!HU000007436T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 007 436
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:
(30) Elsõbbségi adatok: 04101202 2004. 03. 23.
(73) Jogosult: DOMPE’ S.p.A., 67100 L’Aquila (IT)
EP
(72) Feltalálók: ALLEGRETTI, Marcello, Dompé S.p.A., I-67100 L’Aquila (IT); BERTINI, Riccardo, Dompé S.p.A., I-67100 L’Aquila (IT); CESTA, Maria Candida, Dompé S.p.A., I-67100 L’Aquila (IT); MOSCA, Marco, Dompé S.p.A., I-67100 L’Aquila (IT); COLOTTA, Francesco, Dompé S.p.A., I-67100 L’Aquila (IT) (54)
HU 007 436 T2
C07C 309/65
(21) Magyar ügyszám: E 05 729779 (22) A bejelentés napja: 2005. 03. 21. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20050729779 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1776336 A2 2005. 09. 29. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1776336 B1 2009. 09. 30.
(2006.01) A61K 31/255 (2006.01) C07D 277/46 (2006.01) C07D 295/12 (2006.01) A61P 11/00 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 05090295 PCT/EP 05/051302
(74) Képviselõ: Schläfer László, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
2-Fenil-propionsav-származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények
A leírás terjedelme 14 oldal Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 007 436 T2
A találmány rövid ismertetése A jelen találmány új (R)-2-[4¹(trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-propionsav-származékokra és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítményekre vonatkozik, amelyek inhibitorként alkalmazhatók polimorf magvú és egymagvú sejtek kemotaxisánál, elsõsorban neutrofilektõl függõ betegségek kezelésében. A technika állása Egyes vérsejtek (makrofágok, granulociták, neutrofilek, polimorf magvú sejtek) válaszolnak a kémiai stimulálásra (ha a stimulálást kemokinoknak nevezett anyagok végzik), melynek során a stimulálószer koncentrációgradiense mentén migrálódnak, és ezt a folyamatot kemotaxisnak nevezik. A legfontosabb ismert stimulálószereket vagy kemokinokat a C5a komplement bomlástermékei, a baktériumok felületének roncsolásából származó egyes N¹formil-peptidek vagy szintetikus eredetû peptidek, így formil-metil-leucilfenil-alanin (f¹MLP), és fõként különbözõ citokinok, így interleukin–8 (IL–8, más néven CXCL8) képezik. Az interleukin–8 egy endogén kemotaktikus faktor, amit különbözõ sejtmagvas sejtek, így fibroblasztok és makrofágok termelnek. Különbözõ patológiás állapotoknál, melyekre a neutrofilek fokozatos megerõsödése jellemzõ, súlyos szövetkárosodások következnek be a neutrofil sejtek beszûrõdésével. Nemrég többszörösen igazolták a neutrofil aktiválódás szerepét a posztischaemiás reperfúzióval és pulmonáris hiperoxiával társult sérülések meghatározásában. Az IL–8 biológiai hatását az interleukin és a CXCR1 és CXCR2 membránreceptorok közötti interakció közvetíti, amelyek 7 transzmembránreceptor által képzett csoportba tartoznak, és a humán neutrofil sejtek és a T¹sejtek egyes típusai felületén expresszálódnak (L. Xu és munkatársai: J. Leukocyte Biol., 57, 335, 1995). Ismertek olyan szelektív ligandumok, amelyek megkülönböztetik a CXCR1 és CXCR2 membránreceptorokat: a GRO¹a például a CXCR2 szelektív kemotaktikus faktora. Részletesen leírták az IL–8 potenciális patogén szerepét a pulmonáris betegségekben (tüdõsérülés, akut légzési nehézség szindróma, asztma, krónikus tüdõgyulladás, cisztás fibrózis) és, különösen a COPD (krónikus elzáródásos tüdõbetegség) patogenezisében a CXCR2 receptor útvonalon keresztül (D. WP Hay és H. M. Sarau: Current Opinion in Pharmacology 2001, 1, 242–247). Jellemzõ neutrofil akkumuláció következik be akut és krónikus patológiás állapotoknál, például erõsen gyulladt és a gyógyszerezésnek ellenálló pszoriázisos sérülések esetén. A neutrofilek kemotaktikusan vonzóak, és kemokinok, így a stimulált keratinociták által felszabadított IL–8 és GRO¹a, valamint alternatív komplement útvonal aktiválás által termelt C5a/C5adesArg frakció szinergetikus hatásával aktiválhatók (T. Terui és munkatársai: Exp. Dermatol., 9, 1, 2000). Nemrég leírtuk „R¹2-aril-propionsavak omegaamino-alkil-amid”-származékainak új csoportját, amelyek polimorf magvú és egymagvú sejtek kemotaxisá-
5
2
nak inhibitorai (WO 02/068377). Az új csoport szelektív C5a inhibitoroktól kettõs C5a/IL–8-inhibitorig terjedõ vegyületeket tartalmaz. Emellett R¹2-aril-propionsavamidok és N¹acil-szulfonamidok új csoportjai az IL–8 által indukált neutrofil kemotaxis és degranulálódás hatékony inhibitoraiként ismertek (WO 01/58852; WO 00/24710).
A találmány részletes ismertetése 2¹(R)-Fenil-propionsav-származékok új csoportját találtuk, amelyek a polimorf magvú és egymagvú sejtek kemotaxisának inhibitorai. Közelebbrõl a találmány szerinti vegyületek potenciális inhibitorai az IL–8 által indukált neutrofil kemotaxisnak és a C5a által indukált 15 neutrofil és monocita kemotaxisnak, és javított farmakokinetikai jellemzõkkel és farmakológiai hatásprofillal rendelkeznek. A jelen találmány tárgyát képezik tehát az (I) képletû 2¹(R)-fenil-propionsav-származékok 20 10
25 I
30
35
40
45
50
és ezek gyógyszerészetileg alkalmazható sói, ahol R’ jelentése H vagy OH, és ha R’ jelentése H, akkor R jelentése – H, 1–5 szénatomos alkilcsoport, 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport, 2–5 szénatomos alkenilcsoport, 1–5 szénatomos alkoxicsoport; – heteroarilcsoport szubsztituált és szubsztituálatlan piridin, pirimidin, pirrol, tiofén, indol, tiazol, oxazol közül megválasztva; – aminosavmaradék, amely egyenes vagy elágazó szénláncú 1–6 szénatomos alkilcsoportot, 3–6 szénatomos cikloalkilcsoportot, 2–6 szénatomos alkenilcsoportot, 1–6 szénatomos fenil-alkilcsoportot tartalmaz, ahol szubsztituensként egy további karboxilcsoport (COOH) fordul elõ; – –CH2–CH2–Z–(CH2–CH2O)nR’ képletû csoport, ahol R’ jelentése H vagy 1–5 szénatomos alkilcsoport, n értéke 0–2 egész szám, és Z jelentése oxigénatom vagy kénatom; – –(CH2)n–NRaRb képletû csoport, ahol n értéke 0–5 egész szám és Ra és Rb jelentése egyenként azonos vagy eltérõ 1–6 szénatomos alkilcsoport, 2–6 szénatomos alkenilcsoport vagy alternatív módon Ra és Rb jelentése a kapcsolódó nitrogénatommal együtt (II) képletû 3–7 tagú heterociklus
