(11) Lajstromszám: E (13) T2 EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA

!HU000006157T2! (19)

HU

(11) Lajstromszám:

E 006 157

(13)

T2

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG Magyar Szabadalmi Hivatal

EURÓPAI SZABADALOM SZÖVEGÉNEK FORDÍTÁSA (51) Int. Cl.:

(30) Elsõbbségi adatok: 450648 P 2003. 03. 03.

(73) Jogosult: Eisai Corporation of North America, Woodcliff Lake, NJ 07677 (US)

US

(72) Feltalálók: TSUKAMOTO, Takashi, Ellicott City, Maryland 21042 (US); SLUSHER, Barbara, S., Kingsville, Maryland 21087 (US) (54)

HU 006 157 T2

C07D 335/02

(21) Magyar ügyszám: E 04 716834 (22) A bejelentés napja: 2004. 03. 03. (96) Az európai bejelentés bejelentési száma: EP 20040716834 (97) Az európai bejelentés közzétételi adatai: EP 1599461 A1 2004. 09. 16. (97) Az európai szabadalom megadásának meghirdetési adatai: EP 1599461 B1 2009. 06. 10.

(2006.01) C07D 495/04 (2006.01) A61P 25/00 (2006.01) C07D 335/06 (2006.01) A61K 31/38 (2006.01) (87) A nemzetközi közzétételi adatok: WO 04078742 PCT/US 04/006178

(74) Képviselõ: dr. Kiss Ildikó, DANUBIA Szabadalmi és Jogi Iroda Kft., Budapest

Tiolaktonok mint NAALADáz inhibitorok

A leírás terjedelme 28 oldal (ezen belül 3 lap ábra) Az európai szabadalom ellen, megadásának az Európai Szabadalmi Közlönyben való meghirdetésétõl számított kilenc hónapon belül, felszólalást lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál. (Európai Szabadalmi Egyezmény 99. cikk (1)) A fordítást a szabadalmas az 1995. évi XXXIII. törvény 84/H. §-a szerint nyújtotta be. A fordítás tartalmi helyességét a Magyar Szabadalmi Hivatal nem vizsgálta.

1

HU 006 157 T2

Ez a bejelentés a 60/450648 számon 2003. március 3¹án benyújtott ideiglenes USA-beli szabadalmi bejelentésen alapul, amelynek teljes tartalma referenciaként leírásunk részét képezi. A találmány új vegyületekre, ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményekre és diagnosztikai készletekre, és az ilyen vegyületek NAALADáz enzimaktivitás gátlására, a NAALADáz-szintek megváltozásával járó betegségek detektálására, angiogenezis gátlására, TGF-b-aktivitás vagy neuronális aktivitás befolyásolására és glutamátabnormalitás, kényszeres rendellenesség, neuropátia, fájdalom, prosztatabetegség, rák, Huntington-betegség, diabétesz, retina-rendellenesség vagy glaukóma kezelésére történõ alkalmazására szolgáló eljárásokra vonatkozik. A NAALADáz enzim, amely mint prosztataspecifikus membránantigén (PSMA) és humán glutamát karboxipeptidáz II (GCP II) néven is ismert, az N¹acetilaszpartil-glutamát (NAAG) neuropeptid N¹acetil-aszpartáttá (NAA) és glutamáttá történõ hidrolízisét katalizálja. Az aminosavszekvencia-homológia alapján a NAALADázt a peptidázok M28 családjába sorolják. Különféle vizsgálatokból arra lehet következtetni, hogy a NAALADáz inhibitorok hasznosak lehetnek ischaemia, gerincvelõ-sérülés, demielinizációs betegségek, Parkinson-kór, amiotrófiás laterális szklerózis (ALS) Huntington-kór, alkoholfüggõség, nikotinfüggõség, kokainfüggõség, opioidfüggõség, rák, neuropátia, fájdalom és skizofrénia kezelésében és angiogenezis gátlásában. Potenciális terápiás alkalmazásaikat tekintve fennáll az igény új NAALADáz inhibitorokra és ezek prodrogjaira. A találmány összefoglalása A találmány (I), (II) vagy (III) képletû vegyületekre

5

10

15

20

25

30

35

I 40

45

II 50

55 III

60 2

2

vagy ezek gyógyszerészetileg elfogadható sóira, hidrátjaira és szolvátjaira vonatkozik, ahol: X jelentése 1–4 szénatomos alkiléncsoport, 2–4 szénatomos alkeniléncsoport, 2–4 szénatomos alkiniléncsoport, 3–8 szénatomos cikloalkiléncsoport, 5–7 szénatomos cikloalkeniléncsoport vagy Ar, ahol az alkilén¹, alkenilén¹, alkinilén¹, cikloalkilén- vagy cikloalkeniléncsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; L jelentése kötés, –CR1R2–, –O–, –S–, –SO2– vagy –NR1–; Y jelentése –O–, –S–, –CR3R4– vagy –NR3–; Z jelentése –(CR5R6)n–; n jelentése 1, 2, 3 vagy 4; Ar jelentése kétértékû aril- vagy heteroarilcsoport, amely helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; R1, R2, R3, R4, R5 és R6 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy 2–4 szénatomos alkenilcsoport, ahol az alkil- vagy alkenilcsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; R7 jelentése hidrogénatom, fenilcsoport, fenil-etil-csoport vagy benzilcsoport, ahol a fenil¹, fenil-etil- vagy benzilcsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; és R8, R9, R10 és R11 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, karboxilcsoport, hidroxilcsoport, halogénatom, nitrocsoport, cianocsoport, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy 1–4 szénatomos alkoxicsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha a vegyület az (I) képletnek felel meg, n jelentése 2, 3 vagy 4; és azzal a megkötéssel, hogy ha a vegyület az (I) képletnek felel meg, L jelentése kötés és X jelentése etilcsoport, akkor Y jelentése nem –CR3R4–; és azzal a megkötéssel, hogy ha a vegyület a (III) képletnek felel meg, és ha R8, R9, R10 és R11 jelentése hidrogénatom, és Y és Z jelentése –CH2– csoport, akkor R7 jelentése hidrogénatomtól vagy helyettesítetlen fenilvagy benzilcsoporttól eltérõ. A jelen találmány továbbá a vegyületet tartalmazó gyógyszerkészítményre és diagnosztikai készletre, és a vegyület NAALADáz enzimaktivitás gátlására, a NAALADáz-szintek megváltozásával járó betegségek detektálására, angiogenezis gátlására, TGF-b-aktivitás vagy neuronális aktivitás befolyásolására, és glutamátabnormalitás, kényszeres rendellenesség, neuropátia, fájdalom, prosztatabetegség, rák, Huntingtonbetegség, diabétesz, retina-rendellenesség vagy glaukóma kezelésére történõ alkalmazására vonatkozik. Az ábrák rövid ismertetése Az 1. ábrán látható egy kontroll, nem cukorbeteg patkányból származó retinavéredény 27 000-szeres nagyítású fényképe. A 2. ábrán látható egy diabetikus patkányból származó retinális véredény 27 000-szeres nagyítású fényképe hordozóanyaggal végzett 6 hónapos kezelés után.

1

HU 006 157 T2

A 3. ábrán látható egy diabetikus patkányból származó retinális véredény 27 000-szeres nagyítású fényképe B vegyülettel végzett 6 hónapos kezelés után. A 4. ábra grafikusan mutatja placebóval, egy NAALADáz inhibitorral, morfinnal vagy egy NAALADáz inhibitorral és morfinnal kezelt egerek „tail-flick” válaszait az idõ függvényében. Az 5. ábra egy oszlopgrafikon, amely az átlag ±S. E. M. görbe alatti terület (AUC) értékeket mutatja. A találmány részletes ismertetése Definíciók A „B vegyület” jelentése 2¹(3¹szulfanil-propil)-pentándisav. A „D vegyület” jelentése 2¹(2¹szulfanil-etil)-pentándisav. Az „E vegyület” jelentése 3¹karboxi-alfa-(3¹merkapto-propil)-benzolpropánsav. Az „F vegyület” jelentése 3¹karboxi-5¹(1,1-dimetiletil)-alfa-(3¹merkapto-propil)-benzolpropánsav. Az „alkil” kifejezés egyértékû, telített, egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoportot jelent. Példaként említjük – a korlátozás szándéka nélkül – a metil¹, etil¹, propil¹, izopropil¹, butil¹, izobutil¹, terc-butil¹, n¹pentil- és n¹hexil-csoportot. Az „alkilén” kifejezés kétértékû, telített, egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoportot jelen. Az „alkenil” kifejezés egyértékû, telítetlen, egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoportot jelent, amely legalább egy szén-szén kettõs kötést tartalmaz. Példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – az etenil¹, propenil¹, izopropenil¹, butenil¹, izobutenil¹, terc-butenil¹, n¹pentenil- és n¹hexenil-csoport. Az „alkenilén” kifejezés kétértékû, telítetlen, egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoportot jelent, amely legalább egy szén-szén kettõs kötést tartalmaz. Az „alkinil” kifejezés egyértékû, telítetlen, egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoportot jelent, amely legalább egy szén-szén hármas kötést tartalmaz. Példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – az etinil¹, propinil¹, izopropinil¹, butinil¹, izobutinil¹, terc-butinil¹, pentinil- és hexinilcsoport. Az „alkinilén” kifejezés kétértékû, telítetlen, egyenes vagy elágazó láncú szénhidrogéncsoportot jelent, amely legalább egy szén-szén hármas kötést tartalmaz. A „cikloalkil” kifejezés egyértékû, gyûrûs alkilcsoportot jelent. Példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – a ciklobutil¹, ciklopentil¹, ciklohexil¹, cikloheptil- és ciklooktilcsoport. A „cikloalkilén” kifejezés kétértékû, gyûrûs alkilcsoportot jelent. A „cikloalkenil” kifejezés egyértékû, gyûrûs alkenilcsoportot jelent. Példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – a ciklopentenil¹, ciklohexenil¹, cikloheptenil- és ciklooktenilcsoport. A „cikloalkenilén” kifejezés kétértékû, gyûrûs alkenilcsoportot jelent.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 3

2

Az „alkoxi” kifejezés egy alkilcsoportot jelent, amely egy oxigénkötésen keresztül kapcsolódik. Az „alkenoxi” kifejezés alkenilcsoportot jelent, amely egy oxigénkötésen keresztül kapcsolódik. Az „aril” kifejezés egy gyûrûs aromás szénhidrogéncsoportot jelent, amely egy vagy több zárt gyûrût tartalmaz. Példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – a fenil¹, benzil¹, naftil¹, antracenil¹, fenantracenil- és bifenilcsoport. A „heteroaril” kifejezés gyûrûs aromás csoportot jelent, amely egy vagy több zárt gyûrût és legalább egy gyûrûben egy vagy több heteroatomot (például kén¹, nitrogén- vagy oxigénatomot) tartalmaz. Példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – a pirril¹, furanil¹, tienil¹, piridinil¹, oxazolil¹, tiazolil¹, benzofuranil¹, benzo-tienil¹, benzo-furanil- és benzo-tienilcsoport. A „karbociklus” kifejezés egy gyûrûs szénhidrogénmolekularészre utal, amely egy vagy több zárt gyûrût tartalmaz, amely(ek) aliciklusos, aromás, kondenzált és/vagy áthidalt gyûrû(k). Példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – a ciklopropán, ciklobután, ciklopentán, ciklohexán, cikloheptán, ciklopentén, ciklohexén, cikloheptén, ciklooktén, benzil, naftén, antracén, fenantracén, bifenil és pirén. A „heterociklus” kifejezés egy gyûrûs molekulerészt jelent, amely egy vagy több zárt gyûrût tartalmaz, amely(ek) aliciklusos, aromás, kondenzált és/vagy áthidalt gyûrû(k), egy vagy több heteroatommal (például kén¹, nitrogén- vagy oxigénatommal) legalább egy gyûrûben. Példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – a pirrolidin, pirrol, tiazol, tiofén, piperidin, piridin, izoxazolidin és izoxazol. A „halogén” kifejezés fluor¹, klór¹, bróm- vagy jódatomot jelent. A „hatékony mennyiség” kifejezés egy kívánt hatás kiváltásához, például NAALADáz enzimaktivitás gátlásához, glutamátabnormalitás kezeléséhez, neuronális aktivitás befolyásolásához, prosztatabetegség kezeléséhez, rák kezeléséhez, angiogenezis gátlásához, TGF-b-aktivitás befolyásolásához, Huntington-betegség kezeléséhez, diabétesz kezeléséhez, retina-rendellenesség kezeléséhez vagy glaukóma kezeléséhez szükséges mennyiséget jelenti. Az „NAAG” jelentése N¹acetil-aszpartil-glutamát, amely az agy fontos peptidkomponense, a fõ inhibitor neurotranszmitter gamma-amino-vajsavval (GABA) összemérhetõ szintekkel. Az NAAG neuronspecifikus, a szinaptikus hólyagocskákban van jelen, és neuronális stimulálás hatására szabadul fel számos, feltehetõen glutaminerg rendszerben. Vizsgálatok szerint az NAAG neurotranszmitterként és/vagy neuromodulátorként mûködhet a központi idegrendszerben, vagy a neurotranszmitter glutamátprekurzoraként. Ezenkívül, az NAAG agonista a II¹es csoportba tartozó metabotrop glutamátreceptorokon, specifikusan az mGluR3 receptorokon; egy, a NAALADáz gátlására képes molekularészhez kapcsoltan várható, hogy a metabotrop glutamátreceptor-ligandumok erõs és specifikus NAALADáz inhibitorokat szolgáltatnak.

1

HU 006 157 T2

A „NAALADáz” kifejezés N¹acetilezett a¹kötésû savas dipeptidázra utal, ez egy membrán-kötött metallo-

2

peptidáz, amely az NAAG¹t N¹acetil-aszpartáttá (NAA) és glutamáttá (GLU) bontja le:

NAAG katabolizmusa NAALADáz által

A NAALADáz az M28 peptidáz családba tartozik, és más néven PSMA vagy humán GCP II, EC szám 3.4.17.21. Feltételezik, hogy a NAALADáz egy kokatalitikus cink/cink metallopeptidáz. A NAALADáz nagy affinitást mutat NAAG¹re, 540 nmol/l Km¹értékkel. Ha az NAAG a bioaktív peptid, akkor a NAALADáz az NAAG szinaptikus hatásának inaktivátoraként szolgálhat. Alternatív módon, ha az NAAG a glutamát prekurzoraként mûködik, a NAALADáz primer funkciója a szinaptikus glutamát hasznosíthatóság szabályozása lehet. A „gátlás” enzimek vonatkozásában reverzíbilis enzimgátlásra, például kompetitív, unkompetitív és nem kompetitív gátlásra utal. A kompetitív, unkompetitív és nem kompetitív gátlás egy inhibitornak az enzim reakciókinetikájára kifejtett hatása alapján különböztethetõ meg. Kompetitív gátlás akkor történik, amikor az inhibitor reverzíbilisen kapcsolódik az enzimmel oly módon, hogy egy természetes szubsztráttal verseng a kötõdésért az aktív helyen. Az inhibitor és az enzim közötti affinitást a gátlási állandóval, Ki, mérhetõ, amelyet a következõképpen definiálunk: Ki =

20

25

30

35

[E][I] [EI]

ahol [E] jelenti az enzim koncentrációját, [I] jelenti az inhibitor koncentrációját és [EI] jelenti az enzim és az inhibitor közötti reakcióban keletkezett enzim-inhibitor komplex koncentrációját. Egyéb definíció hiányában Ki jelenti az affinitást a találmány szerinti vegyületek és a NAALADáz között. A kiviteli alakok magukban foglalják a Ki kisebb, mint 100 mmol/l, kisebb, mint 10 mmol/l vagy kisebb, mint 1 mmol/l értékeket, amelyeket a szakterületen ismert megfelelõ vizsgálatok alkalmazásával határozunk meg. Az „IC50” egy rokon kifejezés, amely egy vegyület azon koncentrációját vagy mennyiségét jelenti, amely a cél enzim 50%¹os gátlását váltja ki. A „gyógyszerészetileg elfogadható hordozó” kifejezés egy gyógyszerészetileg elfogadható anyagot, készítményt vagy vehikulumot, például folyékony vagy szilárd töltõanyagot, hígítóanyagot, segédanyagot vagy oldószert kapszulázó anyagot jelent, amely a találmány szerinti vegyület egy szervbõl vagy testrészbõl egy másik szervhez vagy testrészhez történõ hordozásában vagy transzportálásában részt vesz. Mindegyik hordozó „elfogadható” abban az értelemben, hogy

