!HU000004471T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 004 471
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA A61K 9/00
(21) Magyar ügyszám: E 04 720662 (22) A bejelentés napja: 2004. 03. 15. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20040720662 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1603532 A1 2004. 09. 23. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1603532 B1 2008. 08. 13.
(51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: PCT/IB03/00942 2003. 03. 14. PCT/IB03/04945 2003. 11. 05.
(73) Jogosult: DEBIO RECHERCHE PHARMACEUTIQUE S. A., 1920 Martigny (CH)
WO WO
(72) Feltalálók: MAUVERNAY, Rolland-Yves, CH-1920 Martigny (CH); PORCHET, Hervé, CH-1053 Cugy (CH); SCALFARO, Pietro, CH-1005 Lausanne (CH); HEIMGARTNER, Frédéric, CH-1844 Villeneuve (CH); DUCREY, Bertrand, CH-1920 Martigny (CH); PFEFFERLE, François, CH-1971 Grimisuat (CH); CAPANCIONI, Sergio, CH-1880 Bex (CH); MC CORMICK, Mark, CH-1920 Martigny (CH) (54)
(2006.01) A61K 9/20 (2006.01) A61K 31/465 (2006.01) A61P 21/00 (2006.01) A61P 25/28 (2006.01) A61P 39/00 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 04080436 PCT/IB 04/000734
(74) Képviselõ: Kerény Judit, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Szubkután adagolórendszer, eljárás ennek elõállítására és alkalmazása a kolinerg idegrendszer hiányjelenségeinek kezelésére
(57) Kivonat
HU 004 471 T2
A találmány tárgya szubkután adagolórendszer, amely acetilkolinészteráz inhibitort tartalmaz. Kiterjed a találmány továbbá az említett szubkután adagolórendszer elõállítására és ugyanennek az alkalmazására neuro-
nális mûködési zavar kezelésére, közelebbrõl kolinergdeficites rendellenességek kezelésére és/vagy a kolinergfüggõ funkciók javítására.
A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 1 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 004 471 T2
A jelen találmány tárgya szubkután adagolórendszer, amely acetilkolinészteráz inhibitort tartalmaz. Kiterjed a találmány továbbá az említett szubkután adagolórendszer elõállítására és ugyanennek az alkalmazására neuronális mûködési zavar kezelésére, közelebbrõl kolinergdeficites rendellenességek kezelésére és/vagy a kolinergfüggõ mûködések javítására. A neuronális mûködési zavar magában foglalja a kognitív hanyatlást, amit a koncentrálási képesség, a memorizálási képesség elvesztése és információtárolás vagy információ visszakeresési képesség elvesztése jellemez. A neuronális mûködési zavar lehet központi idegrendszeri sérülés, például stroke, gerincvelõsérülés és perifériás idegsérülés eredménye. A kognitív hanyatlás a neuronális rendellenességek tünete, ilyen rendellenességek például a kognitív hanyatlás, ami a korral függ össze, és a minimális kognitív romlás, valamint súlyos neurodegeneratív rendellenességek, például az Alzheimer-kór. A neuronális mûködési zavar olyan rendellenességekkel is kapcsolatos, amelyek a mozgásképesség elvesztésével kapcsolatosak, például ilyen a Parkinson-kór és az amiotróf laterális szklerózis. Feltételezzük, hogy a központi kolinerg rendszer degenerálódása hozzájárul a kognitív hanyatláshoz. Az Alzheimer-kór az idõs embereket érintõ demencia leggyakoribb közös formája, melynek átlagos tartama körülbelül 8,5 év a klinikai tünetek fellépése és a halál között. Az Alzheimer-kórnál a kolin acetiltranszferázban neokortikális hiányok és az acetilkolin (ACh) szintéziséért felelõs enzim, valamint a kolinfelvétel csökkenése és az ACh felszabadulása és a kolinerg neuronok elvesztése jelentkezik. Jelenleg nem létezik gyógymód az Alzheimer-kórra, és a tüneti kezelést a kolinerg neurotranszmisszió fokozására összpontosítjuk. A piacon az Alzheimer-kór kezelésére több acetilkolinészteráz inhibitor is ismert. Ezekhez tartoznak a reverzíbilis inhibitorok, például takrin, donepezil, galantamid és pszeudoreverzíbilis inhibitorok, például rivasztigmin. Ezeket a hatóanyagokat egyaránt naponta orálisan kell adagolni. A gyógyszernek ez az adagolás módja nem felel meg a memóriavesztéstõl szenvedõ páciensek rendszeres kezelésére. A Huperzine A¹t (CAS RN: 102518–79–6), a kínai Huperzia Serrata gyógynövénybõl izolált Lycopodium alkaloida ígéretes szernek bizonyul az antikolinészteráz hatásáról szóló elsõ beszámolója óta, amelyet Wang és társai Zhongguo Yaoli Xuebao, 7, 110–113 (1986) írtak le. Mostanában elismert, mint reverzíbilis igen szelektív acetilkolinészteráz inhibitor és memóriafokozó hatást mutat a koros páciensekben és az Alzheimer-kórban szenvedõ páciensekben. Ezenkívül in vitro és in vivo adatok dokumentálják, hogy a Huperzine A ezenkívül neuroprotektív tulajdonságokkal is rendelkezik. A Huperzine A farmakológiai tulajdonságairól szóló beszámoló óta számos Huperzine A származékot szintetizáltak abból a célból, hogy hatásosabb termékeket azonosítsanak. Zhu és társai az EP 0 806 416 számú szabadalmi bejelentésben igen ígéretes Huperzine A származékokat írtak le, különösen azokat, amelyeket
2
Schiff-bázisnak tekintünk. Az ilyen vegyületek azt mutatják, hogy a velük való kezelés hatásosabb, és alacsonyabb a toxicitásuk, mint a Huperzine A esetében. Különösen a (III) képletû Huperzine A származék 5
10
15
20 (III)
25
30
35
40
45
50
55
60 2
