!HU000005648T2! (19)
HU
(11) Lajstromszám:
E 005 648
(13)
T2
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal
EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (21) Magyar ügyszám: E 03 708427 (22) A bejelentés napja: 2003. 03. 27. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20030708427 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1496815 A1 2003. 10. 30. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1496815 B1 2008. 12. 17.
(51) Int. Cl.: A61F 2/06 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 03088871 PCT/IB 03/001178
(30) Elsõbbségi adatok: MI20020860 2002. 04. 22.
(73) Jogosult: E.V.R. Medical S.á.r.l., 1420 Luxembourg (LU)
IT
(72) Feltaláló: LUALDI, Alessandro, I-20010 Marcallo con Casone (IT) (54)
(74) Képviselõ: Kovács Ivánné, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest
Endoluminális eszköz endoluminális tágítható protézis bevezetésére és elhelyezésére
(57) Kivonat
HU 005 648 T2
Endoluminális eszköz endoluminális tágítható protézis továbbítására és behelyezésére. Az endoluminális eszköz (1) egy endoluminális tágítható protézis továbbítására és behelyezésére szolgál egy fõ vezeték és legalább egy szekunder vezeték között kialakított kettõs elágazáshoz, és tartalmaz egy hosszúkás testet (2), amelynek van egy közeli végrésze
(4) és egy távoli végrésze (3). A hosszúkás test (2) távoli végrésze (3) egy tágítóeszközt (5) tartalmaz. Megvezetõ huzal követõ eszköz (11) van legalább a hosszúkás test (2) egy része mentén elhelyezve, és legalább egy pár megvezetõhuzal lument (12, 13) tartalmaz. A megvezetõhuzal lumenek (12, 13) közül legalább az egyik legalább részben a tágítóeszköz falához rögzítve marad.
31. ábra A leírás terjedelme 30 oldal (ezen belül 17 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.
1
HU 005 648 T2
A találmány tárgya endoluminális eszköz endoluminális tágítható protézis bevezetésére és elhelyezésére. Még pontosabban a találmány tárgya egy olyan eszközre vonatkozik, amely az 1. igénypont tárgyi körében van leírva. Az US–A–6099497 számú leírás egy ilyen típusú eszközt ismertet. Ahogyan ez ismert, az elõbb említett leírásban ismertetett berendezéseket protézisek vagy sztentek továbbítására és behelyezésére, még pontosabban olyan vezetékrendszerekbe történõ endoluminális beillesztésére és beültetésére alkalmazzák, amilyenek például a testfolyadékokat továbbító érpályák, még pontosabban az emberi vagy állati testben lévõ lumenek. Ezek a folyadékot továbbító vérerek lehetnek például artériás vérerek, így például koronária, mezenteriális, periferiális vagy agyi artériák, vénák, vagy gyomor- és bélrendszeri traktusok. Az elõbb említett eszközök használatával lehetõség van például arra, hogy endoluminális protéziseket vagy sztenteket lehessen beültetni egy olyan véredénybe, amelyben arteriosclerotikus plakk vagy arteriostenosis léphet fel, amely részben vagy teljes egészében elzárja a lument. Ezek a protézisek sugárirányú támasztószerkezetet képeznek a lument körülvevõ fal számára, és megakadályozzák, hogy ismételten részben vagy teljesen elzáródjon abban az esetben, ha egy megfelelõ tágítóeszközzel kitágításra kerültek. Ezeket az operációkat úgynevezett angioplasztikának hívják. Az ilyen típusú megoldásokat például „Új kézi intervencionális kardiológia” címmel publikálták, amelyet Mark Freed, Cindy Grines és Robert D. Safian szerkesztett, és a William Beaumont Hospital kardiológiai részlegénél dolgoztak ki, Royal Oak, Michigan; Physicians Press 1996. Ismeretes az is, hogy ha az angioplasztika-technikáknak az elõbb említett alkalmazása perkután vagy endoluminális revaszkuláció esetén is növekvõ számban kerül felhasználásra, mint egy olyan alternatív megoldás, amelyet a hagyományos by¹pass vagy thromboendoarteriectomiás sebészeti megoldások helyett alkalmaznak, és nemcsak akut komplikációk esetében, mint például a vérereknek a megrepedése vagy akut eldugulása, hanem megelõzõ kezelésként is koronáriánál, és szisztémás arteriosclerotikus sérüléseknél. Ezeknek a technikáknak a széles körû alkalmazását jelentõsen korlátozzák az ismert endoluminális eszközökkel kapcsolatos jelentõs nehézségek, amikor ezeket rendszer vezetékeinek vaszkuláris elágazásainál vagy kettõs elágazásainál (bifurkációs sérülések) alkalmazzák. Ismeretes az is, hogy a bifurkációs sérüléseken végzett mûtétek gyakran sikertelenek vagy akut komplikációk lépnek fel, mivel az ismert eszközök a kettõs elágazás azon ágának az eldugulását okozhatják, amely ág annak a területnek a közelébõl ered, amelybe a protézist beillesztik. Még pontosabban, a tágítóeszköznek a bifurkáció elsõ ágába történõ aktiválása következtében az artériában lévõ plakk eltolódhat és elmozdulhat úgy, hogy
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 2
2
a bifurkáció másik ágában a nyílást eltömíti (a probléma mint hóeke vagy plakkelmozdulás ismert). Az elõbb említett hóeke vagy plakkelmozdulás következtében az elzárt ágnak a nyílását ismét hozzáférhetõvé kell tenni, vagy fel kell szabadítani úgy, hogy újból bevezetnek egy megvezetõhuzalt egy olyan gáton át, amely abból a plakkból áll, amely már korábban kialakult és addig mozdult el, amíg a lument el nem zárta. Más szavakkal, szükség van arra, hogy az elsõ protézis beültetését követõen egy második megvezetõhuzalt és egy második protézist helyezzünk el az elzárt ágban, amely áthalad az elsõ protézis hálóján vagy kiálló részén. Még akkor is, ha sikerült az elzárt ághoz hozzáférni, a mûtét rendkívül hosszú lesz, és bárhogyan is nézzük, az eredmény nagymértékben függ a sebész gyakorlatától. Ott, ahol az elõbb említett bifurkációs sérülés van jelen, igen fontos tehát az, hogy a mûtétet csak nagyon jól felszerelt központokban végezzék, amely teljes egészében a kardiológiai sebészetre van kialakítva, és amelyet sürgõs esetekben is lehet hívni akkor, hogy ha az elzáródást követõen károsodás következett be az endoluminális operáció során, vagy akkor, hogy ha a nyílás újbóli megnyitása nem sikerült. Az elõbb említett nehézségek következtében a széles nyílású sztenteknek az alkalmazása lehetõvé teszi a protézis számára a megfelelõ járatot, és a megvezetõ huzalnak a bevezetését az ágakba, ahogyan errõl már írtunk. Ezek a széles nyílások azonban növekvõ veszélyt jelentenek abból a szempontból, hogy a plakkok elõreesnek a hálókon keresztül, és ezért nem tökéletes vaszkularizáció következik be, és a resztenózisnak a valószínûsége megnövekszik. Egy változatként azt javasolták, hogy két eszközt együttesen használjanak a tágítóeszközben, a két sztentnek az egyidejû bevezetésével a kettõs elágazás mindegyik ágába (párosított vagy összekapcsolt eszközök), vagy egyetlen bifurkációs sztentet helyezzenek be. Ez az ismert megoldás azonban nagyon nehézkes, és nehéz a manõverezés vele, és csak nagy erek esetében és annak a környezetében lehet használni. Más szavakkal, nem lehetséges az, hogy ezt az ismert megoldást perifériás ágaknál használják, ahol azonban az atheromes és az arteriosclerotikus plakkok kialakulásának nagyobb a valószínûsége. Ezenkívül pedig a párosított eszközöknek a behelyezéséhez szükség van arra, hogy nagy átmérõjû megvezetõkatétereket alkalmazzanak. A párosított eszköznek a nagyobb tömege a behelyezés során elzárja a véreret, és ily módon az eljárás során ischemia léphet fel, amely lehetetlenné teszi a kontrasztanyag befecskendezését, amely rendkívül hasznos abból a szempontból, hogy vizuálisan követni lehessen, elõször a megvezetõhuzal, azután pedig a protézissel összeillesztett endoluminális eszköz útvonalát a megfelelõen korrekt elhelyezéshez. A párosított eszközök használata ezenkívül minden sokoldalúságot nélkülöz, mindenekelõtt akkor, ha egyetlen bifurkációs sztentrõl van szó, mivel az a három vaszkuláris szegmens, amely egy bifurkációt ké-
1
HU 005 648 T2