40

45

50

55

60 4

kompatibilis a készítmény többi alkotórészével, és alkalmas a páciensben való alkalmazásra. A gyógyszerészetileg elfogadható hordozóként használható anyagok példái, a korlátozás szándéka nélkül: (1) cukrok, például laktóz, glükóz és szacharóz; (2) keményítõk, például kukoricakeményítõ és burgonyakeményítõ; (3) cellulóz és származékai, például nátrium-karboxi-metilcellulóz, etil-cellulóz és cellulóz-acetát; (4) porított tragantgyanta; (5) maláta; (6) zselatin; (7) talkum; (8) segédanyagok, például kakaóvaj vagy kúpviaszok; (9) olajok, például földimogyoró-olaj, gyapotmagolaj, napraforgóolaj, szezámolaj, olívaolaj, kukoricaolaj és szójaolaj; (10) glikolok, például propilénglikol; (11) poliolok, például glicerin, szorbit, mannit és poli(etilénglikol); (12) észterek, például etil-oleát és etil-laurát; (13) agar; (14) pufferanyagok, például magnézium-hidroxid és alumínium-hidroxid; (15) alginsav; (16) pirogénmentes víz; (17) izotóniás sóoldat; (18) Ringer-oldat; (19) etilalkohol; (20) pH¹pufferelt oldatok; (21) poliészterek, polikarbonátok és/vagy polianhidridek; és (22) egyéb, nem toxikus kompatibilis, gyógyszerkészítményekben alkalmazott anyagok. A „gyógyszerészetileg elfogadható sók” kifejezés a találmány szerinti vegyületek savval vagy bázissal képzett sóira utal, amely só a kívánt farmakológiai aktivitással rendelkezik, és nincsenek sem biológiailag, sem egyébként nemkívánatos tulajdonságai. A savakkal alkotott sók közé tartozik – a korlátozás szándéka nélkül – az acetát, adipát, alginát, aszpartát, benzoát, benzolszulfonát, biszulfát, butirát, citrát, kámforát, kámforszulfonát, ciklopentán-propionát, diglukonát, dodecil-szulfát, etánszulfonát, fumarát, glukoheptanoát, glicerofoszfát, hemiszulfát, heptanoát, hexanoát, hidroklorid, hidrobromid, hidrojodid, 2¹hidroxi-etánszulfonát, laktát, maleát, metánszulfonát, 2¹naftalinszulfonát, nikotinát, oxalát, tiocianát, tizolát és undekanoát. A bázissal alkotott sók közé tartoznak – a korlátozás szándéka nélkül – az ammóniumsók, az alkálifémsók, például nátrium- és káliumsók, az alkáliföldfémsók, például kalcium- és magnéziumsók, a szerves bázisokkal, például a diciklohexil-aminnal, N¹metil-Dglukaminnal alkotott sók, és az aminosavakkal, például az argininnel és lizinnel alkotott sók. Bizonyos kiviteli alakokban a bázikus nitrogéntartalmú csoportok különféle szerekkel kvaternerizálhatók, beleértve a rövid

1

HU 006 157 T2

szénláncú alkil-halogenideket, például metil¹, etil¹, propil- és butil-kloridot, ¹bromidot és ¹jodidot; a dialkilszulfátokat, például a dimetil¹, dietil¹, dibutil- és diamilszulfátokat; a hosszú láncú halogenideket, például a decil¹, lauril¹, mirisztil- és sztearil-kloridot, ¹bromidot és ¹jodidot; és az aralkil-halogenideket, például a fenetilbromidokat. A „radioszenzitivizátor” kifejezés kis molekulatömegû vegyületre utal, amely az állatoknak terápiásan hatékony mennyiségben beadva elõsegíti az elektromágneses sugárzással kezelhetõ betegségek kezelését. Az elektromágneses sugárzással kezelhetõ betegségek közé tartoznak – a korlátozás szándéka nélkül – a daganatos betegségek, jóindulatú és rosszindulatú tumorok és a rákos sejtek. Az itt fel nem sorolt egyéb betegségek elektromágneses sugárzással való kezelése szintén a találmányhoz tartozik. Az „elektromágneses sugárzás” magában foglalja – a korlátozás szándéka nélkül – a 10–20–100 méter hullámhosszú sugárzást. Példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – a gamma-sugárzás (10–20–10–13 m), a röntgensugárzás (10–11–10–9 m), az ultraibolya fény (10 nm–400 nm), a látható fény (400 nm–700 nm), az infravörös sugárzás (700 nm–1,0 mm) és a mikrohullámú sugárzás (1 mm–30 cm). A „sztereoizomerek” kifejezés olyan izomereket jelent, amelyek csak az atomok térbeli elrendezésében különböznek. Az „optikai izomerek” kifejezés enantiomereket vagy diasztereoizomereket jelent. A „diasztereoizomerek” kifejezés olyan sztereoizomereket jelent, amelyek egymásnak nem tükörképei. A diasztereoizomerek két vagy több aszimmetriás szénatomot tartalmazó vegyületekben fordulnak elõ, tehát az ilyen vegyületek 2n optikai izomerrel rendelkeznek, ahol n jelenti az aszimmetriás szénatomok számát. Az „enantiomerek” kifejezés olyan sztereoizomereket jelent, amelyek egymásnak fedésbe nem hozható tükörképei. Az „enantiomerben feldúsult” kifejezés olyan elegyet jelent, amelyben egy enantiomer van túlnyomó részt jelen. A „racém elegy” kifejezés olyan elegyet jelent, amely az egyes enantiomereket egyenlõ részekben tartalmazza. A „nem racém elegy” kifejezés olyan elegyet jelent, amely az egyes enantiomereket nem egyenlõ részekben tartalmazza. Az „angiogenezis” kifejezés az új kapillárisok kialakulásának folyamatát jelenti. Az angiogenezis „gátlása” számos paraméterrel mérhetõ, például becsülhetõ a neovaszkuláris szerkezetek késleltetett megjelenésével, a neovaszkuláris szerkezetek lassúbb kifejlõdésével, a neovaszkuláris szerkezetek csökkent megjelenésével, az angiogenezistõl függõ kóros hatások lelassulásával vagy súlyosságának csökkenésével, az angiogén növekedés leállásával, vagy a korábbi angiogén növekedés regressziójával. Az extrém, teljes gátlást a leírásban megelõzésnek nevezzük. Az angiogenezis-

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 5

2

sel vagy angiogén növekedéssel kapcsolatban a „megelõzés” nem jelentõs angiogenezisre vagy angiogén növekedésre utal, ha megelõzõen semmi ilyen nem ment végbe, vagy nem jelentõs további angiogenezisre vagy angiogén növekedésre, ha korábban végbement növekedés. Az „angiogenezisfüggõ betegség” magában foglalja többek között a reumatoid arthritiszt, kardiovaszkuláris betegségeket, a szem neovaszkuláris betegségeit, a periferiális vaszkuláris rendellenességeket, a dermatológiai fekélyeket és a rákos tumornövekedést, inváziót és metasztázist. Az „állat” kifejezés egy élõ szervezetet jelent, amely érzékelésre és önálló mozgásra képes, és amely fennmaradásához oxigént és szerves táplálékot igényel. Példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – az ember, ló, sertés, szarvasmarha, egér- és patkányfélék, nyúl és macskafélék. Ember esetében az „állat” kifejezés helyett a „beteg” kifejezést is használhatjuk. Az „emlõs” meleg vérû gerinces állatot jelent. A „szorongás” kifejezés – a korlátozás szándéka nélkül – magában foglalja a nem valódi vagy elképzelt veszély megérzésére adott pszichofiziológiai reakciókból álló érzelmi állapotot, amely látszólag fel nem ismert, belsõ pszichés konfliktusból származik. A fiziológiai összetevõk közé tartoznak a megnövekedett pulzusszám, megváltozott légzési sebesség, izzadás, reszketés, gyengeség és kimerültség, a pszichológiai összetevõk közé tartozik a fenyegetõ veszély érzete, tehetetlenség, félelem és feszültség [Dorland’s Illustrated Medical Dictionary, W. B. Saunders Co., 27. kiadás (1988)]. A „szorongásos rendellenesség” magában foglalja – a korlátozás szándéka nélkül – az olyan mentális rendellenességeket, amelyekben a szorongás és az elkerülõ viselkedés a meghatározó [Dorland’s Illustrated Medical Dictionary, W. B. Saunders Co., 27. kiadás (1988)]. Példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – a pánikroham, agórafóbia, pánik-rendellenesség, akut stressz rendellenesség, krónikus stressz rendellenesség, specifikus fóbiák, egyszerû fóbia, szociálfóbia, anyag által indukált szorongásos rendellenesség, szerves szorongásos rendellenesség, rögeszmés-kényszeres rendellenesség, poszttraumatikus stressz rendellenesség, általánosult szorongásos rendellenesség és az NOS (not otherwise specified) szorongásos rendellenességek. Az egyéb szorongásos rendellenességeket a „Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders címû könyvben (American Psychiatric Association, 4. kiadás, 1994) jellemzik. A „figyelemhiányos rendellenesség” („ADD”) olyan rendellenességet jelent, amelynek jellemzõje a fejlettségnek nem megfelelõ figyelmetlenség és megfontolatlanság, hiperaktivitással avagy anélkül. A „figyelmetlenség” az elkezdett feladatok befejezésének hiányát, a figyelem könnyû eltéríthetõségét, a figyelem látszólagos hiányát és a hosszas figyelmet igénylõ feladatokra való koncentrálás nehézkességét jelenti. Az „impulzivitás” a gondolkozás elõtti cselekvést, a változtatás nehézségét, a munkaszervezési problémákat és az egyik

1

HU 006 157 T2

cselekvésrõl a másikra való állandó áttérést jelenti. A „hiperaktivitás” az ülve maradás és a csendben ülés nehézségét, és túlzott mértékû rohangálást vagy mászást jelent. A „rák” kifejezés magában foglalja – a korlátozás szándéka nélkül – az ACTH-termelõ tumorokat, az akut limfocitás leukémiát, az akut nem limfocitás leukémiát, a mellékvesekéreg-rákot, a hólyagrákot, az agyrákot, a mellrákot, a méhnyakrákot, a krónikus limfocitás leukémiát, a krónikus mielocitás leukémiát, a kolorektális rákot, a bõr T¹sejtes limfómáját, a méhbelhártyarákot, a nyelõcsõrákot, az Ewing-féle szarkómát, az epehólyagrákot, a szõrös sejtes leukémiát, a fej- és nyakrákot, a Hodgkins-limfómát, a Kaposi-szarkómát, a veserákot, májrákot, tüdõrákot (apró és nem apró sejtes), a rosszindulatú peritoneális elburjánzást, a rosszindulatú mellhártyaizzadmányt, a melanómát, a mezoteliómát, a többszörös mielómát, a neuroblasztómát, a nem Hodgkin-limfómát, a csontszarkómát, a petefészekrákot, a petefészek- (csírasejt¹) rákot, a hasnyálmirigyrákot, a péniszrákot, a prosztatarákot, a retinoblasztómát, a bõrrákot, a lágyszöveti szarkómát, a pikkelyessejtes karcinómákat, a gyomorrákot, a hererákot, a pajzsmirigyrákot, a trofoblasztos daganatokat, a méhrákot, a vaginarákot, a vulvarákot és a Wilm-tumort. A „kényszeres rendellenesség” minden olyan rendellenességet jelent, amelynek jellemzõje az ellenállhatatlan impulzív viselkedés. A kényszeres rendellenességre példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – az anyagfüggõség, a táplálkozási rendellenesség, a kóros játékszenvedély, az ADD és a Tourette-szindróma. A „demielinizációs betegség” kifejezés minden olyan betegséget jelent, amely az idegszövetet természetesen körülvevõ velõhüvely károsodásával vagy eltávolításával jár, például az US 5859046 számú szabadalmi iratban és a WO 98/03178 számú nemzetközi szabadalmi publikációban definiáltak szerint, amelyek tartalma leírásunk részét képezi referenciaként. Példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – a perifériás demielinizációs betegség (például Guillain–Barré-szindróma, periferiális neuropátiák és Charcot-Marie Tooth betegség) és a központi demielinizációs betegségek (például sclerosis multiplex). A „betegség” kifejezés a szervezet bármely részének, szervének vagy rendszerének (vagy ezek kombinációinak) a normális szerkezettõl vagy mûködéstõl való eltérését vagy megszakítását jelenti, amely a tünetek és jelek jellemzõ sorozatában manifesztálódik, és amelynek etiológiája, patológiája és prognózisa lehet ismert vagy ismeretlen [Dorland’s Illustrated Medical Dictionary (W. B. Saunders Co., 27. kiadás, 1988)]. A „rendellenesség” kifejezés a mûködés bármely zavarát vagy abnormalitását; morbid fizikai vagy mentális állapotot jelent [Dorland’s Illustrated Medical Dictionary (W. B. Saunders Co., 27. kiadás, 1988)]. A „táplálkozási rendellenesség” kifejezés kényszeres falánkságot, elhízást vagy súlyos elhízást jelent. Az elhízás alatt a magasság-testtömeg táblázatok standard értékét 20%-kal meghaladó testtömeget értjük. A súlyos elhízás 100%-nál nagyobb túlsúlyt jelent.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 6

2

A „glaukóma” kifejezése jelentése – a korlátozás szándéka nélkül – krónikus (idiopátiás) nyitott zugú glaukóma (például nagynyomású, normálnyomású); pupilla blokk glaukóma (például akut zárt zugú, szubakut zárt zugú, krónikus zárt zugú, kombinált mechanizmusú); fejlõdési glaukóma [például kongenitális (gyermekkori), juvenális, anxenfeld–Rieger-szindróma, Peter-féle anomália, aniridia]; egyéb szemrendellenességekkel társuló glaukóma (például a szaruhártya-endotheliummal, írisszel, sugártesttel, lencsékkel, retinával, érhártyával vagy üvegtest rendellenességével kapcsolatos glaukóma); megnövekedett episzklerális vénás nyomással társuló glaukóma (például megnövekedett intraokuláris nyomással és glaukómával társult szisztémás betegségek, kortikoszteroid indukálta glaukóma); gyulladással és traumával társuló glaukóma (például keratitisszel, episzkleritisszel, szkleritisszel, uveitisszel, okuláris traumával és vérzéssel társuló glaukóma); intraokuláris mûtétet követõ glaukóma [például sugártest blokk (rosszindulatú) glaukóma, glaukóma lencsehíjasság (aphakia) és pszeudophakia esetén, szaruhártyamûtéttel kapcsolatos glaukóma, vitreoretinális mûtéttel kapcsolatos glaukóma]. A „glutamátabnormalitás” kifejezés bármely olyan betegséget, rendellenességet vagy állapotot jelent, amelyben a glutamát szerepet játszik, beleértve a megnövekedett glutamátszinttel járó kóros állapotot. A glutamátabnormalitásokra példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – a kényszeres rendellenesség, a gerincvelõ-sérülés, epilepszia, stroke, ischaemia, demielinizációs betegség, Alzheimer-kór, Parkinson-kór, ALS, Huntington-kór, skizofrénia, fájdalom periferiális neuropátia (beleértve – a korlátozás szándéka nélkül – a diabetikus neuropátiát), traumás agysérülés, neuronális inzultus, gyulladásos betegség, szorongás, szorongásos rendellenesség, memóriazavar, glaukóma és retina-rendellenesség. Az „ischaemia” kifejezés lokalizált szöveti vérszegénységet jelent, amely az arteriális véráramlás elzáródásának következtében lép fel. A globális ischaemia akkor jelentkezik, amikor a véráramlás egy idõre megszakad, ami például a szív leállásából származhat. A fokális ischaemia akkor lép fel, amikor a test egy része, például az agy meg van fosztva a normális vérellátástól, amely például az agyi ér tromboembolitikus elzáródásából, traumás fejsérülésbõl, ödémából vagy agytumorból eredhet. Még ha átmenetileg is, mind a globális, mind a fokális ischaemia messzeható neuronális károsodást válthat ki. Noha az idegszövet-károsodás órákkal, sõt napokkal késõbb lép fel az ischaemiát követõen, bizonyos permanens idegszövet-károsodások kifejlõdhetnek az elsõ percekben az agyi véráramlás megszakadását követõen. Ennek a károsodásnak a nagy része a glutamáttoxicitásnak és a szövetreperfúzió másodlagos következményeinek tulajdonítható, mint például a vazoaktív termékek felszabadulása a károsodott endothéliumból, és citotoxikus termékek, például szabad gyökök és leukotriének felszabadulása a károsodott szövetbõl. A „memóriazavar” kifejezés a múltbeli tapasztalatok, tudás, gondolatok, érzések, ötletek vagy benyomá-