melynek CAS regiszter száma 180694–97–7, mutatja, hogy a butirilkolinészterázzal összevetve a találmány szerinti vegyület az acetilkolinészteráz irányában igen szelektív. A Huperzin A származékok egyik hátránya a vízzel szemben mutatott érzékenységük, ami kizárja bármilyen manipuláció lehetõségét kontrollálatlan körülmények és vízzel való érintkezés alkalmazásával. A Huperzine A egyik javasolt adagolási útja az orális úton történõ kezelés. Azonban az ilyen kezelés egyik kényelmetlen aspektusa a gyakori adagolás, naponta kettõ–négyszer vagy még gyakrabban, amit nehezen lehet követni alaposan szó szerint az Alzheimerkórban szenvedõ beteg részérõl. Az ilyen kezelés egyik kényelmetlen aspektusa az exponáltság változékonysága, ami kevésbé jelentõs neurovédelemhez vezet, ha a különbözõ agyi sérülések különféle típusait vizsgáljuk. Az ilyen változékonyság különösen függ vagy befolyásolható az élelmiszer felszívódással és a Huperzine A plazma szintek fluktuációival. Az orális adagolás mellett különbözõ adagolási módokat vizsgáltunk. Például A CN 1383824 számú kanadai szabadalmi bejelentésben (Wang és munkatársai) a szenilis demencia és a memória rendellenesség és memória mûködésének javításának kezeléseként az orrüregen keresztül Huperzine A¹t adagolnak, például orrspray¹k, orrcseppek, kenõcsök, gélek, porok és mikrogömbök alkalmazásával. Azt mondják, hogy minden adagolás 80–500 mikrogramm Huperzine A¹t juttat a testbe. Hasonló orron keresztüli gyógyszer adagoló rendszert javasolt Zhang a CN 1279065 számú szabadalmi bejelentésben. A gyógyszer ilyen alkalmazási módja lehetõvé teszi, hogy a gyógyszer azonnal behatoljon a nyálkahártyán keresztül a vérbe, és gyors agyi célbajutást eredményez. Az adagolandó dózist azonban nehezen lehet nyomon követni, és a nap folyamán az adagolást meg kell ismételni. A fentiekhez igen hasonló okok miatt az ilyen adagolásmód nem megfelelõ a
1
HU 004 471 T2
koncentrációképesség és a memóriavesztésben szenvedõ páciensek rendszeres kezelésére. A 6,352,715 számú USA szabadalmi leírásban Kou és társai Alzheimer betegségben szenvedõ pácienseknek egy transzdermális adagoló készülék alkalmazását javasolja, amelyet úgy alakítottak ki, hogy szabályozottan szabadítsa fel a Huperzine A¹t egy 7 napos perióduson keresztül gyógyászatilag hatékony mennyiségben, amely nem kevesebb mint 0,833–146 mg/cm2.óra. Az ilyen szabályozott felszabadulása bõrtapaszok, amelyeket egyszer egy héten kell alkalmazni, elismerten hasznosak a páciensek gyógyítására, akik valamennyi képességük birtokában vannak. Azonban a lokális irritáló hatások miatt és amiatt, hogy a páciensek memóriazavartól és viselkedési problémáktól szenvednek, letéphetik magukról ezeket a tapaszokat, és ezáltal a kezelés negatívan hat rájuk. A WO 03/04024 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésben Liu és társai azt javasolják, hogy az Alzheimer-kórtól szenvedõ pácienst úgy kezeljék, hogy kéthetente fecskendezzenek be nyújtott hatású mikrogömbökbe kapszulázott Huperzine A¹t, ahol a mikrogömbök biolebontható polimerként poli(laktid-koglikolidot)¹ot tartalmaznak. Ezeket a mikrogömböket két klasszikus módszerrel állíthatjuk elõ Az elsõ „emulzió bepárlási” folyamatként ismert, ennek során oldószerként diklór-metánt és vizet használnak, és a második „permetezve szárítási” eljárásként ismert. A gyógyszer-felszabadulási profilt figyelembe véve, amit ezekkel a mikrogömbökkel kapunk, úgy tûnik, hogy a Huperzine A legalább 17 nap alatt szabadul fel, de két különbözõ fázisban. A mikrogömbökbe kapszulázott Huperzine A¹nak közel 40%¹a az 1. és 2. napon felszabadul, és a gyógyszer fennmaradó része fõleg a 8. és 15. nap között szabadul fel. Az ilyen kétfázisú felszabadulási profil, amely közvetlenül az injekció után felszabaduló gyógyszerben egy fontos felszakadással jár, fontos káros mellékhatásokat idézhet elõ azáltal, hogy túlságosan ki van téve egy rövid idöperiódus alatt az acetilkolinészteráz inhibitor hatásának, és az ilyen gyógyszer szûk terápiás indexét figyelembe véve. Az irodalom áttekintésébõl úgy tûnik, hogy még mindig szükség van arra, hogy a klinikust ellássuk olyan galénikus készítménnyel, amely a Huperzine A és/vagy néhány farmakológiailag hatásos analógjának fokozatos és szabályzott felszabadulására több héttõl több hónapig terjedõ periódus alatt egészségügyi szakember minimális kontrollja mellett, anélkül, hogy a páciensnek hozzákellene járulni és el lehessen kerülni az öngyógyszerezést. Meglepõ módon sikeresen elértük ezeket a célokat a találmány szerinti adagoló rendszer segítségével. Ennek megfelelõen a találmány tárgya szubkután adagoló rendszer, amely egy berendezésben lévõ szilárd anyag formájában fordul elõ, amely egy extrudátum, és amely egy biodegradálható polimer mátrixot és legalább egy (I) képletû farmakológiailag aktív hatóanyagot tartalmaz:
2
5
10
(I) ahol az A csoport jelentése –NH2 aminocsoport vagy –NH3+ ammóniumcsoport vagy (II) képletû csoport:
15
20
25 (II)
30
35
40
45
50
55
60 3
ahol X1–X5 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, egyenes vagy elágazó láncú 1–6 szénatomos alkilcsoport, egyenes vagy elágazó láncú 1–6 szénatomos alkoxicsoport, hidroxil¹, amino¹, primer vagy szekunder 1–6 szénatomos alkil-amino-csoport, halogénatom, nitrocsoport; ahol ez az anyag egy mátrixba van ágyazva. Minthogy az (I) képlettel definiált farmakológiailag aktív anyagok aszimmetriával rendelkeznek, a jelen találmány magában foglalja az összes lehetséges optikailag tiszta izomert és ezeknek az optikailag tiszta izomereknek bármilyen elegyeit. Elõnyösen az A csoportot hordozó aszimmetrikus szénatom lényegében R abszolút konfigurációjú (ahol A jelentése aminocsoport). Ha az (I) általános képletben az A csoport jelentése –NH3+ ammóniumcsoport, akkor a megfelelõ anyag az adagoló rendszerben egy megfelelõ farmakológiailag elfogadható ellenionnal, például halogeniddel, elõnyösen klór anionnal együtt van jelen. Ha az (I) általános képletben az A csoport jelentése –NH2 aminocsoport, az úgynevezett farmakológiailag hatóanyag Huperzine A, elõnyösen (–)-Huperzine A. A (–)-Huperzine A¹t semlegesen állíthatjuk elõ növényekbõl való extrakcióval, például Huperzia Serrataból vagy teljes szintézissel vagy félszintézissel. Az irodalomból mindkét módszer ismeretes. Ha az (I) általános képletben az A csoport jelentése (II) általános képletû maradék, akkor az így definiált farmakológiailag aktív anyagokat úgy állítjuk elõ, hogy az EP 0 806 416 számú szabadalmi bejelentésben leírt módszereket vagy ezek analógjait alkalmazva kondenzáljuk a Huperzine A¹t és a megfelelõ aldehidcsoportot