pez a közeli fõ véredény, a fõ véredény távol a bifurkációtól és a szekunder véredény vagy oldalág különbözõ átmérõjû és különbözõ, azaz változó hosszúságú sérülésekkel rendelkezhet. Éppen ezért lehetetlen pillanatnyilag olyan tartományokba esõ bifurkációs sztentet készíteni, amely az összes anatómiai és patológiás változatokhoz alkalmazható lenne. Meg kell jegyezni azt is, hogy ezek a bifurkációs sztentek rögzített méretük, és gyakran elzárják a bifurkációs sérülés közelében lévõ másik ágat, aminek következtében ischemia vagy nem tökéletes revaszkularizáció léphet fel. Nyilvánvaló az is, hogy nem minden bifurkációs sérülés és különösen a koronária bifurkációs sérülések kezelhetõk perkután módon. A fenti szempontok figyelembevételével tehát fennáll az igény egy olyan endoluminális eszköz iránt, amely endoluminálisan tágítható protézis továbbítására és behelyezésére szolgál, és amellyel a bifurkáció mindkét ágát biztonságosan és gyorsan lehet elérni, és széles körben használható. Hasonló módon fennáll az igény abban a vonatkozásban is, hogy az endoluminális protéziseket úgy lehessen illeszteni, hogy a protézisek morfológiailag illeszthetõk legyenek a bifurkáció ágainak közeli és távoli végeihez tartozó anatómiához és patológiához. Más szavakkal, kívánatos, hogy minden típusú sérüléssel lehessen foglalkozni úgy, hogy egyetlen endoluminális eszközt alkalmazunk, amely az elõzõekben említett típusú, és amely képes arra, hogy a véredényátmérõk széles tartományához és bármilyen hosszan fellépõ sérüléshez illeszthetõ tegyen. Ezeknek az endoluminális eszközöknek ezenkívül biztosítani kell a pontos elhelyezést a protézis számára, biztosítani kell azt, hogy a bifurkációt teljes egészében lefedjék annak érdekében, hogy megakadályozzák a plakkoknak a kiválását a különbözõ protézisek között, amelyeket beillesztettünk, és megakadályozzák a resztenózis kialakulását. A találmány tárgya éppen ezért egy olyan eszköz kidolgozása, amely az elõbb említett endoluminális eszközt alkalmassá teszi arra, hogy az összes elõbb említett követelménynek eleget tegyen, és egyidejûleg biztosítsa azt, hogy az összes elõbb említett hiányosságokat elkerüljük. A kitûzött célt egy olyan endoluminális eszközzel értük el, amely az 1. igénypontban van megfogalmazva, és egy olyan készlettel, amely a 32. igénypontban van megfogalmazva. A találmány szerinti endoluminális eszköz további jellemzõit és elõnyeit a következõ leírásból néhány elõnyös példakénti kiviteli alak segítségével ismertetjük, amelyek csupán a bemutatás célját szolgálják anélkül azonban, hogy korlátoznák a találmányt, és a mellékelt rajzok segítségével, ahol az 1. ábrán részben metszetben látható az endoluminális eszköz, amely egy protézissel van ellátva, a 2. és a 3. ábrán alulról és oldalról látható az 1. ábra szerinti eszköz egy részlete, a 4. és 4a. ábrán a 2. ábrán bemutatott eszköz IV–IV mentén vett nagyított metszete látható, az
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 3
2
5. ábrán a 3. ábra szerinti endoluminális eszköz V nyíl irányába esõ végnézete látható, a 6a. és 6b. ábrán az 1. ábrán bemutatott eszköz részben metszett rajza látható a használat két fázisában, a 7. és 8. ábrán alulról és oldalról nézve látható az endoluminális eszköz egy részlete, a 9. ábrán a 7. ábra szerinti eszköz IX–IX vonal mentén vett, felnagyított metszete látható, a 10. ábrán a 8. ábra szerinti eszköz X irányból vett elülsõ nézete látható, a 11a. és 11b. ábrán részben metszetben látható a 7. ábra szerinti eszköz térbeli rajza a használat két fokozatában, a 12–17c. ábrákon egy T bifurkáción keresztül vett metszet látható az endoluminális protézis beültetésének nyolc fokozatában, a 17d–17e. ábrán két további alternatív fokozat látható metszetben, amikor a 17c. ábrán látható bifurkációba beültetik a protézist, a 18–23. ábrákon egy Y bifurkáción keresztül vett metszet látható az endoluminális protézisek beültetetésének hat fokozatán keresztül, a 24. és 25. ábra alulról és oldalnézetben mutatja az endoluminális eszköz harmadik példakénti kiviteli alakját, a 26. ábrán nagyított metszetben látható a 24. ábrán bemutatott eszköz XXVI–XXVI vonal mentén vett metszete, a 27. ábrán a 25. ábrán bemutatott eszköz XXVII nyíl irányából vett nézete látható, a 28. és 29. ábrán alulról és oldalról részben metszetben látható az endoluminális eszköznek egy részlete, a 30. ábrán a 29. ábrán bemutatott eszköz XXX nyíl irányából vett nézete látható, a 31. ábrán távlati rajzon látható a találmány szerinti endoluminális eszköz egy részlete metszetben a hossziránya mentén két pontnál elvágva, a 32. ábrán hosszirányú metszetben látható a 31. ábra szerinti eszköz, a 33. ábrán távlati rajzon látható a 32. ábrán bemutatott eszköz XXXIII–XXXIII vonal mentén vett metszete, ahogyan a 32. ábrán jelöltük, a 34. ábrán hosszirányú metszetben látható a találmány szerinti eszköz, amely a 31. ábrán került bemutatásra, a 35. ábrán a 34. ábrán bemutatott eszköz távlati nézete látható a XXXV–XXXV vonalnál metszve, ahogyan a 34. ábrán jelöltük, a 36. ábrán felnagyított keresztmetszetben látható a 32. vagy 34. ábrán bemutatott eszköz a XXXVI–XXXVI vonal mentén metszete, ahogy ez a 32. vagy 34. ábrán be van jelölve, a 37. ábrán felnagyított metszetben látható a 36. ábra, amely azt az eszközt mutatja
1
HU 005 648 T2
be, amelybe a megvezetõhuzalt elhelyezték, a 38. ábrán a találmány szerinti endoluminális eszköz egy további lehetséges alakjának a metszete látható. Visszatérve az ábrákra 1 hivatkozási jellel jelöltünk egy teljes endoluminális eszközt, amely endoluminális kitágítható protézis vagy felfújható katéter továbbítására és behelyezésére használható. Az elõbb említett eszköz használható például egy kitágítható endoluminális protézis behelyezésére egy kettõs elágazáshoz, amelynek van egy fõ vezetéke és legalább egy szekunder vezetéke. Az endoluminális eszköz tartalmaz egy hosszúkás 2 testet, amelynek van egy távoli 3 végrésze és egy közeli 4 végrésze. A hosszúkás 2 test például 100 cm és 160 cm közötti hosszúságra van kialakítva, elõnyösen pedig 115 cm és 140 cm közé. A távoli 3 végrész foglalja magában az 5 tágítóeszközt, amely eltávolíthatóan van összekapcsolva az endoluminális tágítható 6 protézissel. Az 5 tágítóeszköz képes arra, hogy a 6 protézist egy sugárirányba összenyomott állapotból egy sugárirányba kitágított helyzetbe hozza oly módon, ahogy ezt a késõbbiekben még részletesebben megírjuk. Az 5 tágítóeszköznek van egy tágítóeszköz távoli 7 része, egy tágítóeszköz közeli 8 része, és egy tágítóeszköz központi 5a része, amelyhez a 6 protézis illeszthetõ. Az egyik példakénti kiviteli alaknál a hosszúkás 3 test az 5 tágítóeszközön túl egy 9 csúcsos részben folytatódik. A hosszúkás 2 test közeli 4 végrészének a közeli végénél egy olyan 10 elem van, amelynek segítségével az 1 endoluminális eszköz egy önmagában ismert olyan elemhez csatlakoztatható, amellyel az 5 tágítóeszköz vezérelhetõen aktiválható. Az 1 endoluminális eszköz tartalmaz még egy megvezetõhuzalt követõ 11 elemet, amely legalább részben a hosszúkás test mentén nyúlik el. Így például a szóban forgó 11 eszköz a hosszúkás 2 test távoli 3 végrészén helyezkedik el, közel az 5 tágítóeszközhöz (lásd 1. ábra). Elõnyösen a tágítóeszköznek az aktív része hosszirányban illeszthetõ a hosszúkás testhez, és alkalmas arra, hogy a protézist a hosszúkás testhez képest aszimmetrikusan, az egyik oldalon tágítsa ki úgy, hogy a hosszúkás testnek a másik oldala a kitágított aktív résztõl mentes marad. Elõnyösen a megvezetõhuzal-követõ 11 elem tartalmaz egy elsõ megvezetõhuzal 12 lument, amely legalább részben a hosszúkás 2 test belsejében helyezkedik el. Az egyik példánál egy elsõ megvezetõhuzal 12 lumen és egy második megvezetõhuzal 13 lumen teljes egészében a hosszúkás 2 test belsejében helyezkedik el. A 14 és 15 távoli részek és a 16 és 17 közeli részek az elsõ és a második 12 és 13 lumeneket alkalmassá teszik arra, hogy 24 és 25 megvezetõhuzalokat befogadjanak (19. ábra). Az egyik példánál az elsõ megvezetõhuzal 12 lumenje teljes egészében a hosszúkás 2 testen belül helyezkedik el. Az elsõ megvezetõhuzal 12 lumen a távoli