55
60 2
(II)
1
HU 007 436 T2
ahol W jelentése egyszeres kötés, O, S, N–Rc, ahol Rc jelentése H, 1–6 szénatomos alkilcsoport vagy 1–6 szénatomos alkil-fenil-csoport, és n értéke 0–3 egész szám, – SO 2 Rd képletû csoport, ahol Rd jelentése 1–6 szénatomos alkilcsoport, 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport, 2–6 szénatomos alkenilcsoport, arilcsoport vagy heteroarilcsoport közül megválasztott, ha R’ jelentése OH, akkor R jelentése H, 1–5 szénatomos alkilcsoport, 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport, 2–5 szénatomos alkenilcsoport közül megválasztott. A jelen találmány tárgyát képezik továbbá az (I) képletû vegyületek gyógyszerként történõ alkalmazásra. Közelebbrõl az ilyen gyógyszerek polimorf magvú és egymagvú sejtek kemotaxisának inhibitorai. Az (I) képletû vegyületek általánosan beletartoznak a WO 01/58852, WO 00/24710 és WO 02/068377 számú iratokban ismertetett IL–8- és C5a-inhibitorok általános képleteibe. Az (I) képletû vegyületekrõl kimutatható, hogy szignifikáns elõnyökkel rendelkeznek a fent idézett találmányokban elõnyösen szerepeltetett vegyületekhez viszonyítva. A találmány szerinti vegyületek az aril-triflátok kémiai csoportjába tartoznak. A gyógyszerkémiai vizsgálatokban a triflátcsoportot a fenolos hidroxilcsoport vagy metoxicsoport általános bioizoszter helyettesítõjének tekintik; meglepõ módon a megfelelõ 4¹hidroxilés 4¹metoxianalógok nagyon alacsony potenciájával ellentétben az (I) képletû vegyületek potenciális inhibitorai a humán PMN-sejtek IL–8 által indukált kemotaxisának. Emellett a fenilgyûrûn található triflátcsoport különösen nagy affinitást biztosít az IL–8 CXCR1 és CXCR2 receptorok vonatkozásában. Az (I) képletû vegyületek az IL–8 és/vagy C5a által indukált PMN-kemotaxis ismert inhibitoraival összehasonlítva meglepõen erõsen potenciális inhibitorok a GRO¹a által indukált PMN-kemotaxis gátlásában, és speciális hatást váltanak ki a CXCR2 által közvetített útvonalon. Az alifás triflátok reakcióképes jellegével ellentétben az aromás triflátokról (aril-triflátokról) ismert, hogy mind kémiailag, mind biológiailag stabilak. Az elektronszívó tulajdonságok és a lipofil jelleg miatt a triflátcsoport megakadályozza az aromás gyûrû oxidálódását, ami a citokróm P450 izoenzim-rendszer hatására következik be. A triflátegység részt vesz az (I) képletû vegyületek metabolikus stabilitásának biztosításában, és lelassítja azt a metabolizmust (az aromás gyûrû hidroxilezése/szubsztituálás és ezt követõ konjugáció), ami általában bekövetkezik elektrondonor-csoportot tartalmazó analógok in vivo adagolásánál. A fenti tulajdonságok mellett az új csoportba tartozó vegyületek nagyobb orális biológiai hozzáférhetõséggel rendelkeznek, hosszabb t1/2 felezési idõt mutatnak, és kevésbé kötõdnek a proteinekhez, mint a fent idézett találmányokban ismertetett vegyületek csoportjai. Ezek a jellemzõk egy optimális általános farmakológiai profilt kölcsönöznek a fenti hatóanyagoknak, és le-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
hetõvé teszik ezek terápiás alkalmazását különbözõ krónikus vagy akut patológiás esetekben. Ha R’ jelentése H, akkor R elõnyös jelentése H, 1–5 szénatomos alkilcsoport, 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport, 1–5 szénatomos alkoxicsoport, 1–2 szénatomos karboxi-alkil-csoport; heteroarilcsoport szubsztituálatlan és szubsztituált piridin, tiazol, oxazol közül megválasztva; –(CH2)n–NRaRb képletû csoport, ahol n értéke 2 vagy 3 egész szám, elõnyösen 3, az NRaRb csoport jelentése N,N-dimetil-amin, N,N-dietil-amin, 1¹piperidilcsoport, 1¹pirrolidinilcsoport, 4¹morfolilcsoport, 1¹pirrolidilcsoport, 1¹piperazinilcsoport; 1¹(4¹metil)-piperazinil-csoport; SO2Rd képletû csoport, ahol Rd jelentése 1–2 szénatomos alkilcsoport vagy 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport. Ha R’ jelentése OH, akkor R jelentése H, 1–5 szénatomos alkilcsoport vagy 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport. Különösen elõnyös találmány szerinti vegyületek a következõk: 1¹R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nmetánszulfonil-propionamid; 1a-R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nmetánszulfonil-propionamid-nátriumsó; 2¹R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]propionamid; 3¹R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-metilpropionamid; 4¹R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nizopropoxi-propionamid; 5¹R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nciklopentil-propionamid; 6¹R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-[3¹(N’piperidinil)-propil]-propionamid; 6a-R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[3¹(N¹piperidinil)-propil]-propionamid-hidroklorid; 7¹R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-[2¹(N’pirrolidinil)-etil]-propionamid; 7a-R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil-N-[2¹(N’pirrolidinil)-etil]-propionamid-hidroklorid; 8¹R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-[3¹(N’pirrolidinil)-propil]-propionamid; 8a-R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[3¹(N’-pirrolidinil)-propil]-propionamid-hidroklorid; 9¹R(+)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[2¹(2¹hidroxi-etoxi)-etil]-propionamid; 10-R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-[2¹(4’trifluor-metil)-tiazolil]-propionamid; 11-R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-metilN-hidroxi-propionamid. A legelõnyösebb vegyület a listában az 1. számú vegyület és a megfelelõ 1a. nátriumsó. A találmány szerinti vegyületek az IL–8 által kiváltott humán PMN-kemotaxis potenciális inhibitorai. Az R helyén –(CH2)n–NRaRb képletû csoportot tartalmazó találmány szerinti vegyületek kettõs inhibitorai a C5a által kiváltott és az IL–8 által kiváltott PMN-kemotaxisnak. A találmány szerinti (I) képletû vegyületeket általában ezek addíciós sói formájában izoláljuk, amelyek kialakít-
1
HU 007 436 T2