1
HU 004 471 T2
tartalmazó csoportokat, és így a megfelelõ Schiff-bázist kapjuk. Az A csoport jelentése elõnyösen –NH2 aminocsoport vagy –NH3+ ammóniumcsoport vagy (II) általános képletû csoport:
5
10
15 (II) ahol X1–X5 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, metil- vagy etilcsoport, metoxi- vagy hidroxilcsoport, aminocsoport, metil-amino- vagy dimetil-aminocsoport, klór- vagy brómatom vagy nitrocsoport. Legelõnyösebben a (III) képletû farmakológiailag aktív anyagot állítjuk elõ:
20
25
30
35
(III) 40 A fent említett farmakológiailag aktív anyag farmakológiai hatása, különösen a (III) képletû vegyületé, a kolinészteráz gátló képesség. Ezenkívül a (III) általános képletû vegyület úgy tûnik, hogy hatásos szelektív acetilkolinészteráz inhibitor (AChE) különbözõ fajtáknál (patkány, szarvasmarha és ember), ezzel szemben sokkal gyengébb gátló hatást mutat a butirilkolinészterázra (BuChE). Ezek az enzimek felelõsek a neurotranszmitter acetilkolin (ACh) lebomlásáért. A kolinészterázok gátlása ezért az ACh növekedéséhez vezet, miközben nõ az agyban a kolinerg hatás, és kismértékben a perifériás cél szervekben is (például izmok, irányító autonóm idegrendszer, gyomor-bél rendszer). Ez a gátló profil speciálisan a (III) képletû anyagnak juttatja azt a potenciált, hogy hasznos legyen a kolinergdeficites rendellenességekben, például Alzheimerkórban, Mysthenia gravisban, más eredetû demenciákban, például éreredetû demenciákban, vagy hogy javítsa a kolinergfüggõ mûködésekben a felismerést (például figyelem, memória, koncentráció, felfogóképes-
45
50
55
60 4
2
ség, tanulás), és ezért hatékonyságot kölcsönöz a premorbid állapotokban (például minimális kognitív csökkenés) vagy olyan állapotokban, ahol hasznos a felismerés nyújtott javulása (például pilótáknál stb.). Ezenkívül például az organofoszfátokkal mérgezett személyeket megvédheti a reverzíbilis preventív szelektív kolinészteráz gátlás révén, elõnyösen az agyi gátlás esetében. In vitro és in vivo adatok dokumentálják, hogy a Huperzine A ezenkívül neuroprotektív tulajdonságokkal is rendelkezik. Ez a kettõs farmakológiai hatásmechanizmus biztosítja az (I) képletû farmakológiailag hatékony anyagok hatását a neurovédelemben számos agyi rendellenességnél. Ezeket a hatásokat az N¹metil-Daszpartát (NMDA) receptor modulálásán keresztül és más mechanizmusok útján közvetíthetjük. Az NMDA receptorok az agyban széles körben elterjedtek, és fontos szerepet játszanak az agy fejlõdésében, a memória képzõdésében és a tanulásban. Ezenkívül az NMDA receptor hatás hozzájárulhat sok neurodegeneratív betegség etológiájához, az excitotoxicitásként leírt mechanizmusok révén. Az excitotoxicitás szabályzatlan szinaptikus túlzott hatásban nyilvánul meg, ami az élénkítõ neurotranszmitterek fokozott felszabadulásához vezet. A glutamát egy domináló serkentõ neurotranszmitter kortikális és hippokampális neuronokban. Egy jelzõ kaszkádot idéz elõ a posztszinaptikus NMDA receptorok aktiválásával. Amint aktiválva van, a kapcsolódó ioncsatorna pórusnyílása a sejtbe irányuló Ca2+ beáramláshoz vezet. A sejten belüli Ca2+ ionok feleslege ezután a Ca2+-függõ pályákat aktiválja, ami neuron sejthalálhoz vezethet. Sok vizsgálat azt mutatta, hogy különbözõ neuropatológiás állapotokat lehet javítani NMDA receptorok blokkolásával. Az Alzheimer-kóros agyban lévõ megnövekedett glutamát szintek az NMDA receptorok részleges depolarizációját okozzák, ami megnövekedett Ca2+ beáramlást eredményez. Ennek a Ca2+ beáramlásának a nyújtott hatása és állandó megelõzése jobb klinikai eredményt adhat az AD¹ben és más neurodegeneratív rendellenességeknél, ahol szerepet játszik az izgalomba hozott toxikusság (excitotoxicitás). Ezenkívül a Huperzine A jótékony neuroprotektív mentõ kezelést mutatott egy agyi hipoxia iszkémiás patkány modellen. A csökkent neuronális sejthalál jelentõsen összefüggött a csökkent kognitív romlással. A találmány szerinti adagolórendszerben a mátrixot egy biodegradálható polimer anyagból állítjuk elõ, és ezt az anyagot a következõ csoportból választjuk meg: poliacetálok és poli(hidroxikarbonsav-észterek), poliortoészterek, polianhidridek, polilaktonok vagy ezek elegyei. A poli(hidroxikarbonsav-észterek)¹et elõnyösen a D¹tejsav és/vagy L¹tejsav és/vagy glikolsav homopolimerjeit és kopolimerjeit tartalmazó csoportból választjuk meg; továbbá lehetnek még ezeknek a polietilénglikollal képezett blokkpolimerjei; valamint polilaktonok, mégpedig polikaprolakton, poli(3¹hidroxi-butirolakton) vagy hidroxi-butirolakton–hidroxi-valerolakton kopolimer. Még elõnyösebben a biodegradálható polimer anyag megválasztható a politejsavból és D¹tejsav
1
HU 004 471 T2