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 4
2
14 rész és a közeli 16 rész között helyezkedik el, és a hosszúkás 2 test falával csak a megfelelõ távoli és közeli részek közelében van összekapcsolva (5. ábra). A találmány szerinti megoldásnál egy második megvezetõhuzal 13 lumen is el van helyezve a hosszúkás 2 test belsejében, és az 5 tágítóeszköz falához csatlakoztatva marad, elõnyösen a 15 távoli résztõl a 17 közeli részig (34., 35. ábra). Az egyik lehetséges kiviteli alaknál a második megvezetõhuzal 13 lumen az 5 tágítóeszközhöz illesztve marad a hosszának egy részén, például az 5 tágítóeszköz hosszának egy jelentõs részén a 15 távoli résztõl számítva. A második megvezetõhuzal 13 lumen második része, amely a 17 közeli részhez van közel, az eszköz belsejében marad, de az aktuális testfalától különválasztva, és az elsõ megvezetõhuzal 12 lumenjétõl függetlenül (32., 33. ábra). A 14 és 15 távoli részek és a 16, 17 közeli részek lehetõvé teszik, hogy a 24, 25 megvezetõhuzalokat az elsõ és a második 12, 13 lumenekbe illesszük (19. ábra). A 14 és 15 távoli részek között elõnyösen térköz van a hosszúkás test mentén. Így például az elsõ megvezetõhuzal 12 lumennek a távoli 14 része a 9 csúcsos rész távoli végénél van, és a második megvezetõhuzal 13 lumen 15 távoli vége az 5 tágítóeszköz távoli végéhez közel van elhelyezve (1–3., 6a., 6b., 18–23. ábrák). A közeli 16, 17 részek elõnyösen a hosszúkás 2 test olyan részében vannak elhelyezve, amely az 5 tágítóeszköz és a közeli vége között helyezkedik el. Így például a 16, 17 nyílások 90 cm–130 cm közötti távolságban vannak elhelyezve, elõnyösen pedig 15 és 115 cm között, a közeli végtõl vagy a 10 csatlakozóelemtõl (1. ábra). A találmány egyik kiviteli alakjánál a második megvezetõhuzal 13 lumen legalább egy további 13a nyílással van ellátva a távoli 15 nyílás és a közeli 17 nyílás között. Így például a 24. ábrán látható kiviteli alaknál két további 13a nyílás van. Az egyik lehetséges kiviteli alaknál több, további 13a nyílás van a közeli 17 nyílás és a távoli 15 nyílás közötti részen, elõnyösen úgy elhelyezve, hogy a két egymás után következõ nyílás közötti távolság ugyanaz. Az egyik kiviteli alak szerint a szóban forgó endoluminális eszköznek van egy angioplasztikai 1 ballonkatétere. A szóban forgó 1 ballonkatéter tartalmaz egy hengeres 2 katétert, egy közeli 10 kapcsolóelemet és egy felfújható 5 ballont. A katéter 2 teste henger alakú. A henger alakú 2 test közeli 4 vége úgy van kialakítva, hogy hordozza és elõretolja a távoli 3 véget. Éppen ezért a közeli 4 rész kevéssé rugalmas, mint a távoli rész, amelynek megfelelõen hajlékonynak kell lennie ahhoz, hogy be tudjon lépni a véredény periferiális ágaiba. Így például a közeli 4 rész olyan biokompatibilis anyagból van, például a biomedikális acélból vagy nejlonból. Ezenkívül pedig a közeli 4 rész úgy van kifejlesztve, hogy egy megvezetõkatéterbe elhelyezhetõ legyen (nem mutatjuk és önmagában ismert), amely szükséges ahhoz, hogy fenntartsuk a véredény lumenjéhez történõ hoz-
1
HU 005 648 T2
záférhetõséget, amely véredényen a szükséges operációt el kell végezni akkor is, amikor az 1 endoluminális eszközt visszahúzzuk. A szóban forgó megvezetõkatéter azon kívül azért is szükséges, hogy például sugárátlátszatlan kontrasztanyagot lehessen bevezetni a véredénybe. A katéter 2 testének a közeli 4 vége egy felfújható 18 lument tartalmaz (3., 4. és 4a., 6b. ábra). A 18 lumen a katéter 2 testének a közeli végétõl a felfújható 5 ballonig tart. A közeli 10 kapcsolóelem például egy olyan kapcsolóelem, amelyet „Luer” néven ismernek a kereskedelmi forgalomban, van a 4 rész közeli végénél elhelyezve, és képezi az 1 endoluminális eszköz elõbb említett kapcsolóelemét egy olyan eszközhöz, amellyel az 5 ballonnak a megfelelõen vezérelt aktiválása valósítható meg. Így például ez a kapcsolóelem az 5 ballon felfújható 18 lumenjét egy nyomás alatt álló forráshoz csatlakoztatja. Az 5 ballon a katéter 2 testének a távoli 3 végével van csatlakoztatva, és így jön létre egy felfújható 19 kamra, amely legalább részben körülveszi a katétertestet (3. ábra). A felfújható 19 kamrát a ballonnak a 20 fala határolja, amely még egy külsõ 22 burkolattal van ellátva. A felfújható 19 kamra a felfújható 18 lumennel van kapcsolatban. Az egyik kiviteli alaknál a ballon tartalmaz a távoli 7 rész és a közeli 8 rész között egy központi 5a részt. Ez a központi 5a rész, amikor sugárirányban ki van tágulva, vagy felfújt helyzetben van, durván hengeres. A ballon 20 fala az egyik példakénti kiviteli alaknál nem táguló, vagy merev, amikor nyomás alatt álló folyadék hatásának van kitéve. Ezért a ballon 20 fala, amikor sugárirányban összelapult helyzetben van, a katéter 2 teste köré hajtogatható, például háromszor, vagy más szavakkal, három 21 hajtást képez (6a. ábra). A külsõ 22 burkolat segítségével a ballon 20 fala elmozgathatóan van illesztve az endoluminális protézissel. Így például a külsõ burkolat egy fém henger alakú háló endovaszkuláris sztentjével illeszthetõ, és gyakorlatilag egy sugárirányban összelapult állapot és egy sugárirányban kitágult állapot között deformálható, és nyomással rögzíthetõ a tartály falának a belsõ felületéhez. Ezen okból kifolyólag a központi hengeres 5a rész átmérõje, amikor a ballon sugárirányban kitágult vagy felfújt állapotban a felfújható 18 lumenen keresztül beinjektált, nyomás alatt álló folyadékkal van rögzítve, olyan, hogy a protézist a véredény falához nyomással rögzíti (6b. ábra). Az egyik példakénti kiviteli alaknál a ballon 20 falának a hosszirányú része belül a katéter 2 testével van csatlakoztatva. Más szavakkal, a 20 fal teljes hosszúsága mentén a katétertesthez van rögzítve úgy, hogy amikor az 5 ballon sugárirányban összenyomott vagy lapos helyzetébõl sugárirányba kitágított vagy felfújt helyzetébe kerül, az 5 ballon elõnyösen excentrikusan vagy aszimmetrikusan fog a katéter 2 testéhez képest kitágulni, vagy más szavakkal, csak a testnek az egyik oldalán fog kitágulni (3., 5., és 6b. ábra). Az 5 ballon közeli 8 része és a távoli 7 része elõnyösen hegyes alakú. Még pontosabban, ezek a részek csonka kúp alakúak.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 5
2
Elõnyösen a henger alakú katéter 2 test tartalmaz egy védõburkolatot vagy egy 23 hüvelyt, például egy hajlékony vezetéket. Így például a 2 védõburkolat adott esetben a hosszúkás test egy integrált részét képezi. A 23 burkolóelem egy hengeres testet tartalmaz, amelyen keresztül egy sor hosszirányú 12, 13 lumen halad át, amelyek az elõbb említett megvezetõhuzal lumenek. A megvezetõhuzal 13, 14 lumenek vagy ezeknek egy-egy szakasza elõnyösen párhuzamosan helyezkedik el a hosszúkás test mentén. A megvezetõhuzal 13, 14 lumenek vagy ezeknek adott tartományai elõnyösen párhuzamosak a hosszúkás testtel. Ezek a lumenek a burkolóelem végeinél az elõbb említett megvezetõhuzal 14, 16, 17 nyílásába torkollnak. A 23 burkolóelem a henger alakú katéter 2 testének a belsejében úgy van elhelyezve, hogy egy térrész marad (amely az elõbb említett felfújható 18 lument képezi) a katéter 2 teste azon részének a teljes hossza mentén, amely a közeli 10 csatlakozóelem és az 5 ballon között helyezkedik el. Elõnyösen a burkolóelem teljes hossza mentén a katétertest falához van csatlakoztatva, amely a felfújható19 kamrával szemben helyezkedik el (3., 4., 4a. és 6b. ábra). A 23 burkolóelem végei a katéter falához oly módon vannak csatlakoztatva, hogy a megvezetõhuzal lumenjei a katétertesten kívülrõl, a megvezetõhuzal