hatók mind szerves, mind szervetlen, gyógyszerészetileg alkalmazható savakkal vagy bázisokkal. Az ilyen savakra példaként említhetõ a hidrogén-klorid, kénsav, foszforsav, metánszulfonsav, fumársav és citromsav. A bázisokra példaként említhetõ a nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, kalcium-hidroxid, (D,L)-lizin, L¹lizin és trometamin. Az (I) képletû vegyületek elõállíthatók R(–)-2-(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi-fenil)-propionsavból kiindulva a WO 01/58852, WO 00/24710 és WO 02/068377 számú iratokban ismertetett módszerekkel. Így például azok az (I) képletû vegyületek, ahol R’ jelentése H, R jelentése SO 2 Rd és Rd jelentése 1–2 szénatomos alkilcsoport vagy 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport, elõállíthatók, ha R(–)-2-(4’-trifluormetánszulfonil-oxi-fenil)-propionsav ekvimoláris mennyiségét megfelelõ RdSO2NH2 szulfonamid ekvimoláris mennyiségével kezeljük egy inert oldószerben és ekvimoláris vagy enyhe felesleg mennyiségben alkalmazott kondenzálószer, például karbodiimid (így diciklohexil-karbodiimid), oldható karbodiimid [így N¹(3¹dimetil-amino-propil)-N-etil-karbodiimid-hidroklorid] vagy 1,1’-karbonil-diimidazol jelenlétében és egy ellenbázis, így trietil-amin, 4¹(N,N-dimetil-amino)-piridin, 1,8-diaza-biciklo[5.4.0]undec-7¹én és 1,5-diaza-biciklo[4.3.0]non-5¹én csoportjából megválasztott ellenbázis jelenlétében. A találmány szerinti (I) képletû vegyületeknél in vitro vizsgáljuk a polimorf magvú leukociták (továbbiakban PMN) és monociták esetében IL–8- és GRO-a- és C5a-frakciók által kiváltott kemotaxissal szemben mutatott gáltóképességet. Ehhez PMN-sejteket izolálunk egészséges felnõtt önkéntesektõl vett heparinozott humán vérbõl, az egymagvú sejteket dextránon végzett ülepítéssel távolítjuk el (W. J. Ming és munkatársai: J. Immunol., 138, 1469, 1987 módszerével), és a vörösvérsejteket hipertóniás oldattal távolítjuk el. A sejtvitalitást Trypan-kékkel végzett megfestés után számoljuk, míg a keringõ polimorf magvú sejtek arányát a citocentrifugátumon becsüljük meg Diff Quick festékkel történõ színezés után. Az IL–8 által indukált kemotaxis vizsgálatánál humán rekombináns IL–8 komponenst (Pepro Tech) használunk stimulálószerként a kemotaxis kísérletben: a liofilizált proteint egy térfogatrész HBSS-elegyben oldjuk, amely 0,2% borjúszérum-albumint (BSA) tartalmaz, és így 10–5 mol/l koncentrációjú törzsoldatot kapunk, amit HBSS-eleggyel 10–9 mol/l koncentrációra hígítunk a kemotaxis vizsgálathoz. A GRO¹a által kiváltott kemotaxis gátlását analóg módon vizsgáljuk. A C5a által indukált kemotaxis vizsgálatánál hrC5a és hrC5a-desArg frakciókat (Sigma) használunk stimulálószerként a kemotaxis vizsgálatban, melynek során gyakorlatilag azonos eredményeket kapunk. A liofilizált C5a-frakciót egy térfogatrész HBSS-elegyben oldjuk, amely 0,2% BSA-komponenst tartalmaz, és így 10–5 mol/l koncentrációjú törzsoldatot állítunk elõ, amelyet HBSS-eleggyel 10–9 mol/l koncentrációra hígítunk a kemotaxis vizsgálathoz.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
A kemotaxisvizsgálatban a PMN-sejteket találmány szerinti (I) képletû vegyületekkel inkubáljuk 15 percen keresztül 37 °C hõmérsékleten és 5% CO2-tartalmú atmoszférában. A C5a kemotaktikus aktivitását keringõ humán polimorf magvú sejteken (PMN) vizsgáljuk, melyeket HBSS-elegyben szuszpendálunk 1,5×106 PMN/ml koncentrációban. A kemotaxis vizsgálathoz (W. Falket és munkatársai: J. Immunol. Methods, 33, 239, 1980 szerint) PVPmentes szûrõket, melyek porozitása 5 mm, és replikációra alkalmas mikrokamrákat alkalmazunk. A találmány szerinti (I) képletû vegyületeket 10–6 és –10 10 mol/l közötti koncentrációban vizsgáljuk; és ehhez azonos koncentrációban adagoljuk a mikrokamra alsó rekeszébe és felsõ rekeszébe. A találmány szerinti (I) képletû vegyületek humán monociták kemotaxisával szembeni gátlóhatását Van Damme J. és munkatársai módszerével (Eur. J. Immunol., 19, 2367, 1989) vizsgáljuk. A proteinkötõdést az alábbiak szerint határozzuk meg: kettõs patkány-plazmamintákat minden vegyület 50 mg/ml koncentrációjánál 37 °C hõmérsékleten inkubálunk 20 percen keresztül enyhe rázás közben. A mintákon ultraszûrést végzünk Centrifree® eszközzel 1500 g értéken 15 percen keresztül végzett centrifugálással. Az ultraszûrt anyagon HPLC-MS/MS kvantitatív analízis végzünk [Luna C18 oszlop, 150×2 mm ID 5 mm (Phenomenex), mozgó fázis: A eluens 0,02 mol/l HCOO– NR4+ (pH=4,3, HCOOH); B eluens CH3OH]. Az igényelt vegyületek farmakokinetikai profilját (t1/2, orális biológiai hozzáférhetõség és hasonlók) hím egereknél vizsgáljuk intravénás és orális adagolás után. A farmakokinetikai analízishez a vegyületeket különbözõ plazmakoncentrációknál alkalmazzuk. Az adatokat Kinetica 2000™, 3.0 programmal (InnaPhase Corporation, World headquarters, 1700 Race Street, Philadelphia, PA 19103 USA) értékeljük. Az (I) képletû vegyületek ex vivo teljes vérben Patrignani és munkatársai: J. Pharmacol. Exper. Ther., 271, 1705, 1994 szerint vizsgálva teljesen hatástalanok ciklooxigenáz (COX) enzimek gátlásában. A legtöbb esetben az (I) képletû vegyületek nincsenek kölcsönhatásban a rágcsálómakrofágokban lipopoliszacharid-stimulálással (LPS, 1 mg/ml) indukált PGE2-termeléssel a 10–5 és 10–7 mol/l tartományba esõ koncentrációnál. A PGE2-termelésben megfigyelhetõ gátlás a statisztikai szignifikancia határain belül marad, és általában kisebb, mint az alapérték 15–20%¹a. A CO gátlásában mutatott csökkent hatékonyság elõnyös a találmány szerinti vegyületek terápiás alkalmazásában, mivel a prosztaglandinszintézis gátlása a makrofág sejteket TNF-a-szintézisre stimulálja (LPS vagy hidrogén-peroxid-indukció), amely egy fontos közvetítõ a neutrofil aktiválásban és a citokin interleukin–8-termelés stimulálásában. A CXCR1- és CXCR2-aktiválás inhibitorai elõnyösen alkalmazhatók a fent ismertetett esetekben, elsõsorban krónikus gyulladásos patológiák (például pszoriázis) esetében, ahol a feltételezések szerint a két
1
HU 007 436 T2