és/vagy L¹tejsav és/vagy D,L-tejsav és/vagy glikolsav kopolimerjeibõl. Még elõnyösebb, ha a biodegradálható polimer anyag lehet poli(D,L)laktid-koglikolid vagy polilaktid. A biodegradálható polimer anyagot képezõ D,L-laktid és glikolid aránya 25:75-tõl 100:0 mol%¹ig, elõnyösen 50:50-tõl 75:25 mol%¹ig terjed. A biodegradálható polimer anyag belsõ viszkozitása 0,10–0,9 dl/g, elõnyösen 0,15–0,6 dl/g¹ig terjed. A szóban forgó polimer NMR-spektrumainak regisztrált és adott értékeit a szokásos hibahatárokon belül kell mérlegelni. A belsõ viszkozitás adatokat 25 °C¹on mérjük, a kloroformos oldatban lévõ polimer 0,5 g/dl koncentrációjú, és az adott értékeket a szokásos hibahatárokon belül kell kezelni. Egy megfelelõ kompromisszum a fenti javasolt intervallumon belül egyrészt a D,L-laktid és glikolid aránya a poli(D,L-laktid-koglikolid) polimerben, és másrészt a belsõ viszkozitás alapján a szakember könnyen ki tudja választani a megfelelõ poli(D,L-laktid-koglikolid) polimert, amelyet a találmány szerinti adagoló rendszer mátrixaként kell használni, és fokozatos és szabályozott felszabadulást idéz elõ legalább egy hónapi idõtartamra az (I) képletû farmakológiai hatású anyagoknál. A kiválasztott polimer általában a kereskedelemben kapható. Így például a Boehringer Ingelheim, Németország Resomer® néven forgalmazza a poli(D,L-laktid-koglikolid) polimert, melynek D,L-laktid és glikolid mólaránya 75:25, és belsõ viszkozitása 0,14 és 0,22 dl/g között van, és a Mitsui Chemicals, Japán poli(D,L-laktidkoglikolid) polimert bocsát rendelkezésre PLGA 5–50 védjegyzett néven, ahol a D,L-laktid és glikolid mólaránya 50:50 és a belsõ viszkozitása 0,47 és 0,53 dl/g között van. A jelen találmány szerinti adagoló rendszer egy szilárd implantátum formájú, bármilyen alakú lehet ez a szilárd implantátum, elõnyösen henger alakú. A találmány egyéb tárgyai közül az egyik eljárás a jelen adagoló rendszer elõállítására. Ez az eljárás a következõ lépéseket tartalmazza: a) elõállítunk egy megfelelõ mennyiségû legalább egy farmakológiailag aktív (I) képletû hatóanyag és megfelelõ mennyiségû biodegradálható polimer anyag száraz porának homogén elegyét; b) az a) lépésben kapott elegyet szabályzott sebességgel extrudáljuk 60–120 °C¹ra beállított megfelelõ kör alakú metszetû lyukasztó gépen keresztül; c) a b) lépésben kapott extrudátumot az említett extrudátum keresztmetszetén keresztül elvágjuk megfelelõ hosszúságban ahhoz, hogy szilárd implantátumokat kapjunk; és d) a c) lépésben kapott implantátumokat sterilizáljuk. (III) képletû farmakológiai hatóanyagra utalva, és ha a polimer anyag poli(D,L-laktid-koglikolid) polimer, a hatóanyag relatív aránya tömeg%-ban a kapott implantátum teljes tömegéhez viszonyítva 20–60%, elõnyösen 25–35%. A szóban forgó porok megfelelõ méretét a szakember könnyen ki tudja választani. A jelen találmány szerinti eljárás b) lépése folyamán a hõmérséklet elõnyösen 60–100 °C, még elõnyösebben 60–90 °C
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
között van. A lyukasztó belsõ átmérõje elõnyösen kevesebb mint 1,6 mm, és a kapott extrudátumot keresztmetszetén keresztül 2 és 6 mm között vágjuk át. Ez az eljárás különösen elõnyös a találmány szerinti adagolási rendszer elõállítására, melynek során olyan (I) általános képletû farmakológiailag aktív anyagot állítunk elõ, amelyben A jelentése (II) képletû csoport, minthogy az eljárás bármelyik lépésében elkerüljük a víz alkalmazását vagy annak jelenlétét, és így kizárhatjuk az említett anyag bármilyen vagy majdnem bármilyen lebomlását az eljárás folyamán vagy amint elõállítottuk az adagoló rendszert. A kapott adagoló rendszer kielégíti a gyógyszerkönyv stabilitási kritériumait, és hónapokig szobahõmérsékleten (körülbelül 25 °C¹on) tárolható. A találmány egyik további tárgya a fent definiált adagoló rendszer alkalmazása gyógyszer elõállítására, olyan személy kezelésére, aki kolinergdeficites rendellenességektõl szenved és/vagy a személyben a kolinergfüggõ mûködések javítására. Ezek a rendellenességek lehetnek Alzheimer-kór, enyhe kognitív romlás, myasthenia gravis, demencia, éreredetû demencia, és ezek a kognitív mûködések szerepet játszanak olyam emberi folyamatokban, mint a felfogás, figyelem, tanulás, memória, gondolkodás, koncepció kialakítása, olvasás, problémamegoldás és nyelv. A jelen találmány szerinti alkalmazásnál a gyógyszert felhasználhatjuk olyan személy állapotának megelõzésére és/vagy kezelésére, aki kolinészteráz gátló hatású szereknek van kitéve és/vagy azokkal van megmérgezve. Ezen szerek legtöbbje az organofoszfátokból kerül ki. A jelen találmány szerinti adagolási rendszert a hasi területen éppen hogy a bõr alá fecskendezzük be, vagy a gyógyszertermékek szubkután adagolására alkalmas más tipikusan használt helyre (például karba vagy combba). Egy egészségügyi szakember meg fogja a hason a bõrt, és a tût a bõr alá beszúrja és befecskendezi az implantátumot. Az injekció elõtt alkalmazhat helyi érzéstelenítõt, hogy a lehetséges kényelmetlenségi érzést csökkentse. A jelen találmány szerinti adagolási rendszert szabályos idõközönként kell befecskendezni, ez az idõköz lehet hetektõl hónapokig terjedõen, elõnyösen legalább egyhavi intervallumokban, és lehetõleg 3¹havonta vagy még többször, és a dózis intervallum 3 mg¹tól 50 mg¹ig terjed a (III) képlet anyagra vonatkoztatva. A dózist a páciens reakciójához és szükségletéhez lehet igazítani egy megfelelõ injekciós készülékkel, például bármilyen kereskedelemben kapható trokár készüléket alkalmazhatunk. Ez a készülék lehetõvé teszi, hogy az egyénre kialakított dózist megfelelõen befecskendezzük úgy, hogy az injekció helyére több implantátumot juttatunk. A szubkután injekció egyik további elõnye abban áll, hogy általában jobban tolerálható, mint az intramuszkuláris injekciós út, amelyet például az irodalomból ismerthez hasonló mikrogömböknél alkalmazunk. Ezenkívül a farmakológiailag hatásos anyag hatását megfordíthatjuk, hogy ha meg kell szüntetni a terápiát. Az implantátum bõrön keresztül történõ lokalizálását