nyílásain keresztül hozzáférhetõk. Különösen elõnyös, ha a 23 burkolóelem a katéter testéhez úgy van csatlakoztatva, hogy az elsõ megvezetõhuzal 19 lumenjének az elsõ távoli megvezetõhuzal 14 nyílása a második megvezetõhuzal 13 lumen második távoli megvezetõhuzal 15 nyílásától távol van. Elõnyösen a burkolóelem a katéter 2 teste távoli 3 végének a csúcsáig tart oly módon, hogy az elsõ távoli megvezetõhuzal nyílása a 9 csúcsos rész csúcsához torkollik. A találmány szerint (32. és 34. ábra) a 23 burkolóelem egy hengeres testet tartalmaz, amely hosszirányban egy elsõ 12 lumennel, amely a megvezetõhuzalt képezi, van leválasztva. Ez a burkolóelem a hosszúkás 2 testen keresztül a közeli 4 végrésztõl a távoli 3 végrészig tart. A találmány szerint a második megvezetõhuzal 13 lumen, vagy legalább ez utóbbinak egy tartománya, a hosszúkás 2 testen megy keresztül, amely az 5 tágítóeszközhöz van csatlakoztatva, azaz a ballon 20 falában. Az a 20 falrész, amely a második megvezetõhuzal 13 lument fogja körül, elõnyösen a ballonrész, amely aszimmetrikusan tágítható a hosszúkás 2 testhez képest. A találmány szerint a megvezetõhuzal 13 lumenje a 20 ballonfal belsejében a közeli 17 résztõl a távoli 15 részéig tart (34. ábra). Egy másik kiviteli alaknál a második megvezetõhuzal lumennek csak egy része fut a 20 ballonfal belsejében, elõnyösen az a része, amely megfelel az 5 tágítóeszköz méretének, amely a távoli 15 kimenettõl a fal egy közbensõ pontjáig terjed. Ettõl a közbensõ ponttól egészen addig, mint a 17 nyílás, a második 13 lumen függetlenül helyezkedik el a hosszúkás 2 test belsejével, és egy másik 23a burkolat határolja. Az elsõ 12 lumennek a burkolóelem egyik végénél egy nyitott vége van, ahol az elõbb említett megvezetõ-
1
HU 005 648 T2
huzal 14 és 16 nyílások vannak. A 13 lumen a ballon 20 falának az egyik végénél végzõdik, az elõbb említett megvezetõhuzal 15 és 17 nyílásokkal, és amennyiben szükséges, további egy vagy több 13a nyílással. A 23 burkolóelem, amennyiben szükséges, a további 23a burkolóelem a henger alakú katéter 2 testének a belsejében van úgy elhelyezve, hogy egy térrész marad szabadon, amely az elõbb említett felfújható 18 lument képezi a katéter 2 testének a teljes hossza mentén, amely a közeli 10 csatlakozóelem és az 5 ballon között helyezkedik el. Egy további kiviteli alaknál, például az 5 ballonnak a katéter 2 testéhez képesti aszimmetrikus helyzetének köszönhetõen a második távoli megvezetõhuzal nyílás a katéter 2 teste mentén úgy van elhelyezve, hogy lehetõvé teszi, hogy a második megvezetõhuzal 13 lumen a ballon központi 5a részének a távoli végénél torkolljon, más szavakkal, úgy helyezhetõ el, hogy éppen a 6 protézisen kívül csatlakoztatható a ballonhoz (1. és 6b. ábra). Egy további kiviteli alaknál a második távoli megvezetõhuzal 15 nyílás a katéter hossza mentén úgy van elhelyezve, hogy a második megvezetõhuzal 13 lumen egy olyan ponton torkollik, amely az 5 ballon távoli 7 része és közeli 8 része között helyezkedik el, még pontosabban, a falnak egy olyan pontjánál, amely az 5a központi résszel szemben csatlakoztatható a 6 protézishez. Így például a 15 kimenet az 5a központi rész középvonala közelében van elhelyezve. Elõnyösen a 6 protézis, amely az 1 katéterhez csatlakoztatható, egy 26 ablakkal van ellátva, amely úgy van kialakítva, hogy megakadályozza a távoli megvezetõhuzal 15 nyílás eltömõdését, amikor az az 5 ballonra van illesztve. Így például a 6 protézisnek van egy szélesebb 26 szitája, amely szélesebb, mint a protézis többi szitarésze, és ezzel egyidejûleg olyan a mérete, amely közel esik annak a nyílásnak a méretéhez, amely azon elágazás lumenjéhez történõ hozzáférést biztosítja, amely elágazáson a mûtétet kell elvégezni, vagy annál kissé kisebb. Adott esetben a ballon egy sor protézishez csatlakoztatható, amelyek egymás mellett vannak elhelyezve annak érdekében, hogy a szóban forgó 15 nyílásnak az elzáródását elkerüljék. Elõnyösen a közeli megvezetõhuzal 16, 17 nyílások a katéter 2 testének egy olyan részén vannak elhelyezve, amely az 1 katéter használata során a megvezetõ katéterben védve marad. Adott esetben a 16, 17 nyílások a katéter testének a közeli végénél vannak elhelyezve. Ebben az esetben az 1 katéterballon a közeli 10 csatlakozóval legalább két csatornával van összeillesztve. Az elsõ csatorna a nyomás alatt álló folyadék kezelésére szolgál a felfújható 18 lumenbe, a második csatorna pedig a 24, 25 megvezetõhuzalok bevitelére szolgál. Így például a közeli megvezetõhuzal nyílások a katéter csúcsától megközelítõleg 15–35 cm távolságban vannak elhelyezve, elõnyösen pedig 20 cm és 30 cm között. Elõnyösen sugárátlátszatlan 30 és 31 jelzõelem van a katéter 2 testével összekapcsolva (3. ábra). Ezek a jelzõelemek a katéter teste mentén vannak elhelyezve a protézis távoli és közeli végeinél.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 6
2
A katéter teste szintén tartalmaz sugárátlátszatlan jelzõelemeket, amelyekkel a huzalmegvezetõ 13, 14 lumenek 14, 15 távoli és/vagy a 16, 17 közeli nyílásainak a helyzete a test mentén azonosítható. Egy másik kiviteli alaknál mindkét huzalmegvezetõ 12 és 13 lumen, vagy legalább ezeknek egy tartománya elõnyösen a hosszúkás 2 test falában fut. Ez a tartomány elõnyösen megfelel az 5 tágítóeszköz hosszirányú tartományának. Más szavakkal, kettõnél több huzalmegvezetõ lumen van a ballon 20 falában, elõnyösen három, egymással 120°¹os szöget bezáróan (38. ábra). Az utóbbi kiviteli alaknál el lehet kerülni, hogy a huzalmegvezetõ 12 lumen a hosszúkás 2 test belsejében helyezkedjen el, ahogyan errõl már a korábbiakban írtunk. A találmány tárgya továbbá egy olyan készlet, amely endoluminális kitágítható protézis bevitelére és elhelyezésére alkalmas. A készlet tartalmaz egy 1 endoluminális eszközt, amelyrõl az elõbbiekben írtunk, legalább egy pár 24, 25 megvezetõhuzalt, és legalább egy tágítható 6 protézist, amely sugárirányban van az 1 endoluminális eszköz 5 tágítóeszközével összekapcsolva. A szóban forgó protézis egy hengeres protézis testet tartalmaz, amely egy sugárirányban összeesett állapot, amelynek minimális a külsõ átmérõje, és egy sugárirányban kitágított állapot, amelynek egy kitágított külsõ átmérõje van, amely nagyobb, mint az összenyomott állapotbeli külsõ átmérõ, alkalmazható. Így például a szóban forgó endoluminálisan kitágítható protézis továbbítása és elhelyezésére alkalmas készlet tartalmaz legalább egy elsõ, sugárirányban kitágítható protézist, amely az endoluminális eszköz tágítóeszközének a közeli részével van összekapcsolva, és tartalmaz legalább egy második sugárirányban tágítható protézist, amely az endoluminális eszköz tágítóeszközének a távoli részével van összekapcsolva, vagy további változatként egyetlen protézis fedi le a tágítóeszköz közeli és távoli részeit. A készletben lévõ megvezetõhuzalok mindegyike tartalmaz egy azonosítót, így például a megvezetõhuzal közeli részének legalább a színe vagy a megvezetõhuzal közeli része keresztmetszetének az átmérõje a két megvezetõhuzalnál eltérõ. A megvezetõhuzalok elõnyösen elasztikusan hajlékony távoli végrésszel vannak kialakítva. Még pontosabban, a megvezetõhuzalok tartalmaznak egy kezdeti, közeli tartományt, amelyek annak az útvonalnak a közeli tartománya mentén helyezhetõk el, amely közös az összes megvezetõhuzalhoz, és egy második távoli tartományuk van, amely annak az útvonalnak a távoli része mentén helyezhetõ el, amely már elágazik, és a közeli tartománnyal együtt egy kettõs elágazásnak a részét képezi. Különösen elõnyös, ha legalább az egyik megvezetõhuzal egy rugalmasan flexibilis távoli résszel van ellátva, amely legalább a kettõs elágazási pontjáig tart. Elõnyös továbbá, ha a megvezetõhuzalok sugárátlátszatlan jelzõelemekkel vannak ellátva, amelyek például a távoli részek csúcsánál vannak elhelyezve.