IL–8-receptor aktiválása fontos patofiziológiai szerepet játszik a betegség kialakulásában. Ismereteink szerint a CXCR1 aktiválása lényeges az IL–8 által közvetített PMN-kemotaxisban (Hammond M. és munkatársai: J. Immunol., 155, 1428, 1995). Másrészrõl a CXCR2-aktiválás lényeges az IL–8 által közvetített epidermális sejtproliferációban és angiogenezisben pszoriázisos betegeknél (Kulke R. és munkatársai: J. Invest Dermatol., 110, 90, 1998). Emellett a CXCR2-antagonisták különösen elõnyösen alkalmazhatók fontos pulmonáris betegségek, így krónikus elzáródásos tüdõbetegség, COPD terápiás kezelésében (D. WP Hay és H. M. Sarau: Current Opinion in Pharmacology, 2001, 1, 242–247). A fent leírt kísérleti eredmények, valamint az interleukin–8 (IL–8) és hasonló eredetû komponensek neutrofilek aktiválását és beszûrõdését tartalmazó folyamatokban betöltött szerepe ismeretében a találmány szerinti vegyületek elõnyösen alkalmazhatók olyan betegségek kezelésében, mint a pszoriázis (R. J. Nicholoff és mt és mt: Am. J. Pathol., 138, 129, 1991), krónikus gyulladásos bélbetegségek, így fekélyes bélgyulladás (Y. R. Mahida és munkatársai: Clin. Sci., 82, 273, 1992), krónikus elzáródásos tüdõbetegség (COPD), hólyagos pemfigoid, reumatoid artritisz (M. Selz és munkatársai: J. Clin. Invest, 87, 463, 1981), idiopátiás fibrózis (E. J. Miller idézett mûve és P. C. Carré és munkatársai: J. Clin. Invest., 88, 1882,1221), glomerulonefritisz (T. Wada és munkatársai: J. Exp. Med., 180, 1135, 1994). A jelen találmány szerinti vegyületek felhasználhatók továbbá ischaemia és reperfúzió által okozott károk megelõzésére és kezelésére, elsõsorban szervátültetésnél, elõnyösen veseátültetésnél jelentkezõ funkcionális sérülés elleni védelemben. Patkányoknál végzett kísérleti veseátültetési modellben a találmány szerinti vegyületek hatékonyan megõrzik a vese funkcióját közvetlenül az ischaemiás/reperfúziós sérülés után, ami a szingenikus vesetranszplantációt követi, vagyis megakadályozzák a leukociták beszûrõdését a transzplantátumba, ami a posztischaemiás reperfúziót követõen jelentkezik. Kísérleti patkány vesetranszplantációs modell A vizsgálatot szingenikus vesetranszplantációs modellben végezzük donorként és befogadóként patkányok alkalmazásával. Egy összeköttetést alakítunk ki a befogadó és a donor vese artériája, valamint vese vénája között végponti anasztomózis segítségével. Az ércsipeszeket 30 perc után feloldjuk (meleg ischaemia). Az ép jobb vesét ezután eltávolítjuk. Az állatokat egyedi metabóliás ketrecekbe helyezzük a napi vizeletürítés méréséhez, ami a vesefunkció helyreállításának indexe. 16 és 24 óra elteltével a vesefunkciót a plazmakreatinin-koncentráció mérésével ellenõrizzük. 24 órával a vesetranszplantáció után az állatokat megöljük. Az átültetett vesét eltávolítjuk, szeletekre vágjuk, és Dubosq–Brazil-oldatba helyezzük a szokásos hisztológiás analízis fénymikroszkópos elvégzéséhez.
2
Ezenkívül további vesefragmenseket folyékony nitrogénben lefagyasztunk, és immunohisztokémiai analízissel ellenõrizzük a gyulladásos sejtbeszûrõdést (polimorf magvú sejtek, MHC II osztályba tartozó pozitív 5 sejtek). Valamennyi találmány szerinti vegyület védõhatást fejt ki a transzplantált patkányokban bekövetkezõ sérülésekkel szemben a vesetranszplantáció elõtt iv., és a transzplantáció után 2 órával sc. adagolással 5 mg/kg 10 és 30 mg/kg közötti koncentrációban. Emellett a találmány szerinti vegyületek elõnyösen alkalmazhatók melanoma és angiogenezis kezelésére. A melanomasejtekre gyakorolt in vitro aktivitást az alábbiak szerint mérjük: 15 Melanomasejt-proliferáció Mérõhelyenként 2–6×103 melanomasejtet tartalmazó 96 mérõhelyes lemezeket szelektált találmány szerinti vegyületekkel kezelünk, majd interleukin–8-kom20 ponenssel (CXCL8) stimuláljuk, és 3¹4 napon keresztül tenyésztjük. Ezután 3¹(4,5-dimetil-tiazolil¹2)-2,5-difeniltetrazólium-bromidot (MTT, 400 mg/ml) adagolunk minden mérõhelyhez, és 2 órán keresztül inkubáljuk. A közeget eltávolítjuk, és 100 ml dimetil-szulfoxidot adago25 lunk a sejtek elroncsolásához. A mikrolemez leolvasón mért abszorpciós értékek változást mutatnak a sejtproliferációban.
30
35
40
45
50
55
60 5
Elterjedés mérése Matrigel alkalmazásával – Melanomasejteket lemezre viszünk (5×103 sejt 6 mérõhelyes lemezeken), és 24 órán keresztül hagyjuk megtapadni. Szelektált találmány szerinti vegyületekkel végzett kezelés után 5 nappal a sejteket eltávolítjuk a lemezekrõl, amelyhez rövid idõre tripszin-etilén-diamin-tetraecetsavval kezeljük, majd megszámoljuk, és centrifugáljuk. Biocoat Matrigel elterjedési kamrát használunk a gyártó elõírásai szerint. CXCL8-komponenst szérummentes közegben oldva az alsó mérõhelyre töltünk, és kemoattraktánsként használjuk, és 3×103 sejtet 500 ml szérummentes közegben a Matrigel lemez felsõ kamrájába helyezünk, és 22 órán keresztül 37 °C hõmérsékleten inkubáljuk. A szûrõ alsó felületén található sejteket DiffQuick festékkel megszínezzük, és mikroszkóphoz csatlakoztatott leképezõ analizátorral megszámoljuk. A jelen találmány további tárgyát képezi az (I) képletû vegyületek alkalmazása pszoriázis, fekélyes bélgyulladás, melanoma, angiogenezis, krónikus elzáródásos tüdõbetegség (COPD), hólyagos pemfigoid, reumatoid artritisz, idiopátiás fibrózis, a glomerulonefritisz kezelésére, és ischaemia és reperfúzió által okozott károsodások megelõzésére és kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására. – Az 1. táblázat a jelen találmány szerinti vegyületek néhány példájának biológiai aktivitását mutatja a fent idézett szabadalmi iratokban ismertetett vegyületekkel összehasonlítva.
1
HU 007 436 T2
2
I. táblázat N
GROa által kiváltott PMN-migráció gátlása (%) (10–8 mol/l)
C5a által kiváltott PMNmigráció gátlása (%) (10–8 mol/l)
50±12
10±18
inaktív#
58±9
61±16
inaktív#
57±12
10±7
inaktív#
64±2
61±3
inaktív#
44±5
39±10
55±6
52±12
inaktív#
65±18
51±13
inaktív#
67±10
IL–8 által kiváltott PMNmigráció gátlása (%) (10–9 mol/l)
IL–8-inhibitorok
WO 00/24710
(1a)
WO 01/58852
(2) Kettõs IL–8/C5a inhibitorok
WO 02/068377
(7a)
(8a) #
10–6 mol/l koncentrációban vizsgálva.
A II. táblázat néhány (I) képletû vegyület kémiai-fizikai, farmakológiai és farmakokinetikai adatait mutatja a fent idézett szabadalmi iratokban ismertetett vegyületekhez viszonyítva. Az (I) képletû vegyületek nagyobb 60 6
orális biológiai hozzáférhetõséget, nagyobb t1/2 értéket és kisebb proteinkötõ képességet mutatnak, mint a példaként választott ismert vegyületek.