1
HU 004 471 T2
úgy hajthatjuk végre, ahogy a mikrogömböket intramuszkulárisan befecskendezzük. A szubkután adagolási mód szintén lehetõvé teszi, hogy könnyen megfigyeljük a helyi toleranciát. Az implantátumot egyszerû és minimálisan invazív sebészeti eljárással lehet extrahálni lokális vagy általános intolerancia esetén. A találmány szerinti adagolási rendszert, elõállítását és tulajdonságait az alábbi példákban írjuk le. A példákban – az 1. ábra patkányokon a (III) képletû anyag farmakokinetikai profilját mutatja be az 1. példa szerinti nyújtott hatású készítmény egyszeri szubkután adagolását követõen; és – a 2. ábra patkányokon a (III) képletû származék farmakokinetikai profilját mutatja be a 2. példa szerinti nyújtott hatású készítmény egyszeri szubkután adagolását követõen. 1. példa Az alábbi folyamatot szárazextrudálásként ismerjük, és ezt használjuk a poli(D,L-laktid-koglikolid) polimerbõl és a (III) képletû származékból álló implantátumok elõállítására. Elõször elõállítunk egy elegyet, hogy összekeverünk 14,0 g õrölt (500 ml) poli(D,L-laktid-koglikolid)¹ot (D,L-laktid/glikolid mólaránya: 54/51–46/49 mol%; inherens viszkozitás: 0,47–0,53 dl/g kloroformban (0,5 g/dl kloroformban) 25 °C¹on; (PLGA 5–50, Mitsui Chemicals Inc. néven ismert) és 6,0 g (III)képletû származékot (4 perc alatt, 400 rpm mellett) egy golyós malomban. Ezt követõen a kapott elegyet egymást követõ zónákon keresztül extrudáljuk 70, 80, 90 90 °C¹on egy 1,3 mm átmérõjû lyukaszó gépen keresztül, és egy csavarszerû extrudálót alkalmazunk. A kapott extrudátumot, amely a (III) képletû származékot tartalmazza (elméleti magtöltés 30 tömeg%), implantátumokká vágjuk szét (átlagos átmérõ 1,5 mm), és gamma-sugárzással sterilizáljuk (25 kGy). Az implantátumokat a következõ módszer szerint patkányokon teszteljük. Hat 10–11 hetes SpragueDawley hímnemû patkánynak egy implantátumot adagolunk egyszeri szubkután adagolással [dózis: körülbelül 15 mg/kg (III) képletû származék, azaz 37 mmol/kg] a nyakbõr alá egy szúrócsap (trokár) alkalmazásával. Az adagolás elõtti napon egy referencia plazmamintát izolálunk. A gyógyszer méréshez ezután plazmamintákat izolálunk az adagolás után 2, 6, 8 és 10 órával, majd kétszer egy héten a második naptól a 35. napig az adagolás után. Mindkét (III) képletû származék plazma szintjét és az in vivo generált Huperzine A¹t egyidejûleg analizáljuk mennyiségileg a patkány plazmamintákon LC/MS/MS módszerrel redukálószer, például nátriumbór-hidridet alkalmazva, mint a Schiff-bázis hidrolízis inhibitorát. Az idõ koncentráció görbéket minden patkánynál meghatároztuk, és az 1. ábrán regisztráltuk. Kiszámítottuk az átlagos farmakokinetikai profilokat (±SEM, n=6). Közben megfigyeltük az egész vizsgálat alatt az állatokat klinikai jelek szempontjából. A kísérlet
2
végén leöltük az állatokat, és kinyertük az implantációt helyét, a helyi gyulladás és az implantátum lebomlás kiértékelése céljából. A következõ következtetéseket vonhatjuk le. A 7. 5 és 35. nap között a plazmában a (III) képletû származék in vivo hidrolízisével generált Huperzine A progresszív felszabadulást figyeltünk meg. A 0. nap volt az adagolás napja. A tartós Huperzine A plazma szinteket egy 1 hónapos periódus alatt értük el, miközben elha10 nyagolható volt a (III) képletû származék szintje. Az interindividuális variálhatóság alacsony volt. Az egész vizsgálat alatt nem figyeltünk meg klinikai jeleket, és lokális intolerancia jelérõl sem számoltak be. Az implantátumok az adagolás után 35 napon belül majdnem tel15 jesen lebomlottak.
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2. példa Az 1. példában leírthoz hasonló eljárást alkalmazunk az implantátumok elõállítására, de más poli(D,Llaktid-koglikolid) polimert alkalmazunk. Elõször elõállítunk egy elegyet oly módon, hogy összekeverünk 14,0 g õrölt poli(D,L-laktid-koglikolid)¹ot [D,L-laktid/glikolid mólarány: 76/74–24/26; inherens viszkozitás: 0,16–0,20 dl/g, (0,1% kloroformban 25 °C¹on); Resomer RG 75:25H, Böehringer Ingelheimként ismert] és 6 g (III) képletû származékot egy golyósmalomban (400 rpm, 4 perc). A kapott elegyet ezt követõen egymást követõ zónákon át extrudáljuk 60, 70, 80, 75 °C¹on 1,3 mm¹es átmérõs lyukasztó szerszámon keresztül csavarszerû extrudálót alkalmazva. A (III) képletû származékot tartalmazó kapott extrudátumot (elméleti magtöltés 30 tömeg%) implantátumokká vágjuk szét (átlagos átmérõ 1,3 mm), és 25 kGy gamma-sugárzással sterilizáljuk. Az implantátumokat az 1. példában leírt módszer szerint patkányokon teszteljük, és megállapítjuk minden patkányra a megfelelõ idõ koncentráció görbét, és ezt a 2. ábrán mutatjuk be. Hasonló következtetéseket vonhatunk le, mint az 1. példában. Az alábbi eljárásokkal elõállított nyújtott hatású készítmények a találmány céljait megvalósítják. 3. példa Poli(D,L-laktid-koglikolid) polimerbõl és (III) képletû származékból álló implantátumokat állítunk elõ az alábbi eljárás szerint egy film extrudálásával. Elõször az etil-acetátból eltávolítjuk a vizet oly módon, hogy vízmentes magnézium-szulfátot szuszpendálunk az oldószerben, majd a szárítószert szûréssel eltávolítjuk. 600 mg (III) képletû származékot feloldunk 10,0 g etil-acetátban. Egy polimer szuszpenziót állítunk elõ úgy, hogy szuszpendálunk 1,40 g poli(D,L-laktidkoglikolid) 50:50 polimert 80 g etil-acetátban. A szuszpenziót 15 percig ultrahanggal kezeljük. A (III) képletû származék oldatát és a polimer szuszpenziót gömblombikba helyezzük. A gömblombikot 37 °C¹on melegítjük, és 75 rpm mellett forgatjuk, ezáltal lepárlással az oldószer körülbelül 90%¹át eltávolítjuk. A viszkózus szuszpenziót Teflonlemezre öntjük, egy füstelszívóban szárítjuk, majd vákuumban egy szárítókemencében