1
HU 005 648 T2
A találmány szerinti endoluminális eszköz mûködésének a leírása következik. Még pontosabban, azokat a mûveleteket írjuk le, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az endoluminális eszközt a 24, 25 megvezetõhuzalok mentén megfelelõen vezessük. A megvezetõhuzalok a járat egy közös, közeli tartomány mentén és a járat elágazó, távoli járat tartományai mentén vannak elhelyezve, és az elágazás kettõs elágazást képez a tartományok között. Az eljárás a következõ fokozatokból áll: – az endoluminális eszközt az elsõ megvezetõhuzal közeli végéhez illesztjük úgy, hogy az elsõ megvezetõhuzal az elsõ megvezetõhuzal lumenbe kerül befogadásra a távoli megvezetõhuzal nyílásán keresztül; – az endoluminális eszközt egy második megvezetõhuzal közeli végéhez illesztjük úgy, hogy a második megvezetõhuzal egy második megvezetõhuzal lumenbe kerül befogadásra a távoli megvezetõhuzal nyílásán keresztül; – az endoluminális eszközt a megvezetõhuzalok mentén továbbítjuk mindaddig, amíg a hosszúkás testnek legalább a távoli végrésze a megvezetõhuzalok kettõs elágazásán túl fog elhelyezkedni. Elõnyösen lehetséges az, hogy egy másik eljárást mérlegeljünk az endoluminális eszköznek a 24, 25 megvezetõhuzalok mentén történõ vezetésére, ahol a megvezetõhuzalok egy járat közös, közeli tartománya mentén vannak elhelyezve, és egy elágazó, távoli tartományokat képeznek a kettõs elágazás tartományai között. Ez az eljárás a következõ fokozatokból áll: – az endoluminális eszközt az elsõ megvezetõhuzal közeli végére illesztjük úgy, hogy az elsõ megvezetõhuzal az elsõ megvezetõhuzal lumennek a távoli megvezetõhuzal nyílásán keresztül kerül befogadásra; – az endoluminális eszközt egy második megvezetõhuzal közeli végéhez csatlakoztatjuk úgy, hogy ez a második megvezetõhuzal egy második megvezetõhuzal lumenbe kerül befogadásra a távoli megvezetõhuzal nyílásán keresztül; – a szóban forgó endoluminális eszközt a megvezetõhuzalok mentén addig továbbítjuk, amíg a hosszúkás testnek legalább a távoli végrészének egy része az egyik megvezetõhuzal járatának a távoli elágazó tartományába nem ér. Az eljárás lépései a kitágítható protézis sugárirányú beillesztésére az ágak falaihoz, amely ágak egy kettõs 32 T elágazást képeznek, az alábbiakban kerülnek ismertetésre (12–17. ábrák). A 32 elágazás tartalmaz egy fõ 33 vezetéket, és egy szekunder 34 vezetéket, amely a fõ 33 vezeték falából ágazik le. Az elõbb említett eljárás a következõ lépéseket tartalmazza: Az elõbb ismertetett készlet pontosabban egy olyan készlet, amely egy olyan endoluminális eszközt tartalmaz, amelynek távoli huzalvezetõ nyílása a tágítóeszköz központi részének a belsejében van elhelyezve, kerül kialakításra. Ezután a fõ vezeték közeli tartományán keresztül egy elsõ megvezetõhuzal van elhelyezve a fõ vezeték-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 7
2
ben úgy, hogy az áthalad a kettõs elágazáson, és egy második megvezetõhuzal van elhelyezve a szekunder vezetékben. A megvezetõhuzalok úgy vannak elhelyezve, hogy a járatnak a kezdeti, közeli tartományát együtt követik, és azután a második, távoli tartományokra a kettõs elágazásnál ágaznak el (12. ábra). A következõ lépésben egy elsõ endoluminális eszköz, amely sugárirányban kitágítható protézissel van ellátva, van a második megvezetõhuzal távoli végére illesztve úgy, hogy a második megvezetõhuzal az endoluminális eszköz megvezetõhuzal lumenjébe van elhelyezve azon a távoli megvezetõhuzal nyílásán keresztül, amely a hosszúkás test csúcsánál van kialakítva. Az elsõ endoluminális eszköz úgy van a vezetékekben elhelyezve, hogy a második megvezetõhuzal közeli, majd a távoli tartományait követi annak érdekében, hogy a sugárirányban kitágítható protézist a második vezetékbe úgy helyezzék el, hogy a közeli pereme a második vezeték szájának a közelében helyezkedjen el (13. ábra). A kitágítóeszközt azután aktiválják úgy, hogy a protézis sugárirányban kitágított állapotba kerül, és nyomással van a második vezeték falához rögzítve (14. ábra). A következõ lépésben a tágítóeszközt visszahúzzuk, és az elsõ endoluminális eszközt a második megvezetõhuzalból visszahúzzuk addig, amíg a vezetékbõl teljesen ki nem jön. Egy második endoluminális eszközt, amelynek sugárirányban tágítható protézise van, az elsõ megvezetõhuzal közeli végére illesztettünk úgy, hogy az elsõ megvezetõhuzal az elsõ megvezetõhuzal lumenben helyezkedjen el a távoli megvezetõhuzal nyílásán keresztül, amely az endoluminális eszköz csúcsánál van elhelyezve, és a második endoluminális eszközt a második megvezetõhuzal közeli végéhez illesztettünk úgy, hogy a második megvezetõhuzal a második megvezetõhuzal lumenbe a távoli megvezetõhuzal nyílásán keresztül kerüljön befogadásra, amely nyílás a hosszúkás testnek azon a részén van, amely a tágítóeszköz távoli és közeli vége között helyezkedik el. Az endoluminális eszköz a fõ vezetékbe van elhelyezve és továbbcsúsztatva a megvezetõhuzalok útvonalának a közeli tartományán mindaddig, amíg az endoluminális eszköznek a távoli része, amely az eszköz csúcsa és a második megvezetõhuzal lumenje távoli megvezetõhuzal nyílása között helyezkedik el, a kettõs elágazás után helyezkedik el (16. ábra). A második eszköznek a kitágítható része aktiválásra kerül úgy, hogy a protézist sugárirányba kitágított állapotba hozza, és a fõ vezeték falához nyomással rögzíti, majd szétterpeszti a kettõs elágazást (17a. ábra). Végül, a tágítóeszközöket visszahúzzuk és a második endoluminális eszközt is visszahúzzuk a megvezetõhuzaloktól addig, amíg a vezetékekbõl eltávolodnak. További lépéseket, amelyek lehetõvé teszik, hogy a korábban beültetett protéziseket megfelelõen illesszük annak érdekében, hogy a sérülést teljes egészében befedje, az alábbiakban ismertetünk.
1
HU 005 648 T2
Egy harmadik endoluminális eszközt protézis nélkül illesztünk a második megvezetõhuzalhoz, elhelyezzük a szétterpesztett kettõs elágazáshoz úgy, hogy a tágítóeszköznek a távoli része a szekunder vezetékbe lép be, és a tágítóeszköz közeli része pedig a fõ vezetékben helyezkedik el. A harmadik eszköz tágítóeszközét aktiváljuk ezután úgy, hogy a fõ vezetékben lévõ protézisnek azt a részét, amely a másik vezeték oldalirányú ablakával vagy nyílásával szemben helyezkedik el, a második vezeték lumenjének az alakjához illesztjük (17c. ábra). Ezt követõen a tágítóeszközt visszahúzzuk, majd a harmadik endoluminális eszközt a második megvezetõhuzalról visszahúzzuk addig, amíg a vezetékbõl eltávozik (17e. ábra). A harmadik endoluminális eszköz felfújásával (például egy angioplasztikához használt ballonkatéterrel) szétfeszítjük a kettõs elágazást, és a protézisen lévõ háló, amely a fõ vezetékbe van beültetve, oly módon terül szét, hogy teljes egészében körülveszi a szekunder vezeték nyílását, és biztosítja a károsodott terület tökéletes lefedését (17c. ábra). Adott esetben, különösen akkor, ha nagy átmérõjû vagy nagy furatú vezetékekrõl van szó, lehetõség van arra, hogy két ballonkatétert helyezzünk be egyidejûleg, és ezeket a 24 és 25 megvezetõhuzalokra illesszük úgy, hogy ezek párosítva vannak és szétfeszítik a kettõs elágazást, az egyik a fõ vezetéket, a másik pedig részben a szekunder vezetéket és részben a fõ vezetéket. A két ballonnak az egyidejû kitágítása a protéziseket úgy alakítja, hogy azok illeszkednek, és egy olyan folytonos tartószerkezetet formáznak, amely a sérülés teljes terjedelmét lefedi, és az elágazás területén egy domborzat alakú területet hoz létre, amely összekapcsolja a fõ vezeték ágát és a másik ágat, és elõsegíti, hogy a folyadék a vezetékekben vagy véredényekben örvénymentesen cirkuláljon. Az eljárásnak az elõbb leírt fokozatait fordítva is el lehet végezni, tehát elõször a fõ véredényt implantáljuk, és azután a szekunder véredényt. Az elõbb ismertetett eljárásokat figyelve, nyilvánvaló, hogy a protézisnek az implantálása a fõ véredényben azt eredményezi, hogy a 39 plakk a második vezetéknek a nyílását elzárja, vagy fordítva. Annak a ténynek köszönhetõen, hogy a találmány szerinti eszközt használjuk, az elsõ protézisnek az alkalmazása a véredényben mindig úgy történik, hogy egy második megvezetõhuzal van a másik ágban annak ellenére, hogy a fal ugyanezen nyílásában hótolás vagy plakkelmozdulás által létrehozott plakk van. Ezért van mindig lehetõség arra, hogy a szekunder ágban elhelyezzünk egy eszközt egy második protézis alkalmazására. A technika állásából ismert eszközöknél nincs lehetõség arra, hogy egyidejûleg két olyan megvezetõhuzallal végezzük a mûtétet, amely mindig jelen van a kettõs elágazás mindkét vezetékében, mivel a második megvezetõhuzal, amely az ismert berendezésnél nem belül helyezkedik el, kívülrõl van körülvéve a protézissel, és így nem használható. Más szavakkal, a technika állásában ismert eszközzel csak egyetlen megvezetõhuzal hasz-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 8