1

HU 006 157 T2

sok csökkent mentális regisztrálását, megtartását vagy felidézését jelenti. A memóriazavar befolyásolhatja a rövid és hosszú távú információ megtartását, a térbeli viszonyodás képességét, a memória (visszaidézési) stratégiákat, és a szóbeli visszaadási és kifejezõkészséget. A memóriazavar gyakori okozói az életkor, a súlyos fejtrauma, az agyi anoxia vagy ischaemia, az alkoholos-táplálkozási betegségek, a gyógyszermérgezések és a neurodegeneratív betegségek. Például a memóriazavar a neurodegeneratív betegségek, mint például az Alzheimer-kór és az Alzheimer típusú öregkori elmebaj egyik közös jellemzõje. Memóriazavar fellép az elmebaj egyéb fajtáinál is, mint például a sok infarktus okozta elmebaj, öregkori elmebaj, amelyet cerebrovaszkuláris elégtelenség okoz, és az Alzheimer-kór Lewis-testes variánsa, Parkinson-kórral társulva vagy anélkül. A Creutzfeldt–Jakob-betegség egy ritka elmebaj, memóriazavarokkal társulva. Ez a prion protein által okozott szivacsos enkefalopátia; átadható más betegeknek, vagy génmutációból származhat. A memóriavesztés is közös jellemzõje az agysérült betegeknek. Agykárosodás felléphet például egy klasszikus stroke után vagy anesztetikus esemény, fejtrauma, hipoglikémia, szén-monoxid-mérgezés, lítiummérgezés, vitamin- (B1, tiamin és B12) hiány vagy túlzott alkoholfogyasztás eredményeként. A Korsakoff-féle amnéziás pszichózis egy ritka rendellenesség, amelynek jellemzõje a mélyreható memóriavesztés, és fecsegés, miáltal a beteg történeteket talál ki, hogy elrejtse memóriájának elvesztését. Ez gyakran társul túlzott alkoholfogyasztással. A memóriazavar lehet továbbá életkorral összefüggõ; úgy tûnik, hogy a különféle információk, mint például a nevek, helyek és szavak felidézésének képessége csökken az életkor növekedésével. Átmeneti memóriazavar olyan betegekben is felléphet, akik súlyos depresszív zavarban szenvednek, elektrosokk terápiát követõen. A „mentális rendellenesség” bármely klinikailag szignifikáns viselkedési vagy pszichológiai szindrómára utal, amelynek jellemzõje a levertség tüneteinek jelenléte vagy a mûködés jelentõs zavara. A mentális rendellenességek feltehetõleg az egyén bizonyos pszichológiai vagy szervi diszfunkciójából származnak; a fogalom nem foglalja magában azokat a zavarokat, amelyek az egyén és a társadalom közötti alapvetõ konfliktusok (szociális deviancia). A „metasztázis” kifejezés a rákos sejtek azon képességét jelenti, hogy szétszóródjanak, és új növekedési gócokat alkossanak nem szomszédos helyeken (azaz metasztázisokat képezzenek) [lásd Hill, R. P., „Metastasis”, The Basic Science of Oncology Tannock és munkatársai, szerk. McGraw-Hill, New York, 178–195. oldal (1992), amely referenciaként leírásunk tartalmát képezi]. „Az átmenet az in situ tumornövekedéstõl a metasztázisos betegségbe definíció szerint a primer helyen lévõ tumorsejtek azon képessége, hogy elárasszák a helyi szöveteket és átlépjék a szöveti határokat… A metasztázisos folyamat elindításához a karcinómasejteknek elõször át kell jutniuk az epithel alapmembránon, majd el kell árasztaniuk az intersriciá-

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 7

2

lis sztrómát. Távoli metasztázisok esetén a beszivárgás a szubendothel alapmembrán tumorsejt általi invázióját igényli, amelynek végbe kell mennie a tumorsejt kiszivárgása során is… A rosszindulatúság kifejlõdése a tumor indukálta angiogenezissel is kapcsolatban van [amely] nemcsak lehetõvé teszi a primer tumorok növekedését, hanem a vaszkuláris kompartmenthez való könnyû hozzáférést is megengedi az újonnan kialakult erek alapmembránjaiban lévõ hibák miatt” [lásd Aznavoorian és munkatársai, Cancer 71, 1368–1383 (1993), amely referenciaként leírásunk részét képezi]. A „neuropátia” kifejezés az idegek bármely betegségét vagy hibás mûködését jelenti. A neuropátiára példaként – a korlátozás szándéka nélkül – említhetõ a periferiális neuropátia, diabetikus neuropátia, autonóm neuropátia és mononeuropátia. A perifériás neuropátia lehet idiopatikus vagy bármely ok által kiváltott, beleértve a betegségeket (például amiloidózis, alkoholizmus, HIV, szifilisz, vírus, autoimmun rendellenesség, rák, porfiria, arachnoiditisz, posztherpetikus neuralgia, Guillain–Barré-szindróma, diabétesz, beleértve az I¹es típusú és II¹es típusú diabéteszt), vegyszerek (példái toxinok, ólom, dapszon, vitaminok, paclitaxel, kemoterápia, HAART-terápia) és egy adott ideg vagy idegköteg fizikai sérülései (például trauma, összenyomás, zsugorodás). A „neuroprotektív” kifejezés idegsérülést csökkentõ, leállító vagy enyhítõ hatást, és az idegsérülést szenvedett idegszövet védelmét, felelevenítését vagy újraélesztését jelenti. Az „idegsérülés” kifejezés az idegszövet sérülésére és az ebbõl származó rokkantságra vagy elhalálozásra vonatkozik. Az idegsérülés oka lehet metabolikus, toxikus, neurotoxikus, iatrogén, termális vagy kémiai, és magában foglalja – a korlátozás szándéka nélkül – az ischaemiát, hipoxiát, cerebrovaszkuláris eseményt, traumát, mûtétet, nyomást, tömeghatást, vérzést, sugárzást, érgörcsöt, neurodegeneratív betegséget, neurodegeneratív folyamatot, fertõzést, Parkinson-kórt, ALS¹t, mielinizációs/demielinizációs folyamatokat, epilepsziát, kognitív rendellenességet, glutamátabnormalitást és ezek szekunder hatásait. Az „idegszövet” kifejezés az idegrendszert felépítõ különféle komponenseket jelenti, beleértve – a korlátozás szándéka nélkül – a neuronokat, neurális hordozósejteket, gliát, Schwann-sejteket, a fenti szerkezetekben lévõ és ezeket ellátó vaszkulatúrát, a központi idegrendszert, az agyat, az agytörzset, a gerincvelõt, a központi idegrendszer kapcsolódását a periferiális idegrendszerrel, a periferiális idegrendszert és a kapcsolódó szerkezeteket. A „fájdalom” kifejezés a speciális idegvégzõdések stimulálásából eredõ lokalizált rossz közérzet, fájdalom vagy gyötrelem érzetét jelenti. Ez védõmechanizmusként szolgál, amennyiben arra készteti a szenvedõ alanyt, hogy eltávolítsa a fájdalom forrását vagy eltávolodjon attól [Droland’s Illustrated Medical Dictionary (W. B. Saunders Co., 27. kiadás, 1988)]. A fájdalomra példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – az akut, krónikus, rákos, égési, vágási, gyulladásos, neuropátiás és háttáji fájdalom.

1

HU 006 157 T2

A „neuropátiás fájdalom” kifejezés idegsérüléssel kapcsolatos fájdalmas állapotot jelent. A specifikus szindrómától függõen a fájdalom felléphet az agy vagy a gerincvelõ megváltozásának következtében vagy magában az idegben lévõ abnormalitások következtében. A neuropátiás fájdalom lehet idiopátiás vagy különféle okok által kiváltott, beleértve a betegségeket (például amiloidózist, alkoholizmust, HIV¹et, szifiliszt, vírust, autoimmun rendellenességet, rákot, porfiriát, arachnoiditiszt, posztherpetikus neuralgiát, Guillain–Barré-szindrómát, I¹es és II¹es típusú cukorbetegséget magában foglaló diabéteszt), kemikáliákat (például toxinokat, ólmot, dapszont, vitaminokat, paclitaxel kemoterápiát, HAART-terápiát) és a specifikus szövet vagy szövetköteg fizikai sérüléseit (például traumát, összenyomódást és zsugorodást). A „kóros szerencsejátékozás” kifejezés olyan állapotot jelent, amelynek jellemzõje a szerencsejátékba való belefeledkezés. A pszichoaktív anyaggal való visszaéléshez hasonlóan ennek hatásai közé tartozik a tolerancia kifejlõdése az egyre nagyobb mennyiségû pénzzel való szerencsejáték iránti igénnyel együtt, megvonási tünetek, a szerencsejátékozás folytatása a súlyos családi konfliktusok ellenére is és a megszállottság. A „prosztatabetegség” kifejezés minden, a prosztatát érintõ betegségre vonatkozik. A prosztatabetegségre példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – a prosztatarák (például adenokarcinóma és metasztázisos prosztatarák) és azok az állapotok, amelyek jellemzõje a prosztata epithelsejtek abnormális növekedése (például jóindulatú prosztatahiperplázia). A „retina-rendellenesség” kifejezés jelentése vaszkuláris retinopátia, például hipertenzív retinopátia, diabetikus retinopátia (nem proliferatív vagy proliferatív), centrális retinaartéria elzáródás, vagy centrális retinavéna elzáródás; életkorral kapcsolatos makuláris degeneráció; retinaleválás; vagy retinitis pigmentosa. A „skizofrénia” kifejezés mentális rendellenességre vagy mentális rendellenességek egy csoportjára utal, amelyre jellemzõ a gondolkodás formájában és tartalmában bekövetkezõ zavarok (összefüggések elvesztése, delúziók, hallucinációk), a hangulat zavarai (tompa, nyomott, nem megfelelõ érzelem), az önérzet és a külvilággal való kapcsolat zavarai (az ego határainak elvesztése, dereista gondolkodás és autista visszahúzódás), és viselkedési zavarok (bizarr, láthatólag céltalan és sztereotip aktivitás vagy inaktivitás). A skizofréniára példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – az akut, vándor, határeset, katatóniás, gyermekkori, dezorganizált, serdülõkori, latens, nukleáris, paranoid, parafréniás, prepszichotikus, folyamatos, pszeudoneurotikus, pszeudopszichopátiás, reaktív, reziduális, szkizoaffektív és nem differenciált skizofrénia [Dorland’s Illustrated Medical Dictionary, (W. B. Saunders Co., 27. kiadás 1988)]. A „TGF-b” kifejezés béta transzformáló növekedési faktort jelent. A TGF¹b mint a többfunkciós növekedési faktorok prototípusa ismert. Ez különféle sejt- és szöveti funkciókat szabályoz, beleértve a sejtnövekedést és differenciálódást, angiogenezist, sebgyógyulást, immunfunkciót, extracelluláris mátrix képzõdést, sejtkemotaxist, apoptózist és hematopoiezist.

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 8

2

A „TGF¹b abnormalitás” kifejezés minden olyan betegséget, rendellenességet vagy állapotot jelent, amelyben a TGF¹b szerepet játszik, beleértve az abnormális TGF-b-szintekkel jellemzett betegségeket, rendellenességeket és állapotokat. Az „alkalmas idõ terápiás ablaka” vagy „ablak” kifejezés a stroke-kal kapcsolatban a maximális késlekedést jelenti, amelyen belül a stroke tüneteinek jelentkezése után a hatékony terápia megkezdhetõ. A „Tourette-szindróma” kifejezés több, tic-nek nevezett autoszomális rendellenességet jelent, amelyre jellemzõ a kényszeres káromkodás, az izom ismétlõdõ, akaratlan mozgásai és a hangos hangadások. Tic-nek nevezzük a rövid, gyors, önkéntelen mozgásokat, amelyek lehetnek egyszerûek vagy összetettek; ezek sztereotípiásak és ismétlõdõek, de nem ritmikusak. Az egyszerû tic¹ek, például a szem pislogása gyakran ideges modorosságként kezdõdnek. A komplex tic¹ek gyakran a normális viselkedés töredékeire hasonlítanak. Hacsak egy specifikus betegséggel, rendellenességgel vagy állapottal kapcsolatban másként nem definiáljuk a „kezelés” vonatkozik: (i) egy betegség, rendellenesség vagy állapot fellépésének megelõzésére egy állatban, amely erre a betegségre, rendellenességre és/vagy állapotra hajlamos, de még nem diagnosztizálták azt; (ii) a betegség, rendellenesség vagy állapot gátlására, azaz kifejlõdésének megakadályozására; és/vagy (iii) a betegség, rendellenesség vagy állapot enyhítésére, azaz a betegség, rendellenesség és/vagy állapot regressziójának kiváltására. Az „ALS kezelése” vonatkozik: (i) az ALS megjelenésének megakadályozására egy állatban, amely az ALS¹re hajlamos lehet, azonban még nem diagnosztizálták annak meglétét; (ii) az ALS gátlására, például kifejlõdésének megakadályozására; (iii) az ALS enyhítésére, például a betegség, rendellenesség és/vagy állapot regressziójának kiváltására; (iv) az ALS vagy az ALS tünetei fellépésének késleltetésére; (v) az ALS vagy az ALS tünetei kifejlõdésének lelassítására; (vi) az ALS-ben szenvedõ állat élettartamának meghosszabítására; és/vagy (vii) az ALS tüneteinek enyhítésére. A „Huntington-kór kezelése” vonatkozik: (i) a Huntington-kór megjelenésének megakadályozására egy állatban, amely az ALS¹re hajlamos lehet, azonban még nem diagnosztizálták annak meglétét; (ii) a Huntington-kór gátlására, például kifejlõdésének megakadályozására; (iii) a Huntington-kór enyhítésére, például a betegség, rendellenesség és/vagy állapot regressziójának kiváltására; (iv) a mozgáskoordináció javítására egy Huntingtonkórban szenvedõ állatban; és/vagy (v) a Huntington-kórban szenvedõ állat élettartamának meghosszabbítására,

1

HU 006 157 T2

Az „anyagfüggõség kezelése” kifejezés a visszaesés megelõzésére; a kínzó vágy csökkentésére; a tolerancia elnyomására; a megvonási tünetek megelõzésére, gátlására és/vagy enyhítésére; a szenzitívizáció csökkentésére; az anyag által indukált neurotoxicitás megelõzésére, gátlására (azaz kifejlõdésének meggátlására) és/vagy enyhítésére (azaz regresszió kiváltására); és/vagy a magzati alkohol szindróma megelõzésére, gátlására és/vagy enyhítésére vonatkozik. A „kínzó vágy” kifejezés egy anyag iránti erõs vágyat és/vagy egy anyag alkalmazására való kényszerítõ vágyat és/vagy ellenállhatatlan indíttatást jelent. Az „függõség” kifejezés az anyagalkalmazás rosszul adaptált mintáját jelenti, amely klinikailag szignifikáns károsodáshoz vagy veszélyhez vezet. A függõség tipikus jellemzõi a tolerancia és/vagy megvonás. Azok az anyagok, amelyekre függõség fejlõdhet ki, a következõk – a korlátozás szándéka nélkül –: depresszánsok (opioid, szintetikus narkotikumok, barbiturátok, glutethimide, methyprylon, ethchlorvynol, methaqualone, alkohol); szorongásoldók (diazepam, klordiazepoxid, alprazolam, oxazepam, temazepam); stimulánsok (amfetamin, metamfetamin, kokain, nikotin); és halucinogének (LSD, meszkalin, peyote, marihuána). Az „opioid” kifejezés egy narkotikus analgetikumot jelent, amely vagy félig vagy teljesen szintetikus, beleértve – a korlátozás szándéka nélkül – a következõket: kodein, morfin, heroin, hidromorfon (Dilaudid), oxikodon (Percodan), oximorfon (Numorphan), hidrokodon (Vicodin), meperidin (Demerol), fentanil, metadon (Dolophine), darvon, talwin. A „visszaesés” kifejezés az anyag alkalmazására való visszatérést jelenti egy absztinencia idõszak után, amely gyakran társul visszaállással. A „visszaállás” kifejezés az alkalmazás és dependencia megelõzõ szintre való visszatérését jelenti egy olyan személyben, aki egy absztinenciaperiódust követõen folytatja az anyag alkalmazását. Az „szenzitívizálás” kifejezés olyan állapotot jelent, amelyben egy anyagra adott reakció fokozódik az ismételt alkalmazással. A „tolerancia” kifejezés egy anyaghoz való hozzászokási reakciót jelent, amelyre jellemzõ a csökkent hatás ugyanazon dózis folyamatos alkalmazásával és/vagy az igény a fokozódó dózisokra, hogy a korábban alacsonyabb dózisokkal elért kívánt hatást vagy intoxikációt elérjék. Mind fiziológiai, mind pszichoszociális faktorok szerepet játszhatnak a tolerancia kifejlõdésében. A fiziológiai tolerancia tekintetében metabolikus és/vagy funkcionális tolerancia fejlõdhet ki. Az anyagmetabolizmus sebességének növekedésével a test gyorsabban képes az anyagot eliminálni. A funkcionális tolerancia definíció szerint a központi idegrendszer anyaggal szembeni érzékenységének csökkenése. Az „opioid tolerancia” kifejezés – a korlátozás szándéka nélkül – magában foglalja azt, hogy a drog állandó dózisával nem lehet a kívánt farmakológiai hatást fenntartani az idõben, azaz a drog dózisát növelni kell az eredeti farmakológiai hatás fenntartásához.

2

A „megvonás” kifejezés kellemetlen fizikai változásokkal jellemzett tünetet jelent, amely az anyag alkalmazásának megszüntetését vagy csökkentését, vagy egy farmakológiai antagonista beadását követi. Szakember számára nyilvánvaló, hogy vannak al5 ternatív nómenklatúrák, nevezéktanok és osztályozási rendszerek a fent említett betegségekre, rendellenességekre és állapotokra, és hogy az ilyen rendszerek az orvostudomány fejlõdésével változnak. Hacsak a szövegösszefüggéssel nincs nyilvánvaló 10 ellentmondásban, az egyes kifejezések definíciói extrapolálhatók azok többes számú megfelelõire is, ahogy azok a bejelentésben elõfordulnak; hasonlóképpen a többes számú kifejezések definíciói ugyanúgy vonat15 koznak az egyes számú megfelelõkre is, amelyek a bejelentésben foglaltatnak. Vegyületek A jelen találmány (I), (II) vagy (III) képletû vegyüle20 tekre

25

I

30

II 35

40 III

45 vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóikra, hidrátjaikra és szolvátjaikra vonatkozik, ahol X jelentése 1–4 szénatomos alkiléncsoport, 2–4 szén50 atomos alkeniléncsoport, 2–4 szénatomos alkiniléncsoport, 3–8 szénatomos cikloalkiléncsoport, 5–7 szénatomos cikloalkeniléncsoport vagy Ar, ahol az alkilén¹, alkenilén¹, alkinilén¹, cikloalkilén- vagy cikloalkeniléncsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több 55 szubsztituenssel helyettesített; L jelentése kötés, –CR1R2–, –O–, –S–, –SO2– vagy –NR1–; Y jelentése –O–, –S–, –CR3R4– vagy –NR3–; Z jelentése –(CR5R6)n–; 60 n jelentése 1, 2, 3 vagy 4; 9

1

HU 006 157 T2

Ar jelentése kétértékû aril- vagy heteroarilcsoport, amely helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; R1, R2, R3, R4, R5 és R6 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy 2–4 szénatomos alkenilcsoport, ahol az alkil- vagy alkenilcsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; R7 jelentése hidrogénatom, fenilcsoport, fenil-etil-csoport vagy benzilcsoport, ahol a fenil¹, fenil-etil- vagy benzilcsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; és R8, R9, R10 és R11 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, karboxilcsoport, hidroxilcsoport, halogénatom, nitrocsoport, cianocsoport, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy 1–4 szénatomos alkoxicsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha a vegyület az (I) képletnek felel meg, n jelentése 2, 3 vagy 4; és azzal a megkötéssel, hogy ha a vegyület az (I) képletnek felel meg, L jelentése kötés és X jelentése etilcsoport, akkor Y jelentése nem –CR3R4–; és azzal a megkötéssel, hogy ha a vegyület a (III) képletnek felel meg, és ha R8, R9, R10 és R11 jelentése hidrogénatom, és Y és Z jelentése is –CH2– csoport, akkor R7 jelentése hidrogénatomtól vagy helyettesítetlen fenil- vagy benzilcsoporttól eltérõ; és azzal a megkötéssel, hogy ha a vegyület az (I) képletnek felel meg, L jelentése kötés és X jelentése etilcsoport, akkor Y jelentése nem –CR3R4–. Az (I) képletû vegyület egy másik kiviteli alakjában: Y jelentése –CR3R4; és n értéke 2. Az (I) képletû vegyület egy további kiviteli alakjában: L jelentése –CR1R2–, –O–, –S– vagy NH; X jelentése 1–2 szénatomos alkiléncsoport vagy Ar; és Ar jelentése fenilén¹, bifenilén¹, benzilén- vagy naftiléncsoport, ahol a fenilén¹, bifenilén¹, benzilén- vagy naftiléncsoport helyettesítetlen vagy egymástól függetlenül karboxilcsoport, halogénatom, nitrocsoport, 1–4 szénatomos alkilcsoport, 1–4 szénatomos alkoxicsoport, fenilcsoport, fenoxicsoport és benzil-oxi-csoport közül választott egy vagy több szubsztituenssel helyettesített. A (II) képletû vegyület egy kiviteli alakjában: L jelentése kötés, –CR1R2– vagy –O–; és n jelentése 2. A (II) képletû vegyület egy további kiviteli alakjában: X jelentése 1–4 szénatomos alkiléncsoport vagy Ar; és Ar jelentése fenilén¹, bifenilén- vagy benziléncsoport, amely helyettesítetlen vagy karboxilcsoport, halogénatom, nitrocsoport, 1–4 szénatomos alkilcsoport, 1–4 szénatomos alkoxicsoport, fenoxicsoport és benzil-oxi-csoport közül egymástól függetlenül választott egy vagy több szubsztituenssel helyettesített. A (III) képletû vegyület egy kiviteli alakjában: R8, R9, R10 és R11 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy karboxilcsoport. A (III) képletû vegyület egy másik kiviteli alakjában: R7 jelentése fenil- vagy benzilcsoport, amely karboxilcsoport, halogénatom, 1–4 szénatomos alkilcsoport és

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 10

2

1–4 szénatomos alkoxicsoport közül egymástól függetlenül választott egy vagy több szubsztituenssel helyettesített. Az X, Ar, R1, R2, R3, R4, R5, R6 és R7 helyettesítõjeként említett egy vagy több szubsztituensre példaként említhetõ, a korlátozás szándéka nélkül: 1–4 szénatomos alkilcsoport, 2–4 szénatomos alkenilcsoport, 2–4 szénatomos alkinilcsoport, 1–4 szénatomos alkoxicsoport, 2–4 szénatomos alkenil-oxi-csoport, fenoxicsoport, benzil-oxi-csoport, hidroxilcsoport, karboxilcsoport, hidroperoxicsoport, karbamidocsoport, karbamoilcsoport, karbamilcsoport, karbonilcsoport, karbazoilcsoport, aminocsoport, hidroxi-amino-csoport, formamidocsoport, formilcsoport, guanilcsoport, cianocsoport, ciano-amino-csoport, izocianocsoport, izocianátocsoport, diazocsoport, azidocsoport, hidrazinocsoport, triazanocsoport, nitrilocsoport, nitrocsoport, nitrozocsoport, izonitrozocsoport, nitrozaminocsoport, iminocsoport, nitroziminocsoport, oxocsoport, 1–4 szénatomos alkil-tio-csoport, szulfaminocsoport, szulfamoilcsoport, szulfenocsoport, szulfhidrilcsoport, szulfinilcsoport, szulfocsoport, szulfonilcsoport, tiokarboxilcsoport, tiocianocsoport, izotiocianocsoport, tioformamidocsoport, halogénatom, halogén-alkil-csoport, klorozilcsoport, klorilcsoport, perklorilcsoport, trifluor-metilcsoport, jodozilcsoport, jodilcsoport, foszfinocsoport, foszfinilcsoport, foszfocsoport, foszfonocsoport és karbociklusos és heterociklusos molekularészek. Bármely variálható szubsztituens definíciója egy molekulában egy speciális helyzetben független a molekula más helyén való definíciójától. A találmány szerinti vegyületek szubsztituenseit és szubsztitúciós mintáját szakember képes megválasztani, hogy kémiailag stabil vegyületeket kapjon, és ezek egyszerûen elõállíthatók szakember számára ismert módszerekkel. Mivel a találmány szerinti vegyületek egy vagy több aszimmetriás szénatomot tartalmazhatnak, optikai izomerek formájában, valamint az optikai izomerek racém vagy nem racém elegyeinek formájában létezhetnek. Az optikai izomereket a racém elegyek ismert eljárásokkal történõ rezolválásával állíthatjuk elõ. Egy ilyen eljárásban diasztereomer sókat állítunk elõ optikailag aktív savval vagy bázissal végzett kezeléssel, majd a diasztereomerek elegyét kristályosítással szétválasztjuk, és ezután az optikailag aktív bázisokat a sókból felszabadítjuk. A megfelelõ savak közé tartozik a borkõsav, diacetil-borkõsav, dibenzoil-borkõsav, ditoluoilborkõsav és a kámforszulfonsav. Az optikai izomerek szétválasztására szolgáló másik eljárásban királis kromatográfiás oszlopot alkalmazunk, amelyet optimálisan úgy választunk meg, hogy az enantiomerek szétválasztása maximális legyen. Egy további ismert eljárásban kovalens diasztereomer molekulákat, például észtereket, amidokat, acetálokat és ketálokat állítunk elõ egy aktivált formában lévõ optikailag aktív savval, optikailag aktív diollal vagy optikailag aktív izocianáttal történõ reagáltatással. A szintetizált diasztereoizomereket szokásos módszerekkel, például kromatográfiával, desztillálással, kristályosítással vagy

1

HU 006 157 T2

szublimálással választhatjuk szét, majd hidrolízissel kapjuk az enantiomer szempontból tiszta vegyületet. Bizonyos esetekben a „szülõi” optikailag aktív hatóanyaggá történõ hidrolízis nem szükséges a betegnek való beadás elõtt, mivel a vegyület prodrogként képes viselkedni. A találmány szerinti optikailag aktív vegyületek hasonlóképpen elõállíthatók optikailag aktív kiindulási anyagok alkalmazásával.

5

2

A találmány szerinti vegyületek az egyes optikai izomereket, valamint a racém vagy nem racém elegyeket is felölelik. Bizonyos nem racém elegyekben az R¹konfiguráció lehet feldúsulva, míg más, nem racém elegyekben az S¹konfiguráció lehet túlsúlyban. A találmány szerinti vegyületek példái közé tartoznak – a korlátozás szándéka nélkül – az I. táblázatban felsorolt vegyületek.

I. táblázat Tipikus vegyületek Vegyület száma

Szerkezet

Név

1.

3-(2¹oxo-tetrahidrotiopirán-3¹il)-propionsav

2.

3-[(2¹oxo-tetrahidro-2H-tiopirán-3¹il)-metil]-benzoesav

3.

3-(1¹oxo-izotiokromán-8¹il)-benzoesav

4.

3-(1¹oxo-izotiokromán-8-il-oxi-metil)-benzoesav

5.

3-(1¹oxo-3,4-dihidro-1H-2-tia-9-aza-fluorén-9¹il)benzoesav

11

1

HU 006 157 T2

Alkalmazási módszerek Noha a találmány szerinti vegyületek általában a NAALADáz inhibitorok prodrogjai, a találmány szerinti vegyületek maguk is mutathatnak NAALADáz-gátló aktivitást. A találmány szerinti vegyületek – függetlenül attól, hogy gátolják¹e a NAALADáz-aktivitást, vagy in vivo olyan vegyületekké alakulnak, amelyek gátolják a NAALADáz-aktivitást, vagy bármely egyéb hatásmechanizmus révén – a következõ gyógyászati alkalmazásokban használhatók. Módszer glutamátabnormalitások kezelésére Anélkül, hogy egy speciális hatásmechanizmushoz kívánnánk kötõdni, a találmány szerinti vegyületek képesek blokkolni a glutamát felszabadulását preszinaptikusan, a posztszinaptikus glutamátreceptorokkal való kölcsönhatás nélkül. Az ilyen vegyületekkel elkerülhetõek a posztszinaptikus glutamátantagonistákkal kapcsolatos viselkedési toxicitások. Tehát a találmány szerinti vegyületek glutamátabnormalitások kezelésére alkalmazhatóak egy állatban vagy egy emlõsben, oly módon, hogy az állatnak vagy emlõsnek beadjuk a fent definiált (I), (II) vagy (III) képletû vegyület hatékony mennyiségét. A glutamátabnormalitás a következõk közül választható: kényszeres rendellenesség, stroke, ischaemia, demielinizációs betegség, Parkinson-kór, ALS, Huntington-kór, skizofrénia, diabetikus neuropátia, fájdalom, szorongás, szorongásos rendellenesség, memóriazavar és glaukóma. A módszer például alkohol¹, nikotin¹, kokain- és opioidfüggõség közül választott kényszeres rendellenesség kezelésére vagy opioidtolerancia kezelésére alkalmas. A stroke¹os betegek esetén gyakran szignifikáns idõbeli késleltetés van az ischaemia fellépte és a terápia megkezdése között. Tehát szükség van széles terápiás ablakkal rendelkezõ neuroprotektív anyagokra. Várhatólag a találmány szerinti vegyületekre az alkalmas idõ terápiás ablaka legalább 1 óra. Ennek megfelelõen, ha a glutamátabnormalitás a stroke, a találmány szerinti vegyület egy állatnak vagy emlõsnek a stroke fellépését követõen 60 percig, 120 percig vagy még késõbb is beadható. Módszer neuronális aktivitás befolyásolására Ismertetünk egy módszert a neuronális aktivitás befolyásolására egy állatban vagy egy emlõsben, amely magában foglalja a fent definiált (I), (II) vagy (III) képletû vegyület hatékony mennyiségének beadását az állatnak vagy emlõsnek. A befolyásolt neuronális aktivitás lehet a károsodott neuronok stimulálása, a neuronális regeneráció elõsegítése, a neuronális degeneráció megelõzése vagy a neurológiai rendellenesség kezelése. A kezelt neurológiai rendellenességekre példaként említhetõ, a korlátozás szándéka nélkül: trigeminális neuralgia; nyelvi-garati neuralgia; arcidegbénulás (Bell’s Palsy); myasthenia gravis; izomdisztrófia; ALS; progresszív izomatrófia; progresszív bulbáris örökletes izomatrófia; kidülledt, sérves vagy elõreesett gerinctelen porckorong szindrómák; nyaki spondilózis; plexus

2

rendellenességek; mellkaskimeneti roncsolás szindrómák; neuropátia; fájdalom; Alzheimer-kór; Parkinsonkór; ALS; és Huntington-kór. Egyik kiviteli alakban a módszer neuropátia (például 5 perifériás neuropátia vagy diabetikus neuropátia), fájdalom (például neuropátiás fájdalom, mint diabétesz által indukált neuropátiás fájdalom), traumás agysérülés, gerincvelõ fizikai sérülése, agysérüléssel társuló stroke, demielinizációs betegség és neurodegenerációval kap10 csolatos neurológiai rendellenesség közül választott neurológiai rendellenességek kezelésére alkalmas. Ha a neurológiai rendellenesség a fájdalom, a találmány szerinti vegyületet a morfin hatásos mennyiségével kombinációban is beadhatjuk. A neurodegenerációval kapcsolatos neurológiai rend15 ellenességre példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – az Alzheimer-kór, Parkinson-kór és ALS. Módszer prosztatabetegségek kezelésére Ismertetünk egy módszer prosztatabetegségek kezelésére egy állatban vagy egy emlõsben, amelynek során a fent definiált (I), (II) vagy (III) képletû vegyület hatékony mennyiségét beadjuk az állatnak vagy emlõsnek. Egyik kiviteli alakban a prosztata betegség a 25 prosztatarák. 20

Módszer rákok kezelésére Ismertetünk egy módszert rák kezelésére egy állatban vagy egy emlõsben, amely magában foglalja a fent 30 definiált (I), (II) vagy (III) képletû vegyület hatékony mennyiségének beadását az állatnak vagy emlõsnek. Egyik kiviteli alakban a rák egy olyan szövetben van, ahol a NAALADáz megtalálható, például az agyban, vesében vagy herében. 35 Módszer angiogenezis gátlására Ismertetünk egy módszert angiogenezis gátlására egy állatban vagy egy emlõsben, amely magában foglalja a fent definiált (I), (II) vagy (III) képletû vegyület 40 hatékony mennyiségének beadását az állatnak vagy emlõsnek. Az angiogenezis szükséges lehet a rákos tumorok fertilitásához vagy metasztázisához, vagy kapcsolatban lehet egy angiogénfüggõ betegséggel. Az angio45 génfüggõ betegségekre példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – a reumatoid arthritisz, kardiovaszkuláris betegségek, a szem neovaszkuláris betegségei, periferiális vaszkuláris rendellenességek, dermatológiai fekélyek és a rákos daganat növekedése, 50 inváziója vagy metasztázisa. Módszer TGF-b-aktivitás befolyásolására Ismertetünk egy módszert a TGF-b-aktivitás befolyásolására egy állatban vagy egy emlõsben, amely 55 magában foglalja a fent definiált (I), (II) vagy (III) képletû vegyület hatékony mennyiségének beadását az állatnak vagy emlõsnek. A TGF-b-aktivitás befolyásolása magában foglalja a TGF-b-szintek növelését, csökkentését vagy szabályo60 zását és a TGF¹b abnormalitás kezelését. A találmány 12

1

HU 006 157 T2

szerinti módszerrel kezelhetõ TGF¹b abnormalitásokra példaként említhetõk a neurodegeneratív rendellenességek, extracelluláris mátrix képzõdés rendellenességei, a sejtszaporodással kapcsolatos betegségek, fertõzõ betegségek, immunitással kapcsolatos betegségek, epithelszövet-sérülés, kollagén vaszkuláris betegségek, fibroproliferatív rendellenességek, kötõszöveti rendellenességek, gyulladás, gyulladásos betegségek, respiratorikus distressz szindróma, terméketlenség és diabétesz. A neurodegeneratív rendellenességek példái közé tartozik – a korlátozás szándéka nélkül – az ischaemiából, reperfúziós sérülésbõl, mielinizációból vagy neurodegenerációból származó idegszövet-károsodás. A sejtnövekedéssel kapcsolatos rendellenességek példái közé tartoznak – a korlátozás szándéka nélkül – a vesesejteket, hematopoietikus sejteket, limfocitákat, epithelsejteket vagy endothelsejteket érintõ rendellenességek. A fertõzõ betegségek példái közé tartoznak – a korlátozás szándéka nélkül – egy makrofág patogén, különösen baktériumok, élesztõk, gombák, vírusok, protozoonok, Trypanosoma cruzi, Histoplasma capsulatum, Candida albicans, Candida parapsilosis, Cryptococcus neoformans, Salmonella, Pneumocystis, Toxoplasma, Listeria, Mycobacteria, Rickettsia és Leishmania közül választott makrofág patogén által okozott betegségek. A mikobaktériumok példái közé tartozik – a korlátozás szándéka nélkül – a Mycobacterium tuberculosis és a Mycobacterium leprae. A toxoplazma példái közé tartozik – a korlátozás szándéka nélkül – a Toxoplasma gondii. A Rickettsia példái közé tartozik – a korlátozás szándéka nélkül – a R. prowazekii, R. coronii és R. tsutsugamushi. A fertõzõ betegségek további példái közé tartoznak az egyszeri vagy többszörös bõr léziók, nyálkabetegségek, a Chagas-betegség, a szerzett immunhiány szindróma (AIDS), a toxoplazmózis, leishmaniasis, trypanosomiasis, shistosomiasis, cryptosporidiosis, Mycobacterium avium fertõzések, Pneumocystis carinii tüdõgyulladás és lepra. Az immunitással kapcsolatos betegség példái közé tartozik – a korlátozás szándéka nélkül – az autoimmun rendellenességek; a csökkent immunmûködés; és a fertõzõ betegséggel, különösen tripanoszómás fertõzéssel, vírusfertõzéssel, humán immunszuppresszív vírussal, humán T¹sejt limfotróp vírussal (HTLV–1), limfocitás koriomeningitisz vírussal vagy hepatitisszel kapcsolatos immunszuppresszió. A kollagén vaszkuláris betegség példái közé tartozik – a korlátozás szándéka nélkül – a szisztémás szklerózis, progresszív szisztémás szklerózis („PSS”), polimiozitisz, szkleroderma, dermatomiozitisz, eozinofil fascitis, morfea, Raynaud-szindróma, intersticiális tüdõfibrózis, szkleroderma és szisztémás lupus erythematosus. A fibroproliferatív rendellenesség példái közé tartozik – a korlátozás szándéka nélkül – a diabetikus nefropátia, a vesebetegség, proliferatív vitreoretinopátia, májcirrózis, epefibrózis és mielofibrózis. A vesebetegség példái közé tartozik – a korlátozás szándéka nélkül – a mezangiális proliferatív glomerulonefritisz, a cres-

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

2

cent glomerulonefritisz, a diabetikus neuropátia, a renális intersticiális fibrózis, a renális fibrózis ciklosporinnal kezelt transzplantált betegekben, és a HIV-vel kapcsolatos nefropátia. A kötõszöveti rendellenesség példái közé tartozik – a korlátozás szándéka nélkül – a szkleroderma, mielofibrózis és hepatikus, infraokuláris és pulmonáris fibrózis. Noha nem kívánunk egy speciális hatásmechanizmusra sem korlátozódni, a találmány szerinti vegyületek a gyulladásos betegségeket a TGF¹b szabályozásával és/vagy a mieloperoxidáz gátlásával lehetnek képesek kezelni. A találmány szerinti módszerrel kezelt gyulladásos betegségre példa – a korlátozás szándéka nélkül – a PSS-sel kapcsolatos betegség, polimiozitisz, szkleroderma, dermatomiozitisz, eozinofil fascitis, morfea, Raynaud-szindróma, intersticiális tüdõfibrózis, szkleroderma, szisztémás lupus erythematosus, diabetikus nefropátia, vesebetegség, proliferatív vitreoretinopátia, májcirrózis, epefibrózis, mielofibrózis, mezangiális proliferatív glomerulonefritisz, crescent glomerulonefritisz, diabetikus neuropátia, renális intersticiális fibrózis, renális fibrózis, ciklosporinnal kezelt transzplantált betegekben és HIV-vel kapcsolatos nefropátia. A találmány szerinti vegyületek TGF-b-szabályozó tulajdonságaival kapcsolatos egyéb alkalmazások közé tartoznak: szövetek, mirigyek vagy szervek növekedésének stimulálása, különösen az olyan növekedésé, amely a tejtermelést vagy a hízást fokozza; sejtproliferáció, különösen a fibroblasztok, mezenkimális sejtek vagy epithelsejtek proliferációjának stimulálása; sejtnövekedés, különösen az epithelsejtek, endothelsejtek, T¹ és B¹limfociták vagy timociták növekedésének gátlása; zsír, vázizom vagy hematopoietikus fenotípusok, daganatok, nem citocid virális vagy egyéb patogén fertõzések vagy autoimmun rendellenességek expressziójának gátlása; betegségrezisztencia vagy ¹érzékenység mediálása; celluláris immunválasz szuppresszálása; hegszövetképzõdés gátlása, például a bõrben vagy egyéb epithelszövetben, amelyen baleseti sérülésbõl, sebészeti mûtétbõl, trauma által indukált felszakadásokból vagy egyéb traumából származó sebek vannak, vagy a hashártyával kapcsolatos sérülésekbõl származó sebek, amelyeknél a túlzott kötõszövetképzõdés az abdominális adhézió; egy vakcina hatékonyságának növelése, különösen allergia, például porallergia vagy szénanátha elleni vakcina esetén; és polipképzõdés gátlása.

Beadás és adagolás A találmány szerinti vegyületeket szakember számá55 ra ismert bármely módszerrel beadhatjuk. Például a találmány szerinti vegyületeket beadhatjuk orálisan, parenterálisan, inhalációs spray formájában, topikálisan, rektálisan, nazálisan, bukkálisan, vaginálisan vagy implantált rezervoár útján. A „parenterális” kifejezés a leírás60 ban magában foglalja a szubkután, intravénás, intra13

1

HU 006 157 T2

muszkuláris, intraperitoneális, intratekális, intraventrikuláris, intrasternális, intrakraniális és intraosszeális injektálásos és infúziós technikákat. A pontos beadási protokoll különféle faktoroktól függõen változik, beleértve a beteg életkorát, testtömegét, általános egészségi állapotát, nemét és étrendjét; a specifikus beadási módszerek meghatározása szakember számára rutinfeladat. A találmány szerinti vegyületek beadhatók egyetlen adagban, több elkülönülõ adagban vagy folyamatos infúzióban. A pumpás eszközök, különösen a szubkután pumpás eszközök alkalmasak a folyamatos infúzióra. A találmány szerinti vegyületek mintegy 0,001 mg/kg/nap–10 000 mg/kg/nap nagyságrendû dózisszintjei alkalmasak a találmány szerinti módszerekhez. Egyik kiviteli alakban a dózisszint mintegy 0,1 mg/kg/nap–mintegy 1000 mg/kg/nap. Egy másik megvalósítás szerint a dózisszint mintegy 1 mg/kg/nap–mintegy 100 mg/kg/nap. A specifikus dózisszint minden speciális betegre különféle faktoroktól függõen változik, beleértve az alkalmazott specifikus vegyület aktivitását és lehetséges toxicitását; a beteg életkorát, testtömegét, általános egészségi állapotát, nemét és táplálkozását; az adagolás idejét; a kiürülés sebességét; a gyógyszer-kombinációt, a pangásos szívelégtelenség súlyosságát és az adagolás formáját. Tipikusan az in vitro dózis-hatás eredmények hasznos útmutatást nyújtanak a betegnek való beadásra megfelelõ dózisokról. Az állatmodellekben végzett vizsgálatok szintén segítséget nyújtanak. A megfelelõ dózisszintek meghatározásának szempontjai egy általános orvos szaktudásához tartoznak. Bármely ismert beadási rend alkalmazható a gyógyszer bejuttatásának idõzítésére és sorrendjének szabályozására, és szükség szerint megismételhetõ a kezelés végrehajtása céljából a fent említett módszerek esetén. A rend lehet elõkezelés és/vagy együtt adagolás további terápiás anyagokkal. A találmány szerinti vegyületek beadhatók önmagukban vagy egy vagy több további terápiás anyaggal kombinációban egyidejû, elkülönített vagy egymás utáni alkalmazásra. A további terápiás anyagokra példák közé tartoznak – a korlátozás szándéka nélkül – a találmány szerinti vegyületek; szteroidok (például hidrokortizonok, így például metil-prednizolon); gyulladásgátló és antiimmun hatóanyagok, például metotrexát, azatioprin, ciklofoszfamid vagy ciklosporin A; interferon¹b; antitestek, például anti-CD4 antitestek; olyan anyagok, amelyek képesek csökkenteni egy második ischaemiás esemény rizikóját, például tiklopidin; kemoterápiás anyagok; immunterápiás készítmények; elektromágneses sugárzás szenzitívizálók; és morfin. A találmány szerinti vegyületek egy vagy több további terápiás hatóanyaggal együtt beadhatók vagy (i) együtt egyetlen készítményben, vagy (ii) külön-külön különálló készítményekben, amelyek a megfelelõ hatóanyag optimális felszabadulási sebességét biztosítják. Diagnosztikai eljárások és készlet A találmány továbbá eljárást biztosít egy olyan betegség, rendellenesség vagy állapot in vitro kimutatá-

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60 14

2

sára, ahol a NAALADáz-szintek változnak, amelynek során: (i) a testszövet vagy ¹folyadék mintáját egy fent definiált (I), (II) vagy (III) képletû vegyülettel érintkeztetjük, ahol a vegyület kötõdik a mintában lévõ NAALADázhoz; és (ii) mérjük a mintához kötõdött NAALADáz mennyiségét, ahol a mennyiség diagnosztikus a betegségre, rendellenességre vagy állapotra nézve. A találmány szerinti eljárással detektálható betegség, rendellenesség vagy állapot példái közé tartozik – a korlátozás szándéka nélkül – a neurológiai rendellenesség, glutamátabnormalitás, neuropátia, fájdalom, kényszeres rendellenesség, prosztatabetegség, rák, TGF¹b abnormalitás, Huntington-kór, diabétesz, retinarendellenesség és glaukóma. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott testszövetre vagy ¹folyadékra példa – a korlátozás szándéka nélkül – a prosztataszövet, ejakulátum, ondóhólyag-folyadék, prosztatafolyadék, vizelet, vér, nyál, könny, izzadság, nyirok és köpet. A találmány szerinti vegyület egy markerrel jelezhetõ ismert módszerek alkalmazásával. Alkalmas markerek közé tartoznak – a korlátozás szándéka nélkül – az enzimatikus markerek és a leképezõreagensek. A leképezõreagensekre példaként említhetõk a radioaktív nyomjelzõ izotópok, például 131I, 111In, 123I, 99Tc, 32P, 125I, 3H és 14C; a fluoreszcens nyomjelzõk, például a fluoreszcein és rodamin; és a kemilumineszcens nyomjelzõk, például luciferin. A NAALADáz mennyisége ismert módszerekkel mérhetõ. Az ilyen módszerekre példaként említhetõ – a korlátozás szándéka nélkül – a vizsgálatok (például immunometriás, kalorimetriás, denzitometriás, spektrográfiás és kromatográfiás vizsgálatok) és a leképezõmódszerek [például mágneses rezonanciaspektroszkópia (MRS), mágneses rezonancialeképezés (MRI), egyfotonos emissziós komputertomográfia (SPECT) és poziton emissziós tomográfia (PET)]. A találmány tárgya továbbá egy diagnosztikai kit olyan betegség, rendellenesség vagy állapot detektálására, ahol a NAALADáz-szintek megváltoznak, amely tartalmaz egy fent definiált (I), (II) vagy (III) képletû vegyületet, amely egy markerrel van jelölve. A készlet tartalmazhat továbbá egy vagy több pufferanyagot, háttér-interferenciát csökkentõ anyagot, kontrollreagenst és/vagy készüléket a betegség, rendellenesség vagy állapot detektálására. A találmány továbbá eljárást biztosít egy olyan betegség, rendellenesség vagy állapot detektálására, ahol a NAALADáz-szintek megváltoznak egy állatban vagy egy emlõsben, amelynek során (i) egy fent definiált (I), (II) vagy (III) képletû vegyületet egy leképezõreagenssel jelölünk; (ii) a jelölt vegyület hatékony mennyiségét beadjuk az állatnak vagy emlõsnek; (iii) a jelzett vegyületet hagyjuk lokalizálódni és az állatban vagy emlõsben jelen lévõ NAALADázhoz kötõdni; és

1

HU 006 157 T2

(iv) mérjük a jelzett vegyülethez kötõdött NAALADáz mennyiségét, ahol a mennyiség diagnosztikus a betegségre, rendellenességre vagy állapotra. A NAALADáz mennyisége in vivo mérhetõ bármely ismert leképezõtechnika alkalmazásával a fentiek szerint. Leírás kiegészítése referenciákkal A NAALADáz inhibitorok és glutamát közötti összefüggést és a NAALADáz inhibitorok hatékonyságát különféle betegségek, rendellenességek és állapotok kezelésében és detektálásában a következõ irodalmi helyeken tárgyalták: US 5672592, 5795877, 5804602, 5824662, 5863536, 5977090, 5981209, 6011021, 6017903, 6025344, 6025345, 6046180, 6228888, 6265609, 6372726, 6395718, 6444657, 6452044, 6458775 és 6586623 számú szabadalmi irat; WO 01/91738, WO 01/92274 és WO 03/057154 számú nemzetközi szabadalmi publikáció; és egyéb, szakterületen általánosan ismert referenciák. Gyógyszerkészítmények A találmány tárgyát képezik továbbá gyógyszerkészítmények, amelyek tartalmazzák: (i) az (I), (II) vagy (III) képletû vegyület hatékony mennyiségét; és (ii) gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagot.

5

10

15

20

25

2

A találmány szerinti gyógyszerkészítmény egy vagy több további gyógyszerészetileg elfogadható komponenst is tartalmazhat, beleértve – a korlátozás szándéka nélkül – a következõket: nedvesítõszer, pufferanyag, szuszpendálószer, síkosítóanyag, emulgeálószer, dezintegrálószer, abszorbens, konzerválószer, felületaktív szer, színezõanyag, ízesítõanyag, édesítõanyag, és további terápiás anyag. A találmány szerinti gyógyszerkészítményt szilárd vagy folyékony formává alakíthatjuk a következõ célokra: (1) orális beadásra, például folyékony orvosság (vizes vagy nemvizes oldat vagy szuszpenzió), tabletta (például bukkális, szublinguális vagy szisztémás abszorpciót célzó), bólusz, por, granula, kenõcs a nyelvre való adagolásra, keményzselatin-kapszula, lágyzselatin-kapszula, szájspray, emulzió és mikroemulzió formában; (2) parenterális beadásra, például szubkután, intramuszkuláris, intravénás vagy epidurális injektálással, például steril oldatként, szuszpenzióként vagy nyújtott hatóanyag-leadású készítményként; (3) helyi adagolásra, például krém, balzsam vagy szabályozott hatóanyag-leadású tapasz vagy spray a bõrre alkalmazva; (4) intravaginális vagy intrarektális beadásra, például pesszárium, krém vagy hab formájában; (5) szublingvális beadásra; (6) okuláris beadásra; (7) transzdermális beadásra; vagy (8) nazális beadásra.

Példák 1. példa: 3¹(2¹Oxo-tetrahidrotiopirán-3¹il)propionsav (1. vegyület) elõállítása

150 g (0,33 mol) 2¹[3¹(tritil-tio)-merkapto-propil]pentándisav 500 ml diklór-metánnal készült oldatához cseppenként, 30 perc alatt 110 ml trifluor-ecetsavat adunk. Az elegyet további 30 percen keresztül keverjük, majd hozzáadjuk 45 ml (0,33 mol) trietil-szilán 50 ml diklór-metánnal készült oldatát, és az elegyet 45 °C¹on 1 órán keresztül keverjük. Az illékony anyagokat vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot hexánokkal (500 ml×2) eldörzsöljük. Az olajos maradékot 14 g 10¹kámforszulfonsavat tartalmazó 500 ml toluolban oldjuk, és 6 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk. A felszabaduló vizet Dean–Stark azeotrópos feltét alkalmazásával eltávolítjuk. A toluolt ezután kidesztilláljuk, és a maradékot szilikagélen

kromatografáljuk (EtOAc/hexánok, 1/4). Ezután EtOAc/hexánok elegybõl végzett átkristályosítással 23,3 g 3¹(2¹oxo-tetrahidro-2H-tiopirán-3¹il)-propánsa50 vat kapunk fehér, szilárd anyag formájában (hozam: 37%). 1H–NMR (CD OD) d: 1,65–1,78 (m, 2 H), 2,05–2,18 3 (m, 4 H), 2,35–2,48 (m, 2 H), 2,65–2,74 (m, 1H), 3,13–3,29 (m, 2H); 55 13C–NMR (CD3OD) d 23,3, 27,4, 29,3, 31,2, 32,3, 50,0, 177,0, 206,4. Elemanalízis-eredmények a C8H12O3S összegképlet alapján: számított: C 51,04; H 6,43; S 17,03; 60 talált: C 51,08; H 6,38; S 17,16. 15

1

HU 006 157 T2

2

2. példa: 3¹[(2¹Oxo-tetrahidro-2H-tiopirán-3¹il)metil]-benzoesav elõállítása

5,12 g (20 mmol) 3¹(2¹karboxi-5-merkapto-pentil)benzoesav és 500 mg 10¹kámforszulfonsav 30 ml toluollal készült oldatát 6 órán keresztül visszafolyató hûtõ alatt forraljuk. A felszabadult vizet Dean–Stark azeotrópos feltét alkalmazásával eltávolítjuk. A toluolt ezután vákuumban kidesztilláljuk, és a maradékot szilikagélen kromatográfiásan tisztítjuk (EtOAc/hexánok, 1/4). A terméket tartalmazó frakciókat összegyûjtjük, bepároljuk, és EtOAc/hexánok elegybõl átkristályosítjuk. 3,2 g 3¹[(2¹oxo-tetrahidro-2H-tiopirán-3¹il)-metil]-benzoesavat kapunk fehér, szilárd anyagként (hozam: 67%).

(CDCl3) d: 1,58–1,68 (m, 1H), 1,90–2,02 (m, 2H), 2,04–2,13 (m, 1H), 2,68 (m, 1H), 2,78–2,86 (m, 1H), 3,08–3,19 (m, 2H), 3,37–3,44 (m, 1H), 20 7,38–7,48 (m, 2H), 7,93 (brs, 1H), 7,94–8,02 (m, 1H); 13C–NMR (CDCl3) d: 22,6, 27,8, 31,1, 36,8, 52,0, 128,8, 129,2, 129,8, 131,3, 135,3, 140,1, 172,6, 203,7. Elemanalízis-eredmények a C13H14O3S összegképlet 25 alapján: számított: C 62,38; H 5,64; S 12,81; talált: C 62,19; H 5,65; S 12,59. 1H–NMR

3. példa: 4¹{[(1¹Oxo-3,4-dihidro-1H-izotiokromén8¹il)-oxi]-metil}-benzoesav

1,66 g (5,0 mmol) 2¹[(4¹karboxi-benzil)-oxi]-6-(2¹markapto-etil)-benzoesav 80 ml etanollal készült oldatához 20 ml 4%¹os vizes NaOH-oldatot és 0,89 g (5,2 mmol) benzil-bromid 20 ml etanollal készült oldatát adjuk 0 °C¹on. A reakcióelegyet 0 °C¹on 3 órán keresztül keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot EtOAc-ban oldjuk. A szerves oldatot 12 N HCl-dal mossuk. A szerves fázist MgSO4 felett szárítjuk, és koncentráljuk. 2,0 g fehér, szilárd anyagot kapunk, amelyet 15 ml trifluor-ecetsavanhidridben oldunk, és a kapott elegyet 60 °C¹on 2 órán keresztül keverjük. Az illékony anyagokat vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot telített, vizes NaHCO3-oldatban oldjuk 0 °C¹on, majd 12 N HCl-dal megsavanyítjuk. A kapott csapadékot szûréssel összegyûjtjük, és vízzel alaposan átmossuk. A vissza-

nyert szilárd anyagot szilikagélen kromatográfiásan tisztítjuk (EtOAc/hexánok/AcOH, 1/1/0,02). 0,8 g 4¹{[(1¹oxo3,4-dihidro-1H-izotiokromén-8¹il)-oxi]-metil}-benzoesavat kapunk fehér por formájában (hozam: 54%). 50 1H–NMR (DMSO-d6) d: 3,15–3,30 (m, 4H), 5,26 (s, 2H), 7,02–7,07 (m, 1H), 7,20–7,27 (m, 1H), 7,53–7,60 (m, 1H), 7,66–7,72 (m, 2H), 8,00–8,05 (m, 2H); 13C–NMR (DMSO-d ) d: 28,7, 31,6, 69,2, 113,2, 121,2, 6 55 121,5, 126,6, 123,3, 130,0, 134,0, 142,0, 143,8, 156,2, 167,1, 187,2. Elemanalízis-eredmények a C13H14O3S összegképlet alapján: számított: C 62,38; H 5,64; S 12,81; 60 talált: C 62,19; H 5,65; S 12,59. 16

1

HU 006 157 T2

2

4. példa: 3¹(1¹Oxo-3,4-dihidro-1H-izotiokromén8¹il)-benzoesav elõállítása

A 3. példában fentiekben ismertetett eljárással, azonban 3¹(2¹merkapto-etil)¹[1,1’-bifenil]-2,3’-dikarbonsavat alkalmazva állítjuk elõ a 3¹(1¹oxo-3,4-dihidro-1Hizotiokromén-8¹il)-benzoesavat (hozam: 34%). 1H–NMR (DMSO-d ) d: 3,21–3,42 (m, 4H), 7,27–7,37 6 (m, 1H), 7,45–7,53 (m, 3H), 7,57–7,64 (m, 1H), 7,75–7,79 (m, 1H), 7,87–7,94 (m, 1H).

15

20 5. példa: NAALADáz inhibitorok hatékonysága retina-rendellenességek kezelésében Négy csoport patkány kapott naponta inzulininjekciót, hogy glükózszintjük mintegy 350 mg/dl értéken maradjon. A hiperglikémia kialakulásától kezdõdõen 2¹(3¹szulfanil-propil)-pentándisavat (B vegyületet) mint NAALADáz inhibitort adagoltunk naponta 6 hónapon keresztül a BB/W patkányok elsõ csoportjának 10 mg/kg dózisban, és egy második csoport BB/W patkánynak 30 mg/kg dózisban. A BB/W patkányok harmadik csoportja és egy negyedik csoport nem diabetikus patkány naponta hordozóanyag-kezelést kapott (50 mmol/l Hepes-pufferolt sóoldat). A B vegyülettel végzett kezelés vagy a hordozóanyaggal végzett kezelés 6 hónapja után a patkányokat feláldoztuk, és szemeiket eltávolítottuk. Az egyes patkányok egyik szemét elasztázos emésztéshez készítettük elõ, míg a másik szemet transzmissziós elektronmikroszkópiához (TEM) és alapmembrán (BM) vastagság méréshez készítettük elõ. Elasztázos emésztések A retinális emésztéseket elasztáz alkalmazásával végeztük a retinákon Layer, N. módszere szerint [Invest Ophthalmol Vis Sci 34, 2097 (1993)]. A frissen leölt BB/W patkányokból (n=30) és a korban hozzáillõ transzgén kontrollokból (n=12) eltávolítottuk a szemeket. A retinákat (n=12) szobahõmérsékleten fixáltuk a teljes szem (vágás a limbusnál) 8% szacharózt tartalmazó 50 mmol/l koncentrációjú Na¹K-foszfát-pufferrel készült 4 vegyes%¹os paraformaldehidoldatba való merítésével. A fixált retinákat ionmentes vízzel mostuk, és 3 percen keresztül 37 °C¹os kevert vízfürdõben 40 egység/ml elasztázzal inkubáltuk 150 mmol/l NaCl¹ot és 5 mmol/l etilén-diamin-tetraecetsavat (EDTA) tartalmazó Na¹K-foszfát-pufferben (pH=6,5). A szöveteket egy éjszakán keresztül mostuk 100 mmol/l Tris-HCl- (pH=8,5) pufferben, majd ionmentes vízbe helyeztük, hogy a meglazult üvegtesti és emésztett neurális elemeket eltávolítsuk enyhe keve-

25

30

réssel, a zárt fogó oldalainak és nagyon finom kefék oldalainak és végeinek alkalmazásával. Miután az összes fellazult szövetet eltávolítottuk, a retinákat még egyszer inkubáltuk friss enzimmel 3 percen keresztül, majd egy második, egy éjszakán keresztüli mosást végeztünk szobahõmérsékleten Tris-HCl-pufferben. A harmadik napon a retinákat ismét átvittük ionmentes vízbe az emésztett neurális elemek további eltávolítására. A nem vaszkuláris elemektõl teljesen mentes vaszkuláris hálózatot laposan felhelyeztük szilikonozott tárgylemezekre (#S1308, Oncor, Gaithersburg, MD) Ca2+¹ és Mg2+-mentes Dulbecco-féle foszfáttal pufferolt sóoldatban (PBS) végzett flotálással. Pormentes környezetben levegõvel való szárítás után a retinális mikrovaszkulatúra preparátumokat megfestettük perjódsavas Schiff-reakcióval és hematoxilin ellenfestéssel Luna L. és munkatársai módszere szerint [Manual of Histologic Staining Methods of the Armed Forces Institute of Pathology (1968) McGraw-Hill, New York, NY]. A preparátumokat ezután fénymikroszkóppal megvizsgáltuk, és lefényképeztük.

35

Endothel/pericita (E/P) arányok A megfestett és érintetlen retinális teljes preparátumokat kódoltuk, és számlálást végeztünk Cuthbertson, R. által leírtak szerint [Invest Ophthalmol Vis Sci. 27, 1659–1664 (1986)]. 40 Tíz mezõben 100-szoros nagyítás mellett megszámoltuk az endothel- és a pericitasejteket a korábban leírt morfológiai kritériumok alkalmazásával [Kuwabara, T., Arch Ophthalmol. 64, 904–911 (1960)]. Minden mintában legalább 200 sejtet számláltunk meg a retina kö45 zépsõ zónájából. Az endothelsejt/pericita (E/P) arányok átlagértékeit elõször a patkányok mind a 4 csoportjában 3 retinából származó adatból számítottuk ki. BM-vastagság kiértékelése Az egyes szemeket 4%¹os glutáraldehidben fixáltuk, és megszabadítottuk az ínhártyától és érhártyától, majd körülvágtuk és utófixáltuk 1%¹os ozmium-tetroxidban. Dehidratálás és beágyazás után ezeket a metszeteket uranil-acetáttal és ólom-citráttal megfestettük. 55 Elõször összehasonlítottuk hordozóanyaggal kezelt 3 diabetikus patkányból nyert retinális kapillárisok BM vastagságát hordozóanyaggal kezelt 3 nem diabetikus patkányból, 10 mg/kg B vegyülettel kezelt 3 diabetikus patkányból és 30 mg/kg B vegyülettel kezelt 3 diabeti60 kus patkányból származó kapillárisok vastagságával. 50

17

1

HU 006 157 T2

Szemenként legalább 10 kapillárist fényképeztünk le 10 000-szeres nagyításnál a belsõ nukleáris és plexiform rétegekbõl. A pontos nagyítást a negatívok minden egyes sorozatára meghatároztuk 28 800 vonal/inch kalibrációs hálóval. A negatívokat 3¹szorosára nagyítottuk. A méréseket, a legközelebbi 0,25 mm¹ig az endothelsejteket körülvevõ BM¹bõl végeztük, és a BM síkjára merõlegesen vettük [Bendayan, M., J. Electron Microsc. Techn. 1, 243–270 (1984); és Gunderson, J. Microscopy 121, 65–73 (1980)]. Legalább 20 mérést végeztünk minden egyes kapillárisra, és a BM vastagságát a 20 mérés átlagaként fejeztük ki. Statisztikai analízis A csoportok közötti összehasonlítás céljára a statisztikai analízist egyutas varianciaanalízissel (ANOVA) és Student-féle teszttel végeztük. A szignifikanciát p<0,05 értékként szabtuk meg. Az értékeket átlag±standard hiba az átlagtól (SEM) adtuk meg, hacsak egyébként nem említjük. Elasztázos emésztéssel kapott preparátumok és E/P arányok eredményei Az emésztett retinák intakt teljes tárgylemezein az endothel sejtmagok, amelyek az érfalon belül mediálisan láthatók, nagyok, oválisak, halványan festõdõk

5

10

15

20

25

2

voltak, és belsõleg kidudorodtak. A pericita magok, amelyek inkább oldalvást láthatók, sötéten festõdõek, kicsik, kerekek voltak és feltûnõen kidudorodtak az érfalból. Az E/P számlálásokat a retinák középsõ zónáiból végeztük. A csatolt ábrákon 27 000-szeres nagyításban retinális véredények fényképei láthatók egy kontroll, nem diabetikus patkányból (1. ábra), egy kontroll, diabetikus patkányból 6 hónapos hordozóanyagos kezelés után (2. ábra), és egy diabetikus patkányból a B vegyülettel végzett 6 hónapos kezelés után (3. ábra). A NAALADáz gátlása nem hatott a vérglükózszintre vagy a testtömegre. A B vegyülettel végzett 30 mg/kg nagy dózisú kezelés 29,0% csökkenést eredményezett a BM¹vastagságban (diabetikus hordozóanyagos=101,0±14,81 nm és diabetikus NAALADáz30=71,7±4,07 nm), míg a B vegyülettel alacsony dózisban (10 mg/kg) végzett kezelés 18,5% csökkenést okozott a BM¹vastagságban (NAALADáz10=82,3±4,07 nm). A B vegyülettel végzett nagy dózisú kezelés továbbá 33,0% csökkenést eredményezett az endothelsejt/pericita arányban (diabetikus hordozóanyagos=3,0±0,1 és NAALADáz30=2,0±0,9), míg a B vegyülettel végzett alacsony dózisú kezelés 16,7% csökkenést eredményezett a fenti sejtarányban (NAALADáz10=2,5±0,5). Lásd II. táblázatot.

II. táblázat Patkánycsoport

BM vastagság (nm) ±SD

E/P arány

Nem diabetikus kontrollok

56,3±4,78

1,8±0,07

Diabetikus hordozóanyagos

101±14,81

3,0±0,1

Diabetikus 30 mg/kg NAALADáz inhibitor

71,7±4,07

2,0±0,4

Diabetikus 10 mg/kg NAALADáz inhibitor

82,3±4,07

2,5±0,5

Megbeszélés Míg a BB/W patkányok a tipikusan diabetikus retinopátiával kapcsolatos korai változást (pericitavesztés és BM vastagodás) mutatták, nem mutattak szignifikáns mikroaneurizmus számot, ami szintén tipikus a diabetikus retinopátiára vagy acelluláris kapilláris területeket, amelyek rendszerint egy elõrehaladottabb betegség esetén láthatók. A BB/W patkányokban megfigyelt retinopátiát korábban Chakrabarti jellemezte [Diabetes 38, 1181–1186 (1989)]. Az eredmények azt mutatják, hogy a NAALADáz inhibitorral végzett kezelés javulást vált ki a diabetikus patkányok retinális patológiájában. Specifikusan, a NAALADáz inhibitor megakadályozta a pericitavesztést és a BM vastagodást a retinális véredényekben. 6. példa: NAALADáz inhibitorok védõhatása kísérletes patkány glaukóma esetén Kísérleti protokoll Az összes kísérlet megfelelt azoknak az elõírásoknak, amelyeket az állatoknak a szem és a látás kutatásában való alkalmazására elõírnak (Association for Research in Vision and Ophthalmology Statement for the

Use of Animals in Ophthalmic and Vision Research). 82 hím, barna norvég patkányt (Rattus norvegicus), 40 amelyek mindegyike körülbelül 250 g testtömegû volt, alkalmaztunk az Animal Care Committee of the Johns Hopkins University School of Medicine által jóváhagyott eljárások alkalmazásával. A patkányokat 12 óra megvilágítás/12 óra sötétség ciklus mellett tartottuk és 45 ad libitum etettük. Kísérletes glaukóma Az intraokuláris nyomás („IOP”) egyoldali növekedését váltottuk ki 56 patkányban hipertóniás sóoldat 50 episzklerális vénákba való mikroinjektálásával Morrison J. és munkatársai módszere szerint [IOVS 39, 526–531 (1998. március)]. Az IOP-növekedés napjától kezdõdõen a patkányokat naponta kezeltük vagy a hordozóanyag (23 patkánynak 50 mmol/l HEPES-pufferolt sóol55 dat), vagy egy NAALADáz inhibitor (11 patkánynak 10 mg/kg A vegyület és 22 patkánynak 10 mg/kg B vegyület) intraperitoneális injektálásával. 11 sóoldattal kezelt patkányt, 11 A vegyülettel kezelt patkányt és 11 B vegyülettel kezelt patkányt 8 héttel, és a többi patkányt 60 12 héttel az IOP-növekedés kezdete után feláldoztuk. 18

1

HU 006 157 T2

2

szeren (Universal Imaging Corp., Westchester, PA) Látóideg-átvágás Synsys digitális kamerával és Metamorph szoftverrel. Intraperitoneális pentobarbitálos altatás alatt 26 patHárom területmérést vettünk, és az átlagértéket megkányban egyoldalasan átvágtuk a látóideget. A kötõhárhatároztuk. A sûrûség és a rostátmérõ megoszlásának tyát felnyitottuk egy ollóval, és a látóideget az extraokuláris izmok megfeszítésével szabaddá tettük. Az átvá- 5 meghatározására a képeket 100-szoros fáziskontraszt objektívvel rögzítettük az egyes idegek 10 különbözõ gást mikroollóval hajtottuk végre 5 mm¹rel a szemgolyó területérõl. Ezekbõl azután szerkesztéssel eltüntettük a mögött, különös figyelmet szentelve annak, hogy ne nem idegi objektumokat, és a mielinhüvely külsején sértsük meg a fõ szemereket. Közvetlenül az átvágás lévõ minden egyes axon méretét (minimális átmérõjét) után a recehártyát oftalmoszkópiásan megvizsgáltuk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a retinális arteriális 10 és az axonok sûrûségét mm2-enként kiszámítottuk vérellátást nem sértettük meg. A kötõhártyát felszívódó minden egyes képre és idegre. Az átlagos sûrûséget a kötéssel zártuk, és a szemet antibiotikus kenõccsel beteljes idegterülettel megszorozva kaptuk a rostszámot kötöttük. Az átvágás napjával kezdõdõen a patkányokat az egyes idegekre. A glaukómás vagy átvágott idegeknaponta kezeltük intraperitoneális injekcióval vagy a horben lévõ összes rostszámot összehasonlítottuk a nordozóanyaggal (9 patkányt 50 mmol/l HEPES-sel puffe- 15 mális másik szemmel minden egyes patkánynál, és így rolt sóoldattal) vagy NAALADáz inhibitorral (8 patkányt kaptuk a százalékos csökkenés értéket. 10 kép esetén 10 mg/kg A vegyülettel és 9 patkányt 10 mg/kg B vegyüa megszámolt axonok száma közelítõleg 20%¹a volt a normális patkányidegben lévõ 80–90 000 axonnak. Az lettel). Az átvágás utáni második héten 5 sóoldattal keaxonok számát meghatározó személy nem ismerte az zelt patkányt, 3 A vegyülettel kezelt patkányt és 4 B vegyülettel kezelt patkányt feláldoztunk, és a fennmaradó 20 idegeken elvégzett protokollt. patkányokat 4 héttel az átvágás után áldoztuk fel. Eredmények Kísérletes glaukóma Látóideg-számlálás Az átlagos százalékos eltérés a rostok számában a A patkányokat mély pentobarbitálos anesztézia alatt kivéreztetéssel áldoztuk fel. Az állatokat a szíven 25 sóoldattal kezelt kontrollpatkányokban szignifikánsan alacsonyabb volt a glaukómás szemekben a normális keresztül 2% paraformaldehid¹/2% glutáraldehidtartalszemekhez viszonyítva, az átlagos rostvesztés mú 0,1 mol/l foszfátpufferrel (pH=2,7) perfundáltuk, és 14,44±5,75% (n=11 patkány; III. táblázat) a 8 hetes ela szemeket a kapcsolódó látóidegekkel eltávolítottuk. lenõrzõ csoportban, és 8,15±7,84% volt a 12 hetes elA kísérleti (glaukóma vagy átvágás) és a kontrollszemekbõl a látóidegek metszeteit 1,5 mm¹rel a szemgo- 30 lenõrzõ csoportban (n=12 patkány; IV. táblázat). Ezzel szemben nem volt szignifikáns rostvesztés lyó mögül 1 mm vastagságban eltávolítottuk, és utófisem a 8 hetes, sem a 12 hetes NAALADáz inhibitorral xáltuk 2% ozmium-tetroxidot tartalmazó pufferben. kezelt patkányokban. Az átlagos százalékos rostveszEzeket epoxigyantába dolgoztuk be, 1 mikron méretre tés az egyes NAALADáz inhibitorral kezelt csoportokvágtuk és toluidin-kékkel megfestettük. Minden egyes látóideg keresztmetszeti területét 35 ban statisztikusan kisebb volt, mint a sóoldattal kezelt kontrollcsoportokban (8 hét után p=0,05 az A vegyületmegmértük oly módon, hogy külsõ határukat körülrajre és p=0,02 a B vegyületre). zoltuk 10¹szeres nagyításnál egy képanalizáló rendIII. táblázat Kísérletes glaukóma eredmények 8 hetes csoport

A vegyület

N

IOP integrált különbség

Rostszám

Százalékos különbség

11

85±37,5

79 156±2436*

–1,82±2,92

B vegyület

11

116±33,2

80 785±2121**

–0,82±2,97

Kontroll

11

104±26,4

68 295±4617

14,44±5,75

Rostszám

Százalékos különbség

IV. táblázat Kísérletes glaukóma eredmények 12 hetes csoport

N

IOP integrált különbség

B vegyület

11

109±45,2

90 504±1718

–3,21±2,86

Kontroll

12

158±66,5

79 827±6783

8,15±7,84

IOP integrált különbség=IOP-mérés különbsége a glaukómás szem és a normális szem között az egyes patkányokban (mmHg – napok). Százalékos különbség=átlagos százalékos különbség a rostok számában a glaukómás és a normális szem között az egyes patkányokban (pozitív érték jelzi a kevesebb rostot a glaukómás szemben).

19

1

HU 006 157 T2

Az IOP integrált különbségben megmutatkozó eltérések nem szignifikánsak (p>0,05). A százalékos különbségben megmutatkozó eltérések a hatóanyaggal kezelt és a sóoldattal kezelt, kontrollpatkányok között 8 héttel a beavatkozás után szignifikánsak (p=0,05* és p=0,02**). Látóideg-átvágás A kísérletes átvágás adatok a retinális ganglionsejt (RGC) végsõ pusztulásának lelassulását vagy a pusztulás elmaradását mutatják a NAALADáz inhibitorral kezelt patkányokban az átvágás után 2 héttel. Az átvágás után 2 héttel mindkét hatóanyaggal kezelt csoportban több RGC axon maradt, mint a sóoldattal kezelt,

2

kontrollcsoportban, akár a rostok abszolút számát, akár az átvágott szem és normális szem közötti százalékos különbséget vizsgáljuk az egyes patkányokban (V. táblázat). Az A vegyülettel, illetve B vegyülettel ke5 zelt patkányokban háromszor, illetve kétszer annyi axon maradt, mint a sóoldattal kezelt patkányokban. Az összes, vagy majdnem az összes RGC elpusztult az átvágás utáni elsõ két hónapon belül, tekintet nélkül bármilyen farmakológiai kezelésre. Így az átvágás után 10 4 héttel az RGC axonok több, mint 80%¹a elpusztult az összes csoportban (VI. táblázat). Az átvágás után 4 héttel nem volt szignifikáns különbség a hatóanyaggal kezelt patkányok és a sóoldattal kezelt patkányok között.

V. táblázat Látóideg-átvágás 2 hetes túlélés

N

Rostok száma

Százalékos különbség

A vegyület

3

26 426±23 025

65,3±30,9

B vegyület

4

19 550±11 383

75,3±14,8

Kontroll

5

8 220±9 337

90,2±10,7

N

Rostok száma

Százalékos különbség

A vegyület

5

13 599±7 868

82,4±8,9

B vegyület

5

5 162±5 017

93,4±6,2

Kontroll

4

10 449±8 157

86,9±10,6

VI. táblázat Látóideg-átvágás 4 hetes túlélés

Százalékos különbség=átlagos százalékos különbség a rostok számában a glaukómás és a normális szem között az egyes patkányokban (pozitív érték jelzi a kevesebb rostot a glaukómás szemben).

Az eltérések a százalékos különbségben a hatóanyaggal kezelt és a sóoldattal kezelt, kontrollpatkányok között nem statisztikusan szignifikánsak (p=0,05). 40 7. példa: NAALADáz inhibitor hatása morfintolerancia kifejlõdésére Kísérleti protokoll Alanyok A 22–24 g testtömegû, hím C57/BL egereket (IMP, Lodz, Lengyelország) csoportonként szállásoltunk el standard laboratóriumi ketrecekben, és hõmérsékletszabályozott tenyésztõszobában (21±2 °C) tartottuk 12 óra megvilágítás/sötétség ciklus mellett (világítás felkapcsolva: 07:00, kikapcsolva: 19:00). A kereskedelmileg beszerezhetõ táp és csapvíz ad libitum hozzáférhetõ volt. Minden egyes kísérleti csoport 7–28 egérbõl állt kezelésenként. Az összes egeret csak egyszer használtuk.

45

50

55 Az 1–2. kísérletekhez használt készülék Az antinociceptív reakciók meghatározására egy standardizált „tail-flick” analgéziamétert (Columbus, Ohio, USA, model 33) alkalmaztunk, amelyet sugárzó hõforrással „10” érzékenységre állítottunk, és egy auto-

60

20

mata idõzítõhöz kötöttünk. A hõstimulus intenzitását úgy állítottuk be, hogy az alap tail-flick látencia körülbelül 3 másodperc volt. 10 másodperc maximális látenciát (azaz kizárást) alkalmaztunk a farok károsodásának minimalizálására. A farok elhúzásának látenciáját a hõstimulus elkezdésétõl mértük addig az idõpontig, amíg az egér a farkával egy mozdulatot végzett. Minden reakcióérték két különálló mérésbõl állt, amelyet a farok eltérõ részeinél végeztünk (egymástól 1,5–2 cm távolságra), és a mérések között 15 másodperc telt el. A fenti reakciók átlagát használtuk a soron következõ összehasonlításokhoz. A morfin antinociceptív hatását kumulatív dózis-válasz görbék alkalmazásával vizsgáltuk, amely lehetõvé tette az alkalmazott állatok számának minimalizálását (Paronis és Holtzman 1991). Az adaptáció és alapvonal-kísérletek után minden egyes egérnek sc. alacsony dózisban (1 mg/kg) morfint injektáltunk. 30 perccel késõbb az egeret újravizsgáltuk, és a morfin következõ dózisával injektáltuk, amelyet egynegyed log egységgel emeltünk. Így mivel a morfin kiindulási dózisa 1,0 mg/kg, a következõ dózis 1,78 mg/kg volt, 2,8 mg/kg kumulatív dózishoz. Ezt az eljárást folytattuk addig, amíg vagy az egér nem mozdította a farkát a ki-

1

HU 006 157 T2

zárási idõn belül, vagy amíg platót kaptunk a dózis-válasz görbében, azaz a látencia nem növekedett egyik dózistól a másikig. Az analgetikus válaszra vizsgált egyes egereken ezután nem folytattuk a tail-flick vizsgálatot, hanem a morfin következõ dózisával injektáltuk, így minden egyes állat azonos dózisú morfint kapott az adott vizsgálat során. Morfintoleranciára kifejtett hatás (1. kísérlet) és tailflick tesztben mutatott akut hatás (2. kísérlet) Az 1. kísérletben a 2¹PMPA hatását vizsgáltuk a morfintolerancia kifejlõdésére. Az 1. napon (#1 teszt) elvégeztük a morfin antinociceptív hatásának elsõ mérését, majd 6 napon keresztül naponta kétszer morfininjekciót adtunk (10 mg/kg, sc., 7:30 és 17:30) (Elliott és munkatársai 1994; Popik és munkatársai, 2000b). A 2–7. napon minden egyes morfinadag elõtt 30 perccel elõkezelést végeztünk 2¹(foszfono-metil)-pentándisavval (2¹PMPA; 30, 50 vagy 100 mg/kg ip.) vagy memantinnal (7,5 mg/kg sc., „pozitív kontroll”). A 8. napon (#2 teszt) elvégeztük a morfin antinociceptív hatásának második mérését. A morfintolerancia mértékét az 1. vizsgálatban és 2. vizsgálatban kapott morfin antinociceptív hatások (kumulatív dózis-válasz görbék) összehasonlításával határoztuk meg. A 2. kísérletet annak meghatározására terveztük, hogy a 2¹PMPA önmagában képes¹e antinociceptív

5

10

15

20

25

2

hatást kiváltani és/vagy befolyásolja¹e a morfin antinociceptív hatását. A morfint (1,5 vagy 3 mg/kg, sc.) 30 perccel a 100 mg/kg 2¹PMPA vagy a placebo ip. injektálása után adagoltuk. A morfin 3 mg/kg dózisa felel meg az antinociceptív ED50-dózisnak ilyen kísérleti körülmények között (adatokat nem közöljük). Eredmények NAALADáz inhibitor hatása morfintolerancia kifejlõdésére (1. kísérlet) Nem volt különbség az antinociceptív morfin ED50értékekben az #1 tesztben a csoportok között (VII. táblázat). A 10 mg/kg kétszer naponta morfinadaggal végzett kezelés 6,44-szeres növekedést idézett elõ az ED50-értékekben a #2 teszt szerint meghatározva. Ezzel szemben a memantinnal, és az 50 vagy 100 (de nem 30) mg/kg 2¹PMPA-val végzett elõkezelés, az egyes morfinadagok elõtt beadva, csökkentette a morfintolerancia kifejlõdését. A 2¹PMPA hatása dózisfüggõ volt. Ezt mind a #2 teszt szerinti ED50-értékek szignifikáns csökkenése (statisztikusan szignifikáns a 100 mg/kg dózisra), mind a 2¹PMPA általi antinociceptív morfindózisok eltolódása bizonyította, 100 és 50 mg/kg dózisok esetében, a kontrollcsoporttal szemben, amelyek placebo+morfin kezelést kaptak (VII. táblázat). Hasonlóképpen a memantin (7,5 mg/kg) is kiváltotta a morfintolerancia gátlását.

VII. táblázat 2-PMPA és memantin hatása morfintolerancia kifejlõdésére Kezelés/dózis mg/kg (N)

#1 teszt ED50

#2 teszt ED50

Eltolódás szorzója

Placebo+morfin (8)

1,49±0,26

8,85±2,22

6,44±1,17

Placebo+placebo (8)

2,23±0,42

3,28±0,47*

1,70±0,29*

2-PMPA 30+morfin (9)

2,00±0,43

9,47±2,13

5,20±1,26

2-PMPA 50+morfin (9)

1,87±0,34

5,41±1,11

3,20±0,66*

2-PMPA 100+morfin (10)

1,59±0,30

3,49±0,83*

2,70±0,57*

Memantin 7,5+morfin (8)

1,51±0,29

3,52±0,88*

2,60±0,49*

0,71; ns

3,891; P<0,01

4,555; P<0,01

ANOVA: F(5,46)=

A megadott adatok az átlag ED50-értékek±SEM az #1 teszt során (premorfin) és a #2 teszt során (posztmorfin) meghatározva, valamint a kapott eltolódások szorzói. A csillag (*) jelzi a statisztikusan szignifikáns különbséget a morfintolerancia kifejlõdése során a placebo+morfin csoporthoz viszonyítva, amely sóoldatot és morfint kapott (*p<0,05, Newman–Keul-féle teszt). 2-PMPA hatása a tail-flick reakcióra és a morfin antinociceptív hatására (2. kísérlet) A görbe alatti területek (AUC) analízise azt mutatta, hogy a placebo+1,5 és 3 mg/kg morfinnal végzett kezelés statisztikusan szignifikánsan hosszabb tail-flick reakciókat váltott ki a placebo+placebo kezeléshez viszonyítva. Ezzel szemben a 100 mg/kg 2¹PMPA+placebo kezelés nem befolyásolta a tail-flick reakciókat a placebo+placebo kezeléshez viszonyítva. Ezenkívül, a

2¹PMPA fenti dózisa nem befolyásolta 1,5 vagy 45 3 mg/kg morfin antinociceptív hatását (4. ábra). A 4. ábrán láthatók a 2¹PMPA és morfin kombinációjával kezelt egerek tail-flick válaszainak idõbeli lefolyásai. A N zárójelben van megadva. Az 5. ábrán láthatók ugyanezekbõl az adatokból kiszámított átlag±S. E. 50 M. görbe alatti terület- (AUC¹) értékek. Az egyutas ANOVA F(5,48)=19,28, p<0,0001 és a poszt-hoc Newman–Keul-féle teszt azt mutatta, hogy a placebo+1,5 mg/kg morfinkezelés és a 100 mg/kg 2¹PMPA+1,5 mg/kg morfinkezelés szignifikánsan kü55 lönbözött (**, p<0,01) a placebo+placebo kezeléstõl. Hasonlóképpen a placebo+3 mg/kg morfinkezelés és a 100 mg/kg 2¹PMPA+3 mg/kg morfinkezelés szignifikánsan különbözött (***, p<0,001) a placebo+placebo kezeléstõl. A 100 mg/kg 2¹PMPA+placebo kezelés ha60 tása nem különbözik a placebo+placebo kezelésétõl. 21

1

HU 006 157 T2

A placebo+morfin megfelelõ dózisai hatása nem különbözött a 2¹PMPA +morfin megfelelõ dózisai hatásától. 8. példa Adva van egy beteg, aki olyan betegségtõl, rendellenességtõl vagy állapottól szenved, ahol a NAALADáz-szintek változnak, beleértve a fent említett betegségek, rendellenességek vagy állapotok bármelyikét. A betegnek ezután a találmány szerinti vegyület hatásos mennyiségét beadjuk. Várható, hogy a kezelés után a beteg nem fog jelentõs károsodást szenvedni a betegség, rendellenesség vagy állapot következtében, védett lesz a betegség, rendellenesség vagy állapot által okozott további sérüléstõl vagy felépül a betegségbõl, rendellenességbõl vagy állapotból.

5

10

15

SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. (I), (II) vagy (III) képletû vegyület

20

I

25

30

II 35

40 III

45 vagy ezek gyógyszerészetileg elfogadható sója, hidrátja vagy szolvátja, ahol X jelentése 1–4 szénatomos alkiléncsoport, 2–4 szénatomos alkeniléncsoport, 2–4 szénatomos alkiniléncsoport, 3–8 szénatomos cikloalkiléncsoport, 5–7 szénatomos cikloalkeniléncsoport vagy Ar, ahol az alkilén¹, alkenilén¹, alkinilén¹, cikloalkilén- vagy cikloalkeniléncsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; L jelentése kötés, –CR1R2–, –O–, –S–, –SO2– vagy –NR1–; Y jelentése –O–, –S–, –CR3R4– vagy –NR3–; Z jelentése –(CR5R6)n–; n jelentése 1, 2, 3 vagy 4;

50

55

60 22

2

Ar jelentése kétértékû aril- vagy heteroarilcsoport, amely helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; R1, R2, R3, R4, R5 és R6 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy 2–4 szénatomos alkenilcsoport, ahol az alkil- vagy alkenilcsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; R7 jelentése hidrogénatom, fenilcsoport, fenil-etil-csoport vagy benzilcsoport, ahol a fenil¹, fenil-etil- vagy benzilcsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; és R8, R9, R10 és R11 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, karboxilcsoport, hidroxilcsoport, halogénatom, nitrocsoport, cianocsoport, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy 1–4 szénatomos alkoxicsoport, azzal a megkötéssel, hogy ha a vegyület az (I) képletnek felel meg, n jelentése 2, 3 vagy 4; és azzal a megkötéssel, hogy ha a vegyület az (I) képletnek felel meg, L jelentése kötés és X jelentése etilcsoport, akkor Y jelentése nem –CR3R4–; és azzal a megkötéssel, hogy ha a vegyület a (III) képletnek felel meg, és ha R8, R9, R10 és R11 jelentése hidrogénatom, és Y és Z jelentése is –CH2– csoport, akkor R7 jelentése hidrogénatomtól vagy helyettesítetlen fenil- vagy benzilcsoporttól eltérõ. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol a vegyület az (I) képletnek felel meg. 3. A 2. igénypont szerinti vegyület, ahol Y jelentése –CR3R4–; és n jelentése 2. 4. A 3. igénypont szerinti vegyület, ahol L jelentése –CR1R2–, –O–, –S– vagy NH; X jelentése 1–2 szénatomos alkiléncsoport vagy Ar; és Ar jelentése fenilén¹, bifenilén¹, benzilén- vagy naftiléncsoport, ahol a fenilén¹, bifenilén¹, benzilén- vagy naftiléncsoport helyettesítetlen vagy karboxilcsoport, halogénatom, nitrocsoport, 1–4 szénatomos alkilcsoport, 1–4 szénatomos alkoxicsoport, fenilcsoport, fenoxicsoport és benzil-oxi-csoport közül egymástól függetlenül megválasztott egy vagy több szubsztituenssel helyettesített. 5. A 4. igénypont szerinti vegyület, amely a 3¹[(2¹oxo-tetrahidro-2H-tiopirán-3¹il)-metil]-benzoesav vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sója, hidrátja vagy szolvátja. 6. Az 1. igénypont szerinti vegyület, ahol a vegyület a (II) képletnek felel meg. 7. A 6. igénypont szerinti vegyület, ahol L jelentése kötés, –CR1R2– vagy –O–; és n jelentése 2. 8. A 7. igénypont szerinti vegyület, ahol X jelentése 1–4 szénatomos alkiléncsoport vagy Ar; és Ar jelentése fenilén¹, bifenilén- vagy benziléncsoport, amely helyettesítetlen vagy karboxilcsoport, halogénatom, nitrocsoport, 1–4 szénatomos alkilcsoport, 1–4 szénatomos alkoxicsoport, fenoxicsoport és benzil-oxi-csoport közül egymástól függetlenül megválasztott egy vagy több szubsztituenssel helyettesített.

1

HU 006 157 T2

9. A 8. igénypont szerinti vegyület, amely 3-(1¹oxo-izotiokromán-8¹il)-benzoesav; 3-(1¹oxo-izotiokromán-8-il-oxi-metil)-benzoesav; vagy ezek gyógyszerészetileg elfogadható sója, hidrátja és szolvátja. 10. Az 1. igénypont szerinti vegyület, amely a (III) képletnek felel meg. 11. A 10. igénypont szerinti vegyület, ahol R8, R9, R10 és R11 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy karboxilcsoport. 12. A 11. igénypont szerinti vegyület, amelyben R7 jelentése fenil- vagy benzilcsoport, amely karboxilcsoport, halogénatom, 1–4 szénatomos alkilcsoport és 1–4 szénatomos alkoxicsoport közül egymástól függetlenül megválasztott egy vagy több szubsztituenssel helyettesített. 13. A 12. igénypont szerinti vegyület, amely 3¹(1¹oxo3,4-dihidro-1H-2-tia-9-aza-fluorén-9¹il)-benzoesav. 14. Az 1–13. igénypontok bármelyike szerinti vegyület alkalmazása NAALADáz enzimaktivitás gátlására, glutamát abnormalitás kezelésére, neuronális aktivitás befolyásolására, prosztatabetegség kezelésére, rák kezelésére, angiogenezis gátlására, TGF-b-aktivitás befolyásolására, Huntington-kór kezelésére, diabétesz kezelésére, retinális rendellenesség kezelésére vagy glaukóma kezelésére alkalmas gyógyszer elõállítására. 15. A 14. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a glutamát abnormalitás kényszeres rendellenesség, stroke, demielinizációs betegség, skizofrénia, Parkinson-kór, amiotrófiás laterális szklerózis (ALS), szorongás, szorongásos rendellenesség, memóriazavar és glaukóma közül megválasztott. 16. A 15. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a glutamát abnormalitás egy kényszeres rendellenesség, amely alkohol¹, nikotin¹, kokain- vagy opioidfüggõség. 17. A 14. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a neuronális aktivitás befolyásolása sérült neuronok stimulálása, neuronális regeneráció elõsegítése, neurodegeneráció megelõzése és neurológiai rendellenesség kezelése közül megválasztott. 18. A 17. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a neurológiai rendellenesség fájdalom, diabetikus neuropátia, periferiális neuropátia, traumás agysérülés, gerincagy fizikai károsodása, agykárosodással társuló stroke, demielinizációs betegség vagy neurodegenerációval összefüggõ neurológiai rendellenesség. 19. A 18. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a perifériás neuropátia HIV által, kémiailag vagy vitamin által indukált. 20. A 18. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a fájdalom diabetikus neuropátiás fájdalom. 21. A 20. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a vegyület morfin hatékony mennyiségével kombinációban van beadva. 22. A 18. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a neurodegenerációval kapcsolatos neurológiai rendellenesség a Parkinson-kór. 23. A 18. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a neurodegenerációval kapcsolatos neurológiai rendellenesség az amiotrófiás laterális szklerózis (ALS).

2

24. A 14. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a prosztatabetegség a prosztatarák. 25. A 14. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a gyógyszer az agy, vese vagy here rákja kezelésére al5 kalmas. 26. A 14. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a gyógyszer TGF-b-abnormalitás kezelésére alkalmas, amely neurodegeneratív rendellenesség, extracelluláris mátrixképzõdési rendellenesség, sejtnövekedéssel 10 kapcsolatos betegség, fertõzõ betegség, immunitással kapcsolatos betegség, epithelszövet-sérülés, kollagén vaszkuláris betegség, fibroproliferatív rendellenesség, kötõszövet-rendellenesség, gyulladás, gyulladásos betegség, respirációs distressz szindróma, terméketlen15 ség vagy diabétesz. 27. A 14. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a gyógyszer diabétesz kezelésére alkalmas, amely I¹es típusú vagy II¹es típusú diabetes mellitus. 28. A 14. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a 20 gyógyszer retinális rendellenesség kezelésére alkalmas, amely diabetikus retinopátia vagy életkorral kapcsolatos makuláris degeneráció. 29. (I), (II) vagy (III) képletû vegyület 25

I 30

35 II

40

45

III

50 vagy ezek gyógyszerészetileg elfogadható sója, hidrátja és szolvátja – ahol X jelentése 1–4 szénatomos alkiléncsoport, 2–4 szénatomos alkeniléncsoport, 2–4 szénatomos alkiniléncsoport, 3–8 szénatomos cikloalkiléncsoport, 55 5–7 szénatomos cikloalkeniléncsoport vagy Ar, ahol az alkilén¹, alkenilén¹, alkinilén¹, cikloalkilén- vagy cikloalkeniléncsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; L jelentése kötés, –CR1R2–, –O–, –S–, –SO2– vagy 60 –NR1–; 23

1

HU 006 157 T2

Y jelentése –O–, –S–, –CR3R4– vagy –NR3–; Z jelentése –(CR5R6)n–; n jelentése 1, 2, 3 vagy 4; Ar jelentése kétértékû aril- vagy heteroarilcsoport, amely helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; R1, R2, R3, R4, R5 és R6 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy 2–4 szénatomos alkenilcsoport, ahol az alkil- vagy alkenilcsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; R7 jelentése hidrogénatom, fenilcsoport, fenil-etil-csoport vagy benzilcsoport, ahol a fenil¹, fenil-etil- vagy benzilcsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; és R8, R9, R10 és R11 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, karboxilcsoport, hidroxilcsoport, halogénatom, nitrocsoport, cianocsoport, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy 1–4 szénatomos alkoxicsoport – alkalmazása testszövetbõl vagy ¹folyadékból származó mintához kötött NAALADáz mennyiségének mérésére alkalmas anyag elõállítására. 30. (I), (II) vagy (III) képletû vegyület

5

10

15

20

25

I

2

Z jelentése –(CR5R6)n–; n jelentése 1, 2, 3 vagy 4; Ar jelentése kétértékû aril- vagy heteroarilcsoport, amely helyettesítetlen, vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; R1, R2, R3, R4, R5 és R6 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy 2–4 szénatomos alkenilcsoport, ahol az alkil- vagy alkenilcsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; R7 jelentése hidrogénatom, fenilcsoport, fenil-etil-csoport vagy benzilcsoport, ahol a fenil¹, fenil-etil- vagy benzilcsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; és R8, R9, R10 és R11 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, karboxilcsoport, hidroxilcsoport, halogénatom, nitrocsoport, cianocsoport, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy 1–4 szénatomos alkoxicsoport; amelyek egy leképezõreagens hatékony mennyiségével jelzettek – alkalmazása egy emlõsben megváltozott NAALADázszintekkel kapcsolatos valamely betegség, rendellenesség vagy állapot detektálására alkalmas anyag elõállítására. 31. Diagnosztikai készlet megváltozott NAALADázszintekkel kapcsolatos betegség, rendellenesség vagy állapot detektálására, amely tartalmaz egy (I), (II) vagy (III) képletû vegyületet

30

I 35 II

40 II

III

vagy ezek gyógyszerészetileg elfogadható sója, hidrátja és szolvátja – ahol X jelentése 1–4 szénatomos alkiléncsoport, 2–4 szénatomos alkeniléncsoport, 2–4 szénatomos alkiniléncsoport, 3–8 szénatomos cikloalkiléncsoport, 5–7 szénatomos cikloalkeniléncsoport vagy Ar, ahol az alkilén¹, alkenilén¹, alkinilén¹, cikloalkilén- vagy cikloalkeniléncsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; L jelentése kötés, –CR1R2–, –O–, –S–, –SO2– vagy –NR1–; Y jelentése –O–, –S–, –CR3R4– vagy –NR3–;

45

50

III

vagy ezek gyógyszerészetileg elfogadható sóját, hid55 rátját vagy szolvátját, ahol X jelentése 1–4 szénatomos alkiléncsoport, 2–4 szénatomos alkeniléncsoport, 2–4 szénatomos alkiniléncsoport, 3–8 szénatomos cikloalkiléncsoport, 5–7 szénatomos cikloalkeniléncsoport vagy Ar, ahol az 60 alkilén¹, alkenilén¹, alkinilén¹, cikloalkilén- vagy cikloal24

1

HU 006 157 T2

keniléncsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; L jelentése kötés, –CR1R2–, –O–, –S–, –SO2– vagy –NR1–; Y jelentése –O–, –S–, –CR3R4– vagy –NR3–; Z jelentése –(CR5R6)n–; n jelentése 1, 2, 3 vagy 4; Ar jelentése kétértékû aril- vagy heteroarilcsoport, amely helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; R1, R2, R3, R4, R5 és R6 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy 2–4 szénatomos alkenilcsoport, ahol az alkil- vagy alkenilcsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; R7 jelentése hidrogénatom, fenilcsoport, fenil-etil-csoport vagy benzilcsoport, ahol a fenil¹, fenil-etil- vagy benzilcsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; és R8, R9, R10 és R11 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, karboxilcsoport, hidroxilcsoport, halogénatom, nitrocsoport, cianocsoport, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy 1–4 szénatomos alkoxicsoport; és a vegyület egy markerrel jelzett. 32. Gyógyszerkészítmény, amely tartalmazza (i) egy (I), (II) vagy (III) képletû vegyület

5

10

15

20

25

30 I

35

II 40

45

III

25

2

vagy ezek gyógyszerészetileg elfogadható sója, hidrátja és szolvátja – ahol X jelentése 1–4 szénatomos alkiléncsoport, 2–4 szénatomos alkeniléncsoport, 2–4 szénatomos alkiniléncsoport, 3–8 szénatomos cikloalkiléncsoport, 5–7 szénatomos cikloalkeniléncsoport vagy Ar, ahol az alkilén¹, alkenilén¹, alkinilén¹, cikloalkilén- vagy cikloalkeniléncsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; L jelentése kötés, –CR1R2–, –O–, –S–, –SO2– vagy –NR1–; Y jelentése –O–, –S–, –CR3R4– vagy –NR3–; Z jelentése –(CR5R6)n–; n jelentése 1, 2, 3 vagy 4; Ar jelentése kétértékû aril- vagy heteroarilcsoport, amely helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; R1, R2, R3, R4, R5 és R6 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy 2–4 szénatomos alkenilcsoport, ahol az alkil- vagy alkenilcsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; R7 jelentése hidrogénatom, fenilcsoport, fenil-etil-csoport vagy benzilcsoport, ahol a fenil¹, fenil-etil- vagy benzilcsoport helyettesítetlen vagy egy vagy több szubsztituenssel helyettesített; és R8, R9, R10 és R11 jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, karboxilcsoport, hidroxilcsoport, halogénatom, nitrocsoport, cianocsoport, 1–4 szénatomos alkilcsoport vagy 1–4 szénatomos alkoxicsoport – hatékony mennyiségét; és (ii) gyógyszerészetileg elfogadható hordozót. 33. Vegyület, amely a 3¹(2¹oxo-tetrahidrotiopirán3¹il)-propionsav vagy annak gyógyszerészetileg elfogadható sói, hidrátjai és szolvátjai. 34. A 33. igénypontban definiált vegyület alkalmazása NAALADáz enzimaktivitás gátlására, glutamátabnormalitás kezelésére, neuronális aktivitás befolyásolására, prosztatabetegség kezelésére, rák kezelésére, angiogenezis gátlására, TGF-b-aktivitás befolyásolására, Huntington-kór kezelésére, diabétesz kezelésére, retinális rendellenesség kezelésére vagy glaukóma kezelésére alkalmas gyógyszer elõállítására. 35. Gyógyszerkészítmény, amely tartalmazza (i) a 33. igénypont szerinti vegyület hatékony mennyiségét; és (ii) egy gyógyszerészetileg elfogadható hordozót.

HU 006 157 T2 Int. Cl.: C07D 335/02

26

HU 006 157 T2 Int. Cl.: C07D 335/02

27

HU 006 157 T2 Int. Cl.: C07D 335/02

Kiadja a Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest Felelõs vezetõ: Törõcsik Zsuzsanna Windor Bt., Budapest