1
HU 004 471 T2
szobahõmérsékleten szárítva filmet képezünk. A kapott film tömege 1,64 g. A filmet darabokra vágjuk, 54 °C¹on egy 0,8 mm¹es lyukon keresztül extrudáljuk nyomó extrudáló alkalmazásával. A kapott extrudátumot implantátumokká vágjuk és gamma-sugárzással sterilizáljuk. Az implantátumok átlagos átmérõje 1,30 mm, és 24,80 tömeg% (III) képletû származékot tartalmaznak. A beépített hatóanyag 95,06%¹os tisztaságú. 4. példa A szárazextrudálásként ismert eljárást alkalmazzuk a poli(D,L-laktid-koglikolid) polimerbõl és (III) képletû származékból álló implantátumok elõállítására. Elõször poli(D,L-laktid-koglikolid) 50:50 arányú polimert õrlünk meg, és így kapjuk a mikrogranulákat. Ezután fizikai elegyet készítünk 1400 mg megõrölt polimer és 600 mg (III) képletû származék összekeverésével egy mozsár és mozsártörõ alkalmazásával. A fizikai elegyet 71–77 °C¹on egy 0,8 mm¹es lyukasztó szerszámon át extrudáljuk nyomó típusú extrudáló alkalmazásával. A kapott extrudátum tömege 1,3 g. Az extrudátumot implantátumokká vágjuk fel, és gammabesugárzással sterilizáljuk. Az implantátumot átlagos átmérõje 1,3 mm, és 30 tömeg% (III) képletû származékot tartalmaznak. A beépített hatóanyag 97,56%¹os tisztaságú. Az implantátumokat patkányoknak szubkután adagoljuk. 5. példa A szárazextrudálásként használt eljárást alkalmazzuk a poli(D,L-laktid-koglikolid) polimerbõl és (III) képletû származékból álló implantátumok elõállítására. Elõször egy fizikai elegyet készítünk 1400 mg poli(D,L-laktid-koglikolid) 50:50 arányú polimer [Resomer® RG 503H-ként ismert (D,L-laktid: 48,52 mol%; glikolid: 48–52 mol%; inherens viszkozitás: 0,1% kloroformban 25 °C¹on: 0,32–0,44 dl/g)] és 600 mg (III) képletû származék összekeverésével mozsár és mozsártörõ alkalmazásával. A fizikai elegyet 74 °C¹on extrudáljuk 0,8 mm¹es lyukasztó szerszámon nyomó típusú extrudálóval. A kapott extrudátum tömege 1,320 g. Az extrudátumot implantátumokká vágjuk szét és gammasugárzással sterilizáljuk. Az implantátumok átlagos átmérõje 1,40 mm, és 27,65 tömeg% (III) képletû származékot tartalmaznak. A beépített hatóanyag 97,37%¹os tisztaságú, az implantátumokat patkányoknak szubkután adagoljuk. 6. példa Poli(D,L-laktid-koglikolid) polimerbõl és (III) képletû származékból álló implantátumokat állítunk elõ a következõ eljárással film extrudálással. Elõször az etil-acetátból a vizet eltávolítjuk oly módon, hogy vízmentes magnézium-szulfátot oldószerben szuszpendálunk, majd a szárítószert szûréssel eltávolítjuk. 900 mg (III) képletû származékot feloldunk 20,0 g etil-acetátban, egy polimer oldatot állítunk elõ
2
2,10 g poli(D,L-laktid-koglikolid) 50:50 arányú laurilészter end-capped polimer 20 g etil-acetátban történõ feloldásával. A két oldatot gömblombikba helyezzük, majd 75 rpm mellett rotáljuk. Az oldatot 37 °C¹on mele5 gítjük, az oldat tömegét az oldószer lepárlásával 33 g¹mal csökkentjük. A viszkózus oldatot teflonlemezre öntjük. A viszkózus oldatot füstelszívóban szárítjuk, majd vákuumban vákuumkemencében szobahõmérsékleten szárítva filmet képezünk. A kapott film tömege 10 2,77 g. A filmet darabokra vágjuk és 38–49 °C¹on 0,8 mm lyukasztó szerszámon keresztül extrudáljuk nyomó extrudáló segítségével. A kapott extrudátum 1,18 g, az extrudátumot implantátumokká vágjuk és gamma-su15 gárzással sterilizáljuk, az implantátumok átlagos átmérõje 1,2 mm, és 26,50 tömeg% (III) képletû származékot tartalmaznak. A beépített hatóanyag 94,74%¹os tisztaságú, az implantátumokat patkányoknak adagoljuk szubkután. 20 7. példa A szárazextrudálásként ismert eljárást használjuk poli(laktid-koglikolid) polimernõl és (III) képletû származékból álló implantátumok elõállítására. Elõször poli(D,L-laktid-koglikolid) 50:50 arányú lau25 ril-észter end-capped polimert megõrlünk, és így mikrogranulákat kapunk. Fizikai elegyet állítunk elõ 1400 g õrölt polimer és 600 mg (III) képletû származék összekeverésével mozsár és mozsártörõ alkalmazásával. 30 A fizikai elegyet 65 °C¹on 0,8 mmes lyukasztó szerszámon keresztül extrudáljuk nyomó típusú extrudálóval. A kapott extrudátum 1,170 g. Az extrudátumot implantátumokká vágjuk és gamma-sugárzással sterilizáljuk, az implantátumok átlagos 35 átmérõje 1,3 mm és 27,59 tömeg% (III) képletû származékot tartalmaznak. A beépített hatóanyag 97,43%¹os tisztaságú. Az implantátumokat patkányoknak szubkután adagoljuk. 40
45
50
55
60 7
8. példa Poli(D,L-laktid-koglikolid) polimerbõl és (III) képletû származékból álló implantátumokat állítunk elõ a következõ eljárással. Elõször az etil-acetátból eltávolítjuk a vizet úgy, hogy vízmentes magnézium-szulfátot szuszpendálunk az oldószerben, majd a szárítószert szûréssel eltávolítjuk. Ezt követõen 600 g (III) képletû származékot feloldunk 14,8 g etil-acetátban. Ezután egy polimer oldatot állítunk elõ úgy, hogy feloldunk 1,4 g poli(D,L-laktid-koglikolid) 75:25 arányú polimert [Resomer® RG 75:25Hként ismert; mólarány D,L-laktid/glikolid: 76/74–24/26; inherens viszkozitás: 0,16–0,20 gl/g, (0,1% kloroformban 25 °C¹on)] 15,2 g etil-acetátban. A (III) képletû származék oldatát és a polimer oldatot gömblombikba helyezzük. A gömblombikot 37 °C¹on melegítjük. 75 rpm mellett forgatjuk, ezáltal az oldat körülbelül 90%¹át lepároljuk. A viszkózus szuszpenziót Teflonlemezre öntjük, füstelszívóban szárítjuk, majd vákuumban vákuumkemencében szobahõmérsékleten szárítjuk, filmet képezünk, a kapott film tömege 1,56 g.