2
nálható. A találmány szerinti eszközzel azonban lehetõség van arra, hogy az endoluminális eszközt cseréljük a megvezetõhuzalokon, amelyek helyben maradnak, és lehetõség van arra, hogy az endoluminális eszközt visszahúzzuk a kettõs elágazás egyik ágából, és ugyanazt az eszközt helyezzük be, vagy egy második eszközt a második ágba, éspedig rendkívül gyorsan. A további eljárási lépések a sugárirányban tágítható protézisek illesztésére az Y alakú 35 kettõs elágazást képezõ vezetékek ágainak a falához, az alábbiakban kerül ismertetésre. A szóban forgó kettõs elágazás tartalmaz egy közeli 36 fõ vezetéket és egy elsõ és egy második szekunder 37, 38 távoli vezetékeket, amelyek a fõ vezeték távoli végénél ágaznak szét, és közöttük egy csónakalakzatot képeznek. Az eljárás a következõ lépéseket tartalmazza. Egy olyan készletet, amelyet az elõbbiekben ismertetettünk, készítünk, még pontosabban, egy olyan készletet, amely magában foglalja az endoluminális eszközt, amely egy távoli huzalmegvezetõ nyílásnál van illesztve, amely a protézisnek a távoli pereme közelében van, amely protézis a tágítóeszközre van illesztve, és egy második távoli megvezetõhuzal nyílás van az eszköz csúcsánál vagy a csúcstéri kapunál elhelyezve. A fõ vezetéken keresztül egy elsõ megvezetõhuzal van elhelyezve az elsõ szekunder vezetékben, és egy második megvezetõhuzal van elhelyezve a második szekunder vezetékben, a megvezetõhuzalok úgy vannak elhelyezve, hogy a járat elsõ közeli tartományát együttesen követik, és a járat második, távoli tartományai elágaznak a kettõs elágazás után (18. ábra). Egy elsõ endoluminális eszköz egy sugárirányba tágítható protézissel van az elsõ megvezetõhuzal közeli végére illesztve úgy, hogy az elsõ megvezetõhuzal az endoluminális eszköz megvezetõhuzal lumenjében van befogadva a távoli megvezetõhuzal nyílásán keresztül, amely a hosszúkás test csúcsánál van elhelyezve. Az elsõ endoluminális eszköz a második megvezetõhuzal közeli végére van illesztve úgy, hogy a második megvezetõhuzalt egy második megvezetõhuzal lumen fogadja be a távoli megvezetõhuzalhoz kiképezett nyílásán keresztül, amely a sztent távoli pereme közelében helyezkedik el, közvetlenül a protézis mögött. Az elsõ endoluminális eszköz a vezetékekben a járat közeli tartományát követve van elhelyezve addig, amíg a csónak alakú rész van kialakítva a hosszúkás testtel szemben, azon távoli huzalmegvezetõ nyílás közeléig, amely a tágítóeszköz távoli vége közelben van elhelyezve (19. ábra). A tágítóeszközt aktiváljuk úgy, hogy az a protézist sugárirányba kitágított állapotba hozza, és a fõ vezeték falához nyomással rögzítse (20. ábra). A tágítóeszközt ezután visszahúzzuk, és az elsõ endoluminális eszközt is visszahúzzuk a megvezetõhuzalokból. Egy második endoluminális eszközt alakítunk ki sugárirányban tágítható protézissel, és az elsõ megvezetõhuzal közeli végére illesztjük úgy, hogy a szóban for-
1
HU 005 648 T2
gó megvezetõhuzal egy olyan megvezetõhuzal lumenbe van elhelyezve a távoli megvezetõhuzal azon nyílásán keresztül, amely a második endoluminális eszköz csúcsánál van. Egy harmadik endoluminális eszközt sugárirányba tágítható protézissel illesztünk a második endoluminális eszközzel együtt a második megvezetõhuzal közeli végére úgy, hogy a második megvezetõhuzal egy megvezetõhuzal lumenben helyezkedik el a távoli megvezetõhuzal nyílásán keresztül bevezetve, amely nyílás a harmadik endoluminális eszköz csúcsánál van. A második és harmadik endoluminális eszközök egyidejûleg vannak a fõ vezetékbe behelyezve, és a megvezetõhuzalok járatának a közeli tartománya mentén elõretolva, majd azután a megvezetõhuzalok járatának megfelelõ távoli tartományain is mindaddig, amíg a tágítóeszköz az elsõ és a második szekunder vezetékek közeli részeiben helyezkedik el úgy, hogy a tágítóeszköz közeli pereme a csónak alakú rész közelében helyezkedjen el. Még pontosabban, vigyázni kell arra, hogy biztosítva legyen az, hogy a második és a harmadik protézisek mindegyikének a közeli pereme az elsõ protézis távoli peremével érintkezzen, amikor a fõ lumenben már megfelelõen elhelyezésre és kitágításra került (21. ábra). Ezt követõen a második és harmadik endoluminális eszközök tágítóelemeit aktiváljuk annak érdekében, hogy a megfelelõ protéziseket sugárirányba kitágított állapotba hozzuk, és azokat nyomással az elsõ és a második vezetékek falaihoz rögzítsük (22. ábra). A tágítóeszközöket ezután visszahúzzuk, és a második és a harmadik endoluminális eszközöket a megvezetõhuzalokról addig visszahúzzuk, amíg a vezetékbõl el nem távolodnak (23. ábra). A fenti leírás azt mutatja meg, hogy hogyan lehet használni legalább két megvezetõhuzal lument, amelyek legalább részben a hosszúkás test belsejében helyezkednek el, és lehetõvé teszik, hogy az endoluminális eszközt egyidejûleg legalább két megvezetõhuzalra illesszük. Ily módon egyszerre legalább két megvezetõhuzal van behelyezve a kettõs elágazás ágaiba, és lehetõség van arra, hogy az endoluminális eszközt behelyezzük és visszahúzzuk anélkül, hogy az összes ághoz, amelyrõl beszéltünk, elveszítenénk a hozzáférési lehetõséget, tehát azokhoz, amelyeket a megvezetõhuzalokkal elértünk. Más szavakkal, lehetõség van arra, hogy egy megszakítás nélküli hozzáférést tartsunk fenn, vagy vaszkuláris megközelítést biztosítsunk a vaszkuláris rendszer minden ágához, amelyen a mûtétet el kell végezni, és amelyekbe egy megvezetõhuzal került behelyezésre, vagy még további más szavakkal, az eszköz felhasználásával nincs szükség tovább arra, hogy a 39 plakk falán áttörjünk, amely az adott ágnak a nyílását plakkeltolódással vagy hótolással elzárta. A találmány szerinti endoluminális eszköznek köszönhetõen lehetõség van arra, hogy pontosan helyezzük el a fõ véredényben az elsõ endovaszkuláris protézist, mindenkor precíz helyezéssel és pontos elhelyezéssel, vagy a protézis teljes kitágításával és alkalma-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 9
2
zásával a sérülés teljes területén, így csökkentve annak a valószínûségét, hogy resztenózis lépjen fel, és elkerüljük az ismert megoldásoknak a hibáit. Elõnyösen a javasolt endoluminális eszköz igen nagyfokú flexibilitást és modularitást tesz lehetõvé az endoluminális protézisek alkalmazása során. Így, ha a tágítóeszközt pontosan helyezzük el úgy, hogy a kettõs elágazást megfelelõen szétfeszítse, lehetõség van arra, hogy megfelelõen pontos hosszúságú és átmérõjû endoluminális protéziseket ültessünk be a kezelni kívánt sérült véredényszakaszra a tágítóeszköz közeli és távoli részei segítségével. További elõny, hogy a tágítóeszköz mindegyik része lehetõvé teszi, hogy több optimális átmérõjû és hosszúságú endoluminális protézist implantáljunk, és amelyek tehát illeszkednek a sérült vaszkuláris ág anatómiájához. Amikor a tágítóeszközt az endoluminális protézisekhez illesztjük, azok összeesett állapotban vannak, és így a találmány szerinti eszköz keresztmetszeti tömege kisebb, és lehetõvé teszi, hogy a periferiális ágakat is könnyedén és gyorsan (jól követhetõen) érjük el. A protézisek alkalmazásának sokoldalúságával együtt, azáltal, hogy a kettõs elágazások különbözõ ágaiba illeszthetõk, a javasolt eszköz lehetõvé teszi, hogy megfelelõen csatlakoztassuk a protéziseket, vagy más szavakkal, lehetõvé teszi a sérült terület teljes lefedését, és megakadályozza az atheromás lerakódás elõreesését, vagy lehetõvé teszi, hogy a resztenózis valószínûsége csökkenjen. További elõny abból a ténybõl származik, hogy a találmány szerinti endoluminális eszköz alkalmazásával a protézisnek a geometriája nem torzul, és a vaszkuláris anatómia megfelelõen figyelembe van véve. Ezzel ellentétben, a protéziseknek a torzulása elkerülhetetlen, ha a technika állásából ismert endoluminális eszközöket alkalmazzák. Nyilvánvaló, hogy a bemutatott példákon kívül változatok és/vagy további kiegészítések megvalósíthatók. Egyik változatnál a ballon merev fallal kialakítva háromszorosan van visszahajtva a katéter testére a véredény lumenjébe történõ behelyezéshez, ahogyan ezt már megírtuk, és lehetõség van arra is, hogy jól használható vagy tágítható ballonokat használjunk. További lehetséges változatok: – az elõbb ismertetett katéter egy operátoros vagy monohuzalos lehet, azonban egy huzal felül van típusú, azaz a közeli megvezetõhuzal lumenek nyílása a hosszúkás test közeli végénél van; – a két megvezetõhuzal lumen közül legalább az egyiket a megvezetõhuzal foglalja el, és a vezetékbe vagy véredénybe az endoluminális eszközzel együtt helyezhetõ be. Ebben az esetben elõnyösen a megvezetõhuzal az endoluminális eszköz hosszúkás testéhez van erõsítve, vagy annak egy részét képezi, például ennek a csúcsos részébõl nyúlik ki (rögzített huzal); – a katéter lehet egy perfúziós ballon típusú, amelyben járatok vannak a folyadék áramlásához, amikor a ballon felfújt állapotban van: ez lé-
1
HU 005 648 T2
nyegében a hosszúkás testnek a tágítóeszköz felett és alatt lévõ részei között biztosít kapcsolatot (járatokat a vér számára a testben annak megakadályozására, hogy a protézis alkalmazása vagy a ballon felfújása során a véredény idõlegesen elzáródjon); – az endoluminális protézis lehet moduláris felépítésû. Így például lehetõség van arra, hogy egy átmérõkészlet és egy adott hosszúság készlet szerint kialakított protézissort hozzunk létre, amelyet az operátor tud a tágítóeszköz közeli és távoli részeihez csatlakoztatni, és ily módon rendkívül flexibilis a rendszer, vagy más szavakkal, lehetõség van arra, hogy a protézis tökéletesen illeszkedjen az adott pillanatban a patológiai követelményekhez, vagy még más szavakkal, a sérülésnek a mérete és a véredénynek a lumenje, amelyen az operálást kell végezni, messzemenõen figyelembe vehetõ. Az elõbb leírtakhoz, amelyet a 3., valamint a 8. ábrán bemutatott kiviteli alakokban mutattunk be, egy további változat lehetséges, amikor a legalább egy pár megvezetõhuzal 12, 13 lumen legalább egy része egyetlen megvezetõhuzal lument képez (28., 29. és 30. ábra). Elõnyösen a második megvezetõhuzal 13 lumennek a távoli megvezetõhuzal 15 nyílása az 5 tágítóeszköz közeli vége közelében van elhelyezve (31., 32. ábra). Egy 27 vezeték, például egy hajlékony vezeték elõnyösen hosszirányban rugalmas, van funkcionális kapcsolatban a közeli 28 nyílásán keresztül a távoli megvezetõhuzal 15 nyílással. A 27 vezetéknek van egy távoli megvezetõhuzal 15a nyílása, és a teljes hossza mentén az 5 tágítóeszköz külsõ felületéhez van csatlakoztatva, a távoli 15a nyílás az 5 tágítóeszköz központi 5a részében van elhelyezve. Ebben az esetben elõnyösen az 5 tágítóeszköz, például egy 5 ballon szimmetrikusan tágul a hosszúkás 2 testhez képest. Egy további példánál a tágítóeszköz úgy van kialakítva, hogy egy önmagától táguló protézist hordoz, amely sugárirányban összehajtott helyzetben van, és a kiengedés vezérelt módon történik úgy, hogy ekkor veszi fel a sugárirányban kitágított helyzetét. Ez a tágítóeszköz egy olyan burkolatot tartalmaz, amely úgy van kialakítva, hogy egy burkolatlumenben van az önmagától táguló protézis elhelyezve. A burkolat elõnyösen vezérelt módon állítható be egy elsõ összenyomott helyzetbõl, amikor az önmagától táguló protézis a burkolat lumenjében van elhelyezve, egy második kiengedett helyzetbe, ahol a protézis a burkolat lumenjébõl ki van engedve úgy, hogy a protézis sugárirányban szabaddá válik, és magát hozza sugárirányban kitágított állapotba. Az ilyen eszköz elõnyösen mesterséges vezetékekben alkalmazható bioorvosi berendezéseknél, amely azután a beteg testéhez van csatlakoztatva. Az elõbb említett típusú eszközt lehet például arra használni, hogy továbbítsunk, elhelyezzünk és beillesszünk egy elemet egy véletlenül sérült vezetékfal helyrehozására, ahol a sérülés az elõbb említett szerkezet használata következtében jön létre.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 10
2
A területen jártas szakember számos változást és módosítást tud az endoluminális eszköz bemutatott kiviteli alakjainál elvégezni, vagy helyettesíteni elemeket más, funkciósan ugyanolyan elemekkel annak érdekében, hogy a megfelelõ követelmények teljesüljenek, anélkül azonban, hogy eltérne az oltalmi körtõl és a következõ igénypontoktól.
SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Endoluminális eszköz (1) endoluminálisan tágítható protézis (6) továbbítására és behelyezésére egy fõ vezeték és legalább egy szekunder vezeték közötti kettõs elágazáshoz, és tartalmaz: – egy hosszúkás testet (2), amelynek van egy közeli végrésze (4) és egy távoli végrésze (3); – a hosszúkás test (2) távoli végrésze (3) egy tágítóeszközt (5) tartalmaz, amelynek hosszirányban elnyúló aktív része elmozdíthatóan kapcsolható az endoluminális tágítható protézissel (6) és úgy van elrendezve, hogy a protézist (6) egy sugárirányban összenyomott állapotból egy sugárirányban kitágított állapotba hozza; – megvezetõhuzal-követõ eszközt (11), amely legalább részben a hosszúkás test (2) mentén van elhelyezve; – a megvezetõhuzal-követõ eszköz (11) legalább egy pár megvezetõhuzal lumennel (12, 13) van ellátva; – legalább megvezetõhuzal lumen (12) központosan van elhelyezve a tágítóeszközhöz képest az endolumenális eszközhöz képest merõlegesen vett keresztmetszetben a; – legalább egy megvezetõhuzal lumen (13) legalább részben a tágítóeszköz (5) falához csatlakoztatva marad azzal jellemezve, hogy a megvezetõhuzal lumen (13) a ballonfal (20) belsejében fut a közeli nyílásától (17) a távoli nyílásáig (15), és a ballon falánál (20) végzõdik, és a lumen (13) több távoli nyílással (15) van ellátva egymástól adott távolságra a tágítóeszközzel szembeni oldalon; és úgy vannak kialakítva, hogy mindegyik nyíláson keresztül legalább egy olyan megvezetõhuzal befogadására alkalmasak, amely a távoli végrészével a fõ vezetékben vagy legalább egy szekunder vezetékben helyezkedik el. 2. Az 1. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a lumenek, amelyek a falhoz vannak csatlakoztatva, száma kettõ vagy három. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a megvezetõhuzal lumeneknek (12, 13) van egy távoli megvezetõhuzal nyílása (14, 15), amelyek a hosszúkás test (2) mentén adott távolságra vannak elhelyezve. 4. A 3. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol az elsõ megvezetõhuzal lumennek (12) a távoli megvezetõhuzal nyílása (14) a hosszúkás test (2) távo-
1
HU 005 648 T2
li végrészének (3) a szabad végénél vagy csúcsánál van elhelyezve. 5. A 3. vagy 4. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a második megvezetõhuzal lumen (13) távoli megvezetõhuzal nyílása (15) a tágítóeszköz (5) távoli végénél van elhelyezve. 6. A 3. vagy 4. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a második megvezetõhuzal lumen távoli nyílása (15) a hosszúkás test (2) olyan részén van, amely a tágítóeszköz (5) távoli vége és közeli vége között helyezkedik el. 7. A 6. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a második megvezetõhuzal lumen (13) távoli megvezetõhuzal nyílása (15) a hosszúkás test (2) azon része közelében van a középvonalhoz közel, amely a tágítóeszköz távoli és közeli vége között helyezkedik el. 8. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a megvezetõhuzal lumenek (12, 13) közeli megvezetõhuzal nyílásai (16, 17) a hosszúkás test (2) azon részén helyezkednek el, amely a tágítóeszközhöz (5) képest a távoli végétõl (9) az ellenkezõ vége. 9. A 8. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a közeli nyílások (16, 17) a hosszúkás test (2) közeli részének (4) a közeli csúcsánál vannak elhelyezve. 10. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti endoluminális eszköz (1), ahol legalább egy pár megvezetõhuzal lumen (12) megvezetõhuzal lumen részei párhuzamosan futnak a hosszúkás test (2) belsejében. 11. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a legalább egy pár megvezetõhuzal lumen (12, 13) legalább egy része egyetlen megvezetõhuzal lument képez. 12. A 3. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a második megvezetõhuzal lumen (13) távoli megvezetõhuzal nyílása (15) a tágítóeszköz (5) távoli vége közelében van elhelyezve. 13. A 12. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a vezeték (27) funkcionálisan van a távoli megvezetõhuzal kapuhoz (15) csatlakoztatva, a vezetéknek (27) van egy távoli megvezetõhuzal nyílása (15a), és teljes hossza mentén a tágítóeszköz (5) külsõ felületéhez van rögzítve. 14. Az 1. igénypont szerinti endolumenális eszköz (1), ahol a megvezetõhuzal lumenek (12, 13) távoli nyílásai (14, 15) a tágítóeszköz (5) közeli vége közelében vannak kialakítva. 15. A 14. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol vezetékek (27, 29) funkcionálisan vannak a távoli megvezetõhuzal nyílásokkal (14, 15) összekapcsolva, és a vezetékek a tágítóeszköz (5) külsõ felületéhez a hosszuk egy része mentén vannak csatlakoztatva. 16. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a tágítóeszköz (5) egy ballon. 17. A 16. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a ballon funkcionálisan csatlakoztatva van egy felfújható lumenhez (18), amely a hosszúkás test (2) közeli végrésze (4) és távoli végrésze (3) között van. 18. A 17. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a hosszúkás test (2) közeli végrésze (4) tartal-