1
HU 007 436 T2
2
II. táblázat N
Proteinkötés (50 mg/ml)
t1/2 (h)
Orális biológiai hozzáférhetõség
99,98%
0,4
80%
99,00%
24,7
–100%
98,40%
0,4
35%
93,80%
2,3
95%
85,00%
1,7
30%
70,36%
3,4
80%
64,07%
2,4
90%
IL–8-inhibitorok
WO 00/24710
(1a)
WO 01/58852
(2) Kettõs IL–8/C5a inhibitorok
WO 02/068377
(7a)
(8a)
A jelen találmány oltalmi köréhez tartoznak továbbá 50 az olyan gyógyszerkészítmények, amelyek találmány szerinti vegyületet és megfelelõ hordozóanyagot tartalmaznak. A találmány szerinti vegyületek szokásosan alkalmazott segédanyagokkal, hordozóanyagokkal, hígító- 55 szerekkel és más adalék anyagokkal gyógyszerkészítmények vagy dózisegységek formájában kiszerelhetõk, és ilyen formában szilárd készítmény, így tabletta vagy töltött kapszula, vagy folyékony készítmény, így oldat, szuszpenzió, emulzió, elixír vagy ilyenekkel töl- 60 7
tött kapszula formájában orálisan adagolhatók vagy steril injekciós oldat formájában parenterálisan (például szubkután) adagolhatók. Az ilyen gyógyszerkészítmények és dózisegységek a komponenseket a szokásos mennyiségekben tartalmazzák, adott esetben további hatóanyag mellett, és az ilyen dózisegységek a hatóanyagot megfelelõ hatékony mennyiségben tartalmazzák a kívánt napi dózistartományhoz igazodva. Gyógyszerként történõ alkalmazás esetén a találmány szerinti vegyületeket általában gyógyszerkészítmény formájában adagoljuk. Az ilyen készítményeket a
1
HU 007 436 T2
gyógyszerészetben általánosan ismert módszerekkel állítjuk elõ, és a készítmények legalább egy hatóanyagot tartalmaznak. A találmány szerinti vegyületeket általában gyógyszerészetileg hatékony mennyiségben adagoljuk. A vegyület valóságban adagolt mennyiségeit általában az érintett körülmények alapján határozzuk meg, melyekre példaként említhetõ a kezelt betegség, az adagolás módja, az adagolt vegyület, a kezelt beteg kora, testtömege és válasza, a beteg tüneteinek súlyossága és hasonlók. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények különbözõ utakon adagolhatók, melyekre példaként említhetõ az orális, rektális, transzdermális, dermális, szubkután, intravénás, intramuszkuláris és intranazális adagolás. A kívánt adagolási módtól függõen a vegyületeket elõnyösen injektálható vagy orális készítmény formájában szereljük ki. Az orális adagolásra alkalmas készítmény formája lehet folyékony oldat vagy szuszpenzió vagy por. A készítményeket azonban általánosan a pontos adagolást elõsegítõ dózisegységek formájában szereljük ki. A „dózisegység” kifejezés fizikailag elkülönülõ egységeket jelent, amely humán betegeknek vagy más emlõsöknek egységes dózisok adagolására alkalmas, és minden egység elõre meghatározott mennyiségben tartalmazza a hatóanyagot a kívánt terápiás hatás alapján számolva, gyógyszerészetileg alkalmazható segédanyagok mellett. A dózisegységekre jellemzõ példaként említhetõk az elõre letöltött és bemért ampullák vagy fecskendõk folyékony készítményekre, vagy pirulák, tabletták, kapszulák és hasonlók szilárd készítményekre. Az ilyen készítményekben a hatóanyag általában kis mennyiségben van jelen (mintegy 0,1 és mintegy 50 tömeg%, elõnyösen mintegy 1 és mintegy 40 tömeg% között), ahol a maradék részt különbözõ hordozóanyagok vagy a kívánt dózisforma elõállítását elõsegítõ segédanyagok teszik ki. Az orális adagolásra alkalmas folyékony készítmények megfelelõ vizes vagy nem vizes hordozóanyagot tartalmazhatnak pufferanyagok, szuszpendáló- és diszpergálószerek, színezékek, ízesítõanyagok és hasonlók mellett. A folyékony készítményeket, beleértve az injektálható készítményeket, mindig fény kizárása mellett tároljuk a fény által kifejtett esetleges katalitikus hatás elkerülése érdekében, melynek eredménye lehet hidroperoxid vagy peroxid kialakulása. A szilárd készítmények például a következõ komponensek vagy hasonló típusú anyagok bármelyikét tartalmazhatják: kötõanyag, így mikrokristályos cellulóz, tragakantgumi vagy zselatin; hordozóanyag, így keményítõ vagy laktóz; szétesést elõsegítõ szer, így alginsav, primogél vagy kukoricakeményítõ; csúsztatószer, így magnézium-sztearát; kolloid szilícium-dioxid; édesítõanyag, így szacharóz vagy szacharin; vagy ízesítõszer, így borsmenta, metil-szalicilát vagy narancsíz. Az injektálható készítmények alapját általában injektálható steril sóoldat vagy foszfátpufferolt sóoldat vagy más injektálható hordozóanyag képezi. Mint fent említettük, az (I) képletû származék az ilyen készítményekben általában kis mennyiségben van jelen, ami általában 0,05 és 10 tömeg% közötti, a maradék injektál-
2
ható hordozóanyag és hasonló. Az átlagos napi dózis különbözõ faktoroktól függ, melyekre példaként említhetõ a betegség súlyossága és a beteg állapota (kora, neme és testtömege). A dózis értéke általában 1 mg és 5 néhány mg, legfeljebb 1500 mg (I) képletû vegyület naponta, amit adott esetben több részletre osztva adagolunk. A találmány szerinti vegyületek kis toxicitása miatt ennél nagyobb dózisok is hosszú idõn keresztül adagolhatók. Az orálisan adagolható vagy injektálható készítmé10 nyeknél fent ismertetett komponensek csak bemutatást szolgálnak. Alkalmazhatók további anyagok, valamint feldolgozási technikák, melyek ismertek a Remington’s Pharmaceutical Sciences Handbook 8. részébõl, 18. 15 kiadás, 1990, Mack Publishing Company, Easton, Pennsylvania. A találmány szerinti vegyületek alkalmazhatók továbbá nyújtott hatóanyag-leadású formában vagy késleltetett hatóanyag-leadású formában. A nyújtott ható20 anyag-leadást biztosító anyag képviselõi szintén megtalálhatók az idézett Remington’s Handbook kiadványban. Jelen találmányt közelebbrõl az alábbi példákkal mutatjuk be anélkül, hogy a találmány oltalmi köre ezekre korlátozódna. 25 Példák Példák az alkalmazott rövidítésekre: THF jelentése tetrahidrofurán, DBU jelentése 1,8-diaza-biciklo[5.4.0]undec-7¹én. A példákban bemutatott valamennyi vegyületet R(–)30 2-(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi-fenil)-propionsavból állítjuk elõ, amely elõállítható a WO 03/043625 szerint.
35
40
45
50
55
60 8
1. példa R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nmetánszulfonil-propionamid 1,1’-Karbonil-diimidazolt (7,21 g, 44,5 mmol) adagolunk szobahõmérsékleten R(–)-2-(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi-fenil)-propionsav (13,28 g, 44,5 mmol) vízmentes CH2Cl2 oldószerben (130 ml) felvett oldatához. A kapott oldatot 1 óra 30 percen keresztül kevertetjük. Ezután metánszulfonamidot (4,23 g, 44,5 mmol) adagolunk, 1 órán keresztül szobahõmérsékleten tartjuk, majd DBU-reagenst (6,65 ml, 44,5 mmol) adunk hozzá. A kapott elegyet egy éjszakán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. A szerves fázist 0,5 mol/l HCl-oldattal (2×50 ml), 5% NaH2PO4-oldattal (3×50 ml), majd vízzel semlegesre mossuk. Ezután Na2SO4 fölött szárítjuk, és az oldószert eltávolítjuk, majd a maradékot izopropil-éterrel kezeljük. A kapott csapadékot szûrjük, és az anyalúgot csökkentett nyomáson bepároljuk. Így szilárd nyersterméket kapunk, amit n¹hexánban (50 ml) 2 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetünk. Így tiszta R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nmetánszulfonil-propionamidot kapunk (13,2 g, 35,15 mmol) fehér por formájában (kitermelés 79%). Op.: 98–100 °C, [a] D =–49,4 (c=0,5–, CH 3 OH), 1H–NMR (CDCl ): d 7,40 (d, 2H, J=7 Hz); 7,23 (d, 3 2H, J=7 Hz); 3,68 (q, 1H, J=7 Hz); 3,15 (s, 3H); 1,42 (d, 3H, J=7 Hz).
1
HU 007 436 T2
1a. példa R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nmetánszulfonil-propionamid-nátriumsó R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-metánszulfonil-propionamidot (6,89 g, 18,35 mmol) etanolban (35 ml) oldunk, és 1 mol/l NaOH-oldatot (térfogat standard) (18,35 ml) csepegtetünk hozzá. Az oldatot 30 percen keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. Az alkoholt csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és a vizes maradékot megfagyasztjuk, és egy éjszakán keresztül liofilizáljuk. Így tiszta nátriumsót kapunk fehér por formájában (7,29 g, 18,35 mmol). [a]D=–27,2 (c=0,5; CH3OH). 2. példa R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]propionamid Tionil-kloridot (4,8 ml, 67 mmol) adagolunk szobahõmérsékleten R(–)-2-(4’-trifluor-metánszulfonil-oxifenil)-propionsav (10 g, 33,5 mmol) vízmentes toluolban (10 ml) felvett oldatához. Az oldatot 2 órán keresztül kevertetés közben refluxáljuk. Ezután szobahõmérsékletre hûtjük, a toluolt csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és a nyers olajos maradékot CH2Cl2 oldószerben (25 ml) oldjuk, és az oldatba 1 órán keresztül ammóniát vezetünk. A szerves oldatot vízzel (3×15 ml) mossuk, Na2SO4 fölött szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott halványbarna, szilárd nyersterméket 2 órán keresztül n¹hexánban (100 ml) kevertetjük. A tiszta R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-propionamidot (8,1 g, 27,2 mmol) vákuumban végzett szûréssel izoláljuk fehér por formájában (kitermelés 85%). Op.: 67–69 °C, [a]D=–12 (c=1; CH3OH), 1H–NMR (CDCl3): d 7,69 (d, 2H, J=7 Hz); 7,22 (d, 2H, J=7 Hz); 5,37 (széles s, 2H, CONH2); 3,63 (q, 1H, J=7 Hz); 1,53 (d, 3H, J=7 Hz). 3. példa R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nmetil-propionamid Tionil-kloridot (4 ml) adagolunk szobahõmérsékleten R(–)-2-(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi-fenil)-propionsav (1 g, 3,35 mmol) vízmentes toluolban (2,5 ml) felvett oldatához. Az oldatot 2 órán keresztül kevertetés közben refluxáljuk. Ezután szobahõmérsékletre hûtjük, a toluolt csökkentett nyomáson eltávolítjuk, és a nyers olajos maradékot CH2Cl2 oldószerben (10 ml) oldjuk. A szerves oldatot metil-amin (0,414 ml, 10,08 mmol) CH2Cl2 oldószerben (5 ml) felvett oldatához csepegtetjük. Az elegyet 3 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. Az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk a felesleg amin ledesztillálásáig, és a nyersterméket ismét CH2Cl2 oldószerben (10 ml) oldjuk, telített NaHCO3-oldattal (2×5 ml), majd vízzel (3×15 ml) mossuk, Na2SO4 fölött szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A narancssárga olaj formájában kapott nyers maradékot flashkromatográfiásan (eluens CH2Cl2/CH3OH 98:2) tisztítva tiszta R(–)-2-[(4’-trifluormetánszulfonil-oxi)-fenil]-N-metil-propionamidot ka-
5
10
15
20
25
30
2
punk átlátszó olaj formájában (0,78 g, 2,51 mmol) (kitermelés 75%). [a]D=–19 (c=0,5; CH3OH), 1H–NMR (CDCl3): d 7,48 (d, 2H, J=7 Hz); 7,24 (d, 2H, J=7 Hz); 5,35 (széles s, 1H, CONH); 3,55 (q, 1H, J=7 Hz); 2,72 (d, 3H, J=3 Hz); 1,55 (d, 3H, J=7 Hz). 4. példa R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nizopropoxi-propionamid N-Izopropil-hidroxil-amin-hidroklorid (0,14 g, 1,67 mmol) és NaHCO3 (0,19 g, 3,34 mmol) vízmentes THF oldószerben (5 ml) felvett szuszpenziójához R(–)2-(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi-fenil)-propionil-kloridot, elõállítható a megfelelõ savból (0,5 g, 1,67 mmol) a 3. példában leírt módon, adagolunk, és az oldatot 3 órán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. Az oldószer eltávolítása után a nyersterméket CH2Cl2 oldószerben (10 ml) felvesszük, vízzel (2×10 ml) mossuk, Na2SO4 fölött szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. Az olajos maradék formájában kapott nyersterméket n¹hexánnal kezelve tisztítjuk, és a kapott csapadék szûrése után tiszta R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]N-izopropoxi-propionamidot kapunk fehér por formájában (0,45 g, 1,28 mmol) (kitermelés 77%). [a]D=–24 (c=0,5; CH3OH), 1H–NMR (CDCl3): d 8,15 (széles s, 1H, CONH); 7,45 (d, 2H, J=7 Hz); 7,20 (d, 2H, J=7 Hz); 3,65 (m, 1H); 3,50 (q, 1H, J=7 Hz); 1,55 (d, 3H, J=7 Hz); 1,2 (d, 6H, J=3 Hz). A 3. példában leírt módon állíthatók elõ a következõ amidok kereskedelmi forgalomban beszerezhetõ aminokból vagy a WO 01/58852, WO 00/24710 és WO 02/068377 számú iratokban ismertetett módon elõállított aminokból.
5. példa R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nciklopentil-propionamid [a]D=–35 (c=1; CH3OH), 1H–NMR (CDCl3): d 7,52 (d, 2H, J=7 Hz); 7,28 (d, 2H, J=7 Hz); 5,55 (széles s, 1H, CONH); 3,58 (q, 1H, J=7 Hz); 3,48 (m, 1H); 40 2,85 (m, 4H); 2,36 (m, 4H); 1,58 (d, 3H, J=7 Hz). 35
6. példa R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[3¹(N’-piperidinil)-propil]-propionamid 45 [a]D=–26 (c=2; CH3OH), 1H–NMR (CDCl3): d 8,11 (széles s, 1H, CONH); 7,72 (d, 2H, J=7 Hz); 7,25 (d, 2H; J=7 Hz); 3,88 (q, 1H, J=7 Hz); 3,55 (m, 2H); 3,30–2,95 (m, 3H); 2,70 (m, 2H); 2,48 (m, 2H); 2,25 (m, 2H); 2,05 (m, 2H); 2,00–1,74 (m, 2H); 1,54 (d, 50 3H, J=7 Hz). 6a. példa R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[3¹(N¹piperidinil)-propil]-propionamid-hidroklorid 55 R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[3¹(N’-piperidinil)-propil]-propionamidot (0,15 g, 0,35 mmol) CH2Cl2 oldószerben (3 ml) oldunk. 3 N HCloldatot (0,5 ml) adagolunk, 1 órán keresztül szobahõ60 mérsékleten kevertetjük, majd az oldószert csökkentett 9
1
HU 007 436 T2
nyomáson eltávolítjuk, és a nyersterméket vízmentes etil-éterrel (5 ml) hígítjuk. A kapott csapadékot vákuumban szûrve tiszta R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)fenil]-N-[3¹(N¹piperidinil)-propil]-propionamid-hidrokloridot kapunk fehér por formájában (0,128 g, 0,28 mmol). [a]D=–12 (c=2; CH3OH). 7. példa R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[2¹(N’-pirrolidinil)-etil]-propionamid [a]D=–34 (c=1; CH3OH), 1H–NMR (CDCl3): d 8,65 (széles s, 1H, CONH); 7,75 (d, 2H, J=7 Hz); 7,22 (d, 2H, J=7 Hz); 4,02 (m, 2H); 3,85–3,74 (m, 3H); 3,31 (m, 2H); 3,0–2,80 (m, 2H); 2,41–2,12 (m, 4H); 1,65 (d, 3H, J=7 Hz). 7a. példa R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[2¹(N’-pirrolidinil)-etil]-propionamid-hidroklorid A vegyületet a 6a. példában leírt módon állítjuk elõ. [a]D=–22 (c=1; CH3OH). 8. példa R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[3¹(N¹pirrolidinil)-propil]-propionamid [a]D=–41 (c=1; CH3OH), 1H–NMR (CDCl3): d 8,01 (széles s, 1H, CONH); 762 (d, 2H, J=7 Hz); 7,15 (d, 2H, J=7 Hz); 3,80 (q, 1H, J=7 Hz); 3,52 (m, 2H); 3,31 (m, 2H); 2,95 (m, 2H); 2,78 (m, 2H); 2,15–1,90 (m, 6H); 1,55 (d, 3H, J=7 Hz). 8a. példa R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[3¹(N¹pirrolidinil)-propil]-propionamid-hidroklorid A vegyületet a 6a. példában leírt módon állítjuk elõ. [a]D=–17 (c=1; CH3OH). 9. példa R(+)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[2¹(2¹hidroxi-etoxi)-etil]-propionamid R(–)-2-(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi-fenil)-propionsav (0,53 g, 1,79 mmol) tionil-kloridban (1 ml) felvett oldatát 2 órán keresztül kevertetés közben refluxáljuk. Ezután szobahõmérsékletre hûtjük, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A nyers olajat CH2Cl2 oldószerben (2 ml) oldjuk, és 2¹(2¹hidroxi-etoxi)-etil-amin (1,36 ml, 3,58 mmol) CH2Cl2 oldószerben (4 ml) felvett oldatához csepegtetjük. Az elegyet egy éjszakán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. Az oldatot vízzel (3×10 ml) mossuk, Na2SO4 fölött szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott olajos nyersterméket izopropil-éterrel kezelve (egy éjszakán keresztül szobahõmérsékleten) szûrés után R(+)-2[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-[2¹(2¹hidroxietoxi)-etil]-propionamidot kapunk viaszos szilárd anyag formájában (0,48 g, 1,25 mmol) (kitermelés 70%). [a]D=+6 (c=1; CH3OH), 1H–NMR (CDCl3): d 7,78 (d, 2H, J=7 Hz); 6,95 (d, 2H, J=7 Hz); 5,92 (széles s, 1H, CONH); 3,68 (m, 2H); 3,55–3,44 (m, 7H); 1,52 (d, 3H, J=7 Hz).
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 10
2
10. példa R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[2¹(4’-trifluor-metil)-tiazolil]-propionamid R(–)-2-(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi-fenil)-propionsav (1,012 g, 3,39 mmol) tionil-kloridban (2 ml) felvett oldatát 2 órán keresztül kevertetés közben refluxáljuk. Ezután szobahõmérsékletre hûtjük, és csökkentett nyomáson bepároljuk. Az olajos maradékot CH2Cl2 oldószerben (2 ml) oldjuk, és 2¹amino-4-trifluor-metiltiazol (1,14 g, 6,78 mmol) CH2Cl2 oldószerben (4 ml) felvett oldatához csepegtetjük. A 2¹amino-4-trifluor-metil-tiazolt Moazzam M. és munkatársai: Indian J. Chem., 27B(11), 1051–1053 (1988) szerint állítjuk elõ. A kapott elegyet egy éjszakán keresztül szobahõmérsékleten kevertetjük. Az oldatot telített NaHCO3-oldattal (2×5 ml), majd vízzel (3×10 ml) mossuk, Na2SO4 fölött szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott olajos nyersterméket izopropil-éterrel egy éjszakán keresztül szobahõmérsékleten kezeljük, majd a kapott csapadékot szûrjük. Így tiszta R(–)-2-[(4’-trifluormetánszulfonil-oxi)-fenil]-N-[2¹(4’-trifluor-metil)-tiazolil]propionamidot kapunk halványbarna szilárd anyag formájában (0,94 g, 2,10 mmol) (kitermelés 62%). Op.: 138–141 °C. [a]D=–50 (c=0,5; CH3OH), 1H–NMR (CDCl3): d 10,68 (széles s, 1H, CONH); 7,45 (d, 2H, J=7 Hz); 7,28 (d, 2H, J=7 Hz); 7,06 (s, 1H); 3,88 (q, 1H, J=7 Hz); 1,67 (d, 3H, J=7 Hz). 11. példa R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nmetil-N-hidroxi-propionamid N,N-Dimetil-formamid (0,42 ml, 5,42 mmol) CH2Cl2 oldószerben (4 ml) felvett oldatát T=–20 °C hõmérsékletre hûtjük, és oxalil-klorid (0,16 ml, 1,83 mmol) CH2Cl2 oldószerben (5 ml) felvett oldatát csepegtetjük hozzá. Az adagolás befejezõdése után T=0 °C hõmérsékletre melegítjük, 30 percen keresztül kevertetjük, majd R(–)-2-(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi-fenil)-propionsavat (0,5 g, 1,67 mmol) és 4¹metil-morfolint (0,185 ml, 1,67 mmol) adagolunk hozzá. Az elegyet T=0 °C hõmérsékleten 30 percen keresztül kevertetjük, majd N¹metil-hidroxil-amin-hidrokloridot (0,27 g, 3,3 mmol) és 4¹metil-morfolint (0,73 ml, 6,6 mmol) adagolunk hozzá. A hõmérsékletet szobahõmérsékletre emeljük, és egy éjszakán keresztül kevertetjük. A kapott csapadékot kiszûrjük, és az anyalúgot csökkentett nyomáson bepároljuk. Az olajos maradékot CH2Cl2 oldószerben (5 ml) mossuk, és 1 N HCl-oldattal (2×5 ml), vízzel (2×10 ml), majd telített NaHCO 3 -oldattal (2×10 ml) mossuk, Na2SO4 fölött szárítjuk, és csökkentett nyomáson bepároljuk. Az olajos nyersterméket flashkromatográfiásan (CH2Cl2/CH3OH 99:1) tisztítva tiszta R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nmetil-N-hidroxi-propionamidot kapunk halványsárga olaj formájában (0,355 g, 1,08 mmol) (kitermelés 65%). [a]D=–23 (c=1,5; CH3OH), 1H–NMR (DMSO-d6): d 10,05 (széles s, 1H, OH); 7,48 (s, 4H); 4,40 (q, 1H, J=7 Hz); 3,10 (s, 3H); 1,40 (d, 3H, J=7 Hz). A III. táblázatban az 1–11. példa szerinti vegyületek kémiai nevét és szerkezeti képletét adjuk meg.
HU 007 436 T2
III. táblázat Példa száma
Kémiai név
Szerkezeti képlet
1.
R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nmetánszulfonil-propionamid
1a.
R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nmetánszulfonil-propionamid-nátriumsó
2.
R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]propionamid
3.
R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nmetil-propionamid
4.
R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nizopropoxi-propionamid
5.
R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nciklopentil-propionamid
6.
R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[3¹(N’-piperidinil)-propil]-propionamid
6a.
R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[3¹(N’-piperidinil)-propil]-propionamid-hidroklorid
7.
R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[2¹(N’-pirrolidinil)-etil]-propionamid
7a.
R(–)-2-[(4’-Trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[2¹(N’-pirrolidinil)-etil]-propionamid-hidroklorid
11
1
HU 007 436 T2
2
III. táblázat (folytatás) Példa száma
Kémiai név
Szerkezeti képlet
8.
R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[3¹(N’-pirrolidinil)-propil]-propionamid
8a.
R(–)-2-[(4¹trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[3¹(N’-pirrolidinil)-propil]-propionamid-hidroklorid
9.
R(+)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[¹(2¹hidroxi-etoxil)-etil]-propionamid
10.
R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[2¹(4’-trifluor-metil)-tiazolil]-propionamid
11.
R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nmetil-N-hidroxi-propionamid
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 35 1. (I) képletû 2¹(R)-fenil-propionsav-származékok
40
kilcsoport, n értéke 0–2 egész szám, és Z jelentése oxigénatom vagy kénatom; – –(CH2)n–NRaRb képletû csoport, ahol n értéke 0–5 egész szám és Ra és Rb jelentése egyenként azonos vagy eltérõ 1–6 szénatomos alkilcsoport, 2–6 szénatomos alkenilcsoport vagy alternatív módon Ra és Rb jelentése a kapcsolódó nitrogénatommal együtt (II) képletû 3–7 tagú heterociklus
I és ezek gyógyszerészetileg alkalmazható sói, ahol R’ jelentése H vagy OH, és ha R’ jelentése H, akkor R jelentése – H, 1–5 szénatomos alkilcsoport, 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport, 2–5 szénatomos alkenilcsoport, 1–5 szénatomos alkoxicsoport; – heteroarilcsoport szubsztituált és szubsztituálatlan piridin, pirimidin, pirrol, tiofén, indol, tiazol, oxazol közül megválasztva; – aminosavmaradék, amely egyenes vagy elágazó szénláncú 1–6 szénatomos alkilcsoportot, 3–6 szénatomos cikloalkilcsoportot, 2–6 szénatomos alkenilcsoportot, 1–6 szénatomos fenil-alkilcsoportot tartalmaz, ahol szubsztituensként egy további karboxilcsoport (COOH) fordul elõ; – –CH2–CH2–Z–(CH2–CH2O)nR’ képletû csoport, ahol R’ jelentése H vagy 1–5 szénatomos al-
45 (II)
50
55
60 12
ahol W jelentése egyszeres kötés, O, S, N–Rc, ahol Rc jelentése H, 1–6 szénatomos alkilcsoport vagy 1–6 szénatomos alkil-fenil-csoport, és n értéke 0–3 egész szám, – SO 2 Rd képletû csoport, ahol Rd jelentése 1–6 szénatomos alkilcsoport, 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport, 2–6 szénatomos alkenilcsoport, arilcsoport vagy heteroarilcsoport közül megválasztott, ha R’ jelentése OH, akkor R jelentése H, 1–5 szénatomos alkilcsoport, 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport, 2–5 szénatomos alkenilcsoport közül megválasztott.
1
HU 007 436 T2
2. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, ahol ha R’ jelentése H, akkor R jelentése – H, 1–5 szénatomos alkilcsoport, 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport, 1–5 szénatomos alkoxicsoport, 1–2 szénatomos karboxi-alkil-csoport; – heteroarilcsoport szubsztituált és szubsztituálatlan piridin, tiazol, oxazol közül megválasztva; – –(CH2)n–NRaRb képletû csoport, ahol n értéke 2 vagy 3 egész szám, elõnyösen 3, az NRaRb csoport jelentése N,N-dimetil-amin, N,N-dietilamin, 1¹piperidilcsoport, 1¹pirrolidinilcsoport, 4¹morfolinilcsoport, 1¹pirrolidinilcsoport, 1¹piperazinilcsoport, 1¹(4¹metil)-piperazinil-csoport; – SO 2 Rd képletû csoport, ahol Rd jelentése 1–2 szénatomos alkilcsoport vagy 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport közül megválasztott, és ha R’ jelentése OH, akkor R jelentése H, 1–5 szénatomos alkilcsoport vagy 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vegyületek az alábbi csoportból megválasztva: R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nmetánszulfonil-propionamid; R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nmetánszulfonil-propionamid-nátriumsó; R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]propionamid; R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-metilpropionamid; R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nizopropoxi-propionamid; R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-Nciklopentil-propionamid; R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-[3¹(N’piperidinil)-propil]-propionamid; R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-[3¹(N’piperidinil)-propil]-propionamid-hidroklorid; R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-[2¹(N’pirrolidinil)-etil]-propionamid;
5
10
15
20
25
30
35
13
2
R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-[2¹(N’pirrolidinil)-etil]-propionamid-hidroklorid; R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-[3¹(N’pirrolidinil)-propil]-propionamid; R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-[3¹(N’pirrolidinil)-propil]-propionamid-hidroklorid; R(+)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N[2¹(2¹hidroxi-etoxi)-etil]-propionamid; R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-[2¹(4’trifluor-metil)-tiazolil]-propionamid; R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-metil-Nhidroxi-propionamid. 4. Az 1–3. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek, amely R(–)-2-[(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi)-fenil]-N-metánszulfonil-propionamid és ennek nátriumsója. 5. Az 1–4. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek gyógyszerként történõ alkalmazásra. 6. Az 1–4. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek alkalmazása pszoriázis, fekélyes vastagbélgyulladás, melanoma, angiogenezis, krónikus elzáródásos tüdõbetegség (COPD), hólyagos pemfigoid, reumatoid artritisz, idiopátiás fibrózis, glomerulonefritisz kezelésére és ischaemia és reperfúzió által okozott károsodások megelõzésére és kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmény elõállítására. 7. Gyógyszerkészítmények, amelyek 1–4. igénypontok bármelyike szerinti vegyületet tartalmaznak egy megfelelõ hordozóanyaggal keverve. 8. Eljárás az 1. igénypont szerinti (I) képletû vegyületek elõállítására, ahol R’ jelentése H és R jelentése SO2Rd, ahol Rd jelentése 1–2 szénatomos alkilcsoport vagy 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport, melynek során R(–)-2-(4’-trifluor-metánszulfonil-oxi-fenil)-propionsavat megfelelõ RdSO2NH2 szulfonamiddal reagáltatunk, ahol Rd jelentése 1–2 szénatomos alkilcsoport vagy 3–6 szénatomos cikloalkilcsoport, egy kondenzálószer jelenlétében.
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Szabó Richárd osztályvezetõ Windor Bt., Budapest