1
HU 004 471 T2
A filmet darabokra vágjuk és 59 °C¹on 0,8 mm¹es lyukasztó szerszámon keresztül nyomó extrudálóval extraháljuk. A kapott extrudátumot implantátumokká vágjuk. Gammasugárzással sterilizáljuk, az implantátumok átmérõje körülbelül 1,3 mm, az implantátumok 24,8 tömeg% (III) képletû származékot tartalmaznak. A beépített hatóanyag 92,59%¹os tisztaságú, az implantátumokat patkányoknak szubkután adagoljuk.
5
2
pott elegyet mini permetezõ-szárító készülékkel 40 °C¹on permetezzük, és így mikrogömböket kapunk. Különbözõ átmérõjû implantátumokat képezünk ezen mikrogömbök 1,0–2,0 mm átmérõjû lyukakon keresztül történõ extrudálásával 60–95 °C¹on. A kapott extrudátumot implantátumokká vágjuk és gamma-sugárzással sterilizáljuk. Az implantátumokat szubkután adagoljuk.
12. példa Mikrogömbök extrudálásával implantátumokat állítunk elõ. 3,0 g poli(D,L-laktid) polimert (szabad karboxilcsoport, inherens viszkozitás 0,09–0,10 dl/g 0,5 g/dl-nél 15 mérve kloroformban, 30 °C¹on az Absorbable Polymer Technologiestõl beszerezve) feloldunk 60 g diklór-metánban, 2,0 g (III) képletû származékot feloldunk 35 g diklór-metánban, majd a polimer oldatba öntjük. A kapott elegyet mini spray-szárító készülék20 kel permetezzük 40 °C¹on, és mikrogömböket képezünk. Különbözõ átmérõjû implantátumokat képezünk ezen mikrogömbök 1,0–2,0 mm átmérõjû lyukakon keresztül történõ extrudálással 60–95 °C közötti hõmér25 sékleten. A kapott extrudátumot implantátumokká vágjuk és gamma-sugárzással sterilizáljuk. 10
9. példa A szárazextrudálásként ismert eljárást alkalmazzuk, a poli(D,L-laktid-koglikolid) polimerbõl és (III) képletû származékból álló implantátumok elõállítására. Elõször egy fizikai elegyet állítunk elõ úgy, ogy összekeverünk 1400 mg poli(D,L-laktid-koglikolid) 75:25 arányú polimert [Resomer® RG 25:75H-ként ismert; mólarány D,L-laktid/glikolid: 76/74–24/26; inherens viszkozitás: 0,16–020 dl/g, (0,1% kloroformban 25 °C¹on)] és 600 mg (III) képletû származékot mozsár és mozsártörö alkalmazásával. A fizikai elegyet 65 °C¹on extrudáljuk 0,8 mmes lyukasztó szerszámon keresztül nyomó típusú extrudáló segítségével, a kapott extrudátum tömege 1,283 g. A kapott extrudátumot implantátumokká vágjuk és gamma-sugárzással sterilizáljuk, az implantátumok átlagos átmérõje 1,5 mm és 27,2 tömeg% (III) képletû származékot tartalmaznak. A beépített hatóanyag 97,3%¹os tisztaságú. 10. példa Mikrogömbök extrudálásával implantátumokat állítunk elõ. 3,5 g poli(D,L-laktid-koglikolid) 50:50 arányú polimert melyet Resomer RG 503 H¹ként ismerünk (D,Llaktid: 48,52 mol%; glikolid: 48,52 mol%; inherens viszkozitás: 0,1% kloroformban 25 °C¹on: 0,32–0,44 dl/g), feloldunk 60 g diklór-metánban. 1,5 g (III) képletû származékot feloldunk 35 g diklór-metánban, majd a polimer oldatba öntjük. A kapott elegyet mini permetezõszárító készülékkel 45 °C¹on permetezzük, ezáltal mikrogömbök képzõdnek. Különbözõ átmérõjû implantátumokat képezünk ezen mikrogömbök 1,0–2,0 mm¹es átmérõjû lyukasztó szerszámon keresztül történõ extrudálásával 60–95 °C közötti hõmérsékleten. A kapott ex extrudátumot implantátumokká vágjuk szét és gamma-sugárzással starilizáljuk. Az implantátumokat szubkután adagoljuk. 11. példa Implantátumokat állítunk elõ mikrogömbök extrudálásával. 3,0 g poli(D,L-laktid)-észter end-capped polimert (inherens viszkozitás 0,09–0,10 dl%g 0,5 g/dl-nél mérve kloroformban 30 °C¹on, és az Absorbable Polymer Technologiestõl beszerezve) feloldunk 60 g diklór-metánban. 2 g (III) képletû származékot 35 g diklór-metánban feloldunk, majd a polimer oldatba öntjük. A ka-
13. példa Szárazextrudálásként ismert eljárást alkalmazunk a poli(D,L-laktid) polimerbõl és (III) képletû származékból álló implantátumok elõállítására. Elõször egy fizikai elegyet állítunk elõ úgy, hogy 2,1 g õrölt poli(D,L-laktid-észter)¹t end-capped polimert 35 (inherens viszkozitás 0,09–0,10 dl/g 0,5 g/dl-nél mérve kloroformban 30 °C¹on és az Absorbable Polymer Technologiestõl beszerezve) és 900 mg (III) képletû származékot összekeverünk egy mozsár és mozsártörõ alkalmazásával. A fizikai elegyet 30–50 °C¹on extru40 dáljuk 1,0–2,0 mm¹es lyukasztó szerszámon keresztül nyomó típusú extrudáló alkalmazásával. A kapott extrudátumot implantátumokká vágjuk és gamma-sugárzással sterilizáljuk, az implantátumokat szubkután adagoljuk. 45 14. példa A szárazextrudálásként ismert eljárást alkalmazzuk a poli(D,L-laktid) polimerbõl és (III) képletû származékból álló implantátumok elõállítására. Elõször egy fizikai elegyet állítunk elõ úgy, hogy 50 összekeverünk 2,1 g õrölt pol(D,L-laktid) polimert (szabad COOH, inherens viszkozitás 0,09–0,10 dl/g 0,5 g/dl-nél mérve kloroformban 30 °C¹on az Absorbable Polymer Technologiestõl beszerezve) és 900 mg (III) 55 képletû származékot mozsár és mozsártörõ alkalmazásával. A fizikai elegyet 30–50 °C¹on 1,0–2,0 mm¹es lyukasztó szerszámon keresztül. A kapott extrudátumot implantátumokká vágjuk és gamma-sugárzással sterilizáljuk. Az implantátumokat 60 szubkután adagoljuk. 30
8
1
HU 004 471 T2
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Szubkután adagolórendszer szilárd implantátum formájában, amely egy extrudátum, amely biodegradálható polimer mátrixot és legalább egy (I) általános képletû farmakológiai hatóanyagot tartalmaz:
5
2
amino- vagy dimetil-amino-csoport, klór- vagy brómatom vagy –NO2 nitrocsoport. 3. Az 1. igénypont szerinti adagoló rendszer, azzal jellemezve, hogy a farmakológiai hatóanyag a (III) képletû vegyület:
10
(I)
15
ahol az A maradék jelentése –NH2 aminocsoport vagy –NH3+ ammóniumcsoport vagy (II) általános képletû csoport: 20
25
(II) ahol X1–X5 mindegyike jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, egyenes vagy elágazó láncú 1–6 szénatomos alkilcsoport, egyenes vagy elágazó láncú 1–6 szénatomos alkoxicsoport, –OH hidroxilcsoport, –NH 2 aminocsoport, primer vagy szekunder 1–6 szénatomos alkil-amino-csoport, halogénatom, –NO2 nitrocsoport; ahol az említett anyag be van ágyazva az említett mátrixba. 2. Az 1. igénypont szerinti adagoló rendszer, azzal jellemezve, hogy az említett farmakológiai hatóanyagot meghatározó (I) általános képletben az A csoport jelentése –NH2 aminocsoport vagy –NH3+ ammóniumcsoport vagy (II) általános képletû csoport:
30
35
40
45
50
55 (II) ahol X1–X5 mindegyike jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, metil- vagy etilcsoport, metoxicsoport, –OH hidroxilcsoport, –NH2 aminocsoport, metil-
60 9
(III) 4. Az 1. igénypont szerinti adagoló rendszer, azzal jellemezve, hogy az említett mátrix biodegradálható polimer anyaga a következõ csoportból választható: poliacetálok és poli(hidroxikarbonsav-észterek), poliortoészterek, polianhidridek, polilaktonok vagy ezek elegye. 5. A 4. igénypont szerinti adagoló rendszer, azzal jellemezve, hogy a poli(hidroxikarbonsav-észter)-eket D¹tejsav és/vagy L¹tejsav és/vagy glikolsav homopolimerjeit és kopolimerjeit; és ezek polietilénglikollal képezett blokkpolimerjeit tartalmazó csoportból választjuk; és a polilaktonokat polikaprolaktont, poli(3¹hidroxibutirolaktont) és hidroxi-butirolakton–hidroxi-valerolakton kopolimert tartalmazó csoportból választjuk. 6. A 4. igénypont szerinti adagoló rendszer, azzal jellemezve, hogy a biodegradálható polimer anyagot politejsavat és D¹tejsav és/vagy L¹tejsav és/vagy D,Ltejsav és/vagy glikolsav kopolimerjeit tartalmazó csoportból választjuk. 7. A 6. igénypont szerinti adagoló rendszer, azzal jellemezve, hogy a biodegradálható polimer anyagot poli(D,L-laktid-koglikolid)-ból és polilaktidból álló csoportból választjuk, és a biodegradálható polimer anyagot képezõ D,L-laktid és glikolid aránya 25:75–100:0 mol%, elõnyösen 50:50–75:25 mol%; a biodegradálható polimer anyag inherens viszkozitása 0,10–0,9 dl/g, elõnyösen 0,15–0,6 dl/g között van. 8. Az 1. igénypont szerinti adagoló rendszer, azzal jellemezve, hogy a szilárd implantátum henger alakú. 9. Eljárás a 4. igénypont szerinti adagolórendszer elõállítására, azzal jellemezve, hogy a következõ lépéseket hajtjuk végre: a) megfelelõ mennyiségû legalább egy (I) képletû gyógyászati hatóanyag száraz porából és megfelelõ mennyiségû biológiailag lebontható polimer anyag száraz porából álló homogén elegyet állítunk elõ; b) az a) lépésben kapott elegyet szabályzott sebességgel extrudáljuk egy megfelelõ kör ke-
1
HU 004 471 T2
resztmetszetû lyukasztó szerszámon keresztül, 70–100 °C¹os hõmérsékleten; c) a b) lépésben kapott extrudátumot lényegében az extrudátum keresztmetszetén megfelelõ hosszúságban átvágjuk; és d) a c) lépésben kapott implantátumokat sterilizáljuk. 10. Az 1. igénypontban definiált adagolórendszer alkalmazása gyógyszer elõállítására egy olyan személy kezelésére, aki kolinergdeficitben szenved és/vagy egy személynél meglévõ kolinergfüggõ funkciók javítására. 11. A 10. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a zavarok lehetnek Alzheimer-kór, gyenge kognitív romlás, myasthenia gravis, demencia és éreredetû demencia, és ezek a funkciók az embernél olyan folyamatokban játszanak szerepet, amelyek a következõ csoportból választhatók ki: felfogás, figyelem, tanulás, memória,
2
gondolkodás, koncepcióképzés, olvasás, problémamegoldás és nyelv. 12. A 10. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a gyógyszer kolinészteráz gátló hatású szereknek kitett 5 és/vagy ilyen szerekkel mérgezett személyek kezelésére vagy megelõzésre alkalmas. 13. A 12. igénypont szerinti alkalmazás, azzal jellemezve, hogy a szerek organofoszfátok csoportjából vannak kiválasztva. 14. A 10. igénypont szerinti alkalmazás, azzal jelle10 mezve, hogy a rendszerben lévõ (I) általános képletû gyógyászati hatóanyag legalább egy hónapig tartó idõszakig folyamatosan felszabadul. 15. A 14. igénypont szerinti alkalmazás, azzal jelle15 mezve, hogy a gyógyszert a páciensnek legalább egy hónapig tartó idõszakig rendszeres intervallumonként adagoljuk.
10
HU 004 471 T2 Int. Cl.: A61K 9/00
11
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest
