-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-2H-izokinolin-1-on
6,4
23E
(S)-6-[1¹Furán-3-il-metil-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin
6,4
7K
6-[1¹Fenetil-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin
6,4
7J
6-[1¹(3¹Metoxi-benzil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1-on
6,4
31F
(S)-6-[1¹(1H-Pirrol-3-il-metil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin
6,3
7M
(S)-6-[1¹(2¹Oxo-2-fenil-etil)-piperidin-3-il-oxi]-2H-izokinolin-1-on
6,3
32B
(S)-6-(Pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on
6,3
24H
6-(1¹Ciklohexil-metil-piperidin-3-il-oxil)-2H-izokinolin-1-on
6,3
33C
6-(Piperidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin
6,3
12
6-(1¹Furán-2-il-metil-piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on
6,3
30E
(R)-6-(Pirrolidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin
6,2
13B
(S)-4-Metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on
6,2
28
(S)-6-(Pirrolidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin
6,2
13A
6-(1¹Metil-piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on
6,2
30G
(S)-6-(Piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin
6,2
3
6-(Piperidin-4-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin
6,2
13C
(R)-6-(Piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on
6,2
24E
(S)-6-[1¹(2¹Fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-2H-izokinolin-1-on
6,2
32C
6-(1¹Benzil-piperidin-3-il-oxi)-7-metil-izokinolin-1-il-amin
6,1
19A
6-[1¹(3¹Hidroxi-propil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1-on
6,1
31C
6-[1¹(2¹Hidroxi-etil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1-on
6,1
3E
(R)-6-(Pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on
6,1
24G
6-[1¹(3¹Metil-benzil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1-on
6,1
30A
7-Metil-6-[1¹(4¹metil-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin
6,0
19B
(S)-5-Bróm-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1-on
6,0
27
6-[1¹(4¹Metoxi-benzil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1-on
6,0
30C
35. példa A találmány szerinti vegyületek monociták migrálását gátló aktivitásának in vitro meghatározása A gátló kísérleti vegyület jelenlétében és távollétében 2×106 sejt/ml koncentrációban humán monocita sejteket (THP–1) szuszpendáltunk migrációs közegben (0,1% BSA¹t tartalmazó RPMI 1640). A sejtszuszpenziót ezután 37 °C hõmérsékleten 30 percen át inkubáltuk. Humán monocita kemotaktikus fehérje (MCP–1) migrációs közeggel készült, 10 ng/ml koncentrációjú oldatát beadagoltuk a Chemicon International cég ECM512 jelölésû, QCMTM kemotaxis 5 mM 96 lyukú sejt migrációs kitt megnevezésû eszközének alsó kamrájába. A migrációs inszert bevitele és 10 perces ekvilibrálási lépés után a felsõ kamrába beadagoltunk 100 ml sejtszuszpenziót és a kittet 4 órán át 37 Celsius-fok hõmérsékleten 5% szén-dioxidot tartalmazó levegõ alatt inkubáltuk. A kísérleti elrendezéshez tartoztak vakpróba lyukak és bázis migrációs lyukak, amelyek nem tartalmaznak sejteket, illetve MCP–1 anyagot. A migrálósejtek számát egy lízispuffer és nukleinsavra érzékeny fluoreszcens festék (a Molecular Probes cég által szállított CyQuant GR festék)
alkalmazásával határoztuk meg. A fluoreszcenciát ezután meghatároztuk FlexStation Plate Reader típusú be40 rendezéssel. A százalékos migrációs gátlást a következõ egyenlet használatával számítottuk ki: Specifikus migrációs gátlás (%)= [1–{(migrálósejtek a kísérleti vegyület jelenlétében– bázis migrálósejtek)/(migrálósejtek a kísérleti vegyület 45 távollétében–bázis migrálósejtek)}]×100
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 50
1. Egy (I) általános képletû izokinolinszármazék vagy gyógyászatilag elfogadható sója
55
60
22
(I)
1
HU 006 275 T2
– ahol a képletben X jelentése O, S vagy NH; Y jelentése OH vagy NH2; m értéke 0, 1 vagy 2; n értéke 1 vagy 2; R1 jelentése H, ha Y jelentése NH2; vagy R1 jelentése 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport vagy hidrogén- vagy halogénatom, ha Y jelentése OH; R2 és R3 egymástól függetlenül hidrogén- vagy halogénatomot vagy 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot jelentenek; R jelentése hidrogénatom vagy adott esetben szubsztituált 1–6 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, az utóbbi szubsztituense a következõ csoport lehet: hidroxilcsoport, 1–4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoport, az alkoxirészben 1–4 szénatomot tartalmazó alkoxi-karbonil-csoport, oxigén- és kénheteroatomok közül megválasztott heteroatomot adott esetben tartalmazó 3–7 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoport, 6–10 szénatomot tartalmazó arilcsoport, 6–10 szénatomot tartalmazó aril-oxi-csoport, oxigén¹, nitrogénés kénatomok közül megválasztott 1–3 heteroatomot tartalmazó 5 vagy 6 tagú heteroarilcsoport, ahol mindegyik aril- vagy heteroarilcsoport adott esetben szubsztituálva lehet 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportok, 1–4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoportok, 1–4 szénatomot tartalmazó alkil-szulfonilcsoportok és halogénatomok közül egymástól függetlenül megválasztott 1–3 szubsztituenssel. 2. Az 1. igénypont szerinti izokinolinszármazék vagy gyógyászatilag elfogadható sója, ahol X jelentése O, S vagy NH; Y jelentése OH vagy NH2; m értéke 0 vagy 1; n értéke 1 vagy 2; R1 és R2 jelentése H; R3 hidrogénatomot vagy 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportot jelent; R jelentése hidrogénatom vagy adott esetben szubsztituált 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, az utóbbi szubsztituense a következõ lehet: oxigén- és kénheteroatomok közül megválasztott heteroatomot adott esetben tartalmazó 3–7 szénatomot tartalmazó cikloalkilcsoport, 6–10 szénatomot tartalmazó arilcsoport vagy oxigén¹, nitrogén- és kénatomok közül megválasztott 1–3 heteroatomot tartalmazó 5 vagy 6 tagú heteroarilcsoport, ahol mindegyik aril- vagy heteroarilcsoport adott esetben szubsztituálva lehet 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoportok, 1–4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoportok, és halogénatomok közül egymástól függetlenül megválasztott 1–3 szubsztituenssel. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti izokinolinszármazék, ahol Y jelentése OH. 4. Az 1–3. igénypontok bármelyike szerinti izokinolinszármazék, ahol X jelentése O. 5. Az 1. igénypont szerinti izokinolinszármazék, ahol R1 és R2 jelentése H; R3 hidrogén- vagy halogénatomot vagy metilcsoportot jelent;
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 23
2
R jelentése hidrogénatom vagy adott esetben szubsztituált 1–4 szénatomot tartalmazó alkilcsoport, az utóbbi szubsztituense a következõ lehet: fenilcsoport vagy oxigén¹, nitrogén- és kénatomok közül megválasztott 1–3 heteroatomot és 2–5 szénatomot tartalmazó, 5 vagy 6 tagú heteroarilcsoport, ahol a fenilvagy heteroarilcsoport adott esetben szubsztituálva lehet egy–három 1–4 szénatomot tartalmazó alkilvagy 1–4 szénatomot tartalmazó alkoxicsoporttal vagy egy vagy több halogénatommal. 6. Az 1–5. igénypontok bármelyike szerinti izokinolinszármazék, ahol Y jelentése OH, m értéke 1, n értéke 1 vagy 2 és R jelentése H. 7. Az 1. igénypont szerinti izokinolinszármazékok közül az alábbiak vagy gyógyászatilag elfogadható sóik: – (S)-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – (S)-7-metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin1¹on; – 6¹(perhidroazepin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – (S)-6-[1¹(1H-pirrol-2-il-metil)-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin; – (S)-6-[1¹(4¹metil-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin; – 6¹(piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – (R)-6-(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin; – 6¹[1¹(2¹fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1il-amin; – (3S)-6-[1¹(1¹fenil-etil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin1-il-amin; – 6¹(piperidin-4-il-szulfanil)-2H-izokinolin-1¹on; – 6¹(1¹tiofén-2-il-metil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin1-il-amin; – (S)-6-(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-ilamin; – (R)-6-[1¹(2¹fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; – (S)-6-[1¹(4¹fluor-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin; – (S)-4-bróm-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin1¹on; – 6¹[1¹(1H-pirrol-2-il-metil)-piperidin-4-il-oxi]-2Hizokinolin-1¹on; – 6¹[1¹(4¹metoxi-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; – (S)-6-[1¹furán-3-il-metil-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin; – 6¹[1¹fenetil-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin; – 6¹[1¹(3¹metoxi-benzil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; – (S)-6-[1¹(1H-pirrol-3-il-metil)-piperidin-3-il-oxi]izokinolin-1-il-amin; – (S)-6-[1¹(2¹oxo-2-fenil-etil)-piperidin-3-il-oxi]-2Hizokinolin-1¹on; – (S)-6-(pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – 6¹(1¹ciklohexil-metil-piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; – 6¹(piperidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin; – 6¹(1¹furán-2-il-metil-piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on;
1 – – – – – – – – – – – – –
HU 006 275 T2
(R)-6-(pirrolidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin; (S)-4-metil-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; (S)-6-(pirrolidin-3-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin; 6¹(1¹metil-piperidin-4-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; (S)-6-(piperidin-3-il-oxi)-izokinolin-1-il-amin; 6¹(piperidin-4-il-szulfanil)-izokinolin-1-il-amin; (R)-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; (S)-6-[1¹(2¹fenoxi-etil)-piperidin-3-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; 6¹(1¹benzil-piperidin-3-il-oxi)-7-metil-izokinolin-1il-amin; 6¹[1¹(3¹hidroxi-propil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; 6¹[1¹(2¹hidroxi-etil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on; (R)-6-(pirrolidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin-1¹on; 6¹[1¹(3¹metil-benzil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izokinolin-1¹on;
2
– 7¹metil-6-[1¹(4¹metil-benzil)-piperidin-3-il-oxi]-izokinolin-1-il-amin; – (S)-5-bróm-6-(piperidin-3-il-oxi)-2H-izokinolin1¹on; – 6¹[1¹(4¹metoxi-benzil)-piperidin-4-il-oxi]-2H-izoki5 nolin-1¹on 8. Az 1–7. igénypontok bármelyike szerinti izokinolinszármazék gyógyászatban való alkalmazásra. 9. Gyógyászati készítmény, amely egy, az 1–7. 10 igénypontok bármelyike szerinti izokinolinszármazékot vagy gyógyászatilag elfogadható sóját tartalmazza gyógyászatilag elfogadható segédanyagokkal keverékben. 10. Az 1–7. igénypontok bármelyike szerinti izoki15 nolinszármazék alkalmazása ROCK¹I kinázzal kapcsolatos megbetegedések, elõnyösen magas vérnyomás, atheroszklerózis és glaukóma kezelésére alkalmas gyógyászati készítmények elõállítására.
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest