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
60 11
2
maz egy folyadékot kapcsoló eszközt (10), amely eszköz kapcsolatban van a felfújható lumennel (18), amely funkcionálisan van egy nyomás alatt álló folyadékforrással összekapcsolva. 19. A 16. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a ballon (5) a nyomás alatt álló folyadék hatására aszimmetrikusan tágítható a hosszúkás testhez (2) képest. 20. A 19. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a ballon a hosszúkás testhez (2) képest oldalirányban tágul. 21. A 20. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a ballonnak van egy része a távoli vége és a közeli vége között, amely a hosszúkás testtel (2) érintkezik. 22. A 21. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a hosszúkás test (2) a ballon (5) falához (20) belsõleg van csatlakoztatva. 23. A 21. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a hosszúkás test (2) a ballon (5) falához (20) külsõleg van csatlakoztatva. 24. A 16–23. igénypontok bármelyike szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a ballonnak (5) van egy távoli része (7) és egy közeli része (8), amelyek hegyes alakúak. 25. A 24. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a ballon (5) távoli (7) és közeli (8) részei csonka kúp alakúak. 26. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a hosszúkás test (2) sugárátlátszatlan jelzõelemeket (30, 31) tartalmaz a megvezetõhuzal lumenek (12, 13) távoli (14, 15) és/vagy közeli (16, 17) megvezetõhuzal nyílásai helyzetének azonosítására a test mentén. 27. Az elõzõ igénypontok bármelyike szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a hosszúkás test (2) sugárátlátszatlan jelzõelemeket (30, 31) tartalmaz a tágítóeszköz (5) távoli és/vagy közeli vége helyzetének az azonosítására a test mentén. 28. Az 1–15. igénypontok bármelyike szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a tágítóeszköz úgy van kialakítva, hogy önmagától táguló protézist tart meg sugárirányban összenyomott helyzetben, és vezérelt módon engedi ki úgy, hogy ezután sugárirányban a kitágított helyzetét veszi fel. 29. A 28. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a tágítóeszköz tartalmaz egy burkolatot, amely önmagától táguló protézist foglal magában a burkolat lumenjében, a burkolat vezérelt módon állítható egy elsõ összenyomott állapotból, amikor is a protézis a burkolat lumenjében helyezkedik el, egy második kiengedett helyzetbe, ahol a protézis a burkolat lumenjébõl kiszabadul, és sugárirányba szabadon mozdul el a sugárirányban kitágított állapotába. 30. Az 1. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a megvezetõhuzal lumen (12, 13) pár teljes egészében a hosszúkás testen (2) belül van. 31. Az 1. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a lumenek, amelyek a falhoz vannak csatlakoztatva, száma kettõ vagy három.
1
HU 005 648 T2
32. Készlet endoluminálisan kitágítható protézis (6) továbbítására és behelyezésére, és a készlet tartalmaz: – az 1–29. igénypontok bármelyike szerint kialakított endoluminális eszközt (1); – legalább egy pár megvezetõhuzalt (24, 25); – legalább egy sugárirányban tágítható protézist (6), amely az endoluminális eszköz tágítóeszközéhez (5) van csatlakoztatva, a protézisnek egy henger alakú protézisteste van, amely sugárirányban összenyomott állapotból, amelynek egy összenyomott külsõ átmérõje van, sugárirányban kitágított állapotba jut, ahol a kitágított külsõ átmérõ nagyobb, mint az összenyomott külsõ átmérõ. 33. Készlet endoluminálisan tágítható protézis (6) továbbítására és elhelyezésére, és tartalmaz: – a 6. igénypont szerint kialakított endoluminális eszközt (1), ahol a távoli nyílás (15) a tágítóeszköz (5) elsõ közeli része és a tágítóeszköz (5) második távoli része között van elhelyezve; – legalább egy pár megvezetõhuzalt (24, 25); – legalább egy elsõ, sugárirányban tágítható protézist, amely az endoluminális eszköz tágítóeszközének (5) a közeli részéhez van csatlakoztatva, a protézisnek van egy henger alakú protézisteste, amely sugárirányban összenyomott állapotból, amelynek egy összenyomott külsõ átmérõje van, sugárirányban kitágított állapotba hozható, ahol a kitágított külsõ átmérõje nagyobb, mint az összenyomott külsõ átmérõ; – legalább egy második sugárirányban tágítható protézist, amely az endoluminális eszköz tágítóeszközének (5) a távoli részéhez van csatlakoztatva, a protézisnek van egy henger alakú protézisteste, amely sugárirányban összenyomott állapotból, amelynek egy összenyomott külsõ átmérõje van, sugárirányban kitágított állapotba hozható, ahol a kitágított külsõ átmérõje nagyobb, mint az összenyomott külsõ átmérõ. 34. A 32. vagy 33. igénypont szerinti készlet, ahol a protézis egy sztent. 35. A 32. vagy 33. igénypont szerinti készlet, ahol mindegyik megvezetõhuzal (24, 25) azonosítóelemeket tartalmaz. 36. A 35. igénypont szerinti készlet, ahol az azonosítóelemet a megvezetõhuzalok (24, 25) legalább a közeli részének a színezése képezi.
5
10
15
20
25
30
35
40
45
12
2
37. A 35. igénypont szerinti készlet, ahol az azonosítóelemet a megvezetõhuzal (24, 25) egy közeli része keresztmetszetének az átmérõje képezi. 38. A 32. vagy 33. igénypont szerinti készlet, ahol a megvezetõhuzalok (24, 25) rugalmasan hajlékony távoli végrésszel vannak kialakítva. 39. A 32. vagy 33. igénypont szerinti készlet, ahol a megvezetõhuzaloknak (24, 25) vannak kezdeti közeli tartományai, amelyek az összes megvezetõhuzal számára közös járatnak a közeli tartománya mentén helyezhetõk el, és vannak második távoli tartományai, amelyek olyan járatok távoli tartományaiban helyezhetõk el, amelyek elágaznak, és kettõs elágazást képeznek a járat közeli tartományával, ahol legalább az egyik megvezetõhuzal rugalmasan hajlékony távoli részt tartalmaz, amely legalább addig tart, hogy a kettõs elágazás szétterpesztéséig tart. 40. A 32. vagy 33. igénypont szerinti készlet, ahol a megvezetõhuzalok (24, 25) sugárátlátszatlan jelzõelemeket tartalmaznak. 41. A 31. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol a falhoz csatlakoztatott lumenek száma három, és egymáshoz képest 120°-ban vannak elhelyezve. 42. Az 1. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol legalább egy megvezetõhuzal lumen (12, 13) legalább részben a tágítóeszköz (5) falához rögzítve marad a tágítóeszköz hosszirányú méretének megfelelõ hosszúságban. 43. Az 1. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol legalább az egyik megvezetõhuzal lumen (13) a közeli nyílásától (17) a távoli nyílásáig (15) rögzítve marad a tágítóeszköz falához. 44. Az 1. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol legalább egy megvezetõhuzal lumen (13), amely legalább részben rögzítve marad a tágítóeszköz (5) falához, és egy közeli nyílással (17), egy távoli nyílással (15) van ellátva, és legalább egy közbensõ további nyílással (13) van ellátva a távoli nyílás és a közeli nyílás között. 45. A 44. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol legalább egy további nyílás (13) van a tágítóeszköz (5) ballonjának a falában (20). 46. A 44. vagy 45. igénypont szerinti endoluminális eszköz (1), ahol egy sor közbensõ nyílás (13a) van a távoli nyílás (15) és a közeli nyílás (17) között, és az egymást követõ nyílások közötti távolság megközelítõleg állandó.
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
13
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
14
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
15
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
16
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
17
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
18
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
19
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
20
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
21
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
22
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
23
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
24
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
25
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
26
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
27
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
28
HU 005 648 T2 Int. Cl.: A61F 2/06
29
Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest
